Chapter 1. - Ez egy síró kisbaba!

 Sziasztok manócskák!

Geráde  (előre németül,de lehet nem így írják) !

 Nem tudok mit hozzá fűzni igazából sok ember dicsérte milyen gyönyörű blog és,hogy nagyon jó a történet,de nyomott nem kaptam.:c Ezért alkut ajánlok a bejegyzés alatt.:)

Jó olvasást!

Eva H. xxx

Egy hét telt el azóta,hogy eltéptem a koncert jegyeket próbáltam megragasztani,de nem sikerült mivel egy darabja eltűnt amit azóta se találok,de ha meg lenne akkor se lenne valami tökéletes. Letehettek arról,hogy Emma találkozzon az apjával,mert az idióta anyja nem gondolkozott csak cselekedett. Olyan elcseszett vagyok!
Állítólag a fiúknak ma lesz az első koncertjük itt Londonban mivel kettő lesz az egyik ma és a másik meg gőzöm sincs,de kettő lesz az biztos hisz hallásom és látásom még jó szerintem.
Ha nem téptem volna ketté azt a hülye jegyet akkor ma én is készülődhetnék, és Emma ma este már látná személyesen az apukáját. Igaz akkor az elvemnek ellen szegültem volna,de érte bármit megtennék csak boldog legyen. És talán ezt a sors akarta,hogy tépjem össze,rakjam össze és ne találjam az egyik részét. A sors akarta,hogy ne menjek ma koncertre és,hogy ne találkozzon Emma az Louissal ez ellen csak a sors tehet.
 -Hannah - futott be a szobában legjobb barátnőm Lexy.
-Jelen - tettem a kezem tisztelgésben.
-Anyukád üzeni,hogy nem bír Emmával egy folytában sír - ült le az ágyamra.
Hát basszus én se bírtam vele azért passzoltam anyámnak mivel Emma egy hete csak sír, és már én a saját anyja nem tudja mi van vele. Nem lehet éhes,mert nem eszik a pelusa tiszta és minden rendben van. Nem értem mi baja.
-Pont ezért adtam anyámnak,mert én se bírtam vele - ültem le mellé a lábaimat egyből felhúzva így törökülésben foglaltam helyet.
-A te lányod - mondta Lexy.
-A te keresztlányod - vágtam egyből vissza.
-A szüleid unokája - vágott vissza.
-Ebbe egyetértünk - mosolyogtam rá és egyszerre dőltünk hátra az ágyon.
Pár perc néma csönd lehetett amikor Lexy felült és rám tekintett.
-De komolyan - szólalt meg én meg kérdően néztem rá. -Te lányod!
-Most újra kezdjük? - tornáztam feljebb magam.
-Nem,de segítség kéne neked - mondta.
-Épp ezért vagytok itt nekem mindannyian - mutattam körben.
-Én Louisra gondoltam - motyogta Lexy.
-Összetéptem a jegyet szóval nem - vágtam oda,de egy dolgot kihagytam az nem más,mint amikor összeakartam rakni csak egy kis rész hiányzott,de erről nem kell tudnia.
-Hannah 1 évig tűrtem a makacsságod, és el is fogadtam,de amióta megmutattad Emmának az apja képét azóta Emma csak Őt akarja és ezt te is pontosan tudod - oktatott ki Lexy.
Igaza van én mutattam meg Emmának a képet, és azóta ilyen,de nem tehettem más nem hittem volna,hogy ez lesz hisz még csak 1 éves kislány azt hittem fel se fogja hisz Louis lánya.
-Lexy nem áll rá készen - motyogtam közben a földet nézve.
-Hannah 1 éves Ő már készen áll azért sír csak te nem állsz rá készen,hogy elé állj - mondta nyugodtan Lexy.
Tényleg igaza van? Tényleg én nem állok rá készen,hogy Louis elé álljak? Csak Emma mögé akartam bújni,hogy Ő nem áll készen rá miközben én nem állok rá készen.
-Igazad van - mondtam ki Ő csak egyetértően biccentett. -Rossz anya vagyok!
-Nem azt mondtam,hogy rossz anya vagy - tette Lexy a kezét a vállamra én meg ránéztem. -Csak iszonyatosan makacs!
-És mit kéne tennem nagy okos? - kérdeztem nevetve.
-Elmenni a koncertre! - jelentette ki.
-Hogyan? Nincs jegyem összetéptem - kopogtattam meg Lexy fejét.
-Akkor nem megyünk megnézni a koncertre csak belopódzunk hátul az öltözőjükben - húzta ki magát.
-Elkapnak és lecsuknak - jelentettem ki.
-Engem? - kérdezte én bólintottam Ő meg felnevetett. -Engem senki nem fog és,ha a kölyök befogja téged se!
-És,hogy akarod elhallgattatni? - kérdeztem tőle mosolyogva agyalásán.
-Megy az apjához már befogja,de ha elkezd nyafogni cumi a szájban és csöndben van - vonta meg a vállát Lexy és hátradőlt. -Kész zseni vagyok!
Nem álltam vele vitában,mert igaza van  most egyszer egyetértek vele bár a lebukási esély 50%,de a maradék 50% elég ahhoz,hogy sikerüljön beszökni hátra. Remélem sikerül a terv,de ha nem sikerül akkor is legalább próbálkoztunk maximum a rendőrségen kötünk ki. Vajon még egy 1 éves kislány is lecsuknának?
Hirtelen kivágódott az ajtó és megjelent apa dühös pillantás és a kislányom aki csak erősebben bömbölt.
-Nézd Emma itt anyuci - mondta apa a lányomnak és nekem adta. -Na viszlát!
-De.. - nem tudtam befejezni,mert apa becsapta az ajtót.
Emma csak bömbölt, és Lexy meg a fülét fogta én is szívesen fogtam volna,de Emmát kellet fognom. Basszus mi a francot csináljak vele? Tuti azért adta be apu,mert foci meccs megy és nem hallja Emmától a meccset. Anyu meg viszont egyszerűen nem bírja unokáját így látni, és már nem bír vele mit tenni,hogy elhallgasson. És én mi csináljak vele? Tudom,hogy az anyja vagyok,de nálam se hagyja abba még a saját anyjára se hallgat.
-Hallgattasd már el! - próbálta túl kiabálni Lexy Emmát.
-Egész nap próbáltam,de nem lehet - mondtam nyugodtan,mert tudtam,ha kiabálok Emma még jobban sír.
-Nem hiszem el,hogy ez a poronty az anyjára se hallgat - mondta Lexy.
-Pedig hidd csak el ez a gyerek lázadó - mosolyogtam Emmára,de Ő csak sírt.
-Emma ma megyünk apucihoz akkor se kussolsz be? - kérdezte Lexy Emmától,de a kislány válasza egy köpet volt. Emma leköpte Lexyt.
-Emma nem szabad - csaptam kislányom szájára mosolyogva,mert azért vicces volt,de a kislány jobban sírt.
-Fúj baba nyál basszus - törölte meg az arcát Lexy. -Töröld le a mosolyod Walker ez a kislány tiszta te!
-Sose tagadtam - mosolyogtam rá,de Lexynek több se kellet megdobott egy párnával miközben Emma az ölemben ülve csak bőgött.
Felálltam és betettem Emmát a járókájában ahol felállt és a szélében kapaszkodott és sírt tovább. Én az ágyam felé mentem, és megfogtam egy párnát amivel Lexyt dobtam meg, és Ő annyira béna volt,hogy még az ágyról is leesett. És elkezdődött egy lányos párna csata mely régen tinédzser korunkban játszottunk amikor ott aludtunk valakinél. Rég is volt az. A szobába a mi nevetésünk elnyomta Emma sírást,de tudtuk,hogy sírás,mert egyszer-egyszer kislányomra pillantottam és akkor döbbentem rá,hogy már ül és bömböl. Tényleg hasonlít rám egy kicsit!
Pár percen belül Lexy szólalt meg:
-Tűz szünet!
Én még megdobtam egy párnával és leültem. -Okés!
-Szóval,ha beakarunk lógni a koncert előtt el kéne indulni - nézett a képzeletbeli órájára.
-Lexy nincs rajtad óra - mosolyogtam rá. -És különben is miért nem koncert után?
-Mert,ha már ott vagyunk hátha megengedik,hogy végig nézzük a koncertet - kopogtatta meg a fejem és Emmára mutatott. -Csak a kislány miatt!
-Szóval Emma miatt beszökünk a koncert előtt hátra és elmondom Louisnak,hogy Emma a lánya aztán csak Emma miatt megkéred,hogy hadd nézzük meg a koncertet - fejetettem ki a kérdést Ő pedig bólogatott. -És ezt csak Emma miatt teszed.
-Köszönöm,hogy kifejtetted - paskolta meg a fejem.
-Szereted a One Directiont? - tettem fel a kérdést amire egyértelmű volt a válasz.
-Nem,dehogy fúj utálom - rázta meg a fejét én meg csak oldalra billentettem a fejem. -Na jó imádom Őket! Ők az életeim.
-Akkor ezt magad miatt teszed, és nem Emma miatt - nevettem el magam a helyzeten.
-Őszintén? - kérdezte én meg bólintottam. -Igazából pont jól jött Emma sírása így rátudtalak venni.
-Akkor készülődjünk - löktem meg a legjobb barátnőmet.
Ő egyből felpattant és futott be a fürdőszobámban ami az enyém,de mindegy Lexy olyan,mintha itt élne. Kiemeltem Emmát a helyéről és átsétáltam vele az Ő szobájában.
Emmát letettem a pelenkázóra és a szekrényéhez léptem. Pár percig vacilláltam mit adjak rá aztán egy kis kantáros farmert és egy rózsaszín pólónál maradtam. A pelenkáját előtte kicseréltem, és úgy adtam rá a ruhácskáját amíg Ő szinte megsüketített hiába mondtam neki hova megyünk csak sírt. A lábára húztam egy kis zoknit és a kis cipőjét aztán felültettem.
-Jaj,de csini valaki - mondtam kislányomnak és megpusziltam az arcát.
A gyerek sírt. Még a bókot se köszönni meg pár perc csenddel? Mindegy felkaptam Emmát, és visszamentem a szobámban ahol már Lexy ült az ágyon készen. Egy fekete kis szoknya volt rajta hozzá egy fehér pántos felsővel amin egy felirat volt. A haját összefogta és erősen kihúzta a szemeit. Gyönyörű volt!
-Na hát kész vagy,de jó nézed Emma is kész - tettem az ölében Emmát. -Mindjárt kész leszek én is.
A szekrényem elé álltam kivettem egy cső nadrágot és hozzáillő felsőt aztán befutottam a fürdőszobában. Felkaptam a ruhát a másik ruhát meg csak a szennyes tartóra dobtam. A tükör elé álltam és a hajam csak szépen kifésültem,és lófarokban összekötöttem. A szempilláimat kicsit szempillaspiráláll át dolgoztam és a szemeimet kihúztam,de nem úgymint Lexy Ővé kihívó, és enyém meg alig látszik.
Még egy kicsit játszottam az idővel,mert már kinn Lexy kiabált,hogy siessek,mert nem bírja Emmát. Mielőtt kimentem volna a fürdőszobából megnéztem magam a tükörben, és kisétáltam.
-Itt a gyereked - nyomta a kezemben Emmát.
-Pár percet nem bírsz ki gyerekkel így,hogy lesz gyereked? - helyeztem el Emmát a kezemben kényelmesen.
-Az apja lesz a gyerekekkel mindig erre valók az apák - fejtette ki Lexy.
-Ez hülyeség - mondtam halkan remélve,hogy nem hallotta meg és lefelé igyekeztem.
Szerintem meghallotta,mert morgott valamit,de nem hallottam, és nem is akartam meghallani. Szerintem Lexynek hülye elve van,mert a gyereknek ugyanúgy szüksége van az anyjára,mint az apjára sőt az anyjára még inkább. Hisz 9 hónapig az anya hordja ki a gyereket addig a kicsi csak az anyára számíthat, és utána is amíg anyatejet eszik, és amíg szoptatja a gyereket az anya addig az anya és gyerek között kialakul egy kötelék. Én is ezt éreztem Emmánál most meg a sírással megtagad pedig én voltam vele 1 éven át.
Felhúzta Lexy a cipőjét aztán átadtam neki Emmát,hogy én is felhúzzam a tornacipőm, és vissza is vettem Emmát tőle.
-Elmentünk - kiabáltam el magam bár senki se hallotta meg,mert mindenki el van a maga dolgával.
Amúgy jó szülők csak megöregedtek. Vajon én is ilyen leszek,mint anya és apa?
Lexy kocsijával mentünk így át raktam Emma ülését a kocsiban, és betettem Emmát az ülésében gondosan bekötve. Gondolkoztam én hova üljek aztán persze az anyós ülésre ültem Lexy mellé igazából hátra akartam a lányomhoz,mert Lexy utál hangzavarban vezetni akkor ingerült, és én a cumit Emma szájában tudtam volna tenni. Na mindegy csak kibírja,hanem akkor nem.
Az út csendben telt csak Emma nyüszögését hallottunk én jelen esetben kikapcsoltam az agyam így nem hallottam csak azon gondolkoztam,hogy álljak Louis elé. Mit mondjak neki? Az egyik kedvencem az az,hogy "Nesze Louis itt a lányod" na,de ez kicsit durva szerintem,de ha bunkó lenne ezt bevettem. Meg hát több ötletem nincs szóval szerintem maradok a spontán cselekményeknél.
-Hol vagyunk? - néztem ki az ablakon.
-A koncert helyszínén csak ott ahol a banda távozik majd mivel már szerintem itt vannak - mutatott a buszra.
-Az a Övéjük? - döbbentem le.
-Valószínűleg - vonta meg a vállát.
Lexy leparkolt a busz mellé remélhetőleg nem veszik észre addig amíg mi bent vagyunk,hogy valaki leparkolt, és beosont meg hát lehet azt is feltételezni,hogy csak ide parkolt valaki nem volt ráírva,hogy nem parkoló sőt ki volt téve egy P betű mely parkolót jelent.
Kimásztam a kocsiból ahogy Lexy tette csak Ő ki ugrott szó szerint ami miatt csak megforgattam a szemeim. Kivettem Emmát a kocsiból, és kényelmesen elhelyeztem a kezemben. Kicsit már megnyugodott,mintha érezné,hogy itt az apja.
-Gyerünk beosonni - dörzsölte meg a tenyerét Lexy. -Cumit a szájában!
Igaza volt fő a biztonság így a zsebemből előhalásztam Emma vészhelyzeti cumiját, és a szájában tömtem. Lexy után iramodtunk aki már a hátsó bejárt ajtónál állt.
-Mi van akkor,ha nincs nyitva? - kérdeztem.
-Akkor baj lenne,de kár,hogy nyitva van - mosolygott Lexy.
Bementünk az ajtón és egyből megcsapott a férfi parfüm illat. Basszus ezek itt fürdenek! - gondoltam magamban, és mentem Lexy után fel a lépcsőn.
Mivel ott lent semmi nem volt, és a parfüm szag fölfelé vezet. Lexy előre ment és a lépcső tetején utasított,hogy álljuk meg,mert nagy a nyüzsgés. Így a lépcsőházban maradtunk a fal mögött vagyis ott ragadtunk.
-Okés azt hittem könnyebb lesz - gondolkozott Lexy.
-Nem is gondoltál az emberekre? - kérdeztem.
-Azt hittem jobb dolguk van - tiltakozott Lexy.
-És az őrök? - kopogtattam meg a fejét.
-Azt hittem alszanak - vágta rá Lexy.
-Hinni a templomban kell! - csattantam fel. -Most mi lesz okoska?
-Várunk amíg nem látom meg az egyik banda tagot aztán ide hívom, és Ő beenged - magyarázta el a tervet és ment is kukkolni.
Remek terv mondhatom,de ez is kudarcban fullad,mert szerintem egyik fiú se emlékszik rám, és tuti próbálnak a folyosó csak ismeretlen emberektől nyüzsög.
Amíg Lexy leskelődött én meg próbáltam lefoglalni magam addig Emma elbóbiskolt. El kéne most egy babakocsi - mondta egy kis hang a fejemben. Akinek tök igaza volt,mert Emma rohadtul nehéz mondjuk nem csoda,mert 1 éves. Vajon ott fönn az embereknek nincs egy babakocsijuk? Talán fel kéne mennem és megkérdeznem Őket,hogy "Sziasztok véletlen nem hoztatok egy babakocsit,mert tudjátok itt alszik a karomban egy gyerek, és nehéz. Ja mellesleg mielőtt kérded,hogy mit keressek itt az egyszerű  beszöktem megmondani Louis Tomlinsonnak, hogy itt a lánya. Szóval van babakocsid?" hát igen ez a megoldás bűzlik valahol,de nagyon. Vagy ez Emma pelusa?
Hirtelen hangokat hallottunk fentről elég hangos hangokat:
-Louis fejezd be az idétlenkedést menj próbálni - kiabált egy mély hangú férfi Louisnak. Louisnak?
-Srácok ma este záró koncert és itt hülyéskedtek a próba előtt! - ordibált egy másik férfi. Szerintem ducik lehetnek a hangból ítélve.
Lexy csak oldalt bökött jelezve,hogy van egy terve.
-Mi van? - suttogtam Emma miatt.
-Add a kölyköt! - parancsolt.
-Minek? Most aludt el - mondtam erre Ő kivette a kezemből Emmát.
Emma szemei hirtelen felpattantak, és csak nézett amikor Lexy kihúzta a szájából a cumit szabadságot engedve a sírásnak,de még mekkora sírásnak.
-És most menj - Lexy talpra állította Emmát, és elindult a lépcső fele mármint felfelé.
Én csak rámeredtem Ő meg huncutul rám mosolygott. Ez a terve? Ez hülye terv!
Emma mászott fel a lépcső fokokon közben bömbölve, és hirtelen fentről mindenki elhallgatott kereste a hang forrást.
Lexyvel pont akkor kukucskáltunk ki amikor Emma az utolsó lépcső fokra mászik fel, és szó szerint mindenki előtte áll. A biztonsági őrök és a fiúk. Ekkora figyelmet se kapott még Emma az fix.
-Ez egy síró kisbaba - fejtette ki Niall.
-Nem mondod - csapta tarkón Liam Ő csak fel jajgatott utánozva a lányomat amitől elmosolyogtam. -Mit keress itt egy gyerek? - kérdezte a semmiből Harry.
Emma felmászott a lépcsőkön és talpra állt,és vészesen totyogott Louis lába felé vagyis az apja felé. Mindenki kikerekedett szemmel nézte a kis apróságot ahogy totyog,de amint elérte a célt szorosan megölelte Louis lábát amitől az emberek szeme szinte kiesett. Én magam nem lepődtem meg hisz tudtam,hogy megismeri az apját én akartam így azért mutattam róla képet.
-Louis ez a gyerek szerelmes a lábadban - röhögött fel Harry.
-Még nem,mert nem csókolgatja - nevetett fel Ő maga Louis.
-Szerintem azt akarja vedd fel - szólalt meg Zayn.
-Kizárt nem is ismerem - tiltakozott Louis.
Emma felnézett apjára, és rá mosolygott amitől a szemem könnyben lábadt. Basszus én már rég megpusziltam volna Ő meg fel se veszi.
-Vedd fel! - utasította Liam.
-Vedd fel te! - szólt vissza Louis.
-Vissza szóltál Daddy Directionnek? - kérdezte Liam.
-Nem uram - húzta meg magát Louis. -De nem veszem fel!
Amikor ezt így kijelentette hátat fordítottam, és egy kezet éreztem a vállamon. Megfordultam, és Lexy volt az aki megértő pillantást vetett rám,de tudtam,hogy már ideáig eljutottunk be kell fejeznünk.
-Bocsi,de muszáj - mondta és kilökött ahol egyből mindenki rám vetette pillantását.
Milyen viccesen feküdhettek ott a földön könnyes szemmel, és szúrós tekintettel. Persze a szúrós tekintett Lexynek szólt,de Ő csak vállat vont. Hirtelen valaki robogott le a lépcsőn egyenesen mellém térdelve az a ember nem más,mint Harry volt. Vágjátok Harry jött le hozzám aki utált. Csoda! 
-Jól vagy? - kérdezte.
-Azt hiszem,de  nem neki köszönhető,hogy jól vagyok - böktem Lexyre a fal mögül.
Harry a kezét nyújtotta én vacilláltam,de elfogadtam és felhúzott,de amikor jobban rám nézett meg is bánta,hogy segített gondolom rájött ki vagyok.
-Te kurva - lökött volna vissza,de hátráltam a falhoz dőlve.
-Hannah? - kérdezte Liam.
-Walker? - kérdezte Zayn.
-Louis volt csaja? - kérdezte Niall.
-Sziasztok - köszöntem nekik és magam mellé húztam Lexyt.. -És Ő meg Lexy a legjobb barátnőm aki ötlete volt minden  szóval Őt öljétek meg.
-Sziasztok - köszönt félénken Lexy.
-Mit akarsz? - szólalt meg már Louis is. -És ki ez a kölyök?
-Mit hazudsz? - kérdezte egyből Harry.
-Gondoltam Harry,hogy még utálsz na mindegy - hessegettem el Harryt előlem. -Az a kislány az ott a kislányom vagyis a kislányunk,ha jobban belegondolok.
Mindenkinek kikerekedett a szeme a hírtől, és Emma csak szorosabban ölelte apja lábát. Addig ölelte amíg Liam el nem húzta arrébb,mert Louis összeesett a hírtől. A kislány elkezdett sírni én egyből felfutottam hozzá, és magamhoz öleltem. A többiek meg beleértve Harryt aki felfutott Louis kezdte keltegetni. Lexy,mint mindig kihúzta magát mindenből, és csak állt ledöbbentem ahogy a biztonsági őrök.
Ilyen hatást kelt ki belőle az apaság?  - gondoltam magamban és felemeltem Emmát. Vajon,ha még ez elején vallom be neki,hogy terhes vagyok akkor  is elájult volna?



Szabályokat szabok. Én hajlandó leszek minden héten legalább kétszer írni,ha lesz 2-3 komment a bejegyzés alatt. Áll az alku? Szerintem korrekt ajánlat így nem panaszkodhattok. Szóval mostantól kezdjük a 2-3 kommentett.:)