Season 3 Chapter 2 - Lépjünk új szintre

Üdv cukorborsók!

Jelentem sikeres alapvizsgát tettem és én már totálisan lezártam a 11.évemet szóval kezdődhetne a summer time, de még az várhat. Sikeres alapvizsgáim miatt arra gondoltam itt az idő, hogy végre részt is adjak nektek ne csak csacsogjak össze-vissza mentséget keresve arra miért nincs rész. 

Fogalmam sincs milyen reakciótok lesz, de sejtem ezért is szeretnék elköltözni messze tőletek. 

Jó olvasást babák!:)xx

Végén várom a véleményeket.:)

„Akkor tudod meg milyen boldognak lenni, 

mikor szomorú vagy”
Passenger - Let Her Go

Akkor fogtam fel, hogy ennek a nagy hacacárénak vége mikor az autóból kiszálltunk és az ismerős ház tornácáról egy George fogad minket mosolyogva. Emma rögtön a nyakában ugrik míg én átveszem Pezz-től az egyik babát illetve a kislányt hisz már nem nevezhető csecsemőnek. Katy mosolyogva fogadd így egy puszit nyomok a homlokára imádom ezt a kis manót emlékszem régen mennyire nem bírtam a gyerekeket most meg már azon a szinten vagyok, hogy én is akarok egyet. Csak kár, hogy nem lehet.
Hirtelen egy kéz siklott a derekamra és mikor felé fordultam Harry gödröcskés mosolyaival húzz magához közel.
-Nekünk is lehetne egy ilyen valami - suttogja egy puszi közt ami a  fejem tetején landolt. Na igen Harry nem tudja, hogy nekem nem lehet gyerekem így mikor feldobja a témát valahogy mindig elterelem erről a szót.
Egyszer el kell neki mondanom!
Megráztam a fejem és az arcára egy puszit nyomva távolodtam el tőle, hogy a ház felé vegyem az irányt.  George-hoz érve szorosan megöleltem persze vigyáztam a kezemben lévő manócskára na meg persze az Ő nyakán is egy pókmajom csüngött.
-Jól áll a kezedben - bökött meg George vigyorogva mire vállon csaptam. -Tényleg - mentegetőzött ami hatására csak megforgattam a szemem na igen ez a töketlen se tudja, hogy nem lehet gyerekem. Senki se tudja csak Lou és Hannah. Az utóbbi személy említésére könnyek szöktek a szememben amit gyorsan le is töröltem és ismét George-hoz bújtam. Fejemet a mellkasában fúrtam miközben a kezemben lévő kislány George pólóját kaparintotta meg. Valamiért George közelében úgy érzem, mintha a legjobb barátnőm is mellettem lenne talán azért, mert a testvéri kapocs meg van köztük és George meg Hannah rettentően hasonlítanak egymásra. Pedig emlékszem az elején kerültem George társaságát, mert a legjobb barátnőm jutott eszemben most meg valamiért jobban érzem magam a társaságában talán ez a Harry-féle gyógymódnak köszönhető.
Gyorsan kitisztítottam a fejem és hirtelen alkohol szag csapta meg az orrom. Rögtön elhúzódtam és oldalra bólintott fejjel meredtem az illetőre.
-Mi van? - kérdezett rá mosolyogva George mire csak megforgattam a szemem. Oh tudja Ő nagyon is jól.
A többiek is mellénk értek mire én gyorsan a kezemben lévő kislányt átadtam Harry-nek aztán George nyakáról lehámoztam Emmát akit a földre helyeztem aztán a következő pillanatban egy nagy pofont csaptam George arcára.
-Megígérted - kiáltottam az arcában aztán a bőröndömet megfogva léptem el mellőle egyenesen a házban. Már futottam volna fel az emeletre mikor valaki a karomnál fogva visszaránt. -Mi van? - pontosan tudtam ki az így egyáltalán nem érdekelt, hogy beszélek vele. Tett egy ígéretet nekem mikor elmentünk amit a húgának is megígért évekkel ezelőtt, de azt hiszem az ígéretet nála nem számítanak.
-Most mi a bajod? - kért számon George és a többiek arcára tekintettem akik értetlenül néznek ránk.
-Megígérted a húgodnak, hogy nem iszol és nekem is! - Kiáltottam az arcába és elengedte a kezem, hogy a plafont kezdje el bámulni. -Ittál? Sőt ki tudja lehet nem csak ittál. Azt mondtad megváltoztál, azt mondtad nem esel vissza, de mind tudtuk, ha újra elkezdesz inni visszaesel és szerintem már vissza is estél - tudom, hogy nem kéne a gyerekek előtt ekkor jelenetet rendeznem, de az ikrek még nem értik és Emma meg okosabb a kelleténél míg Cindy még kislány aki szintén nem ért semmit a helyzetből különben is Louis  és Lottie befogta a két kislány fülét.
-Nem estem vissza - szólalt meg George halkan mire összefontam a karomat a mellkasom előtt és oldalra billentett fejjel vártam, hogy folytassa. -Csak felejtek, de nem estem vissza. Jézusom, hogy tudsz ilyet feltételezni rólam? Ne is válaszolj! Nagybácsi vagyok és mivel a húgom nincs itt kötelességemnek érzem, hogy vigyázok a lányára, de közben a hiánya megöl szóval ítélj el nyugodtan, hogy néha lemegyek szórakozni, felejteni, de sose viszem túlzásban és csak ennyi. Nem szoktam vissza. - Láthatóan tisztának tűnik, de nem tudok benne hinni igaz régen látszott rajta mit tesz magával és most nem látom, de akkor is titokban még csinálhatja. Vajon Hannah elhinné a bátyának amit mond? Ő most vajon mit tenne? Bocsánatot kérne tőle és hinne neki, hogy tényleg csak iszogat néha, mert Hannah mindenkiben a jót látja ezért is esett anno Eleanor és Max hálójában Ő bennük is az elején a jót látta. De George nem Eleanor és Max. George, Hannah bátyja akinek sötét múltja volt, de megváltozott csak most összetört a húga elvesztése miatt, de nem vesztette el a fejét az unokahúga miatt.
-Sajnálom - nyögtem ki lehajtva a fejem mire közelebb lépett felém és magához ölelt. -Nekem is hiányzik - súgtam, hogy csak Ő hallja mire elhúzódott és egy mosolyt erőltetve az arcára én is elmosolyodtam.
-Na és milyen volt? - fordult a többiek felé mosolyogva aztán felkapta a földről Emmát és a magasban dobtam. -Remek fotók vannak rólad manócska - George egy puszit nyomott Emma fejére mire a kislány csak megölelte rég nem látott bácsikáját aztán mindenki a nappaliban özönlött kivéve én és.. Harry.
Leültem a lépcsőfokra és Ő is mellém telepedett. Egy ideig csöndben ültünk egymás mellett aztán mikor felé néztem épp nyitotta a száját.
-Még mindig szereted? - kérdezte természetesen halkan.

-Féltékeny vagy? - kérdeztem egy kisebb mosollyal mire felém fordította a tekintetét, de csak a szemét forgatta. -Harry én csak téged szeretlek - az arcára simítva a kezemet húztam magamhoz egy rövidke csókra aztán a homlokomat a homlokának döntöttem. -Csak téged - hangsúlyoztam ki a lényegét.
-Akkor mi volt ez? - kérdezte az előbbi jelenetre célozva.
-Hannah a nővérem volt így George is olyan számomra, mint a bátyám természetesen, hogy érdekel mi van vele és ez mindig így lesz, de akiért egyedül megdobban a szívem az te vagy - a végére egy mosolyra húzta a száját és a kezét átvetette a vállam felett, hogy közelebb húzzon magához. A fejem a mellkasán pihent míg Ő a derekamat simogatta.
-Nem lenne klassz felsettenkedni a szobánkban? - kérdezte és mikor felnéztem rá csak kaján vigyorgott mire csak nevetve fúrtam a fejemet a mellkasában.
-Ők a barátaink és csak most értünk haza - mosolyogtam rá bár nagyon is tetszett az ötlet, de ezt azért nem árulóm el neki még növelném az önbizalmát.
-El vannak nélkülünk csak 2 percre van szükségem - szólt bele és csak a szemöldökét húzogatta emlékszem múltkor 4 percben telt gondolom megakarja dönteni a rekordját.
-Miért ültök itt? - zökkentett ki a gondolatomból egy másik hang így mikor a hang felé fordultunk Emma állt előttünk oldalra billentett buksival. -Csak az ül a lépcsőn aki büntetésben van. Mit csináltatok? - folytatta na igen el is felejtettem, hogy a büntető lépcsőn ülünk.
-Iskolában jártunk - vágta rá vigyorogva Harry mire Emma felkapta a vizet nagyon nem szereti ezt a kifejezést és a következő pillanatban Harry haját kócolta össze.
Nevetve álltam fel és csak a fejemet rázva sétáltam a nappaliban a többiekhez míg a lépcső aljáról Harry és Emma kiabálását lehetett hallani.
-Hihetetlen mennyit nőttek - ámuldozott George miközben az egyik babával játszott. -Mikor elmentettek még ülni se ültek most meg már 1 évesek lesznek - a térdére állította persze közben fogta a kis kezét.
-Nőnek, mint a bolond gombák - dőlt Zayn vállára Perrie mosolyogva.
-Úgy van és nem csak az ikrek, hanem Emma is meg Cindy is kész nagylány lett - vágta rá Geoge mosolyogva mire Cindy felpattant és a lépcső felé futott.
-Emmy - visította Cindy mire nevetve huppantam le a babzsák fotelben Liam-ék mellé.
-Ne szólíts így - hallottuk meg Emma kiáltását ahogy testvérére mordul mire mindenki egyszerre nevetett fel.
-Louis nem hasonlít ez a testvéri civakodás valakikre? - szólalt meg Liam nevetve Lottie-ra bökve aki Louis mellett ült.
-Micsoda? Dehogyis én imádtam a húgocskám sose vitatkoztam vele - ölelte át Louis Lottie-t sőt Lottie fejét a hónaljában nyomta.
-Hagyj már békén idióta - lökte le a kanapéról Lottie bátyját természetesen nevetve.
-Igen ti mindig példaértékű testvérek voltatok - ámuldoztam nevetve mire Louis felállt a földről és húgára dőlt természetesen mindvégig bólogatva.
-Remélem az ikrek nem lesznek ilyenek - szólt bele Zayn.
-Miénk rosszabbak lesznek édes - emelkedett fel Perrie és egy csókot nyomott férje ajkára mire George és Sophia a babák szemére helyezték a kezüket. Van olyan dolog amit nekik nem kell látniuk.
Harry jelent meg a hónalja alatt két kislánnyal akikkel rögtön a fotelben ült.
-Miről maradtunk le? - kérdezte Harry mosolyogva mire Emma beleharapott a kezében így elengedett persze Őt Cindy rögtön követett így szegénykém harapás nyomokkal lesz teli. -Áú - kiáltott fel lányos hangon mire nevetve a kezemben temettem az arcom.
Még egy ideig sztorizgattunk aztán Niall megéhezett és mivel semmi kaja nem volt itthon így Lottie-val elmentek kajálni míg Zayn egyből vállalkozott a vásárlásra persze szigorúan csak a gyerekekkel ami nagyon is érdekes.
-Drágám miért akarsz te a gyerekkel vásárolgatni? Megölnek a rajongók - fordult Perrie Zayn felé felhúzott szemöldökkel mire Louis fejben csapta magát így mindenki felé nézett.
-Én is megyek a gyerekekkel - ajánlkozott izgatottan mire még jobban érdeklődve meredtünk a két idiótára aztán Liam, Harry és George is jelentkezett felcsillant szemmel és ekkor esett el miért is akarnak a fiúk vásárolni menni a gyerekekkel.
-Fiúk komolyan? Honnan veszitek, hogy a lányok buknak a cuki gyerekekre? - forgattam meg a szememet mire a lányoknak is leesett így Perrie, Sophia és én egyszerre csaptuk meg a három jó madarat egyedül George és Louis volt a szingli, de Őket is megcsapom, ha kell.
-Emmával és Cindy-vel bejött - fogta meg a karját Harry biggyesztett ajkakkal.
-Ezért jártatok ti ennyit a boltban a gyerekekkel - csóválta a fejét Perrie rosszallóan. -A gyerekeinket is arra fogod használni?
-Hát - vonta meg a vállát félőn Zayn mire a magamban elkönyveltem Zayn-t halottnak.
-Eszes - emelte fel a kezét Perrie egy mosollyal mire Zayn egy kissé habozva, de belecsapott felesége tenyerében aztán az ujjaik összekulcsolódtak. -Vajon a pasiknál is bejön ez? - kérdezte Perrie ezt már tőlünk. Jó teljesen összezavar Perrie, de ez egy igen jó kérdés.
-Szerintem menjünk ma mi vásárolni a gyerekekkel - vetettem fel mosolyogva az ötletet mire Sophia és Perrie egyetértően bólintott míg a fiúk álla teljesen leesett a meglepettségtől és elkezdődött az a bizonyos "nem jó ötlet" magyarázatok. A végére már Harry-vel azon vitatkoztam, hogy ha Ő nézegethet lányokat akkor én is ámuldozhatok más pasikról persze ez neki nem tetszik. Tipikus pasis gondolkodás.
Mire befejeztük a vitázást Louis, George és a gyerekek felszívódtak még az ikreket is vitték.
-Lemaradtunk - duzzogott a másik három mire csak megforgattam a szemem.
-Elvitték az ikreket - esett le Pezz álla. Hűha egy anyukát elválasztottak a gyerekétől azt hiszem a fiúk nagy pácban vannak. -Ez az! - Ugrott fel egy kisebb örömtáncot járva mire Soph-al összenéztünk és csak megráztuk a fejünket. Komolyan nem értem már Perrie gondolkodást. -Gyere Zaynie élvezzük ki a pelenkacsere nélküli napot - húzta fel párját a kanapéról és az emelet felé rohantak vidám. Már értem miért örülnek annyira, hogy nincsenek itt az ikrek az első alkalmuk mikor csak kettesben lehetnek a házban mivel amúgy már voltak az ikrek nélkül, de olyan nem volt még, hogy az ikrek nem voltak a házban.
-Mi is? - közeledett felém Harry mire a tenyeremet a képében nyomtam.
-Nekünk nincsenek gyerekeink - vigyorogtam.
-Dolgozhatnánk rajta - húzogatta a szemöldökét mire ismét elkomorodtam aztán dús szemöldökére pillantottam.
-Inkább gyere kiszedem a szemöldököd - hajtottam a fejét az ölemben. -Elég nagy esőerdő van itt fent - piszkáltam meg egy kissé a szemöldökét aztán egy csókot nyomtam a szájára.
-Lexy beszélhetnénk egy kicsit? - szakított félben minket Soph mire egy aprót bólintottam és lerúgtam az ölemből Harry-t aztán Sophia-val együtt indultunk a konyha felé. Nem mondanám, hogy legjobb barátnők vagyunk, de úgy ahogy megbocsájtottam neki múltbéli cselekedeteit.
A konyhában érve felugrottam a pultra míg Ő leült az egyik székre.
-Miről akarsz beszélni? - kérdeztem rá egy apró mosollyal.
-Elsőként is miért tereled a témát a gyerekről? Harry nem egyszer hozta fel tudom nem rám tartózik, de imádsz az ikrekkel és a lányokkal lenni olyan vagy, mint egy anyja néha Emmával ezért nem értem - valahogy sejtettem, hogy valaki észreveszi, de ha Sophia észrevette akkor Harry is hamarosan észre fogja. -Bocsi, hogy megkérdeztem tudom nem rám tartozik hülyeség volt - rázta meg a fejét Soph mire sóhajtva leugrottam a pultról és a másik székhez léptem ahova leültem.
-Semmibaj tudtam, hogy valaki észre fogja venni - válaszoltam bólintva. -Tudod ezt a valamit csak két ember tudja nem nagyon szeretek erről beszélni, de mivel rákérdeztél elmondanom, hogy lásd megbízok benned - egy fél mosolyt küldtem felé mire csak bólintott. -Igaz Harry-nek kéne elsőnek elmondanom, de még nem tudtam, hogy elmondani neki amit most mondok neked - kezdtem el szabadkozni hisz, ha valakinek elkéne mondanom ezt az nem Sophia, ha nem Harry. -Nekem nem lehet gyerekem - nyögtem ki halkan mire Sophia álla szó szerint a földre esett és rögtön magához ölelt.
-Úristen - suttogta mire a szemeim bekönnyesedtek, de nem sírtam hisz régen amúgy se akartam gyereket és már hozzászoktam a tényhez.
Miután a sok-sok sajnálkozáson túlestünk pár percig csöndben ültünk aztán megszólalt.
-Ugye tudod, hogy Harry imádja a gyerekeket és nagyon akar egy-kettőt?
-Tudom és elfogom neki mondani csak félek mit szól - válaszoltam valójában tényleg félek hisz Harry nagyszerű apa lenne és nem akarom megfosztani ettől szóval, ha kell és úgy érzi én elengedem, hogy apa lehessen.
-Nem kell félned Harry szeret téged ez csak egy kis akadály, de túljuttok ezen - simította meg a vállam egy biztató mosollyal.
-Köszönöm Sophia, mindent köszönök - mosolyogtam rá hisz azért jól esett valakinek kimondanom már nagyon ki kellet mondanom ezzel is erőt gyűjtve arra az alkalomra mikor Harry-nek tálalok ki. -Amúgy még mit akartál? - kérdeztem hisz nem ez az egyetlen dolog amiért beszélni akart velem.
-Liam-ről beszélni - ezzel a két szóval el is mondott mindent. -Én szeretem Őt tiszta szívemből, de Ő - nem tudta befejezni a mondani valóját inkább csak lehajtotta a fejét. Liam mindig is Danielle-t fogja szeretni csak azért van Sophia-val, hogy elfelejtse, de ez sose fog összejönni és ezt mindenki tudja. Sophia Liam-nek a Danielle pótlója gusztustalannak hangzik, de igaz.
-Figyelj - szólaltam fel mire rám emelte a tekintetét. -Liam nagyon nehéz időkön ment keresztül hisz élete nagy szerelme mindig Danielle lesz így túlélte a poklot tudom, hogy ez nem a legjobb beszédem lesz, de te csak annyit tehetsz, hogy mellette vagy és boldoggá teszed és a többi majd spontán kialakult. Liam szeret téged ezt ne feledd el! - Életem legborzalmasabb beszéde, de sajnos minden szó amit mondtam igaz szóval, ha Danielle itt lenne akkor Sophia nem lenne itt akkor talán Liam meg se bocsájtott volna neki, de Danielle nincs itt így Sophia van itt.
-Csak nem úgy, mint Őt - bólintott mire keservesen én is bólintottam így igaz Liam sose fogja másképp szeretni Sophia-t, mint egy barát maximum csak később mikor ráeszmél, hogy Danielle sose tér vissza.
Hirtelen egy ajtó csapódásra lettünk figyelmesek mire böktem Soph-nak, hogy menjünk vissza és egy mosollyal lépkedtünk a nappali felé ahol Niall és Lottie tért vissza.
-Katy, Nicky - futott le a lépcsőn egy lepedőben Pezz mögötte Zayn.
-Csak nem hiányoznak a gyerekek? - kérdeztem tőlük mosolyogva mire mindketten szomorúan bólintottak ennyit a "hurrá nincsenek gyerekek" napról.
-Hol vannak az ikrek? - kérdezte Lottie érdeklődve, de a mosoly az arcáról levakarhatatlan volt úgy néz ki jól telt a napja.
-És hol van a két kis vakarcs? A kinti vakarcs meg van - szólt bele biggyesztett ajkakkal Niall.
-A bátyád és George elvitte a gyerekeket vásárolni - válaszoltam mosolyogni.
-Csajozni - köhögött bele Zayn mire Pezz hasba vágta.
-Oh - bólintott a két szőke illetve Lottie már nem szőke csak fejben szőke néha, de a bátya szőkébb fejben.
Perrie és Zayn visszament az emeletre elméletileg felöltözni, de Harry szerint újabb menetre komolyan 2 percig nem tud máson gondolkozni csak a szex jár az agyában.
Ami után Ők is letévedtek és mindenki elfoglalta a helyét Liam betett valami filmet amit én ajánlottam, az én nagy kedvencemet amit már rongyosra néztem, de nem érdekel még mindig fantasztikus. Más néven a Csontváros című filmet a fiúk legnagyobb örömére.

***

Nem szokásom elaludni filmeken főleg a legjobb filmen, de a hazaút miatt - igen azt okolom - a film végére úgy elaludtam, mint a nyíl. Jó tudom mi a vége, de jó lett volna újra és újra megnézni. Amikor felkeltem nem a nappaliban találtam magam, hanem a szobámban és egy kéz szorított le az ágyhoz, egy tetkós kéz. Felé fordítottam a fejem és Harry még mélyen aludt, de nem sokáig. Óvatosan közelebb mentem felé és a kezemet megmozdítva az ujjammal nyomogatni kezdtem az arca minden zugát míg hirtelen a kezével ki nem védte az arcát így kiszabadultam. 

-Jó reggelt - ült fel kábán mire fejben vertem és a telefonomra pillantottam még csak este tíz óra lesz. 

-Jó éjt inkább - csóváltam meg a fejemet kuncogva. 

-Miért mennyi az idő? - kérdezte megdörgölve az arcát és elismételtem neki is amit az előbb magamban mondtam. -Jól elaludtunk - állapította meg mire egy mosollyal bólintottam aztán hátra dőltem az ágyon.

-Louis és George időközben már megjött? - kérdeztem míg Ő is visszadőlt mellém és felém fordult. 

-Aha George három telefon számmal, Louis nullával. Ne kérdezd miért - a végén egy jelentős pillantással jelezte az okát amit százszázalékosan megértettem. Még mindig Hannah pedig eldöntötte, hogy továbblép csak még nem szokott vissza a szingli életben. -Amúgy akarsz tőlem egyszer majd gyereket? - szólalt fel ismét mire oldalra tekintettem az ablak irányában most, ha kibújnák a kérdés alól tuti észrevenné. -Csak azért kérdem, mert ahányszor felhozom a gyerek témát te másfelé tereled a témát pedig én nagyon szeretnék kis Lexy-ket - folytatta, de még mindig nem tudtam a szemében nézni sőt a szemeim megteltek könnyekkel szóval észrevette, hogy kitérek a kérdés alól. Azt tudtam, hogy akar tőlem gyereket, de most, hogy újra kimondta a szívem meghasad a gondolattól, hogy ez sose valósulhat meg pedig én is szeretnék kis Harry babákat. -Mi a baj? - a keze az állam alá nyúlt és a fejemet maga felé fordította. -Miért sírsz? Rosszat mondtam? - törölte le az arcomról a könnyeimet mire csak egy apró mosollyal megráztam a fejem. 

-Nem - szólaltam meg rekedt hangon. 

-Akkor mi a baj? - kérdezte.

-Harry.. már elkellet volna mondanom - kezdtem bele megtörölve a szemeimet és felültem amit Ő is követett. -Nekem - fordultam felé, de az első szónál megakadtam míg Ő érdeklődve várta mit is mondok pedig ez összefogja törni. Nagyon is. -Nem lehet gyermekem - mondtam ki egy szuszra aztán a kezemben temetettem az arcom hisz nem bírok a szemében nézni már akkor elkellet volna mondom mielőtt belém szeretett, mielőtt én belé szerettem. Már az elején tisztáznom kellett volna. 

Hirtelen ismét felemelte a fejemet, de arcáról semmit nem tudtam leolvasni jó csak pár másodpercig tekinthettem meg hisz a következő pillanatban magához húzott és még a szuszt is kiszorította belőlem. Meglepett a cselekedetet nem ilyen reakcióra számítottam persze gondoltam, hogy sajnálni fogja, de eddig még nem súgta azt, hogy sajnálom, vagy valami csak ölel némán, mintha a hallgatása többet jelentene egy szónál és ez így is van. Egy cselekedet többet jelent egyetlen egy szónál. 

Mikor eltelt egy-két, vagy több perc elhúzódtunk és keze közé vette az arcom, hogy egy pillanatra se tekintsek el tőle és a következő szavait csak a szememben mondta. 

-Nem érdekel, hogy nem lehet gyerekünk, mert szeretlek és melletted szeretnék megöregedni, mert te vagy az életemnek az értelme. Tudom ez nyálas és a mi kapcsolatunk sose tocsog a nyálban, de szeretlek és nem akarom, hogy ez a kis bökkenő az utunkban álljon - a végén egy csókot lehelt ajkaimra mire az arcomra egy mosoly kúszott. Teljesen levett a lábamról nem hittem volna, hogy Harry ilyen is tud lenni bár amióta ismerem folyton meglep egy-egy cselekedetével, mondatával. 

-De te mindig akartál gyereket - szólaltam meg mire mosolyogva megrázta a fejét. 

-Nem, én téged akarlak a gyerek már csak egy mellék lett volna. Te vagy az aki fontos nekem aki örökké mellettem lesz - válaszolt mosolyogva és a következő pillanatban ajkaink újra összeértek. 

-Szeretlek - suttogtam alig pár centire tőle mire gödröcskés mosoly az egekben szökött. 

Visszadőltünk az ágyra és a mellkasára húzott így néztem fel rá mosolyogva. 

-Különben is minek nekünk gyerekek? Emma, Cindy és az ikrek itt vannak, ha kell kölcsön kérjük őket - nevetett Harry mire az én kedvem is feljebb szokott azt hiszem az Ő nevetése ragályos. 

-Meg ott van az örökbe fogadás - néztem fel rá mosolyogva. 

-Készen állunk arra? Hűha nagy lépés - Harry kétségbeesett arccal, de mosolyogva nézett mire nevetve a párnát a képében nyomtam.

-Olyan idióta vagy - jelentettem ki nevetve és a fejemet visszahajtottam a mellkasára.

-De így szeretsz - csókolta meg a homlokom és újra felnéztem rá hisz imádom a bugyuta mosolyát ami megjelenik ilyenkor az arcán. 

-Első olyan mondatod ami igaz - emelkedtem feljebb, hogy egy puszit nyomhassak az arcára, de mivel Harry Styles telhetetlen neki több kellet. Neki mindig több kell. 

-Várj - szakította félben a csókcsatánkat. -Akkor óvszer se kell? - kérdezte hülye arccal mire a pólóját megragadva húztam vissza. Komolyan, ha nem lenne mellettem nem tudom, hogy életem volna túl a két évet sőt az életem is normális lenne és unalmas, de vele a napjaim izgalmasak, kalandosak. Ő értelmet az életre nem tudom, hogy bírtam ki nélküle mikor nem voltunk együtt mégse csinálnék vissza semmit se hisz, ha nem vagyunk külön akkor sose tudtam volna meg milyen érzés elveszíteni és visszakapni olyan valakit akit nagyon szeretek. Szóval köszönöm Eleanor és Max, hogy szétszakítottatok anno minket mindent köszönök, mert most vagyok azon a ponton, hogy olyan módon beleszerettem Harry-ben, hogy látom vele a jövőm. Látok vele egy gyönyörű jövőt ahol csak mi vagyunk. Csak mi. 

Sok mindent köszönhetek Harry-nek főképp azt, hogy Ő tartott életben két évig és, hogy az Ő különös bája elterelte a figyelmem így nem tudtam a legjobb barátnőm után bánkódni, ha Ő nincs akkor még most is a szobám sarkában sírnák, vagy ki tudja. Annyi mindent megéltünk már, hogy ebben amiben mi vagyunk arról tudom csak kimondani biztosan, hogy örök míg a többi zavaros, de a mi kapcsolatunk örök. Még ez az egész családalapítás gond se tud közénk állni. 

-Amúgy a hétvégén bemutatnálak az anyukámnak és a nővéremnek. Mit gondolsz erről? - kérdezte eltávolodva tőlem és a hajamat a fülem mögé tűrte. 

Ez egy kicsit ijesztő gondolat, de nagyon szeretném megismerni az anyukáját és a nővérét. 

-Jól hangzik - mosolyogtam rá. -Kíváncsi vagyok, hogy kitől örökölted ezt a kis aranyos mosolyod - csíptem meg az arcát játékosan mire csak megforgatta a szemét. -Anyuci pici fiacskája - cukkoltam mosolyogva mire megfogta mindkét csuklómat és a fejem felé emelte aztán rám nehezedett. 

-Mond még egyszer - kérte. 

-Anyuci .. - nem tudtam befejezni, mert belém fojtotta a szót azzal amiben a legjobb. 

Kissé megijeszt a gondolat, hogy hétvégén megismerem a családját, de ha mellette lehetek akkor boldogsággal tölt el és különben se lehet az anyukája olyan bányarém sok jót hallottam róla szóval szerintem jól kifogok vele jönni. Vagyis remélem. A nővérével meg már egyszer beszéltem igaz nem személyesen, de jó fej volt főleg, mert végig Harry-t piszkálta. 

Akkor hétvégén programom lesz, de vele nem csak a hétvégét tervezném meg, hanem a jövő hónapot, vagy a jövő évi nyarat, vagy bármit ami a jövőben van, mert számomra Ő jelenti a jövőm. 

A legjobb módja, hogy továbblépje az, hogy menj el négy imádni való gyerekkel vásárolni álruhában, hogy tömérdek lány csoportosuljon eléd, hogy milyen cukorborsók ezek a gyerek. Na igen ezt nagyon jól megcsináltuk. George Katy-vel és Cindy-vel járja a sorokat persze csak arra vándorol ahol lányok vásárolnak míg én Nicky-vel és Emmával maradtam.
-Apuci túrórúdi - sikított Emma mire mindenki ránk kapta a tekintetét és Nicky is felkiáltott.
-Oh milyen édes kisfiú - szólított meg egy szőke hajú lány mosolyogva.
-Louis - vigyorogtam rá mire a lány felvonta a szemöldökét. -Illetve a neve Nicky és az enyém meg Louis míg ez a gyönyörűség Emma - vontam magamhoz Emmát mosolyogva kissé zavartan mire a lány kuncogni kezdett. Remek hülyét is csinálok magamból.
-Az én nevem Emily amúgy - szólaltam meg mosolyogva az úgy nevezett Emily. A mosolya, a szőke haja, a nevetése, a kék szeme teljesen másra emlékeztet.
Nem, Louis ezt azonnal felejtsd el!
-Nehéz lehet két kis csöppséggel vásárolnod. Hol az anyukájuk? - szólított vissza a valóságban Emily mire megráztam a fejem. Hogy hol van Emma anyukája? Az egy nagyon jó kérdés kedves Emily, ha én tudnám akkor most nem lennék itt és nem próbálnálak felszedni. Ha tudnám hol van akkor minden egyes időmet ami van vele tölteném mellette aludnék el a karjaimban zárva és mellette ébrednék felé, és egy boldog családunk lenne a lányunkkal illetve a lányainkkal hisz elfogadná Cindy-t is, mint lánya, mert Ő ilyen. -Louis minden rendben? - rázott ki a gondolataimból ismét Emily hangja mire megráztam a fejem és bólintottam.
-Persze csak azon gondolkozok, mint kéne venni még - böktem a kosár felé amit Emma húzott.
-Nincs benne semmi - húzta fel Emily a szemöldökét. -Segítsek valamiben? - hú, de nyomulós csaj egyből segíteni szeretne.
-Nem kell köszi mi mennénk - mosolyogtam rá mire bólintott aztán Emma kezét megfogva igyekeztem a távolban várakozó George felé.
-Na meg van a száma haver? - kérdezte George vidáman.
-Nincs túl nyomulós - vágtam rá.
-Eddig három lányra ezt mondtad és az a három lány nem volt nyomulós. Mi bajod? - kérdezett rá George mire csak megvontam a vállam.
-Nem az igaziak - válaszoltam tök lazán mire csak megforgatta a szemét.
-Egyik se lesz az csak elárulóm, mert a húgom volt az igazid és a helyére nem tudsz olyat választani ami megfelel csak továbblépni és elvileg továbbléptél szóval ne gondolj a húgomra tudom ez nem könnyű, de te akartad így. Te mondtad azt, hogy halottnak tekinted, mert úgy könnyű hát akkor hajrá - a végén George meglökött és tökéletesen igaza van nem tudok tökéleteset találni, mert számomra Hannah a tökéletes, de el kell Őt felejtenem. Tovább kell lépnem, mert Ő meghalt. Ő halott, sose tér vissza.
-Igazad van - bólintottam.
-Akkor show time - vigyorgott George mire csak megforgattam a szemem.
-Oh milyen aranyos - lépett mellénk két ikernek tűnő lány. -Csodálom magukat, hogy felvállalták másságukat és gyereket vállaltak - szólalt meg a vörös hajú míg mi George-al egy fintorral egymásra néztünk. -Sajnos az én férjem nem akar gyereket - szomorodott el míg George szemei felpattantak, de én csak a fejemet ráztam. Nem, semmiféleképpen nem játszuk el a melegeket!
-Nem vagyunk melegek - szólalt meg George mire bólintottam, ha meleg lennék akkor se kezdenék George-al. A lányok érdeklődve pillantottak ránk, mintha zöldek lennénk. -A feleségünk - játszotta el George a szomorút mire Emma felhúzott szemöldökkel rám nézett, de csak legyintettem a kezem. George mellé gyűltek így én gyorsan kiszabadítottam Cindy-t és Emmát míg a kenguruban a kicsi már-már elbóbiskolt.
-Ez hülye - szólalt meg Emma mire bólintottam.
A lányokkal elindultunk a sor felé amikor hirtelen egy kocsi jött belém és mikor felnéztem egy szürke hajú, szemüveges nő állt a bevásárló kocsi előtt, ha Őt nem ismertem fel akkor a kocsiban lévő kislányt rögtön fel ismertem.
-Lux - visította Emma és bemászott a kocsiban, hogy megölelgesse legjobb barátnőjét.
-Lou? Mit keresel itt? - ugyan mit keress itt Louis? Ne légy hülye!  Köszönésképen megöleltem aztán Cindy-t is belehelyeztem Lou kocsijában, hogy Ő is a gyerekek közt legyen.
-Vásárolunk Lux-al mivel holnap viszi el az apja - a végén elszomorodott mire bólintottam nem lehet könnyű Lou-nak, hogy mindig van egy kis idő mikor nem látja kislányát én nem bírnám ki Emma nélkül egy napig se az biztos. És szerintem Lux-nak se könnyű ide-oda ingázni bár neki csak jó hisz az apjával is lehet. -És ti? - kérdezte egy mosollyal mire a tarkómat kezdtem vakargatni.
-George bácsi becsajozott - vágta rá mosolyogva Emma.
-Oh értem ezért vannak itt a picik is - fogta meg Lou a kenguruban lévő gyermek kezét. -Kihasználjátok a cukiságukat ejnye - rázta meg a fejét rosszallóan persze nevetve.
-Meg kell tanulniuk, hogy az élete nem tejfel - vontam meg a vállam vigyorogva mire Lou mosolyogva bólintott.
-És mennyi csajt szedtél te össze? - bökött meg Lou.
-Ö.. nullát - vakargattam meg a tarkóm mire Lou megpöckölte a homlokom és csak rosszallóan rázta a fejét tudja az okát ezért is pipa rám.
-Tovább kell lépned és ez olyan szépen ment. Hidd el nekem van a világban egy lány aki csak arra vár, hogy rád találjon aki boldoggá tehet - szónokolt Lou mire bólintottam igen van egy lány a világban aki rám vár és boldoggá tehetne, de nekem nem kell más lány csak Ő. Ő az aki boldoggá tehet. -El kell felejtened Őt. Mit is mondtál róla? Meghalt? - Emmára néztem aki felnézett és hegyezte a fülét mindig ilyen állandóan hallgatózik így azt is tudja, hogy az anyját halottnak tekintem. Persze, mint minden kisgyerek kifakadt, de aztán elmagyaráztam neki mindent és megértette rájött, hogy sokkal kevésbé fáj a hiánya, ha úgy tekintünk rá, hogy halott. -Boldog lehetsz még Louis csak sodródj az árral - szakította félben a gondolataim Lou mire bólintottam tudom, hogy igaza van, de olyan nehéz főleg amikor felnyitom a telefonom és az Ő arca villan meg, az Ő csodálatos mosolya ami nehezebbé teszi. Pedig csak azért tettem ki háttérnek azt a mosolygós képét, mert csodaszép a mosolya és, mert a halála után is maradjon velem valami gyász jelképként, de úgy hiszem ez borzalmas ötletnek bizonyult.
Gyorsan előszedtem a nadrágomból a mobilom és mikor felnyitottam ismét mosolygós arca ragyogta be a napomat, de azonnal kapcsoltam és kerestem egy képet Emmáról és Cindy-ről amit kicseréltem Hannah mosolyáról. Sokkal jobb lesz így.
-Van egy ötletem - szólalt fel ismét Lou mire ráemeltem a tekintettem, de Ő gyorsan kivette a három gyereket a kocsiból. Oh most olyan dolog jön ami titkos? -Luxy hoztok sajtot? Persze hozhatok egy-egy csokit is - mosolygott Lou a lányára mire megfogták a lányok egymás kezét és már el is viharoztak. -Na szóval mi lenne, ha gyakorolnál a tökéletes randidra. Van egy szingli barátnőm akihez pont illenél, de azt hiszem rád férne a gyakorlás - fejtette ki Lou a tervét míg én csak oldalra bólintottam a fejem. Miért kéne nekem gyakorlás? Louis Tomlinson vagyok a randik mestere.
-Minek kéne gyakorolnom? Csak mutass be neki és kész a többi már az én dolgom illetve a bájam dolga - húztam ki magam mosolyogva mire csak megforgatta a szemét.
-Aztán eszedben jut Ő és egész idő alatt rosszul fogod magad érezni. Azt már nem! Gyakorolnod kell így ma elmegyünk vacsorázni - a végén a szemeim majd kiestek jó Lou-val már reggeliztem, ebédeltem és vacsoráztam is, de úgyhogy a többiek is jelen voltak most meg csak rólunk beszél. Róla és rólam. -Csak egy baráti ne parázz már fiatal vagy hozzám - veregette meg a vállam nevetve mire nagyot nyelve bólintottam. -Sőt senkinek se kell tudnia erről tudom a fiúknak milyen ciki a gyakorlás, de neked erre szükséged van - erősítette meg mire bólintottam szóval ma este Lou-val vacsorázok.
A gyerekek visszajöttek és elbúcsúzva Lou-tól indultam a lányokkal megkeresni George-t aki ujjongva mutatta fel a három telefonszámot míg én csak gratuláltam neki. A pénztárhoz mentünk természetesen én fizettem aztán a cuccokkal amit időközben vettünk indultunk az autó felé. A lányok beültek maguktól míg az ikreket behelyeztük és be is kötöttük aztán Cindy-t is bekötöttem mivel Emma már egyedül bekötötte magát. Gyorsan hazafuvaroztam magam és miután bepakoltunk George elindult az emeletre felhívni az első randi partnerét.
-Na mi volt? - támadott le rögtön Zayn. -Voltak csinos lányok? - húzogatta a szemöldökét mire csak felhúztam a szemöldököm hisz a felesége ott pihen a vállán aki a kérdéskor felemelkedett és tarkón csapta aztán az ikreket vette ki a kezemből úgymint egy anya tigris.
-Voltak, de nem az igazik - vontam meg a vállam mire mindannyian összenéztek tudom mire gondolnak. -Viszont ma vacsorázni megyek egyedül - hangsúlyoztam ki a végét nehogy egyből ráessenek az újdonságra. -Szóval vigyáztok a lányokra? - kérdeztem míg Emma Liam nyakában ült azt hiszem ez egy igen.
-Egyedül vacsorázol? Az lehangoló - szólalt meg Pezz a lányával a karjában.
-Szingli, magányos férfi ül egy asztalnál szerintem minden magányos, csinos lány álma - vontam meg a vállam vigyorogva mire a srácok elismerően bólintottak aztán az emeletre futottam egyenesen a szobám felé.
Mikor beléptem a szobámba gyorsan becsuktam az ajtót és az éjjeli szekrényemhez sétáltam egy kép volt rólam, Emmáról és róla. Emma harmadik születésnapján készült amikor véletlen csókolóztunk. Micsoda egy csók volt. Tökéletes ajkak, tökéletes személy.
Megráztam a fejem mielőtt még jobban belemennék a részletben a képet a legalsó fiókba zártam. Szerintem arra a képre már nem lesz szükségem, ha tovább akarok lépni.
A fürdőben lépve lekapkodtam magamról mindent és gyorsan elmentem zuhanyozni tényleg gyors voltam hisz most nem ácsorogtam egy évig a zuhanykabinban az élet nagy dolgain gondolkozva. Miután kész lettem egy törölközőt kötöttem a derekam köré és a tükör elé álltam kissé megborotválkoztam hisz, ha most nem nem teszem meg akkor holnapra én leszek a Mikulás. Amint kész lettem a fürdőben kiléptem és a szekrényből elővettem egy alsógatyát amit rögtön el is hajítottam. Tűz piros alsónadrágomat Hannah-tól kaptam karácsonyra. Gyorsan kikaptam egy másikat amit magamra kaptam és előkotortam a szekrényemből egy fekete nadrágot hozzá egy fekete inggel amit megbántam hisz abban az ingben aludt egyszer. Baszki. 
Miután végre sikerült találnom egy másik felsőt gyorsan felöltöztem és felöltözve totálisan készen léptem vissza a fürdőben ahol még beállítottam a hajamat aztán befújtam magam amit Emma mindig megjegyezz, hogy ez a dupla fürdésem.
Nevetve megrázom a fejemet és mosolyogva lépek ki a szobámból a telefonommal a kezemben amit a farmerzsebemben rejtettem.
-Apuci - szaladt felém mosolyogva Emma így rögtön fel is kaptam. -Helyes vagy - puszilta meg az arcom Emma és mikor megláttam a száját rájöttem miért puszilt meg így hirtelen. Perrie-re tekintettem mire csak vigyorogva feltette a kezét. Ki kenhet az én 5 éves lányom szájára rúzst? Csak Perrie.
-Én is szeretlek prücsök - pusziltam meg az arcát aztán a földre helyeztem és a kezemmel letöröltem a rúzst. -Természetesség jobban áll - pusziltam meg a homlokát aztán felegyenesedtem. -És ne feledd amit Perrie néni mond az sose igaz - mosolyogtam Emmára aztán Perrie tekintettem vigyorogva míg Ő csak kinyújtotta a nyelvét.
A csengő hangja szólalt meg közben így mindenkinek intettem egyet mosolyogva aztán az ajtóhoz léptem ahol gyorsan kislisszantam így neki is mentem véletlen Lou-nak.
-Bocsi - suttogtam mire csak legyintett és elindultunk az autóm felé. Egy testre simuló fekete ruha volt rajta amiben teljesen elfelejtettem, hogy már szült. Szült már? Ja igen hisz Lux nem lenne akkor én hülye!
Kinyitottam neki az ajtó mire egy pont rajzolt a levegőben mosolyogva akkor már elkezdődött a gyakorlás. Gyorsan megkerültem a gépjárművet és én is beszálltam aztán miután kihajtottunk a bejáróról és elhagytuk az utcát fél szemmel rásandítottam.
-Hova? - kérdeztem rá mire oldalra billentette a fejét.
-Nem foglaltál asztal? Micsoda udvariatlan! - Vágta rá mire a szemeim majd kiestek a helyéről ebben meg mi a franc üthetett. -Louis te vagy a férfi okozz meglepetést a lányoknak, mintha készültél volna nem kérdezheted meg tőle. Légy spontán, okozz neki meglepetést! - Fordult felém Lou mire fél szemmel figyeltem és bólintottam. Ha spontán lennék akkor most nem egy autóban ülnék Lou-val miközben visszaültet a randisság nyeregében, ha nem mondjuk Hannah után mennék és felforgatnám érte a világot. Szóval ez a spontánság szarság.
-Értettem - emeltem egy pillanatra a kezemet a homlokomhoz mosolyogva aztán gyorsan vissza is helyeztem. Az őrült Louis aki eszeveszetten, össze-vissza megy az autóval annak már vége. -McDonald's? - pillantottam rá vigyorogva mire nevetve megvonta a vállát így az autópálya melletti McDonald's felé vettem az irányt. Nem a legromantikusabb hely, de ez amúgy se egy igazi randi és különben is minden lány szereti a hizlaló kajákat és ez elég spontán az előző elméletemhez képest.
Lou egész idő alatt ecsetelte nekem a tudni valókat mivel kezdjek egy beszélgetést és a végére mi magunk is elég jól elbeszélgettük az utat. A McDrive-hoz érve rendeltünk magunknak na meg persze három Happy Meal menüt is a gyerekeknek aztán egy parkolóhoz beálltam, hogy megvacsorázzunk közben persze sztorizgatunk.
A tanítást elfelejtve szórakoztunk minkét legjobb barát és nem tudom mikor nevetettem ennyit, mint most Lou-val ahhoz képest, hogy nem fiatal tök úgy viselkedik, mint egy tinédzser. A számban dobálja a sült krumplit ami nem mindig a számban esik és olyan ragályosan nevet, hogy nem tudok nem nevetni vele együtt.
Mikor befejeztük a szemetet elvittem a legközelebbi kukához és mikor visszaértem Lou egy mosollyal fogadott. Mivel már elég későre járt így Lou a következő utasítást adta az pedig a hazafuvarozás el is felejtettem milyen is már egy randi jó ezt így felidézni újra Lou-val. Eddigi legjobb randi partnerem és az Ő jelenlétében még, ha egy kis időre is, de sikerült elfelejtenem Hannah-t. Talán mégis megy ez a továbblépés dolog.
-Köszönöm a "randit" - fordult felém mosolyogva.
-Köszönöm a tanítást - válaszoltam mosolyogva.
-Még nincs vége a leckének - vonta meg a vállát egy félmosollyal mire oldalra billentettem a fejem és a következő pillanatban felém hajolt és egy puszit nyomott az arcomra. -Sose szóba búcsúzz el a lánytól mi lányok mindig többet akarunk - nyitotta ki a kocsiajtót mosolyogva ahol egyből kiszállt. -Jó éjt Tommo - intett mosolyogva mire én is visszaintettem aztán becsapta maga után az ajtót míg én hátradőltem az ülésben és a kezemet az arcomra tapasztottam. Mikor elindultam Emma pont erre az arcomra adott puszit. Régen mikor barátok voltunk Hannah-val mindig ideadott nekem puszit aztán mikor együtt voltunk akkor is emlékszem mikor a kis termetével lábujjhegyre állt és egy puszit nyomott az arcomra aztán az édes mosolyával rám mosolygott. Oldalra fordítottam a fejem és Lou az ajtóba  állt míg Lux kapaszkodott belé mögöttük a házban Tom állt vagyis Lux apja amikor elváltak azon a véleményen voltam, hogy a házasság szar hisz mindig tönkre megy aztán rájöttem, hogy nem voltak tökéletesek egymáshoz talán anyám miatt jöttem rá erre, hogy sok ember nem a tökéletes személyhez megy egyből hozzá. Valószínűleg Lou-nak nem Tom volt a tökéletes társa és Tom-nak se Lou. Kár, hogy így Lux-nak nem adódhatott meg a nagy boldog család ahol a szülők szeretik egymást, de hát nem Ő az egyetlen akinek ez nem adódhatott meg.
Visszafordítottam előre a fejem és a zsebemből előhúztam a telefonom amit rögtön feloldottam aztán a névjegyzékből kikerestem a számot. Nem tudom miért teszem egyszerűen hiányzik a hangja a két év alatt a hangpostája tartott életben. Minden este - na jó hajnalban - kiléptem az erkélyre csak azért, hogy hallhassam a három szavas hangját.
Most viszont kicsörgött és a készüléket valaki felvette, mert három csöngés után elhalkult és egy légzést hallottam a túloldalról.
-Hannah? - egy nagy lendülettel felültem és a szívem erőteljesen vert míg a levegőért kapkodtam.