Chapter 3. - Légy jó szívű Hannah!

Sziasztok éjjeli baglyok!

Iskola időben nagyon rossz blogot írni mivel a középiskola gáz bár ezt már tudom mivel 10.-es vagyok,de ez így még nehezebb. Viszont próbálok azért hozni részeket és általában hétvégénként néha sikerülni is fog,de hanem akkor ezer bocsánat. Próbálgatok,ha ráérek.

Ez is rövid lett most,de hirtelen csak ennyi jutott eszembe a harmadik részhez így hát most ez ilyen lett. Elnézést!

U.i.: 1-2 kommentett elvárok a részre,hogy milyen is lett szóval erőltessétek meg magatok.c:

Eva H.xxx

Nem sírok, mert egy csepp könnyem se érdemli az a barom. Hogy lehettem ennyire vak évekkel ezelőtt? Hogy szerethettem belé? Egy ilyen felfuvalkodott görényben akit még mindig szeretek,de most megvettem.  Bár csak ne hallgattam volna Lexyre, hogy jöjjek el és mondjam el neki inkább kibírtam még volna Emma üvöltését hónapokig akár évekig is,de késő bánat. Eljöttem, elmondtam neki és most meg csalódtam. Egy kérdésem még mindig van az pedig nem más,mint,hogy miért lett ilyen bunkó? Hisz régen nem volt ilyen lehet,hogy a sztárság miatt lett ilyen,de lehet,hogy ilyen is volt mindig csak jól rejtegetett.
Hirtelen az el merengésemet az ajtó nyitás zavarta meg,de hát az ajtó a hátamban csapódót,mert az ajtó előtt ültem.
-Beengedsz? - szólalt meg a váratlan vendégem. -Nyugi én vagyok az Lexy.
Megkönnyebbülten sóhajtottam, és felálltam az eddigi helyemről,hogy szabad utat hagyjak Lexynek,de egy valaki hiányzott a kislányom.
-Emma? - töröltem meg azokat a kusza könnyeket akik kibillentek a tudtom nélkül.
-A fiúkkal hagytam - mondta egy vállrándítással.
-Mi csináltál? - kérdeztem tőle.
-Ott hagytam az apjával akinek a lábát szorongatja - mondta.
Hirtelen félre löktem Lexyt, és futottam vissza a szobában ahonnan az előbb szaladtam ki. Nem érdekelt Lexy kiabálása utánam csak futottam kislányomhoz. El se bírom képzelni mi csinálhatnak a lányommal.
Hirtelen megláttam az ajtót, és egyből kirántottam.
-Hagyd békén! - rántottam ki az ajtót.
-Ő neki mond ezt - mutatott Louis a lábára.
Felkaptam Emmát, és gyorsan megölelgettem egy apró puszit nyomtam a fejére amitől Ő a melleim közé temette a fejét.
Arra lettem figyelmes,hogy mindenki engem és Emmát nézz.
-Mi van nem láttatok még fehér embert? - törtem meg a csendet.
-Anyai ölelés mindig cuki, és ekkor eszünk be jut,hogy a mi anyánk is így ölel magához - mondta Liam.
-Én inkább anya tigrisnek hívnám magam - vontam meg a vállam.
-Basszus kösz Liam eszembe jutott anya - ült le Zayn szomorkásan. -Hiányzik!
-Nekünk is tesó - mondta Niall, és mindenki bólogatott.
A fiúk hirtelen csak a fa padlót bámulták, és ahogy körbe néztem mindegyik fiú szemébe egy-egy könnycsepp csúszik le az arcukon hirtelen kezdtem megsajnálni Őket,de aztán visszahuppantam arra ami miatt nem tudom sajnálni Őket.
-Azt hiszem mi elhúztuk a csíkot - mondtam, és az ajtó felé mentem. -Mondanám,hogy örvendtem a találkozásnak,de akkor hazudnék.
Bezártam magam után az ajtót, és elindultam a kijárat felé útközben összefutottam Lexyvel aki csatlakozott hozzánk némán persze mivel egyetlen szót se akartam váltani senkivel se.  Lexy kényszerített,hogy idejöjjek és bumm mi lett a vége csak nagyobb vita vagy minek hívják viszont Ő jött utánam ami miatt már megbocsájtottam neki,de még hagyom szenvedni. Kegyetlen vagy? Á, csak egy kicsit!
Épp léptünk ki az épületből ahol bejöttünk és az autó felé vettük az irányt. Lexy egy gomb nyomással ki is nyitotta a kocsit, és egyből bepattant a vezető ülésben én viszont gondosan betettem Emmát és be is kötöttem.
Amikor én is beszálltam az autóban, és épp beakartam csukni az ajtót akkor hirtelen totál megijedtem mivel egy pasas állt előttem.
Hirtelen kiugrott a szívem a helyéről és csak a pompás kék szemeiben láttam magam milyen idétlenül is nézek ki ijedt arccal. Egyre hevesebben vert a szívem, és csak bámultam bele a szemeiben és figyeltem Őt,hogy mire is készül. Megfogta óvatosan egyik kezem arra várva,hogy elhúzom,de nem tettem meg. Miért?
Kihúzott a kocsiból, és talpra állított így már előtte álltam a kezem még mindig az Ő kezében volt és ekkor csaptam magam homlokon. Elrántottam tőle a kezem, és hátra fordultam,hogy felkészüljek arra amit mondani akarok neki.
-Mi a faszt keresel itt? - fordultam felé és mielőtt válaszolhatott volna én közben vágtam. -Ne is mondj semmit! Megint a fejemhez akarsz vágni dolgokat,de hát akkor tessék állok elébe nem érdekel a véleményed szóval,hogy megkíméld a szádat felesleges locsogástól el is húzhatsz.
-Nem azért jöttem - válaszolt gúnyosan.
-Akkor meg minek jöttél? - forgattam meg a szemeim.
-Szeretnék még vele találkozni - mutatott a kocsiban ülő kislányra.
-Miért? Az ki van csukva Ő az én lányom -vágtam hozzá.
-Azt mondtad az én lányom szóval jogom van látni - mondta Louis.
-De azt mondtad,hogy hazudok - mondtam.
-Tévedtem - nézegette a földet.
-Most,hogy bevalltad azt hiszed meg is engedem,hogy lásd? - kérdeztem tőle mire Ő felnézett. -Hát nem. Tévedtél ez van előbb gondolkozz utána cselekedj!
-Jójó bocsánat,hogy bunkó voltam - mormolta Louis.
Most komolyan bocsánatot kért Louis Tomlinson tőlem? Csípjetek meg álmodok tuti.
-Sajnálhatod - mondtam, és hirtelen Emmára néztem aki végig édesapját nézte és a kezeivel kérte,hogy vegye fel.
Hogy mondjak nemet egy ilyen kislánynak? Ha Louisra nézek neki egyből nemet mondok,de Emma meg a lányom akinek szüksége van az apjára. Légy jó szívű Hannah! - mondogatta nekem egy kis hang aki lehet,hogy a legjobb barátnőm volt,de lehet,hogy egy kis hang a fejembe nem tudom,mert mindkettő egyforma.
-Láthatod - adtam be a derekam. -Egy feltétellel.
-Mi az? - csillant fel Louis gyönyörű kék szeme.
-Az első,hogy most azonnal felveszed Emmát - mondtam, és Ő egyből Emma ajtójához vette az irányt ahol kihámozta a biztonsági övből és felvette. A kislány szemei csillogtak és apja vállára temette fejét. -Második az,hogy megpróbálsz velem is normális lenni bármennyire is utálsz.
-Értettem - mondta Louis, és egy puszit nyomott Emma fejére.
Hirtelen Lexyre néztem aki csak a kocsiból figyelte a jelenetet, és eszembe jutott valami amit Ő szeretne.
-Nem maradhatnánk megnézni a koncertet? - kérdeztem, és Lexyre mosolyogtam aki vissza mosolygott rám.
-Felőlem oké,de kérlek,ha meglátod Eleanort akkor bújj el - mondta Louis.
-Miért? - döntöttem oldalra a fejem.
-Mivel nem akarom,ha a folyóson vagy valahol látna meg én szeretném neki elmondani - magyarázta el Louis.
-Okés akkor bujkálók az nem lesz nehéz - nevettem el magam, és szemem sarkából láttam,hogy Lexy is rájött miért mondtam ezt.
-Akkor nyomás befelé - mondta Louis, és elindult Emmával.
Intettem Lexynek aki már egyből kipattant a kocsiból és mi is követük Őket befelé. Louis és Emma ment elől mi meg hátul követük Őket olyan aranyosak voltak annyira boldog volt Emma. Remélem mindig ilyen boldog lesz az én kislányom nem akarom,hogy szomorú legyen,mert aki megbántja a lányom az nem éli meg a másnapot.
Vissza invitált minket Louis a szobába ahonnan kifutottam az előbb és a fiúk még mindig ugyan ott ültek vagy álltak, és olvastak valamit gondolom én a dalszövegüket. Amikor viszont beértünk mindegyik fiú újra bámulni kezdtek minket. Úgy utálom,ha bámulnak mindig zavarba jövők!
-Itt maradnak a koncertre - mondta Louis.
-Az király na add a lányod - állt fel Niall, és indult Emmáért,hogy elvegye.
-Egy feltétellel,ha nem eszed meg - húzódott hátra Louis.
-Nem eszek gyereket - fintorgott rá Niall, és kivette Louis kezéből Emmát. -Szia kis csaj én Niall bácsikád vagyok.
-Mióta? - köhécseltem bele a beszélgetésbe.
-A lányomnak 4 bácsikája van mivel a fiúk a testvéreim - mondta Louis.
-Hú szerencsés kislány - kuncogtam fel.
A fiúk egyesével dögönyözték a kislányt aki csak mosolygott és nevetgélt a helyzeten olyan kis édes volt. Élvezte a helyzetet,hogy mindenki csak rá figyel, és ettől boldog volt bár szerintem ezt az apja jelenléte tette így,hogy az apjával volt újra. Végképpen Lexynek igaza volt,hogy Emmának csak az apja kellet,hogy boldog legyen bár ezt már bevallottam,ha jól tudom.
Már csak egy koncertet kell túlélnem miközben a legjobb barátnőm végig ugrálja a lányom meg végig mosolyogva majd. Milyen szerencsésnek mondhatom magam,ha így fogalmaznék.