Chapter 8. - Ez nem örökké szól

Sziasztok éjszakai baglyok akiket szeretek!:)

Boldog Újévet kívánok mindenkinek! B.U.É.K. :)

Szerintem ez az a rész amivel sokat dolgoztam, mert semmibe se voltam biztos. Mégis minden van benne ami kell még Emma is. Emma team yeeey :D Akinek Emma Tomlinson a kedvenc az rossz ember nem lehet.:) :D

Most ízgulok a legjobban, hogy mit gondoltok erről a részről hisz akkor is ez a rész más, mint a többi és ezért izgulok.:( Még egy szemszögből akartam írni, de gondolkoztam és ezt egy szemszögős résznek teremtettem így a következő részbe két szemszögből olvashatjátok.

Nem is fecsegek tovább, mert tudom a fele fecsegésem nem olvassa el senki csak a részt szóval hiába jártatom a pofám feleslegesen.

U.i.: Vélemény kifejtős kommenteket várok a rész végénél!

Eva H.xxx

~Hannah Walker szemszöge~

A fiúk agglegény lakásába lenni hát, hogy is mondjam nem éppen a legjobb, ha Liam nem lenne akkor úsznának a szarba már. A dohányzó asztalon ami az ablakhoz volt tolva tele volt a tegnapi vacsorájukkal és a többi kacattal a konyhába be se merek menni, mert ott tuti nagyobb rendetlenség van, mint a nappaliba. Mondjuk, ha már így visszajött a szó a nappalihoz akkor a padló tele van ruhákkal és a alsónadrágokkal szinte már a szép fa padlót se lehet látni csak nem értem miért a földön tárolják a ruháikat. Sose fogom megérteni a férfiak logikáját hiába strapálom magam.
Arra gondoltam kicsit próbálok rendet rakni, de kevésbé sikeresen, mert amint fel akartam állni már egyből visszalöktek azzal az indokkal, hogy inkább pihenjek és élvezem a kényelmet a szarral teli lakásba. Igaz luxusba élnek. 
A nyugodt csendet egyből meg is zavarták.
-Éhes vagyok, de nagyon - kezdett el énekelni Niall közben a hasát fogta.
-Kigondolta volna - forgatta meg a szemeit Zayn.
-Én nem gondoltam - szólalt meg Louis, de egyből hozzá is vágtak egy párnát. -Jól van na gondoltam!
-Ha szeretnéd Niall összeütők valami ebédet - szólaltam meg már én is.
-Megtennéd? - ugrott az ölembe Niall, mint egy kis gyerek.
-Ha leszállsz rólam akkor igen - mosolyogtam rá.
Lepattant rólam a szöszi és egyből felhúzott, és a konyha felé vitt. A konyha tényleg rémes állapotba volt, mint a nappali. Elsőként a takarítással kell kezdenem azt hiszem.

Képzeljétek el sok koszos edénnyel!

Közeledtem a mosogatóhoz amikor megláttam drága kislányom ahogy a mosatlan edényekkel ül a mosogatóba miközben folyik a víz még rá. Elsőnek nem hittem a szememnek, hogy Emma a mocskos edények közt játszik a csapból folyó vízzel aztán felfogtam már. Kislányom felnézett rám és csak mosolygott, mintha ez a kis fürdése csak valami játék lenne. Melyik agy halott rakhatta bele?
-Te meg mit keresel itt manócska? - emeltem ki meztelen kislányom a mosogatóból aki még mindig vidáman mosolyog. -Apukád volt az?
Emma a válaszra csak kacagott egyet és a kis kezével eltakarta az arcát. Szóval Ő volt az. Az én kislányom mindig elárulja magát csak rá kell nézni és már tudod az igazat.
-Fiúk! - kiáltottam el magam mire mindegyik fiú egyből előttem termet és kikerekedett szemmel néztek rám erre én csak feltettem a kérdést amire tudni akarom a választ. -Emma mit keresett a mosogatóba a piszkos edények között?
Mindegyik fiú elhallgatott és egyszer néztek Louis felé.
-Ne nézzetek rám nem csak az én ötletem volt ott megfürdetni - csattant fel Louis. -Egyébként Niall tette bele amikor ment a hűtő felé.
-De Zayn mondta, hogy tegyem bele - védekezett Niall.
-Mert Harry mondta - mondta Zayn.
-Nekem Louis parancsolta - mondta Harry és mindenki Louisra meredt.
-Nekem Liam mondta, hogy fürdessem meg - próbált védekezni Louis.
-A fürdőkádra gondoltam, hogy ott fürdesd meg te idióta - ütötte  homlokon Liam Louist.
-Én is arra gondoltam, de azok az idióták értették félre azt hiszem - fogta meg Louis a homlokát.-Különben is élvezte a lányom ahogy hallottam nem sírt.
-De akkor is a piszkos edények között volt Louis értsd már meg kicsit gondolkozz már Ő nem egy játék baba, hanem egy igazi gyerek - szóltam közbe már én is.
-A bakik előfordulnak - morogta halkan Louis.
-Ennyiszer? Túl sok bakid volt már és ezzel Emmának teszel kárt nem vagy még felelősség teljes az apaságra - mondtam halkan a végét remélve, hogy nem hallják meg, de meghallották.
-Te se voltál elsőre tökéletes anya szerintem - mondta Louis és mielőtt beleszólhattam volna folytatta.-Most tudtam meg, hogy apa vagyok és elvárod, hogy mindent jól csináljak? Különben is Emma 1 éves nem tudhatom mit kell csinálni vele én nem ismerem Őt újszülött kora óta és próbálok jó apa lenni, de nem megy könnyen. Kérlek értsd meg!
-Megértelek, mert teljesen igazad van, de te is érts meg hisz eddig csak anya,apa és legjobb barátnőm segített nekem és ez új nekem, hogy Emma megismert téged vagyis az apját meg a "keresztapjait" így próbálok jó anya módjára viselkedni, hogy Emma engem is szeressen, mert amióta megismert Emma csak veled van ami egy anyának rosszul esik - mondtam ki magamból mindent ami eddig bántott.
-Hülye vagy azért van velem Emma, mert meg akarom ismerni, de sose fog elfelejteni téged aki hordozta 9 hónapig a hasába és aki vele volt ez a kislány jobban  szeret téged, mint bárki mást - mosolygott Louis rám.
Amikor Louis mosolyog akkor nekem is mindig mosolyognom kell, mert nem tudom a Louis fajta mosoly az eléggé fertőző.
-Elviszem megfürdetem - szólalt meg Louis ismét. -Fürdőkádba!
-Fiúk felügyelnétek? - fordultam a többiek felé.
A fiúk csak rámosolyogtak és a kezüket a homlokukhoz rakták tisztelgésként ezzel jelezve, hogy számíthatok rájuk. Louis átvette tőlem meztelen kislányunkat és el is indult a fürdő felé nyomába a fiúkkal akik mindvégig követék.
Visszafordultam a konyha felé és azon gondolkoztam mivel is kezdjem, mert az a szabály a legtisztább résszel kell kezdeni, de itt nincs legtisztább rész. Itt minden csupa rumli és kosz. Nem gondolkoztak még egy takarítónőn? Vagy most az én lennék? Na azt nem ez csak átmeneti én nem takarítok helyettük majd Ők megtanulnak rendet tenni maguk után, ha ehhez segítség kell, de megtanítom nekik.
Fejembe kiszámoltam, hogy mivel kezdjek és a mosogatásra esett választásom szóval egyből a mosogató elé álltam ahol majd nem el is estem egy gumikacsába ami nem tudom mit keress a konyhába. Egyik lábammal arrébb löktem a gumikacsát és neki is kezdtem a mosogatásnak.A mosogatást követte a tányérok tisztára törlése és helyére tétele aztán következett a tűzhely takarítása ami a legmacerásabb volt szerintem a tűzhely sose volt tiszta. Utána következett a mikró kitakarítása, a pult letörlése és a legutolsó volt a felmosás.
Amire mindennel kész lettem rá se lehetett ismerni a konyhára olyan más lett. A tűzhely úgy nézett ki, mintha új lenne ahogy a mikró is. Sose végeztem ennél jobb nagy takarítás még most büszke lenne rám az anyám! Igazándiból a nagy takarítás közben jöttem rá, hogy egyetlen tiszta pohár se volt és pedig adtak nekem egy pohár narancslét akkor vajon milyen pohárból ihattam? Van egy sejtésem, hogy abból a pohárból isznak, amelyik a kezük közé kerül és hát ez gusztustalan. Vajon melyik fiú nyál cseréjéből ihattam? Hacsak nem Ők nem is pohárból isznak ezt is el tudom képzelni róluk, de Liamről nem. Talán Ő elmosta a poharam és nem keveredett egyikkel se a DNS mintám na jó ebbe bele se merek gondolni. Brzz...
Amikor feleszméltem azt vettem észre, hogy az ajtóba állt Liam és csak ámult-bámult.
-Ilyen rend se volt még itt - dőlt az ajtó karfájának.
-Hát meg tettem minden tőlem telhetőt és ez lett - mosolyogtam rá. Valójában Liam volt az a fiú aki elsőre is kedves volt velem és emiatt vele jobb kapcsolatot ápoltam, mint bárki mással. Érdekes régen Harryre támaszkodhattam most meg Harry megöl a tekintetével néha.
Változnak az idők és én is nagyon sokat változtam azóta szerintem.
-Erre mit mondjak? Köszönjük, hogy segítesz nekünk - mosolygott és mielőtt beleszólhattam volna Ő folytatta. -De hidd el holnapra ugyanolyan kupi lesz!
Erre már felnevettem ahogy Liam is valójába erre számítottam, hogy nem lesz ilyen szép rend.
-Sejtettem - mondtam.
-Liam! Segíts! - hallottuk meg Niall kiabálását olyan, mintha fuldokolna. Mi csinálhatnak ezek? -És mond meg Hannahnak csinálja az élelmem, mert éhen veszek!
A másik fele kiabálásra számítottam hisz megígértem neki és lemertem volna fogadni, hogy kiabálás közbe fogta a hasát, mint egy terhes. Tényleg Niall nem terhes? Én terhesen sokat ettem csak Niallnek nem gömbölyödik a hasa Ő örök csont sovány szóval bármennyit ehet a szöszi.
-Hallotta és megyek! - kiabálta vissza Liam, de mielőtt kilépett volna visszanézett rám. -Hajrá.
És ismét egyedül maradtam a konyhájukba és fogalmam sincs mit is főzzek a has póknak és a többieknek. Recept könyvet hiába is keresnék szerintem egy kan lak tanyán nincs ilyesmi szóval a puskázás kilőve. Így maradt a régi terv ami nem más, mint megnézni milyen alapanyagokból is élek ez az egyetlen megoldás, de azt elárulom boltba biztos nem megyek le kajáért.
Minden olyan helyet megnéztem ahol alapanyagnak kell lennie és találtam is olyat ami pont tökéletes ahhoz amit főzök. Az étel egyszerű mégis a legfinomabb vagyis hát én eléggé jót tudok csinálni és az a étel nem más, mint a spagetti. Egyszerűen imádom és olyan könnyű elkészíteni sőt hamar kész van, hogy ennél jobb alapanyagokat nem is találhattam amiből eszembe jutott, hogy én nekem a spagetti a specialitásom. Szóval neki is álltam elkészíteni...
A konyhába áradt a spagetti illata és, ha nem lettek volna rajtam kívül még öten plusz egy gyerek akkor neki is állok elpusztítani az egészet így csak az ebédlő asztalra megterítettem mindenkinek amíg Ők türelmetlenül várták az elemózsiát. Rosszabbak, mint Emma pedig nála nem hittem volna, hogy találok rosszabbat, de sikerült. Mindenki megkapta a tálját és egyből el is kezdték falni viszont szegény kislányom csak nézte Őket a gyereküléséből amit egy székre tettünk, hogy Ő is velünk legyen. Emmának is csináltam egy kis répa pürét, de amikor repülőzve próbáltam megetetni Ő megtagadta tőlem.
Viszont egy kérdés aggasztott.
-Fiúk valaki majd haza vinne evés után? - kérdeztem és hirtelen mindegyik fiú megmerevedett. Ugye tudták, hogy haza megyünk?
-Haza mész? - csüggedt le Niall teli szája.
-És haza viszed Emmát is? - szomorodott el Zayn.
-Kifog reggelit csinálni? - szólalt meg ismét Niall.
-Fiúk visszajövők még ne aggódjatok csak nekem és Emmának otthon a helye, de mindennap átjövők - mosolyodtam rájuk.
-És csinálsz még ilyen isteni dolgokat? - bökött az ételre Niall.
-Természetesen - mosolyodtam rá.
-Köszönjük, hogy kitakarítottál helyettük - szólalt meg Liam is már.
-Máskor is megteszem, de legközelebb csak akkor, ha fizetek - nevetem el magam.
Mindegyikük elnevette magát kivéve Louis és Harry. A fiúk folytatták a táplálkozást addig én összeszedtem Emma holmiját - azt a keveset - amit találtam.
Amire végeztek az evéssel addigra én és Emma mára elkészültünk, és csak álltunk az ajtóba várva, hogy valaki haza vigyen minket.
-Ne menj - borult rám Niall én meg szorosan megöleltem a szöszit.
Zayn lehámozta rólam Niallt utána Ő is szorosan magához ölelt aztán Őt követte Liam és ennyi. Louis csak állt ott tehetetlenül egyedül kislányát emelte fel akit szorosan megölelgetett és amikor elengedte még búcsúzás képen egy puszit nyomott a kislány feje tetejére és átadta nekem. Most ez azt hiszi, hogy többé nem találkoznak? Ez nem örökké szól valaki világosítsa már fel Louist!
-Hello - intette Harry egy gúnyos mosollyal. Hova lett az a srác akit régen mindig velem volt?
-Sziasztok akkor holnap - mosolyogtam rájuk és kinyitottam az ajtót.
Azzal a lendülettel amivel az ajtót nyitottam ki is léptem a házból és a nyomomba Zayn volt. Szóval akkor Zayn visz minket haza na az jó. Zayn betette Emmát a gyereküléssel hátra, de bekötni már nem tudta így én kötöttem be kislányom aki egész végig az ajtóba álló fiúkat nézte. Mi van Ő is azt hiszi ez örökké szól? Utoljára mondom ez nem örökké szól!
Beültem az anyós ülésre Zayn mellé és még intettem egyet a fiúknak mielőtt Zayn elhajt vele. Több se kellet Zaynnek már el is hajtott tőlük én meg lediktáltam neki a címünket. Az út csendesen telt nagyon furán csendes és tudtam, ha nem szólalok meg akkor felrobbanok.
-Miért hiszi azt mindenki, hogy ez örökké szól?
-Micsoda? - kérdezte Zayn vissza.
-Louis úgy búcsúzott el Emmától, mintha most látta volna utoljára és Niall meg hozta a formáját, de mondjuk ti is elég furcsán ölelgetettek, mintha többé nem látnánk egymást sőt még Emma is úgy nézte a fiúkat, mintha többé nem látná Őket. Miért? - tört ki belőlem hirtelen minden.
-Louisnak van egy megérzése - sóhajtott én meg vártam folytassa, mert nem értettem. -Azt hiszi, hogy most azzal, hogy haza mentek többé megint nem látja Emmát, de ez hülyeség, mert te magad mondtad visszajöttök, de Ő nem hisz nekünk csak azt hajtogatja, hogy többé nem láthatja a lányát, mert szar apa. És hát nekünk is bogarat ültette a fülünkbe pedig már mi is eléggé megkedveltünk kivéve Harry. Szóval kérlek holnap tényleg gyertek, ha kell hívj és jövők érted csak gyertek!
Ez most meglepett nem hiszem el, hogy Louis ezt gondolja rólam, hogy nem adok neki lehetőséget, hogy lássa a lányát jó mondjuk van oka az hinni hisz 1 évig nem szóltam neki és lemaradt pár dologra, de elmondtam neki így nincs szívem Emmát elválasztani az apjától. Még, ha akarnám se tudnám, mert nekem Emma a legfontosabb és Ő teljesen oda van az apjáért pedig még csak 1 éves, de ragaszkodik hozzá, mint Tunyacsáp a herkentyűburger recepthez. Ez milyen jó hasonlat volt már!
-Ha már a témánál vagyunk akkor különben is miért utál Harry? - tereltem a témát.
-Előbb ígérd meg, hogy holnap felhívsz, hogy jöjjek érted! - parancsolta rám Zayn.
-Ezt megígértem nekik is már és neked is megígérem - mosolyogtam rá.
-Helyes - mosolygott Zayn. -Szóval Harry fogalma sincs miért utál, mert senkinek nem mondja el mi már kérdeztük tőle, de csak kiviharzott és ott hagyott minket. Liam szerint félti Louist nem bízik benned amit tettél a múltba vagyis nem tettél semmit, de amikor szakítottak Louisba egy világ tört össze és senki nem tudta talpra állítani talán ezt akarja elkerülni Harry. Bár ki tudja.
-Na jó ebből csak azt fogtam fel, hogy Louisba egy világ tört össze a szakításunk után és senki nem tudta talpra állítani - mosolyogtam rá. Bár azt nem kell tudnia én velem mi történt szakítás után...
-Gondoltam - kuncogott Zayn.-Tipikus női gondolkozás.
-Ha nem vezetnél tuti megütnélek, de tekintettel a lányomra aki hátul ül miatta nem bántalak, hogy ne okozz balesetet - kuncogtam én is és hátrapillantottam Emmára.
-Anya tigris - mosolygott.
Csak rá mosolyogtam és ismét beállt az a rettentően zavaró csend. Vissza gondoltam arra az időszakra amikor Louissal szakítottunk és hirtelen eleredtek a könnyeim bár ne gondoltam volna vissza. Az ablak felé fordultam, hogy Zayn ne vegye észre, hogy sírok. Szerintem észrevette, mert a combomra dobott egy papír zsepit, de nem szólt semmit. Felvettem a papír zsepit és elsőnek gondosan megtöröltem vele a szemem aztán kifújtam vele az orrom. Tétováztam, hogy megkérdezzem-e tőle, hogy hulla a kuka a kocsiba - mert van kis kuka a kocsiba - csak féltem megszólalni így zsebre vágtam a zsebkendőm.
Most már csak azt vártam, hogy hazaérek már nem bírtam Zayn szemébe nézni síros szemmel. Szóval inkább vártam amíg meg nem érkezünk és meg nem áll a ház előtt.
Megérkeztünk. Kipattantam a kocsiból és egyből kivettem az ülésből Emmát meg a táskát amibe a cuccai voltak.
-Akkor holnap hívj - szólt utána Zayn.
-Okés - mondtam, de hátra se fordultam csak futottam be nem akartam neki magyarázkodni miért sírtam bár tuti elmondja mindenkinek, hogy sírtam szóval holnapra mindenki aggódó tekintettel fog rám nézni, hogy mi volt a bajom.
Benyitottam az ajtón, és anyával meg apával találtam magam szembe. Apa csak elvette tőlem Emmát és a táskát aztán fel is ment a lépcsőn. Anya ott állt előttem karba tett kézzel és engem nézett főképp a kisírt szemeim zavarhatták amit próbáltam letörölni a kocsiba, de azt hiszem nem jött össze.
-Bántott? - kérdezte. Tudtam kire érti és egyáltalán nem tetszett, hogy már azt hiszi egyből, ha sírok, hogy Ő bántott.
-Nem - mondtam határozottan és beljebb mentem.
-Akkor elmondod nekem miért van kisírt szemed?
-Csak a gondolataim olyan helyen jártak ahol nem kellett volna nekik - motyogtam.
Anyu sóhajtott, mert elsőre megértette mire is gondoltam és megértően biccentett.
-Jól vagy? - lépett hozzám közelebb.
-Most már valamennyire jobban, hogy eltereltem a gondolataim - mosolyogtam rá és magamhoz öleltem édesanyám.
Olyan jó volt test melege ahogy simogatta a hátam, hogy azt hittem újabb könny forrásba kezdek, de visszafojtottam. Nem bírtam és nem akartam újra sírni inkább elakarom felejteni az a időszakot.
Anyu elengedett és még mindig szembeállt velem, de mosolygott.
-És milyen volt? Emma élvezte? A fiúk kedvesek voltak? Louis foglalkozott Emmával?
-Igen anya jó volt és mindegyik fiú nagyon kedves volt kivéve Harry, de megértem miért volt olyan amilyen azt hiszem. Emmának fülig ért a szája nagyon boldog volt és sokat nevetgélt, és Louis is sokat volt vele egészen hozzá nőtt a lánya, de vétet bakikat - mosolyogtam rá és újra eszembe jutott az egész nap kivéve az amikor megérkeztem és megláttam Eleanort a lányommal.
-Te is

vétettél hibákat az elején neki is nézd el.
-Próbálom elnézni csak féltem Emmát, hogy baja lesz.
-Sose lesz baja, ha az apjával van ezt tanuld meg kicsim - mosolygott rám.-Apád is régen sorra követte el a hibákat, de semmi bajod nem lett tőle sőt megedződtél tőle és szerintem a tegnapi esetnél nem lehetett rosszabb amit ma csinált. Megtanulja majd Louis is idővel csak neki több idő kell.
-Hát így összességbe a tegnapi esetthez véve nem voltak vészesek a hibák - kuncogtam.
-Na látod megtanulja - mondta anya.
Anyával még sokat beszélgettem csak már a nappaliba ülve, mert állva kényelmetlen. Apát megbíztam vele, hogy tegye le aludni Emmát így utána Ő is leült mellénk hallgatva a mai nap történteket. Meglepődtek Louison és a fiúkon főleg Harryn hisz Ők is tudták, hogy Harryvel régen jóba voltam most meg úgy néz rám, mintha ellensége lennék ami nekem nem tetszik, de kikérdezett engem, hogy nekem mi tetszik. Viszont a többi dolognak anyáék is örültek meg én is, hogy a fiúk nem utálnak és a legfontosabb Louis szereti a lányát na meg persze az is jó, hogy nem utál, mert nem utál, ha utálna akkor engem kidobott volna addig amíg Emma nála van, de nem tette meg. Ez azért jó dolog és a másik jó dolog, hogy Harryn kívül mindegyik fiú kedvel és törődnek velem és a lányommal pedig egyiket se kértem tőlük.
Elmeséltem anyáméknak azt is, hogy Louis azt feltételezte amikor hazajöttünk, hogy többé nem láthatja Emmát erre csak Ők is mosolyogtak, de egyetértettek Louis aggódásával. Talán én is ilyen lettem volna a helyébe, de ha azt mondták volna nekem, hogy ez nem örökké szól akkor elhittem volna. Vagy nem?

 ~Louis Tomlinson szemszöge~

Végig néztem ahogy hagyom elmenni a lányomat és az a érzés keringett bennem, hogy most megint nem láthatom. Olyan jó volt, hogy este mellettem szuszogott és én vigyázhattam álmára aztán mellettem kelt fel igaz megsüketített, de ezt neki megbocsájtom, mert Ő a lányom. Még kimondani is fura főleg tőlem hisz sose gondoltam volna, hogy apa leszek ilyen korán hisz szeretem volna a gyereket, de nem ilyen korán, de  örülök, hogy van nekem Emma. Nem bántam meg, hogy azon az estén amikor Hannahval  anno együtt voltam Ő megfogant csak azt bánom, hogy nem lehettem a lányommal születése óta hisz annyi mindenről lemaradtam. Ha elmondta volna Hannah időbe akkor mindent feladtam volna Emmáért, de nem mondta el csak akkor amikor már szüksége volt rám vagyis a lányomnak volt rám szüksége. Az apjára volt szüksége!
És most megint elment és ki tudja mikor jön vissza, ha Hannah idáig nem szólt Emmáról ki tudja, hogy visszajön-e. Lehet azt mondta visszajön, de biztos nem vágta volna hozzánk, hogy 'soha nem jön vissza felejtsük el Őt és Emmát is', mert az gonoszság lenne így inkább azt mondta visszajön, de nem tudok hinni neki. Félek, hogy soha többé nem látom viszont a kislányom.
-Lou jól vagy? - hessegette előttem a kezeit Liam.
Észre se vettem, hogy már a nappalin ülők elmerengve gondolataimba.
-Jól vagyok vagyis nem - temetettem az arcom a kezem.
-Ez nem örökké szól - mondta Liam. -Visszajönnek.
-Liam ebbe nem vagyok biztos és elhinni se tudom.
-Pedig hidd el holnap újra látod a lányod.
-Hiszem, ha látom - morogtam.
-Hannah nem hazudik amit mondott azt betartja és én is megígérem neked, hogy ez az egész nem örökké szól - tette a kezét a vállamra Liam.
Most ezt fogja ismételgetni Liam, hogy "ez az egész nem örökké szól"? Mert ez nagyon idegesítő és nem tudok hinni ebbe az örökké szóba. Nem hiszek az örökké szóba, mert semmi se tart örökké hisz a banda is egyszer feloszlik mégis azt mondja mindenki, hogy a One Direction örökké egybe marad hát ebbe nagyot tévednek, de mindegy. Ez a örökké szó csak egy kegyes hazugság!
Az újabb elmélyülésemet az ajtó nyitódása és csapódása zavarta meg. Zayn megjött.
-Haver ez nem örökké szól - rohant be Zayn a nappaliba. -Visszajönnek!
 Jó már elegem van ebből a mondatból.
-Niall! Harry! Ti még ma nem akarjátok nekem ezt mondani? - kiabáltam el magam. -Mert elegem van, hogy mindenki ezt mondja!
-Ez igaz hisz Ő mondta, hogy visszajön. Higgy már neki! - oktatott ki Zayn.
-Hiszem, ha látom - morogtam.
-Úgyis nekünk lesz igazunk - morogta Liam.
-Meglátjuk - mondtam és felálltam.
A szobám felé igyekeztem, de még meghallottam amit nekem kiabálnak ami szintén a sokat említett mondat volt, hogy 'Ez nem örökké szól', de addig nem tudtam elhinni amíg magam nem látom holnap megint a lányom. Miért nem fogja fel senki, hogy addig nem hiszem el amíg látom? Mert mondani bármit lehet ami nem mindig teljesül.
Amint beértem a szobámba az ágyon hanyatt vettem magam és akkor pillantottam meg azt a takarót amivel este betakartam. Még az Ő édes baba illatát őrizte. Hiányzik az a kis csöppség aki miatt reggel megvakultam és csak remélni tudom, hogy viszont láthatom még a sok hibáim után. Mert Ő az én kislányom is. És most már büszkén kijelenthettem, hogy igen Louis Tomlinson büszke apuka!