2015. január 17., szombat

Chapter 9. - Szerelmi háromszög

Sziasztok uborkák!:)<3
Elérkeztem a 9.részhez hát azt hiszem, ha jobban belegondolok kezdődik a történek annak a része, hogy bele pillantást nyerünk mindenki szemszögébe. És lassacskán megismerjük azokat a szereplőket akik még nem kerültek elő csak megemlítésként. Hát igen lesznek olyan szereplők akik most bukkannak fel, de lesznek olyanok akiket örökké elveszítünk.
Ja és egy kérdés: Mit gondoltok Jason Walkerről? Az énekesről tudjátok csak, mert nekem eléggé bejön a vezetékneve sőt amúgy is jó zenei vannak.
És egy vélemény kérdés: Mi legyen Alexandra Petersel? Tudjátok Hannah legjobb barátnőjét alakítja a történetbe.

Jó olvasást!:))

U.i.: Ne lepődjetek meg, ha az utóbbi részekbe Hannah Walker képe Candice Accole lesz, mert kezdek kifogyni a Hannah képekből.

Eva H.xxx

~Liam Payne szemszöge~
Egész éjjel nem aludtam semmit, mert féltem, hogy Louis olyat tesz amit maga se akar, de ebbe az állapotba ami most Ő van megtette volna szóval egész éjjel Louisra vigyáztam.
Louis miután felment a szobájába gondolkozni aztán pár perc után leviharzott a lépcsőn és ki a házból. Muszáj volt utána mennem, mert féltem, hogy Hannah házához megy balhét csinálni és akkor tuti nem látná soha a lányát, de nem oda ment. Sose láttam kocsmába Louist, de most ott ücsörgött és csak öntötte magába a piát így csak egyet tehettem. Ott maradtam vele, mert erőszakkal nem akartam haza rángatni így amíg bírta ivott, de amikor már láttam, hogy totál kész van magammal ráncigáltam haza. Otthon ledobtam Louist a kanapéra, de nem aludt, hanem tömte nekem a hülyeségeit, hogy soha többé nem látja Emmát és, hogy akkor most mi lesz vele meg így mindent mondott amire én csak a szemem forgattam, de mint jó barát végig hallgattam és bólogattam, mint valami ütődött. Aztán amikor már nem hallottam Louis sajnáltató beszédét akkor jöttem rá, hogy végre elaludt.
És most itt ülők kinn a konyhába egy bögre kávéval és próbálok egy kicsit felkelni. Louis meg még mindig horkol már most látom előre másnapos fejét kicsit se lesz szép látvány.
-Jó reggelt cuki pofi - toppant be Niall a konyhába és egyből észrevette nyúzott arcom. -Aludtál te?
-Jó reggelt Niall! Köszi kérdésed, de nem - ásítottam.
-Miért? - ült fel a pultra.
-Louis "kicsit" ivott - temettem az arcom a tenyerembe.
-Akkor azért van még csönd - mosolygott.
-El nem tudom hinni, ha nem vagyok vele mi történik - motyogtam.
-De hála az égnek vele voltál és ezt megköszönheti neked.
-Mindegy - emeltem fel a fejem és belekortyoltam a kávémba aztán folytattam. -Lényeg üzend meg mindenkinek, hogy nem tudhatja meg ezt Hannah, hogy a lánya apja segg részegre itta magát!
-És, ha átjön? Meglátja, hogy másnapos, mert Louison látszik - mondta Niall.
-Azt mondjuk neki, hogy ittunk itthon egy kicsit, de nem rúgtunk be nagyon és addigra Louist is kicsit helyre hozzuk - mondtam.
-Remélem beválik - mondta a szöszi.
-Be kell válnia - mondtam határozottan. -Szóval akkor ezt elmondod mindenkinek, hogy senki ne szólja el magát? Kegyes hazugságot hazudunk Hannahnak!
-Liam Payne első füllentése - mosolygott Niall.
-Honnan veszed első?
-Nem tudom, de nem úgy ismerlek, hogy hazudj bárkinek.
Igaza volt Niallnak nem nagyon szoktam hazudni csak akkor, ha muszáj vagy éppen nem akarok megbántani valakit. Nem szeretem, ha elszomorítom az embereket, de már elszomorítottam anno egy embert aki elég közel állt hozzám aki egy lányt volt és aki tiszta szívéből szeretet. És én is szeretem mégis kidobtam. Daniella Peazer.  
Mindegy Ő már a múlt ami elmúlt az elmúlt!
-Na akkor elkürtölöm a többieknek - ugrott le a pultról Niall.
-Zaynel vigyázz utál felkelni - figyelmeztettem.
-Louist felkeltési módszerét utálja én jószívű vagyok hozzá - mosolyodott el huncutul Niall. Persze Ő az aki jó szívvel kelti fel az ember na most röhög a vakbelem.
Azzal Niall el is tűnt így újra egyedül maradtam egy alvó másnapossal aki amint felkel jajgatni fog, mint egy kisgyerek. Na és persze a gondolataimmal is ott maradtam egyedül és az volt igazán a nagy bajom, mert mostanában olyan gondolataim voltak amiket nem tudtam hova tenni. Furcsa volt, mintha valami rossz történne velünk és Hannahval meg a kicsivel. De mi történhet velünk? Ez annyira logikátlan semmi rossz nem fenyeget minket. Semmi.  Ezek hülye gondolatok! Csak kár, hogy nem akarnak kimenni a fejemből.
A gondolat átmenetelem egy hangos jajgatás zavarta meg. Ez biztos Louis lesz az így egyből a nappaliba mentem egy pohár vízzel és fájdalomcsillapítóval.
-Tessék - nyomtam a kezébe amint odaértem hozzá.
-Mi történt? - vette be a gyógyszert és ivott bele a vízbe.
-Te vadbarom hulla részegre leittad magad és, ha én nem vagyok  elrontasz mindent - oktattam ki.
-Basszus - fogta a fejét. -Köszönöm Liam örök hálám neked.
-Hálád az lehet is, de még nincs vége - kezdtem bele Ő pedig biccentette, hogy folytassam. -Te rendben hozod magad és amikor Hannah ideér Emmával, és rákérdez miért vagy másnapos azt mondod, hogy este iszogattál velünk és kicsit túlzásba estél, de nem annyira. Kegyes hazugság mielőtt mondanád, hogy ez hazugság.
Louis csak figyelt és bámult rám meredten próbálta felfogni a szavakat, de ilyen másnaposan nem biztos sikerült is.
-Lényeg? - kérdezte meg.
-Elmész a szobádba és rendben hozod magad a többit bízd rám és a többiekre - sóhajtottam és amikor láttam nem indul rákiabáltam. -Most!
-Jól van na ne ilyen hangosan - fogta be a fülét és próbált felállni aztán próbálta eltámogatni magát a szobájáig. Pont szerencse akkor jöttek le a fiúk és Harry meg Niall örömmel segített Louison.
Amire eltűntek a látótávolságból mármint felértek az emeletre elkezdtem elpakolni a nappaliból és befújtam a szobát légfrissítővel, mert bűzlött az alkoholtól hála Louisnak és az esti utolsó piájának amit egész este szorongatott. Ha Hannah rájön a dolgokra akkor fene tudja mi lesz Louissal, de az biztos, hogy a lányát nem látja egy hamar bár Hannah nem szemét csak félti a lányát és jogosan.
Kicsit összepakoltam a nappaliba viszont néhány dolgot direkt úgy hagytam, mert ha nagyon nagy a rend akkor gyanút fog amit nem akar senki így maradt az a tiszta, de rumlis ház ami volt mindig is.
-Elmentem - futott le a lépcsőn fekete hajú barátunk.
Ilyen korán fenn van? Ez furcsa. Mi a fene baja lehet, hogy korán kel? Bár lehet Perrieért megy csak tényleg, ha már Perrie akkor fel kéne hívnom Sophieat már hiányzik nagyon.
-Te ilyen korán fenn vagy? - szóltam utána. -Hova a fenébe mész? Perrie?
-Hannahért és Emmáért megyek - fordult meg.
-Miért te? És mikor hívott, hogy menj érte? - néztem rá kérdően.
-Előbb írt egy sms-t, hogy menjek érte és azért engem kért meg, mert tegnap én vittem haza - magyarázta el Zayn.
-És mi van Perrievel? Tudod szőke hajú és eljegyezted ja és a Little Mix tagja tudod a Little Mix az a lány banda.
-Perrie ma átjön! Nem felejtettem el a barátnőmet aki hamarosan a feleségem - mordult rám.
-Oké-oké - tettem a kezem védekezésképen. 
-Mentem mindjárt jövünk addig készüljetek el - mondta Zayn és el is indult az autójához.
Komolyan, ha nem ismerném Zaynt akkor azt hinném belezúgott Hannahba, de ismerem és látom, hogy néz Hannahra, de látom, hogy néz Perriere. Perrie élete szerelme akit eljegyzett és akit, ha elvesztene akkor összetörne rendesen. Talán úgy összetörne, mint Louis amikor szakítottak Hannahval, de lehet annál is jobban. Louis és Hannah kapcsolata is érdekes volt régen, és most is elég érdekes, ha belegondolunk abba, hogy van egy közös gyerekük akit mindennél jobban imádnak. És akkor ott van még Harry és Taylor Swift kapcsolat na az aztán érdekes volt, ha arra visszagondolok akkor elkap a röhögőgörcs és erről nem tehetek komolyan. Aztán ott a szöszi barátunk aki mély kapcsolatba került a hűtőszekrénnyel és azóta is jól meg vannak szerintem Ők a leghosszabban tartó kapcsolat. Voltak érdekes kapcsolataink, de a jelen számít most és a jelenbe csak Zayn és Perrie, Louis és Eleanor, Niall és a hűtőszekrény és én meg Sophia van. Pedig milyen jó volt Danival... Fejezd be Liam Ő a múlt!
Az ábrándozásom a fiúk szakították félbe hála istennek.
-Liam lerí Louisról, hogy másnapos nagyon? - huppant mellém Niall és magával húzva Louist is akin egy fekete napszemüveg volt és egy laza Louisos ruha zokni nélkül.
-Miért van rajta napszemüveg? - kérdeztem.
-Álcázás képen, hogy ne vegye észre, hogy a szeme se áll jól - mondta Harry.
-Ez hülyeség, mert házba nem hordunk napszemüveget és, ha hideg vízzel leöntöttétek, hogy mossa meg az arcát jól akkor nem veszi észre - mondtam és levettem Louisról a szemüveget, de amint megláttam másnapos tekintetét egyből visszatettem rá és a fiúk felé fordultam. -Leöntöttétek hideg vízzel? Miért néz ki úgy, mint egy élő halott?
-Kétszer is leöntöttük - mondta ördögi mosollyal Niall.
-Szerintünk azért, mert eléggé berúghatott Louis bár még ennyire nem látszott rajta a másnaposság, de tegyük hozzá ennyire sose rúgott be amit te meséltél - tette hozzá Harry.
-Basszus és mit mondjunk Hannahnak miért van rajta szemüveg? Hisz logikátlan lakásba szemüveget hordani - dörzsöltem meg kezemmel a fejem.
-Louis vak lett ez a legjobb vagyis ideiglenes vak, mert baleset érte - mondta Niall.
-Jobb ötlet? - forgattam meg a szemeim.
-Szólhatunk Lounak, hogy jöjjön át kenjen rá valami sminket hátha eltünteti ideiglenesen  - javasolta Harry.
-Ez jó ötlet! Mennyi idő amire ideér? Mivel Hannah  úton van már - magyaráztam el neki.
-Felhívom - mondta és el is vonult.
-Sose az én ötletem jó - duzzogott Niall.
Észre se véve Niall duzzogását járkálni kezdtem, ha Hannah megtudja, hogy Louis eléggé leitta magát a sárga földig akkor soha többé nem láthatja Louis Emmát és akkor még jobban kész lenne. Ha már azért leitta magát, mert Hannah haza vitte akkor vajon mi lesz, ha eltiltja tőle?  Drogozni fog? Öngyilkos lesz? Vagy mi a fene? Nem hagyhatom, hogy Louis leamortizálódjon. Nem tehetem, mert a legjobb barátom akit szinte testvéremként szeretek így nem hagyhatom, hogy tönkre tegye magát. Louisnak a lánya lett a drogja most már.
Amire észbe kaptam Harry ért vissza meglehetősen azzal a hírrel, hogy Lou pár percem belül itt van. Szóval írtam Zaynnek egy üzenetet hogy tartsa fel Hannahékat.
"Louis lerí, hogy másnapos ezért Lou jön át segíteni rajta addig vidd valahova Őket. Fontos!"
Pár percem belül már Zayntől választ is kaptam:
"Siessetek addig kitalálok valamit, de tényleg siessetek!"
Utána egyből megérkezett lihegve Lou valószínűleg tényleg sietett ez kedves tőle. Amint levegőhöz jutott Louis fejéhez vágott mindent amit lehetett ami teljesen igaz volt és utána amikor le nyugodt elkezdődött a munka. Amire vártam az megtörtént, mert amikor Lou meglátta Louis másnapos fejét felsikoltott aztán megint elkezdett szitkozódni és csak utána kezdet bele a munkába. Vajon, ha Lux itt lenne akkor is ennyi csúnya szót ejtene a szája? Mivel Lou nem az a ember aki csúnyán beszél, de azt hiszem most nagyon kikelt magából. Jó persze minket állandóan seggfejnek hív, de az más tészta Lounál.
Remélem Zayn nem szólja el magát és feltudja tartani addig Hannahát amíg szükséges. Csak sikerüljön minden!


~Hannah Walker szemszöge~
Hannah Walker~Candice Accola
Amióta Zayn értünk jött azóta eléggé furán viselkedik. Hisz ide-oda kocsikázunk már mióta és állandóan nézegeti a telefonját így hozzám se szól. Most vagy Ő is utál, mint Harry és azért nézi a telefonját mikor hívja Perrie, vagy fogalmam sincs miért teszi ezt. Vagy csak alapból szar napja van bár amikor hívtam akkor eléggé jókedvűnek tűnt szóval lehet, hogy csak az egyik fiú húzta fel eléggé, mert ez a Zayn nem tudom milyen Zayn. Na ez aztán megfogalmazás Hannah gratulálok angolból egyes!
Hátrapillantottam kislányomra aki édesdeden szorongatta plüss répáját közbe csukódtak le a szemeim, de mindig feleszmélt amikor bukkanó volt. Szegény kislány elég korán kelt fel jó, hogy álmos.
Visszafordultam előre és azon gondolkoztam, hogy most hova is megyünk.
-Zayn - szólaltam meg mire rám pillantott. -Hova megyünk?
-Haza ennyire ne légy szőke - mosolygott rám. -Rosszabb leszel Niallnél.
-Már régóta felvettél minket és azóta haza megyünk szóval erre csak egy megoldás lehet - mondtam amire Ő kérdően nézett rám. -Elköltöztettek.
-Aha jah persze - mondta bólogatva, de azért, mert nem rám figyelt láttam, hogy mosolyog.
-És mikor szándékozol odaérni? - kérdeztem.
-Pár perc - mondta és a telefonjára nézett. -Sőt mindjárt.
-Okés - sóhajtottam és hátradőltem az ülésbe.
Innentől kezdve nem szóltunk egymáshoz csak bámultam ki az ablakon gondolkozva, hogy vajon mi lehet az, hogy nem visz egyből hozzájuk. Mit titkolnak? Mi történt? Fogalmam sincs, de nagy baj lehet, ha fél várost bejárja velem és a lányommal. A lányommal aki épp mögöttem édesdeden szuszog és nem ért semmit semmiből hisz Ő csak az apját akarja látni. Miért kötődik ennyire Emma Louishoz?  Azok okés, hogy Louis Emma apja, de én se kötődtem ennyire apához 1 évesen jó mondjuk én mindig is ismertem, de akkor is ez furcsa. Sőt minden furcsa, ha már itt tartunk.
Visszapillantó tükörből Emmára pillantottam aki aludt aztán Zaynre pillantottam aki épp akkor tette el a telefonját a zsebébe mosolyogva.
Becsuktam a szemem próbáltam valamennyit aludni, de amire újra kinyitottam ismerős utcába voltunk. Itt vagyunk. Ez gyors volt ahhoz képest, hogy nem rég körbe jártuk a fél várost.
-Mégse költöztettek el? - fordultam felé.
-Jól látod mi nem vagyunk költöző madarak - nevetett Zayn.
-Na persze - fordultam vissza előre mosolyogva.
Amint leállította az autót kipattantam a kényelmes ülésből és haboztam mi legyen Emmával. Szegény kislány alig aludt nem kelthettem fel, de viszont apja odabent vár rá.
-Kiveszem üléstől - lökött odébb az ajtótól és kiemelte Emma ülését óvatosan.
-Köszönöm Zayn - mondtam.
Előre engedtem Zaynt a lányommal, de az ajtóba megállt, hogy kinyissam neki az ajtót. Zayn bement és bevitte Emmát üléstől a nappaliba, hogy egy kicsit aludjon még. Beljebb mentem, de nem láttam senkit túl nagy csend volt és ezt Zayn is észrevette, mert furán nézelődött ide-oda, hogy hol vannak a többiek.
-Hol vannak? - kérdeztem csendben nehogy Emma felkeljen.
-Fogalmam sincs - suttogta Zayn.
Hirtelen a lépcső felől lépéseket hallottunk és egyből arra figyeltünk.
-Mizu van gyerekek? - ugrott le az utolsó lépcsőfokról Niall szinte kiabálva.
-Shh - szóltam rá suttogva. -Emma alszik!
Mindenki bólintott.
-Hát visszajöttetek? - jött le Louis.
Olyan furának tűnt olyan másnak, mintha nem tudom valami lenne vele.
-Mondtam, hogy visszajövünk - mondtam.
-Köszönöm - ölelt meg.
-Nincs mit - öleltem vissza.
Magamba szívtam illatát ami szintén fura volt, de elhessegettem a gondolatot és csak öleltem. Amikor viszont elváltunk egymástól mélyen az arcára meredtem.
-Ki vagy sminkelve? - álltam lábujjhegyre, hogy jobban szemügyre vegyem arcát.
-Mi? Dehogyis - lépett hátrébb zavartan.
-Pedig nagyon úgy tűnik. Mi történt? - fontam karba melleim alatt a kezem.
-Bevert nekem Niall - vágta rá gyorsan, de zavartan.
-Niall? Még egy pókot se bírna leverni ugyan már - nevettem el magam. -Komolyan kérdem mi történt?
-Ez csúnya volt, de igaz - szólalt meg mögülem Niall.
Hátrapillantottam és csak rámosolyogtam.
-Elmondod még ma? - fordultam vissza.
-Berúgtam elég csúnyán - mondta a földet nézve, de aztán felemelte fejét és folytatta. -De csak a fájdalom miatt, hogy Emma vagyis a lányom nincs velem és tudom most eltiltod tőlem Emmát, de elkellet mondanom nem hazudhatok.
Kikerekedett szemekkel figyeltem Louist akinek a kék szemébe a megbánás érzelem örvénylett és hirtelen nem tudtam mit mondani. Louis előhúzott egy papír zsebkendőt a kezéből és megtörölte arcát. Az arca olyan volt, mint egy mosott szar ez nem kicsit volt berúgva tegnap este, de mégis elmondta nekem és nem hazudott.
-És, ha tőlem el is tiltod akkor a fiúktól ne tedd Ők úgy szeretik Emmát, mintha tényleg a keresztlányuk lenne - folytatta Louis.
-Mert tényleg a keresztlányuk - motyogtam. -Most tényleg el kéne tiltanom tőled Emmát, de nem teszem. És tudod miért? Mert elmondtad az igazat és megbántad, és igen lehet nem te vagy a tökéletes apa figura sőt még lesz ezeregy ilyen bakid, de Emma szeret téged még ilyen kicsin is kötődik hozzád így nem tehetem vele sőt veled se. Ha tőlem vennék el Emmát valószínű én is berúgtam volna. Nem tiltom el tőled Emmát!
-Most komolyan beszélsz? - kérdezte és én csak bólintottam amikor hirtelen felkapott és szorosan magához ölelt. -Köszönöm!
Louis örömébe megpörgetett a levegőbe és örültem, hogy örül.
-Szívesen - mosolyogtam rá amikor elhúzódtunk aztán a többiek felé fordultam. -Tőletek se tiltom el Emmát, mert a keresztapjai vagytok.
-És főzöl nekem? - csillant fel Niall szeme amire én bólintottam és megölelt. -Ez életem legjobb napja!
Hirtelen egy édes gyerek sírásra lettünk figyelmesek. Louisra pillantottam aki már egyből el is indult a hang forrás felé. Összenéztem a fiúkkal és követük Őt a nappaliba. Amikor beértünk a nappaliba Louis kezeibe már Emma volt és épp beszélt hozzá miközben a kislány mosolygott rá. Aztán elkezdett sírni.
-Lehet ám, hogy bekakilt - ültem le a kanapéra.
-Én imádom a lányomat, de ez a nők feladata - rakta az ölembe Louis Emmát.
-Konyhába leszünk - futottak a konyhába a fiúk.
-Hé szarba hagytatok!
-Bocsi utolsó pelenkázásom se volt tökéletes nem próbálóm többé - kiabálta vissza Louis.
-Én meg most ettem - kiabálta Niall.
-Én elhoztalak titeket - kiabálta Zayn.
-Bocsi és vigyázz a kanapéra - kiabálta Liam.
-Engem nem érdekel - kiabálta Harry.
Persze hagyjuk szarba Hannaht miért is ne. Mondjuk Harry kiabálás nem lepetett meg sose fog megszeretni. Viszont ezt még megemlegetik, hogy egyedül hagytak a szarba csak emlékezzek erre, hogy egyszer én hagyjam Őket totál egyedül a szarba. Szó szerint a szarba.
-Hát Emma magunkra maradtunk - mondtam a lányomnak. -Te, én és a kakis pelusod. Igazi szerelmi háromszög!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése