~Louis Tomlinson szemszöge~
Én szeretem a kislányomat, de aludni is szeretek és egy gyerekkel nem megy az alvás. Bezzeg az első közös esténken aludt, mint a bunda csak már korán felkelt, de aludt. És Hannah azt mondta előző este semmit sem aludt és most ebéd után se akart aludni. Mi van ezzel a gyerekkel? Tuti kicserélték az ufók amiről Niall hadovált.
-Nem vagy álmos? - bökött oldalba Niall és egy baromi nagyot ásított. -Mert én álmos vagyok!
-Még egyszer ásítani mersz - ásítottam én is na igen ezért utálom, ha ásítanak, mert én is ásítok. -Kérdezd meg Emmától nem-e álmos, mert már szerintem mindenki álmos kivéve a kislányom nem alszik!
-Én azért aludhatok? - kérdezte ártatlanul Niall.
-Én nem alszok te se - mordultam rá.
Fáradtan ingerült vagyok huh ez gáz.
-A te lányod miatt szívunk mindannyian ez nem érvényes - duzzogott Niall.
-A ti keresztlányotok miatt szívok ez kurvára nem érvényes!
És újra csendben maradtunk kivéve Emma sírása nem halkult miközben az anyja fel-alá járkált vele. Már szédültem a folytonos járkálástól, de legalább a szédülés eltereli a figyelmem, hogy mennyire fáradt vagyok. Na remek újra eszembe jutott...
-Mi lenne, ha elmennénk kocsikázni? - forgatta az ujjain a kocsi kulcsot Liam.
-Már többször elaludt autóba - mondta Hannah.
-Mehetünk - ugrottam fel és indultam kifelé.
Amint kinyitottam az ajtó minden sötét volt egyedül az utcai lámpák fénye világított és, ha ez nem lenne elég az ajtóba állt éltem szerelme vizes hajjal. Hány óra van? Esett az eső? Vagyis esik az eső? Kérdések cikáztam a fejembe és csak bámultam egy nagy barna szembe.
-Hova mentek? - törte meg a csendet Eleanor.
-Emma nem alszik így elvisszük kocsikázni ott általában elalszik - mondta mögöttem Liam, mert megszólalni se tudtam.
-Itt van? - kérdezte mire én bólintottam és hátrapillantottam ahol ott állt Hannah kezébe a lányommal hát mi se mondjak amikor visszanéztem Eleanorra nem tetszett neki, hogy Hannah is itt van. -És Ő?
-Én is örülök, hogy látlak - szűrte a fogai közé Hannah.
-Ne kezdjetek veszekedni kérlek most ne, hogy sír még Emma is - mondtam mindkettő lányra nézve.
-Nem is állok le egy szőke kurvával veszekedni - köpte a szavakat El Hannahhoz.
-Oh, ha én kurva vagyok akkor te mi vagy drágám? - mordult rá Hannah.
Átvettem Emmát Hannahtól és a kocsim felé vettem az irányt otthagyva Őket. Egy dolgot megtanultam az pedig nem más, hogy nem a lányom előtt fognak trágár módon beszélni neki ehhez semmi köze.
Betettem Emmát az ülésbe és biztonságos be is csatoltam, és rácsuktam az ajtót.
Visszafordultam a többiek felé akik mindvégig engem figyeltek.
-Emmának ehhez semmiköze, hogy ti csúnyán beszéltek Ő még kicsi nem kell megtanulni, vagy majd holnap első szava az lesz, hogy kurva. Milyen jó is lesz nem Hannah? Vagy El neked mi volt az első szavad csak nem az, hogy ribanc? - tört ki belőlem minden már szinte kiabálva.
-Hú Louis az érett felnőtt - kuncogott Liam mögött Niall.
-Niall komolyan? Most kellet ezt? - nézett hátra Liam.
-Ilyen alkalmak ritkán vannak - tette védekezőbe a kezeit Niall.
-Mindegy aki akar jöhet velem még két ember befér az autómba, de csak kulturáltan jöhetnek és halkan - sóhajtottam.
-Az anyja vagyok - mondta Hannah és elindult, hogy beülhessen az autómba Emma mellé.
-Valaki még egy hely van? - kérdeztem.
-Itt megvárlak - mondta Eleanor és beviharzott a házba.
-Figyelünk rá - mondta Zayn.
Beültem a vezető ülésbe és el is indítottam az autót. Nem volt semmilyen cél csak körbe jártam az utcákat és addig vezetettem amíg Emma végre el nem alszik. És nem aludt, de nem adtam fel, ha kell reggelig kocsikázom itt, de akkor se fog ki rajtam egy 1 éves kislány.
Az egész kocsiba csend volt egyedül Emma sírását hallottuk.
***
A nap feljött egészen reggelig kocsikáztam, de Emma egyszer se aludt el én meg rosszabb vagyok, mint egy halott. Akinek van gyermeke az tudja milyen érzés egész éjjel nem aludni, de aki meg külsősként nézz engem csak kinevet, mert nem tudják milyen nehéz egy gyerekkel. Hát azok kapják be egyszer megtudják Ők is milyen nehéz egy gyerekkel.
Beálltam a felhajtóra és csak magam elé meredtem. Semmi energiám nem volt semmire se csak beakarok menni a házba és aludni.
Hátrapillantottam és Emma csak itta tejét miközben mosolyog míg édesanyja az ülésének támaszkodva alszik, de még álmába is védi a kislányát. Amikor Emma elvette a szájától a cumisüvegét csak egy nagy mosoly terült el az arcán. Komolyan ez a gyerek nem álmos? Nem alszik, de mosolyog. Én, ha nem alszok akkor hulla vagyok, mint most is, de Ő.
Ujjammal megböktem Hannaht amire Ő feleszmélt és egyből lányára nézett.
-Aludt? - kérdezte.
-Nem, de azt hiszem te eléggé jól aludtál - morogtam.
-Bocsi - mondta.
-Semmibaj csak menjünk be és hadd aludjak - legyintettem és kiszálltam az autóból.
Megvártam amíg Hannah is kiszáll Emmával a kezébe az autóból aztán együtt besétáltunk az ajtón.
A házba túl nagy volt a nyüzsgés így felakartam osonni feltűnés mentesen a lépcső, de tervem meghiúsult.
-Remélem csak átöltözni mész és készülődni, mert interjúra kell mennünk - szólt utána Harry.
-Az ma van? Nem szeretnétek nélkülem menni, mert egész éjjel semmit nem aludtam, hanem vezettem - fordultam meg.
-Az a te bajod apuci - cukkolt Harry.
-Jönnöd kell, mert most mondod el, hogy Emma a lányod szóval Hannah ti is jöttök - jelent meg Liam.
-Basszus már - rúgtam arrébb egy földön heverő pólót.
-Rendben teszem magam - sóhajtott Hannah és átadta Emmát Liamnak aztán felbattyogott az emeletre gondolom a fürdőbe.
-Te is mehetsz, mert mindjárt itt a kocsi - mondta Harry.
Duzzogva felvágtattam az emeletre egyenesen a szobámba és leültem az ágyamra. Ha mondták volna a fiúk tegnap este, hogy ma interjú akkor nem kocsikáztam volna egész éjjel Emmával, hogy elaludjon. Most mindenki elé kell állnom álmos fejjel és, ha én álmos vagyok akkor ingerült is szóval, ha valaki beszól nekem interjú közben könnyen lehet, hogy neki megyek az illetőnek ezért se kéne menne. Fáradtan egy elmebeteg állat vagyok még magam is bevallom ezt.
Muszáj lesz felállnom és lezuhanyoznom aztán valamilyen ruhadarabot magamra rángatni. Muszáj lesz elkészülnöm bármennyire is fáradt vagyok.
Bevonultam a fürdőszobámba gyorsan lekapkodtam magamról a ruháim amiket csak a földre dobtam és beálltam a zuhany kabinba.Megeresztettem egy kicsit meleg, de kicsit hideg vizet, hogy felkeltsem magam, de teljesen sikertelenül, mert majd nem elaludtam zuhanyzás közben. Már-már csukódtak le a szemeim, de aztán mindig észhez tértem sikeresen.
Amint eleget áztattam magam és jól megmostam magam kiszálltam a kabinból és a fehér törölközőmért nyúltam amivel megtöröltem magam aztán derekam köré tekertem. Beálltam a tükörbe ahol egy fáradt fickó tekintett vissza rám aki most éli a nehéz időszakát. Úgy nézek ki, mint egy házas férfi akinek most született meg az első gyereke. A második rész igaz is, de házasnak még nem mondhatom magam és egy ideig nem is leszek házas.
Kimentem a fürdőszobából és egyenesen a szekrény elé álltam onnan is kiemeltem egy elegánsnak mondható hétköznapi öltözéket. Nem öltöny volt, de mégis elegáns. Bár Barney Stinson tuti öltönyt aggatna rám, de ki kell ábrándítsam utálom az öltönyt.
Felvettem a ruhámat aztán visszamentem a fürdőbe beállítani szanaszét álló hajam. Kicsit kezd hosszú lenni majd említenem kell Lounak. Amint végeztem a hajammal befújtam magam az igen drága férfi parfümömmel amit karácsonyra kaptam a fiúktól. Beálltam a tükör elé és elégedetten megnéztem maga, hogy most már sokkal jobban nézek ki kívülről.
Kisietem a szobámból egyenesen le a lépcsőn a többiekhez.
-Uh micsoda gavallér lettél hirtelen - nevetett Lou amikor meglátott.
-Jaj, de vicces valaki. Te minek jöttél? Miért nem pihensz? - ültem le a kanapéra a többiekhez.
-Elhoztam Luxot és arra gondoltam megyünk veletek - mondta Lou.
-Louis - ugrott az ölembe Lux.
-Mizu nagy lány? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-Cuki a kislányod - mosolygott Lux.
-Mivel rám hasonlít.
-Ha rád hasonlítana akkor bányarém lenne - mondta Lux és kiszállt az ölembe aztán anya ölébe ült.
-Nem hiszem el, hogy ilyen dumái vannak - dőltem hátra.
-Rossz keresztapja van - mosolygott Lou és magához ölelte kislányát.
-Mindenki engem hibáztat szerintem Niall rontotta el - morogta Harry.
-Te keresztlányod haver - mondta Niall.
-Mielőtt Harry és Niall vita lenne induljunk - jött be a nappaliba Liam Emmával a kezébe, de amint meglátott átadta nekem a kislányt.
Amikor felálltam, hogy átvegyem a kislányt Hannah jött ki, de most más volt sokkal gyönyörűbb volt. Egy rövid sárga egybe ruha volt rajta, a hajába egy fehér virág csat volt és alul a haja göndör volt. Egy kevés smink festette arcát amitől jobban kiemelte az arcát, de szerintem smink nélkül gyönyörűbb. Na kuss Louis már beteges a volt barátnődről ilyeneket mondani aki a gyermeked anyja szóval jobb, ha hallgatsz neked ott van Eleanor és ezt csak a fáradtság miatt mondod!
Feleszméltem és már csak rám vártak az ajtóba, hogy elinduljak így én is elindultam kilépve a házból, hogy beülhessek a nagy személyes autóba. Nem szeretem limuzinnak hívnak az olyan kihívő.
Egész úton próbáltam valamennyire pihentetni a szemem és nem, nem az nem alvásnak számít. Na jó egy nagyon pici alvásnak számít.
-Louis minden rendben? - térített észhez Liam.
-Igen csak legyen túl ezen és utána hadd menjek haza aludni - mondtam.
-Megérkeztünk akkor igyál egy kávét az automatából az helyre ráz kicsit adás előtt - adta az ötletet Liam.
-Igaz kávéra van szükségem - egyeztem bele.
-Nekem kajára - szólt bele Niall.
-Neked van gyomrod? Most reggeliztél 8 palacsintát - kérdezte Zayn furcsán nézve Niallre.
-Az 10 palacsinta volt, hogy kijavítsalak és igen van pocakom - fogta meg a hasát Niall, hogy bebizonyítsa van pocakja vagy mije.
-Feneketlen bendőd van Niall - forgatta meg a szemét Zayn.
-Akkor Niallnak két feneke van? Hisz azt mondtad a gyomrába is van feneke, de alapból hátul is van neki egy - értetlenkedett Harry.
-Harry ne légy hülye - forgatta meg a szemeit Liam.
-Igen Harry ne légy hülye, mert az Louis - mosolygott Niall.
-Hé - szólaltam fel nevem hallatára.
Amire Niall mondhatott volna valamit már meg is érkeztünk. Szépen sorba kimásztunk a kocsiból a sikítozó tömegbe. Honnan a fészkes fenéből tudják a rajongók, hogy hol vagyunk?
Amikor kiszállt Hannah a kezébe a lányommal minden rajongó furcsán nézett a lányra és láttam pár rajongót akinek egyáltalán nem tetszett, hogy itt van Hannah. Vajon mi lesz, ha megtudják, hogy van egy közös gyerekem az ex-emel? Kitör a harmadik világháború az biztos!
Amíg be nem értünk az épületbe addig folyton tették fel a kérdéseket, hogy "mit keresett itt Hannah Walker?" és, hogy "ki a fene az a gyerek?" én meg próbáltam kikerülni a kérdéseket és csak elsétáltam mellettük persze egy-két rajongónál megálltam és készítettem képet velük ami jó érzéssel töltött el amikor az arcukra néztem. És nekem csak egy kérdésem volt hozzájuk ami már régóta bennem volt, de sose kérdeztem meg, mert erre talán Ők se tudtak volna tökéletes választ adni így nem lövöm le a poént azzal, hogy elmondom a kérdésem, mely a rajongókhoz szól.
-Gyere Louis - szólított meg Paul. -Elfogtok késni a fiúkat már betessékeltem.
-Csak még vele készítek egy képet - mondtam és gyorsan meg is csináltam a kedves kis barna hajú kislánnyal a képet aki hálálkodva eltátogott nekem egy "szeretlek"-et természetesen szipogva. Amikor látom, hogy mit hozok ki a rajongókból, hogy miattam sírnak szívesen átölelném Őket, de ott az a hülye kordon és nem lenne tisztességes, ha egyet megölelek, de a többit nem.
Paul az ajtóba várt már így odasiettem hozzá, hogy én is belépjek.
-Azt hittük sose érsz be - mondta Liam.
-Csak annyira aranyos volt egy pár rajongó és amikor megláttam Őket sírni ami miatt, hogy látnak minket kötelességemnek láttam megállni és fotót készíteni velük - mondtam.
-Van pár rajongó aki cuki - mosolygott Niall.
-És van egy pár aki durva - mormolta lehajtott fejjel Hannah.
-Mi történt? - kapkodtam a fejem mindenki felé magyarázat miatt.
-Volt egy pár rajongó aki elküldte szépen mondva Hannaht a fenébe és a lányodat is - morogta Zayn. -Utálom az ilyen rajongókat!
-Nem lesz baj Hannah - léptem a szőkeség és megfogtam a vállát.
-Túl élem - nézett fel a lány rám.
-Emma? - böktem a kezébe fekvő kislány felé.
-Úgy néz ki elaludt - mosolygott rá a lányára.
-Ilyenkor tud aludni - mosolyogtam kislányomra aki csak kapaszkodott édesanyába.
Egy biztatott pillantást vettem még egyszer a szőke hajú lányra aztán kijött egy pasas aki ránk várt és tudtam, hogy itt az idő.
-Minden rendben lesz - mosolyogtam rá aztán elindultunk a fiúkkal a férfi után.
Én imádom ezt a blogot írni, mert tényleg egy olyan történetet amivel nem mindennap találkozik az ember hisz én magam találtam ki és még jó magam se láttam olyan blogot ahol Hannah Walkerről írnak. És ezzel nincs is baj, hogy én írok nektek. A probléma ott kezdődik, hogy nincs komment pedig többen kattintgatok az oldalra és olvassátok sőt a faliratkozóm száma is nőtt, de visszajelzés nincs. Semmi.
Elszomorodtam, de túléltem és attól nem hagyom abba a blogot, mert nem lényegesen a komment csak jól esne egy-két kedves szó vagy valami amit hozzáfűzné a bloghoz.
Mindegy hát, ha most sikerülni fog akkor amikor elolvastad a részt aztán ide az én kis segély kiáltásomat olvasod és megszánsz. Hátha.
Jó olvasást bébik!<3
Bevonultam a fürdőszobámba gyorsan lekapkodtam magamról a ruháim amiket csak a földre dobtam és beálltam a zuhany kabinba.Megeresztettem egy kicsit meleg, de kicsit hideg vizet, hogy felkeltsem magam, de teljesen sikertelenül, mert majd nem elaludtam zuhanyzás közben. Már-már csukódtak le a szemeim, de aztán mindig észhez tértem sikeresen.
Amint eleget áztattam magam és jól megmostam magam kiszálltam a kabinból és a fehér törölközőmért nyúltam amivel megtöröltem magam aztán derekam köré tekertem. Beálltam a tükörbe ahol egy fáradt fickó tekintett vissza rám aki most éli a nehéz időszakát. Úgy nézek ki, mint egy házas férfi akinek most született meg az első gyereke. A második rész igaz is, de házasnak még nem mondhatom magam és egy ideig nem is leszek házas.
Kimentem a fürdőszobából és egyenesen a szekrény elé álltam onnan is kiemeltem egy elegánsnak mondható hétköznapi öltözéket. Nem öltöny volt, de mégis elegáns. Bár Barney Stinson tuti öltönyt aggatna rám, de ki kell ábrándítsam utálom az öltönyt.
Felvettem a ruhámat aztán visszamentem a fürdőbe beállítani szanaszét álló hajam. Kicsit kezd hosszú lenni majd említenem kell Lounak. Amint végeztem a hajammal befújtam magam az igen drága férfi parfümömmel amit karácsonyra kaptam a fiúktól. Beálltam a tükör elé és elégedetten megnéztem maga, hogy most már sokkal jobban nézek ki kívülről.
Kisietem a szobámból egyenesen le a lépcsőn a többiekhez.
-Uh micsoda gavallér lettél hirtelen - nevetett Lou amikor meglátott.
-Jaj, de vicces valaki. Te minek jöttél? Miért nem pihensz? - ültem le a kanapéra a többiekhez.
-Elhoztam Luxot és arra gondoltam megyünk veletek - mondta Lou.
-Louis - ugrott az ölembe Lux.
-Mizu nagy lány? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-Cuki a kislányod - mosolygott Lux.
-Mivel rám hasonlít.
-Ha rád hasonlítana akkor bányarém lenne - mondta Lux és kiszállt az ölembe aztán anya ölébe ült.
-Nem hiszem el, hogy ilyen dumái vannak - dőltem hátra.
-Rossz keresztapja van - mosolygott Lou és magához ölelte kislányát.
-Mindenki engem hibáztat szerintem Niall rontotta el - morogta Harry.
-Te keresztlányod haver - mondta Niall.
-Mielőtt Harry és Niall vita lenne induljunk - jött be a nappaliba Liam Emmával a kezébe, de amint meglátott átadta nekem a kislányt.
Amikor felálltam, hogy átvegyem a kislányt Hannah jött ki, de most más volt sokkal gyönyörűbb volt. Egy rövid sárga egybe ruha volt rajta, a hajába egy fehér virág csat volt és alul a haja göndör volt. Egy kevés smink festette arcát amitől jobban kiemelte az arcát, de szerintem smink nélkül gyönyörűbb. Na kuss Louis már beteges a volt barátnődről ilyeneket mondani aki a gyermeked anyja szóval jobb, ha hallgatsz neked ott van Eleanor és ezt csak a fáradtság miatt mondod!
Feleszméltem és már csak rám vártak az ajtóba, hogy elinduljak így én is elindultam kilépve a házból, hogy beülhessek a nagy személyes autóba. Nem szeretem limuzinnak hívnak az olyan kihívő.
Egész úton próbáltam valamennyire pihentetni a szemem és nem, nem az nem alvásnak számít. Na jó egy nagyon pici alvásnak számít.
-Louis minden rendben? - térített észhez Liam.
-Igen csak legyen túl ezen és utána hadd menjek haza aludni - mondtam.
-Megérkeztünk akkor igyál egy kávét az automatából az helyre ráz kicsit adás előtt - adta az ötletet Liam.
-Igaz kávéra van szükségem - egyeztem bele.
-Nekem kajára - szólt bele Niall.
-Neked van gyomrod? Most reggeliztél 8 palacsintát - kérdezte Zayn furcsán nézve Niallre.
-Az 10 palacsinta volt, hogy kijavítsalak és igen van pocakom - fogta meg a hasát Niall, hogy bebizonyítsa van pocakja vagy mije.
-Feneketlen bendőd van Niall - forgatta meg a szemét Zayn.
-Akkor Niallnak két feneke van? Hisz azt mondtad a gyomrába is van feneke, de alapból hátul is van neki egy - értetlenkedett Harry.
-Harry ne légy hülye - forgatta meg a szemeit Liam.
-Igen Harry ne légy hülye, mert az Louis - mosolygott Niall.
-Hé - szólaltam fel nevem hallatára.
Amire Niall mondhatott volna valamit már meg is érkeztünk. Szépen sorba kimásztunk a kocsiból a sikítozó tömegbe. Honnan a fészkes fenéből tudják a rajongók, hogy hol vagyunk?
Amikor kiszállt Hannah a kezébe a lányommal minden rajongó furcsán nézett a lányra és láttam pár rajongót akinek egyáltalán nem tetszett, hogy itt van Hannah. Vajon mi lesz, ha megtudják, hogy van egy közös gyerekem az ex-emel? Kitör a harmadik világháború az biztos!
Amíg be nem értünk az épületbe addig folyton tették fel a kérdéseket, hogy "mit keresett itt Hannah Walker?" és, hogy "ki a fene az a gyerek?" én meg próbáltam kikerülni a kérdéseket és csak elsétáltam mellettük persze egy-két rajongónál megálltam és készítettem képet velük ami jó érzéssel töltött el amikor az arcukra néztem. És nekem csak egy kérdésem volt hozzájuk ami már régóta bennem volt, de sose kérdeztem meg, mert erre talán Ők se tudtak volna tökéletes választ adni így nem lövöm le a poént azzal, hogy elmondom a kérdésem, mely a rajongókhoz szól.
-Gyere Louis - szólított meg Paul. -Elfogtok késni a fiúkat már betessékeltem.
-Csak még vele készítek egy képet - mondtam és gyorsan meg is csináltam a kedves kis barna hajú kislánnyal a képet aki hálálkodva eltátogott nekem egy "szeretlek"-et természetesen szipogva. Amikor látom, hogy mit hozok ki a rajongókból, hogy miattam sírnak szívesen átölelném Őket, de ott az a hülye kordon és nem lenne tisztességes, ha egyet megölelek, de a többit nem.
Paul az ajtóba várt már így odasiettem hozzá, hogy én is belépjek.
-Azt hittük sose érsz be - mondta Liam.
-Csak annyira aranyos volt egy pár rajongó és amikor megláttam Őket sírni ami miatt, hogy látnak minket kötelességemnek láttam megállni és fotót készíteni velük - mondtam.
-Van pár rajongó aki cuki - mosolygott Niall.
-És van egy pár aki durva - mormolta lehajtott fejjel Hannah.
-Mi történt? - kapkodtam a fejem mindenki felé magyarázat miatt.
-Volt egy pár rajongó aki elküldte szépen mondva Hannaht a fenébe és a lányodat is - morogta Zayn. -Utálom az ilyen rajongókat!
-Nem lesz baj Hannah - léptem a szőkeség és megfogtam a vállát.
-Túl élem - nézett fel a lány rám.
-Emma? - böktem a kezébe fekvő kislány felé.
-Úgy néz ki elaludt - mosolygott rá a lányára.
-Ilyenkor tud aludni - mosolyogtam kislányomra aki csak kapaszkodott édesanyába.
Egy biztatott pillantást vettem még egyszer a szőke hajú lányra aztán kijött egy pasas aki ránk várt és tudtam, hogy itt az idő.
-Minden rendben lesz - mosolyogtam rá aztán elindultunk a fiúkkal a férfi után.
Én imádom ezt a blogot írni, mert tényleg egy olyan történetet amivel nem mindennap találkozik az ember hisz én magam találtam ki és még jó magam se láttam olyan blogot ahol Hannah Walkerről írnak. És ezzel nincs is baj, hogy én írok nektek. A probléma ott kezdődik, hogy nincs komment pedig többen kattintgatok az oldalra és olvassátok sőt a faliratkozóm száma is nőtt, de visszajelzés nincs. Semmi.
Elszomorodtam, de túléltem és attól nem hagyom abba a blogot, mert nem lényegesen a komment csak jól esne egy-két kedves szó vagy valami amit hozzáfűzné a bloghoz.
Mindegy hát, ha most sikerülni fog akkor amikor elolvastad a részt aztán ide az én kis segély kiáltásomat olvasod és megszánsz. Hátha.
Jó olvasást bébik!<3
Imádom!! Nagyon jó! Minnél hamarabb folytasd! :* XxÀjti
VálaszTörlésKöszönöm szépen kedves szavaid ezek arra bíztatnak, hogy mihamarabb folytassam.:) Viszont nem tudok semmit se ígérni.:/
Törlés