Chapter 11. - Az élet egy telefonhívás!

~Hannah Walker szemszöge~

Az interjú elkezdődött és a fiúkat szólították Ők megtették a dolgukat és mentek ott hagyva engem és Emmát a producerekkel és nagy mázlimra Louval és Luxxal. Mielőtt elindultak elmondták, hogy amikor hallom a nevem akkor sétáljak be én is Emmával. Vonakodva, de rábólintottam pedig nagyon is félek ettől az interjútól. Mi van akkor, ha valamit elrontok? Vagy megszégyenítem magam az egész világ előtt? Vagy mi van akkor, ha leégetem a fiúkat? Már így se szívlelnek az emberek ezután nem bírom elképzelni mit fognak gondolni rólam.
Szerencsére, hogy Lou nyugtatott amíg nem szólítottak legalább nem voltam egyedül és nem tettem magamba se kárt, mert Ő itt volt és vigyázott rám hála az égnek. Lux is el volt Emmával igaz szegény kislányom csak mosolygott Luxra, de hát még kicsi. Lux a nagy Ő irányítja. Ő lesz neki a nem létező nagy testvére.
Testvér. Ez a szó nekem annyira nem tetszik szóval felejtsük el.
 -Hát akkor Louis ismerjük be az exbarátnődet és a lányod - hallottam meg az interjús pasas hangját és egyből görcsbe szorult a gyomrom, mert most jön az én nevem. -Hölgyeim és uraim fogadják nagy tapssal Hannah Walker kisasszonyt és Louis Tomlinson kislányát!
Lou a kezembe adta a kislányom és eltátogott egy sok sikertett miközben a producer lökdösött felfelé a lépcsőn.
Amint felértem és megpillantottam a közönséget és a fiúkat minden szem rám szegeződött ami engem nagyon zavart. Legszívesebben most lefutottam volna a fenébe és bezárkóznék egy kis ládába, de ezzel csak én voltam így hisz kislányom a karomba eléggé élvezte a figyelmet. Ebből a szempontból is Louisra hasonlít.
Odamentem az interjús pasashoz kezet fogni vele akinek be is mutatkoztam és Ő is így tett szóval interjús pasas neve Jason Nem Értettem A Végét. Ez aztán fenomenális név mondhatom.
Leültem a fiúk mellé a hosszú kanapéra és vártam az engem bombázó kérdéseket. Ja amúgy mellesleg Niall és Louis mellett foglaltam helyet.
-Szóval akkor az a kislány tényleg Tomlinson? - kérdezte egyből mosolyogva Jason.
-Hát nem is Styles - nevetett Louis.
-Haver - bökte meg Harry Louist.
-Bocs ezt nem hagyhattam ki - mosolygott Louis és átvette tőlem Emmát. -Ez a kislány itt Emma Tomlinson!
-Szia Emma - integetett Jason a lányomnak mire Emma csak felkacagott. -Életvidám kislány le se tagadhatnád. Mennyi idős?
Szólalj meg Hannah ezt a kérdést neked szánták hisz minden fiú felém fordult, hogy válaszoljak. Basszus hol a hangom?
-Egy éves - köszörültem meg a torkom, de olyan halkan mondtam, hogy szerintem meg se hallották.
Még feltett egy kérdést Jason vagyis a interjús pasas aztán jöttek a rajongók kérdései hisz nekik is ezer egy kérdésük van.
-Csak Louis pénzre hajtasz azért bukkantál fel így hirtelen? Bár ez egyértelmű - olvasta fel Jason az első kérdést ami megjelent a monitoron.
Hirtelen nem tudtam köpni-nyelni se ledermedtem. Szóval ezt gondolják páran, hogy csak azért van ez, mert kell nekem Louis pénze jó nem hibáztathatom Őket, mert nem tudják és azért kérdezték meg, de akkor is ez mélyen érintett.
-Azt hiszem ez a rajongó cseppet se volt kedves kedvébe - morogta Jason.
-Semmibaj. Jól vagyok - mondtam és mindegyik fiú rám szegezte pillantását. -Azért bukkantam fel olyan hirtelen, mert rádöbbentem, hogy Emmának szüksége van az apjára. Sokáig tiltakoztam ez ellen, de napról-napra hasonlít Emma az apjára és aztán már be kellet adnom a derekam, mert nem titkolhatom tovább. Persze tudtam, hogy ezzel a hirtelen felbukkanással erre fognak sokan következtetni, hogy egy pénzéhes szajha vagyok, de nem a pénz miatt bukkantam fel, hanem a kislányom miatt, hogy ismerje az apját. Tudjátok egy anyának mindig a gyermeke az első és azért képes feláldozni mindent.
Amire befejeztem a monológom azt vettem észre, hogy az arcomon elszabadult könnyeim csorognak végig. Kezemmel megtöröltem az arcom és egy mosolyt erőltettem magamra.
-A kis beszéded után kedvem támadt felhívni az anyámat - törölgette a szemeit Jason.
Pedig nem is volt megható, hogy felhívja az anyát. Vagy talán ezt egy anya szájából más volt hallani? Nem értem.
-Szia anya - hallottam meg Zayn hangját a kanapéról aki épp telefonált. -Csak megakarom köszönni amit értettem tettél. Szeretlek.
-Ha Zayn telefonálhat én is telefonálok - húzta elő a mobilját Niall és ki is futott a teremből Zaynel együtt aki még mindig anyukájával beszélt.
-Elnézést, de nekem is van egy dolgom - mondta Liam és felállt aztán elszaladt.
-Aha nekem is - mondta Harry és el is tűnt.
Louis se fogta vissza magát Ő is egyből kirobogott.
-Azt hiszem szünet következik - mondta Jason a kamerába. -Addig is mindenki hívja fel az anyukáját.
Leálltak a kamerák és a nézők egyből a telefonjukkal babráltak ahogy a producerek és mindenki.
Felálltam a helyemről és lesétáltam oda ahonnan jöttem vagyis Louhoz aki szintén telefonált.
-Szeretlek és köszönöm, hogy vagy nekem - mondta Lou miközben Luxt tartott karjába. -És Lux is szeret.
Hirtelen pánik roham kapott el. Hol van Emma?
Aztán megláttam Louist a háttérbe aki épp telefonált kezébe Emmával. Húh már megijedtem.
-Szép beszéd - szólított meg Lou.
-Köszi, de nem annak szántam csak vallomásnak - mondtam mosolyogva.
-Fél világot meghatottad ezzel a vallomással - mosolygott.
-Aha én is meglepődtem, hogy most mindenki az én vallomásom után épp az édesanyával beszél - mosolyogtam rá.
Még társalogtunk Louval erről-arról aztán ismét visszahívtak, hogy folytatódjon a műsor.
Kérdésekkel bombáztak és most már sokkal kedvesebb kérdések is jöttek. Persze azért még páran nem adták fel és oda-oda csíptek ahol nekem fáj, de próbáltam jól megválaszolni azokat a kérdéseket is. A kedvenc kérdésem azok voltak amiket Emmáról kérdeztek sőt Emmát mindenki csak dicsérte, hogy milyen cuki kislány szóval a kislányomat egyből megkedvelték. Tuti Louis miatt.
A kérdések után még váltottunk párszót Jasonnel aztán befejeződött a műsor.
-Jó voltál - mosolygott Liam.
-Kár volt izgulnod - bólogatott Niall.
-Nézd a kezem - emeltem magasba a kezem ami remegett, mint a kocsonya. -Még mindig izgulok és erről nem tehetek ez családi vonás gondolom.
-Ezen nevettem mindig, hogy remeg a kezed - kuncogott Louis én meg jól vállba vágtam. -Hé gyerek van nálam!
Igaza volt hisz Emma a karjaiba van és ott az a szabály, hogy aki kezébe van a gyerek azt nem lehet bántani. Megszegtem, de hát a szabályok azért vannak, hogy megszegjük Őket. Nem? A pokolba is, de.
-Kellet neked belepofáznod - mondta Zayn.
-Így van - mosolyogtam.
-Szabály sértő! - duzzogott Louis.
-Amúgy nálunk alszol? - rebegtette a pilláit előttem Niall
Olyan kiskutya szeme van lehetetlen neki nemet mondani.
-Ha van egy üres szobátok - mondtam.
-Van egy vendég szobánk - ugrott fel Niall és szorosan a karjaiba zárt, és úgy ugrált velem. -Lesz vacsora és holnap reggeli is!
-Ha meghalok nem leszek - nevettem és Niall egyből elengedett.
Niallra mosolyogtam aztán Louis felé léptem és kivettem a kezemből az ott pihenő bájos kislányt és a magasba emeltem, hogy kivillanjon az édes kis mosolya.
-Menjünk - igazítottam meg a kezembe Emmát.
A fiúk egész úton hülyéskedtek és Emma kézből kézre járt olyan volt, mint egy kis labda akit ide-oda passzolnak, de a kislány elég jól élvezte. Louval egész úton beszélgettünk a gyerekeinkről és ez jó volt, hogy valakivel erről is beszélgethettek, de mégis rettentessen hiányzik legjobb barátnőm akit mostanában kicsit elhanyagoltam pedig, ha Ő nincs akkor még mai napig nem ismerné Emma az apját. Amint a fiúk házához érünk fel kell hívnom, hogy bocsánatot kérjek tőle.
Amikor megérkeztünk a fiúk egyszerre pattantak  ki a kocsiból és futottak be a házig. Most vagy versenyeznek, vagy félnek, hogy lencse végre kerülnek. Ha versenyeztek akkor remélem a kislányom annak a kezébe volt aki nyert legalább neki is legyen öröme ebbe a gyerekes versenybe.
-Lux - kiáltott Lou rakoncátlan kislányára.
-Nem érek rá - mosolygott és futott az ajtóhoz ahol keresztapja várt, és amint odaért egyenesen a nyakába ugrott.
-Annyira neveletlen és hidd el Emma is az lesz - mosolygott Lou.
-Nem lepődök meg rajta, mert Louis lánya - mosolyogtam.
-És hidd el átveszi majd Niall kaja szokásait is - mondta.
-Oh istenem akkor igazi házi asszonynak kell lennem - kuncogtam.
-És Zayn egoizmusát - folytatta tovább.
-Uram atyám  - csóváltam a fejem nevetve mivel elképzeltem Emmát ahogy Zaynnel nézik egymást a tükörbe.
-És Harrytől is elfog csenni egy kis huncutságot - mosolygott Lou.
Erre nem mondtam semmit, mert Harryvel nem éppen volt jó a viszonyunk sőt egyenesen utált engem.
-És ne feledd azt se el, hogyha sokat tölt Liammel Emma akkor igazi rendmániás lesz ami lehet, hogy magába jó, de majd rájössz - mondta mivel rájött, hogy a Harrys részre nem mondtam semmit így csak megpaskolta a vállam.
Beértünk a házba ahol már állt a bál. Lux a kanapén ugrált miközben Zaynnel táncoltak valami idétlen zenére ami a tévéből szivárgott. Niall csak párnával és egyéb dolgokkal dobálta a két táncos lábút amíg Harry épp a távirányítót használva énekelte a zenét. Liam, Louis és Emma meg figyelte Őket és pontozta Őket. A pontszámok nem voltak túl magasak, mert csak egy egyes volt és egy tízes.
-Jössz a balfékekhez? - kérdezte Lou, mert látta, hogy teljesen ledermedtem.
-Igen csak fel kell hívnom valakit - makogtam. -Egy pillanat.
Megindultam az emelet felé és az egyik szoba csak úgy benyitottam. Amint beértem a szobába rájöttem ki szobájában vagyok hisz csak egy embernek van kitömött galambja. És a szoba bűzlött Louis parfümjétől amit ma magára fújt. Magamba beszívtam a parfüm illatát és egyből kikaptam kis táskámból a mobilom és nem foglalkoztam tovább Louis dolgaival és illataival pedig anno illata volt a megnyugvás nekem. Az idők változnak csak sajnos az érzelmek nem főleg, ha van egy közös gyereked vele.
Leültem Louis rendetlen ágyára és a telefonkönyvből egyből kikerestem Lexy számát aztán rányomtam a hívás gombra.
Talán az ötödik kicsöngésre vette fel, de már magam se tudom, mert nem számoltam.
-Szia mi van veled? Miért nem vetted fel előbb? Zavarlak? - tettem fel a kérdéseim.
-Jaj, de aggódik valaki - mondta a telefonba egy hang ami biztosan nem legjobb barátnőm hangja volt. -Itt vagy még kedveském? Megnémult a kicsi Hannah?
Ki ez? És honnan ismer? És miért van nála Lexy mobilja? Mi történt?
-Tudod nem szokás csendben lenni a telefonban kedveském - mondta vidáman és ekkor leesett ki Ő.
Nem hallottam sokszor a hangját, de megjegyeztem a hangját. Tudom ki Ő, de nem tudom mit keress nála legjobb barátnőm telefonja.
-Hol van Lexy? Mit csináltál vele? - szólaltam meg.
-Oh van hangod már féltem - mondta gúnyosan. -Nos tudod minden kérdésnek ára van.
-Mit akarsz? - kérdeztem.
-Tudod te azt nagyon jól - válaszolt.
-Mond és megteszem csak áruld el, hogy hol van a legjobb barátnőm és mit csináltál vele!
-Tűnj el az életükből és vissza se gyere! - morogta. -Amint ezt megteszed épségbe találod legjobb barátnődet, de amíg nem hagyod Őket békén nem ígérhetek semmit.

Amit mondott hirtelen a földre csúsztam és a telefonon is ki esett a kezemből. Szóval amíg nem teszem meg amit kér tőlem addig bármikor megölheti Lexyt és ki tudja mire képes még. Mi van akkor, ha képes a szüleimet is belevenni a dologba? És, ha képes Lexyt bántani akkor talán Emmát is. Na azt nem. Nem hagyhatom, hogy bármi baja essen a gyerekemnek az én véremnek akit kilenc hónapig az szívem alatt hordtam. Esküszöm ez őrült! És egy őrült bármire képes még egy ártatlan 1 évest is képes megölni, ha pusztán fenyegetés kép elrabolta legjobb barátnőmet. Én csak azt akartam, hogy Emma megismerje édesapját és bumm veszélybe sodortam a szeretteim. Micsoda buta szőke liba vagyok én.

Elérkeztünk hát ide is ami egy egészen jó nappal kezdődik, de a vége átmegy a rossz dolgokba. Nem is tudom mit mondhatnék erre a fejezetre, mert még magam se tudom mit hoztam ki belőle hisz nem épp így terveztem amikor elkezdtem írni, de bumm ez lett belőle. 
Van tippetek, hogy ki van a telefon másik felébe?
Bárki lehet az a személy és akárki is az a személy teljesen felforgatja a szereplőink életét. Kezdem kicsit sajnálni Őket.:c Hogy lehetek ilyen gonosz velük? 
Emma Tomlinson ez így olyan jól hangzik még mindig. Aki Emma team az mondja azt, hogy igen!
Remélem tetszett nektek ez a kis szösszenet ami meglehetősen rövidre sikerült!
Hagyjatok ám magatok után nyomot.:P

 Eva H. xxx