Chapter 13. - Emma elfelejtett szülinapja

Egész éjjel egy szem hunyásnyit sem aludtam csak ültem a vendég ágyon és próbáltak vigasztalni sikertelenül. Nem szeretem, ha próbálnak vigasztalni, de örülök neki, hogy próbálnak segíteni és ezért hálás vagyok, de azt se tudják mi a bajom és mondogassák, hogy nyugodjak meg. Megnézném, hogy Ők megnyugodnának ebbe a helyzetbe. Jó az én hibám, mert nem mondom el nekik, de nem tehetem, hogy Ők ne kerüljenek veszélybe. Ezért nem mondtam el Harrynek se és ezért nem beszélek erről a lányoknak se. Senki nem fogja megtudni pedig nem fogják abbahagyni a kérdezgetést így ki kell találnom valami jó alibit.
Le kéne egy kicsit feküdnöm az segít gondolkozni csak hát ott van az a fránya "kéne" szócska.
-Hannah aludnod kéne egy kicsit - simította meg a vállam Dani.
Megráztam a fejem, de tudtam igaza van. Aludnom kell a kéne szó nélkül.
-Hannah ne ellenkezz aludj kicsit - mondta Dani.
Lenéztem a földre és ott összegörnyedve Perrie aludt. Szegény lány miattam nem aludt semmit ahogy Dani se. Miattam voltak fenn egész éjjel mekkora egy hisztis liba vagyok.
-Aludj - zökkentett vissza a valóságba Dani hangja.
Bólintottam és befészkeltem magam az ágyamba.
Eleinte csak a fehér plafont bámultam és gondolkoztam aztán egyre nehezedett a szemhéjam és hirtelen lecsukódott.
Álmomba előbukkant Lexy ahogy a segítségemért könyörög és a nevemet kántálta aztán meghallottam kislányom sírás hangját aki kínok közt volt. Segíteni akartam neki és mindent megtettem, de hátulról fogtak én meg a földre estem és sírtam. Könyörögtem, hogy ne bántsák és bántsanak engem, de nem így tettek. Amikor már nem hallottam Emma édes síró hangját addigra elsötétül minden.
Hirtelen pattantam fel az ágyamon így lefejeltem egy kemény homlokot. Hupsz.
-Jól vagy? - töröltem meg a szemem és lenéztem a földre ahol a támadom fogta a homlokát.
-Velem ne törődj - állt fel megdörzsölve a homlokát és leült az ágyam szélére. -Te jól vagy? Sírtál álmodban sőt segítségért kiabáltál. Minden oké?
-Csak rém álmom volt - legyintettem a kezemmel és próbáltam elfeledni az előbbi rémes álmomat.
-És azért kiabáltad a legjobb barátnőd és a lányod nevét? - kérdezte. -Hannah mi történik veled?
-Ők a legfontosabbak nekem így érthető, hogy Ő értük küzdök még álmomba is - mondtam azt ami erre a kérdésre a legalkalmasabb lehet.
-Ez érthető, de mi történt? A gyereked apja vagyok elmondhatod - tette a kezét a takarómra ahol pont a combom érintette. Lehet, hogy a keze és a combom közt volt a takaró és a pizsama gatyám anyaga, de így is bizsergett az érintésétől a bőröm.
-Csak mostanság szörnyű rém álmaim vannak semmi több - töröltem meg a szemeim és próbáltam kicsikarni magamból egy hamiskás mosolyt.
-Lehet hülye vagyok, de nem veszem be - mondta Louis. -Ha nem szeretnéd elmondani megértem csak tudd, hogy ha baj van itt vagyok rám számíthatsz!
-Köszönöm Louis - mondtam mosolyogva.
Felpattantam az ágyról és Louis ölelő karjaimba vetettem magam. Éreztem, hogy meglepte a reakcióm, de attól függetlenül visszaölelt. Nem tudtam visszafogni magam és ismét elkezdtek a szemeimből könnyek hullani. Szorosabban öleltem magamhoz és magamba szívtam üde férfias illatát. Nem akarom soha többé elengedni az Ő karjaiba biztonságba éreztem magam. Örökké a nyakán szeretem volna lógni biztonságba, de mint mindenek ennek is vége lett.
Louis elhúzódott tőlem én meg próbáltam az arcom takarni sikertelenül, mert Louis az államnál fogva kényszerítette, hogy figyeljek rá. Kezemmel gyorsan megtöröltem a maradék könnyeimet és belenéztem Louis gyönyörű szép kék szemeibe.
-Megkérdezzem? - törte meg a csendet.
A fejemet ráztam és újra karjai közé zárt, de most Ő ölelt meg. Mellkasába fúrtam a fejem és hangosan bömböltem. Miért viselkedek hisztis kisgyerekként? Rosszabb vagyok, mint Emma.
Hirtelen két lány köhécselése szakított félbe minket így rögtön elhúzódtunk egymástól, hogy szembenézhessünk Danival és Perrievel akik valószínű most keltek fel.
-Mit keresel itt Tomlinson? - kérdezte Perrie.
-Meglátogattam a lányom édesanyját aki nem épp a legjobb állapotba van és ti mégis alszotok. Jó barátok lehetek - válaszolt Louis.
-Hannah jól vagy? - jött oda hozzám Dani.
-Jól vagyok - szipogtam és megtöröltem a szemem. -Tényleg jobban vagyok.
-Akkor Tomlinson viszlát - integetett Perrie.
-Nem a maga szobája Mrs. Malik - mondta gúnyosan Louis.
-Nem, hanem az én szobám és Louis kimennél Emmához később én is megyek csak felöltözöm - fordultam Louis felé.
-Basszus Emma szegényt egyedül hagytam a szobámba lehet már fenn van - csapta fejbe magát és már rohant is kifelé.
Nevetve visszafordultam a lányok felé akik méregetve figyeltek engem.
-Mi van? - kérdeztem.
-Semmi csak Louisnak barátnője van... - kezdte Dani.
-Aki nem a legkedvesebb fajta és, ha ezt az ölelést megtudja akkor juj lesz - folytatta Perrie.
Ezzel nem mondtak újat mivel már szerencsém volt megtapasztalni Eleanor Calder valódi énét.
-Lányok Louis csak a lányom apja semmi sincs köztünk, ha elhiszi Eleanor, ha nem sőt tőlem azt is hiheti, hogy kavarok Louissal, mert az se érdekel. Ha hülye akkor haljon meg - keltem ki magamból.
Nem kéne a halállal viccelődnöm, mert így se állok rózsásan.
-Csak vigyázz Eleanorral - mondta Dani.
-Ha meglátom kitépem a festett haját - mondtam mosolyogva.
-Ez a beszéd - mondta Perrie mosolyogva.
-Na, de most ha megbocsátotok felveszem az előző esti ruhám, mert nincs itt egy ruhám se - mondtam és megfogtam a széken található ruháim és azzal együtt elindultam a fürdőbe.
Mielőtt beléptem volna Dani szólalt meg.
-Biztos jól vagy?
-Jól leszek - nyeltem egy nagyot és beléptem a  fürdőbe.
Beálltam a tükör elő ahol egy szanaszét álló szőke hajú lány pillantott vissza akinek a szemei vörösek voltak és rosszabbul nézett ki, mint egy hulla. Hideg vízzel megmostam az arcom hát, ha letudok mosni minden gondot, bajt magamról. Nem sikerült.
Lekapkodtam magamról a tegnap esti pizsamám és beálltam a zuhanyzóba. Hideg vízzel kezdett el folyni a hátamra amitől megborzongtam. A hideg víz bejárat az egész testem és ezzel büntettem magam ami történt. Miattam. Minden miattam van.
Amikor már éreztem, hogy már szinte megfagyok kiléptem a zuhany kabinból és magam-köré fontam az egyik felakasztott törölközőt. Újra beálltam a tükör elé, de a látvány nem sokat változott. Kifésültem szőke hajam és amikor már jónak láttam - amikor már eléggé egyenes lett - visszahelyeztem a fésűmet a helyére. Ismét belenéztem a tükörképembe ami csak csóválta a fejét és azt vettem észre, hogy a hajam már nem egyenes. Ismét göndör. Nem nagyon érdekelt így felvettem a fehérneműm és a tegnapi öltözékem aztán úgy álltam vissza a tükör elé. Semmi még mindig a fejét csóválva. Még saját magam se szeret engem ez kegyetlenség.
Kimenekültem a fürdőből ahol ott várt két legjobb barátnőm már felöltözve. Ilyen lassú lennék?
-Minden rendben? - kérdezte Pezz.
-Igen - erőltettem magamra egy mosolyt. -Lemegyünk?
-Eleanor ma átjön - mondta Dani.
-Akkor én abba az időbe hazamegyek pár cuccomért - mondtam.
-Ja igen a fiúk örülnének főképp Louis örülne neki, ha Emmával ideköltöznétek - mosolygott Perrie. -Louis túlzottan összenőtt a lányával.
-Akkor tényleg haza kell mennem majd a cuccaimért, de csak pár holminkat hozom el arra az esetre, ha elkezdődne a turnéjuk mi meg akkor visszaköltözünk - mondtam.
-Nem jössz a turnéra? - lepődött meg Dani.
-Attól, mert Louis Emma apja nem fogok turnézgatni velük - vallottam be. -Fontosabb dolgaim vannak.
-Mik? - kérdezte Pezz.
-Az hosszú történet és nincs kedvem arról fecsegni - mondtam és kiviharoztam a  szobából.
Egyenesen leszaladtam a lépcsőn be a nappaliba ahol már mindenki fenn volt. Mosolyogva pillantottak rám és leültem közéjük a kanapéra amikor Liam elhúzott onnan.
-Hé mi van? - kérdeztem értetlenül.
-Jobban teszed, ha oda nem ülsz le - mondta Liam és mindenki bólogatott.
-Ja a pisis rész értem - csaptam a fejemre.
Felnevettem és leültem az egyik bab zsák fotelbe ahonnan, ha akarnák se tudnák felkelni. Az emeletről lejöttek még a lányok köztük Sophiaval is. Sophia egyből Liam ölébe kötött ki és elkezdték egymást falni. Danira pillantottam aki rosszallóan figyelte a két szerelmest. Sugárzik Daniból a féltékenység, de mégse tesz semmit csak magába szenved. Ha  még mindig kedveli Liamet akkor miért nem beszél vele? Nem értem Danit.
Hirtelen egy lányos mégis férfi sikításra lettem figyelmes.
-Ugye nem hallottam rosszul? - kérdeztem.
-Nem - mondta Louis. -Niall eteti Emmát vagyis csak próbálkozik mivel arra gondoltunk, hogy Niall az aki a legjobban ismeri a kaját így talán Ő rá tudná venni Emmát, hogy egyen, de úgy hallom, hogy neki se megy.
-Kit sajnállak? Niallt aki csődöt mondottan próbálkozik, vagy Emmát akit egy szőke kaja mániás zaklat? - kérdeztem nevetve.
-Megérdemlik egymást - legyintett Zayn mosolyogva.
-Ez meg igaz - mondtam egyetértően.
-Tévé - ugrott le Harry a tévé elé amit egyből be is kapcsolt.
Értetlenül néztünk egymásra és utána a göndör srácra aki izgatott kapcsolgassa a csatornákat. Ennek mi a baja? Bár Harryől beszélünk szóval inkább hagyjuk.
-Mi a bajod? - kérdezte Liam.
-Fogd be - kiabálta le Harry. -Niall! Mozi van!
-Haver utoljára akkor voltál ilyen amikor megjött a pornó filmed - mondta Zayn.
-Hé - mordult rá Harry.
-Ne itt beszéljük ki Harry szexuális életét - szólt bele nevetve Liam.
-Ami nincs neki azt nem is lehet - vigyorgott Zayn.
-Inkább meg se hallom mit makogsz Jawadd - mondta Harry. -Ja, hogy utálod, ha így hívnak bocsi csak ez a neved.
-Nyugi Zaynie - nyugtatta Perrie kedvesét.
-Inkább mond mi van - szólt bele Louis.
-Van egy interjúm - mosolygott Harry és rám nézett.
-Mi? - kerekedett ki a szemem.
-Kiírtam CDre az első interjúd és azt most meglessük - mosolygott tovább Harry.
-Legyen úgyis a fél világ már látta maximum itt fogok égni - nevetettem.
-Miről maradtam le? - lépett be a nappaliba Niall Emmával. -Vagyis miről maradtunk le?
-Add ide - vettem el tőle kislányomat. -Hiányoztál hercegnőm.
Emma édes kis pofiját elleptem apró puszikkal míg Ő mosolygott az ölembe és a kezével tanulmányozta az arcom. Napról napra egyre édesebb. És nem sokára 2 éves lesz az én kislányom. Két év. Két éve született meg ez az apró kislány amivel felborította az egész világomat. Szebbé tette a napjaimat.
-Hölgyeim és uraim Hannah Walkert láthatjátok - konferált fel Harry drámain és a tévé felé mutogatott.
-Csak a fejemet ne nézzétek - takartam el az arcom Emmával aki a karomba ficánkolt.
-Harry nem tudsz Hannah rák fejére közelíteni? - röhögött mellettem Niall.
-Kérsz te még ma ételt? - löktem oldalba aztán Emmát a magasba emeltem. -Gyerek van nálam nem bánthatsz!
-Most úgy fogod, mint az Oroszlánkirályba a majom fogja Simbát - mosolygott Liam.
-Most te egy majomhoz hasonlítottál? - fordultam Liam felé.
-Nem asszonyom - húzta meg magát és mindannyian nevetni kezdtünk.
Szerintem beletelt pár percbe mire abba hagytuk a nevetést és végre a totál gáz interjúra koncentráltunk. Persze a beszédem tökéletes volt csak mégis gáz volt be kell vallani. A fiúk és a lányok a végén felálltak és felém fordulva megtapsoltak miközben én magam elé tartottam Emmát és a hátába fúrtam a fejem. Persze közben mosolyogtam csak nem szeretek a középpontban lenni, mert nagyon könnyen zavarban hoznak és olyankor olyan a fejem, mintha festékbe mártottam volna.
Az interjú és a felesleges 10 perc után elmondtam a fiúknak, hogy haza megyek összeszedni pár cuccomat és Emmának is hozok pár ruhát és dolgot. Ne mondtak semmit csak mondták, hogy menjek. Én kijelentettem, hogy egy ideig itt lakok, de valójában Ők meg se kérdezték. Hm..
-Ha valami baja lesz abba a pár percbe amíg távol vagyok akkor egyikőtöknek sem lesz gyereke az garantálom - mondtam teljesen komolyan.
-Há nekem már van gyerekem - húzta ki magát Louis.
-De többé nem lesz és szerintem nem csak egy gyereket akartál - mondtam.
-Ha valami történik akkor egyből Louis lesz a hibás - mondta Liam.
-Remek gondolkodás - értett egyet vele Niall. -Fogjunk mindent az újdonsült apukára. Tetszik az ötlet!
-Biztos képesek vagytok pár percig vigyázni rá? Gondoljatok vissza az első alkalomra amikor egyedül voltatok Emmával - bizonytalanodtam el.
-Nyugalom azóta tanultunk egy-két dolgot - mondta Zayn.
-Remélem is - mondtam. -Telefon nálam van és Perrienél is lesz telefon meg Daninál is szóval, ha valami baj van...
-Ha valami baj van hívunk - fejezte be a mondatot Harry. -De nem lesz baj, de már el is mehetnétek, hogy hamarabb visszajöjjetek!
-Jól van na - mondtam. -Sziasz..
Nem tudtam befejezni a mondatot, mert a lányok kihúztak és a fiúk meg már kilöktek, hogy elinduljak már. Szóval elindultunk Dani kocsijával mivel Dani felajánlotta, hogy menjünk az Ő kocsijával amivel hamar ott vagyunk és nem kell majd cipelnem a holmimat se. Perrie beült hátra én meg az anyós ülésre, hogy eltudjam Daniellet navigálni a házhoz ahol a szüleimmel élek és ahova Emmát hazavittem.
Kisebb utca eltévedéssel odaértünk és egyből kipattantam a kocsiból. Nyolcszor kopogtam, de senki sem nyitott ajtót így a táskámból előkotortam az én kulcsom, és benyitottam a házban. Valószínűleg anyáék elmentek vásárolni. Felmentünk egyből a szobámba és míg én pakolgattam a táskába a ruháim Ők a képeket nézegették sőt megnézték Emma szobáját is.
-Olyan aranyos Emma szobája - mondta Pezz amikor visszajöttek a szobámba.
-Emlékszel arra a napra amikor apával festettük Emma szobáját én nagy pocakkal és apa meg az Ő nagy sör hasával - nevettem el magam amikor újra előugrottak a képek a fejembe.
-Ha egy ideig a fiúknál fogtok lakni akkor Emmának kell egy szoba - mosolygott Danielle. -Egy saját szoba hisz nem aludhat örökké Louissal kell neki egy kiságy.
-Ezt majd megbeszéljük a fiúkkal, de addig is Emmának is összepakol egy-két dolgot - mondtam és hát szaladtam egyből Emma szobájában.
Baba kék fal amit rózsaszín nyuszik díszítették. Imádtam Emma szobájának minden apró kis sarkát. Azokkal az átokvert nyuszikkal annyit szenvedtünk, de végül is aranyos nyuszikák lettek. Papír formával könnyű nyuszit festeni.
A táskámban még belepakoltam Emma holmiját is és a kedvenc plüsseit is beleértve. Főképp a régi, össze varrt plüss répáját amit anya már milliószor összevarrt szóval szerencsétlen plüss répa már csomó műtéten ment keresztül, de Emmát nem érdekelte, mert ez az egyetlen dolog van számára ami az apjáé volt így odavolt azért a répáért. Most már ismeri az apját így el is felejtette régi barátját, de azért elviszem neki.
Amire kész lettem a pakolással lentről hangokat hallottam. Megjöttek a szüleim.
Lerohantam a lépcsőn és majd nem el is estem az egyik felesleges játékba, de szerencsére épségbe leértem a lépcsőn és figyeltem szüleim döbbent arcát.
-Azt hittük már sose jössz haza - mosolygott anya és megölelt. -Hol a kis unokám?
Ja, hogy tájékoztatnom kéne Őket, hogy egy ideig a fiúknál fogunk lakni. Ez nem is jutott eszembe.
-És miért van nálad a nagy táska? - kérdezte apa.
-Emmának az apjánál a helye - mondtam ki ami már régóta nyilvánvaló volt csak sose akartam bevallani.
-Odaköltöztök? - kérdezte anya.
-Egy időre amíg el nem kezdődik a turné utána haza jövünk mivel a turnéra nem megyünk Emmával - mondtam.
-A kislányom rájött, hogy a gyereknek az apjára is szüksége van - mosolygott apa.
-Addig verted a fejemben amíg el nem hittem - kuncogtam és mögöttem megköszörülték a torkukat a lányok. -Jaj őket el is felejtettem. Ő itt Danielle Peazer és Perrie Edwards. Perrie, Dani Ők itt a szüleim.
-Sziasztok lányok - köszöntek anyuék.
Dani és Pezz rájuk mosolygott és biccentettek egyet. Na kik vannak most zavarban?
-Már mentek is? - kérdezte anya.
-Hát a fiúk vigyáznak Emmára szóval aha - mondtam mosolyogva.
-Akkor add át ezt a kis dobozkát Emmának - mondta anya és a kezembe nyomott egy rózsaszín dobozt amin egy masni díszelgett.
-És puszild agyon helyettünk és üzenjük neki, hogy boldog születésnapot - mosolygott apa.
Mi van? Elfelejtettem volna a saját lányom születésnapját? Mi?
Értetlenül néztem hol anyára, hol apára, hol az ajándékra és hol a lányokra. Ennyire rossz anya nem lehetek, hogy elfelejtem a saját kislányom születése napját hisz az volt életem legszebb napja.
Lerántottam a mellettem álló szekrényről a naptárt ahova nagy piros betűkkel oda volt írva, hogy "Emma 2. születésnapja" és be is volt karikázva. Úr isten elfelejtettem a saját lányom szülinapját. Milyen anya az ilyen? Borzalmasan érzem magam.
-Elfelejtetted? - simította meg a karom anya.
-Borzalmas anya vagyok tudom - szipogtam.
-Nem vagy borzalmas anya csak sok minden történt most és elfeledkeztél róla - mondta apa.
-És Emma úgy se fogja megtudni soha sem, de ha meg is tudja Ő se fog rád haragudni - mondta anya.
-És még van időnk, hogy felejthetetlen napot okozunk Emmának hisz ma 2 éves - jelent meg mellettem Perrie.
-Elugrunk pár helyre még és egy fergeteges napot csinálunk Emmának - jelent meg a másik oldalamon Dani.
-Rosszul mondtad - nyújtotta ki Pezz a nyelvét Danira mire Ő értetlenül nézett. -Az nem fergeteges nap lesz, hanem ferge - most figyelj - teges nap lesz.
-Mindegy - legyintett Dani.
-Barney Stinson nem ezt mondaná - mondta Pezz.
-De Ő nincs itt, hogy segítsen csodás meglepetést rendezni Emmának - mondta Danielle.
-Elindulunk még ma? - kérdeztem.
-Elindulunk most! További szép napot Walker szülők - vágtatott ki Perrie az ajtón sebesen.
-Ennek mi a baja? - kérdeztem nevetve.
-Kávé a hibás - mondta Dani. -De utána megyek, mert képes és betöri a kocsim ablakát. Örülök, hogy megismertem önöket!
Dani is kifutott a házból így egyedül maradtam a szüleimmel.
-Köszönöm szépen, hogy vagytok nekem - mondtam és éreztem, hogy a szemeim ismét megtelnek könnyekkel.
-Ezért vagyunk mi, hogy segítsünk neked - mondta apa.
-És hidd el, hogy remek anya vagy - mosolygott anya.
-Köszönök mindent és ígérem ezt a napot elmesélem Emmának, hogy az anyja önző módjára elfelejtette a szülinapját, de a nagyszülei emlékeztették rá - mondtam és a szüleim karjába borultam.
-Emma nem kívánhatna nálad jobb anyát - suttogta apa a fülembe. -De most már eredj és csalj mosolyt a lányod arcára!
-Sziasztok és köszönök még egyszer mindent - mondtam.
Még intettek egyet és apa adott egy löketett. Mai napon másodjára löknek ki a házból ez már egy új rekord. Épp amikor megfordultam akkor dudált Dani így azonnal a kocsihoz futottam és bepattantam hátra mivel Perrie ült előre most.
Az autó beindult és olyan gyorsan hajtottunk, hogy ha egy rendőr meglátott volna tuti, hogy a sitten kötünk ki. Szerencsére, hogy a városba már lassított Dani a tempón. Elsőként is egy cukrászdánál állt meg.
-Te maradj itt mi elhozzuk a tökéletes tortát - mosolygott Dani.
-Én miért nem láthatom? - kérdeztem.
-Mert nem szóval maradsz - adta ki a parancsot Perrie.
Dani és Perrie kiszállt az autóval így egyedül hagytak engem. Végig figyeltem ahogy belépnek a cukrászdába aztán utána előre néztem és a sok-sok boltot figyeltem. Vajon minek örülne Emma? Hisz még csak 2 éves bármit vesznek neki Ő örül, de mi az amihez ragaszkodna. Hirtelen a tekintettem levándorolt a kezembe lévő rózsaszín dobozkára amit Emma a nagyszüleitől fog kapni. Vajon Ők mit vehettek neki? Nem nézhettem meg, mert akkor elrontom ezt a csodaszép ajándék külsejét. Bármi is az Emma örülni fog neki.
Amire felnéztem Perrie ültbe az autóba míg Dani betette hátra a tortát.
-Annyit elárultok, hogy milyen ízű? - kérdeztem.
-Csoki - fordult hátra Perrie. -És Emmás torta.
Dani is bepattant a vezető ülésbe és mentünk is tovább. Perrie közben SMS-ezett gondolom Zaynnel és amikor az ismerős utcába haladtunk furcsán néztem Danira és Perriere.
-És az ajándék? - kérdeztem.
-Emmának az már ajándék, hogy az apjával és veled tölti - mosolygott a visszapillantó tükörbe Dani.
-És ott a torta - mosolygott Pezz.
Megálltunk az ideiglenes újdonsült otthonom előtt és amint leállt a motor kipattantam a kocsiból. Pezz hozta a tortát míg Dani hozta a táskám és én meg a rózsaszín titokzatos dobozkát. 
Vettem egy mély levegőt és a kezemet a kilincsre tettem. Pár másodpercet haboztam aztán benyitottam. A házba némaság fogadott. Olyan volt, mintha üres lenne a lakás pedig még se volt üres csak senki nem volt a nappaliba és a konyhába. Gondolom fenn vannak.
-Fiúk! - Ordította el magát Pezz. -Niall kaja!
A lépcső felől láb dobogásokat hallottunk és rögtön arra szegeztük a figyelmünket. Niall futott legelöl mögötte a többiek sétáltak le. Emma Zayn karjába volt.
-Hol a kaja? - kérdezte rögtön a szöszi.
-Ja kaját mondtam volna bocsi az nincs - mosolygott rá Perrie.
-Akkor az mi a kezedbe? Torta szagot érzek - indult meg Niall Pezz felé.
-Akkor valószínűleg Emma bekakilt azt érzed - emelte a magasba Pezz a dobozt.
-Na jó komolyan mi az a doboz és mi van a te kezedbe? - értetlenkedett Louis.
-Ma valakinek szülinapja van - kezdtem egy nagy mosollyal. -És annak a valakinek aki ma tölti a 2.életévét.
-Kétségkívül akkor Louisnak - szólt bele Zayn.
-Vicces vagy komolyan - forgatta meg a szemét Louis nevetve aztán felém fordult. -Emmának ma van a szülinapja?
-Szégyenlem bevallani, de még én magam is elfelejtettem - mondtam tanulmányozva a földet.
-Ez akkor remek - örült Harry és Zaynhez lépett aki tartotta a kislányt. -Boldog szülinapot kicsi Tomlinson!
-Remek alkalom - kornyikálni mondta Dani és felnyitotta Pezz kezébe lévő dobozkát.
Pezz és Dani bevitte a tortát a konyhába addig mi többiek a nappaliba gyűltünk össze. Emmát leültettük a kanapéra és amint megláttuk közelíteni a fedetlen tortát amin már égett a kettes gyertya és a tűzijáték elkezdtünk énekelni.

-Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudod. Másként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold. Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk. S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk - énekelte Dani és Perrie egyszerre.
-Boldog, boldog, boldog születésnapot. Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod - folytatták a fiúk és letérdeltek Emma elé.[írói megjegyzés: Halász Judit - Boldog születésnapot részlet]
A fiúk felálltak, hogy a lányok óvatosan Emma elé tartják a tortát. Egy répa alakú torta volt aminek volt keze, lába, szeme, mosolygós száma és nagy krumpli orra. Igazi kreatív torta!
Emma amint meglátta a tortáját egyből felkiáltott:
-Tojta! - Emma a hangja a világ legédesebb és legnyugtatóbb hang a világon.
A megilletődés utána Emma az egyik kis kezével letépte a répa nagy krumpli orrát és azt egyből meg is ette. Szerencsétlen répa már szagolni nem tud majd.
Leültem kislányom mellé és magamhoz húztam.
-Boldog szülinapot töpörtyű - nyomtam a fejére egy puszit. -És nagyon sajnálom!
A fiúk is leültek Emma köré és egyesével felköszöntötték a kis Tomlinsont. Mindenki így hívja és így belém is berögzült. Kis Tomlinson milyen édes kis becenév!
Niall nagy örömére felvágtuk a tortát és mindenki megkóstolhatta Emma tortáját persze előtte a szülinapos elfújta a tortát ami annyiból állt, hogy én meg Louis elfújtuk helyette.
Amikor mindenki eleget evett a tortából a maradékot elraktunk későbbre bár Niall elől eldugtunk, mert Ő szó szerint rácuppant a tortára alig tudtuk emlékeztetni rá, hogy ez nem az Ő tortája. A kicsi szülinapos kislány kézről kézre járt és millió puszit gyűjtött be mindenkitől.
-És mi van abba a dobozba? - bökött Louis a dohányzó asztalon pihenő rózsaszín dobozra. Tényleg el is feledkeztem róla.
-Jaj tényleg ez a kis doboz a szülinaposé - fogtam meg a dobozkát és Emmához emeltem. -Ezt a mama és a papa küldi neked picur, és Ők is boldog születésnapot kívánnak neked!
Emma mosolyogva fogta meg a dobozkát és a kezébe játszott vele. Párszor el is ejtette, mert a kis tenyerébe az a pici doboz nem fért el.
-Na gyere segítek, ha a szüleid épp emésztenek - guggolt le Liam Emma elé és feltépte neki a dobozkát aztán kinyitotta. -Ezt nem hiszem Emmának szánták.
-Miért? - néztem bele a dobozba és ott csak egy gyönyörű gyűrű volt. -Ez anya eljegyzési gyűrűje.
-Miért adták ezt a szüleid Emmának? - kérdezte Louis.
-Nem tudom, de van benne egy levél - mondtam.
-Akkor mire vársz nézd meg - mondta Zayn.
Kivettem a dobozból a levelet amire az én nevem és Emma neve volt rajta. Kibontottam a borítékot és elkezdtem olvasni.

"Drága kislányom és kis unokám,
Most gondolom te magad se érted mit keress a dobozban az én eljegyzési gyűrűm amit édesapádtól kaptam. Ez egészen egyszerű. Ez a gyűrű a családi ereklyénk és azt szeretem volna, ha a lányom kapja meg aki majd a lányának adja. Hát a terveim nem jöttek be! Emmának szánom ezt a gyűrűt, mert azt szeretném, ha ez az utolsó ajándéka lenne tőlem. Egy utolsó emlék ami hozzám köti. Sajnálom drágám neked szeretem volna előbb adni, de tudtam, hogy te sose fogadod el és szülinapod meg még messze van így ez az alkalom volt a legjobb. Szóval csak egyet kérek tőled: Neveld fel a lányod és add oda neki a gyűrűt ezzel a levéllel. Úgy szeresd ahogy én szerettelek téged és adj meg neki mindent ami kell! Amikor ezeket a sorokat olvasod akkor én épp a repülőn ülők apád mellette és rátok gondolok. Hiányozni fogsz drágám! 

Szeretettel,

Anya & Apa"

Tessék? Anya? Mi történt? Hova megy? Mi ez a levél?

A szememből akaratlanul is kicsordultak a könnyeim. Lecsúsztam a kanapéról és egyenes a térdemre estem. Nem ez nem lehet igaz. Nem mehetett el. Nem!

-Mi történt? - guggolt le mellém Louis.

-A szüleim... az anyám... - szipogtam.

-Shh ne mondj semmit - ölelt át.

A kezembe még mindig szorongattam a levelet miközben az arcomat Louis mellkasába fúrtam és így zokogtam.

-Hé ma Emma szülinapja van nincs sírás - guggolt le Perrie  és Dani is.

-Kell egy nem sírás szabály - mosolygott Niall.

Elhúzódtam Louistól és a felsőm ujjával megtöröltem a szemem, mert igazuk volt ennek a napnak tökéletesnek kell lennie.

-De a sírás jó azt mutatja, hogy érzel - erőltettem magamra egy könnyes mosolyt.

-Csak na ma sírj - mondta Harry. -Inkább ideje megmutatnunk neked valami.

-Mit? - kaptam fel a fejem.

-Fogd Emmát és kövess minket - mosolygott Louis.

Felemeltem Emmát és követettem Őket fel az emeletre. Szegény kislánynak fogalma sincs róla, hogy miért sírtam, de nem sírhatok többé. A mai nap Emmáé majd holnap foglalkozom ezzel, mert nem engedem el a szüleim. Őket nem.

Amikor felértünk az emeletre a vendég szoba mellette ajtó előtt álltunk meg.

-Ez ki szobája? Nem ismerem még a házat - érdeklődtem.

-Ebbe a szobában írtuk a dalokat, de már nem - kezdte Zayn.

Furán néztem a fiúkra míg Ők mosolyogtak.

-Hannah szeretnénk, ha nálunk laknál - jött elém Louis. -Szóval ide költöznél hozzánk Emmával?

Tényleg a fiúk meg se kérdezték tőlem ezt csak én rendelkeztem, mert a lányok elszólták magukat.
-Pont azért mentem haza dinkák - mosolyogtam rájuk. -De mi ez a szoba?
-Ez a szoba... - kezdte Liam. -Á nézd meg magad!
Benyitottam a szobába és gyönyörű gyerek szoba fogadott. Kisággyal, szekrényekkel és mindennel ami otthon volt megtalálható most itt van. És még a szoba fala is ugyanolyan volt. Baba kék fal rózsaszín nyuszikkal amik profibbak voltak, mint amit mi apuval kreáltunk, de az egész szoba ugyanolyan volt, mint az otthoni szoba. Nem hiszem el, hogy ezt mind ma hozták össze erre már biztos készültek 1-2 napja.
-Ezt, hogy csináltátok? - fordultam feléjük.
-Zayn remekel a festésbe - mondta Louis.
-Dehogy lett ugyanolyan a szoba? - kérdeztem.
-Fogalmunk sincs tényleg csak kitaláltuk és megcsináltuk - mondta Liam.
-Gyönyörű lett - mosolyogtam rájuk. -Köszönöm!
-És ma fejeztük be amíg távol voltatok csak megsúgom Perrie amikor SMS-ezett a kocsiba nekünk mondta, hogy mikor értek haza - mondta Niall.
-Várj ti is benne voltatok? - fordultam a lányok felé.
-Tanácsadóként igen. A bútorokat mi választottuk ki - mondta Dani.
-És szinte mindent mivel a fiúk csak festettek - mondta Perrie.
-Köszönöm ez csodálatos - mondtam és megöleltem mindegyiket.
Amikor elhúzódtunk mosolyogva néztem mindegyikre aztán fejbe emeltem Emmát a karomban.
-És neked tetszik Emma? - mosolyogtam kislányomra.
Emma tapsolni kezdett és csak mosolygott. Sejtettem, hogy tetszeni fog neki. Bár csak a szüleim is itt lennének Emma születésnapján.
Sóhajtottam és próbáltam nem arra gondolni most vajon hol vannak a szüleim. Nem ezen a napon nem szomorkodhatok, de tudnom kell mi folyik itt. Veszélyben a legjobb barátnőm és a szüleim meg fogják magukat, és elmennek. Mi van itt? Bolondok napja? Nem ez sajnos nem egy rossz tréfa ez a valóság. Bár csak egy rossz vicc lenne, de sajnos nem, mert én nem érdemlem meg a boldogságot erre már rájöttem.


Sziasztok bolondjaim!:)
Boldog születésnapot mindenkinek. Kedvességem meg van és nem kell tagadni, hogy nektek nem ma van a szülinapotok én tudom, hogy ma van mindenkinek kivéve nekem. :D
Még egy jó hír! Tavaszi szünet van wíííí.:) Emiatt még várható egy rész, vagy egy különkiadás még nem tudom mit hozok nektek a szünetre. Ez a rész viszont hosszú lett és sokat ültem rajta, hogy most vajon mit is kéne írni és ez lett. Emma születésnapja! Én még mindig Emma team vagyok szóval így olvassátok. Ki a legcukibb? Emma. Ki a legjobb szereplő? Emma. Csak Emma. :D
Remélem tetszett a rész és hagyj ám magad után valami nyomott, hogy tudjam, hogy érdemes írnom!:)

U.i.: Új fejléc! És a szereplő képei közt megjelent Emma Tomlinson! A fejlécet köszönöm Mesi és a részben a segítséget is köszi.:))<3