Season 2 Chapter 1 ~ Ez történt eddig

The Fray - You found me

Egy év elteltével most már hangosan is kimondhatom, hogy boldog vagyok. Max 2 év börtönbüntetést kapott és utána még egy 1 évig közmunkán lesz és igaz már csak 1 éve van hátra, de azt az időt is kiélvezem. Eleanor már jó ideje felszívódott egyetlen egyszer keresett fel, hogy annyit mondjon, hogy ezt még visszakapom, de azóta semmit se hallottam felőle és ez is már több hónapja volt. Még hónapokkal ezelőtt kiderült, hogy kimentett meg amin nagyon meglepődtem, de most hogy már tudom biztos vagyok benne, hogy jó útra tévedt és mindent megbánt. Sose gondoltam volna, hogy egyszer a bátyám fogja megmenteni a szűrőm és pedig Ő mentett meg. Minden rossz cselekedete egy 180 fokos fordulatot fordult a jó dolgok irányába.
A fiúk szabadidejükbe hol itt voltak, hol a családjuknál szóval nem panaszkodhattunk, mert szinte itt voltak velünk. Persze a nyáron folyamán mi lányok elvittük Emmát nyaralni aki nem sokára 3 éves lesz és szeptembertől elkezdi az óvodát. Kész kis hölgy lett! Pontosabban a fiúk Emma szülinapjára jönnek haza ami hétvégére nyúlik és ma már csütörtök van.
Beléptem a konyhába ahol épp Pezz guggolt Emma előtt.
-Na Emma még hány nap van a szülinapodig? - kérdezte mosolyogva Pezz a kislánytól míg a konyhapultra felakasztott kis tortácskákra nézett amit mindennap levesszünk ezzel számon tartva, hogy hány nap van még hátra.
-Hmm... - ütögette kis ujjával az állát. -Egy?
-Emma nem pénteken lesz - kuncogott Pezz.
-Akkor nem tudom - tárta szét a kezét a kislány.
-Dehogynem tudod tegnap is tudtad - vitatkozott vele Pezz.
-Hagyd már szerencsétlen kislányt majd eljön a nap, ha eljön - kapta fel a bátyám unokahúgát. -Jól mondom törpi?
-Pontosan - bólogatott mosolyogva Emma.
-George ne szólj bele már mindenbe - ütött a vállába Pezz.
-Pezz te meg tanulj meg számolni, mert Emma még kicsi ehhez - nevetett pimaszul a bátyám.
-Szemét - ütötte meg Pezz újra játékosan.
-Már megint vitatkoztok? - szólaltam meg nevetve. -És kérlek tanuljátok meg, hogy nem verekszünk, ha gyerek van valaki kezébe!
-Pezz kezdte - mutogatott George Pezzre aztán megbökte Emmát és Ő is Pezzre mutatott.
-Áruló - puszilta meg Pezza Emmát.
-Tök mindegy kikezdte - mosolyogtam rájuk. -Hol van Dani és Lex?
-Bolt - dalolta el Pezza.
-Kérlek ne énekelj - vágta rá George.
Pezza kivette a kezéből Emmát akit letett a földre és megütötte jó erősen.
-Így jó? - fordult felém.
-Tökéletes - nevettem.
-Anyuci mikor jön haza apa? - ráncigálta a karom Emma.
-Szülinapodra - guggoltam le hozzá. -Még kétszer alszol egy nagyot és itthon lesz.
-Sokáig? - nézett rám reménykedve.
-Sokáig - pusziltam meg a buksiját mire Ő szorosan megölelt.
-Megjöttünk - hallottuk meg Dani és Lexy kiabálást.
-Csoki, csoki, csoki - futott Emma a hang irányába.
-Remek egy csokiért lepasszol - kuncogtam.
Az ajtóhoz sétáltunk ahol már Emma pakolta ki a táskákat és kereste az édességet. Danielle leguggolt mellé és segített neki megkeresnie nehogy szétdobálja a többi cuccot. Én odamentem addig Lexyhez.
-Megvetettétek? - suttogtam.
-Meg  bizony Emma elfog ájulni örömébe - suttogta mosolyogva.
-Azért azt ne - nevettem.
-Nyugi csak túloztam - nevetett.
Emma hangosan felkiáltott amikor meg lett a csokija és azonnal fel is rohant vele a szobájába csak azért, hogy ne keljen osztozkodnia senkivel, ha csokiról, vagy jégkrémről van szó ilyen ezen már nem is csodálkozom. Él, hal értük!
Dani összeszedte azokat az élelmiszereket amiket Emma kiszedett és bevitték a szatyrokat a konyhába míg mi Pezzel elpakoltuk Őket.
-George felmennél vigyázni Emmára egy percre? - kérdezte Lex.
-Miért? - kérdezte a bátyám.
-Mert itt van Emma ajándéka és megakarjuk mutatni Hannahnak és Pezznek, de Emma nem láthatja és utána elakarjuk tenni - magyarázta el Lex.
-De én is látni akarom - nyafogott.
-Menj már - utasította Lexy mire duzzogva felment Emma után.
Miután tiszta lett a levegő kiosontunk a garázs elé ahol az autó állt és Dani kivette a csomagtartóból Emma ajándékát ami egy rózsaszín tricikli volt.
-Tökéletes - mosolyogtam rájuk.
-A legjobb - vette ki még a csomagtartóból Lexy a hozzávaló bukósisakot. -Nehogy megsérüljön!
-És a duda - emelte fel Dani a másik tartozékot.
-Zseniálisak vagytok - mosolyogtam rájuk. -Mi lenne velem nélkületek?
-Te ötleted volt mi csak megvettük - mondta Lex mosolyogva.
-Köszönök nektek mindent - öleltem meg Őket.
-Elrejthettem én? - ugrált előttem Pezz.
-Feltételek - emeltem magasba a kezem. -Olyan helyre tetted ahol megtalálod és ahol Emma nem éri el és nem látja meg szombatig!
-Okés okés  - mosolygott Pezz és kikapta Dani és Lexy kezéből az ajándékot.
-Utána megyek - szaladt utána Lex.
-Megnézem Emmát - mosolygott Dani és Ő is elment.
Bezártam a csomagtartót és én is visszasétáltam mosolyogva a házba. El sem hiszem, hogy szombaton Emma 3 éves lesz olyan gyorsan megy az idő. Olyan nagy lány lett emlékszem amikor még elsőnek tartottam a kezembe és emlékszem az első éjszakaira amikor végig bömbölt. Hova lettek azok az évek? Szóval ilyen érzés anyának lenni ezt mesélte mindig anya. Anya.. még mindig bekönnyesedik a szemem amikor rágondolok pedig  1 év telt el, de azóta se tudom elhinni, hogy nincs többé. Vajon most büszke lenne rám?
Megtöröltem a szemem és próbáltam a szombatra gondolni. A fiúk hazajönnek és Emma szülinapja lesz már ez boldogsággal tölti el a szívem. Megbeszéltem még a fiúkkal az ajándék témát, de Ők nem árult el semmit az Ő ajándékukról a kis szemetek. Ismerem Louist és tuti valami nagyon nagy ajándékkal bukkan fel, mert amíg távol voltak napi szinten hívta Emmát, hogy hallja a hangját. Elválaszthatatlanok.
Hirtelen rezgetett egyet a telefonom ami annyit jelzett, hogy SMS-em érkezett. Boldogan megnéztem, de egy ismeretlen küldte.
"Hiányoztam? Gondoltam közeleg Emma szülinapja így felbukkanok, hogy felköszöntsem a gyönyörű kislányod aki 3 éves lett. Húha szép kor ilyenkor vannak veszélybe, nem?"
Eleanor? Max nem lehet, mert börtönbe van, de Eleanor nincs börtönbe. Nyeltem egy nagyot és visszatartottam a könnyeimnek. De hát Eleanor is több hónapja nem keresett nem értem miért keresne fel újra? Ugye nem akarja tönkre tenni Emma szülinapját? Nem, azt nem hagyom! Nem engedem, hogy az a boszorkány jelen legyen Emma szülinapján és, ha kell Louis szemébe is megmondom ezt.
-Anyuci - rohant a karjaimba Emma mire azonnal felemeltem. -Dani néni és George bácsi megint azt csinálják! Puszilkodnak.
-Csak szeretik egymást angyalkám - mosolyogtam rá.
-De olyan gusztustalanok - mondta Emma. Na igen még a kislány is tudja!
-Majd egyszer nem gondolod annak amikor te csinálod egy fiúval - pusziltam meg a feje búbját.
-Az nem ma lesz - rázta meg a fejét. Helyes, mert se én, se Louis nem engedném!
-Na ennek a kijelentésnek apád örülne - nevettem.
-Hiányzik - biggyesztette le az ajkát.
-Pár nap prücsök, pár nap - öleltem magamhoz.
Pár percig csak ölelgettem míg aztán letettem és leguggoltam elé.
-Most akkor mi legyen a szobába puszilkodókkal? - kérdezte.
-Küld ki Őket felhatalmazlak rá - mosolyogtam rá.
-Igen is főnök asszony - tisztelgett mosolyogva és futott is fel az emeletre.
Én is felmentem utána a telefonomat szorongatva és amint beértem a szobámba az éjjeli szekrényem legalsó fiókjába rejtettem a telefonom. Nem akarok se Eleanorra, se Maxra gondolni! Miután ezt megtettem kiléptem a szobámból és pont akkor dobta ki Emma a szobájából Danit és Georget.
-Kidobott az unokahúgom - duzzogott George.
-Lehet oka volt - vontam meg a vállam mosolyogva.
Akármennyire is mutatják mennyire szeretik egymást nem tudom elhinni hisz Danielle egy éve még őrülten szerelmes volt Liambe aki miatt sokat szenvedett és igen sikerült neki tovább lépnie, de nem felejthette el örökre. Főleg, hogy végre Liamnak is felnyílt a szeme. George meg a bátyám akit szeretek meg minden, de nem illik össze Danival. Én tényleg azt akarom, hogy mindkettő boldog legyen, de én még mindig azon a párton állok, hogy Danielle csak Liammel lehet igazán boldog és George meg azzal a lánnyal aki még nem érkezett meg, de amint betoppan az életünkbe elfogja varázsolni a bátyám fejét. Csak kár, hogy ezt csak én látom így hisz Danielle és George 1 év alatt egyszer se szakítottak sőt nem is veszekedtek. Fel kell nyitnom elsőként is Dani szívét! Ez lesz idén az első teendőm.
Lementem a lépcsőn amikor a vezetékes telefon - igen ilyen is van a házba - megszólalt. Oh komolyan? Mára már elegem van a telefonokból! Bár inkább az sms-ekből.
Felvettem és öt fiú kiabált a telefonba egyszerre.
-Hé egyszerre egy - nevettem, mert felismertem a hangjukat.
-Hogy van Emma? - kérdezte elsőként Louis.
-Jól van már nagyon vár haza téged főképp, de a fiúkat is - mosolyogtam bár ezt Ő nem látja.
-Én már azonnal futnék hozzá - mondta Louis és biztos voltam benne, hogy most Ő is mosolyog.
-Amúgy mit vesztek neki? - kérdeztem kíváncsian.
-Aki kíváncsi hamar megöregszik - hallottam meg Liam nevető hangját.
-Szemét - duzzogtam nevetve.
-Amúgy még együtt vannak? - kérdezte Liam elkomorodva. Tudtam kire érti és minden egyes telefon beszélgetéskor ez volt az első kérdése. Nagyon szenved pont, mint Dani régen.
-Igen - néztem a két szerelmes párra akik épp falták egymás, de nem bírtam sokáig nézni így inkább hátat fordítottam nekik. Tényleg gusztustalanok!
-Remek - sóhajtott Liam.
-Nagyon szenved - mondta Zayn.
-Dani is szenvedett régen miatta - mondtam halkan.
-Téma váltás - visított Niall. -Veled mi van szöszi?
-Semmi szöszi - mosolyogtam. -Veled szöszi?
-Semmi várom a szombatot, hogy újra főzz rám - tudtam, hogy most mosolyog, mert ha nem mosolyogna akkor nem Niall lenne.
-Álmodjál csak - nevettem.
-Apuci - rohant le Emma a lépcsőn.
-És a fiúk is a vonalba vannak - mondtam mosolyogva kislányomnak aztán a további mondandóm a fiúknak mondtam. -Valaki beszélni akar veletek.
Emma már nagyon ágaskodott a telefonért így elköszöntem tőlük és a kis kezébe adtam a telefont.
-Sziasztok - mosolyodott és már ugrált a boldogságtól.
Mosolyogva figyeltem ahogy telefonál aztán ott hagytam Őket és a konyhába vettem az irányt ahol Lexy és Pezz beszélgetett.
-Mrs. Malik és Mrs. Styles a férjük a vonalba van - nevetettem. -De elfoglalt, mert egy másik lánnyal beszélgetnek!
-Micsoda? Kivel csal meg? - háborodott fel Pezz.
-Alacsony, szőke hajú, kék szemű és azt hiszem Tomlinson a vezeték neve - kuncogtam.
-Ez nem volt vicces - nézett rám szúrósan Pezz, de láttam, hogy mosolyog. -Na jó csak egy kicsit.
-Na, de te miért nem háborodtál fel? Valami baj van köztettek? - löktem meg Lexyt.
-Jól vagyunk, jól vagyunk - legyintett Lex.
-Még egy és elhiszem - mondtam.
-Jól vagyunk - mosolygott Lexy.
-Megbántott - vágta rá Pezz.
-Nem - rázta meg a fejét Lexy. -Minden a legnagyobb rendben és most elmegyek és felhívom!
Lexy felrohant az emeletre mire mi furán néztünk.
-Valami nagyon nincs rendben  - csóváltuk a fejünket.
-Kiderítem - rohant is Pezz utána. A szombathoz közeledve meglehetősen sokat pörög.
Kivettem a hűtőből a szokásos 100%-os narancslevet amit kitöltöttem a kedvenc bögrémbe  és amikor tettem vissza a hűtőbe a narancslevet és megfordultam a bátyámmal találtam magam szembe.
-Ki írta az sms-t? - támadott le.
-Te kutakodtál? - meredtem rá.
-Megígérted, hogy mindent elmondsz, ha bajba vagy és ezt elfelejtetted - mondta.
-Ma kaptam az sms-t, de fogalmam sincs kiírta - ittam bele a narancslevembe.
-Max? - kérdezte.
-Börtönbe - ráztam a fejem.
-Eleanor? - kérdezte és amikor látta nem reagálok a pupillái kitágultak. -Ő volt? Mikor kereset utoljára? Mit akar? Megölöm azt a ribancot!
-Hé nyugi még valaki meghallja attól, mert te tudod nem kell másnak megtudnia - próbáltam meg lenyugtatni, de hajthatatlan volt utoljára akkor láttam ilyenek amikor mindent elmondtam neki. Amikor megmentett. -Több hónapja nem keresett nem értem miért keresne most!
-Nem kell értelmet keresni csak megtette - dühöngőt.
-Megnyugodnál? Nem lesz semmibajom csak írt egy bugyuta sms-t - mondtam.
-Bugyuta? Szinte már kiabálta az sms, hogy figyelj Emmára, mert megöli! Ez neked bugyuta? - háborodott fel. Igaza volt a rohadt életbe mindig igaza van!
-Eddig is vigyáztam Emmára és most is fogok nem fog a közelébe jutni - próbáltam nyugodt maradni miközben tudtam neki van igaza.
-Szerintem a rendőrséget kéne hívni rá is - ajánlotta.
-Nem lehet egy kivágná magát, hogy Ő nem csinál ilyet és kettő semmi bizonyíték nincs a markunkba csak egy sms amit bárki írhatott - hadartam el.
-Le kell buktatni - gondolkozott hangosan.
-Az a tervünk, nem? - kérdeztem rá.
-De - mondta és megölelt.
-Walker testvérek összetartanak - mosolyogtam rá amikor elengedett.
-A Walkerok megállíthatatlanok - nevetett aztán hirtelen elkomorodott. -Mi van Louissal?
-Hogy érted? - döntöttem oldalra a fejem.
-Ő és Eleanor... tudod - makogott.
-Lebuktatjuk és Ő is rájön kicsoda valójában Eleanor Calder - mondtam.
-Egy kérdés mereng benne már régóta - mondta mire én érdeklődve vártam a kérdést. -Ugye már nem szereted?
A kérdés amire magam se tudom a választ. Egy évvel ezelőtt még rávágtam volna, hogy nem, de most itt vagyok és nem tudok ráfelelni. Egy részem örökké kötődni fog Louishoz Emma miatt, de a másik részem meg nem lát tisztán.
-Louis a gyerekem apja persze, hogy szeretem csak... nem úgy - hablatyoltam.
-Értem - bólintott aztán magához ölelt. -Örökké vigyázok rád húgi, ha már Ő nem tette meg.
Nem értettem a végét így kérdően néztem rá amikor elengedett. Mire értette?
-Hát nem érted? - kérdezte mire hevesen ráztam a fejem. -Megígérte, hogy vigyázz rád és nem tartotta be a szavát!
-George az ezer éve volt - esett le a tantusz. -Ezért nem lehetsz rá mérges!
-Sajnálom húgocskám az vagyok és nem Emma szülinapját teszem tönkre, de rákérdezek erre - morogta.
-Csak ne legyen se vita, se bunyó - kértem.
-Nem lesz - mosolygott rám. -Megnézem az én kis unokahúgocskám!
-Más néven Daniellet - nevettem.
Felültem a konyhapultra és békésen iszogattam a narancslevem miközben az elkövetkező napokon gondolkozom. Hazajönnek a fiúk, tartunk egy rohadt nagy szülinapi zsúrt Emmának és boldogan élünk amíg meg nem halunk. Bár így menne ez az életbe is csak kár, hogy a 'boldogan élek amíg meg nem halok' szöveg a valóságba nem ér semmit mivel nem is létezik, de azért a gyerekeknek ezt ültetjük a fejükbe, hogy később felnőtt korukba csalódjanak, de csak azért mondjuk ezt a gyerekeknek, hogy ne féljenek, mert mi mindig mellettünk maradunk. És én örökké a kislányom mellett fogok maradni és örökké Őt fogom védelmezni az életem árán is, de ezt már nem egyszer bebizonyítottam.
Na jó inkább gondoljunk másra mondjuk a fiúkra és Emmára attól mindig jó kedvem lesz. Elképzeltem ahogy szombat reggel Emma pizsamába és a kócos szőke hajával fut le a lépcsőn és az apja karjaiba rohan aztán utána megölelgeti persze a többi fiút is. Louis remek apa semmi kételkedésem nincs már efelől. Még követ el hibákat, de melyik szülő nem? Nincs tökéletes szülő erre rákellet jönnöm, de olyan szülő van aki mindent megtesz gyermekéért és az Louis. Talán ezért is van zűrzavar a szívembe,mert olyan amilyen és Őt megéri szeretni. Talán ezért szeretem még mindig. Nem ezt nem én mondtam! Louis jobbat érdemel nálam és Ő csak a gyerekem apja ami felkavarja az érzéseim, de visszafogom állítani azokat a rendes kerékvágásba.
-Anya - szakította meg a gondolkodásom az én édes kislányom.
Leugrottam a pultról a bögrémet a mosogatóba tettem és felkaptam Emmát. A levegőbe megpörgettem és vártam milyen ötlettel áll elő, hogy megtudja mit kap születésnapjára.


Sziasztok drágák!
Győzelmi zászló végre befejeztem ezt a kis elemző részt amit úgy könyveltem el, hogy  a 2. évad 1. része. Tudjátok mennyit bajlódtam ezzel a résszel? Nagyon sokat! De sikerült és valamennyire elégedett is vagyok vele, de nem teljes mértékbe csak valamennyire. Próbáltam több elméleti dolgot írni és kevesebbet párbeszédet remélem az sikerült. És mivel végre valahára ezt befejeztem elkezdtem az izgalmasabbnál izgalmasabb részeket.*-* 
Tudtátok, hogy én nem mindig szeretem a fenékig tejfel és habos mázos történeteket? Mivel erősen gondolkozom azon, hogy nem lesz a 3.évad, de akkor viszont happy end se lesz, mert a 2.évad befejező része nem éppen happy endre fog sikerülni a gondolataimba. De nyugi ez még egészen nem biztos lehet, hogy lesz 3.évad és akkor happy end lesz a vége.
Ti mit gondoltok, hogy képzelitek el ennek a blognak a végét? Happy end, vagy sad end?
Várom a kommenteket, mert tudjátok azzal nagyon sok erőt adtok nekem az írásba! :) 

U.i.: Kis reklámozás jön... Mesivel van egy közös blogunk szóval akit érdekel a blog címére:

Féktelen