Season 2 Chapter 6 - Emma tervei

One Direction - Half A Heart

Még csak hét közepénél járunk, de tiszta őrültek háza van. Louis vett a lányának egy hangos dudát és Emma szeretettel használja mindig, minden perceben ezzel minket az őrültbe kergetve pedig csak akkor használhatja, ha valami baj, de mindig van vele valaki. Most jelenpillanatban George  van bent nála a nagybátyja mivel, mostanság a George-al való kapcsolatom kissé elhalványult. Szeretem, persze, hogy szeretem hisz Ő segített továbblépni, de amióta megtudtam, hogy Liam szakított Sophia-val azóta valami, mintha fellobbant volna bennem. Felszínre kerültek a régi érzéseim amiket elég jó helyre rejtettem, de úgy néz ki mégis visszataláltak.
-Hé - szólított vissza a valóságba egy nagyon kellemes hang amitől még mai napig ellágyulok. Felé néztem és aggódó barna szemei örvénylettek. -Minden okés? - Kérdezte még mindig nyugodt aggódó hangon.
-Ja... igen... persze - ráztam meg a fejem amiből kiűztem minden vele kapcsolatos érzelmet. Milyen érzelmet Danielle? Hisz már rég elfelejtetted, nem vagy belé szerelmes ezt ne feledd! -Veled minden oké? - Kérdeztem én is udvariasan mire a pupillái kitágultak úgy meredt felém. Meglepettem ezzel hisz amióta visszajöttek egy percet se beszéltünk, de most... most minden megváltozott azt hiszem.
-Igen persze -  nyelt egy nagyot és magára erőltet egy mosolyt amitől nekem is mosolyognom kellet. Összeakadt tekintetünk akár percekre is, de akkor is életem legjobb percei voltak hisz még mindig gyönyörű barna nagy szemei vannak. Kár, hogy ezt  megzavarták és zavartan néztünk másfelé.
-Kedvesem - hajolt le hozzám George és egy puszit nyomott a szám szélére. Pár percre el is felejtettem, hogy nekem barátom van akit nagyon szeretek és Ő is viszont szeret. -Emmának vannak tervei, de most veled akar beszélgetni! - A mosolyában volt valami fura amit nem tudok hova tenni hisz amikor Emmáról beszél fülig ér a szája, de most van valami más. Mi lehet?
-Mi a baj? - kérdeztem és megsimítottam kigyúrt karját mire Ő csak mosolyogva megrázta a fejét. Nem hittem neki már miért is hinnék neki hisz látom a szemeiben van valami probléma. Felálltam eddig helyemről és Liam-re néztem aki elkezdte a tévét bambulni aztán George-ra néztem amolyan "légy jó" tekintettel mire csak feltette a kezeit. Gyors puszit nyomtam ajkaira és az emelet felé futottam. Majdnem neki mentem futás közben Zayn-ek aki csak nevetve feltette a kezeit és tovább futottam Emma szobájához. Amikor beértem Pezz ült Emma mellette és nagyon nevetgéltek valamin.
-Na végre - nevetett Pezz felállt az ágyról. -Gyógyulgass töpörtyű! - Megpuszilta a fejét és kiugrált a szobából teljesen el van varázsolva a közelegő esküvő miatt, de még a ruha miatt még nem igazán jutott döntésre. Van három esélyes ruha mindegyik gyönyörű és Perrie-s így lehetetlen dönteni!
-Na mi van manó? - ültem le az ágyra mellé és átkaroltam, hogy magamhoz húzzam mire Ő mosolyogva nézett fel. Tiszta pöttyös volt már, de a vakarás miatt Louis feladta rá a konyhai kesztyűket így nem tudja vakarni a pöttyeit.
-Beszélgettem George bácsival - kezdte mosolyogva mire csak bólintottam hisz tudom, de vajon mit mondott neki ez az okos 3 éves Tomlinson. -Terveim vannak és unatkozom! - A végén lebiggyesztette ajkait mire csak elnevettem magam és az ölembe húztam.
-Minden percben valaki itt van melletted - mosolyogtam rá.
-Nem igaz Niall bácsi is hiányzik - mondta szomorkásan. -És a rohangálás, mert ez a viszketés borzalmas! - Vakarta meg a kesztyűs kezével a lábát.
-Elfog múlni nyugalom - pusziltam bele szőke hajában.
-Jó nem is én vagyok a lényeg - legyintett a kezével ami így kesztyűvel sokkal nagyobb és szinte leesik róla, de Louis megoldotta, hogy ne essen le. Persze nem varrta bele Emma kezét annyira Louis se hülye na jó igen, mert azt akarta! -A lényeg itt Liam bácsi! - Térített vissza a gondolataimból mire csak úgy rámeredtem a név hallatán.
-Mi van Liam bácsikáddal? - kérdeztem és elkezdtem a helyemen egy kicsit mozgolódni.
-Legyetek szerelmesek - mondta ki kerek perec mire még jobban leesett az állam. Ezt mondta volna el George-nak is? Remélem, hogy nem, de miért van olyan érzésem, hogy igen? Mert talán igen. 
-Emma! Én és Liam bácsikád nagyon régen szerelmesek voltunk aztán teltek múltak az évek, hónapok és vége lett, de barátsággal - magyaráztam az ölembe ülő kislánynak aki érdeklődve figyelt.
-De szeret téged - motyogta nagyon halkan.
-Ezt Ő mondta? - kérdeztem rá mire rám nézett és bólintott. Szeret? Ezért szakított volna Sophia-val? De hisz észre kellet volna vennem és lehet észrevettem, de nem érdekelt, de most ezt így hallva a szívem megszakad. Mennyit szenvedhet amikor lát engem és George-ot csókolózni? Pont annyit amennyit én szenvedtem. Egyik felem azt mondja megérdemli, de a másik felem mérhetetlenül sajnálja.
-Te szereted? - hallottam meg Emma kis hangját mire ránéztem. Szeretem? Igen... nem ... nem tudom! Nem tudok semmit se én boldogok vagyok George-al, de Liam mégis csak egy különleges személy volt az életembe akibe szerelmes voltam. Vagy még mindig? Minek is gondolok én erre? El kell Őt felejtenem és ez Rómába sikerült! Talán vissza kéne mennem? Nem, nem tudnám itt hagyni a barátaimat és... Liam-et. Már megint itt van a róka elásva felszínre törtek az érzéseim amiket próbáltam eltemetni.
Amikor újra ránéztem a várakozó kislányra éreztem ahogy az arcomon végig csúszik egy könnycsepp amit azonnal megtöröltem és megráztam a fejem.
-Miért sírsz? - kérdezte.
-Csak belegondoltam valamiben ami nagyon rég voltam - nyeltem egy nagyot ezzel is leküzdve a torkomba növekvő gombócot.
-Ha szereted mond el neki - simogatta meg a karom. Még csak 3 éves, de sokkal okosabb, mint mi magunk és remek ember ismerő is már ilyen fiatalon.
-Boldog vagyok George bácsikáddal - erőltettem magamra egy mosolyt és magamhoz húztam.
-Szerintem nem - motyogta, de nem törődtem vele csak közelebb vontam magamhoz és belepusziltam a hajában.  Felém fordult és a nyakamat átkarolva átölelt. Mikor viszont elfordult kimászott az ölemből és visszaült a helyére. -Küld be apuci! - Kérte mosolyogva mire bólintottam és a hajában pusziltam újra és elindultam az ajtó fele, de mielőtt kimentem még hallottam utolsó szavait; -Úgyis nekem lesz igazam!
Amikor kiléptem az ajtón pont Louis bukkant elő és csak mosolyogva megveregettem a vállát mire beljebb szaladt a lánya felé. Még nem tudja mi vár rá remélem nem csak én kaptam Emma terveiből, hanem más is.
A szobám felé indultam, de megtorpantam a próba szoba előtt ami már Lexy szobája is. Sejtem miért szakítottak, de istenemre esküszöm együtt lesznek újra, mert ez így borzalmas. Szeretik egymást mégis külön vannak. A próba szoba felől gitár hang hallatszott ki így megálltam és bekukucskáltam. Liam ült a földön nekem háttal. Mit csinál itt egyedül? Mostanában nagyon sokszor kuksol, vagy itt, vagy a szobájában. Ez miattam van? Nem bírja elviselni, hogy George-al vagyok, de akkor elmondhatta volna és kiköltöztem volna, ha zavarok neki.
-So your friends been telling me
You been sleeping with my sweater... - amikor meghallottam gyönyörű, gyötört hangját megszakadt a szívem. Ez a kedvenc számom tőlük. Ahogy énekel a szívem csak ezerszeresével ver míg a tenyereim izzadni kezdenek és a gyomromba lévő pillangók újra életre kelnek. Az érzéseim iránta újra felszínre törtek és most itt lenne az alkalmunk újra kezdeni hisz nincs Sophia, de most nekem van barátom. Nem tehetem meg ezt George-al aki annyira szeret engem, nem érdemli meg és engem se érdemel meg.
-Danielle - bökött valaki az oldalamba, de ezt a visítást megismertem már.
-Niall - szóltam rá felé fordulva. Már nem hallottam a gitár hangját és a gyönyörű hangját se már csak azt hallottam ahogy kinyílik az ajtó és megjelenik Ő.
-Dani? Mit csinálsz? - kérdezte zavartan Liam.
-Uh - szólalt meg vigyorogva Niall mire ránéztem amolyan megöllek fejjel. -Szerintem én most megyek majd később! - Ugrált el mellettünk mire egy szívet rajzolt a levegőben amiben mi vagyunk benne. Egyszer megölöm!
-Na igen várom a válaszod - dőlt az ajtófélfának karba tett kézzel, de az arcán ott bujkált az a elviselhetetlen vigyora.
-Én csak... - kerestem megfelelő szavakat, de nehéz, ha így néz rám, mert a szemeim mindig lejjebb vándorolnak kigondolkozó mellkasára. Miért kell neki fehér pólóban lenni? Olyan egy szemét! Egy szexi szemét. -Csak meghallottam a gitár hangját és érdekelt. - Vonom meg a vállam zavartan és már indultam volna el, de megragadta a csuklóm ezzel is arra ösztönözve, hogy belenézek a szemeiben.
-Bejöhettél volna - mondta.
-Nem akartalak zavarna - motyogtam, de egyszer se vesztettem el tekintetét.
-Te sose zavarsz - mondta szinte suttogva így gondolom Ő se tudta, hogy meghallom pedig, de.
-Emma elmondta, hogy szeretsz - baszki megint előbb járt a szám, mint az eszem. Basszus.
Elhúzta a karját és megszakította a szemkontaktust helyette a kezeit az arcában temette és felsóhajtott. Elbénáztam, mint mindig szerintem írjuk a homlokomra, hogy béna, mert azt tök jól jellemez engem.
-Mármint... ajh fogalmam sincs - próbáltam elmagyarázni, de sehogy se tudtam,
-Nem semmibaj - rázta meg a fejét és újra rám nézett. Végre! -Azt hittem tudtad... - Motyogta az orra alatt amit szerintem megint magának akart mondani.
-Csak most tudatosult bennem úgy igazán - magyaráztam el neki mire bólintott. -Liam.. - Szólítom meg mire kérdően rám néz, de nem tudok mit mondani neki semmit. Talán egy "sajnálom, hogy így érzel, de én is átéltem már" szöveget kellet volna mondanom neki.
-Jól vagyok - legyintett a kezével mire bólintottam. Nem, nincs jól csak jól akar lenni. Az igazi macsó Liam aki mindig próbálja mutatni mennyire jól van, de sose sikerül neki ez az arcának köszönhető a gyönyörű arcának ahol minden egyes érzelem átfut rajta, ha akarja, ha nem. -Figyelj, ha akarod bejöhetsz. - Dadogta mire mosolyogva bólintottam és utat engedett nekem, hogy beljebb menjek viszont amikor beértem kérdően fordultam felé aki az ágyra bökött. Leültem az ágyra míg Ő az ágy elé ült törökülésben és magához húzta gitárját. -Különleges kívánság? - Mosolygott rám amitől nekem is mosolyognom kellet.
-Half a heart - mosolyogtam rá mire Ő mosolyogva bólintott.
Újra neki futott a dalnak mire én érdeklődve figyeltem ahogy beleéli magát és ahogy játszik közben a gitáron. Mindig is szeretem így nézni Őt olyan más ilyenkor, olyan nyugodt és elmerül a dallamokban ahol kialakított magának egy szép kis álmot ahova akárhányszor betér amikor énekel és gitározik.
Észre se vettem mikor elhallgatott teljesen elmerültem a látványában.
-Bámulsz - nevetése hozott vissza a világban és megpillantottam gyönyörű mosolyát. Csodálkozik? Csodálatos látványt mutat! -Sose változol! - Mosolygott rám és megráztam a fejem.
-De te igen - mondtam még mindig Őt bámulva mire érdeklődve figyelt. -Annyit változtál és nem csak külsőre, belsőre is már nem az vagy aki régen volt persze jó irányban változtál. - Beszámolóm után lehajtottam a fejem. Minek mondtam ezt neki?
-Hé - emelte meg a fejem az államnál fogva amitől testem bizseregni kezdett és úgy néztem bele újra barna szemeiben. -Kérlek maradj mindig ilyen! - Közelebb hajolt, de csak az orrom hegyén hagyta ott szája lenyomatát. Utoljára akkor kaptam puszit tőlem az orromra amikor együtt töltöttünk egy csodálatos estét és azután. De az rég volt nagyon rég!
Felállt és felém nyújtotta a kezét amit azonnal elfogadtam és felhúzott. Elég közel kerültünk egymáshoz mellkasunk szinte súrolta egymást a tekintettem lejjebb vándorolt és még mindig fogta a kezem. Mit csinálok én? Nekem barátom van aki szeret engem, de én.... Nem! Én is szeretem George-ot. Amikor viszont közelített felém és arcunk már csak pár méterre volt egymástól nem tudom, mit és miért cselekedte, de kezeimet átvettem a vállán és Ő lecsapott az ajkaimra.

A nyakánál összekulcsoltam a kezeim míg nyelve könyörgése zavart meg amit egyből engedélyeztem neki. Jó volt újra érezni csókjait az ajkaimon miközben nyelve újra felfedezést tett. Nem gondoltam a következményekre, nem gondoltam semmire csak rá. Tudtam, hogy ez nem helyes hisz nekem barátom van, de nem tudom titkolni az érzéseim előtte. Tudom, hogy megérdemelné a szenvedést hisz ugyanúgy szenvedtem én is, de ahogy belenéztem barna nagy szemeiben elmúlt az a érzéseim, hogy neki szenvednie kell. Nem, Őt szeretni kell és az érzés amikor csak te vagy képes megadni a fiúnak amire vágyik felbecsülhetetlen. Bárhogy is próbáltam eltiporni az érte érzett érzelmeit nem sikerült sose igazán, mert mindig előjönnek és ez ellen nem tehetek semmit.
-Ti meg mit csináltok? - hallottam meg mögülem egy hangot akitől egyből megijedtem. Elhúzódtam Liam-tól, de nem mertem hátranézni a szemében. -Danielle! - Kiabált rám mire a szememből megeredtek a könnyeim és elkezdtem a plafont nézegetni, de ez se igaz segített. Elmondtam volna neki, de ezt nem akartam, hogy lássa is.
Erőt vettem magamon és hátrafordultam, hogy szembenézzek vele, de amikor megláttam kifogja a vállát kikerekedtek a szemeim. Ő meg mit keress itt?
-Liam - suttogta elkeseredett hangon.
-Baszki - morogta Liam mögülem mire ránéztem kérdően, de teljesen lefagyott. Ő hívta ide?
-Ezért hívtál ide, hogy ezt lássam? - kérdezte feldúltan Sophia, de igazából nem kért választ, mert azonnal folytatta. -Tudod mit nem érdekelsz azt hittem adni akarsz még egy esélyt, de úgy néz ki megint beleestél a hálójában! - Mondanivalója végén elhaladt, de még utoljára vállba veregette George-ot aki mindvégig kereste a pillantásom.
-George - léptem felé és megakartam fogni a karját, de elhúzta. -Hadd magyarázzam el! - Könyörögtem neki mire megrázta a fejét.
-Nem akartam elhinni Emma szavait, mert csak 3 éves mit tudhat, de rohadtul igaza van - morogta még sose használt csúnya szót főleg nekem nem. -Szerintem még mindig szereted és tiszteletben tartom, mert csak azt akarom, hogy te boldog légy, de gondod át! - Közelebb jött felém és megfogta gyengéden az arcom és letörölte a szememből a könnyeim. Hogy képes rá? Olyan jó olyan amilyen én sose leszek!
-Sajnálom - motyogtam mire Ő megrázta a fejét és a homlokomra nyomott egy puszit.
-Ne sajnáld, szeresd és ne foglalkozz velem - mosolygott rám. -Barátként kezdtünk és jobbak vagyunk mi barátnak! - Miközben ezeket mondta visszaemlékeztem a találkozásunkra tényleg barátként kezdtünk aztán az egyik nap elhívott randira és elfogadtam, és aznap éjszaka mikor megcsókolt találtam reményt, hogy elfelejtsem Liam-et. Ő segített talpra állni neki köszönhetek mindent.
-Akkor most mi? - nem akartam kimondani, mert féltem és különben is senki se használja már.
-Barátok vagyunk - mosolygott rám és magához húzott egy ölelésre. A fejemet a vállára hajtottam és próbáltam visszafojtani a könnyeimet sikertelenül.
-Hé mi folyik itt? - jelent meg Hannah, Lexy és Pezz, de ezt csak Pezz kérdezte míg Hannah gyomron bökte.
-Miért vagytok a szobámba? - kérdezte Lexy mire Hannah Őt is gyomron könyökölte.
-Mi történt? - lépett előrébb Hannah.
-Szakítottunk - sóhajtottam letörölve a könnyeimet mikor elhúzódtunk.
-Szakítások hónapja van? - kerekedett ki Pezz szeme. -Harry és Lexy most meg ti hát ezt mondhatom jó. - Szomorodott el Pezz kiakadva.
-Szakítás egy új kapcsolattal fűszerezve - teszi hozzá George rám mosolyogva.
-Nem értjük - morogta egyszerre Pezz és Lex mire lepacsiztak.
-Ti nem is fogjátok üres fejűek - nevetett George két barátnőmön és elhaladt mellettük.
-Hé - háborodott fel a két érintett és George utána mentek kiakadva.
-Menyasszony vagyok ne szaladj előlem - hallottam Pezza kiabálását.
Hárman maradtunk. Liam, Hannah és én. Kellemetlenül álltam legjobb barátnőm előtt aki csak mosolygott ránk én azt hittem kifog akadni hisz mégis a bátyjáról van szó. Bár Hannah megértő hisz tudja csak akkor szakítunk, ha már kihűlt a kapcsolat és fogadjunk Hannah is benne volt még mindig a Liam-Danielle összehozása csapatban.  Igen tudok az összeesküvésről, mert Niall és Emma kikotyogta véletlen ki gondolta volna a két nagy szájú mindent kikotyog.
-Akkor ti most...? - kérdezte Hannah vigyorogva. Igazából fogalmam sincs csak csókolóztunk, de még erről nem beszéltünk hisz időnk se volt rá.
-Szeretném - lépett mellém Liam mosolyogva és összekulcsolta a kezeinket. Igen Ő szeretnél, de mi van velem? Én is kellek egy kapcsolathoz és szerintem az én véleményem is számít.
-Még nem beszéltük meg - húztam el a kezem zavartan. Nem akarok beleugrani csak úgy rögtön megbeszélés nélkül, mert nem szeretném elrontani most ezt és különben is érdekel mit keresett itt Sophia. Ha szereted engem Liam, mert állítólag szeret akkor minek hívja ide Őt? Elsőnek erre akarom tudni a választ!
-Okés akkor beszéljetek én megnézem a lányom - mosolygott Hannah és már el is indult Emma szobája felé.
Becsaptam az ajtót és felé fordultam Ő ugyanolyan közel volt hozzám és már lépett volna még közelebb, hogy lecsapjon ajkaimra amit most szívesen fogadnék, de előbb beszélgetnünk kell így kezemmel megakadályoztam közeledését mire Ő felhorkantott. Nem érdekel, hogy nem érdekli, de én előbb megszeretném beszélni, hogy ne ugorjunk egyből fejest ebbe és ne rontsuk el. Nem akarom elrontani, mert szeretem. Igen, szeretem mindig is szeretem.
-Beszélgessünk - kerültem ki és leültem az ágyra míg Liam mellém telepedett.
-Miről? - kérdezte unottan.
-Erről - tártam szét a karom. -Akkor most újra? Jó ötlet ez egyáltalán? Emlékeztetlek egyszer már megpróbáltuk és tudjuk mi lett a vége! - Ömlöttek belőlem a szavak míg Ő kikerekedett szemekkel rám nézett a szemén átfutott a félelem. -Nem, nem azért, mert szeretlek, de nem akarom tönkretenni a barátságunka! - Mentegetőztem mire kifújta a levegőt.
-Szeretlek - suttogta és megragadta az arcom,hogy egy puszit nyomjon érzékien a számra. -Tudom hülyeség, de érzem, hogy a második mindig bejön! - Mosolyog rám édesen mire én is elmosolyodom.
-Akkor együtt? - kérdezem félénken mire magához húz egy rövidke csókra.
-Válasz a kérdésedre? - mosolygott rám mire bólintottam.
-Jó, de akkor beszélgessünk a többi mindenről - kezdtem el újra a csacsogásom mire Ő unottan hátradőlt az ágyon én egyből ráültem a derekára és felülről vigyorogtam rá. -Ne légy már ilyen! - Vigyorgok rá és lehajolok hozzá, hogy most én csókoljam meg. Érzem, hogy férfiassága dudorodik amin csak jobban mosolygok.
-Tudod ezért szeretlek, mert ilyen vagy - mosolyog fel rám.
-Tényleg? - a mosoly az arcomról levakarhatatlan miközben Őt hallgatom.
-Igen meg azért is amit oda lent okozol egy csók után - kuncog mire elnevetem magam.
-A "kis" Liam türelmetlen - kuncogok mire megragadja a derekam, hogy magához húzzon.
-A "nagy" Liam is - teszi hozzá mosolyogva.
-Tudom sajnálni őket - folytatom a nevetgélést mire Ő sértett arcot vág persze a szája sarkába ott bujkál az a édes mosolya.
-Danielle - töri meg a csendet mire megemelem a fejem a mellkasáról és felnézek rá. -Írsz velem adóbevallást? - Kérdi mosolyogva mire rámosolygok.
-Vártam mikor kérded meg - kuncogok.
Fordított a helyzetünkön és most Ő kerekedett felülre.
-Tudod tökéletesen elfelejtettem már milyen veled - hajol közelebb a fülemhez mire sértett arcot vágok. -Mi van? - Kérdezi mosolyogva mire közelebb vonnom magamhoz, de a csók helyett beletúrók kevéske hajába.
-Én tökéletesen emlékszek rád sőt emlékszem a "kis" Liam-re - mosolygok rá.
-Felelevenítenéd az utolsó közös éjszakánk? - duruzsolja a fülembe és rám mosolyog kajánul.
Imádom testemmel kívánom!

***

Olyan rég feküdtem már ezen a mellkason miközben csak szorosabban von magához és olyan jó érzés ez, de ezért Lexy tuti megöl, hogy most az Ő ideiglenes ágyában csináltuk. Nem akarok ma már találkozni Lexy-vel. 

-Liam - nézek fel rám mire Ő mosolyogva figyel. -Kérdezhetek valamit? 

-Igen, Danielle tudom nagyon jó volt - kuncog mire hasba böktem nevetve. 

-Nem azt te hülye - nevettem mire mosolyogva bólint így felteszem azt a kérdést ami már ez az egész előtt bennem ékelődik. -Mit keresett itt Sophia? - Kérdeztem és éreztem teste megfeszül a kérdéstől. Biztos vagyok benne, hogy Ő hívta ide, de tőle akarom hallani mit keresett itt és miért hívta ide. 

-Ööö... - kezdte és szabad kezével megvakarta a tarkóját aztán rám nézett ismét. Bökd ki végre! -Én hívtam ide. - Mondta ki amit eddig is tudtam már csak egy kérdésem lenne felé. Miért?

-De miért? Szakítottak - folytattam a kérdez felelek játékom, de sejtettem miért. Újrakezdeni.

-Ez nem számít már, mert velem vagy - vont magához közelebb, hogy egy puszit nyomjon a fejemre. 

-De érdekes - ültem fel mire sóhajtott. -Azért hívtad, hogy összejöjjetek igaz?

-Igen - ült fel szóval ennyire volt belém szerelmes nem voltunk igaz együtt, de ha én valakiben szerelmes vagyok nem jövők össze egy olyannal aki iránt semmit sem érzek. George iránt is éreztem valamit, de az elpárolgott amikor az érzéseim újra feltámadtak Liam felé. 

-Szóval képes lettél volna vele összejönni miközben nem szereted? - kérdeztem.

-Mással voltál - vágta rá.

-És nem akartál egyedül lenni és akkor miért ne - fakadtam ki. 

-Mit érdekel ez téged? Veled vagyok azzal akit szeretek - mosolygott rám édesen, de nem tudom ez engem annyira frusztrál. 

-Mégis majdnem összejöttél vele - sóhajtottam és megráztam a fejem. Megragadtam a takarót amit magam köré csavartam.

-Hova mész? - kérdezte.

-Átöltözni - mondtam és elindultam az ajtó felé.

-De mi...? - kérdezte és hátrafordultam.

-Együtt vagyunk csak.. hagyjuk - legyintettem a kezemmel mosolyogva. -Lent találkozunk? 

-Természetesen - mosolygott rám mire én is mosolyogva bólintottam és kisettenkedtem a szobából át az én szobámba.

Amint beértem a szobámba bezártam az ajtót és neki dőltem. Miért zavar ez engem ennyire? Engem szeret és velem van, de a tudta, hogy majdnem összejöttek újra meg őrit. Ha később érek oda hozzá akkor már talán Sophia-val csókolózott volna míg én ott maradtam volna Emma szavaival. Nem szabad olyanra gondolnom ami nem történt meg, de zavar és ez ellen nem tudok semmit se tenni. 

Végül is Emmának igaza lett bejött a terve a kis furfangos Tomlinson-nak. 

~Harry Styles szemszöge~

A szakítás óta most megyek újra randira egy igazi lánnyal. Nagyon aranyos lány szőke hajú, kék szemű és odavan a Micimackóért kicsit féltékeny is vagyok  Micimackóra, de elnézem neki hisz mégis randizhatok vele. Megnyertem vele a főnyereményt csak az apja nehogy vasvillával kergessen ki a szobájából amikor egy puszit akarok nyomni az arcára. 

Életem legjobb randijára felkészültem viszek neki egy kenőcsöt amivel bekenhetem piros pöttyeit, egy pohár tejet és vacsorát persze a tálcára tettem kedvességből egy szál rózsát mégis csak randi. És mivel illik randira vinnem valamit még meglepetést is kap és talán engem is meglep egy puszival. Na akkor második randink is lesz! 

-Harry hova készülsz? - kérdezi Zayn miközben megyek fel óvatosan a tálcával a lépcsőn. 

-Randira - mosolyogtam rá büszkén. -Emmával.

-Megcsalt a kis törpe? Előbb velem randizott - duzzogott nevetve Zayn. -Na majd kérdőre vonnom az én törpém!

-Megcsaltad Pezz-t? És kopj le a csajomról Ő az én törpém - nevettem mire Ő megrázta a fejét nevetve. 

Amint felértünk a lépcsőn Ő a szobájuk felé ment míg én a macis ajtó felé léptem. Elsőként is illedelmesen bekopogtam és amikor hallottam, hogy mehetek lábammal belöktem az ajtót. A kis beteg az ágyán ült kedvenc plüssét szorongatva. Beljebb löktem az ajtót és az ágyához léptem. Letettem az ágyra a tálcát és leültem mellé.

-Mit hoztál? - kérdezte kíváncsian.

-Egy krémet a viszketés ellen - mutattam fel a tálcán lévő krémet mire vigyorogva bólintott. -Tejet és vacsorát amit édes anyukád csinált csak is neked. - Mosolyogtam rá mire elismerően bólintott, de láttam arcán valamit hiányolt.

-Sütike nincs? - kérdezte szomorúan.

-Jó, hogy említed - mutatom fel a tányér mögött rejtőző sütit amit direkt neki raktam félre. Már nyúlt volna érte, de nem adtam neki oda. -Előbb a vacsora! - Szóltam rá mire elkezdett duzzogni. Végül megadta magát és az ölébe helyeztem óvatosan a tálcát persze a váza virágot elvettem onnan és az éjjeli szekrényére helyeztem. Levettem a kezéről a sütő kesztyűket, de szigorúan ránéztem mire bólintott.

Miközben Emma falatozott én mindvégig figyeltem és elmerültem a gondolataimba újra, és megint Lexy-re gondoltam. Még mindig nem értem a szakításának okát hisz látom a szemeiben Ő is szeret és mikor rám néz látom benne, hogy küszköd a könnyeivel. De, ha szeret miért szakított? Nem értem ezt az egészet már Lexy is elkezdte ezt a Hannah fajta titkolózást és ez nekem nem tetszik mivel féltem. Féltem, mert szeretem és nem akarom, hogy baja essen. És lehet, hogy nem vagyunk együtt, de akkor is figyelek rá és megvédem bármi bajtól bár az nehéz, ha semmit sem tudok, de ki kell derítenem, mert meg kell védenem bármi áron is. Elmondhatatlanul szerelmes vagyok belé és az éjszakáim üresek nélküle a szakításunk óta egy cseppet se tudtam aludni, mert nem volt mellettem. Próbálok beszélni vele, de láthatóan kerül egyedül a szemkontaktus maradt meg nekünk.
-Harry bácsi megettem - vigyorgott Emma mire megráztam a fejem és ránéztem.
-Nem ittad meg a tejed - szóltam rá nevetve, de egyből odaadtam neki a sütit amit jóízűen befalt miközben szürcsölte a tejet. -Finom? - Kérdezte mosolyogva mire teli szájjal mondott. -Ez igent jelent értem! - Kuncogtam.
Emma megette a süti, megitta a tejet és az éjjeli szekrényére tettem a tálcát ahonnan levettem a kenőcsöt.
-Mutasd a bendőd törpe - szóltam rá mire egyből felhúzta a pizsama felsőjét. Minden egyes pöttyre kentem egy kis krémet és ezt folytattam a hátával, a kezeivel és még a lábával is. -Még van valami törpe? - Kérdezte mire megütögette állát és akkor eszembe jutott. Ráhúztam biztonságosan a konyhai kesztyűket így már mindjárt másabb volt.
-Én nem látok semmit - tárta szét a kesztyűs karját amikor észrevettem mit hagytam ki. Megnéztem a füle mögött ahol még szokott lenni ahol találtam is egyet amit jól bekentem. -Harry bácsi. - Kezdte mikor tekertem vissza a kenőcs tetejére a kupakot és ránéztem kérdően. -Szomorú vagy? - Tudtam mire érti így kifújtam a levegőt és lettem a krémet a helyére és ránéztem.
-Persze, hogy szomorú vagyok törpe, de elfogadom a döntését - erőltettem magamra egy mosolyt és feljebb ültem, hogy a hátamat neki támasszam a támlának.
-Akarod hallani a terveim? - vigyorgott tovább mire magamhoz húztam a kis pöttyös szőke kislányt.
-Hallgatlak - mosolyogtam rá.
-Légy boldog - simítja meg az arcom mosolyogva.
-Az vagyok - mosolyogtam rá.
-Nem vagy az - rázta meg a kis fejét azzal elszabadultak szőke hajai. Kérdően felvontam a szemöldököm hisz mit tud Ő csak 3 éves. -Viszketek! - Azt hittem folytassa erre újra elkezdené vakarni magát, ha a kesztyű nem lenne rajta.
-Hé nem vakarhatod - szóltam rá és megfogtam két kezét míg könyörgően rám nézett. Ajkait biggyesztette és rám nézett a nagy kék szemeivel. Ne dőlj be neki Harry! -Bárányhimlős vagy. Bárányhimlős vagy. Bárányhimlős vagy. - Ismételgettem magam mire Ő beleült az ölembe és folytatta.
Letettem az ágyára és egyből felpattantam, hogy ajtóhoz rohanjak és Louis helyett pont Lexy jelent meg. Na pont Ő kell nekem.
-Mi a baj? - kérdezte Lex.
-Vakarási krízis - szólalt meg mögülem Emma mivel én hirtelen köpni-nyelni nem tudtam így ezt most megköszöntem neki.
-Bekented a pöttyeit? - kérdezte mire bólintottam és beljebb jött, hogy leüljön az ágyra Emma mellé. Én az ajtóból néztem rájuk vissza és ajtófélfának dőltem. -Emma nem vakarhatod hisz csúnya sebes leszel, ha meggyógyulsz tudom viszket nekem is viszketett, de erős kislány vagy egy Szuper Nagylány aki mindent kibír. - Elmosolyodtam amiket mondott Emmának és azonnal belegondoltam, hogy egyszer majd ezt a saját gyerekének mondja akinek remélem én leszek az apja. -Harry! - Fordult felém mire egyből megráztam magam amit kicsit furán nézett. -Kiviszed a tálcát? Én itt maradok vele! - Kérte egy nagy mosollyal és magához húzta a kislányt aki hozzábújt.
Bólintottam és elmentem a tálcáért és elindultam az ajtó felé ahol visszanéztem és Emma kacsintott rám csak elmosolyodottam, mert igazán jó terve van ennek a 3 éves kislánynak. Levittem a konyhában ahol Hannah írt valamit.
-Hé mit csinálsz? - tettem be a mosogatóba a koszós edényeket mire kérdően rám nézett. -Remélem nem adóbevallást, mert ahhoz ketten kellenek. - Nevettem és közelebb mentem hozzá, hogy leüljek mellé.
-Nem - kuncogott. -Emma jelentkezési lapját írom.
-Már most munkába állítod? Vagy minek? - vonom fel a szemöldököm mivel nem értem mi a fészkes fenét csinál.
-Az óvodához kell te hülye - lökött meg nevetve.
-Nem fiatal még hozzá? - kérdeztem.
-Ne kezd te is Louis szerint se jó ötlet pedig ideje lesz 3 éves és vele egykorú barátok kellenek neki - magyarázta el, de szerintem hülyeség jó kell az óvoda, de Emma kicsi még hozzá.
-Ott van Niall - vágtam rá mire felvonta a szemöldökét. -Vicc volt! - Emeltem meg a kezem nevetve bár igazából nem volt vicc.
-Mindegy állj be Louis mellé aki szerint szar ötlet az óvoda - legyintett mosolyogva és folytatta az írást.
Hirtelen a konyhai ajtó felé kaptam a fejem ahol azok jöttek be csókolózva akiktől feljön a tegnapi vacsorám. Nem tehetek róla, de amikor Lexy-vel voltam megfertőzött, hogy Eleanor és Louis... ja.
-Hazza - rohant felém Eleanor és megölelt mire Hannah is felkapta a fejét. -Hannah. - Engedett el és felé nézett.
-Én is örülök neked - vigyorgott Hannah kedvetlenül és inkább folytatta az írást.
Louis és Eleanor elkezdtek valamit kotyvasztani a konyhában amit én inkább nem néztem inkább próbáltam Hannah-nak segíteni, de inkább mondjuk ki az igazat; rohadtul unatkozom. Niall ugrált le a lépcsőn és egyből felpattantam, hogy megöleljem barátom.
-Uh - nevetett mögöttem Hannah.
-Örülök, ha hiányoztam - vigyorgott Niall.
-Ne szokd meg - vigyorogtam rá mire megláttam mögöttük a Zerrie párost.
-Harry csak nem megtaláltad az igazid? - kérdezte nevetve Pezz.
-Te most olyanról beszélsz ami neked nincs - folytattam gúnyos mosollyal.
-Kicsinállak Styles - mondta fenyegetően és megvontam a vállam.
-Van egy hírünk - mondta Zayn mosolyogva mire mindannyian ránéztünk.
-Várjatok - szólt bele Pezz. -LIAM, DANIELLE! - Kiabálta el magát mire futottak lefelé a lépcsőn. Danielle-n csak Liam pólója van míg Liam-en csak a nadrágja.
-Dugtatok - vágtam rá mire szégyenlősen a padlót nézték. Tudtam!
-Mielőtt kibeszéljük ezt - kezdte Pezz és megragadta a bébi figyelőt. -Lexy, George, Emma ott vagytok? - Mi? George is ott van Lexy-vel? Rohadtul elfogott a féltékenység!
-Hallunk - szólalt meg George mire Emma belekiabált, hogy Ő is itt van.
-Okés szóval - kezdte mosolyogva Zayn és kedvesére mosolygott. -Meg van az esküvő időpontja!
-Mikor? - kérdezte izgatottan Hannah.
-Két hét múlva - vágták rá egyszerre mire mindannyiunk szeme kikerekedett.
-Remek - mondta mindenki egyszerre.
-Tudjuk gyors hisz egy esküvőhöz idő kell, de már nem bírunk várni - öleli magához Zayn Pezz-t.
-Mindegy - legyintettem a kezemmel. -Lesznek helyes koszorúslányok? - Miután feltettem a kérdést megbántam és egyből kijavítottam. -Szerintetek van rá esély, hogy az esküvőtökön megdöngetem életem szerelmét?
-Tönkre teszed az esküvőm Styles megöllek - nézett rám szigorúan Pezz mire a bébi figyelőből kuncogást véltem felfedezni.
-Adóbevallás - hallottam meg George nevető hangját gondolom Emmának mondta.
-Szóval ne akarjam rátenni a kezem a nászutaslakosztályra? - kérdeztem még mindig az ifjúpártól.
-Nem - ordít Emma mire mindenki elismerően bólint.
-Olyan unalmasak vagytok - duzzogtam persze nevetve miközben beletúrtam göndör fürtjeimbe amire csak Lexy miatt szoktam rá mivel Ő imádta. Annyira imádom amikor paradicsommá válik az arca imádom, hogy ilyen hatással vagyok rá már attól is és megőrülök, hogy nem csókolhatom meg ilyenkor és nem ölelhettem magamhoz.
Arra lettünk figyelmesek, hogy Eleanor kezd el nyafogni és rángatja Louist az emelet felé, de Louis nem akar menni.
-Eleanor a lányomnak szüksége van rám - fogta meg Louis Eleanor csuklóját.
-De - kezdett nyafogni mire Louis a kezét a szájára tette.
-Majd máskor - mosolygott Louis a lányra és egy puszi után felrohant az emeletre.
Eleanor felénk fordult ellenséges fejjel mire elindult felém.
-Hazza beszeretnék mutatni neked egy lányt hisz neked köszönhetem, hogy Louis-al együtt vagyok - mosolyog rám.
-Köszi, de másnak tartogatom magam - mosolyogtam rá kedvesen, de a gondolataimba Lexy arca lebegett.
-Kire? Ugye nem arra a szajhára pocsékolod az időd aki kidobott? - hangjába megvetést véltem felfedezni és a szajha kifejezésnél legszívesebben felpofoztam volna.
-És, ha igen? Nem érdekel a véleményed - ráztam meg a fejem mogorván.
-Tudod mit akkor légy hülye úgyse lesz veled - morogta és intett morogva mindenkinek aztán hátradobta a haját és elment. Miért gondolok arra, hogy megfojtanám? Hisz eddig kedveltem, de most felpofoznám.
Miután elment a többiek felé nézek és inkább folytassák tovább amit eddig elkezdte, vagy épp csináltak.
Eszembe jutott Emma tanácsa amin egész végig gondolkoztam. Légy boldog! Hallottam meg Emma kis hangját a fejembe és igaza van, ha így döntött nekem is tovább kell lépnem, de olyan nehéz és nem azzal szeretnék tovább lépni akit Eleanor ajánlana nekem.
-Niall elmegyünk ma bulizni? Inni akarok és csajozni - nem hiszem el, hogy ezt mondtam a lány előtt akit mindig is szeretni fogok.
-Nincs tervem szóval miért ne - vonta meg a vállát Nialler.
-Csak ne rúgjatok be - szólt bele Liam mire Niall-el összenéztem és felnevettünk. -Gondoltam.
-Ne aggódj Payno nem múlatunk annyira jól hisz a legjobb esténk Zayn legénybúcsúja lesz - mosolyogtam rá mire csak nevetve megforgatta a szemét.
-Ez az - ugrott fel örömébe Zayn mire ránéztünk. -Mi van? Ez azt jelenti terveztek valamit! - Mondta izgatottan és teljesen bepörgött. Persze, hogy terveztünk neki legénybúcsút, de arról nem tud.
-Szerintem a leánybúcsú jobb lesz - szólt bele Dani és hátulról átölelte Liam-et.
-Tévedsz drágám - fordult vele szembe Liam és adott neki egy orr puszit.
-Fenn dugjatok - vigyorgok rájuk mire mindkettőjüktől kapok egy mérges pillantást.
-Szerencséd Styles, hogy kikapcsoltam a bébi figyelőt - mondta Pezz. Akkor nem hallotta azt se Lexy, hogy ma este bulizni megyek? Bár tudni fogja, de ideje már.
-Előbb utóbb megtudja Emma is és jobb előbb, mint később - bólintottam.
-Új szabály - szólt bele Hannah és felmutatta a tollat. -Harry az utolsó babysitter jelölt és akkor is felügyelt kell!
-Támogatom - emelte magasba mindenki a kezét.
-De - kezdtem volna, de mindenki lepisszegett. -Undokok! - Vigyorogtam rájuk karba tett kézzel és levágtam magam az egyik székre. A többiek folytatták a dolgukat miközben én hol az estén, hol Lexy reakcióján gondolkoztam. El kell Őt felejtenem és tovább kell lépnem hisz Ő szakított velem.

***

-Niall menjünk haza! - Kiabáltam szőke barátomnak aki épp legurította a következő italt. Rám néz amolyan "biztos vagy benne?" fejjel mire idegesen bólintottam és elém gurítottak egy újabb italt amit azonnal lehúztam.
-Neked mi a bajod, haver? Te akartál bulizni jönni - kiabálta túl a zenét Niall.
-Mert... nem tudom jó? - akadtam ki és a fejemet a pultra helyeztem.
-Lexy miatt? - kérdezte mire felnéztem.
-Azt hiszem - bólintottam.
-El kell Őt felejtened - mondta mire bólintottam. Tudom, kurvára tudom, de nem akarom mégse hisz Lexy... az Lexy. Mármint Ő az életem és, ha Ő nincs velem akkor életem sincs. -Bulizz egy kicsit haver! - Folytatta Niall mire ránéztem aztán a tömegre. Talán igaza van hisz Emma is azt tanácsolta, hogy legyek boldog igaz azt nem mondta, hogy hogyan, de ez az egyetlen megoldás.
Ellöktem magam a pulttól és az emberek közé indultam mire hirtelen egy tűz vörös hajú lány esett a karjaimba és, ha én nem fogom meg a földre esik. Felnézett rám és a sötét szemei szinte beleolvadtak a szórakozóhely színeibe.
-Köszi - motyogta zavartan és felállt egyedül.
-Jól vagy? - kaptam gyorsan észhez mire felnézett rám és bólintott.
-Te ugye Harry Styles vagy? - kérdezte és szája sarka mosolyra húzódott. Bólintottam mosolyogva mivel biztos csak egy rajongó egy nagyon érdekes stílust viselő rajongó. -Az én nevem Elena Thompson. - Mosolygott rám kedvesen mire bólintottam. Végig mértem a lányt és eléggé kihívó szinte már kurvás öltözködést képviselt amolyan vad, fiatal lány lehet.
-Kérsz egy autogramot, vagy képet? - kérdeztem mosolyogva mire felnevetett. Mi a baja?
-Nem vagyok a rajongotok, de jól ismerlek titeket - mosolygott és rám kacsintott. -És, ha nem haragszol megyek bulizni! - Félredobta a haját és elindult a táncparkett felé. Honnan ismerős nekem ez a mozdulat?
Visszafordultam Niall felé aki végig figyelte a történéseket és vigyorogva húzogatta a szemöldökét.
-Miért nem mész utána? - kérdezte és legurított még egy italt.
-Mert - kezdtem volna a magyarázatom.
-Lexy - sóhajtott ezzel befejezve, de igaza van Ő miatt, mert én Őt szeretem és nem egy ilyen lányt aki túl furcsa nekem. -Haver lazíts és eredj a csaj után! - Mordult rám.
-Nem - vágtam rá aztán hátrafordultam és a vörös hajú lány mármint Elena közelített felénk mosolyogva.
-Szia szépfiú - mosolygott rám és megsimította az arcom, de tovább ment. A pulthoz állt és kért magának egy italt amit nem értettem mit, de amint elé rakta le is gurította.
-Hé vörös - szólította meg Nialler a csajt mire elkezdtem hadoválni mögötte. -Vidd magaddal táncolni a barátom túl depressziós egy volt csaja miatt. - Folytatta Niall mire Elena felém fordult, de én a fejem elfordítottam.
-Rendben - hallottam meg Elena hangját és amire odafordultam megragadta a karom és húzott a táncparkett felé még visszanéztem Niall-ra aki vigyorogva integetett míg én egy megöllek fejet küldtem felé, de Ő csak vállat vont és a mellette lévő szőke csajra szegezte pillantását. -Csak egy tánc! - Szólított meg Elena és felé fordultam ahol már Ő riszálta magát előttem.
-Szeretem a volt barátnőm - mondtam közel hajolva a füléhez.
-Oh igen - vigyorgott és megragadta a nyakamhoz, hogy magához húzzon. Megcsókolt és nem tiltakoztam ellene egyből visszacsókoltam pedig nem akartam hisz én Lexy-t szeretem, de Ő... nem ez akkor se mentség.
Végett vetettem a csóknak és megragadtam a csuklóját.
-Többet nem csinálhatod ezt - morogtam mire csak vigyorgott.
-Miért? El kéne felejtened - mosolygott rám.
-Nem, nem kell - vágtam rá és eszembe jutott ismét Emma terve; Légy boldog! Aztán eszembe jutott Lexy és George akik ma együtt voltak Emmával a szobába és elkapott a féltékenység. Nem gondolkodtam csak megragadtam az előttem álló lány arcát és megcsókoltam. Lehet szörnyű ember vagyok és az is vagyok, de ami bennem játszódik le ebbe a pillanatba az felfoghatatlan odaadtam neki a szívem és Ő csak úgy elhajította, de még mindig szeretem. Szeretem, de mással csókolózom igazán okos vagy Harry tényleg!

Sziasztok drágák!<3
Túléltétek az első hetet? Én igen sőt még élveztem is és tudtam volna írni suli után, de egyik nap se voltam itthon így egész héten egy mukkot nem írtam. Látjátok milyen szemét írótok van! Igazából amennyire jó volt ez az első hét annyira lesz szar az utóbbi hetek sajnálatos módon, de hétvégén mikor nem pihennek és nem csavargok, vagy nem leszek sehol se csak itthon akkor írok, hogy minél előbb hozzam nektek a részt, de erről már volt szó. :)
Ritka részek, de hosszú részek! Áll az alku?
Remélem elnyerte ez a rész is tetszésetek, ha igen akkor alul írjátok meg nekem mi tetszett nektek a részbe, vagy csak egy "HALLO" is elég ám! :D 
Amúgy a Never Die c. közös blog amit Esmee H.-val írok az elnyerte a tetszéseteket? 

U.i.: Sajnálom, hogy ebbe a részbe semmi szó nem esett Hannah-ról, vagy épp Louis-ról, de úgy éreztem egy ilyen rész is kell. 

Eva H. xx