Season 2 Chapter 7 - Családegyesítés

James Arthur - Impossible

Egy hét elteltével Emma pöttyei begyógyultak ami annyit jelentett, hogy végre Niall is a közelébe mehet így most a két szöszi minden időt amit külön töltöttek együtt töltenek. A konyhával kezdték szóval most valószínűleg fagyit esznek közösen. Kíváncsian várom, hogy mit tervezz még az én kislányom Niall-el olyan aranyosak két igazi gyerek. Emmával együtt még van két gyerekem, de a göndörke most épp egy titokzatos lánynál van akit nem rég ismert meg, de le kell ülnöm vele beszélgetni hisz Lexy. Tudom, tudom szakítottak, de Harry szereti Őt és bármennyire tagadja, de legjobb barátnőm is még oda van Haroldkáért. Helyére kell tennem Őket és még azt se tudom, hogy miért is dobta Lex Harry-t mivel azt se mondja el. Miért van olyan érzésem, hogy köze van Eleanor-hoz? Kezdek paranoiás lenne vele szembe hisz minden rossz dologba Őt képzelem bele. Orvoshoz kéne mennem! Sürgősen. Pedig a napokba Ő se zaklatott szóval valamire készül így már szinte rettegve lépek ki a házból, vagy lépek be a szobámba hisz bármikor megjelenhet. Nem kéne félne tőlem hisz a szeme elé merek állni már nincs hatással rám, de nem is magam miatt félek, hanem attól félek, hogy a többiekkel csinál valamit mondjuk Emmával. A legfurcsább, hogy Max se jelentkezett bár Ő bujkál, de mi van akkor, ha épp Eleanor-ral tervezgetnek. Tényleg paranoiás vagyok!
-Hello - csapódott ki az ajtó ahova egyből tekintettem és az ajtóba Harry és egy vörös szinte már piros hajú lány állt eléggé vad kinézettel nem tudom elképzelni Őket együtt. -Oh szia Hannah - mosolygott rám Harry ezzel kivillantva a gödröcskéit.
-Szia úgy értem sziasztok - habogtam összehúzott szemöldökkel.
-Többiek? - kérdezte mire megvontam a vállam így elkiabálta magát mire mindenki a nappaliba rohant. Louis, Niall és Emma a konyhából érkezetek míg Liam, Danielle, Pezz és Zayn az emeletről míg Lex és a bátyám  a lépcső tetejéről pillantottak lefelé viszont amikor megláttam Lex tekintettét amikor meglátta a vörös hajú lányt láttam rajta, hogy most tört össze igazán. -Srácok Ő itt Elena a barátnőm! - Dicsekedett Harry és közelebb húzta magához a lányt míg Ő mosolyogva intett nekünk.
-Oh igen - szólalt meg fentről Lexy hangosan mire egyből mindenki rápillantott. -Bejelentésem van! - Folytatta és belekarolt bátyám karjába. Oh kérlek csak ne az legyen amire gondolok hisz tudom milyen Lex féltékenyen és ez durva lesz. -George és én járunk! - Helyben vagyunk most jön a legcikisebb időszak.
-Jó - morogta Harry.
-Jó - tette hozzá Lex.
-Jó - vágták rá egyszerre.
-Kínos - szólalt meg Niall mire mindegyikünk rá sziszegett.
-Mielőtt még kínosabb lenne beleszólok - vakarom meg a tarkóm idegesen és először is felnézek legjobb barátnőmre és bátyámra akik biztos nem járnak hisz utálják egymást már régóta az igaz, hogy a napokba megtalálták a közös hangot, de Lex semmi pénzéért nem járna vele tudom, ismerem. -Gratulálok nektek! - Villantottam rájuk egy amolyan még beszélünk mosolyt aztán Harryék felé fordultam. -Hannah Walker vagyok. - Mutatkoztam be a bizonyos Elenanak.
-Mindegyikőtöket ismerem - mosolygott rám mire kérdően felhúztam a szemöldököm. -Harry sokat beszélt rólatok és, ha nem tévedek az a kis szöszi kislány Emma akivel randizott párszor Harry.
-Szia - integetett neki Emma mosolyogva mármint elküldte a fenébe.
-Emma - szóltam rá.
-Semmi baj nem ismer még - legyintett Elena mosolyogva és közelebb ment a lányom felé. -Remélem azért lehetünk barátnők! - Hajolt le Emma elé mire Emma elkezdte ütögetni az állát az ujjával.
-Talán - bólintott mosolyogva.
-Uh Emmánál a talán kifejezés nagy szó egy idegen számára - nevetett Pezz.
-Um... Emma, Niall nektek nincs pótolni valótok? - néztem mosolyogva a kislányomra aki csak hevesen bólogatott.
-Paci - kiáltotta el magát Emma vigyorogva és Niall lement négykézláb, hogy Emma a hátára üljön és "kivágtattak" a nappaliból. Nem akarom, hogy Emma jelen legyen ebbe az egész kavalkádba ami most itt folyik Harry és Lexy között főleg most így.
-Mióta vagytok együtt? - vonta kérdőre Harry legjobb barátnőmet tudtam, hogy amint Emma elhagyja a szobát robban a bomba.
-Mi közöd hozzá? - vágta rá Lex és lejjebb trappolt a lépcsőn sietős léptekkel és mikor az utolsó lépcső fokhoz ért Harry felé rohant és szorosan elé állt karba tett kézzel.
-Miatta szakítottál velem? Mert Őt szereted, hogy te mekkora ribanc vagy - vágta a fejéhez Harry. Haver ne szúrd el te ezeket nem akarod mondani csak felkaptad a vizet inkább most kérj bocsánatot!
-Az a bajod, hogy valaki nem érez Harry Styles iránt semmit? Mert akkor tudatom veled a tényt, hogy én nem érzek irántad semmit - vágta rá Lex, de a szemébe láttam ezt még Ő maga se gondolta komolyan. Szereti Őt! -Vagyis, de érzek irántad valami! Utálatot, utállak Harry Styles!
-Igen hát én is utállak Alexandra Peters - morogta Harry.
-Jó - mordult már Lex.
-Remek - vágta rá Harry.
-Jó - ordítottak egymásra mindketten és azzal a lendülettel el is fordultak egymástól és Lex felszaladt az emeletre míg Harry a konyha felé indult el magára hagyva újdonsült barátnőjét.
-Okés én rosszabbra számítottam - szólalt meg egy kis idő után Louis.
-Rosszkor jöttem? - kérdezte Elena feltett kézzel. Igen rosszkor jöttél igazából el se kellet volna jönnöd, ha jót akartál volna magadnak!
-Nem, á dehogyis - legyintett a kezével Pezz.
-Pezz - ripakodott rá Dani mire a szőke hajú  feltette a kezeit védekezésképpen. -Igazából ez mindennapi ügy ami nálunk van szóval ne ijedj meg! - Mosolygott rá Dani kedvesen. -De jobb lenne, ha mennél. - Na azért ilyen könnyen kirúgja ez nem Danira vall hisz Ő mindig kedves.
-Igen szerintem is - helyeselt Elena és elindult az ajtó felé, de amikor kinyitotta a bejárati ajtót egy barna hajú hölgy állt és egy szőke hajú lány akiket jól ismertem. Elena elslisszolt mellettük míg Ők sebesen vágtattak be a nappaliba maguk után becsapva az ajtót.
-Hol az unokám? - dübörgött be Louis mamája vagyis Jay. Tudott Emmáról sőt mindig küldtem neki róla képet azzal a feltétellel, hogy Louisnak nem szól  semmit se róla szóval nem tudom mivel rukkolt elő mikor Louis meglátta Emma kis kori képét, ha egyáltalán hozzájutott.
-Anya - üdvözölte Louis édesanyját és igyekezett felé egy ölelésre, de Jay most kikerülte így inkább húgát ölelte meg. -Mi a baja? - Suttogta Lottie-nak a szavait bár nem éppen volt halk.
-Perceken belül leesik - veregette meg Lottie bátyja vállát mosolyogva.
-Hol van? - járkált Jay, de hirtelen rám nézett és kérdően nézett rám.
-Niall-el játszik - tettem fel a kezeim mivel elég ijesztő ilyenkor.
-Te kisfiam - fordult Jay fia felé. -Most már lassan 1 éve ismered a lányod és egyszer se hoztad el hozzánk! Tudod mióta várok arra, hogy végre szemtől szembe megismerjem az unokám? Három éve! Igen a kisbaba aki a képen volt az Emma mivel tudtam róla, de nem mondtam el, mert ezt Hannah-nak kellet aki félt! Lepődj meg nyugodtan kisfiam és hozzátok ide az unokám!
-Én is szeretlek anya - nyögte ki Louis úgy néz ki nem igazán figyelt amiket az anyja elhadovált neki, vagy értette, de sejtette.
-Niall - kiabálta el magát Zayn mire Jay mérgesen ránézett és Pezz mögé bújt. -Mi a legrosszabb egy anyánál? A mérges anya!
Niall robogott be a nappaliba és a hátán Emma lógott, mint egy kis majom viszont Niall amint meglátta a mérges Jay-t fordult volna meg, de Jay rászólt így felé fordult.
-Jay, de rég jártál itt igazán fiatal lettél - vigyorgott Niall zavartan.
-Ne nyalizz Horan - nevetett Pezz.
-Emma - Jay nem törődött semmivel Niall felé lépett és megragadta Emmát aki csak mosolygott és furcsán méregette nagymamáját. -Úristen végre a kezembe tarthatom az én első kis unokám! - Ölelgette Jay Emmát míg Ő még mindig furcsa fejet vágott bár megértem én is ilyen lennék, ha egy olyan nő ölelgetne akiről csak beszéltek, de sose láttam. Valójában Jay engem is leszidhatott volna hisz nekem is lehetett volna annyi eszem, hogy elviszem hozzájuk Emmát.
-Te vagy a nagymamám? - kérdezte Emma.
-Hannah? - fordult felém Jay.
-Emma tudod Ő apukád anyukája akiről meséltem mindig a nagymamád - mosolyogtam kislányomra mire bólintott.
-És hol a te anyukád? - kérdezte tőlem Emma.
Megdermedtem a kérdéstől hisz már többször elmagyaráztuk neki és akkor se viseltem jól, de most így újra belegondolni miközben Louis anyja előttem áll nehéz.
-Emma a másik nagyi a mennybe van - szólt bele Louis mire hálásan mosolyogtam rá míg Ő közelebb lépett felém és vállamnál fogva átölelt. Jól esett közelsége így a fejem a mellkasára hajtottam és csak hallgattam egyenletesen szívverését olyan nyugodt és kellemes így.
-Bátyus - szakított félbe Lotts mire felé néztük. -Úgy tudom Eleanor-ral vagy, vagy tévedek? Együtt vagytok? Én örülnék neki hisz egy nagy boldog család lennétek! - Lelkendezett Lottie mire Louis rám nézett és zavartan elhúzódtunk egymástól és hevesen ráztuk  a fejünket.
-Nem, nem vagyunk együtt - szólaltunk fel egyszerre a fejünket rázva.
-Nagy boldog család? - hallottam meg Emma vékony kis hangját mire egyből ránéztünk. -Az mi?
-Amibe most élsz prücsök - mosolygott rá Louis. -Tudod nem minden családba van egy Niall bácsi, de te ilyennel is élsz sőt, ha Niall bácsi nem lenne elég még van egy pár szóval különleges családba élsz!
-Nekem van Niall bácsikám - kuncogott Emma.
-Én.. inkább most... felmegyek megnézem Lexy-t - dadogtam a lépcső felé mutogatva.
-Én meg... megnézem... öömm Harryt - mutogatott Louis a konyha felé.
Felrohantam az emeletem és mikor visszanéztem már Louis se volt sehol így csak megrázva a fejem rohantam tovább. A legjobb barátnőmnek szüksége van rám és nem ezen a "mi van köztem és Louis közt" dolgon kéne aggódnom hisz semmi. Semmi sincs köztünk csak... csak van egy lányunk és ennyi. Louis fontos nekem, mert a lányom apja és én fontos vagyok neki, mert a lánya anyja vagyok ennyi az egész történet. Nem is tudom hova tenni Lottie feltételezését hisz én és Louis? Újra? Kizártnak tartom hisz, ha a múltba nem ment akkor miért menne most? Csak tönkre tennénk Emmát és Eleanor-nak lenne miért megölni bár most is arra pályázik gondolom.
Megráztam a fejem és megláttam a próba szobát, mely most Lexy szobája is és kopogás nélkül benyitottam. Az ágyon ült törökülésbe és a lepedőt nézegette amíg be nem léptem a szobába, mert amint beléptem rám nézett és akkor láttam meg kisírt szemeit, melyek a sírástól pirosan fel voltak duzzadva.  Becsuktam magam után az ajtót és leültem elé az ágyra, hogy szorosan megöleljem. Nem érdemli meg a szenvedést ahogy Harry se nekik együtt kéne lenniük, de valami az útjukba akadt amit nem értek. Nem értem Lexy-t miért szakított vele, nem értem Harry-t miért lett ilyen ős bunkó és nem értem Őket miért nem küzdenek egymásért.
-Jól vagy? - kérdeztem mikor visszaült a helyére.
-Nem - motyogta.
-Tudom nem akarod elmondani miért szakítottatok, de tudnom kell - mondtam mire megrázta a fejét. -Miért nem mondod el? Mi a baj? - Faggattam, de csak rázta a fejét komolyan Ő nem bólogatós kutya lesz, hanem fej rázó kutya.
-Hannah ez bonyolult és nem akarok beszélni róla neked is vannak titkaid és nekem is - vonta meg a vállát Lex.
-Jó legyen elfogadom - mondtam morogva, mert valójában nem adtam fel csak, ha Mohamed nem megy a hegyhez akkor a hegy jön Mohamedhez. Vagy fordítva? Mindegy ez most így helyes! -Miért mondtad azt, hogy a bátyámmal jársz? - Kérdeztem a következő kérdésem ami érdekelt bár erre egész egyszerű a válasz.
-Nem azért, mert gondolod - rázta meg a fejét.
-Nem is tudod mire gondolok - mosolyogtam rá.
-Arra gondolsz, hogy bosszantsam Harry-t hát nem azért - vágta rá mire egy amolyan komolyan fejjel ránéztem. Azért mondta kár tagadnia hisz a szemébe látni, hogy mikor kimondja a göndörke nevét ezernyi érzelem fut át rajta. -Ne nézz így rám Han! Tényleg nem azért mondtam amit mondtam, hogy Harry-t bosszantsam vele!
-Hinnék neked Lex, de a vak is látja, hogy szereted és Ő is szereted - mondtam, de a számról levakarhatatlan volt a vigyor viszont szomorú is vagyok, hogy Ők ezt nem látják.
-Nagyon szerethet, ha már új barátnője van - fogta meg a párnáját és az ölébe helyezte most jön az a tipikus dolog mikor Lexy a párna helyére képzeli Harry újdonsült barátnőjét és püfölni kezdi. -Legyenek boldogok ki a francot érdekel én szakítottam vele! - Miközben magyarázott ököllel verte szerencsétlen lila dísz párnát. Mondjuk inkább azt verje, mint mondjuk a falat így legalább nem okozz magának fájdalmat.
-Te eltudod képzelni azzal a csajjal? Mert szerintem csak azért mutattam be nekünk, mert azzal akart bosszantani és elég jól sikerült neki - magyaráztam el neki az előbbi történteket hisz Harry a veszekedésük után otthagyta a csajt és ment duzzogni, mint Lex. Szó szerint egyszerre rohantak el. Ha Harry szeretné a lányt nem hagyta volna ott.
-Nem érdekel Harry - rázta meg a fejét. -Tőlem nullától huszonnégy órába döngethet meg csajokat az se érdekel! Én szakítottam vele erre emlékeztetlek szóval azt csinál amit akar. - Miközben mondta a szavakat a kezét tördelte ezzel jelezve, hogy érdekli, de nem mutatja ki. Lexy szereti Harry-t és Harry szereti Lexy-t, de most az valahogy nagyon összekuszálódott.
-Ha nem érdekel miért robogtál fel ide feldúltan? - kérdeztem rá a nyilvánvalóra.
-Tudod ezt én sem tudom - vágta rá és felállt. -Üdvözlöm Jay-t! - Rohant ki a szobából míg engem itt hagyva egyedül a szobába. Lexy is jóba volt a Tomlinson családdal nem meglepő módon így érthető, hogy megy üdvözölni, de valójában ezt a beszélgetést akarta elsöpörni, mert kényes neki Harry-ről beszélni, mert még mindig menthetetlenül szerelmes belé. De nem értem akkor miért dobta? Valami oknak kellett lenni hisz az nyilvánvaló, hogy szereti, de valami, vagy valaki az útjukba állt. Kár, hogy ezt sose tudom kiszedni Lexy-ből ahogy senki se bár... a bátyám talán.
Felugrottam az ágyról és sietős léptekkel hagytam el a szobát. Átszeltem a folyosót és csak lerobogtam a lépcsőn ahol már mindenki jelen volt. Lexy épp Lottie-val beszélgetett míg a többiek Jay-el beszélgettek akik az unokáját tartotta. Azonnal észrevettem Harry-t aki nem igen figyel Jay-re, mert Ő legjobb barátnőmet bámulta. Megráztam a fejem és a bátyám felé vettem az irányt aki a kanapén karfáján foglalt helyet és hallgatta Jay mondanivalóját.
-Bátyuskám - ütögettem meg a vállát suttogva mire rám nézett. -Beszélhetünk? - Kérdeztem még mindig suttogva mire felállt és elnézést kérően elindult a konyha felé. Ezért szeretem én a bátyámat akit alapból utáltam, de tényleg megváltozott.
-Mi van? - ugrott fel a pultra.
-Te tudod miért dobta Lex a göndörkét? - tértem a lényegre mire megrázta a fejét. Okés ez nehezebb lesz, mint gondoltam.
-Miért kéne? - kérdezte mire bólintottam. -Miért? Ez Lexy-re vonatkozik és különben is már kérdeztem, de terelte a témát szóval valami komoly dolog állhat ez mögött! - Magyarázta George miközben én csak hümmögtem.
-De mi lehet az a komoly dolog hisz a vak is látja, hogy szeretik egymást? - gondolkoztam el, de semmi megoldásra nem leltem.
-Fogalmam sincs. Miért van olyan érzésem, hogy tőlem várod el, hogy kiderítsem? - sandított felém mosolyogva. Utálom, hogy ennyire ismer.
-Mostanában olyan jól kijöttök - kezdtem el, de belevágott.
-Nem jövők ki vele jól csak próbáljuk nem megölni egymást - emelte fel a kezét ezzel jelezve, hogy az nem ugyanaz.
-És bejött különben is most úgynevezetten jártok - világosítottam fel mire elnevette magát. -Mi van? Ezt mondta Lex!
-Felakarta húzni Harry-t - nevetett. -Nem hiszem el, hogy nem jöttél rá? - Folytatta a gúnyolódást mire lelöktem a pultról bosszúsan.
-Rájöttem - vágtam rá.
-Na mi a terved duli-fuli? - kérdezte viccesen míg újra felmászott a pultra.
-Mondjuk beszélgethetnél vele erről hát, ha neked jobban kinyílik most már nem tagadhatod sokkal jobb a viszonyotok - a végét kihangsúlyoztam mosolyogva mire Ő is egyetértően bólintott.
-Megpróbálom - ugrott le a pultról. -Ha - emelt fel az ujját mire felmordultam. Gondoltam. -Te kerülöd a bajt!
-Megígérem - mosolyogtam rá és komolyan gondoltam csak az a baj, hogy az két baj engem követ.
-Jaj húgocskám - ölelt magához George mire visszaöleltem. Ez hiányzott a legjobban. A bátyám óvó karjában lenni ahol mindig biztonságba éreztem magam. Igen csak az Ő karjába voltam biztonságba, mert Ő az én bátyám. Igaz a múltja nem fényes, de kinek nincsen sötét múltja? Mindenki követett el hibát, de nem mindenki bánja meg és azok el se ismerik a bűneiket. Pedig mindenkinek vannak bűnei akinek nincs talán nem is ember. -Szeretlek húgi - éreztem, hogy belepuszil a hajamba mire elmosolyodtam. Mióta visszatért mindig bizonygatta, de én sose mondtam ki neki.
-Én is szeretlek bátyuskám - suttogtam míg a fejem a mellkasába fúrtam. Ismerem már annyira, hogy tudjam most mosolyog pedig fel se néztem rá.
-Gyere menjünk az anyósod vár - húzódott el kuncogva.
-Louis és köztem semmi nincs - vágtam rá mire csak elkezdte a "persze" szót ismételgetni míg én csak megforgattam a szemem és elhagytam a konyhát.
Visszasétáltunk a nappaliba ahol még mindig ugyanaz volt a helyzet viszont mikor Jay meg látott azonnal felém rohant a kezében a lányom volt, de még ez se akadályozta meg, hogy szorosan a karjai közé zárjon. Jay-t anyámként tekintettem pedig az anyám az a anyám és nem Ő, de most jól esett az ölelése olyan anyai volt amit az anyám már nem tud adni nekem. Jay tudott Emmáról a kezdetektől fogva és izgatott volt, de sose tudott eljönni megnézni az unokáját így maradtunk a képeknél amit mindig küldtem neki és bevallása szerint Louisnak is megmutatta aki semmit se sejtett. Mindig erősködött, hogy mondjam el a fiának, de én nem hallgattam rá. Miért hallgattam volna? Makacs, önfejű és önző voltam, és egy buta kislány aki félt. Félt, hogy elveszíti a lányát azzal, hogy elmondja a gyerek apjának az igazat. Félt, hogy mit szól hozzá szinte mindentől félt. Mennyivel más ember voltam akkoriba...
-Nehogy azt hidd téged nem szidlak le - mosolygott rám Jay mikor elhúzódott.
-Sajnálom Jay teljesen kiment a fejemből - mentegetőztem és majd nem kiböktem, hogy miért is, de szerencsére észbe kaptam.
-Megbocsájtva drágám - simította meg a karom kedvesen mire hálásan rámosolyogtam. -Olyan gyönyörű olyan nagyot nőtt a képekhez képest már egy ifjú hölgy - mosolyog a kezébe lévő kislányra aki érdekesen nézi nagyanyját.
-Hát már nem kisbaba - simítottam ki egy tincset Emma homlokából mosolyogva.
-Nagyi letennél? - szólalt meg Emma bársonyos, mosolygós hangja mire Jay letette és a kislányt aki többiek felé fordult. -Zayn bácsi kapj fel! - Szaladt bácsikája felé aki egyből felkapta mikor elért hozzá.
-Mi a baj tökmag? - kérdezte Zayn mosolyogva a lányomtól.
-Játszunk balerinásat - mosolygott Emma.
-De most nem akarok - nyafogott Zayn.
-De akarsz - vigyorgott Emma.
-Nem, nem akarok - mondta határozottan.
-De igen - törölgette Emma a szemeit a kis sunyi eljátszotta a jól bevált sírós énjét.
-Okés akarok - forgatta meg a szemeit unottan Zayn.
-Rendben pörgess meg - mosolygott Emma mire Zayn elkezdett pörögni miközben a szabad kezét feltette. -Lábujjhegyen! - Szólt rá Emma mire Zayn tette amit mond a többiek nevetve nézték végig a jelenetet. Valójában tényleg vicces volt, de akkor is csak ámulók amit megtesznek Emmáért. A múltkor mondjuk Liam térden állva volt egész nap és Emma a hátán lovagolt. Túl sok mindent tesznek meg neki.
-Húha ez csudi jó volt - lelkendezett Zayn és befejezett.
-Póz - dőlt hátra Emma.
-Póz - ismételte el Zayn és Ő is úgy tett, mint a kislány.
-Ezt mindennap el kell ismételnünk míg bele nem tanulsz - mondta a végszót Emma szúrósan nézve bácsikájára.
-Értettem kisasszony - tisztelgette Zayn aztán egy hatalmas puszit nyomott Emma arcára.
-Zayn a végén balerina leszel - szólt bele nevetve Louis.
-Te meg papucs - vágta rá Zayn barátjára nézve. -Ja bocsi már az vagy - tette hozzá nevetve mire durcásan belerúgott Zayn lábába akit nem hatotta meg az ütést csak folytatta a nevetést.
-Fiúk emlékeztek egy nagyon fontos szabályra? - szóltam bele karba tett kézzel kihangsúlyozva a "nagyon" szócskát mire elgondolkoztak mindketten. Közelebb léptem feléjük és Zayn kezei közül kivettem Emmát és a földre tettem aki egyből beleült a kanapén ülő Lottie ölébe. -Nem verekszünk, ha gyerek van a kezedbe! - Világosítottam fel Őket mire egyetértően bólintottak.
-És mikor lesz az esküvő? - lépett közelebb Jay felénk és a kezét a vállamra tette mire érdeklődve pislogtam rá, de Louis szemei is kiestek. -Ugye összeházasodtok? - Kérdezte újra miközben felváltva nézett rám és nézett a fiára. -Emma nem növekedhet fel csonka családba és gondolom nem akarjátok elveszíteni pedig elfogjátok, ha nem házasodtok össze.
-Anya te meg miről beszélsz? - kérdezte Louis és a kezeit a zsebébe tette lazán.
-A a tényeket kisfiam! Ha nem veszed feleségül a lányod édesanyát elveszíted Őket, mert Hannah férjhez megy máshoz és elköltöznek messze tőled a lányodnak új családja lesz amit gondolom nem szeretnél - fejtette ki az egészet Jay mire Louis rám nézett, de csak elfordítottam a fejem. Nem tudok a jövőre koncentrálni most, de lehet valami igazság abba amit Jay mondott. Vajon beletudok szeretni egy rendes férfiba aki elvesz? Akivel egy családot építek fel Emmának. Louis nélkül. Nem, Louis a gyerekem apja Őt nem hagyhatom ki az életemből már.
-Ez nem történne meg - ráztam meg a fejem mire Jay rám nézett. -Lehet, hogy összeházasodok majd egy kedves férfival akit tudok szeretni, de nem akarok a jövőre koncentrálni viszont sose vinném messze Louistól Emmát mivel Ő az apja joga van hozzá.
-És mi van Louissal? - fordult felém Jay mire megdermedtem kérdésétől. Mi lenne vele? -Mi van akkor, ha Louis feleségül vesz egy lányt ezzel új anyja lesz Emmának? Nem lesz joga hozzá, hogy elvegye tőled amit nem is ajánlók neki, de hétvégente mégis azzal a nővel lenne. - Van igazság abba amiket mond és így belegondolni rossz. Tudom, hogy Louis egyszer feleségül vesz egy kedves lányt, de nem akarom. Még nem. 
-Emmának egy anyja van és az Hannah - vágta rá Louis.
-Nézzétek én tudom milyen mikor elvált szülők gyereke vagy - szólalt fel Lottie mire ránéztünk ez nem igaz Emma nem elvált szülők gyereke hivatalosan. -Hannah nem fogsz tudni egy hétvégét tervezni, mert Emma az apjánál lesz és lesz olyan mikor egy hétre. A nyaralásokat nehezebb lesz megtervezni és Emma ide-oda fog ugrálni, mert a szülei másokkal vannak.
-Most mit vártok el tőlünk? - kelt ki magából Louis.
-Nem vághatunk bele egy házasságba úgyhogy együtt se vagyunk - mondtam.
-A célunk külön is közös - mondta Louis rám nézve.
-Emma boldogsága - mosolyogtam rá.
-És így is boldog, mert egy fedél alatt él velünk - fejezte be Louis. -Nem akarok többször erről a frigyről hallani így is tökéletes és semmiért nem hagynám el Emmát és Hannaht, mert Ők az életem részei. De, ha egyszer megnősülök akkor is a közelükbe maradok, mert Emma a lányom!
-Én csak azt akarom, hogy boldogok legyetek - fogta meg Jay a kezünket.
-Boldogok vagyunk - bólintottam és Louisra néztem aki megerősítette.
-Boldog család - tapsikolt Emma mire rámosolyogtam.
-Boldog anya, boldog apa és boldog baba - mondta mosolyogva Danielle aki felkapta Emmát, hogy egy puszit nyomjon az arcára.
-Nem vagyok baba - tolta el Emma Dani arcát.
-Tényleg nem vagy az sózsák - nevetett Dani.
-Óriás csecsemő - szólt bele nevetve Liam aki átkarolta Danielle derekát.
-Kugli fejű - vigyorgott Emma és megfogta Liam orrát.
-Engedd el az orrom - szólt rá Liam orrhangon míg Emma csak megrázta a fejét vigyorogva. Liam megragadta a kislány derekát és kivette Dani kezébe, hogy elkezdje csikizni így Emma ennek hatására elengedte Liam orrát nevetgélve.
Emma kikecmeregett Liam karjai közül és Louis felé futott aki egyből felvette. Szorosan ölelte Emma édesapja nyakát míg Louis ugyanígy tett, mint ahogy a filmekbe szokott lenni egyszer-egyszer Emma felnézett Louisra mosolyogva aki visszamosolygott rá, de egyből visszabújt édesapja vállára.
Miközben figyeltem Őket hirtelen rezgett a zsebembe a telefonom amit udvariatlanul elővettem, de kár volt. Megtanulhattam volna, hogy inkább hagyjam fenn a szobámba a telefonom.
"Családegyesítés, de szép szinte elolvadok tőletek. Remélem hiányzok még pár nap és találkozunk drágám xx" 
Ismeretlen számról írt, de így is pontosan tudtam ki Ő, de mégse az aki imádja az sms írást. Max. Azt írta pár nap, de mit tervezhet? Fogalmam sincs, de biztos ezerszer rosszabb, mint amit elképzelek. Miért nem tud békén hagyni? Mert Ő Max aki tönkre teszi az életemet!
-Hé Hannah jól vagy? - szólított vissza  a valóságba Lottie hangja aki időközben már mellettem állt. Megráztam a fejem és eltettem a telefonom, hogy a szőke hajú lányra mosolyogjak. -Ki írt sms-t? - Kérdezte sejtelmesen mire csak megvontam a vállam.
-Félre küldte - legyintettem a kezemmel egy mosolyt erőltetve az arcomra.
-Biztos? - kérdezte míg bólintottam ismét aztán magához ölelt. Lottie olyan nekem, mint a nem létező húgom mindig számíthattam rá és ez kölcsönös volt. Régen képes volt hajnali 4 kor felhívni, mert nem érti a matek leckét. Persze az évek során a problémái megváltoztak ahogy Ő maga is már nem az a kislány aki volt, hanem egy ifjú hölgy.
-Ne lopd a húgom - csapott a fenekemre Louis mire megfordultam és a lábammal fenéken billentettem. -Hé rád miért nem vonatkozik a szabály? - Háborodott fel mire mosolyogva csak megvontam a vállam.
-Na add ide az unokám már nem tudom sokáig ölelgetni - vette ki Jay fia kezéből Emmát.
-Miért mikor mentek vissza? - szomorodtam el, mert örülök, hogy itt vannak bár nem a legjobb kor jöttek, de azért örülök, hogy eljöttek.
-Csak délutánra ugrottunk le így este jön értünk Dan aki kitett minket - mondta kedvesen Jay.
-Hol vannak a törpék? - kérdezte Louis.
-Nagyinál - mosolygott Jay ami annyit jelent, hogy pihenés vár rá otthon.
-És Miss Okoskodó miért nincs ott? - bökte meg Louis húgát aki vissza lökte.
-Zavarok bratyó? - húzta fel a szemöldökét Lottie mire Louis egyből megrázta a fejét és felkapta a húgát úgymint egy krumplis zsák és elszaladt vele.
-Ebből sírás lesz - rázta meg a fejét nevetve Jay.
-Apuci sírni fog - kuncogott Emma.
-Pacsi törpe - mutatta fel a kezét Harry mire Emma belecsapott.
A kanapéhoz sétáltam és leültem a szélére, és a bátyámra néztem amolyan telepatikus módon elkezdtem neki könyörögni míg Ő felsóhajtott és egy majd egy később legyintéssel válaszolt. Olyan fasz fej néha! Duzzogva összekócoltam a haját nevetve míg Ő belehúzott az ölébe és elkezdett csikizni. 
-Fogadok, hogy Hannah fog sírni - hallottam meg Harry hangját.
-Állom a fogadást szerintem George - tette hozzá Zayn.
-A fogadás elfogadva - hallottam meg mögülem Lexy nevető hangját.
Lexy tudja, hogy mindenben legyőzöm a bátyámat viszont a sírásba legyőzhetetlen, mert mindig én sírtam el magam először, de ez most megváltozik kicsikarok belőle egy kis könnyet, ha törik, ha szakad és, ha nyerek mennie kell beszélgetni Lexy-vel most. A nagy csikizés közepette megjelent a kanapén mellettünk Emma aki szintén elkezdet csikizni nagybátyját így elkezdődött a játék.
-Ez nem éri - nevetett George és egyik kezével Emmát, másik kezével engem lökött fére. -Nyertettek! - Állt fel és megragadta Lex karját, és elkezdte a lépcső felé húzni.
A nyereményem az, hogy végre megtudom mit titkol el előlem a legjobb barátnőm.
Emma beleült a helyembe míg Jay foglalt mellettem helyet így a kislányom átmászott nagyanyja ölébe. Örülök, hogy Jay szereti a lányom és örülök, hogy Emma elfogadta ilyen hamar a nagymamáját így legalább lesz egy nagymamája akire támaszkodhat, ha már a másik.... Nem, Hannah nem sírhatsz mindig utána hisz itt az anyád. Itt van veled csak te nem látod emlékezz vissza mit mondott Louis. Örülök, hogy akkor nem kérdezte, de nem az anyámról álmodtam, hanem róla. Róla, rólunk a családunkról ami nincs, de az álmomba egy nagy boldog család voltunk. Bárcsak igaz lenne! Egy nagy boldog család Vele, Emmával és a születendő gyerekeinkkel. Nem kergethetek álmokat, de egyszer nekem azt mondták, hogy minden álom a valóságot tükrözi. Igaz lenne?

~George Walker szemszöge~

Nem értem a húgomnak ezt a logikáját Ő kedve szerint titkolózhat pedig megígérte nem fog és mindent elmond, de persze ezt elfelejtette viszont, ha tegyük fel most Lexy nem akar beszélni egy dologról az már baj, mert neki mindent tudnia kell. Én megértem Lexy-t miért nem mondja el a szakítás okát mivel az egyedül rá és Harry-re tartozik. De megpróbálom kideríteni a dolgokat hisz a húgom csak jót akar és gondolom a legrosszabbra gondol, de komoly mit akarhat Eleanor Calder Lexy-től és Harry-től? Az a nőszemély a húgomat akarja tönkre tenni nem a barátai kapcsolatát. Kicsit paranoiás a napokba a húgom arra gondoltam, hogy elviszem pszichológushoz, de nem akarom rontani a kapcsolatunkat pedig ráférne már egy dili doki.
-George neked mi a franc bajod van? - tör ki a kezeim közül Lex mikor beértünk a szobámba. -El akarod rontani azt a jó kapcsolatunkat amit felépítettünk? Mert, ha kell utálhatlak!
-Nagyon szívesen utálnálak újra, de beszélnünk kell - mosolyogtam rá mire csak megforgatta a szemét és leült az ágyamra. -Igen, ülj csak le megengedtem - tettem hozzá nevetve mire az íróasztalhoz léptem és felültem rá.
-Bökd ki - dőlt hátra az ágyamon.
-Tudom nem akarsz róla beszélni - egyenesedtem ki és az ágy felé vettem az irányt, hogy leülhessek mellé mire Ő megemelte a fejét. -Miért szakítottatok Harry-vel? - Kérdeztem mire inkább visszadőlt az ágyra és egy párnát a fejébe nyomott. -Tudom nem akarsz erről beszélni, de vagyunk annyira jóba, hogy elmondhasd - kértem mire eldobta a párnát és felült.
-Bármennyire is leszünk jóba sose fogod megtudni - vágta rá.
-Miért? Megcsalt? - kérdeztem.
-Harry? Megcsalt? Nem - nevetett fel a végén.
-Akkor meg mi a gond Lex?
-Semmi és nem akarok erről beszélgetni, ha ezért rángattál fel akkor felesleges volt - a mondanivalója végén felpattant, de nem hagytam ennyibe megragadtam a csuklóját és visszahúztam, de Ő egyenesen rám esett így elterültünk az ágyon.
-Elmondhatod - suttogtam mire teljesen megdermedt.
-Nem akarom sajnálom - szabadkozott és feljebb tornázta magát míg én ott maradtam a hátamon feküdve és nem Lex tornyosult felém, hanem a fal bámult vissza rám. Olyan ártatlan, védtelen volt mikor rajtam feküdt. -Tudod ez ami történik egy olyan történet amit egyik felem elmondani, de a másik megakadályozza - motyogta míg feljebb ültem és megláttam, hogy a szemeiből könnyek csurognak végig gyönyörű arcán. Elkezdtem simogatni a hátát míg Ő rám nézett aztán mellkasomra húztam.
-Ne sírj - simogattam a haját.
-Könnyű mondani - suttogta és felnézett rám.
-Minden rendben lesz - pusziltam bele a hajába mire felhúzott szemöldökkel rám nézett.
-Ez..? Wao George Walker kedves velem - törölte meg a szemét nevetve.
-Alexandra Peters előttem sír el kell kürtölnöm a suliba - mondtam nevetve mire belebokszolt a vállamba. így egész közel került hozzám. Megdermedt és arcunkat csak pár centi választotta el egymástól míg eszembe jutott még egy kérdés. -Ugye tudod, hogy most mindenki szerint együtt vagyunk? - Kérdeztem suttogva mire Ő neki is eszébe jutott és zavartan a fejét a kezébe temette.
-George ne haragudj csak.. - nem fejezte be, mert a kezemet a szájára tettem és rámosolyogtam.
-Tudom - mondtam és bólintott.
Pár percig csak ültünk egymás mellette és hol egymásra néztük, hol próbáltunk valami teljesen mást nézni, de teljesen lehetetlen bizonyult.
-Kínos - szólalt meg Lex pár perc csend után mire ránéztem.
-Elég - helyeseltem.
-Az első kínos csend köztünk ez furcsa - jegyezte meg Lex mire elnevettem magam.
Belenéztem gyönyörű szép barna szemeibe amik furcsán csillogtak és már csak azt vettem észre, hogy fejem közelít felé míg Ő le van dermedve. Megakarnám csókolni? Nem, Ő a húgom legjobb barátnője!
Megráztam a fejem és előre fordultam mikor Lexy megragadta a felsőmet és megcsókolt. Rövid ideig éreztem Lexy ajkait az ajkaimon, de csak akkor fogtam fel mi történt mikor zavartan elhúzódott. Csókolóztam a húgom legjobb barátnőjével és még élveztem is. Túl édesek azok a telt ajkak Lex arcán és túlzottan kezdek teljesen beleőrülni. Egész életembe úgy tekintettem rá, mint a húgomra és ez így belegondolva nagyon abszurd. Csókolóztam a húgommal. Nem, Lex nem a húgom Ő csak egy gyönyörű, kedves, aranyos és édes lány aki néha az őrületbe kerget. Mi az ördög van velem?
-Bocsi - tűrte a haját a füle mögé zavartan.
-Mi? Ja semmi - dadogtam zavartan.
-Nem vagyok szerelmes beléd csak elfogott az érzelem - magyarázta ki magát Lex mutogatva míg én elképedtem. Miért nem szerelmes belém? Miért érdekel engem?
-Persze én se vagyok beléd szerelmes a húgom vagy - hangsúlyozta ki a végét míg Ő felhúzott szemöldökkel nézett rám. -A húgom barátnője vagy így természetesen húgomként tekintek rád - magyarázom ki magam mire bólintott.
-Szerintem felejtsük el ezt - ajánlotta mire bólintottam. Hogy tudnám elfelejteni azok az édes csókolni való ajkaidat? -Meg sem történt!
-Ugyan mit? - nevettem fel mire nevetve bólintott. A csókot. Amikor megragadtad a pólóm és magadhoz húztál. Amikor ajkaink összeértek pár percre. Amikor valami elkezdődött köztünk. Valami más. Valami ami több, mint barátság, de kevesebb, mint testvériség. Ez hülyeség Lexy nem is a húgom inkább kevesebb, mint szerelem, mert az végképp nincs köztünk. Vagy mégis? Lexy és én? Komolyan? Ez olyan abszurd! Még csak most lett vége Danielle a kapcsolatomnak igaz Ő hamar túllépet, de.... Mi a francokat agyalok itt ilyen dolgokon? Nincs olyan, hogy én és Lexy, és nem is lesz sose, mert én nem vagyok szerelmes a húgom legjobb barátnőjébe! De haver szerelmes vagy belé! - Súgta a belső hang mire felmordultam és felpattantam.
-George jól vagy? - ugrott fel mellém Lex és megragadta a karom.
Gyors cselekedetből felé fordultam és megragadtam az arcát, hogy ajkait az ajkaimra nyomjam. Elsőnek habozott aztán kezeivel átkulcsolta a nyakam míg az én kezeim a derekára tévedtek és felemeltem Őt, hogy a lábait a derekam köré kulcsolja. Vadul csókolóztunk és nem érdekelt semmi más csak Ő és az ajkaink háborúja egymás ellen. Ki vontuk a külvilágot és már csak mi voltunk ketten jelen egy alternatív jelenbe.


Sziasztok bogárkáim!
Itt vagyok nektek az új résszel ami kárpótol a késedelmek miatt mivel giga hosszú lett. Nem ez lett volna a legelején a címe csak aztán kicsit átszerkesztettem a fejembe a történéseket és voálá ez lett. A poénjaim, ha vannak benne akkor nagyon mélyre ejtettem Őket szóval aki megtalálja annak külön dicséret. (Szerintem nincs benne)
Mindjárt szeptember vége gyerekek baromi gyorsan elment ez a hónap és jön az amit Évi alig vár már szeptember elseje óta az őszi szünet. *idétlen táncolás helye* Fél lábbal is kibírjuk! Amúgy biztos, hogy nem, mert fél lábon ritka szar vagyok. 
Minden TVD, TO nézők OKTÓBER 8.-A remélem nem felejtitek el közeledik. Feeling izgatott. *-*
Akinek tetszett ez a szedett-vedett, rossz befejezésű rész az kommentálja, hogy "sajt" és akinek nem tetszett az meg azt kommentálja, hogy "mandarin" mindegy a lényeg várom a kommenteket! :) Remélem azért elnyerte tetszéseteket!