Season 2 Chapter 11 - Őrült érzelmek

Kelly Clarkson - My life would suck without you 

Az a tipikus érzés mikor magadba végre rájöttél, hogy többet érzel iránta és mikor ezt vele is tudatni akarnád akkor derül ki, hogy gyermeke lesz egy másik nőtől aki a barátnője és csak annyit tehetsz az ellen, hogy gratulálsz nekik. De, hogy tudsz gratulálni annak a nőnek aki nem csak elveszi tőled a szerelmed, de még az életedet is tönkre teszi? A kérdésre egyértelmű a válasz; sehogy, de mégis meg kell tenned, hogy titokba tartsd az ellenszenvet amit érzel iránta. Talán pont ezt kell nekem, hogy végleg elfelejtsem bár még csak ma döbbentem rá mit is jelent számomra még mindig, de már most ki kell Őt törölnöm a szívemből véglegesen. El kell ásnom bennem mélyre a régi emlékeket, az elcsattanó csókokat és úgy összességbe mindent. Felejtenem kell mindörökké.
-Most akkor lesz egy kis tesóm? - szólalt meg egy édes kis hang és egyből rákaptam a tekintettem, de Ő jelenpillanatban Harry nyakán lógott míg Lux és Theo a göndörke lábát díszítette és mögötte meg Niall anyukája állt Lou-val.
-Igen, születni fogod egy kis tesód - mondta mosolyogva Eleanor, de a mosolyából lekövetkeztettem, hogy legszívesebben eltávolítaná a lányomat az útból.
-De te nem vagy a mamim - rázta a fejét Emma.
-De a gyerekemnek az apukád lesz az apukája így fél testvérek lesztek - vágta rá el magyarázva Eleanor mire a kislány összeráncolta a homlokát és a többiekre pillantott.
-Te mit makogsz? - kérdezte Emma míg Harry vállára tette kis fejét.
-Prücsök - szólalt meg végre Louis is mire Emma felkapta a fejét. -Lesz egy kis testvéred, de a testvérkédnek Eleanor lesz az anyukája, de az én gyermekem lesz, mint ahogy te is az vagy nekem - magyarázta el Louis 3 éves kislányának mire Ő oldalra döntötte a fejét.
-Miért nem anyuci terhes? - döntötte a fejét Harry nyakához aztán a nyelvével meg nyalta bongyorka arcát.
-Ne nyalogass törpi - fordult felé Harry tettet haraggal.
-Nem vagy édes nem is foglak - rázta a fejét vigyorogva kislányom.
-Elég - ragadta meg Harry kislányomat és feljebb tolta, hogy feje lefelé lógjon mire intett nekünk és az emelt felé robogott miközben a másik kettő erősen kapaszkodott Harry lábába így felbicegett  inkább.
-Akkor mikor költözzek ide? - szólalt meg pár perc csend után Eleanor mire felhúzott szemöldökkel néztem körben, de a többiek egy arcán is csak a döbbentett volt leolvasható míg Louis felé kapta gyönyörű szép kék szemeit. -Vagy te költözöl hozzám? - folytatta Eleanor Louis-ra mosolyogva mire az álla a fapadlóra csattant. Ha ideköltözik azzal az egész ház hangulata megváltozik, de ha Louis elmegy azzal szinte megváltozik a rend ebbe az őrültek házában. Már csak Emmának lenne rossz, ha az apukája elköltözne hisz a turnét nehezen viselte a költözésben belerokkanna szegény kislányom és talán én is vele együtt. Emmának szüksége van Louis-ra és nekem is szükségem van rá már csak Emma neveléséhez, ha már másképp nem lehetséges. Kit áltatok szükségem van Louis-ra, ha egy valamit megtanultam az egy millió hibáim közül az az, hogy ne engedd el akire mindennél jobban szükséged van. De mi van akkor, ha egy személy közénk áll és az magával ragadja? Akkor mitévő legyek? Nem láncolhatom magamhoz bármennyire is szeretném nem tehetem meg.
Louis arcát fürkésztem, de semmit se tudtam leolvasni róla túlzottan beleburkolózott az újonnan talált álarcában amit a rivaldafényben használ. A többiekre tekintettem akik egy kis reménnyel az arcukon várták Louis válaszát, de az a remény nem az, hogy elküldjék Louis-t, ha nem az, hogy elküldjék Eleanor-t melegebb éghajlatra. Vajon az én arcom is ezt tükrözi?
-Eleanor - szólalt meg Louis rekedtes hangon mire az előtte álló lány mosolyogva oldalra billentette fejét. -Nem költözhetek el Emma miatt hisz nélküle nincs miért élnem - miközben mondta a szavait behunyta a szemét mire az én arcomon elterült egy mosoly amit remélem az a boszorkány nem látott meg, mert nem akarok újabb balhét vele bár így is-úgyis nagy balhék vannak. -Talán az lenne a legjobb, ha te költöznél be - utóbbi szavai visszhangoztak a fejembe miközben most az én állam csapódott a padlónak, de a többiek is koppantak egyet. Én nem élek egy olyan személlyel egy tető alatt aki megkeseríti az életem! Viszont, ha ez kell ahhoz, hogy Louis maradjon kénytelen leszek megszokni, vagy megszökök.
-Remek ötlet - borult Eleanor Louis karjaiba mire én lehajtottam a fejem és a többiekre néztem mire Danielle egyből előttem termett és szorosan magához ölelt viszont az ölelésünk nem tartott sokáig pedig most pont erre lenne szükségem. -Viszont kérhetek egy aprócska szívességet? - tartotta fel a kezét Eleanor, hogy milyen picit mire Louis csak rábillentett. Ha Max-et hívatja a házba akkor az a képzeletbeli szalag elszakad és csapot-papot itt hagyva elmegyek Emmával mivel nem hagyom a lányomat itt a veszélyben. -Egy barátnőm beköltözhetne a vendég szobába hisz olyan nagy ez a ház, de csak átmeneti - folytatta mosolyogva mire összeráncoltam a homlokom, ha Eleanor barátnője talán nem jó ötlet, ha beköltözik főleg, ha hasonlítanak is.
-Fiúk? - fordult Louis felénk mire összenéztünk.
-Felőlünk oké elfér nagy ez a ház - válaszolt Liam bólintva igaza van nagy ez a ház, de nem Eleanor csicskáinak.
-Okés felhívom és addig elintézem, hogy a cuccaimat átszállítsák ide - húzta elő a mobilját és az emelet felé trappolt.
-Óvatosan - szólt utána Louis mire Eleanor hátrafordult és egy puszit küldött felé aztán el is tűnt az emeleten. Louis kutatón felénk fordult mire mi újra összenéztünk aztán elnevettük magunknak fogalmunk sincs miért. -Ti jól vagytok? - kérdezett rá Louis mire Niall felé lépett és meglökte a vállát vihogva mire Louis felhúzta a szemöldökét.
-Niall mikor az észt osztogatták te hol jártál? - kérdezte Lex nevetve miközben a szőkeség felháborodottan felé fordult.
-Ez csúnya volt Peters kisasszony - lépegetett felé Niall mire Lexy kihúzta magát készen arra, hogy bármikor, bárhol elpáholja Niall-t, de mikor Niall éléért megragadta a derekát és felkapta aztán azzal a lendülettel szaladt vele a konyha felé miközben Lexy sikoltozott.
-Tipikus Lexy próbál keménynek tűnni, de mikor helyzet van Ő húzza a rövidebbet - szórakozott az előbbi jeleneten bátyám miközben a konyhaajtót figyelte ami ide-oda lóbálózott az előbbi rohanás miatt.
-Te beszélsz, te sose vagy kemény még tettetni se tudod - vágtam rá mosolyogva mire felém fordította a tekintetét ami kísértetéjesen hasonlított az enyémre.
-Sajnos a drága kishúgomtól ezt sikerült átvennem - vette oda egy gúnyos mosollyal mire megforgattam a szemem. -És mikor megkellet volna tanítanom egy-két dologra amire szükséged lesz az élethez... - nem tudta befejezni, mert közelebb léptem felé és öklöm a hasába csapódott.
-Te a drogot választottad helyettem - morogtam és kikerülve Őt az emelet felé szedtem a lábaimat, de mikor Louis mellett haladtam el megragadta a karom és visszarántott, de csak megráztam a fejem aztán elengedett és folytattam az utamat a lépcső felé ahol rögtön felszaladtam.
A szobámba érve az ágyamra ugrottam és a párnámat az ölembe vettem és azt szorongattam miközben eldőltem az ágyon, mint egy krumplis zsák. Amikor már elkezdte az emlék hadai  törtek ki belőlem amiket elszeretnék felejteni, de ha mindig eszembe juttassa nem fog menni és ezzel önmagát is megnehezíti hisz, ha mindig előrukkol valamely régi emlékkel amit kellet volna tenni csak a szememben vissza zsugorodik pedig én ezt nem akarom. Elakarom felejteni bármennyire is nehéz és esélyt akarok adni neki, hogy jóvátegye azt amit elcseszett a múltban, hogy jobb nagy testvér lehessen. Tudom, hogy az emlékeim sose szűnnek meg, de ha nem gondolok rájuk folyton akkor egyszer elszállingóznak és új emlékek kerülnek a közepébe amire érdemes visszatekintetni, amin nem sírom el magam ahányszor rájuk gondolok. Bár ezeket a jó emlékeket borzalmasan nehéz kivitelezni.
-Hé - térített vissza a valóságba az ajtó nyikorgása így felegyenesedtem és elkezdtem a szemem törölgetni, de a kisírt szemeimtől csak nagy homályosan tudtam kivenni, hogy Danielle kukucskált be az ajtón. -Rendben vagy? - lépett beljebb miközben maga után becsukta az ajtót mire én őszintén megráztam a fejem így mellém telepedett, hogy szorosan magához öleljen igen pont erre van  most szükségem, hogy minden dolgot ami bennem rejtőzik kisírjak. -Minden rendben lesz Hannah a bátyád nem akarta, hogy előtörjenek belőled az emléket csak... nem gondolkozott - magyarázta suttogva miközben a hátamat simogatta. Tudom, hogy George nem akarta csak hülye aki mindig olyanokra tér rá ami nem kéne, de hisz erről nem tehetek már egész kiskora óta ilyen agy nélküli gyermek volt.
-Tudom Dani, hidd el tudom - húzódtam el és a kezemmel megtöröltem a szemem miközben Danielle felhúzta a lábait aztán az arcára néztem ami nem olyan volt, mint mindig. Meggyötört volt és nagyon szomorú valami történt. Valami nagy dolog hisz ez csak miattam nem lehet bármennyire is együtt érző Dani valaminek kell lennie ez mögött. -Veled minden oké? - tértem rá a témára mire lesütötte a szemeit és az ágyneműmmel kezdett elbabrálni szóval igazam lett tényleg van valami a háttérben. -Mi a baj? Liam? Összevesztettek? - kérdeztem rá mire rám nézett és egy féloldali mosolyra húzta a száját szóval nem Liam a baj, de akkor mégis micsoda? Ha nem Liam akkor fogalmam sincs mi lehet, de akkor is nagy baj.
-Megtudod - motyogta mire oldalra döntöttem ismét a fejem. -Tudod ki Eleanor nagy barátnője? - kérdezett rá mire megráztam a fejemet, mert ez tényleg jó kérdés és, ha az miatt ilyen szomorkás akkor nem jó személy bár Eleanor-nak nincsenek jó barátnői azok nem fogadnák el. -Sophia Smith - mondta ki azt a nevet amire cseppet se számítottam és a szemeim pattogtak kifele a helyéről. Az a Sophia Smith aki Liam volt barátnője? Vagy van még egy Sophia Smith? Kötve hiszem, hogy egy másik Sophia Smith-ről beszélne hisz látom elkeseredett arcát így csak arról a nőről beszélhet aki a barátja barátnője volt régen.
-Nem lesz semmibaj Dani hisz téged szeret - mondtam megnyugtatásképen mire rám emelte tekintetét és bizonytalanul rábólintott.
-Mégis a volt barátnője aki egy vipera - mormolta az orra alatt mire elmosolyodtam hisz elég jó hasonlatot választott. -És, ha ideköltözik Liam közelébe ki tudja mi történik talán Liam is rájön, hogy mindvégig Őt szerette és engem elhagy - folytatta mire egyértelműen ráztam a fejem mivel ez sose történne meg. Liam szereti Őt hisz nem véletlenül gabalyodtak egymásban vagyis Liam még az elején dobta Sophia-t, de drága barátnőm elrontotta azzal, hogy hazahozta a bátyámat, mint egy szuvenír akivel komolyabban is összegabalyodtak azalatt az idő alatt Liam végig járta a poklok-poklát és végig arra számított turné alatt, hogy felhívjam a jó hírrel, hogy szakítottak, de ez sajnos nem történt meg viszont amikor hazaértek volt egy nap amikor kettőjük közt felgyulladt az a úgynevezett tűz és azóta egy párt alkotnak bár előtte, hogy ne legyen magányos összejött Sophia-val ami úgy nem szép véget ért. Hú tényleg necces a helyzet, ha így jobban belenézzünk mindenben.
-Dani minden rendben lesz Liam szeret téged csak téged - megpróbáltam minden nyugtató dolgot mormolni neki, de tudom, hogy a megnyugtatásban egy valaki jó és mivel Lexy nyugtatója az, ha püfölhet valakit így egyedül a nyugtató személyiség az aki épp most nászúton van élete szerelmével és gondolom most az ágyat próbálják ki. -Ha belegondolunk akkor te előnybe vagy hisz Liam megcsalta Sophia-t veled - mosolyogtam rá mire eldőlt az ágyamon, de mosolyogva és az arcát a párnáim közé temette. -Maximum az úgynevezett vipera lehet rád kicsit mérges, de úgyannyira, mint Liam-ra hisz Ő csalta meg - vettem el tőle a párnát mire durcásan felült törökülésbe és összefonta a kezeit mellkasán mire nevetve hozzádobtam a párnát.
Mikor Danielle is magához vett egy párnát és próbált volna megcsapni akkor hirtelen kivágódott az ajtó és megjelent Harry meg Niall maskarába míg mögöttük Lexy vette fel a telefonjára az eseményeket nevetve. Letettük a párnákat és egymásra néztünk aztán a fiúkra és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Harry-nek nagyobb melle van, mint nekem ez rohadtul nem éri pedig én már megéltem egy szoptatást. És Niall lábai vékonyabbak és nem olyanok, mint nekem hát ez komolyan felfoghatatlan.
-O.. okés - nevettem feltett kézzel. -Ki a franc tette ezt veletek? - böktem ki egy értelmes mondatot, de a mosoly az arcomról levakarhatatlan volt.
Harry és Niall arrébb állt ahol Emma, Theo és Lux lépett be mögöttük Lou aki gondolom a gyerekek kezébe adta a sminkes cuccokat. Most már minden értek, ha jól értem amit értek.
-Gyerekek kényszerítettek erre? - lepődött meg Dani mellettem kuncogva míg a fiúk megforgatták a szemüket. -Mivel zsaroltak? Azzal, hogy rálépnek a lábaitokra? - folytatta a nevetést Danielle még jobban mire a fiúk jajgatva beljebb lépkedtek és most láttam meg, hogy Harry-n tűz piros magassarkú és Niall-en tengerkék színű magassarkú volt.
-A sírás és a cuki arc - morogta Harry.
-Ők egy ördögök - kapálózott rájuk Niall.
-Hé balerinák pörögjetek egyet - szólalt meg hátul a kamerás mire mindketten rá néztek míg Lex csak a képükbe vigyorgott. Hirtelen Harry csajos táskája megszólalt mire őrülten kezdett elkeresgélni a kis táskába és egyesével dobálta ki a szájfényt, tükröt - ami eltört szóval 7 év balszerencse -, tollat és egy narancsot amire végre előkerült az éneklő telefonja amit rögtön füléhez is emelt.
-Elena szia - virult ki Harry arca és próbált lazán állni, de helyette úgy állt, mint egy rossz prosti. -Persze már alig várom, hogy találkozunk - folytatta Harry a beszélgetést mire a szemem Lexy-re tévedt aki zsebre vágta a mobilját és elvágtatott gondolom megkeresni a bátyámat hisz azt hiszem felmondtam legjobb barátnő téren hisz amennyire utálta a bátyám annyira bírja most mivel csak neki önti ki a szívét. -Okés rohanok, szeretlek - hadarta el a végét Harry és a telefonjával együtt futásnak eredt, de elfelejtette a magassarkúkat és a padlót érintette meg.
-Harry bácsi kecses járás - rázta meg a fejét szórakozottan Emma.
-Járnod kéne velem balettra - bólogatott Lux mosolyogva.
-Francokat - állt fel és levette magáról az égi meszelő cipőket. -Emlékeztető hazajövők és bosszút álljak rajtatok - mutogatott Harry a három gyermekre aztán Lou-ra nézett. -És veled is még számolok - tette hozzá aztán fújtatva elhagyta a szobámba miközben azt morogta, hogy hogyan képesek a nők ekkora cipőkbe járni.
-Niall te neked bejön a ruha? - kérdeztem pár perc csend után mivel Ő maradt ugyanott a helyén.
-Nem rossz, de nem illik a szememhez - válaszolta mosolyogva Niall. -De igazából azon agyalok melyik gyerekkel kezdjem a bosszúm, de szeretem a meglepetés elvét - vigyorgott a gyerekekre mire Ők összenéztek és félve bújtak Lou mögé. -Meg hát most megyek duzzogni, mert nincs randim - fordult hátra és nagyokat lépve indult a szobája felé miközben egyensúlyozott a cipőbe.
-Nesze a cukorkátok - húzta elő Lou a táskából a három cukrot amit a gyerekeknek adott míg Ők mosolyogva köszönték meg.
-Fogadtatok? - kérdeztem oldalra billentve a fejem.
-Mondhatni - vonta meg a vállát Lou. -Unatkoztak és mondtam nekik játszanak a fiúkkal, de csak a két pihent agyú volt szabad, de Ők nem akarta szépítkezőst játszani és fogadtam velük, ha ráveszik Őket akkor kapnak valamit míg Ők egy-egy cukrot akartak - magyarázta el Lou mire bólintottam. -Könnyen kapható, jó gyerekek - mosolyodott el és megpaskolta a gyerekek fejét míg a sajátját felemelte.
-Hova megy Lux? - döntötte oldalra a fejét Emma.
-Apukája várja már a ház előtt - mondta Lou mosolyogva.
-Apukám - húzta ki magát Lux mosolyogva miközben hozzá tapsikolt.
Felpattantam és felkaptam az én saját gyermekem míg Dani követte a példám és Ő felkapta Theo-t.
-Gyere megnézzük a te apád - mondtam mosolyogva Emmának mire Ő helyeselve bólogatott.
Kisétáltunk a szobából egyenesen a lépcső felé, de Lex ajtajára pillantottam egy percre ami tárva nyitva volt és beszéd hang szivárgott ki onnan, de három hangot hallok amik név szerint Lex, George és Niall. Az utóbbi személyt nem értem, de biztos jó okkal van jelen Ő is a beszélgetésben.
Miközben sétáltunk le a lépcsőn épp akkor érkezett meg Miss Calder a csomagjaival amin csak megforgattam a szemem hisz épp Louis szájára volt tapadva. Nyeljétek le egymást könyörgöm azzal megkönnyítitek az életem! Viszont a szememmel megláttam Liam-at aki előtt Sophia állt szorosan előtte állt felpipiskedve miközben egyik keze mellkasán pihent és, mintha Sophia mondana valamit Liam-nak. A szemem egyből Danielle-re tévedt aki amikor meglátta Őket a szeme kikerekedett és hallottam ahogy a szíve összetörik darabokba szerintem mindenki hallotta, mert hirtelen mindegyik szétrebbent és a lépcső felé tekintet amikor Liam meglátta a keseredett Danielle-t le se tudta róla venni a szemét míg Dani megrázta a fejét és utat törve magának lesiettet a lépcsőn és Theo-t átadta Maura-nak aztán ismét a lépcső felé indult, de Liam elkapta a karját így kénytelen volt ismét ránézni.
-Eressz el kérlek - suttogta Dani, de mivel csend volt mindenki tisztán hallotta.
-Hadd magyarázzam meg - kérte könyörgő hangon.
-Most nem - vágta rá és kitépte a kezeit Liam kezei közül, hogy ismét felrobogjon a lépcsőn. Liam rám nézett mire én keserűen megráztam a fejem így Ő feldúltan az ajtó felé lépett és kilépett azon egyből.
A kínos csendet Lou zavarta meg míg Ő az ajtó felé libegett és mindenkinek köszönt aztán Ő is felszivárgott így maradt Louis, Eleanor, Sophia, Maura, Theo, Emma és én. Örültem, hogy Niall anyukája jelen van, mert emiatt annyira mégsem kínos a helyzet.
-Apuci - férkőzött ki a kezeim közül Emma és édesapja felé futott aki rögtön felkapta és egy puszit nyomott az arcára.
-Én azt hiszem... - már kezdtem volna mutogatni az emelet felé idegesen mikor a telefon zavarta meg a mondatom így azon nyomba felvettem. -Igen? - kérdeztem mosolyogva hisz ez a telefon megmentette a beégéstől.
-Hannah - hallottam meg egy rémült hangot amit ezer közül is felismerek. Zayn. 
-Zayn mi a baj? Megijesztesz - szólaltam meg mire körülettem mindenki felém fordult idegesen bár a két semleges tekintetű csak próbálkozott idegesnek tűnni.
-Pezz.... 

 ~Danielle Peazer szemszöge~

 Amikor Eleanor bejelentette, hogy az a bizonyos barátnője Sophia Smith már akkor tudtam, hogy ez az egész beköltözés a kapcsolatunk végét fogja jelenteni Liam-el bár én ezt nem akarom, de az a nő mindent megfog tenni ennek érdekébe. A külvilágnak egész végig azt mutatta Ő mennyire szomorú amiatt, hogy nincs Liam mellette persze lehet biztos szomorú hisz belekerült a megcsaltak körében ami nem volt szép tőlünk mivel én George-al tettem ugyanezt, de megtörtén ezen nem lehet változtatni személyesen bocsánatot kértünk mindkét személytől és George ezt elfogadta, de Sophia nem. Ő azóta se hagyott nekünk egyetlen egy nyugodt estét hisz azóta írogat Liam-nek jobb esetben, de amikor nekem írogat azok már nem éppen kedvesek. Megjátssza a rajongóknak, hogy Ő szent akiben olyannyira mélyen belevágtuk azt a bizonyos kést miközben nem a legjobb fajták közzé társul. Egy kétszínű dög! Aki mindenáron elakarja csábítani Liam-et és elég jól csinálja mivel még csak ma költözik be, de már most összetörte a szívemet azzal, hogy a barátomat megbabonázza.
A szobámba igyekezve belebotlottam Niall-ba akin csak egy mackónadrág volt így felső teste teljesen megvilágított mindenkit míg szőke hajába még mindig rózsaszín csattok és hajgumik voltak, és az arca is egy rossz prosti utánzat volt.
-Hé Dani jól vagy? - szólított a valóságba mire keserűen megráztam a fejem és egyből magához húzott. -Mi lenne, ha segítenél leszedni rólam ezt a szart és közben elmondanád? - suttogta miközben a hajamat simogatta míg én elhúzódtam és megtöröltem ruhaujjamba a szemem aztán szaporán bólogatni kezdtem igen erre van még szükségem. Niall kitárta a karját ahova egyből belekapaszkodtam és eltámogatott a fürdőszobáig.
-Amúgy tudod a lenge öltözetről a szabályt - szólaltam meg miközben beljebb léptünk a fürdőbe. Azt a szabályt még akkor hoztuk létre mikor egy gyerek költözött a házba.
-Emma minden este meztelenül szalad végig a házba szerintem én hozzá képest rendben vagyok - vonta meg a vállát és törökülésbe leült a földre.
-Emma még csak kislány, Ő neki lehet - mosolyodtam el miközben egy kis tálba vizet öntöttem és magamhoz vettem egy zacskó vattát aztán letelepedtem én is a földre elé, hogy neki kezdjek a smink lemosásának bár használhatnék sminklemosót, de nem pocsékolóm, ha a víz csodákra képes.
-Emma három éves neki szabad - mondtam miközben törölgettem az arcát.
-Mindegy - vonta meg a vállát becsukott szemmel miközben végig tűrte, hogy én hideg vízzel dörzsölöm, törölgettem az arcát így elfolyt festékkel úgy néz ki, mint egy bohóc aki épp sír. -Beszélj - vágta rá mire felsóhajtottam és tudtam, hogy ha kimondom sokkal jobb lesz minden így hát neki kezdtem a rövid, de terjedelmes mesémnek amit Niall csukott szemmel végig hallgatott miközben egyszer hümmögött, egyszer sóhajtozott és egyszer csak úgy nevetett, mintha viccet mesélnék.
Mire végeztem a meséléssel addigra Niall arca olyan volt, mint régen sőt a hajába is kitéptem - igen szó szerint kitéptem - a hajgumikat és a csatokat így a haja égnek állt amit egy hajborzolással rendben is tett. Felegyenesedtünk és a vizet kiöntöttem a csapba míg a vattákat a helyére tettem és visszafordultam összefont kézzel Niall felé aki mindvégig figyelt.
-Szeret téged - mondta mire a padlót kezdtem el nézegetni. Ebbe nem vagyok biztos Nialler! -Ebből a röpke meséből csak annyit tudtam levetni, hogy Sophia rá van cuppanva Liam-re, de Ő csak téged szeret - folytatta így felnéztem rá mosolyogva aztán magához húzott egy újabb ölelésre. -Beszélned kell vele - suttogta miközben a mellkasába fúrtam a fejemet, de megmozgattam előre a fejemet jelezve neki, hogy tudok róla.
-Niall bácsi, Niall bácsi - sikítozva rohant be két kis gyerek a fürdőbe össze-vissza szaladgálva.
Elhúzódtunk és ismét megkellet törölnöm a szemem, mert ismét előjöttek azok a nyomorult könnyeim amikbe legszívesebben most megfulladnék, de még az se lenne jó probléma megoldásnak.
-Mi a baj törpék? - fogta le Niall mindkét gyereket.
-Theo elmegy - szomorodott el Emma.
-Csak nem megszeretted? - kérdezem mosolyogva a kislánytól mire fintorogva megrázta a fejét.
-Nem csak nem lesz játszótársam akit püfölhetek a rózsaszín malackámmal - mondta mosolyogva Emma mire Theo meghúzta a haját. -Hé te fiú - szólt rá Emma dühösen.
-Lányok, lányok földi  boszorkányok - gúnyolódott Theo.
-Fiúk, fiúk lyukas a bugyijuk - folytatta a gúnyolódást Emma mire Niall közbe lépett és felkapta a hónalja alá mindkét gyereket.
-Elintézem Őket te tedd a dolgod most - parancsolta rám Niall mire bólintottam. -Most jön egy hosszú beszélgetés - sóhajtott Niall és kisétált a két gyerekkel a fürdőszobából ezzel engem egyedül hagyva. Egy nagyot sóhajtva én is kiindultam a fürdőszobából a lépcső felé mivel az emelet tök üres volt egyedül Emma szobájából hallatszott ki Niall hangja aki épp magyarázott.
Amint leértem a lépcsőn a nappaliba Lexy, George, Harry, Elena, Louis, Eleanor és Hannah kuporgott négy kiskutyával miközben valami érdekfeszítő műsort néztek, de a feszültség csakúgy nőtt mindannyiuk között. Nem is értem, hogy tudnak mindannyian egy légtérben lenni. Viszont most valami más is volt a dologba a feszültségen kívül olyan kétségbeessetek voltak és szomorúak. Történt valami?
Bármi is történt arra gondoltam ráér később megtudakolni így a bejárati ajtó felé vettem az irányt és félve ragadtam meg a kilincset Liam ült a terasz lépcsőn miközben épp az egyik kiskutya fejét simogatta és meredt a lemenő naplementébe. Kijjebb sétáltam és magam mögött becsaptam az ajtót erre Ő is megfordult és mikor meglátott egyből talpra ugrott míg a kiskutya feltipegett a lépcsőn és leült közénk.
-Danielle sajnálok mindent tudod Sophia olyan, mint... - nem tudta befejezni, mert belefojtottam a szót azzal, hogy közelebb léptem felé és megragadtam arcát, hogy a számat a szájára tapasztottam. Bármit is akar elérni Sophia nem hagyom neki, mert szeretem Liam-et és ez így is marad örökké bármi történjen. Tökéletes megbízok Liam-be és tudom sose csalna meg emiatt nem fogok többé aggodalmaskodni, ha itt lakik Sophia, ha nem.
-Egy pióca aki rád van cuppanva - fejeztem be a mondatát mosolyogva mikor elhúzódtunk.
-Kitalálod a gondolataim na ezt imádom benned - fonta össze a karjait a derekam körül mosolyogva, de most más is volt a mosolya mögött pont ugyanaz, mint a többiek arcán.
-És most hol van a pióca? - kérdeztem oldalra döntve a fejem, de a mosolyom nem halványult, mert itt vagyok a karjai közé és Ő többé nem állhat közénk.
-Gondolom berendezkedik, de rohadtul nem érdekel csak te vagy az aki érdekel - mondta mosolyogva és egy puszit nyomott az orromra. -Olyan édes pisze orrod van - kuncogott és az orrunkat összedörgölte míg az én mosolyom még nagyobbra nőtt, ha ez lehetséges egyáltalán.
-Szeretlek Liam és senki sem állhat közénk - mondtam mosolyogva és tényleg így gondoltam nem engedhetem többé el, nem szúrhatom el többé a kapcsolatunkat, mert abba újra és újra bele pusztulnék.
-Ígérem ez örök marad - mondta mosolyogva mire a fejemet a mellkasára helyeztem és csak élveztem a pár percig tartó nyugalmat ami körülette van, mert tudom ami ezután következik más lesz mivel meg kell tudnom mi folyik itt, miért van mindenkinek olyan arca, mintha szörnyet láttak volna hisz az lehetetlen, mert két szörnnyel lakunk együtt amiatt nem lehetnek kibukva ennyire.
Lucky közénk furakodott így szétrebbentünk, de Liam megfogta a kezemet így a kezeink összekulcsolódtak a kutya felett.
-Liam - szólaltam meg mosolyogva mire érdeklődve pislogott rám. -Mi történt? - kérdeztem rá miközben a ház felé mutogattam amit Ő egyből megértett és az arcáról legördült a mosoly és a szemén átfutott a szomorúság így tudtam, hogy nem jó dolog van előttünk. -Mond el kérlek - kikerültem Lucky-t, hogy közelebb kerüljek hozzá és a kezeimet átvettem válla felett. -Túlélem Liam csak mond el - könyörögtem mire  a fejét hátrahajtotta és felsóhajtott. Valamit Eleanor tett volna? Vagy Max? Vagy Sophia? Vagy mi a franc? Félek, hogy valami túl rossz dolog van mögötte ami ismét a padlóra küld, de ha Hannah talpon van vagyis ült akkor én is túlélem hisz Ő a legtörékenyebb a csapatunkba szóval annyira borzalmas csak nem lehet.
-Zayn hívott minket - nézett a szemeibe mire oldalra biccentettem a fejem.
-Ezzel mi a probléma? Ez jó hisz emlékeznek ránk - mondtam mosolyogva hisz ezzel semmi gond nincs mivel ez csak jót lehet. -Mi a helyzet velük? Csak nem teherbe esett Pezz? Vagy mi? - folytattam felpörögve a faggatást mire a fejét megrázta.
-Drágám Pezz-nek balesete volt - mondta szótagolva a szavakat Liam mire a számról a mosoly lekonyult és hátrább léptem Liam ölelő karjai közül, és felvettem a tagadó üzen módot ami annyit jelent, hogy elkezdtem rázni a fejem. Ez nem lehet, ez egy rossz vicc tuti, hogy csak átvernek és mikor hazajönnek nevetgélve állítanak be és bevallják, hogy csak tréfáltak és az igazság az, hogy gyerekük lesz. Igen így kell történnie ez nem lehet igaz. Ugye? Miközben hátráltam a hátam az ajtónak ütközött és Liam szaladt felém, hogy megragadjon és magához húzott így a mellkasába fúrtam a fejemet. Nem, nem és nem....

Sziasztok drágák!
Nagyon nagyon nagyon szégyenlem magam, hogy utoljára október végén volt rész és most már november végét koptatjuk, de olyan szinten megrohamoztak a napok, hogy azt se tudtam hol a fejem. Már alig várom a téli szünetet, mert már nagyon rám fér egy hosszabb pihenés, de gondolom nem csak én vagyok ezzel így szóval inkább kussolok. :P
Én nagyon nem vagyok most megelégedve magammal ennél sokkal jobbra vagyok képes szerintem ezért is fog a következő rész szintén később jönni, hogy ne legyen ilyen. :) Viszont, ha nektek tetszett tudjátok, hogy imádom olvasni a véleményetek, mert ti adtok erőt. :)
Nyugodtan lehet véleménybe lekiabálni a fejem, hogy végre hoztam a részt, de azért kérem ám a részről is valamiféle véleményt ám. 

Következő rész hamarosan ígérem :) <3