Season 2 Chapter 12 - Mondj igent

John Legend - All of me

Egy nap leforgása alatt felfordul az életem kezdve azzal, hogy újra megáldott a sors az apai örömökkel csak most más lesz a gyermekem anyja. Most már vajon mindig így lesz? Lefekszek egy nővel és teherbe ejtem? Kezdtem Hannah-val 3 évvel ezelőtt és most Eleanor, de lehet 3 év múlva egy teljesen új lány lesz aki csak egy egy éjszakás kalandom lesz. De nem tudok a jövőre koncentrálni, ha a múlt még mai napig kísért és a múlton Hannah-t értem. Nem tudok úgy nézni rá, mint a lányom anyja többé nem amióta az történt az esküvőn azóta minden megváltozott. A helyzet is megváltozott. Amit anno 3 évvel ezelőtt kihagytam, amiről 3 évvel ezelőtt lemaradtam abba most jelen akarok lenni és mindent megakarok adni annak a gyereknek akit Eleanor hord a szíve alatt így döntésre jutottam és annak ára van.
És akkor még ne beszéljünk Perrie-ről akivel megesett a baj - nem, nem terhes -, és Zayn teljes sokkos állapotban van, de ott van mellette így a nászutuk teljesen átalakult aminek a szerelemről és a boldogságról kéne szólnia az most teljesen másról szól. Szegény Pezz belelépett egy tengerisünben így alig tud lábra állni emiatt Zayn most ápolóként szerezz szakképzést bár szerint már olyan szakszavakat mond amivel elmehetne doktornak is. De a lényeg nincs komoly baja csak a pánik volt baromira nagy ami még mindig tart.
-Apuci - húzogatta a karom Emma mire ráemeltem a tekintettem így összetalálkozott a tengerkék szemünk, de az Övé szinte csillogott az örömtől míg az enyém most valószínűleg semmi csillogást nem tapasztal. -Tényleg lesz egy kis tesóm? -  tegnapi nap folyamán, ha ötször nem kérdezte újra akkor egyszer se. Mosolyogva bólintottam mire elkezdte ütögetni az állát így leguggoltam elé és közelebb vontam magamhoz. -De komolyan miért nem az anyukám lesz az anyukája a testvéremnek? - kérdezte szomorkásan oldalra billentve kis fejét mire még közelebb húztam magamhoz és a térdemre ültettem mire Ő elkezdte simogatni borostás arcomat. Ez egy igen jó kérdés; miért nem Hannah lesz a második gyermekem anyja? Mert ostoba vagyok aki sose tanul a hibáiból!
-Prücsök én és anyukád már - kezdtem volna bele, de hirtelen nem tudtam, hogy folytatni főleg mikor a csöppségre néztem aki érdeklődve figyelte a válaszom. -Tudod Eleanor és én szerelmesek vagyunk emiatt lesz a testvérkéd anyukája Eleanor - talán így a legkönnyebb elmagyarázni egy 3 éves kislánynak, talán így még meg is érti a dolgokat amik nem olyan egyszerűek bármit megadnék, hogy Eleanor helyett Hannah legyen terhes, de a sors újabb játékokat játszik velem úgy néz ki nagyon kiszemelt magának.
-Miért? Te nem szereted anyucit? - kérdezte Emma szomorúan mire hátradöntöttem a fejem és próbáltam valahogy megfogalmazni magamba mi is a helyzet hisz pont ez az én szeretem Hannnah-t, de Eleanor terhes. Az univerzum és a sors mocskos játéka.
-Dehogynem szeretem az anyukád csak nem úgymint Eleanor-t - mondtam mire a fejét a mellkasomra hajtotta és elkezdtem simogatni szőke buksiját ami kísértetéjesen hasonlított édesanyja lóboncára. Emma haja ismét fel volt két copfba kötve ami Lexy mániája a napokba hisz imádja a lányom haját babrálni tuti titokba fodrász képzése van. -De ne aggódj neked sose kell anyának szólítanod Eleanor-t hisz neked egy anyukád van ezt ne feledd - folytattam mosolyogva mire felnézett rám a nagy kék szemeivel és átkarolta a nyakam, hogy lehúzzon teljesen az Ő miniatűr szintére, de nem bántam hisz imádtam mikor megöl. Imádtam a lányom ölelést és imádtam mikor apró puszit nyom az arcomra, vagy mikor arra kelek, hogy a derekamon ül és azt mondja édesen, hogy nyissam ki a szemem nem tudom elképzelni az életem nélküle pedig egyáltalán nem így terveztem az életem. Emma előtt úgy gondoltam előbb ismerkedés, eljegyzés, házasság és aztán egy gyerek, de cseppet se bánom, hogy minden felfordult, mert ha anno Hannah-val nem essünk egymásnak nem ölelne egy édes kislány át a nyakamnál fogva aki az én kislányom.
-Szeretlek apuci - suttogta és mikor elhúzódott egy huncut vigyor ült ki az arcára.
-Én is prücsök - mosolyogtam rá.
-Kapj el - tört ki a kezeim közül és az emelet felé rohant mire én mosolyogva álltam fel amikor hirtelen megláttam, hogy Emma kibe ütközött bele.
-Hé óvatosan - nézett le Eleanor a lányomra mosolyogva mire Emma összevont szemöldökkel méregette a kedvesem aztán inkább hátrálni kezdett mire én elindultam a lépcső felé és pont időbe hisz Emma a lábamnak ütközött így a hónalja alján megragadtam és a nyakamba ültettem.
-Mi a gond El drágám? - kérdeztem a semmiből mire a szemei kikerekedettek a meglepettségtől. -Emma ijedtnek néz ki és ok nélkül sose hátrál - sajnos nem láttam mi okból hátrált Emma hisz amire rájuk kaptam a tekintettem Emma már hátrált, de ok nélkül sose cselekszik így hisz Ő az én lányom aki tele van energiával és bátorsággal.
-Csak belém botlott és mosolyogva mondtam neki óvatosan - szólalt meg mosolyogva Eleanor igen ezt én is hallottam és mást nem hallottam, de Emma emiatt nem hátrálna meg.
-Csúnyán nézett rám és valami csúnyát suttogott amit nem értettem - szólalt meg a vállamon Emma miközben a hajamat simogatta.
-Igaz ez El? - felvont szemöldökkel meredtem szerelmemre mire Ő fel-le kapkodta a tekintetét.
-Jaj Emma kicsim csak azt mondtam óvatosan nem akartalak megijeszteni - lépett felém közelebb, hogy megsimogassa a lányom lábát kedvesen.
-Semmibaj drágám - válaszoltam Emma helyett mire Eleanor rám emelte barna szemeit és megfogta az arcom, hogy egy csókot nyomjon ajkaimra, de csak egyetlen puszi volt hisz a lányom a nyakamba csüngött és neki ezeket a jeleneteket nem kell látnia így is túl sokat időt tölt Harry-vel ami miatt olyanokat kérdezgette amire még 20 évig nem állok készen. És még azzal a 20 évvel is sokat mondok, mert talán azután se fogok készen állni Emma felvilágosító óráira.
-Megyek eszek valamit a baba már éhes - húzódott el mosolyogva El és a hasára tette tenyerét ami még nem kezdett el növekedni aztán tovább sétált a konyha felé.
Amint El alakja átlépett a konyhába megragadtam Emma aprócska lábát ami a vállamról lógott le miközben Ő a fejét a fejemre hajtotta. Leemeltem a kislányt a nyakamról  és elhelyeztem a kezemben.
-Eleanor-tól nem kell félned prücsök - pusziltam bele szőke hajába.
-De - kezdett volna bele mire megemeltem az ujjamat.
-Nincs, de senkitől se kell félned amíg engem látsz - mosolyogtam rá. -De ideje játszani a kutyuskáiddal már biztos hiányolnak - raktam le magam elé a saját lábaira.
-Niall bácsiról és Harry bácsiról beszélsz, vagy a szőrös kutyákról? Bár Harry bácsin is sok a szőr - mondta kuncogva a végét Emma mire elnevetettem magam.
-A négylábú kutyákra - mondtam mosolyogva.
-A két bácsikám is tud ám négy lábon közlekedni - kacsintott mosolyogva mire csak nevetve megforgattam a szemem igen ez a kislány totálisan Tomlinson.
-Na sipirc játszani mielőtt meggondolom magam és magamhoz kötözlek - szóltam rá mosolyogva mire Ő nevetve futott fel a lépcsőn végig kiabálva mire én csak néztem ahogy távolodik az aprócska kis alak aztán csak megráztam a fejem és lépcsőnek hátat fordítottam és az üres nappali fogadott. Teljesen kiürült mindig a nappali a főközpont ahol minden és semmi történik, de most a nappali helyett mindenki eltávolodott valaki házon kívül volt, mint például Liam és Danielle, vagy Harry és újdonsült barátnője Elena bár Ők lehet itt vannak hisz Harry épp féltékennyé akarja tenni Lexy-t így mindig ott van Elena-val ahol Ő míg Lexy George-al próbálja féltékennyé tenni legjobb barátom. Lehet ebből háború lesz, de legalább zajlik az élet a házban, ha már így eltávolítódik a banda a nappalitól.
Még egyszer körbe futtattam a tekintettem a nappaliba aztán az emeletre pillantottam és ahelyett, hogy felrohantam volna a szobámba az ajtó felé igyekeztem és a cipőt felhúztam míg a kabátomat a megragadtam és elmenekültem a házból talán az lenne a legjobb, ha elmenekülnék, de akkor gyengének tűnnék. Talán az is vagyok. Gyenge vagyok az új elém állított feladathoz és nem bírom tartani a hátamon, talán ezért is megyek el, hogy kitisztítsam a fejemet, hogy végre megtaláljam azt a bizonyos arany középutat ami jelenleg nagyon elveszett.
Átvágtam a kerten és a kocsimhoz szaladtam mivel pontosan tudom, ha gyaloglók csak lerohannak a rajongók amikre semmi szükségem nem volt így is romokba az életem most arra van szükségem, hogy egyedül legyek valahol egy nyugodt környezetben ahol senki se zavar meg. London-ba hol lelhetnék nyugalomra? A válasz egyértelmű sehol mivel London nem a nyugodtságról volt híres. Mégis amint beültem a kocsimba és kihajtottam a parkolóból nem én irányítottam az autót - képletesen -, hanem az autó vitt arra amerre menni is akarok. Addig fogalmam sem volt merre megyek míg a O2 arénához nem értem. A fellépők parkolójában leparkoltam az autóm és feltűnés mentesen be sliccoltóm, ha nincs most próba akkor teljesen üres az aréna így egyedül lehetek. Amint beértem és felsétáltam a lépcsőkön a színpad mögött találtam magam ami teljesen üres volt és még hangok se szivárogtak ki sehonnan így szerencsém van az aréna teljesen üres maximum egy két biztonsági őr lehet itt hisz ajtó nyitva volt.
-Mr Tomlinson - szólított meg egy ismeretlen ismerős.
-Hadd tippeljek Ted - fordultam a hang irányába és egy nagy darab biztonsági őr sietett felém.
-Mi szél hozta ide? - kérdezte mikor felém ért.
-Gondoltam megnézem a kedvenc arénám - vontam meg a vállam mosolyogva. -Maga miért dolgozik ilyenkor hisz tök üres a hely? - vontam fel a szemöldököm mire Ted biztonsági őr a kabátja zsebébe dugta mindkét kezét.
-Nem sokára érkezik Taylor Swift próbálni - mondta mosolyogva mire bólintottam.
-Akkor nem maradok sokáig - mondtam szórakozottan hisz Swift kisasszony nincs a legjobb kapcsolatban velünk Harry-vel való kapcsolata óta.
-Csak nyugodtan addig marad ameddig szeretne - legyintett mosolyogva Ted mire köszönetképen csak bólintottam. -Én estig itt leszek meg még néhány barátom hisz még Ariana Grande kisasszony jön próbálni - folytatta mosolyogva na Ariana-val már sokkal jobb volt a viszonyunk.
-Köszönöm Ted - mondtam mosolyogva mire csak egy mosollyal köszönt el aztán ahonnan jött arra ment vissza engem így magamra hagyva amire most nagyon is vágytam.
Elindultam az öltözök felé amik csupa jó emlékkel halmoznak el mégis a legjobb emlékem az a emlék mikor a lépcsőknél Emma mászott fel felém, hogy átölelje a lábam mire én bunkó paraszt módjára viselkedtem. Milyen régen is történt annyi minden történt azóta, hogy emlékek kezdenek halványulni, de ez az emlék mégse annyira. Amint megpillantottam a nyitott öltöző ajtót bedugtam a fejem aztán az ajtó elé álltam, hogy neki tudjak dőlni az ajtó félfának és onnan néztem végig az öltöző minden kis zegét-zugát és felidéztem ebbe az öltözőbe az összes régi emléket.

"-Ez egy rossz vicc - hirtelen kipattantak a szemeim és próbáltam levegőhöz jutni, de ez teljesen lehetetlennek bizonyult miközben jobban körülnéztem a szobába és ott ült az a lány akivel régen múltam volt a kezébe az a kis idegesítő kis kölök aki valójában nagyon cuki. 
-Shh egy gyerek alszik - hallottam meg Hannah hangját és a kölyök felé bökött. Ki a francot érdekel a gyerek? Jól van engem, mert irtó cuki, de az ott nem az én gyerekem és nem értem mi a fészkes fenét keress itt Hannah egy kamu gyerekkel. 
-Akkor nem álom - dőltem hanyatt ismét a kanapén közben próbáltam a torkomba dobogó szívem lenyugtatni, de semmi esélyt nem láttam rá.
-Hát nem - szólalt meg Liam mire kicsit feljebb emeltem a fejem és megláttam Liam morcos arcát ahogy a kanapé mögött áll összefont karokkal -Elmagyaráznád nekünk is ez mégis micsoda? - kérdezte Liam érzelemmentes tekintettel mire én megvontam a vállam, mert valójában nem értem a kérdést hisz nyilvánvaló az ott egy gyerek. 
-Micsoda? - kérdeztem mosolyogva mire Liam szúrós szemekkel rám meredt. -Hát az ott gyerek - világosítottam fel Liam csöpp kis eszét ami hülyén hangzik hisz neki van a legtöbb esze a bandába, de most mégse tudja mi az ott pedig elég egyértelmű.
-Arra magunk is rájöttünk - köhögött bele Zayn mire rákaptam a tekintettem. 
-Akkor minek kérdezitek? - kérdeztem mosolyogva mire mindannyian rám morognak a mocskos elítélők. -Nem az én gyerekem! - Vágtam rá túl gyorsan és a szemem az alvó gyermekre tévedt aki Hannah karjába szunyókált. Aranyosnak aranyos, de nem lehet az én gyerekem hisz már mióta szakítottunk Hannah-val szóval ez lehetetlen. 
-Há mondtam - ujjongott Harry mire ránéztem úgy néz ki Ő nem kedveli Hannah-t bár érthető hisz Harry-nek mindent elmondtam ami miatt oka van gyűlölni.
-Akkor még is kié? - állt fel Hannah a gyerekkel a kezébe és láttam Harry-n most közbe szólna, de Hannah belefojtotta a szavát. -Na ne mondj semmit! Szakításunk előtti éjszaka úgy hiszem nem védekezünk. - Talán mondom talán elfelejtettem a koton használatát, de olyan gyorsan történtek akkor a dolgok, hogy azt se tudtam hol vagyok. 
-Hát, de vettél be gyógyszert nem? - kérdeztem és reménykedtem benne, hogy vett be, de azt hiszem nem akarom hallani a válaszát.
-Aha persze, ha tudtam volna - forgatta meg a szemeit mire a kis alvó gyermekre néztem. 
-Akkor az a gyerek ott az én fiam? - kérdeztem a szuszogóra mutatva mire Hannah mosolyogva megrázta a fejét. "

Milyen hitetlen és buta voltam akkor még és a legcikibb, hogy az én gyönyörű kislányomat fiúnak néztem pedig egyáltalán nem hasonlít egy fiúra, de mint mondtam egy idióta voltam és ez mai napig se változott. Érdekes, hogy pont ez az első emlék ami elsőnek eszembe jutott pedig ezernyi emlékem van még arról ami ebbe az öltözőbe történt például amikor eldugtuk Niall ruháit és pucéran lépett ki az öltözőből és elkezdett kiabálni, hogy hol a ruhája míg én ezt az egészet felvettem elég vicces volt mikor az O2 aréna emberei akik nekünk dolgoznak meglátták Niall pucéran rohangálni. Aztán még ott volt az mikor Harry-nek rossz ruhákat tettünk ki és kijött egy kis topba meg egy rövid nadrágba ami alig jött rá hadd ne mondjam ez is vicces jelenet volt. És akkor még ott volt az mikor Zayn épp zuhanyzót és hajat mosott amikor elzártuk a csapot így megjelent habos hajjal és egy szál törölközőbe és ki ne felejtené el Liam véletlen hajvágását, de az mentségemre szóljon tényleg véletlen volt és csak belevágtam szóval alig látszott. Na mindegy mindenkitől kellően visszakaptam a legrosszabb módon a nyomorultak. De ezeken kívül még ezeregy tréfánk volt, de a végén nem csak magunk közt viccelődtünk, hanem belevontuk Lou-t, Paul-t és a többieket. Kikészítettünk mindenkit!
Megráztam a fejem és akkor tört rám még nagyobb felismerés amikor kiderült, hogy Emma a lányom akkor az első gondolatom az volt, hogy most akkor el kell vennem feleségül Hannah-t már csak Emma miatt amiből semmi se lett hisz talán rossz ötlet lett volna hisz egy gyerek miatt nem házasodhatunk nem, de? Most már nem tűnik rossz ötletnek szerintem már eléggé megértem egy esküvőre, ha Zayn már házas ember akkor itt az ideje én is lépjek.
Egy lendülettel megfordultam és ahonnan nem rég jöttem arra felé futottam szerencsére senkivel se találkoztam így a lépcsőházba gyorsan leszaladtam aztán kiosontam a parkolóig egészen a kocsimig ahova rögtön bepattantam és elkezdtem matatni a kesztyűtartóba ahol ezernyi kacat van, de ilyen csoki papír meg hasonlók. Emmát nem egyszer ültettem mellém előre így állandóan azt találta meg a kuka használatának meg hát én is ettem és most miért ne. Viszont tudtam, hogy valahol a kocsiba bujkál az amit én most annyira nagyon keressek. Amikor már mindent kipakoltam visszaültem az ülésbe és csalódottan döntöttem hátra a fejem mire a telefonom hangja zavart meg ebbe így gyorsan felvettem és a fülemhez emeltem.
-Drágám - hallottam meg édesanyám mosolygós hangját most nem nagyon volt kedvem hozzá, de mivel ritkán látja a kisfiát így nem tehettem le. -Mi van veled drágám? Hogy van az én unokám? Jól hallottam a hírt Eleanor kisbabát vár? Újabb unokám lesz? Sose tanulsz kisfiam? - anya ezernyi kérdéssel áldott meg és hirtelen azt se tudtam melyikre válaszoljak először és, hogy hogyan is kezdjek bele.
-Hú anya lassabban - szóltam meg nevetve. -Először is jól vagyok vagyis vagyunk mivel Emma is remekül van és igen jól hallottad a hírt még egy unokád lesz. És igen anya tényleg nem tanulok soha, de - hirtelen megakadtam a mondatom felébe és beugrott, hogy az előbbi keresett tárgy, ha nem nálam van akkor csak egy helyen lehet. -Anya nálad van a jegygyűrű amit mama nekem adott, hogy egyszer arra a lány ujjára húzzam akit mindennél jobban szeretek? - tértem a lényegre gyorsan és nem érdekelt nem fejeztem be a mondanivalómat tudnom kell, hogy nála van e hisz most nagyon szükségem van rá.
-Igen itthon van a szobád. Miért? - kérdezte anya összezavarodottan.
-Pár perc és otthon vagyok mindent elmondok, ha odaértem - hadartam el. -Szeretlek és nem sokára ott vagyok - köszöntem el és meg se vártam míg Ő reagál valamit azonnal letettem és az anyósülésre hajítottam a telefonom ami leesett az ülés elé, de cseppet se érdekel. Bekötöttem magam aztán beindítottam a kocsit és most már tudtam az úti célom nem úgymint akkor amikor idejöttem.
Irány Doncaster!

~Hannah Walker szemszöge~

 A ház teljesen átalakult amióta azok ketten beköltöztek miattuk már nincs az, hogy leül a csapat a nappaliba és valamilyen érdekes gyerekmesét énekel együtt természetesen Emmának, de az utóbbi időben Emma nélkül is csak úgy unaloműzésként azt néztük hisz tök érdekes, hogy mi történik a hangyákkal, vagy a beszélő állatokkal, ha már a beszélő ételes mesét nem nézhettük Niall miatt aki minden másodpercben felnyögött, hogy most Ő ezt annyira megkívánta. Na ezek a napok teljesen eltűntek és ahelyett egy roppant unalmas nap, napok vették kezdetét még reggelikor meg egyéb étkezdéskor is feszült csend van. Borzalmasan megváltozott a ház életszínvonala.
-Mi a francért költöztek be? - fakadt ki elsőnek bátyám mivel Ő és Lex begubódzott a szobámba míg a többiek teljesen máshol jártak bár egyedül csak Dani és Liam van házon kívül szóval Harry és Elena gondolom a szobába enyelegnek míg Emma Niall-t hurcolja mindenhova és a két ingyenélőről meg nem akarom tudni mit csinálnak.
-Jobb kérdés - szólalt meg Lex mire rákaptam a tekintettem. -Miért van itt Elena? Nem, mintha féltékeny lennék hisz szakítottunk semmiközöm nincs Harry-hez, de mégse kéne idehozni az ágyasát akkor mikor a házban épp háború folyik - hiába tagadja nem féltékeny mind tudjuk, hogy rohadtul féltékeny amiatt, hogy Harry elhozta Elena-t.
-Még hivatalosan nem kezdődött el a háború - emelte meg a kezét bátyám. -Amíg a másik oldal el nem kezdi addig.
-Én nem akarom megvárni amíg Ők ütnek először szerintem kezdjük mi - csapta össze gonoszan a tenyerét Lex.
-Mit műveltél? - tettem fel a kérdésem legjobb barátnőm felé mire Ő gonoszan elvigyorodott.
-Csak egy kis meglepetés - mutatta fel a kezét, hogy megmutassa mennyire kicsi mire én oldalra döntöttem a fejem. -Eleanor mondta imádja a testápolókat vagyis hallottam hát kreáltam neki egyet remélem szereti a kutya szaros testápolót - újságolta el a tervét Lex vigyorogva.
-Hülye vagy - vágtam rá, de nem tudtam megállni, hogy ne vigyorogjak hisz elképzeltem ahogy Eleanor bekenni a bőrét kutya szarral.
-Ugye tudod, hogy visszafog csapni - szólt bele George.
-Hajrá állok eléjük - vonta meg a vállát Lex.
Hirtelen rám tört a felismerés és a mosoly eltűnt az arcomról. -Emmával fog visszavágni Őt fogja bántani - estem kétségbe és felpattantam az ágyról és, ha a bátyám nem lök vissza már az ajtón kívül lennék.
-Ne aggódj nem nyúlhat hozzá Niall vele van - nyugtatott meg bátyám, de egyáltalán nem nyugodtam meg hisz Eleanor-t illetve Max-et az se állítsa meg bár az utóbbi személyről már rég hallottam nagyon meglapul valamire készülhet.
-Akkor nyugodnék meg, ha Emma mellettem lenne - vágtam rá miközben bátyám visszahelyezett az ágyra.
-Jól van Niall vigyázz rá nem lesz baj - mondta és valamiért hittem neki talán ez a testvér fajta nyugtatás mód tényleg beválik. Szorosan magához ölelt és a mellkasába fúrtam az arcom miközben az Ő feje az én fejemre nehezedett, de teljesen biztonságba éreztem magam bátyám karjaiban, mintha otthon lennék a menedékemen. -Minden rendben lesz húgi nem bánthatja - suttogta mire szaporán bólogatni kezdtem aztán elhúzódtam tőle és hálásan mosolyogtam rá míg Ő csak legyintett a kezével.
-Lemegyek főzök egy kávét - rázom meg a fejem kiürítve ezzel az összes gondolataimat amihez kávé szükséges. Igen szükségem van egy kávéra azonnal! -Ti kértek? - kérdeztem legjobb barátnőmtől és bátyámtól mire zavartan megrázták a fejüket.
-Megcsinálom - huppant fel Lex.
-Majd én még képes vagyok arra nem esik le az ujjamról a gyűrű - mosolyogtam rá hálásan és az ajtó felé lépkedte aztán egy nagy sóhaj kíséretében kinyitottam az ajtót és azonnal kiléptem ezzel magára hagytam a két érdeklődő pillantásokat.
Emma szobájára pillantottam ahol épp egy feldúlt Niall robogott ki és kikerülve engem rohant a lépcső felé mire én összezavarodottan pillantgattam össze-vissza aztán utána eredtem, hogy megragadjam a vállát.
-Mi a helyzet Nialler? - szólítottam meg mire morogva rám nézett.
-Emmával bújócskázok és sehol se találom túl jó benne - mondta morcosan mire felnevettem. -Ez nem vicces - szólt rám, de nem tudtam letörölni a számról a mosolyt hisz ez nagyon is vicces egy 3 éves kislány legyőzi a bácsikáját egy bugyuta játékba.
-Segítsek Nialler? - kérdeztem mosolyogva mire szaporán bólogatott aztán megragadta a karom és maga után huzigált szinte lezuhantam a lépcsőről majdnem, ha közben nem kapaszkodok a korlátban biztos leesek a lépcsőn. Amint leértünk a lépcsőn Niall a konyha felé huzigált, de a konyha ajtó előtt kihúztam a kezeimet a kezei közül. -Állj már meg - szóltam rá ingerülten mire felém fordult. -Segítek csak a játék lényege, hogy fő a nyugalom - magyaráztam el mosolyogva mire felhorkantott és már nyitott volna mikor Eleanor látta meg aki háttal neki állt és telefonált így visszahúztam. -Shh - szóltam rá halkan mire hátrább húztam, de egy résnyire kinyitottam az ajtót.
-Tudom, tudom nem így terveztük, de nem tehetek róla, hogy Louis-nak ennyire fontos ez a kis fattyú - hallottuk meg Eleanor hangját ami másabb volt hisz alapból Louis előtt az a édes, kedves és aranyos míg most egy igazi szörnyeteg. -Ne aggódj már dolgozok a dolgon bármit megteszek, hogy a kislány kedvébe járjak bár már rohadtul nem bírom egyedül - folytatta, de a vége átváltott hisztire mire Niall megkocogtatta a vállam és csak megráztam a fejem. -Tudod te milyen nehéz egy gyerekkel szót érteni? Hát rohadtul nem tudod te fasz - nem tudom megmondani kivel beszél, de az eszem kis zúgja azt mondja ez Max.
-Emmáról beszél? - kérdezte suttogva Niall mire ránéztem és bólintottam aztán újra Eleanor-ra szegeztem a pillantásom.
-Ne aggódj megoldom, ha kell megfenyegetem, vagy lekenyerezzem, de ha ezek se jönnek be eltávolítom - mondta aztán megfordult így az ajtót visszahajtottam óvatosan, hogy ne kezdjen el libegni.
-Mit akar ez elérni? - tette fel a kérdést halkan Niall mire ránéztem és megráztam a fejem.
-Fogalmam sincs, de tennünk kell valamit ez a nő bármire képes Niall - suttogtam és éreztem a könnyeim ismét utat törnek amit a szöszi is meglátott így magához húz. -Meg kell védenem a lányom Nialler - suttogtam a mellkasába mire elkezdte simogatni a hajam és elkezdett csitítgatni.
-Minden rendben lesz - suttogta mire csak a fejemet ráztam hisz semmi se lesz rendben amíg ez a nő jelen van az életemben. -Ne butáskodj Hannah az életünk árán is megvédenénk Emmát egy ujjal nem nyúlhat hozzá - állított maga elé mire a szemeiben néztem és ott megláttam komolyan gondolja mire oldalra bólintott fejjel néztem rá. -Megígérem neked - mondta mire bólintottam. Aki egyedül megtudja állítani az én vagyok és nekem kell megvédenem nem nekik bármennyire is szeretik, Őket nem fogom veszélybe sodorni.
-Bú - ugrott közénk egy bársonyos, nevető hang mire egyből felé kaptam a fejem és Emma állt közöttünk. -Mi a baj? - kapkodta a tekintetét közöttünk mire Niall rám nézett és csak megráztam a fejem aztán megtöröltem a szemem. -Niall bácsi béna vagy nem találtál meg - váltott át Emma játékos kislánnyá és bácsikája felé fordult.
-Visszavágó kisasszony? - kérdezte mosolyogva Emmától.
-Előbb együnk, mert a pocakom bújtatott elő - húzta fel a pólóját, hogy megmutassa pocakját.
-Jóságos isten Emma ez már bendő - kapott a szájára Niall mire a lányom leengedte a pólóját és durcásan összefonta a kezeit. -Jaj törpi - nevetett fel Niall aztán felkaptam a szőke durcáskodó kislányt. Aki egyáltalán nem ellenkezett sőt miután bácsikája karjában került az egyik kezét átvette Niall vállán míg a másikkal a nyakát birizgálta. Hirtelen mögöttük az ajtó nyikordult meg és belépett Ő maga vagyis Louis. Rákaptam a tekintettem aki gyűrött arccal pillantott rám aztán csak megrázta a fejét és lekapta a kabátját és a cipőjét és beljebb lépett. Niall-ékra pillantott és csak elmosolyodott míg azok ketten egymást csikizték így én is elmosolyodtam rajtuk és újra a szemem rátalált a ragyogó kék szemekre pár percig talán sikerült is tartani a szemkontaktust aztán Niall megfordult Emmával és meglátták a nyúzott Louis-t.
-Apuci - visította Emma és elkezdett integetni apukája felé.
-A lányod egy ördög palánta - szólalt meg vidáman Niall.
-Tőlem örökölte - vonta meg a vállát mosolyogva Louis aztán mögöttem a konyhaajtó csapódott ki és megjelent Eleanor aki rögtön Louis karjaiban vetette magát.
-Hiányoztál - nyögte Eleanor Louis vállában.
-Nekem is - válaszolt Louis, de az arcán nem ezt lehetett leolvasni. Elhúzódtak és megfogta Eleanor két kezét mire Niall-ra néztem aki megvonta a vállát. -Azt akartam, hogy mindenki jelen legyen, de azt hiszem így is jó - folytatta Louis mire felhúztam a szemöldököm és oldalra döntött fejjel figyeltem mi is készül. Valamit előhúzott a farzsebéből és azt kezei közé zárta így esélyem se volt meglesni mire is készül. -Eleanor Calder hozzám jössz feleségül? - amikor feltette ezt a kérdést a kezei közül előbújta egy bazi nagy eljegyzésű gyűrű és a szemeim majd kiestek helyéről egyből Niall felé fordultam segítség kérően, aki annyira ledöbbent, hogy majdnem Emma csúszott ki a kezei közül. Tényleg azt kérdezte  amit kérdezett? Nem, nem, nem az nem lehet ez csak egy rossz vicc ez nem lehet valóságos...
-Igen - hallottam meg Eleanor nyávogó hangját mire Louis óvatosan felhúzta az ujjára a gyűrűt és miközben a boszorkány a gyűrűt csodálta Louis végig engem nézett aztán hirtelen Eleanor letámadta, de még azután is az én pillantásom kereste, de én elfordítottam a fejem a lányomra aki érdeklődve pislogott apjára. Nem bírtam Louis-ra néz túlzottan fájt, hogy elveszi azt a nőt akitől gyereke fog születni miközben már van egy gyermeke és engem mégse akart elvenni  pedig Emma ténylegesen az Ő vére és elvileg mindennél jobban szereti míg Eleanor gyereke fogalmam sincs micsoda hisz lehet meg se születik, lehet nincs semmiféle gyerek bár nem hiszem, hogy ilyet kitalálna annyira még Ő se elvetemült. Vagy igen?
Az ajtó felé pillantottam újra ahol nevető emberek tódultak be vagyis csak négy nevető szemlélő. Liam, Danielle, Elena és Harry akik elég jól elnevetgéltek, de mikor bent megláttak minket egyből elhalkultak.
-Mi ez itt egy mauzóleum? - szólalt meg elsőként nem túl barátságosan Harry, de minden szavát Eleanor felé fordította és az ottan ácsorgó Louis felé.
-Eljegyeztem Eleanor-t - mondta ki érzelemmentes hangnembe Louis ami még szörnyűbben hangzott, mint amikor feltette tőle a kérdést. Már nem tudom hányadik tőrt döfte a hátamba az ilyen szavaival, de már biztos vérveszteségben halok meg.
-Tessék? - hallottam meg a lépcső tetején lévő Lexy hangját mire egyből felnéztem ahol Lexy és George ácsorgott.
-Igen jól hallottátok én és Eleanor összeházasodunk - megérkezett a következő tőr a hátamba hisz ez még az előző kettőnél is rosszabb. Lehet ennél még rosszabb?
-Olyan boldog vagyok - ölelte át Eleanor Louis derekát mire egy újabb tőrt vágtak a hátamba. Miért nem rajzolunk a hátamra, hogy darts táblát?
-Ez nekem tetszik - rázta mag a fejét fintorogva Emma mire mindenki rápillantott amitől a kislány zavarba jött így csak megvonta a vállát viszont a szívemből szólt hisz nekem se tetszik úgy néz ki anya és lánya ugyanazt gondolja erről az egész dologról.
-És mikor tartsuk meg az esküvőnket? - fordult bájosan Louis felé Eleanor.
-Amint Zayn és Perrie hazajön a nászútról és beavatjuk Őket is aztán gyorsan lebonyolítsuk nem akarok várni - válaszolt hadarva Louis. Hova siet? Én azt hittem a lánykérés után 1-2 évet na jó 8 évet várnak még és úgy utána esküvő hisz előbb ismerjék ki egymást mielőtt Louis elvesz egy boszorkányt.
-Hova sietsz haver? - kérdezte Liam.
-Nem akarok gondolkozik - vonta meg a vállát hanyagul Louis pedig gondolkozni mindig muszáj főleg, ha egy ilyen nagy döntésről beszélünk ebbe bele kéne gondolni.
-Gondolkodni mindig kell - hallottam meg bátyám hangját az emeletről. -Tudod az elhamarkodott döntésekből mindig te jössz ki rosszul, de te tudod én szóltam - a végén megvonta a vállát és zsebre vágta a kezeit ezzel jelezve nem érdekli, hogy Louis elbassza az életét.
Louis-ra néztem aki elgondolkozott egy percre aztán csak megrázta a fejét és közelebb húzta magához újdonsült menyasszonyát, de szemével végig engem nézett míg én próbáltam kikerülni, hogy ismét felvegyem vele a szemkontaktust  ahelyett inkább végig néztem a többieken akik cseppet se örülnek a kialakult helyzetnek, de így őszintén megvallva senki se örül ennek a frigynek csak az ara. De Ő mind végig ezt akart és most megszerezte remélem így végre békén hagy engem és Emmát is.
-Hé - szólalt meg ismét Emma. -Most akkor új mamám lesz? - amint meghallottam a lányomtól ezt a kérdést a szívem darabokba tört és a sírás határán álltam miközben kérdően Louis-ra tekintettem aztán újra lányom felé néztem aki nem mosolygott a mosoly az arcáról eltűnt pedig Őt onnan lehet felismerni a gyönyörű mosolyából. -Mert én nem akarok új mamát - szólalt meg ismét mire felém kezdett elnyújtózkodni így azonnal átvettem Niall ölelő karjaiból. Szorosan magamhoz öleltem és el nem engedtem míg Ő a vállamba bújva szorított magához hihetetlen mennyi erő van ebbe a kislányban.
-Nem lesz új mamád angyalka - simogattam szőke haját ami ki volt engedve így a háta közepéig ért már. -Én vagyok az egyetlen anyukád - suttogtam miközben Emma válla felett Louis-ra néztem aki lesütött szemmel állt ott egyszer se tekintve rám miközben Eleanor szorosan hozzábújt, de ezt mégse se viszonozta. A csend felülkerekedett a házban és még a kutyák se ugattak mindenki csendben várta, hogy ennek mi lesz a következménye, de mind tudtuk, ha Louis felszólalt volna akkor már rég megtette volna így ez a frigy hivatalosan is megszületett. Hivatalosan is elvesztettem az utolsó esélyem!

Sziasztok drágák! 
Most viszonylag hamar hoztam a részt mivel próbáltam tartani a tempót saját magammal és nem akartam újabb késést, mint múltkor. Ez a rész az a rész aminek az eleje csak úgy ömlött belőlem úristen az elejét olyan könnyen megírtam, de a végén annyit gondolkoztam, hogy szerintem az összecsapott szar lett, ha szépen fogalmazok akkor viszont pocsék, de nem köntörfalazok ez a rész vége kaki lett ami miatt még nagyon csúnyán kifogok kapni tőletek. :(
Kötelező lépés volt csak ennyit fűzzök hozzá a részhez. 

Várom továbbá is a pipákat, véleményeket és mindent amit lehet :) Nyugodtan lehet nyaggatni az FB csoportban is júl tűröm ám Őket :D  

U.i.: Majd valamikor felfogok tenni egy kérdést, vagy ide a blog-be, vagy az FB csoportban, de lehetséges mindkét helyre :)