Season 2 Chapter 13 - Biztos csak meghízott

Maite Perronie - Tal vez Manana

Eltelt egy hónap ami azt jelenti, hogy Pezz és Zayn jön haza, de Pezz balesete miatt ráhúznak még heteket, hogy kiélvezzék a nászút élményeit mivel Perrie szerencsésen felgyógyult, de rendesen kiélvezte, hogy újdonsült férje körül ugrálja, mint egy cuki ápoló fiúcska. Igen ez az egész Pezz-re vall szóval egyikünk se lepődött meg a szőke lányon akit legjobb barátnőmként hívok csak akire most nagyon nagy szükségünk lenne, de megértjük, hogy most az Ő legnagyobb problémája újdonsült férje akivel napi szinten az ágyat nyomják. Igen szó szerint nyomják! A többi részletre viszont nem igen voltam kíváncsi így ahelyett, hogy végig hallgattam volna a telefonban az 1 órás, ha nem több órás pornót inkább letettem.
Az egy hónap alatt rengeteg minden történt mégis semmi sem történt az eljegyzés óta senki se beszélt Louis-al elfogadjuk a döntését, de valahogy már nem ugyanaz a kapocs a többiek és Louis között míg Eleanor csak úgy ragyog és a nagy arca helyett az orbitális gyűrűt nyomja mindenki képében míg a hasa elkezdett kerekedni, de túlzottan nagy már most a hasa hisz elvileg 1 hónapos az még pici, lapos has. Amit Lex mondott arra a hasra az napi szinten eszembe jut; biztos csak meghízott. Szeretném azt hinni, hogy igaz, de nem bírom azt elképzelni Eleanor-ról, hogy egy ilyen fontos hazugságot találna ki csak azért, hogy Louis vele maradjon. Bármennyire is gonosz ezt mégse tudom róla elképzelni, de lehet én vagyok túl naiv és Lexy-nek van igaz. Adná az Isten, hogy Lexy-nek egyszer az életben igaza legyen.
-Ezt ki a szar tette ide? - hallottam meg Danielle kiabáló hangját pedig Ő ritkán emeli fel a hangját mire egyből ráemeltem a tekintetten. Ja amúgy épp a nappaliba ülünk és nézzük a tévét, mert jobb tevékenységet nem találtunk ki csak egy jó kis csajos filmezés. -Komolyan ennek a szarnak rohadtul nem a dohányzóasztalon a helye - Dani ritkán káromkodik, de most nagyon kiakadt hisz a dohányzóasztalon egy kép volt amin Sophia, Eleanor, Liam és Louis láthatók a képen tényleg semmi keresnivalója lent a nappaliba szóval jogosan akadt ki Dani.
-Jaj bocsi én hagytam itt - rontott be a nappaliba Sophia magassarkú cipőbe és kivette a képet Danielle kezéből. -Ja bocsi ez Liam példánya - jól megnézte a képet aztán visszaadta az előtte álló lány kezében. -Nem rossz érzés, hogy a barátod ilyen képeket tartogat meg? Én rohadtul kiakadnék - játszotta meg magát Sophia, de mind tudtuk vagyis én tudtam, hogy csak kiakarja hozni a sodrából Danielle-t és ez meg is történik hisz Dani amennyire nyugodt annyira lobbanékony.
-Rohadtul nem zavar, de Liam-nek se kell tartsd meg és riszáld ki a nappaliból a segged, mert nem vagy közkedvelt vendég - csapta Danielle a képet a kezében és az ajtó felé kezdett elkapálózni ahol Liam lépett ki felhúzott szemöldökkel. Sophia-ra tekintettem aki egy elégedett mosollyal tekintett Danielle felé aztán Liam felé lépett, hogy az ölelésében bújjon a nyomorult.
-Liam már megint kiabált velem - tette a szomorút Sophia mire Liam egyik kezével átölelte, de szemével még mindig barátnőjét nézte.
-Ingerelt - mutogatott össze-vissza Dani.
-Igaz ez? - húzódott el Liam a nem közkedvelt személytől mire Ő ránk nézett aztán Liam felé fordította bűnbános tekintetét.
-Csak azt hittem én hagytam itt ezt a képet - mutatta fel Sophia a kezében lévő képet mire Liam kikapta a kezéből. -De, mint látod a sarokba az aláírásomat egy szívvel kiderül, hogy a tiéd - hajolt bele Sophia Liam magánterébe mire az illető összeráncolt homlokkal méregette a képet míg Sophia a melleit is kidobta a felsőjéből ez a nő igazi kurva.
-Ez tényleg az enyém - emelte fel a fejét Liam és kikerülte a kurvát, hogy barátnője felé lépkedjen. -De fogalmam sincs mit keress elől a garázsba egy dobozba tettem - amint Daniella elé ért a képet elhajította a kanapé mögé és közelebb vonta magához a lányt. -Csak a mi képeink érvényesek - csókolta homlokon Liam kedvesét mire egy diadalmas mosollyal jutalmaztam Miss Kurvát aki hátat fordított a párnak és visszarobogott a konyhába mire a két szerelmes is az irány felé bámult hisz Sophia cipő kopogását még az Űrben is hallani.
-Nem jött össze neki ismét - mosolygott Daniella és belebújt Liam ölelésében.
-Sose fog - csókolta meg Daniella feje búbját. -Csak is téged szeretlek - fordította maga felé és hosszasan megcsókolt mire én egy ideig mosolyogva figyeltem Őket aztán mikor túl nyálasra sikeredett a tévé felé fordítottam a fejem és egy kéz lendülettel hátra dobtam rájuk a párnát.
-Nem hallom a filmet drágáim - fordítottam a fejem feléjük mosolyogva mire csak nevetve megforgatták a szemüket. Daniella Liam fenekét paskolva üldözte ki a fiút a nappaliból így Ő is leült mellém a kanapéra már csak egy személy hiányzott a csajos filmezésből. -Alexandra siess lemaradsz a jó részről - kiabáltam el magam mire az ajtó kicsapódott és a kanapéra ugrott őrült barátnőm.
-Miről maradtam le? - kérdezte hadarva Lex.
-Sophia-ról kiderült kurva - válaszolt mosolyogva Dani.
-Liam és Daniella majdnem felfalták egymást - folytattam mosolyogva mire a mellettem lévő illető kicsit meglökött.
-De valaki hozzánk vágott egy párnát - mondta Dani miközben mindvégig felém mutogatott.
-Okés, de én a filmre gondoltam - szólalt fel Lex nevetve.
-Ez is szinte elmehetne egy filmben - vontam meg a vállam mosolyogva mire Lex hozzám vágott egy párnát ami az ölembe esett. -Épp Jace és Clary smároltak az ajtó előtt és bumm jött Simon - válaszoltam mosolyogva mire Lex elkezdett kapálózni és a tévére cuppant.
-Most lesz a fél meztelen Jace rész - vísitozott Lex mire összenéztünk Danielle-el és egyszerre nevettünk fel Lexy megszállottságán. Amint kikerült Cassandra-tól a Végzet ereklyéi sorozat Lexy egyből elolvasta az összes részt 1 hét alatt és abba az egy hét alatt senkivel sem beszélt csak egy könyvet tartotta a feje felett és még zuhanyzáskor is olvasott amit nem tudom, hogy a francban oldott meg, de teljesen belebolondult a könyvben. Emiatt szülinapjára könyvet veszek neki addig is csend van és elvileg kiadnak egy Harry fanficition-t amit nagyon nagyon szeretnék megvenni drága barátnőmnek hátha róla és Harry-ról szól a történet. Szerintem, ha addig se javul a kapcsolatuk akkor a könyvvel együtt fog elégetni Lexy bár lehet csak engem a könyv számára túl értékes tárgy.
Hirtelen az ajtó csapódott ki és az emlegetett szamár tért haza, de csodák csodájára egyedül.
-Hol jártál drága Harold? - fordultam felé vigyorogva mire a száját csücsörítve emelte elé az ujját jelezve maradjak csendben.
-Valakinek vad éjszakája volt - nevetett fel mellettem Danielle mire Harry csak megforgatta a szemeit.
-Oh nocsak nocsak ki van itt - hallotta meg Lex a hangunkat és rögtön az ajtó felé pillantott. -Egy olyan személy lépett be az ajtón akire senkire se kíváncsi - folytatta egy merő gúnnyal mire Harry ledobta magáról a cipőt és a kabátot aztán a dohányzóasztal mellé feküdt hanyatt. -Na takarodj - kezdett el lökdösni a lábával mire az illető megragadta a lábát és lehúzta így Lexy már a derekán ült.
-Ne rugdoss - szólalt fel rekedt hangon Harry és megragadta Lex derekát, hogy a dohányzó asztalra ültesse fel és ismét hanyatt dőlt.
-Te meg húzz ki fele a nappaliból csajos filmezés van és épp egy jó pasi vetkőzését bámulnám, de a te jelenléted idegesít - kapkodta a fejét Lex a tévé és a földön terpesztő Harry között miközben mutogatott össze vissza.
-Vetkőzhettek - mosolyodott el Harry.
-Vetkőzz a barátnődnek - vágta rá dühösen Lexy.
-Ő inkább vetkőztet - vigyorodott el Harry mire Lex megforgatta a szemét és a dohányzóasztalról felpattant, hogy átlépje Harry-t és visszaüljön mellénk, és mielőtt Harry megragadta volna a lábát felhúzta. -Hol van Emma? - fordította el a fejét felénk, de most rám nézett mire én legjobb barátnőmre néztem aki elfordított fejjel mérgelődött aztán visszafordultam a göndör felé aki várta a válaszom.
-Kint van Niall-el, Liam-el és George-al - válaszoltam egy fél mosollyal felé miközben bólintott aztán hirtelen felpattant.
-Meg nézem melyik idiótát tudta átvágni - dörzsölte össze a kezét Harry mosolyogva.
-Egyiket se, mert a fő hülye még csak most megy - vágta rá Lexy rá se nézve mire Harry fintorgott egyet és tovább is vágtatott a konyha felé. -Végre eltűnt - mosolyodott el és a tévére kezdett koncentrálni ismét, de én ezt megakadályoztam mivel a távirányítót megfogtam és megállítottam a filmet. -Hé - mordult rám mire én a lehető legmesszebb emeltem tőle a távirányított.
-Miért vagy bunkó? - kérdeztem rá a nyilvánvalóra mire Ő törökülésbe helyezkedett és a karjait összefonta a mellkasa alatt.
-Féltékeny vagy - duruzsolta Danielle mosolyogva a fülébe.
-A fenéket - vágta rá gyorsan Lexy.
-Nagyon úgy tűnik - szólaltam meg ugyanúgy mosolyogva, mint Danielle.
-Mit itattok nélkülem? Én nem vagyok féltékeny Harry-re és a kurvájára hisz én George-al vagyok vagyis nem tudom hányadán állok vele, de szakítottam Harry-vel, én szakítottam vele szóval nincs jogom féltékenykedni - feldúltan mutogatta el a történteket miközben mi oldalra fordítottuk a fejünket szerintünk nagyon is féltékeny csak Lexy nem az a típus aki ezt be is vallja. -Szóval nyomd be azt a kibaszott tévét, mert Jace-re vagyok kíváncsi nem a hülye szavaitokra - folytatta mire Dani-ra néztem aki megforgatott szemmel bólintott mire egy nagy sóhaj kíséretében megnyomtam a folytatás gombot és a film varázslatos módon újra elindult.
A film végére teljesen álomba merültem és arra ébredtem fel, hogy valaki püfföli a fejemet és az a valaki az én édes kislányom hisz a csilingelő nevető hangját bárhonnan felismerem.
-Jó reggelt anyuci - mosolygott rám mikor látta, hogy óvatosan kezdem kinyitni a szemem.
-Neked is napsugár - mosolyogtam rá és felültem, hogy az ölembe fészkelhesse magát. -Hol van Lexy és Dani nénéd? És a bácsikáid? - kérdeztem tőle mosolyogva mire megvonta a vállát.
-Én azt nem tudom - rázta a fejét mosolyogva. -Azt tudom, hogy ma megígérte apuci, hogy elvisz balettozni - folytatta teljesen felpörögve mire felhúztam a szemöldökeim.
-És hol van apuci? - kérdeztem tőle mosolyogva mire újra megvonta a vállát. Jellemző Louis-ra megígér valamit Emmának erre sehol sincsen én egyszer emiatt biztos kinyírom.
-Mehetünk táncikálni? - hallottam meg a lépcső felől Louis hangját mire egyből felé fordultam, de Emma már rögtön kimászott a kezeim közül, hogy Louis felé fusson aki egyből felvette. -Te is jössz? - kérdezte tőlem mosolyogva. Menjek? Szívem azt mondja igen megyek legalább ki szabadulok ebből a bolondok házából és Louis-al meg a lányunkkal lehetek, de az eszem azt súgja, hogy ha ezt megtudja Eleanor valami szörnyűséget csinál. Mióta érdekel engem Eleanor?
-Igen megyek - álltam fel mosolyogva.
-Remek - mosolygott rám Louis mire a tekintetünk összefonódott, de ezt Emma zavarta meg.
-Megyünk már? -  kérdezte Emma mire Louis megrázta a fejét, mosolyogva és a levegőbe dobta Emmát és felrázta teljesen a kacagó kislányt.
-Megyünk te kis sajt kukac - helyezte el a kezében Emmát mire felém bökött és végig néztem a ruhámon csak egy egyszerű cicanadrág és egy hosszú kötött pulcsi díszelgett rajtam szóval tökéletes egy balettházhoz oda nem kell kirittyenteni magunkat. Az ajtóhoz igyekeztem és felhúztam a cipőmet ami egy tornacipőm és a kabátomat is magamra vettem addig Louis felöltöztette Emmát és magát, hogy indulásra készen legyünk.
Beültünk Louis fekete autójában Emma gyerekülését középre tolta és úgy csatolta be míg én elhelyezkedtem az anyósülésen és vártam, hogy Louis bepattanjon a vezetőülésben és elindulhassunk végre. Ami hamar kezdetét is vette és míg Emma hátul énekelt én előhúztam a mobilom és írtam egy üzenetet a csajoknak, hogy adják át az üzenetet a fiúknak miszerint hova is tűntünk. Mosolyogva dugtam vissza a kabát zsebembe a telefonom és Louis-ra tekintettem aki csak mosolyogva nézett rám mire én az ajkaimba haraptam. Minden tökéletes!  Mint meg nem adnék arra, hogy örökké így maradjon minden vagyis Emma, Louis és én egy nagy boldog család, de ennek a pár perc boldogságnak is örülök hisz így kívülálló embereknek még ezt mutathatjuk, ha már valóságban nincs így. Minden pillantott ki kell élvezni nem, de?
Louis leparkolt a táncház parkolója előtt míg én kikapcsoltam az övemet és amint leállt a motor kikecmeregtem az autóból míg Louis kiszedte Emmát aki közénk állt és mindkettőnk kezét megfogva sétáltunk be az épületben miközben a kis csöppség teljesen fel volt pörögve. Amint beértünk az épületben Louis-nak egyből intett az informátor, hogy merre menjünk mire Louis mosolyogva intett neki és tovább sétáltunk a két ajtós ajtó felé amit Louis udvariasan kinyitott nekünk és amint beléptünk ezernyi gyermek fogadott egyetlen egy tánc tanárral.
-Á Mr Tomlinson - fordult felénk egy hatalmas mosollyal a tánctanár akin ugyanolyan balett ruha van, mint a kislányokon és a haja fel van kötve kontyban én is akartam régen balettozni csak ahhoz sajnos pénz is kellett hisz mindenki tudja a balett a gazdag emberek tánca és mi a béka segge alatt voltunk akkoriban. -Gondolom az a kis cukiság Emma - lépett felénk mire Emma mögém bújt aztán mikor észrevette a sok-sok gyereket előjött és egy nagy mosollyal fogadta az oktatót.
-Hannah Walker - szólaltam meg mosolyogva miközben kezet ráztam a nővel.
-Örvendek önöknek örülünk, hogy eljöttek az én nevem Stella a tánc tanár - mutatkozott be kedvesen.
-Muszáj volt Emma nagyon rápörgött - kuncogott Louis mire Emma összefonta a kezeit a mellkasán mire Louis még jobban nevetett aztán felkapta. -Ne durcáskodj így volt - puszilta meg Louis Emma arcát mire a kislány összekulcsolta a kezeit édesapja nyaka körül és közelebb bújt hozzá olyan édesek együtt. -Na, de ha táncikálni akarsz nem ragadhatsz rám - szólalt meg Louis mosolyogva mire Emma elhúzódott, de még mindig a keze apja nyakán volt összekulcsolva.
-Gyere adok neked ruhát és segítek felvenni, hogy a szüleidnek meglepetés legyen a kinézeted - szólalt meg Stella mosolyogva mire kislányom elgondolkozott pár percig aztán rábólintott és Louis letette aztán Stella kezét megfogva elindultak az öltözők felé, de mindvégig hátrafelé nézett felénk míg mi csak biztatóan mosolyogtunk rá.
A gyerekek a parkett közepén ültek és sutyorogtak miközben én hátul összekulcsolta a kezeimet és úgy tanulmányoztam a fényes parkettát. Óvatosan Louis-ra pillantottam aki egy mosollyal jutalmazott így én is viszonoztam a mosolyát aztán egyik keze felém nyúlt, de csak a derekamra helyezte, hogy közelebb vonjon magához ami sikerült is neki így egyik kezeim a mellkasára helyeztem és úgy bámultam bele az igéző kék szempárban. Szaggatottan vettem a levegőt miközben megragadtam a pólóját míg az Ő arca közelebb férkőzött felém és már majdnem megcsókolt, de csak a lehelete súrolta az arcom.
-Gyönyörű vagy - suttogta lehunyt szemekkel mire én felhúztam a szemem miközben végig futottam a szemem az arcán, de a szemem azokon a varázslatos ajkakon állapodott meg. Nem, nem Hannah túl nagy hiba lenne!
Louis elengedte a derekamat és visszaállt a helyére zsebre tett kézzel miközben én a földben gyökereztem és kérdően pislogtam Louis-ra aztán megráztam a fejem és előre tekintettem ahol Stella és Emma jött vissza. Végig néztem Emmán és a haja kontyban van, mint a többi kislánynak és egy rózsaszín ruhácskát kapott amibe az a tipikus hercegnő típus, de lehet csak azért látom másnak Őt, mert Ő az én lányom, az én egyetlenem.
-Megjött a hercegnőm - szólalt meg mellettem Louis mosolyogva mire Emma kecses mozdulattal meghajolt.
-Ha megszeretnék nézni az órát üljenek csak le a padokra, mert itt útban lesznek - mondta kedvesen Stella és a fal melletti székek felé intett mire mi bólintottunk és egy puszi után elindultunk a székek felé ahova egyből leültünk és elkezdődött az első óra ami azzal kezdődött, hogy Emma bemutatkozott.
-Emma vagyok - integetett a többi kislánynak mosolyogva. -Van öt bácsikám, három nénikém és sok kiskutyám név szerint Zozo, Chase, Lucky, Shepley és Hami aki nagyon nagy pocakú kutyuska sokat eszik, mint Niall bácsi - sorolta Emma a tudnivalókat mire csak Louis-ra mosolyogtam aki mellettem nevetgélt. Azt hiszem Emmát sose kell majd féltenem Ő helyt áll bárhol, bármikor egy igazi kis harcos hercegnő. Az én hercegnőm vagyis a mi hercegnőnk.
Közelebb hajoltam Louis füléhez és a szavaimat halkan oda mondtam.
-Ezt jól összehoztuk - suttogtam és amint elhúzódtam rám vigyorgott mire felnevetettem és visszafordult Emma felé csak akkor pillantottam el a kislányom felől mikor a kezem megérzett egy meleg erős kezet ami szorított. A szék karfájára helyeztem a kezem és Louis rátette, hogy megszorítja a kezem. Felnéztem mosolygós arcára és egy mosollyal jutalmaztam aztán újra a gyerekek felé vezettem a pillantásom akik már el is kezdték a táncikálást.

***

Emma annyira jól érezte magát, hogy addig-addig könyörgött amiatt, hogy a balett ruhájában jöjjön haza, hogy beleegyeztünk így boldogan ugrált kifele a kocsiig és az egész út alatt a balett órán elhangzott zenéket dúdolgatta és ezt akkor se hagyta abba amikor Louis behajtott hisz amint leállt az autó és kisegítettük az autóból kecses mozdulatokkal lépkedett befelé a házban miközben mi ketten mögötte sétáltunk természetesen mosolyogva. Ahogy lépdeltem fel a teraszra a gyomromban előtört a gyomorgörcs hisz tudtam amint belépünk a házban eltűnik a mai nap varázsa és visszatérünk a szürke hétköznapokba amik teljesen elfeketedtek a házban lévő nézeteltérések miatt. Louis kinyitotta előttem az ajtót így beléptem a jól megszokott házban ami látszólag tök üres volt, de ez csak a nappali. 

-Megjöttem - ült le Emma a földre és leszedte magáról a cipőjét aztán a kanapé felé ugrált. 

-Szia manó - léptek ki a konyhából a többiek mosolyogva szinte az egész csapat a konyhában tanyázott kivéve ugye Perrie és Zayn.   

-Sziasztok - hallottam meg a lépcső felől a két idegesítően nyávogos hangot és inkább feléjük se fordultam hisz tudtam kik jönnek az emeletről lefelé.

-Mi ez a hacuka rajtad törpi? - pattan le Niall a kanapéra és magához húzta Emmát.

-Hát balett ruha Niall bácsi - legyintett Emma mosolyogva a kezével. 

-Én kérek elnézést - utánozta le Niall a mozdulatát mire Emma csak megrázta a fejét és már mondta volna tovább a gondolatait, de Niall belé fojtotta a szót a szokásos csikizéssel így Emma torkából az a káprázatos nevetés tört ki.

-Balett órán voltatok? - kerülte ki Danielle a kanapét, hogy mellém álljon miközben Eleanor már Louis felé is tipegett, hogy hozzásimuljon egész testével, ha tudná, hogy ma mi történt szerintem egy kanál vízben ölne meg. 

-Igen ott voltunk - mosolyogtam Danielle-re. 

-Ügyes volt a kis táncos? - kérdezte Lex. 

-A legügyesebb hercegnő - mosolyogtam mindenkire akik helyeselve bólogattak. 

Leültünk mi is a kanapéra a két vísitozó mellé miközben Sophia az egy személyes kanapéra huppant le míg Eleanor és Louis egymásból éppen táplálkozott. Szóljak neki, hogy ha éhes akkor a hűtőből egyenek, vagy hagyjam Őket? Á csak megtanították neki kiskorában. 

-Niall hagyd már békén - csapta meg Liam a szőkeség tarkóját így befejezte a kislány kínzását. -Mesélj törpe milyen volt - húzta bele az ölében Emmát mire Ő kimászott a kezei közül és a középpontban állt ahol mindenki jól látta. 

-Inkább megmutatom miket tanultam - mosolygott Emma a többiekre mire Ők érdeklődve nézték Emma kecses mozdulatait míg az én szemeim teljesen más helyre vándorolt vagyis inkább másokat néztem. Mi van azzal a szóval amit ma mondott nekem? Mi van azzal amit ma tett? És mi van azzal ami ma történt volna? Úgy néz ki Eleanor pótlék lettem Louis életében ami cseppet se tetszik én nem pótlék akarok lenni, hanem én akarok lenni neki az akit csókol, akinek kimondja, hogy szereti és aki nap, mint nap elalszik a mellkasán. Érezni akarom a csókjai ízét és mindig a közelébe akarok lenni én erre vágyom. De ez nem egy mese ahol a jó mindig győzedelmeskedik, itt nincs 2 méter hosszú hajam amivel leereszkedem a hercegemhez és boldogan élek vele amíg meg nem halok ez a valóság. A kegyetlen, de igaz valóság!

~Eleanor Calder szemszöge~

Nem hittem volna, hogy ezt mondom, de utálok ebbe a házban élni sokkal jobb lenne, ha Louis költözött volna hozzám, mert ebbe a házban Sophia-n kívül mindenki, vagy ribanc, vagy egy idióta majom ezért is hoztam a házban egy értelmiséget mármint újdonsült legjobb barátnőmet Sophia Smith-et aki alapból jönni akart már csak Liam miatt. Sophia-val van egy közös célunk; elpusztítani Hannah-t. Kiderült Ő sincs oda a kis kurváért és Danielle-ért aki egy rohadt nagy áruló a szememben, de ezt már tudjuk mindkettő egy nem közkedvelt személy. Ha már Max a maga kis gondjával van elfoglalva és szeretettel hagy ki a terveiből akkor miért ne alapítanék egy új bandát, de ha Max meggondolja magát beszállhat bár most is benne van a buliban csak megint tervezget. Én is tönkre akarom tenni, de Max teljesen bekattant folyton a halálról makog teljesen rá van kattanva Hannah megölésére múltkor a ház felgyújtását hozta fel, de lebeszéltem róla mivel én is a házba élek ami Őt nem érdekelte így megkellet fenyegetnem a zsarukkal így remélem elfelejtette ezt az őrült ötletét. 

-El figyelsz? - szólított vissza a valóságban Sophia mire ráemeltem a tekintettem teljesen elmerültem a gondolataimban. -Hol van Louis? - kérdezte oldalra döntött fejjel mire percekig én is elgondolkoztam a kérdésen aztán eszembe jutott. 

-A fattyút vitte balettra - vágtam rá a szememet megforgatva. Minek viszi ilyen helyre azt a gyereket csak leégeti magát, ha egy olyan gyermekkel sétafikál. 

-Vajon a te gyerekedet is vinni fogja? - kérdezte mosolyogva Soph. 

-Természetesen hisz amint megszületik ez a gyerek a következő lépés az lesz, hogy azt a kis fattyút eltávolítsam Louis közeléből és ez a gyermek fogja kapni az összes apai szeretetet - fogtam meg a gömbölyödő pocakomat. Ezzel a gyermekkel fogom örökké magamhoz láncolni Louis-t és ez a gyermek fog megkapni mindent és lehet, hogy a kis Emma így várja, meg úgy várja a kis testvérét, de sose fogja látni már csak azért, mert sajnos bentlakásos iskolába kerül amint eléri a kort addig viszont el kell tűrnöm. 

-De ugye nem fog rájönni Louis, hogy a gyerek nem az Övé? - kérdezte idegesen mire rámordultam. 

-Nem, ha nem jár folyton a pofád erről - vágtam rá. -Louis sose fogja megtudni, hogy ez a gyerek Max gyermeke - folytattam feldúltan mire Sophia bólintott. Így van a hasamba lévő gyermek Max ivadéka sajnos Louis-t nem tudtam könnyen bepalizni és Max rossz állapotban talált meg és az a idióta felcsinált. Mit meg nem adnék azért, hogy ez a gyermek Louis gyereke legyen akkor nem kéne hazudnom neki. Max viszont tud a gyerekéről, de rohadtul nem érdekli Ő találta ki, hogy mondjam azt, hogy Louis gyerekét hordom a szívem alatt így a gyerek is azt fogja tudni, hogy Louis az apja. 

-Ugye én leszek a gyerek keresztanyja? - kérdezte egy nagy mosollyal Sophia. 

-Persze - mosolyogtam rá kényszerből. Nem az, hogy nem bírom hisz ugyanolyan, mint én, de néha olyan kedves tud lenni azokkal ott lent, hogy hánynom kell tőle. 

-Hurrá - tapsikolt gyerekesen mire csak megforgattam a szemem aztán gyors cselekedetből elkezdtem vele örülni, mintha érdekelne is ez a kis apróság. -És mi lesz a neve? - állt le és teljesen kivirultan tette fel a kérdést mire elgondolkoztam aztán csak megvontam a vállam. Minek neki név? Nem érdekel ez a kölyök csak az a fontos, hogy ezzel a babával Louis örökké velem maradjon a többi már csak megbeszélésé kérdése. 

-Sophia ezek engem nem érdekelnek sőt ez a baba se érdekel csak az a fontos, hogy Louis velem van - fogtam meg az előttem ülő lány vállát miközben oldalra döntött fejjel figyelt engem. -Engem nem érdekel ez a kölyök - mondtam szépen lassan, hogy felfogja mire bólintott és elengedtem aztán rám nézett és megrázta  a fejét. 

-Szóval téged csak Louis érdekel, de mi lesz akkor amikor megszületik? Ki fog neki mindent megadni, ha nem az anyja? - na igen erről a Sophia-ről beszéltem megint áttért arra a kedves, ártatlan emberre, mint akik lent gyülekeznek.

-Ezért van Louis - mosolyogtam rá a vállamat megvonva. 

-Szóval egyetlen egy anyai törődést nem fogsz neki adni? - kérdezte rezzenés nélkül. 

-Ez olyan szörnyűnek hangzik, de igaz nincs szükségem egy hisztis porontyra - válaszoltam és belegondolva lehet, hogy rosszul hangzik, de senkinek nincs szüksége egy sírós, nyáladzó gyerekre aki minden másodpercben beszarik. 

-Te tudod Eleanor - vonta meg a vállát mire bólintottam hisz igen én tudom mi jó nekem. -Viszont melletted állok bármennyire is ellene vagyok ennek amit mondasz - mosolygott rám és magamhoz öleltem egyetlen legjobb barátnőmet aki mosolyogva ölelt vissza. Lehet, hogy csak kevés dolog van ami közös bennünk, de attól függetlenül a célunk közös és csak ez a lényeg a többi csak formalitás. -Ugye tudod, hogy Lexy azt hiszi csak meghíztál? - kérdezte mikor elhúzódtunk amin felnevetettem igen hallottam amikor Lexy ezt újságolta el az év legnagyobb poénjának. Hogy megfog lepődni mikor a kezembe egy gyerek lesz. 

-Idióta fruska - vágtam rá nevetve. -Játssza a menő, vicces lányt, de mindenki tudja, hogy mennyire kis érzékeny, sebzett lelkű elég szarul adja elő magát a kétszínű liba - folytattam amin Sophia felnevetett és én is ön feledetten nevettem vele. -És akkor ott van Niall aki reménytelenül beleszeretett miközben Lexy észre se veszi, mert szerelmes Harold-ba, de ahelyett, hogy vele lenne George-al kavar egy igazi ribanc a csaj - folytattam igazából Lexy miattam nincs Harry-vel, de ez már más tészta. 

-Szegény buta kis Niall hányszor próbálta már elmondani viccben az igazat Lexy-nek - kezdett bele a gúnyolódásban Sophia amin felnevetettem. 

-Olyan idióták mind - ráztam meg a fejemet nevetve. -És össze vagyunk zárva velük - morgolódtam amire csak Sophia bólintott keserűen. 

-De nem sokáig ugye? - kérdezte reménykedve Soph. 

-Hamarosan Sophia nyugalom - mosolyogtam rá. -Hamarosan mindenki eltűnik ebből a porfészekből - egy nagy mosoly terült szét az arcomon és egyszerre nevettem fel Sophia-val hisz mind tudjuk, hogy amint megszületik a baba egyesével üldözzük el a házból az embereket kivéve persze Louis-t és Liam-et, de a többiek mennek, vagy meghalnak. Az Ő döntésük minden míg a kis Emma beköltözik álmai helyére persze még ki kell találnom, hogy Louis-t mivel vegyem rá erre hisz nem fogja elengedni a gyerekét, de amíg élek addig bármire megfogom tudni győzni. Hamarosan minden visszakerül a rendes kerékvágásban! 
A telefonom zavarta meg a jókedvűségem és amint megláttam kikeress a mosoly lehervadt a számról helyette csak unottan emeltem a fülemhez a telefont.
-Mit akarsz? - nem igen van kedvem most a gyermekem apjával társalogni főleg mikor jókedvem van és Ő felhozza az újabb nagy gyilkos kísérletét.
-Hol van a te kis szerelmed? - kérdezte köszönés nélkül mire Soph-ra néztem aki szintén nem értettem miért érdeklődik Louis felől. -Csak, mert előbb láttam a szerelmedet és a gyerekét a balettház előtt a legnagyobb ellenségeddel nevetgélve. Igazán szép család lennének - hallottam Max gúnyos mosolyát mire a szám elkerekedett és az arcom dühtől égett. Ugye nem? Az a kis kurva Louis-al van és épp papás-mamást játszik vele.
-A rohadt életben - morgolódtam.
-Figyelhetnél jobban a szerelmedre, mert könnyen elveszíted - tudom, hogy most vigyorog és ezt utálom benne a legjobban az én nyomorultságomon ön feledetten nevetgél. -Szóval mit teszel most Eleanor? Tudod én elintézném, de megfenyegettél a zsarukkal bár akkor téged is könnyen feltudnálak dobni szívecske - folytatta a gúnyolódását  mire a szabad kezemmel az ágyamra csaptam.
-Te fenyegetsz engem? Te mocskos kurafi - vágtam rá dühösen mire felnevetett a vonal túlsó oldalán aztán egy éles sípoló hang szólalt meg szóval leragadta. -Idióta - dobtam le a telefonom az ágyamra ami lepattant a földre.
-Mi történt El? - kérdezte Soph aggodalmasan.
-Az történt, hogy nem várhatunk tovább a harc elkezdődött Sophia és Ők ütöttek először, de mi nevetünk a végén - vágtam rá magabiztosan mire Sophia szemei elkerekedtek meglepetéstől. -Tönkre teszem annak a nyomorultnak az életét - mondtam már csak magamnak, de a szavak csak ömlöttek belőlem túlzottan felidegesített ez az információ, de legalább tudok róla hisz az a kettő sose mondta volna el, hogy Ők ketten egy családként mutatkoznak. Akkor kezdődjék a játék!

Sziasztok drágáim! :)
Utólag is boldog Mikulást mindenkinek remélem mindenkit elhalmoztak csokival és remélem nem csak én kaptam virgácsot jogtalanul. :) :D 
Ebben a részben egy pár kérdésetekre megtaláltátok a választ szóval remélem most már békén hagytok ám, mert nem akarok senkinek előre elárulni egy-két dolgot, de néha csak úgy ömlik belőlem és kimondom pedig nem akarom, mert a meglepetés híve vagyok. :) Remélem mindenki elégedett a résszel.
Várom továbbá is a véleményeteket hisz imádom azokat olvasni és mindegyikre bőségesen szoktam válaszolni :) Szóval hajrá! :)

U.i.: Ha szerintetek Mesi remek munkát végzett a fejléccel akkor szavazzatok ITT a blogra, mint a legszebb fejléc :) Előre is köszönöm akik szavaznak rám :)