Season 2 Chapter 16 - "Nagy napok"

Say something

Fogalmam sincs hogyan és miért feküdtem le Hannah-val, de mikor megtörtént és utána a mellkasomon pihentette fejét akkor bizonyosodtam meg, hogy a múlt örökké megmarad és azt sose fogom tudni elfelejteni már csak Emma miatt se. A érzéseim felerősödtek a történtek után és már biztosra tudom mit akarok. Vele akarok lenni, egy családot akarok alapítani Hannah-val és a lányommal, velük akarom letölteni az életem hátralévő részét, mert a tudat, hogy Hannah nincs a közelembe és nem csókolhatom meg az megőrjít. Akaratlanul is újra, meg újra beleszerettem pedig ami volt köztünk annak már jó pár éve mégis újra érzem azt a szikrát amit régen éreztem. Újra megdobbantja a szívem, újra mosolyt csal az arcomra kislányos kacagás és mellette úgy érzem van értelme az életemnek. Másnak érzem magam nem egy énekesnek, hanem egy átlagos családos apukának emlékszem régen is mellette éreztem magam a legszabadabbnak. Azt nem tagadom, ha nem lépett volna újra az életemben talán sose törtek volna fel az érzéseim, de megtörtént és most vagyok a legboldogabb.

-Izgulsz már? - szólított vissza a valóságba egy bársony hang, de mégse az a hang amit hallani akarok most. Körülnéztem és a szobámba voltunk miközben Eleanor a szekrény pakolása közben mosolyog rám.
-Tessék? Miért izgulnék? - ráztam meg a fejem és oldalra fordított fejjel fordultam Eleanor felé.
-Hát az esküvő Louis már csak két nap - amikor kimondta azt a szót egész testem megfeszül és akkor tudatosul bennem, hogy mit is tettem. Eljegyeztem egy olyan nőt aki iránt semmiféle szerelmet nem érzek mégis a szíve alatt a gyermekemet várja.
Azt hiszem ideje felbontani ezt az eljegyzést.
-Eleanor - fogtam meg a kezét mire kérdően rám nézett. -Beszélnünk kell - ennél okosabbat nem is mondhattam volna gratulálok magamnak. Ezzel a kijelentésemmel még jobban fokoztam benne a kíváncsiságot és a aggodalmat amit elkéne kerülnie már csak az Ő állapota miatt.
-Mi a baj Louis? Megijesztesz - kapott gyorsan gömbölyödő pocakjához mire kifújtam a levegőt és próbáltam összeszedni a bennem rejlő szavakat amiket most készülők neki elmondani.
-Elakarod halasztani a húgod miatt - szegezte a földre a pillantását szomorúan ami nem is lenne rossz ötlet hisz Lottie lehetne egy oka annak, hogy késeltessük ezt az esküvőt, de az a nagy probléma, hogy nem az Ő  oka, hanem az én érzéseim és nem halasztani akarom. -Csak tudod szerintem Lottie-nak jót tenne ez az esküvő hisz már jobban néz ki Niall mellett, kezd felejteni - nézett fel rám mosolyogva mire bólintottam hisz igaza van sokat köszönhetek Nialler-nek aki kihúzza a húgocskámat a gödörből.
-Eleanor másról akarok beszélni - szólaltam meg ismét mire újra oldalra billentette a fejét.
-Leakarod mondani? - esett kétségbe mire összeszorítottam a szemeimet aztán bólintottam aminek hatására Eleanor-ból egy aprócska sikítás hallatszott és mire kinyitottam a szemem Ő már a földön feküdt így gyorsan letérdeltem elé és elkezdtem keltegetni, de semmi.
-Eleanor? Eleanor nyisd ki a szemed - ráztam meg a vállánál fogva, de semmi aztán az arcát kezdtem elsimogatni. -Kérlek - könyörögtem és éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel hisz nem csak Eleanor miatt aggódom, hanem a gyermekem miatt aki a hasába semmit se sejt az egészről csak annyit, hogy baj van és Ő is kétségbe van esve. Úristen túl sokszor láttam a Nicsak kibeszél filmet!
Megemeltem és az ágyamra fektettem aztán gondosan betakartam és rögtön rohantam a többiekhez segítségéért persze a lépcsőn majdnem elbotlottam, de nem számít most jobban érdekel a gyermekem aki még meg se született.
-Lou minden rendben? - kérdezte meg elsőként Liam miközben idegesen ütögettem a számokat a telefonban, de teljesen lehetetlen, hogy jó számot ütök hisz a kezem remeg, mint a kocsonya.
-Hé mi a baj? - kapta ki a kezemből a telefont Hannah.
-Eleanor.. a baba és... ajjhh - dadogtam össze-vissza miközben a telefonért nyújtózkodtam.
-Mi van velük? - kérdezte Lex nem törődő stílusban.
-Orvost kell hívnom sürgősen szóval kérlek add a telefont - nem törődtem Lexy-vel túlzottan pánikba estem, ha történik valami a gyermekkel akkor azt sose bocsájtom meg magamnak.
-Majd én hívok neked egy dokit te nem vagy jó állapotban - fogta meg a vállam együtt érzően Hannah és már tárcsázta is a számot. Nem tudtam oda figyelni mit mond az orvosnak mivel a többieknek meséltem el mindent ami történt igaz nem igen érdekelte Őket, hogy mi van Eleanor-ral, de megértettek mennyire fontos nekem az a csecsemő. -Azonnal jön a doki - tette le a telefont Hannah mire köszönetképen biccentettem aztán az emelet felé kezdtem mutogatni mire mindenki bólintott és már futottam is vissza az emeletre.
Amikor felértem a lépcsőn hirtelen megtorpantam és a tornác tetejéről hallgatóztam.
-Azt hiszem ennyi volt - ült le csalódottan Hannah.
-Ne add fel királylány - biztatta a mellette ülő Niall mire a szőke hajú lány a vállára hajtotta a fejét.
Ismét helytelenül cselekedtem és bármennyire is ragaszkodom Hannah-hoz nem hagyhatom el Eleanor-t azt hiszem amit felépül én elveszem feleségül már csak a gyermekünk kedvéért hisz mellette nincs senki nem úgymint Hannah mellett. Boldogabb lesz nélkülem hisz mellette lesznek a többiek és még azt is elfelejti, hogy a világon vagyok.
Sóhajtottam és megfordultam, hogy a szobám felé lépjek és amint beléptem az ágyamon úgyanúgy feküdt ahogy itt hagytam. Az ágyamhoz léptem és amíg vártam az orvost leültem az ágy szélére és megfogtam Eleanor hasán pihenő kezét.
-Ígérem neked sose hagylak el csak ne legyen bajotok - suttogtam leginkább magamnak mivel nem hiszem Ő most hallja a szavaimat, de talán jobb is így. Remélem elfelejti azt is ami miatt összeesett hisz nem akarok arról több szót váltani, mert meggondolnám magam és újra ez történne. Csak ne essen bajuk kérlek istenem!

***

Az orvos szerint a baba épsége miatt jobb, ha nem terheljük Eleanor-t sőt elkerüljük minden csalódottságtól és feszültségtől, hogy a babával és vele minden rendben legyen. Persze Hannah-nak elmeséltem mindent így Ő bátorított, hogy tegyem azt amit jónak látom vagyis vegyem feleségül Eleanor-t. Hihetetlen mennyire megértő és törődő típus így attól a naptól befejeztük amit valaha is elkezdtünk. Igaz könnyes szemekkel búcsúztunk el, de még utoljára egy szenvedélyes csókot hintettem ajkaira aztán az arcáról is lecsókoltam sós könnyeit. Nem akarom, hogy szomorú legyen miattam így én ezt kértem tőle. Sose fogom tudni elfelejteni ezt a csodálatos lányt!

Hirtelen feleszméltem mikor a húgom véletlen túlzottan meghúzta a nyakkendőm. 

-Hé Lotts, ne ölj meg - szóltam rá miközben megigazítottam. 

-Hupsz bocsi - mondta bűnbánatosan. 

-Ne érezd magad szarul hisz nem a te hibád én kértelek téged - fogtam meg Lottie mindkét vállát mire felnézett rám és mosolyogva bólintott. Amióta Londonba jött azóta javult az állapotba bár inkább azóta, hogy Niall beszélgetett vele azt hiszem neki nyílt meg a legjobb, de örülök neki, mert mosolyog az én kishúgom. Könnyebb lesz a költözés. 

-Miután elveszed Eleanor-t mi lesz? - kérdezte oldalra bólintott fejjel és elkezdte a nyakkendőm igazgatni újra. 

-Elviszem nászútra aztán elköltözünk - nincs titkom a húgom előtt így ezt Ő is remekül tudta mégis elszomorodott ismét a szavaim hallatán. -Húgi ne légy már szomorú a srácok itt lesznek veled és én is átjövők majd nap, mint nap - öleltem magamhoz a vállánál fogva mire a fejét a fehér ingem közé bújtatta. 

-És Emma? - nézett fel mire a fejemet hátrabillentettem. 

-Itt lesz neki Hannah és ti - válaszoltam pedig ez rohadtul nem elég egy három éves kislánynak és nekem se. Minden napomat vele akarom tölteni, de ez lehetetlennek bizonyul hisz a többiek nincsenek jóba Eleanor-ral ismeretlen okok miatt. 

-Az apja is kell neki egy életre nem átmenetileg - rázta meg a fejét miközben elhúzódott tőlem. -Tudom mire gondolsz tesó, de beszélgettem a többiekkel és, ha azon múlik mi elviseljük Eleanor-t azért, hogy ne hagyd el a lányod - folytatta mire oldalra billentettem a fejem, de Ő csak rám mosolygott. Ez az a mosoly aminek anya a mai nap folyamán örülni fog.

-Meglepetés - törtek be a többiek nevetve mire hirtelen Emma szaladt a karjaimba és gyorsan fel is emeltem, hogy magamhoz ölelhessem ezt a kis rosszcsontot.

-Itt maradsz? - kérdezte csillogó szemekkel. 

-Nászajándéknak szántuk, de Lottie elkotyogta - szólt bele nevetve Zayn mire a húgom kinyújtotta rá a nyelvét. 

-Köszönöm srácok, ha tényleg ezt akarjátok - szólaltam el mosolyogva mire mindenki szaporán bólogatott. 

-Egy banda vagyunk - szólalt meg Liam mire bólintottam. 

-Akkor azt hiszem ez eldöntve - vonta meg a vállam mire Emma átkarolta a nyakam és mosolyogva ölelt magához. Megpusziltam a feje tetejét és szeme sarkából Hannah-ra tekintettem aki mosolyogva figyelt minket mégis a szemei szomorúságot tükröztek annyira utálom ezt. Hannah-ra mosolyogtam mire Ő szégyenlősen lehajtotta a fejét és a kósza szőke tincsét a füle mögé tűrte. Bárcsak vele lehetnék és épp Ő készülődne Eleanor helyet az esküvőnkre.... álmodj, Louis.  
-Bocsi Lou, de készülődni kell - lépett felém Danielle és kivette a kezemből Emmát. -Ma van a nagy napod - bólintott mire én egy nagyot sóhajtottam és a lányok kivonultak a szobámból egyedül a fiúk maradtak bent akik már nagyjából készen voltak.
Megigazítottam a nyakkendőm aztán a székről elvettem a zakóm és belebújtam aztán a tükörhöz léptem és az utolsó simításokat végeztem el.  Megigazítottam a hajamat és begomboltam a zakómon a gombokat aztán egy nagy sóhajtással jeleztem kész vagyok.
-Szép munka, haver - mutattam fel mindkét kezemnél a hüvelyk ujjam mire a többiek mögöttem nevetni kezdtek.
-Szóval tőled tanulta - állapította meg Liam.
-Nem - ráztam meg a fejem. -Én tanultam tőle - vontam meg a vállam mosolyogva mire mindannyian bólintottak.
-Amúgy biztos ezt akarod? - kérdezte Zayn mire felé fordultam.
Őszintén? Nem. 
Viszont nem számít, hogy én mit akarok, hanem a baba épsége számít és, ha ahhoz az kell, hogy elvegyem Eleanor-t akkor megteszem, nincs más választásom. Igaz ezzel a cselekedetemmel elvesztem azt a lányt akit szeretek és aki viszonozza, de áldozatot kell hoznunk különben is van egy tervem.
-Igen, biztos vagyok ebbe - bólintottam mire mindenki csak a fejét rázta persze lehajtva. -Jaj ne izéljetek már van egy szigorúan titkos tervem - folytattam mire mindenki egyszer emelte fel a fejét és kérdően néztem rám mire rájuk mosolyogtam. -Mivel csak a gyerek miatt megyek hozzá így amint megszületik elválok tőle, de persze a gyerek miatt segítek majd neki mindenben, de érzelem nélkül nem leszek vele - magyaráztam el nekik a tervem mire elsőként hümmögni kezdtek aztán elismerően bólintottak. Tudom, hogy jó terv hisz én találtam ki szóval egyértelmű, hogy zseniális terv igaz azt ígértem neki, hogy sose hagyom el, de nem is fogom elhagyni, de arra se kötelezhet, hogy érzelem nélkül vele legye. Mellette maradok, de mégis külön leszünk.

-És, ha nem egyezik bele? - kérdezte Harry

-Beszélek vele és megfogja érteni - válaszoltam rá könnyedén mire csak megforgatta a szemét. -Jaj ne már nem gonosz Eleanor, nem fog magához láncolni, ha nem érzek iránta semmit!
-Te tudod Lou csak vigyázz - szólalt meg Niall mire bólintottam nem tudom miért utálják Eleanor-t, de nem is érdekel hisz szeretem Eleanor-t, mint egy barát és ismerem tudom milyen és Ő senkinek nem okoznak bajt. Egy igazi szent!
A szekrényemhez fordultam és a dísz virágot a zakómra tűztem míg a többit az ágyra dobtam a fiúknak mire mindegyik furcsán kémlelte. Felhúzott szemöldökkel döntöttem oldalra a fejem hisz mit nézik már láttak ilyet nem értem mi bajuk. Megvonták a vállukat aztán Ők is feltűzték magukra a rózsaszín virágocskát hát igen Eleanor választotta lehet ez nem tetszik nekik. Perrie és Zayn esküvőjén lila dísz kendőnk volt és egy aranyos csokrocska az kicsit jóban nézett ki, de ez is tetszik, mert Eleanor választotta. Miután ez is meg volt felálltak és az ajtó felé böktek ideje elindulni a templomhoz ahol ezer egy rokon várakozik ránk pedig nem nagy esküvő lesz még a sajtó se tudja hol lesz olyan okosan játszadoztunk a helyszínnel. Szegény sajtósok remélem élvezik Kanadát!
Amint a nappaliba értünk megpillantottam anyát és Fizz-t így mosolyogva öleltem meg kishúgomat és az én édesanyámat.
-Büszke vagyok rád fiacskám - suttogta anya egy mosollyal mire bólintottam.
-Hiányzol Lou - ölelt át a derekam Fizzy.
-Jaj húgi nekem is nagyon - öleltem át a húgomat mosolyogva aztán anyára néztem fel. -Hol vannak az ikrek? - kérdeztem bár szerintem tudom is rá a választ, de azért megbizonyosodók róla, hogy jól gondolom e.
-Dan-el a templomnál várnak már - mondta mosolyogva anya mire bólintottam szóval jól sejtettem, hogy anya és húgi velünk jönnek a fiúkkal. -Viszont Fizzy-nek van egy kérdése - bökött anya a mellettem álló húgom felé.
-Mi az húgi? - fordultam felé mire a homlokát kezdte vakargatni.
-Én is mehetek a lányokkal? - bökte ki végre mire mosolyogva bólintottam.
-Persze, de akkor nyomás fel - borzoltam össze a haját mire rám ripakodott aztán a lépcső felé löktem így egy nyelv nyújtás kíséretébe fel is szaladt a lépcsőn.
-Mehetünk? - fordultam vissza a fiúk felé míg anya mellém lépett így a kezem a derekára siklott úgy húztam magamhoz közel édesanyámat.
-Csapjunk a lecsóba - csapott le elsőnek Niall. -Mármint ne szó szerint értsük azért ne csapjunk a lecsóba az túl finom - folytatta fej rázva mire Liam kilökte az ajtó és utána a nevető Harry-t lökte ki.
-Niall eltudsz tölteni egy percet úgyhogy nem a kajára gondolsz? - lépett ki utánuk Zayn.
-Hmm.... - gondolkozott az állát ütögetve miközben mi is kiléptünk az ajtón. -Nem hiszem - mutatta fel a kezét a fejét rázva mire mindannyian csak megráztuk a fejünket. -Tényleg Jay tudom imádsz sütni és nem hoztál valamit - fordult hátra Niall vigyorogva anyám felé.
-Ne lejmold le az anyám - szóltam rá mire feltette a kezeit.
-A hűtőbe nézz körül, de nem csak neked hoztam az unokámnak is hagyj - szólt rá mellettem anya mosolyogva mire mindannyian felnevettünk. -Mi az? - nézett körben anya ja, hogy Ő nem tudja, hogy Emma és Niall kaja párbajt vív állandóan egymással. Ez a süti lesz a következő párbajuk díja!
-Majd meglátod anya, majd meglátod - tettem a kezem anya vállára mosolyogva és beültünk az autóba amit Liam vezetett.
Akkor tegyük meg az első lépést! 

~Hannah Walker szemszöge~

Megint mindent jól elrontottam hisz lefeküdtem vele azt hittem azután minden varázslatos módon megváltozik hisz amikor megtörtént az a ominózus pillanat olyan csodálatos volt és olyan lassan ment akkor az idő, hogy mindent újra jobban ki tudtunk élvezni. Vágytam az érintésére, vágytam a csókjaira amik belepték a testem és vágytam arra, hogy újra magamba érezhessem. És a mellkasán nyugovóra térni olyan volt, mint egy betestesült álom na ott hirtelen felgyorsult minden és most itt vagyok készülődők életem legnehezebb döntésére végig fogom nézni ahogy mást nőt vesz el helyettem és a legrosszabb megint én löktem a karjaimba hisz én engedtem el, én bátorítottam, hogy tegye meg pedig akkor kellett volna nekem kitálalnom mindent Eleanor-ról mégse tettem meg. Helyette a karjaiba löktem ami most azzal jár, hogy végig nézem ahogy kilép az életemből most már örökre hisz egy esküvőn után nincs vissza táncolás. Nincs kis kapu hiába fogja keresgélni egy esküvő örökké tart nem addig amíg szeretné. Úgy látszik ezt még nem tudja, de hamarosan megfogja tudni amikor a későbbiekbe mindenre fény derül, amikor elszeretné hagyni a banyát, de rájön, hogy Eleanor okosan taktikázott. Nem fogja elengedni Louis-t találni fog valamit, hogy újra és újra magához láncolja én meg ez végig fogom nézni hisz nem lesz más választásom nem tehetem ki veszélynek a lányomat, a barátaimat és a családomat. Elbuktam, vesztettem és ez sose fog változni!
-Hannah jobban vagy? - lépett felém Dani mire egy mosollyal jelentettem, hogy minden oké.
-Csak gyomor rontás semmi komoly - válaszoltam mosolyogva. -Mostanában elég hanyagul eszek mindent össze-vissza szóval érthető - ez most igaz is hisz nem tudtam mi van velem egyszer az édeset kívánom aztán a sósat és az édesre akkor rá se bírok nézni, mert rögtön kidobom a taccsot. Utoljára akkor volt velem ilyen mikor terhes voltam Emmával, de most ilyen nem fordulhat el hisz akkor le kellet volna feküdnöm valakivel.
Baszd ki.
Kívánatosság, rosszullétek és a reggeli hányingerek olykor-olykor hányások, és ezek mind azután történtek miután lefeküdtem Louis-al. Nem az nem lehet még egyszer nem eshetünk ugyanabba a hibába ez lehetetlen hisz védekeztünk igaz gyógyszert nem szedtem, mert épp nem volt nálam Pezz-től meg elfelejtettem kérni mivel Dani egy ideje nem szedd gyógyszer. Most így belegondolva elég lassan hatolt belém elszakadt volna megint az a nyomorult koton? Az lehetetlen! Még egyszer nem fordulhatott elő ugyanaz a esett, mint anno 3 éve az ijesztő is lenne meg nagyon furcsa meg jó kit álltatok nagyon jó is lenne hisz lenne még egy gyermekem tőle, de nem. Feleségül veszi Eleanor-t akitől szintén kisbabája lesz jó lenne, ha felébrednék a tündérmesémből.
Viszont meg kell bizonyosodnom arról, hogy tényleg csak egy hülye gyomor rontás és nincs nyoma gyerekeknek. Ha elkiabálom magam, hogy van e valakinek terhességi tesztje jó ötlet lenne? Nem éppen hisz mindenki felpörögne és Eleanor is a házban van Ő neki meg nem szabadna megtudnia azt se, hogy fetrengtem Louis-al. Szóval egy gyors megoldáshoz kell jutnom.
Körbenéztem a szobába és próbáltam azon gondolkozni egyáltalán kinek lehet terhességi tesztje Lexy-nek és Pezz-nek tuti nem két anti anyuka bár Pezz akar majd gyereket, de még nem érett meg elvileg arra a szintre, hogy anya legyen míg Lexy egyszerűen megmondta neki nem kell gyerek. Lottie-nak tuti nincs Ő még fiatal az anyasághoz túl fiatal szóval, ha lenne is neki tuti kérdőre vonnám, hogy mi a francot keress nála és ugyanez Fizz-nél. Danielle-re néztem na Ő nála eltudok képzelni egy tesztet hisz gyógyszert se szed szóval valószínűleg baba projekt van a háznál.
Sunyorogva Danielle felé léptem mire Ő kérdően nézett rám.
-Figyelj ne robbanj ki, de van neked terhességi teszted? - kérdeztem suttogva mire felhúzott szemöldökkel rám nézett míg én csak kínosan elmosolyodtam.
-Van a fürdőszobába a polcon találod - bólintott a fürdőszoba felé Ő is sutyorogva mire köszönetképpen megöleltem és még egy amolyan "ez maradjon a mi titkunk" nézéssel ránéztem és elindultam a fürdőszoba felé azzal az indokkal, hogy pisilnem kell mire mindenki rávágta, hogy siessek.
Amint beléptem a fürdőbe magamra zártam, hogy senki se zavarjon meg aztán a polcokat kezdtem átkutatni, de nagy nehezen ráleltem a hülye terhességi tesztre. Semmi szükségem nem volt arra, hogy elolvasom a dobozát helyette gyorsan tettem a dolgom és 10 percig csak hagytam hadd hozza meg az ítéletem. Ez alatt a 10 perc alatt nem egyszer kopogtak be a többiek, de csak lerendeztem őket egy remek kifogással miszerint megy a hasam hát bevették kigondolta volna.
Tíz perc után a teszthez sétáltam és behunytam a szemem, és óvatosan megfogtam aztán elsőként egy szemmel hunyorítva néztem a teszt amiből semmit se láttam így egyre nagyobbra nyílt a szemem és mikor megláttam hirtelen nem kaptam levegőt. A szívem kihagyott egy ütemet és, ha gyorsan nem kapaszkodok meg a csapban akkor össze is esek.
Két rohadt csík.
Elég rosszkor jön ez a terhesség persze örülök neki meg minden, de nem a megfelelő pillanatban tudatosult benne, ha mondjuk már akkor megtudom mikor Louis-t bátorítottam arra, hogy vegye feleségül a boszorkányt akkor nem bátorítottam volna, hanem mondjuk elmondtam volna neki mindent kezdve Eleanor-ral és Max-el aztán után ezt a gyereket mondtam volna el neki. És most már késő mindent vissza szívni, most már ez az esküvő megfog történni és utána Louis elfog menni, hogy később a másik gyerekével térjen vissza míg én itt maradok és újra lejátszódik az a folyamat ami 3 éve történt és megint úgyhogy nem tud róla. Bárcsak kapnék egy jelet, hogy most mitévő legyek mondjuk Louis-t visszaküldhetné, hogy elmondjam neki, de bármi jól jönne most. Bármi.
A tesztet visszatettem a dobozban és a fürdőszobai kukába dobtam aztán kezet mosva elindultam kifelé ahol mindenki már rám várt mivel elvileg késésben vagyunk.
-Indulás - szólalt fel Lexy és a mankójával elindult míg Lottie utána eredt, hogy a lépcsőn segítsen neki és hozzá társult még Pezza.
-Na? - léptem Danielle mellé aki rögtön feltette a kérdését és meg se próbálta eltakarni örömét Ő nagyon is örülne neki, ha megint terhes lennék.
-Semmi csak egy vonal - legyintettem a kezemmel suttogva és egy mosolyt erőltettem az arcomra mire bólintott és megsimította a vállam persze a hazugságaim egyre jobban bűntudatot ébresztenek benne, főleg az mikor Louis-nak hazudok.
Fizz unoka húgát tartotta a karjába és mikor beértük Őket felém nyújtózkodott, de én csak megráztam a fejem nem fogom elkényeztetni azzal, hogy állandóan kézben van vagyis én nem.
-Fizz nyugodtan tedd le van lába a kisasszonynak - mosolyogtam a barna hajú lányra aki csak mosolyogva megrázta a fejét míg Emma szorosan ölelt nagynénjét.
A lépcsőn nyugodtan lesétáltunk míg kintről már valaki rátenyerelt a dudára így a lépcső után kirohantunk a házból persze a maradék villanyt ami égett azokat lekapcsoltunk és úgy léptünk ki a házból. Emma elköszönt a kutyáktól így Fizz-el előre mentek míg Dani bezárta az ajtót és a táskájába tette a kulcsokat aztán elindultunk a fekete autóhoz amit fogalmam sincs kivezet, de remélem Eleanor és Sophia nem ezzel az autóval jön bár az Ő autójuk fel van díszítve ez meg sima fekete kicsit se erőltettük meg a díszítést. Amint beültünk a járműben és az utolsó becsapta az ajtót el is indultunk aztán Pezz mosolyogva nyújtotta nekem a pezsgős poharat mire én csak megráztam a fejem.
-Terhes vagy? - kérdezett rá Pezz mire a szemeim majd kiestek az helyéről aztán csak hevesen ráztam a fejem mivel mindenki engem bámult. -Akkor mi a baj, Han?
-Nem ettem semmit és nagyon megártana - találtam ki a legkézenfekvőbb hazugságot amit még Isten se hallott végül is igaz is lehetne, ha reggel nem eszek Niall-el meg 8 nyolc tojásból készült tükör tojást és utána sunyiba nem eszek még vele egy nagy tábla csokit. Igen tényleg nem ettem.
-Hát jó, de mi iszunk - adogatta tovább a poharakat Pezza mire mindenki elfogadta mosolyogva és összeérintették a poharat míg Emma is aki a rózsaszín műanyag poharával koccintott amiben tea van.
Közelebb húztam magamhoz Emmát és egy puszit nyomtam a fejére mire mosolyogva felnézett rám aztán jobban mellém fészkelődött mikor észrevettem, hogy Lottie sunyiban fotózik. Nem akartam rászólni hisz nincs is miért bár nem igazán szeretek képeken szerepelni, de ha a lányommal vagyok a képen az mindig tökéletes. Hirtelen Danielle oldalra bökött mire felé kaptam a tekintettem és éppen képet szeretne készíteni.

Készítette; Esmee H.

-Szelfi idő - mosolygott rám izgatottan mire megforgattam a szemem és mosolyogva tettem a fejem a vállához egy nagy mosollyal. Mosolyogva szóltam Danielle-re, hogy nyomja már meg azt a hülye gombot mire végre megnyomta és mosolyogva öleltem át egyik legjobb barátnőmet aki mosolyogva nézte meg a képet és rögtön ki is tette instagram-ra persze engem is megjelölt így a táskámba pittyegett is egyet a telefonom.
-Híresé teszel na - löktem meg nevetve mire megvonta a vállát mosolyogva aztán a telefonját mutatta felém. A képen Ő volt és Emma, de ez nem szelfi volt ezt inkább valaki fotózta hisz Danielle a kanapén feküdt míg Emma a hasán henyélt és ette a nápolyit. -Híressé teszed a lányom - néztem rá felháborodva, de egyből elnevettem magam mikor hirtelen Emma mászott az ölembe. Neki is megmutattuk a képünket sőt azt is amin Ő meg Danielle van mire csak a hüvelyk ujját mutatta fel mosolyogva ez annyit jelent, hogy tetszik neki. 

A kocsi hirtelen megállt és szépen sorban kiszálltunk az autóból míg Lexy-t kisegítették aztán a mankójával bicegett velünk a többiekhez vagyis a fiúkhoz.
-Nagyi - elhúzta Emma a kis kezét az én kezeim közé és mire felé néztem már Jay karjaiba volt míg mellette Louis állt mosolyogva nézte Őket aztán tekintette rám tévedt mire én elnéztem más irányába, de túlzottan vágytam a tekintetére így visszanéztem rá mire elnevette magát amin én csak megforgattam a szemem természetesen mosolyogva. A száját kinyitotta és valamit, mintha mondani akarna, de nem értettem inkább olyannak tűnt, mintha ásítana lehet csak tényleg ásít.
Elhaladt édesanyja mellett egyenesen felém tart mire én segítség kérően a többiekre néztem, de mindegyik egy huncut mosollyal elfordult, mintha éppen lenne valami dolguk a szemetek. Amikor visszafordultam Louis közvetlen előttem állt élet nagyságba mire egy nagyot nyelve felnéztem ragyogó szemeiben, de szemem lejjebb vándorolt mosolygós ajkára amik szinte hívogattak, hogy csókoljam meg, de nem lehet hisz ez az esküvője. Az esküvője. Ezután a nap után soha többé nem lehet köztünk semmi hisz felesége lesz aki nem én leszek kit álltatok a mi esküvőnk még az álmomban se jöhet létre, mert valaki belerondít.
-Azt akartam mondani, hogy gyönyörű vagy - hajolt a fülemhez mire behunytam a szemem míg lehelete csiklandozta a nyakam és akaratlanul is arra az estére gondolok amikor a nyakam Louis csókjaitól lángolt. Az ajkaimba harapva bújtattam el azt a mosolyt ami szinte kibuggyan belőlem az emlékeim miatt. Nem szabadna arra gondolnom, de olyan csodálatos volt olyan mesebeli, olyan varázslatos és még sorolhatnám a sok-sok szinonimát amihez hasonlítom azt az estét.
Visszahúzódott mire én kinyitottam a szemem és csak mosolyogva nézett le rám mire én a kezeimre néztem és elkezdtem azokkal játszadozni.
-Köszönöm, vagy mi - mormoltam az orrom alatt mire a kezét az állam alá tette ami hatására a gyomromba lévő pillangók eszeveszettül repdestek. Nem tudom mit akart ezzel a cselekedetével, de az őrületben kerget azzal mikor hozzám ér és nem csókol meg, vagy mikor a fülemhez hajol és nem hagyja ott csók lenyomatát, de viszont imádom mikor hozzám ér, vagy mikor a fülembe dörmögi a szavait. Szeretem, de az őrületben kerget ez már valami.
-Mint meg nem adnék, ha az apád téged kísérne az oltárhoz gyönyörű szép fehér ruhámba míg Emma előtted szórná a virág szirmokat én pedig az oltárnál várnálak - suttogta nagyon halkan olyan halkan, hogy alig értettem meg, de egy szerencsém volt az arcunk pár centiméterre van egymástól és lassan is mondta minden szavát.
A harang szó megszólalt mire Louis elhúzódott és mosolyogva intett aztán elindult vissza édesanyja felé.
-Bárcsak - suttogtam magam elé meredve mire a többiek felé néztem akik sajnálattal tekintettek rám, de csak megráztam a fejem és mikor visszajött kislányom megfogtam a kezét és elindultunk befelé. Danielle mellém sietett persze Liam-et magával húzta és szorosan magához ölelt igen pont erre van szükségem; ölelésre, támogatásra és egy kis sírásra.
A templomba leültünk a jobb oldalra és persze legelőre, hogy Emma mindent lásson bár én nem szeretnék ilyen közel ülni hozzájuk, de nem tehetek mást. A mi sorunkba ült még Danielle, Liam, Pezz és Zayn persze az utóbbi kislányom másik felére ült így Emma el is foglalta bácsikája ölébe a helyét míg mögém beült bátyám aki megragadta a vállam, de csak egy mosollyal bizonyítottam neki, hogy remekül vagyok. Bátyám mellett ült Lexy, Harry, Fizz, Niall és Lottie így szerencsére Eleanor rokonai nem voltak a közelembe sőt még Sophia se.
Az orgona szó felcsendült így minden jelen lévő felállt és Louis meg Jay lépegetett lassan az oltár felé ahol egy-egy puszival búcsúztak így Jay beült Perrie mellé aztán megjelent Eleanor akinek a ruháját talán most tudom megnézni jobban. Persze olyan ruhája volt amiben a hasa is belefért, mert már nem éppen pici hasa van így egy nagyon egyszerű fehér ruha volt szívecske dekoltázzsal természetesen, de amúgy nagyon szép ruha emiatt nem illik hozzá már csak a belső személyisége miatt hisz Eleanor belül nem szép. Idézem Lexy-t "Eleanor belülről rohad" ami kétségkívül igaz hisz emiatt ilyen gonosz, bestia. Eleanor is puszival és egy öleléssel elbúcsúzott apjától aki a másik oldalra ült le gondolom a felesége mellé.
-Ma csodálatos napra virradtunk - szólalt fel a pap hangja mire csak megforgattam a szemem kiegészíteném azzal, hogy már aki arra virradt bár mégis van egy csoda ami a pocakomba növekszik. -Hisz két szerelmes jelent meg templomba azzal a szándékkal, hogy Ők hitelesíteni akarják szerelmüket - ha ez az egész a szerelemről szólna nem is lenne baj, de sajnos ez a szerelem rég kihűlt és nem azért mondom, mert szeretem Louis-t pedig amiatt is mondhatnám, de mikor rájuk nézek nem azt látom, hogy Ők halálosan szerelmesek, hanem eltávolodást. Nagyon eltávolodtak egymástól és ezt nem csak én veszem észre.
-Anyuci - bökött meg Emma suttogva mire ránéztem. -Sírsz? - hirtelen kaptam az arcomhoz ahonnan éppen egy könnycsepp csúszott végig, vagy kint esik az eső és lyukas a tetőt. Hazudhatom, hogy az utóbbi?
-Csak meghatódtam - mosolyogtam kislányomra biztatóan, de Zayn csak rosszallóan rázta a fejét míg én nem törődve vele visszafordultam a pap felé.
-Eleanor Jane Calder akarod e az itt jelen lévő Louis-t hitves férjedül? - tette fel a pap a kérdés elsőnek a menyasszonynak amire csak a válasz egy elégedett vigyor.
-Akarom  - válaszolt Eleanor mosolyogva. Én megmondtam!
-Louis William Tomlinson és te vajon akarod e az itt jelenlevő Eleanor-t hitves feleségedül? - fordult a pap Louis felé mosolyogva mire az illető egy nagyot sóhajtott és körülnézett a terembe, de szeme rajtam állapodott meg. Bólintottam egy erőltet mosollyal így visszafordult a pap és Eleanor felé.
Louis nyitotta a száját míg én oldalra billentett fejjel figyeltem vártam a válaszát bár tudtam, hogy amint kimondja a szívem összetörik mégis bennem volt egy utolsó remény sugár, hogy talán az ellenkezőjét mondja. Behunyt szemekkel fohászkodtam Isten felé, de leginkább anya felé hisz bárhol is van most tudna egy kicsit segíteni nekem, hogy felnyissa Louis szemét és megváltoztassa a mondanivalóját, hogy az igen helyett Eleanor arcába köpje a nem szót. Kérlek anya én bízok benned és mindig is bíztam sőt bármi is lesz azután is bízni fogok benned, de most kérlek segíts. Segíts a lányodnak, hogy ne veszítse el élete szerelmét, hogy végre amit elrontott rendben tegye hisz tudom minden az én hibám, de rendben akarom tenni viszont az úgy nem fog menni, ha megnősül. A házasságról valahogy mindig az örökké tartó boldogság ugrik be hisz ezt láttam kicsinek és soha nem tudtam arra gondolni, hogy valaki fél év után elválik egyáltalán nem tudtam felfogni. Ha egyszer szeretsz valakit azért veszed el, hogy örökké vele légy nem azért, hogy csak fél évig persze, ha megromlik egy kapcsolat elfogadom a válást és azt is elfogadnám, ha Louis válna el a boszorkánytól csak ezzel az a probléma, hogy Eleanor nem fog belemenni a válásban örökké magához fogja láncolni Louis-t.  
Louis nyitotta a száját mire az én kezem a hasamra vándorolt igaz még semmi se látszódik, de ott egy új élet fejlődik egy újabb közös gyermek. És akkor most ugrik a majom a vízben a válasz amitől félek, de a kíváncsiság felül kerekedik.
-Én...


Sziasztok mormoták! :)<3
Igen úgy volt, hogy már csak jövőre találkozunk, de mit tehetek, ha este van szabad percem és ihlet ideg összeroppanást kapok. Igen ez egy úgy fajta betegség az ihlet ideg összeroppanás és az én találmányom.
Ez a rész kicsit rövid lett, de annál izgalmasabb és izgalmasabb én most nagyon szeretem írni Hannah szemszögét csak úgy jött belőlem a szó ömlés. Remélem nektek is tetszeni fog ez a roppant "nagy" meglepetést amit kínálok nektek. :))

Boldog Újévet mindenkinek remélem mindenkinek jól fog telni az év utolsó napja, de aztán csak óvatosan :)) 

Várom a véleményeket az új részről bármilyen hozzászólást elfogadok imádom olvasni a kommenteket. :))