Season 2 Chapter 17 - Megint

 "A szíved is jégben zárva

Itt a világ peremén.

Tudom, hogy elrontottam, 

Rémes tettem fáj.

Vajon hogy is volt?"

Legyen hó / Let it go

A szívem szinte kiszakadt a helyéről míg mindkét kezemet a hasamra tettem, de a szememet egy percre se vettem le Louis-ról meg persze az önelégült mosolyú Eleanor-ról. Nem tudtam sok százalékba fogadni arra, hogy Louis azt mondja amire én számítok így próbáltam magamat felkészíteni mégis ott volt az a bizonyos remény bennem, hogy talán az univerzum megfordul a javamra, hogy jóvá tudjam tenni a hibáim. Mondjuk kezdhetném azzal, hogy elmondom neki, hogy apa lesz bár még azzal se tudnám egyenlíteni magam hisz a sok hazugságot nem lehet úgy könnyen egyenlíteni csak, ha elmondod neki az igazat. Hiába játszom a keményet aki nem fél Eleanor-tól, de mégse valódi mivel nem merem Louis-nak elmondani az igazat ezzel eldőlt még mindig félek attól a rohadt boszorkánytól.
-Én.. igen akarom - éreztem a hangjában, hogy nem biztos döntésében, de mégis kimondta és most meg mernék rá esküdni, hogy a jelenlévők mind engem bámulnak hisz a szívem most esett egy nagyon mély gödörben. Mikor körben néztem egyedül csak a fiúk és lányok bámultak meg az én gyönyörűséges kislányom.
A sírásomat visszatartottam hisz nincs kedvem magyarázkodni majd mikor egyedül leszek a párnámnak kiöntöm az én darabokba tört szívemet Ő megérti.
Megráztam a fejem és visszafordultam az oltár felé ahol éppen a gyűrűket húzzák fel egymás ujjára egy-egy csókot váltva. Hirtelen elkap a hányinger és erre most azt mondanám, hogy terhes vagyok azért van ez, de szerintem csak a látvány nem tetszik sőt biztos vagyok benne, hogy az nem tetszik nekem, de nagyon. Miután elváltak ismét a pap felé fordultuk aki mondott még valamit aztán kinyilvánította, hogy házasok aztán ismét csók következett amin csak megforgattam  a szemem, de miután elváltak kéz a kézben elsétáltak kifelé a templomból míg a pap mosolyogva nézett utánuk, ha tudná, hogy milyen párt adott össze Ő se adta volna össze őket.
Pezz és Zayn kiszállt így én is kikecmeregtem míg Emma fekete hajú bácsikája nyakán ült szó szerint, de amint felegyenesedtem a kezét nyújtotta mire én megfogtam és egy puszit nyomtam a tenyerébe amin csak édesen mosolygott. Megvártuk míg mindenki kimászik aztán mi is elindultunk szerencsére addigra már a vendégek rég kivonultak így mi voltunk az utolsók. Amikor kiértük az ajtó előtt Ők álltak és most jön az a pillanat mikor gratulálni kell nekik. Azt hiszem most fogok teljesen elsüllyedni mélyemre.
Perrie fintorogva gratulált futtában aztán Zayn következett Emmával persze a kislány arcán mosoly terült szét mégse volt hajlandó Eleanor-nak puszit adni még a gyerek is tudja, hogy boszorkányokkal nem puszilkodunk. Utánuk én következtem és nagyon halkan egy gratulációt odavágtam Eleanor-hoz míg Ő magához húzott, de egyáltalán nem viszonoztam.
-Viszlát Hannah Walker - suttogta a fülembe aztán elhúzódott és egy gonosz mosolyra húzta a száját mire én egy erőltetett mosollyal viszonoztam aztán tovább álltam Louis elé.
-Gratulálok - mondtam lesütött szemekkel mire bólintott úgyanúgy aztán inkább elmentem mellette a Zerrie pároshoz ahol Ők várakoztak.
A többiek arcát figyeltem és mindegyik csak egy gratulációval tovább állt persze azért Liam, Harry, Niall meg a bátyám kezet fogott Louis-al, de Lexy csak bicegett miközben Harry-be kapaszkodott. Lottie és Fizzy magukhoz ölelték fivérüket, de csak fejüket rázva húzódtak el aztán Ők is közénk siettek. Danielle zárta a sort fogalmam sincs, hogy került hátra, de Ő csak elment Eleanor mellett, mintha ott se lenne aztán magához ölelte Louis-t és mintha suttogott volna neki valamit aztán egy Danielle-féle csúnya pillantással otthagyta és felénk sietett. Rám nézett mégis Liam karjai közé bújt mire én felhúzott szemöldökkel kérdeztem mi van, de csak egy legyintéssel jelezte ráér. Lottie lépett felém aki magához ölelt, de ezt az ölelést már viszonoztam és egy kis híján múlt ne bőgjem el magam igen most nagyon szükségem lenne arra a sírásra.
Louis és Eleanor megköszönték, hogy mindenki eljött és gratulált nekik aztán még bejelentették, hogy egy vacsora keretében fogadják őket a házban a hátsó kertben ami fel van díszítve remélem Lucky gondoskodott arról, hogy ne sokáig maradjon olyan szép.
Az ifjú pár beült az autóba amit Sophia vezetett így Ők betudtak ülni hátra míg mi többiek beültünk abban az autóba amivel jöttünk csak most már szűkösebb volt a hely mivel a fiúk is velünk voltak bár a Zerrie pár megoldotta Zayn egész egyszerűen beleültette az ölébe Pezz-t míg az Ő ölébe Emma csücsült. Niall beleszeretett volna ülni Lottie ölébe, de a lány egész egyszerűen kilökte onnan azzal a mondattal, hogy fogyjon le miszerint rohadt nehéz. A mai fiatalok szavaiba mindig szerepel a csúnya szó, hanyatlik a fiatalság. Baszd meg.
Niall kénytelen volt leülni Lottie és Lexy mellé míg az utóbbi a mellkasának dőlt és a lábait Harry-re tette így Lexy teljesen otthon érezte magát. Fizz az ablak mellett ült és a másik oldalon Zayn volt így egész út alatt játszott unokahúgával míg Zayn szabad kezével megcsikizte a barna hajú Tomlinson lányt amin nem csak Fizzy, de még Emma is nevetgélt.  
Én mellettem a másik oldalamon Liam ült míg Danielle kényelmeskedett az ölébe mire Liam intett így a fejemet a vállára tettem.  
-Sírj - fordult felém Dani mire csak a fejem ráztam. -Mutasd ki az érzelmeid legalább más is lássa, hogy te hogyan érzel - behunytam a szemem míg Ő mondta magáét és próbáltam visszatartani a könnyeim szerencsére sikerrel jártam az idők alatt megerősödtem.
-Hiába játszod az erőst, hogy nem sírsz tudjuk, hogy belül bömbölsz - súgta Liam mire felnéztem rájuk és mindkettő idegesítően bámultak. Felemeltem a fejem Liam válláról és csak megráztam a fejem miközben Ők mosolyogtak, de közben a fejüket rázták. Nem fogom kimutatni az érzéseim a fél família előtt, hogy Ők is tudják milyen nyomorultul érzem magam.
A kocsi hirtelen állt meg mire mindenki egyből ki is szivárgott az autóból és én se tettem máshogy sőt amint kiszálltam a kert felé vettem az irányt ott is rögtön hátrafelé igyekeztem persze az öt kis vakarék egész úton követett.  Amint benyitottam a hátsó kert kapun majdnem vissza is fordultam hisz rögtön megpillantottam egy E&L kivilágított táblát előttük meg az ifjú pár ült éppen egymásból táplálkozva. Ügyet sem vetve rájuk léptem be a kapun miközben a kis, nagykutyák egymást fellökve szaladtak volna be, de valaki megállította Őket.
-Eleanor nem akar a rendezvényen padló nyalogatókat látni - állt az utamba Sophia.
-Akkor téged miért nem küld ki? - vontam fel a szemöldököm bunkón mire rám vicsorgott a fehér fogaival amiktől a filmekben általában megvakulnak az emberek. -Inkább menj lábatlankodj a boszorkányod előtt ne előttem - kerültem ki Sophia-t, de Ő megragadta a karom így visszahúzott és egy pici választott el attól, hogy ne ordibáljak rá azt hiszem ez a terhességnek köszönhető.
-Felvágták a nyelved azt hiszem intézkednünk kell - vágta rá aztán ellökött, de gyorsan kapcsoltam így nem terültem szét a padlón. Fejemet megrázva indultam el az asztalok felé amikor hirtelen egy mellkasban ütköztem nem is akármilyen mellkasban.
-Daniel? - tettem a kezemet a számra hisz utoljára akkor láttam mikor szakítottam vele Louis miatt és mikor egy buliba a szülésem után egy kissé összemelegedtünk.
-Hannah? Úristen, de rég láttalak - ölelt magához a nálam három fejnél magasabb férfi mire én mosolyogva öleltem vissza hisz a múlttól eltekintve nagyon jó barátom volt egy időben sokat segített nekem Emmával Ő volt a kislányomnak az apa figurája csak nekem eljárt a pofám. -Hogy vagy? Hogy van a picurka? - amint elengedett egyből letámadott ezeregy kérdéssel mire csak mosolyogni tudtam hisz hiányzott már ez a nagy behemót.
-Jól vagyunk, és veled mi van? Eltűntél - bokszoltam bele a végén a vállába aztán átváltottam durcás kislánnyá.
-Los Angeles-be költöztünk és ezt te is tudod - mosolygott rám mire csak megforgattam a szemem persze, hogy tudtam, de azóta semmi életjelet nem adott maga felől teljesen elfelejtett.
-Mégse hívtál esetleg írtál - vágtam rá mire a vállamnál fogva magához ölelt és egy puszit nyomott a fejem tetejére.
-Semmit se változtál hercegnőm - mosolygott le rám mire belebújtam ölelésébe, de ezt sok-sok köhécselés zavarta meg így egyből szétrebbentünk.
-Daniel? - esett ki a szeme Lexy-nek hisz Ő egyedül ismeri.
-Hali Lexy - intett neki mosolyogva Daniel.
-Ő ki? - kérdezett rá egyből a féltékeny Harry összefont karokkal.
-Srácok Ő itt egykori barátom sőt legjobb barátom Daniel Fox - mutattam be a többieknek mosolyogva Daniel-t. -Daniel Ők itt Zayn, Perrie, Danielle, Liam, Niall, Lottie, Fizz és aki megszólalt Harry - mutattam be sorba a többieket mire Ők is furcsán, de mosolyogva intettek szerencsétlen fiúnak.
-Több mint barát, vagy elfelejtetted? - piszkálgatott Daniel mire a könyökön vágtam amire hátraesett aztán Zayn és Perrie kezét szorongató kislányra böktem. -Oh szóval te vagy a kis Emma hát mi nagyon jóba voltunk ám baba korodba - guggolt le Daniel a kislány elé mire Ő rám nézett és csak bólintottam aztán Perrie kezét elengedte és az állát kezdte ütögetni. -Bár már kész nagylány vagy - folytatta Daniel ámuldozva mire Emma kuncogni kezdett.
-Ovis leszek - mondta mosolyogva Emma.
-Wao amikor utoljára találkoztunk a legnagyobb kalandod a pelusban a kakilás volt - kapott a szájához Daniel mire most én kuncogtam.
-Akkor tényleg régről ismersz már - bólogatott Emma mire az előtte guggoló férfi is bólogatni kezdett és közelebb húzta magához Emmát aztán a térdére ültette.
-Úgy van - folytatta a bólogatást Daniel és Emma se fejezte be.
-Na jó én éhes vagyok - szólalt fel Niall mire Lottie csak megforgatta a szemét, de Emma szemei rögtön a szöszire csillantak fel és már nem Daniel-nek bólogatott, hanem Niall-nak. -Gyere manó - kapta fel a nyakába Emmát és az asztalokhoz igyekeztek.
A többiek is elindultak az asztalok felé mire kérdően néztem az egyedül maradt srácra aki csak mosolyogva bólintott és amint felegyenesedett mellém állt, és a keze a derekamra siklott nem tudom valamiért nem zavart ott így elindultunk az asztalok felé. Mikor oldalra néztem láttam, hogy Louis összeszűkölt szemekkel méregetett szóval ezt a nézést éreztem a tarkómon. Megráztam a fejem és visszaszegeztem a pillantásom előre hisz Eleanor újra bújt barátja illetve férje felé és azt már nincs kedvem végig nézni ahogy azok ketten épp nyálcserét váltanak.
Amint az asztalunkhoz értünk Daniel kihúzta nekem a széket mire én mosolyogva fogadtam aztán mellém telepedett és akkor láttam meg, hogy az ültető kártyánk egymás mellé szól míg a másik oldalamon Danielle ült, előttem meg Lexy és a két oldalán Harry és Niall. Ki írta az ültető kártyákat?
A vendégek sorba foglalták el a helyüket és miután ez megtörtént Sophia - ki más - felállt és kezdetét vette a pohár köszöntő bár nem tudom rajta kívül ki akar na még mondani valamit az ifjúpárnak mondjuk én biztos, hogy nem. Sophia után viszont a másik sorban egy ismerős alak állt fel és mikor jobban szemügyre vettem az arcom elsápadt és mikor ránéztem legjobb barátnőmre láttam, hogy Ő is szaporán veszi a levegőt bár Lexy egyből megragadta mindkét fiú kezét így az ujjperc törés maradt számára míg én a villát ragadtam meg abba legalább nem teszek kárt. Mi a frászt keress itt? Hirtelen megtalált a tekintetével és egy nagy mosolyra húzta a száját mire én elfordítottam és a mellettem ülő Danielle meg Liam kezdett elnyugtatón rám nézni.
Csak akkor fordítottam vissza mikor Louis hangja szólalt meg és megint csak köszönetet mondott aztán bekapcsolódott valami zene és az ifjúpár eljárta a szokásos táncát ami már a végére csoportos pár tánc lett hisz a végén minden szerelmespár táncolt. Louis ikerhúgai elvitték Emmát is táncolni egyedül én, Daniel és Max maradt ülve, de az utóbbival nincs is kedvem táncolni.
Daniel-re néztem aki mosolyogva bökött a többiek felé mire félve bólintottam és egyből felálltam eddigi helyemről, de mire észbe kaphattam volna Daniel már a kezemet fogta és úgy húzott a parkett felém amikor hirtelen magához rántott így a kezeim a nyaka körül fonódtak össze míg az Ő egyik keze a derekamon pihent a másikkal meg fogta az egyik karom.
-Amúgy jól érzed magad? - kérdezte miközben én végig a mellettünk táncoló házaspárt néztem más néven Louis-t és Eleanort, de leginkább Louis-t.
-Persze tök jól vagyok - fordultam felé egy mosolyt erőltetve az ajkaimra.
-Csak amikor Max Hurd épp a beszédét mondta te olyan furcsa voltál - mikor kiejtette a száján a nevét a gyomrom összerándult és akaratlanul is rápillantottam, de Ő se ült már a helyén így rögtön a kislányomat kerestem aki most nagyszüleivel volt elfoglalva míg Max-nak nyoma nem volt. Megnyugodva néztem ismét Daniel szemeibe aki várta a válaszom. Mi lenne erre a megfelelő válasz? Végül is Ő nem értheti miért is zavar ennyire Max jelenléte és nem is kell tudnia róla elég, ha én tudom sőt bár ne tudnám bárcsak elfelejthetném még a létezését is.
-Nem éppen a legjobb a viszonyunk - ez túlzás hisz utálom, mint a szar, de épp elég információ neki. -De ne beszéljünk róla - folytattam mire mosolyogva bólintott aztán a szám hirtelen véget ért így elhúzódtunk és épp akkor jelent meg mellettem akinek a szemei csillogtak rám és az arcán a mosolya kicsit vidámabb volt.
-Ellophatlak egy táncra? - kérdezte huncut mosollyal mire Daniel-re néztem aki bólintott és máris félre állt, hogy Louis elém tudjon állni. Kezei a derekamra csúsztak míg az én a kezeimet a vállára tettem neki már nem mertem a nyaka körül összefonni hisz Eleanor mindent lát igaz nem érdekel az a rohadt boszorkány, mert közönség előtt nem szemétkedik, de jobb félni, mint megijedni hisz erősítést hívott. -Tudod utálom ezt - suttogta a füleimhez hajolva így a pillangók a hasamba repdesni kezdtek viszont egyből felébredtem és kérdően néztem rá. -Bárcsak te álltál volna ott az oltárnál velem szemben - most már értettem mire értette az előbbi mondatát így csak sóhajtottam és a fejemet ráztam. Bárcsak Louis, bárcsak! 
Talán most kéne elmondanom neki, hogy terhes vagyok tőle viszont ott mardoss belülről, hogy hallgassak hisz tönkretenném az esküvőjét és, ha az esküvőt nem szakítottam félbe a terhességemmel akkor most már elég késő lenne. Előbb kellet volna kinyitnom a száma, de én helyette csöndben tűrtem, hogy Ők ketten összekötik az életüket. Most már nem lenne tisztességes beállítanom a terhességemmel így inkább elfojtom magamban bár elég nehéz dolog ez az egész.
-Hé hé - szakította félbe a táncot Pezza akinek az egyik kezébe egy pohár bor volt a másikban pedig egy dobozka. -Ki terhes? - emelte meg a terhességi teszt dobozát és egy percre letette a poharát, hogy egy zsebkendővel kihúzza a terhességi tesztet ami pozitív hisz az enyém. Basszus, basszus, basszus! -A fenti mosdó kukájában találtam - folytatta mire Louis oldalra fordított fejjel nézett körül és mikor engem talált meg csak megvontam a vállam, hogy én semmit se tudok arról a tesztről.
Danielle nézett rám kérdően mire én a földet kezdtem el nézegetni Ő tőle kértem a tesztet így talán most esett le neki, hogy mi is a helyzet és most kitálal mindenkinek.
-Az enyém - szólalt fel Dani mire felemeltem a fejem és mindenki kérdően nézett rá. -Meglepetés - tárta szét a karjait mosolyogva mire egyből Liam karjai közé bújt. Ennek örömére mindenki pezsgőért nyúlt és koccintottunk kivéve jómagam mivel nem Dani terhes, hanem én.
Daniel mellé settenkedtem ezzel elkerültem Louis-t mivel még egy hazugsággal nem bírnék a szemeiben nézni így inkább a legjobb megoldás arra, hogy elkerülöm. Daniel felém nyújtotta a pezsgőt, de én csak megráztam a fejem mire Ő letette a sajátját és a kezeimet ragadta meg, de nem húzott csak sétálva igyekeztünk el a tömegtől a ház teraszáig ahova felléptünk és úgy fordult velem szemben.
-Mit parancsolsz? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-Hannah tudom, hogy sok éve volt már ami köztünk volt, de mikor ma táncoltunk, mintha újra felerősödött volna bennem valami míg Louis-al táncoltál végig figyeltelek - kezdte el mire a kezeimet összefontam magam előtt persze a fejemet oldalra billentettem sejtettem mit akar hisz Ő Daniel. -Talán... tudod... újrakezdhetnénk? - dadogta el kérdezve  mire behunytam a szemem és már átkoztam magamban, hogy az évek során nem kerestem fel talán akkor együtt lennénk és nem kéne most visszautasítanom, mert halálosan szerelmes lennék bele.
-Daniel... - szólaltam meg keserves hangon mire felsóhajtott.
-Tudom, tudom késő kár volt megkérdezni - bólintott lógatva az orrát mire most megsajnáltam aztán a kezemre a hasamra tévedt.
-Terhes vagyok!

~Lottie Tomlinson szemszöge~

Utálom Louis-t, mert egy ilyen nőt vett el akinek csak a pénz és a hírnév számít szerintem még azzal a gyerekkel se fog törődni aki a bátyám gyermeke viszont annyira nem tudom utálni Louis-t, mert mint mondtam a bátyám és nem haragudhatok rá az örökké valóságig már egyszer próbáltam. Gyerekek voltunk és Louis elvette a kedvenc Barbie babám és levágta a haját amiért 1 hétig nem álltam vele szóban, de tovább nem bírtam túlzottan szeretem azt a hülye, naiv és idióta bátyám. A másik legnagyobb vitánk az akkor volt mikor elment turnézni és magamra hagyott akkor ott megígértem magamnak, hogy többé nincs bátyám, de mint minden vita ez se tartott sokáig, mert Louis hazajött és elmagyarázta sőt azt is megígérte, hogy mikor egyedül érzem magam nyugodtan hívjam, de ha nem venné fel írjam meg neki mi bánt és ez bevált míg Ő turnézott én nap, mint nap írogattam neki és Ő mindig visszaírt ezóta az eset óta nem volt vitánk csak civakodás. A napi vitáim áttértek a húgomra Fizz-re, de már vele is kezdenek megszűnni hisz ahogy növekszünk úgy okosodunk kivéve a töketlen bátyánk na az butul.
-Hé Lotts - szólított vissza a valóságban Niall mire egyből mosolyogva felé fordultam. Niall látványa mindig mosolyra derít az Ő jelenléte húzott ki az árokból ahova egy mocskos szemét belelökött és mikor együtt voltam Niall-el titokban vele éreztem magam a legszabadabbnak. És most mikor elveszett voltam, összetört ismét Ő mentett meg a végső összeeséstől szóval Niall-nak milliókat köszönhetek nem elég az összes nyelv amivel elmondhatnám neki mennyire hálás vagyok neki. -Okés tipikus Tomlinson vagy - megráztam a fejem mivel az előttem álló szőke hajú férfi hangosan nevet rajtam mire vállba gyűrtem.
-Elkalandoztál királylány? - karolt át Harry mosolyogva mire csak nevetve megforgattam a szemeim.
-Vedd le a mocskos kezed a húgomról - lépkedett felénk Louis mire Harry elvette a kezeit rólam és feltette a kezeit.
-Louis hagyd abba a hülye féltésed eltudom magam intézni - ripakodtam rá csípőre tett kézzel.
-De nem akartad elintézni így tettem a nagy testvére feladataim - vonta meg a vállát és Niall vállára támaszkodott mire a szöszi elhúzta a vállát nevetve így Louis játékosan csapta gyomron.
-Cseszd meg a nagy testvér feladataid - vágtam rá és áttörtem köztünk mivel nincs kedvem hallgatni Louis papolását amióta itt vagyok azóta magolja nekem, hogy ne dőljek be Harry bájának, mert csak átvág, de nem is flörtölget Harry csak magát adja hisz Ő Lexy-t szereti ahogy Niall is szóval nem értem a féltését és különben is megfájdul a fejem a sok-sok féltésétől. Felnőttem már nem kell egy utánam koslató bratyó!
Unokahúgom mögé léptem és hirtelen a hónalján felkaptam mire Ő megijedt aztán magam felé fordítottam így már csak kuncogott. Elhelyeztem a kezembe Emmát mire a két húgom felé néztem akik a babakocsi mellett állt a kicsiket figyelték vagyis velük játszottak.
-Ernest azt mondta cuki vagyok - dicsekedett Phoebe.
-Álmodban húgi - nevettem fel mire öcsémre néztem aki nevetni kezdett így visszadőlt a babakocsiba míg Doris az öklét gyűrte a szájában. -Majd én helyettük mondom, hogy cukik vagytok - mosolyogtam a húgaimra mire megöleltek és szabad kezemmel én is visszaöleltem Őket míg Emma a nyakam köré fonta a kezeit úgy kapaszkodott belém.
-Minden oké? - jelent meg hirtelen mellettem Niall mire nagyot ugrottam így az aprónép hangosan nevetett. Letettem Emmát aki az ikrekhez rohant nevetni mire csúnyán néztem rájuk és már el is tűntek a tömegben. A tarkómat fogva fordultam Niall felé mire Ő mosolyogva kémlelt imádom ezt a mosolyát.
-Persze csak Louis kiakaszt, de az mindegy - a végén legyintettem mire kuncogni kezdett így a vállába ütöttem. -Te neked nem Lexy-vel kéne lenned? - tettem csípőre a kezem mire Ő a fejével előre bökött így fejemet hátrafordítottam és éppen Harry tartotta menyasszonyfogásban úgy táncoltak. -De hát Harry kavar valami Elena-val - fordultam vissza az ír manócska felé felhúzott szemöldökkel mire Ő csak megvonta a vállát.
-Lexy-t szereti és Lexy is szereti Őt - vágta rá a földet finanszírozva.
-Ki a szart érdekel? Te jobban megérdemled Lexy szerelmét - akadtam ki halkan egy nagyot dobbantva a cipőmmel mire felnézett rám mosolyogva. -Komolyan mondom Niall te megérdemled, hogy boldog légy azzal akit szeretsz - tettem a kezem a vállára mire Ő is rárakta hatalmas kezét a kezemre és simogatni kezdte halvány mosollyal.
-Mindegy Lotts - sóhajtott mire elhúztam a kezem, de egyből megbántam hisz sokkal biztonságban volt a kezem a vállán miközben nagy kezei simogatták az én kis kezem.
-Nem, nem mindegy - vágtam rá összefont karokkal mire Ő csak a fejét rázta.
-Váltsunk témát - tette fel a kezeit mire ismét megszólaltam volna így duzzogva magam mellé tettem mindkét kezem. -Te elhiszed ezt a terhességi tesztet kavalkádot? Danielle tényleg terhes lenne? Jó persze Ő sose hazudna, de nem hiszem, hogy ilyen korán lekölykeznének Liam-el - vetette fel az új témát amire én se tudom a megfelelő választ. Fogalmam sincs mit gondoljak hisz azt tudom, hogy Danielle és Liam ráálltak a gyerek témára, de nem hiszem, hogy zabi gyereket akarnak mármint házasságon kívüli  gyereket ezt nem tudom róluk elképzelni. Még felmerült bennem az ötlet, hogy Perrie terhes, de aztán elvetettem mikor láttam, hogy csak úgy lehúzza a pezsgőt meg Ők még nem igazán terveznek gyereket elvileg kiakarják élvezni a friss házasok életét. De, ha nem a Zerrie pár és a Payzer pár vár gyereket akkor ki?
A szemem a ház teraszára tévedt ahol épp Hannah és Daniel ölelkezett, de olyan furcsán hisz Hannah egészen belebújt Daniel mellkasába. Elképzelhető, hogy van köztük valami?
Megráztam a fejem és újra Niall-ra néztem aki várt valami választ, vagy épp reakciót, de mit mondhatnék erre csak annyit, hogy fogalmam sincs mi az igazság.
-Lottie itt vagy? - hessegette előttem a kezét Niall mire bólintottam. -Rendben! Szóval te mit mondasz erre?
-Nem tudom Niall, nem tudom - vontam meg a vállam miközben a fejemet kicsit megráztam. -Fogalmam sincs mi az igazság, de engem jobban érdekel Hannah és Daniel kapcsolata - a mondatom végén a terasz felé böktem mire Ő is odakukkantott és mikor újra rám nézett a szája elkerekedett míg a szemei majd kiestek. -Szóval szerinted?
-Nem tudom Lottie, nem tudom - ismételte el az előbbi szavaimat amin elmosolyodtam míg Ő kuncogni kezdett. -De tényleg nem tudom! Szerintem csak túlkompenzáljuk hisz Hannah mást szeret és tudjuk kit - célozgatott a bátyámra kissé feltűnően bökött a bátyám felé.
-De a bátyám már nős szóval... - kezdtem bele ismét a kételkedésben mire rám mosolygott.
-Jaj Lottie drágám a házasságok 90%-a válással végződik - tette a kezét a vállamra mosolyogva mire nevetve levertem a vállamról a kezét míg Ő közelebb vont magához és belepuszilt a hajamban. -Szép színek - szólalt meg mire felnéztem rá mosolyogva így pár perce beleütköztem azokban a gyönyörű szép kék szemeiben. Azok a szemek régen jelentettek számomra valamit, régen magával ragadtak és régen milliószor vesztem el azokban a szemekben... kit álltatok még mai napig eltévedek Niall ragyogó szemeiben.
A szemem Lexy-re tévedt aki feltűnően méregetett minket míg Harry próbálta a figyelmét magára vonni haszontalanul. A villanykörte pislákolni kezdett a fejem felett és még jobban bújtam Niall ölelésében mire Ő összehúzott szemöldökkel nézett le rám míg én csak egy hatalmas vigyorral díjaztam. Belefúrtam a fejem a mellkasában és ismét beszívtam a tipikus férfi parfüm illatját amit rögtön felismert az orrom pedig elég rég volt már. Átöleltem a derekát míg Ő óvatosan húzott magához közelebb így mikor fél szememmel Lexy-re pillantottam szikrákat szórt a szemével. Talán mégis akar valamit Niall-től? Végre megvilágosodott, hogy Niall érdemli meg Őt és nem Harry!
Harry az asztalra csapott és elviharzott a terasz felé ahol elvileg Daniel és Hannah van még mindig azért kicsit sajnálom göndörkét, de Ő maga ásta ki a saját vermét. Azzal a lendülettel amivel Harry elment úgy jelent meg Lexy mögött George aki átkarolta a lányt hátulról. Baszd ki Lexy körül csak úgy forognak a pasik!
Felnéztem Niall-ra aki csalódott arccal bámulta Őket mire még szorosabban öleltem magamhoz.
-Minden rendben lesz Niall - suttogtam a mellkasának és komolyan is gondoltam hisz, ha egy lány elhajítsa Niall-t akkor az hülye. Én is megbántam, hogy hagytam elveszni Niall-t, de későn bántam meg, nagyon későn.
-Mindegy - húzódott el Niall és a fejét kicsit megrázta, hogy kitörölje a fejéből Lexy-t, de mind tudjuk az lehetetlen. Ő kihúzott a gödörből és én is kihúzom Őt! -Megyek megnézem a gyerekeket - mondta mire bólintottam és már el is tűnt míg én magamra maradtam. Megint.
Körültekintettem az embereken amikor hirtelen megláttam a Payzer párost így feléjük igyekeztem hisz tudni akarom az igazat. Sietős léptekkel igyekeztem feléjük mire épp koccintottak, ha jól látom pezsgővel. Várjunk csak, ha Dani terhes akkor nem alkoholizálhat!
-Hé te megzakkantál? - kaptam ki gyorsan Danielle kezéből a piát mire felhúzta a szemöldökét. -A baba - szóltam rá mire homlokon csapta magát aztán csak szaporán bólogatni kezdett pedig ebből már nem jön ki jól. -Na jó mondjátok el az igazat - ittam bele a pezsgőben mire Liam szeme kikerekedett, de csak megvontam a vállam. Mi van? Már majdnem felnőtt vagyok!
-Miről beszélsz Lotts? - kérdezte értetlenül Liam mire amolyan "komolyan kérded?" fejjel néztem rá így a tarkót vakargatta.
-Ez az igazság Lottie kisbabánk lesz - bújt Liam ölelésében Danielle, de ahogy mondta a szavait a földet nézegetett szóval hazudik. Nem lakók itt nagyon régóta, de elég jól kiismertem már Őket!
-Okés etessétek be ezzel Emmát, az ikreket és a bátyámat - forgattam meg a szemem.
-Hé mindenkit beetettünk ezzel - vágta rá Liam mire egy elégedett mosoly ült ki az arcomra ennek hatására Danielle ököllel barátja vállába ütött. -Áú - sikkantott fel Liam lányos hangon mire belőlem kitört a nevetés, de nem csak belőlem hisz ezt a lányos sikítás a többiek is hallották így Ők is kinevették szegény Liam-et.
Miután mindenki befejezte a nevetést ismét feléjük tekintettem és ismét elkezdtünk sunyorogni.
-Szóval? - kérdeztem újra mire Danielle felsóhajtott.
-Jó nem vagyok terhes - suttogta mire a kezemet a szívemre tettem.
-Nem mondod? - játszottam a meglepődöttségest mire most Ő forgatta meg a szemét míg én csak mosolyogva legyintettem a kezemmel. -Szóval akkor ki terhes? - tettem fel a következő kérdésem mire összenéztek és Liam csak bólintott míg Danielle hevesen rázta a fejét szóval most azon vitatkoznak el mondják e nekem, vagy ne. -Ne vitatkozzatok már inkább daloljatok - szóltam rájuk mire rám nézték, de fél szemmel összenéztek mire Dani egyet sóhajtott szóval Liam nyert vagyis elmondják.
-Gyere velem - ragadta meg a karom Danielle és magára hagytuk szerencsétlen Liam-t aki mosolyogva nyugtatott. Kirántottam a kezem Dani karjaiból, de akkor már épp meg is álltunk és a ház előtt voltunk míg a teraszról Hannah és Daniel nézett le ránk. -Mond el neki Hannah, ha már az apukának nem tudod - fonta össze a karjait Dani míg én csak pislogtam egyik lányról a másikra. Han a földet kezdet elnézegetni és akkor fogtam fel teljesen Danielle szavait. Hannah terhes, ha bátyámtól! Megint. 
-Ne légy vele durva - szólalt meg a csendben álló Daniel.
-Te inkább fogd be nem tudsz te annyit Hannah-ról, mint mi - vágta rá egyből Danielle.
-Danielle - szólalt meg Hannah is végre.
-Hannah én melletted álltam mindig, de te titkolózol szerinted milyen legyek? A legjobb barátnőm lettél azt hittem az annyival jár, hogy elmondasz mindent, de tévedtem hisz Lexy is a legjobb barátnőd és még Őt is ellököd az életedből - engedte le a kezeit Danielle. Sose láttam még dühösnek, de úgy néz ki ami késik nem múlik és most nagyon paprikás hangulatban van. -Hazudtam azért, hogy ne derüljön ki a piszkos titkod és tudod miért? Mert a legjobb barátnőm vagy - Hannah-ra tekintettem aki végig lesütötte a szemeit meg se próbált tiltakozni pontosan tudta, hogy igaza van Danielle-nek. Lehet nem élek velük régóta, de azt észrevettem, hogy Hannah rengeteg titkot őrizz meg magában és ebbe Ő maga fog belefulladni. És most, mint évekkel ezelőtt megint eltitkolja a bátyám előtt, hogy gyereke lesz.
-Na jó elég - csörtetett le a lépcsőn Daniel amikor hirtelen Hannah rohant le és állította meg.
-Igaza van - szólt rá Hannah aztán felém fordult. -Lottie neked jogod van tudni, hogy megint terhes vagyok a bátyádtól - mondta lehajtva a fejét mire az én arcomon elterült egy mosoly persze már előbb is sejtettem, de tőle hallani jobb.
-És mire vársz? Mond el neki - ragadtam meg a karját mosolyogva mire Ő csak megrázta a fejét. -Nem értelek, Han! Szereted és Ő is téged ez csak egy jel, hogy együtt kell lennetek és joga van tudni - oldalra fordítottam a fejem mire fél mosollyal csak megrázta a fejét. Már megint mit nem értek?
-Lottie ez nem ilyen egyszerű már nős és nem fogom tönkre vágni az esküvőjét - pár percre felnézett rám aztán újra lesütötte a szemeit.
-Egyszerű lehetne, de megint a hosszú játékot játssza - szólt közben Danielle.
-Eleanor gyerekének szüksége van az apjára és nem fogom elvenni tőle Louis-t már csak a gyerek miatt - vágta rá Hannah összefont karokkal mire Daniel a vállára tette a kezét. -Emmának és ennek a picinek itt vagytok ti - fogta meg a hasát mosolyogva mire egy apró mosollyal jutalmaztam hisz alig várom, hogy én is a kezemet a pocakomra tegyem ahol egy új élet növekszik. -De annak a másik babának nincs senkije így nem vehetem el tőle az apját jár neki a boldog élet - annyit ártott már neki Eleanor mégis gondol a gyerekére aki miatt feláldozza a szerelmét. Hogy lehet valaki ennyire önzetlen?
-Valamikor elmondod majd neki? - kérdeztem mire bólintott bár nem hiszem eltudná titkolni hisz az a gyerek megfog születni és azt még Louis is észreveszi, hogy van egy csecsemő a házban.
-Persze, hogy elmondom neki egyszer, de nem most és nem is a közel jövőben - mondta Han mire Danielle elé állt és magához ölelte ez annyit jelent, hogy szent a béke. Hannah megragadta a kezem és engem is belevont az ölelésben igaz, hogy titkolózik, de nem tudok rá haragudni talán, mert régóta ismerem, vagy talán azért, mert Ő az első és utolsó sógornő jelöltem, de lehet mindkettő ok miatt.
-Hannah jössz táncolni? - kérdezte Daniel a tarkóját vakargatva mikor elhúzódtunk mire a kérdezett személy ránk pillantott míg mi mosolyogva bólintottunk így Hannah szégyenlősen bólintott. Daniel megragadta a lány karját és vitte a tánc parkettre nem azt mondom, hogy Daniel rossz ember, de remélem nem lesz szerelmes Hannah-ba, mert csak koppanni fog.
-Na jó most már nem bírom - fordult felém kis idő után Danielle mire felhúztam a szemöldököm. -Mi van közted és Niall közt? - fakadt ki belőle a kérdés mire én elkezdtem köhécselni pedig semmi se akadt meg a torkomon. -Jaj ne már Lottie drága a vak is látja, hogy eléggé közel álltok egymáshoz - célozgatott Dani egy mosollyal mire én nevetni kezdtem. Bárcsak lenne köztünk valami, de nincs mivel Nialler más lányba szerelmes és csak azért vagyunk sokat együtt, mert segítek neki megszerezni a lányt semmi több.
-Csak felhúzott a karomnál fogva a földről ennyi - válaszoltam mosolyogva mire Danielle mosolyogva oldalra döntötte a fejét. -Nem vagyok belé szerelmes és Ő se belém - vágtam rá egyből mire feltette a kezeit védekezésképen és, ha Emma rohan felénk még hozzá tettem volna valamit.
-Lottie segíts - kapaszkodott a lábamba Emma mire gyorsan felkaptam így a kislány a vállamba fúrta a fejét. -Egy szőke őrült kerget - suttogta mire Danielle és én egyszerre kezdtünk kuncogni.
-A szőke őrült nem Niall bácsikád? - kérdezte Danielle a kislánytól mire bólogatni kezdett.
-Tőle nem kell félned manó - pusziltam meg a fejét mosolyogva mire még jobban közelebb bújt hozzám. Mivel ijesztette meg ez a vadbarom? -Ha nem haragszol Dani most ellátom a szörny baját - szóltam oda Danielle-nek mire mosolyogva bólintott és mielőtt elhaladtam volna mellette a szemöldökét húzogatta mire én csak megráztam a fejem.
Átvergődtem a tömegemen és pontosan tudtam hol találom a szörnyet hisz valószínűleg energiát gyűjt süti evés közben. És így legyen ötösöm a lottón! Pont ott volt ahol gondoltam és mikor meglátott minket tele szájjal felnézett míg én kuncogni kezdtem hisz tiszta csokis volt a szája. Közelebb léptem hozzá és a szabad kezemmel megfogtam a szalvétát, és óvatosan kezdtem letörölgetni a szája körül a csokit.
-Rondábban eszel, mint a kisbabák - kuncogtam mire Emma is nevetni kezdett az ölemben.
-Kölcsön adjam a régi előkém? - nevetett Emma mire lepacsiztam a kislány míg a csokis szájú duzzogni kezdett.
-Éhes voltam na - dőlt hátra a székben mire mosolyogva ráztam meg a fejem. Mikor nem éhes?
-Mindegy - mosolyogtam rá. -Mivel ijesztetted meg Emmát? - tettem csípőre a szabad kezem és most Ő nevetett. Tipikus Niall. 
-Azt mondtam, ha nem add sütiből este meglátogatja a süti szörny - vallotta be győzedelmes mosollyal Niall.
-Idióta vagy - vágtam rá aztán a kezembe lévő kislányra néztem. -Manó ne aggódj az este hozzád a jó süti szörny jön, de Niall bácsikád a sarokba végzi, ha bánt - pusziltam meg a kis arcát aztán letettem. -Menj játssz és ne törődj a lökött bácsikáddal - mosolyogtam rá egy aprót mire bólintott és már el is futott persze a ruhácskája ide-oda lebegett a levegőben.
-Dühös vagy rám? - fordultam vissza Niall felé aki bűnbánatos arccal nézett rám. Hogy az ördögben tudnék rá dühös lenni? A manóban azok a szemek legyőznek!
-Igen - hazudtam mivel, ha azt mondom neki nem akkor önbizalommal tele lesz és nem tudjuk majd lelőni. -Még csak 3 éves nem mondhatsz neki ilyet - tettem csípőre mindkét kezem mire bólintott lehajtott fejjel. -De megbocsájtok - és tessék Lottie megint sikerült levennie a lábadról túlzottan aranyos mikor játssza a bűnbánatos kisfiút. Argh.
-Nekem mindenki megbocsájt - pattant fel mosolyogva mire felhúztam a szemöldököm hisz ezt a mondatot hallottam már valakitől nem is egyszer.
-Tőled tanulja Emma ezeket!
-Nem - rázta meg a fejét. -Én tanulom tőle - vonta meg a vállát mosolyogva mire csak megforgattam a szemem.
-Lopjátok egy 3 éves szövegét na szép - kuncogtam mire kikerülte az asztalt és elém állt. -Találjatok ki magatoknak szöveget - fonom össze a karomat a mellkasomnál mire kérdően felhúzza a szemöldökét persze mosolyogva és kihámozza a kezeimet így újra leesnek magam mellé. Az egyik kezemet két keze közé fogja és lágyan elkezdi simogatni mire engem kirázza a hideg és a számba harapva fojtom el a kitörésem amit kivált belőlem ez a kis gesztusa. Még mindig ilyen hatással van rám ezt nem hiszem el. Egyszerűen képtelenség hisz ami régen köztünk volt az elmúlt, de úgy néz ki az érintése még mindig ilyen hatást fejt ki belőlem.
Hirtelen a feje megindult felém mire én behunytam a szemem és vártam. Vártam, hogy ajkai az ajkaimhoz érjenek aztán egyik szememet felnyitottam és megláttam a háttérbe Lexy-t és egyből megvilágosultam, hogy ez mind Ő miatta van. Azért akar megcsókolni, mert Lexy is látja és féltékennyé akarja tenni. Igen én is ezt csináltam, hogy féltékennyé tegyük Lexy-t, de ebbe a csók nincs benne. Ha megengedném, hogy megcsókoljon elindulna egy lavina bennem így is már a szélén állok vele így a kezemmel ellöktem magamtól aztán kikerülve elrohantam egy olyan emberhez aki megvéd, aki mellett biztonságban vagyok és aki nem kérdezz semmit csak ölel magához szorosan.
Az anyukámhoz.


Sziasztok drágák!:)
Remélem mindenki újra belerázódott az iskola kezdésben így szünet után hát én remekül kezdtem szerdán gyakorlaton a gyerekosztályon voltunk - pici babáztam jujci - és valamit elkaptam tőlük így csütörtökön második óra után haza küldtek így 2 napot az ágyba töltöttem szó szerint a fekvéstől haldokoltam már.  Remekül kezdődött a szünet utáni első hetem tényleg...
Viszont remélem azért ti nem voltatok ilyen szerencsétlenek. :) Igazából ma vettem rá magamat, hogy befejezzem a részt csak nektek, csak miattatok. Cuki vagyok? Tudom. :3 :D
Kicsit rövid lett ez a rész, de remélem emiatt még megbocsájtotok nekem ez most nem annyira nyerte el a tetszésem. :/ A Hannah szemszög meg kész vége...

Várom ettől függetlenül véleményeteket a rész után kommentben! :)

U.i.: A 2016-os év első új része ezennel megnyitom a 2016-os évet :D