Chapter 8. - Ez nem örökké szól

Sziasztok éjszakai baglyok akiket szeretek!:)

Boldog Újévet kívánok mindenkinek! B.U.É.K. :)

Szerintem ez az a rész amivel sokat dolgoztam, mert semmibe se voltam biztos. Mégis minden van benne ami kell még Emma is. Emma team yeeey :D Akinek Emma Tomlinson a kedvenc az rossz ember nem lehet.:) :D

Most ízgulok a legjobban, hogy mit gondoltok erről a részről hisz akkor is ez a rész más, mint a többi és ezért izgulok.:( Még egy szemszögből akartam írni, de gondolkoztam és ezt egy szemszögős résznek teremtettem így a következő részbe két szemszögből olvashatjátok.

Nem is fecsegek tovább, mert tudom a fele fecsegésem nem olvassa el senki csak a részt szóval hiába jártatom a pofám feleslegesen.

U.i.: Vélemény kifejtős kommenteket várok a rész végénél!

Eva H.xxx

~Hannah Walker szemszöge~

A fiúk agglegény lakásába lenni hát, hogy is mondjam nem éppen a legjobb, ha Liam nem lenne akkor úsznának a szarba már. A dohányzó asztalon ami az ablakhoz volt tolva tele volt a tegnapi vacsorájukkal és a többi kacattal a konyhába be se merek menni, mert ott tuti nagyobb rendetlenség van, mint a nappaliba. Mondjuk, ha már így visszajött a szó a nappalihoz akkor a padló tele van ruhákkal és a alsónadrágokkal szinte már a szép fa padlót se lehet látni csak nem értem miért a földön tárolják a ruháikat. Sose fogom megérteni a férfiak logikáját hiába strapálom magam.
Arra gondoltam kicsit próbálok rendet rakni, de kevésbé sikeresen, mert amint fel akartam állni már egyből visszalöktek azzal az indokkal, hogy inkább pihenjek és élvezem a kényelmet a szarral teli lakásba. Igaz luxusba élnek. 
A nyugodt csendet egyből meg is zavarták.
-Éhes vagyok, de nagyon - kezdett el énekelni Niall közben a hasát fogta.
-Kigondolta volna - forgatta meg a szemeit Zayn.
-Én nem gondoltam - szólalt meg Louis, de egyből hozzá is vágtak egy párnát. -Jól van na gondoltam!
-Ha szeretnéd Niall összeütők valami ebédet - szólaltam meg már én is.
-Megtennéd? - ugrott az ölembe Niall, mint egy kis gyerek.
-Ha leszállsz rólam akkor igen - mosolyogtam rá.
Lepattant rólam a szöszi és egyből felhúzott, és a konyha felé vitt. A konyha tényleg rémes állapotba volt, mint a nappali. Elsőként a takarítással kell kezdenem azt hiszem.

Képzeljétek el sok koszos edénnyel!

Közeledtem a mosogatóhoz amikor megláttam drága kislányom ahogy a mosatlan edényekkel ül a mosogatóba miközben folyik a víz még rá. Elsőnek nem hittem a szememnek, hogy Emma a mocskos edények közt játszik a csapból folyó vízzel aztán felfogtam már. Kislányom felnézett rám és csak mosolygott, mintha ez a kis fürdése csak valami játék lenne. Melyik agy halott rakhatta bele?
-Te meg mit keresel itt manócska? - emeltem ki meztelen kislányom a mosogatóból aki még mindig vidáman mosolyog. -Apukád volt az?
Emma a válaszra csak kacagott egyet és a kis kezével eltakarta az arcát. Szóval Ő volt az. Az én kislányom mindig elárulja magát csak rá kell nézni és már tudod az igazat.
-Fiúk! - kiáltottam el magam mire mindegyik fiú egyből előttem termet és kikerekedett szemmel néztek rám erre én csak feltettem a kérdést amire tudni akarom a választ. -Emma mit keresett a mosogatóba a piszkos edények között?
Mindegyik fiú elhallgatott és egyszer néztek Louis felé.
-Ne nézzetek rám nem csak az én ötletem volt ott megfürdetni - csattant fel Louis. -Egyébként Niall tette bele amikor ment a hűtő felé.
-De Zayn mondta, hogy tegyem bele - védekezett Niall.
-Mert Harry mondta - mondta Zayn.
-Nekem Louis parancsolta - mondta Harry és mindenki Louisra meredt.
-Nekem Liam mondta, hogy fürdessem meg - próbált védekezni Louis.
-A fürdőkádra gondoltam, hogy ott fürdesd meg te idióta - ütötte  homlokon Liam Louist.
-Én is arra gondoltam, de azok az idióták értették félre azt hiszem - fogta meg Louis a homlokát.-Különben is élvezte a lányom ahogy hallottam nem sírt.
-De akkor is a piszkos edények között volt Louis értsd már meg kicsit gondolkozz már Ő nem egy játék baba, hanem egy igazi gyerek - szóltam közbe már én is.
-A bakik előfordulnak - morogta halkan Louis.
-Ennyiszer? Túl sok bakid volt már és ezzel Emmának teszel kárt nem vagy még felelősség teljes az apaságra - mondtam halkan a végét remélve, hogy nem hallják meg, de meghallották.
-Te se voltál elsőre tökéletes anya szerintem - mondta Louis és mielőtt beleszólhattam volna folytatta.-Most tudtam meg, hogy apa vagyok és elvárod, hogy mindent jól csináljak? Különben is Emma 1 éves nem tudhatom mit kell csinálni vele én nem ismerem Őt újszülött kora óta és próbálok jó apa lenni, de nem megy könnyen. Kérlek értsd meg!
-Megértelek, mert teljesen igazad van, de te is érts meg hisz eddig csak anya,apa és legjobb barátnőm segített nekem és ez új nekem, hogy Emma megismert téged vagyis az apját meg a "keresztapjait" így próbálok jó anya módjára viselkedni, hogy Emma engem is szeressen, mert amióta megismert Emma csak veled van ami egy anyának rosszul esik - mondtam ki magamból mindent ami eddig bántott.
-Hülye vagy azért van velem Emma, mert meg akarom ismerni, de sose fog elfelejteni téged aki hordozta 9 hónapig a hasába és aki vele volt ez a kislány jobban  szeret téged, mint bárki mást - mosolygott Louis rám.
Amikor Louis mosolyog akkor nekem is mindig mosolyognom kell, mert nem tudom a Louis fajta mosoly az eléggé fertőző.
-Elviszem megfürdetem - szólalt meg Louis ismét. -Fürdőkádba!
-Fiúk felügyelnétek? - fordultam a többiek felé.
A fiúk csak rámosolyogtak és a kezüket a homlokukhoz rakták tisztelgésként ezzel jelezve, hogy számíthatok rájuk. Louis átvette tőlem meztelen kislányunkat és el is indult a fürdő felé nyomába a fiúkkal akik mindvégig követék.
Visszafordultam a konyha felé és azon gondolkoztam mivel is kezdjem, mert az a szabály a legtisztább résszel kell kezdeni, de itt nincs legtisztább rész. Itt minden csupa rumli és kosz. Nem gondolkoztak még egy takarítónőn? Vagy most az én lennék? Na azt nem ez csak átmeneti én nem takarítok helyettük majd Ők megtanulnak rendet tenni maguk után, ha ehhez segítség kell, de megtanítom nekik.
Fejembe kiszámoltam, hogy mivel kezdjek és a mosogatásra esett választásom szóval egyből a mosogató elé álltam ahol majd nem el is estem egy gumikacsába ami nem tudom mit keress a konyhába. Egyik lábammal arrébb löktem a gumikacsát és neki is kezdtem a mosogatásnak.A mosogatást követte a tányérok tisztára törlése és helyére tétele aztán következett a tűzhely takarítása ami a legmacerásabb volt szerintem a tűzhely sose volt tiszta. Utána következett a mikró kitakarítása, a pult letörlése és a legutolsó volt a felmosás.
Amire mindennel kész lettem rá se lehetett ismerni a konyhára olyan más lett. A tűzhely úgy nézett ki, mintha új lenne ahogy a mikró is. Sose végeztem ennél jobb nagy takarítás még most büszke lenne rám az anyám! Igazándiból a nagy takarítás közben jöttem rá, hogy egyetlen tiszta pohár se volt és pedig adtak nekem egy pohár narancslét akkor vajon milyen pohárból ihattam? Van egy sejtésem, hogy abból a pohárból isznak, amelyik a kezük közé kerül és hát ez gusztustalan. Vajon melyik fiú nyál cseréjéből ihattam? Hacsak nem Ők nem is pohárból isznak ezt is el tudom képzelni róluk, de Liamről nem. Talán Ő elmosta a poharam és nem keveredett egyikkel se a DNS mintám na jó ebbe bele se merek gondolni. Brzz...
Amikor feleszméltem azt vettem észre, hogy az ajtóba állt Liam és csak ámult-bámult.
-Ilyen rend se volt még itt - dőlt az ajtó karfájának.
-Hát meg tettem minden tőlem telhetőt és ez lett - mosolyogtam rá. Valójában Liam volt az a fiú aki elsőre is kedves volt velem és emiatt vele jobb kapcsolatot ápoltam, mint bárki mással. Érdekes régen Harryre támaszkodhattam most meg Harry megöl a tekintetével néha.
Változnak az idők és én is nagyon sokat változtam azóta szerintem.
-Erre mit mondjak? Köszönjük, hogy segítesz nekünk - mosolygott és mielőtt beleszólhattam volna Ő folytatta. -De hidd el holnapra ugyanolyan kupi lesz!
Erre már felnevettem ahogy Liam is valójába erre számítottam, hogy nem lesz ilyen szép rend.
-Sejtettem - mondtam.
-Liam! Segíts! - hallottuk meg Niall kiabálását olyan, mintha fuldokolna. Mi csinálhatnak ezek? -És mond meg Hannahnak csinálja az élelmem, mert éhen veszek!
A másik fele kiabálásra számítottam hisz megígértem neki és lemertem volna fogadni, hogy kiabálás közbe fogta a hasát, mint egy terhes. Tényleg Niall nem terhes? Én terhesen sokat ettem csak Niallnek nem gömbölyödik a hasa Ő örök csont sovány szóval bármennyit ehet a szöszi.
-Hallotta és megyek! - kiabálta vissza Liam, de mielőtt kilépett volna visszanézett rám. -Hajrá.
És ismét egyedül maradtam a konyhájukba és fogalmam sincs mit is főzzek a has póknak és a többieknek. Recept könyvet hiába is keresnék szerintem egy kan lak tanyán nincs ilyesmi szóval a puskázás kilőve. Így maradt a régi terv ami nem más, mint megnézni milyen alapanyagokból is élek ez az egyetlen megoldás, de azt elárulom boltba biztos nem megyek le kajáért.
Minden olyan helyet megnéztem ahol alapanyagnak kell lennie és találtam is olyat ami pont tökéletes ahhoz amit főzök. Az étel egyszerű mégis a legfinomabb vagyis hát én eléggé jót tudok csinálni és az a étel nem más, mint a spagetti. Egyszerűen imádom és olyan könnyű elkészíteni sőt hamar kész van, hogy ennél jobb alapanyagokat nem is találhattam amiből eszembe jutott, hogy én nekem a spagetti a specialitásom. Szóval neki is álltam elkészíteni...
A konyhába áradt a spagetti illata és, ha nem lettek volna rajtam kívül még öten plusz egy gyerek akkor neki is állok elpusztítani az egészet így csak az ebédlő asztalra megterítettem mindenkinek amíg Ők türelmetlenül várták az elemózsiát. Rosszabbak, mint Emma pedig nála nem hittem volna, hogy találok rosszabbat, de sikerült. Mindenki megkapta a tálját és egyből el is kezdték falni viszont szegény kislányom csak nézte Őket a gyereküléséből amit egy székre tettünk, hogy Ő is velünk legyen. Emmának is csináltam egy kis répa pürét, de amikor repülőzve próbáltam megetetni Ő megtagadta tőlem.
Viszont egy kérdés aggasztott.
-Fiúk valaki majd haza vinne evés után? - kérdeztem és hirtelen mindegyik fiú megmerevedett. Ugye tudták, hogy haza megyünk?
-Haza mész? - csüggedt le Niall teli szája.
-És haza viszed Emmát is? - szomorodott el Zayn.
-Kifog reggelit csinálni? - szólalt meg ismét Niall.
-Fiúk visszajövők még ne aggódjatok csak nekem és Emmának otthon a helye, de mindennap átjövők - mosolyodtam rájuk.
-És csinálsz még ilyen isteni dolgokat? - bökött az ételre Niall.
-Természetesen - mosolyodtam rá.
-Köszönjük, hogy kitakarítottál helyettük - szólalt meg Liam is már.
-Máskor is megteszem, de legközelebb csak akkor, ha fizetek - nevetem el magam.
Mindegyikük elnevette magát kivéve Louis és Harry. A fiúk folytatták a táplálkozást addig én összeszedtem Emma holmiját - azt a keveset - amit találtam.
Amire végeztek az evéssel addigra én és Emma mára elkészültünk, és csak álltunk az ajtóba várva, hogy valaki haza vigyen minket.
-Ne menj - borult rám Niall én meg szorosan megöleltem a szöszit.
Zayn lehámozta rólam Niallt utána Ő is szorosan magához ölelt aztán Őt követte Liam és ennyi. Louis csak állt ott tehetetlenül egyedül kislányát emelte fel akit szorosan megölelgetett és amikor elengedte még búcsúzás képen egy puszit nyomott a kislány feje tetejére és átadta nekem. Most ez azt hiszi, hogy többé nem találkoznak? Ez nem örökké szól valaki világosítsa már fel Louist!
-Hello - intette Harry egy gúnyos mosollyal. Hova lett az a srác akit régen mindig velem volt?
-Sziasztok akkor holnap - mosolyogtam rájuk és kinyitottam az ajtót.
Azzal a lendülettel amivel az ajtót nyitottam ki is léptem a házból és a nyomomba Zayn volt. Szóval akkor Zayn visz minket haza na az jó. Zayn betette Emmát a gyereküléssel hátra, de bekötni már nem tudta így én kötöttem be kislányom aki egész végig az ajtóba álló fiúkat nézte. Mi van Ő is azt hiszi ez örökké szól? Utoljára mondom ez nem örökké szól!
Beültem az anyós ülésre Zayn mellé és még intettem egyet a fiúknak mielőtt Zayn elhajt vele. Több se kellet Zaynnek már el is hajtott tőlük én meg lediktáltam neki a címünket. Az út csendesen telt nagyon furán csendes és tudtam, ha nem szólalok meg akkor felrobbanok.
-Miért hiszi azt mindenki, hogy ez örökké szól?
-Micsoda? - kérdezte Zayn vissza.
-Louis úgy búcsúzott el Emmától, mintha most látta volna utoljára és Niall meg hozta a formáját, de mondjuk ti is elég furcsán ölelgetettek, mintha többé nem látnánk egymást sőt még Emma is úgy nézte a fiúkat, mintha többé nem látná Őket. Miért? - tört ki belőlem hirtelen minden.
-Louisnak van egy megérzése - sóhajtott én meg vártam folytassa, mert nem értettem. -Azt hiszi, hogy most azzal, hogy haza mentek többé megint nem látja Emmát, de ez hülyeség, mert te magad mondtad visszajöttök, de Ő nem hisz nekünk csak azt hajtogatja, hogy többé nem láthatja a lányát, mert szar apa. És hát nekünk is bogarat ültette a fülünkbe pedig már mi is eléggé megkedveltünk kivéve Harry. Szóval kérlek holnap tényleg gyertek, ha kell hívj és jövők érted csak gyertek!
Ez most meglepett nem hiszem el, hogy Louis ezt gondolja rólam, hogy nem adok neki lehetőséget, hogy lássa a lányát jó mondjuk van oka az hinni hisz 1 évig nem szóltam neki és lemaradt pár dologra, de elmondtam neki így nincs szívem Emmát elválasztani az apjától. Még, ha akarnám se tudnám, mert nekem Emma a legfontosabb és Ő teljesen oda van az apjáért pedig még csak 1 éves, de ragaszkodik hozzá, mint Tunyacsáp a herkentyűburger recepthez. Ez milyen jó hasonlat volt már!
-Ha már a témánál vagyunk akkor különben is miért utál Harry? - tereltem a témát.
-Előbb ígérd meg, hogy holnap felhívsz, hogy jöjjek érted! - parancsolta rám Zayn.
-Ezt megígértem nekik is már és neked is megígérem - mosolyogtam rá.
-Helyes - mosolygott Zayn. -Szóval Harry fogalma sincs miért utál, mert senkinek nem mondja el mi már kérdeztük tőle, de csak kiviharzott és ott hagyott minket. Liam szerint félti Louist nem bízik benned amit tettél a múltba vagyis nem tettél semmit, de amikor szakítottak Louisba egy világ tört össze és senki nem tudta talpra állítani talán ezt akarja elkerülni Harry. Bár ki tudja.
-Na jó ebből csak azt fogtam fel, hogy Louisba egy világ tört össze a szakításunk után és senki nem tudta talpra állítani - mosolyogtam rá. Bár azt nem kell tudnia én velem mi történt szakítás után...
-Gondoltam - kuncogott Zayn.-Tipikus női gondolkozás.
-Ha nem vezetnél tuti megütnélek, de tekintettel a lányomra aki hátul ül miatta nem bántalak, hogy ne okozz balesetet - kuncogtam én is és hátrapillantottam Emmára.
-Anya tigris - mosolygott.
Csak rá mosolyogtam és ismét beállt az a rettentően zavaró csend. Vissza gondoltam arra az időszakra amikor Louissal szakítottunk és hirtelen eleredtek a könnyeim bár ne gondoltam volna vissza. Az ablak felé fordultam, hogy Zayn ne vegye észre, hogy sírok. Szerintem észrevette, mert a combomra dobott egy papír zsepit, de nem szólt semmit. Felvettem a papír zsepit és elsőnek gondosan megtöröltem vele a szemem aztán kifújtam vele az orrom. Tétováztam, hogy megkérdezzem-e tőle, hogy hulla a kuka a kocsiba - mert van kis kuka a kocsiba - csak féltem megszólalni így zsebre vágtam a zsebkendőm.
Most már csak azt vártam, hogy hazaérek már nem bírtam Zayn szemébe nézni síros szemmel. Szóval inkább vártam amíg meg nem érkezünk és meg nem áll a ház előtt.
Megérkeztünk. Kipattantam a kocsiból és egyből kivettem az ülésből Emmát meg a táskát amibe a cuccai voltak.
-Akkor holnap hívj - szólt utána Zayn.
-Okés - mondtam, de hátra se fordultam csak futottam be nem akartam neki magyarázkodni miért sírtam bár tuti elmondja mindenkinek, hogy sírtam szóval holnapra mindenki aggódó tekintettel fog rám nézni, hogy mi volt a bajom.
Benyitottam az ajtón, és anyával meg apával találtam magam szembe. Apa csak elvette tőlem Emmát és a táskát aztán fel is ment a lépcsőn. Anya ott állt előttem karba tett kézzel és engem nézett főképp a kisírt szemeim zavarhatták amit próbáltam letörölni a kocsiba, de azt hiszem nem jött össze.
-Bántott? - kérdezte. Tudtam kire érti és egyáltalán nem tetszett, hogy már azt hiszi egyből, ha sírok, hogy Ő bántott.
-Nem - mondtam határozottan és beljebb mentem.
-Akkor elmondod nekem miért van kisírt szemed?
-Csak a gondolataim olyan helyen jártak ahol nem kellett volna nekik - motyogtam.
Anyu sóhajtott, mert elsőre megértette mire is gondoltam és megértően biccentett.
-Jól vagy? - lépett hozzám közelebb.
-Most már valamennyire jobban, hogy eltereltem a gondolataim - mosolyogtam rá és magamhoz öleltem édesanyám.
Olyan jó volt test melege ahogy simogatta a hátam, hogy azt hittem újabb könny forrásba kezdek, de visszafojtottam. Nem bírtam és nem akartam újra sírni inkább elakarom felejteni az a időszakot.
Anyu elengedett és még mindig szembeállt velem, de mosolygott.
-És milyen volt? Emma élvezte? A fiúk kedvesek voltak? Louis foglalkozott Emmával?
-Igen anya jó volt és mindegyik fiú nagyon kedves volt kivéve Harry, de megértem miért volt olyan amilyen azt hiszem. Emmának fülig ért a szája nagyon boldog volt és sokat nevetgélt, és Louis is sokat volt vele egészen hozzá nőtt a lánya, de vétet bakikat - mosolyogtam rá és újra eszembe jutott az egész nap kivéve az amikor megérkeztem és megláttam Eleanort a lányommal.
-Te is

vétettél hibákat az elején neki is nézd el.
-Próbálom elnézni csak féltem Emmát, hogy baja lesz.
-Sose lesz baja, ha az apjával van ezt tanuld meg kicsim - mosolygott rám.-Apád is régen sorra követte el a hibákat, de semmi bajod nem lett tőle sőt megedződtél tőle és szerintem a tegnapi esetnél nem lehetett rosszabb amit ma csinált. Megtanulja majd Louis is idővel csak neki több idő kell.
-Hát így összességbe a tegnapi esetthez véve nem voltak vészesek a hibák - kuncogtam.
-Na látod megtanulja - mondta anya.
Anyával még sokat beszélgettem csak már a nappaliba ülve, mert állva kényelmetlen. Apát megbíztam vele, hogy tegye le aludni Emmát így utána Ő is leült mellénk hallgatva a mai nap történteket. Meglepődtek Louison és a fiúkon főleg Harryn hisz Ők is tudták, hogy Harryvel régen jóba voltam most meg úgy néz rám, mintha ellensége lennék ami nekem nem tetszik, de kikérdezett engem, hogy nekem mi tetszik. Viszont a többi dolognak anyáék is örültek meg én is, hogy a fiúk nem utálnak és a legfontosabb Louis szereti a lányát na meg persze az is jó, hogy nem utál, mert nem utál, ha utálna akkor engem kidobott volna addig amíg Emma nála van, de nem tette meg. Ez azért jó dolog és a másik jó dolog, hogy Harryn kívül mindegyik fiú kedvel és törődnek velem és a lányommal pedig egyiket se kértem tőlük.
Elmeséltem anyáméknak azt is, hogy Louis azt feltételezte amikor hazajöttünk, hogy többé nem láthatja Emmát erre csak Ők is mosolyogtak, de egyetértettek Louis aggódásával. Talán én is ilyen lettem volna a helyébe, de ha azt mondták volna nekem, hogy ez nem örökké szól akkor elhittem volna. Vagy nem?

 ~Louis Tomlinson szemszöge~

Végig néztem ahogy hagyom elmenni a lányomat és az a érzés keringett bennem, hogy most megint nem láthatom. Olyan jó volt, hogy este mellettem szuszogott és én vigyázhattam álmára aztán mellettem kelt fel igaz megsüketített, de ezt neki megbocsájtom, mert Ő a lányom. Még kimondani is fura főleg tőlem hisz sose gondoltam volna, hogy apa leszek ilyen korán hisz szeretem volna a gyereket, de nem ilyen korán, de  örülök, hogy van nekem Emma. Nem bántam meg, hogy azon az estén amikor Hannahval  anno együtt voltam Ő megfogant csak azt bánom, hogy nem lehettem a lányommal születése óta hisz annyi mindenről lemaradtam. Ha elmondta volna Hannah időbe akkor mindent feladtam volna Emmáért, de nem mondta el csak akkor amikor már szüksége volt rám vagyis a lányomnak volt rám szüksége. Az apjára volt szüksége!
És most megint elment és ki tudja mikor jön vissza, ha Hannah idáig nem szólt Emmáról ki tudja, hogy visszajön-e. Lehet azt mondta visszajön, de biztos nem vágta volna hozzánk, hogy 'soha nem jön vissza felejtsük el Őt és Emmát is', mert az gonoszság lenne így inkább azt mondta visszajön, de nem tudok hinni neki. Félek, hogy soha többé nem látom viszont a kislányom.
-Lou jól vagy? - hessegette előttem a kezeit Liam.
Észre se vettem, hogy már a nappalin ülők elmerengve gondolataimba.
-Jól vagyok vagyis nem - temetettem az arcom a kezem.
-Ez nem örökké szól - mondta Liam. -Visszajönnek.
-Liam ebbe nem vagyok biztos és elhinni se tudom.
-Pedig hidd el holnap újra látod a lányod.
-Hiszem, ha látom - morogtam.
-Hannah nem hazudik amit mondott azt betartja és én is megígérem neked, hogy ez az egész nem örökké szól - tette a kezét a vállamra Liam.
Most ezt fogja ismételgetni Liam, hogy "ez az egész nem örökké szól"? Mert ez nagyon idegesítő és nem tudok hinni ebbe az örökké szóba. Nem hiszek az örökké szóba, mert semmi se tart örökké hisz a banda is egyszer feloszlik mégis azt mondja mindenki, hogy a One Direction örökké egybe marad hát ebbe nagyot tévednek, de mindegy. Ez a örökké szó csak egy kegyes hazugság!
Az újabb elmélyülésemet az ajtó nyitódása és csapódása zavarta meg. Zayn megjött.
-Haver ez nem örökké szól - rohant be Zayn a nappaliba. -Visszajönnek!
 Jó már elegem van ebből a mondatból.
-Niall! Harry! Ti még ma nem akarjátok nekem ezt mondani? - kiabáltam el magam. -Mert elegem van, hogy mindenki ezt mondja!
-Ez igaz hisz Ő mondta, hogy visszajön. Higgy már neki! - oktatott ki Zayn.
-Hiszem, ha látom - morogtam.
-Úgyis nekünk lesz igazunk - morogta Liam.
-Meglátjuk - mondtam és felálltam.
A szobám felé igyekeztem, de még meghallottam amit nekem kiabálnak ami szintén a sokat említett mondat volt, hogy 'Ez nem örökké szól', de addig nem tudtam elhinni amíg magam nem látom holnap megint a lányom. Miért nem fogja fel senki, hogy addig nem hiszem el amíg látom? Mert mondani bármit lehet ami nem mindig teljesül.
Amint beértem a szobámba az ágyon hanyatt vettem magam és akkor pillantottam meg azt a takarót amivel este betakartam. Még az Ő édes baba illatát őrizte. Hiányzik az a kis csöppség aki miatt reggel megvakultam és csak remélni tudom, hogy viszont láthatom még a sok hibáim után. Mert Ő az én kislányom is. És most már büszkén kijelenthettem, hogy igen Louis Tomlinson büszke apuka!

Chapter 7. - Pisis kanapén

Sziasztok bogyók!<3
És igen itt is betudtam hétvégén fejezni az új részt. *ugrálás* :)
Ugye tudjátok az előző '"rész" az nem rész volt, hanem múlt volt, de ez most rész, de még milyen rész. Én miközben olvastam át már sírtam a röhögéstől. Mikre rá nem vesztek ti engem tuti miattatok írok vicces dolgokat a részekbe ti sunyik. :P
Amúgy és épp ma változtattam meg a részhez való képet, mert nem ez lett volna, de ezt megtaláltam és beleszerettem na meg illet a részhez is. Szerintem ez cukibb, mint amit elsőnek akartam.
Sajnálom a késést is meg így mindent, de tudjátok, hogy van ez.:/
Nem húzom tovább a szót...
Jó olvasást! :)

Eva H.xxx

~Louis Tomlinson szemszöge~

Tegnap este nagyon szépen megkértem Hannaht, hogy hadd töltse velem a lányom az éjszakát vagyis hadd aludjon nálam. Persze nem akart belemenni a bezárós dolog után, de aztán Liam segítségével belement így megbeszéltük, hogy reggel jön Emmáért mivel Ő meg Alexandra nem szeretek volna nálunk aludni meg is tudom Őket érteni valamilyen szempontból, hogy nem akarnak nálunk aludni.
Szóval a koncert után elköszöntünk a lányoktól persze Hannah érzékeny búcsút vett kislányától szerintem az első távol töltött éjszakájuk. Emlékszem amikor én töltöttem egy éjszakát távol anyától belehaltam. És amikor látok egy anyukát aki a gyermekétől búcsúzik mindig könnybe lábad a szemem hisz olyan megható dolog. de szerintem nem csak nekem könnyezett be a szemem, hanem a fiúknak is Niall már szinte bőgött, Harry a hajába temette az arcát, Zayn inkább elfordult és háttal lehetett hallani ahogyan szipog szerintem Zayn a legérzékenyebb aztán Liam meg csak a szemét törölgette közben meg mosolygott Ő mindenbe a szépet és a jót látja.
Amint elköszöntünk és Ők el hajtottak utána mi is bepattantunk a kocsiba persze betettem Emmát a gyerek ülésbe amit a másik kocsiból tettünk át. Amíg odaértünk a hotelbe Emma el is aludt így óvatosan felvettem az alvó kislányt az ölembe és úgy vittem fel a szobámig. Az első olyan lány akit ölbe viszek az ágyba ezt fel kell írnom.
Letettem Emmát óvatosan az ágyra persze a felesleges meleg ruházatot levettem róla és egy szál pólóba aludt egy nagyon meleg takaróba bugyolálva. Nagyobb párnákkal biztosítottam az ágy szélét, hogy nehogy leessen róla aztán én is elmentem lezuhanyozni. Most nem igazán foglalkoztam a zuhanyzással így pár perc múlva már egy alsó nadrágba és egy pizsama felsőbe mentem vissza szobába ahol csak a kislány szuszogást lehetett hallani. Befeküdtem én is mellé az ágyba és magamhoz öleltem, mert biztonságba akartam tudni az első gyermekem az én egyetlen kis hercegnőmet aki az én húsom és vérem.
Perceken belül ahogy figyeltem a lányom, hogy mennyire hasonlóság van köztünk engem is elnyomott az álom. Viszont meg kell, hogy mondjam, hogy eléggé alacsonyra tettem a lécet, ha egy 1 évessel vagyok egy ágyba aki a lányom.


-Emma ébreszd fel apucit - hallottam meg egy ismerős hangot aki biztosan Harry vagy Niall lehet.
-Emma csináld már éhen veszek - szólt rá egy másik hang aki már ezer biztos, hogy Niall így az előző Harry volt.
-A kislány nem hülye, mint ti - szólalt meg a harmadik hang vagyis Zayn, mert az Ő hangját ezer közül feltudnám ismerni.
-Furcsa így látni Tommo-t ilyen apásan - szólt közben Liam és lemerem fogadni most mosolyog ahogy ismerem. Mondjuk tényleg fura, hogy 22 éves létemre van egy gyerekem vajon a rajongók mit fognak szólni?
A fiúk elhallgattak, mintha kimentek volna a szobából, de olyan hirtelen lett csönd, hogy nem tudtam elhinni, hogy kimentek és nem piszkálnak tovább Ők nem ilyenek. Viszont fel se akartam kelni, hogy mi folyik körülöttem, de nagyon izgatott a dolog.
Épp tornáztam magam fel amikor megszólalt egy síró hang ami elég közel volt a fülemhez szinte mellettem volt. Kipattantak a szemeim és egyből a hang forrás felé fordult ami az én drágalátos kislányomból jött.  Magamhoz vettem gyermekem, de még az se segített hisz még Emma akkor is kiabálóan sírt.
-Mi a fene van? - rontott be Niall és utána szépen sorba a többiek is beestek.
-Nem hallod sír - morogtam, mint egy hisztis kisfiú.
-Add ide - jött oda hozzám Liam és azon nyomba átvette Emmát, de amint átvette úgy dobta vissza hozzám. -Fúj!
-Mi van? - kérdeztem értetlenül.
-Vannak kis tesóid azt nem veszed észre, hogy beszart a lányod? - kerekedett ki Liam szeme.
-Mindig menekültem amikor becsináltak - fintorogtam és arrébb toltam magamtól a gyermeket.
-Tedd tisztába, mert terjedni fog a bűz! - szólt rám Harry és mindenki egyetértően bólogatott.
-És elmondanátok hogyan? - háborodtam fel. -Segítsetek hisz barátok vagyunk szinte testvérek.
-Akkor csapat munka - motyogta Zayn.
-Hajrá szaros pelus - mosolygott Niall.
-Én megyek és veszek pelust - futottam ki a szobából a tegnapi ruhámat felkapva.
A többiek egyből utánam iramodtak, hogy ez így nem érvényes, mert azt se tudják addig mit csináljanak a gyerekekkel, de én amint felvettem a ruhám megrántottam a vállam és kifutottam a házból.
A fejemre húztam a kapucnim, hogy ne ismerjenek fel és elindultam a legközelebbi boltba. Gyorsan szedtem a lábam, mert azért nem akartam, hogy Niall megegye ki tudja lehet nem reggelizett még és éhes aztán megeszi a szarba hempergő lányomat. Az vicces lenne mondjuk, hogy Niall szart eszik. 
Beértem a boltba és egyből a baba részleghez mentem, de ledöbbentem amikor millió fajta pelenka tekintet rám. És most melyik?
Épp akkor pillantottam meg egy eladót.
-Elnézést segítene? - szólítottam meg.
-Mit szeretne uram? - kérdezte mosolyogva.
-Pelenkát egy gyereknek - mondtam teljesen normálisan.
-Azok ott vannak - mutatott a pelenkák felé és fordult vissza  a feladatához.
-Arra rájöttem, de melyik a legjobb? - kérdeztem újra.
-Hány hónapos a kicsi? - fordult vissza felém.
Az szégyen, ha az apuka nem tudja a gyerekéről, hogy hány hónapos? Egy éve az hány hónap? Vagy mikor is született Emma? Á ez nehéz matek...
-Egy éves - vágtam rá.
-Oh akkor ez a tökéletes - nyomta a kezem az egyik csomag pelenkát. -Bébi étel is kell?
Bébi étel? Minek? Csinálok neki egy sonkás szendvicset azt majd elcsámcsogja annál finomabb étel nincs vagy maximum a McDonaldsba kap egy gyerek menüt.
Bólintottam és a kosaramba rakott vagy 10 fajta bébi ételt.
-Köszönöm a segítséget - mosolyogtam rá.
-Szívesen ez a dolgom - mondta és folytatta az eddig munkáját.
A tele rakott kosárral elindultam a pénztár felé ahol beálltam a sorba és pont szerencsém volt, mert én következtem. Amikor a pénztáros egyesével húzta le a termékeket egyszer-egyszer rám pillantott és furán nézett rám szerintem rájött ki vagyok és nem érti a dolgokat. Remélem azt hiszi, hogy Luxnak vásárolók be, mert még nem akarom tudatni a rajongókkal, hogy van egy lányom aki az exemtől van. A pénztáros mindent alaposan beletett egy zacskóba és felém nyújtotta én azonnal elvettem és a pénztárcába kezdtem el keresgéli a pénz összeget. Amint odaadtam a pénzt intettem neki, hogy visszajárót tartsa meg így ki felé igyekeztem az üzletből. Haza felé már lassabban sétáltam, de sokkal rosszabb volt, mint amikor futok. Ha futok mindig később érek haza és, ha lassan sétálok akkor mindig előbb érek haza. Miért van ez?
Beléptem a házba ami kész csata tér volt és csak gyerek sírást lehetett hallani. Viszont a nappaliba és a konyhába megtaláltam a fiúkat. Niall a hűtőbe próbálta elrejtőzni a zaj elől, Zayn a kanapén feküdte, de a fejét nem lehetett látni a párnától. Harry a klasszikusnál maradt és a kezével fogta be a fülét, és próbált teljesen másra koncentrálni süketként. Liam meg, mint a legérettebb próbálta elhallgattatni a kislányt.
-Megjöttem! - kiáltottam el magam és mindenki felém szegezte a pillantását.
-Tessék - jött oda először hozzám Liam és a kezembe nyomta Emmát.
-Tiéd most Tommo a te lányod - morogta Zayn.
-Olyan, mint te - mondta Niall teli szájjal. Már megint mit zabál?
-Sajnos - bólogatott Harry.
-Jól van na valakinek be kellet vásárolnia most inkább segítsetek pelenkát cserélni - mondtam, és Emmát lefektettem a kanapéra én meg elé ültem. -Szóval, hogy kell?
-Húzd fel a pólót, hogy a pelus látszódjon csak - ült le mellém Liam így én tettem amit mondott.
-És most? - kérdeztem és néztem a pelenkára.
-Vedd le róla - javasolta Zayn.
Elkezdtem levenni róla, de sikertelenül a fiúk csak nevetek a próbálkozásomon.
-Tommo komolyan nem tudsz egy gyerekről levenni egy pelenkát? - nevetett Harry.
-Bocsi, de lányokról le tudom venni egy másodperc alatt a melltartót, de még pelenkával nem volt dolgom - mondtam durcásan.
-Add ide - lökött el Harry és elkezdte levenni róla a pelenkát.
Harry sikeresebbül jártam, mert kiderült, hogy a pelenka két oldalán kellet levenni róla így előtárult a reggelink. Amint megnyílt a pelenka Emma abbahagyta a bőgést és Harry távolodott el, de most mi szerettünk volna sírni. 
-Ezt, hogy fenébe hozta össze? - fogta be az orrát Zayn.
-Lehetetlen, hogy egy ilyen kislány ekkorát csináljon - mondta Niall az orrát fogva.
-Mit adott neki az anyja? - morogtam.
-Lényegtelen srácok most Tommo apuci jön - veregette meg a vállam Liam.
-És ti mind szívesen segítettek nekem, mert a ti kereszt lányotok - mosolyogtam rájuk cinkosul.
Hát igen sikeresen rávettem Őket, hogy segítsenek, de csak segítőként így mindent nekem kellet csinálnom. Minden teljesen jól alakult csak a pelenkákkal volt probléma ja meg persze a hintő porral amit szerintem Niall túlzásba vitt, mert a fél nappali fehér lett mielőtt rosszra gondolnátok a hintő portól.  Ezenkívül más gondunk nem volt, mert már szépen és ügyesen adtuk rá a pelenkát.
-Na látjátok fiúk így kell ezt csinálni - mondtam, és felemeltem a lányomat akiről a pelenka lecsúszott és akkor elkezdett pisilni.
-Ezt te takarítod fel - mondta Zayn.
-Kicsit nagy a pelenka - köhécselt Niall mi egyből rámeredtünk, hogy ezt mi is észrevettük.
Liam elvette a gyereket tőlem és egy pelenkával meg a krémmel elment a fürdőbe és amikor visszajött Emma már felöltözve tapsikolt Liam ölébe.
A nap további részébe Zayn és Niall csinálta az ebédet vagyis szerintem ebből rendelünk majd, de nem akartuk ezt nekik megmondani, hogy rosszul főznek így hagytuk Őket szerencsétlenkedni. Harry a tévét nézte miközben Liam engem felügyelt, hogy takarítom e a pisi foltot a kanapéról eközben a kislányom engem nézett és biztos vagyok benne, hogy magába nevet rajtam.
Amikor végeztem a kanapéval akkor rendeltünk valami kaját, mert a két szakács elégette a kaját ami nem tudom mi akart lenni viszont Emma ételét Liam éppen csinált, de a kislányom már eléggé türelmetlen volt, mert nyöszörgött.
Ekkor kopogtak.
Az ajtóhoz futottam és egyből kitártam az ajtót, de az ajtóba egy nem várt személy várt.
-Eleanor? - kerekedett ki a szemem nem hittem a szememnek, hogy itt van azt hittem nem akar látni.
-Bemehetek? - kérdezte azzal az édes mosolyával.
-Persze gyere csak be - invitáltam beljebb és Ő egyből belépett.
Becsuktam az ajtót és felé fordultam.
-Itt van Emma is a kislányom - mondtam a szemébe.
-És az a kurva is? - támadott le egyből.
-Nem nincs itt Hannah vagyis a lányom anyja - forgattam meg a szemem.
-Akkor okés - mosolygott és az arcomra egy puszit nyomott aztán el is tűnt.
Ez furcsa volt vagyis lehet, hogy csak nekem bár, ha jóban bele gondolok nem volt fura, mert El csak Hannaht nem akarja a közelembe látni, de Emmával nincs baja szerintem hisz imádja a gyerekeket.
Amikor visszamentem a konyhába akkor csak annyit láttam, hogy El leült Emma elé és eteti mindig is tudtam, hogy jó anya lesz Eleanorból, de így az én lányommal elképzelni aki nem is a közös gyerekünk még is cuki.
A fiúkhoz mentek akik a pultnál társalogtak és a két lányt nézték.
-Mizu? - kérdeztem egyből.
-Tommo ez nem tetszik nekem - csóválta a fejét Liam.
-Micsoda? - kérdeztem értetlenül így oldalra billentettem a fejem.
-Eleanor viselkedése - morogta Liam.
-Mert? - kérdeztem újra, mert még mindig nem értettem mi bajuk van a fiúknak.
-Mert teljesen kiakadt Emmán amikor megtudta és most játssza a jó mostoha anyát és, ha ezt látná Hannah szerintem egyből haza vinné Emmát - mondta ki kerek-perec Zayn.
-Csak Hannah miatt akadt ki Emmán, de most Hannah nincs itt így nem lesz baj - mondtam.
-Szerintem akkor is fura - mondta Zayn és mindenki bólogatott kivéve Harry.
-Harry te mit mondasz? - fordultam a göndör srác felé.
-Szerintem teljesen igazad van Lou én ismerem Elt hisz én hoztalak titeket össze szóval teljesen igazad van szerintem csak fél, hogy elveszít téged, de amíg Hannah és El távol van minden oké van - mondta Harry. Végre valaki aki megért!
-Jó mindegy lehet, hogy csak mi vagyunk paranoiásak - mondta a szöszi.
Megrántottam a vállam és elkezdtem nézni a két lányt aki mindennél fontosabb nekem.  Amíg én a két gyönyörű lányt szemléltem addig a fiúk eloszlottak ott hagyva engem egyedül, de cseppet sem érdekelt. Nem értem most mi bajuk lett Eleanorral semmi rosszat nem csinált és még is gyanakodnak rá. Annyira nem értem Őket, hogy most hirtelen mi bajuk!
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki őrült módjára csönget. 
Eleanor felnézett csak legyintettem neki, hogy kinyitom, mert a fiúk épp a tévé előtt döglöttek, mint mindig. Kivéve Niall a konyhába matatott és Liam meg épp takarítani próbált. Szóval rám várt az a kicseszett ajtó. Elsétáltam az ajtóig, de amikor kinyitottam egy mérges anya tigrissel volt dolgom. Basszus most ebből, hogy mászok ki?
-Hol van Emma? - tette fel az első kérdést a kis szőke lány aki most legszívesebben megölne, de így is megöl a szemeivel. Jaj nekem!
Most mondjam azt, hogy épp az ellenségével van a lánya? Ez lenne az igazság, de ha ezt mondom akkor most látom utoljára a lányom.
-Hol van a lányom? - lépett beljebb, de én még mindig előtte álltam így egyre kellemetlenebb volt, hogy a mellkasomhoz simul a volt barátnőm.
-A barátnőmmel eszik - motyogtam alig hallhatóan.
-Eleanor itt van? - mondta dühösen, és engem félre lökve indult a konyhába.
Ilyenkor legszívesebben nyugodtan besétálnék a konyhába és nézném a csaj bunyót, de most épp a gyerekem anyjáról és a barátnőmről van szó így befutottam a konyhába és épp időbe fogtam be Hannah száját, mert nem hiszem, hogy épp köszönni akart. Viszont elég gyors lehetett, mert Emma már a kezébe van.
Eleanor hirtelen felpattant, és mielőtt megszólalhatott volna Liam az Ő száját is betapasztotta.  Köszönöm Liam ezért jövők neked majd eggyel!
-El megkérhetlek, hogy most hang nélkül menj el, mert nem szeretnék vitát egy gyerek előtt - kértem a barátnőmet miközben az ex barátnőm harapdálta  a kezem. Izgalmas az életem azt hiszem!
Liam elengedte El száját és szó nélkül elhagyta a barlangunkat. Egy női fene vad kipipálva már csak maradt egy dühös  anyuka.
Elengedtem Hannah száját Ő egyből felém fordult és, ha nem lett volna a kezébe a kislány nekem is támadt volna.
-Miért volt Emma közelébe az a boszorkány? - kérdezte mérgesen.
-Mert a barátnőm és szereti a gyerekeket - mondtam magabiztosan.
-Nem akarom, hogy a lányunkat bemérgezze ez a nő személy - morogta és egy puszit nyomott Emma fejére.
-Akkor is a barátnőm és nem mérgezi be csak segít nekem, ha itt van - simítottam meg a vállát, de Ő egyből elhúzta.
-A fiúk is segítenek! - csattant fel.
-Na abból inkább nem kérek - mosolyodok el a ma reggeli pelenkázáson.
-Tudni akarom én, hogy min mosolyogsz? - kérdezte értetlenül.
-Nem igazán, de majd egyszer elmondom - mosolyogtam rá.
-Okés, de visszatérve a boszorkányodra - kezdte el újra és mielőtt közbe vághattam volna folytatta is. -Nem szeretném, ha Emma sűrűn találkozna vele azt elfogadom, hogy együtt vagytok, de nem szeretnék anya pótlót amikor nem vagyok itt.
-Jaj ne butáskodsz Emmának csak te vagy az anyukája nincs pótlék - mondtam.
-Akkor se szeretném Emma közelébe látni.
-De a barátnőm és, ha itt van Emma amikor Ő is itt van akkor ez van.
-Akkor Liam vigyázz a kicsire te meg el lehetsz a barátnőcskéddel - mutatott Hannah Liamre aki értetlenül nézett.
-Nem lesz baja Emmának! - csattantam fel.
-Ki tudja azt - forgatta meg a szemeit Hannah.
-Eleanor nem rossz ember - mondtam feldúltan.
-Erre nem mondok semmit - morogta Hannah és megigazította a kezébe ficánkoló kislányt.
Sóhajtottam egyet ezzel lezárva a témát és átvettem Emmát az anyjától. Nem értem miért gondolja azt mindenki, hogy Eleanor rosszat akar Emmának és Hannahnak. Eleanor nem bántaná egyiket se csak féltékeny és fél, hogy elveszít, de nem öli meg se a lányom, se a lányom anyját annyira nem őrült El. Sőt semennyire nem őrült csak féltékeny. Végre valaki értse már meg ezt az egészet, hogy El nem őrült csak féltékeny!
Indultam meg a nappaliba amikor láttam, hogy Hannah ott hagytam és csak ott áll, mint egy fa.
-Maradhatsz, ha szeretnél - fordultam vissza.
-Köszi - mondta, de láttam rajta, hogy kellemetlenül érzi magát más otthonába mivel régen is ilyen volt. Emlékszem amikor elsőnek mutattam be a szüleimnek ugyanilyen volt.
Leültem a kanapé végébe még véletlenül se arra a pontra amit reggel megjelölt a lányom és amit állítólag kimostam, de csak színleltem, hogy kimostam és amikor kérdezte tőlem Liam miért maradt ott a folt azt mondtam, mert még vizes. Szerencsére Liam annyira nem figyelt rám, hogy sikálom e a kanapét csak egyszer-egyszer pillantott rám én meg akkor eljátszottam, hogy sikálom. Édes a bosszú.
Harry ült bele a pisibe, de nem nagyon izgatta azt hitte vizes, de majd, ha megszagolja a kedvenc nadrágját pisi szagú lesz. Azért Harold barátomat sajnálom, de hát Ő lett az áldozat minek ül bele mindenbe emlékszem egyszer Niall kajába ült bele, de nem törődött vele miközben Niall teljesen kiakadt.
-Hé Hannah elmeséljük Tommo első pelenka cseréjét? - kérdezte nevetve Niall.
-Nem kell tudni - szóltam rá.
-De tudnom kell - nevetett Hannah.
-Na akkor elmeséljük - mondta Liam mosolyogva.
-Ez úgy volt, hogy..... - kezdett bele Zayn a mesélésbe.
Amire elmesélte a reggeli pelenka cserét addigra mindegyikből szakadt a nevetés még belőlem is, de én próbáltam nyugodt maradni miközben mindenki a földön fogta a hasát. Persze azt kihagyták a fiúk, hogy Ők is benne voltak a pelenka cserébe a sunyi dögök.
Miközben ezek a földön fetrengtek magam felé fordítottam a kislányom.
-Ugye te szeretsz és nem nevetsz ki? - kérdeztem tőle mosolyogva.
Erre csak Emma megsimította apró kezével az arcom és mosolygott aztán fejét visszafordította a földön fetrengőkhöz. Azt hiszem a lányomra számíthattok.

Múltbéli visszaemlékezés 1.0

Sziasztok drágáim!

Új rész? Álmotokba talán. Hihi.

Ez egy ilyen kis visszatekintés a múltba lesz. És ezeket a múltak sokat fognak számítani a jelenbe is csak hát nem pontosan úgy ahogy elképzelitek. Kicsit a jelent csavargatni fogom. Amúgy a múltba amikor Louis és Hannah egy pár volt akkor hol volt Eleanor? :D Viszont a múltba még kicsi Emma sincs.:c Pedig nekem egyértelműen Emma a kedvenc szereplőm eddig.

U.i.: Fogalmam sincs pontosan melyik nap az amikor a fiúk énekelték Simonnak a Torn c. dalt így csak most rácsaptam a pocakomra és kiszámoltam mikor lenne NEKEM  jó ezért sincs semmilyen valóság alapja. Ja és persze se tudtam pontosan mikor is jöttek össze szóval az is ilyen tipp volt.

Jó olvasást babák!:)<3

Eva H xxx

~2010. június 18.~

Ma vagyunk 8 hónapja együtt Louissal és valami különlegeset akartam kitalálni neki igaz mi nem nagyon foglalkozunk a hónapunkkal minket csak az érdekel, hogy örökké együtt legyünk és az, hogy meg legyen az 1 év, hogy utána majd neki iramodhatunk a 2 évnek. Viszont most, hogy belegondolok, hogy valami különlegeset adjak a barátomnak az nem olyan egyszerű hisz az élete már jóra fordult akkor amikor jelentkezett az X-factorba ahova én könyörögtem neki, hogy menjen el. Igaz nem jutott be szólóként, de bandaként meg igen. Elsőnek megijedtem, hogy a banda társai bunkó parasztok lesztek, de csalódnom kellet, mert nagyon jó fejek Ők is szólóba kezdték. Szóval fogalmam sincs mi lesz a különleges ajándék neki. Ennyit érsz Hannah gáz vagy.

Hirtelen a telefon csengésemre lettem figyelmes amit egyből magamhoz kaptam és akkor láttam kis is hív. A szívem elkezdett erősebben kalapálni és egy mosoly ült ki az arcomon. Természetesen egyből felvettem.

-Ki ez a fess fiatal ember a telefonom képernyőjén? - szóltam bele mosolyogva amit Ő nem láthatott.

-Nem tudom, de biztos szép fiú lehet - szólt vissza az én barna hajú és kék szemű hercegem. -Viszont az én telefonom képernyőjén is van egy szőke csinos lány nem tudod ki az?

-Biztos az egyik csajod - nevettem.

-Mindegy viccet félre értve most szurkolj nekem vagyis nekünk - váltott komolyra Louis.

-Miért? - kérdeztem értetlenül. Valamit elfelejtettem?

-Butuska ma énekel először a banda - hallottam Louis hangját aki biztosan mosolygott.

-Uh tényleg basszus el is felejtettem - vertem a fejemen az előttem lévő párnába. -És mi van a sünis lábaddal?

-Amint haza mentem kérek rá gyógypuszit - mondta Louis.

-Én máshova adnék gyógypuszit - kacagtam. 

-Perverz egy csajom van - kuncogott Louis.

-A szádra értettem te idióta - nevettem még jobban.

-Most már nem magyarázod ki magad késő - mondta Louis és biztos voltam benne, hogy most kinyújtotta a nyelvét. -Hercegnőm most mennem kell mi jövünk. Szurkolj!

-Egy kalappal ügyesek lesztek puszi hercegem - mondtam, és letettem.

Háta dőltem az ágyamon és lehunytam a szemem közben elképzeltem ahogy énekelnek és Simon kimondja nekik, hogy igen amitől majd az én hercegem újra elkezdi törölgetni a szemét. Annyira érzékeny szegénykém. És annyira hiányzik nekem bár csak most is mellette lehetnék.

Aztán eszembe jutott egy zseniális meglepetés ötlet Louisnak.
Egyből fel is keltem és elkezdtem készülődni, mint egy őrült és csak egy dologra tudtam gondolni az nem más volt, mint Louis arca amikor meglát.

*Pár perccel később, de volt az egy óra is*
Talpig felöltözve, kisminkelve és göndör hajjal álltam a szobámba a nagy tükör előtt, hogy jobban megnézem magam és kijavítsam a hibát magamon. Igaz a sminkem alig látszott, de nem szeretem, ha nagyon feltűnő az már nagyon mű lenne, de én igazi vagyok.
Egyetlen hibát se találtam így lefutottam a lépcsőn az ajtó melletti kabátos és cipős szekrényhez. Ott felhúztam a fekete bakancsom ami tökéletesen ment az öltözékemhez és felvettem egy vékony kabátot. Lehet hülyének néztek, hogy nyáron minek veszek fel bakancsot, de erre csak egy választ adok: mert kibaszottul jól áll.
-Sziasztok elmentem - kiabáltam anyunak és apunak, és léptem volna ki, ha apu nem állít meg.
-Hova-hova? - jött oda hozzám apa.
-Louissal ma vagyunk 8 hónaposak és megakarom lepni - mosolyogtam.
-Akkor nyomás, mert kedvelem azt a fiút - lökött meg mosolyogva apa.
Még egyszer köszöntem nekik és kiléptem az ajtón. Életem első olyan barátom Louis akit apa is kedvelt szóval Ő eléggé különleges srác.
Beültem a taxiba amit már anno hívtam és ami már a ház előtt állt.
Lediktáltam neki a címet, hogy hova is szállítson és, mint a gyorsasági versenyeken mennek az autók na mi is olyan gyorsan mentünk a megadott helyre. Kifizettem a taxis bácsikát és ki is pattantam a kocsiból. 
Hirtelen egy gyönyörű ház volt előttem nem nekem való ház mivel én nem igen tartozok az ilyen luxus dolgokhoz. Mindegy is Simon Cowell igen, de attól a legjobb ember a világon.
Az ajtóhoz mentem azt nagyon halkan kinyitottam és el settenkedtem a hátsó kertig ahol Simon volt és egy nő akit nem tudom ki, de biztos Simonnak segít. És akkor láttam meg a fiúkat ahogy együtt énekelnek. Louis olyan boldog volt fülig ért a mosoly a száján és csak énekelt a barátaival akik már a munkatársai. Valami elképzelhetetlen hangjuk van a fiúknak.
A szám vége lett és közeledtek vissza házba én meg csak ott álltam tehetetlenül, hogy hova is kéne elbújnom, de már túl közel voltak így maradt a váratlan meglepetés.
Az üveg ajtó kinyílt Louis szemei hirtelen kiestek és felém jött, hogy felkapjon. Szorosan magához ölelt és a levegőbe meg is pörgetett. Ennyire örül, hogy itt vagyok?
Amikor elhúzódtunk és a lábamon álltam végre akkor csak a szemeink beszéltek.
-Mit keresel itt? - suttogta olyan halkan, hogy én is a szájáról olvastam le és a homlokát a homlokomra döntötte.
-Gondoltam meglepem azt a fiút akivel kereken 8 hónapja együtt vagyok - mosolyogtam, de még nem fejeztem be. -Tudom csak az éveket ünnepeljük, de szörnyen hiányoztál.
-Te is nekem örülök, hogy itt vagy - mosolygott és a száját a számra tapasztotta.
A csókunk levegő hiány miatt megszakadt és persze a fiúk miatt is akik mögöttünk álltak. Elhúzódtunk és Louis összekulcsolta a kezünket.
-Srácok Ő itt Hannah Walker életem szerelme - mutatott be Louis a fiúknak. -Hannah Ők meg itt név szerint Liam Payne, Harry Styles, Niall Horan és Zayn Malik.
-Szia Hannah már vártuk, hogy megismerjünk - mondta a göndör hajú srác Harry.
-Sziasztok én is örülök, hogy végre megismerhetlek titeket - mosolyogtam rájuk.
Mindegyikkel fiút egyesével üdvözöltem. Bírom Louis barátait akik tök jó fejek sőt az a göndörnek a szeme se áll jól, ha perverz dologról van szó. Zaynre viszont emlékszem Ő volt az a srác aki az X-faktor táborába eltűnt, mert nem tudott táncolni. A szöszire is emlékszem, mert ki nem emlékezne egy ír fiúra egyből megfogott amikor láttam a válogatón.  Liam meg egyszerűen egy legenda már 2008-ba is láttam az X-faktorba és jót tett neki, hogy nem jutott be és most visszament sokkal jobban kivirult. Sőt jól tettem, hogy Louist addig-addig kérleltem, hogy menjen az X-faktorba amíg el nem ment és össze nem ismerkedett a barátaival akikkel egy bandát alkot akikkel egy irányba haladnak. Micsoda véletlen, hogy egy irányba haladnak és One Direction a banda neve.
A gondolkozásom a fiúk zavarták meg.
-Hannah kukkants le Louis lábára - nevetett Niall.
-Tudok róla már - nevettem el magam. -De amúgy, hogy csináltad hercegem?
-Egy gonosz süni megtámadott - mondta szomorúan Louis és a fejét a vállamra tette én meg magamhoz öleltem.
-Egy szegény nőstény süni megtámadta Louist - helyesbített Liam.
-Louist megtámadta egy lány - mosolygott Zayn.
-Srácok mi van akkor, ha a süni Louis lábával akarta csinálni? - kérdezte kuncogva Harry.
A fiúk még jobban nevettek és már én se bírtam ki nevetés nélkül így belőlem is kitört a nevetés. Ezekkel a fiúkkal nem lehet unatkozni.
-Amúgy Liam honnan veszed, hogy lány volt? - szólalt fel Louis is már.
-Szerintem az volt - vonta meg a vállát Liam.
-Szerintem meg túl sok vizet nyeltél barátom - veregette meg a vállát Louis.
-Csak bánt a dolog, hogy egy nőstény süni a lábaddal akarta  - kuncogott Niall.
-Haha legalább a lábam már nem szűz - nyújtotta ki a nyelvét Louis.
-Te magad se vagy szűz - ütötte vállba Harry Louist és hirtelen Harry rám meg Louisra nézett huncut mosollyal. -Vagyis szerintem.
Hirtelen teljesen elpirultam és nem tudtam semmit sem mondani, de Louis se mindketten zavarba jöttünk eléggé.
-Harry miért kell mindenkit paradicsommal változtatnod? - kérdezte mosolyogva Liam.
-Ez a dolgom - vonta meg a vállát perverz kapitány.
Úgy gondoltuk, hogy elmegyünk kicsit sétálni le a partra közben sokat beszélgettünk és hülyéskedtünk. Louis úgy feloldódott, hogy nem lehetett lelőni sehogy sem. Vagyis inkább a két pörgő majom Louis és Niall volt akik a társaság hangulatát feldobták leginkább azzal, hogy kergették egymást. Így én Liammal, Harryvel és Zaynel beszélgettem  aztán Harry is kiszállt a beszélgetésből, mert Louis és Niall megviccelték így már csak Liammel és Zaynel beszélgettem akik a bandába a legérettebbek szerintem.
Amikor már ment le a nap a fiúk vissza vonultak így kettesbe maradtunk Louissal. Leültünk a földre és csak néztük a naplementét. Louis átkarolt én meg a fejem a mellkasára hajtottam. 
-Tudod mennyire szeretném, hogy te is itt maradj - suttogta a fülembe.
-Nekem is hiányzol nagyon - néztem fel rá Ő csak megcsókolt.
Ez a csók annyira más volt, mint a többi talán azért, mert naplemente volt előttünk vagy talán hiány miatt, de akkor is más volt.
-Remélem megkapjátok azt a igent amivel tovább juttok - mosolyogtam rá. -Mert elképzelhetetlenül jó banda vagytok.
-És, ha bejutunk egyből rohanok hozzád megköszönni, hogy ennyit piszkáltál vele - mosolygott.
-Most is megköszönhetnéd hisz, ha nem mentél volna el most nem ismernéd Őket - mondtam mosolyogva.
-De én nem most akarom majd meglepetésként -  nézett rám huncutul.
-Utálom a meglepetéseket Louis William Tomlinson - kuncogtam.
-Tudom Hannah Walker - nevetett.
Amikor a nap már teljesen eltűnt felálltunk és elindultam, de hirtelen Louis megfogta a karom és magához húzott.
-Szeretlek - lehelte az ajkaimra.
-Én is - mosolyogtam bele a csókunkba.

Chapter 6. - Egyedül van a gyerek

Hello November!:)

Gondolkoztam, hogy mivel őszi szünet utolsó napja és utána újra hajtás a suliba ezért most hozom nektek a részt aztán a kövi résszel meg békén hagyni, mert most kaptattok egy ideig osszátok be. Első az iskola. 

(De azért próbálok sietni ahogy az időm engedi!)

Jó olvasást babák.:)<3

Eva H.xxx

~Hannah Walker szemszöge~

Nem hiszem el, hogy Louis ennyire idióta és beteszi az öltözőbe a gyereket aztán kizárja magát és most szegény kislányom egyedül van egy szobába. Legalább gondolkodhatott volna előbb  Louis, de nem neki csak a hülyeségen jár az esze és így a közös gyerekünket most magára hagytuk. Ha nem lennének ott a többiek akkor most tuti megölném, de mivel túl nagy a tömeg így nem jó dolog most megölni majd, ha nem lesznek sokan akkor végzek Louis  William Tomlinsonnal egy életre most előbb azon gondolkodjunk, hogy hogyan is jutunk be az öltözőbe anélkül, hogy betörnénk az ajtót és a frászt hoznánk Emmára. Bár már szerintem eléggé a frászt kapta az apja miatt.
Tudtam, hogy nem jó ötlet Louisnak elmondani, hogy apa, mert még nem érett eléggé az apaságra szerintem még javába most éli a gyerekkorát, de az biztos, hogy még nincs kész az apaságra, mert egy normális apa sose zárja be a lányát egyedül egy kis helyiségbe. Louis túlzottan éretlen az apaságra!
-Látom kitörni készülsz Hannah, de előbb jöjjünk rá mi a fenét csinált ez a két hülye - tett Liam a kezét a vállamra én egyből ránéztem, de a mondani való másik részét az ajtó előtt ücsörgő jó madára nézve mondta.
-Okés mi a franc történt? - tettem fel félig kiabálva a kérdést.
-Louis hibája - védekezett egyből Harry én csak kérdően néztem rá, és egyből hadarni kezdet. -Louis letette Emmát, de már az ajtó nyitva volt a kislány az ajtóba állt mi meg kicsit hátrébb mentünk úgy pontba ahol állt az ajtó és elkezdtünk mondani Emmának, hogy ide jöjjön már lökdösődtünk is amikor Louis meglökte az ajtót és Emma meg befelé sétált aztán az ajtó becsapódott és a kulcs a másik oldalon van. Rángattunk az ajtót, de beragadt sokszor csinál ilyet.
Melyiket öljem meg? Bár baleset volt, de akkor is, hogy lehetnek ennyire felelőtlenek, hogy versengenek kihez menjen jó mi is ezt tettük Lexyvel akkor amikor Emma megtette az első lépést, de nálunk nem ragadt be sehova Emma.
Louisra néztem aki sajnálkozó tekintette vett fel szóval nagyon bánja.
-Okés ez véletlen volt - sóhajtott Zayn.
-Véletlen ide-oda Emma most bent van egyedül egy kis helyiségbe azért, mert a két idióta totál felelőtlen volt - morogam, és aztán olyat mondtam ki amit nem akartam. -Nem kellet volna idejönnöm elmondani a dolgokat!
Hirtelen a számhoz csaptam és a srácok közt beállt az a ridegség és meglepődöttség, de nekem nem hagyott nyugodni a szám és megkellet szólalnom.
-Nem úgy gondoltam - mondtam sajnálkozóan.
-Értem, hogy gondoltad - állt fel Louis és erőteljesen belebokszolt az ajtóba nem zavarta, hogy a lánya talán megijedhetett.
-Nem, nem értetted - indultam felé. -Jó, hogy Emma megismerte az apját, mert sokkal boldogabb, de Louis te nem vagy egy ilyen apa figura.
-És attól ne ismerjem a lányom? - kérdezte.
-De  persze ismerd, de kicsit gondolkodj is milyen egy jó apa - tettem a kezem a vállára.
-Nem akarok jó apa lenni én olyan apa akarok lenni Emmának aki vicces és komolytalan, hogy amikor velem van akkor egy nagy mosoly üljön ki az arcára - mondta Louis. -Jó igen fontos az is, hogy éretten kell viselkedni meg a többi hülyeség, de az nem én vagyok és olyan sose leszek.
-Csak az a baj, hogy ha éretlenül bánsz egy gyerekkel és felelőtlen vagy akkor ennél rosszabb dolgok is történhetnek vele - oktattam ki.
-Legalább megtanulja, hogy az élet tele van akadályokkal jó, ha tudja már ilyen kicsin, mert annál erősebb lesz - mondta Louis.
-Jó nem veszekszem veled én nekem van egy saját nevelési módszerem és neked is van ennyi - mondtam ki végül inkább a végszót, mert számtalan érvet mondhattam volna még, de Emma fontosabb. -Inkább gondolkozzunk, hogy jussunk be.
-De láthatom azért? - tette fel Louis az utolsó kérdést amire én bólintottam és Ő nagyot ugrott. -Igen!
-Okés minden boldogságos, de a gyereketek még bent van egyedül - hangsúlyozta Zayn ki a 'egyedül' szócskát.
-Igaz - morogtam. -Hogy hozzuk ki?
-Miért nem kiabálunk be a gyereknek, hogy nyissa ki az ajtót nekünk?  - kérdezte Niall.
-Niall 1 éves ezt, hogy gondoltad? Azt se tudja mi az a ajtó - tette Harry Niall vállára a kezét.
-Akkor nem igazán úri hölgy gyerek, ha azt se tudja mondjuk Louis lánya mit várok tőle - nyújtotta ki Niall a nyelvét.
-Okés már rossz ötlet volt most jöjjön egy jó is - köhécselt bele a beszélgetésbe Lexy.
A szó szoros értelmében mindenki el kezdte erősen törni a fejét, hogy hogyan is juthatnánk be azon az átokvert ajtón. Niall rossz ötlete után szépen sorba jöttek a rosszabb ötletek, mint például az, hogy kopogjunk be hát, ha akkor kinyitja na ez most Louis ötlete volt. Személyesen a kedvenc ötletem az volt amit Niall ajánlott, hogy Emma megfogja enni a hűtőből az összes kajáját és elkezdte ütögetni az ajtót hát, ha kinyitja. Na igen velük meg van áldva a sorsom.
Őszintén senkinek egyetlen jó ötlete nem támadt még. Agyhalott banda az fix.
-Mi van az ablakkal? - kérdezte Harry és mindenki kérdően nézett rá. -Ott simán bemászhatnánk.
-Ha nincs zárva - mondtam.
-És, ha nincs magason mármint olyan magason ahol ti nem tudtok fel mászni - mondta Lexy.
-Ugyan már Ők még a fára se tudnak felmászni - nevetett Lou.
-Ti aztán segítőkészek vagytok - morogta Harry.
-Fel tudok mászni a fára - duzzogott Louis.
-Senkit nem érdekel - mondtam Louis arcába.
Ismét elkezdődött a nagy csend és mindenki elkezdte újra törni a fejét. Bár nem mindenki gondolkozott, mert Louis csak ült az ajtó előtt és Niall lábát piszkálta. Érdekes.
Persze nem tudtam a szemem levenni a két jó madárról ahogy Niall próbálja levakarni a lábáról Louist aki erősen küzd kezével, hogy piszkálhassa a szöszi barátját. Szóval csak mosolyogtam a két idiótán és már szinte hangosan felnevettem ezen az egészen persze mindenki egyből rám nézett, hogy mi van. Én csak Louisra és Niallra böktem akik harcoltak. Lexy elkezdett mosolyogni, Lou és a maradék három fiú meg csak a szemüket forgatták Ők ezt mindennap átélik, de  nekem új.
Addig-addig piszkálta Louis Niall lábát amire már Niall nem bírta így tarkón csapta és Louisból egy lányos üvöltés hallatszott ki erre viszont már mindenki elkezdett nevetni.  Louisnak több se kellet és megharapta Niall lábát akiből szintén egy sikítás jött ki, és mi jobban nevettünk már alig álltam a lábamon a nevetéstől. Ezek kész idióták!
Hirtelen csak egy kiáltásra lettünk figyelmesek aztán az ajtó kicsapódott ami állítólag zárva volt.
-Paul? Mit kerestél bent? - lepődött meg Liam.
-Amíg ti bulit csaptattok én leakartam tusolni, de amikor vagyis most kiléptem a fürdőből egy kúszó 1 éves gyereket találtam - morgolódott Paul egy száll törölközőbe.
-Szóval te a mi fürdőnket használod? - kérdezte Zayn.
-Erről nem tudtok - mondta Paul mosolyogva.
-Persze Paul - nevetett Harry.
-Van fürdőnk? - lepődött meg Louis. -Látnom kell!
És Louis egyből be is futott.
-Szóval kié a kölyök, mert Lux nem lehet - mondta Paul. -És a kölyöknek ugyanolyan kék szeme van, mint Louisnak meg ugyanolyan huncut mosolya szóval?
-Az én gyerekem - léptem elő aki csak kérdően nézett rám. -Louis első barátnője vagyok Hannah Walker és az a kislány az én lányom.
-És Louis az apja - javított ki Paul amire csak mindenki bólintott. -Tudtam, hogy Louisnak lesz előbb gyereke na Zayn köhögd ki a pénzt.
-Oh banyek tényleg vesztettem - morogta Zayn és bement a pénztárcájáért amiből vett ki pénzt és Paul felé nyújtott. -Veled sose fogadok többé semmin.
-Pedig én szeretek fogadni - ünnepelt Paul. -Na visszamegyek átöltözni a fürdőbe, ha Louis benn van kirugdosóm.
Amikor épp ment volna be akkor Louis jött ki Emmával a karjába. Paul megállította, hogy bólintson neki valamiért aztán tovább ment.  Valójában tök  jó fej.
-Hannah hoztam valakit - mosolygott Louis.
-Add ide te - mondtam és vettem át a lányom. -Szia hercegnőm.
Emma kis buksijára egy puszit nyomtam és magam elé emeltem aztán jó szorosan magamhoz öleltem a kislány apró kis testét.
-Apád igazi szerencsétlen - suttogtam a kis fülébe, de szerintem mindenki meghallotta, mert csak kuncogtak rajta ahogy Emma is csak mosolygott. -De tényleg.
A kislány csak mosolygott és valamilyen szinten örült, hogy végre kijutott a szobából hála Paulnak aki éppen a fürdőszobában zuhanyzott. Egy valami még mindig nem hagy nyugodni, hogy vajon Emma mit csinálhatott bent egyedül? Hisz csak 1 éves talán csak ült és mosolygott mekkora idióta apja is van mondjuk szerintem Emma tuti érettebb Louisnál szóval egy kis egy éves lánynak is több esze van, mint Louis William Tomlinsonak meg persze Harold Edward Stylesnak. Talán, ha a két jó madár össze teszi a buksiját akkor kijön valami belőle, de az se biztos.
Hirtelen azon kaptam magam, hogy Liam kivette a kezemből Emmát és befelé ment.
-Hé - iramodtam utánuk.
-Most mi babázunk szóval ja - mosolygott rám Liam.
-Csak annyi a kikötésem, hogy a fürdőszobába ne zárja be Louis - nevetettem el magam.
-Megpróbálom a tőlem telhetőt - kacsintott Louis.
-Vagy a semmit - mosolygott Zayn miközben odament Emmához.
Mindenki elvolt foglalva a kislánnyal, de most már én és Lexy is beszálltunk a buliba megtaláltuk mi is már a helyünket. Szerintem a kislányom el lesz kényeztetve csak nem, hogy a fürdőszobába kössön ki szegénykém.  Mik várnak még erre a kislányra...

Chapter 5. - Koncert

Sziasztok gyermekeim!c:

Őszintén szólva sokat agyaltam, hogy ki is legyen az a másik ember akinek a szemszögéből írok, de aztán sok agyalásom döntésre jutott. Lényegében ez a fejezet a koncertet írja le így fiú szemszögéből hülyeség írni - mégis Louis szemszögével kezdtem - így írtam egy lány szemszögéből is. Most nem Hannah szemszögéből.:c 

Rohamosan beindulnak a történések és igyekezni is fogok a részekkel az őszi szünetben minimum két részt meg szeretnék írni, de abból nem tudom mennyi is lesz meg, de igyekszem. 

Kicsit korai tudom,de azon is gondolkoztam, hogy hogyan legyen a blog. Legyenek évadok? Vagy csak ilyen tök unalmas egymást követő részek legyenek?  Írd le nyugodtan véleményed, hogy szerinted, hogy legyen szóval várom ám!

Mellesleg jó olvasást!c:

Eva H.xxx

*Louis Tomlinson szemszöge*

Éreztettek már olyan érzést, hogy nem tudtátok kinek higgyetek vagy ki mellé álljatok? Én most pont ezért érzem, hogy nem tudom kinek higgyek és, hogy ki mellé álljak. Egyik oldalon ott van a barátnőm és a másik oldalon ott van az ex barátnőm az állítólagos lányommal, és fogalmam sincs kinek higgyek és ki mellé álljak. Én szeretem Eleanor semmi pénzért nem hagynám el, de ami most történt az durva volt, de tudom, hogy ez kijött belőle és most meg sírdogál valahol, mert tudom mennyire érzékeny El csak ez most nekem is rosszul esett hisz mégis a lányomról és a lányom anyjáról van szó. Viszont megszeretem a kislányomat is lehetséges, hogy nem az enyém, mert csak annyi bizonyíték van amennyit Hannah mondott el, de én érzem, hogy Ő az én vérem és kötődöm hozzá ahogy Ő hozzám. Már amennyire egy 1 éves kislány kötődhet valakihez.
-Srácok 2 perc - jött be egy szürke pólós férfi.
-Készen állok - ugrált Niall.
-Ezt kérlek hagyd a koncertre - fogta le Liam Niallt.
-Okés, de nem sokáig bírom - mosolygott Niall.
-Akkor inkább menjünk, mert itt kiugrálja magát és a koncertet meg végig fogja aludni - mondta Liam és elindultunk.
Sorrend nem más volt,mint Niall,Zayn és én akik gyorsan elsőre kimennek mindig.
-Louis nem köszönsz el valakitől - szólt utánam  Harry fogva Emmát.
Átvettem tőle a kislányt és magamhoz öleltem viszont amikor elhúzkodtunk megsimította az apró kezével az arcom és egy puszit nyomot borostás arcomra.
-Maradjatok itt - nyomtam egy puszit Emma arcára és visszaadtam az anyjának a gyermeket.
-Rendben - mosolygott Hannah.
Még egy utolsó pillantás vetettem a lányomra és elindultam. Liam már ott várt, hogy bemenjek mivel Ő zárja a sort nehogy valamelyikünk ne jöjjön fel a színpadra.
Amint kiléptünk mindannyian már a színpadra mindenki sikítani kezdett és páran már énekelt is a dalokat viszont nekem a szemem megint a táblákon volt valahogy mindig azt nézegetem én,mert olyan cukikat írnak rá.
Elkezdődött a bevezető zenénk, amely most az Up all night című dal volt, és felcsendült Liam hangja a tömeg elkezdett sikítoznia és Ők is énekeltek velünk. Fantasztikus érzés amikor a közönség is énekel veled és közben meg őrjöng.
Néha - néha viszont oldalra pillantottam, hogy lássam a kislányom aki árgus szemekkel figyelt közben egy kis mosoly ült az arcán. Hogy lehet egy ilyen édes kislány az én lányom? Azt mindig is tudtam, hogy cuki vagyok, de ennyire, hogy ilyen cukit hozzak a világra sose gondoltam volna.
A koncert viszont folytatódott így most arra kellet gondolnom nem a kislányomat kell néznem, hanem koncertet adni a több millió rajongóknak.  Így viszont a koncert folytatódott ahonnan elkezdődött.

*Alexandra Peters*

Felemelő érzés itt lenni egy One Direction koncerten mindig el szeretem volna jönni egyre csak hát tudjátok Hannah miatt nem jöttem mivel akkor nem lennék jó barát sőt még pénzem se volt rá szóval értitek. Mindegy most itt vagyok és nem is kinn a rajongók közt,hanem a színpad mellette kimagasló helyem van szerintem most egy csomó 13-14 éves lány irigykedne rám. Viszont ebbe az egészbe a másik jó dolog az,hogy végre Hannah elmondta Louisnak,hogy van egy lánya tőle és szerintem Hannah még érez Louis iránt valamit csak maga se meri bevallani pedig annyira cuki kis család lennének bár Louis eléggé kötődik ahhoz a Eleanorhoz aki egy igazi sárkány,de Louis is egyszer rájön,hogy Eleanor Calder nem hozzávaló. Vagyis remélem.
Az én szerelmi életem viszont eléggé bonyolult, mert sose a jó fiúba szeretek bele mindig csak a rosszba és ez eléggé gáz főleg,ha az a rossz fiú bankot rabol meg ilyenek. Igen voltam már szerelmes ilyen srácba.
Most viszont az illető nem bank rabló sőt eléggé tisztességes, de van barátnője sőt soha a büdös életbe nem jönne velem össze. Miért? Mert Ő a fellegekbe él vagyis hát nem éppen hétköznapi srác én meg viszont egy eléggé hétköznapi lány vagyok.
-Lexy átvennéd Emmát egy percre? - térített észhez legjobb barátnőm.
-Ott van Lou - mutattam Loura.
Sose szeretem a gyerekeket nem azért,mert én nem akarok csak a gyerekek távol állnak tőlem mivel nem értem a hasznukat az úgy világos,hogy cuki, de nyáladzanak és mindent megesznek körülbelül olyanok,mint a kutyák csak a kutyának van annyi esze,hogy nem nyalja a konnektort.
-Köszönöm segítséged drága barátnőm - forgatta meg a szemeit Hannah és átadta Lounak a kicsit.
Hannah elment valahova és Louval meg Emmával maradtam akikkel néztük a koncertet. Amúgy tökre bírom Lout olyan kedves és segítőkész meg hát tök jó fej.
-Lou amúgy Lux hány éves? - kérdeztem.
-Három éves igaz rossz csont - mosolyodott el.
-Az a kölyök is akit a kezedbe tartasz az se semmi - mosolyodtam el.
-Emma még csak egy éves ennél csak rosszabb lesz most még csak jár keze-lába,de később más lesz minden - mondtam Lou.
-Ezért nem akarok gyereket - mondtam.
-Pedig a gyerek nem csak teher,hanem egy kincs is - mesélte Lou. -Lehet,hogy most ijesztő egy gyerek amíg neked nincs,de amint megszületik az első gyermeked és a kezedbe tartod sose akarod elengedni.
-Lehetséges, de még azon az elven vagyok, hogy a gyerek egy haszontalan valami - bólogattam.
-Jaj Lexy majd meglátjuk mi lesz akkor amikor a kezedbe tartod a kislányod avagy a kisfiad - mosolyog rám Lou.
-Ha tartok majd a kezembe egy gyereket - nyújtottam rá a nyelvem.
-Nem akarsz gyereket? - kérdezte és mielőtt beleszólhattam volna Ő újabb kérdést tett fel. -Vagy nem lehet gyereked?
-Jaj ne nevettess lehet gyerekem - hazudtam, de nem akarom elmondani senkinek -Csak nincs a terveimbe még a gyerek vállalás és a jövőbeli terveiben sincs benne előbb a karrier.
-Már megijedtem, hogy neked nem lehet részed ilyen csodába - fújta ki a levegőt Lou. -Mindegy is úgyis eljön az idő amikor végre te is gyermeket akarsz.
Ha el is jön az idő amikor tényleg gyereket akarok majd akkor se lehet gyermekem szóval ezért se szeretnék. Meg hát minek hisz semmi haszna nincs egy gyereknek csak sír, eszik, alszik és nyalogassa a konnektort. A gyerek egy haszontalan valami!
Visszafordultam a színpad felé és néztem a koncertet ahogy a fiúk énekelnek na meg persze hülyéskednek. Lou viszont gügyögött Emmának ami kicsit zavart, de próbáltam nem rájuk figyelni, hanem a koncertre.
-Meg is jöttem - futott vissza Hannah. -Lou átvegyem vagy fogod még?
-Szabad? Olyan kis édes - mondta Lou.
-Persze addig is pihen a karom - nevetett Hannah.
Lou, ha nem lenne a fiúk stylistja akkor simán elmehetne babysitternek hisz imádja a gyerekeket. Egy kérdésem viszont lenne: Hogy lehet bírni azokat a kis szörnyecskéket?
Ha nekem kéne vigyáznom pár gyerekre akkor már a gyerekek az ajtóba ülnének és várnák a szülőket.
Hirtelen valaki mellém ugrott.
-Tetszik? - ugrott mellém Hannah.
-Ez természetes minden álmom ez volt,hogy eljussak egy koncertre - mosolyogtam rá.
-És kinek is köszönheted? - húzta ki magát. Oh már kezdi...
-Köszi - nevetettem el magam.
-Szíves örömet a legjobb barátnőmnek bármit - ölelt át Hannah.
Hannah mindig is ilyen kis ölelgetős volt és ezen az anyaság változtatott az én szomorúságomra mivel én viszont nem vagyok az a ölelős párti inkább az előbb üt utána ölelő párti vagyok. Most viszont egyből visszaöleltem legjobb barátnőm, mert lehet nem vallom be, de neki köszönhetem, hogy ma este itt lehetek és a legjobb helyről tudjam nézni a koncertet.
Elhúzódott Hannah és egyből hátra is lépett Louhoz és Emmához, hogy engem ne tudjon zavarni a koncert közben.
Elhessegettem az előbbi gondolatokat és teljes mennyiségben most már csak a koncertre figyeltem.

***

Sírtam, nevetem és végig énekeltem az egész koncertet hiszen hihetetlenül jók voltak ezek a srácok sose képzeltem volna el, hogy egyszer én itt fogok lenni.  Lou és Hannah végig beszélgette a koncertet mivel fél füllel hallottam ami kicsit zavaró is volt, de nem szóltam rájuk. Emmától viszont csak egy erőteljes tapsikolást hallottam szóval neki is tetszett na most egyszer egy nevezőn vagyok a kis kölyökkel. Most megkedveltem a keresztlányom.

Épp jöttek le a fiúk a színpadról élen természetesen a büszke apuka volt aki egyből a kislányához mentem ekkor viszont Hannahával összenéztünk. Telepatikus gondolkozás.

-Louis rád se ismerek - nevetett Lou.

-Most miért? - kérdezte fennhangon Louis miközben Emmát ölelte magához.

-Még Luxért vagy Theoért se szaladtál le így - mosolygott a képében Lou.

-Luxért már igen szóval há és Theo meg alig volt a koncertünkön na meg Niall mindig megelőző Theonál - nyújtotta ki a nyelvét Louis.

-Én keresztfiam - szólt bele Niall.

-Lux meg az én keresztlányom hé - kontrázott bele Harry.

-Harold drágám tudod Luxnak és nekem van egy kis különleges kapcsolatunk bocsi - tette Louis Harry vállára szabad kezét.

-Tommo 2 éves vedd le róla a szemed vagy a lányod bánja - förmedt rá Harry.

-Késő - mosolygott Louis és eliszkolt vissza az  öltözőben Emmával. Harry a nyomába eredt rögtön miközben Zayn,Liam és Niall végig nevetett, hogy mekkora idióták és ez a nevetés ragályos,mert mi lányok is nevettünk már.

Elindultunk mi is utánuk vagyis az öltözőben. Eleinte csendben mentünk egymás mellette aztán valaki megszólalt,mert már nem bírta.

-Éhes vagyok! - kiállt fel Niall.

-Mindig ilyenek? - váltottam témát egyből.

-Ez,hogy jön ahhoz, hogy én éhes vagyok? - kérdezte vissza Niall.

-Sehogy,de nem érdekel - nevettem el magam. -A lényeg,hogy Harry és Louis mindig ilyen vagy csak Louis ilyen idióta és mindig mással?

-Valójában Louis az idióta és most Harry találta megfelelő személyként piszkálni vagy mit csinálni, de amúgy koncert után már mindegyikőnkkel csinált ilyet - mosolygott Liam.

-Akkor nem változott - szólt bele Hannah.

-Louis? Sose fog szerinte 50 évesen az öregek otthonában is rohangálni fog,mint egy őrült - nevetett Zayn.

-Azt megnézném - nevetem el magam.

És újra bekövetkezett az a unalmas kínos csend ami igazából kurvára idegesített, de nem tudtam semmiféle témát felhozni, mert hát eléggé, hogy is mondjam zavarba vagyok. Hupsz.

Ahogy közeledtünk vissza az öltöző felé megpillantottuk az ajtó előtt ülő két jó madarat, de egy valaki hiányzok közülük. Tippeljetek kicsi, egy éves, több esze van és Louis lánya. Na ki az? Persze,hogy Emma.

-Louis hol van Emma? - támadta le Hannah rögtön Louist.

-Bent - mondta Louis.

-És ti miért ültök kint? - kérdezte Lou.

-Louis kizárt minket - mormolta Harry és Louis vállába belebokszolt.

-BASSZUS MÁR LOUIS! - kiabálta el magát mindenki.

Chapter 4. - Jóból is megárt a sok!

Sziasztok manók.c:

Hacsak én látom rövidnek ezt a részt akkor vegyétek úgy, hogy nem mondtam semmit. Köztudott, hogy nem vagyok Directioner(hála az égnek) és így nekem semleges Eleanor Calder úgy vagyok vele nem ismerem, nem mondok róla véleményt, de viszont aki imádja Eleanort hát az olvasás előtt és után fusson két kört, mert itt kimutassa El a fogait. Szóval ja nem épp kedves itt. 

Eleanor Calder házi sárkány feeling.  - Juj ez tetszik tiszta okos vagyok *taps*

Na nem húzom tovább az időt. 

Jó olvasást gyerekek!<3

Eva H.xxx

*Hannah Walker szemszöge*

Az idő rohamosan ment és eddig alig beszélgettünk a fiúkkal vagy valakivel sőt senkivel mivel Ők teljesen elvoltak foglalva a készülődéssel és természetesen Emmával. Mi meg Lexyvel szó szerint le voltunk szarva szerintem azt se vették volna észre,ha eltűnünk. De nem akartam elmenni,mert nem akarom itt hagyni a lányom kicsit bennem van az anya tigris szerep vagy micsoda.
Szóval mi csak szép csendben ültünk és figyeltük Őket ahogy nevetgélnek, és akkor jöttem rá,hogy Emma miért is imádja ennyire az apját. Ahogy kettőjüket úgy elnéztem belesajdult a szívem,hogy hogyan is lehetnek ilyen aranyosak. Lehet magamnak sose vallom be,de Louis remek apa lesz egyszer, ha Eleanorral gyerek vállaláson kötnek ki mivel valahogy magamat Louissal nem tudom elképzelni ahogy Emmával egy kis családot alkotunk és boldogan élünk amíg meg nem hallunk. Na nem mi nekünk Louissal nincs jövőnk már!
Hirtelen a hólyagom rázott vissza  jelenben mivel vécére kell mennem. Kellett nekem az a liter cola vagy amit ittam.
-Elmegyek megkeressem a mellékhelyiséget - súgtam oda Lexynek,de mielőtt közbe szólhatott volna én szóltam bele. -És kérlek te maradj itt!
Egyetértően bólintott én meg kisettenkedtem a szobából. Nem igen volt nehéz dolgom,mert észre se vettek ahogy kiléptem az ajtón viszont amikor magam után becsuktam az ajtót olyan sürgés-forgás fogadott,hogy azon gondolkoztam,hogy a frászba jutok el a vécéig.
Áttörtem magam a sok ember között amikor megpillantottam a toalettet azon nyomba befutottam. Nagyokat szusszantottam,hogy igen nekem sikerült idáig eljutni.
Senki nem volt bent így nyugodtan elvégeztem a dolgom.
Viszont amikor kijöttem és kezet akartam mosni egy ismerős barna hajú lány mosolygott rám. Sikítani akartam és elrohanni innen,de az nem felnőtt hozzá állás pedig ezt kéne tennem mivel megígértem Louisnak bujkálok előle.
-Szia te ki vagy? - szólalt meg az állítólagos ellenségem bár szerintem tök kedves lány,de ha megtudja ki vagyok akkor ellenségnek hívhatom.
-Szia - mosolyogtam rá félénken.
-Itt dolgozol? Lounak segítesz? - kérdezte még mindig mosolyogva.
Ugye Lou az a fodrászuk? Vagy a mi?
-Aha persze - motyogtam.
-Érdekes Lou nem mondta, hogy van egy segédje - gondolkozott Eleanor.
-Én csak éppen nyári munkán vagyok - mondtam.
-Értem na, de megyek megkeressem Louist örülök,hogy megismertelek - mondta és ment az ajtóhoz. -Szia!
-Szia - mondtam.
Elment és most éppen tart a fiúkhoz ahol ott az én kislányom. Basszus, ha meglátja és megtudja nekem végem.
Kitéptem a mosdó ajtaját és csak futottam vissza a fiúkhoz. Közben gondolkoztam mit is mondjak neki, hogy kié az a kislány.
Benyitottam és akkor látom, hogy Eleanor és Louis épp a kislányommal játszik a többiek meg készülődnek. Ennyire lassú lettem volna?
-Jöttél segíteni Lounak? - kérdezte mosolyogva El.
-Nekem? Miért kéne segítenie? - kérdezte Lou.
Most ugrik a majom a vízbe. Ránéztem a fiúkra, hogy segítsenek és Lexyre is ránéztem aki csak ült és figyelte a történéseket. Bezzeg krízis helyzetbe nem tud mit tenni
-Mami - tipegett hozzám Emma.
Jézusom most mondta ki elsőnek nekem,hogy mami. Hirtelen felkaptam és magamhoz öleltem szorosan. A szemeimbe könny lábadt ettől a szó hallatán és, csak simogattam kislányom buksiját na meg persze ölelgettem ahogy csak tudtam.
-Na jó mi folyik itt? - állt fel Eleanor. -Miért mondtad azt az a cuki kislány Lou alkalmazottjára,hogy mami? Sőt ki ez a kislány, ha már itt tartunk? És mi folyik itt?
-El drágám nyugalom - állt fel Louis és megsimogatta El karját.
-Nincs nyugi ki ez a csaj? És ki az a kisbaba? - kérdezte dühősen.
Ránéztem Louisra,Lexyre,Emmára és a fiúkra akik csak bólintottak.
-Hannah Walker vagyok és ez a kislány Louis lánya - böktem ki.
-Micsoda? Te vagy az a kurva? És azt hiszed elhisszük,hogy az a fattyú kölyök Louisé? - háborodott fel El.
Most legszívesebben neki mentem volna,de Emmát fogtam és nem tettem meg na meg persze Lexy felállt és lefogott. Együtt érzően rám nézett és megszólalt.
-A legjobb barátnője vagyok és, ha Ő kurva akkor te mi vagy drágám? - nézte le Lexy Elt. -Az a gyerek meg nem fattyú úgy,mint te. Ő a te kis barátod lánya!
-Neked mégis kiosztott lapot? - kérdezte Eleanor Lexytől.
-Álljatok le - szólt közbe Lou. -Ezt megtudjuk beszélni érett módon is,de nem hagyom, hogy egy kis gyerek előtt beszéljetek alpári módon.
-Köszönöm - suttogtam oda Lounak Ő viszont, csak rám mosolygott.
-Jó mindegy én nekem most el kell mennem gondolkozni, de nehogy azt hidd Hannah drága,hogy elhiszem ezt a hülyeséget tudom az igazat - mondta El és kilépett a szobából.
-El! - kiabált utána Louis. -Bocsi Hannah és Lexy, de El hamar felkapja a vizet,de amellett nagyon érzékeny.
-Még az érzékeny oldalát nem láttam - nevetett Lexy. -De nem vagyok rá kíváncsi.
-Hát én se - motyogtam.
-Jól vagy? - kérdezte Liam.
-Azt hiszem - mondtam.
-Tényleg bocsi - mondta sajnálkozóan Louis.
-Semmibaj jobb, ha tudja - mosolyogtam rá.
Visszaültem az eredeti székemre ahol Lexyvel ültünk, de a fiúk ránk parancsoltak, hogy üljünk át a kanapéra, mert szerintük nyomasztó, ha az ajtó mellett ülünk szóval átültünk a kanapéra. Emma kézről kézre járt mindig ahhoz a fiúhoz ment aki épp nem készülődött érdekes Ő ebből az egészből semmit fel nem fogott még a kiabálástól se sírt ami felettébb furcsa. Nem értem a gyerek logikát!
Lou mindenfélét kérdezgetett miközben a fiúk haját csinálta eléggé megkedveltem nagyon jó fej. Megbeszéltük, hogy Luxot és Emmát egyszer elvisszük valahova, hogy barátnők legyenek. Lexy is nagyon megkedvelte Lout sőt annyira, hogy megérte Lout, hogy csinálja meg az Ő haját is Lou meg egyből belement.
Viszont kicsit félek Eleanortól azért eléggé veszedelmesen nézett rá amikor lelépett kicsit ijesztő nő személy nem is tudom, hogy szeretheti Őt Louis.

*Eleanor Calder szemszöge*

Hát ez teljesen idióta, ha elhiszem, hogy van Louistól egy gyereke. Érdekes akkor eddig miért nem bukkant elő? Talán azért, mert a kölyök igazi apja rájött mekkora kurva is és elhagyta aztán most bepróbálja adni, hogy Louis a gyerek apja, hogy Louissal összejöjjön és legyen pénz. Na meg persze, hogy Louis nyakára dobja a gyereket,mert Őt nem érdekli a gyerek sorsa. Annyira szánalmas nő személy!
És Louis meg a fiúk el is hisznek neki mindent mivel Ők nem veszik észre ki hazudik és ki nem. Liam túl kedves ahhoz, hogy észrevegye, hogy hazudik valaki. Zayn túl érzékeny, hogy észrevegye mire is készül az a szajha. Harry túl nőcsábász, hogy úgy nézzen rá, hogy hazudik, csak azt veszi észre, hogy szép. Niall meg túl kedves ahogy Liam így Ő se veszi észre mire is készül ez a nő. Louis meg tuti, csak annyit fogott fel,hogy van egy gyereke akinek szüksége van egy apára. De hát ezért vagyok itt én, hogy felnyissam a fiúk szemét mire is készül Hannah Walker, mert addig nem nyugszom amíg meg nem tudom és tönkre nem teszem az életét.
És ehhez segítség kell.
Elővettem a telefonom és kikerestem a telefon könyvből a megfelelő személyt aki tud nekem segíteni ebbe a helyzetbe. Szóval megnyomtam a hívás gombot, és elkezdett csörögni és csörögni a készülék amíg bele nem köszönt.
-Mi a helyzet El? - kérdezte a telefonba.
-Segítség kéne - motyogtam.
-Mibe? - kérdezte.
-Ki kéne deríteni, hogy kitől van Hannah Walker gyereke - mormoltam.
-Oh az sima ügy lesz.
-Köszönöm - mondtam mosolyogva.
-Neked bármit Eleanor, de most mennem kell smsbe elküldőm mit tudtam meg - mondta. -Szia!
-Szia - mondtam és letettem.
Ez el van intézve nem sokára megtudom az igazságot, de mi lesz akkor, ha nem fog tetszeni az igazság? Á az nem lehet. Nem lehet tényleg Louis a gyerek apja az teljességgel lehetetlen. Biztos vagyok benne, hogy nem Ő az. 
Bár azért bele kell gondolnom, hogy lehet igaz amit mond, de akkor én abba belehalok. Szeretem Louist és, ha Övé a gyerek akkor nagyot csalódok benne, mert nem akarom elveszíteni, de nem tudnék úgy többé vele lenni, hogy közben van egy gyereke attól a szajhától.
Nyugalom Eleanor az a gyerek nem Louisé - motyogta az a kis hang a fejembe és próbáltam neki hinni. Ha kiderül, hogy Louis a gyerek apja akkor bosszút állok Louison és a Hannahán bármi áron is. Keserű idők fognak jönni, ha igaz...

Chapter 3. - Légy jó szívű Hannah!

Sziasztok éjjeli baglyok!

Iskola időben nagyon rossz blogot írni mivel a középiskola gáz bár ezt már tudom mivel 10.-es vagyok,de ez így még nehezebb. Viszont próbálok azért hozni részeket és általában hétvégénként néha sikerülni is fog,de hanem akkor ezer bocsánat. Próbálgatok,ha ráérek.

Ez is rövid lett most,de hirtelen csak ennyi jutott eszembe a harmadik részhez így hát most ez ilyen lett. Elnézést!

U.i.: 1-2 kommentett elvárok a részre,hogy milyen is lett szóval erőltessétek meg magatok.c:

Eva H.xxx

Nem sírok, mert egy csepp könnyem se érdemli az a barom. Hogy lehettem ennyire vak évekkel ezelőtt? Hogy szerethettem belé? Egy ilyen felfuvalkodott görényben akit még mindig szeretek,de most megvettem.  Bár csak ne hallgattam volna Lexyre, hogy jöjjek el és mondjam el neki inkább kibírtam még volna Emma üvöltését hónapokig akár évekig is,de késő bánat. Eljöttem, elmondtam neki és most meg csalódtam. Egy kérdésem még mindig van az pedig nem más,mint,hogy miért lett ilyen bunkó? Hisz régen nem volt ilyen lehet,hogy a sztárság miatt lett ilyen,de lehet,hogy ilyen is volt mindig csak jól rejtegetett.
Hirtelen az el merengésemet az ajtó nyitás zavarta meg,de hát az ajtó a hátamban csapódót,mert az ajtó előtt ültem.
-Beengedsz? - szólalt meg a váratlan vendégem. -Nyugi én vagyok az Lexy.
Megkönnyebbülten sóhajtottam, és felálltam az eddigi helyemről,hogy szabad utat hagyjak Lexynek,de egy valaki hiányzott a kislányom.
-Emma? - töröltem meg azokat a kusza könnyeket akik kibillentek a tudtom nélkül.
-A fiúkkal hagytam - mondta egy vállrándítással.
-Mi csináltál? - kérdeztem tőle.
-Ott hagytam az apjával akinek a lábát szorongatja - mondta.
Hirtelen félre löktem Lexyt, és futottam vissza a szobában ahonnan az előbb szaladtam ki. Nem érdekelt Lexy kiabálása utánam csak futottam kislányomhoz. El se bírom képzelni mi csinálhatnak a lányommal.
Hirtelen megláttam az ajtót, és egyből kirántottam.
-Hagyd békén! - rántottam ki az ajtót.
-Ő neki mond ezt - mutatott Louis a lábára.
Felkaptam Emmát, és gyorsan megölelgettem egy apró puszit nyomtam a fejére amitől Ő a melleim közé temette a fejét.
Arra lettem figyelmes,hogy mindenki engem és Emmát nézz.
-Mi van nem láttatok még fehér embert? - törtem meg a csendet.
-Anyai ölelés mindig cuki, és ekkor eszünk be jut,hogy a mi anyánk is így ölel magához - mondta Liam.
-Én inkább anya tigrisnek hívnám magam - vontam meg a vállam.
-Basszus kösz Liam eszembe jutott anya - ült le Zayn szomorkásan. -Hiányzik!
-Nekünk is tesó - mondta Niall, és mindenki bólogatott.
A fiúk hirtelen csak a fa padlót bámulták, és ahogy körbe néztem mindegyik fiú szemébe egy-egy könnycsepp csúszik le az arcukon hirtelen kezdtem megsajnálni Őket,de aztán visszahuppantam arra ami miatt nem tudom sajnálni Őket.
-Azt hiszem mi elhúztuk a csíkot - mondtam, és az ajtó felé mentem. -Mondanám,hogy örvendtem a találkozásnak,de akkor hazudnék.
Bezártam magam után az ajtót, és elindultam a kijárat felé útközben összefutottam Lexyvel aki csatlakozott hozzánk némán persze mivel egyetlen szót se akartam váltani senkivel se.  Lexy kényszerített,hogy idejöjjek és bumm mi lett a vége csak nagyobb vita vagy minek hívják viszont Ő jött utánam ami miatt már megbocsájtottam neki,de még hagyom szenvedni. Kegyetlen vagy? Á, csak egy kicsit!
Épp léptünk ki az épületből ahol bejöttünk és az autó felé vettük az irányt. Lexy egy gomb nyomással ki is nyitotta a kocsit, és egyből bepattant a vezető ülésben én viszont gondosan betettem Emmát és be is kötöttem.
Amikor én is beszálltam az autóban, és épp beakartam csukni az ajtót akkor hirtelen totál megijedtem mivel egy pasas állt előttem.
Hirtelen kiugrott a szívem a helyéről és csak a pompás kék szemeiben láttam magam milyen idétlenül is nézek ki ijedt arccal. Egyre hevesebben vert a szívem, és csak bámultam bele a szemeiben és figyeltem Őt,hogy mire is készül. Megfogta óvatosan egyik kezem arra várva,hogy elhúzom,de nem tettem meg. Miért?
Kihúzott a kocsiból, és talpra állított így már előtte álltam a kezem még mindig az Ő kezében volt és ekkor csaptam magam homlokon. Elrántottam tőle a kezem, és hátra fordultam,hogy felkészüljek arra amit mondani akarok neki.
-Mi a faszt keresel itt? - fordultam felé és mielőtt válaszolhatott volna én közben vágtam. -Ne is mondj semmit! Megint a fejemhez akarsz vágni dolgokat,de hát akkor tessék állok elébe nem érdekel a véleményed szóval,hogy megkíméld a szádat felesleges locsogástól el is húzhatsz.
-Nem azért jöttem - válaszolt gúnyosan.
-Akkor meg minek jöttél? - forgattam meg a szemeim.
-Szeretnék még vele találkozni - mutatott a kocsiban ülő kislányra.
-Miért? Az ki van csukva Ő az én lányom -vágtam hozzá.
-Azt mondtad az én lányom szóval jogom van látni - mondta Louis.
-De azt mondtad,hogy hazudok - mondtam.
-Tévedtem - nézegette a földet.
-Most,hogy bevalltad azt hiszed meg is engedem,hogy lásd? - kérdeztem tőle mire Ő felnézett. -Hát nem. Tévedtél ez van előbb gondolkozz utána cselekedj!
-Jójó bocsánat,hogy bunkó voltam - mormolta Louis.
Most komolyan bocsánatot kért Louis Tomlinson tőlem? Csípjetek meg álmodok tuti.
-Sajnálhatod - mondtam, és hirtelen Emmára néztem aki végig édesapját nézte és a kezeivel kérte,hogy vegye fel.
Hogy mondjak nemet egy ilyen kislánynak? Ha Louisra nézek neki egyből nemet mondok,de Emma meg a lányom akinek szüksége van az apjára. Légy jó szívű Hannah! - mondogatta nekem egy kis hang aki lehet,hogy a legjobb barátnőm volt,de lehet,hogy egy kis hang a fejembe nem tudom,mert mindkettő egyforma.
-Láthatod - adtam be a derekam. -Egy feltétellel.
-Mi az? - csillant fel Louis gyönyörű kék szeme.
-Az első,hogy most azonnal felveszed Emmát - mondtam, és Ő egyből Emma ajtójához vette az irányt ahol kihámozta a biztonsági övből és felvette. A kislány szemei csillogtak és apja vállára temette fejét. -Második az,hogy megpróbálsz velem is normális lenni bármennyire is utálsz.
-Értettem - mondta Louis, és egy puszit nyomott Emma fejére.
Hirtelen Lexyre néztem aki csak a kocsiból figyelte a jelenetet, és eszembe jutott valami amit Ő szeretne.
-Nem maradhatnánk megnézni a koncertet? - kérdeztem, és Lexyre mosolyogtam aki vissza mosolygott rám.
-Felőlem oké,de kérlek,ha meglátod Eleanort akkor bújj el - mondta Louis.
-Miért? - döntöttem oldalra a fejem.
-Mivel nem akarom,ha a folyóson vagy valahol látna meg én szeretném neki elmondani - magyarázta el Louis.
-Okés akkor bujkálók az nem lesz nehéz - nevettem el magam, és szemem sarkából láttam,hogy Lexy is rájött miért mondtam ezt.
-Akkor nyomás befelé - mondta Louis, és elindult Emmával.
Intettem Lexynek aki már egyből kipattant a kocsiból és mi is követük Őket befelé. Louis és Emma ment elől mi meg hátul követük Őket olyan aranyosak voltak annyira boldog volt Emma. Remélem mindig ilyen boldog lesz az én kislányom nem akarom,hogy szomorú legyen,mert aki megbántja a lányom az nem éli meg a másnapot.
Vissza invitált minket Louis a szobába ahonnan kifutottam az előbb és a fiúk még mindig ugyan ott ültek vagy álltak, és olvastak valamit gondolom én a dalszövegüket. Amikor viszont beértünk mindegyik fiú újra bámulni kezdtek minket. Úgy utálom,ha bámulnak mindig zavarba jövők!
-Itt maradnak a koncertre - mondta Louis.
-Az király na add a lányod - állt fel Niall, és indult Emmáért,hogy elvegye.
-Egy feltétellel,ha nem eszed meg - húzódott hátra Louis.
-Nem eszek gyereket - fintorgott rá Niall, és kivette Louis kezéből Emmát. -Szia kis csaj én Niall bácsikád vagyok.
-Mióta? - köhécseltem bele a beszélgetésbe.
-A lányomnak 4 bácsikája van mivel a fiúk a testvéreim - mondta Louis.
-Hú szerencsés kislány - kuncogtam fel.
A fiúk egyesével dögönyözték a kislányt aki csak mosolygott és nevetgélt a helyzeten olyan kis édes volt. Élvezte a helyzetet,hogy mindenki csak rá figyel, és ettől boldog volt bár szerintem ezt az apja jelenléte tette így,hogy az apjával volt újra. Végképpen Lexynek igaza volt,hogy Emmának csak az apja kellet,hogy boldog legyen bár ezt már bevallottam,ha jól tudom.
Már csak egy koncertet kell túlélnem miközben a legjobb barátnőm végig ugrálja a lányom meg végig mosolyogva majd. Milyen szerencsésnek mondhatom magam,ha így fogalmaznék.