Season 2 Chapter 3 - Emma és a kiskutya

Roxette - Listen to your Heart

 -Rossz kutya - morogtam és a kanapén ülő kutyákra néztem. -Rossz, csúnya kutyák!
Még nevük nincs, de rosszak mindent tele pisilnek. Főleg a kék nyakörves akitől már a hócipőm tele van. Minek kellett nekünk kutya?
Hirtelen leugrott a kék nyakörves kutya és odasétált mellém és ahol épp takarítottam oda pisilt.
-Na ne ezt nem - mordultam rá mire rám nézett és arrébb álltam amikor végzett. Ezt most vicc ugye?
-Ez nem igaz - sóhajtottam. -Srácok!
A fiúk egyesével futottak be a nappaliba és kérdően néztek rám.
-A kék nyakörves bepisilt - néztem rájuk mire Ők kérdően néztek. -Ti hoztátok! Tiétek! Vigyétek ki most! Mindet.
A fiúk elindultak a kutyák felé akik gyorsan leugrottak a kanapéról és sprinteltek. Bezzeg elfutni eltudnak, de pisilni nem tudnak a kertbe.
-És most? - kérdezte kitárt karokkal Louis.
-Keressétek meg Őket és vigyétek ki Őket - mondtam.
Elcammogtak a kutyák után míg én elkezdtem újra felmosni a pisis foltot. Honnan ismerős nekem ez a pisis folt? Ja igen most eszembe jutott Emma amikor a fiúk elsőnek pelenkázták és Emma a kanapéra pisilt. Régi szép emlékek.
Hirtelen egy hangos sikítás zavarta meg a tevékenykedésem, de ez a sikítás ismerős volt. Ez Emma! Csapott-papot otthagyva rohantam a hang irányába ami a konyha volt nem érdekel amit eddig csináltam csak Emma érdekel az én kislányom.
-Mi a baj? - rohantam rögtön mellé.
-A kiskutya megette a fagylaltom - szomorodott el és a kutyára néztem aki azt asztalon ült és ette a tál fagyit.
A nyakörvére néztem és ez a rózsaszín nyakörves volt. Oh a kis kurva!
-És kitette a kutyust az asztalra? - vettem le a kiskutyát az asztalról és lettem a földre.
-Felugrott - bólogatott Emma aztán a kutyára nézett. -Rossz kutya. Nagyon rossz kutyus!
-Emma biztos felugrott? - guggoltam le a kislányom elé.
-Hát nem éppen - ütögeti meg az állát mire rámosolygok. -Feltettem, de nem akartam, hogy megegye a fagyim!
-Prücsök Ő még kiskutya - pusziltam meg a fejét. -Aki nem az asztalra való!
-Soha többet - rázta a fejét mire megpusziltam az arcát aztán Emma a kiskutyára nézett. -Rossz, csúnya kutya!
-Te akartad - mosolyogtam rá.
-Ez nem igaz - ugrott le a székről és csípőre tett kézzel elhaladt mellettem.
-Emma - szóltam utána, de nem figyelt inkább felfutott az emeletre.
Visszafordultam ahol előttem ült a rózsaszín nyakörves jószág aki engem bámult. 
-Megetted a kis gazdád fagyiját - néztem rá, mire oldalra döntötte a fejét. -Mit akarsz?
Felállt és megindult felém, és a lábfejemre feküdt.
-Oh most hízelegsz, hogy megedd a fagyit - guggoltam le és megsimogattam a hasát. Felugrott és az elkezdte nyalogatni arcom. -Jó ne pitizz a tiéd lehet!
Felálltam és az asztalról levettem a fagyis tálat és elé tettem amit rögtön be is falt.
-Most már boldog vagy látom - nevettem. -De az asztal, szék neked tabu sőt ez a mi titkunk!
Egy percre rám nézett a kutya aztán inkább újra elkezdte enni a fagyit. Hátat fordítva neki elindultam vissza a nappaliba, de amint beértem a nappaliba egy nem várt ember fogadott.
-Szia Hannah - vigyorgott rám mire én ott álltam ledöbbenve. -Szólnál Louisnak?
Mit keress itt? Már tegnap se lett volna semmi keresnie valója ebbe a házba ahol a lányom él, mert ki tudja mire képes.
-Hannah - hessegette a kezeit előttem mire feleszméltem. -Bár megkereshetem Emmát is!
-Ne - vágtam rá. -Szólok Louisnak!
-Köszi - integetett vigyorogva.
Nem volt kedvem itt hagyni egyedül, mert ha Emma erre jár még baja eshet, de amikor kiértem a kertbe akkor láttam, hogy Emma épp a kiskutyákat tanítsa be a fiúkkal.
-Louis - szóltam rá mire mindenki felém nézett.
-Baj van? - ugrott elém Louis. Hú, de gondoskodó lett jót tett neki a pofon!
-Nem - ráztam meg a fejem mire rám nézett amolyan akkor mi a probléma arccal. -Itt a barátnőd!
Amikor ezt kimondtam valami összetört bennem, valami amit nem tudok hova tenni, valami aminek már réges-rég elkellet volna múlnia.  Nem, én nem lehetek újra szerelmes pont belé nekem nem adatott meg az a lehetőség, hogy szerelem. Én már nem lehetek szerelmes!
-Eleanor? - pislogott nagyokat mire bólintottam és a többiek felé fordult. -Pillanat!
-Apuci várj - szaladt Emma apukájához és átkarolta a lábát, mint elsőként. -Visszajössz?
-Persze, hogy visszajövők hercegnőm - guggolt le Louis kislányunkhoz. -Sőt gyere te is!
Micsoda? Nem, Emma nem lehet egy légtérbe azzal aki a nappaliba várakozik. Közbe kell szólnom nem engedhettem, hogy Emma odamenjen hisz ki tudja mit kever Emma kakaójába.
-Okés - ugrott Emma Louis nyakába így Louis felemelte a kislányt. -De Ő nem a mamim!
-Neked csak egy mamid van - mosolygott rám Louis és a pillantásunk összetalálkozót.
-Ezt okosan mondtad apuci - oktatta ki Emma Louist.
-Gyere töpörtyű - puszilt bele Emma hajába Louis.
Már épp indultak volna befelé a házba amikor hirtelen beálltam eléjük és átvettem Emmát. Nem teszem ki veszélynek a lányomat!
-Hannah? Mi a baj? - kerekedett ki Louis szeme.
-Semmi csak Emmának rengeteg dolga van - mondtam határozottan mire Louis várta a folytatást, hogy mik azok. -Például a kutyuskák neve és a tanítása na meg később kicsit aludnia is kell.
-Hannah - szólt rám Louis.
-Nem Louis ez Emma napi rendjéhez tartozik hisz nem sokára ovis - vágtam rá.
-Jó - adta fel Louis és elhaladt mellettünk.
Hátranéztem és néztem ahogy eltávozik a szemem elő aztán visszafordultam a többiekhez akik mindvégig engem bámultak. Megvontam a vállam és visszavittem Emmát a fűre és letettem.
-Képzeld mami a lány kutyusoknak van neve - tapsikolt mosolyogva Emma.
-És mi az prücsök? - guggoltam le elé mosolyogva.
-A rózsaszín nyakörves Zozo - mutatott a rózsaszín nyakörvesre aki épp a testvérét páholta el. Igazán bátor kislány! Elég gyorsan befalta a fagyit komolyan mondom erre képesek, de itt kint pisilni arra nem.
-Illik rá a neve pont Zozos - mosolyogtam rá.
-Még nem fejeztem be - szóltam rám Emma mire feltettem a kezem. Emma a citromsárga nyakörves kutyára mutatott mosolyogva. -Ő meg Lucky!
A sárga nyakörves kiskutya épp a fűben heverészett és nézte testvérei harcát. A legnyugodtabb.
-Illik rájuk - pusziltam meg Emma kis arcát mire eltávolodott tőlem. -Mi a baj?
-Niall bácsi szerint legyen a két fiú kutya Sonka és Marha - szomorodott el.
-Niall? Komolyan? - néztem szőke barátomra.
-Eredeti nevek - tárta szét a karját mosolyogva Niall.
-Az biztos - nevettem.
-Shepley - ugrott fel Hazza.
-Egészséged - kuncogtam.
-Ne! Nem - rázta a fejét. -Legyen ez a kis tökös neve!
Harry felemelte a kék nyakörvest, hogy Ő legyen Shepley.
-Shep - rohant Emma a kiskutyához és megölelgette.
-Oké akkor van Hami, Shepley, Lucky és Zozo - sorolta Liam.
Hami a zöld nyakörves, Shepley a kék nyakörves, Lucky a sárga nyakörves és Zozo a rózsaszín nyakörves.
-Már csak a piros nyakörvesnek kell - mondta Zayn.
Emma odament a piros nyakörveshez és megölelgette. Legyen a neve Névtelen hisz úgyis névtelen. Na jó nem, mert a piros nyakörves kutyát csípem bár minden rosszaságba benne van, de olyan kis cuki.
Hirtelen eszembe jutott, hogy még van egy takarítani valóm és intettem mindenkinek, de nem igen figyeltek, mert a kutyákkal törődtek főleg Emma aki a kis névtelen kutyát nyaggatta. Beléptem a házba és a konyhán átvágja léptem volna be a nappaliba, ha nem olyan látvány fogad amit nem akarok látni.
Eleanor és Louis falták egymást pont előttem. Hátráltam így az ajtó becsukódott és végre nem láttam Őket. Ez volt az a jelenet amit senkinek nem kívánok!
Megráztam a fejem ezzel is kitörölve az előbbi jelenetét és inkább a konyhába kezdtem el tevékenykedni hisz gondolom éhesek főleg Niall így összedobtam egy pár szendvicset ami elég lesz még Niallnak is. Épp nyitottam ki a fiókot nagy nehezen mivel gyerekzárás, de amint végre sikerült egy képet találtam amin egy nagy kés volt aminek alapból nem itt lenne a helye na mindegy. Jobban szemügyre vettem a képet amin én és Louis vagyunk. Egy ősrégi kép a kapcsoltunk elejéről amin egy nagy kés feküdt. Kiemeltem a kést és a pultra lettem és utána a képet vettem ki, és akkor láttam meg, hogy valami piros cuccal rá van írva. Az...az... az... az... vér?
Jobban szemügyre vettem képet, hogy eltudjam olvasni mi is van ráírva.
"Ne aggódj ez csak ketchup egyenlőre! Milyen szép is volt, de csak volt édesem" 
Valamennyire megkönnyebbültem amikor kiderült, hogy ez ketchup, de féltem is. Az írta egyenlőre és egy nagy kést tett a képre. Megakar ölni? Még az a jobbik eset, ha engem akar hisz legalább a többieket nem bántja. Most már egészen biztos voltam benne, hogy a kis titokzatos üzenet küldöm Eleanor, de most azt nem tudom, hogy kitette ide ezt a képet. Vagy kié ez a kép? Nekem meg van ez a képünk, de én nem hoztam le a szobámból. Hacsak nem... nem az ki van zárva!
-Hello - hallottam meg egy hangos kiabálást mögöttem mire megpördültem és a képet a hátam mögé dugtam. Louis kék szemei vigyorogtak rám míg én sóhajtottam egyet. -Mit rejtegetsz?
-Mi? Én? Semmit - ráztam a fejem. -Szendvicset gyártok!
-Nagy késsel? - emelte el a hátam mögül a nagy kést. -Ez nagy éles neked.
-Ez volt a késes fiókba aminek nem ott a helye - mondtam. -Különben is mi van veled?
-Semmi - rázta a fejét mire kérdően rá néztem. -Semmi csak...
-Csak? - kérdeztem.
-Csak igaza van Georgenak ígéretet tettem neki és megszegtem - közeledett felém és kezével megtámaszkodott a pultnak így kutya szorítóba szorított. -Meg hát a lányom anyja vagy vigyáznom kell a kis törékeny lelkedre.
Ahogy mondta ezeket folyamatosan az arcát kémleltem és tényleg bántja azt a ígéret pedig évekkel ezelőtt volt. Azóta meg már sok minden megváltozott sőt az egész életünk.
-Ezer éve volt - szólaltam meg.
-Az ígéret az ígéret - tette a kezét a számra. Az egész testem megbizsergett érintésétől és nem tudtam mit szólni csak azt akartam, hogy örökké tartsa a számon az ujját. -Amúgy amit Emma szülinapján mondtál... az igaz? Tényleg miattam?
Hirtelen észbe kaptam, hogy azt mondtam neki, hogy Max miatta van börtönbe. Én barom most ezt, hogy magyarázom ki? Sőt ez még nem is igaz és én az igazság híve vagyok szóval el kell mondanom az igazat, de mégse a teljeset.
-Ja, hogy az - térek észhez mire oldalra dönti fejét. -Azt hittem azt kérdezed, hogy miért szakítottam vele.
A számhoz kaptam hirtelen hisz megint elcsesztem a nyelveim összekuszálódtak és mást mondanak amit kéne.
-Sejtettem, hogy nem miattam csukták le - kuncogott. Mi a szar? -Csak gondoltam rákérdezek és meg is tudtam egy kérdésemre a választ. Szóval miattam szakítottatok? 
Sose jártam vele amúgy, de mindegy.
-Igen - sóhajtottam.
-Hannah - távolodott el. -Én nem... Eleanor a barátnőm!
-Nem, azért szakítottam vele, mert szeretlek - vágtam rá.
-Nem? - kérdezte.
-Nem - mosolyogtam rá. -Csak a gyerek apja, vagy és Ő máshogy tervezte a játék szabályokat.
Igen ez majdnem az igazság csak mégse a teljes.
-Hanem? - kérdezte.
-Bú - hallottam meg Niall hangját és Emma nevetését.
Hátrafordultam, hogy szemtől-szemben legyek a támadónknak hisz így már nem kell megválaszolni többi kérdést amire már alig tudtam épkézláb választ adni.
-Megijedtetek? - kérdezte Emma aki már a pulton ült, de mögötte Niall állt.
-Meg bizony - pusziltam meg az arcát aztán megcsikiztem, hogy halljam édes nevető hangját.
-Én nem - húzta ki magát mögöttem vigyorogva Louis mire hasba böktem amire Ő felnyögött. -Vagyis, de igen.
-Mit szeretnél hercegnő? - kérdeztem mosolyogva kislányomtól.
-Meg van a névtelen kutya neve - tapsikolt mosolyogva.
-Ugye nem Sonka? - kuncogtam.
-Nem - legyintett a kis kezével Emma. -Lexy néni adta neki!
-Na arra kíváncsi vagyok - mosolyogtam rá.
-Paci - kiáltott Emma mire Niall hátal fordult neki, hogy Emma feltudjon ráugorni. -Gyertek az udvarra!
Niall elvágtatott Emmával míg én Louisra néztem aki szája sarkába vigyorgott.
-Nekem nem kell ló - nevettem.
-Nem is vállaltam volna hisz - mért végig mire vállába ütöttem.
-Szemtelen - vágtam rá mire felkapott, mint egy zsák és kifutott velem a kertbe. Ott letett és újra a vállába ütöttem. -Úgy néz ki nem vagyok nehéz!
-Fáj a hátam most - tette a hát fájást mire hasba vágtam.
-Hé - szólt ránk Zayn mire felé fordultunk és mindenki minket figyelt. -Kezdheted törpi!
-Dob pergést - mosolygott Emma és a névtelen kutyust ölelgette mire a többiek elkezdtek a combjukon dobolni. -A piros nyakörves kiskutya Chase!
-Chase? - kerekedett ki a szemem és Lexyre néztem. -Lex!
-Tessék? - nevetett a legjobb barátnőm.
-Komolyan? A volt pasid nevét kellet - kuncogtam.
-Egy kutya volt az is - kuncogott. -Emlékezz a parkos kalandra!
Igaza volt. A volt barátja egy kutya volt, de nekem nem a parkos kaland jutott eszembe, hanem az amikor reggelente behozta mindig az újságot a szájába.
-Okés igazad van - tettem fel a kezem nevetve. Odamentem Emmához és a kiskutyához, és leguggoltam hozzájuk. -Üdv a családba Chase!
Emma magához ölelte a kiskutyát aki megnyalta a pofiját.
-Kezdem azt hinni, hogy a lányom lecserélt egy kutyára - jött közelebb Louis és Ő is leguggolt.
-Jaj apuci - ölelte meg Emma Louist annyira, hogy eldőltek. -Tudod, hogy szeretlek.
-Én is szeretlek prücsök - puszilta meg Louis Emma arcát aztán megcsikizte.
A kislány hangosan kuncogott miközben Louis a levegőbe emelte és úgy csikizte. A kutyák érdekesen nézték a jelenetek mire Ők oda rohantak Louis fejéhez és elkezdték nyalni a képét.
-Louisra rászálltak a kutyák - nevetett Liam.
-Már a kutyák is tapadnak rá - nevetett Hazza.
Végig nevettük a jelenetet amikor hirtelen engem George kezdett el csikizni. Ez baj, mert a bátyám pontosan tudja, hogy hol az én gyenge pontom. Hangosan kacagtam amire a többiek is felkaptak a fejüket és már kapkodták a fejüket köztem és Louisék között. Ezt a pillanatot semmi se tudta tönkre tenni vagyis egy valaki mégis, de Ő így is tönkre akar tenni.

~Alexandra Peters~

Amikor rájöttem, hogy miért ismerős nekem Max hangja akkor egyből ahhoz az emberhez fordultam aki mindig mellettem állt és segítette nekem a legjobb barátnőmhöz Hannahhoz. Elmondott mindent ami történt amit tett velem Max illetve Eleanor és azt is elmondta, hogy Ők raboltak és Max miatt volt minden. Igen Max börtönbe, de Eleanor nem. Megígértem magamnak, hogy megfizet azért amit tett velem és azért amit tett a legjobb barátnőmmel. De persze amennyire képes vagyok elé állni és bosszút állni rajta annyira félek is tőle hisz bármire képes. Bánthatja a szeretteimet amit nem szeretnék és megígértem Hannahnak, hogy úgy teszek, mintha semmit se tudnék, mert Ő így akar engem és a többieket védeni, de nem megy. Legszívesebben amikor meglátom Eleanort neki esnék és elkezdeném tépni a mű haját.
Hirtelen a farmerzsebembe lévő telefonom és a többiek visongása zavarta meg az elmélkedésemet.
Felállok és elindulok a ház felé és előhúzom a telefonom. Megnyitom az sms-t, de a feladója névtelen. Mi a franc ki szórakozik velem?
Végig futtattam a tekintettem az üzenetet mire egész testem megfeszült.
"Szakíts Harryvel és békén hagyom a drága jó szüleid! Ne kérdezz semmit csak törd össze a szívét, ha nem teszed meg gondoskodom, hogy a boldog kis életed a darabokba hulljon!
U.i.: Ha bárkinek szólsz erről gondoskodom, hogy valamelyik szereted ne élje meg a holnapot xx"
Már miért szakítsak Harryvel? Ki mondja ezt? Nem, nem szakítok vele hisz Ő az életem szerelem viszont elég nagy dologgal játszadozik és az pedig a szeretteim és a boldogságom vagyis barátaim.
Hirtelen egy kezet érzek a derekamon és a egy fej támaszkodik a vállamon. Egyből felismerem ezt a mozdulatát hisz csak egyetlen fiú lopakodik így mögém.
-Mi jót csinálsz szépségem? - duruzsolja a fülembe mire egyből kinyomom az üzenetet.
Mosolyogva felé fordulok és egy puszit nyomok a szájára.
-Semmi - mosolygok rá.
-Valamit nagyon néztél a telefonodba - bökött a kezembe lévő tárgyra. -Mi az?
-Semmi csak jött egy sms-em - legyintettem a kezemmel nem törődő módon.
-Ugye te nem kezded el azt amit Hannah? - kérdi mire oldalra billentem a fejem. -A titkolózásai.
Gondoltam, hogy erre érti hisz mindig ekörül forog a világ, hogy mit titkol és miért nem mondja el. Jó igazuk van egy részt a fiúknak is, de Hannahnak is igaza van hisz Ő csak megakar mindenkit védeni amiért nem ítélhetjük el.
-Lex - hessegeti előttem a kezeit Harry. -Itt jársz még?
-Ja igen persze - habogtam össze-vissza.
-Kérdeztem valamit - mondta.
-Nem Harry, én nem fogok titkolózni - mondtam mosolyogva és lábujjhegyre állva megcsókoltam.
Vagyis már azt teszem, de az mellékes. Ha úgy jobban belegondolva én csak Hannah titkát őrzöm és ez az sms meg valami hülye félre küldte szóval említésre se méltó.
Harryhez bújtam, hogy megérezzem érdes, férfias illatát aki azonnal visszaölelt és elkezdte simogatni a hajamat amihez senki se nyúlhat csak is Ő. Milyen cuki ez, nem? Csak Ő nyúlhat a hajamhoz!
-Szeretlek - puszilta meg a fejem búbját.
-Én is még akkor is, ha hülyeséget beszélsz - kuncogtam a mellkasába.
-Te se vagy piskóta - nevetett és felkapott menyasszony fogásba és a levegőbe megpörgetett.
-Harry, ha elszédülök lehánylak - nevetettem.
-Fúj - állt meg nevetve és megfogtam az arcát, hogy magamhoz húzzam egy csókra.
-Ö gyere Emma itt zavarunk most - köhécselt mögöttünk Dani, ha a hallásom nem téved.
Harry megfordult, de még mindig fogott és az ajtóba Dani állt aki a kislány szemét takarta le. Harry letett mire Dani is elvette Emma szeméről a kezét.
-Már nem puszilkodnak? - fordult Emma Dani felé.
-Nem - nevetett Dani.
-Mi a baj manó? - kérdeztem a kislánytól mosolyogva.
-Összevesztem Chase kutyával - mondta duzzogva Emma.
-Hogy lehet egy kutyával összeveszni? - kuncogott Harry mire hasba vágtam.
-Most megyek - mondta Emma és amikor eljött mellettünk rálépett Harry lábára mire Harry felkapta hátulról.
-Ez csúnya volt kisasszony - mosolygott rá Harry és a hónaljánál fogta a kalimpáló kislányt.
-Harry bácsi ne - könyörgött neki a kislány, de már késő volt mivel elkezdet csikizni.
Emma végig kalimpált míg közben persze hangosan kacagott, de a végére sikerült kimászni Harry mancsai közül és futott is gondolom fel az emeletre a szobájába.
-Elkapom mit kapok? - vigyorgott Harry.
-Majd én utána megyek Chase-el - nevetett Dani és megfogta a kóbor némbert és elindult utána.
Újra kettesbe maradtunk Harryvel és Ő rögtön kapcsolt így vészesen közelített ajkaim felé, de a telefonom szakította félbe ezt a cselekedetet. Felsóhajtottam és előhúztam a telefonom ahol anya neve csengett. Intettem Harrynek, hogy várjon meg kint és el is sétáltam amikor már becsukódott az ajtó felvettem a telefont.
-Anya mi újság? - kérdeztem vidáman a telefonba.
-Alexandra - hallottam meg anya sikoltó hangját.
-Anya - estem kétségbe.
-Úgy látszik nem vetted komolyan az sms-t - hallottam meg egy ismeretlen hangot, de ezt annak tudom be, hogy elváltoztatta a hangját direkt.
-Ki vagy te? - kérdeztem remegő hangon.
-Az mindegy - mondta az idegen. -A lényeg, hogy vagy szakítasz Harryvel, vagy édes anyukádnak esik baja!
-Hagyd békén - szűrtem a fogaim közé.
-Ezt könnyen teljesítem, ha te is teljesítesz nekem valamit - valami furcsa dolog volt a hangjába amit nem tudok hová tenni. Gonoszság és ravaszság keveréke, de még valami más is. Ismerős volt mégis a hangja ismeretlen. -Na áll az alku?
Rohadtul nem, mert szeretem Harryt, de anya veszélybe van. Fel kell áldoznom a szerelmemet csak azért, hogy anya megmeneküljön.
-Igen, ha elengeded - mondtam és éreztem, hogy a könnyeim lassan folynak végig az arcomon.
-Rendben holnap meglátogat - mondta. -De ne aggódj  tudni fogom, ha nem szakítasz vele és akkor nincs anyuci.
-Ennyit akartál, vagy még valamimet elakarod venni? - törtem ki már szinte zokogásba.
Már válasz nem érkezett, mert kinyomta a telefont. Földhöz vágtam a telefont és a földre zuhantam. Nem, nem és nem miért velem történik ez?
Hirtelen valaki a hónaljam alatt felhúzott és magához ölelt. Egyből megismertem ki Ő és előtte nem féltem zokogni, mert Ő már nem egyszer látott így.
-Mi a baj, Lex? - kérdezte meg óvatosan Hannah.
-Minden - szipogtam.
-Eleanor? Bántott? - aggodalmaskodott, mint egy anyuka.
-Nem - tagadtam igaz nem tudom ki beszélt a hang elváltoztatás miatt, de valami belül az súgja, hogy Ő az.
-Akkor? - kérdezte még mindig idegesen.
-Semmi csak butaság - töröltem meg a szemem.
-Lex megígértük, hogy ezentúl mindent elmondunk egymásnak - oktatott ki Hannah.
-Te se tartod be - töröltem meg a szemem. -Sőt tudom van valami veled mégse mondod el szóval ennyit erről! Most inkább megyek.
-Lex várj - állított meg.
-Nem, Hannah nem - mondtam határozottan és elrohantam egyenesen a lépcső felé.
Felfutottam a lépcsőn és haboztam hova menjek amikor meghallottam Dani hangját aki Emmával beszél a kislány szobájába. Odalopakodtam az ajtóhoz ami félig nyitva volt így láthattam is és hallhattam is hát, ha mond valami okosat Dani amibe nekem is segít.
-Nem, nem , nem túl rossz kutya - rázta hevesen Emma a fejét.
-Kicsim még csak kölyök te is voltál kicsi - nevetett Dani. -A lényeg, hogy bármennyire is rosszat tette neked ez a kis szőrcsomó a legjobb barátod.
Dani megfogta a kezébe a kiskutyát és Emma arcához emelte, hogy a kiskutya kutya puszival szánja meg a kislányt.
-Látod? Imád téged - mosolygott rá Dani.
-Na jó tényleg - mosolyodott el Emma és magához ölelte a kiskutyát.
-Megbocsájtasz neki? - kérdezte Dani.
-Igen - bólintott Emma. -Nem számít, hogy másokkal játszik nem leszek féltékeny, mert mindenkit szeret és nem azért játszik másokkal, mert engem nem szeret.
-Így van - ölelte magához Dani Emmát.
Háttal a falnak dőltem és gondolkoztam. Nem haragudhatok Hannahra csak azért, mert próbál minket megvédeni és aggódik. Sajnos viszont a gondolataimba beleférkőzött újra az a ismerős, de ismeretlen hangú nő aki választásra létesített. Szakítanom kell Harryvel!  Még ma.
-Nem illik hallgatózni - lépett mellém egy alacsony termetű, szőke hajú kislány akinek a kezébe egy kiskutya díszelgett. -Így van Dani néni?
-Pontosan tökmag - mosolygott Dani a kislányra.
-Nem hallgatóztam - töröltem meg a szemem és leguggoltam a kislányhoz mosolyogva.
-Sírtál? Miért? - kérdezte a kislány összerezzenve.
-Az emberek azért sírnak, mert éreznek - mosolyogtam rá.
-Szóval nem csak azért, mert szomorúak? - kérdezte Emma.
-Nem hisz bármi okból sírhatunk - mondtam.
-Te miért sírtál? - kérdezte még mindig kíváncsian.
-Az érzelmeim miatt ami most bennem van - pusziltam meg a kislány arcát.
-Miért? - döntötte oldalra a fejét Emma.
-Gyere angyalka menjünk - emelte fel a magasba Dani Emmát és rám nézett. Felálltam és köszönttel ránéztem aztán el is tűntek.
Habozva, de bementem Harryvel közös szobámba ahol tiszta kupi volt látszik, hogy hazajött Harry. A szekrényhez léptem ahonnan kipakoltam az én ruháim és az ágy aló előkotort bőröndbe beletettem. Nem maradhatok ebbe a szobába, ha szakítok vele. Ő se akarná és én se tudnám elképzelni. Belepakoltam a ruháimat majd a fürdőből is összeszedtem minden holmimat amit szintén beletettem. Hirtelen az éjjeli szekrényen megakadt a szemem egy közös képünkön. Felkaptam a képet és egyből
kiütötte a szemem a mosolyunk. Milyen boldogok is voltunk. Magamhoz szorítottam a képet és ismét kicsörrent a szememből egy könnycsepp. Nem akarom ezt tenni, de ha nem teszem akkor az anyám húzza a rövidebbet hisz, ha tényleg tudni fogja, hogy megtettem, vagy nem akkor hiába titkolózunk akkor se fog sikerülni. Betettem a bőröndbe ezt a képünket és amikor mindent elpakoltam behúztam a cipzárt és lehuppantam az ágyra. Perverzség ide, vagy oda, de emlékszem az első éjszakánkra itt ebbe az ágyba. Csodálatos volt, mint mindegyik éjszakánk!
-Lexy mi a franc van? - rohant be az ajtón feldúltan Harry.
Most, vagy soha.
-Mi ez a bőrönd? Elmész? - kerekedett ki a szeme.
Nem, nekem ez nem megy én nem akarom ezt tenni. Szeretem Őt!
-Harry - álltam fel és éreztem ahogy újra bekönnyesedik a szemem és már utat is engedtek maguknak. -Átköltözöm az üres szobába!
Igen volt még egy üres szobánk amit a fiúk próba teremnek hívnak, de van ott egy ágy is ahol elférek különben is az a szoba hatalmas.
-Mi? Miért? - lépett hozzám közelebb és megfogta a kezem. Belenéztem azokba a gyönyörű szép zöld szemekbe és már elolvadtam tőlük most.
-Tartsunk szünetet - sóhajtottam szipogva.
-Micsoda? Te most szakítasz velem? - nézett rám kétségbeesett arccal. -Nem, az nem lehet én nem... Lexy én szeretlek tiszta szívemből!
A szívem megszakadt ahogy ezt kell látnom és legszívesebben a nyakába ugranék és megcsókolnám, de már csak anya miatt erősnek kell lennem. Ha bármi baja esik...
-Harry sajnálom - húztam ki a kezeim a mancsai közül. Megfogtam az arcát és egy puszit hintettem édes telt ajkaira.
Amint elhúzódtunk nehezen, de elvettem a kezeim arcáról és a bőröndömet fogtam meg. Kikerülve elindultam az ajtó felé és épp amikor léptem ki akkor szólalt meg.
-Lexy - hallottam meg keserves hangját.
A szemem még több könnyel telt meg és éreztem ahogy csúszik végig egész arcomon. Nem bírtam neki ellenállni, de most megtettem. Megfogtam a kilincset és lenyomtam, hogy ki tudjak menni a szobából. Nem néztem vissza, nem mertem vissza nézni. Féltem, hogy ha meglátom Harry könnyáztatót arcát visszarohanok a karjaiba és akkor nem tudnám betartani a szabályt és anyámmal történne valami. Mindig is szeretni fogom Harryt és talán egy másik életbe együtt lehetünk... egy másik életbe ahol nincsenek névtelen telefonálok akik közénk állhatnak.
Mielőtt az új szobámba mehettem volna bementem Emma szobája hisz ott mindig nyugisabb. A szobába nem volt üres hisz a kislány épp trükköt tanított az egyik kiskutyának.
-Lexy néni - vidult fel a kislány. -Nézd Ő Harry bácsi kutyusa!
Letettem a bőröndjeim az ajtó elé és beljebb léptem, hogy letudjak ülni mellé törökülésbe a földre.
-Mi a baj? - kérdezte a kislány.
-Mindegy - mosolyogtam rá és megtöröltem a szemem. -Mit csinálsz vele?
-Trükköket tanítok neki, de olyan butuska, mint Harry bácsi - vigyorgott Emma. Magamhoz öleltem a kislányt és Ő is megölelt.  -Segítesz nekem?
-Persze - mosolyogtam rá és a kiskutyára néztem. -Hé te fordulj át!
A kiskutya rám nézett,de nem csinált semmit viszont Emma tökéletesen átfordult. Elnevettem magam és egy percre el is felejtettem Harryt aztán az ajtó felé néztem hát, ha ott áll, de nem. Összetörtem a szívét.
-Lexy néni - térített vissza Emma a valóságba.
Megráztam a fejem és rámosolyogtam.
-Na, de mutassuk meg ennek a kutyának milyen az okos kutya - mondtam mosolyogva.
-Ez az - tapsikolt Emma és egy puszit nyomtam az arcára.
Ebbe a házba csak Emma az aki jókedvre derít mindenkit mivel előtte senki se tud sírni mivel nem is lehet hisz ebbe a kislányba annyi szeretet van amennyit még a föld nem látott. Viszont sose fog sikerülni kiűznöm a fejemből Harryt és én azt nem is akarom, mert bármi is történt én még mindig ugyanannyira szeretem.
-Hempergés - kiáltott fel Emma,de a kutya meg se mozdult. -Buta kutya!
Megfogtam Emmát és rámosolyogtam. Bemutattuk neki, hogy hogyan is kell, de ránk se hederített szerintem ez a kutya jót nevetett rajtunk magába. A kutyák olyan tiszteletlenek néha!


Sziasztok gyerekek!:)
Életem leghosszabb része szerintem még ilyen hosszú részt sose hoztam nektek ami 10 oldalas. Szerintem ezzel érjétek be karácsonyig és addig csönd legyen nincs rész. :D Amilyen gonosz lennék - vagyok - ezt be is tartanám és nem írnám nektek a részeket, de tudván, hogy fbn piszkáltok így meg úgy, hogy írjam, vagy leszeditek fejem így nem tudnám megtenni, hogy nincs rész. 
Gondolkoztam, hogy más címet adok neki, de ezt terveztem el így nem volt kedvem máson gondolkozni. Jó ez kis titokzatos cím, mert nem csak arról volt szó. :) 
Esemény az, mint mindig van benne! :)
Köszönöm, ha elolvastad és várom a kommented is, hogy mi tetszett és mi nem tetszett benne. Kérlek ne öljetek meg! :D Köszönöm az előző részhez érkezett pipákat és komikat is ám imádlak titeket! <3