Season 2 Chapter 5 - Elounor a köbön

Carrie Underwood - Little Toy Guns

Be kell valljam, hogy tegnap amikor Louis rám talált a szobámba sírva nem anyám miatt sírtam, hanem attól a személytől akinek nem lenne szabad kinn lenni a rács mögül, de itt van visszatért és dühös, bosszúra éhes és nagyon őrült. Egy perc alatt sikerült neki a terve, hogy elsírjam magam fenyegetésén pedig azt hittem már megedződtem 1 év alatt, de tévedtem még mindig az a gyenge lány vagyok aki az elején volt aki épphogy belépett a fiúk életébe. Még Eleanorral se tudtam szembeállni, de máris itt van újra Max Hurd aki 1 év alatt szépen megedződött a börtönbe már nem ugyanaz aki volt. Csak azt nem értem, hogy sikerült neki megszöknie? Szeretnék erről beszélni a bátyámnak, de nem tehetem ahogy Perrienek és Zaynnek se mondhatok semmit, mert megfenyegetett és nem tudom valamiért tudom, hogy nem viccelt képes megtenni. Még egy dolgot furcsállok; Max miért nem Eleanorral jelentkezett? Miért nem futott Max egyből Eleanorhoz? Vagy odafutott? Nem tudom, semmit se tudok, de valami bűzlik nekem köztük lehet Max mérges Eleanorra azért, mert Eleanor nem váltotta ki, de ha mérges az nekem jó is meg rossz is. Jó, mert Max nem csak engem akar tönkretenni és rossz, mert két őrülttel kell szembe néznem. Együtt se jók, de külön bele se merek gondolni mi lesz velem!
-Mami, mami, mami - rohant hozzám Emma akit egyből felkaptam és rámosolyogtam.
-Mi a baj kincsem? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-Semmi - vonta meg a vállát vigyorogva.
-Akkor miért rohantál be? - kuncogtam.
-Elfelejtettem - vigyorgott.
-Emma - szaladt be a szobába Liam.
-Ja igen most már eszembe jutott - bólintott Emma. -Védj meg anyuci! - Bújt hozzám közelebb.
-Mit követél el megint? - sóhajtottam mivel nincs olyan nap amikor nem követ el valamit.
-Esküszöm semmit - nézett fel Emma.
-Nem? - akadt ki Liam, de szája sarkába mosolygott. -Ez a kis szemtelen eldugta a kocsi kulcsaim és elkéne mennem felvenni a dal. - Magyarázta el Liam és Emmára néztem aki csak szégyenlősen lesújtotta a tekintetét.
-Igaz ez Emma? - kérdeztem.
-Talán - motyogta. -Csak játszani akartam hideg, meleget! - Védte be magát igazán kis leleményes kislány mindig kihúzza magát.
-Okés játszunk - vette át tőlem Emmát. -Csak most azt játsszuk, hogy megmutatod ma merre jártál miután lenyúltad a kulcsaim. - Mondta a kislánynak és letette maga mellé.
-Akkor gyere sok dolgunk van - mondta Emma és elindult.
-Kívánj szerencsét - nézett hátra Liam és csak biztatóan rámosolyogtam.
Elmosolyodtam és én is kiléptem a szobámból végig sétáltam a folyóson a lépcsőig ahol szinte elhagyott játékok voltak. Amióta beköltöztük azóta a fiúk lakása nem alsógatyák hegyekből állnak, hanem játék hegyekből. Hirtelen ráléptem egy sípoló játékra és annyira megijedtem, hogy szinte leestem a lépcsőn és, ha az illető nem kap el még jól be is ütőm magam. Nem kell mondanom kicsoda kapott el.
-Köszönöm - bámultam bele kék szemeibe. Szemem lejjebb vándorolt meztelen felső testére és még lejjebb mentem és akkor láttam meg, hogy egy száll bokszerbe van. Férfiassága dudorodik át a bokszerjén aztán újra felnézek rá. Gyönyörű látványt nyújt amúgy! Szemeimet azért végig futtatom ezernyi tetkóin hisz ezeket én még nem láttam. Gyönyörűek! Bár én megszoktam a csupasz csiga Louis testet, de innen látszik mennyit változott azóta.
-Bámulsz - térített vissza a valóságba Louis kuncogása.
-Nem is - védtem meg magam.
-De is - nevetett.
Elhúzódtam tőle és játékosan vállba löktem természetesen mosolyogva mire Ő eljátszotta mennyire is fájt neki persze tudtam, hogy meg se érezte. Annyira bolond.
-Louis jössz már - hallottam egy kiabálást mögöttem és nem mertem hátra fordulni féltem attól aki ott van.
-Megyek - mondta Louis és elhaladt mellettem.
Hátrafordultam és pont időbe amikor Louis felért a lépcsőn és a túlzottan lengén öltözött Eleanor szájára tapadt. Nem bírtam végig nézni így egyszerűen csak hátat fordítottam nekik és elindultam arra amerre eredetileg tartottam a konyha felé. A konyhába Dani és George enyelgett míg Lexy aki mosogatott - csoda -, és a Zerrie pár akik a kutyákat etették.
-Niall? Harry? - kérdeztem a jelenlévőktől mire felém fordultak.
-Felveszik a dalt - mondta a választ Zayn.
-És Liam miért nem ment velük? - kérdeztem, de csak magamtól hisz most Emmát követi, hogy meglegyen a kocsi kulcsa.
-Mert neki később kell bemenni - mondta Dani. Hú nem érdekli, de azért figyel rá.
Bólintottam és leültem a pult előtti székekre tökéletesen elmondom, hogy unatkozom.
-Hé nem nézünk filmet? - szólalt fel a bátyám mire ránéztünk.
-Menjünk - mondta Perrie felállva és mindenki bólintott és elindultunk a nappali felé. Én is elindultam, de Zayn a karomnál fogva visszafogott.
Mire végre mindenki átment a nappaliba Zayn állt előttem karba tett kézzel így én is karba tettem a kezem ezzel utánozva Őt.
-Én nem akartam beleavatkozni hisz megint ugyanazt csinálod, de Pezz kért meg rá - kezdte mire bólintottam, hogy folytassa hisz kíváncsi vagyok mire akar kilyukadni. A titkaimra az biztos. -Szóval mi van Eleanorral, vagy Maxel? Azért kérdem, hogy tudd nem vagy egyedül és itt vagyok melletted a bajba és segítek. - Kedves volt Zayntől, hogy ezt mondta így a karjaiba borultam azt hiszem Ő az egyetlen személy akire ténylegesen számíthattok. Legjobb barátomként tekintek rá már első perctől kezdve.
-Köszönöm Zayn - motyogtam a vállába amikor elhúzódott tőlem és kérdően nézett rám. Felét el kell neki mondanom, de nem tudom melyik felét. Azt mondom el amit már nagyon kiakarok valakinek önteni. -Max visszatért. - Motyogtam alig halhatóan, de Ő úgy néz ki megértette mivel a szemei kikerekedtek.
-Micsoda? Hogyan? Hol van? - tette fel egymás után gyorsan a kérdéseit alig győztem pislogni.
-Nem tudom Zayn azt tudom itt van és bosszút akar állni, de egy ideig nem fog amíg le nem állnak a keresésével - még mindig suttogtam, hogy más ne hallja meg mire magához ölelt.
-Nem fog bántani megígérem - suttogta.
-Kész vagyok szembenézni vele Zayn - húzódtam el és megfogtam mindkét vállát pedig magam is tudtam, hogy nem állok rá készen.
-De nem fogsz, mert egy őrült - mondta.
-Zayn nem azért mondtam el, hogy megvédje, mert megtudom magam is - sóhajtottam, de még nem fejeztem be így érdeklődve várta a folytatást. -Azért mondtam el, mert elkellet valakinek mondanom aki te vagy. Valakinek kikellet öntenem a szívem, mert itt bent nem bírom! - Mutogattam a szívem felé.
-Hannah tudom, hogy sokat változtál, de nem mehetsz bele a bajba lányod van legalább rá gondolj - érvelt Zayn.
-Rá gondolok folyamatosan és érte teszem, hogy Őt védjem - mondtam.
-Sose tudlak meggyőzni arról, hogy hadd védjelek meg - rázta a fejét csalódottan.
-Inkább a támogatásodra számítok - mosolyogtam rá.
-Melletted leszek, mert a barátom vagy - mosolygott rám.
-Jól gondolom, hogy Pezznek is elmondod ezt? - kuncogtam.
-Nincs titkunk egymás előtt - mondta mosolyogva.
-Akkor legalább mindkettőtök támogathat, de ha le akar Ő is beszélni beszélek vele - mosolyogtam rá és utoljára megöleltem.
-Ő Pezz persze, hogy leakar majd beszélni - nevetett miután elhúzódtunk.
-Gyere nézzük a filmet - karoltam belé és elindultunk a nappali felé ahol teljes sötétség uralkodott.
A kanapén George, Dani, Lexy és Pezz ült így Zayn leült a kanapé karfájára míg én leültem a földre mikor hirtelen az egyik kutya telepedett az ölembe így elkezdtem a hátát simogatni míg Ő teljesen elfeküdt az ölembe.
-Mi a film címe amúgy? - fordultam hátra suttogva.
-Brothers - mondta a bátyám mosolyogva.
-Köszi bratyó - mosolyogtam rá és visszafordultam a tévé felé. Épp akkor a kisebbik kislány keltette fel bácsikáját aki a kanapén aludt és a testvérével csinálták a palacsintát édesanyjuknak. Érdekes film eléggé tanulságos pedig nem vagyok a háborús filmekért oda, de ez más ez még nekem is tetszik.
A film vége felé Liam rontott be és beleült a fotelbe Emmával a kezébe csalódottan.
-Meglett? - fordultam Liam felé.
-Egész napom arra ment rá, hogy megtudjam mit csinál komolyan plüssöknek köszöntünk és a többi, de semmi ezt valahova jól elrejtette - morogta csalódottan Liam.
-Hoppá - nevetett Emma.
Már szóltam volna rá kislányomra amikor erőteljesen nyögés hangok jöttek fentről mire a többiek felhorkantottak.
-Már megint - morogta Pezz.
-Meghalok, de én tényleg nem úgymint a filmbe a csávó - mondta a bátyám.
-Felkötöm magam, ha még egyszer meghallom Őket - morogta Dani.
Tudtam kikről beszélnek hisz csak két ember van fenn az emeleten és az a kettő Louis és Eleanor akik elég hangosan élik szexuális életüket, de Louisnak lehetne több esze hisz a kislánya nem szeretné ezt hallgatni.
-Ez mi? - kérdezte Emma mire mindannyian egyszerre fordultunk felé és elkezdtük vakarni a tarkónkat.
-Ez drágám...öö.. - dadogtam, de nem jutott eszembe semmiféle jó ötlet. Harry persze már rávágta volna, hogy szexelnek aminek most örülök, hogy nincs itt míg Niall rávágta volna, hogy szendvicset készítenek. Igen pontosan Niall spontánsága kéne most.
-Adóbevallást írnak - vágta rá Zayn mire ránéztünk kérdően. -Tudod Emma ezt kötelező minden időközönként írni.
-Nem unalmas nekik mindig? - kérdezte Emma ami nem is rossz kérdés. Nem unalmas nekik mindig szexelni?
-Sajnos, ha unalmas, ha nem kötelező - vonta meg a vállát Danielle.
-Ha felnőtt leszek nekem is kell majd egy fiúval adóbevallást írnom? - kérdezte Emma mire hirtelen Zayn, George és Liam elkezdett köhécselni mi pedig lányok kikerekedett szemekkel bámultunk rá.
-Igen minden bizonnyal te is fogsz adóbevallást írni egy fiúval - bólintott Pezza.
-De majd később - tette hozzá Lex.
-Jóval később - mosolyogtam rá.
-Nagyon nagyon nagyon később - vágták rá a fiúk.
Hirtelen csend telepedett a nappalira és már fentről se szűrődtek le hangok hála az égnek. George a lábára csapott és felállt.
-Hát ez igen jó film volt - mondta a bátyám. -Még egy?
-Melyik? - kérdeztem megvonva a vállam.
-Micimackó - kiáltotta vigyorogva Emma.
-Micimackó rejtette el a kulcsom? - kérdezte Liam.
-Talán - vigyorgott Emma.
-Tudod hol van - vágta rá Liam. -Kérlek Emma mond el! - Szinte már könyörgött az ölébe ülő kislánynak aki csak mosolygott.
-Okés - mondta Emma mire mindannyian ránéztünk. -Két vakond volt! - Vigyorgott Emma mire mindenki ránézett kikerekedett szemekkel és a bejárati ajtó csapódott ki ahova egyből néztünk.
-Mi van? - kérdezte Harry.
-Ennyire örültök? - nevetett Niall.
Emma kipattant Liam öléből és Niallhoz szaladt, de csak a térdéig ért fel így gyorsan megölelte a lábát aztán a felhúzta a nadrágja szárát és a zoknijából előhalászott egy kulcsot.
-Két nagy vakond - vigyorgott Emma.
-Fogalmam sincs, hogy került oda - tette fel a kezét gyorsan Niall.
Liam egyből felpattant és a kislány felé futott, hogy felkapja.
-Hogy a francba nem vetted ezt észre Niall? - nevetett Harry.
-Köszönöm - puszilta meg Liam Emma arcát aztán elvette tőle a kulcsát, de akkor észrevette, hogy egy kulcs hiányzik. -Hol a bejárati ajtó kulcsa? - Kérdezte Emmától aki vigyorgott és Harry felé bökött.
-Most miért néztek rám? - kérdezte félénken göndörke.
Emma kiugrott Liam kezéből és Harryhez kapálózott aki rögtön felvette és benyúlt a mellkasán lévő zsebébe, hogy előhúzza az eltévedt kulcsot.
-Bagoly mondja verébnek - nevetett Niall.
-Ezt, hogy? - kérdezte Harry Emmától aki vigyorogva megvonta a vállát.
-Csak 3 éves - kezdte Pezz.
-De okosabb, mint az a két idióta együtt - fejezte be Danielle.
-Ez hihetetlen - ámult el Lex.
-Tomlinson erről ne feledkezzünk meg - szóltam bele mosolyogva.
-És Walker - emelte fel a kezét Zayn. -Ez a kettő keverve egy zseni gyereket hozott létre!
Liam gyorsan átvette Harrytől a kislányt és magához ölelte.
-Még egyszer eldugod a kulcsom - kezdte Liam, de Emma a szájára tette a kezét.
-Legközelebb játszunk - mosolygott Emma mire Liam bólintott és egy puszit nyomott a kis szőke kislány arcára.
-Imádlak tökmag - mosolygott Liam.
-Szeretlek Liam bácsi - karolta át a nyakát Emma és egy puszit nyomott az arcára.
Annyira jó ezt látni, hogy a fiúk ennyire szeretik Emmát szinte már az igazi nagybátyjaik lettek és Emma is szereti a fiúkat sőt ragaszkodik hozzájuk már szinte. Anyai szívvel jó ezt látni, hogy ha egyszer én már nem leszek a lányom nem lesz sose egyedül. Louissal közösen írtunk egy végrendeletet miszerint, ha mi egyszer meghalunk akkor Emma gyámjai a fiúk lesznek tudjuk, hogy ezt nem így illik, hanem a nagyszülőkre kéne bízni, de sokkal jobb kezekbe lesz a lányunk mellettük.
-Mi van itt? - hallottuk meg a lépcső irányából lévő említett személy hangját így rögtön felé fordultam bár ne tettem volna. Louis és Eleanor ölelkezve jöttek le a lépcsőn felöltözve, de mégse annyira.
-A lányod egy zseni - mosolygott Liam. -Biztos a te lányod?
-Hahaha - nevetett Louis. -Mit csináltál apróság? - Kérdezte Louis lányától, de Eleanor még közelebb bújt Louishoz. Miért csinálja ezt?
-Eldugtam Liam bácsi kocsikulcsát - mosolygott Emma.
-A zoknimba - mondta Niall.
-És az ingem zsebébe - tette hozzá Hazza.
-És úgy, hogy a két tökkelütött észre sem vette - mosolygott Pezz.
-A tanítvány felnőtt a mesterhez - kuncogott Louis.
-Tanulhatnál tőle Tomlinson a te poénjaid kezdenek laposak lenni - vágta rá nevetve Dani.
-Nagyon szépen köszönöm - morogta Louis durcáskodva ilyenkor olyan, mint a lánya.
-Nagyon szívesen apuci - mosolygott Emma.
-Ezt megkaptad - bólintott Geogre.
-Na nem akarom tönkre tenni ezt a kis boldogságot ami ritkán van, de nekem mennem kel felvenni a dalt - szólt bele Liam. -Köszi törpe! - Puszilta meg Emmát aztán letette és az ajtó felé indult ahol visszanézett és mindenkinek integetett.
-Szia Liam bácsi - integetett Emma aztán amikor elment felénk fordult. -És most játszunk!
-Hé hé törpi - vette fel hátulról Niall és a hónalja alá tette.
-Tessék? - vigyorgott rá Emma.
-Nem nézzük meg a Micimackót? - ajánlotta mosolyogva George.
-De - ujjongott Emma.
-Gyerünk pöttöm - emelte a magasba Niall Emmát és repülőzve beledobta George ölébe. Niall leült a kanapé elé és várt. -Na nézzük már?
-Nyugalom szöszke - kuncogott Dani.
Pezza betette a mesefilmet míg mindenki helyet foglalt kivéve az Elounor páros akik a  konyha felé vették az irányt. Teljesen más Louis amikor itt van Eleanor hisz ki nem hagyná a lányával való mese nézést, de most csak Eleanor és Eleanor. Félreértés ne essék én nem vagyok féltékeny! Eszem ágába sincs féltékenykedni a volt pasimra és a lányra aki zizzent. Különben is minek féltékenykedjek, ha nem érezek semmit se Louis iránt, mert nem érzek csupán annyit érzek, hogy Ő a lányom apja semmi több. És, ha ezt még jó párszor elmondom elbizonytalanodom amit nem szabad inkább befejezzem.
Próbáltam a mesére koncentrálni, de még Őt is csak Louist láttam. Pszichológushoz kéne mennem már Louist képzelem Micimackónak ez súlyos eset.
Megráztam a fejem és a többiek felé fordítottam el a fejem és pont akkor mászott Emma Niall nyakába, hogy onnan folytassa a mese nézést. Niallt nem igazán zavarta mivel teljesen benne volt a mese nézésbe. A két gyerek. Harry néztem aki szintén a földön ült és próbált a mesére figyelni, de mindvégig  fél szememmel a kanapén ülő legjobb barátnőmet nézte míg Lexy próbálta kikerülni pillantását. Mi történt köztük amiről én nem tudok? Már feltűnt, hogy egy szobába se alszanak és teljesen eltávolodtak. Szakítottak? De miért? És miért nem mondták el? Mi folyik itt?
Szemem tovább vándorolt Daniellere és a bátyámra akik szintén furcsák a napokba közösségbe sokat enyelegnek, de amikor senki se figyel olyan távolságtartóak. Talán Dani rájött, hogy Liam szereti Őt és még Ő is érez valamit iránt? Igaz eléggé sajnálnám a bátyám, de sajnos ez a szerelem nem igazi számára ezt mindenki tudja szerintem még Ő maga is tudja csak nem szeretné elfogadni. Még tovább vándorolt a szemem a tökéletes párra akik gőz erővel készülnek a nagy napjukra mivel idén egy igazi lagzin vehetünk részt igaz még az időponton és a helyszínen nem állnak hadi lábon, de róluk beszélünk hisz Ők nem könnyű páros, de a legigazibb.
Visszafordultam a tévé felé amikor újra felkaptam a fejem mivel a kis párocska kijött a konyhából és csatlakoztak hozzánk.
-Mi ez? - kérdezte hangosan és elég nagy gúnnyal Eleanor. Min nőtt ez fel? -Komolyan a Micimackó? Hát hol vagyunk az óvodába? - Folytatta nem éppen kedves hanglejtéssel hát drága Eleanor bocsi, hogy a köreinkbe van egy 3 éves aki imádja tudod a pasid lánya.
-Sh - szólt rá Emma.
-Emma kicsim már nem kéne ilyenek nézned nagylány vagy - vágta rá Eleanor. Persze majd Ő eldönti mit kéne néznie a lányomnak!
-Szerintem meg pont ez való Emmának - szólt bele Harry és Lexy tökéletesen egyszerre mire összenéztek. Látszik, hogy egymásnak lettek teremtve hisz ugyanarra gondolnak.
-Nem ilyen baba mesére van szüksége, hanem Barbie mesékre - sziszegte Eleanor jól utánozva a kígyót. Lehetséges, hogy az is.
-Szerintem majd Emma eldönti mit szerte és mit nem - vágta rá Pezz.
-Inkább te fogd be  - morogta Eleanor.
-Oh te - ugrott fel Pezz és már indult volna felé mire Zayn lefogta. -Tudod miért nem tépem ki a mű hajadat? - Kérdezte feldúltan mire Eleanor arcán elterült egy diadalmas mosoly. -Mert Hannah a legjobb barátnőm aki megkért rá, hogy Emma előtt ne öljünk!
-Louis - nyiffantott Eleanor és jobban hozzábújt.
-Perrie állj le - szólt rá Louis mire mindannyiunk szemem kikerekedett még Emmáé is.
-Haver Eleanor kezdte - szólt bele Zayn.
-Ne védd a jegyesed haver - mondta Louis.
-Basszus te véded - vágta rá Dani ezzel megelőzve Zaynt. -Mi van veled Lou? Komolyan amióta itt van hadd ne mondjam ki azóta olyan más vagy eddig kapva kaptál minden alkalmon, hogy lányoddal légy most meg semmi.
-Próbálok a barátnőmmel is több időt lenni - mondta Louis.
-Elég szarul csinálod - motyogta a bátyám.
-Apuci - állt fel a kanapéra Emma mire mindenki ránézett. -Lázas vagy?
-Nem drágám, jól vagyok - mosolygott Louis Emmára.
-Nem is így szoktál hívni - szomorodott el Emma és leugrott a kanapéról, hogy az emelet felé vegye az irányt.
-Emma - ugrottam fel szinte egyszerre Louissal mire ránéztem és megráztam a fejem.
Elindultam az emelet felé mire Louis megragadta a karom.
-Louis ne rontsd el még jobban - szálltam vele vitába.
-Ideje vele elbeszélgetnem vele - mondta Louis. -Ő az én lányom és szeretem!
-Elég rosszul mutatod ki haver - szólt bele Niall.
-Igaza van - értettem egyet a szöszivel.
-Tudom tipikus szar apa figura vagyok és ezért kell vele ezt megbeszélnem - mondta és könyörgően nézette rám.
-Menj, de ne szúrd el Louis - mosolyogtam rá.
-Nem fogom anyuci - mosolygott rám Louis és arcon puszilt és az emelet felé eredt.
Visszafordultam a többiek felé és Eleanor mérges pillantását pillantottam meg először, de nem érdekelt nagyon így visszaültem a többiek mellé mosolyogva míg Ők is rámosolyogtak és folytattuk a Micimackót, mert mi érett felnőttek is szeretjük. Eleanor pár perccel később eltávozott mire mind egyszerre sóhajtottunk fel és összepacsiztunk.
-Néha sajnálom - nevetett Dani. -Aztán mégse!
-Érzitek ezt? - kérdezte Harry mosolyogva mire érdeklődve ránéztük. -Eltűnt az Elounor a köbről!
Felnevettük míg én átöleltem göndör barátom és összeborzoltam fürtjeit és sokkal jobban éreztem magam így, hogy eltűnt az a nő személy aki tönkre tette a hangulatot viszont félek tőle mit tesz, de most próbálom jól érezni a barátaimmal magam és kiűzni a gonoszt a fejemből és ez velük sikerül.

 ~Louis Tomlinson~

Én csak próbáltam több időt tölteni a barátnőmmel mivel az utóbbi időkbe teljesen elhanyagoltuk egymást és most hirtelen a rossz vagyok akinek mindenki neki esik. Csak megvédtem, mert Pezz is úgy beszélt vele és azt hiszem ez a feladata egy barátnak. Megvédeni a barátnőjét és én csak megvédtem! Jó nem így szántam, hogy a kislányom elszalad csak nem tudom... balfék vagyok. Azt hittem most már teljesen megérettem erre az új viszonyokra, de úgy néz ki semmi sem változott. Én nem akarom, hogy a lányom szomorú legyen miattam, de meg kell érteni, hogy nekem Eleanor is fontos és mindent azért csinálok, hogy neki és Eleanornak jó legyen. Meg persze Hannahnak. Most már Őt se tudom kiűzni az életemből és nem is akarom. Szeretem Hannaht! Mint a lányom anyját.
Felértem az emeletre egyből Emma szobája felé vettem az irányt, de mégse mentem be. Elsőnek is csak a fejemmel kukucskáltam be a félig nyitott ajtón. Az ágyán ült törökülésbe a kedvenc plüsse az ölébe és a feje le volt hajtva miközben simogatta a plüssöt. Egy nagy sóhaj kíséretébe beléptem a szobába és mivel az ajtó nyikorgott egyből felkapta a fejét, de amint meglátta kijött be le is szegezte. Eddig mindig mosolyogva fogadott és a karjaimba szaladt most meg szinte utál. Borzalmas embernek érzem magam megérdemelném azt, hogy mindenki rám lépjen.
-Prücsök - szólítottam meg és közelebb mentem felé, de nem szólalt meg és rám se nézett. Leültem az ágy elé és felkönyököltem az ágyra, de semmi. -Hé apróság figyelsz? - Böktem oldalba mire elcsúszott az ágya végébe és eldőlt. -Nem lehetsz rám örökké dühös azért, mert elfelejtettem a beceneved! - Tettem le a fejem az ágyára, de Ő rám se nézett. Elvesztettem a legfontosabb dolgot az életembe a lányomat.
-Te nem vagy az apukám - mondta szipogva alig halhatóan Emma és hirtelen a kő szívem darabokba tört. -Mármint - köhécselt Emma és feljebb ült mire ránéztem. -Az én apukám nem ilyen volt megváltoztál és ez nekem nem tetszik! - A végén már a párnájába bújt és elfordult tőlem. Ha a lányom mondja el is hiszem, de akkor is.
Felültem az ágyára és feljebb tornáztam magamat mellé és elkezdtem a haját simogatni. Olyan gyönyörű szőke haja van, mint édesanyjának. Ahogy növekszik úgy kezd hasonlítani édesanyjára, de inkább rá hasonlítson hisz Hannah gyönyörű amilyen Emma is lesz bár már most is Ő a leggyönyörűbb királylány ebbe a kastélynak nevezett házba.
-Sajnálom prücsök - pusziltam meg a feje búbját mire megfordult összeráncolt homlokkal. -Megtudsz bocsájtani ennek a buta édes apukádnak?
-Persze haver - nyújtotta ki a kis kezét, hogy a kis kezével felmutassa a hüvelykujját persze mosolyogva. Megragadtam a kislányt és a hasamra ültettem míg egy pusszantós puszit nyomtam az arcára. -Megígéred, hogy többé nem leszel ilyen amilyen voltál se velem, se a többiekkel? - Emelte fel a kis kezét.
-Megígérem - mosolyogtam rá.
-Megígéred, hogy többé nem írsz adóbevallást Eleanorral? - kérdezte mire most én ráncoltam össze a homlokom. Adóbevallás? Mi van? Valamiről lemaradtam?
-Megígérem - mondtam zavarodva, de mosolyogva.
-Rendben remélem be is tartod a szavad - mosolygott rám.
-Neked bármikor prücsök - emeltem ki a végét és megragadtam a derekát, hogy megcsikizzem az érzékeny pontján. Emmából hangos nevetés tört ki aztán hirtelen lebukfencezett rólam és mellém feküdt.
Felé fordultam és csak rámosolyogtam míg Ő vissza rám. Egy 3 évessel vagyok egy micimackós ágyba milyen mélyre süllyedtem már itt tartok.
-Éhes vagyok - húzta fel a pólóját mire már kacagtam volna, de megláttam a pocakján egy-két piros pöttyöt. Gyorsan megragadtam a homlokát ami kissé meleg volt. -Mi van apuci? - Kérdezte Emma.
-Srácok - szaladtam volna kifelé, de az ajtóba visszaszaladtam Emmáért. -Gyere prücsök! - Kaptam fel és egyenesen a nappaliig futottam vele amikor megtorpantam mivel érdeklődő tekintettek kaptam. -Emmával valami nincs oké kórházba kell vinni!
-Mi? Mi a baj? - szaladt felénk aggódva Hannah.
-Lázas és pöttyös a pocakja valami komoly baja lehet - akadtam ki mire Hannah felhúzta a kislány pólóját, hogy szemügyre vegye a pöttyöket. -Na? Látod? Megmondtam!
-Louis ez csak bárányhimlő - mosolyodott el Hannah. Mi? És mosolyog? Mi van? -Srácok azt hiszem Emma elkapta a bárányhimlőt! - Vette át tőlem mosolyogva Hannah a kislányt.
-Bárány leszek? - kérdezte Emma.
-Nem tökmag semmibajod nem lesz csak pöttyöske leszel - mosolygott Hannah kislányára.
-Semmibaja? Miért kezelitek ilyen jól? - akadtam ki.
-Louis te is voltál már bárányhimlős és élsz - fordult felém Hannah Emmával. Ez teljességgel igaz! De most mégis a lányomról van szó. -Örüljünk neki, hogy elkapta, mert az csak jó! - Mosolygott Hannah és visszafordult a többiek felé mivel így háttal állt nekem így közelebb léptem felé és a derekán összekulcsoltam a kezem és a vállára helyeztem a fejem.
-Hé Tomlinson család én még nem voltam himlős - szólalt meg Niall mire mindenki rámeredt.
-Niall? Te még nem voltál bárányhimlős? - kerekedett ki Pezz szeme ahogy a többieké is.
-Nem - mondta Niall.
-Akkor Niall sajnálom, de te egy ideig ne menj Emma közelébe felnőttként veszélyes, ha elkapod - csapott Lexy Niall vállára.
-Meddig nem lehetek a kis szőke közelébe? - szomorodott el Niall.
-Egy hét - mondta Danielle.
-Sajnálom haver - tette hozzá George és mindenki vállba veregette.
-Szeretlek Niall bácsi - szomorodott el Emma.
-Én is törpi - dobott egy puszit Niall Emmának és Emma is ugyanígy tett. -Meggyógyulsz bepótlunk mindent ígérem!
-Úgy legyen - mosolygott Emma Niallra.
-Louis elmész a gyógyszertárba krémért? - fordult felém Hannah mire egyből bólintottam. -Én felviszem a kis betegünket a szobájába! - Hannah elindult a lépcső felé én meg az ajtó felé. Feltettem a napszemüvegem és intettem a többieknek bár a nagyon nagy rajongók így is észrevesznek, de csak kibírok egy utat a sarki gyógyszertárig anélkül, hogy lerohannak.
Gyalog indultam neki és amíg nem értem ki az utcából nem történt nagy baj hisz az utcába már mindenki ismer minket így szinte normális kölyköknek tekintenek, de amikor kiértem már jobban kellet vigyáznom. Szerencsére kevesen voltak a városba így simán besétáltam a gyógyszertárba ahol egy kedves idős néni fogadott.
-Mit adhatok kedveském? - kérdezte mosolyogva mire én levettem a napszemüvegem és a néni a szájára tette a kezét. Ez új egy idős néni, mint Directioner? Wao történnek még meglepetések! -A kis unokám fala veled van tele!
-Hogy hívják az unokáját? - kérdeztem mosolyogva mire a néni szinte összeesett a hangomtól úgy néz ki a kedves kis unokája megfertőzte a nagyikát is.
-Cassie - dadogta a néni mire előhúztam a zsebemből egy papír zsepit és a pulton találtam egy tollat amire írtam egy autogramot a kislánynak. -Adja ezt oda neki! - Adtam át neki az aláírt papírzsepit mire hálásán rám mosolygott.
-Köszönöm fiatalember - mondta a nagyi és eltette a zsebébe a papírzsepit. -És mit adhatok?
-Egy kenceficét ami a bárányhimlőre jó - dadogtam össze-vissza, mert fogalmam sincs mi jó a bárányhimlőre.
-Ez kell magának azt hiszem - kuncogott az asszony és elém tett egy dobozt.
-Kettőt kérhetnék? - kérdezte mosolyogva mire elém rakott még egyet. Jobb, ha több van! -Köszönöm! - Mosolyogtam és elmondta mennyi lesz és előhúztam a bankkártyám mire lehúzta és elköszöntünk egymástól. A krémeket betette zacskóba és a napszemüvegemet a szememre húztam és léptem volna ki a gyógyszertárból, ha nem leptek volna el a rajongók. Baszd meg!
-Hupsz - nevetett mögülem a néni mire ránéztem és már tudtam, hogy Ő követte el. Dehogy a fenébe volt képes rá?
Előhúztam a zsebemből és egyből Liamet tárcsáztam aki harmadik csörgésre fel is vette. Amire befejezte a szidalmazásom, hogy ne zavarjam próba közben elhadartam neki mi történt aztán megint szidott és mielőtt beleszólhattam volna annyit mondott, hogy jönnek és letette. Élmény vele beszélni!

***

Egy órát töltöttem a nénivel kettesbe életem leghosszabb egy órája volt a néni szinte fél életét elmesélte én tisztelem az időseket, de nagyon unalmasak bár inkább Ő, mint egy őrült rajongó. Szerencsére már itthon vagyok és míg a többieknek elmeséltem, hogy jártam addig Hannah bekente Emma pöttyeit így most itt vagyunk mindannyian a szobájába kivéve Niall aki az ajtó túloldalán van így Ő se marad le semmiről.
-Srácok énekeljünk ennek a kis beteg gyereknek - guggolt le Zayn Emma ágyához mire mindannyian követtük.
-Benne vagyok - kiabálta Niall mire elnevettük magunkat.
-Niall a macis dalt fogjuk - kiabáltam ki.
-Okés Lou azt tudom melyik - kiabálta vissza Niall. Érdekes hétnek nézzünk elébe!
-Okés ez egy olyan kislánynak szól aki imádja a macikat és elkapta a bárányhimlőt - kezdte mosolyogva Harry.
-Az én vagyok - vigyorgott Emma mire mindannyian elmosolyodtunk. 
-Hé ez az én szövegem lett volna - kiabált Niall.
-Bocsi haver - kiabálta nevetve Hazza.
-Baby let me be - kezdte Liam.
-Your lovin teddy bear - folytatta Zayn.
-Put a chain around my neck, - énekelte Harry.
-And lead me anywhere - folytatta Niall mire mindenki csak mosolygott.
-Oh let me be, Your teddy bear - énekeltem.
Miközben mi énekeltünk Emmának Ő ülve ugrált az ágyán és csak mosolyogva figyelt minket. Amikor Niall részéhez értünk még hangosan kacagott. Amire befejeztük Emma csak mosolyogva tapsolt.
-Ez jó volt - visongott Emma.
-A legjobb nézőnk - pusziltam meg kislányom fejét.
-Legjobb dalotok - szólt bele Lex és Harry vállára tette a kezére mire a göndör barátom ránézett és összeakadt a tekintettük.
-Most puszilkodni fogtok? - kérdezte Emma mire a két említett személy ránézett. Aki kis sunyi tudja, hogy nincsenek együtt, de azért feltette a kérdést. Okos.
-Na mire vártok? - kérdezte Hannah és a többiek is érdeklődve várták.
-Szakítottunk - mondta halkan Lexy.
-Tessék? - kérdezte mindenki egyedül én és Emma maradtunk csendben mivel mi mindenről tudtunk.
-Sziasztok - jelent meg az ajtóba Eleanor és mögötte Niall mutogatott valamit.
-Vajon miért is szakítottak? - forgatta meg a szemét Pezz.
-Már értem - morogta Danielle.
-Tessék? - kérdeztem és felálltam karba tett kézzel és kérdően a két lány felé néztem akik feltett kézzel álltak előttem.
-Viszket - nyafogott Emma, de most nem tudtam ránézni túlzottan kíváncsi vagyok mi folyik itt.
-Ne vakard törpi - hallottam meg mögöttem Zayn hangját. -Vagy csúnya helye marad!
-Oki-doki - mondta Emma és fogadni mernék mosolyog és feltartotta hüvelykujját.
-Elmagyaráznátok ez mi volt? - kérdeztem türelmetlenül.
-Elmondanám Tomlinson, de tudod úgyse hinnéd el ami körülötted forog - morogta Pezz. -Túlzottan vak vagy és naiv így maradj is abba a hitbe amibe tettek! - Miután befejezte kirohant a szobából és Danielle, Hannah és Lex is utána rohant.
-Csak én nem értem mi folyik itt? - tártam szét a karom.
-Semmibaj mackóm - jött hozzám közelebb Eleanor és egy hosszú, szenvedélyes csókolt lehelt ajkaimra. -Nem folytassuk amit elkezdtünk délelőtt?
Ránéztem Emmára és megráztam a fejem.
-Bocsi El, de a lányomnak szüksége van rám - mosolyogtam Emmára mire Ő csak bólintott.
-Nem írnak adóbevallást - suttogta Emma a többieknek, de túl hangosan.
-Okés fiúk most elmondhatjátok mi az a adóbevallás? - fordultam a fiúk felé mire Ők elkezdtek nevetni. Nem tudom mi olyan vicces, de én is nevettem. Eleanornak adtam egy gyors puszit a szájára és leültem Emma mellé az ágyra és átöleltem. -Szeretlek prücsök.
-Én is apuci - ölelt át Emma.

Sziasztok drágák!
Mielőtt elkezdődik a várva várt tanítás aminek senki se örül úgy gondoltam publikálok nektek egy részt ezzel lezárva a nyarat. Nekem kellemes nyaram volt sok-sok emlékezetes pillanattal vegyítve és rengeteg kép van a nyárról, hogy ha megnézem jókat nevessek miket műveltem a 2015-ös nyaramon. De, mint mindennek ennek is vége volt és hiába sírjuk vissza nem lehet már csak arra számíthatunk, hogy a 2016-os még jobb lesz. :)
Na elég a beszédemből meglepő, de néha már én magamat unom, hogy ennyit beszélek. Igazából nem tudok mit mondani a részhez remélem nem öltök meg egyes részeknél, ha mégis akkor emlékeztettek mindenkit, ha megöltök nincs több Kis Dolgok. :D
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett kommenteket nagyon jól estek kis cukor borsók vagytok! <3 :))