Season 2 Chapter 4 - Ezt te takarítod fel

Simple Plan - Promise

-Lexy - ordítottam el magam mire a mellettem lévő kislányom összerezzent. Gyorsan leguggoltam mellé és rámosolyogtam. -Bocsi angyalka.
-Semmibaj apuci ezt én is tudom - legyint a kezével mosolyogva. -Lexy néni!
Elismerően rámosolyogtam és feltettem a kezem, hogy a aprócska kis kezével belecsapjon. Tényleg Tomlinson vér fut végig az ereibe!
-Mi van? - rohan be a szobába Lexy.
-Ez a szoba próba szoba nem pedig lakó szoba - vágtam rá. -Ha nem fértek el Harryvel akkor vidd fel a padlásra a cuccaid!
-Öö... - vakarta meg a tarkóját zavartan mire kislányomra néztem aki vállat rántott.
Történt valami amiről én nem tudok? Vagyis amiről mi nem tudunk? Már alapból fura volt a bőrönddel teli cucca, de azt hittem, hogy nem férnek el a szobába. 
-Mi van? - kérdeztem rá.
-Elmondom, ha befogod a lepcses szád - mordult rám Lexy aztán a kislányomra nézett. -És a te kis szád is csendben van törpe!
-Lakat a számon - dobta el Emma a képzeletbeli lakatot.
-Nekem is - emeltem fel a kezem.
-Okés.. - kezdte mire előrébb hajoltunk Emmával. -Harry és én szakítottunk!
-Tessék? - fogtam fel az előbbi szavaimat mire az állam leesett a meglepődéstől.
Hirtelen nem jutottam szóhoz viszont ezeregy kérdésem lenne felé, de nem tudtam melyikkel kezdjem. Amikor viszont kiakartam nyitni a számat Emma vágott bele.
-Buták vagytok? - kérdezte 3 éves kislányom. Számból vette ki a szót csak én csúnyábban tettem volna fel a kérdést.
-Nem akarok többet mondani tőlem próbálhattok itt, de én ebbe a szobába lakok - tette fel a kezeit Lex és távozott. És engem hívnak hülyének hát akkor Ők nem látnak tisztán.
Akkor már értem miért szótlan Harry és értem miért olyan távolságtartóak, de ez egyikünknek se jutott eszébe. Azt hittük, hogy szexuális háttere van a távolságtartásuknak, de úgy néz ki tévedtünk kurva nagyot tévedtünk. Bár, ha itt tartunk én nagyon nem vettem észre ezeket inkább a többiek én elvoltam foglalva Hannah titkaival amiket mindenáron megakarok tudni. Tudnom kell mit titkol előttem viszont most már kötelességnek érzem azt is, hogy a barátaimmal is törődjek ne csak Hannahval és a problémáival. Még Eleanort is elhanyagolom miatta hihetetlenül szar embernek érzem magam, hogy ennyire aggaszt mi van a volt barátnőmmel, de ha már nem tudtam betartani anno az ígéretem akkor most jóvá teszem.
-Apuci - rázta meg a karom Emma ezzel visszatérítve a valóságba. -Akkor énekelsz?
El is felejtettem, hogy miért jöttem ide Emmával hisz próbálni jöttem és Ő meg hallani akar énekelni valamiért nagyon szereti bár a többi fiúk hangját is imádja hisz, ha nem lenne így nem lenne esti énekünk számára.
-De persze - mosolyogtam rá. -De te is énekelsz!
Előhúztam két mikrofon állványt amiket lejjebb tettem Emma méretére. Az enyémet az ágy mellé helyeztem, hogy letudjak ülni, hogy egy szintbe legyek az aprósággal.
-Your hand fits in mine like it's made just for  me
But bear this mind it was meant to be
And I'm joining up the dots with the freckles on your cheeks
And it all makes sense to me... - ahogy énekeltem a sorokat behunytam a szemem és a koncertre gondoltam amikor egy millió ember előtt éneklem ezt a dalt a fiúkkal mégis most egyedül éneklem ezt. Furcsa egyedül énekelni a fiúk nélkül és amint kinyitottam a szemem Emma vigyorgó arca fogadott ami melegséggel töltötte a szívem jobb az egy tagú közönség, ha az én édes kislányom az.
Amint befejeztem a dalt Emma jött hozzám és a nyakamnál fogva átölelt és az arcomra egy puszit hintette.
-Apuci - mosolygott Emma.
-Imádlak angyalka - ültettem az ölembe és a hajába pusziltam.
-Én jövők - ugrott le az ölemből és a mikrofonhoz ment. Egy percig se tartó szeretgetés igen ez Tomlinson.
-I'm little teapot 
Short & stout
Here is my handle...[író megjegy.: Persze Emma nem tökéletesen énekelte,de ezt írtam is.] - ide-oda ráztam magát közbe persze nem éppen jól énekelte a dalt, de nem számít, mert így volt tökéletes. A hangzása olyan rapperélés volt legalább tudom, hogy a lányom inkább a rapbe jó. Odamentem mögé és a felemeltem a derekánál és megcsikiztem mire hangosan felkacagott.
Hirtelen berontottak a srácok, de így szinte egyszer és orra buktak. Jé most én nem vagyok köztük fura külsősként végig nézni ám!
-Kicsi a rakás - rohant Emma nevetve és felugrott Zayn hátára aki felül volt.
-Kibaszott nehezek vagytok ám - morogta legalul Harry.
Nagy nehezen felálltak míg Emma nem volt hajlandó lemászni fekete hajú barátomról így erősen megkapaszkodott a nyakába és így lógott a hátán.
-Pedig azt hittem szeretsz alul lenni Styles főleg amikor kényeztetnek - kuncogott Niall.
-Fuss Horan az életedért - sziszegte Harry és Niall már el is futott míg Harry a nyomába eredt.
-Gyerekek - legyintett nevetve Liam. -Néha elgondolkodom azon, hogy melyikük érettebb egy 3 éves, vagy Ők.
-Ez könnyű én - vigyorgott Emma Zayn nyakába.
-A kis ego manó - fordította a fejét Zayn Emma felé nevetve.
-Nagy orrod van - fogta meg Emma az orrát.
-Szöszi a hajad, szöszi - mosolygott Zayn a kislányra.
-Bugyuta a mosolyod - kuncogott Emma.
Zayn a karjával feljebb húzta Emmát és kivágtatott a szobából vele. Zayn és Emma kapcsolata már régóta különleges hisz Emma imádja Zayn bácsikáját szinte vele van a legtöbbet. Tisztára össze nőttek!
-Mi aggaszt Leeroy? - kérdeztem elmerengő barátom.
-Danielle, Sophia, Danielle, Sophia,... - mondta monoton hangon.
-Melyiket szereted? - kérdeztem.
-Danielle ez természetes - nézett fel. -De Ő elfelejtette így nekem is ezt kéne tennem és erre a legjobb Sophia lenne.
-Akkor meg mi a gáz? - tártam szét a karom. -Légy Sophiaval!
Jó igazából azt szeretném, hogy Ő és Danielle összejönne, de az már a múlt nótája. Igen azt hittem, hogy Ők lelki társak, de szerintem ez a lelki társ dolog nem is létezik.
-Nem szeretem - mondta Liam. -Én Daniellet szeretem!
-Akkor mond el neki - adtam a következő tanácsom.
-De Ő Hannah bátyjával van elfelejtett - morogta. -Louis te vagy a legrosszabb tanácsadó!
Áucs! 
-Akkor mi a faszt mondjak, ha te se tudod mit akarsz? - akadtam ki.
-Semmit és menj ki - morogta és duzzogva elindultam az ajtó felé. -Köszönöm!
Tipikus Liam. Nem tudja mit akar és, ha mondunk neki valami tanácsot akkor kiakad, mert az úgy nem jó. Most szerintem dalt ír amivel lenyugszik addig is csendben van.
Épp elhaladtam Hannah szobája mellett amikor szipogó hang hallatszott ki a szobából. Nem tudtam tovább menni így a fülem az ajtónak tapasztottam, hogy jobban halljam mi van és igazam volt valaki sír a szobába és az a valaki szerintem Hannah.
Óvatosan, hang nélkül kinyitottam az ajtót úgy, hogy ne vegye észre és sikerült is. Hannah az ágyán ült nekem háttal így közelebb mentem felé és óvatosan leültem mögé. Nem tudtam megállni így a kezem a derekára tettem és közelebb húztam magamhoz, hogy a fejem a vállára tegyem.
-Mi a baj? - suttogtam.
-Louis - tört ki az ölelésemből és megtörölte a szemét aztán felém fordult. -Miért settenkedtél be a szobámba?
-Meghallottam, hogy sírsz - magyaráztam. -És érdekelt.
-Csak... - kezdte volna, de megakadt. -Semmi!
-Hannah - néztem rá.
-Semmi Louis, semmibajom - rázta a fejét. -Csak eszembe jutott anyu.
-Han - öleltem át Hannaht mire a fejét a vállamra fektette míg én a haját simogatta. -Anyukád itt van veled örökre csak most már nem látod.
-Louis ez egy maszlag - rázta meg a fejét és láttam a szemébe a könnyeket amik utat törtek. Kezemmel megtöröltem a szemét mire éreztem, hogy összerezzen érintésemtől. Örülök, hogy még  mindig ilyen hatással vagyok rá!
-Nem hiszel nekem? - mosolyogtam rá mire érdeklődve figyelt, hogy most mit teszek. Ledöntöttem az ágyra így én felé tornyosultam és onnan vigyorogtam rá. -És most alszunk egyet, hogy anyukáddal légy.
-Louis - sóhajtott mire a kezem a szájára tettem.
-Nem beszélhetsz amíg nem aludtál egyet - mosolyogtam rá és lehajoltam hozzá, hogy a homlokára egy puszit nyomjak. -És nem csalhatsz, mert végig melletted leszek!
Legurultam róla mellé és a mellkasomra húztam úgy nézett fel rám érdeklődve. A kezemet a hátára tettem és elkezdtem simogatni mire rám mosolygott.
-Köszönöm - suttogta mire rámosolyogtam.
Elfordította a fejét rólam és a mellkasomon pihentette a fejét, de még nem aludt mivel felhúzta a pólóm és a mellkasomra kezdett el köröket rajzolni. Nem hiszem el, hogy még mindig emlékszik még szorosabban öleltem magamhoz. Ezer éve voltunk ilyen helyzetbe, de még mindig tudja mitől tudja leszedni rólam az alsógatyám!
Amikor már nem éreztem ahogy köröket rajzol a mellkasomra kicsit felemeltem a fejem, hogy lássam az arcát és akkor láttam meg, hogy elaludt. Szabad kezemmel kisöpörtem arcából rakoncátlan szőke fürtjeit és visszadőltem a párnára. A hátát simogatva hunytam le én is a szemeim pedig én nem úgy terveztem, hogy elalszok, de a fáradtság győzött, mint mindig.

***

Hirtelen egy nagy puffanásra keltem fel ami egyenesen a hasamra talált így felnyögve ültem fel, hogy megdörgöljem a szemem és akkor láttam meg, hogy egy szőke kislány ül az ágyon mosolyogva míg Hannah mellettem dörgöli még mindig a szemeit. Mennyi az idő? Mennyit aludtunk? Mi történik itt? Ezek a kérdések kavarogtak a fejem, de nem hiszem, hogy ezt egy 3 évestől kapom meg a választ.
-Miért alszotok nappal? - döntötte oldalra a fejét az előttem ülő kislány.
-Elfáradtunk - mosolyogtam rá ásítva.
-Most is? - kérdezte.
-Nem - kelt fel Hannah is.
-Akkor mégis mire várunk - tárta szét a karját Emma és leugrott az ágyról. -Irány játszani!
-Mindjárt megyünk prücsök - mosolyogtam rá.
-Okés - húzogatta a szemöldökeit és kiszaladt a szobából. Na ez meg mi a fene volt?
-Jobban vagy? - fordulok Hannah felé mire rám emeli tekintetét.
-Igen köszönöm - mosolygott rám és felpattant. -Megyek játszók Emmával. Jössz?
-Majd megyek - mosolyogtam rá és mielőtt kiment volna visszajött felém és egy puszit nyomot az arcomra.
Kezemet az arcomra raktam ahol előbb megpuszilt és gondolkoztam. Valami furcsa érzés nő benne amikor Hannahval vagyok valami amit már éreztem és amit már sose akarok többé érezni. Elkáprázol Hannah mosolya, nevetése és szőke hajtincsei ami mindig az arcába lógnak, de azoknak örülök hisz akkor megérinthettem, hogy arrébb simítsam a haját. Nem, nem gondolhatok a lányom édesanyjáról aki gyönyörű és akibe régen szerelmes voltam igen régen, mert most nem érzek semmit iránta. Vagy mégis? Nem, nem bizonytalanodhatok el hisz én Eleanort szeretem. Eleanort! A barátnőmet.
Hátradőltem az ágyon ami teljesen elkábított hisz előbb még itt mellettem feküdt Hannah is.
Aj megőrülök!

 ~Perrie Edwards~

Tegnap este amikor mosogattam - na jó az hajnal volt - akkor a földön a konyha pult mögött a sarokba egy nagyon furcsa dolgot találtam. Egy kép volt az Louisról és Hannahról amin valami elmaszatolt piros ízé volt ami később kiderült, hogy ketchup, mert Zaynnel megkóstoltattam mivel neki muszáj volt elmondanom. Egy valakinek muszáj elmondanom a dolgokat mivel, ha nem mondom megőrülök hisz akkor nem tudok senkivel se beszélni róla csak magammal a fejembe ami olyan nyomasztó.
Nem értem miért ketchupoz be valaki egy képet? Lehet leakarta nyalni a képről, de az olyan furcsa lenne. Bár Nialltől nem hisz Ő bármiről képes enni, de ez 100%, hogy nem Niall volt. Az tuti fix, hogy ez a kép Louis tulajdona mivel amikor üres volt Hannah szobája akkor megláttam ugyanazt a képet a fiókba így az Övé nem lehetett. Louis minek hozta le a képet a konyhába és miért ketchupozt be? Ezt itt a kérdés!
-Min gondolkozol szívi? - ölelt át hátulról Zayn és a nyakamat kezdte el csókolgatni, de sajnos hamar elhúzódott mivel borostás arca csiklandozta a nyakam. -Tudom borotválkoznom kell.
-Nem, dehogyis te így vagy szexi - fordultam felé mosolyogva és nyakánál fogva magamhoz húztam egy rövid csókra. -Téged nem idegesít az a kép?
-De igen - mosolygott rám. -De nem avatkozzunk bele!
-Miért? - kérdeztem és összefontam a mellem alatt a karjaim.
-Mert ez az Ő dolguk elegem van ebből az egész mindenből - akadt ki.
-Zayn! Hannah a barátunk és tudjuk mi van vele segítenünk kell neki főleg, hogy most Eleanor is itt van - oktattam ki.
-Pezza nem érted? Előttünk is titkolózik újra az lehet tudtunk valamit, de megint vannak új titkai - mondta.
-Akkor se hagyhatjuk magára a legjobb barátnőm és lehet titkolózik én segíteni fogok neki és te is - mondtam határozattan. -És azért, mert a barátai vagyunk!
-Szerintem nem kéne beleszólnunk - sóhajtott.
-Szerintem meg igen - bólintottam.
-Te vagy a főnök - mosolygott Zayn és közelebb hajolt felém, hogy ajkaink újra találkozzanak.
Elkezdtünk vadul csókolózni már a végén leterített az ágyra én persze egyből lehúztam róla a felsőjét, hogy nap világot lássanak a tetkói amiket annyira szeretek. Épp Ő is húzta volna le rólam a felsőm amikor egy köhécselő hang zavart meg minket, mint mindig. Komolyan ebbe a házba nincs olyan, hogy magánélet.
Feljebb ültem és Zayn is felé fordult, de még mindig rajtam volt viszont amikor megláttuk ki zavart meg minket Zayn le is gurult rólam egyenesen a földre.
-Emma - ült vissza zavartan Zayn és vette vissza a felsőjét, de a fejét a póló ujjába dugta be.
-Mit csináltatok? - kérdezte és megtámaszkodott az ágy végébe.
Érdeklődve várta a válaszunk mire én segítségkérően Zaynre néztem aki a pólójával játszadozott. Tuti direkt csinálja, hogy most én kerüljek nyomása alá, mert múltkor Ő hadovált Emmának arról mit is csináltuk.
-Mi - kezdtem el, de nem találtam a megfelelő szavakat rá. -Tudod Emma mi csak... játszottunk.
-Mit? - kérdezte. Miért van ennyi kérdése?
-Hát azt az ami elég bonyolult játék és nehéz - makogtam össze-vissza mire a kislány összevonta a szemöldökét. Nem érti és totál hülyének nézz.
-Kicsi a rakást játszottunk - vágott bele a szavamba Zayn. -Csak Perrie nem találta a szavakat rá. Tudod Emma a nénikéd elég buta ebbe a játékba.
Az utolsó mondatot csak Emmának mondta bizalmasan mire én lendítettem az öklöm és a vállába csapódott.
-Meghallotta - vigyorgott Emma. -Perrie néni, hogy tudsz ilyen nagyot ütni?
-Évek tapasztalat - mosolyogtam a kislányra.
-Mondjuk 73 éves vagy - bólintott Emma mire a szemem kiesett és Zayn hangosan nevetett.
-Emma nem vagyok 73 éves - ráztam a fejem.
-Akkor ki 73 éves? - döntötte oldalra a fejét.
-Zayn bácsikád - vigyorogtam rá a kislányra aztán Zaynre.
-Ez nem igaz - háborodott fel Zayn. -Ez hazugság!
-Én azt hittem Zayn bácsi 90 éves - gondolkozott el Emma mire Zayn szeme még jobban kiesett én meg még jobban nevettem.
-Honnan veszed ezt törpi? - guggolt le Zayn a kislány elé.
-Apuci mondta - mondta Emma.
Zayn felegyenesedett és felkapta Emmát is.
-Louis - ordított Zayn és el is indultak az előbbi személy keresésére.
Elmosolyodtam a jeleneten aztán felálltam az ágyról és a tükörhöz léptem. Örülök, hogy nem kentem ma magamra sminket, mert tuti bánya rém lettem volna már. Bementem a fürdőbe a fésűmért és kicsit megfésültem a hajam. Amikor már elégedett voltam a hajammal visszavittem a fürdőbe utána meg elindultam kifelé a szobából. Ahogy közeledtem a lépcső felé egyre hangosabban beszélgetés, vagy kiabálást hallottam a lépcső tetejéről már szinte üvöltözésnek hallatszott. Hirtelen Niall futott fel az emeletre egy síró Emmával.
-Niall? Mi folyik lent? - támadtam le a szöszit.
-Itt van Eleanor és kiakadt valamin - mondta Niall miközben a kezébe próbálta nyugtatni Emmát.
-Emma miért sír? Bántotta? - simogattam meg a kislány haját.
-Nem, dehogyis Louis megölné, ha bántaná - rázta a fejét Niall. -Csak nem bírja a kis csaj az ilyen helyzeteket ami lent folyik.
-Niall - befogtam Emma fülét, hogy következő szavaim ne hallja. -Mond már el a kurva életbe mi folyik lent!
-Eleanor rajta kapta Louist és Hannaht majdnem csók közben - mondta Niall. -De nem csókolóztak csak elég közel voltak amin Eleanor kiakadt, mint egy normális barátnő csak Ő tudjuk milyen. Nem normális!
Na ne mond Nialler erre magam rá se jöttem volna! Ha én ott lettem volna amikor elkezdte már nem itt lenne Eleanor, hanem az ajtón kívül.
Épp szólalni akartam meg mire elmúlt a kiabálás.
-Csend van - eszmélt fel Niall. -Ki ölt meg kit? - Fordult meg Niall, de nem igen látott semmit.
-Niall vidd Emmát a szobájába és nyugtasd meg - mondtam a szöszinek.
-Gyere manó meglátogassuk a barátaid - mondta Niall Emmának aki szipogva bólintott.
Megvártam míg Niall és Emma belép a szobámba aztán én is lebaktattam a nappaliba. Rá se ismertem a nappalira hisz a könyvespolcról a könyvek a földön hevertek, a képeink összetörve hevertek a földön még szerencse, hogy a kanapét nem borította fel az a boszorkány. Kettészedtem volna az biztos.
Megpillantottam Hannaht aki bátyához bújva állt konyhaajtó előtt a többiek meg körülötte. Gyors léptekkel szaladtam feléjük és Danira néztem.
-Jól vagy? - simítottam meg Hannah karját.
Hannah nem válaszolt csak jobban belefúrta magát bátyja mellkasába és kérdően a fiúk felé néztem.
-Okés akkor mi is történt pontosan? - tettem csípőre a kezem.
-Eleanor meglátott Hannahval - kezdte Louis.
-Ezt tudom - legyintettem.
-Amit kimagyaráztam, de a nappaliba a polcon meglátta a képet rólam és Hannahról - folytatta Louis mire leesett a tantusz. Amikor megtaláltam a képet lemostam oda helyeztem. -Na és azt már nem tudtam kimagyarázni.
-Hannaht elhordta mindennek - mondta Liam.
-Aztán Louisra volt mérges jogosan - morogta George.
-És Louist szidta - mondta Harry.
-És a polcról lekerültek a könyvek. Szegények - mondta Lexy szomorúan.
-Aztán a képek jöttek - folytatta Dani.
-És Emma elkezdett az elején sírni a kiabálás miatt - szomorodott el Louis.
-Viszont a képek után eltakarodott - morogta George.
-Értem - bólintottam. -Elmondhatok valamit?
-Mit? - kérdezte Zayn.
-A képről - néztem a szép fa padlót.
-Mi van vele? - kérdezte Lex.
-Talán mondom talán én tettem oda a képet - motyogtam alig hallhatóan, de ezt bezzeg meghallják.
-Micsoda? - kiáltott fel mindenki egyszerre.
-Sajnálom én nem hittem, hogy baj lesz ebből csak - kezdtem el mentegetőzni, de mind hiába elcsesztem és most ennek meg volt a következménye. -Csak hajnal volt, fáradt voltam és tudjátok, hogy szőke vagyok, vagy Harry kedvence, hogy a hajfesték beszivárgott a fejembe.
-Igaza van - bólintott Harry mire a többiek ránéztek kérdően. -Tényleg a fejébe szivárgott a hajfesték.
-De igaza van hajnal volt és nem tudta amúgy se kié és reggel mi se vettük észre senki se - szólalt fel a védelmembe Zayn és közelebb lépett felém, hogy belebújjak karjai közé. Csak, hogy most inkább kitörtem és Hannah felé mentem.
-Bocsánat Hannah - mondtam bűnbánóan. -Megtudsz bocsájtani?
-Persze Pezz nem tudtad - nézett rám és megölelt. -Amúgy se tudnék rád haragudni.
-Köszönöm - mosolyogtam rá.
Elhúzódtam Hannahtól és a fiúk felé fordultam.
-Nem kell mondanod megbocsájtok - szólalt meg Louis.
-Még, ha haldokolnál akkor se kérnék tőled bocsánatot - nevetettem fel gúnyosan mire sértett arcot vágott. -Fiúk mivel miattam volt minden vállalom a takarítást.
-Elfogadjuk, hogy takarítasz - mondta Liam mire mindenki bólogatott.
Hirtelen Chase jött be a nappaliba és pont a nappali közepére ült le, de mégse csak ült. Amikor arrébb állt egy nagy rakás szart hagyott maga után és a buta kutya bele is lépett így egyik mancsával a lábnyomát vitte magával.
-Ezt Harry takarítja fel - vágtam rá gyorsan mire a többiek egyből a göndörkére mutattak.
-Bassza meg - morgolódik Harry.

Sziasztok drágaságaim!
Megszenvedtem ezzel a résszel mivel tök szépen eljutottam egy darabig aztán megállt a harci menet és semmi. Én próbálkoztam mindig, de csak ültem felette és semmi. Napközben meg se próbáltam egy, mert akkor általában rá se érek, kettő, mert akkor nem tudok jókat írni. Viszont rászántam magam, hogy most már, ha törik, ha szakad befejezzem ezt a nyamvadék részt. Még a villámmal is harcoltam miattatok ezt tiszteljétek ám! :)
Köszönöm az előző részhez érkezett pipákat és gondolatokat nagyon aranyosak vagytok sokat segítettek nekem! :))
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket, ha viszont nem akkor sorry van ilyen! :P
Írjatok, pipáljtaok szaporán. :))
[Sajnálom, ha rövidnek találjátok, mert én nagyon annak találom, de többet erre a részre nem tudtam. :( ]


U.i.: Megint villámlót és megugrotta, mint egy kecske. :( Semmit se tudok aludni, ha villámlik és dörög ez olyan rossz.