Season 2 Chapter 19 - Hexy kontra Nexy

„Azt hiszem tévedtem 

nem tudod mid van, 

míg el nem veszíted”

Ariana Grande - My Everything

 Azt hittem, ha több időt töltök George-al beleszeretek hisz régen is vonzó pasinak találtam csak akkor egy drogos pöcsfej volt talán amiatt találtam vonzónak, hogy olyan szabad volt, de mégse kezdtem ki vele hisz a legjobb barátnőm bátya. Úgy tekintett rám, mintha a húga lennék míg én is próbáltam úgy tekinteni rá, hogy Ő a bátyám már csak Hannah miatt. És most meg én tekintek rá testvér pedig mindennél jobban azt szeretném, hogy az érzéseim átváltozzanak szerelemé, de mind hiába én csak egy embert vagyok képes szeretni, de az a ember már rég elfelejtett. Nem hibáztatom én szakítottam vele az én döntésem volt vagyis inkább zsinóron rángattak, de Ő ezt nem tudja. Hangosan sose vallanám be, de még mindig szeretem az én göndör fiúmat.
-Hé Lex - szólalt fel egy hang akivel mostanság nagyon sok időt töltök és ez kivételesen nem George. Ráemeltem a tekintettem és megláttam mosolygós arcát ami hatására az én szám is feljebb görbült főleg mivel szőke haja ismét össze-vissza állt.
-Mi a helyzet Nialler? - kérdeztem tőle mosolyogva mire lehuppant mellém a kanapéra aztán a fejét az ölembe hajtotta úgy nézett fel rám. -Kényelmes? - húztam fel a szemöldökön mire vigyorogva bólogatni kezdett. -Minek köszönhetem ezt az egészet? - kérdeztem tőle mosolyogva és elkezdtem a hajával játszadozni persze előtte megcsavartam az orrát aminek a hatására felkiáltott így kuncogva játszadoztam a hajával.
-Unatkozom és te itt vagy szomorkodva, és utálom, ha valaki lógassa az orrát - mondta mire hálásan belecsíptem az arcában.
-Köszönöm Niall, hogy itt vagy nekem - mondtam mosolyogva mire Ő csak megvonta a vállát. -De nehéz a fejed - löktem le nevetve a fejét a lábamról viszont hamar észben kapott így nem esett le a földre, hanem mellém ült és rögtön meg is lökött, de én nevetve visszalöktem és ez így ment addig míg Emma be nem lépett a nappaliban.
-Ti meg mit csináltok? - kérdezte a szőke hajú kislány a dohányzóasztal elé guggolva.
-Semmit törpi - mondta mosolyogva Niall aztán meglöktem. -Hé ne bánts - fogta meg a vállát ahol meglöktem mire felhúztam a szemöldökeimet aztán Emmahoz guggolt és mögé bújt. -Ments meg törpikém - puszilta meg az arcát mire én oldalra döntöttem a fejem. Ez bolond!
-Te agyalágyult vagy - vágtam rá nevetve.
-Mi az a agyalágyult? - kérdezte Emma oldalra döntve a kis fejét.
-Niall bácsikád - vontam meg a vállam mosolyogva mire Niall Emma mögött a felháborodást tükrözte.
-De... - kezdett volna bele Emma mire Niall befogta a kicsi száját.
-Emma nem tudod hol van anyuci? - kérdezte Niall mosolyogva mire a kislány megrázta a fejét. -És Zayn bácsi? Azt hiszem téged keress - mondta Niall mire Emma szemei felcsillantak és az emelet felé robogott.
Amire Emma eltűnt a látó távolságból Niall visszatelepedett mellém a kanapéra, de én csak összefontam a karjaimat mellkasomon mire kérdően kitárta a karjait.
-Hazudtál neki - vágtam rá. -Ki vagy te? - lepődtem meg hisz Niall sose hazudott egyszer se Ő volt az a fiú aki mindig megmondott mindent őszintén erre most hazudik tuti lázas.
-Niall James Horan, és te? - kérdezte nevetve és közelebb férkőzött mellém mire én összeráncoltam a homlokom és csak úgy meredtem rá hisz egész testével nekem nyomult. -Meg kéne ismerkednünk - hajolt hozzám közelebb úgyhogy arcunk között már csak pár centi maradt ki és úgy meredtem bele tengerkék szemeiben amik most másképp örvénylettek sőt talán most látom jobban Niall gyönyörű szemeit. Akarva, vagy akaratlanul megsimítottam kissé borostás arcát mire Ő a kezeit a derekamra tette és a következő pillanatban ajkai letámadták az én ajkaimat. Karjaimat összekulcsoltam nyaka körül és valamiért élveztem ahogy nyelve felfedező utat jár. Niall csókjai mások, mint Harry-é. Harry csókja inkább édes, mint a méz és gyengéden bánik velem sőt Ő miközben csókolózunk a derekamat simogassa míg Niall kiéhezve csókol gyengédség nélkül. Mintha régóta erre várna.
Régóta.
Emlékképek sorakoztak fel előttem amin Niall minden kis mozdulatomra odafigyelt míg én Harry tekintetéért kutattam. És a folytonos vigyázata amikor a semmiből megjelent, hogy segítsen nekem, vagy éppen jobb kedvre vidítson mind azért volt, mert érezz valamit irántam. Basszus és én ezt észre se vettem ennyi idő alatt ekkora hülye libát még a földön nem láttam csak magamat. Míg én Harry után esedeztem Niall egész végig utánam és én ezt észre se vettem.
-Mi a franc folyik itt? - hallottunk meg egy erőteljes hangot a konyha irányából így egyből eltoltam magamtól Niall-t és mikor a konyhaajtóra tekintettem Harry állt ott és mögötte Lottie kukucskált. Ennél rosszabb már nem lehet! -Most ez komoly? Ne dőlj be neki Niall csak kihasznál - a szám elnyílt miközben mondta a szavait hisz nem is a legjobb barátjára mérges, ha nem rám pedig Niall csókolt meg és nem én Őt. Felpattantam a kanapéról mire Niall megragadta a karom, de csak kirántottam és a fejemet rázva közelítettem Harry felé aki összefont karokkal állt ott lenézően.
-Na álljon meg a menet te neked nincs jogod engem kritizálni hisz te rosszabb vagy nálam - böktem a mellkasára mérgesen mire felhúzta dühösen a szemöldökeit. -Nem is tudom hány szomszéd csajt vittél már az ágyadban különböző hazugságokkal tudod hányok tőled talán emiatt is szakítottam veled - kiabáltam mire az alap zaj elhalkult és már csak az én dühös morgásomat lehet hallani.
-Mégis hitegeted az összes pasit aki a közeledben van és emiatt nem akarom veled újra kezdeni - kiabálta rám mire kitártam a karjaimat.
-Ki akarta, hogy újra kezd velem? - én. Még mindig szeretem így érthető, hogy újra összejönnék vele és így belegondolva egy idióta vagyok. Olyat mondok ami nem igaz hisz nem amiatt szakítottam vele hisz kapcsolatban Harry a világ leghűségesebb férfija inkább más miatt, vagyis inkább egy személy miatt szakítottam vele.
-Te akartad velem újrakezdeni, de én elhajtottalak, mert egy kurva vagy aki csak hitegeti a srácokat - miközben mondta a szavait összekellet magam nagyon szednem, hogy ne mutassam ki az érzéseim és ahelyett inkább pofán vágtam mire Ő egyből az arcára tette a kezét.
-Ezt jegyezd meg én soha nem jönnék veled össze - minden szó után hagytam egy kis szünetet aztán hátat fordítottam neki, de a karomnál fogva visszarántott. -Mi van nem volt elég? - ripakodtam rá aztán a következő tettére nem számítottam. Ajkait ismét megéreztem ajkaimon hazudnék, ha azt mondanám, hogy most először a szakítás óta hisz egy kisebb kis valami történt köztünk a konyhába is mikor hozzávágtam az üres fagylalt dobozt amit megevett előlem. Azt hiszem ezek vagyunk mi; összevesszünk aztán később újra itt vagyunk. Ez nem egy normális kapcsolat mégis ez tesz minket különlegessé igaz, hogy most én vagyok a ház legnagyobb kurvája hisz előbb Niall-el csókolóztam most meg az ex-emel... úristen Niall!
Eltoltam magamtól Harry-t aztán megfordultam és Niall ugyanott ült a kanapén a földet nézegetve csak annyi különbséggel, hogy Lottie már mellette ült és a hátát simogatta.
-Niall - szólaltam meg halkan mire felemelte a fejét. Lottie felállt így odacsoszogtam a kanapéhoz és leültem mellé aztán a kezemet a kezeire helyeztem. -Szeretlek - mondtam a szemeiben mire oldalra billentette a fejét. -De nem úgy ahogy te azt elvárnád, de attól függetlenül nagyon fontos vagy nekem - szorítottam meg a kezét mire bólintott és újra leszegezte a földre a fejét. -Hé ez azt jelenti, hogy nem akarom, hogy szomorkodj - emeltem meg a fejét és egy apró mosolyt kivillantott. -A te vidámságod derített engem jókedvre így nem akarok egy búskomor Niall-t - játszottam el a búskomor arcot amire felnevetett így belebújtam az ölelésében.
-Szeretlek Lexy - csókolta meg a fejem tetejére mire még jobban bújtam bele ölelésében.
Egy torokköszörülés szakított félbe minket mire mindketten Harry felé néztünk aki várakozóan várt míg én csak megforgattam a szemem és visszatekintettem Niall felé.
-Menj - bökött Harry felé mire oldalra billentettem a fejem. -Menj, mert aztán később nem engedlek el - mutatott Harry-re ismét nevetve mire én is elmosolyodtam és akkor értette meg mire értettem így az arcához hajoltam ahova egy puszit hintettem és mielőtt eltávolodtam volna tőle a füléhez hajoltam.
-Mosd ki a szemed Nialler van valaki halálosan oda van érted - suttogtam és mire elhúzódtam Ő vonta fel a szemöldökét kérdően mire mosolyogva megvontam a vállam pedig pontosan tudtam ki az, de ezt ráhagyom hadd jöjjön rá Ő maga. Mosolyogva megborzoltam a haját aztán felhuppantam és a helyemet visszaadtam Lottie-nak akiről beszéltem Niall-nak remélem hamar rájön és nem lesz még késő.
Megráztam a fejem és mikor Harry-re néztem Ő mindvégig engem bámult így közelebb lépkedtem felé és mikor elé léptem a kezemet a mellkasára tettem és elkezdtem a konyha felé lökdösni úgyhogy majdnem hátraesett. A pultnak löktem mire Ő gyorsan hátul megtámaszkodott és mielőtt neki estem volna összefontam a mellkasom alatt a kezeimet.
-Akkor egy tapintatlan fasz vagy - kezdtem bele.
-Most mi az isten bajod van? - lökte el magát a pulttól, de egyből visszalöktem.
-Az, hogy Niall a legjobb barátod szerelmes belém - vágtam rá mire a szemei majd kiestek a helyéről. -És én hülye nem tudom viszonozni, mert egy idiótát szeretek még mindig pedig Niall sokkal jobban megérdemelné, mint az a idióta fasz - hőbörögtem vele mire a szemöldöke még feljebb kandikált remélem érti a hangsúlyt, mert az a idióta fasz jelző az Ő maga. Ha nem érti akkor elgondolkozok az orvos dolgon miszerint felhívok egy orvost, hogy nézze át Harry fejét, mert üres, mint az üveg whiskey a bár szekrényben.
-George-ra érted Őt szereted? - fordította oldalra a fejét mire megforgattam a szemem igen kell az a doki.
-Tudod George nem fasz, min te. Hupsz elárultam magam - tettem a kezemet a számra a végén kétségbeesetten persze nagyokat sóhajtva hisz ennyire idióta nem lehet. Azt hiszem most esett le neki az egész hisz olyan fejet vág, mintha rájönne bár ez hasonlít arra a fejre is mikor Emma baba korábban kakilt. Harry bekakilt? Fúj!
-Még mindig szeretsz? - kérdezett rá. Uh okos fiú egyedül rájött kekszet neki.
-Szerinted? - kérdeztem mosolyogva megvonva a vállam mire bólintott és elkezdte a földet nézegetni. -Épp ez a lényeg Harry, én még mindig érzek irántad valamit, de te látszólag totál elfelejtettél - felnézett és a fejét kezdte elrázni aminek a hatására a göndör lóbonca elszabadult komolyan éjszaka lefogom vágni a haját míg alszik.
-Tévedsz - szelte át a köztünk lévő távolságot és mikor elém ért megragadta az arcom és úgy nyomta ajkait az ajkaimra. Ez az a csók amit hiányoltam Niall csókjaiból, ez az a mézédes csók amikről álmodozom. Most már kár tagadnom vágytam a csókjaira, vágytam az érintéseire és vágytam rá. Ujjaimat belemélyesztettem dús hajkoronájában mire egy halk morgás hallatszott fel tőle emiatt nem bírtam nem elmosolyodni csókcsatánk közben. Azt hittem ezzel a mosollyal megzavarom, de ekkor utánam Ő is mosolyogni kezdett és mikor elváltak ajkaink a homlokát a homlokomnak döntötte és mosolyogva nézett le rám míg én kérdően meredtem bele zöld szemeiben. Hiányzott ez a nézés, hiányzott ez a igéző tekintett és úgy hiányzott minden amit Ő nyújtott nekem.
-Mindig is szerettelek - suttogta mire a pillangók a gyomromból a szívemet célozták meg és éreztem, hogy arcomra kiül a pír. A kis mocsok imád zavarban hozni.
-Öm micsoda nem hallom? - döntöttem oldalra a fejem mosolyogva mire felnevetett na igen én meg imádom piszkálni.
-Szeretlek, szeretlek, szeretlek és szeretlek Alexandra Peters - minden szeretlek után egy csókot nyomott szám szélére így a végén alig vártam, hogy befejezze és újra megcsókoljon rendesen. Felemelt a derekamnál fogva mire belekapaszkodtam a vállába, de egy percre se szakadtunk el egymástól akkor engedtem el mikor a pultra ültetett fel és ez a helyzet kísértetéjesen hasonlít a múltkori esetre. Harry elkezdte a nyakamat csókolgatni míg én a haját húzogattam és már a pólóm alját keresgélte amikor..
-Mit csináltok? - hallottunk meg egy édes kislány hangot aminek a hatására egyből elszakadtunk és gyors igazgatásban kezdtünk.
Igen ez pontosan olyan, mint a múltkori eset!
-Összejöttek - ugrált felénk Pezza boldogan és egyből megölelt mindkettőnket mire Harry-re néztem és vártam valami reagálás, de semmi. Ez már megint csak egy kis affér lenne? De hát azt mondta szeret!
-Gratulálok nektek tényleg skacok, de a konyha az a hely ahol eszünk - emelte meg Zayn az érdeklődő kislányt és el is helyezte a karjaiban. -És különben is, ha Louis hazajön és Emma ezeket eldarálja neki ti húzzátok a rövidebbet! - Oh attól nem kell félni a múltkori kis akciót is egyből elterjesztette a kis pletykás ebbe a házban nincs olyan, hogy magánélet.
-Ez igaz - bólintott Emma mosolyogva mire megforgattam a szemem. -Ja és a többiek elmondták mit jelent az a két kifejezés amit egymásra mondtatok. Szégyelljétek magatokat -  nézett ránk Emma mérgesen a kis ujját ingatta felénk mire ismét összenéztünk, de Pezz előttünk ugrált.
-Újra együtt a Hexy pár - visongott Pezz mire befogtam a fülem nagyon erőteljes hangja van.
-Bocsi,de mi? Mi az a Hexy? - döntöttem oldalra a fejem hisz fogalmam sincs milyen hülyeségről zagyvál össze.
-Harry és Lexy egybe mondva Hexy a rajongók imádnak közös neveket kreálni a pároknak - igen ezt én is tudtam köszönöm az információt Perrie, de erről én is tájékozott vagyok mivel egykoriban én is a fandom közzé tartoztam csak ez az új kifejezés furcsa nekem. Hexy... olyan, mint egy állat név! Ha Niall szerelmét sikerült volna viszonozni akkor mi lennénk a Nexy? Ezek a nevek egyre furcsábbak!
-De mi.. - kezdtem volna bele, de Harry-re tekintettem. Mi is vagyunk most?
-Hivatalosan még nem vagyunk együtt ezt nekünk - mutogatott Harry magunkra aztán újra a felpörgött szőkére tekintett. -Meg kell beszélnünk - fejezte be mire Perrie hümmögött egy kicsit aztán az állát ütögette pont úgy, mint Emma szóval innen tanulta.
-Akkor mire vártok még? - tárta szét a karjait Pezz pár perc gondolkodás nélkül és Emma tökéletesen jól utánozta míg Zayn magában jókat mulatott. -Beszéljetek csak gondoljátok azt, hogy mi itt se vagyunk - sétált el mellettünk Pezz és utánuk Zayn meg a kis törpe. Elkezdtek szendvicseket gyártani míg mi Őket bámultuk. -Nem hallom, hogy dumáltok - kiabálta Pezz mire megforgattam a szemem és Harry-re néztem aki láthatóan engem nézett már jó ideje.
Magam előtt összekulcsoltam a kezeimet úgy néztem fel Harry zöld szemeiben miközben Ő ide-oda dülöngélt, de végig tartottuk a szemkontaktust miközben Perrie, Zayn és Emma láthatólag szendvicset gyártottak, de mindketten tudtuk valójában minket figyelnek. Mit is kéne most mondanunk egymásnak?
-Szia - intett Harry zavartan mire felhúztam a szemöldököm.
-Ja hali - ráztam meg a fejem és egy zavart köszönést én is elmotyogtam.
-Hali - ismételte el Harry az én köszönésem.
-Szia - mondtam összeráncolt szemöldökkel aztán lenéztem a földre és mikor újra felnéztem rá Ő közvetlen előttem állt.
-Harry Styles vagyok - nyújtotta felém a kezét mire oldalra fordítottam a fejem míg Ő még nagyobb mosolyra húzta a száját és akkor értettem meg mit akar az a mosoly mindent elmond.
-Alexandra Peters, de csak Lexy - fogtam vele kezet mosolyogva mire bólintott.
-Örülök, hogy megismerhetlek Lexy remélem szoros kapcsolatot tudunk alkotni - csókolta meg a kézfejem amin felnevetettem.
-Kegyelmezz - hallottuk meg Emma hangját és mikor felé néztünk összeszorított kézzel bámult ránk elmosolyodtam a kislány szólásán és mikor visszafordultam Harry felé a kezei a derekamon voltak.
-Na, de Styles még csak most találkoztunk - húztam fel a szemöldököm kuncogva mire közelebb hajolt hozzám egy csókért. Kezeimet összefontam a nyaka körül és, ha nem lettek volna "uu" hangot kiadó emberek most megemelt volna és valószínűleg a konyhapadlón csináltuk volna, de ez csak egy csók volt. Egy csók ami többet jelent egy egy-éjszakás kalandnál.
Egy csók amit megszakítottak az "uu" és "aw" emberek.
-Ezt nem élem túl - döntötte Harry a homlokát a homlokomnak egy kacér mosollyal mire megforgattam a szemem nevetve.
-Akkor most már hivatalos; együtt vagytok - visított fel Pezz mire a fejemet Harry vállára hajtottam míg Ő láthatóan jól mulatott rajtam.
-Okés Pezza szerintem menjünk ki a kertben a kutyuskákkal - Zayn hangjára felnéztem aki kifelé húzta feleségét míg Emma a válla felett minket nézett.
-Én nézni akarom a puszilkodást - nyafogott Emma na igen nekem ezért nem kell gyerek soha.
Mire végre kiléptek a konyhából sóhajtva fordultam vissza a göndör felé akinek a keze még mindig a derekamon pihentek amik egyébként tökéletes helyen voltak viszont még az nem hangzott el, hogy együtt vagyunk csak ismerkedtünk. Nálunk csókkal zárul az ismerkedés? Emlékszem amikor Hannah-val elmentünk a koncertjükre már akkor epekedve néztem a göndör srácot, de tudtam sose jöhettek vele össze hisz Ő más világban él aztán az emlékezet kiesésem valahogy közelebb vonzott hozzá. Mellettem volt, ha Ő nincs fogalmam sincs, hogy élem túl azokat a napokat.
-Mondtam már, hogy fontos vagy nekem, vagy hallani akarod újra - suttogta mire feleszméltem az emlékeim közül és megláttam mosolygós arcát.
-Mond még egyszer - vigyorodtam el és közelebb hajolt a fülemhez.
-Nagyon nagyon nagyon fontos vagy nekem - hangjától libabőrös lettem és mikor befejezte a hosszúnak sikeredett "nagyon" ismétlését a nyakába vetettem magam és a számat ajkaira nyomtam. Kezei letévedtek a fenekemre ahova erősen belemarkolt így a csókunkba mormoltam aztán a combom alá nyúlva megemelt és egyből a pultra ültetett. Végig döntött a konyhapulton így egy pár tárgy a földön landolt, de kicsit se érdekelt csak az érdekelt ami most történni fog. Gyorsan lehámoztam róla a felsőjét így egyből megpillanthattam tetkóit amiket nagyon is szeretek és mikor Ő is levette rólam a felsőm hirtelen szétrebbentünk és a kerti ajtó felé tekintettünk ahol Perrie-ék álltak egy "aw" alakú szájjal. Zayn kezei a kislány szemén voltak, de még így is huncut mosoly terült szét a 3 éves kislány arcán.
Nevetve fordultunk ismét egymás felé mire Harry a hátára vágott úgyhogy én fejjel lefelé lógtam és a lépcső felé lódult míg én nevetve ütögettem a vállát, de Ő meg se állt a szobájáig ahol az ágyra rögtön lerakott.
-Magánélet, szükségünk van magánéletre - ugrott mellém az  ágyban Harry és mosolyogva egy puszit nyomott az orromra.
-Ebben a házban nincs magánélet barátom - veregettem meg a vállát mosolyogva.
-Akkor kerítsünk - vigyorogva hajolt újra felém és a nyakát megrántva csókoltam újra meg és most már senki se zavarhat meg minket.
Senki.
Csak én és Ő. 

 ~Hannah Walker szemszöge~

 Anya temetése óta nem láttam apát csak telefonon beszéltem vele talán egyszer és onnan tudtam, hogy a nagyiékhoz költözött egy időre, mert nem bír otthon lenni anya emlékeivel. Azóta semmi hírt nem hallottam róla párszor eszembe jutott és felhívtam, de a mobilja ki volt kapcsolva és mikor a nagyit hívtam Ő azt mondta már haza költözött így próbáltam az otthoni telefont, de ismét zsákutcában ütköztem. Aztán feledésbe merült túlzottan lefoglalt a saját magam problémája emiatt is nem merek, vagy nem tudok édesapám szemeiben nézni pedig én kerestem és Ő vissza se hívott, vagy valami mivel attól, mert a problémáim és Emma volt az első a helyem a telefonom mellettem volt és egyetlen egy hívás se érkezett tőle. Akkor arra gondoltam, hogy túlzottan anyára emlékeztettem és emiatt elhagyott így nem is törődtem vele, de mikor megláttam az ajtóban hirtelen minden érzelem elszállt és csak arra vártam, hogy az ölelő karjai közé bújak. És ezt is tettem.
Pár napja van itt és egész napot velem meg George-al, meg persze unokájával tölti, de Emmát lefoglalják a többiek így most mindent megtudhatok amit eddig nem tudtam.
Kint a hintaágyba ülünk természetesen én ülők középen míg egyik oldalamon George a másikon meg édesapám épp nagyon nevetnek egy totál nem vicces emléken ami velem történt, de mindegy.
-Jól vagy kicsim? - szólított meg apa mire megráztam a fejem és felé fordultam aztán szaporán bólogatni kezdtem. -Nem úgy nézel ki - rázta meg a fejét aztán a fejemre egy puszit nyomott. Valójában tényleg nem igazán érzem jól magam, de mit lehet tenni nem fog megakadályozni a terhesség abba, hogy pár napig élvezzem édesapám társaságát.
-Le kéne dőlnöd húgi - fogta meg a vállam George mire felé fordultam, de túl gyorsan így a fejemhez kaptam, mert kissé megszédültem.
-Jól vagyok - erősítettem meg magamat és ide-oda járt a fejem mire mindkettő feltett kézzel bólintott ezt utálom mikor apa és fia ugyanazt a mozdulatot csinálják, vagy mikor ugyanazt az okosságot mondják. -Tényleg - húztam fel a lábaimat törökülésben és egy mosolyt erőltetve magamra végre el is hitték vagyis remélem, hogy elhitték.
-Hol is tartottunk? - csapott a térdére apa nevetve és már George szólt volna közben, de a kezem a szájára tettem.
-Ott, hogy elmondod mi volt veled és, hogy miért jöttél - vágtam rá mire elkomorodott. Hoppá kínos téma.
-Elmondom, de nem akadhattok ki - emelte fel apa a kezeit mire George-ra néztem és mosolyogva mutattuk fel egyszerre a hüvelyujjunkat bólintva. -Okés szóval megismerkedtem valakivel - apa hangja remegett mikor mondta a szavait mire én oldalra fordítottam a fejem és George meg mellettem elfelejtette levegőt venni én vagyok rosszul, de Ő fog összeesni. Ez érdekes! -És azt hiszem a kapcsolatunk elég komoly - a mondat amitől minden gyerek megijed. Persze azt akarom, hogy apa boldog legyen és anya is ezt akarná, de akkor se tudom elképzelni apát egy másik nő mellette aki az én... mostohaanyám? Nem! Kizárt nekem nem kell mostohaanya nekem egy igazi anyám van aki lehet nem él, de akkor is mellettem van.
-Szóval van egy barátnőd? - reagált először George mire apa a tarkóját kezdte vakarászni. Ideges. Miért ideges?
-Elakarom venni feleségül - és a második rettegett mondat amit egy gyerek nem akar hallani édesapjától.
-Mi van? - akadtunk ki szinte egyszerre bátyámmal hisz az oké, hogy apa boldog akar lenni legyen is, de nem kell attól elvennie különben is házas és, ha most elveszi azt a nőt akit ismerni se ismerek akkor találkoznom is kell vele. Ezt a találkozást el lehetne kerülni úgyhogy apa nem követi el élete legnagyobb hibáját.
-Ne ijedjetek meg előbb szeretném, ha megismernétek így ma egy puccos étteremben mennénk és szeretném, ha az unokám is jönne - erőltette az arcára egy mosolyt apa mire magamban megforgattam a szemem hisz ezt tőle tanultam ezt a mosoly erőltetést. A szemeim majd kiestek mikor apa hozzátette azt is, hogy Emmát is hozzam el a vacsorára. Minek? Emmának az a nő senkije nem lesz, mert egy nagymamája van az Jay és a másik meg fentről figyeli szóval tök felesleges neki eljönnie a vacsorára.
-Nem hiszem, hogy Emmának ott kell lennie a vacsorán - vágtam rá gyorsan mire George kicsit megbökött, de csak egy váll rántással díjaztam. -Viszont mi szívesen elmegyünk megismerni, de nem fogom mostohamaminak szólítani - folytattam mire apa bólintott nem tudom mit várt talán azt, hogy a nyakába ugrok és vele örülök annak, hogy elvesz egy vadidegen nőt hát, ha ezt várta tévedett. Legyen boldog, de nem kell ahhoz esküvő!
-Emma is a családom része és ragaszkodom ahhoz, hogy az unokám is eljöjjön tudom dühös vagy, mert nem mondtam el, hogy van valakim, de hidd el én se így terveztem sőt alapból nem terveztem, hogy találok valakit aki elkápráztat hisz anyád után nehéz dolga volt. Viszont megtörtént és elakartam mondani, de nem tudtam, hogy így ennél a megoldásnál maradtam és különben se akartam elhamarkodni, de most itt vagyok és szeretem ezért elveszem - miközben apa mondta a beszédnek mondható valamiét George-ra néztem aki bólintott szóval Őt egyáltalán nem zavarja apa és az új anyánk frigye. Legyen boldog, de ne vegye el még mindig ehhez a megoldáshoz ragaszkodok.
-Elfelejtetted anyát - kiabáltam rá. -Persze apa legyél boldog nem tiltom meg tőled, de nem értem minek ahhoz a házasság. Szeresd! Mutasd be! De ne vedd el!
-Sose felejtem el anyádat hisz Ő volt az első szerelmem viszont a halála előtt Ő mondta nekem legyek boldog és vegyek el egy olyan nőt aki boldoggá tesz ezt mondta és azzal, hogy elveszem nem magamnak teszek jót, hanem neki hisz hallgattam rá - sose mondta apa, hogy ezt mondta neki anya, de nem is érdekel akkor se fogom elfogadni azt a nőt anyámnak sőt semminek se, de még Emma se. -Szóval fejezd be a duzzogást és készítsd el a lányod meg magad, mert ma megismered és rájössz, hogy milyen jó ember - parancsolta apa mire megforgattam a szemem és egyből felálltam.
Otthagytam Őket a hintaágynál míg én bevágtattam a házban és rögtön az emelet felé rohantam fel a lépcsőn aztán a szobámban amint beértem becsaptam az ajtót és az ágyra dobtam magam. Nem tiltom meg apámtól, hogy boldog legyen, de miért kell ahhoz el is vennie valakit még akkor is, ha anya kérte rá. Legalább adna maguknak 1-2 évet és, ha utána is úgy látják vegye el, vagy ne. Ne vegye el! Az én apámnak csak egy felesége lehet és az a én anyám. Igaz, hogy az esküvőkön az van, hogy amíg a halál el nem választ, de az mellékes hisz az igaz szerelem a halál után is tart.
-Miért vagy ennyire csökönyös? - tört be az ajtómon drága bátyám így felültem és a lábaimat törökülésben húztam. -Apa boldog és ennek örülnöd kéne!
-Örülök is, de nem kell ahhoz házasság csak 1 éve ismerheti ez nem elég egy házassághoz - állapítottam meg mire George felhúzta a szemöldökét utálom mikor ezt csinálja annyira idegesít.
-Apa se lesz fiatalabb és, ha neki bejön a nő nekünk örülnünk kell sőt fogsz is örülni és megfogod a lányod és magad, és egy nagy mosollyal lépsz be apa mellett az étteremben - mutogatta el az egész étterem jelenetet mire homlok ráncolva kémleltem.
-Akkor se fogom mostohának szólítani sőt Emma se fogja mamának hívni - vágtam rá összefont karokkal mire George felnevetett így kitártam a karjaim, hogy már megint min vihog.
-Nem is kérte ezt senki Han csak próbáld meg elviselni apa boldogságáért anya is ezt akarná - ült le elém az ágyra mosolyogva mire benyomtam a tévémet, de nem igen törődtem vele csak kell valami háttér hang.
-Miért gondolja azt mindenki, hogy anya is ezt akarná? Honnan tudjátok? És, ha... - nem tudtam befejezni a mondanivalóm, mert a tévéképernyőn Louis és Eleanor jelent meg vagyis egy kép villant fel róluk.
-Mert anya jó volt és... - kezdett volna bele George, de löktem az ágyról és az ágy végében másztam közelebb a tévéhez és maximális hangerőre tekertem ezt a rohadék tévét. Most vettem észre, hogy Louis kezében egy kis csecsemő van. Megszületett volna?
-Mint láthatjuk kedves Directionerek megszületett az első 1D baba és a nagy öröm ellenére Louis Tomlinson-nak kislánya született elvileg
a szülei Cindy Samantha Tomlinson-nak keresztelték a csecsemőt. Igaz még képet nem láthattunk a gyönyörű kislányról, de biztosan tudjuk, hogy Ő a világ legédesebb gyerek hisz egyik szülője se egy bányarém - a végén a műsorvezető felnevetett, de én lemaradtam az első 1D baba monológnál. És mi van Emmával? Jó próbáljuk normális gyermekként kezelni, de attól függetlenül a közösségi oldalakon a képeire több ezer szívecske jön és mindenki elhalmozza a lányom csupa jóval.  Különben is rosszul tudják az anyja maga a rossz feltalálója!
-Ez hazugságokat hord elő - kapcsoltam volna ki mire George kikapja a kezemből a távirányított és a tévére bökött.
-Bár mind tudjuk Tomlinson-nak nem első gyermeke hisz az első gyereke az ex barátnőjétől születette így kíváncsiak leszünk, hogy fog örülni a kis Emma újdonsült féltestvérének - lelkendezett ismét mire megforgattam a szemem és bátyámra tekintettem aki kinyomta a televíziót.
-Milyen jó nevem van az ex barátnő - vontam meg a vállam mivel nem igazán érdekel miként neveznek csak akkor is azon az elven vagyok, hogy az embereknek van nevük.
-Igazat írt most ezen kiakadsz? Mostanában furán viselkedsz húgi sőt a többiek is veled kapcsolatban - egyedül a bátyám és az apám nem tud a terhességemről mivel nem volt alkalmam még nekik elmondani pedig elkellet volna tudom, de annyira hirtelen toppant be apa az ajtó, hogy csak arra tudtam gondolni, hogy mi szél hozta ide. El kéne mondanom legalább a bátyámnak mondjuk most, de nem így akarom, hogy megtudja, hogy a húga ismét felcsináltatta magát ugyanattól a férfitól. -Olyan, mint amikor terhes lettél Emmával - témánál vagyunk bátyuskám úgy néz ki örökölt valami okosságot is szüleinktől.
-Minden oké George csak fáradt vagyok ennyi az egész - ráztam meg a fejem aminek hatására kissé megszédültem így hanyatt vetettem magam az ágyon persze jó testvér hívően George egyből utánam kapott.
-Tényleg? Nem nézel ki annak és ez a hangulatingadozás nagyon is összezavar szóval magyarázd el kérlek szépen húgocskám mi a franc bajod van - egyáltalán nem kérdésnek szánta inkább parancsnak bezzeg ilyenkor játssza a nagy testvért, de amikor tényleg szükségem volt rá akkor a bunkó testvért játszotta.
-Minden rendben van! Melyik szót nem érted ebből? - álltam fel az ágyról és a szekrényem felé siettem amit egyből ki is nyitottam.
-Persze tényleg jobb hazudni ehhez értesz - hallottam meg hátam mögül George morgását mire csak megforgattam a szemem és becsaptam a szekrény ajtaját.
-Na ide figyelj ne most kezdj el nekem nagy testvérként viselkedni ezt az ütő kártyád rég eljátszottad és most jobban tennéd, ha kimennél a szobából, mert lehet egyikünk nem lesz ott a vacsorán és azt is tudom ki - elsőként összefontam a karomat aztán a végénél kibontottam és az ajtó felé kezdtem el hadoválni így Ő is felállt pár percig némán állt előttem persze az ágyam köztünk volt így nem tudtam a torkának esni aztán a fejét megrázva kisiet a szobámból.
Az ajtóhoz sietem és alul a zárnál bezártam, hogy senki se zavarjon hisz most egyedül akarok lenni az ajtónak dőltem és végig csúsztam egyenest a kemény fapadlóra. Először megtudom attól az idegesítő hangú tévés nőtől, hogy Louis a gyermekem vagyis hamarosan a gyermekeim apja ismét apa lett attól a nőtől aki tönkre vágtam az életem aztán előtérben kerül az apám és a bátyám. Jó okés Ők most nem tudják mit élek állt tudok erről a hangulatingadozásról, hogy ne tudnék hisz ezt már egyszer átéltem így kifejezetten utálom most magam, de az a baj ilyenkor nem csak magamat utálom, hanem mást is. Olyanokat mondok, vagy teszek amit sose tennék valójában és az egyik percben sírok míg a másik percben kiabálok, vagy a jobbik esetben vidáman nevetgélek a barátaimmal. Sajnos a jobbik eset még nem igen fordult elő velem eddig a kiabálós és a bömbölés énem mutatkozott be amit már kifejezetten kezdek unni.
Most is ahelyett, hogy készülődnék a vacsorára, vagy éppen a bátyámat hajkurásznám bocsánatkérés miatt itt ülők a hideg padlón és az arcomon az összes könnycseppen végig csúszik szépen lassan ami ismét kikészít. Szépen lassan égeti végig a bőrömet.
Fel kell állnom, tovább kell lépnem és a vacsorán nem kiborulni.
Talán elmondhatnám a vacsorán az apámnak és a bátyámnak, hogy terhes vagyok? Csak nem borulnak ki nyilvános helyen és még azt a nőt is bevonnom a családi ügyeinkben. El kell fogadnom végre, hogy apám tovább lépett. Ha neki sikerült nekem miért nem? 

***

Este nyolc órára teljesen kész volt és mivel még nem látszik gömbölyödő hasam ki is használtam legalább senkinek nem tűnik fel, hogy Hannah Walker vagyis Louis ex barátnője ismét várandós. Viszont amint visszatér Louis át kell váltanom a nagyon nagy pólókra, pulcsikra, hogy véletlen se szúrja ki, hogy terhes vagyok és újra létfontosságú teendőnek kell tűznöm azt, hogy mikor és hol mondom el Louis-nak a terhességem. Mert igaza van Liam-nak nem titkolhatom el előle az nem lenne fair rá nézve és amúgy se akarom egyszer már elkövettem életem legnagyobb hibáját még egyszer nem áll szándékomban. 

Mosollyal az arcomon állok fel a kanapéról mikor apa kezében a lányommal sétál le a lépcsőn persze velem pont egyszerre a dühös bátyám is felállt. A történtek után nem beszéltem vele és talán jobb is míg nem tudja, hogy ismét nagybácsi lesz.

-Készen vagytok gyerekek? - kérdezte tőlünk mosolyogva apa mire bátyámra néztem aki apánk felé mosolyogva bólintott így én is apám felé néztem és bólintott. -Remek akkor menjünk - puszilta meg Emma arcát mosolyogva mire a kislány kuncogva húzódott hátrább pedig nagyapja most nem is szúrhatja, mert apa látszólag készült így megborotválkozott. 

-Mr Walker áttettük a kocsijában Emma gyerekülését - szólalt fel Zayn mögülem így ráemeltem a pillantásom míg apám egy "köszönöm"-mel díjazta. 

Amint felvettük a kabátunkat meg a cipőnket a többieknek köszöntünk míg Ők jókívánságokkal köszöntek el mosolyogva és azt hiszem szükségem is lesz rá. Beültem lányom mellé hátra a kocsiban míg a két nagyon fontos férfi az életemben beült előre. Emma megfogta a kezemet mire egy mosollyal biztattam, hogy minden nagyszerű lesz és tényleg elhittem. Hisz mi baj történhet? 

Az étteremhez érve sóhajtva szálltam ki az autóból hisz a kínosnak nevezhető csend a kocsiban nem kicsit zavart sőt a hangos zene is eléggé felpumpált. Ez a terhesség kezd nagyon is az idegeimre menni. 

Mosolyogva karoltam bele édesapámban mire Ő egy nagy mosollyal jutalmazott csak tudatni akarom vele, hogy eléggé hülye liba voltam ma vele túlzottan kiakadtam egy hülye kis piti dolgon. Apa másik oldalán George állt kezében a lányommal aki szinte ragyogott Pezza és Dani öltöztette fel míg Lexy csinálta meg a haját így nagyon gyönyörű volt bár Emma mindig gyönyörű. Az étteremben beérve apám intette a pincérnek, vagy a vendég fogadónak aki rögtön felénk jött és az asztalhoz vezetett minket ahol egy nagyon kedvesnek tűnő nő várakozott, de amint odaértünk egyből felállt így elengedtem apát, hogy felé igyekezzenek igaz nem akartam látni ahogy az apám más nőt csókol, de nem vagyok már 5 éves így el kell fogadnom a tényt, ha tetszik, ha nem. 

-Susan Ők itt a gyermekeim és az a kis tökmag az unokám - kezdte el a bemutatását apa mire Susan mindegyikünkkel kezet fogott és időközben Emma is a lábaira került így Ő is mosolyogva foghatta meg a kezét Susan-nak. 

-Susan Harris - mutatkozott bele teljes névvel az úgy nevezett mostohám aki anyám cipőjét se takaríthatná. 

Na már megint kezdem valaki lőjön le!

-Hannah Walker - mosolyogtam erőltetetten a nőre. 

-George Walker - mutatkozott be mellettem a bátyám is.

-Emma Tomlinson vagyok - integetett a társaság legvidámabb tagja az én imádott kislányom. 

-Sokkal cukibb vagy élőben Emma - mosolygott Susan a lányomra mire megfogtam Emma kezét és közelebb vontam magamhoz nem tudom mitől féltem csak jó magam mellett tudni.

-Üljünk le - szólalt fel apám mire bólintottam így mindannyian elhelyezkedtünk persze mellettem Emma ült míg a másik oldalamon apa így velem szemben foglalt helyett George aki kikészített ezzel a mérges-vagyok-utállak nézéssel bár nem hiszem, hogy utál, de akkor is kikészít. 

Amint kikértük az italokat az étlap közzé fúrtam magam és közelebb hajoltam Emmához, hogy megkérdezzem mit is szeretne enni bár a válasz egyértelmű; pipi húsi sült krumplival és persze természetesen fagyi kehely desszertnek. Túl sok időt tölt Niall-al, de tényleg kettőjüket könnyebb öltöztetni, mint etetni. Az italok kihordása után rendeltünk aztán próbáltam egy pontot keresni amit bámulhatok, mert epilepsziás rohamot fogok kapni a bátyámtól és az apámtól ahogy sugdolózik újdonsült barátnőjével.

-Olyan csendesek vagytok ma este az apátok nem ilyennek mondott titeket - szólt hozzánk Susan mire megráztam a fejem és felé fordultam.
-Nagyon fáradtak vagyunk - mosolyogtam a nőre aztán bátyám nyitotta a száját.
Csak ügyesen bratyó!
-Pedig ma egész nap pihentél húgocskám miben fáradtál el? - gúnyosan rám mosolygott mire a szememmel szikrákat szórtam felé tudtam, hogy még itt is provokálni fog, de nem fogom tönkretenni az estét kibírom és majd otthon ölöm meg.
-Tudod drága bátyám a gyerek nevelés nem könnyű munka és egész nap az én aranyos kislányommal voltam - pusziltam meg Emma fejét mosolyogva, de egy percre se tévesztettem szem elől bátyámat.
-Nem igaz ma egész nap a fiúkkal lógtam - húzta fel Emma a szemöldökeit a fejét rázva.
-Én szültelek meg - vágtam rá.
-Inkább meg se szólalok - tette fel a kezeit rémülten Emma remek elérte ez a barom, hogy a saját lányom megijedjen tőlem.
-Gond van gyerekek? - kérdezte apa mire egyből ránéztünk és mosolyogva ráztuk a fejünket.
-Szerintem csinálj valamit, mert nagy baj lehet - bökte meg Susan apámat ez a nő nagyon beleakar szólni az életünkben túlzottan aggódó.
-Ne aggódj kedvesem megoldják sose bírnak egymásra haragudni sokáig igaz az utolsó balhéjuk évekig tartott, de most nem lehet komoly - hú apa ez igazán nyugtató volt kérlek mikor a halálos ágyamon leszek ne te nyugtass meg, mert előbb halok meg, mint amikor kéne. Most már biztos vagyok benne, hogy az apák pocsékul nyugtatnak meg embereket hisz a saját apámon kívül ott van még a lányom apja is.
Mielőtt Susan újra megszólalt volna kihozták a rendelt ételeket és miután felvágtam Emmának a húst Ő jóízűen falatozott míg én unottan tologattam az ételt a villámmal nem tudom miért ezt rendeltem hisz, ha ránézek rosszul leszek. Eddig imádtam a sajttal töltött pulykamellet, de most egyszerűen nem kívánom igen ez a legjobb szó erre. Viszont sajnos evés közben is folyton csak kérdezgetett ez a nő még evés közben se tudja befogni a száját bezzeg, ha Niall itt lenne hallgatna egy életre Ő tudja, hogy evéskor beszélni vagy bármi más cselekedett tenni tilos. De legalább nem azt a beszélgetést folytattuk amit a pincér nagy örömömre félbeszakított.
Vacsora után mosolyogva kémleltem az étlapon lévő desszerteket persze Emmának olvastam fel, de most nagyon megkívántam az eper fagyit sok-sok tejszínhabbal.
-Kincsem te nem vagy fagylaltos - húzta fel a szemöldökét gyanakodva apa mire felnéztem az étlapból és csak rámosolyogtam.
-Túl sok időt töltök Niall-al - vontam meg a vállam mire bólintott igaz nem ismeri annyira a fiúkat, de azt tudja, hogy Niall folyton fagyit zabálna Nando's sült krumplival. Ez a kettő ötvözet felforgatja a gyomromat és a vacsorám elindult felfelé. Hogy a francban képes Niall szemetet enni?
-Minden rendben húgi? - kérdezte a túlsó oldalról George aggódva mire mosolyt erőltetve az ajkaimra bólintottam.
A pincér lépett felénk, de én már nem bírtam és oldalra buktam egyenesen a cipőjére ez kísértetéjesen hasonlít egy olyan esetre mikor Louis-al a múltban felültünk a hullámvasútra és a zokni nélküli lábát lehánytam. Mindenki engem nézett mire  a kezemet a számra tettem és hunyorítva fordultam feléjük. Okés ebből most, hogy fogok kimászni? A körülöttem lévő emberke közül egyedül Emma tudja, hogy lesz egy kistestvére, de ez a kis angyalka hallgatni fog mivel megbeszéltem vele, hogy amint Ő és a többiek tudnak azt másnak nem kell elpletyizni. Igaz nem jó ötlet egy ilyesfajta titkot elárulni egy 3 évesnek, de hiszek a lányomnak, hogy nem mondja el senkinek. Miféle anya lennének, ha nem bíznák a gyermekemben? És különben is azzal értem el, hogy hallgasson, hogy ez az egész az Ő édes apukájának meglepetés lesz nagy meglepetés.
-Elnézést - néztem a pincérre pár perc csend után mire legyintett aztán arrébb állt gondolom letakarítani a mocskot a fekete cipőjéről aztán hozzánk vág egy több milliós számlát. Én ezt tenném a helyében!
-Elmondanád drága kislányom ez mi volt? - tette fel a kezeit apa az asztalra és azzal együtt felállt mire én is követtem a tettét így szó szerint egymás előtt álltunk.
-Csak rosszul vagyok néhány ételtől - vágtam rá összefont karokkal mire apa hümmögött egy párat aztán bátyámra nézett aki szintén felállt. -Most meg mi van? Nekem fogtok esni vagy mi? - akadtam ki nem tudom mi okozza ezeket a beszólásaimat talán a terhesség, de talán a fogalmam sincs micsoda.
-Vagyis terhes vagy - fordultam bátyám felé és hirtelen nem tudtam reagálni a mondanivalójára talán azért nem, mert igaz amit feltételezz.
-Ezeket már ismerjük drágám - fogta meg apa a vállam mire rápillantottam és lenéztem az asztalra aztán újra felnéztem édesapám szemeire amik ugyanolyanok, mint az enyémek mégis inkább anyára hasonlítok.
-Sejtettem, hogy terhes vagy húgi, de nem voltam biztos benne mostanáig a kérdés, hogy miért nem mondtad el? El kellet volna! A családod vagyunk Hannah az istenszerelmére - George a végére felemelte a hangját míg én mindvégig Őt bámultam és a szemeimből elindultak az idegesítő könnyeim. Hirtelen megéreztem apa kezeit a derekamon és közelebb vont magához Ő egyáltalán nem kiabált velem inkább magához húzott és egy puszit nyomott a fejem tetejére, mint régebben. Pedig amikor elsőnek teherben estem nem így reagált akkor anyának kellet helyre pofoznia, hogy értse meg a helyzetem és nézzenek oda az apám most felnőtt azt hiszem jó hatással volt rá anya oktatása.
-Fejezd be fiam - bátyámra néztem aki épp szólalt vissza, de apa hangja belefojtotta a szót.
-Igaza van - törtem ki apa öleléséből. -Tökre igaza van nektek kellet volna elsőnek elmondanom, de féltem és vártam arra a pillanatra, hogy kibökjem, de sose volt rá elég bátorságom kit álltatok a többiek is azért tudják, mert Liam felhúzta az idegeimet különben Ők se tudnák  -  ide-oda kapkodtam a fejem hol édesapám arcára néztem, hol bátyám arcát kémleltem próbáltam valamit leolvasni az arcukról, de úgy néz ki a terhesség azért ennyi szuper képességet nem ad. Még mindig nem tudok emberek arc kifejezéséről olvasni!
-Szegény kis tesóm - szólalt meg Emma mire rátekintettem aki csak a fejét csóválta. -Sose ehet és a fagyi nagy kívánatos - húzta fel Emma a szoknyáját, hogy megmutassa pocakját aztán a kezeit összefonta a hasa körül és könyörgően nézett ránk. Mosolyogva lehajoltam hozzá és a karjaimban helyeztem, hogy egy puszit nyomhassak a fejecskére aztán közelebb bújt hozzám. Ha a kis vakarcs is ilyen beszédes meg bújós lesz, mint nővérkéje akkor az életem még pörgősebb lesz, mint most.
-Éhes vagy még angyalka? - kérdeztem tőle kuncogva mire szaporán bólogatni kezdett aztán apa és bátyám felé fordultam.
-Akkor miért állunk még kóstoljuk meg a fincsi desszerteket - csapta össze a kezeit boldogan apa és még bátyám is mosolyogva helyet foglalt.
-Mit kérsz törpi? - kérdezte bátyám mosolyogva unokahúgától mire hatalmas mosolyra húzta a száját.
-Hát fagylaltot George bácsi - legyintett a kezével mosolyogva mire bátyám felemelte a kezeit kuncogva, de ezen mindenki elnevette magát.
Apa biztatóan rám mosolygott csak úgy ragyogott, de nem tudtam mitől is pontosan attól, hogy ismét nagypapa lehet, vagy azért, mert ilyen tündéri unokája van. Lehet mindkettő.  A bátyámra pillantottam aki egész jól elszórakozott unokahúgával teljesen felszabadult és mikor rám nézett csak egy mosollyal rám kacsintott ami annyit jelentett nála, hogy büszke rám hát én is büszke vagyok rá már ideje. Mosolyogva néztem az eddig elfelejtette Susan-ra aki mindegyikünkre rámosolygott és csak úgy ragyogott hát most betekintést nyerhetett a Walker család életében. Remélem nem ijesztettük el hisz szívből kívánom, hogy tegye boldoggá az én jó öreg apukámat.
A pocakomra simítottam a kezem és a mosoly egyszerűen levakarhatatlan volt a számról azt hiszem most még az se tudja elrontani a kedvem, hogy Eleanor megszülte a gyermekét Louis-tól, mert tudom, hogy ez a pici akit én hordok a szívem alatt igazi szerelemmel fogant hisz lehet nem engem vett el Louis-t, de van egy kis apró reménysugár bennem, hogy ettől függetlenül szeret mivel én még mindig szerelmes vagyok belé.
Azt hiszem ilyen érzés az igazság pillanata mikor magadnak bevallod ami eddig a szemed előtt volt, de most magadnak kimondtad és ez jó sőt nagyon jó érzés. És most már attól se kell félnem, hogy a családom, hogy viszonyul az újabb terhességemhez hisz már Ők is tudják.  Igaza van a bátyámnak az igazság úgyis előtérben kerül! A kérdés; mikor? 


Sziasztok bogyeszok!
Mint látjátok megérkeztem fogalmam sincs mit mondhatnék erre a részre hisz most semmi hozzáfűzni valóm sincsen ez a rész csak egy egyszerű, felesleges rész ami mindenhol előjön vagyis tudjátok mindenhol vannak unalmas, semmit nem mondó részek.  
Remélem mindenki sikeresen túlélte a hetet és most szusszanhat egy kicsit, hogy újult erővel készüljön fel a következő hétre, de elsőként hétvége van ráérünk még a következő héten gondolkodni. :D 

Várom a véleményeket a rész végén remélem azért elnyerte a tetszéseteket! :))xx