Season 2 Chapter 20 - Visszatérés

  „Mindent megadsz nekem,
És én is ezt szeretném tenni”

One Direction - I want to write you a song

~A 18.rész tartalmából~
-Még egyszer megkérdezem - szólaltam meg újra mikor a nyolcadik kérdésemre se válaszolt igen számolóm mivel elég frusztráló mikor nem válaszolnak a kérdésemre pedig elég egyértelműen tettem fel. -Kivel beszéltél Eleanor? 
A kezét kezdte elpiszkálgatni ami azt jelenti, hogy ideges szóval valaminek kell lennie ez mögött és most már kíváncsian várom a válaszát. Valamit titkol előttem ez nyilvánvaló hisz ezt saját fülemmel hallottam és az orvos szerint tökéletes a hallásom nem tud arra hivatkozni, hogy rosszul hallottam, mert semmit se hallottam rosszul minden egyes szót amit kiejtett a szaván tökéletesen hallottam igaz nem tudom kivel beszélt, de nem hiszem, hogy egy nagyon jó barátjával hisz egy baráttal nem szokás agresszívan kiabálni. Persze kiabálni szoktunk a fiúkkal egymással, de nem így ahogy Eleanor a telefonban lévő valakivel. 
-Jó lenne, ha kiejtenél valamit a szádon vagy én vonok le következtetést, de az nem lenne jó - nem tudom mi a franc üthetett belém, hogy már a saját feleségemmel így beszélek, de valami itt nekem nagyon is bűzlik és ez nem olyan, mint Emma régi kakis pelusai ez valami más sokkal komolyabb dolog. 
-Csak.. - kezdett bele a vizes hajában túrva mire a kezeimet összefontam a mellkasomnál és vártam, hogy folytassa. -Jól hallottad nem voltam jókedvemben, mert a drága orvosom felidegesített - felhúztam a szemöldököm és oldalra billentettem a fejem, hogy ez mit is jelentsen. -Tudod a doki még mindig azon van, hogy tudnunk kéne a gyermek nemét, de én mondtam neki, hogy kizárt dolog és már elkezdett a pénzzel meg a szüléssel fenyegetőzni, hogy akkor nem szülhetek nála szóval egy igazi ripacs - miközben mondta a szavait ismét felment benne a pumpa így leeresztettem magam mellé a kezem aztán szorosan magamhoz öleltem hisz minden szavát a szememben mondott így nem hazudhatott. Képes valaki szemtől szemben hazudni?
-Hiszel nekem? - nézett felém rám könnyes szemmel mire lenyeltem a torkomban lévő gyanakvását és bólintottam pedig valamiféle kétségem még mindig van efelől, de semmiféle okom nincs hazugnak hívnom hisz még egyszer sem hazudott nekem és remélem nem most kezdte el. Meg hát gondolnom kell a születendő gyermekemre is akit hamarosan a karjaimban tarthatok így nem lenne jó, ha pont szülés előtt kételkedek ez a gyermek nem érdemli meg, hogy olyan világban szülessen ahol a szüleinek nézetelértései vannak. 
Eleanor nagyszerű anya lesz. 
Én meg fogalmam sincs milyen apa leszek. 

Cindy Samantha Tomlinson így van a második gyermekem is kislány lett ami annyit jelent, hogy egy ember csak egy fajtát tud gyártani és én a kislányokban vagyok verhetetlen ami tök jó meg minden, de mi lesz akkor mikor kamaszodnak? A kamaszkorral jön a pasizás és a bulik, a késői hazajárásról már ne is beszéljünk. Egy áldás és egyben átok ez a lányos apa dolog!
Óvatosan behelyeztem a babahordózót a kocsiban mivel benne Cindy aludt békésen miközben Eleanor beült előre. Nem értem miért előre ül hisz hátul lenne a helye a gyereknél, de nem szólok inkább bele hisz a szülés óta előjött az a úgynevezett dilis korszak a nőknél amikor minden amit mondasz rossz nekik. Cady születése óta csak vitatkozunk és egy jó szavunk nincs egymás felé vagyis, de este mikor nagy nehezen ágyba bújtunk csendesen aludtunk el egymás mellett míg Eleanor hozzám bújt, de nem tudtam viszonozni így minden este úgy aludtunk el, hogy Eleanor a mellkasomon fekszik míg én normálisan alszok.
Beültem a vezetőülésben mivel az igaz, hogy amikor ide jöttünk hátul ültünk mindketten Eleanor-ral, de ez a felállás hazafelé változott. Elhajtottam a hotel parkolójából és elkezdődött a rémesen frusztráló, unalmas és csendes út persze a csendnek örülök hisz utálok hangzavarban vezetni mégis Emma miatt anno megkellet tanulnom. Úristen, de hiányzik az én kis hercegnőm! Most már csak pár óra és újra láthatom, újra magamhoz ölelhetem. Mindennél jobban erre vágyok most, hogy a megszokott házban legyek a többiekkel miközben Emma rángassa a kezem, hogy játsszak vele ezt is meg azt is.
Az útközben Cindy hátul felsírt így a megszokott csendes utat átváltotta a gyermek sírás és a szokásos veszekedés persze a végére megálltunk, és Eleanor hátraült a kicsihez, hogy megnyugtassa amit már elinduláskor megkellet volna tennie, de Ő nem így már megint nekem lett igazam. Louis egy, Eleanor nulla és Cindy több ezer.
A hátralévő időben Eleanor hátul morgolódott és amint megérkeztünk kipattant a kocsiból és az ajtóhoz vágtatott mire én kihúztam a kulcsot a kocsiból és kiszálltam, hogy hátra lépjek a lányomhoz, hogy Őt is kivegyem mivel az anyja egy házsártos boszorkány. Hol jár ez a világ már a saját feleségemet szidom ez így nem jó.
Eleanor az ajtó előtt várt és amint én is odaértem együtt kinyitottuk az ajtót, de nem az történt amire számítottam. Nagy kiabálásra és üdvözlök táblára számítottam erre a nappaliban a húgom és Niall nézett egy filmet Emmával míg a többiek látszólag már aludtak egyedül Hannah és Danielle nem volt jelen a nappaliban.
-Eleanor - rohant le a lépcsőről Sophia és egyből feleségem karjaiban ugrott. -Annyira, de annyira hiányoztál - visongott Sophia míg Eleanor boldogan ölelte magához legjobb barátnőjét míg a többiek felém fordultak.
-Apuci - állt fel Emma és rögtön hozzám szaladt míg én megigazítottam a karomban Cindy-t aztán leguggoltam, hogy Emma megtudjon ölelni.
-Hiányoztál prücsök - szabad kezemmel magamhoz húztam Emmát míg a másik kezemben Cindy nézegetett a nagy barna szemeivel. Annyira furcsa, hogy ez a kis tökmag jobban hasonlít Eleanor-ra, mint rám sőt eddig egyetlen egy hasonlóságot sem találtam ezen a kis manón.
-Nekem is hiányoztál - karolta át a nyakam így lehúzott egészen magához.
-Hé hé prücsök vigyázz - igazítottam meg a kezemben Cindy-t mire elengedett és lábujjhegyre állva megleste a kisbabát aztán oldalra billentett fejjel kémlelte. -Prücsök Ő itt a kistestvéred Cindy - mutattam be neki mosolyogva mire Emma megfogta a kezét.
-Szia Emma vagyok - mutatkozott be és egy percre se pillantott rám. -Tudsz te bármit is azon kívül, hogy nézel a szemeiddel? Tudod például táncolni - rázta meg egy kicsit magát mire felnevettem, de Cindy-nek nem nagyon tetszett, mert elkezdett sírni. -Gondoltam - vonta meg a vállát Emma csalódottan.
-Szerintem nevetni tud - csikiztem meg Emmát mire felnevetett aztán Cindy-t is így szája mosolyra húzódott hisz az előbbi csak hiszti volt nem sírás.
-Én jövők - akaratoskodott Emma így ismét megcsikiztem.
Egyszer Emmát, egyszer Cindy-t csikiztem, de mikor az apró csecsemőt csikiztem Emma rám ripakodott így visszakellet térnem rá.
-De hülye vagyok én - morogtam az orrom alatt egy kényszer mosollyal míg ide-oda csikiztem mindkettőt.
Szerencsére a többiek megmentettek és Zayn rögtön felkapta a nyakában kislányomat, hogy a többiek is tudjanak üdvözölni engem na és persze Eleanor-t. Sophia kivette a kezemből Cindy-t így Ő meg a kislányom elvoltak fel is vonultak Eleanor-ral az emeletre így magamra maradtam a többiekkel. Átvettem Zayn-től Emmát, hogy újra magamhoz öleljem és amint az ölemben került a nyakamban fúrta picike fejecskéjét míg én több ezer puszit nyomtam a feje búbjára.
-Örülök, hogy látlak - suttogtam, hogy csak Ő hallja mire felnézett egy nagy mosollyal a száján aztán visszabújt míg én pár percre lehunytam a szemeim és beszívtam azt a tipikus baba és nagylány keverékű illatát.
-Milyen lányos apának lenni haver? - csapta meg a vállam Harry aztán észrevettem, hogy Lexy bújt hozzá elég közel mire felhúztam a szemöldököm. Miről maradtam le?
-Évekig távol voltam, vagy mi a franc van? - néztem az egyikről a másikra mire mosolyogva összenéztek aztán Lexy legyintett. -És mi van a franc tudja, hogy hívják barátnőddel? És neked meg nem alakult valami George-al? - George a fejét rázta mosolyogva míg a két szerelmesnek mondható párocska egyszerre nevetett fel.
-Loui, ha tudnád mik voltak itt - tette Pezz a kezét a vállamra vigyorogva mire én hátrahőköltem hisz, ha Pezza így nézz az már rég rossz.
-Tudjátok mit nem érdekelnek a részletek - bólogattam eszeveszetten mire mindenki felnevetett és mielőtt kibökhettem volna, hogy gratulálok egy édes nevető hang hallatszott a hátam mögül így rögtön arra fordultam ahol épp Danielle és Hannah jött le nevetve. -Hali - suttogtam mire Hannah zavartan kisöpörte a haját az arcából.
-Szia - hallottam meg mosolygós hangját és ismét megtaláltam azokat a gyönyörű szép szemeit amik magukkal rejtenek annyira hiányzott, hogy képtelen vagyok szavakban önteni. Persze, hogy hiányzott hisz a távollétem során az Ő képe tartott életben és mikor lefeküdtem csak Ő rá tudtam gondolni mindig elképzeltem, hogy Ő éppen mesét olvass a lányunknak aztán a fiúk a szokásos altatódalt éneklik ami miatt szomorú lettem hisz nem lehettem ott, de most itt vagyok és itt is maradok.
-Te Lou ez a gyerek rohadtul nem hasonlít rád szerencsére - Danielle hangja ébresztett fel a mámorból miközben közelebb lépkedtek és a vállamra tette a kezét aztán elengedte Hannah-t és Liam felé lépkedett.
-Mit tehetek anyja lánya - vontam meg a vállam mosolyogva.
-Jó, de nem furcsa ez hisz Emma mindkettőtökre hasonlít ez a kölök meg csak az anyjára és rád nem - fakadt ki Lex.
-Nem kölök! A neve Cindy - vágtam rá hisz az a bizonyos kölök az én lányom, ha hasonlít rám, ha nem.
-Jól van tigris nyugalom - Hannah a kezeit a vállamra tette mire rámeredtem és egy mosollyal nézett felém aztán kézfejére néztem amik pont jó helyen voltak azt akarom, hogy soha ne vegye el onnan. Pár percig csak meredtem a tekintetében aztán a többiek köhécselése zavart meg és ezzel együtt Hannah elvette a kezét a vállamról, és Niall-hoz  meg a húgomhoz lépett. Lehet, hogy csak pár lépésre van tőlem, de így is rohadtul messze van.
-Amúgy honnan jött a név? - kérdezte Pezza.
-Eleanor bement megszülni a gyermekünket és úgy hozták ki nekem, hogy Cindy Tomlinson aztán hozzátettük a kedvemért a Samantha nevet - vontam meg a vállam hisz igazából talán egyszer beszélgettünk a nevekről, de akkor is összevesztünk, mert én fiúnak a Thomas nevet akartam volna adni neki míg Ő teljesen mást így a lány nevekről nem is beszélgettünk.
-Nem voltál bent vele? - folytatta a faggatást Pezza.
-Hülye vagy nincs kedvem azt látni, hogy a gyermekem onnan pottyan ki ahova én bedugom totál véresen túl gusztustalan - hevesen ráztam a fejemet mire mindegyik lány oldalra fordította a fejét kivéve Emma aki a vállamon pihent remélem nem kérdezz erre rá, mert még kicsi a szexuális felvilágosításra. Lehet nem is hallotta, mert ha hallotta volna beleszólt volna szerintem figyelni se figyel tiszta anyja.
-A szülés egy csoda és azoknál ott kell lennie - oktatott ki Hannah.
-Egyik fiú se szeretné látni azt a csodát amit úgy hívnak, hogy szülés - mondtam miközben a lányok a többi fiúra néztek akik egyetértően bólintottak.
-Igaza van - adott nekem kivételesen igazat Liam.
-A szülés szar örülök, hogy nem nő vagyok - folytatta Zayn mire Perrie vállba gyűrte. -Mi van? Csak őszinte vagyok és egy csomó okom van rá miért nem jó nekünk - fogta meg Zayn a vállát míg Perrie oldalra döntötte a fejét.
-Egyet se tudsz mondani - forgatta meg a szemét Danielle.
-Hármat is mondok - vágta rá Zayn mire mindenki érdeklően várta. -Az első az amit Louis mondott, hogy nem szeretnénk tudni honnan jön ki a gyerek és a másik a vér a gyerek akkor egy gusztustalan kis patkány - Hannah gyorsan mellém jött és befogta Emma fülét így közelebb került hozzám míg a kislány érdeklődően pislogott, de sajnos az anyja megfosztotta a hallástól.
-És a harmadik az pedig, hogy miközben a nő szül minket üt és a sikításában még közben meg is süketülünk - folytatta George mire mindannyian bólogattunk kivétel a lányok akik csak a szemüket forgattak és morogtak.
-A látástól kezdve mindent elveszítünk - tette Niall drámainasan a kezét a szívére.
-Olyan nyámnyilák vagytok - vágta rá Dani mire minden lány bólintott és még Emma is aki lehet nem hallotta a lényeget, de bezzeg ezt már hallhatja ez nagyon nem fair dolog.
-Mit vársz? A férfiak csak megcsinálni tudnak egy gyereket utána meg gyáva nyulak - vonta meg a vállát Lexy mire Harry kitárta a karjait aminek hatására Lexy hasba vágta így Harry letámadta mire mindannyian felsóhajtottak míg Emma a kezében temette az arcát.
-Most indult el a reggelim felfelé - szóltam bele aztán a hátamra dobtam Emmát és kérdőjelekkel otthagytam a többieket. Felrohantam a lépcsőn egyenesen a szobámban mentem ahol ahelyett, hogy üres szoba fogadott volna ott ült az ágyon Eleanor és Sophia, de Cindy nem volt velük.
-Louis - ripakodott rám feleségem mire megforgattam a szemem.
-Cindy? - kérdeztem.
-Szobájában - mondta mosolyogva Eleanor mire felhúztam a szemöldököm hisz amíg kicsi addig a mi szobánkban alszik ezt magyaráztam neki a szülős nászúton, de úgy néz ki megint rendezkedik. -És most magunkra hagynál? - szó szerint kidobott a saját szobámból mire kiléptem az ajtón és becsuktam. Elhelyeztem a kezemben Emmát aki az arcomat simogatta.
-Sajnálom apuci, de nem aludhatsz a szobámban - mondta édesen Emma mire rámeredtem aztán egy mosolyra húzta a száját így megcsikiztem. A feleségem kirak a szobámból és a lányom se fogadd be mi a fene van itt?
Miután befejeztük a csikizést elindultam Emma szobájában és amint beléptem Emma ágya mellett egy kis ágy volt sőt ez Emma régi kiságya.
-Ez az én ágyam - mutatott Emma az ágyra.
A kiságyból füleket sértő gyermek sírás hallatszott így beléptem a szobából és gyorsan bezártam az ajtót aztán Emmát az ágyára tettem míg Ő onnan bekukucskált az ágyban. Kiemeltem a kiságyból Cindy-t aki még mindig hánykolódott.
-Éhes vagy manócska? - simogattam meg az arcát mire elkezdett szipogni.
Emma szekrényén megláttam egy cumisüveget így ahhoz lépkedtem és amint kezemben vettem Cindy szájához tettem aki rögtön bekapta a horgot így csendben szürcsölte a finom tejecskét. Végig vizsgáltam ezt az édes csecsemőt aki jóízűen eszik és eszembe jutottak Lexy szavai. Emma rám is meg Hannah-ra is hasonlít, de ez a gyermek csak Eleanor-ra ez olyan furcsa. Olyan, mintha...
-Gu gu gá gá - zavarta meg az elmélkedésem Emma és mikor felé fordultam Ő a kiságyban ült miközben az ujját szopta. -Kisbaba vagyok oá oá - folytatta és elkezdett sírni ami hatására Cindy elfordította a fejét a cumisüvegtől és sírni kezdett.
Letettem a cumisüveget és a vállamra helyeztem Cindy-t aztán a kiságy felé léptem.
-Emma már nagylány vagy - mosolyogtam a kislány mire Ő tagadóan rázni fogja a fejét. -Ne bolondozz prücsök te már nagylány vagy szóval szállj ki az ágyból - szóltam rá mire újra elkezdett sírni és az egyik plüsst az arcomra dobta miközben a vállamon valami meleg folyt végig. Nem akartam tudni így egyik kezemben elhelyeztem Cindy-t míg a másikkal kiemeltem a kiságyból a kapálózó óriás bébit. Miután ezzel végeztem Cindy-t helyeztem a helyére és Emma ágyáról egy plüsst odaadtam neki.
-Az a én plüssöm - szólt bele Emma.
-Ugye nem akarsz irigy lennie prücsök? - néztem rá felhúzott szemöldökkel mire leült az ágyára aztán visszafordultam a kiságy felé. -Hé angyalka most eléneklek neked egy dalocskát, de akkor alukálj - Cindy egy mosolyt küldött felém miközben a nyusziját szorongatta. -...You can't go to bed without a cup of tea, And maybe that's the reason that you talk in your sleep.. - miközben énekeltem a dalt arra gondoltam mikor először énekeltük Emmának akkor még Ő is a rácsos ágyban feküdt és most meg egy igazi nagy lány.
-Ez az én dalom - hallottam meg az éneklés közben egy szomorú, halk hangot ami hatására megálltam és akkor vettem észre, hogy Cindy már az álom tengerén jár. Emma felé fordultam és még mindig ugyanott ült az orrát lógatva.
-Hé prücsök - guggoltam le elé mire felnézett rám.
-Elvett tőlem mindent - motyogta mire egy puszit nyomtam a homlokára.
-Ez a dal a tiéd és különben is neked közösen énekeljük az a igazi - biztosítottam róla mosolyogva mire megvonta a kis vállát. -Tudod miközben énekeltem rád gondoltam - ültem le a földre törökülésben és lehúztam az ölemben Őt is míg Emma érdeklődve tekintett rám. -Arra a napra gondoltam mikor először énekeltük ezt a dalt neked te meg mosolyogva kémleltél minket onnan a kiságyból néha még ki is nevettél minket igazán vagány prücsök voltál már akkor is és ezt bebizonyítottad akkor is mikor Zayn bácsi vadmotorossá alakított - miközben meséltem neki felnevetett és ezt öröm látni végre boldog és örökké boldog lesz, mert  Ő az én első szerelmem.
-Vagány vagyok - bólintott Emma mosolyogva.
-Az bizony, de azonkívül hercegnőtől kezdve balerina is ám -  bújt hozzám. -Sose hidd azt, hogy elhanyagollak csak most a húgod a kisebb, de nekem te ugyanolyan fontos vagy sőt fontosabb - suttogtam mire elhúzódott és egy puszit nyomott az arcomra aztán visszabújt az ölelésemben. Hirtelen egy kéz érintette meg a vállam mire felé fordultam és egy szőke szépség állt felettünk mosolyogva.
Felemelkedtem, hogy szemtől szemben álljak vele és akkor láttam meg egy-két könnycseppet végig csúszni az arcán, de közben mosolygott is.
-Hallottad? - kérdeztem mire bólintott.
-Ez édes volt - mosolygott rám aztán a kiságyhoz lépett. -Ha már külsőre nem hasonlít rád remélem ugyanilyen jó ember lesz, mint te - mindvégig a kiságyban lévő lányomat nézte és egy pillanatra a kezével megsimogatta.
-Emma kívül-belül rád hasonlít - szólaltam meg mire felnézett rám. -Kívül ugyanolyan gyönyörű, mint te és belül a legönzetlenebb és barátságosabb ember, mint te - fejtettem ki mire zavartan a füle mögé tűrte a haját aztán mosolyogva nézett fel rám.
-Ez nem igaz Emma ugyanolyan, mint te! A te mosolyodat örökölte, a te huncutságod és a te aranyosságod - a végén lesütötte a szemeit mire elvigyorodtam és közelebb léptem felé miközben Ő megtámaszkodott a kiságyban és mikor felé értem mellkasunk szinte összeért és hallottam egyenletes szívverését. Hirtelen Hannah nyújtotta a kezét, de csak kislányunk arcához érintette. -Elaludt - simította ki a homlokából szőke haját mire én is rápillantottam és tényleg az én édes kislányom elaludt az ölemben.
-Letegyem? - kérdeztem suttogva mire rám meredt.
-Ne - rázta meg a fejét mosolyogva. -Alig várta, hogy haza gyere hadd aludjon egy jót - a szemei újra letévedt kislány arcára míg én mindvégig Őt bámultam. -Amúgy is jól áll a kezedben a gyerek - kacsintott rám mosolyogva mire felhúztam a szemöldököm. -Hülye voltam, hogy eltitkoltam előled a terhességem hisz most már semmi kétségem afelől, hogy remek apa vagy - szabad kezemmel megfogtam azt a kezét amivel simogatta Emma arcát mire kérdően rám meredt.
-Köszönöm ezt a csodát neked - suttogtam és épp hajolni akartam felé mikor másik kezével megállított.
-El kell mondanom valamit - szólt bele mire visszaálltam helyemre és megigazítottam a kezemben óvatosan a lányom aztán kérdően néztem rá. -Én...
-TŰZ VAN - hallottunk meg egy kiabálást a távolból ami belefojtotta Hannah-ban a szót és ahelyett, hogy folytatta volna megfogta Cindy-t míg én engem Emmával kitessékelt és bármennyire is megakartam várni hiába én előre mentem, de csak Emma miatt és mikor hallottam Hannah lépteit mögöttem megnyugodtam.
Vajon mit akart mondani?

~Hannah Walker szemszöge~

Kedvelem Susan-t mivel boldoggá teszi az apám és ez minden amit kívánok neki; a boldogság. És, ha anyja is ezt akarta akkor nekem is el kell fogadnom hisz igaza van a bátyámnak az apánk csak boldog akar lenni és Susan boldoggá teszi abba biztos vagyok. Így a vacsora után rákövetkező napra hazamentek Doncaster-ben persze megígértem apának, hogyha nem naponta akkor hetente egyszer felhívom már csak amiatt is, hogy Emmával tudjon beszélgetni hisz az unokája neki mindennél fontosabb kezdem azt hinni, hogy nálam is fontosabb Emma ami nem igen érdekel hisz inkább Ő legyen neki a mindene én régóta az vagyok neki most Emma-idő van.
A mai nappal elérkeztünk oda is, hogy Louis és Eleanor hazaérkezik a kicsi poronttyal akinek valljuk be szép neve van, de remélem az én kicsikém fiúcska lesz. Barna bozontos hajjal és nagy kék szemekkel. Egy mini Louis-t akarok, ha már a valódi Louis másé. A többiek szerint, ha hazaér Louis ideje neki elmondanom a terhességem így egész nap Danielle készített fel a nagy beszélgetésre persze azt a beszélgetést átment másban.
-Mi lesz a neve a picinek? - kérdezte meg Danielle harmadszor na igen jobban érdekli a gyermek neve, mint az, hogy ma elmondom az apjának az igazat.
-Még mindig titok - kuncogtam mire hozzám vágott egy párnát amit szerencsére eltudtam kapni mindkét kezemmel így visszadobtam neki.
-Okés és te minek érzed? Kisfiúnak vagy kislánynak? - a másik kedvenc témája a gyermek neme.
-Kislánynak érzem, de kisfiút szeretnék - válaszoltam mosolyogva.
-Akkor ikrek - csapkodott a levegőben Danielle mire felnevettem gyerekes viselkedésen hisz szinte elakar repülni.
-Be is baszna - vágtam rá a fejemet rázva mire kérdően rám tekintett. -Nem az, hogy nem örülnék két babának, mert imádnám Őket is, de elég nekem egy így is itt van Emma és Ő kihozz két gyereket - válaszoltam mire felnevetett aztán meghallottam egy síró csecsemő hangot. -Louis-ék itthon vannak?
-Aha ez valószínűleg a pici - vonta meg a vállát nem törődve.
-Miért nem mondtad? - álltam fel az ágyról idegesen és már indultam volna az ajtó felé aztán felé fordultam. -Már rég túl lennék az igazság pillanatán - mondtam mire a fejét rázta.
-Nem vagy képes neki elmondani, mert félsz a következményektől. Félsz Eleanor-tól - mondta mire most én ráztam hevesen a fejem.
-Ez nem igaz - vágtam rá. -Nem félek attól a boszorkánytól, már nem - mondtam aztán hátat fordítottam neki és mielőtt megszólalt volna kicsaptam az ajtót és kiléptem aztán be is csaptam. Le szerettem volna menni bebizonyítani Danielle-nek, hogy nincs igaza, de a sírás nem halkult és Emma szobájából jött így a kíváncsiság hajtott meg a törődés.
Amint beléptem a szobában az üres volt pedig szerintem az anyja is hallja, hogy a lánya eszeveszettül bömböl mégse tesz semmit. Miféle anyja az ilyen?
A kiságy felé lépkedtem és amint meglátott a pici elhallgatott. Sőt amint rámosolyogtam Ő is visszamosolygott rám egy igazi tündér virág nem is értem miért nem törődik vele az anyja. Benyúltam a kiságyban és megsimítottam kis arcát aminek hatásra elkezdett rugdalózni, de a mosoly az arcáról még mindig nem tűnt el. Emlékszek mikor Emma ilyen picike volt, de neki a haja vöröses színű volt és ahogy egyre növekedett kiszőkült teljesen. Ennek a kislánynak meg barna haja volt hozzá ragyogó barna szemekkel igazán elbűvölő kislány volt, de semmi köze Louis-hoz. Még a mosolya se hasonlít Louis-hoz mégis az Ő gyermeke.
A hasamra kaptam a kezem és felsóhajtottam itt bennem is Louis gyermeke növekszik az élet igazságtalan.
Nyöszörögni kezdett mire újra felé kaptam és körülnéztem mikor meggyőződtem, hogy anyja nem toporog felé kiemeltem a kicsit a kiságyból és elkezdtem ringatni. Abbahagyta a nyöszörgést sőt még a szemecskéjét is lehunyta és az álmok tengerén járt újra. Nincs ennek a kisbabának semmibaja csak anya hiánya van.
-Hát meg vagy - nyílt ki az ajtó, de egy hatalmas kő esett le a szívemről mikor Danielle hangja szólalt meg és nem annak a bányáé. -Te mit csinálsz a boszorkány kölykével? - kérdezte mire lepisszegtem így beljebb sétált óvatosan bezárva az ajtót aztán felém lépett. -Jó ez nem Louis gyereke!
-Dani, hogy mondhatsz ilyet? Ez az Ő gyermeke - ripakodtam rá mikor ismét nyikorgott az ajtó, de most pont az állt ott akinek nem kéne.
-Igaza van - csukta be maga mögött az ajtót mire kérdően ránéztem, de Ő csak felém lépett és szó szerint kitépte a kezemből a gyermeket aki megijedt és elkezdett sírni, de abbahagytam, mert meglátta anyját aki borzalmasan fogja. Egy ilyen kisbabát magunkhoz kell ölelni, hogy érezze a szeretettet! -Nem Louis gyermeke - mondta mosolyogva mire az állam leesett, de Danielle álla koppant elsőnek a padlón. -Viszont ezt Ő sose tudja meg mivel mindketten hallgatok, mint a sír, mert hanem lesz így.... már tudjátok mire vagyok képes - a végén legyintett egyet mosolyogva mire bólintottam és megböktem Danielle-t aki morgolódva bólintott. -Helyes és most takarodjatok ki a lányom szobájából - kiáltott ránk mire zavartan kikerültük.
-De ez - jutott volna eszemben, hogy ez Emma szobája, de addigra kihúzott a szobából Danielle.
-El kell mondanod Louis-nak, hogy a felesége egy hazug, bestia - suttogta Danielle miközben a lépcső felé igyekeztünk.
-Mi? Miért nekem? - kérdeztem rá hisz ehhez nekem semmi közöm Louis-nak kell rájönnie.
-Mert szereted - vágta rá mire megdermedtem míg Danielle mosolyogva bámult várt valami reagálást, de igaza volt. A korláthoz sétáltam ahol megláttam Louis-t Emmával és mosolyogva bámultam rájuk míg Danielle mellém nem lépett. -Tudnia kell mindenről! - Felé fordultam és bólintottam eljött az igazság pillanata és, ha törik, ha szakad ma Louis mindent megtud a terhességemtől kezdve Eleanor-ig mindent. Jöhet árvíz, lehet tűz, de ma akkor is elmondom neki az igazat!

***

Amint meghallottuk a kiabálást gyorsan felkaptam a csecsemőt míg Louis-t lökdöstem, hogy mentse a lányom és majd én mentem az Ő másik lányátt aki nem is a lánya mégse hagyhatom itt ezt az ártatlan csecsemőt meghalni nem tehet róla, hogy az anyja beteg. Szaladtam a kicsivel Louis után mikor valaki visszahúzott és a közös fürdőben találtam magam. 

-Mi a..? - fakadtam ki amikor megláttam az illetőt és a vér is megállt az ereimben. 

-Te itt maradsz és megrohadsz - köpte felém Max a szavait. 

-Max a lányod - böktem a kislány felé akit magamhoz öleltem mire Ő hanyagul megvonta a vállát. Nem kellet sokat gondolkodnom ki a gyermek apja, de ha mégse Ő lenne akkor marad az utolsó gondolatom miszerint Eleanor kurva.

-Nem érdekel csak a te halálod érdekel - vágta rá és kinyitotta az ajtót mire utána eredtem, de amint kilépett be is csukta és hiába rángattam a kilincset haszontalan volt bezárt ide, de ezzel együtt kiderült, hogy igazam van Cindy az Ő lánya. A stressz helyzetben még a gyerek is sírni kezdett míg én idegesen járkáltam és próbáltam elhallgattatni, de ez mind haszontalan volt így miután feladtam ismét elkezdtem a kilincset rángatni. 

Könnyeimtől elázva csaptam az ajtóra aztán elléptem tőle és a kád elé a hideg kőre ültem míg a kicsit szorosan magamhoz öleltem.
-Minden rendben lesz - csókoltam meg a homlokát sírva míg Ő szipogva rám nézett a nagy szemeivel. -Bocsi, hogy hazudok - öleltem magamhoz és  a fejemet a kis fejére tettem. Nem akartam én is sírni, de ez a helyzet belőlem ezt hozza ki. -Hárman halunk meg - suttogtam leginkább magamnak mire óvatosan egyik kezemmel a hasamra tettem a kezem igaz még egy kis pötty lehet, de akkor is az én gyermekem vagyis a mi gyermekünk Louis-al.

A füst az ajtó alatt kezdett beszivárogni mire a szemhéjaim egyre gyengébbek lettek hirtelen csak annyit vettem észre, hogy valaki megmozdítsa a kilincset és hiába akartam felpattantam a kicsivel az összes erőm elvesztettem. A füst elárasztotta a fürdőszobát így nem láttam jól ki tört be és mikor hozzám ért akkor se tudtam beazonosítani csak annyit, hogy egy másik személy kiveszi a kezeimből Cindy-t míg a másik felkap és kihurcol a fürdőszobából.
Következő emlékem, hogy köhögők és körülöttem nyolcvanezer ember dumál össze-vissza mindent míg egy aprócska kéz megérinti a kezem így arra fordítottam köhécselve a fejem. Hunyorogva kinyitottam a szemem és kislányom könnybe lábadt szemmel guggol mellettem.
-Ne hagyj el mami - suttogja és átöleli a testem szerettem volna mondani valamit, de hangomon egyedül az átkozott köhögés jön ki semmi más. Másik kezemet óvatosan felemelem és Emma hátára helyezem míg Ő szipogva ölel magához még szorosabban. -Szeretlek mami! - Én is szeretlek angyalka. Bár csak a köhögésen kívül ezt visszamondhatnám neki hiszen lehet, hogy naponta milliószor elmondom neki, de az nem elég.
-Minden rendben lesz prücsök - hallottam meg egy másik hangot aki kislányom mellett termet és amint megláttam eszembe jutott az amit félbeszakított a tűz. -Anyuci erős, mint te - mondta Louis  mire Emma az ölébe kuporgott és a kezemet már egy aprócska és egy nagy kéz fogta.
-Louis itt vannak a mentők - kiabált egy másik mire Louis felállt Emmával a karjában.
-Danielle vigyázz rá nekem beszélnem kell valakivel - Louis hangját felváltotta a kéken világító fény azután a látóterem elsötétült és utoljára már csak Louis szavai visszhangzottak a fejemben. Kivel akar beszélni?

~Eleanor Calder szemszöge~

Fogalmam sem volt arról, hogy Max ezt tervezi mondott valamit, hogy valami nagyba gondolkodik, de azt, hogy rám gyújtsa a házat arról fogalmam sem volt. Még azt mondom, hogy az a szajha meg a lánya égjen bent a házban, de sajnos Zayn bement érte és megmentette az idióta míg engem Max rángat isten tudja hova. Nem értem mit akart tőlem, ha Cindy-t akarja akkor tessék neki adom, de nem hiszem, hogy érdekelné a lánya hisz Őt nem hozta magával csak engem akar, de nem tudom mit.
Kirántottam a karom Max keze körül mire rám meredt és a kabátjában nyúlt. Amikor megláttam mit rántott ki ösztönösen hátrafelé igyekeztem messze tőle és a fegyverétől szóval megtalálta a fegyverét. De miért rám fogja ez a nyomorult? Hisz Hannah-t kéne kinyírnia nem engem elvileg társak voltunk, vagy mi jó az igaz, hogy mostanság nem veszek részt a kalandjaiban, mert egy elvetemült fasz lett, de attól függetlenül egy oldalon állunk, vagy tévednék?
-Mi az ördögöt akarsz? - szólaltam meg mire megigazította a kezében a fegyvert. -Egy oldalon állunk - folytattam mire a fejét rázta nevetve.
-Már rég nem állunk egy oldalon szívecském - rázta a fejét mosolyogva mire felhúztam a szemöldököm és kicsit közelebb léptem felé, de kár volt hisz megragadta a felkarom és a fűben lökött.
-Hé mi a faszt csinálsz? - futott felém Louis, hogy segítsen talpra állítani mire  az állam leesett a meglepődöttségtől. Ő mi a francot keress itt?
-Örülök, hogy eljöttél Louis - harsogott fel Max önelégült vigyorra.
-Mit akarsz? - tette keresztben a karjait Max míg nekem leesett az egész.
-Inkább fogd be a lepcses pofád - löktem az útból Louis és felé igyekeztem amikor kitárta a pisztolyt ami a hasamban állt. -Na tessék húzd meg te szemétláda úgyse mered - néztem vele farkas szemet mire elhúzta a pisztolyát és a nevetése elnyomta a tűzoltó és mentő hangját. -Mi van nincs annyi bőr a pucádban? - tudtam, hogy nem teszi meg hisz annyira nem jó gyilkolásban, mint aminek mondja magát.
-Drágám előbb beszélgessünk - lök arrébb, de én nem akarom Louis felé engedni bár ezt Ő nem kérdezte meg így a földre lökött ismét. -Louis te okos srác vagy gondolom kapiskálod, hogy a drága feleséged egy hazug banya - megragadtam a lábszárát míg Ő végig húzott a fűvőn a kérdő tekintetű Louis felé.
-Ezt, hogy értsem? - kérdezte semmit se értve.
-Nem a tiéd a gyerek - vágta rá mire felálltam a földről és bokán rúgtam.
-Ne hallgass rá Louis csak hazudik tudod szerelmes belém - löktem el a férjem elől, de Ő a háta mögé tessékelt és hiába kapálóztam ez minden haszontalan volt.
-Hallgass Eleanor - kiabálta el magát Louis mire  a szemeim majd kiestek a helyemről azt hiszem el kell játszanom a kétségbeesett, szomorú feleséget.
-De Louis... - nyöszörögtem biggyesztett ajkakkal aminek a hatására újra rám kiabált így összefontam a karjaimat a mellem alatt duzzogásképen.
-Folytasd - dugta zsebre Louis a kezeit.
-Az én gyerekem! Louis a drága feleséged csak kihasználta a terhességét mivel te nem feküdtél vele bár Ő azt mondta egy vadéjszakát töltöttek együtt, de te be voltál rúgva így aludtál végig - kezdett bele Max mire bokán rúgtam, de már mind hiába ott az útvégén a vesztem, de ezt meg még keserüli Max és Hannah is azt ajánlom, ha felépül az a ringyó se lesz boldog az én férjemmel. -Azt ugye ott van Lexy eltűnése amit megint Ő gondolt ki és én vittem véghez a kis piszkos munkáját ne tudd meg mennyi rosszat tettünk Hannah-nak és az a probléma Eleanor-nak ez volt az elejétől kezdve a terve, hogy tönkre tegye a lányod anyját, de én ellenszegültem és külön útra tévedtem - amikor befejezte Louis kikerülte Max-et és elém állt.
-Igaz ez? - kérdezte mire a kezeimet kezdtem el nézegetni. -IGAZ? - kiabálta rám mire felnéztem rá és azt hiszem, ha már ilyen szépen lerövidítette Max akkor valljunk színt.
-Igaz sose szeretem azt a kis fattyút ahogy az anyját se minden amit Max mondott igaza és a legigazabb, hogy Cindy nem a te lányod - kiabáltam a képében a végét és mikor megláttam Louis szemét amik bekönnyesednek eszembe jutott egy nagyszerű ötlet. -De ez mind azért volt, mert szeretlek - öleltem át amikor Ő hirtelen ellökött magától.
-Hagyj békén te... ribanc - vágta rá. -A többieknek igazuk volt te egy boszorkány vagy!
-Jobban szeretem az eszes kifejezést - javítottam ki mire megforgatta a szemét.
-Azonnal hívom a rendőrséget - amint ezt kimondta Max fejbe vágta és Louis összerogyott.
-Na mi van nem az a célod, hogy lecsukjanak? - tárom szét a karjaimat miközben a szemem a földön heverő férjem és a társam között cikázott.
-Dehogynem! Viszont, ha feljelent én is bukok szóval gyere tűnjünk el innen mielőtt a többi haszonleső megtalál - mondta és megragadta a karom, de én kirántottam onnan.
-Újra társak? - kérdeztem.
-Mi lesz Sophia-val?
-Sose bírtam túl kedves - vontam meg a vállam mire elmosolyodott és a kezét Louis fölé tette mire én is vonakodva odatettem.
-Tűnjünk el innen - vágta rá mire bólintottam amikor hirtelen magához húzott és megcsókolt. Hirtelen ért a csók, de egyből visszacsókoltam és mikor elváltunk kérdőn meredtem rá. -Visszatértem drágám!


Sziasztok drágák!:)<3
Mivel most már látom a 2.évad végét így a dolgok most kezdenek el megváltozni nagyon is és lehet, hogy most úgy tűnik Louis és Hannah egymásra találhat, de a végkimenetel mást tartogat számukra. Nem terveztem a végére benyomni egy Eleanor szemszöget, de mivel Eleanor kimagyarázására is kíváncsiak voltatok így gondoltam a lebukásra is kíváncsiak vagytok.  
Szerintetek ezután mit fog tenni Louis? És mi fog történni a többiekkel? 
Várom a véleményeteket, mint mindig hisz az erőt ti külditek egy-egy rész megírásához! :))

Remélem azért tetszett a rész. :)xx