Season 2 Chapter 21 - Nem létezik boldog vég

„Minden jónak vége szakad egyszer,

Szóval kétlem, hogy ezek után barátok maradhatunk”

One Direction - Love you goodbye

~Louis Tomlinson szemszöge~

Egy hét telt el a tűz eset óta és azóta is csak az megy a hírek, hogy a One Direction háza rejtélyes módon kigyulladt persze pár pletyka lap már elkezdte találgatni az okát, de a valódi okától nagyon messze állnak.  Az egy hét alatt nagyon sok minden történt kezdjük ott beszéltem Max Hurd-al aki felvilágosított egy-két dologról amiket először nem tudtam és nem is akartam elhinni, de amikor Eleanor szájából hallottam mindent akkor a düh elárasztotta a testem és csak tomboltam. Mégis a legnagyobb bűne, hogy azt hazudta, hogy terhes a gyerekemmel miközben Cindy nem is az én gyermekem és aztán ott van Hannah. Mennyi szenvedést okozott neki és én mennyi szenvedést okoztam neki azzal, hogy elvettem ezt a boszorkányt ahogy a többiek hívják. Elsőnek a többiekre is haragudtam, de az csak elterelés volt a valódi dühömnek amit Eleanor iránt érzek amiket a képemben vágott Emmával kapcsolatban azt hittem ott nyomban pofozom fel, de nem tettem meg mivel én vele ellentétben tisztességes vagyok és majd megbünteti a londoni bíróság hisz mindent amit megtudtam bíróság alá vittem, de az a probléma, hogy nincs bizonyítékom így nem csinálnak semmit szóval meg kell várnom Hannah-t neki biztos lesz valami bizonyítéka. Meg kell bűnhődnie annak a szajhának.
Visszatérve az egy hét alatt Hannah még mindig nem kelt fel az orvosok szerint kezdi feladni, mintha nem akarna élni pedig elvileg már rég felkellet volna kelnie és Ő mégse kel fel így a hátralévő napjaimat a kórházban töltőm meg a hotelben a lányommal mivel a házunk porrá égett ugye bár. Perrie már elkezdte keresni a vadonatúj házat és belevonta Lexy-t is, hogy kicsit jobb kedvre vidítsa rájuk fér egy kis boldogság hisz ez a egy hét mindannyiunknak borzalmas volt.
-Apuci húgi sír - rázott vissza a gondolataimban Emma aki a karomat rángatta. Felhúzott szemöldökkel meredtem rá mire észhez tértem és fejbe vágtam magam a fejemben mivel Emma nem tudja, hogy Cindy nem a testvére hisz nem szeretném odaadni az igazi szüleihez itt jobb élete lesz így most várunk a gyámhivatal döntésére és az nehezebb lesz mivel Eleanor ragaszkodik a lányához ezért is kell a bizonyíték arról, hogy egy pszichopata.
-Elintézem - futott be Liam és a bölcsőhöz ment ahol felkapta a picit.
-Dani? - húztam az ölemben Emmát miközben Liam a cumisüveget megfogta és elkezdte etetni a kicsit.
-George-al a kórházban - válaszolt mire bólintottam szóval Ők az ügyeletesek.
-Húgom? - kérdeztem mire elvigyorodott.
-Niall és Harry szórakoztatja bár leginkább Niall azt hiszem a szőkék megtalálják a közös hangot - nevetett mire felnevetettem hisz Lottie nagyon sok időt tölt Niall-al amint nem is bánok hisz Nialler a legjobb választása Lottie-nak, ha boldog akar lenni ebben a szar helyzetben.
-Akkor gondolom Pezz és Lexy házat keress - mondtam mosolyogva mire bólintott.
-És Zayn a sofőr - emelte meg a kezét nevetve mire ismét felnevettem azt hiszem Zayn ma a földre terül annyira kifárad.
-Bemegyünk anyucihoz mi is? - nézett fel rám Emma a nagy kék szemeivel mire a szemem egy pillanatra elvettem tőle és Liam-re néztem aki sóhajtva bólintott.
-Természetesen - álltam fel és a nyakamba helyeztem a lányom aztán letettem egy percre ezt gyorsan elintéztem szegényt jól összezavartam. -Vedd fel a cipőd prücsök - mosolyogtam rá mire már futott is és én is utánam mentem. -Köszönöm Payno - veregettem vállba mire csak bólintott és Cindy-vel épp nagyon jól elszórakoztak. Megsimítottam a picur fejét aztán Emma felé mentem és már a kabátját tartotta felém más néven segítsek neki felvenni. Leguggoltam elé és feladtam rá a kabátját aztán a fejére húztam a sapkáját és miután Emma kész lett én is felvettem a cipőmet míg a kabátomat a karomba vettem. Emma megragadta a kezem és kifelé húzott arra nem volt időm, hogy elköszönjek csak a kulcsomat sikerült elvennem a kis szekrényéről.
Megragadtam Emma derekát és magamhoz vettem mire mosolyogva húzogattam a szemöldököm míg Ő összekócolta az amúgy is kócos hajam.
Amint végre kiértünk a szállodából fekete autómhoz mentem amit gyorsan kinyitottam és Emmát beültettem a gyerekülésében míg Ő már intézkedett is a kis manó megtanulta becsatolni magát. Bepattantam előre és mikor hátranéztem tolatva Emma épp az ülés mellett talált játékkal játszadozott komolyan Emma előtt a kocsimban maximum női fehérneműt lehetett találni most meg tele van játékokkal ez valamiféle haladás, nem?
Bekapcsoltam a rádiót a kocsiban természetesen Emma kedvéért és pont az egyik kedvenc dala ment amit annyira imád és kivételesen nem egy gyerekdal, hanem valami sokkal jobb amit mi éneklünk ez már enyhe egoizmus, ha itt lenne Hannah biztos azt mondaná, hogy egoista vagyok. Rettenetesen hiányzik és szó szerint belülről megöl a hiánya, ha nem ébred fel fogalmam sincs mit csinálok nélküle én belehalok ebben a teherben ami rajtam van, ha nem segít.
-My feet is open wide - rázott vissza a valóságban Emma hangja igaz, hogy nem tökéletes, de egy 3 évestől nem is annyira rossz.
Még hallgattam volna kislányom ének hangját, de megérkeztünk így kikecmeregtem az autóból és rögtön Emma ajtajához rohantam csak az ajtót nyitottam neki mivel Ő már egyből ki is ugrott a kocsiból. A kezemben lévő kulccsal lezártam az autót aztán megláttam kislányom toporgását és egyből felkaptam a kocsiban lévő játékot ölelte magához és mikor rám nézett a vállamra hajtotta a fejecskéjét.
Amint beértünk a kórházban a lépcső felé mentünk mivel a lift nagyon lassú és előbb érek fel gyalog a másodikra, mint lifttel pedig nem vagyok annyira fitt. Kórtermek ezrei sorakoztak miközben a nővérkék ide-oda rohangálták míg egy ismerős barna hajú lány a 228-as kórterem előtt ácsorgott toporogva így gyorsan felé siettünk és amint meglátott minket biztatóan mosolygott ránk.
-Jó hír? - kérdeztem rá köszönés után.
-Mondhatni - kezdett bele mosolyogva mire Emma felszegezte a fejecskéjét és mosolyogva pislantott hol rám és hol Danielle nénikéjére. -Ma mikor bent voltam nála magához tért így most George van mellette annyira megkönnyebbült pedig ma is zombiként jött be azt hiszem ráférne egy pihenés - amint meghallottam, hogy felébredt a szívem gyorsabban kezdett elverni és a többi mondanivalója csak úgy elment a fülem mellett. Él, fent van és ráadásul jól van! Életem legboldogabb napja.
-Bemehetek hozzá? - kérdezte Emma vigyorogva.
-Várjál prücsök most George bácsi van bent nála Ő is nagyon aggódott - szóltam rá a kis izgatott töpörtyűre aztán újra Danielle-re néztem. -Vidd haza George-t aludni amint kijön és, ha nem megy adj be neki altatót most már megnyugodhat a húga jól van ráfér egy kis pihenés hisz egyszer se mozdult el mellőle - mondtam és pont akkor lépett ki a szobából boldogan az emlegetett szamár.
-Téged vár manócska - csikizte meg George Emma hasát.
-Gyere George hazamegyünk Hannah-nak pár cuccért - karolt bele Danielle a boldog testvérben és elkezdte húzni meg se várva a válaszát.
Emma kificánkolt a karjaim közül és meg sem várva engem benyitott a szobában míg én utána lépkedtem be.
-Mami - futott Hannah felé aki egy kivirult arccal fogadta a kislányát és rögtön a karjaiban zárta sőt az ölében emelte. Az ajtót becsuktam és akkor Hannah felnézett a tekintetünk összetalálkozott istenem mennyire hiányzott ez a arc és most már semmi se állhat közénk most már nincs több hazugság tudom mit tett vele Eleanor és Max igaz Ő nem tudja, hogy én mit tudok, de hamarosan elmondom neki, de nem itt, nem most. Most csak boldog akarok lenni és hallani szeretném a hangját ahogy beszél hozzám és én is beszélni akarok hozzá megakarom nevetni, hogy lássam gyönyörű mosolyát.
-Nagyon hiányoztál angyalka - vette el a tekintetét Hannah rólam és a kislányára figyelt akit szorosan tartott a karjában míg én beljebb sétáltam és az ágya melletti székhez léptem ahova rögtön leültem. Hannah beleültette Emmát az ölében nem törődve azzal a szabállyal, hogy látogatok nem ülhetnek a betegágyra bár ezt senki se tartja be főleg egy anya aki végre magához ölelheti a lányát.
-Minden rendben? - kérdeztem és a kezemet a combjára tettem igaz a takaró takarta, de mikor rá helyeztem a kezem a combjára végig a kezemet nézte.
-Persze - nézett fel rám mosolyogva mire már majdnem nyitottam volna a szám, hogy tudok Eleanor-ról és Max-ról, de inkább elhallgattam hisz Emmának a piszkos dolgokról nem kell tudnia bár kislányom se szívlelte azt a két szemétládát. -Valami baj van Lou? Olyan fura az arc kifejezésed - húzta fel a szemöldökét érdeklődve Hannah mire megráztam a fejem ezzel kissé kitisztítottam a gondolatom.
-Apucinak hiányoztál sírt miattad - szólalt fel a kis árulkodó mire Hannah Emmára nézett kidülledt szemekkel. -Tényleg így volt - bólogatott Emma mire a szőke lány ismét rám nézett kérdő tekintettel mire bólintottam.
-Kis lepcses szájú - vágtam rá vigyorogva mire Emma a szájára tette a kezét nevetve és a fejét rázta így a haja össze-vissza lobogott mivel mi férfiak nem értünk a haj csináláshoz pedig ma nekünk kellet elkészítenünk a kis asszony haját. Hát mit ne mondjak semmi nem lett belőle vagyis lett volna, ha Emma nem szedi ki a hajából a csatokat pedig nagyon szép haját varázsoltunk neki tényleg.
-Jól van Loui tudjuk, hogy picsogó vagy - veregettette meg a vállam kuncogva Hannah mire a fejemet hátrahajtottam és felnevetettem na igen ez hiányzott az Ő állandó piszkálódása, mert ez tesz minket különlegessé. -Amúgy mi a helyzet a többiekkel? - rázta meg a fejét Hannah és komoly témára tért rá míg a kezeit összefonta Emma hasán.
-Mindenki hiányol - válaszoltam két szavas válaszban mire az egyik kezével a bővebben jelt mutatta ez a türelmetlenség örök nála. -Perrie bevonta Lexy-t házat keresni és Zayn a sofőr míg Harry és Niall a húgomat boldogítsa és a legutolsó sorban Liam vigyázz Cindy-re a többiekről meg tudsz - meséltem el neki hosszan mosolyogva mire bólintott.
-És Eleanor? - kérdezett rá arra a nőre aki hivatalosan még mindig a feleségem, de már nem sokáig.
Most mit mondjak neki? Az igazat? Emma előtt? Ha elmondom neki az igazat akkor Emma megtudja, hogy a szeretett kistestvérkéje nem is a kistestvére inkább akkor mondanám el Hannah-nak a dolgokat mikor kettesben vagyunk. Persze egyszer elmondom Emmának is az igazat, de míg kicsi nem akarom ezzel terheli szegény gyermeket és akkor lehet nem szeretné Cindy-t se és én azt nem akarom hisz Ők testvérek csak mégse, de attól még szeressék egymást.
-Majd elmondom később - böktem Emmára mire zavartan bólintott. 
Amíg Emma el nem aludt Hannah kezében addig voltunk bent nála aztán óvatosan átvettem tőle a közös lányunkat és egy este még találkozunk után ki is sétáltam a kórteremből és valljuk be pont jókor, mert épp most kezdődik a szokásos vizit amikor még az osztályról is kirugdossák a segged. Legalább tud pihenni vizit előtt, mert mire odáig eljut az orvos alszik is egyet, de azért otthon is elmondom a többieknek, ha beakarnak menni hozzá akkor kicsit később hisz vizit után is hadd pihenjen egy kicsit. Meg hát én akarok vele beszélni este. Önző vagyok? Lehet. Kicsit. Nagyon. De az én lányom anyja és remélem ma estére már más is lesz nekem.

***

Dudorászva lépkedtem be a kórházban miközben kezemben szorongattam a fekete kis dobozkát ami mindent megváltoztat. Remélem már felébredt, mert mikor írtam neki egy sms-t arra nem reagált így arra következtettem, hogy alszik szóval nagyon remélem, hogy most már fenn van. Amint beléptem a kórházban ahelyett, hogy befogtam volna az orrom most nem tettem, mert nem érdekelt a tipikus kórházi bűz ami a fertőtlenítő illata csak egy dolog érdekelt és az Ő. A lépcsőn gyorsan felszaladtam, mint egy rossz óvodás aki versenyzik a képzeletbeli barátjával, de amint felértem a csapatot véltem felfedezni. Mit keresnek itt? Direkt megkértem Őket, hogy este ne jöjjenek, mert én akarok bejönni fontos dolog miatt. 

Tudom már! Kíváncsiak voltak mit akarok és túl izgatottak voltak otthon várni Ők hallgatózni akarnak ki gondolta volna. 

Mikor közelebb léptem feléjük meg láttam az arcukat ami nem éppen nyugalom gerjesztő, ránéztem a húgomra akit Niall tartott és már a sírástól remegett. Tovább vándorolt a szemem Lexy-re aki egy széken ült és elég hallhatóan zokogott míg mellette Harry nyugtatta, de lehetetlen feladatot vállal hisz valami nagyon rossz történt azt letudom olvasni mindenki fejéről. Még Emma is sírt aki a babakocsi mellett fogta Cindy kezét, de amint meglátott felém futott így egyből felkaptam. 

-Mi történt itt? - tipegtem feléjük míg Emma a vállam szipogott mire mindenki kísértetéjesen egyszerre nézett fel rám. -Na.. mi folyik itt? Hol van Hannah? - fakadtam ki mire ismét felsírták és a fejüket újra leszegezték mire én átadtam Emmát a legközelebbi személynek aki jelenesetben Liam volt aki mellett furcsa módon nincs ott Dani. Miután ezt megtettem berontottam a kórteremben és ahelyett, hogy Hannah-ra leltem volna a szoba üresen állt az összes behozott holmi eltűnt, de a legfontosabb, hogy Ő se volt a helyén. Berontottam a fürdő helyiségben, de az is üresen állt így visszarohantam feléjük. -Mi történt? Hol van Hannah? - kérdeztem hisztérikusan mire Lexy felállt és kisöpörte szeméből a haját aztán felém lépett kezét a vállamra tette és úgy nézett fel rám mivel egy fejjel alacsonyabb lányról beszélünk. -Mi folyik itt Lex? - kérdeztem könyörgően mire felsóhajtott és a fejét a vállamra helyezte aztán újra felemelte. 

-Elment - szólalt meg remegő hanggal mire oldalra billentettem a fejem. -Elvileg egy sráccal és Dani-val - folytatta mire felhúztam a szemöldököm. Tessék? 

-Milyen sráccal? - kérdeztem rá. 

-Fogalmunk sincs - válaszolt Zayn aki feleségét tartotta a karjában. 

-Miért ment el? - kérdeztem rá a következő kérdésemre hisz miért ment volna el itt a lány, itt a legjobb barátnője, itt vannak a barátai és itt vagyok én.

-Ha tudnánk, de van egy érzésem köze van Eleanor-hoz és Max-hoz - állt fel Harry és közelebb lépett Lexy-hez akit rögtön magához szorított. 

-Megölöm - robbantam ki és mielőtt folytathattam volna hátat fordítottam neki, és ahonnan jöttem arra mentem. Megtalálom és megölöm most már nincs több kegyelem! Hiába kiabáltak utánam a többiek hajthatatlan voltam egyedül Hannah lebegett a szemem előtt és Eleanor akit megfojtok azért amiért tönkre teszi az életemet. 

Amire feleszméltem már az autóba ültem és mikor beakartam indítani Hannah jelent meg előttem. 

Ne tedd, Louis! Nem éri meg. 

Rácsaptam a kormányra és a szemeimből potyogni kezdtek a könnyeim aminek a hatására még nagyobbakat csaptam a gépjármű kormányára. 

Szeretlek ne feledd el!

A szemem előtt ismét megjelent mire felemeltem a fejem és megtöröltem a szemem, és szerencsére még mindig ott volt igaz, hogy csak az elmém játéka ez az egész, de legalább látom. 

-Én is szeretlek kérlek ne hagyj el - suttogtam leginkább magamnak mire rám mosolygott és elkezdett integetni. -Ne kérlek! 

Muszáj tovább kell lépned vigyáznod kell a lányunkra csak te vagy neki!

A fejem leesett a kormány kerékre és mikor újra felnéztem csak egy öreg néni állt az autó előtt oldalra fordította fejjel mire megtöröltem a szememet és egy erőltette mosollyal rámosolyogtam integetve. 

-Idióta - kiabálta rám aztán tovább haladt mire csak megforgattam a szemem a mai öregek nem tanulnak illemet. 

A gondolataim újra visszaterelődtek Hannah-ra és igaza van az elmémnek elment, de tudom visszajön viszont addig is Emmának csak én vagyok. Csak rám számíthat és, ha már itt tartunk ott van Liam aki szintén elvesztette szerelmét és aztán ott van a húgom, Lexy és a többiek most a választott családommal kell törődnöm hisz Ők is szenvednek. Fel kell állnom az önsajnálatból és másokkal is törődnöm kell. Ez tenné Hannah is, nem?

~Hannah Walker szemszöge~

Amikor Danielle és a bátyám is elmondta nekem, hogy mennyi ideig voltam kiütve totálisan lesokkoltam hisz egy hétig egy kórházi ágyban feküdtem míg a többiek össze-vissza aggódtak értem és még a szarban is hagytam Őket. Segítenem kéne nekik új házat keresni és átvészelni ezt az egész tűz dolgot, de ágyhoz vagyok kötve míg az orvos végre meg nem kegyelmezz nekem, de a bátyám szerint ne számítsak semmi jóra. Ugye milyen jó bátyám van csupa pozitív gondolkodással áldotta meg a sors most már biztos, hogy elcserélték a kórházban régen folyton ezt szajkóztam, de szerintem totálisan igaz. Na jó nem bántom hisz mikor megláttam az arcát csak elszomorodtam és, ha nyolcvanszor nem mondtam neki, hogy menjen aludni akkor egyszer se és Ő egyszer se ment csak azzal próbáltam rá hatni, hogy a lányomat akarom látni remélem Danielle hazarángatja az én makacs bátyuskám. Pihennie kell hisz a húga jól van, de nem leszek jól, ha vele valami történik szóval hozza rendben magát egy 24 órás alvással, mert tuti egy hete nem alszik.
Bátyámat követte az én angyalkám és vele együtt az apja is aki arca szintén nyúzott volt, de nem csak miattam valami más is van a paradicsomban szerintem valami Eleanor tájékán, de nem akartam nagyon faggatni hisz azt mondta majd este bejön és elmondja. Kíváncsian várom!
-Miss Walker - lépett be a szobában az orvos egy mosollyal az arcán. -Örülök, hogy végre fenn van ez jókat jelent!
-Haza mehetek? - ültem fel egyből mosolyogva mire nevetve a fejét rázta így visszadőltem a párnámra.
-Sajnálom míg nem jön meg minden eredménye kénytelen itt maradni, de a lázlapját nézve az eredmények után elkészíthetjük a zárójelentését - nézegette az ágyam végében lévő lapokat. -Emily kezdje el zárójelentését, de majd az eredmények után nyomtassa ki - szól hátra a nővérnek mire Ő mosolyogva bólintott.
-Azok a vizsgálatok még ma nem akarnak megjönni? - kérdeztem reménykedve mire megrázta a fejét a doki. Azok a francos vizsgálatok sose tudnak időben jönni!
-Két nap minimum ne aggódjon - nyugtatott meg a doki mire sóhajtva bólintottam hát nem repdesek az örömtől, de nincs más választásom. -Pihenjen és igyon sokat persze szigorúan csak vizet ihat - mondta mire bólintottam és az éjjeli szekrényemről elvettem a literes ásványvizet és rögtön töltöttem is magamnak a pohárban amit ki is ittam gyorsan. A doki mosolyogva köszönt aztán kifelé lépkedett és már dőltem volna el az ágyon mikor az egyik nővére visszanézett.
-Egy barna hajú nő keresi behívhatom asszonyom? - kérdezte mire elgondolkoztam és mosolyogva bólintottam biztos csak Danielle.
A nővér kilépett a szobából és belépett rajta a látogatom, de nem Danielle volt akire számítottam azt hiszem a tippelő képességem még mindig pocsék.
-Hannah örülök, hogy jól vagy - csukta be maga után Eleanor az ajtót és felém kezdett elsétálni.
-Mit akarsz? - kérdeztem rá egyből.
-Beszélgetni, tárgyalni és beszélgetni - sorolta fel az ujjain számolva mire oldalra billentettem a fejem. -Megkérdezted a doki, hogy a kisbabád él-e? - kérdezte mire rögtön a hasamra tettem a kezem aztán felnéztem Eleanor-ra hisz neki ezt nem kéne tudnia. -Jól informált vagyok - olvasta ki a gondolataim mire bólintottam. -Viszont lehet már nincs semmi a szíved alatt - ült le az ágy mellé mire a fejemet ráztam hisz az nem lehet akkor mondta volna a doktor, de nem mondta és különben is azt érezném. Ugye? Minden gondolatom a hazatérésen volt így teljesen elfelejtettem egy még fontosabb dolgot én akkor egy idióta vagyok.
-Bökd ki mit akarsz és húzz innen - ráztam meg a fejem és ráripakodtam mire felnevetett.
-Jaj Hannah - rázta a fejét nevetgélve. -Én azt akarom, hogy elhagyd London-t - folytatta mire oldalra billentettem ismét a fejem. -Tudod mindent megkapok amit akarok így most rajtad áll minden vagy önszántadból mész el, vagy nem, de akkor nincs biztosítás arra, hogy valaha megszülőd azt a porontyod - lehet, hogy a fenyegetései valódiak, de nem tudok már tőle félni valamiért már nem megy és bosszant a folytonos fenyegetése.
-Takarodj ki a kórteremből nem akarom hallani az újabb fenyegetésed már nem hat rám - mutogattam az ajtó fele feldúltan mire felállt és elindult az ajtó irányában, de ott visszanézett.
-Én szóltam - vonta meg a vállát mire rákiabáltam és kilépett a kórteremből míg én hátradőltem a párnáimra és akaratlanul is elkezdtek folyni a könnyeim. Lehet, hogy már megedződtem és erős vagyok vele szemben, de azért még mindig bennem van az is, hogy az amit mond az nem csupán fenyegetés Ő tényleg megteszi, de ha nem Ő akkor rám küldi ismét Max-et. Fogalmam sincs mitévő legyek nem hunyászkodhatok meg ismét és nem sétálhatok csak úgy el ezt nem tehetem meg a többiekkel, de főképp Emmával nem. Ő az én angyalkám, a kincsem és a kislányom akit mindennél jobban szeretek nem hagyhatom Őt magára, de az új csecsemőt is megakarom védeni, de hogyan védhetném meg, ha Eleanor folyton a nyomomban lesz és bármikor bánthatja. Ha elmegyek akkor a fiúk vigyázhatnának Emmára és nyugodt életük lehetne hisz Eleanor az én életem akarja tönkretenni és legalább Louis-al lehet úgyis férj és feleség. Míg én megvédem a második közös gyerekünket messze tőle.
Nem tudom megtenni.
Nem tudok csak úgy elmenni úgyhogy Louis még azt se tudja, hogy lesz még egy gyerek és nem tudom itt hagyni Emmát. Fogalmam sincs mitévő legyek hisz azt akarom tenni ami mindenkinek a legjobb, de mindenkinek nem tudok jót tenni valaki a végén úgyis szenvedni fog a kérdés az, hogy; 
ki? 

***

A nagy elmélkedésem kereteiben észre se vettem, hogy elaludtam hisz még álmaimban is Eleanor szavai jártak a fejemben és a döntés, hogy mit is kéne tennem. Viszont ezenkívül az álmaimban visszagondoltam az elmúlt időszakra mikor még Louis nem tudta, hogy Emma a lánya és Lexy a gyerekkel próbálkozott jobb belátásra bírni, hogy mondjam el neki az igazat a legjobb az álmomban, hogy anyja is velem volt. Ha Ő most itt lenne akkor tudnám mit tegyek, mert Ő segítene nekem, Ő elmondaná mitévő legyek. Bárcsak itt lenne...

Óvatosan nyitottam ki a szemem miközben feljebb ülők és az ágyam mellett egy szőke hajú Tomlinson lány ücsörög. 

-Hannah - ölelte át egyből a nyakam boldogan mire visszaöleltem. -Annyira örülök, hogy jól vagy - hallottam a hangjában, hogy mosolyog és mikor visszaült a helyére meg is bizonyosodtam róla. 

-Persze, hogy jól vagyok, de te nem nézel ki annak. Jól vagy, Lotts? - ültem fel az ágyon és a kezemet a lány vállára helyeztem mire lesütötte a szemeit. -Mi a baj? - kérdeztem rá újra mire felnézett és a kezével letörölt pár kusza könnycseppet az arcáról és erőltettet magára egy mosolyt sóhajtás kíséretében.  

-Csak tudod van egy srác - mindig van egy srác aki miatt sírunk Lottie drága. -Az a srác másban szerelmes, de a lány csak barátként tekint rá így megígértem neki, hogy segíteni fogok neki, hogy a lány belé szeressen, de mindhiába a lány összejött a volt barátjával én meg beleszerettem a segítség közben, de mind hiába a fiú sose fog úgy nézni rám, mint a másik lányra - miközben Lottie mesélte a történetet azon agyaltam ki is lehet az a srác hisz nem mondott nevet szóval ismerem, de nem is az a lényeg. A lényeg az, hogy Lottie szíve darabokban és bennem bízik annyira, hogy kiönti nekem a szívét ami jól esik hisz mindig is húgomként szerettem sose volt húgom, de mindig akartam egyet és nesze nekem most van így köteles vagyok neki segíteni. 

-Az a srác nagyon jó barátod? - kérdeztem rá mire bólintott. 

-Egyszer kavartunk is, de az annyiban maradt - vágta rá mire most én bólintottam és Ő ismét leszegezte a tekintetét. 

-Figyelj Lotts szerintem csak idő kérdése és a srác is rájön, hogy ki az aki tiszta szívéből szereti - mondtam mire felnézett rám és egy mosollyal biztattam. -Fogadni mernék, hogy hamarosan te leszel a legboldogabb lány és Ő lesz melletted - mosolyra húzta a száját miközben a fejét rázta szóval nem hisz nekem na szép. 

-Kétlem Han - vágta rá. 

-Ne kételkedj bennem hidd el így lesz hisz egy fiú elsőnek vak aztán a végén mikor késő lenne akkor veszi észre a valóságot - mondtam mosolyogva mire feltette a kezeit nevetve aztán bólintott. -Ne higgy nekem, de így lesz!

-Bocsi nem tudtam, hogy egy jósnővel van dolgom - tette fel a kezeit védekezően nevetve aztán felállt és újra megölelt, de mikor elhúzódott az ajtó felé lépkedett. 

-Hé hé hova mész? - estem kétségben mire kuncogni kezdett. 

-Nem csak én örülök neked - válaszolt mosolyogva és amint kilépett Lottie, belépett az ajtón Lexy aki egyből szorosan magához ölelt. 

Legjobb barátnőm bezsongva mesélte el az egész történetet arról, hogy hogyan jött össze újra Harry-vel bár állításai szerint még semmi se hivatalos sőt meg se beszélték így egy kicsit észhez térítettem, hogy jó lenne, ha leülnének és beszélgetnének mire behívta Harry-t, hogy a védelme alá álljon. Miután Harry is jól megölelgetett vagyis éppen próbálta kibogozni a kórházi öltözékem Lexy az övénél fogva maga mellé húzta. 

-Na mi a helyzet? - kérdezte vigyorogva Harry és a kezét Lexy dereka köré fonta. 

-Milyen kapcsolatban állsz a legjobb barátnőmmel? - tettem csípőre a kezem szigorúan, mint egy édes anyuka ami pontosan igaz is rám. 

-Tommo Mami visszatért - kuncogott Harold mire megforgattam a szemem, de a fülemet csengette a becenév. 

-Tommo Mami? - kérdeztem rá oldalra billentett fejjel.

-Te vagy Tommo Mami míg Louis a te Tommo Papid ez egy új becenév a fiúk találták ki - vonta meg a vállát mosolyogva Lex mire elvigyorodtam aztán észhez tértem és a szememet forgattam. 

-Jó mindegy - legyintettem a kezemmel. -Takarodjatok beszélni, mert ez a felvilágosító órátok címe, hogy ti rohadtul jártok - kiabáltam rájuk mire nevetve felém léptek és megöleltek aztán az ajtó felé lépkedtek. 

-Ne erőltesd meg magad Tommo Mami - vigyorgott rám Harry mire az éjjeliszekrényen talált műanyag poharat hozzávágtam, de addigra a kis pofátlan kilépett a szobából és az ajtó is becsukódott. 

Pár perc se telt el az ajtó újra kinyitódott és most egy szőke feleség futott felém visongva míg a férje mosolyogva lépkedett felém és miután elhúzta mellőlem feleségét Ő is szorosan megölelgetett. Zayn leült a székre és egyből az ölében ültette Pezz-t azt hiszem Ők a legbiztosabb kapcsolat pedig eddig ezt a címet Liam és Danielle mondta el magáról, és még most is azok, de a Zerrie páros most már örök hűséget fogadott egymásnak ezzel leelőzve a Payzer párost. 

Perrie épp ecsetelte milyen házat nézett és, hogy szerinte  meg van az új ház mire Zayn közbe vágott. 

-Hannah honnan tudtad magadról, hogy terhes vagy? - érdekesen meredtem a fekete hajú barátomra aztán a tekintetem átterelődött a szőke hajú lány felé aki felháborodottan fordult férje felé. Miről maradtam le?
-Zayn - szólt rá Pezz mire Zayn szorosan mindkét kezét kedvese szájára nyomtam és az se érdekelte, ha tele lesz harapás nyommal.
-Nos? - terelte vissza a témát Zayn mire a homlokomat ráncoltam és a tarkómat kezdtem elvakargatni.
-Hát voltak reggeli rosszullétek, hányások és a menstruációm is késett, de a legfeltűnőbb nekem az volt, hogy rosszul lettem a reggeli palacsintától - vontam meg a vállam és a kezem lejjebb csúszott a hasamra mire Perrie bokán rúgta Zayn-t aminek a hatására Ő felkiáltott.
-Még meg van a kicsi Han? - jött mellém Perrie aggódó tekintettel mire ránéztem mosolyogva, de igazából fogalmam sincs mi a helyzet vele. Bólintottam hisz Eleanor vele fenyegetett meg így élnie kell, de ha nem teszem meg amit kér akkor... Nem! Megvédem a gyermekem bármi áron.
-Egy percre azt hittem elvesztetted - gondolkozott hangosan Zayn és felesége mögé lépett, de mikor magához akarta volna ölelni Perrie kitért előle.
-Mi ez az egész köztettek? Ki terhes? - fakadtam ki az ágyamra ütve mire mindketten felhúzott szemöldökkel rám meredtek. -Nem vagyok hülye és Zayn nem azért tette fel a kérdést, mert nagyon is érdekli ez az egész dolog szóval akár ki is bökhetitek végre - miközben tartottam a kis beszédem Perrie ismét megütötte férjét aki teljesen jól tűri a sok-sok bántalmazást míg engem az őrületben kergetnek azzal, hogy nem mondják el mi a helyzet.
-Lehet terhes vagyok, de semmi se biztos - fordult vissza felém Pezz mire egy hatalmas vigyorra húztam a számat, de mielőtt megszólalhattam volna folytatta. -Hé én még nem akarok édesanya lenni! - Oldalra döntöttem a fejem bár tisztában voltam ezzel a tudattal, hogy Pezz még nem tervezz gyermeket még a karrierjére akar koncentrálni.
-De, ha igen akkor...? - féltem kimondani azt a csúnya szót hisz mindig is ellene volt mivel az felér egy gyilkossággal.
-Nem! Nem lennék rá képes - vágta rá egyből mire mögötte Zayn is kissé megkönnyebbült. -Ha igaz is megbirkózunk vele - fordult Pezz mosolyogva hátra mire Zayn közelebb lépett felé és homlokon csókolta aztán a kezei a dereka köré fonódtak így mikor visszafordult felém Pezz akkor Ő  Zayn mellkasának dőlt. -És rád is szükségünk lesz te tapasztalt vagy már - mosolygott rám Pezz mire Zayn szaporán bólogatni kezdett persze, hogy segítek nekik hisz milyen barát lennék, ha nem.
Miután a Zerrie páros kicsoszogott Őket követte Niall és Liam furcsálltam, hogy Liam nem Danielle-l jön, de nem is bánom, hogy Dani egyedül jön be mivel vele kell egy nagyon fontos dologról beszélnem.
-Niall ízlik az ebédem? - húztam fel a szemöldököm hisz mióta bejöttek azóta Liam-el beszélgetek míg Niall a kórházi kaját zabálja fel ami elvileg az enyém lenne.
-Nagyon - mondta teli szájjal miközben felmutatta hüvelykujját. 
-Ezt hívják stressz evésnek - fordította le Liam mire egyből ráemeltem a tekintettem. -Csak annyiba avatott be, hogy a szerelem nem neki lett kitalálva - folytatta Liam mire bólintottam aztán az evő srác felé fordultam.
-Niall - szóltam rá mire ijedten fordult felém. -Miért nem neked találták ki a szerelmet? - a kérdésem után letette a polcra a műanyag tányért és szalvétával megtörölte arcát meg a kezét aztán teljes testével felénk fordult.
-Mert az én szerelmem a kaja - vágta rá.
-Nem igaz a te szerelmed egy nagyon csodálatos lány akit még lehet nem ismersz, de hidd el hamarosan megismered - mosolygottam az ír fiúra mire hanyagul megvonta a vállát aztán kérdően Liam-re néztem aki feltette a kezeit.
-Már megismertem azt a lányt, de az a lány mást szeret engem meg lapátra tette, de nem hibáztatom érte hisz a lány régóta szerelmes a másik srácban míg rám egy hülye barátként tekint - mondta Niall egész végig a földet nézegetve ez a kis mese majdnem megegyezik Lottie hosszú meséjével hisz elvileg Lottie szerelme egy másik lányban szerelmes, de az a lány lapátra tette, mintha Niall lenne a lapátra tett srác akiben Lottie szerelmes. Lottie szerelmes lenne Niall-ba?
-Tudod miért szereted azt a lányt? - kérdeztem rá mire Niall felnézett kérdő tekintettel mire én rámosolyogtam tudtam, hogy ez már érdekelni fogja. -Mert nem kaphatod meg, mert Ő nem érez úgy irántad, de ha megkapnád az a kis szikra elrepülne és rádöbbennél, hogy nem szereted azt a lányt  - érdeklődve pislogott rám míg Liam a kezét a vállamra tette és mikor ránéztem büszkén mosolygott rám. -A lényeg, hogy vond meg a vállad és tartsd nyitva a szemed hisz van kint egy lány aki tiszta szívéből szeret akit pont hozzád teremtettek - fejeztem be mosolyogva és, ha igaz, hogy Lottie szerelmes Niall-ba akkor remélem a kis szőke ír fiú hamar rájön és nem fog Lottie sokáig szenvedni miatta, mert akkor Niall nem ússza meg élve.
-Bölcs vagy - állapította meg bólintva Niall. -Köszönöm anyuci - felállt és felém lépett, hogy magához ölelhessen míg én mosolyogva öleltem vissza Niall-t, és mikor elhúzódtunk megborzoltam kissé szőke haját.
-Veletek mi a helyzet Liam? - fordultam mosolyogva a másik illető felé hisz hátha valamiféle házasság jár a buksijukban.
-Danielle nem mesél? Szerintem többet tudsz, mint bárki - kuncogott Liam mire nevetve bólintottam hisz ez igaz az Ő kapcsolatuk az ami számomra a legédesebb.
A fiúk után belépett Danielle az emlegetett szamár bár az ajtóban pár percig nyált cserélt barátjával aztán ágyam mellé ült.
-Bátyám? És Emma? - érdeklődtem felőlük hisz bátyám délelőtt volt utoljára, mint a kislányom azóta Őket nem láttam és ez zavar vagyis hiányoznak.
-George egy hete nem aludt így végre sikerült álomban rugdosni és Emma is végre álomban szenderült - mondta mosolyogva mire bólintottam így már megnyugodtam valamennyire.
-Itt járt Eleanor - vágtam rá hahotázás nélkül.
-Tessék? Miért? Mikor? - kapkodta a fejét össze-vissza Dani mire megvontam a vállam.
-Megfenyegetett, hogy hagyjam el London-t - válaszoltam neki mire Dani az ágyamra csapott mérgesen. -A babával fenyegetett meg és tudod, hogy nem viccel - folytattam mire a szájához kapott és a fejét rázta.
-Nem hihetsz neki! Nem hagyjuk neki, hogy bármit tegyen vele! Ugye nem gondolkozol azon, hogy elmész? - hiába teszünk bármit Eleanor olyan aki elér bármit amit akar szóval nem tehetnénk ellenne semmit. Bólintottam mire homlokon csapott így egyből a homlokomra raktam a kezem és kérdően meredtem rá. -Megérdemelted! Nem hagyhatod itt a lányod és nem hagyhatsz itt minket szóval ezt felejtsd el azonnal - vágta rá feldúltan mire lepisszegtem, hogy halkabban beszéljen így kicsit halkított a hangnemén.
-Nem is lennék rá képes már csak Emma véget, de gondolnom kell a babára is - szóltam bele és mielőtt beleszólhatott volna egy párnát nyomtam a képében. -Visszajönnék csak egy időre mennék el míg Eleanor le nem nyugszik - folytattam volna, de Dani a képemben nyomtam a párnát ezzel elnémított.
-De Eleanor... - kezdett volna bele aztán hirtelen félbehagyta.
-Eleanor mi? - tettem vissza a párnát a hátam mögé és oldalra fordított fejjel meredtem Danielle-re.
-Semmi a lényeg, hogy maradsz - legyintett a kezével mosolyogva Dani mire megráztam a fejem.
-Mennem kell itt az idő a továbblépésnek - hunytam be a szememet miközben felidéztem az összes emléket magamban kezdve a koncertig ami mindent megváltoztatott. Emlékek ezrei futottak át az agyamon amikor Emma feltornázta magát a lépcsőn, hogy az apjához jusson akinek fogalma sem volt mi folyik itt. És a pillanat mikor Louis elvette feleségül Eleanor-t talán azt az egy emléket örökké kitörölném az elméből. És az éjszaka mikor megfogant az újabb gyermekünk akit most kötelességemnek érzek megvédeni Emmának hisz az Ő kistestvére és itt vannak a többiek, itt van az apja  elfog boldogulni nélkülem is csak a kérdés az, hogy én elboldogulok majd nélküle?
-És, hogy akarod ezt csinálni? - térített vissza a gondolatban Dani mire sóhajtottam igazából fogalmam sincs, de azt akarom, hogy elfelejtsenek és boldogan éljenek nélkülem.
-Majd én elmondom - tárult ki az ajtó ahol Max lépett be már csak Ő hiányzott. -Felszáll a repülőre persze előtte minden lehetséges készüléket amivel Louis elérhetné összetöri, kilép az életéből és cserében a pici babájuk lehet megéli a 18.születésnapját - ellökte magát az ajtótól és egészen az ágyam végig sétált ahova belekapaszkodott mire  én bólintottam. -Okos lány vagy Hannah!
-De nem megy el - vágott közben Dani. -Miért menne? Könnyen megtudjuk oldani, hogy véget vessünk a fenyegetéseiteknek azzal, hogy elmegyünk a rendőrőrsre szóval kár erről beszélni - Dani felállt, hogy egy magasban lehessen Max-al míg Ő szó szerint a képében nevetett.
-Jó tegyük fel marad! Szerinted meddig hagyjuk, hogy boldog élet élhessen? És miféle bizonyítékotok lenne ellenünk? Örülhet, hogy választási esélyt adtunk neki - emelte fel Max a kezét mire Danielle rám nézett és csak bólintottam rohadtul igaza van még, ha fel is akarnám Őket jelenteni bizonyíték nélkül elhajtanak és a bizonyíték a házban volt ami porig égett szóval a boldog élet számomra nem megadott.
-Rendben elmegyek - ültem fel és átvetettem mindkét lábamat a baloldalamra ahol belebújtam papucsomban aztán felálltam. -Búcsú nélkül új életet kezdek a gyermekem kedvéért - helyeztem a kezeimet a hasamra és éreztem ahogy a szemeimből elerednek könnyeim hisz itt kell hagynom Emmát a lányomat, de azt megígérem saját magamnak, hogy visszajövők. Visszajövők Emmához, visszajövők a családomhoz nem tudom mikor, de visszajövők.
-Jó, de én is megyek veled - lépett mellém Dani míg én ráemeltem tekintettem.
-Az unokatestvérem ott lesz nem szükséges jönnöd Dani hisz itt van neked Liam és te vagy az egyedüli akire rábíznám Emmát - ráztam meg hevesen a fejem mire megvonta a vállát.
-Ha te képes vagy feláldozni Louis-t Emma kistestvéréjért akkor én is képes leszek feláldozni Liam-et azért, hogy segítsek a legjobb barátnőmnek. Emma jól leszel ne aggódj Pezz, Lexy és Lottie vigyáznak rá - mondta mosolyogva mire pár perc hezitálás után bólintottam,
Összepakoltam a kórházi cuccaimat míg Max lerendezte a dokit és elindultunk természetesen Max megakarta róla bizonyosodni tényleg elmegyek e így Ő vitt ki minket a reptérre érdekes, hogy cuccok nélkül repülünk, de szinte az összes cuccom eléget csak pár kórházi holmi volt amit valószínűleg úgy vettek a többiek. A kocsiban egész végig a telefonomat vizslattam míg mellettem Danielle egy hosszú sms-t ír Liam-nak nem kéne így lennie most miattam szakítanak, miattam veszíti el Liam Danielle-t. Minden miattam van! 
A telefonom rezegni kezdett és Louis neve villant fel a képernyőn egy sms jött tőle az utolsó szóval megnyitottam természetesen.

Alig várom a ma estét ez az este mindent megváltoztat! :) Louis xx

Igen Louis ez az este mindent megváltoztat érdekes ma mindenkivel volt egy kisebb beszélgetésem ami egyben utolsó is volt, de mégse gondoltam utolsónak, ha tudtam volna, hogy a mai nap beszélek velük utoljára nem a szokásos dolgokról trécseltünk volna. Viszont így volt jó utoljára tudtam nekik segíteni az utolsó emlékeim a legfontosabbak ezek az emlékek lesznek velem Franciaországban. 

Az autó megállt és Max hátrafordult mire én bólintottam és kikecmeregtem az autóból Danielle-l együtt. A telefonomból kivettem a kártyámat és a legközelebbi kukában dobtam aztán hátra se fordulva indultam a repülőtér fele ahol rögtön az első járattal elhagyom London-t. 

-Biztos ezt akarod? - néztem legjobb barátnőmre mire felnézett a telefonjából aztán bólintott. 

-Jó móka lesz, mint egy nyaralás - erőltette arcára egy mosolyt mire bólintottam egy  hosszan tartó nyaralás. 

Becsekkolás után felszálltunk a gépre és a maradék helyre helyet foglaltunk szerencsére volt egy hely az ablak mellett így rögtön leültem oda míg mellém Danielle. Kinéztem az ablakon és még utoljára jól megnéztem London repülőterét, de ahelyett inkább a többieket láttam nem úgy mintha itt lennének a fejemben láttam Őket. Boldogok voltak. Mosolyogtak és hülyéskedtek, mint mindig. Szememet megtörölve fordultam Dani felé aki biztatóan rám mosolygott mire a fejemet a vállára hajtotta míg Ő a fejét a fejemre hajtotta.
Viszlát város, ... hiányozni fogsz angyalkám!

Sziasztok manók!
Érdekes most hamar hoztam a részt remélem nem szokjátok meg most is csak azért hoztam hamar, mert az előző rész írása közben már elkezdtem ezt a részt. Furfangos vagyok!
Direkt helyeztem így a szemszögeket utoljára akartam írni Hannah szemszögét hisz ez volt az utolsó Hannah szemszög. Ezzel a Hannah szemszöggel búcsút veszünk Hannah-tól és Danielle-től. 
Utolsó előtti rész a 2.évadból a következő részben lezárom a 2.évadot. Örültök neki? Várjátok a 3.évadot? :) 

Várom a véleményeket manók! :))xx