Chapter 11. - Az élet egy telefonhívás!

~Hannah Walker szemszöge~

Az interjú elkezdődött és a fiúkat szólították Ők megtették a dolgukat és mentek ott hagyva engem és Emmát a producerekkel és nagy mázlimra Louval és Luxxal. Mielőtt elindultak elmondták, hogy amikor hallom a nevem akkor sétáljak be én is Emmával. Vonakodva, de rábólintottam pedig nagyon is félek ettől az interjútól. Mi van akkor, ha valamit elrontok? Vagy megszégyenítem magam az egész világ előtt? Vagy mi van akkor, ha leégetem a fiúkat? Már így se szívlelnek az emberek ezután nem bírom elképzelni mit fognak gondolni rólam.
Szerencsére, hogy Lou nyugtatott amíg nem szólítottak legalább nem voltam egyedül és nem tettem magamba se kárt, mert Ő itt volt és vigyázott rám hála az égnek. Lux is el volt Emmával igaz szegény kislányom csak mosolygott Luxra, de hát még kicsi. Lux a nagy Ő irányítja. Ő lesz neki a nem létező nagy testvére.
Testvér. Ez a szó nekem annyira nem tetszik szóval felejtsük el.
 -Hát akkor Louis ismerjük be az exbarátnődet és a lányod - hallottam meg az interjús pasas hangját és egyből görcsbe szorult a gyomrom, mert most jön az én nevem. -Hölgyeim és uraim fogadják nagy tapssal Hannah Walker kisasszonyt és Louis Tomlinson kislányát!
Lou a kezembe adta a kislányom és eltátogott egy sok sikertett miközben a producer lökdösött felfelé a lépcsőn.
Amint felértem és megpillantottam a közönséget és a fiúkat minden szem rám szegeződött ami engem nagyon zavart. Legszívesebben most lefutottam volna a fenébe és bezárkóznék egy kis ládába, de ezzel csak én voltam így hisz kislányom a karomba eléggé élvezte a figyelmet. Ebből a szempontból is Louisra hasonlít.
Odamentem az interjús pasashoz kezet fogni vele akinek be is mutatkoztam és Ő is így tett szóval interjús pasas neve Jason Nem Értettem A Végét. Ez aztán fenomenális név mondhatom.
Leültem a fiúk mellé a hosszú kanapéra és vártam az engem bombázó kérdéseket. Ja amúgy mellesleg Niall és Louis mellett foglaltam helyet.
-Szóval akkor az a kislány tényleg Tomlinson? - kérdezte egyből mosolyogva Jason.
-Hát nem is Styles - nevetett Louis.
-Haver - bökte meg Harry Louist.
-Bocs ezt nem hagyhattam ki - mosolygott Louis és átvette tőlem Emmát. -Ez a kislány itt Emma Tomlinson!
-Szia Emma - integetett Jason a lányomnak mire Emma csak felkacagott. -Életvidám kislány le se tagadhatnád. Mennyi idős?
Szólalj meg Hannah ezt a kérdést neked szánták hisz minden fiú felém fordult, hogy válaszoljak. Basszus hol a hangom?
-Egy éves - köszörültem meg a torkom, de olyan halkan mondtam, hogy szerintem meg se hallották.
Még feltett egy kérdést Jason vagyis a interjús pasas aztán jöttek a rajongók kérdései hisz nekik is ezer egy kérdésük van.
-Csak Louis pénzre hajtasz azért bukkantál fel így hirtelen? Bár ez egyértelmű - olvasta fel Jason az első kérdést ami megjelent a monitoron.
Hirtelen nem tudtam köpni-nyelni se ledermedtem. Szóval ezt gondolják páran, hogy csak azért van ez, mert kell nekem Louis pénze jó nem hibáztathatom Őket, mert nem tudják és azért kérdezték meg, de akkor is ez mélyen érintett.
-Azt hiszem ez a rajongó cseppet se volt kedves kedvébe - morogta Jason.
-Semmibaj. Jól vagyok - mondtam és mindegyik fiú rám szegezte pillantását. -Azért bukkantam fel olyan hirtelen, mert rádöbbentem, hogy Emmának szüksége van az apjára. Sokáig tiltakoztam ez ellen, de napról-napra hasonlít Emma az apjára és aztán már be kellet adnom a derekam, mert nem titkolhatom tovább. Persze tudtam, hogy ezzel a hirtelen felbukkanással erre fognak sokan következtetni, hogy egy pénzéhes szajha vagyok, de nem a pénz miatt bukkantam fel, hanem a kislányom miatt, hogy ismerje az apját. Tudjátok egy anyának mindig a gyermeke az első és azért képes feláldozni mindent.
Amire befejeztem a monológom azt vettem észre, hogy az arcomon elszabadult könnyeim csorognak végig. Kezemmel megtöröltem az arcom és egy mosolyt erőltettem magamra.
-A kis beszéded után kedvem támadt felhívni az anyámat - törölgette a szemeit Jason.
Pedig nem is volt megható, hogy felhívja az anyát. Vagy talán ezt egy anya szájából más volt hallani? Nem értem.
-Szia anya - hallottam meg Zayn hangját a kanapéról aki épp telefonált. -Csak megakarom köszönni amit értettem tettél. Szeretlek.
-Ha Zayn telefonálhat én is telefonálok - húzta elő a mobilját Niall és ki is futott a teremből Zaynel együtt aki még mindig anyukájával beszélt.
-Elnézést, de nekem is van egy dolgom - mondta Liam és felállt aztán elszaladt.
-Aha nekem is - mondta Harry és el is tűnt.
Louis se fogta vissza magát Ő is egyből kirobogott.
-Azt hiszem szünet következik - mondta Jason a kamerába. -Addig is mindenki hívja fel az anyukáját.
Leálltak a kamerák és a nézők egyből a telefonjukkal babráltak ahogy a producerek és mindenki.
Felálltam a helyemről és lesétáltam oda ahonnan jöttem vagyis Louhoz aki szintén telefonált.
-Szeretlek és köszönöm, hogy vagy nekem - mondta Lou miközben Luxt tartott karjába. -És Lux is szeret.
Hirtelen pánik roham kapott el. Hol van Emma?
Aztán megláttam Louist a háttérbe aki épp telefonált kezébe Emmával. Húh már megijedtem.
-Szép beszéd - szólított meg Lou.
-Köszi, de nem annak szántam csak vallomásnak - mondtam mosolyogva.
-Fél világot meghatottad ezzel a vallomással - mosolygott.
-Aha én is meglepődtem, hogy most mindenki az én vallomásom után épp az édesanyával beszél - mosolyogtam rá.
Még társalogtunk Louval erről-arról aztán ismét visszahívtak, hogy folytatódjon a műsor.
Kérdésekkel bombáztak és most már sokkal kedvesebb kérdések is jöttek. Persze azért még páran nem adták fel és oda-oda csíptek ahol nekem fáj, de próbáltam jól megválaszolni azokat a kérdéseket is. A kedvenc kérdésem azok voltak amiket Emmáról kérdeztek sőt Emmát mindenki csak dicsérte, hogy milyen cuki kislány szóval a kislányomat egyből megkedvelték. Tuti Louis miatt.
A kérdések után még váltottunk párszót Jasonnel aztán befejeződött a műsor.
-Jó voltál - mosolygott Liam.
-Kár volt izgulnod - bólogatott Niall.
-Nézd a kezem - emeltem magasba a kezem ami remegett, mint a kocsonya. -Még mindig izgulok és erről nem tehetek ez családi vonás gondolom.
-Ezen nevettem mindig, hogy remeg a kezed - kuncogott Louis én meg jól vállba vágtam. -Hé gyerek van nálam!
Igaza volt hisz Emma a karjaiba van és ott az a szabály, hogy aki kezébe van a gyerek azt nem lehet bántani. Megszegtem, de hát a szabályok azért vannak, hogy megszegjük Őket. Nem? A pokolba is, de.
-Kellet neked belepofáznod - mondta Zayn.
-Így van - mosolyogtam.
-Szabály sértő! - duzzogott Louis.
-Amúgy nálunk alszol? - rebegtette a pilláit előttem Niall
Olyan kiskutya szeme van lehetetlen neki nemet mondani.
-Ha van egy üres szobátok - mondtam.
-Van egy vendég szobánk - ugrott fel Niall és szorosan a karjaiba zárt, és úgy ugrált velem. -Lesz vacsora és holnap reggeli is!
-Ha meghalok nem leszek - nevettem és Niall egyből elengedett.
Niallra mosolyogtam aztán Louis felé léptem és kivettem a kezemből az ott pihenő bájos kislányt és a magasba emeltem, hogy kivillanjon az édes kis mosolya.
-Menjünk - igazítottam meg a kezembe Emmát.
A fiúk egész úton hülyéskedtek és Emma kézből kézre járt olyan volt, mint egy kis labda akit ide-oda passzolnak, de a kislány elég jól élvezte. Louval egész úton beszélgettünk a gyerekeinkről és ez jó volt, hogy valakivel erről is beszélgethettek, de mégis rettentessen hiányzik legjobb barátnőm akit mostanában kicsit elhanyagoltam pedig, ha Ő nincs akkor még mai napig nem ismerné Emma az apját. Amint a fiúk házához érünk fel kell hívnom, hogy bocsánatot kérjek tőle.
Amikor megérkeztünk a fiúk egyszerre pattantak  ki a kocsiból és futottak be a házig. Most vagy versenyeznek, vagy félnek, hogy lencse végre kerülnek. Ha versenyeztek akkor remélem a kislányom annak a kezébe volt aki nyert legalább neki is legyen öröme ebbe a gyerekes versenybe.
-Lux - kiáltott Lou rakoncátlan kislányára.
-Nem érek rá - mosolygott és futott az ajtóhoz ahol keresztapja várt, és amint odaért egyenesen a nyakába ugrott.
-Annyira neveletlen és hidd el Emma is az lesz - mosolygott Lou.
-Nem lepődök meg rajta, mert Louis lánya - mosolyogtam.
-És hidd el átveszi majd Niall kaja szokásait is - mondta.
-Oh istenem akkor igazi házi asszonynak kell lennem - kuncogtam.
-És Zayn egoizmusát - folytatta tovább.
-Uram atyám  - csóváltam a fejem nevetve mivel elképzeltem Emmát ahogy Zaynnel nézik egymást a tükörbe.
-És Harrytől is elfog csenni egy kis huncutságot - mosolygott Lou.
Erre nem mondtam semmit, mert Harryvel nem éppen volt jó a viszonyunk sőt egyenesen utált engem.
-És ne feledd azt se el, hogyha sokat tölt Liammel Emma akkor igazi rendmániás lesz ami lehet, hogy magába jó, de majd rájössz - mondta mivel rájött, hogy a Harrys részre nem mondtam semmit így csak megpaskolta a vállam.
Beértünk a házba ahol már állt a bál. Lux a kanapén ugrált miközben Zaynnel táncoltak valami idétlen zenére ami a tévéből szivárgott. Niall csak párnával és egyéb dolgokkal dobálta a két táncos lábút amíg Harry épp a távirányítót használva énekelte a zenét. Liam, Louis és Emma meg figyelte Őket és pontozta Őket. A pontszámok nem voltak túl magasak, mert csak egy egyes volt és egy tízes.
-Jössz a balfékekhez? - kérdezte Lou, mert látta, hogy teljesen ledermedtem.
-Igen csak fel kell hívnom valakit - makogtam. -Egy pillanat.
Megindultam az emelet felé és az egyik szoba csak úgy benyitottam. Amint beértem a szobába rájöttem ki szobájában vagyok hisz csak egy embernek van kitömött galambja. És a szoba bűzlött Louis parfümjétől amit ma magára fújt. Magamba beszívtam a parfüm illatát és egyből kikaptam kis táskámból a mobilom és nem foglalkoztam tovább Louis dolgaival és illataival pedig anno illata volt a megnyugvás nekem. Az idők változnak csak sajnos az érzelmek nem főleg, ha van egy közös gyereked vele.
Leültem Louis rendetlen ágyára és a telefonkönyvből egyből kikerestem Lexy számát aztán rányomtam a hívás gombra.
Talán az ötödik kicsöngésre vette fel, de már magam se tudom, mert nem számoltam.
-Szia mi van veled? Miért nem vetted fel előbb? Zavarlak? - tettem fel a kérdéseim.
-Jaj, de aggódik valaki - mondta a telefonba egy hang ami biztosan nem legjobb barátnőm hangja volt. -Itt vagy még kedveském? Megnémult a kicsi Hannah?
Ki ez? És honnan ismer? És miért van nála Lexy mobilja? Mi történt?
-Tudod nem szokás csendben lenni a telefonban kedveském - mondta vidáman és ekkor leesett ki Ő.
Nem hallottam sokszor a hangját, de megjegyeztem a hangját. Tudom ki Ő, de nem tudom mit keress nála legjobb barátnőm telefonja.
-Hol van Lexy? Mit csináltál vele? - szólaltam meg.
-Oh van hangod már féltem - mondta gúnyosan. -Nos tudod minden kérdésnek ára van.
-Mit akarsz? - kérdeztem.
-Tudod te azt nagyon jól - válaszolt.
-Mond és megteszem csak áruld el, hogy hol van a legjobb barátnőm és mit csináltál vele!
-Tűnj el az életükből és vissza se gyere! - morogta. -Amint ezt megteszed épségbe találod legjobb barátnődet, de amíg nem hagyod Őket békén nem ígérhetek semmit.

Amit mondott hirtelen a földre csúsztam és a telefonon is ki esett a kezemből. Szóval amíg nem teszem meg amit kér tőlem addig bármikor megölheti Lexyt és ki tudja mire képes még. Mi van akkor, ha képes a szüleimet is belevenni a dologba? És, ha képes Lexyt bántani akkor talán Emmát is. Na azt nem. Nem hagyhatom, hogy bármi baja essen a gyerekemnek az én véremnek akit kilenc hónapig az szívem alatt hordtam. Esküszöm ez őrült! És egy őrült bármire képes még egy ártatlan 1 évest is képes megölni, ha pusztán fenyegetés kép elrabolta legjobb barátnőmet. Én csak azt akartam, hogy Emma megismerje édesapját és bumm veszélybe sodortam a szeretteim. Micsoda buta szőke liba vagyok én.

Elérkeztünk hát ide is ami egy egészen jó nappal kezdődik, de a vége átmegy a rossz dolgokba. Nem is tudom mit mondhatnék erre a fejezetre, mert még magam se tudom mit hoztam ki belőle hisz nem épp így terveztem amikor elkezdtem írni, de bumm ez lett belőle. 
Van tippetek, hogy ki van a telefon másik felébe?
Bárki lehet az a személy és akárki is az a személy teljesen felforgatja a szereplőink életét. Kezdem kicsit sajnálni Őket.:c Hogy lehetek ilyen gonosz velük? 
Emma Tomlinson ez így olyan jól hangzik még mindig. Aki Emma team az mondja azt, hogy igen!
Remélem tetszett nektek ez a kis szösszenet ami meglehetősen rövidre sikerült!
Hagyjatok ám magatok után nyomot.:P

 Eva H. xxx

Chapter 10. - Álmatlanság éjszakája

~Louis Tomlinson szemszöge~

Az érzés, hogy újra magam mellette tudhatom a kislányom az a legjobb érzés, de viszont a legfárasztóbb. Ti tudtátok, hogy fárasztó apának lenni? Persze jó is, de ha van egy gyereked akkor az alvás vagy a sima pihenés maximum 2 perc, de még azzal is sokat mondok. Akkor tudok egy kicsit is pihenni amikor Emma is alszik ami csak ebéd után van és a rekordja eddig 20 perc. Ez a gyerek rohadtul nem szeret aludni és ebbe nem hasonlít rám a kislányom, mert én ennyi idősen sőt még most is élek-halok az alvásért, de Emma meg inkább hisztizik, minthogy aludjon. Szerintem Zaynel össze kéne zárni még Zayn szeret nagyon is aludni és hát, ha Emma is átvenné Zayn szokását, de olyan Isten nincs.
Én szeretem a kislányomat, de aludni is szeretek és egy gyerekkel nem megy az alvás. Bezzeg az első közös esténken aludt, mint a bunda csak már korán felkelt, de aludt. És Hannah azt mondta előző este semmit sem aludt és most ebéd után se akart aludni. Mi van ezzel a gyerekkel? Tuti kicserélték az ufók amiről Niall hadovált.
-Nem vagy álmos? - bökött oldalba Niall és egy baromi nagyot ásított. -Mert én álmos vagyok!
-Még egyszer ásítani mersz - ásítottam én is na igen ezért utálom, ha ásítanak, mert én is ásítok. -Kérdezd meg Emmától nem-e álmos, mert már szerintem mindenki álmos kivéve a kislányom nem alszik!
-Én azért aludhatok? - kérdezte ártatlanul Niall.
-Én nem alszok te se - mordultam rá.
Fáradtan ingerült vagyok huh ez gáz.
-A te lányod miatt szívunk mindannyian ez nem érvényes - duzzogott Niall.
-A ti keresztlányotok miatt szívok ez kurvára nem érvényes!
És újra csendben maradtunk kivéve Emma sírása nem halkult miközben az anyja fel-alá járkált vele. Már szédültem a folytonos járkálástól, de legalább a szédülés eltereli a figyelmem, hogy mennyire fáradt vagyok. Na remek újra eszembe jutott...
-Mi lenne, ha elmennénk kocsikázni? - forgatta az ujjain a kocsi kulcsot Liam.
-Már többször elaludt autóba - mondta Hannah.
-Mehetünk - ugrottam fel és indultam kifelé.
Amint kinyitottam az ajtó minden sötét volt egyedül az utcai lámpák fénye világított és, ha ez nem lenne elég az ajtóba állt éltem szerelme vizes hajjal. Hány óra van? Esett az eső? Vagyis esik az eső? Kérdések cikáztam a fejembe és csak bámultam egy nagy barna szembe.
-Hova mentek? - törte meg a csendet Eleanor.
-Emma nem alszik így elvisszük kocsikázni ott általában elalszik - mondta mögöttem Liam, mert megszólalni se tudtam.
-Itt van? - kérdezte mire én bólintottam és hátrapillantottam ahol ott állt Hannah kezébe a lányommal hát mi se mondjak amikor visszanéztem Eleanorra nem tetszett neki, hogy Hannah is itt van. -És Ő?
-Én is örülök, hogy látlak - szűrte a fogai közé Hannah.
-Ne kezdjetek veszekedni kérlek most ne, hogy sír még Emma is - mondtam mindkettő lányra nézve.
-Nem is állok le egy szőke kurvával veszekedni - köpte a szavakat El Hannahhoz.
-Oh, ha én kurva vagyok akkor te mi vagy drágám? - mordult rá Hannah.
Átvettem Emmát Hannahtól és a kocsim felé vettem az irányt otthagyva Őket. Egy dolgot megtanultam az pedig nem más, hogy nem a lányom előtt fognak trágár módon beszélni neki ehhez semmi köze.
Betettem Emmát az ülésbe és biztonságos be is csatoltam, és rácsuktam az ajtót. 
Visszafordultam a többiek felé akik mindvégig engem figyeltek.
-Emmának ehhez semmiköze, hogy ti csúnyán beszéltek Ő még kicsi nem kell megtanulni, vagy majd holnap első szava az lesz, hogy kurva. Milyen jó is lesz nem Hannah? Vagy El neked mi volt az első szavad csak nem az, hogy ribanc? - tört ki belőlem minden már szinte kiabálva.
-Hú Louis az érett felnőtt - kuncogott Liam mögött Niall.
-Niall komolyan? Most kellet ezt? - nézett hátra Liam.
-Ilyen alkalmak ritkán vannak - tette védekezőbe a kezeit Niall.
-Mindegy aki akar jöhet velem még két ember befér az autómba, de csak kulturáltan jöhetnek és halkan - sóhajtottam.
-Az anyja vagyok - mondta Hannah és elindult, hogy beülhessen az autómba Emma mellé.
-Valaki még egy hely van? - kérdeztem.
-Itt megvárlak - mondta Eleanor és beviharzott a házba.
-Figyelünk rá - mondta Zayn.
Beültem a vezető ülésbe és el is indítottam az autót. Nem volt semmilyen cél csak körbe jártam az utcákat és addig vezetettem amíg Emma végre el nem alszik. És nem aludt, de nem adtam fel, ha kell reggelig kocsikázom itt, de akkor se fog ki rajtam egy 1 éves kislány.
Az egész kocsiba csend volt egyedül Emma sírását hallottuk.

***

A nap feljött egészen reggelig kocsikáztam, de Emma egyszer se aludt el én meg rosszabb vagyok, mint egy halott. Akinek van gyermeke az tudja milyen érzés egész éjjel nem aludni, de aki meg külsősként nézz engem csak kinevet, mert nem tudják milyen nehéz egy gyerekkel. Hát azok kapják be egyszer megtudják Ők is milyen nehéz egy gyerekkel. 

Beálltam a felhajtóra és csak magam elé meredtem. Semmi energiám nem volt semmire se csak beakarok menni a házba és aludni.

Hátrapillantottam és Emma csak itta tejét miközben mosolyog míg édesanyja az ülésének támaszkodva alszik, de még álmába is védi a kislányát. Amikor Emma elvette a szájától a cumisüvegét csak egy nagy mosoly terült el az arcán. Komolyan ez a gyerek nem álmos? Nem alszik, de mosolyog. Én, ha nem alszok akkor hulla vagyok, mint most is, de Ő.

Ujjammal megböktem Hannaht amire Ő feleszmélt és egyből lányára nézett.

-Aludt? - kérdezte.

-Nem, de azt hiszem te eléggé jól aludtál - morogtam.

-Bocsi - mondta.

-Semmibaj csak menjünk be és hadd aludjak - legyintettem és kiszálltam az autóból.

Megvártam amíg Hannah is kiszáll Emmával a kezébe az autóból aztán együtt besétáltunk az ajtón. 

A házba túl nagy volt a nyüzsgés így felakartam osonni feltűnés mentesen a lépcső, de tervem meghiúsult.

-Remélem csak átöltözni mész és készülődni, mert interjúra kell mennünk - szólt utána Harry.

-Az ma van? Nem szeretnétek nélkülem menni, mert egész éjjel semmit nem aludtam, hanem vezettem - fordultam meg. 

-Az a te bajod apuci - cukkolt Harry.

-Jönnöd kell, mert most mondod el, hogy Emma a lányod szóval Hannah ti is jöttök - jelent meg Liam.

-Basszus már - rúgtam arrébb egy földön heverő pólót.

-Rendben teszem magam - sóhajtott Hannah és átadta Emmát Liamnak aztán felbattyogott az emeletre gondolom a fürdőbe. 

-Te is mehetsz, mert mindjárt itt a kocsi - mondta Harry.

Duzzogva felvágtattam az emeletre egyenesen a szobámba és leültem az ágyamra. Ha mondták volna a fiúk tegnap este, hogy ma interjú akkor nem kocsikáztam volna egész éjjel Emmával, hogy elaludjon. Most mindenki elé kell állnom álmos fejjel és, ha én álmos vagyok akkor ingerült is szóval, ha valaki beszól nekem interjú közben könnyen lehet, hogy neki megyek az illetőnek ezért se kéne menne. Fáradtan egy elmebeteg állat vagyok még magam is bevallom ezt.

Muszáj lesz felállnom és lezuhanyoznom aztán valamilyen ruhadarabot magamra rángatni. Muszáj lesz elkészülnöm bármennyire is fáradt vagyok.
Bevonultam a fürdőszobámba gyorsan lekapkodtam magamról a ruháim amiket csak a földre dobtam és beálltam a zuhany kabinba.Megeresztettem egy kicsit meleg, de kicsit hideg vizet, hogy felkeltsem magam, de teljesen sikertelenül, mert majd nem elaludtam zuhanyzás közben. Már-már csukódtak le a szemeim, de aztán mindig észhez tértem sikeresen.
Amint eleget áztattam magam  és jól megmostam magam kiszálltam a kabinból és a fehér törölközőmért nyúltam amivel megtöröltem magam aztán derekam köré tekertem. Beálltam a tükörbe ahol egy fáradt fickó tekintett vissza rám aki most éli a nehéz időszakát. Úgy nézek ki, mint egy házas férfi akinek most született meg az első gyereke. A második rész igaz is, de házasnak még nem mondhatom magam és egy ideig nem is leszek házas.
Kimentem a fürdőszobából és egyenesen a szekrény elé álltam onnan is kiemeltem egy elegánsnak mondható hétköznapi öltözéket. Nem öltöny volt, de mégis elegáns. Bár Barney Stinson tuti öltönyt aggatna rám, de ki kell ábrándítsam utálom az öltönyt.
Felvettem a ruhámat aztán visszamentem a fürdőbe beállítani szanaszét álló hajam. Kicsit kezd hosszú lenni majd említenem kell Lounak. Amint végeztem a hajammal befújtam magam az igen drága férfi parfümömmel amit karácsonyra kaptam a fiúktól. Beálltam a tükör elé és elégedetten megnéztem maga, hogy most már sokkal jobban nézek ki kívülről.
Kisietem a szobámból egyenesen le a lépcsőn a többiekhez.
-Uh micsoda gavallér lettél hirtelen - nevetett Lou amikor meglátott.
-Jaj, de vicces valaki. Te minek jöttél? Miért nem pihensz? - ültem le a kanapéra a többiekhez.
-Elhoztam Luxot és arra gondoltam megyünk veletek - mondta Lou.
-Louis - ugrott az ölembe Lux.
-Mizu nagy lány? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-Cuki a kislányod - mosolygott Lux.
-Mivel rám hasonlít.
-Ha rád hasonlítana akkor bányarém lenne - mondta Lux és kiszállt az ölembe aztán anya ölébe ült.
-Nem hiszem el, hogy ilyen dumái vannak - dőltem hátra.
-Rossz keresztapja van - mosolygott Lou és magához ölelte kislányát.
-Mindenki engem hibáztat szerintem Niall rontotta el - morogta Harry.
-Te keresztlányod haver - mondta Niall.
-Mielőtt Harry és Niall vita lenne induljunk - jött be a nappaliba Liam Emmával a kezébe, de amint meglátott átadta nekem a kislányt.
Amikor felálltam, hogy átvegyem a kislányt Hannah jött ki, de most más volt sokkal gyönyörűbb volt. Egy rövid sárga egybe ruha volt rajta, a hajába egy fehér virág csat volt és alul a haja göndör volt. Egy kevés smink festette arcát amitől jobban kiemelte az arcát, de szerintem smink nélkül gyönyörűbb. Na kuss Louis már beteges a volt barátnődről ilyeneket mondani aki a gyermeked anyja szóval jobb, ha hallgatsz neked ott van Eleanor és ezt csak a fáradtság miatt mondod!
Feleszméltem és már csak rám vártak az ajtóba, hogy elinduljak így én is elindultam kilépve a házból, hogy beülhessek a nagy személyes autóba. Nem szeretem limuzinnak hívnak az olyan kihívő.
Egész úton próbáltam valamennyire pihentetni a szemem és nem, nem az nem alvásnak számít. Na jó egy nagyon pici alvásnak számít.
-Louis minden rendben? - térített észhez Liam.
-Igen csak legyen túl ezen és utána hadd menjek haza aludni - mondtam.
-Megérkeztünk akkor igyál egy kávét az automatából az helyre ráz kicsit adás előtt - adta az ötletet Liam.
-Igaz kávéra van szükségem - egyeztem bele.
-Nekem kajára - szólt bele Niall.
-Neked van gyomrod? Most reggeliztél 8 palacsintát - kérdezte Zayn furcsán nézve Niallre.
-Az 10 palacsinta volt, hogy kijavítsalak és igen van pocakom - fogta meg a hasát Niall, hogy bebizonyítsa van pocakja vagy mije.
-Feneketlen bendőd van Niall - forgatta meg a szemét Zayn.
-Akkor Niallnak két feneke van? Hisz azt mondtad a gyomrába is van feneke, de alapból hátul is van neki egy - értetlenkedett Harry.
-Harry ne légy hülye - forgatta meg a szemeit Liam.
-Igen Harry ne légy hülye, mert az Louis - mosolygott Niall.
-Hé - szólaltam fel nevem hallatára.
Amire Niall mondhatott volna valamit már meg is érkeztünk.  Szépen sorba kimásztunk a kocsiból a sikítozó tömegbe.  Honnan a fészkes fenéből tudják a rajongók, hogy hol vagyunk?
Amikor kiszállt Hannah a kezébe a lányommal minden rajongó furcsán nézett a lányra és láttam pár rajongót akinek egyáltalán nem tetszett, hogy itt van Hannah. Vajon mi lesz, ha megtudják, hogy van egy közös gyerekem az ex-emel? Kitör a harmadik világháború az biztos!
Amíg be nem értünk az épületbe addig folyton tették fel a kérdéseket, hogy "mit keresett itt Hannah Walker?" és, hogy "ki a fene az a gyerek?" én meg próbáltam kikerülni a kérdéseket és csak elsétáltam mellettük persze egy-két rajongónál megálltam és készítettem képet velük ami jó érzéssel töltött el amikor az arcukra néztem. És nekem csak egy kérdésem volt hozzájuk ami már régóta bennem volt, de sose kérdeztem meg, mert erre talán Ők se tudtak volna tökéletes választ adni így nem lövöm le a poént azzal, hogy elmondom a kérdésem, mely a rajongókhoz szól.
-Gyere Louis - szólított meg Paul. -Elfogtok késni a fiúkat már betessékeltem.
-Csak még vele készítek egy képet - mondtam és gyorsan meg is csináltam a kedves kis barna hajú kislánnyal a képet aki hálálkodva eltátogott nekem egy "szeretlek"-et természetesen szipogva. Amikor látom, hogy mit hozok ki a rajongókból, hogy miattam sírnak szívesen átölelném Őket, de ott az a hülye kordon és nem lenne tisztességes, ha egyet megölelek, de a többit nem.
Paul az ajtóba várt már így odasiettem hozzá, hogy én is belépjek.
-Azt hittük sose érsz be - mondta Liam.
-Csak annyira aranyos volt egy pár rajongó és amikor megláttam Őket sírni ami miatt, hogy látnak minket kötelességemnek láttam megállni és fotót készíteni velük - mondtam.
-Van pár rajongó aki cuki - mosolygott Niall.
-És van egy pár aki durva - mormolta lehajtott fejjel Hannah.
-Mi történt? - kapkodtam a fejem mindenki felé magyarázat miatt. 
-Volt egy pár rajongó aki elküldte szépen mondva Hannaht a fenébe és a lányodat is - morogta Zayn. -Utálom az ilyen rajongókat!
-Nem lesz baj Hannah - léptem a szőkeség és megfogtam a vállát.
-Túl élem - nézett fel a lány rám.
-Emma? - böktem a kezébe fekvő kislány felé.
-Úgy néz ki elaludt - mosolygott rá a lányára.
-Ilyenkor tud aludni - mosolyogtam kislányomra aki csak kapaszkodott édesanyába.
Egy biztatott pillantást vettem még egyszer a szőke hajú lányra aztán kijött egy pasas aki ránk várt és tudtam, hogy itt az idő.
-Minden rendben lesz - mosolyogtam rá aztán elindultunk a fiúkkal a férfi után.

Én imádom ezt a blogot írni, mert tényleg egy olyan történetet amivel nem mindennap találkozik az ember hisz én magam találtam ki és még jó magam se láttam olyan blogot ahol Hannah Walkerről írnak. És ezzel nincs is baj, hogy én írok nektek. A probléma ott kezdődik, hogy nincs komment pedig többen kattintgatok az oldalra és olvassátok sőt a faliratkozóm száma is nőtt, de visszajelzés nincs. Semmi.
Elszomorodtam, de túléltem és attól nem hagyom abba a blogot, mert nem lényegesen a komment csak jól esne egy-két kedves szó vagy valami amit hozzáfűzné a bloghoz.
Mindegy hát, ha most sikerülni fog akkor amikor elolvastad a részt aztán ide az én kis segély kiáltásomat olvasod és megszánsz. Hátha.
Jó olvasást bébik!<3