2015. december 30., szerda

Season 2 Chapter 16 - "Nagy napok"




Say something

Fogalmam sincs hogyan és miért feküdtem le Hannah-val, de mikor megtörtént és utána a mellkasomon pihentette fejét akkor bizonyosodtam meg, hogy a múlt örökké megmarad és azt sose fogom tudni elfelejteni már csak Emma miatt se. A érzéseim felerősödtek a történtek után és már biztosra tudom mit akarok. Vele akarok lenni, egy családot akarok alapítani Hannah-val és a lányommal, velük akarom letölteni az életem hátralévő részét, mert a tudat, hogy Hannah nincs a közelembe és nem csókolhatom meg az megőrjít. Akaratlanul is újra, meg újra beleszerettem pedig ami volt köztünk annak már jó pár éve mégis újra érzem azt a szikrát amit régen éreztem. Újra megdobbantja a szívem, újra mosolyt csal az arcomra kislányos kacagás és mellette úgy érzem van értelme az életemnek. Másnak érzem magam nem egy énekesnek, hanem egy átlagos családos apukának emlékszem régen is mellette éreztem magam a legszabadabbnak. Azt nem tagadom, ha nem lépett volna újra az életemben talán sose törtek volna fel az érzéseim, de megtörtént és most vagyok a legboldogabb.

-Izgulsz már? - szólított vissza a valóságba egy bársony hang, de mégse az a hang amit hallani akarok most. Körülnéztem és a szobámba voltunk miközben Eleanor a szekrény pakolása közben mosolyog rám.
-Tessék? Miért izgulnék? - ráztam meg a fejem és oldalra fordított fejjel fordultam Eleanor felé.
-Hát az esküvő Louis már csak két nap - amikor kimondta azt a szót egész testem megfeszül és akkor tudatosul bennem, hogy mit is tettem. Eljegyeztem egy olyan nőt aki iránt semmiféle szerelmet nem érzek mégis a szíve alatt a gyermekemet várja.
Azt hiszem ideje felbontani ezt az eljegyzést.
-Eleanor - fogtam meg a kezét mire kérdően rám nézett. -Beszélnünk kell - ennél okosabbat nem is mondhattam volna gratulálok magamnak. Ezzel a kijelentésemmel még jobban fokoztam benne a kíváncsiságot és a aggodalmat amit elkéne kerülnie már csak az Ő állapota miatt.
-Mi a baj Louis? Megijesztesz - kapott gyorsan gömbölyödő pocakjához mire kifújtam a levegőt és próbáltam összeszedni a bennem rejlő szavakat amiket most készülők neki elmondani.
-Elakarod halasztani a húgod miatt - szegezte a földre a pillantását szomorúan ami nem is lenne rossz ötlet hisz Lottie lehetne egy oka annak, hogy késeltessük ezt az esküvőt, de az a nagy probléma, hogy nem az Ő  oka, hanem az én érzéseim és nem halasztani akarom. -Csak tudod szerintem Lottie-nak jót tenne ez az esküvő hisz már jobban néz ki Niall mellett, kezd felejteni - nézett fel rám mosolyogva mire bólintottam hisz igaza van sokat köszönhetek Nialler-nek aki kihúzza a húgocskámat a gödörből.
-Eleanor másról akarok beszélni - szólaltam meg ismét mire újra oldalra billentette a fejét.
-Leakarod mondani? - esett kétségbe mire összeszorítottam a szemeimet aztán bólintottam aminek hatására Eleanor-ból egy aprócska sikítás hallatszott és mire kinyitottam a szemem Ő már a földön feküdt így gyorsan letérdeltem elé és elkezdtem keltegetni, de semmi.
-Eleanor? Eleanor nyisd ki a szemed - ráztam meg a vállánál fogva, de semmi aztán az arcát kezdtem elsimogatni. -Kérlek - könyörögtem és éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel hisz nem csak Eleanor miatt aggódom, hanem a gyermekem miatt aki a hasába semmit se sejt az egészről csak annyit, hogy baj van és Ő is kétségbe van esve. Úristen túl sokszor láttam a Nicsak kibeszél filmet!
Megemeltem és az ágyamra fektettem aztán gondosan betakartam és rögtön rohantam a többiekhez segítségéért persze a lépcsőn majdnem elbotlottam, de nem számít most jobban érdekel a gyermekem aki még meg se született.
-Lou minden rendben? - kérdezte meg elsőként Liam miközben idegesen ütögettem a számokat a telefonban, de teljesen lehetetlen, hogy jó számot ütök hisz a kezem remeg, mint a kocsonya.
-Hé mi a baj? - kapta ki a kezemből a telefont Hannah.
-Eleanor.. a baba és... ajjhh - dadogtam össze-vissza miközben a telefonért nyújtózkodtam.
-Mi van velük? - kérdezte Lex nem törődő stílusban.
-Orvost kell hívnom sürgősen szóval kérlek add a telefont - nem törődtem Lexy-vel túlzottan pánikba estem, ha történik valami a gyermekkel akkor azt sose bocsájtom meg magamnak.
-Majd én hívok neked egy dokit te nem vagy jó állapotban - fogta meg a vállam együtt érzően Hannah és már tárcsázta is a számot. Nem tudtam oda figyelni mit mond az orvosnak mivel a többieknek meséltem el mindent ami történt igaz nem igen érdekelte Őket, hogy mi van Eleanor-ral, de megértettek mennyire fontos nekem az a csecsemő. -Azonnal jön a doki - tette le a telefont Hannah mire köszönetképen biccentettem aztán az emelet felé kezdtem mutogatni mire mindenki bólintott és már futottam is vissza az emeletre.
Amikor felértem a lépcsőn hirtelen megtorpantam és a tornác tetejéről hallgatóztam.
-Azt hiszem ennyi volt - ült le csalódottan Hannah.
-Ne add fel királylány - biztatta a mellette ülő Niall mire a szőke hajú lány a vállára hajtotta a fejét.
Ismét helytelenül cselekedtem és bármennyire is ragaszkodom Hannah-hoz nem hagyhatom el Eleanor-t azt hiszem amit felépül én elveszem feleségül már csak a gyermekünk kedvéért hisz mellette nincs senki nem úgymint Hannah mellett. Boldogabb lesz nélkülem hisz mellette lesznek a többiek és még azt is elfelejti, hogy a világon vagyok.
Sóhajtottam és megfordultam, hogy a szobám felé lépjek és amint beléptem az ágyamon úgyanúgy feküdt ahogy itt hagytam. Az ágyamhoz léptem és amíg vártam az orvost leültem az ágy szélére és megfogtam Eleanor hasán pihenő kezét.
-Ígérem neked sose hagylak el csak ne legyen bajotok - suttogtam leginkább magamnak mivel nem hiszem Ő most hallja a szavaimat, de talán jobb is így. Remélem elfelejti azt is ami miatt összeesett hisz nem akarok arról több szót váltani, mert meggondolnám magam és újra ez történne. Csak ne essen bajuk kérlek istenem!

***

Az orvos szerint a baba épsége miatt jobb, ha nem terheljük Eleanor-t sőt elkerüljük minden csalódottságtól és feszültségtől, hogy a babával és vele minden rendben legyen. Persze Hannah-nak elmeséltem mindent így Ő bátorított, hogy tegyem azt amit jónak látom vagyis vegyem feleségül Eleanor-t. Hihetetlen mennyire megértő és törődő típus így attól a naptól befejeztük amit valaha is elkezdtünk. Igaz könnyes szemekkel búcsúztunk el, de még utoljára egy szenvedélyes csókot hintettem ajkaira aztán az arcáról is lecsókoltam sós könnyeit. Nem akarom, hogy szomorú legyen miattam így én ezt kértem tőle. Sose fogom tudni elfelejteni ezt a csodálatos lányt!
Hirtelen feleszméltem mikor a húgom véletlen túlzottan meghúzta a nyakkendőm. 
-Hé Lotts, ne ölj meg - szóltam rá miközben megigazítottam. 
-Hupsz bocsi - mondta bűnbánatosan. 
-Ne érezd magad szarul hisz nem a te hibád én kértelek téged - fogtam meg Lottie mindkét vállát mire felnézett rám és mosolyogva bólintott. Amióta Londonba jött azóta javult az állapotba bár inkább azóta, hogy Niall beszélgetett vele azt hiszem neki nyílt meg a legjobb, de örülök neki, mert mosolyog az én kishúgom. Könnyebb lesz a költözés. 
-Miután elveszed Eleanor-t mi lesz? - kérdezte oldalra bólintott fejjel és elkezdte a nyakkendőm igazgatni újra. 
-Elviszem nászútra aztán elköltözünk - nincs titkom a húgom előtt így ezt Ő is remekül tudta mégis elszomorodott ismét a szavaim hallatán. -Húgi ne légy már szomorú a srácok itt lesznek veled és én is átjövők majd nap, mint nap - öleltem magamhoz a vállánál fogva mire a fejét a fehér ingem közé bújtatta. 
-És Emma? - nézett fel mire a fejemet hátrabillentettem. 
-Itt lesz neki Hannah és ti - válaszoltam pedig ez rohadtul nem elég egy három éves kislánynak és nekem se. Minden napomat vele akarom tölteni, de ez lehetetlennek bizonyul hisz a többiek nincsenek jóba Eleanor-ral ismeretlen okok miatt. 
-Az apja is kell neki egy életre nem átmenetileg - rázta meg a fejét miközben elhúzódott tőlem. -Tudom mire gondolsz tesó, de beszélgettem a többiekkel és, ha azon múlik mi elviseljük Eleanor-t azért, hogy ne hagyd el a lányod - folytatta mire oldalra billentettem a fejem, de Ő csak rám mosolygott. Ez az a mosoly aminek anya a mai nap folyamán örülni fog.
-Meglepetés - törtek be a többiek nevetve mire hirtelen Emma szaladt a karjaimba és gyorsan fel is emeltem, hogy magamhoz ölelhessem ezt a kis rosszcsontot.
-Itt maradsz? - kérdezte csillogó szemekkel. 
-Nászajándéknak szántuk, de Lottie elkotyogta - szólt bele nevetve Zayn mire a húgom kinyújtotta rá a nyelvét. 
-Köszönöm srácok, ha tényleg ezt akarjátok - szólaltam el mosolyogva mire mindenki szaporán bólogatott. 
-Egy banda vagyunk - szólalt meg Liam mire bólintottam. 
-Akkor azt hiszem ez eldöntve - vonta meg a vállam mire Emma átkarolta a nyakam és mosolyogva ölelt magához. Megpusziltam a feje tetejét és szeme sarkából Hannah-ra tekintettem aki mosolyogva figyelt minket mégis a szemei szomorúságot tükröztek annyira utálom ezt. Hannah-ra mosolyogtam mire Ő szégyenlősen lehajtotta a fejét és a kósza szőke tincsét a füle mögé tűrte. Bárcsak vele lehetnék és épp Ő készülődne Eleanor helyet az esküvőnkre.... álmodj, Louis.  
-Bocsi Lou, de készülődni kell - lépett felém Danielle és kivette a kezemből Emmát. -Ma van a nagy napod - bólintott mire én egy nagyot sóhajtottam és a lányok kivonultak a szobámból egyedül a fiúk maradtak bent akik már nagyjából készen voltak.
Megigazítottam a nyakkendőm aztán a székről elvettem a zakóm és belebújtam aztán a tükörhöz léptem és az utolsó simításokat végeztem el.  Megigazítottam a hajamat és begomboltam a zakómon a gombokat aztán egy nagy sóhajtással jeleztem kész vagyok.
-Szép munka, haver - mutattam fel mindkét kezemnél a hüvelyk ujjam mire a többiek mögöttem nevetni kezdtek.
-Szóval tőled tanulta - állapította meg Liam.
-Nem - ráztam meg a fejem. -Én tanultam tőle - vontam meg a vállam mosolyogva mire mindannyian bólintottak.
-Amúgy biztos ezt akarod? - kérdezte Zayn mire felé fordultam.
Őszintén? Nem. 
Viszont nem számít, hogy én mit akarok, hanem a baba épsége számít és, ha ahhoz az kell, hogy elvegyem Eleanor-t akkor megteszem, nincs más választásom. Igaz ezzel a cselekedetemmel elvesztem azt a lányt akit szeretek és aki viszonozza, de áldozatot kell hoznunk különben is van egy tervem.
-Igen, biztos vagyok ebbe - bólintottam mire mindenki csak a fejét rázta persze lehajtva. -Jaj ne izéljetek már van egy szigorúan titkos tervem - folytattam mire mindenki egyszer emelte fel a fejét és kérdően néztem rám mire rájuk mosolyogtam. -Mivel csak a gyerek miatt megyek hozzá így amint megszületik elválok tőle, de persze a gyerek miatt segítek majd neki mindenben, de érzelem nélkül nem leszek vele - magyaráztam el nekik a tervem mire elsőként hümmögni kezdtek aztán elismerően bólintottak. Tudom, hogy jó terv hisz én találtam ki szóval egyértelmű, hogy zseniális terv igaz azt ígértem neki, hogy sose hagyom el, de nem is fogom elhagyni, de arra se kötelezhet, hogy érzelem nélkül vele legye. Mellette maradok, de mégis külön leszünk.
-És, ha nem egyezik bele? - kérdezte Harry
-Beszélek vele és megfogja érteni - válaszoltam rá könnyedén mire csak megforgatta a szemét. -Jaj ne már nem gonosz Eleanor, nem fog magához láncolni, ha nem érzek iránta semmit!
-Te tudod Lou csak vigyázz - szólalt meg Niall mire bólintottam nem tudom miért utálják Eleanor-t, de nem is érdekel hisz szeretem Eleanor-t, mint egy barát és ismerem tudom milyen és Ő senkinek nem okoznak bajt. Egy igazi szent!
A szekrényemhez fordultam és a dísz virágot a zakómra tűztem míg a többit az ágyra dobtam a fiúknak mire mindegyik furcsán kémlelte. Felhúzott szemöldökkel döntöttem oldalra a fejem hisz mit nézik már láttak ilyet nem értem mi bajuk. Megvonták a vállukat aztán Ők is feltűzték magukra a rózsaszín virágocskát hát igen Eleanor választotta lehet ez nem tetszik nekik. Perrie és Zayn esküvőjén lila dísz kendőnk volt és egy aranyos csokrocska az kicsit jóban nézett ki, de ez is tetszik, mert Eleanor választotta. Miután ez is meg volt felálltak és az ajtó felé böktek ideje elindulni a templomhoz ahol ezer egy rokon várakozik ránk pedig nem nagy esküvő lesz még a sajtó se tudja hol lesz olyan okosan játszadoztunk a helyszínnel. Szegény sajtósok remélem élvezik Kanadát!
Amint a nappaliba értünk megpillantottam anyát és Fizz-t így mosolyogva öleltem meg kishúgomat és az én édesanyámat.
-Büszke vagyok rád fiacskám - suttogta anya egy mosollyal mire bólintottam.
-Hiányzol Lou - ölelt át a derekam Fizzy.
-Jaj húgi nekem is nagyon - öleltem át a húgomat mosolyogva aztán anyára néztem fel. -Hol vannak az ikrek? - kérdeztem bár szerintem tudom is rá a választ, de azért megbizonyosodók róla, hogy jól gondolom e.
-Dan-el a templomnál várnak már - mondta mosolyogva anya mire bólintottam szóval jól sejtettem, hogy anya és húgi velünk jönnek a fiúkkal. -Viszont Fizzy-nek van egy kérdése - bökött anya a mellettem álló húgom felé.
-Mi az húgi? - fordultam felé mire a homlokát kezdte vakargatni.
-Én is mehetek a lányokkal? - bökte ki végre mire mosolyogva bólintottam.
-Persze, de akkor nyomás fel - borzoltam össze a haját mire rám ripakodott aztán a lépcső felé löktem így egy nyelv nyújtás kíséretébe fel is szaladt a lépcsőn.
-Mehetünk? - fordultam vissza a fiúk felé míg anya mellém lépett így a kezem a derekára siklott úgy húztam magamhoz közel édesanyámat.
-Csapjunk a lecsóba - csapott le elsőnek Niall. -Mármint ne szó szerint értsük azért ne csapjunk a lecsóba az túl finom - folytatta fej rázva mire Liam kilökte az ajtó és utána a nevető Harry-t lökte ki.
-Niall eltudsz tölteni egy percet úgyhogy nem a kajára gondolsz? - lépett ki utánuk Zayn.
-Hmm.... - gondolkozott az állát ütögetve miközben mi is kiléptünk az ajtón. -Nem hiszem - mutatta fel a kezét a fejét rázva mire mindannyian csak megráztuk a fejünket. -Tényleg Jay tudom imádsz sütni és nem hoztál valamit - fordult hátra Niall vigyorogva anyám felé.
-Ne lejmold le az anyám - szóltam rá mire feltette a kezeit.
-A hűtőbe nézz körül, de nem csak neked hoztam az unokámnak is hagyj - szólt rá mellettem anya mosolyogva mire mindannyian felnevettünk. -Mi az? - nézett körben anya ja, hogy Ő nem tudja, hogy Emma és Niall kaja párbajt vív állandóan egymással. Ez a süti lesz a következő párbajuk díja!
-Majd meglátod anya, majd meglátod - tettem a kezem anya vállára mosolyogva és beültünk az autóba amit Liam vezetett.
Akkor tegyük meg az első lépést! 


~Hannah Walker szemszöge~
Megint mindent jól elrontottam hisz lefeküdtem vele azt hittem azután minden varázslatos módon megváltozik hisz amikor megtörtént az a ominózus pillanat olyan csodálatos volt és olyan lassan ment akkor az idő, hogy mindent újra jobban ki tudtunk élvezni. Vágytam az érintésére, vágytam a csókjaira amik belepték a testem és vágytam arra, hogy újra magamba érezhessem. És a mellkasán nyugovóra térni olyan volt, mint egy betestesült álom na ott hirtelen felgyorsult minden és most itt vagyok készülődők életem legnehezebb döntésére végig fogom nézni ahogy mást nőt vesz el helyettem és a legrosszabb megint én löktem a karjaimba hisz én engedtem el, én bátorítottam, hogy tegye meg pedig akkor kellett volna nekem kitálalnom mindent Eleanor-ról mégse tettem meg. Helyette a karjaiba löktem ami most azzal jár, hogy végig nézem ahogy kilép az életemből most már örökre hisz egy esküvőn után nincs vissza táncolás. Nincs kis kapu hiába fogja keresgélni egy esküvő örökké tart nem addig amíg szeretné. Úgy látszik ezt még nem tudja, de hamarosan megfogja tudni amikor a későbbiekbe mindenre fény derül, amikor elszeretné hagyni a banyát, de rájön, hogy Eleanor okosan taktikázott. Nem fogja elengedni Louis-t találni fog valamit, hogy újra és újra magához láncolja én meg ez végig fogom nézni hisz nem lesz más választásom nem tehetem ki veszélynek a lányomat, a barátaimat és a családomat. Elbuktam, vesztettem és ez sose fog változni!
-Hannah jobban vagy? - lépett felém Dani mire egy mosollyal jelentettem, hogy minden oké.
-Csak gyomor rontás semmi komoly - válaszoltam mosolyogva. -Mostanában elég hanyagul eszek mindent össze-vissza szóval érthető - ez most igaz is hisz nem tudtam mi van velem egyszer az édeset kívánom aztán a sósat és az édesre akkor rá se bírok nézni, mert rögtön kidobom a taccsot. Utoljára akkor volt velem ilyen mikor terhes voltam Emmával, de most ilyen nem fordulhat el hisz akkor le kellet volna feküdnöm valakivel.
Baszd ki.
Kívánatosság, rosszullétek és a reggeli hányingerek olykor-olykor hányások, és ezek mind azután történtek miután lefeküdtem Louis-al. Nem az nem lehet még egyszer nem eshetünk ugyanabba a hibába ez lehetetlen hisz védekeztünk igaz gyógyszert nem szedtem, mert épp nem volt nálam Pezz-től meg elfelejtettem kérni mivel Dani egy ideje nem szedd gyógyszer. Most így belegondolva elég lassan hatolt belém elszakadt volna megint az a nyomorult koton? Az lehetetlen! Még egyszer nem fordulhatott elő ugyanaz a esett, mint anno 3 éve az ijesztő is lenne meg nagyon furcsa meg jó kit álltatok nagyon jó is lenne hisz lenne még egy gyermekem tőle, de nem. Feleségül veszi Eleanor-t akitől szintén kisbabája lesz jó lenne, ha felébrednék a tündérmesémből.
Viszont meg kell bizonyosodnom arról, hogy tényleg csak egy hülye gyomor rontás és nincs nyoma gyerekeknek. Ha elkiabálom magam, hogy van e valakinek terhességi tesztje jó ötlet lenne? Nem éppen hisz mindenki felpörögne és Eleanor is a házban van Ő neki meg nem szabadna megtudnia azt se, hogy fetrengtem Louis-al. Szóval egy gyors megoldáshoz kell jutnom.
Körbenéztem a szobába és próbáltam azon gondolkozni egyáltalán kinek lehet terhességi tesztje Lexy-nek és Pezz-nek tuti nem két anti anyuka bár Pezz akar majd gyereket, de még nem érett meg elvileg arra a szintre, hogy anya legyen míg Lexy egyszerűen megmondta neki nem kell gyerek. Lottie-nak tuti nincs Ő még fiatal az anyasághoz túl fiatal szóval, ha lenne is neki tuti kérdőre vonnám, hogy mi a francot keress nála és ugyanez Fizz-nél. Danielle-re néztem na Ő nála eltudok képzelni egy tesztet hisz gyógyszert se szed szóval valószínűleg baba projekt van a háznál.
Sunyorogva Danielle felé léptem mire Ő kérdően nézett rám.
-Figyelj ne robbanj ki, de van neked terhességi teszted? - kérdeztem suttogva mire felhúzott szemöldökkel rám nézett míg én csak kínosan elmosolyodtam.
-Van a fürdőszobába a polcon találod - bólintott a fürdőszoba felé Ő is sutyorogva mire köszönetképpen megöleltem és még egy amolyan "ez maradjon a mi titkunk" nézéssel ránéztem és elindultam a fürdőszoba felé azzal az indokkal, hogy pisilnem kell mire mindenki rávágta, hogy siessek.
Amint beléptem a fürdőbe magamra zártam, hogy senki se zavarjon meg aztán a polcokat kezdtem átkutatni, de nagy nehezen ráleltem a hülye terhességi tesztre. Semmi szükségem nem volt arra, hogy elolvasom a dobozát helyette gyorsan tettem a dolgom és 10 percig csak hagytam hadd hozza meg az ítéletem. Ez alatt a 10 perc alatt nem egyszer kopogtak be a többiek, de csak lerendeztem őket egy remek kifogással miszerint megy a hasam hát bevették kigondolta volna.
Tíz perc után a teszthez sétáltam és behunytam a szemem, és óvatosan megfogtam aztán elsőként egy szemmel hunyorítva néztem a teszt amiből semmit se láttam így egyre nagyobbra nyílt a szemem és mikor megláttam hirtelen nem kaptam levegőt. A szívem kihagyott egy ütemet és, ha gyorsan nem kapaszkodok meg a csapban akkor össze is esek.
Két rohadt csík.
Elég rosszkor jön ez a terhesség persze örülök neki meg minden, de nem a megfelelő pillanatban tudatosult benne, ha mondjuk már akkor megtudom mikor Louis-t bátorítottam arra, hogy vegye feleségül a boszorkányt akkor nem bátorítottam volna, hanem mondjuk elmondtam volna neki mindent kezdve Eleanor-ral és Max-el aztán után ezt a gyereket mondtam volna el neki. És most már késő mindent vissza szívni, most már ez az esküvő megfog történni és utána Louis elfog menni, hogy később a másik gyerekével térjen vissza míg én itt maradok és újra lejátszódik az a folyamat ami 3 éve történt és megint úgyhogy nem tud róla. Bárcsak kapnék egy jelet, hogy most mitévő legyek mondjuk Louis-t visszaküldhetné, hogy elmondjam neki, de bármi jól jönne most. Bármi.
A tesztet visszatettem a dobozban és a fürdőszobai kukába dobtam aztán kezet mosva elindultam kifelé ahol mindenki már rám várt mivel elvileg késésben vagyunk.
-Indulás - szólalt fel Lexy és a mankójával elindult míg Lottie utána eredt, hogy a lépcsőn segítsen neki és hozzá társult még Pezza.
-Na? - léptem Danielle mellé aki rögtön feltette a kérdését és meg se próbálta eltakarni örömét Ő nagyon is örülne neki, ha megint terhes lennék.
-Semmi csak egy vonal - legyintettem a kezemmel suttogva és egy mosolyt erőltettem az arcomra mire bólintott és megsimította a vállam persze a hazugságaim egyre jobban bűntudatot ébresztenek benne, főleg az mikor Louis-nak hazudok.
Fizz unoka húgát tartotta a karjába és mikor beértük Őket felém nyújtózkodott, de én csak megráztam a fejem nem fogom elkényeztetni azzal, hogy állandóan kézben van vagyis én nem.
-Fizz nyugodtan tedd le van lába a kisasszonynak - mosolyogtam a barna hajú lányra aki csak mosolyogva megrázta a fejét míg Emma szorosan ölelt nagynénjét.
A lépcsőn nyugodtan lesétáltunk míg kintről már valaki rátenyerelt a dudára így a lépcső után kirohantunk a házból persze a maradék villanyt ami égett azokat lekapcsoltunk és úgy léptünk ki a házból. Emma elköszönt a kutyáktól így Fizz-el előre mentek míg Dani bezárta az ajtót és a táskájába tette a kulcsokat aztán elindultunk a fekete autóhoz amit fogalmam sincs kivezet, de remélem Eleanor és Sophia nem ezzel az autóval jön bár az Ő autójuk fel van díszítve ez meg sima fekete kicsit se erőltettük meg a díszítést. Amint beültünk a járműben és az utolsó becsapta az ajtót el is indultunk aztán Pezz mosolyogva nyújtotta nekem a pezsgős poharat mire én csak megráztam a fejem.
-Terhes vagy? - kérdezett rá Pezz mire a szemeim majd kiestek az helyéről aztán csak hevesen ráztam a fejem mivel mindenki engem bámult. -Akkor mi a baj, Han?
-Nem ettem semmit és nagyon megártana - találtam ki a legkézenfekvőbb hazugságot amit még Isten se hallott végül is igaz is lehetne, ha reggel nem eszek Niall-el meg 8 nyolc tojásból készült tükör tojást és utána sunyiba nem eszek még vele egy nagy tábla csokit. Igen tényleg nem ettem.
-Hát jó, de mi iszunk - adogatta tovább a poharakat Pezza mire mindenki elfogadta mosolyogva és összeérintették a poharat míg Emma is aki a rózsaszín műanyag poharával koccintott amiben tea van.
Közelebb húztam magamhoz Emmát és egy puszit nyomtam a fejére mire mosolyogva felnézett rám aztán jobban mellém fészkelődött mikor észrevettem, hogy Lottie sunyiban fotózik. Nem akartam rászólni hisz nincs is miért bár nem igazán szeretek képeken szerepelni, de ha a lányommal vagyok a képen az mindig tökéletes. Hirtelen Danielle oldalra bökött mire felé kaptam a tekintettem és éppen képet szeretne készíteni.
Készítette; Esmee H.
-Szelfi idő - mosolygott rám izgatottan mire megforgattam a szemem és mosolyogva tettem a fejem a vállához egy nagy mosollyal. Mosolyogva szóltam Danielle-re, hogy nyomja már meg azt a hülye gombot mire végre megnyomta és mosolyogva öleltem át egyik legjobb barátnőmet aki mosolyogva nézte meg a képet és rögtön ki is tette instagram-ra persze engem is megjelölt így a táskámba pittyegett is egyet a telefonom.
-Híresé teszel na - löktem meg nevetve mire megvonta a vállát mosolyogva aztán a telefonját mutatta felém. A képen Ő volt és Emma, de ez nem szelfi volt ezt inkább valaki fotózta hisz Danielle a kanapén feküdt míg Emma a hasán henyélt és ette a nápolyit. -Híressé teszed a lányom - néztem rá felháborodva, de egyből elnevettem magam mikor hirtelen Emma mászott az ölembe. Neki is megmutattuk a képünket sőt azt is amin Ő meg Danielle van mire csak a hüvelyk ujját mutatta fel mosolyogva ez annyit jelent, hogy tetszik neki. 

A kocsi hirtelen megállt és szépen sorban kiszálltunk az autóból míg Lexy-t kisegítették aztán a mankójával bicegett velünk a többiekhez vagyis a fiúkhoz.
-Nagyi - elhúzta Emma a kis kezét az én kezeim közé és mire felé néztem már Jay karjaiba volt míg mellette Louis állt mosolyogva nézte Őket aztán tekintette rám tévedt mire én elnéztem más irányába, de túlzottan vágytam a tekintetére így visszanéztem rá mire elnevette magát amin én csak megforgattam a szemem természetesen mosolyogva. A száját kinyitotta és valamit, mintha mondani akarna, de nem értettem inkább olyannak tűnt, mintha ásítana lehet csak tényleg ásít.
Elhaladt édesanyja mellett egyenesen felém tart mire én segítség kérően a többiekre néztem, de mindegyik egy huncut mosollyal elfordult, mintha éppen lenne valami dolguk a szemetek. Amikor visszafordultam Louis közvetlen előttem állt élet nagyságba mire egy nagyot nyelve felnéztem ragyogó szemeiben, de szemem lejjebb vándorolt mosolygós ajkára amik szinte hívogattak, hogy csókoljam meg, de nem lehet hisz ez az esküvője. Az esküvője. Ezután a nap után soha többé nem lehet köztünk semmi hisz felesége lesz aki nem én leszek kit álltatok a mi esküvőnk még az álmomban se jöhet létre, mert valaki belerondít.
-Azt akartam mondani, hogy gyönyörű vagy - hajolt a fülemhez mire behunytam a szemem míg lehelete csiklandozta a nyakam és akaratlanul is arra az estére gondolok amikor a nyakam Louis csókjaitól lángolt. Az ajkaimba harapva bújtattam el azt a mosolyt ami szinte kibuggyan belőlem az emlékeim miatt. Nem szabadna arra gondolnom, de olyan csodálatos volt olyan mesebeli, olyan varázslatos és még sorolhatnám a sok-sok szinonimát amihez hasonlítom azt az estét.
Visszahúzódott mire én kinyitottam a szemem és csak mosolyogva nézett le rám mire én a kezeimre néztem és elkezdtem azokkal játszadozni.
-Köszönöm, vagy mi - mormoltam az orrom alatt mire a kezét az állam alá tette ami hatására a gyomromba lévő pillangók eszeveszettül repdestek. Nem tudom mit akart ezzel a cselekedetével, de az őrületben kerget azzal mikor hozzám ér és nem csókol meg, vagy mikor a fülemhez hajol és nem hagyja ott csók lenyomatát, de viszont imádom mikor hozzám ér, vagy mikor a fülembe dörmögi a szavait. Szeretem, de az őrületben kerget ez már valami.
-Mint meg nem adnék, ha az apád téged kísérne az oltárhoz gyönyörű szép fehér ruhámba míg Emma előtted szórná a virág szirmokat én pedig az oltárnál várnálak - suttogta nagyon halkan olyan halkan, hogy alig értettem meg, de egy szerencsém volt az arcunk pár centiméterre van egymástól és lassan is mondta minden szavát.
A harang szó megszólalt mire Louis elhúzódott és mosolyogva intett aztán elindult vissza édesanyja felé.
-Bárcsak - suttogtam magam elé meredve mire a többiek felé néztem akik sajnálattal tekintettek rám, de csak megráztam a fejem és mikor visszajött kislányom megfogtam a kezét és elindultunk befelé. Danielle mellém sietett persze Liam-et magával húzta és szorosan magához ölelt igen pont erre van szükségem; ölelésre, támogatásra és egy kis sírásra.
A templomba leültünk a jobb oldalra és persze legelőre, hogy Emma mindent lásson bár én nem szeretnék ilyen közel ülni hozzájuk, de nem tehetek mást. A mi sorunkba ült még Danielle, Liam, Pezz és Zayn persze az utóbbi kislányom másik felére ült így Emma el is foglalta bácsikája ölébe a helyét míg mögém beült bátyám aki megragadta a vállam, de csak egy mosollyal bizonyítottam neki, hogy remekül vagyok. Bátyám mellett ült Lexy, Harry, Fizz, Niall és Lottie így szerencsére Eleanor rokonai nem voltak a közelembe sőt még Sophia se.
Az orgona szó felcsendült így minden jelen lévő felállt és Louis meg Jay lépegetett lassan az oltár felé ahol egy-egy puszival búcsúztak így Jay beült Perrie mellé aztán megjelent Eleanor akinek a ruháját talán most tudom megnézni jobban. Persze olyan ruhája volt amiben a hasa is belefért, mert már nem éppen pici hasa van így egy nagyon egyszerű fehér ruha volt szívecske dekoltázzsal természetesen, de amúgy nagyon szép ruha emiatt nem illik hozzá már csak a belső személyisége miatt hisz Eleanor belül nem szép. Idézem Lexy-t "Eleanor belülről rohad" ami kétségkívül igaz hisz emiatt ilyen gonosz, bestia. Eleanor is puszival és egy öleléssel elbúcsúzott apjától aki a másik oldalra ült le gondolom a felesége mellé.
-Ma csodálatos napra virradtunk - szólalt fel a pap hangja mire csak megforgattam a szemem kiegészíteném azzal, hogy már aki arra virradt bár mégis van egy csoda ami a pocakomba növekszik. -Hisz két szerelmes jelent meg templomba azzal a szándékkal, hogy Ők hitelesíteni akarják szerelmüket - ha ez az egész a szerelemről szólna nem is lenne baj, de sajnos ez a szerelem rég kihűlt és nem azért mondom, mert szeretem Louis-t pedig amiatt is mondhatnám, de mikor rájuk nézek nem azt látom, hogy Ők halálosan szerelmesek, hanem eltávolodást. Nagyon eltávolodtak egymástól és ezt nem csak én veszem észre.
-Anyuci - bökött meg Emma suttogva mire ránéztem. -Sírsz? - hirtelen kaptam az arcomhoz ahonnan éppen egy könnycsepp csúszott végig, vagy kint esik az eső és lyukas a tetőt. Hazudhatom, hogy az utóbbi?
-Csak meghatódtam - mosolyogtam kislányomra biztatóan, de Zayn csak rosszallóan rázta a fejét míg én nem törődve vele visszafordultam a pap felé.
-Eleanor Jane Calder akarod e az itt jelen lévő Louis-t hitves férjedül? - tette fel a pap a kérdés elsőnek a menyasszonynak amire csak a válasz egy elégedett vigyor.
-Akarom  - válaszolt Eleanor mosolyogva. Én megmondtam!
-Louis William Tomlinson és te vajon akarod e az itt jelenlevő Eleanor-t hitves feleségedül? - fordult a pap Louis felé mosolyogva mire az illető egy nagyot sóhajtott és körülnézett a terembe, de szeme rajtam állapodott meg. Bólintottam egy erőltet mosollyal így visszafordult a pap és Eleanor felé.
Louis nyitotta a száját míg én oldalra billentett fejjel figyeltem vártam a válaszát bár tudtam, hogy amint kimondja a szívem összetörik mégis bennem volt egy utolsó remény sugár, hogy talán az ellenkezőjét mondja. Behunyt szemekkel fohászkodtam Isten felé, de leginkább anya felé hisz bárhol is van most tudna egy kicsit segíteni nekem, hogy felnyissa Louis szemét és megváltoztassa a mondanivalóját, hogy az igen helyett Eleanor arcába köpje a nem szót. Kérlek anya én bízok benned és mindig is bíztam sőt bármi is lesz azután is bízni fogok benned, de most kérlek segíts. Segíts a lányodnak, hogy ne veszítse el élete szerelmét, hogy végre amit elrontott rendben tegye hisz tudom minden az én hibám, de rendben akarom tenni viszont az úgy nem fog menni, ha megnősül. A házasságról valahogy mindig az örökké tartó boldogság ugrik be hisz ezt láttam kicsinek és soha nem tudtam arra gondolni, hogy valaki fél év után elválik egyáltalán nem tudtam felfogni. Ha egyszer szeretsz valakit azért veszed el, hogy örökké vele légy nem azért, hogy csak fél évig persze, ha megromlik egy kapcsolat elfogadom a válást és azt is elfogadnám, ha Louis válna el a boszorkánytól csak ezzel az a probléma, hogy Eleanor nem fog belemenni a válásban örökké magához fogja láncolni Louis-t.  
Louis nyitotta a száját mire az én kezem a hasamra vándorolt igaz még semmi se látszódik, de ott egy új élet fejlődik egy újabb közös gyermek. És akkor most ugrik a majom a vízben a válasz amitől félek, de a kíváncsiság felül kerekedik.
-Én...


Sziasztok mormoták! :)<3
Igen úgy volt, hogy már csak jövőre találkozunk, de mit tehetek, ha este van szabad percem és ihlet ideg összeroppanást kapok. Igen ez egy úgy fajta betegség az ihlet ideg összeroppanás és az én találmányom.
Ez a rész kicsit rövid lett, de annál izgalmasabb és izgalmasabb én most nagyon szeretem írni Hannah szemszögét csak úgy jött belőlem a szó ömlés. Remélem nektek is tetszeni fog ez a roppant "nagy" meglepetést amit kínálok nektek. :))

Boldog Újévet mindenkinek remélem mindenkinek jól fog telni az év utolsó napja, de aztán csak óvatosan :)) 

Várom a véleményeket az új részről bármilyen hozzászólást elfogadok imádom olvasni a kommenteket. :))

2015. december 26., szombat

Season 2 Chapter 15 - Ez történt a nászutón


~Emma Tomlinson szemszöge~
-Képzeljétek el apuci elmegy - meséltem el a fejleményeket a sorba rakosgatott plüsseimnek. -De én ezt nagyon nem szeretném - ráztam meg a fejem és a Röfi nénit öleltem magamhoz. -Te is arra gondolsz amire én? - kérdeztem mosolyogva. -Elmegyünk apucival - tettem csípőre egyik kezem és a másikkal Röfi néni fogtam míg a  szekrényemhez szaladtam amit egyből kinyitottam, és a szekrény alján lapuló kis táskát kihalásztam ahova elkezdtem pakolgatni a plüsseim kivéve Röfi nénit Ő fontos nekem. 
-Elmegyünk, elmegyünk, elmegyünk lalalala - énekelgettem miközben gyömöszöltem a játékaimat. -Örülsz neki Röfi néni? - fordultam malackám felé. -Persze hisz te találtad ki - mutattam rá aztán ismét magamhoz öleltem és amint kész lettem szabad kezemmel húzni kezdtem a táskámat ki a szobából, de az ajtóba visszafordultam. -Sziasztok nyuszikák - integettem a falakon lévő rózsaszín nyusziknak aztán kiléptem a szobámból. 
Az államat ütögettem, hogy most merre aztán megláttam a tiltott szobát ahova egyedül nem mehetek pedig egy csudi jó hely. Apuciék ott szoktak énekelgetni. 
Körülnéztem és mikor megbizonyosodtam róla senki sincs körülöttem elindultam a szoba felé és amint az ajtóhoz ami résnyire ki volt nyitva így óvatosan bedugtam a fejem és tök üres volt. Nem értem miért tiltják nekem hisz ez csak egy szoba ahol Niall bácsi tartsa a játékait. Beljebb léptem a szobába és elsőként is a kanapéhoz rohantam ahova letettem Röfi nénit és a táskámat aztán csípőre tett kézzel körülnéztem. 
-Most pedig? - kérdeztem magamtól aztán mosolyogva a dob felé rohantam. Mivel semmiféle üt eszközt nem találtam a kezemmel kezdtem elcsapkodni sokkal jobb így, mint a botokkal, vagy mi csodákkal.
Amikor meguntam a dobolást újra körülnéztem és megtaláltam Niall bácsi játékait ahova gyorsan szaladtam és magamhoz öleltem nagy plüss tigrisét. 
-Az új neved Tigris bácsi - mosolyogtam a tigrisre és a kanapéhoz sétáltam ahova letettem szorosan Röfi néni mellé. -Légy kedves - néztem Röfi nénire szigorúan. 
-Mit csinálsz? - hallottam meg egy ismerős hangot mire gyorsan behunytam a szemem és úgy fordultam az ajtó irányában. -Gyere ide - utasította mire kinyitottam a szemem és Eleanor néni állt az ajtóba mire összevontam szemöldökkel méregettem. -Azt mondtam gyere ide - parancsolta újra mire megráztam a fejem aztán felém lépkedett és mikor felém ért leguggolt elém. 
-Mit csinálsz itt boszorkány? - hallottam meg egy harsány hangot az ajtóból így gyorsan odakaptam a tekintettem.
-George bácsi - kerültem ki az előttem guggoló nőt és bácsikám karjaiba vetettem magam. 
-Ugye tudod, hogy ha hozzá nyúlsz az unokahúgomhoz megtéplek - emelt fel a bácsikám míg én a fejemet a vállára ejtettem és úgy néztem Eleanor nénire akitől mindig is féltem. Feldúltan felállt aztán elrobogott mellettük és már csak az ajtó csapódást hallottuk. -Mit csinálsz itt tökmag? - hangzott fel a következő kérdés felém mire felemeltem a fejem és mosolyogva széttártam a karom. 
-Én azt nem tudom - a széttárt karokhoz még ráztam is a fejemet mire Ő nevetve bólintott aztán megcsikizett. 
-Na gyere - dobott a hátára és a kanapéhoz lépett. -Emma miért vannak a játékaid bepakolva? - állított a kanapéra. 
-Elköltözök apucival - mosolyogtam rá. 
-Anyukád szomorú lenne, ha elmennél - mondta a fejét rázva George bácsi. 
-Még ezt át kell gondolom - mutattam fel a kezemet és magamhoz öleltem Röfi nénit és Tigris bácsit. 
-Az a tigris a tiéd? - döntötte oldalra a fejét mire bólintottam amire csak megvonta a vállát és felkapta a táskámat aztán a kezét nyújtotta amit én elfogadtam és leugrottam a kanapéról aztán mosolyogva hagytuk el a szobát. 
-Hé - állt elénk Niall bácsi mire felnéztem rá. -Az a tigris az enyém - mutatott a kezembe lévő tigrisre. 
-Nem, Ő az enyém - szorítottam magamhoz újdonsült plüssömet. 
-Nem, mert ez enyém - guggolt le elém. 
-Jó akkor mi a neve? - kérdeztem oldalra billentett fejjel. 
-Hát azt nem tudom.... Csonttörő Joe? - vakargatta a fejét Niall bácsi mire a fejemet megráztam. 
-Nem, nem az Ő neve Tigris bácsi - mondtam mire közelebb vont magához és megcsikizett. -Jó jó a tiéd - nevettem miközben csikizett nem tehetek róla kicsikarta belőlem. 
-Köszönöm - tett le maga elé mosolyogva mire a kezemet a hajába tettem és összeborzoltam. -Hé - emelt magasra és ismét elkezdett csikizni ez a csikizés nagyon tetszik nekik. Bár nekem is tetszik.

 ~Perrie Edwards szemszöge~
Ez a hazaérkezés jobb is lehetett volna mondjuk már annak örültem volna, hogy a nappaliba nem látom meg a két kurvát és mondjuk Louis se lehetne ilyen töketlen, hogy felcsinál egy újabb csaját aki maga a gonosz és akkor még beköltözteti abba a házban ahol a lánya és a lánya anyja él. Nem tudom mit gondol Louis és nem tudom, hogy nem lássa azt, hogy az a nő mire képes. Kezdem azt feltételezni, hogy Louis vak, mert minden ember tud első ráismerésre ítélkezni jó néha elég rosszul, de viszont mindig kiderül ki milyen ember is valójában és Eleanor-ról sugárzik a rossz. A gonosz. És minden egyéb keverékű gonosz szinonima. 
Na és akkor a másikról ne beszéljük bár Sophia olyan csendes lehet Ő a csendes gyilkos. Mindegy Ő se a szívem csücske. 
-Megjöttünk - jelent meg az emeletről George és Niall meg a törpe. Emma apja ölébe szaladt ahova rögtön kényelmes pozícióban elhelyezkedett míg a két fiú a földre ült mivel már csak ott maradt hely. 
-Mehet - csapta össze a tenyereit Lexy izgatottan míg a lába a dohányzóasztalon pihent. 
-Szabály a szaftos részeket most kihagyni - emelte meg Hannah a kezét mosolyogva.
-Értettük - tette tisztelgésben a kezeit Zayn.
-Okés mindent meséljünk, vagy csak emlékezetes pillanatokat? - kérdeztem mosolyogva mire mindenki elgondolkozott aztán szinte mindenki egyszerre kiáltott fel, hogy az emlékezetes pillanatokat. 
-Oh hát emlékezetes pillanataink általában a hotel szobába történtek - kuncogott Zayn mellettem mire oldalban könyököltem. -De azt hiszem tudok egyet - nézett rám mire oldalra fordítottam a fejem hisz ez érdekel, hogy melyikre gondol. -Ez még az első nap történt....

"Kéz a kézben sétáltunk ki a hotelből hisz eldöntöttük, hogy így első nap felfedezzük a tengerpartot hisz kint tikkasztó meleg van és imádok úszni, hogy lehűtsem magam. Zayn-re néztem aki rám mosolygott és ebbe a mosolyban volt valami titokzatosság és huncutság. 
-Valamire készülsz - mosolyogtam rá mire hátravetette a fejét és felnevetett. 
-Semmire szerelmem, semmire - vont magához közelebb és megcsókolt a fejem búbját. -Nincs több titok nem emlékszel? - fordított maga felé mire felidéztem a fogadalmát amibe benne volt, hogy attól kezdve minden apró-cseprő dolgot megoszt velem vagyis sose hazudik és titkolózik előttem, de ez a mosoly akkor is más. 
-Emlékszem, emlékszem - mosolyogtam rá miközben felpipiskedtem, hogy egy csókot nyomjak ajkaira, de ez egy igazán rövid csókocska volt. -Viszont akkor is ismerlek, ismerem a mosolyodat is - nem hagytam fel ezzel az állításommal miszerint készül valamire amire csak nevetne kezdett és ismét összekulcsolt kezekkel indultunk el újra. 
Amint leértünk a tengerpartra és a homokba lépkedtünk levettem a szandálom, és inkább lépkedtem lábujjhegyen a forró homokban, mint a kényelmetlen szandálba. Zayn jókat mulatott jajgatásomba aminek bosszújából csak összeborzoltam haját nem is tudom utoljára mikor volt kócos.  Megragadta a derekamat és a hátára dobott aztán futni kezdett velem egészen a tengerig míg én vertem a hátát már ököllel aztán hirtelen letette, de csak térdig ért a víz, de attól még letudtam fröcskölni egyen pólónkat amit azt hiszem Hannah-tól kaptunk. 
A pancsolás után újra folytattuk a sétánkat legalább megszáradunk viszont én már nagyon elfáradtam a sétától míg Zayn húzott maga után, mintha menne a busza.  
-Nem érdekel, hogy nincs küszöb, de ha folytatni akarod az utad vinned kell - ültem le a homokban és nem érdekelt, hogy tiszta homokos lesz a fehér ruhám én nem mozdulok hisz a lábaim lerohadnak sőt már meg is sültek, mint a grill csirke. Zayn felém lépett és felvette menyasszony fogásban, mint tegnap este mikor megérkeztünk amikor át cipelt a küszöbön persze humoros akart lenni és a bőröndre ültettet és úgy akart átvinni, de hozzávágtam a táskámba talált papírzsepim és észhez tért. -Amúgy elmondanád hova megyünk most? - kérdeztem miközben a haját birizgáltam. 
-Meglepetés - hallottam meg mosolygós hangját. 
-Tudtam, hogy titkolózol há - elkezdtem mozgolódni a karjaiba ami egy tánc lenne amit az esküvőn tanultam mikor éppen ettem és valaki felkért mire én ülve elkezdtem táncolni hát nem vette a lapot így mégis felkellet állnom. 
-Ezt még az eskü előtt terveztem el szóval ne táncikálj szívecske - puszilta meg a fejem búbját mire durcásan összefontam a karjaimat a mellkasomon. -És most hunyd be pár percre a szemed - folytatta és úgy tettem amikor hirtelen megéreztem lábam alatt a homokos talajt szóval letette. Megfogta a vállam gondolom most forgat be a megfelelő irányban miközben én az izgatottságtól remegek, hogy mit is csinálhatott nekem ez a bolond. Az én bolondom! -Nyisd ki - amint megéreztem a nyakamon borostás arcát ahogy beárasztja a nyakam aprócska kis puszikkal kinyitottam a szemem amik rögtön megteltek könnyekkel. Virágszirmok hevertek mindenhol, de nem is akárhogyan egy nagy szívecskét formáltak aztán a szemem tovább tévedt a tengerre ahol egy feldíszített hajó állt. Zayn felé fordultam aki csak mosolygott míg én teljesen elkentem azt a kis alap sminket amit reggel készítettem magamnak és most biztos úgy nézek ki, mint egy bányarém, de nem érdekel, mert itt vagyok vele. -Tetszik? - ragadta meg a derekam mire csak bólogatni tudtam, mert a hangomon egy pici hang se jött ki. Lábujjhegyre álltam, de Ő megelőzött és egyből lecsapott ajkaimra mire az én kezeim a nyaka körül fonódtak össze aztán egyik kezemmel meghuzigáltam a haját amire csak felmordult aztán eltávolodtunk. -Előtte hajókázunk egyet ez a szívecske várni fog ránk - a végén rám kacsintott mire kuncogni kezdtem és újra a csodaszép hajóra néztem. 
Zayn felsegített a hajóra ahol a kapitány mosolyogva várt és amint felszálltunk Ő ment is elindítani a hajót míg Zayn maga után húzott. A hajó elejében mentünk a tornáchoz ahol egy asztal várt ránk ami virágszirmokkal volt tele. 
-Hölgyem? - húzta ki nekem a székem mire mosolyogva fogadtam és leültem aztán Ő is helyet foglalt velem szemben. -Ajánlóm a nutellás kenyeret istenien csinálják - emelte maga elé Zayn az étlapot mire én is beletekintettem aztán felnevettem. 
-Zayn? Komolyan? - kérdeztem kuncogva mire megvonta a vállát vidáman. -A séf ajánlata Isteni Nutellás Kenyér zárójelben a séf Zayn Malik - olvastam fel ami az étlapra volt írva. -Véletlen nem Niall-től tanultad? - fordítottam oldalra a fejem mosolyogva mire megvonta a vállát vigyorogva.
-Ha a séf mondja az igaz - mondta mosolyogva mire biccentettem aztán jött egy pincér és Zayn kérte is a nutellás kenyereket. -Italt mit kérsz kedvesem? - nézett rám mire feleszméltem mivel teljesen elvesztem a tenger látványában ahol tükröződött a lemenő nap sugara. 
-Kitalálom hozzá a séf a kakaót illetve a tejet ajánlja - mosolyogtam rá szaporán bólogatni kezdett így valamit súgott a pincérnek amit én nem hallottam és el is tűnt. Feltettem a kezemet az asztalra mire Zayn rátette az Ő nagy kezét az enyémre és mosolyogva pislogtam rá teljesen elvesztem azokban a gyönyörű barna szemeiben. -Köszönöm - suttogtam mire csak mosolyogva megszorította a kezem. 
A pincér pár perccel később meg is érkezett a hatalmas tál nutellás kenyérrel és egy kakaós pohárral amit középre helyezett, de két szívószált tett bele egy rózsaszínt és egy kéket. Zayn-re mosolyogtam és a pincér magunkra is hagyott. 
-Első randinak nem rossz - vett el egy kenyeret az asztalról.  
-Tökéletes - helyesbítettem mosolyogva és én is a tányéromra helyeztem egy nutellás kenyeret.  
A vacsora közben felidéztünk a kedves pillanatokat sőt még a sok-sok veszekedést amin csak fintorogtam persze nevetve milyen ostoba is voltam, de Ő se volt ám kutya. Erről a randiról persze az se maradhatott el, hogy ne etessem így az egész arca nutellás lett, de nem csak az Övé, mert rám is kent egy rakattal. Nevetve szürcsöltük a kakaót miközben "véletlen" összeért az orrunk meg a szánk amin csak "uu"-ni kezdtünk. Amikor végeztünk a vacsorával Zayn felállt aztán a kezét nyújtotta amit gondolkodás nélkül elfogadtam.
-Most jön a szokásos tánc? - kérdeztem mosolyogva mire csak megrázta a fejét és a tornác felé vitt ahol padok sorakoztak és azokat párnak díszíttették így odaültünk le.
-Most itt ülünk és csodálom a nutellás arcod - hajolt hozzám közelebb mosolyogva és lecsókolta az arcomról a nutellát. 
-Valld be éhes vagy még - kuncogtam mire én is felé hajoltam, de én ajkairól szedtem le a nutellát mindig is tudtam, hogy Zayn-ek édes ajkai vannak, de most az édes mutatója kiakadt. 
Mikor elhúzódtunk Zayn közelebb vont magához mire én a mellkasának dőltem és néztem az égen a csillagokat miközben Ő csókokkal hinti be a nyakam. 
-Nézd hullócsillag - kiáltottam fel mire leállt és Ő is felkapta az égre a tekintetét. -Kívánj valamit - fordultam felé mosolyogva mire behunyta a szemét aztán kinyitotta. -Mit kívántál? - kérdeztem érdeklődve mire a számra helyezte az ujját. 
-A lényeg, hogy megvalósult - mosolygott rám és már sejtettem mit kívánt így visszadőltem a mellkasára és élveztem, hogy a kezeit összefonja a hasam körül és szorít magához. Élveztem a karjaiban lenni. Örökké így akarok maradni vele miközben nézzük a csillagokat amik ragyognak le ránk, de tudtam ez nem lehetséges hisz otthon várnak ránk és bármennyire is szeretem Zayn-t a többiek is fontosak számomra ahogy neki is hisz nem egyszer vallotta már be, hogy mennyire fontosak neki az otthoniak. 
De ez most a mi pillanatunk így élvezzük ki amíg csak lehet aztán mosolyogva menjünk haza az emlékeinket őrizve. Nem is tudom miért gondolkozok az otthoniakon hisz még csak ma vagyunk itt egy napja és már is hiányoznak. Persze, hogy hiányoznak hisz nincs Niall nélkül étkezés Ő, ha itt lenne egy csepp maradék se maradt volna a nutellás kenyérből és Emmával itt veszekednének. Oh a kis vagány csajszi. Amióta Hannah-val felbukkantak az egész ház más lett sokkal baba biztosabb, sokkal barátságosabb és vidámabb és ezt nekik köszönhetjük. Nem is tudom mi lenne, ha Hannah nem mondja el Louis-nak, hogy van egy tündéri kislánya. Louis az örök vak róla nem tudok mit mondani. Danielle az én legeslegjobb barátnőm még az se választott szét minket amikor Liam-el szakítottak, de Liam-nek megjött a kis esze. És akkor ott van még Lexy, Harry és George az Ő drámájuk nélkül is unalmas lenne egy nap. Az biztos!
-Min gondolkozol szívecske? - duruzsolta a fülembe Zayn bársonyos hangon. 
-A többieken - fordítottam a fejem felé. -Meg azon, hogy milyen jó itt veled lenni - mosolyogtam rá mire lehajolt hozzám egy csókra. 
-Szeretlek - suttogta csukott szemmel mire a homlokát a homlokomnak döntötte. 
-Én is szeretlek - suttogtam miközben  a csodálatos arcát vizslattam. Imádom nézni ma reggel is míg Ő az álmok tengerén járt én a meztelen mellkasán feküdtem és csak néztem ahogy alszik, de Ő is mindig ezt csinálja. Borzalmasan összeillő pár vagyunk  azt hiszem!
-Mi lenne, ha visszamennénk a szívecskéhez, szívecske? - kérdezte még mindig csukott szemmel. 
-Az jó lenne - mosolyogtam rá mire felcsillantak a szemei és már füttyentett is a kapitánynak aki egy duda szóval jelzett, hogy értette. 
Amíg vissza nem érkeztünk a parthoz végig egymásból táplálkoztunk és úgy botorkáltunk le a hajóról, hogy aztán a szívecske közepére bandukoljon ahol rögtön letérdeltünk és a ruha hirtelen feleslegessé vált."

Miközben mesélte végig engem bámult mosolyogva míg a többiek minden egyes szónál "uu"-ni kezdtek amire csak felnevettem hisz ezek jók lettek volna "uu" embereknek. A végén felé hajoltam, hogy megcsókolhassam, de mivel mindenki bámult minket így nem tartott sokáig, de csak egy kacsintással lerendeztem, hogy majd este. 
-Lesz kisbabátok? - kérdezte a semmiből Emma mire mindenki rákapta a tekintetét aki időközben Harry nyakába kötött ki persze Louis mögötte a fotelben ült.
-Még nem lesz manó - mosolyogtam rá. 
-Még - visított fel Danielle, Hannah és Lexy egyszerre igazság szerint még nincs meg bennem az a érzés, hogy anya akarok lenni még élvezni akarom az életet Zayn mellett.  
-Témaváltás - tettem fel a kezeimet hisz nem akarok több szót hallani a baba szóról hisz amikor felhívtuk Zayn anyukáját az is rögtön ezzel támadott le. -Niall hogy van Lottie? És Ő miért nincs velünk? - kérdeztem a szöszitől mire Ő csak hanyagul megvonta a vállát így Louis-ra néztem aki elkezdte Emma haját a kezével fésülni míg a kislány jajgatni kezdett így abbahagyta. 
-Bezárkózott a szobába és mikor vittünk be neki ételt akkor is a takaró alá gubózott be miközben csak halk szipogását hallottam és próbáltam megnyugtatni, de kiküldött - szólalt meg Louis aztán a végén lehajtotta a fejét.
-Apuci - fordult Emma édesapja felé. -Itt maradsz? - kérdezte mire Louis felnézett és mosolyogva bólintott kislányának aki ujjongva rátapadt apukája nyakára. -Akkor nem költözök - tapsikolt Emma vidáman. 
-Hova költöznél? - kérdezte Hannah kislányától.
-Apucival költöztem volna aztán hezitáltam mivel akkor te lennél szomorú, de probléma megoldva - a végén széttárta a karjait és hozzá oldalra döntötte a fejét mosolyogva. 
-El se engedtünk volna törpi - szólalt meg Liam mosolyogva. 
-Oda láncoltunk volna a hűtőhöz - folytatta Niall mire Emma ütögetni kezdte az állát aztán mosolyogva bólogatott. 
-Menjünk - mászott ki Emma Louis öléből Harry-n akinek véletlen a mogyoróiba lépett így egy hangos nyögés hagyta el a száját, de Emma mit sem törődve vele elindult a konyha felé. 
-Nincs fagyi a hűtőbe - kiabálta utána Dani mosolyogva mire csípőre tett kézzel fordult vissza. 
-Ez nagyon rossz dolog - duzzogott Emma aztán visszalépkedett a mogyoróit fogdosó Harry-hez. -Bocsi Harry bácsi - simította meg az arcát miközben bűnbánatos fejjel nézett rá mire Harry csak legyintett nagy nehezen aztán Emma visszamászott Louis ölébe, de ismét bele lépett a kényes pontban. 
-Íjj - hangzott fel mindenkitől egy egységes válasz mire Harry újra nyöszörögni kezdett. 
-Hozok jeget - sóhajtott Lexy, de mivel Ő most nem futár képes így intett Hannah-nak aki elindult a konyha felé. 
Amint visszaért Harry felé lépett. 
-Jég nem volt - mondta Hannah szomorúan. -De hoztam egy sárgaborsót a fagyasztóból meg egy zöldborsót - mutatta fel mindkét kezét mosolyogva. 
-Zöldet - nyögte ki Harry és Hannah a kezébe rakta mire Ő rögtön az érzékeny ponthoz érintette és a sárgaborsót Lexy-hez dobta aki a fejére helyezte. 
-Megnézem a húgom - állt fel Louis a fotelről és Emmát a szenvedő nyakába tette. -Prücsök vigyázz hova lépsz - figyelmeztette mire a kislány tisztelgésben tette a kezeit aztán elkezdte Harry haját babrálni míg Louis felviharzott az emeletre.
-Én is megnézem hisz Lottie olyan, minta  húgom - állt fel Hannah és sietősen a lépcső felé rohant úgymint előbb Louis. 
Összevont szemöldökkel néztünk össze aztán körbe tekintettem.
-Srácok hol a két banya? - esett le, hogy az a kettő ma teljesen felszívódott. 
-Kidobta Őket Louis? Oh kérlek az legyen - tette össze a kezeit Lexy mellettem reménykedve. 
-Nem talált, de jó lenne - szólalt meg Liam mire mindenki egyenként fordult felé. -Elvileg Eleanor ment ma vizsgálatra és Sophia elkísérte, de annak már több órája  - mondta mire duzzogva fordultunk vissza előre már kezdtünk volna örülni biztos bulit rendezzek, ha Ők eltűnnek innen. 
-Addig örüljünk míg nincsenek itt - mondta Dani mire egyetértően bólintottunk hisz addig jó míg az a kettő nem tartózkodik a házban.
-Ti srácok - állt fel Niall kicsit kihúzva magát. -Ha az a kettő házon kívül van és a másik kettő szinte futottak az emeletre akkor most mi van - végig figyeltük Niall monológját azt hittük valami okosat fog mondani erre a végén széttárta a karjait semmit se értve az egészből, de én értem ezt az egész sunyiságot. Lottie megnézése csak egy álca volt ezek másra készülnek.
Harry-ra pillantottam mire befogta Emma fülét szóval értette mire célzok.
-Szerintem ezek dugnak - fejtettem ki hangosan az elméletem.
-Miről maradok le? - kiabálta Emma duzzogva mire Liam megragadta a kislányt és magához ölelte.
-Semmiből törpi - puszilta meg Liam a kislány arcát mire Ő átkarolta a nyakát. -Azt hiszem lecseréltelek - mosolygott Liam idétlenül a mellette ülő barátnőmre.
-Eladlak neki - kacsintott Dani a kislányra mire Emma kacagni kezdett.
-Üzleteltek rajtad haver - veregette vállba Lexy a csalódott Liam-et.
-Csak egy tárgy vagyok - állapította meg hangosan Liam mire Danielle és Emma csak kuncogva bólintottak aztán a fejüket a tárgy alapú Liam vállára hajtották.
-Értettétek mit mondott Pezz? -  akadt ki Nialler csípőre tett kézzel mire mindannyian rámeredtünk.
-Értettük haver és örülünk nekik - éreztem, hogy a kezemre siklik Zayn keze miközben magához húz és csókokkal halmozza el meztelen vállam.
-Igen Niall te miért nem örülsz? - szólalt meg Lexy mire Niall ránézett és pár másodpercig csak kémlelte az ülő lányt aztán megrázva a fejét felénk fordult.
-És mi van Lottie-val? - tárta szét a karját a szöszi.
-Te hoztad ide és látszik téged érdekel szóval nézd meg - vágta rá Harry megvonva a vállát mire magamhoz vettem egy díszpárnát és hozzávágtam amin Emma felnevetett.
-Bunkó vagy Harold - vágtam rá mérgesen aztán Niall-ra néztem. -Igazad van Nialler most Lottie totálisan egyedül van és segítenünk kell neki - biccentettem mire Niall mosolyra húzta a száját diadalmasan.
-Elmegyek megnézem - mondta mosolyogva Niall aztán kivette Liam kezéből Emmát. -Ha Emma velem van még talán meg is nyílik jobban és nem lesz durci-murci - vonta meg a vállát Niall és elindult kikerülve a kanapét amikor hirtelen Lexy csapott a fenekére így visszafordult a vörös lány felé.
-Hajrá tigris - mosolygott rá Lexy mire játékosan megemelte szabad kezével a kalapját és a lépcső felé rohant.
Felhúzott szemöldökkel méregettük Lexy-t mire Ő megvonta a vállát semmit se értve pedig olyan érthető az egész az Ő kapcsolata a szöszivel olyan furcsa, de különleges viszont azt tisztán látszik, hogy Lex Harry-be szerelmes hisz ahogy nézi na úgy nézem én is Zayn-t. Az egész közösségből csak egy valakit látok színtisztán az Zayn és akkor ott van George aki bár tagadja, de látszik, hogy valami vonzalmat érez Lex iránt. És akkor ez még bonyolódik. Komolyan mondom rosszabbak leszünk, mint a spanyol szappanoperák!

 ~Niall Horan szemszöge~
Amikor elhoztam Lottie-t megígértem az édesanyjának, hogy vigyázok rá és átsegítem a nehéz időszakon mire Jay csak mosolyogva megölelt aztán csak egy "tudom"-al zárta le szóval hisz benne. És betartom a szavamat nem akarom, hogy változzon Jay-nek a véleménye rólam, mert az olyan lenne, mintha a szüleimnek a véleménye változott volna. Így a haza út alatt próbáltam a szőke lányban életerőt önteni, de Ő csak az anyósülés ablakán bámult kifele szótlanul és a végén el is aludt valószínűleg akkor aludt a legtöbbet. Louis ahelyett, hogy leszidta volna a húgát magához ölelte és még engem se ölt meg sőt Lottie megérkezésével elhalasztotta a költözését amíg a húga nem lesz jobban teljesen. Aminek legjobban talán Hannah örül na meg a kis törpe aki még teljesen úgy készült, hogy elköltözik apukájával, de anyukáját se akarja elhagyni. Legaranyosabb kislány!
-Amint belépünk a szobába édesen mosolygunk rá - fordultam a karomba ülő kislányra.
-Értettem haver - mutatta fel hüvelykujját mire egy puszit nyomtam az arcára aztán szabad kezemmel a kilincset megragadtam és óvatosan, lassan nyikorgás mentesen kinyitottam az ajtót persze előtte a zárt ajtóra néztem ami Louis szobája biztos vagyok benne, hogy nem sakkoznak. -Szia - mosolygott Emma és integetni kezdett mire Lottie felénk fordult és egy aprócska mosoly jelent meg az arcán, hogy visszaintsen unokahúgának.
-Szia - mosolyogtam a piros szemű lányra aki feljebb ült az ágyon, hogy az ölébe vehessen egy párnát míg a lábait felhúzta magához. Pizsama volt rajta és a haja se állt a legjobban sőt a tegnapi smink teljesen elfolyt gyönyörű arcán. Össze van törve és kötelesnek érzem magam, hogy újra rendben rakjam aprócska szívét. -Bejöhetünk? - léptem át a küszöböt mire bólintott így beljebb sétáltam, hogy be tudjam zárni az ajtót magam után. Az ágyhoz sétáltam ahova rögtön leültem és felé fordultam míg Emma teljesen elhenyélt az ölembe.
-Előbb volt bent Louis - szólalt meg rekedt hangon mire összevontam a szemöldököm. -Aztán Hannah is, de sietősek voltak - folytatta oldalra döntött a fejjel mire egy huncut mosolyra húztam a számat amit észrevett és csak bólintott.
-Hülye kérdés, de jobban vagy? - kérdeztem és közelebb kúsztam felé, hogy megragadjam a lábát és kihúzzam mire Ő rögtön visszahúzta.
-Hülye kérdés Niall, hülye kérdés - rázta a fejét aztán lesütötte a szemét és a párnával kezdett elbabrálni. Megemeltem Emmát és talpra állítottam az ágyon mire Ő kérdően rám nézett aztán csak Lottie felé billentettem a fejem mire mosolyogva lépdelt az ágyon picurka lábaival aztán Lottie térdénél megállt és a kezeit a térdére helyezte. -Mi a baj vakarcs? - nézett fel Lottie oldalra fordított fejjel, de mosolyogva tudtam, hogy az unokahúga jobb kedvre bírja.
-Ne aggódj, légy boldog - ezt a kis szöveget betanulta a kis törpe és mosolyogva ölelte meg Lottie-t mire Ő azonnal karjaiba zárta Emmát így aztán az ölébe kötött ki.
-Köszönöm törpe sokat segítesz - szorította magához Lottie a kislányt és egy puszit nyomott az arcára mire én csípőre tettem a kezem.
-És én nem segítek? - akadtam ki persze nem igazából csak ezzel is jobb kedvre akarom vidítani.
-Nem, Niall bácsi te nem segítesz - rázta a fejét Emma mosolyogva.
-Cserben hagysz törpi? - húztam fel a szemöldököm mire kuncogva bólogatni kezdett. -Na szép kilépsz a buliból - fontam össze a karjaimat a mellkasomon és láthatóan elkezdtem duzzogni persze ez egy mű sértődés hisz igazából nem haragszom rájuk, mert Lottie mosolyog és az a lényeg.
-Jaj Niall bácsi most Lottie néninek van rám szüksége - szólalt fel Emma mosolyogva mire csak mosolyogva bólintottam és felnéztem Lottie-ra aki halványan elmosolyodott.
-Köszönöm nektek - emelte ki a végét Lottie ellökte magát az ágy támlától, hogy mellém telepedjen aztán a derekára tettem a kezem, hogy közelebb vonjam magamhoz és Ő megtalálta a szokásos vállamat amire ráhajthatja a fejét. -Mindent köszönök - suttogta a pólómba bújva mire Emma felnézett rám mire intettem neki és nénikéje haját kezdte el simogatni megnyugtatásképen aztán befejezte és kicsúszott az öléből mire felemelte Lottie a fejét a vállamról.
-Én elvégeztem a dolgom - mondta Emma és a kezeit összedörzsölte, mintha megtisztítaná aztán hátat fordítva nekünk elhaladt miközben a szoknyája ide-oda lenget tuti megint egyedül öltözködött hisz a napokba próbál önállósodni a kisasszony.
Lottie rám nézett felhúzott szemöldökkel mire én csak legyintettem mosolyogva.
-Vérbeli Tomlinson - mondtam mosolyogva mire Emma óvatosan becsukta az ajtót mivel még az ajtó nyitással hadilábon áll, de lábujjhegyre állva nagyon ügyes. -És létezik benne Walker vér is - állapítottam meg mosolyogva.
-Ennek a kettő keveréke rég rossz - kuncogott Lottie mire oldalra billentettem a fejem persze mindvégig mosolyogtam. -Mi az? - kérdezte engem méregetve.
-Kuncogtál, mosolyogtál és ez jó - válaszoltam mosolyogva.
-Azt hiszem mellettetek könnyű boldognak lennie - állapította meg mosolyogva mire elgondolkoztam ami néhány percig tartott hisz igaza van ebbe a házban nem nehéz mosolyogni. -Annak ellenére, hogy ki kell éltek elég jókedvűek vagytok - folytatta mosolyogva mire bólintottam  hát igen pedig semmi okunk nem lenne a boldogság kinyilvánítására.
-Tudod Lottie itt jön elő az összetartás és mi összetartunk míg Ők akik betolakodók néven vannak széthullanak, mint a falevelek. Ők sose fogják ezt megtapasztalni, mint mi - mondtam teljesen komolyan. Úristen komoly voltam és még okosat is mondtam wao vannak itt újdonságok ezt el kell újságolnom a srácoknak.
-Szerinted Louis megengedné, hogy veletek maradjak? - kérdezte az ujjait tördelve szóval ezen gondolkozik, hogy itt marad és fél, hogy Louis ezt megtagadná lehet, hogy össze van törve a szíve, de már most jobban érzi magát ebbe a környezetben, mint otthon főleg amit Jay mesélt.
-Szerintem örülne neki és mi is szívesen fogadunk be a köreinkbe - raktam a kezem a vállára mosolyogva mire felnézett rám és a szemei felragyogtak örömébe, de még mindig kiszúrta a szemem a vörös, felduzzadt szeme.
-Köszönöm - ölelt magához mire én szorosan összefontam a kezeimet dereka körül és úgy öleltem szorosan magamhoz. Lottie visszahelyezkedett mellém, de  a lábait felhúzta törökülésbe míg én végig mértem az arcát amit nem egyszer simítottam meg és a szemem ajkaira tévedtek amiket anno szenvedéllyel csókoltam, de egyszer se feküdtünk le hisz akkor még kislány volt és Louis megölt volna, ha kiderült volna, hogy én vettem el kis, szende húgától a szüzességét. -Niall kérdezhetek valamit? Ezen a kérdésen kívül - emelte fel a kezét a végén mire mosolyogva bólintottam ezzel felkeltem a kábultságból. -Mióta vagy szerelmes Lexy-be? - kérdezte nyugodtan mire a szemeim kikerekedtek és a kezeim izzadni kezdtek míg a szívem egyre gyorsabban verte a név hallatán. Honnan a francból tudja? Erről egyedül csak én tudok és senki más, és nem hiszem, hogy árulkodó jeleket mutattam volna amivel valaki rájött volna. Vagy mégis?
-Ezt te... honnan veszed? - dadogtam összezavarodottan mire ismét kuncogni kezdett.
-Ismerlek, Niall - válaszolt mosolyogva. -Ismerem azt a nézésed amilyen nézéssel néztél rám mikor együtt voltunk és pont úgy mereszted a szemeid Lexy iránt - fejtett ki mire bólintottam azt hiszem a nézésem buktat le. -De ugye tudod, hogy Ő Harry-t szereti és Harry is viszonozza? - kérdezte mire ismét bólintottam aztán most Ő tette a kezeit a vállamra mire rátettem kezeire a kezeimet és megszorítottam. -Sajnálom Nialler - mondta bűnbánatosan lehajtva a fejét mire megráztam a fejem.
-Nem Lottie, ne hibáztasd magad - fordultam felé és felemeltem a fejét az állánál fogva. -Te csak érdeklődtél én meg beismertem tudod jobb is így legalább valakivel tudok erről beszélni - a végén elmosolyodtam mire Ő is halványan elmosolyodott. Valamilyen oknál fogva az arcom közelebb merészkedett Lottie felé, de Ő se hezitált behunyta a szemét és már majdnem olyan dolgot tettem amit évekkel ezelőtt, amit nem lenne szabad, de ekkor...
-Hello - fordultunk gyorsan az ajtó felé ami kicsapódott és ott Louis állt egy szál bokszerbe a haja kicsit össze volt kuszálva, de teljesen kisimult. Jót tett neki a szex Hannah-val mi mindig szajkóztuk neki, hogy döngesse meg. -Húgi minden rendben? - lépett felénk és amint az ágyhoz ért leült Lottie másik oldalára és megfogta húga kezét míg a középen ülő lány kapkodta a fejét kettőnk közt aztán megállapodott a tekintette bátyán.
-Aha minden oké, de te bűzlesz a szextől - kuncogott Lottie fintorogva mire Louis megforgatta a szemét. -Az hittem lefürdesz mindig a jó szex után, de tévedtem igen nagyot tévedtem - rázta a fejét nevetve mire Louis magához ölelte húgát mire Lottie eltolta magától. -Fürödj le bratyó, bűzlesz - fogta be az orrát Lottie a hatás kedvéért.
-Hagyjad Lottie túlzottan ki volt éhezve egy jó szexre - szóltam bele nevetve mire Louis hozzám vágott egy párnát.
-Túl egy húron perdültök - állt fel Louis duzzogva mire az ajtóra kapta a pillantását így mi is rögtön arra fordultunk és egy lepedőbe burkolózó Hannah jelent meg az ajtóba.
-Kanos leszek tőletek - huppantam fel az ágyról.
-Mi a baj angyalka? - kérdezte Louis mosolyogva.
-A melltartómat nem találom - igazgatta Hannah a lepedőjét idegesen mire Louis felnevetett aztán elindult az ajtó irányába maga után húzva a szőke lányt.
Lottie-re néztem aki visszatartott nevetéssel tört ki hirtelen és eldőlt az ágyán amin én is elkezdtem nevetni, de én amint elveszítettem az egyensúlyon a földre estem amin Lottie még jobban nevetett én meg csak a földön fogtam a hasam a nevetéstől.
Kis idő elteltével csendben feküdtem a padlón mire Lottie arca nézett le rám és az arcán elterült egy mosoly amit hiányoltam hisz ez a mosoly annyit jelent, hogy mellettem képes elfelejteni azt a faszkalapot aki miatt sose lesz a régi a szíve. Észrevettem, hogy a szeme be volt hunyva és elaludt miközben az egyik keze lógott a hasam felett így óvatosan megfogtam és a földről bámultam gyönyörű arcát ahogy Ő az álmok tengerén járt. Ennek a napnak arról kellet volna szólni, hogy Perrie és Zayn meséli a nászutukat, de felfordult bár remélem a többieknek meséltek, mert engem azért nagyon érdekel az a tengeri sünis kaland amivel ránk hozták a frászt. Tengeri sün és Pezz, 1-0. 

Sziasztok pocakok! :)
Túl vagyunk a karácsonyon remélem mindenkinek jól telt a karácsony és a családjával törődhetett, de mivel a karácsony rég nem a pihenésről szól remélem most így két ünnep között hagytok időt pihenésre, mert nem sokára itt a Szilveszter amikor fel kell éledni ám.  
Remélem bőkezű Jézuskátok volt és remélem a ti Jézuskátok is jókat vett a családnak. :) Én imádtam nézni ahogy anya és apa meg nővéremék bontsák ki az ajándékot mosolyogva. (nem, nem azért, mert 8 tekercs celluxot használtam :D) 
A részről nem tudok sokat mondani azt hiszem ez az első és utolsó 3 szemszöges rész, mert az Emma szemszög ritka szar lett. De azért érdekel a véleményetek arról, hogy milyen lett az első gyerek szemszögem. :))

Várom a véleményeket kommentben a részről! 

Szerintem már csak jövőre találkozunk így mindenkinek Boldog és sikerekben gazdag Újévet kívánok :))

2015. december 20., vasárnap

Season 2 Chapter 14 - Univerzum kis játéka

"Mint a magány, ami
rossz és fáj, mert te
nem vagy itt"

~Hannah Walker szemszöge~
Maite Perroni - Esta Soledad
A tegnapi nap olyan nyugalmas, meghitt és családias volt, hogy a mai nap maga a pokol. Amikor felkeltem egy fenyegető levél fogadott Eleanor-tól amibe megtiltotta, hogy Louis közelébe megyek viszont, ha ezt nem tartom be hozzátette, hogy Emma kapja vissza százszor rosszabban és a bizonyítéka, hogy képes bármiféle őrültségre az pedig nem más volt, mint Lexy lába amire véletlen ráborult a könyves szekrény emiatt a reggelem a baleseti sebészeten kezdődött. Szerencsére semmibaj nem történt kapott egy maximálisan tökéletes gipszet és három hét múlva vissza kell menni, de addig mankóval jár-kel a lakásban. Lex balesete miatt döntöttem egy fontos dolog miszerint megutáltatom magam Louis-al. Ki kell találnom valami remek tervet, hogy azután soha többé ne szóljon, ne közeledjen felém bármennyire is nehéz lesz nélküle, de nem tudok úgy élni, hogy Eleanor tönkre teszi a barátaimat, vagy éppen a lányommal csinál valamit nem tehetem Őket kockára akkor már inkább lemondok a boldogságomról értük. Miféle boldogság Hannah? A te boldogságodat már három éve elveszítetted mivel voltál olyan hülye, hogy nem közölted az elején vele, hogy gyereket vársz tőle, ha megtetted volna nem lenne Eleanor és nem lenne senki aki közétek állhatna csak ti ketten, vagyis hárman lennétek. Helyette, vagy te és a lányod, és a másik oldalon ott van életed szerelme és az a nő aki belepofátlankodott az életedben, aki elvett tőled mindent, mert te hagytad elmenni a szerelmed. Egy két lábon jár szerencsétlenség vagyok!
-Han - pattant le mellém a kanapéra Niall mire ránéztem és éppen beletűrt szőke tincseibe.
-Minden rendben, Nialler? - fogtam meg a vállát mire felnézett rám és csak a fejét rázta. -Mi a baj? - kérdeztem tőle mire hátradőlt a kanapén és felsóhajtott.
-Van egy lány aki tetszik nekem - mondta nagyon halkan mire én is hátradőltem, de testemmel felé fordultam és hallgattam a szöszi szavait. -Csak a lány engem barátként tekint mivel egy másik pasiba szerelmes miközben egy másikkal kavar - vázolta fel a dolgokat mire bólintottam és csak fájdalmasan felnyögött. Nagyon nagy lelki bánata van a szöszi ír fiúmnak.
-Niall, ha szereted ne érdekeljen semmi harcolj érte - biztattam mosolyogva mire rám nézett felhúzott szemöldökkel.
-Te és Louis? Te se harcolsz érte - hánytorgatta fel mire vállba gyűrtem.
-Én azért nem harcolok érte, mert Eleanor egy ribanc - vágtam rá a végét suttogva.
-Bárcsak Louis is látná mikre képes ez a boszorkány - rázta meg a fejét Niall tehetetlenül mire bólintottam jól mondod Nialler bárcsak.
-De most nem Louis naivságáról van szó, ha nem rólad - ráztam meg a fejem hisz eltértünk nagyon is a tárgytól. -Niall nem ismerek nálad édesebb srácot szóval, ha valaki képes boldoggá tenni annak a lánynak a szívét az te vagy és az a lány most tuti zavarodott, ha egy másik pasit kihasznál tuti össze van törve a lány szíve - miközben mondtam a szavaimat mindvégig Niall arcát fürkésztem aki végig a kezeit tördelte és remélem a szavaimon gondolkozik. Tényleg így gondolom hisz egy lány akkor flörtölget egy másik pasival, ha az akibe szerelmes nem viszonozza iránta, vagy éppen szakítottak és Niall képes lenne rá kihúzni a lányt a gödörből. Nincs nála jobb barát!
-Köszönöm Hannah - nézett felmosolyogva és felém nyúlt, hogy megöleljen mire belebújtam karjai közé és a fejemet a vállára hajtottam.
-Szerezd meg a lányt és légy boldog - suttogtam a fülébe mire elhúzódott és mosolyogva bólintott aztán az arcára egy puszit nyomtam. -De előbb borotválkozz meg már borostás vagy - ültem vissza a helyemre nevetve mire hozzám vágott egy párnát. -Na! Ezt érdemlem én? - háborodok fel tréfálkozva mire felállt a kanapéról és mosolyogva megvonta a vállát.
-Niall bácsi, Niall bácsi, Niall bácsi - futott be a nappaliba Emma a kanapé körül körözve teljesen felpörögve mire Niall megragadta és a hónalja alá csapta.
-Mi van törpe? - kérdezte a kislánytól mosolyogva aki próbált levegőhöz jutni.
-Kezdődik - visította Emma.
-Micsoda? - kérdeztem kislányomtól mosolyogva.
-Hát a Spongyabob - tárta szét a karját mosolyogva, mintha ezt tudnunk kéne olyan, mint Louis. És már megint itt vagyunk csak Louis és Louis jár a fejemben. Vajon ez egyszer elmúlik?
-Akkor mire várunk - fogta meg Emmát és a vállára csapta aztán az emelet felé robogtak énekelve, mint mondtam Niall kitudja húzni a gödörből a szomorú lányt.
Feltápászkodtam én is a kanapéról és az emelet felé vetettem az irányt persze előtt leoltottam a nappaliba azt a kevéske villanyt ami fel volt kapcsolva hisz fényes nappal van ami nem igaz mivel a londoni időjárás most borzalmasan borús. Az emeleten felérve elbattyogtam a szobák előtt persze ahol különféle hangok szűrődtek abba a szobába tartózkodik Niall és Emma mármint Niall szobájában vannak és éppen énekelnek Emmával. A szobámhoz érve egyből benyitottam, de ami fogadott az hátra hőkölt mivel az ágyamon az a személy ült lehajtott fejjel akire nem számítottam hisz neki a terhes menyasszonyával kéne lennie.
Beléptem az ajtón és magam után becsaptam az ajtót amire felnézett aztán összekulcsolt kezekkel meredtem rá.
-Mit akarsz Louis? - döntöttem oldalra a fejem. Nem akarok ellenséges lenni vele, de ez az egyetlen megoldás, hogy ellökjem magamtól, hogy megvédjem a lányomat és a barátaimat na meg a családom.
-Beszélgetni jöttem - állt fel az ágyamról és közelebb lépegetett felém mire én leengedtem a kezem és próbáltam hátrálni tőle, de a hátam az ajtóba ütközött és mikor felnéztem Ő már közvetlen előttem állt és úgy nézett le rám egy hatalmas mosollyal a száján. Ajkaiba harapva próbáltam elrejteni a mosolyom ami szerencsére sikerült is hisz nem hiheti azt, hogy én ezt élvezem el kell vele hitetnem, hogy Ő nem érdekel már engem. -Tetszik a felsőd - bökött a felsőre mire lenéztem és egy sima bandás póló volt rajtam aztán fejbe arcon csaptam magam hisz azért mondta, mert nincs rajtam melltartató.
-Louis - szóltam rá mire az ujját a számra helyezte.
-Fogd be a kicsi szád - hajolt le hozzám és csukott szemmel közelített ajkaim felé, de amint ajkaink súrolták egymást én is behunytam a szemem amit valamilyen folytán Ő is észrevette és megcsókolt. Kezeit a derekamra helyezte míg az én kezeim a nyakára fonódtak össze és engedtem neki, hogy nyelve ismét felfedezést indítson. Lehet sose fogom bevallani, mert amint kiélveztem a csókot ellököm magamtól, de vágytam és szükségem volt erre a csókra. Olyan valós, olyan otthonos, mintha Ő lenne a másik felem és most eggyé váltunk volna. Emlékszem régen is a csókja egy menedék volt számomra ami megóvott minden gondtól és bajtól, de most egyszerre érzem a boldogságot és a szomorúságot. A boldogságot oda tudom következtetni, hogy újra itt vagyok a karjaiba míg én a karjaimmal fonóm össze a nyakát míg a szomorúság az pedig az idő. Túl sok ideig voltam egy naiv buta lány aki hagyta elveszni szerelmét és emiatt máshoz lökte. Hiába tagadom én löktem Louis-t Eleanor karjaiba, ha anno nem szakítunk akkor Louis a terhességtől velem lehetett volna és most nem lenne ez az egész hajcihő.
Amikor Louis kezei a pólóm alá vándoroltak a könnyeimmel küszködve csúsztak lejjebb a kezeim, hogy a mellkasára helyezhessem és amint odatértek egy lendülettel löktem el magamtól.
-Nem vagyok az ágymelegítőd - vágtam rá miközben a szemeim megteltek könnyekkel nem akarok vele durva lenni, de meg kell tennem. A fejemet elfordítottam, hogy összeszedjem magam és próbáltam visszanyelni a könnyeim ami többé kevésbé sikerült. -Ott a menyasszonyod - fordítottam vissza a fejem felé mire Ő felhúzott szemöldökkel bámult rám.
-Most hirtelen mi bajod? - kérdezte oldalra döntött fejekkel.
-Az a bajom, hogy megcsalod Eleanor-t - úristen ez úgy hangzik, mintha védeném azt a banyát. -És engem meg kihasználsz! Végre nőj fel és old meg a gondjaid - vágtam a fejéhez mire hátra tántorodott ezzel együtt én a kezeim összefontam a mellem alatt. -Itt az idő Louis, hogy vállald a hibáid következményét - kerültem ki, hogy az ágyamhoz lépjek minél távolabb tőle.
-Nem szeretem Eleanor-t - fordult velem szemben mire a szemeim kikerekedtek. -Én téged szeretlek Hannah - lépett felém amire leengedtem a kezeimet és oldalra billentettem a fejem. Most tényleg azt mondta amit mondott? -Tudom elég későn jöttem rá és sok mindent elbasztam, de rájöttem ki vagyis kik a fontosak - amint felém ért megfogta a kezem és úgy bámultam bele kéken csillogó szemeiben. Igazat mond. Egy pillantásából leszűröm mikor hazudik és mikor mond igazat, és most az igazat mondja mégse tudom én ezt neki visszamondani pedig mindennél jobban szeretném azt mondani, hogy én is szeretem aztán egy nagy boldog családot alapítani vele, de mint mondtam ez lehetetlen míg Eleanor a földön van.
Könnyes szemmel ráztam meg a fejem és elhúztam a kezeimet kezei közül, és a földet kezdtem el tanulmányozni.
-Sajnálom Louis - mondtam mindvégig a földnek nem mertem a szemeiben nézni, mert ha én kiolvasom onnan az igazságot akkor vajon Ő is? Biztosan. Louis lehet akármilyen naiv, de igazán jó ember ismerő. -Elfogod venni feleségül Eleanor-t - néztem fel a szemeiben mire bólintott. -Akkor ne mond nekem, hogy szeretsz, ha elveszed feleségül - ráztam meg a fejem mindvégig a szemeiben nézve mire most Ő bámult le a parkettára. -Szerintem itt be is fejeztük te elveszed Eleanor-t és egy nagy boldog családot alapítasz vele míg én is ezt teszem valaki mással - folytattam mire felnézett kétségbeesett arccal mire csak megráztam a fejem. -És kérlek most menj ki a szobámból - böktem az ajtó fele és kikerülve Őt elindultam az ajtó irányába és kinyitottam neki, de csak ugyanott állt és nézett rám. -Most - vágtam rá mire elindult felém és mielőtt kilépett az ajtón megállt előttem mire én erősen kapaszkodtam az ajtófélfában.
-Biztos ezt akarod? - kérdezte mire földre szegeztem a pillantásom aztán felnéztem rá és a szemeim megteltek könnyekkel aztán bólintott így Ő biccentett aztán kilépett az ajtón, az életemből. Amint becsuktam az ajtót a fejemet az ajtónak döntöttem és utat engedtem minden érzelmemnek többnyire a könnyeimnek. A kezemmel az ajtó csapkodtam miközben a szememből csak úgy záporoztak a könnyeim. Még mindig éreztem az ajkaimon a csókja ízét és ezt akartam örökké megakartam őrizni ezt az egyetlen röpke csókot amiben minden érzelmet egybe vegyített amivel újra eggyé váltunk és elakarom felejteni az előbbi szóváltásunkat mivel most megint a Eleanor karjai közé löktem. Utálom Eleanort, mert elvettem tőlem és utálom magam, mert gyenge vagyok ahhoz, hogy kitálaljak Louis-nak ezekről a fenyegetésekről. De leginkább azt utálom, hogy évekkel ezelőtt nem mondtam el neki, hogy apa az összes hibáim közül ezt szeretném legjobb helyrehozni. Ha máshogy lenne....
Ellöktem magam az ajtótól és az ágyam felé lépkedtem ahova egész egyszerűen csak ledőltem és elgondolkoztam azon mennyivel lenne másabb az élet, ha nem titkolom el a terhességem, vagy hogy előbb közlöm vele, hogy apa. Minden máshogy lenne! Talán most együtt lennénk és együtt intéznénk Emma óvodai beíratását.
Jó ég a beíratás!
Felugrottam az ágyról és gyorsan megtöröltem nedves szememet aztán a szekrény felé léptem ahol egy rózsaszín mappa hevert amire Emma neve volt írva mivel abba tartom Emma összes iratát. A hónom alá csaptam a mappát és a szekrényem felé léptem ahonnan elővettem egy sima farmer nadrágot és hozzá egy hosszú kötött felsőt ami rózsaszín. A fehérneműs szekrényből elővettem egy melltartót és gyorsan lekapkodtam magamról az itthoni ruhám míg a mappát csak ledobtam az ágyra. Magamra vettem a melltartóm és a felsőt aztán felrángattam magamra a nadrágot hozzá egy zoknival amit egy lábon ugrálva vettem fel és a mappát a számba helyezve rohantam kifelé a szobámból. A lépcsőnél magamhoz vettem a rózsaszín mappát és szapora léptekkel lépkedtem lefelé a lépcsőn Louis pillantott rám miközben Eleanor a nyakán csüngött. Pár percig tartottam a szemkontaktust vele, de egy fejrázással vetettem ennek véget mivel Eleanor felém fordult így a cipős szekrényhez sétáltam ahol felhúztam a tornacipőm aztán a kabátom.
-Hova készülsz? - szólalt meg Louis mire ránéztem és újra elhelyeztem a kezemben a mappát.
-Az oviba elintézni Emma beíratását - válaszoltam felnézve rá mire összevonta a szemöldökét.
-Oda nem kéne Emma is? - kérdezett rá mire homlokon csaptam magam a mappával.
-Niall! Emma! - Kiabáltam fel az emeletre mire két szőke fej dugta ki a fejét a lépcső tornácáról. -Gyere angyalka megnézzük az ovit - biccentettem az ajtó irányába mosolyogva mire hirtelen kicsapódott a konyha ajtó ahonnan mindenki előbukkant.
-Emma oviba megy? - tört rám mindenki kétségbeesett arccal.
-Igen, mint minden normális gyermek - válaszoltam szét tárt karokkal.
-De hát minek? - kérdezte Niall az emeletről.
-Hogy vele egykorú gyerekkel legyen - mosolyogtam fel a szőke fiúra mire Ő durcás arcot vágott. -Jaj Niall hazafog jönni mindennap Emma ez csak a délelőtti programja lesz - nyugtattam meg az ír fiút mire felkaptam Emmát és a nyakába ültette.
-Szerintem itthon is járhatna oviba - szólalt meg Harry mire kérdően ránéztem. -Mármint remek óvóbácsik vagyunk és, ha egykorú gyerek kell ott van Niall - vázolta fel a tervét a göndör fiúcska mire nevetve megforgattam a szemem.
-Én is az itthonra szavazok nem akarom, hogy a kis törpe idegen kölykökhöz járjon mi vagyunk a barátai - helyeselt Liam. -És különben sem biztonságos a mai gyerekek durvák - bólogatott a végén Liam mire a kezemet a számra tettem, hogy ne hangosan nevessek fel aggodalmaikon.
-Srácok - szóltam rájuk mosolyogva mire Niall le bandukolt a lépcsőn. -Örülök, hogy aggódtok Emmáért és ennyire szeretitek, de Emma vérbeli Walker és Tomlinson szerintem elbánik minden bajjal - mondtam mosolyogva és fél szemmel Louis-ra néztem aki csak rám mosolygott. -És az igaz ti vagytok a legjobb óvóbácsik Emma számára, de úgy hiszem nektek is kell a pihenés, de ha tévedek akkor megígérem nektek, hogy ti mehettek Emmáért mindennap az oviban - a végén a szívemre tettem a kezemet mosolyogva mire duzzogva rábólintottak. -Ne aggódjatok nem szabadultok meg Emmától - mosolyogtam rájuk mire felnéztek rám mosolyogva aztán kislányom felé fordultam aki Niall bácsikája szőke hajkoronájába fúrta az arcát. -Kész vagy angyalka? - kérdeztem kislányomtól mosolyogva aki megrázta a fejét.
-Jó nekem itthon - emelte meg a fejét Emma.
-Van játék és vannak ott gyerekek szerintem remek helyed lesz - mosolyogtam rá mire a játék szónál felcsillantak a kék szemei.
-Mehetünk - kezdett el kapálózni mire Niall nevetve leemelte a fejéről a felpörgött kislányt aki egyből a cipője felé futott, hogy felráncigálja a lábára. -Valaki beköti? - emelte fel a lábait mosolyogva mire Niall és Harry egyből ugrott, hogy bekössék Emma cipőjét mire Liam leemelte az akasztóról a kabátját és segített neki belebújni.
-Elkényeztetitek - ráztam meg a fejem.
-De hisz Ő a mi kis hercegnőnk - tette a csípőre a kezét Liam miközben Emma fehére húzta a sapkáját.
-Akkor se kell elkényeztetni - vágtam rá persze a mosoly az arcomról levakarhatatlan volt.
-Sajnálom, de egy ilyen szép hercegnőnek a kedvébe kell járnunk - emelte meg Harry Emmát mikor kész lett.
-Örökké a hercegnőtök leszek? - kérdezte Emma mosolyogva a három fiútól miközben Harry bongyor hajával volt elfoglalva.
-Nem - válaszolt Niall a fejét rázva mire Emmára kihűlt a ledöbbenés. -Egyszer királykisasszonyunk leszel aztán a királylányunk és a királynőnk - puszilta meg Emma piros pozsgás arcát Nialler aztán ugyanígy tett Liam és Harry is mire Emma is körbe puszilta a három fiút.
-Zayn bácsinak is a hercegnője vagyok? - kérdezte Emma mosolyogva mire mind a hárman bólintottak. -És apuci neked is? - a fiúk elálltak az útból, hogy Emma édesapjára tudjon nézni aki mosolyogva figyelte a jelenetet.
-Nekem is prücsök - válaszolt Louis mosolyogva és elengedte Eleanor-t, hogy közelebb lépjen a lányához, hogy aztán legjobb barátja kezéből kivegye és egy puszit nyomjon az arcára. -Bármi történik te mindig a hercegnőm leszel - volt valami furcsa Louis szavaiba, mintha utalna valamire, de nem tudtam ezen törni a fejem, mert az apa-lánya puszilkodást figyeltem amit ezek ketten váltottak. Ezt az édes pillantott valamiféle csörömpölés zavarta meg és amint a hang felé fordultunk Eleanor karba tett kézzel és ijedt arccal - ami nem is annyira ijedt - állt miközben előtte szilánkok hevertek.
-Hupsz leesett véletlen - játszotta az ártatlan bűnbánatos arcával mire csak megforgattam a szemem.
-Vagy csak leverted, mert nem te vagy a középpontban - vágta rá Lex aki letelepedett a kanapé karfájára mivel elég kényelmetlen neki állni most.
-Louis megint szemétkedik - siránkozott Eleanor mire, ha Danielle és George nem fogja le barátnőm Ő már majdnem neki esett persze ez túlzás hisz a gipszes lába megállítaná, de helyette lenyomták a kanapéra. -Ez egy őrült - csapkodott a kezeivel Eleanor aztán a kezét a hasára tette. -Még a baba is megijedt tőle - vágott szomorú fejet mire Louis letette Emmát aki gyorsan megragadta a kezemet.
-Lexy - szólt rá Louis mérgesen és megragadta menyasszony derekát, hogy kiemelje a szilánkoktól. -Valaki takarítsa fel kérlek - utasította Louis a szilánkokra nézve.
-Takarítsad fel te - vágta rá Danielle bunkón.
-Te fogd be - szólalt meg Sophia mire most Danielle-t kellet lefogni, hogy ne essen neki az illetőnek.
Mielőtt kirobbant volna a háború Louis-ra néztem aki feszülten az arcát dörzsölte aztán ránk nézett vagyis rám és Emmára.
-Na jó elegem van - szólt közben Louis mire mindenki ráemelte tekintetét még a két ingyenélő is. -Nem tudom mi ez az ellenszenv köztettek vagyis Dani és Sophia között értem, de mondjuk Eleanor iránt nem értem - kezdett bele Louis mire mindenki megforgatta a szemét kivétel én mivel én a földre szegeztem a pillantásom. -Viszont elég szar ötlet volt beköltöztetnem a közös házunkban ezért döntésre jutottam - felemeltem a fejem mire mindenki kidülledt szemekkel nézett Louis-ra még a két boszorkány is aztán kislányomra néztem aki oldalra fordított fejjel figyelte édesapját. -Elköltözöm - fejezte be mire Eleanor arcán elterült egy nagy mosoly és Louis karjaiba ugrott aztán a szemem Sophia-ra tévedt aki vagy eléggé váratlanul érte, vagy elég szarul fejezi ki örömét a hírnek, vagy éppen rohadtul nem örül ennek.
Emmára néztem aki biggyesztett ajkakkal nézett apjára amit Louis is észrevett így rögtön lehámozta magáról Eleanor-t és Emma elé guggolt.
-Nem megyek el örökké prücsök és mindennap meglátogatlak csak pár hétről van szó - ültette a térdére Emmát és megtörölte a szemét ahonnan kibuggyanó félbe voltak a könnycseppek. -Sose hagylak el - ölelte magához a lányát és elkezdette a hátát simogatni, de én még nem tértem észhez a sokktól.
Elköltözik ráadásul Eleanor-hoz, de Emmának mégis azt mondta, hogy pár hétről szól az egész akkor mégse költözik el. Milyen mocskos játékot játszik Louis? Képes lenne elmenni és itt hagyni a lányát miközben igazából mégse megy el vagyis elmegy pár hétre. Az a pár hét nélküle így is-úgyis a pokol lesz hisz lehet nem vagyok vele, de már a látványától az arcomra kiül egy mosoly, de most elmegy.
Hirtelen mögöttem a bejárati ajtó csapódott ki ahol két vidám arc üdvözölt minket.
-Aloha emberek - visította Pezz nevetgélve.
-Mi újság Anglia? - kiabálta el magát vidáman Zayn.
-Okés kihalt meg? Azt hittük amint belépünk moccanni se tudunk, de ti álltok szomorú képpel, mint egy fa - akadt ki Pezz miközben beljebb vonszolta a bőröndjét.
-Mi ez a feszült helyzet? - tárta szét a karját Zayn ezzel elengedve a cuccokat.
-És miért van két kurva a nappaliba? - folytatta a faggatást Pezz felhúzott szemöldökkel bármennyire is ellenzem Emma előtt a csúnya beszédet ez azért hiányzott viszont a lehető legrosszabbkor toppantak be.

 ~Niall Horan szemszöge~
A világ legrosszabb érzése mikor olyan lányba szeretsz bele aki a legjobb barátod volt csaja és a probléma ott kezdődik, hogy az a kicsi szikra még mindig meg van köztük szakításuk óta. Szerintem az Ő szerelmük még a halál után se múlik el, de mit kezdjek akkor az én érzéseimmel? Dobjam a lefolyóba az érzéseim és nézzem végig az Ő szerelmüket miközben belül darabokra hullok? Ezt kéne tennem! És talán, ha Hannah-nak neveket is mondok akkor Ő is ezt mondta volna, de nem mondott ilyesmit azt mondta küzdjek érte és húzzam ki a gödör mélyéből bármit jelentsen ez, és én nem adom fel. Érte nem! Boldog akarok lenni és azt hiszem Ő megtudja adni nekem azt a boldogságot amiről álmodozok. Ő az a lány aki fényt hoz ebbe a silány, nyomorult életemben. Ő az a lány akivel el tudom képzelni a jövőm amit nem minden lánnyal tudtam elképzelni sőt eddig senkivel hisz eddigi kapcsolataim időszakos szerelem volt amik nem tartottak sokáig, de ez más lenne, ha érezne irántam valamit. Valami kis minimális érzelmet már akkor boldoggá tudnám tenni, de helyette Ő ál kapcsolatban kezdett azzal a céllal, hogy féltékennyé tegye egykori barátját aki szintén ugyanezt a játékot űzi így a mi szerelmünk sose valósulhat meg.
Soha ne mond, soha!
Micsoda hülye mondás!
-Niall bácsi, Niall bácsi - ütögeti a kezemet nem túl durván Emma miközben az ágyamon hasalunk és nézzük a mesét. -Patrick olyan butácska - nevet fel mellettem mire ráemeltem a tekintettem és mosolyogva figyeltem a kislány aki teljesen belemerült a mesében és teljesen kizárta a külvilágot ami körülötte van. Olyan könnyű neki még az élet bár az ostoba apja megnehezíti a kicsike életét!
-Ti mit csináltok? - szólalt fel egy másik hang az ajtó irányából, de ez a hang egy angyalhoz hasonlított így rögtön felé fordultam, de véletlenül lebukfenceztem az ágyról így az ajtóba lévő angyalra úgy néztem fel aki nevetve figyelt engem. -Hú ez már előkelő fogadtatás - kuncogott miközben mosolyogva feltápászkodtam a földről, hogy szemtől szembe álljak az én földre szállt angyalommal.
-Niall bácsi Patrick kettő - nevetett az ágyon Emma mire ránéztem mosolyogva és csak az ágyon ugrált.
-Igazad van kis csaj - bicegettet el mellettem a mankóval Lexy megpaskolva a vállamat aztán az ágyamhoz ért és leült Emma mellé, hogy lepacsizzon vele mire Emma az ölébe telepedett persze óvatos volt, hogy a sérült lábához ne érjen. 
-Na szép magamra maradtam - fontam össze a kezeimet a mellkasom alatt és kisfiúsan elkezdtem duzzogni mire a két lány egyszerre nevetett fel.
-Gyere Niall bácsi - paskolta meg mellettük a helyet Emma mosolyogva mire az ágyhoz léptem és leültem melléjük aztán kicsit meglöktem Őket mire Lexy egyből visszalökött. -Lexy néni te is nézed velünk a Spongyabobot? - nézett fel Emma nénikéje arcára aki aprót bólintottam így Emma tapsikolni kezdett. -Remek akkor most kövess - utasított tovább mire Lexy tisztelgésben emelte a kezét. Emma arrébb lökött, hogy hanyatt tudjon feküdni az ágyon mire a másik illető angyali mosolyával meredt rám és még a szempilláit is rebegtette. Elvesztem azokba a barna szemeibe, de amennyire angyal annyira ördögi is és mikor a szemem letévedt telt ajkaira amik gonosz mosolyra húzódtak tudtam mi következik így megelőztem és magamtól csúsztam le a földre amin felnevetett.
-Ismersz már Horan - nevetve csúszott a helyemre óvatosan, hogy a kezét a vállamra tegye. Mielőtt megszólalt volna felálltam és a gipszes lábát feltettem az ágyara és addig fogtam amíg hasra nem fordult aztán utána a párnáimat egy kupacba tettem és a gipszes lábát óvatosan letettem. -Köszönöm - mosolygott rám édesen mire csak legyintettem a karommal. 
A kis megmaradt helyre feküdtem hasra Lexy mellé. Nem sok mindenre emlékszem a meséből mivel a figyelmemet lekötötte Lexy nevetése egy-egy vicces jeleneten és ahogy átölelte Emmát olyan más Lexy volt előttem. Nem, mint egy nagynéni hanem, mint egy anyja aki a gyermekével nézi a mesét. Viszont ahányszor Lexy felém fordította a fejét én gyorsan a tévére tapasztottam a figyelmem így nem látta, hogy mosolyogva figyelem csak azt látta, hogy mosolyogva figyelem a tévét ami nem valós, mert miatta mosolyogtam.
-Következik a Hamupipőke - visított fel Emma mikor vége lett a Spongyabobnak.
-Szerintem ennyi tévézés elég volt már anyád nem örül, ha sokat tévézel - ragadtam meg a távirányított amivel azonnal kinyomtam a tévét.
-Ez nem igazság - ült fel karba tett kézzel.
-De, de igazság - ült fel mellé Lex óvatosan letéve a lábát a földre. -Inkább játszunk és a kutyuskák is hiányolnak - mosolygott rá a kislányra akinek, mintha egy villanykörte jelent volna meg a feje felett úgy csillantak fel a szemei. Ez rosszat jelent nála!
-Okés játszunk - állt talpra gyorsan miközben én is felültem, de nem sokáig hisz rögtön megragadta kezem és húzott maga után. Vakul húzott az ajtóhoz ahol megtorpant és egy ismerős alak emelte meg a derekánál. Hátranéztem és Lexy ugrált felénk a mankóval, de amikor meglátta az ajtóba álló személyt hirtelen megállt így én is az ajtóra néztem.
-Hova-hova törpi? - mosolygott rá Harry.
-Harry bácsi - ölelte át a nyakánál Emma az illetőt.
Oldalra fordítottam a fejem és láttam, hogy Lexy feszülten állt már mellettem miközben a lábakat nézegeti, ha nem ismerném azt mondanám láb fétise van, de ismerem és tudom, hogy csak ideges a közelébe.
-Nekem is hiányoztál törpi - szólalt meg Harry mosolyogva a kislányra nézve.
-Lemaradtál a Spongyabobról - biggyesztette az ajkait Emma.
-Bepótoljuk - tette a szabad kezét a szívére mire Emma egy nagy mosollyal biccentett egy amolyan "ezt észbe tartom" nézéssel. Rafinált kislány.-Jössz játszani velünk? - kérdezte Emma mosolyogva.
-Majd máskor törpi most beszédem van a nénikéddel - válaszolt Harry mosolyogva mire a mellettem lévő Lexy felnézett rá és óvatosan billentett.
-A szavadon foglak - emelte meg a kezét Emma mosolyogva mire Harry egy puszit nyomott a kislány arcára aztán át repülőztette a kezeim közé aztán Lexy felé lépett és a kezeit a derekára tette, hogy menyasszony fogásban felvegye miközben Ő erősen fogta a mankóit. Végig néztem ahogy elragadják tőlem és kibaszottul fáj! Ha lenne annyi erőm és nem lenne a karomba Emma most utánuk szaladnék és kitépném Harry kezéből szerelmemet és megcsókolnám ezzel elmondva neki mit is érzek iránta. Viszont ez még lehetetlen.
Megráztam a fejem és a kezembe fészkelődő kislányra néztem aki a fejét a vállamra helyezte aztán mosolyogva nézett fel rám.
-Mit akarsz tökmag? - kérdeztem tőle mosolyogva mire az állát kezdte el ütögetni.
-Nappali - emelte meg a fejét mire kipréselte magát a kezeim közül és a kezemet megragadva húzott a lépcső fele amerre nem rég még szerelmemet vitték el tőlem. Hirtelen meghallottuk Hannah kiabálását így a tornáchoz sétáltunk ahol megpillantottuk, hogy lent mosolyogva vár ránk.
-Gyere angyalka megnézzük az ovit - szólította meg Hannah mosolyogva kislányát aki bátortalanul felnézett rám aztán édesanyjára nézett. Miközben sétáltunk le a lépcsőn Emmával és a kezeimet szorongatta hirtelen kicsapódott a konyhaajtó, és a csapat többi tagjai jelentek meg.
-Emma oviba megy? - üvöltötte mindenki egyszerre mire Hannah felhúzta a szemöldökeit.

***

Nem kicsi lepődtünk meg Zayn és Perrie érkezésének, és nem az, hogy nem örülnénk nekik csak épp a legrosszabb időpontban toppantak be. Kapkodtuk a fejünket ide-oda hol az érkezőkre néztünk, hol a megszeppent Louis-ra néztünk. Lehet, hogy a legrosszabbkor jöttek, de mégis a legjobbkor hisz Zayn kell ahhoz, hogy lebeszéljük Louis-t az idióta ötletéről hisz hárman kevesünk vagyunk hozzá.
-Visszajöttél - szólalt fel visítva Emma és már is Zayn karjaiba varázsolta magát.
-Megígértem - szorította magához Zayn miközben a kislány haját simogatta. 
-Ugye ti nem mentek el, mint apuci? - persze Emma cserfes szája kellet ahhoz, hogy beavassuk Őket Louis idióta ötletében. 
-Mit mondasz manó? - lépett Pezz feléjük, hogy megfogja a kislány kis kezét. 
-Louis? - pillantott Zayn legjobb barátjára aztán ránk mire mi a Louis mellett ácsorgó nőre billentettük a fejünket. Zayn átadta feleségének Emmát és felénk siet, hogy mind a négyen idióta haverunk felé lépjünk és elkezdődjön a visszarántás akció. -Komolyan képes lennél itt hagyni a lányodat? - lépett előre elsőként Zayn míg Louis csak körbe pillantott tudta, hogy mi következik és zavarta, hogy ennek most mindenki tanúi. 
-Azt a kislányt akit állítólag annyira szeretsz, hogy minden apró-cseprő dologtól véded? - Zayn után Harry következett aki Zayn jobb oldalára állt. 
-Akit egész turné alatt emlegettél, hogy így meg, úgy hiányzik? - léptem Zayn bal oldalára miközben a kezeimet összefontam a mellkasom alatt. 
-Csak azért mész el, mert nem vagy elég erős, hogy szembe állj a feladataiddal, csak azért mész el, mert azt hiszed azzal mindenkinek jó lesz, de néz körül senkinek se lesz jobb - Liam is előre lépett a szokásos szónoklati beszédével mire Louis szégyenlősen lesütötte a szemeit. 
-Nyisd ki a szemed végre Lou, mert rohadtul nem látsz tisztán - vágta rá feldúltan Zayn. 
-Remekül látok - szólalt fel végre Louis. -És rosszul hiszitek azért megyek el, hogy felelősséget vállaljak és, hogy végre fel nőjek a  gondjaimhoz, mert ezt kell tennem. Ugye Hannah? - a szavait nem nekünk mondta, hanem végig a mögöttünk álló szőke hajú lányra nézett aki elől összekulcsolt kezekkel állt és a földet nézegette szégyenlősen. Hannah mondta neki, de nem önszántából Ő sose küldené el Louis magától! Szemem automatikusan visszafordult Louis-ra és a mögötte álló barna hajú nőre aki a pocakját fogta miközben az arcán elterült egy vigyor, de nem az édes, aranyos mosoly, hanem a gonoszabbik fajtájú. Bosszú. Megböktem a fiúkat és Eleanor felé böktem aztán összenéztünk és csak biccentettünk szóval Ő tervelte ki az egészet. Ő kényszerítette Hannah-t, hogy lökje el magától Louis-t és mondja azokat a szavakat amivel ráveheti Louis-t a költözésre. Minden ami történik ebbe a házba az Eleanor Calder hibája!
-Most mit bólogattok? - szólalt meg Louis oldalra fordított fejekkel. 
-Semmit - vágta rá a szó szóló Liam. -Tudod mit igazad van - folytatta Liam mire Zayn meglökte feldúltan, de csak megrázta a fejét és a feldúlt Zayn a sport táskát megragadva az emelet felé rohant és Őt követve rohant utána Pezz Emmával a kezében. -Csak egy valamit ne feledj - emelte meg a kezét Liam. -A szemedet sose hunyd le egy percre se - amint ezt elmondta Liam a konyha felé fordult és Danielle kezét megragadva elvonultak Ők is. 
-Ezt mire értsem? - tárta szét a karját Louis. 
-Mosd ki a szemed akkor rájössz - vonta meg a vállát Harry flegmán és hátrafordult Hannah-hoz akit a bátyja tartott. George és Harry felsegítette Hannah-t az emeletre és Ők is azonnal elszivárogtak egyedül már csak mi maradtunk Lexy-vel meg ugye Louis aki Eleanor befolyása alatt áll na meg Sophia aki teljesen le van sokkolódva. 
-Na jó nem tudok itt maradni - állt fel a kanapéról Lexy és felém bicegett, de amint mellém ért már tudtam mit akar így menyasszony fogásba megfogtam a lányt és az emelet felé vittem magára hagyva Louis-t a nappaliba.
Amint felértünk a lépcsőn a szobám felé indultam szinte egy valóra vált álom bár ezt máshogy képzeltem el. Az lenne a tökéletes, ha a lábai a derekam körül lenne és csókolózva botorkálnánk el a szobámba és akkor letépném róla a pólóját..... Álmodj még Niall!
A szobámba érve Lexy-t az ágyamra tettem és a gipszes lábát is az ágyra helyeztem az előbbi párnákra miközben Ő az egyik párnámat a kezébe véve csapkodta, mint egy kitömött valamit. Mint egy kitömött Eleanor-t, ha jobban belegondolunk! Leültem az ágyamra mellé, hogy ha kitörne belőle a szóforgatag magamhoz tudjam ölelni és letudjam nyugtatni.
-Hogy lehet az én legjobb barátnőm ekkora egy istenverte szerencsétlenség? Már rég el kellet volna mondani Louis-nak micsoda egy bestia az a Calder ribanc - Lexy-be nem ültettek hang tompított így minden szó ami elhagyta a száját kiabálva mondta amit még az Űrben is hallani lehet. 
-Te is miatta szakítottál Harry-vel? - valójában nem tudtam csak egy sejtés volt hisz túl hamar történt az egész szakításuk és Lexy halálosan szerelmes Harry-be így semmi pénzéért nem hagyta volna el csak ez lehet a megfelelő ürügy számára, ha valaki kényszeríti. 
-Honnan tudtad? - fordította oldalra gyönyörű arcát szóval igaz, ha nem lenne Eleanor még mindig vele lenne. 
-Mert szereted és akit szeretsz sose hagynád el csak akkor, ha valaki kényszerít rá - válaszoltam mire keserűen bólintott. 
-Remek emberismerő vagy, Nialler - hajtotta a fejét a vállamra így gyorsan beszippantottam samponjának illatját ami barack illatú pont olyan amit elképzeltem.
-Sose tagadtam - hajtottam a fejemet a fejére mosolyogva. Boldog voltam, mert itt van velem még akkor is, ha épp arról beszéltünk, hogy teljesen bele van esve legjobb barátomba, de a lényeg, hogy mellettem van barátilag.
Szar érzés a barát zóna. 
-Valaha is elfelejtem? - hallottam meg nagyon halk hangját és most ezt nem tudtam, hogy tőlem kérdezi, vagy saját magától. -Ő volt az első szerelmem - emelte meg a fejét így az én fejem visszaesett a helyére, de egyből felé fordultam. 
-Egyáltalán miért akarod elfelejteni hisz Ő is szereted téged - tudom, hogy ostoba vagyok, de nem ilyen áron akarom megszerezni életem szerelmét és, ha neki szüksége van Harry-re akkor miért ne segítsek neki hisz Harry is szereti. Milyen barát lennék, ha nem segítenék a barátomnak? Szar dolog, de most nekem kell lennem a jó fejnek! 
-Azért akarom elfelejteni, hogy olyan embert szeressek aki megérdemli, mint amilyen te vagy - amikor a végét meghallottam a szívem ezerszeresével kezdett elverni pedig tudom nem úgy értette, hogy szeret engem mégis örültem. -Te megérdemled a szerelmet, Niall - folytatta mosolyogva mire én is elmosolyodtam azt hiszem ezt senki se ronthatja el. 
A telefon csengőhangja zavarta meg a szemkontaktusunkat hisz amíg nem szólalt meg ez a szar addig teljesen elvesztem a barna szemeibe míg Ő csak zavartan mosolygott rám. Előhúztam a zsebemből a telefonom, de mielőtt felvettem volna intettem neki, hogy csak egy perc és mielőtt megnéztem volna kikeress azonnal megnyomtam a hívás fogadás gombot. 
-Remélem jó okod van rá, hogy zavarj? - kérdeztem kissé ingerülten, de mivel velem szembe ült Lexy próbáltam tartani a nyugalmam. 
-Niall - hallottam meg egy ismerős szipogó hangot és akkor eltűnt minden ingerültség az arcomról még a mosolyom is lehervadt. 
-Lottie? - nem tudom, hogy tudtam kinyögni a nevet hisz annyira ledöbbentem a hívásától, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Egyszer randiztunk Lottie-val, de mivel sok volt a korkülönbség így békén hagytuk egymást meg hát Louis se örült volna neki így ez a mi kis titkunk volt, de ennek már több éve. Elfelejtettük egymást hisz Ő is boldog párkapcsolatban él míg én a béka segge alatt se vagyok, de az mellékes. Szóval miért hívna fel a lány akivel randiztam és aki a bandatársom húga? 
-Niall szükségem van a segítségedre - szólalt meg ismét könyörgő hangon, de hallottam ahogy a beszéd közben szipog is párat valami nagy baj lehet. 
-Lottie mi a baj? - fordultam előre így oldalt fordítottam Lexy-nek. 
-Bántott Niall, bántott - a hangja elcsuklott ahogy kimondta szavait és még hozzá a telefon is recsegni kezdett. 
-Ki bántott Lottie? Nem értelek - kérdeztem rá és idegesen dobolni kezdtem a lábaimmal. 
-Edward a barátom megcsalt, kihasznált és én... - nyöszörögte, de a végén elcsuklott a hangja viszont nem kellet nagy agy játék kitalálni mi történt. 
-Louis tudja? - kérdeztem idegesen mire hallottam, hogy elkezd sírni ismét a telefonban. -Lottie! Louis tudja? - kiabáltam rá tudom nem kéne ilyennek lennem vele főleg most, de nem tudom kontrollálni idegességem. 
-Nem - hallottam meg halk szipogó hangját. 
-Jó - vágtam rá és most olyan ötlet ugrott be amire, ha rájön Louis, vagy mondjuk a többiek megtudják tuti megölnek. -Lottie pakold össze a cuccaid és este elmegyek érted majd beszélek Jay-el - folytattam mire a mellettem ülő Lexy fészkelődni kezdett tudom, hogy pont rosszkor hozom ide Lottie-t, de szegénynek a lelke darabokba tört és segíteni akarok neki meg hát, ha Louis telefonba tudja meg haza utazik és megveri a pasit, de ha szemtől szemben tudja meg akkor megtudjuk állítani vagyis Lottie visszatudja fogni bátyját. Végül is csak megcsalta és elvette Lottie szüzességét meg kihasználta, de nem bántotta, ha azt tette volna én magam szakítom meg annak az esélyét, hogy más lánynak gyereket szüljön. 
-Biztos Niall? - kérdezte félénken. 
-Igen Lottie, biztos szóval pakolj, mert megyek - pattantam fel és rögtön kinyomtam a telefonom, de mielőtt elviharoztam Lexy felé fordultam. -Van kedved eljönni Doncaster-be? -  kérdeztem tőle mosolyogva mire csak nevetve megrázta a fejét. 
-Menj csak, légy a hőse - mosolygott rám biztatóan és Ő is felállt az ágyról persze a mankóit rögtön magához vette így mikor biztosan állt az egyik lábán közelebb léptem felé. Fejem lekúszott az Ő arcához és egy percig hezitáltam aztán egy puszit nyomtam az arcára.
-Szia Lexy - mosolyogtam rá aztán kirohantam a szobámból. 
Hős haj beállítva ideje kihúzni a gödörből egy kislányt!
Miközben lépkedtem le a lépcsőn a nappaliba Louis volt jelen pont ahogy hagytuk nem régiben csak most egyedül volt és egy képet nézegetett. A lépcsőn leérve közelebb settenkedtem hozzá és akkor megláttam milyen képet is nézeget a képen Ő, Hannah és Emma volt a születésnapi zsúron amit Emmának rendeztünk. Hüvelykujjával éppen Hannah arcát simogatta miközben valamit sunyorgott is magának, de azt sajnos nem hallottam. És akkor most tagadja, hogy érezz valamit Hannah iránt! Ha tudná, hogy Eleanor miket művel Hannah-val, ..... ha tudná.
Megráztam a fejem tehetetlenül és inkább a kilincset megragadva kitéptem az ajtót, hogy utána kellően becsapjam magam mögött és újra előtérben terveztem az utam ahova készülők. Ahelyett, hogy Lexy-t hódítanám meg elmegyek Lottie-ért, hogy elhozzam bátyához, mert jelenleg Lottie még rosszabb helyzetben van, mint én. Lexy-vel való kapcsolat alakításom mindig valamilyen szinten felborul; miért van ez? Talán...


Sziasztok manók! :)
Mint látjátok új design van, új csodálatos fejléccel amit Mesi-nek egyik olvasómnak, írótársamnak és fejléc készítőmnek köszönhetek. :) Most mondjátok, hogy nem szép az egész blog így? 
Az a helyzet, hogy ezzel a résszel szenvedtem a legtöbbet volt egy olyan éjszaka mivel én éjjel tudok jókat írni, hogy tök jól megírtam már szinte kész voltam. Elmentettem, hogy na mára elég megyek sorozatot nézni az ágyba mind szép és jó még az ágyba telefonon utoljára lecsekkolom a részt erre nem mentette el és az éjjeli perfect irományom a süllyesztőbe került hát rohadtul ideges lettem. Mindegy egy elakartam kezdeni telefonon az írását így beléptem a bloggerbe erre ahányszor a részre léptem, hogy írok kidobott na mondom ez így jó. Szóval ez a rész egy nem olyan lett, mint ahogy elsőnek megírtam, kettő rövid lett és három én ezt a részt többé nem akarom látni. :P
Remélem azért nektek tetszik szóval várom a véleményeket! :)

Pár nap és karácsony remélem már mindenki megvette az ajándékokat amiket tervezett. :) Az én ajándékom felétek az új design :D