2015. november 29., vasárnap

Season 2 Chapter 12 - Mondj igent

John Legend - All of me
Egy nap leforgása alatt felfordul az életem kezdve azzal, hogy újra megáldott a sors az apai örömökkel csak most más lesz a gyermekem anyja. Most már vajon mindig így lesz? Lefekszek egy nővel és teherbe ejtem? Kezdtem Hannah-val 3 évvel ezelőtt és most Eleanor, de lehet 3 év múlva egy teljesen új lány lesz aki csak egy egy éjszakás kalandom lesz. De nem tudok a jövőre koncentrálni, ha a múlt még mai napig kísért és a múlton Hannah-t értem. Nem tudok úgy nézni rá, mint a lányom anyja többé nem amióta az történt az esküvőn azóta minden megváltozott. A helyzet is megváltozott. Amit anno 3 évvel ezelőtt kihagytam, amiről 3 évvel ezelőtt lemaradtam abba most jelen akarok lenni és mindent megakarok adni annak a gyereknek akit Eleanor hord a szíve alatt így döntésre jutottam és annak ára van.
És akkor még ne beszéljünk Perrie-ről akivel megesett a baj - nem, nem terhes -, és Zayn teljes sokkos állapotban van, de ott van mellette így a nászutuk teljesen átalakult aminek a szerelemről és a boldogságról kéne szólnia az most teljesen másról szól. Szegény Pezz belelépett egy tengerisünben így alig tud lábra állni emiatt Zayn most ápolóként szerezz szakképzést bár szerint már olyan szakszavakat mond amivel elmehetne doktornak is. De a lényeg nincs komoly baja csak a pánik volt baromira nagy ami még mindig tart.
-Apuci - húzogatta a karom Emma mire ráemeltem a tekintettem így összetalálkozott a tengerkék szemünk, de az Övé szinte csillogott az örömtől míg az enyém most valószínűleg semmi csillogást nem tapasztal. -Tényleg lesz egy kis tesóm? -  tegnapi nap folyamán, ha ötször nem kérdezte újra akkor egyszer se. Mosolyogva bólintottam mire elkezdte ütögetni az állát így leguggoltam elé és közelebb vontam magamhoz. -De komolyan miért nem az anyukám lesz az anyukája a testvéremnek? - kérdezte szomorkásan oldalra billentve kis fejét mire még közelebb húztam magamhoz és a térdemre ültettem mire Ő elkezdte simogatni borostás arcomat. Ez egy igen jó kérdés; miért nem Hannah lesz a második gyermekem anyja? Mert ostoba vagyok aki sose tanul a hibáiból!
-Prücsök én és anyukád már - kezdtem volna bele, de hirtelen nem tudtam, hogy folytatni főleg mikor a csöppségre néztem aki érdeklődve figyelte a válaszom. -Tudod Eleanor és én szerelmesek vagyunk emiatt lesz a testvérkéd anyukája Eleanor - talán így a legkönnyebb elmagyarázni egy 3 éves kislánynak, talán így még meg is érti a dolgokat amik nem olyan egyszerűek bármit megadnék, hogy Eleanor helyett Hannah legyen terhes, de a sors újabb játékokat játszik velem úgy néz ki nagyon kiszemelt magának.
-Miért? Te nem szereted anyucit? - kérdezte Emma szomorúan mire hátradöntöttem a fejem és próbáltam valahogy megfogalmazni magamba mi is a helyzet hisz pont ez az én szeretem Hannnah-t, de Eleanor terhes. Az univerzum és a sors mocskos játéka.
-Dehogynem szeretem az anyukád csak nem úgymint Eleanor-t - mondtam mire a fejét a mellkasomra hajtotta és elkezdtem simogatni szőke buksiját ami kísértetéjesen hasonlított édesanyja lóboncára. Emma haja ismét fel volt két copfba kötve ami Lexy mániája a napokba hisz imádja a lányom haját babrálni tuti titokba fodrász képzése van. -De ne aggódj neked sose kell anyának szólítanod Eleanor-t hisz neked egy anyukád van ezt ne feledd - folytattam mosolyogva mire felnézett rám a nagy kék szemeivel és átkarolta a nyakam, hogy lehúzzon teljesen az Ő miniatűr szintére, de nem bántam hisz imádtam mikor megöl. Imádtam a lányom ölelést és imádtam mikor apró puszit nyom az arcomra, vagy mikor arra kelek, hogy a derekamon ül és azt mondja édesen, hogy nyissam ki a szemem nem tudom elképzelni az életem nélküle pedig egyáltalán nem így terveztem az életem. Emma előtt úgy gondoltam előbb ismerkedés, eljegyzés, házasság és aztán egy gyerek, de cseppet se bánom, hogy minden felfordult, mert ha anno Hannah-val nem essünk egymásnak nem ölelne egy édes kislány át a nyakamnál fogva aki az én kislányom.
-Szeretlek apuci - suttogta és mikor elhúzódott egy huncut vigyor ült ki az arcára.
-Én is prücsök - mosolyogtam rá.
-Kapj el - tört ki a kezeim közül és az emelet felé rohant mire én mosolyogva álltam fel amikor hirtelen megláttam, hogy Emma kibe ütközött bele.
-Hé óvatosan - nézett le Eleanor a lányomra mosolyogva mire Emma összevont szemöldökkel méregette a kedvesem aztán inkább hátrálni kezdett mire én elindultam a lépcső felé és pont időbe hisz Emma a lábamnak ütközött így a hónalja alján megragadtam és a nyakamba ültettem.
-Mi a gond El drágám? - kérdeztem a semmiből mire a szemei kikerekedettek a meglepettségtől. -Emma ijedtnek néz ki és ok nélkül sose hátrál - sajnos nem láttam mi okból hátrált Emma hisz amire rájuk kaptam a tekintettem Emma már hátrált, de ok nélkül sose cselekszik így hisz Ő az én lányom aki tele van energiával és bátorsággal.
-Csak belém botlott és mosolyogva mondtam neki óvatosan - szólalt meg mosolyogva Eleanor igen ezt én is hallottam és mást nem hallottam, de Emma emiatt nem hátrálna meg.
-Csúnyán nézett rám és valami csúnyát suttogott amit nem értettem - szólalt meg a vállamon Emma miközben a hajamat simogatta.
-Igaz ez El? - felvont szemöldökkel meredtem szerelmemre mire Ő fel-le kapkodta a tekintetét.
-Jaj Emma kicsim csak azt mondtam óvatosan nem akartalak megijeszteni - lépett felém közelebb, hogy megsimogassa a lányom lábát kedvesen.
-Semmibaj drágám - válaszoltam Emma helyett mire Eleanor rám emelte barna szemeit és megfogta az arcom, hogy egy csókot nyomjon ajkaimra, de csak egyetlen puszi volt hisz a lányom a nyakamba csüngött és neki ezeket a jeleneteket nem kell látnia így is túl sokat időt tölt Harry-vel ami miatt olyanokat kérdezgette amire még 20 évig nem állok készen. És még azzal a 20 évvel is sokat mondok, mert talán azután se fogok készen állni Emma felvilágosító óráira.
-Megyek eszek valamit a baba már éhes - húzódott el mosolyogva El és a hasára tette tenyerét ami még nem kezdett el növekedni aztán tovább sétált a konyha felé.
Amint El alakja átlépett a konyhába megragadtam Emma aprócska lábát ami a vállamról lógott le miközben Ő a fejét a fejemre hajtotta. Leemeltem a kislányt a nyakamról  és elhelyeztem a kezemben.
-Eleanor-tól nem kell félned prücsök - pusziltam bele szőke hajába.
-De - kezdett volna bele mire megemeltem az ujjamat.
-Nincs, de senkitől se kell félned amíg engem látsz - mosolyogtam rá. -De ideje játszani a kutyuskáiddal már biztos hiányolnak - raktam le magam elé a saját lábaira.
-Niall bácsiról és Harry bácsiról beszélsz, vagy a szőrös kutyákról? Bár Harry bácsin is sok a szőr - mondta kuncogva a végét Emma mire elnevetettem magam.
-A négylábú kutyákra - mondtam mosolyogva.
-A két bácsikám is tud ám négy lábon közlekedni - kacsintott mosolyogva mire csak nevetve megforgattam a szemem igen ez a kislány totálisan Tomlinson.
-Na sipirc játszani mielőtt meggondolom magam és magamhoz kötözlek - szóltam rá mosolyogva mire Ő nevetve futott fel a lépcsőn végig kiabálva mire én csak néztem ahogy távolodik az aprócska kis alak aztán csak megráztam a fejem és lépcsőnek hátat fordítottam és az üres nappali fogadott. Teljesen kiürült mindig a nappali a főközpont ahol minden és semmi történik, de most a nappali helyett mindenki eltávolodott valaki házon kívül volt, mint például Liam és Danielle, vagy Harry és újdonsült barátnője Elena bár Ők lehet itt vannak hisz Harry épp féltékennyé akarja tenni Lexy-t így mindig ott van Elena-val ahol Ő míg Lexy George-al próbálja féltékennyé tenni legjobb barátom. Lehet ebből háború lesz, de legalább zajlik az élet a házban, ha már így eltávolítódik a banda a nappalitól.
Még egyszer körbe futtattam a tekintettem a nappaliba aztán az emeletre pillantottam és ahelyett, hogy felrohantam volna a szobámba az ajtó felé igyekeztem és a cipőt felhúztam míg a kabátomat a megragadtam és elmenekültem a házból talán az lenne a legjobb, ha elmenekülnék, de akkor gyengének tűnnék. Talán az is vagyok. Gyenge vagyok az új elém állított feladathoz és nem bírom tartani a hátamon, talán ezért is megyek el, hogy kitisztítsam a fejemet, hogy végre megtaláljam azt a bizonyos arany középutat ami jelenleg nagyon elveszett.
Átvágtam a kerten és a kocsimhoz szaladtam mivel pontosan tudom, ha gyaloglók csak lerohannak a rajongók amikre semmi szükségem nem volt így is romokba az életem most arra van szükségem, hogy egyedül legyek valahol egy nyugodt környezetben ahol senki se zavar meg. London-ba hol lelhetnék nyugalomra? A válasz egyértelmű sehol mivel London nem a nyugodtságról volt híres. Mégis amint beültem a kocsimba és kihajtottam a parkolóból nem én irányítottam az autót - képletesen -, hanem az autó vitt arra amerre menni is akarok. Addig fogalmam sem volt merre megyek míg a O2 arénához nem értem. A fellépők parkolójában leparkoltam az autóm és feltűnés mentesen be sliccoltóm, ha nincs most próba akkor teljesen üres az aréna így egyedül lehetek. Amint beértem és felsétáltam a lépcsőkön a színpad mögött találtam magam ami teljesen üres volt és még hangok se szivárogtak ki sehonnan így szerencsém van az aréna teljesen üres maximum egy két biztonsági őr lehet itt hisz ajtó nyitva volt.
-Mr Tomlinson - szólított meg egy ismeretlen ismerős.
-Hadd tippeljek Ted - fordultam a hang irányába és egy nagy darab biztonsági őr sietett felém.
-Mi szél hozta ide? - kérdezte mikor felém ért.
-Gondoltam megnézem a kedvenc arénám - vontam meg a vállam mosolyogva. -Maga miért dolgozik ilyenkor hisz tök üres a hely? - vontam fel a szemöldököm mire Ted biztonsági őr a kabátja zsebébe dugta mindkét kezét.
-Nem sokára érkezik Taylor Swift próbálni - mondta mosolyogva mire bólintottam.
-Akkor nem maradok sokáig - mondtam szórakozottan hisz Swift kisasszony nincs a legjobb kapcsolatban velünk Harry-vel való kapcsolata óta.
-Csak nyugodtan addig marad ameddig szeretne - legyintett mosolyogva Ted mire köszönetképen csak bólintottam. -Én estig itt leszek meg még néhány barátom hisz még Ariana Grande kisasszony jön próbálni - folytatta mosolyogva na Ariana-val már sokkal jobb volt a viszonyunk.
-Köszönöm Ted - mondtam mosolyogva mire csak egy mosollyal köszönt el aztán ahonnan jött arra ment vissza engem így magamra hagyva amire most nagyon is vágytam.
Elindultam az öltözök felé amik csupa jó emlékkel halmoznak el mégis a legjobb emlékem az a emlék mikor a lépcsőknél Emma mászott fel felém, hogy átölelje a lábam mire én bunkó paraszt módjára viselkedtem. Milyen régen is történt annyi minden történt azóta, hogy emlékek kezdenek halványulni, de ez az emlék mégse annyira. Amint megpillantottam a nyitott öltöző ajtót bedugtam a fejem aztán az ajtó elé álltam, hogy neki tudjak dőlni az ajtó félfának és onnan néztem végig az öltöző minden kis zegét-zugát és felidéztem ebbe az öltözőbe az összes régi emléket.

"-Ez egy rossz vicc - hirtelen kipattantak a szemeim és próbáltam levegőhöz jutni, de ez teljesen lehetetlennek bizonyult miközben jobban körülnéztem a szobába és ott ült az a lány akivel régen múltam volt a kezébe az a kis idegesítő kis kölök aki valójában nagyon cuki. 
-Shh egy gyerek alszik - hallottam meg Hannah hangját és a kölyök felé bökött. Ki a francot érdekel a gyerek? Jól van engem, mert irtó cuki, de az ott nem az én gyerekem és nem értem mi a fészkes fenét keress itt Hannah egy kamu gyerekkel. 
-Akkor nem álom - dőltem hanyatt ismét a kanapén közben próbáltam a torkomba dobogó szívem lenyugtatni, de semmi esélyt nem láttam rá.
-Hát nem - szólalt meg Liam mire kicsit feljebb emeltem a fejem és megláttam Liam morcos arcát ahogy a kanapé mögött áll összefont karokkal -Elmagyaráznád nekünk is ez mégis micsoda? - kérdezte Liam érzelemmentes tekintettel mire én megvontam a vállam, mert valójában nem értem a kérdést hisz nyilvánvaló az ott egy gyerek. 
-Micsoda? - kérdeztem mosolyogva mire Liam szúrós szemekkel rám meredt. -Hát az ott gyerek - világosítottam fel Liam csöpp kis eszét ami hülyén hangzik hisz neki van a legtöbb esze a bandába, de most mégse tudja mi az ott pedig elég egyértelmű.
-Arra magunk is rájöttünk - köhögött bele Zayn mire rákaptam a tekintettem. 
-Akkor minek kérdezitek? - kérdeztem mosolyogva mire mindannyian rám morognak a mocskos elítélők. -Nem az én gyerekem! - Vágtam rá túl gyorsan és a szemem az alvó gyermekre tévedt aki Hannah karjába szunyókált. Aranyosnak aranyos, de nem lehet az én gyerekem hisz már mióta szakítottunk Hannah-val szóval ez lehetetlen. 
-Há mondtam - ujjongott Harry mire ránéztem úgy néz ki Ő nem kedveli Hannah-t bár érthető hisz Harry-nek mindent elmondtam ami miatt oka van gyűlölni.
-Akkor még is kié? - állt fel Hannah a gyerekkel a kezébe és láttam Harry-n most közbe szólna, de Hannah belefojtotta a szavát. -Na ne mondj semmit! Szakításunk előtti éjszaka úgy hiszem nem védekezünk. - Talán mondom talán elfelejtettem a koton használatát, de olyan gyorsan történtek akkor a dolgok, hogy azt se tudtam hol vagyok. 

-Hát, de vettél be gyógyszert nem? - kérdeztem és reménykedtem benne, hogy vett be, de azt hiszem nem akarom hallani a válaszát.
-Aha persze, ha tudtam volna - forgatta meg a szemeit mire a kis alvó gyermekre néztem. 
-Akkor az a gyerek ott az én fiam? - kérdeztem a szuszogóra mutatva mire Hannah mosolyogva megrázta a fejét. "

Milyen hitetlen és buta voltam akkor még és a legcikibb, hogy az én gyönyörű kislányomat fiúnak néztem pedig egyáltalán nem hasonlít egy fiúra, de mint mondtam egy idióta voltam és ez mai napig se változott. Érdekes, hogy pont ez az első emlék ami elsőnek eszembe jutott pedig ezernyi emlékem van még arról ami ebbe az öltözőbe történt például amikor eldugtuk Niall ruháit és pucéran lépett ki az öltözőből és elkezdett kiabálni, hogy hol a ruhája míg én ezt az egészet felvettem elég vicces volt mikor az O2 aréna emberei akik nekünk dolgoznak meglátták Niall pucéran rohangálni. Aztán még ott volt az mikor Harry-nek rossz ruhákat tettünk ki és kijött egy kis topba meg egy rövid nadrágba ami alig jött rá hadd ne mondjam ez is vicces jelenet volt. És akkor még ott volt az mikor Zayn épp zuhanyzót és hajat mosott amikor elzártuk a csapot így megjelent habos hajjal és egy szál törölközőbe és ki ne felejtené el Liam véletlen hajvágását, de az mentségemre szóljon tényleg véletlen volt és csak belevágtam szóval alig látszott. Na mindegy mindenkitől kellően visszakaptam a legrosszabb módon a nyomorultak. De ezeken kívül még ezeregy tréfánk volt, de a végén nem csak magunk közt viccelődtünk, hanem belevontuk Lou-t, Paul-t és a többieket. Kikészítettünk mindenkit!
Megráztam a fejem és akkor tört rám még nagyobb felismerés amikor kiderült, hogy Emma a lányom akkor az első gondolatom az volt, hogy most akkor el kell vennem feleségül Hannah-t már csak Emma miatt amiből semmi se lett hisz talán rossz ötlet lett volna hisz egy gyerek miatt nem házasodhatunk nem, de? Most már nem tűnik rossz ötletnek szerintem már eléggé megértem egy esküvőre, ha Zayn már házas ember akkor itt az ideje én is lépjek.
Egy lendülettel megfordultam és ahonnan nem rég jöttem arra felé futottam szerencsére senkivel se találkoztam így a lépcsőházba gyorsan leszaladtam aztán kiosontam a parkolóig egészen a kocsimig ahova rögtön bepattantam és elkezdtem matatni a kesztyűtartóba ahol ezernyi kacat van, de ilyen csoki papír meg hasonlók. Emmát nem egyszer ültettem mellém előre így állandóan azt találta meg a kuka használatának meg hát én is ettem és most miért ne. Viszont tudtam, hogy valahol a kocsiba bujkál az amit én most annyira nagyon keressek. Amikor már mindent kipakoltam visszaültem az ülésbe és csalódottan döntöttem hátra a fejem mire a telefonom hangja zavart meg ebbe így gyorsan felvettem és a fülemhez emeltem.
-Drágám - hallottam meg édesanyám mosolygós hangját most nem nagyon volt kedvem hozzá, de mivel ritkán látja a kisfiát így nem tehettem le. -Mi van veled drágám? Hogy van az én unokám? Jól hallottam a hírt Eleanor kisbabát vár? Újabb unokám lesz? Sose tanulsz kisfiam? - anya ezernyi kérdéssel áldott meg és hirtelen azt se tudtam melyikre válaszoljak először és, hogy hogyan is kezdjek bele.
-Hú anya lassabban - szóltam meg nevetve. -Először is jól vagyok vagyis vagyunk mivel Emma is remekül van és igen jól hallottad a hírt még egy unokád lesz. És igen anya tényleg nem tanulok soha, de - hirtelen megakadtam a mondatom felébe és beugrott, hogy az előbbi keresett tárgy, ha nem nálam van akkor csak egy helyen lehet. -Anya nálad van a jegygyűrű amit mama nekem adott, hogy egyszer arra a lány ujjára húzzam akit mindennél jobban szeretek? - tértem a lényegre gyorsan és nem érdekelt nem fejeztem be a mondanivalómat tudnom kell, hogy nála van e hisz most nagyon szükségem van rá.
-Igen itthon van a szobád. Miért? - kérdezte anya összezavarodottan.
-Pár perc és otthon vagyok mindent elmondok, ha odaértem - hadartam el. -Szeretlek és nem sokára ott vagyok - köszöntem el és meg se vártam míg Ő reagál valamit azonnal letettem és az anyósülésre hajítottam a telefonom ami leesett az ülés elé, de cseppet se érdekel. Bekötöttem magam aztán beindítottam a kocsit és most már tudtam az úti célom nem úgymint akkor amikor idejöttem.
Irány Doncaster!

~Hannah Walker szemszöge~
 A ház teljesen átalakult amióta azok ketten beköltöztek miattuk már nincs az, hogy leül a csapat a nappaliba és valamilyen érdekes gyerekmesét énekel együtt természetesen Emmának, de az utóbbi időben Emma nélkül is csak úgy unaloműzésként azt néztük hisz tök érdekes, hogy mi történik a hangyákkal, vagy a beszélő állatokkal, ha már a beszélő ételes mesét nem nézhettük Niall miatt aki minden másodpercben felnyögött, hogy most Ő ezt annyira megkívánta. Na ezek a napok teljesen eltűntek és ahelyett egy roppant unalmas nap, napok vették kezdetét még reggelikor meg egyéb étkezdéskor is feszült csend van. Borzalmasan megváltozott a ház életszínvonala.
-Mi a francért költöztek be? - fakadt ki elsőnek bátyám mivel Ő és Lex begubódzott a szobámba míg a többiek teljesen máshol jártak bár egyedül csak Dani és Liam van házon kívül szóval Harry és Elena gondolom a szobába enyelegnek míg Emma Niall-t hurcolja mindenhova és a két ingyenélőről meg nem akarom tudni mit csinálnak.
-Jobb kérdés - szólalt meg Lex mire rákaptam a tekintettem. -Miért van itt Elena? Nem, mintha féltékeny lennék hisz szakítottunk semmiközöm nincs Harry-hez, de mégse kéne idehozni az ágyasát akkor mikor a házban épp háború folyik - hiába tagadja nem féltékeny mind tudjuk, hogy rohadtul féltékeny amiatt, hogy Harry elhozta Elena-t.
-Még hivatalosan nem kezdődött el a háború - emelte meg a kezét bátyám. -Amíg a másik oldal el nem kezdi addig.
-Én nem akarom megvárni amíg Ők ütnek először szerintem kezdjük mi - csapta össze gonoszan a tenyerét Lex.
-Mit műveltél? - tettem fel a kérdésem legjobb barátnőm felé mire Ő gonoszan elvigyorodott.
-Csak egy kis meglepetés - mutatta fel a kezét, hogy megmutassa mennyire kicsi mire én oldalra döntöttem a fejem. -Eleanor mondta imádja a testápolókat vagyis hallottam hát kreáltam neki egyet remélem szereti a kutya szaros testápolót - újságolta el a tervét Lex vigyorogva.
-Hülye vagy - vágtam rá, de nem tudtam megállni, hogy ne vigyorogjak hisz elképzeltem ahogy Eleanor bekenni a bőrét kutya szarral.
-Ugye tudod, hogy visszafog csapni - szólt bele George.
-Hajrá állok eléjük - vonta meg a vállát Lex.
Hirtelen rám tört a felismerés és a mosoly eltűnt az arcomról. -Emmával fog visszavágni Őt fogja bántani - estem kétségbe és felpattantam az ágyról és, ha a bátyám nem lök vissza már az ajtón kívül lennék.
-Ne aggódj nem nyúlhat hozzá Niall vele van - nyugtatott meg bátyám, de egyáltalán nem nyugodtam meg hisz Eleanor-t illetve Max-et az se állítsa meg bár az utóbbi személyről már rég hallottam nagyon meglapul valamire készülhet.
-Akkor nyugodnék meg, ha Emma mellettem lenne - vágtam rá miközben bátyám visszahelyezett az ágyra.
-Jól van Niall vigyázz rá nem lesz baj - mondta és valamiért hittem neki talán ez a testvér fajta nyugtatás mód tényleg beválik. Szorosan magához ölelt és a mellkasába fúrtam az arcom miközben az Ő feje az én fejemre nehezedett, de teljesen biztonságba éreztem magam bátyám karjaiban, mintha otthon lennék a menedékemen. -Minden rendben lesz húgi nem bánthatja - suttogta mire szaporán bólogatni kezdtem aztán elhúzódtam tőle és hálásan mosolyogtam rá míg Ő csak legyintett a kezével.
-Lemegyek főzök egy kávét - rázom meg a fejem kiürítve ezzel az összes gondolataimat amihez kávé szükséges. Igen szükségem van egy kávéra azonnal! -Ti kértek? - kérdeztem legjobb barátnőmtől és bátyámtól mire zavartan megrázták a fejüket.
-Megcsinálom - huppant fel Lex.
-Majd én még képes vagyok arra nem esik le az ujjamról a gyűrű - mosolyogtam rá hálásan és az ajtó felé lépkedte aztán egy nagy sóhaj kíséretében kinyitottam az ajtót és azonnal kiléptem ezzel magára hagytam a két érdeklődő pillantásokat.
Emma szobájára pillantottam ahol épp egy feldúlt Niall robogott ki és kikerülve engem rohant a lépcső felé mire én összezavarodottan pillantgattam össze-vissza aztán utána eredtem, hogy megragadjam a vállát.
-Mi a helyzet Nialler? - szólítottam meg mire morogva rám nézett.
-Emmával bújócskázok és sehol se találom túl jó benne - mondta morcosan mire felnevettem. -Ez nem vicces - szólt rám, de nem tudtam letörölni a számról a mosolyt hisz ez nagyon is vicces egy 3 éves kislány legyőzi a bácsikáját egy bugyuta játékba.
-Segítsek Nialler? - kérdeztem mosolyogva mire szaporán bólogatott aztán megragadta a karom és maga után huzigált szinte lezuhantam a lépcsőről majdnem, ha közben nem kapaszkodok a korlátban biztos leesek a lépcsőn. Amint leértünk a lépcsőn Niall a konyha felé huzigált, de a konyha ajtó előtt kihúztam a kezeimet a kezei közül. -Állj már meg - szóltam rá ingerülten mire felém fordult. -Segítek csak a játék lényege, hogy fő a nyugalom - magyaráztam el mosolyogva mire felhorkantott és már nyitott volna mikor Eleanor látta meg aki háttal neki állt és telefonált így visszahúztam. -Shh - szóltam rá halkan mire hátrább húztam, de egy résnyire kinyitottam az ajtót.
-Tudom, tudom nem így terveztük, de nem tehetek róla, hogy Louis-nak ennyire fontos ez a kis fattyú - hallottuk meg Eleanor hangját ami másabb volt hisz alapból Louis előtt az a édes, kedves és aranyos míg most egy igazi szörnyeteg. -Ne aggódj már dolgozok a dolgon bármit megteszek, hogy a kislány kedvébe járjak bár már rohadtul nem bírom egyedül - folytatta, de a vége átváltott hisztire mire Niall megkocogtatta a vállam és csak megráztam a fejem. -Tudod te milyen nehéz egy gyerekkel szót érteni? Hát rohadtul nem tudod te fasz - nem tudom megmondani kivel beszél, de az eszem kis zúgja azt mondja ez Max.
-Emmáról beszél? - kérdezte suttogva Niall mire ránéztem és bólintottam aztán újra Eleanor-ra szegeztem a pillantásom.
-Ne aggódj megoldom, ha kell megfenyegetem, vagy lekenyerezzem, de ha ezek se jönnek be eltávolítom - mondta aztán megfordult így az ajtót visszahajtottam óvatosan, hogy ne kezdjen el libegni.
-Mit akar ez elérni? - tette fel a kérdést halkan Niall mire ránéztem és megráztam a fejem.
-Fogalmam sincs, de tennünk kell valamit ez a nő bármire képes Niall - suttogtam és éreztem a könnyeim ismét utat törnek amit a szöszi is meglátott így magához húz. -Meg kell védenem a lányom Nialler - suttogtam a mellkasába mire elkezdte simogatni a hajam és elkezdett csitítgatni.
-Minden rendben lesz - suttogta mire csak a fejemet ráztam hisz semmi se lesz rendben amíg ez a nő jelen van az életemben. -Ne butáskodj Hannah az életünk árán is megvédenénk Emmát egy ujjal nem nyúlhat hozzá - állított maga elé mire a szemeiben néztem és ott megláttam komolyan gondolja mire oldalra bólintott fejjel néztem rá. -Megígérem neked - mondta mire bólintottam. Aki egyedül megtudja állítani az én vagyok és nekem kell megvédenem nem nekik bármennyire is szeretik, Őket nem fogom veszélybe sodorni.
-Bú - ugrott közénk egy bársonyos, nevető hang mire egyből felé kaptam a fejem és Emma állt közöttünk. -Mi a baj? - kapkodta a tekintetét közöttünk mire Niall rám nézett és csak megráztam a fejem aztán megtöröltem a szemem. -Niall bácsi béna vagy nem találtál meg - váltott át Emma játékos kislánnyá és bácsikája felé fordult.
-Visszavágó kisasszony? - kérdezte mosolyogva Emmától.
-Előbb együnk, mert a pocakom bújtatott elő - húzta fel a pólóját, hogy megmutassa pocakját.
-Jóságos isten Emma ez már bendő - kapott a szájára Niall mire a lányom leengedte a pólóját és durcásan összefonta a kezeit. -Jaj törpi - nevetett fel Niall aztán felkaptam a szőke durcáskodó kislányt. Aki egyáltalán nem ellenkezett sőt miután bácsikája karjában került az egyik kezét átvette Niall vállán míg a másikkal a nyakát birizgálta. Hirtelen mögöttük az ajtó nyikordult meg és belépett Ő maga vagyis Louis. Rákaptam a tekintettem aki gyűrött arccal pillantott rám aztán csak megrázta a fejét és lekapta a kabátját és a cipőjét és beljebb lépett. Niall-ékra pillantott és csak elmosolyodott míg azok ketten egymást csikizték így én is elmosolyodtam rajtuk és újra a szemem rátalált a ragyogó kék szemekre pár percig talán sikerült is tartani a szemkontaktust aztán Niall megfordult Emmával és meglátták a nyúzott Louis-t.
-Apuci - visította Emma és elkezdett integetni apukája felé.
-A lányod egy ördög palánta - szólalt meg vidáman Niall.
-Tőlem örökölte - vonta meg a vállát mosolyogva Louis aztán mögöttem a konyhaajtó csapódott ki és megjelent Eleanor aki rögtön Louis karjaiban vetette magát.
-Hiányoztál - nyögte Eleanor Louis vállában.
-Nekem is - válaszolt Louis, de az arcán nem ezt lehetett leolvasni. Elhúzódtak és megfogta Eleanor két kezét mire Niall-ra néztem aki megvonta a vállát. -Azt akartam, hogy mindenki jelen legyen, de azt hiszem így is jó - folytatta Louis mire felhúztam a szemöldököm és oldalra döntött fejjel figyeltem mi is készül. Valamit előhúzott a farzsebéből és azt kezei közé zárta így esélyem se volt meglesni mire is készül. -Eleanor Calder hozzám jössz feleségül? - amikor feltette ezt a kérdést a kezei közül előbújta egy bazi nagy eljegyzésű gyűrű és a szemeim majd kiestek helyéről egyből Niall felé fordultam segítség kérően, aki annyira ledöbbent, hogy majdnem Emma csúszott ki a kezei közül. Tényleg azt kérdezte  amit kérdezett? Nem, nem, nem az nem lehet ez csak egy rossz vicc ez nem lehet valóságos...
-Igen - hallottam meg Eleanor nyávogó hangját mire Louis óvatosan felhúzta az ujjára a gyűrűt és miközben a boszorkány a gyűrűt csodálta Louis végig engem nézett aztán hirtelen Eleanor letámadta, de még azután is az én pillantásom kereste, de én elfordítottam a fejem a lányomra aki érdeklődve pislogott apjára. Nem bírtam Louis-ra néz túlzottan fájt, hogy elveszi azt a nőt akitől gyereke fog születni miközben már van egy gyermeke és engem mégse akart elvenni  pedig Emma ténylegesen az Ő vére és elvileg mindennél jobban szereti míg Eleanor gyereke fogalmam sincs micsoda hisz lehet meg se születik, lehet nincs semmiféle gyerek bár nem hiszem, hogy ilyet kitalálna annyira még Ő se elvetemült. Vagy igen?
Az ajtó felé pillantottam újra ahol nevető emberek tódultak be vagyis csak négy nevető szemlélő. Liam, Danielle, Elena és Harry akik elég jól elnevetgéltek, de mikor bent megláttak minket egyből elhalkultak.
-Mi ez itt egy mauzóleum? - szólalt meg elsőként nem túl barátságosan Harry, de minden szavát Eleanor felé fordította és az ottan ácsorgó Louis felé.
-Eljegyeztem Eleanor-t - mondta ki érzelemmentes hangnembe Louis ami még szörnyűbben hangzott, mint amikor feltette tőle a kérdést. Már nem tudom hányadik tőrt döfte a hátamba az ilyen szavaival, de már biztos vérveszteségben halok meg.
-Tessék? - hallottam meg a lépcső tetején lévő Lexy hangját mire egyből felnéztem ahol Lexy és George ácsorgott.
-Igen jól hallottátok én és Eleanor összeházasodunk - megérkezett a következő tőr a hátamba hisz ez még az előző kettőnél is rosszabb. Lehet ennél még rosszabb?
-Olyan boldog vagyok - ölelte át Eleanor Louis derekát mire egy újabb tőrt vágtak a hátamba. Miért nem rajzolunk a hátamra, hogy darts táblát?
-Ez nekem tetszik - rázta mag a fejét fintorogva Emma mire mindenki rápillantott amitől a kislány zavarba jött így csak megvonta a vállát viszont a szívemből szólt hisz nekem se tetszik úgy néz ki anya és lánya ugyanazt gondolja erről az egész dologról.
-És mikor tartsuk meg az esküvőnket? - fordult bájosan Louis felé Eleanor.
-Amint Zayn és Perrie hazajön a nászútról és beavatjuk Őket is aztán gyorsan lebonyolítsuk nem akarok várni - válaszolt hadarva Louis. Hova siet? Én azt hittem a lánykérés után 1-2 évet na jó 8 évet várnak még és úgy utána esküvő hisz előbb ismerjék ki egymást mielőtt Louis elvesz egy boszorkányt.
-Hova sietsz haver? - kérdezte Liam.
-Nem akarok gondolkozik - vonta meg a vállát hanyagul Louis pedig gondolkozni mindig muszáj főleg, ha egy ilyen nagy döntésről beszélünk ebbe bele kéne gondolni.
-Gondolkodni mindig kell - hallottam meg bátyám hangját az emeletről. -Tudod az elhamarkodott döntésekből mindig te jössz ki rosszul, de te tudod én szóltam - a végén megvonta a vállát és zsebre vágta a kezeit ezzel jelezve nem érdekli, hogy Louis elbassza az életét.
Louis-ra néztem aki elgondolkozott egy percre aztán csak megrázta a fejét és közelebb húzta magához újdonsült menyasszonyát, de szemével végig engem nézett míg én próbáltam kikerülni, hogy ismét felvegyem vele a szemkontaktust  ahelyett inkább végig néztem a többieken akik cseppet se örülnek a kialakult helyzetnek, de így őszintén megvallva senki se örül ennek a frigynek csak az ara. De Ő mind végig ezt akart és most megszerezte remélem így végre békén hagy engem és Emmát is.
-Hé - szólalt meg ismét Emma. -Most akkor új mamám lesz? - amint meghallottam a lányomtól ezt a kérdést a szívem darabokba tört és a sírás határán álltam miközben kérdően Louis-ra tekintettem aztán újra lányom felé néztem aki nem mosolygott a mosoly az arcáról eltűnt pedig Őt onnan lehet felismerni a gyönyörű mosolyából. -Mert én nem akarok új mamát - szólalt meg ismét mire felém kezdett elnyújtózkodni így azonnal átvettem Niall ölelő karjaiból. Szorosan magamhoz öleltem és el nem engedtem míg Ő a vállamba bújva szorított magához hihetetlen mennyi erő van ebbe a kislányban.
-Nem lesz új mamád angyalka - simogattam szőke haját ami ki volt engedve így a háta közepéig ért már. -Én vagyok az egyetlen anyukád - suttogtam miközben Emma válla felett Louis-ra néztem aki lesütött szemmel állt ott egyszer se tekintve rám miközben Eleanor szorosan hozzábújt, de ezt mégse se viszonozta. A csend felülkerekedett a házban és még a kutyák se ugattak mindenki csendben várta, hogy ennek mi lesz a következménye, de mind tudtuk, ha Louis felszólalt volna akkor már rég megtette volna így ez a frigy hivatalosan is megszületett. Hivatalosan is elvesztettem az utolsó esélyem!

Sziasztok drágák! 
Most viszonylag hamar hoztam a részt mivel próbáltam tartani a tempót saját magammal és nem akartam újabb késést, mint múltkor. Ez a rész az a rész aminek az eleje csak úgy ömlött belőlem úristen az elejét olyan könnyen megírtam, de a végén annyit gondolkoztam, hogy szerintem az összecsapott szar lett, ha szépen fogalmazok akkor viszont pocsék, de nem köntörfalazok ez a rész vége kaki lett ami miatt még nagyon csúnyán kifogok kapni tőletek. :(
Kötelező lépés volt csak ennyit fűzzök hozzá a részhez. 

Várom továbbá is a pipákat, véleményeket és mindent amit lehet :) Nyugodtan lehet nyaggatni az FB csoportban is júl tűröm ám Őket :D  

U.i.: Majd valamikor felfogok tenni egy kérdést, vagy ide a blog-be, vagy az FB csoportban, de lehetséges mindkét helyre :) 

2015. november 23., hétfő

Season 2 Chapter 11 - Őrült érzelmek

Az a tipikus érzés mikor magadba végre rájöttél, hogy többet érzel iránta és mikor ezt vele is tudatni akarnád akkor derül ki, hogy gyermeke lesz egy másik nőtől aki a barátnője és csak annyit tehetsz az ellen, hogy gratulálsz nekik. De, hogy tudsz gratulálni annak a nőnek aki nem csak elveszi tőled a szerelmed, de még az életedet is tönkre teszi? A kérdésre egyértelmű a válasz; sehogy, de mégis meg kell tenned, hogy titokba tartsd az ellenszenvet amit érzel iránta. Talán pont ezt kell nekem, hogy végleg elfelejtsem bár még csak ma döbbentem rá mit is jelent számomra még mindig, de már most ki kell Őt törölnöm a szívemből véglegesen. El kell ásnom bennem mélyre a régi emlékeket, az elcsattanó csókokat és úgy összességbe mindent. Felejtenem kell mindörökké.
-Most akkor lesz egy kis tesóm? - szólalt meg egy édes kis hang és egyből rákaptam a tekintettem, de Ő jelenpillanatban Harry nyakán lógott míg Lux és Theo a göndörke lábát díszítette és mögötte meg Niall anyukája állt Lou-val.
-Igen, születni fogod egy kis tesód - mondta mosolyogva Eleanor, de a mosolyából lekövetkeztettem, hogy legszívesebben eltávolítaná a lányomat az útból.
-De te nem vagy a mamim - rázta a fejét Emma.
-De a gyerekemnek az apukád lesz az apukája így fél testvérek lesztek - vágta rá el magyarázva Eleanor mire a kislány összeráncolta a homlokát és a többiekre pillantott.
-Te mit makogsz? - kérdezte Emma míg Harry vállára tette kis fejét.
-Prücsök - szólalt meg végre Louis is mire Emma felkapta a fejét. -Lesz egy kis testvéred, de a testvérkédnek Eleanor lesz az anyukája, de az én gyermekem lesz, mint ahogy te is az vagy nekem - magyarázta el Louis 3 éves kislányának mire Ő oldalra döntötte a fejét.
-Miért nem anyuci terhes? - döntötte a fejét Harry nyakához aztán a nyelvével meg nyalta bongyorka arcát.
-Ne nyalogass törpi - fordult felé Harry tettet haraggal.
-Nem vagy édes nem is foglak - rázta a fejét vigyorogva kislányom.
-Elég - ragadta meg Harry kislányomat és feljebb tolta, hogy feje lefelé lógjon mire intett nekünk és az emelt felé robogott miközben a másik kettő erősen kapaszkodott Harry lábába így felbicegett  inkább.
-Akkor mikor költözzek ide? - szólalt meg pár perc csend után Eleanor mire felhúzott szemöldökkel néztem körben, de a többiek egy arcán is csak a döbbentett volt leolvasható míg Louis felé kapta gyönyörű szép kék szemeit. -Vagy te költözöl hozzám? - folytatta Eleanor Louis-ra mosolyogva mire az álla a fapadlóra csattant. Ha ideköltözik azzal az egész ház hangulata megváltozik, de ha Louis elmegy azzal szinte megváltozik a rend ebbe az őrültek házában. Már csak Emmának lenne rossz, ha az apukája elköltözne hisz a turnét nehezen viselte a költözésben belerokkanna szegény kislányom és talán én is vele együtt. Emmának szüksége van Louis-ra és nekem is szükségem van rá már csak Emma neveléséhez, ha már másképp nem lehetséges. Kit áltatok szükségem van Louis-ra, ha egy valamit megtanultam az egy millió hibáim közül az az, hogy ne engedd el akire mindennél jobban szükséged van. De mi van akkor, ha egy személy közénk áll és az magával ragadja? Akkor mitévő legyek? Nem láncolhatom magamhoz bármennyire is szeretném nem tehetem meg.
Louis arcát fürkésztem, de semmit se tudtam leolvasni róla túlzottan beleburkolózott az újonnan talált álarcában amit a rivaldafényben használ. A többiekre tekintettem akik egy kis reménnyel az arcukon várták Louis válaszát, de az a remény nem az, hogy elküldjék Louis-t, ha nem az, hogy elküldjék Eleanor-t melegebb éghajlatra. Vajon az én arcom is ezt tükrözi?
-Eleanor - szólalt meg Louis rekedtes hangon mire az előtte álló lány mosolyogva oldalra billentette fejét. -Nem költözhetek el Emma miatt hisz nélküle nincs miért élnem - miközben mondta a szavait behunyta a szemét mire az én arcomon elterült egy mosoly amit remélem az a boszorkány nem látott meg, mert nem akarok újabb balhét vele bár így is-úgyis nagy balhék vannak. -Talán az lenne a legjobb, ha te költöznél be - utóbbi szavai visszhangoztak a fejembe miközben most az én állam csapódott a padlónak, de a többiek is koppantak egyet. Én nem élek egy olyan személlyel egy tető alatt aki megkeseríti az életem! Viszont, ha ez kell ahhoz, hogy Louis maradjon kénytelen leszek megszokni, vagy megszökök.
-Remek ötlet - borult Eleanor Louis karjaiba mire én lehajtottam a fejem és a többiekre néztem mire Danielle egyből előttem termett és szorosan magához ölelt viszont az ölelésünk nem tartott sokáig pedig most pont erre lenne szükségem. -Viszont kérhetek egy aprócska szívességet? - tartotta fel a kezét Eleanor, hogy milyen picit mire Louis csak rábillentett. Ha Max-et hívatja a házba akkor az a képzeletbeli szalag elszakad és csapot-papot itt hagyva elmegyek Emmával mivel nem hagyom a lányomat itt a veszélyben. -Egy barátnőm beköltözhetne a vendég szobába hisz olyan nagy ez a ház, de csak átmeneti - folytatta mosolyogva mire összeráncoltam a homlokom, ha Eleanor barátnője talán nem jó ötlet, ha beköltözik főleg, ha hasonlítanak is.
-Fiúk? - fordult Louis felénk mire összenéztünk.
-Felőlünk oké elfér nagy ez a ház - válaszolt Liam bólintva igaza van nagy ez a ház, de nem Eleanor csicskáinak.
-Okés felhívom és addig elintézem, hogy a cuccaimat átszállítsák ide - húzta elő a mobilját és az emelet felé trappolt.
-Óvatosan - szólt utána Louis mire Eleanor hátrafordult és egy puszit küldött felé aztán el is tűnt az emeleten. Louis kutatón felénk fordult mire mi újra összenéztünk aztán elnevettük magunknak fogalmunk sincs miért. -Ti jól vagytok? - kérdezett rá Louis mire Niall felé lépett és meglökte a vállát vihogva mire Louis felhúzta a szemöldökét.
-Niall mikor az észt osztogatták te hol jártál? - kérdezte Lex nevetve miközben a szőkeség felháborodottan felé fordult.
-Ez csúnya volt Peters kisasszony - lépegetett felé Niall mire Lexy kihúzta magát készen arra, hogy bármikor, bárhol elpáholja Niall-t, de mikor Niall éléért megragadta a derekát és felkapta aztán azzal a lendülettel szaladt vele a konyha felé miközben Lexy sikoltozott.
-Tipikus Lexy próbál keménynek tűnni, de mikor helyzet van Ő húzza a rövidebbet - szórakozott az előbbi jeleneten bátyám miközben a konyhaajtót figyelte ami ide-oda lóbálózott az előbbi rohanás miatt.
-Te beszélsz, te sose vagy kemény még tettetni se tudod - vágtam rá mosolyogva mire felém fordította a tekintetét ami kísértetéjesen hasonlított az enyémre.
-Sajnos a drága kishúgomtól ezt sikerült átvennem - vette oda egy gúnyos mosollyal mire megforgattam a szemem. -És mikor megkellet volna tanítanom egy-két dologra amire szükséged lesz az élethez... - nem tudta befejezni, mert közelebb léptem felé és öklöm a hasába csapódott.
-Te a drogot választottad helyettem - morogtam és kikerülve Őt az emelet felé szedtem a lábaimat, de mikor Louis mellett haladtam el megragadta a karom és visszarántott, de csak megráztam a fejem aztán elengedett és folytattam az utamat a lépcső felé ahol rögtön felszaladtam.
A szobámba érve az ágyamra ugrottam és a párnámat az ölembe vettem és azt szorongattam miközben eldőltem az ágyon, mint egy krumplis zsák. Amikor már elkezdte az emlék hadai  törtek ki belőlem amiket elszeretnék felejteni, de ha mindig eszembe juttassa nem fog menni és ezzel önmagát is megnehezíti hisz, ha mindig előrukkol valamely régi emlékkel amit kellet volna tenni csak a szememben vissza zsugorodik pedig én ezt nem akarom. Elakarom felejteni bármennyire is nehéz és esélyt akarok adni neki, hogy jóvátegye azt amit elcseszett a múltban, hogy jobb nagy testvér lehessen. Tudom, hogy az emlékeim sose szűnnek meg, de ha nem gondolok rájuk folyton akkor egyszer elszállingóznak és új emlékek kerülnek a közepébe amire érdemes visszatekintetni, amin nem sírom el magam ahányszor rájuk gondolok. Bár ezeket a jó emlékeket borzalmasan nehéz kivitelezni.
-Hé - térített vissza a valóságba az ajtó nyikorgása így felegyenesedtem és elkezdtem a szemem törölgetni, de a kisírt szemeimtől csak nagy homályosan tudtam kivenni, hogy Danielle kukucskált be az ajtón. -Rendben vagy? - lépett beljebb miközben maga után becsukta az ajtót mire én őszintén megráztam a fejem így mellém telepedett, hogy szorosan magához öleljen igen pont erre van  most szükségem, hogy minden dolgot ami bennem rejtőzik kisírjak. -Minden rendben lesz Hannah a bátyád nem akarta, hogy előtörjenek belőled az emléket csak... nem gondolkozott - magyarázta suttogva miközben a hátamat simogatta. Tudom, hogy George nem akarta csak hülye aki mindig olyanokra tér rá ami nem kéne, de hisz erről nem tehetek már egész kiskora óta ilyen agy nélküli gyermek volt.
-Tudom Dani, hidd el tudom - húzódtam el és a kezemmel megtöröltem a szemem miközben Danielle felhúzta a lábait aztán az arcára néztem ami nem olyan volt, mint mindig. Meggyötört volt és nagyon szomorú valami történt. Valami nagy dolog hisz ez csak miattam nem lehet bármennyire is együtt érző Dani valaminek kell lennie ez mögött. -Veled minden oké? - tértem rá a témára mire lesütötte a szemeit és az ágyneműmmel kezdett elbabrálni szóval igazam lett tényleg van valami a háttérben. -Mi a baj? Liam? Összevesztettek? - kérdeztem rá mire rám nézett és egy féloldali mosolyra húzta a száját szóval nem Liam a baj, de akkor mégis micsoda? Ha nem Liam akkor fogalmam sincs mi lehet, de akkor is nagy baj.
-Megtudod - motyogta mire oldalra döntöttem ismét a fejem. -Tudod ki Eleanor nagy barátnője? - kérdezett rá mire megráztam a fejemet, mert ez tényleg jó kérdés és, ha az miatt ilyen szomorkás akkor nem jó személy bár Eleanor-nak nincsenek jó barátnői azok nem fogadnák el. -Sophia Smith - mondta ki azt a nevet amire cseppet se számítottam és a szemeim pattogtak kifele a helyéről. Az a Sophia Smith aki Liam volt barátnője? Vagy van még egy Sophia Smith? Kötve hiszem, hogy egy másik Sophia Smith-ről beszélne hisz látom elkeseredett arcát így csak arról a nőről beszélhet aki a barátja barátnője volt régen.
-Nem lesz semmibaj Dani hisz téged szeret - mondtam megnyugtatásképen mire rám emelte tekintetét és bizonytalanul rábólintott.
-Mégis a volt barátnője aki egy vipera - mormolta az orra alatt mire elmosolyodtam hisz elég jó hasonlatot választott. -És, ha ideköltözik Liam közelébe ki tudja mi történik talán Liam is rájön, hogy mindvégig Őt szerette és engem elhagy - folytatta mire egyértelműen ráztam a fejem mivel ez sose történne meg. Liam szereti Őt hisz nem véletlenül gabalyodtak egymásban vagyis Liam még az elején dobta Sophia-t, de drága barátnőm elrontotta azzal, hogy hazahozta a bátyámat, mint egy szuvenír akivel komolyabban is összegabalyodtak azalatt az idő alatt Liam végig járta a poklok-poklát és végig arra számított turné alatt, hogy felhívjam a jó hírrel, hogy szakítottak, de ez sajnos nem történt meg viszont amikor hazaértek volt egy nap amikor kettőjük közt felgyulladt az a úgynevezett tűz és azóta egy párt alkotnak bár előtte, hogy ne legyen magányos összejött Sophia-val ami úgy nem szép véget ért. Hú tényleg necces a helyzet, ha így jobban belenézzünk mindenben.
-Dani minden rendben lesz Liam szeret téged csak téged - megpróbáltam minden nyugtató dolgot mormolni neki, de tudom, hogy a megnyugtatásban egy valaki jó és mivel Lexy nyugtatója az, ha püfölhet valakit így egyedül a nyugtató személyiség az aki épp most nászúton van élete szerelmével és gondolom most az ágyat próbálják ki. -Ha belegondolunk akkor te előnybe vagy hisz Liam megcsalta Sophia-t veled - mosolyogtam rá mire eldőlt az ágyamon, de mosolyogva és az arcát a párnáim közé temette. -Maximum az úgynevezett vipera lehet rád kicsit mérges, de úgyannyira, mint Liam-ra hisz Ő csalta meg - vettem el tőle a párnát mire durcásan felült törökülésbe és összefonta a kezeit mellkasán mire nevetve hozzádobtam a párnát.
Mikor Danielle is magához vett egy párnát és próbált volna megcsapni akkor hirtelen kivágódott az ajtó és megjelent Harry meg Niall maskarába míg mögöttük Lexy vette fel a telefonjára az eseményeket nevetve. Letettük a párnákat és egymásra néztünk aztán a fiúkra és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Harry-nek nagyobb melle van, mint nekem ez rohadtul nem éri pedig én már megéltem egy szoptatást. És Niall lábai vékonyabbak és nem olyanok, mint nekem hát ez komolyan felfoghatatlan.
-O.. okés - nevettem feltett kézzel. -Ki a franc tette ezt veletek? - böktem ki egy értelmes mondatot, de a mosoly az arcomról levakarhatatlan volt.
Harry és Niall arrébb állt ahol Emma, Theo és Lux lépett be mögöttük Lou aki gondolom a gyerekek kezébe adta a sminkes cuccokat. Most már minden értek, ha jól értem amit értek.
-Gyerekek kényszerítettek erre? - lepődött meg Dani mellettem kuncogva míg a fiúk megforgatták a szemüket. -Mivel zsaroltak? Azzal, hogy rálépnek a lábaitokra? - folytatta a nevetést Danielle még jobban mire a fiúk jajgatva beljebb lépkedtek és most láttam meg, hogy Harry-n tűz piros magassarkú és Niall-en tengerkék színű magassarkú volt.
-A sírás és a cuki arc - morogta Harry.
-Ők egy ördögök - kapálózott rájuk Niall.
-Hé balerinák pörögjetek egyet - szólalt meg hátul a kamerás mire mindketten rá néztek míg Lex csak a képükbe vigyorgott. Hirtelen Harry csajos táskája megszólalt mire őrülten kezdett elkeresgélni a kis táskába és egyesével dobálta ki a szájfényt, tükröt - ami eltört szóval 7 év balszerencse -, tollat és egy narancsot amire végre előkerült az éneklő telefonja amit rögtön füléhez is emelt.
-Elena szia - virult ki Harry arca és próbált lazán állni, de helyette úgy állt, mint egy rossz prosti. -Persze már alig várom, hogy találkozunk - folytatta Harry a beszélgetést mire a szemem Lexy-re tévedt aki zsebre vágta a mobilját és elvágtatott gondolom megkeresni a bátyámat hisz azt hiszem felmondtam legjobb barátnő téren hisz amennyire utálta a bátyám annyira bírja most mivel csak neki önti ki a szívét. -Okés rohanok, szeretlek - hadarta el a végét Harry és a telefonjával együtt futásnak eredt, de elfelejtette a magassarkúkat és a padlót érintette meg.
-Harry bácsi kecses járás - rázta meg a fejét szórakozottan Emma.
-Járnod kéne velem balettra - bólogatott Lux mosolyogva.
-Francokat - állt fel és levette magáról az égi meszelő cipőket. -Emlékeztető hazajövők és bosszút álljak rajtatok - mutogatott Harry a három gyermekre aztán Lou-ra nézett. -És veled is még számolok - tette hozzá aztán fújtatva elhagyta a szobámba miközben azt morogta, hogy hogyan képesek a nők ekkora cipőkbe járni.
-Niall te neked bejön a ruha? - kérdeztem pár perc csend után mivel Ő maradt ugyanott a helyén.
-Nem rossz, de nem illik a szememhez - válaszolta mosolyogva Niall. -De igazából azon agyalok melyik gyerekkel kezdjem a bosszúm, de szeretem a meglepetés elvét - vigyorgott a gyerekekre mire Ők összenéztek és félve bújtak Lou mögé. -Meg hát most megyek duzzogni, mert nincs randim - fordult hátra és nagyokat lépve indult a szobája felé miközben egyensúlyozott a cipőbe.
-Nesze a cukorkátok - húzta elő Lou a táskából a három cukrot amit a gyerekeknek adott míg Ők mosolyogva köszönték meg.
-Fogadtatok? - kérdeztem oldalra billentve a fejem.
-Mondhatni - vonta meg a vállát Lou. -Unatkoztak és mondtam nekik játszanak a fiúkkal, de csak a két pihent agyú volt szabad, de Ők nem akarta szépítkezőst játszani és fogadtam velük, ha ráveszik Őket akkor kapnak valamit míg Ők egy-egy cukrot akartak - magyarázta el Lou mire bólintottam. -Könnyen kapható, jó gyerekek - mosolyodott el és megpaskolta a gyerekek fejét míg a sajátját felemelte.
-Hova megy Lux? - döntötte oldalra a fejét Emma.
-Apukája várja már a ház előtt - mondta Lou mosolyogva.
-Apukám - húzta ki magát Lux mosolyogva miközben hozzá tapsikolt.
Felpattantam és felkaptam az én saját gyermekem míg Dani követte a példám és Ő felkapta Theo-t.
-Gyere megnézzük a te apád - mondtam mosolyogva Emmának mire Ő helyeselve bólogatott.
Kisétáltunk a szobából egyenesen a lépcső felé, de Lex ajtajára pillantottam egy percre ami tárva nyitva volt és beszéd hang szivárgott ki onnan, de három hangot hallok amik név szerint Lex, George és Niall. Az utóbbi személyt nem értem, de biztos jó okkal van jelen Ő is a beszélgetésben.
Miközben sétáltunk le a lépcsőn épp akkor érkezett meg Miss Calder a csomagjaival amin csak megforgattam a szemem hisz épp Louis szájára volt tapadva. Nyeljétek le egymást könyörgöm azzal megkönnyítitek az életem! Viszont a szememmel megláttam Liam-at aki előtt Sophia állt szorosan előtte állt felpipiskedve miközben egyik keze mellkasán pihent és, mintha Sophia mondana valamit Liam-nak. A szemem egyből Danielle-re tévedt aki amikor meglátta Őket a szeme kikerekedett és hallottam ahogy a szíve összetörik darabokba szerintem mindenki hallotta, mert hirtelen mindegyik szétrebbent és a lépcső felé tekintet amikor Liam meglátta a keseredett Danielle-t le se tudta róla venni a szemét míg Dani megrázta a fejét és utat törve magának lesiettet a lépcsőn és Theo-t átadta Maura-nak aztán ismét a lépcső felé indult, de Liam elkapta a karját így kénytelen volt ismét ránézni.
-Eressz el kérlek - suttogta Dani, de mivel csend volt mindenki tisztán hallotta.
-Hadd magyarázzam meg - kérte könyörgő hangon.
-Most nem - vágta rá és kitépte a kezeit Liam kezei közül, hogy ismét felrobogjon a lépcsőn. Liam rám nézett mire én keserűen megráztam a fejem így Ő feldúltan az ajtó felé lépett és kilépett azon egyből.
A kínos csendet Lou zavarta meg míg Ő az ajtó felé libegett és mindenkinek köszönt aztán Ő is felszivárgott így maradt Louis, Eleanor, Sophia, Maura, Theo, Emma és én. Örültem, hogy Niall anyukája jelen van, mert emiatt annyira mégsem kínos a helyzet.
-Apuci - férkőzött ki a kezeim közül Emma és édesapja felé futott aki rögtön felkapta és egy puszit nyomott az arcára.
-Én azt hiszem... - már kezdtem volna mutogatni az emelet felé idegesen mikor a telefon zavarta meg a mondatom így azon nyomba felvettem. -Igen? - kérdeztem mosolyogva hisz ez a telefon megmentette a beégéstől.
-Hannah - hallottam meg egy rémült hangot amit ezer közül is felismerek. Zayn. 
-Zayn mi a baj? Megijesztesz - szólaltam meg mire körülettem mindenki felém fordult idegesen bár a két semleges tekintetű csak próbálkozott idegesnek tűnni.
-Pezz.... 

 ~Danielle Peazer szemszöge~
 Amikor Eleanor bejelentette, hogy az a bizonyos barátnője Sophia Smith már akkor tudtam, hogy ez az egész beköltözés a kapcsolatunk végét fogja jelenteni Liam-el bár én ezt nem akarom, de az a nő mindent megfog tenni ennek érdekébe. A külvilágnak egész végig azt mutatta Ő mennyire szomorú amiatt, hogy nincs Liam mellette persze lehet biztos szomorú hisz belekerült a megcsaltak körében ami nem volt szép tőlünk mivel én George-al tettem ugyanezt, de megtörtén ezen nem lehet változtatni személyesen bocsánatot kértünk mindkét személytől és George ezt elfogadta, de Sophia nem. Ő azóta se hagyott nekünk egyetlen egy nyugodt estét hisz azóta írogat Liam-nek jobb esetben, de amikor nekem írogat azok már nem éppen kedvesek. Megjátssza a rajongóknak, hogy Ő szent akiben olyannyira mélyen belevágtuk azt a bizonyos kést miközben nem a legjobb fajták közzé társul. Egy kétszínű dög! Aki mindenáron elakarja csábítani Liam-et és elég jól csinálja mivel még csak ma költözik be, de már most összetörte a szívemet azzal, hogy a barátomat megbabonázza.
A szobámba igyekezve belebotlottam Niall-ba akin csak egy mackónadrág volt így felső teste teljesen megvilágított mindenkit míg szőke hajába még mindig rózsaszín csattok és hajgumik voltak, és az arca is egy rossz prosti utánzat volt.
-Hé Dani jól vagy? - szólított a valóságba mire keserűen megráztam a fejem és egyből magához húzott. -Mi lenne, ha segítenél leszedni rólam ezt a szart és közben elmondanád? - suttogta miközben a hajamat simogatta míg én elhúzódtam és megtöröltem ruhaujjamba a szemem aztán szaporán bólogatni kezdtem igen erre van még szükségem. Niall kitárta a karját ahova egyből belekapaszkodtam és eltámogatott a fürdőszobáig.
-Amúgy tudod a lenge öltözetről a szabályt - szólaltam meg miközben beljebb léptünk a fürdőbe. Azt a szabályt még akkor hoztuk létre mikor egy gyerek költözött a házba.
-Emma minden este meztelenül szalad végig a házba szerintem én hozzá képest rendben vagyok - vonta meg a vállát és törökülésbe leült a földre.
-Emma még csak kislány, Ő neki lehet - mosolyodtam el miközben egy kis tálba vizet öntöttem és magamhoz vettem egy zacskó vattát aztán letelepedtem én is a földre elé, hogy neki kezdjek a smink lemosásának bár használhatnék sminklemosót, de nem pocsékolóm, ha a víz csodákra képes.
-Emma három éves neki szabad - mondtam miközben törölgettem az arcát.
-Mindegy - vonta meg a vállát becsukott szemmel miközben végig tűrte, hogy én hideg vízzel dörzsölöm, törölgettem az arcát így elfolyt festékkel úgy néz ki, mint egy bohóc aki épp sír. -Beszélj - vágta rá mire felsóhajtottam és tudtam, hogy ha kimondom sokkal jobb lesz minden így hát neki kezdtem a rövid, de terjedelmes mesémnek amit Niall csukott szemmel végig hallgatott miközben egyszer hümmögött, egyszer sóhajtozott és egyszer csak úgy nevetett, mintha viccet mesélnék.
Mire végeztem a meséléssel addigra Niall arca olyan volt, mint régen sőt a hajába is kitéptem - igen szó szerint kitéptem - a hajgumikat és a csatokat így a haja égnek állt amit egy hajborzolással rendben is tett. Felegyenesedtünk és a vizet kiöntöttem a csapba míg a vattákat a helyére tettem és visszafordultam összefont kézzel Niall felé aki mindvégig figyelt.
-Szeret téged - mondta mire a padlót kezdtem el nézegetni. Ebbe nem vagyok biztos Nialler! -Ebből a röpke meséből csak annyit tudtam levetni, hogy Sophia rá van cuppanva Liam-re, de Ő csak téged szeret - folytatta így felnéztem rá mosolyogva aztán magához húzott egy újabb ölelésre. -Beszélned kell vele - suttogta miközben a mellkasába fúrtam a fejemet, de megmozgattam előre a fejemet jelezve neki, hogy tudok róla.
-Niall bácsi, Niall bácsi - sikítozva rohant be két kis gyerek a fürdőbe össze-vissza szaladgálva.
Elhúzódtunk és ismét megkellet törölnöm a szemem, mert ismét előjöttek azok a nyomorult könnyeim amikbe legszívesebben most megfulladnék, de még az se lenne jó probléma megoldásnak.
-Mi a baj törpék? - fogta le Niall mindkét gyereket.
-Theo elmegy - szomorodott el Emma.
-Csak nem megszeretted? - kérdezem mosolyogva a kislánytól mire fintorogva megrázta a fejét.
-Nem csak nem lesz játszótársam akit püfölhetek a rózsaszín malackámmal - mondta mosolyogva Emma mire Theo meghúzta a haját. -Hé te fiú - szólt rá Emma dühösen.
-Lányok, lányok földi  boszorkányok - gúnyolódott Theo.
-Fiúk, fiúk lyukas a bugyijuk - folytatta a gúnyolódást Emma mire Niall közbe lépett és felkapta a hónalja alá mindkét gyereket.
-Elintézem Őket te tedd a dolgod most - parancsolta rám Niall mire bólintottam. -Most jön egy hosszú beszélgetés - sóhajtott Niall és kisétált a két gyerekkel a fürdőszobából ezzel engem egyedül hagyva. Egy nagyot sóhajtva én is kiindultam a fürdőszobából a lépcső felé mivel az emelet tök üres volt egyedül Emma szobájából hallatszott ki Niall hangja aki épp magyarázott.
Amint leértem a lépcsőn a nappaliba Lexy, George, Harry, Elena, Louis, Eleanor és Hannah kuporgott négy kiskutyával miközben valami érdekfeszítő műsort néztek, de a feszültség csakúgy nőtt mindannyiuk között. Nem is értem, hogy tudnak mindannyian egy légtérben lenni. Viszont most valami más is volt a dologba a feszültségen kívül olyan kétségbeessetek voltak és szomorúak. Történt valami?
Bármi is történt arra gondoltam ráér később megtudakolni így a bejárati ajtó felé vettem az irányt és félve ragadtam meg a kilincset Liam ült a terasz lépcsőn miközben épp az egyik kiskutya fejét simogatta és meredt a lemenő naplementébe. Kijjebb sétáltam és magam mögött becsaptam az ajtót erre Ő is megfordult és mikor meglátott egyből talpra ugrott míg a kiskutya feltipegett a lépcsőn és leült közénk.
-Danielle sajnálok mindent tudod Sophia olyan, mint... - nem tudta befejezni, mert belefojtottam a szót azzal, hogy közelebb léptem felé és megragadtam arcát, hogy a számat a szájára tapasztottam. Bármit is akar elérni Sophia nem hagyom neki, mert szeretem Liam-et és ez így is marad örökké bármi történjen. Tökéletes megbízok Liam-be és tudom sose csalna meg emiatt nem fogok többé aggodalmaskodni, ha itt lakik Sophia, ha nem.
-Egy pióca aki rád van cuppanva - fejeztem be a mondatát mosolyogva mikor elhúzódtunk.
-Kitalálod a gondolataim na ezt imádom benned - fonta össze a karjait a derekam körül mosolyogva, de most más is volt a mosolya mögött pont ugyanaz, mint a többiek arcán.
-És most hol van a pióca? - kérdeztem oldalra döntve a fejem, de a mosolyom nem halványult, mert itt vagyok a karjai közé és Ő többé nem állhat közénk.
-Gondolom berendezkedik, de rohadtul nem érdekel csak te vagy az aki érdekel - mondta mosolyogva és egy puszit nyomott az orromra. -Olyan édes pisze orrod van - kuncogott és az orrunkat összedörgölte míg az én mosolyom még nagyobbra nőtt, ha ez lehetséges egyáltalán.
-Szeretlek Liam és senki sem állhat közénk - mondtam mosolyogva és tényleg így gondoltam nem engedhetem többé el, nem szúrhatom el többé a kapcsolatunkat, mert abba újra és újra bele pusztulnék.
-Ígérem ez örök marad - mondta mosolyogva mire a fejemet a mellkasára helyeztem és csak élveztem a pár percig tartó nyugalmat ami körülette van, mert tudom ami ezután következik más lesz mivel meg kell tudnom mi folyik itt, miért van mindenkinek olyan arca, mintha szörnyet láttak volna hisz az lehetetlen, mert két szörnnyel lakunk együtt amiatt nem lehetnek kibukva ennyire.
Lucky közénk furakodott így szétrebbentünk, de Liam megfogta a kezemet így a kezeink összekulcsolódtak a kutya felett.
-Liam - szólaltam meg mosolyogva mire érdeklődve pislogott rám. -Mi történt? - kérdeztem rá miközben a ház felé mutogattam amit Ő egyből megértett és az arcáról legördült a mosoly és a szemén átfutott a szomorúság így tudtam, hogy nem jó dolog van előttünk. -Mond el kérlek - kikerültem Lucky-t, hogy közelebb kerüljek hozzá és a kezeimet átvettem válla felett. -Túlélem Liam csak mond el - könyörögtem mire  a fejét hátrahajtotta és felsóhajtott. Valamit Eleanor tett volna? Vagy Max? Vagy Sophia? Vagy mi a franc? Félek, hogy valami túl rossz dolog van mögötte ami ismét a padlóra küld, de ha Hannah talpon van vagyis ült akkor én is túlélem hisz Ő a legtörékenyebb a csapatunkba szóval annyira borzalmas csak nem lehet.
-Zayn hívott minket - nézett a szemeibe mire oldalra biccentettem a fejem.
-Ezzel mi a probléma? Ez jó hisz emlékeznek ránk - mondtam mosolyogva hisz ezzel semmi gond nincs mivel ez csak jót lehet. -Mi a helyzet velük? Csak nem teherbe esett Pezz? Vagy mi? - folytattam felpörögve a faggatást mire a fejét megrázta.
-Drágám Pezz-nek balesete volt - mondta szótagolva a szavakat Liam mire a számról a mosoly lekonyult és hátrább léptem Liam ölelő karjai közül, és felvettem a tagadó üzen módot ami annyit jelent, hogy elkezdtem rázni a fejem. Ez nem lehet, ez egy rossz vicc tuti, hogy csak átvernek és mikor hazajönnek nevetgélve állítanak be és bevallják, hogy csak tréfáltak és az igazság az, hogy gyerekük lesz. Igen így kell történnie ez nem lehet igaz. Ugye? Miközben hátráltam a hátam az ajtónak ütközött és Liam szaladt felém, hogy megragadjon és magához húzott így a mellkasába fúrtam a fejemet. Nem, nem és nem....

Sziasztok drágák!
Nagyon nagyon nagyon szégyenlem magam, hogy utoljára október végén volt rész és most már november végét koptatjuk, de olyan szinten megrohamoztak a napok, hogy azt se tudtam hol a fejem. Már alig várom a téli szünetet, mert már nagyon rám fér egy hosszabb pihenés, de gondolom nem csak én vagyok ezzel így szóval inkább kussolok. :P
Én nagyon nem vagyok most megelégedve magammal ennél sokkal jobbra vagyok képes szerintem ezért is fog a következő rész szintén később jönni, hogy ne legyen ilyen. :) Viszont, ha nektek tetszett tudjátok, hogy imádom olvasni a véleményetek, mert ti adtok erőt. :)
Nyugodtan lehet véleménybe lekiabálni a fejem, hogy végre hoztam a részt, de azért kérem ám a részről is valamiféle véleményt ám. 

Következő rész hamarosan ígérem :) <3