Season 2 Chapter 18 - Végtelenségig

„De muszáj próbálkozom 

Magasra kell tartanom 

a fejem”

Miley Cyrus - The Climb

Hajnalok hajnalán eszeveszettül rohantam a legközelebbi mosdó felé mivel a rosszullétek még nem éppen múltak el így reggelig a vécé mellett a pihe-puha szőnyegen tértem nyugovóra. Bár azt nem lehet alvásnak nevezni hisz minden tíz percben felkeltem, hogy a felesleget kiadjam magamból komoly nem is értem mi jön ki belőlem hisz ennyit nem ettem még az évek alatt se. De a tudat, hogy terhes vagyok ami annyit jelent, hogy ezek a rosszullétek nem sokáig fognak zavarni hamarosan elmúlnak, ha azt vesszük mikor Emmával voltam terhes három nap alatt lezajlott, de félek most ráhúzok még egy-két napot. Ez egy nagyon nagyon hosszú terhesség lesz azt hiszem.
-Mami - hallottam meg egy kislány hangját a szobából mire felemelkedtem és mikor próbáltam eltűrni az arcomból a hajamat Ő már az ajtóba állt míg mögötte Louis volt. Ácsi! Louis? Mi a frászt keress még itt?
Gyorsan talpra ugrottam és a csap felé álltam, hogy míg az arcomat mosom addig se lássa kialvatlan fejemet. Nem lenne jó neki most magyarázkodnom miért nézek ki úgymint egy mosott szar.
-Minden rendben? - szólalt meg Louis mire én a törülközőbe bújtattam a fejem persze csak képletesen hisz éppen csak megtöröltem. Hevesen bólogattam, de egy percre se tekintettem rá hisz amint ránézek elfog a bűntudat és nincs kedvem már kora reggel hazudni neki sőt most már egyáltalán nincs kedvem hazudni neki mégse tehetek mást. -Csak elbúcsúzni jöttem - a törölköző hirtelen megdermedt a kezemben míg én óvatosan felemeltem a fejem. Letettem a törölközőt a helyére és lassan feléjük fordultam karba tett kézzel tudom, hogy még a hajam úgy néz ki, mint egy szénakazal, de azt kitudom magyarázni azzal, hogy csak úgy beestem az ágyban.
-Apuci elmegy - szomorkodott Emma akit rögtön felkapott Louis és magához ölelgette.
-Nem örökké megyek el prücsök és különben is mire visszajövők kapsz egy kistestvért - puszilta meg Louis lánya arcát aki elgondolkozott elsőnek aztán a kis kezeit édesapja nyaka köré fonta és a száját mosolyra húzta úgy kezdett el boldogan bólogatni. Mit fog szólni mikor megtudja, hogy két kis tesója lesz? De az egyik vér szerinti kis tesó lesz!
-Nagyon ajánlom, hogy kislány legyen - mutatta fel az ujját Emma és fenyegetően nézett apjára mire Louis nevetve arcon csókolta a kislányt amire a kislány kacagni kezdett mivel meg is csikizte.
Louis a csikizés után letette a kislányt.
-Menj prücsök lent találkozunk - Louis a kezével felemelte a szoknyáját mire Emma ráripakodott és lábujjhegyre állva kinyitotta az ajtót, és már nyoma se volt. Louis becsukta a fürdőszoba ajtót aztán felém fordult mire az én lenéztem meztelen lábamra ami teljesen belesüppedt a szőnyegben akkor néztem fel mikor Louis már közvetlen előttem állt és a kezei a derekamra siklottak. Belebámultam kéken ragyogó szemeiben amik, mint mindig most is magával ragadtak és egy kis önerő kellett ahhoz, hogy ne lágyuljak el neki pedig mindennél jobban akartam, hogy Louis mosolygós ajka az én ajkaimra csapjon le. -Most szólj és nem csókollak meg búcsú csókként - behunyta a szemeit míg a homlokát a homlokomnak döntötte így ajkai csak pár centire voltak tőlem. Amikor észrevette nem válaszolók kicsit megdöntötte a fejét és közeledett felém amikor hirtelen ellöktem magamtól és a vécé felé hajoltam.
Basszus.
A vécé elé leroggyantam miközben csak úgy jött belőlem ki minden és mikor végre elmúlt a vécé tetejét lehajtottam és arra hajtottam a fejem. Hirtelen egy kéz siklott a vállamra, de tudtam kié így egyáltalán nem ért meglepetésként viszont tudtam ez annyit jelent, hogy most mindent el kell neki magyaráznom. Hazudni fogok Eleanor gyereke miatt sose hittem volna, hogy egyszer ilyen önzetlen leszek pedig most lenne alkalmam kitálalni neki, de nem én önzetlen liba vagyok.
-Minden rendben? - szólalt meg mire felkeltem a földről és a csap elé álltam, hogy megmossam az arcomat aztán újra megtörölköztem és úgy fordultam felé. Túl nehéz azokban a szemekben hazudni!
-Persze... csak gyomorrontás - legyintettem a kezemmel miközben megvontam a vállamat is hozzá persze a szememet lesütöttem képtelen vagyok a szemében hazudni.
-Biztos? - kérdezte ismét aggodalmas tekintettel mire csak bólintottam és ismét közelebb akart felém kerülni mire én csak a fejemet ráztam. -Miért ne? - döntötte oldalra a fejét miközben a kezeit összefonta a mellkasánál így a fehér pólóban - amit gondolom a nászút miatt fel - átlátszódtak jobban a tetkói meg persze a nem tökéletes teste, de én mégis imádom.
-Nős vagy - vágtam rá az arcára nézve és én is összefontam a karjaimat a mellkasomon. -És gyereked lesz - tettem hozzá ami jobban érdekelt engem míg az előző, mert azt tudom, hogy nem szerelem házasság volt.
-Igazad van - bólint és leeresztette a kezeit míg én oldalra fordított fejjel kémlelte. -Nem kéne itt lennem - rázta meg a fejét és mire szólni akartam, hogy nem úgy értettem Ő már ki is viharzott a fürdőből egy hatalmas ajtócsapódással így ismét magamra maradtam.
A hasamra csúsztattam a kezemet és úgy meredtem percekig a fehér ajtóra ahonnan előbb lépett ki a gyermekeimnek az apja hisz most már nem csak a gyerekem apja, hanem a gyermekeim apja már nem beszélhetek csak Emmáról, már itt van ez a kicsi is. Megráztam a fejem és én is elindultam az ajtó irányában amit szinte kitéptem a keretéből és a szobámban találtam magam. A szekrényemhez léptem ahonnan kivettem egy fekete cicanadrágot és hozzá egy hosszú kötött pulcsit amit később is tudok hordani hisz ez a pulcsi eltakarja a hasam emiatt nem lesz feltűnő senkinek egy ideig. Hogy utána mi lesz azt én se tudom, de ki kell találnom. A másik szekrényemből kivettem egy melltartót és egy bugyit így az ágyra dobtam mindent.
Gyorsan lekapkodtam magamról a pizsamám és felvettem az elővett fehérnemű és ruhadarabokat aztán ismét a fürdőbe rohantam ami hatására majd nem orra estem hisz zoknit elfelejtettem húzni meztelen lábamra. Szerencsére semmibaj nem történt, mert a csapban beletudtam kapaszkodni, de túl nagy volt helyette az ijedtség.
Elsőként is megmostam a fogam azután kifésültem nagyon kócos hajamat, de így se lett teljesen egyenes valamiért a vége mindig kunkorodik és nekem meg nincs sok kedvem kivasalni így maradt ilyen amilyen. Amikor kész lettem a tükörbe látszólag egy másik lány nézett rám vissza, mint a fésülködés előtt, de legbelül ugyanolyan voltam. Semmilyen. Egy érzelmileg roncsolt terhes anyuka aki fáradt és pár perc múlva megint kidobja a taccsot.
A fejemet rázva léptem el a tükörtől és visszamentem a szobámban ahol a zokni helyett felvettem a szürke mamusz csizmám és miután a telefonomat a szekrény mélyére rejtettem kiléptem a féltett szobámból aminek az ajtaját gondosan bezártam. A folyosó túl csendes volt gondolom mindenki a nappaliba búcsúzkodik így én is a lépcső felé vágtattam és amint a lépcsőhöz értem lent megláttam Louis-t ahogy édesanyját ölelgeti miközben Eleanor mosolyogva öleli Sophia-t miközben mond is neki valamit. Remélem Ő is megy velük nincs szükségem egy Eleanor szolgára így is túl sokan lakunk a házban és most még a Tomlinson család is itt van.
Óvatos lépkedtem lefelé a lépcsőn, de még így is észrevettek hisz az eddig ölelkező anya-fia ölelés szétrebbent és helyette mindketten engem néztek. A Tomlinson-ok nézése nagyon is zavaró!
-Hannah - szaladt felém Phoebe és Daisy, és amint leléptem az utolsó lépcső fokon magukhoz öleltek míg én mosolyogva öleltem Őket vissza.
-Hé csajok én nem megyek el - mosolyogtam rájuk mikor elengedtek. -A bátyátoktól búcsúzzatok - biccentettem Louis felé akinek a pillantása egészen a lelkemig hatolt így inkább visszafordultam az ikrek felé, de még úgyis éreztem magamon Louis pillantását.
-Már elbúcsúztunk tőle most te jössz - bökött meg Daisy míg mindkettő mosolyogva a szemöldökét húzogatta mire én megforgattam a szemem. Tudtam, hogy ez elkerülhetetlen és egy percre Eleanor-ra néztem aki fenyegetően tekintett rám míg én kikerültem a lányokat és Louis felé lépkedtem. Amint elé értem a borostás arcára egy puszit nyomtam igaz, hogy Eleanor nem nézi jó szemmel, de teszek rá ez a búcsúm.
-Viszlát Louis - mondtam a szemeiben mire a válla felette Eleanor vigyorgott na ez már tetszik a hülye boszorkánynak. Louis billentett míg én arrébb álltam a többiekhez ahol rögtön Emma szaladt felém így rögtön felkaptam míg a kis fejét a vállamra hajtotta.
Louis a felesége felé lépett és a kezeiket összekulcsolták aztán az ajtó felé lépkedtek ahol még utoljára intett nekünk és a szájával egy "visszajövők"-öt próbált formázni. Még mindig nem erősségé a suttogás, de nem is baj hisz legalább egy mosollyal az arcomon lépett ki az életemből és tudtam mikor újra átlépi a küszöböt már apuka lesz egy másik nőtől.
Miután elment a többiek felé fordultam, de egyből Danielle szúrós pillantása fogadott aki csak úgy ingatta a fejét és ugyanígy tett Liam is meg Lottie is kár volt nekik elmondani túl elítélők.
-Meddig maradtok Jay? - törtem meg a kínos csendet mosolyogva míg Jay felkapta kisfiát aki épp hisztizett.
-Ma indulunk haza, de nem siettünk - mondta mosolyogva míg elhelyezte a kezében a kicsit.
-Ne is imádom ezt a kis csajt - szólalt fel Harry aki kezében éppen Doris aludt.
-Ki gondolta volna a lányokat mindig imádod - vágta rá szemrehányóan Lexy a szemét forgatta.
-Oh fogd be - szólt rá Harry és mielőtt elkezdtek volna vitázni mindkettőjükre rászólt Jay aki most anyánk helyett anyánk. Így a két madárka csöndben duzzogott bár Harry inkább a kezében alvó kislányra tekintett. Remek apa lesz belőle, ha leszokik a szoknyavadászatról.
Emma ficánkolni kezdett így lettem mire a dohányzóasztalhoz lépett az ikrekkel és folytatták a színezést amit gondolom kora reggel kezdtek el.
Liam intett a fejével a konyha felé mire én sóhajtva kikerültem a többieket és elindultam a konyhában. Tudom mit akar szóval egyáltalán nem ért meglepetésként. 
Amint beléptem a konyhában és az ajtó becsukódott mögöttem Ő karba tett kézzel fogadott.
-Mond - léptem a pult felé ahova rögtön felugrottam és a pulton talált gyümölcskosárból egy szőlőt szemet szakítottam amit rögtön a számba dobtam.
-Megint elakarod titkolni előle? - kért számon mire újabb szőlő szemet szalajtottam. -Vagy mikor akarod neki elmondod? Elkellet volna mondanod! Mi a frászt hiszel magadról Hannah? - egyáltalán nem kedvesen tette fel a kérdéseit amit rohadtul meg is értek, de a terhesség most kihozza belőlem azt amit alapból nem akarok megmutatni.
-Na jó elég - ugrottam le a pultról feldúltan. -Nem is tudom mi jogod engem számon kérni az én életem, az én döntéseim és úgy baszom el ahogy én akarom - én megmondtam ez a terhesség nagyon sok mindent kifog belőlem hozni amit eddig magamba tartottam. -Szóval te engem ne kérjél számon semmiért, mert nem tartozik rád Liam inkább foglalkozz azzal, hogy drága Sophia szétakar rúgni titeket - ide-oda hadoválva magyaráztam míg az előttem álló férfi leengedte a kezeit és hirtelen megindult felém aztán egy pillanatban már az ölelő karjaiban voltam. Nem tudom mi okból tette, de kezeimmel belemarkoltam felsője anyagában és a fejemet a mellkasában vertem. Miért ölelget azután, hogy kiosztott?
-Shh - fogta meg a fejem és elkezdte simogatni  mire felnéztem rá oldalra fordított fejekkel. -Miért sírsz Hannah? - kérdezte mire elengedtem és az arcomhoz kaptam egyből és igaza van tényleg patakokban folynak a könnyeim. Miért?
Hát persze ez is a terhesség miatt van mármint a hangulatingadozás már értem.
-Ez a terhesség miatt van - töröltem meg a szemem a pulcsim ujjával mire most Ő fordította oldalra a fejét. -Hé ez csak hangulatingadozás attól még dühös vagyok rád - vágtam rá mire egy mosolyra húzódott a szája.
-Igazakat kérdeztem - emelte meg az ujját mire megforgattam a szemem. -Forgasd csak a szemed, de nem teheted ugyanazt, mint évekkel ezelőtt el kell mondanod Louis-nak, vagy magától jön rá, hogy több a gyerek a házban - tudom, hogy igaza van, de akkor se olyan könnyű ez az egész persze elfogom mondani Louis-nak, de majd egy megfelelő pillanatban.
-Elfogom neki mondani Liam, de ez nem a megfelelő időpont - ordítottam rá mire felém lépett és a kezét a számra tapasztotta hisz a kiabálásomra kicsapódott az ajtó ahol ezren tekintettek ránk és, ha ez még nem elég a kerti ajtón berohantak a kutyák is csupa sáros manccsal. Most ebből, hogy mászok ki?
Segítségkérően Liam-re néztem aki elengedte a szám, de csak megvonta a vállát persze felidegesít én meg a terhesség jóvoltából elkezdek kiabálni amire mindenki felfigyel emiatt kerülök nagy slamasztikában. És még kimászni se segít ebből az egész mindenségből. Micsoda egy barát!
-Mi a baj drágám? - lépett felém Jay aggódóan mire egy mosolyt erőltettem az arcomra.
-Miért kiabáltál? - kérdezte Pezz szintúgy aggódóan mire a szőke hajamba túrtam  és fél szemmel ránéztem Liam-ra aki csak mosolygott magában hát kapja be.
-Minden oké? Olyan fehér vagy - szólalt fel Harry és mindenki vele együtt bólogatni kezdett mire az arcomhoz kaptam tényleg nem éreztem magam jól, de sajnos teljesen jól tudom mi az oka ennek.
-Persze jól vagyok - bólintottam mosolyogva pedig egyáltalán nem voltam jól, de mit mondja nekik "srácok terhesek vagyok ja és mellesleg ismét Louis-tól" na ezt nem akarom mondani. Még.  -Csak Liam-el összekaptunk valamin és felidegesített, de már megbeszéltük és minden oké - borzalmas hazug vagyok és már kezd az életem részévé válni ez a hazugság. Mindenki Liam felé tekintett aki beleegyezően bólintott, de rám mérgesen nézett tudom jól mi baja megint hazudtam, de nem tehetek róla nem fogom Jay előtt elmondani azt, hogy terhes vagyok.
-Megijedtem - szólalt meg lehajtott fejjel Emma aki Zayn nyakán lógott.
-Ne ijedj meg angyalka semmitől nem kell félned - mosolyogtam kislányomra aki a fejét Zayn fejére tette, de gyorsan fel is emelte nevetve.
-Zayn bácsi szúr a hajad - bökdöste a fekete haját mire Zayn a vállánál átvette Emmát így fejjel lefelé lógott, de Emmát egyáltalán nem érdekelte csak nevetgélt tovább. Míg Zayn tartotta fejjel lefelé Harry csikizte meg a hasát és Niall meg lehajolt az arcához, de a puszi helyett Emma beleharapott a szöszi arcában.
-Hé ez nem Emma, ez egy kutya - fogta meg Niall az arcát duzzogva, de senki se törődött szegény ír fiúval.
-Na ne nyúzzátok az unokám - szólt közben Jay és elvette Emmát Zayn-tól. -Már csak pár óráig látom így én nyúzom - mosolyogva csikizte meg a kislányt aki belekapaszkodott nagyanyja nyakába nevetve.
Mindenki kioszolt a konyhából vissza a nappaliba és én is követtem őket hisz nincs kedvem még több időt tölteni Liam-el és a nagy igazságaival amivel az őrületben kerget. Leültem a kanapéra Lexy mellé és a fejemet a vállára tettem egy nagy sóhaj kíséretében és Ő is ugyanígy tett csak Ő a fejét a fejemre hajtotta. Miközben mi ketten gyötrődtünk a problémáinkban körülöttünk mindenki hangosan beszélgetek és nevetgéltek. Jay minden időt unokájával töltött és Dan is ezt tette csak hát nekik van két picikéjük akik megakadályozták abba bár Emma is igaz sajtkukac ami azt foglal magában egy helyen sose marad 5 percnél tovább. Bár Phoebe-vel és Daisy-vel remekül elszórakozott a színezéssel és a rajzolással mivel ajándékot készített a nagyszüleinek ajándékban egy igazi arany kislány. Eközben a fiúkat megtámadták a kutyák és Niall-t sikeresen a földre terítették bár Chase túlerőben volt hisz Lottie ráült a szöszi hasára így a kutyának könnyű dolga volt. Zozo-nak meg meglehetősen tetszik Harry haja valamiért nagyon rá van cuppanva a kis dög ami Lexy szemét is megcsillogtatta hisz egyszer-egyszer éreztem, hogy kuncog. Liam és Danielle Lucky-val törődtek míg Zayn végig piszkálta a lányokat színezés közben ami hatására Perrie folyton tarkón csapkodta férjét, de az se érdekelte. Zayn Malik a megállíthatatlan! Fizz előttem ült és Shepley-t simogatta miközben figyelte a többieket, de néha fel-fel nézett és egy mosollyal fogadtam a barna hajú Tomlinson lányt.


Az idő csak úgy elrohant és a Tomlinson család már a kocsiban pakoltak be persze előtte jól megölelgettem a törpéket, hogy aztán Dan beültesse Őket a gyerekülésben és úgy köszöntem el Dan-től, Fizz-től és az ikrektől, és a végén Jay-től akitől egy hosszabb ölelést kaptam.
-Vigyázz magadra Hannah - suttogta Jay mire felhúztam a szemöldököm és mikor elhúzódtunk Ő csak ragyogott. -Ne aggódj nem szólom el magam csak ne késleltesd az igazságot - kacsintott rám mosolyogva mire a szemöldököm az egekben szökött és a szívem kihagyott egy ütemet. Honnan a fenéből tudja? De hisz... -Ne ijedj meg drágám öt terhességen vagyok túl és nem vagyok hülye - hajolt hozzám közelebb, hogy más ne hallja meg és mikor visszaállt a helyére csak mosolygott, de újra megölelt. -Ne szalaszd el az alkalmat - suttogta még utoljára aztán elhúzódott és két puszi kíséretében tovább állt a többiekhez is mosolyogva. Még mindig nem tudom felfogni, hogy tudja bár igaza lehet hisz Ő tapasztaltabb az ilyen dolgokban és egyből megállítja ki terhes és ki nem. Jay egy remek anya, egy remek nagymama és egy remek barát akire mindig számíthatok!
Miután mindenkitől elköszöntek Emma átadta nagyszüleinek a rajzot sőt még Fizz és az ikrek is kaptak egyet aztán Ő is elbúcsúzott mindenkitől tömérdek puszikkal aztán mellém szaladt mire én megfogtam a kis kezét és Ők beültek a kocsiban. Amíg kiálltak a parkolóból végig integettünk és addig-addig integettünk míg el nem tűntek az utcából aztán visszasétáltunk a házban és mindenki visszadőlt a jól melegített kanapéra. Lusta banda. 
Emma a dohányzó asztalhoz szaladt és folytatta a rajzolgatást míg én a szabad fotelbe ültem, de Danielle intett és tudtam mit akar, de nekem semmi kedvem semmire.
-Srácok - szólalt meg Danielle mire mindenki felé kapta a tekintetét. -Nem vagyok terhes - folytatta mire mindenki feljebb ült és Emma is felé fordult. -Nem én vagyok terhes valaki más terhes akinek segítettem - miközben mondta a szavait engem nézett míg én a polcra tekintettem ahol képek sorakoztak amiken már én és Emma is szereplünk. A fiúk minden egyes alkalmat megörökítettek Emmával így ezeregy kép van Emmáról és a fiúkról.
-Hannah? - szólalt meg Liam mire felé kaptam a tekintettem és mindenki engem bámult.
-Hol van a bátyám? - tereltem a témát mire Liam csak a szemét forgattam, de én csak egy gúnyos tekintettel díjaztam. Mint mondtam délelőtt; kapja be!
-Kora reggel sietősen elviharzott, de semmit se mondott - válaszolta meg a kérdésem Lex mire bólintottam. Ez furcsa.
-Hol a boszorkány pincsi kutyája? - folytattam a kérdezősködést ezzel is elhalasztom az egész terhességi macerát.
-Szerintem a szobába szomorkodik, hogy nincs itt a boszorkánya akit szolgálhat - nevetett Harry mire mindenki egyetértően bólintott még Liam is elmosolyodott pedig a volt barátnőjéről beszélünk. Kezd nagyon elkanászodni ez a Liam fiú.
-Visszatérhetnénk arra a témára, hogy ki terhes? - tette fel a következő kérdést Lottie. Köszi, igazán köszi pont ezt akarom elkerülni Charlotte! Mérgesen pillantottam Lottie-ra aki csak mosolyogva megvonta a vállát oh csak ne mosolyogjon, mert még véletlen nem lesz a második gyerekemnek Lottie nevű nagynénije.
-Én nem vagyok terhes - tette fel a kezeit gyorsan Pezz mire Zayn elkezdte bökdösni a hasát aminek a hatására Perrie összekócolta Zayn haját és ebbe Emma is segédkezett így a magára maradt Malik duzzogva tűrte, hogy a jól belőtt sérója már a múlté.
-Istenemre esküszöm engem se csinált fel senki - tette a szívére a kezét Lex mire felnevettem bár pontosan tudtam, hogy legjobb barátnőm terveiben sincs benne még a gyerekvállalás.
-Vannak még csodák - szólt közben nevetve Harry mire Lexy pontosan célzott a párnával így teliben a göndör arcát találta el.
-Na jó, ha nem Dani, nem Pezz és nem Lexy a terhes akkor ki? - tárta szét a karjait Niall mire a tekintette rajtam állapodott meg, de nem csak az övé. Miért engem gyanúsítanak? Simán lehet Lottie is terhes! Ja, hogy nem Ő a terhes, ha nem én így már értem.
-Hannah nem akarsz valamit mondani? - kérdezte mosolyogva Liam mire megforgattam a szemem.
-Befogod, vagy betömjem? - vágtam rá gúnyos vigyorral igaz, hogy a szobába volt a kislányom is, de nem tehetek róla, ha Liam direkt ingerel különben is a fiúktól így is csak a rosszat tanulja ebbe meg semmi rossz nem volt csak megtanulja, hogy hogyan védje meg magát az meg nagyon fontos.
-Inkább bökd ki végre - szólt bele Danielle mosolyogva mire megforgattam a szemem és felálltam.
-Jó tessék kimondom.... éhes vagyok - valójában azt akartam mondani amit hallani akartak, de nagyon éhes vagyok és valami édeset ennék mondjuk egy két emeletes csoki tortát csoki öntettel és sok-sok tejszínhabbal. Igen pont erre vágyom most!
-Én is - pattant fel Niall vidám mire lepacsiztam a szőke fiúval.
-Én is fagyira - állt fel Emma mosolyogva mire Niall felkapta és a konyhába szaladtak engem magamra hagyva pedig én is éhezzek. Amikor utánuk akartam igyekezni Liam gyorsan elém állt és egy gúnyos mosollyal visszafordított a többiek kérdő tekintette felé.
-Mond ki - néztem vissza Liam-re aki csípőre tett kézzel nézett rám mérgesen.
-TERHES VAGYOK - kiabáltam el magam aztán Liam-re néztem. -Boldog vagy? - tártam szét a karom aztán Danielle és Lottie felé néztem. -Boldogok vagytok? - kérdeztem tőlük is aztán kiakartam kerülni Liam-t, de Ő visszafogott. Ha nem enged el akkor Őt eszem meg, mert már az éhség mutatóm jelzi, ha nem eszek azonnal akkor átmegyek kannibállá.
Mikor visszafordultam a többiek felé Ők már állva fogadtak és Styles éppen nyitotta volna ki a száját amikor hirtelen kicsapódott az ajtó és a szám teljesen elkerekedett.
-Apa? - bámultam az ajtóba ácsorgó férfit aki végig engem bámult és mellette a bátyám toporgott idegesen.

~Louis Tomlinson szemszöge~

Az egész út alatt - mivel kocsival mentünk Eleanor állapota miatt - bámultam kifelé az ablakon és csak azon agyaltam vajon az én édes kislányom mi jót csinálhat bennem volt az a fajta aggodalom, hogy valami baj történt vele, de aztán mikor belegondoltam, hogy ezer ember ugrálja körül így az aggodalom pár percre elszivárgott helyette a hiányérzet kerekedett felül felettem. És, ha nem Emmára gondoltam akkor Hannah-ra tudom nem szép dolog a volt barátnőmre gondolni miközben a vállam szundikál a feleségem, de egyszerűen nem tehetek róla, hogy Hannah az életem része és szeretem. Ha Eleanor nem lenne terhes eszembe se jutott volna, hogy elvegyem helyette újra Hannah kegyeiért küzdenék akivel már tervezném a jövőmet. Vele látom a jövőmet pedig azt a fajta elképzelésem sutba kellet vágnom és az helyére azt a jövőt kellet elképzelnem ahol Eleanor és a kicsi szerepel akinek mindent megfogok adni, de persze a kicsi mellett a lányomról se fogok megfeledkezni ez a jövő elképzelésem olyan komplikált egyáltalán nem engem tükrözz. Még ez az apaság sem rám vall mégis már a második gyermekem van készülőben. Úristen ez nekem gyors! Amint megszületik a gyerekem fel kell hívnom az óvszer gyártó céget egy "kis" beszélgetésre.
Hirtelen a vállamon Eleanor feje mozgolódni kezdett és mikor felé fordultam éppen a szemét dörzsölgette.
-Jó reggelt - mosolyogtam rá mire egy nagyot ásított aztán még párszor nyújtózkodott. -Hogy aludtál kedvesem? - érdeklődtem mire óvatosan nyitogatta a szemeit úgy néz ki még nagyon álomban van így terhesség végére nagyon nyúzott, de már nincs sok most már fél lábbal is kibírja.
-Ott vagyunk már? - kérdezte oldalra döntött fejjel.
-Még nem - mosolyogtam rá így visszadőlt a vállamra sóhajtva. -Minden rendben? - csókoltam meg a feje búját mire hirtelen az autó ablakán Hannah szomorú arca tekintett vissza így hátra hőköltem aminek a hatására El feje leesett a vállamról így Ő kérdően tekintett rám.
-Ezt én is kérdezhetném - kuncogott édesen mire csak megráztam a fejem hátha kitisztul a fejem és egyből eltűnt Hannah arca. Huh.
-Minden rendben - erőltettem magamra egy mosolyt mire közelebb csúszott mellém így a fejét újra a vállamra hajtotta.
Amikor fordultam volna vissza a tája felé akkor hirtelen az autó megállt így az erdős tájat felváltotta egy hatalmas hotel ahol megfogunk szállni. Eleanor megemelkedett mire rá mosolyogtam aztán kiszálltam az autóból és utána neki is segítettem persze nem tudtam megállni, hogy ne nyúljak a pocakhoz így mikor ismét hozzáértem rúgott egyet. Felmosolyogtam Eleanor-ra mire Ő is csak rám mosolygott aztán összekulcsolt kezekkel indultuk sietős léptekkel a hotel felé hisz, ha valaki meglát egyből lefotózz és a hotel előtt több ezer rajongó fog sikítozni az pedig most nagyon nem kéne. Amint beértünk a szállodában a bejelentkezési pulthoz léptünk.
-Jó napot  - üdvözöltem a pult mögött álló negyvenes éveiben járó férfit.
-Mr és Mrs Tomlinson már vártuk önöket - szólalt meg mosolyogva mire Eleanor közelebb bújt hozzám míg a férfi elénk helyezte a kulcsokat aztán egy gratulációval tovább is álltunk. A lifthez sétáltunk ami épp akkor érkezett meg így egyből be is szálltunk. A harmadik gombot megnyomva visszaálltam középre mire Eleanor elém állt és már pipiskedett volna fel hozzám mikor a pocakja ismét rúgott ezzel eltaszított minket egymással.
-Azt hiszem már most szétválaszt minket - nevettem fel mire az előttem álló barna hajú lány is kuncogni kezdett. Varázslatosan kivirult a terhesség alatt főleg ahogy azok a szőke kunkori haja a vállára omlik és a nagy kék szemeivel nézz rám.... ö mi? Akarom mondani barna haja és nagy mogyoróbarna szem. Eleanor áll előttem, de Hannah-ra gondolok ez nagyon nem jó ómen.
-Valami baj van? Olyan rémült a tekintetted - vezetett vissza Eleanor varázslatos hangja a valóságban, de mikor ránéztem Hannah jelent meg. -Minden oké Lou? - kérdezte és a fejemben Hannah hangja vízhangzót, mintha Ő mondaná ezeket.  Amikor hozzámért hirtelen megugrottam mire eltűnt Hannah és helyette újra Eleanor-t láttam az Ő bársonyos hangjával. -Pihenned kéne - állapította meg mire a kezemet a szívemhez vettem és ki-be fújtam a levegőt.
-Ja.. igen lehet - habogtam össze-vissza amikor hirtelen kinyílt a lift ajtó ahol rögtön kiszálltunk és amint a szobánkba értünk Eleanor elment a fürdőszobába míg én ágyra ültem, de ez az ülés nem sokáig tartott, mert amint leültem hátra dőltem. A zsebemből előhúztam a telefonom és már a zárolt képernyőmön Emma és Hannah képével találkoztam nem tudom mikor állítottam át, de át kéne állítanom hisz feleségem van aki a gyerekemmel várandós. De annyira imádom ezt a képet róluk!

Fogalmam sincs mikori kép, de azt tudom, hogy ekkor én nem lehettem velük mivel ezt a képet csak úgy elküldték turné alatt ahol Emma épp szorosan öleli édesanyját valószínűleg reggeli kép hisz édes kislányom pucér és ekkor nyár lehetett. Imádom ahogy Emma ölel engem, illetve Hannah-t bár ebbe a kis apróságban csak úgy ömlik a szeretet. Nincs olyan ember akit ne szeretne és ne ölelne meg napi szinten. Viszont ez a kép Hannah-ról és Emmáról nagyon sokat elmond nem minden anya-lánya kapcsolat ilyen, minta z Övéjük. Nagyszerű anyja és nagyszerű feleség lesz egyszer valakinek.
Megrémiszt a tudat, hogy egyszer Hannah hozzá megy egy másik férfihez ezzel együtt elviszi tőlem Emmát és egy másik férfit fog apának szólítani pedig ez bármikor megtörténhet. Mi van, ha Hannah közt és Daniel közt alakult valami esküvőn? Mi van, ha most is együtt vannak? Ő, Daniel és Emma egy új családot alapítanak nélkülem. Lehet mire hazatérek Emmát már Daniel és a fiúk fogják lefektetni az altatódalunkkal. Mi van, ha...
Nem az nem lehet!
Meg kell bizonyosodnom, hogy tévedek, de sürgősen.
Felültem az ágyon és feloldottam a képernyőt ami után rögtön első dolgom az volt, hogy a névjegyzékből kikeressem a kishúgom telefonszámát vagyis Lottie számát. Csak csörgött, csörgött és csörgött míg én már idegösszeomlást kaptam így a lábammal doboltam.
-Igen? - szólalt bele végre a telefonban Lottie.
-Lottie? Tudod mi az a telefon? Tudod amin elérhetnek - szidtam meg a húgom mire Ő csak belenevetett a telefonban úgy látszik jól mulat rajtam.
-Mi a gond bátyus? - kérdezte Lottie a mosolygós hangján.
-Egyedül vagy? - kérdeztem rá mivel nem akarom, hogy más hallja ezt a beszélgetést.
-Egy pillanat - nem tudom kinek mondta ezt, de mikor újra beleszólt előtte egy ajtócsapódás hangzott. -Most már igen - szólt bele ismét mosolyogva. -Szóval mi a helyzet?
-Ott van Daniel? Tudod Hannah barátja - tértem a lényegre mire kuncogni kezdett.
-Féltékeny vagy remeg a hangod - nevetett Lottie mire megforgattam a szemem még vonal túlsó végén is idegesít. -Amúgy nem nincs itt megnyugodhatsz - a hangja már nyugodtabb volt, de a mosoly  a hangjából egyáltalán nem tűnt el. Ezzel most tényleg megnyugtatott szóval a lényeg Daniel nem lopja el tőlem a két legfontosabb lányt az életemből.
-Köszönöm Lottie csak ennyit akartam - tettem a kezem a mellkasomra és ismét ki-be fújtam a levegőt.
-Szívesen az információt amúgy most értettek oda? - váltott témát Lotts mire bólintottam aztán fejbe csaptam magam mivel ezt Ő nem látja.
-Vagyis igen - vágtam rá mire kuncogni kezdett. Jó ma kicsit szétszórt vagyok kövezzetek meg érte!
-Akarsz mással is beszélsz? - mivel ismerem az én egyetlen húgomat tuti húzogassa most a szemöldökét. -Nézd itt jön Hannah - visított a telefonban mire a levegő megállt bennem mikor meghallottam a lélegzését még erről is megtudom állapítani, hogy Ő az.
-Lotts a... - kezdett volna bele, de hirtelen megakadt. -Ö szia - szólt hozzám bátortalanul míg az én ajkam felfelé gördült.
-Szia - mosolyogtam, mint a tejbe tök mivel végre hallhatom a hangját bár Ő nem látja, hogy most épp nagyon mosolygok, de remélem a hangomból hallatszik.
-Mi újság? - kérdezte és most lemerem fogadni, hogy a homlokát dörzsöli a kérdés közben.
-Most a homlokod dörzsölőd és grimaszolsz? - kérdeztem kuncogva.
-Mi? Te ezt... - szóval igazam lett túl jól ismerem, vagy talán nagyon sokat figyeltem már, de szerintem mindkettő.
-Túl jól ismerlek - vágtam rá mosolyogva mire meghallottam a telefon túlvégében lévő kuncogást. -Mi a helyzet otthon?
-Semmi - válaszolt talán túl gyorsan így oldalra döntöttem a fejem bár ezt Ő nem láthatja. -Emma lefoglalja  Lottie-t és Niall-t egész nap míg mi többiek a szokásos - túl gyorsan hadarja el a mondanivalóját ami nagyon gyanús nekem sőt inkább furcsa. -Uh, de most mennem kell! Szia Louis - szóhoz se juthattam már egyből letette a mobiltelefont így a telefont csak nézegettem miközben ezen az egész ügyön gondolkoztam. Mi a franc volt ez?
Hirtelen a fürdőszoba felől hangok hallatszottak ki míg én óvatosan felálltam és a fürdő felé vettem az irányt, de az ajtóban megálltam. Tudom nem szép dolog hallgatózni, de nagyon érdekel kivel beszélget a feleségem  zuhanyzás közben.
-Oh fogd már be - eléggé felidegesíthette az a valaki akivel telefonnál ez árthat a babának is. Kivel beszélhet? -Hallod nem fogsz zsarolni külön utakon vagyunk intézd a saját magad ügyeid majd én az enyéimet - kiabálta Eleanor teli torokból sose hallottam még így kiabálni pedig már jó pár éve ismerem és együtt vagyunk így belegondolva, hogy most a feleségem kiabál, mint egy őrült ijesztő. -Ha elmered Louis-nak mondani a két kezemmel fojtalak meg - egy kis szünet után újra elkezdte, de ez már nagyon érdekelt hisz engem is megemlít. Itt az idő beleszólni.
-Eleanor? - kopogtam be mire elhalkult minden és egy hangos csapódás hallatszott gondolom földhöz vágta a mobilt, vagy mi.
-Jézus - sipított meglepődésként. -Drágám mi a helyzet?  - nyílt ki egyből az ajtó és rajta csak egy fehér fürdőköpeny volt míg a haja csuromvizesen omlott a hátára és a vállára. A hasa miatt alig tudta megkötni a fürdőköpeny zsinórját. Jó pasiból vagyok végig kell néznem mégis csak a feleségem!
-Kivel beszéltél telefonon? És mit kell nekem elmondani? - tértem rá a kérdésemre oldalra billentett fejjel mire a szemei majd kiestek a helyéről és szaporán kezdte el venni a levegőt míg én nyugodtan az ajtófélfának dőltem és vártam a válaszát. Az Ő arca teljesen elsápadt úgy néz ki nem volt felkészülve arra, hogy hallom a telefonbeszélgetését és kérdőre vonnom most már nagyon érdekel mit is titkol előttem a feleségem és a gyermekem anyja.
Dalolj kedvesem, dalolj!

 ~Emma Tomlinson szemszöge~

-Most engem vagy nem szeret a nagypapa, vagy egy seggfej - szorítottam magamhoz plüss malackámat miközben az ágyamon Niall bácsi és Lottie néni figyelt vagyis inkább vigyáznak rám mivel felküldtek mikor megérkezett a nagypapi.
-Emma nem szabad csúnyán beszélni - szólt rám Lottie néni mire én csak megvontam a vállam.
-Mi van? Ezt Lexy néni mondta Harry bácsinak ez nem csúnya - ráztam meg a fejem mivel tényleg így van hisz minden reggel míg én eszem a reggelim ezt mondja mosolyogva Lexy néni Harry bácsinak szóval nem értem miért vannak így ki ez kedves kifejezés. És, ha nem lenne kedves akkor Lexy néni nem mondta volna, hogy csak azért hívja így, mert nagyon szereti Harry bácsit.
-Különben is ez nem igaz a nagypapi szeret - szólalt meg Niall bácsi.
-Akkor seggfej - állapítottam meg.
-Emma - kiabált rám mindkettő mire feltettem a kezem.
-Ez szép szó - vágtam rá mosolyogva.
-Nem, nem az és jobb, ha elkerülőd Lexy nénéd és Harry bácsikád - mondta Lottie néni mire bólintottam és elkezdtem fésülni a malackám haját.
-Amúgy Harry bácsi erre ezt mondta neki, hogy ribanc ami megint csak egy kedves kifejezés bár furin mondta, mert köhécselve mondta, de szerintem megfázott - mondtam felnézve rájuk mire Lottie néni majdnem hátraesett, de Niall bácsi pont elkapta. Niall bácsi egy hős!
-Kerüld el Őket törpe - bólogatott Niall bácsi mire megvontam a vállam hisz nem tudom Őket elkerülni, mert a rokonaim és itt laknak ezek bolondok.
Miközben én fésülgettem Miss Röfit azok ketten valamiről sugdolóztak mivel az apró füleimmel egy-két szót értettem, de nem igen figyeltem rájuk túlzottan jobban érdekel Miss Röfi problémája arról, hogy nem lehet együtt Niall bácsi tigrisével. Nagyon sok problémája van ennek a malacnak azt hiszem el kell vinnem dokihoz, hogy meggyógyítsa.
-Kész is vagy Miss Röfi - álltam fel a földről és az ágyamhoz léptem miközben mindkettő rám emelte tekintetét, de én párnáimhoz vittem a malackám ahova lefektettem. -Jó éjt - pusziltam meg a fejét aztán az ágy elejéhez mentem vissza ahova felkönyököltem. -Mikor puszilkodtok? - kérdem miközben megtámasztottam a fejem a kezemben és oldalra billentettem fejem miközben mindkettő hirtelen elkezdett köhécselni. -Ti szerelmesek vagytok azok puszilkodnak - bólogattam amire mindketten egyszerre nevettek fel aztán a fejüket rázták. Na ez érdekes lesz!
-Emma mi nem... - kezdett bele Lottie néni aztán Niall bácsira tekintett és megállt.
-Törpi mi nem vagyunk szerelmesek - miközben mondta a szavait Niall bácsi végig nénikémet nézte bezzeg nekem mindig mondják, hogy szemtől szemben beszéljek. Rájuk ez miért nem vonatkozik?
-A lényeg, hogy nem vagyunk szerelmesek - fordultak mindketten felém és egyszerre hangzott el minden a szájukból.
-Na persze három éves vagyok nem hülye - vágtam rá bólogatva, de a kedvükért felmutattam a három ujjam, hogy bebizonyítsam nekik. -Ez annyira nem igaz, mint az, hogy Lexy néni és Harry bácsi nem szereti egymást pedig múltkor láttam Őket puszilkodni a lépcső alján. Hupsz ezt nem szabadott volna elmondanom - a végén a számra tettem a kezem és szomorúan ráztam a fejem mire most Ők fordították a fejüket oldalra bár Niall bácsi inkább lefelé lógatta a nagy orrát.
-Ennyi - csapott Niall bácsi az ágyamra és egyből felpattant aztán kirohant míg én utána futottam, de elment mire én szomorúan leültem a földre.
-Haragszik rám? - kérdeztem Lottie nénire felnézve.
-Nem manó, rád nem - válaszolt Lottie néni mire az ajtó mögülem kinyílt így gyorsan felpattantam hátha Niall bácsi kap a karjaiban, de helyette egy fekete lóbonc ültette a nyakában.
-Jössz fagyizni törpi? - kérdezte Zayn bácsi mire én a hajával kezdtem babrálni.
-Nem érdemlem meg a fagyit sőt semmit se érdemlek meg - tettem le a fejem szomorúan Zayn bácsi fejére. -Ma este kint alszok hisz nem érdemlem meg az ágyamat és a szobámat!
-Mi ütött ebbe a lányban? Miért nem érdemel meg semmit? - hallottam ahogy Zayn bácsi kérdezi Lottie nénit, de nem emeltem meg a fejem.
-Nem a te hibád Niall bácsikád csak összezavarodott - kicsit felemeltem a fejem így megláttam nénikém mosolygós arcát. -Menj fagyizz és hozz Niall bácsikádnak is tudod milyen beles - emelte meg a kezét és az ajtó felé bökött mosolyogva mire én is elmosolyodtam hisz tényleg beles.
-Megyünk, vagy nem? - fordította félig hátra a fejét Zayn bácsi.
-Naná, hogy megyünk - vágtam rá mosolyogva aztán rácsaptam Zayn bácsi fejére. -Gyiha - kiáltottam el magam mire hű paripám kivágtatott a szobámból igaz még rosszul éreztem magam Niall bácsi miatt, de majd a fagyi lefagyaszt és hozok neki is egy nagyon nagy adagot hadd egyen.


Sziasztok drágák!
Mint említettem a facebook csoportban péntekre, illetve hétvégére számíthatok részre, de mivel ez a péntek kedvezett nekem és semmi fáradtság nincs bennem így sikeresen betudtam fejezni mindenféleképpen a részt. 
Nem azt mondom elégedett vagyok vele, de azt se mondom, hogy olyan nagyon rossz rész lenne inkább tele van fordulatokkal, érzelmekkel és mindennel, mint a búcsúban.  A végén ez a kis Emma szemszög csak egy kis Nottie jelenet miatt került képben nem is tudom ki kérte fogalmam sincs, de az remélem miközben olvassa kifakad a végére. Viszont ahhoz képest, hogy gyerek szemszög 2 oldalas lett emiatt büszke vagyok erre a részre. És magamra persze. :D

Várom a véleményeteket kommentben! :) 

Az év felfedezettje

Sziasztok spancik! :)

Most volt új rész így ne ízéljetek, hogy nem új rész különben is tableten így este folyamán nagyon nehéz ám írni csak remélni tudom, hogy sok hiba nincs benne. Ha viszont van benne hiba akkor bocsássatok meg, de a gépem utál. 

A következő részt írom mikor tudom most lenne ihletem, de nem piszkitok bele. 

Na nézzük ezt a díjat amit már régebben írtam meg;

2. Új fajta díj

Szabályok:

  Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad, és linkeld be a blogját!
Válaszolj 5 kérdésre, ami a díjhoz jár!
Olvasd el az első 5 fejezetet a blogján, illetve az utolsót fejezetet annak a blogján, akitől a díjat kaptad!
Mondj véleményt a blogról!
  Írd le, kiknek ajánlod a blogot!
Küldd tovább a díjat 5 embernek, de figyelj arra, hogy a blogger/bloggerina csak egyszer kaphatja meg!

Köszönöm szépen a díjat Gab C.-nek aki az Utca című blognak az írója! :)<3

Öt kérdés amikre válaszolnom kell: 

1. Miről szólt az első írásod/történeted/novellád, és mikor írtad? - A legeslegelső irományom az egy pihent agyú történet volt, de így tényleg. A lényeg, hogy én nagyon régen iCarly fan voltam(meg persze V, mint Viktória) és már akkor is kis kreatív kislány voltam akkoriban ismerkedtem meg sok-sok emberrel akikkel hol tartom a kapcsolatot még, hol teljesen eltávolodtam tőlük na és Ők is biztattak írjam meg, ha van egy ötletem én meg hülye naiv belevágtam. Persze nem fejeztem be, de csupa habos-mázos volt tele 80 ezer hibával meg minden kutyafülével. Szóval a legeslegelső pocsék lett! 

Amit már itt írtam az meg egy totál sablonos 1D fanficition se eleje, se vége mégis jobb, mint a legeslegelső.


2. Milyen érzések töltöttek el, amikor megírtad, és közzétetted az első fejezetet/bejegyzést a blogodon? - Ha erről a blogról beszélünk elsőnek féltem hisz első komolyabb munkám ez a blog azt hiszem a többi agyon csapott kaki halmaz bár volt egy Harry Styles ff-nek készülő blogom amit töröltem és újra írtam, de most jelenpillanatban kényszer pihenőn van és nem is annyira Harry ff már. Ennél a blognál talán azért féltem, mert Hannah Walker-ről szól hisz melyik elme roggyant ír pont róla természetesen, hogy én. Azt hittem leveszik a fejem mikor közzéteszem a prológust, hogy hogyan merészelek róla írni hát nagyot tévedtem.

3. Ki írta az első kommentet a blogodhoz, és mi volt az? Mire gondoltál, mikor elolvastad? - Első komment. Hm ezt vissza kell keresnem. 

Ja igen meg van. Egy olyan ember írt nekem elsőnek kommentet aki anno biztatott e blog írásában aztán rájöttem, hogy... na nem tudom magam kifejezni szépen szóval inkább nem akarok semmit se mondani. 

Ha viszont nem első kommentet nézzünk, hanem mondjuk úgy általában akkor felsorolnák egy párt aki rendszeres kommentelő és akiknek a kommentján nagyokat mosolygok hihetetlen mennyire aranyosak tudnak lenni az olvasók.

4. Mi ihlette az alaptörténetedet? Honnan jött a blogod alapötlete? - Az alap ötletem honnan jött? Mi ihlette? Ez egy jó kérdés hisz magam se tudom rá a választ igazából a történet előtt böngésztem és beugrott pár kép Louis-ról és Hannah-ról milyen aranyos párt alkottak anno. Aztán egy képen Hannah és egy kislány volt(amit a prológusban látni) és a fantáziám felül kerekedett, de itt nem álltam le hisz találtam egy kissé elmosott képet amin Louis, Hannah és egy kislány szerepel. Azt hiszem akkor alakult meg a fejemben ez az egész.

5. Mit jelent számodra az írás? - Amikor előbukkan belőled az a pont mikor senki nem ért meg és inkább hagyott a fenébe helyette leülsz a gép/laptop elé egy jó zenével és kiírod magadból mindent amit épp akkor érzel talán nekem ezt jelenti az írást elszabadulni a világtól akár pár röpke percre is. És ugyanezt jelenti nálam az olvasás, de az mégis számomra.

Véleményem az Utca című blogról:
 -Neki álltam elolvasni, de mivel nem vagyok egy 5SOS fan sőt semmit se tudok a srácokról így hamar bele is untam. Attól függetlenül az alap sztori nagyon tetszett igazán egyedi történet. A címet nem tudom hova tenni viszont így részek után azon agyaltam, hogy valami rejtélyes utca lesz ahol nem tudom fogalmam sincs ezt a címet nem tudom hova tenni. Ezektől függetlenül remekül körülírtad, hogy a szereplőknek milyenek a jellemvonásaik. Igazán jó történet gratulálok!
 

Ajánlóm: 
 -Az 5SOS-s fanoknak ajánlom hisz Ők ismerik is a fiúkat sőt az Ashton rajongonk ajánlom még mivel Ő a másik főszereplő Nyla-n kívül. :)

Akiknek szeretném tovább küldeni:
 NiSzi - Hidegvérű Feketeség
Esmee H. - Fatal Attraction
Jessica T - Mad Love
És akkor még felsorolhatnák egy-két bloggert/blogot akiknek küldeném, de maradjunk annyiban aki elolvasta  a díjat az nyugodt szívvel viheti persze azért kommenteb írja meg, hogy erre a blogra vittem. 

Season 2 Chapter 17 - Megint

 "A szíved is jégben zárva

Itt a világ peremén.

Tudom, hogy elrontottam, 

Rémes tettem fáj.

Vajon hogy is volt?"

Legyen hó / Let it go

A szívem szinte kiszakadt a helyéről míg mindkét kezemet a hasamra tettem, de a szememet egy percre se vettem le Louis-ról meg persze az önelégült mosolyú Eleanor-ról. Nem tudtam sok százalékba fogadni arra, hogy Louis azt mondja amire én számítok így próbáltam magamat felkészíteni mégis ott volt az a bizonyos remény bennem, hogy talán az univerzum megfordul a javamra, hogy jóvá tudjam tenni a hibáim. Mondjuk kezdhetném azzal, hogy elmondom neki, hogy apa lesz bár még azzal se tudnám egyenlíteni magam hisz a sok hazugságot nem lehet úgy könnyen egyenlíteni csak, ha elmondod neki az igazat. Hiába játszom a keményet aki nem fél Eleanor-tól, de mégse valódi mivel nem merem Louis-nak elmondani az igazat ezzel eldőlt még mindig félek attól a rohadt boszorkánytól.
-Én.. igen akarom - éreztem a hangjában, hogy nem biztos döntésében, de mégis kimondta és most meg mernék rá esküdni, hogy a jelenlévők mind engem bámulnak hisz a szívem most esett egy nagyon mély gödörben. Mikor körben néztem egyedül csak a fiúk és lányok bámultak meg az én gyönyörűséges kislányom.
A sírásomat visszatartottam hisz nincs kedvem magyarázkodni majd mikor egyedül leszek a párnámnak kiöntöm az én darabokba tört szívemet Ő megérti.
Megráztam a fejem és visszafordultam az oltár felé ahol éppen a gyűrűket húzzák fel egymás ujjára egy-egy csókot váltva. Hirtelen elkap a hányinger és erre most azt mondanám, hogy terhes vagyok azért van ez, de szerintem csak a látvány nem tetszik sőt biztos vagyok benne, hogy az nem tetszik nekem, de nagyon. Miután elváltak ismét a pap felé fordultuk aki mondott még valamit aztán kinyilvánította, hogy házasok aztán ismét csók következett amin csak megforgattam  a szemem, de miután elváltak kéz a kézben elsétáltak kifelé a templomból míg a pap mosolyogva nézett utánuk, ha tudná, hogy milyen párt adott össze Ő se adta volna össze őket.
Pezz és Zayn kiszállt így én is kikecmeregtem míg Emma fekete hajú bácsikája nyakán ült szó szerint, de amint felegyenesedtem a kezét nyújtotta mire én megfogtam és egy puszit nyomtam a tenyerébe amin csak édesen mosolygott. Megvártuk míg mindenki kimászik aztán mi is elindultunk szerencsére addigra már a vendégek rég kivonultak így mi voltunk az utolsók. Amikor kiértük az ajtó előtt Ők álltak és most jön az a pillanat mikor gratulálni kell nekik. Azt hiszem most fogok teljesen elsüllyedni mélyemre.
Perrie fintorogva gratulált futtában aztán Zayn következett Emmával persze a kislány arcán mosoly terült szét mégse volt hajlandó Eleanor-nak puszit adni még a gyerek is tudja, hogy boszorkányokkal nem puszilkodunk. Utánuk én következtem és nagyon halkan egy gratulációt odavágtam Eleanor-hoz míg Ő magához húzott, de egyáltalán nem viszonoztam.
-Viszlát Hannah Walker - suttogta a fülembe aztán elhúzódott és egy gonosz mosolyra húzta a száját mire én egy erőltetett mosollyal viszonoztam aztán tovább álltam Louis elé.
-Gratulálok - mondtam lesütött szemekkel mire bólintott úgyanúgy aztán inkább elmentem mellette a Zerrie pároshoz ahol Ők várakoztak.
A többiek arcát figyeltem és mindegyik csak egy gratulációval tovább állt persze azért Liam, Harry, Niall meg a bátyám kezet fogott Louis-al, de Lexy csak bicegett miközben Harry-be kapaszkodott. Lottie és Fizzy magukhoz ölelték fivérüket, de csak fejüket rázva húzódtak el aztán Ők is közénk siettek. Danielle zárta a sort fogalmam sincs, hogy került hátra, de Ő csak elment Eleanor mellett, mintha ott se lenne aztán magához ölelte Louis-t és mintha suttogott volna neki valamit aztán egy Danielle-féle csúnya pillantással otthagyta és felénk sietett. Rám nézett mégis Liam karjai közé bújt mire én felhúzott szemöldökkel kérdeztem mi van, de csak egy legyintéssel jelezte ráér. Lottie lépett felém aki magához ölelt, de ezt az ölelést már viszonoztam és egy kis híján múlt ne bőgjem el magam igen most nagyon szükségem lenne arra a sírásra.
Louis és Eleanor megköszönték, hogy mindenki eljött és gratulált nekik aztán még bejelentették, hogy egy vacsora keretében fogadják őket a házban a hátsó kertben ami fel van díszítve remélem Lucky gondoskodott arról, hogy ne sokáig maradjon olyan szép.
Az ifjú pár beült az autóba amit Sophia vezetett így Ők betudtak ülni hátra míg mi többiek beültünk abban az autóba amivel jöttünk csak most már szűkösebb volt a hely mivel a fiúk is velünk voltak bár a Zerrie pár megoldotta Zayn egész egyszerűen beleültette az ölébe Pezz-t míg az Ő ölébe Emma csücsült. Niall beleszeretett volna ülni Lottie ölébe, de a lány egész egyszerűen kilökte onnan azzal a mondattal, hogy fogyjon le miszerint rohadt nehéz. A mai fiatalok szavaiba mindig szerepel a csúnya szó, hanyatlik a fiatalság. Baszd meg.
Niall kénytelen volt leülni Lottie és Lexy mellé míg az utóbbi a mellkasának dőlt és a lábait Harry-re tette így Lexy teljesen otthon érezte magát. Fizz az ablak mellett ült és a másik oldalon Zayn volt így egész út alatt játszott unokahúgával míg Zayn szabad kezével megcsikizte a barna hajú Tomlinson lányt amin nem csak Fizzy, de még Emma is nevetgélt.  
Én mellettem a másik oldalamon Liam ült míg Danielle kényelmeskedett az ölébe mire Liam intett így a fejemet a vállára tettem.  
-Sírj - fordult felém Dani mire csak a fejem ráztam. -Mutasd ki az érzelmeid legalább más is lássa, hogy te hogyan érzel - behunytam a szemem míg Ő mondta magáét és próbáltam visszatartani a könnyeim szerencsére sikerrel jártam az idők alatt megerősödtem.
-Hiába játszod az erőst, hogy nem sírsz tudjuk, hogy belül bömbölsz - súgta Liam mire felnéztem rájuk és mindkettő idegesítően bámultak. Felemeltem a fejem Liam válláról és csak megráztam a fejem miközben Ők mosolyogtak, de közben a fejüket rázták. Nem fogom kimutatni az érzéseim a fél família előtt, hogy Ők is tudják milyen nyomorultul érzem magam.
A kocsi hirtelen állt meg mire mindenki egyből ki is szivárgott az autóból és én se tettem máshogy sőt amint kiszálltam a kert felé vettem az irányt ott is rögtön hátrafelé igyekeztem persze az öt kis vakarék egész úton követett.  Amint benyitottam a hátsó kert kapun majdnem vissza is fordultam hisz rögtön megpillantottam egy E&L kivilágított táblát előttük meg az ifjú pár ült éppen egymásból táplálkozva. Ügyet sem vetve rájuk léptem be a kapun miközben a kis, nagykutyák egymást fellökve szaladtak volna be, de valaki megállította Őket.
-Eleanor nem akar a rendezvényen padló nyalogatókat látni - állt az utamba Sophia.
-Akkor téged miért nem küld ki? - vontam fel a szemöldököm bunkón mire rám vicsorgott a fehér fogaival amiktől a filmekben általában megvakulnak az emberek. -Inkább menj lábatlankodj a boszorkányod előtt ne előttem - kerültem ki Sophia-t, de Ő megragadta a karom így visszahúzott és egy pici választott el attól, hogy ne ordibáljak rá azt hiszem ez a terhességnek köszönhető.
-Felvágták a nyelved azt hiszem intézkednünk kell - vágta rá aztán ellökött, de gyorsan kapcsoltam így nem terültem szét a padlón. Fejemet megrázva indultam el az asztalok felé amikor hirtelen egy mellkasban ütköztem nem is akármilyen mellkasban.
-Daniel? - tettem a kezemet a számra hisz utoljára akkor láttam mikor szakítottam vele Louis miatt és mikor egy buliba a szülésem után egy kissé összemelegedtünk.
-Hannah? Úristen, de rég láttalak - ölelt magához a nálam három fejnél magasabb férfi mire én mosolyogva öleltem vissza hisz a múlttól eltekintve nagyon jó barátom volt egy időben sokat segített nekem Emmával Ő volt a kislányomnak az apa figurája csak nekem eljárt a pofám. -Hogy vagy? Hogy van a picurka? - amint elengedett egyből letámadott ezeregy kérdéssel mire csak mosolyogni tudtam hisz hiányzott már ez a nagy behemót.
-Jól vagyunk, és veled mi van? Eltűntél - bokszoltam bele a végén a vállába aztán átváltottam durcás kislánnyá.
-Los Angeles-be költöztünk és ezt te is tudod - mosolygott rám mire csak megforgattam a szemem persze, hogy tudtam, de azóta semmi életjelet nem adott maga felől teljesen elfelejtett.
-Mégse hívtál esetleg írtál - vágtam rá mire a vállamnál fogva magához ölelt és egy puszit nyomott a fejem tetejére.
-Semmit se változtál hercegnőm - mosolygott le rám mire belebújtam ölelésébe, de ezt sok-sok köhécselés zavarta meg így egyből szétrebbentünk.
-Daniel? - esett ki a szeme Lexy-nek hisz Ő egyedül ismeri.
-Hali Lexy - intett neki mosolyogva Daniel.
-Ő ki? - kérdezett rá egyből a féltékeny Harry összefont karokkal.
-Srácok Ő itt egykori barátom sőt legjobb barátom Daniel Fox - mutattam be a többieknek mosolyogva Daniel-t. -Daniel Ők itt Zayn, Perrie, Danielle, Liam, Niall, Lottie, Fizz és aki megszólalt Harry - mutattam be sorba a többieket mire Ők is furcsán, de mosolyogva intettek szerencsétlen fiúnak.
-Több mint barát, vagy elfelejtetted? - piszkálgatott Daniel mire a könyökön vágtam amire hátraesett aztán Zayn és Perrie kezét szorongató kislányra böktem. -Oh szóval te vagy a kis Emma hát mi nagyon jóba voltunk ám baba korodba - guggolt le Daniel a kislány elé mire Ő rám nézett és csak bólintottam aztán Perrie kezét elengedte és az állát kezdte ütögetni. -Bár már kész nagylány vagy - folytatta Daniel ámuldozva mire Emma kuncogni kezdett.
-Ovis leszek - mondta mosolyogva Emma.
-Wao amikor utoljára találkoztunk a legnagyobb kalandod a pelusban a kakilás volt - kapott a szájához Daniel mire most én kuncogtam.
-Akkor tényleg régről ismersz már - bólogatott Emma mire az előtte guggoló férfi is bólogatni kezdett és közelebb húzta magához Emmát aztán a térdére ültette.
-Úgy van - folytatta a bólogatást Daniel és Emma se fejezte be.
-Na jó én éhes vagyok - szólalt fel Niall mire Lottie csak megforgatta a szemét, de Emma szemei rögtön a szöszire csillantak fel és már nem Daniel-nek bólogatott, hanem Niall-nak. -Gyere manó - kapta fel a nyakába Emmát és az asztalokhoz igyekeztek.
A többiek is elindultak az asztalok felé mire kérdően néztem az egyedül maradt srácra aki csak mosolyogva bólintott és amint felegyenesedett mellém állt, és a keze a derekamra siklott nem tudom valamiért nem zavart ott így elindultunk az asztalok felé. Mikor oldalra néztem láttam, hogy Louis összeszűkölt szemekkel méregetett szóval ezt a nézést éreztem a tarkómon. Megráztam a fejem és visszaszegeztem a pillantásom előre hisz Eleanor újra bújt barátja illetve férje felé és azt már nincs kedvem végig nézni ahogy azok ketten épp nyálcserét váltanak.
Amint az asztalunkhoz értünk Daniel kihúzta nekem a széket mire én mosolyogva fogadtam aztán mellém telepedett és akkor láttam meg, hogy az ültető kártyánk egymás mellé szól míg a másik oldalamon Danielle ült, előttem meg Lexy és a két oldalán Harry és Niall. Ki írta az ültető kártyákat?
A vendégek sorba foglalták el a helyüket és miután ez megtörtént Sophia - ki más - felállt és kezdetét vette a pohár köszöntő bár nem tudom rajta kívül ki akar na még mondani valamit az ifjúpárnak mondjuk én biztos, hogy nem. Sophia után viszont a másik sorban egy ismerős alak állt fel és mikor jobban szemügyre vettem az arcom elsápadt és mikor ránéztem legjobb barátnőmre láttam, hogy Ő is szaporán veszi a levegőt bár Lexy egyből megragadta mindkét fiú kezét így az ujjperc törés maradt számára míg én a villát ragadtam meg abba legalább nem teszek kárt. Mi a frászt keress itt? Hirtelen megtalált a tekintetével és egy nagy mosolyra húzta a száját mire én elfordítottam és a mellettem ülő Danielle meg Liam kezdett elnyugtatón rám nézni.
Csak akkor fordítottam vissza mikor Louis hangja szólalt meg és megint csak köszönetet mondott aztán bekapcsolódott valami zene és az ifjúpár eljárta a szokásos táncát ami már a végére csoportos pár tánc lett hisz a végén minden szerelmespár táncolt. Louis ikerhúgai elvitték Emmát is táncolni egyedül én, Daniel és Max maradt ülve, de az utóbbival nincs is kedvem táncolni.
Daniel-re néztem aki mosolyogva bökött a többiek felé mire félve bólintottam és egyből felálltam eddigi helyemről, de mire észbe kaphattam volna Daniel már a kezemet fogta és úgy húzott a parkett felém amikor hirtelen magához rántott így a kezeim a nyaka körül fonódtak össze míg az Ő egyik keze a derekamon pihent a másikkal meg fogta az egyik karom.
-Amúgy jól érzed magad? - kérdezte miközben én végig a mellettünk táncoló házaspárt néztem más néven Louis-t és Eleanort, de leginkább Louis-t.
-Persze tök jól vagyok - fordultam felé egy mosolyt erőltetve az ajkaimra.
-Csak amikor Max Hurd épp a beszédét mondta te olyan furcsa voltál - mikor kiejtette a száján a nevét a gyomrom összerándult és akaratlanul is rápillantottam, de Ő se ült már a helyén így rögtön a kislányomat kerestem aki most nagyszüleivel volt elfoglalva míg Max-nak nyoma nem volt. Megnyugodva néztem ismét Daniel szemeibe aki várta a válaszom. Mi lenne erre a megfelelő válasz? Végül is Ő nem értheti miért is zavar ennyire Max jelenléte és nem is kell tudnia róla elég, ha én tudom sőt bár ne tudnám bárcsak elfelejthetném még a létezését is.
-Nem éppen a legjobb a viszonyunk - ez túlzás hisz utálom, mint a szar, de épp elég információ neki. -De ne beszéljünk róla - folytattam mire mosolyogva bólintott aztán a szám hirtelen véget ért így elhúzódtunk és épp akkor jelent meg mellettem akinek a szemei csillogtak rám és az arcán a mosolya kicsit vidámabb volt.
-Ellophatlak egy táncra? - kérdezte huncut mosollyal mire Daniel-re néztem aki bólintott és máris félre állt, hogy Louis elém tudjon állni. Kezei a derekamra csúsztak míg az én a kezeimet a vállára tettem neki már nem mertem a nyaka körül összefonni hisz Eleanor mindent lát igaz nem érdekel az a rohadt boszorkány, mert közönség előtt nem szemétkedik, de jobb félni, mint megijedni hisz erősítést hívott. -Tudod utálom ezt - suttogta a füleimhez hajolva így a pillangók a hasamba repdesni kezdtek viszont egyből felébredtem és kérdően néztem rá. -Bárcsak te álltál volna ott az oltárnál velem szemben - most már értettem mire értette az előbbi mondatát így csak sóhajtottam és a fejemet ráztam. Bárcsak Louis, bárcsak! 
Talán most kéne elmondanom neki, hogy terhes vagyok tőle viszont ott mardoss belülről, hogy hallgassak hisz tönkretenném az esküvőjét és, ha az esküvőt nem szakítottam félbe a terhességemmel akkor most már elég késő lenne. Előbb kellet volna kinyitnom a száma, de én helyette csöndben tűrtem, hogy Ők ketten összekötik az életüket. Most már nem lenne tisztességes beállítanom a terhességemmel így inkább elfojtom magamban bár elég nehéz dolog ez az egész.
-Hé hé - szakította félbe a táncot Pezza akinek az egyik kezébe egy pohár bor volt a másikban pedig egy dobozka. -Ki terhes? - emelte meg a terhességi teszt dobozát és egy percre letette a poharát, hogy egy zsebkendővel kihúzza a terhességi tesztet ami pozitív hisz az enyém. Basszus, basszus, basszus! -A fenti mosdó kukájában találtam - folytatta mire Louis oldalra fordított fejjel nézett körül és mikor engem talált meg csak megvontam a vállam, hogy én semmit se tudok arról a tesztről.
Danielle nézett rám kérdően mire én a földet kezdtem el nézegetni Ő tőle kértem a tesztet így talán most esett le neki, hogy mi is a helyzet és most kitálal mindenkinek.
-Az enyém - szólalt fel Dani mire felemeltem a fejem és mindenki kérdően nézett rá. -Meglepetés - tárta szét a karjait mosolyogva mire egyből Liam karjai közé bújt. Ennek örömére mindenki pezsgőért nyúlt és koccintottunk kivéve jómagam mivel nem Dani terhes, hanem én.
Daniel mellé settenkedtem ezzel elkerültem Louis-t mivel még egy hazugsággal nem bírnék a szemeiben nézni így inkább a legjobb megoldás arra, hogy elkerülöm. Daniel felém nyújtotta a pezsgőt, de én csak megráztam a fejem mire Ő letette a sajátját és a kezeimet ragadta meg, de nem húzott csak sétálva igyekeztünk el a tömegtől a ház teraszáig ahova felléptünk és úgy fordult velem szemben.
-Mit parancsolsz? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-Hannah tudom, hogy sok éve volt már ami köztünk volt, de mikor ma táncoltunk, mintha újra felerősödött volna bennem valami míg Louis-al táncoltál végig figyeltelek - kezdte el mire a kezeimet összefontam magam előtt persze a fejemet oldalra billentettem sejtettem mit akar hisz Ő Daniel. -Talán... tudod... újrakezdhetnénk? - dadogta el kérdezve  mire behunytam a szemem és már átkoztam magamban, hogy az évek során nem kerestem fel talán akkor együtt lennénk és nem kéne most visszautasítanom, mert halálosan szerelmes lennék bele.
-Daniel... - szólaltam meg keserves hangon mire felsóhajtott.
-Tudom, tudom késő kár volt megkérdezni - bólintott lógatva az orrát mire most megsajnáltam aztán a kezemre a hasamra tévedt.
-Terhes vagyok!

~Lottie Tomlinson szemszöge~

Utálom Louis-t, mert egy ilyen nőt vett el akinek csak a pénz és a hírnév számít szerintem még azzal a gyerekkel se fog törődni aki a bátyám gyermeke viszont annyira nem tudom utálni Louis-t, mert mint mondtam a bátyám és nem haragudhatok rá az örökké valóságig már egyszer próbáltam. Gyerekek voltunk és Louis elvette a kedvenc Barbie babám és levágta a haját amiért 1 hétig nem álltam vele szóban, de tovább nem bírtam túlzottan szeretem azt a hülye, naiv és idióta bátyám. A másik legnagyobb vitánk az akkor volt mikor elment turnézni és magamra hagyott akkor ott megígértem magamnak, hogy többé nincs bátyám, de mint minden vita ez se tartott sokáig, mert Louis hazajött és elmagyarázta sőt azt is megígérte, hogy mikor egyedül érzem magam nyugodtan hívjam, de ha nem venné fel írjam meg neki mi bánt és ez bevált míg Ő turnézott én nap, mint nap írogattam neki és Ő mindig visszaírt ezóta az eset óta nem volt vitánk csak civakodás. A napi vitáim áttértek a húgomra Fizz-re, de már vele is kezdenek megszűnni hisz ahogy növekszünk úgy okosodunk kivéve a töketlen bátyánk na az butul.
-Hé Lotts - szólított vissza a valóságban Niall mire egyből mosolyogva felé fordultam. Niall látványa mindig mosolyra derít az Ő jelenléte húzott ki az árokból ahova egy mocskos szemét belelökött és mikor együtt voltam Niall-el titokban vele éreztem magam a legszabadabbnak. És most mikor elveszett voltam, összetört ismét Ő mentett meg a végső összeeséstől szóval Niall-nak milliókat köszönhetek nem elég az összes nyelv amivel elmondhatnám neki mennyire hálás vagyok neki. -Okés tipikus Tomlinson vagy - megráztam a fejem mivel az előttem álló szőke hajú férfi hangosan nevet rajtam mire vállba gyűrtem.
-Elkalandoztál királylány? - karolt át Harry mosolyogva mire csak nevetve megforgattam a szemeim.
-Vedd le a mocskos kezed a húgomról - lépkedett felénk Louis mire Harry elvette a kezeit rólam és feltette a kezeit.
-Louis hagyd abba a hülye féltésed eltudom magam intézni - ripakodtam rá csípőre tett kézzel.
-De nem akartad elintézni így tettem a nagy testvére feladataim - vonta meg a vállát és Niall vállára támaszkodott mire a szöszi elhúzta a vállát nevetve így Louis játékosan csapta gyomron.
-Cseszd meg a nagy testvér feladataid - vágtam rá és áttörtem köztünk mivel nincs kedvem hallgatni Louis papolását amióta itt vagyok azóta magolja nekem, hogy ne dőljek be Harry bájának, mert csak átvág, de nem is flörtölget Harry csak magát adja hisz Ő Lexy-t szereti ahogy Niall is szóval nem értem a féltését és különben is megfájdul a fejem a sok-sok féltésétől. Felnőttem már nem kell egy utánam koslató bratyó!
Unokahúgom mögé léptem és hirtelen a hónalján felkaptam mire Ő megijedt aztán magam felé fordítottam így már csak kuncogott. Elhelyeztem a kezembe Emmát mire a két húgom felé néztem akik a babakocsi mellett állt a kicsiket figyelték vagyis velük játszottak.
-Ernest azt mondta cuki vagyok - dicsekedett Phoebe.
-Álmodban húgi - nevettem fel mire öcsémre néztem aki nevetni kezdett így visszadőlt a babakocsiba míg Doris az öklét gyűrte a szájában. -Majd én helyettük mondom, hogy cukik vagytok - mosolyogtam a húgaimra mire megöleltek és szabad kezemmel én is visszaöleltem Őket míg Emma a nyakam köré fonta a kezeit úgy kapaszkodott belém.
-Minden oké? - jelent meg hirtelen mellettem Niall mire nagyot ugrottam így az aprónép hangosan nevetett. Letettem Emmát aki az ikrekhez rohant nevetni mire csúnyán néztem rájuk és már el is tűntek a tömegben. A tarkómat fogva fordultam Niall felé mire Ő mosolyogva kémlelt imádom ezt a mosolyát.
-Persze csak Louis kiakaszt, de az mindegy - a végén legyintettem mire kuncogni kezdett így a vállába ütöttem. -Te neked nem Lexy-vel kéne lenned? - tettem csípőre a kezem mire Ő a fejével előre bökött így fejemet hátrafordítottam és éppen Harry tartotta menyasszonyfogásban úgy táncoltak. -De hát Harry kavar valami Elena-val - fordultam vissza az ír manócska felé felhúzott szemöldökkel mire Ő csak megvonta a vállát.
-Lexy-t szereti és Lexy is szereti Őt - vágta rá a földet finanszírozva.
-Ki a szart érdekel? Te jobban megérdemled Lexy szerelmét - akadtam ki halkan egy nagyot dobbantva a cipőmmel mire felnézett rám mosolyogva. -Komolyan mondom Niall te megérdemled, hogy boldog légy azzal akit szeretsz - tettem a kezem a vállára mire Ő is rárakta hatalmas kezét a kezemre és simogatni kezdte halvány mosollyal.
-Mindegy Lotts - sóhajtott mire elhúztam a kezem, de egyből megbántam hisz sokkal biztonságban volt a kezem a vállán miközben nagy kezei simogatták az én kis kezem.
-Nem, nem mindegy - vágtam rá összefont karokkal mire Ő csak a fejét rázta.
-Váltsunk témát - tette fel a kezeit mire ismét megszólaltam volna így duzzogva magam mellé tettem mindkét kezem. -Te elhiszed ezt a terhességi tesztet kavalkádot? Danielle tényleg terhes lenne? Jó persze Ő sose hazudna, de nem hiszem, hogy ilyen korán lekölykeznének Liam-el - vetette fel az új témát amire én se tudom a megfelelő választ. Fogalmam sincs mit gondoljak hisz azt tudom, hogy Danielle és Liam ráálltak a gyerek témára, de nem hiszem, hogy zabi gyereket akarnak mármint házasságon kívüli  gyereket ezt nem tudom róluk elképzelni. Még felmerült bennem az ötlet, hogy Perrie terhes, de aztán elvetettem mikor láttam, hogy csak úgy lehúzza a pezsgőt meg Ők még nem igazán terveznek gyereket elvileg kiakarják élvezni a friss házasok életét. De, ha nem a Zerrie pár és a Payzer pár vár gyereket akkor ki?
A szemem a ház teraszára tévedt ahol épp Hannah és Daniel ölelkezett, de olyan furcsán hisz Hannah egészen belebújt Daniel mellkasába. Elképzelhető, hogy van köztük valami?
Megráztam a fejem és újra Niall-ra néztem aki várt valami választ, vagy épp reakciót, de mit mondhatnék erre csak annyit, hogy fogalmam sincs mi az igazság.
-Lottie itt vagy? - hessegette előttem a kezét Niall mire bólintottam. -Rendben! Szóval te mit mondasz erre?
-Nem tudom Niall, nem tudom - vontam meg a vállam miközben a fejemet kicsit megráztam. -Fogalmam sincs mi az igazság, de engem jobban érdekel Hannah és Daniel kapcsolata - a mondatom végén a terasz felé böktem mire Ő is odakukkantott és mikor újra rám nézett a szája elkerekedett míg a szemei majd kiestek. -Szóval szerinted?
-Nem tudom Lottie, nem tudom - ismételte el az előbbi szavaimat amin elmosolyodtam míg Ő kuncogni kezdett. -De tényleg nem tudom! Szerintem csak túlkompenzáljuk hisz Hannah mást szeret és tudjuk kit - célozgatott a bátyámra kissé feltűnően bökött a bátyám felé.
-De a bátyám már nős szóval... - kezdtem bele ismét a kételkedésben mire rám mosolygott.
-Jaj Lottie drágám a házasságok 90%-a válással végződik - tette a kezét a vállamra mosolyogva mire nevetve levertem a vállamról a kezét míg Ő közelebb vont magához és belepuszilt a hajamban. -Szép színek - szólalt meg mire felnéztem rá mosolyogva így pár perce beleütköztem azokban a gyönyörű szép kék szemeiben. Azok a szemek régen jelentettek számomra valamit, régen magával ragadtak és régen milliószor vesztem el azokban a szemekben... kit álltatok még mai napig eltévedek Niall ragyogó szemeiben.
A szemem Lexy-re tévedt aki feltűnően méregetett minket míg Harry próbálta a figyelmét magára vonni haszontalanul. A villanykörte pislákolni kezdett a fejem felett és még jobban bújtam Niall ölelésében mire Ő összehúzott szemöldökkel nézett le rám míg én csak egy hatalmas vigyorral díjaztam. Belefúrtam a fejem a mellkasában és ismét beszívtam a tipikus férfi parfüm illatját amit rögtön felismert az orrom pedig elég rég volt már. Átöleltem a derekát míg Ő óvatosan húzott magához közelebb így mikor fél szememmel Lexy-re pillantottam szikrákat szórt a szemével. Talán mégis akar valamit Niall-től? Végre megvilágosodott, hogy Niall érdemli meg Őt és nem Harry!
Harry az asztalra csapott és elviharzott a terasz felé ahol elvileg Daniel és Hannah van még mindig azért kicsit sajnálom göndörkét, de Ő maga ásta ki a saját vermét. Azzal a lendülettel amivel Harry elment úgy jelent meg Lexy mögött George aki átkarolta a lányt hátulról. Baszd ki Lexy körül csak úgy forognak a pasik!
Felnéztem Niall-ra aki csalódott arccal bámulta Őket mire még szorosabban öleltem magamhoz.
-Minden rendben lesz Niall - suttogtam a mellkasának és komolyan is gondoltam hisz, ha egy lány elhajítsa Niall-t akkor az hülye. Én is megbántam, hogy hagytam elveszni Niall-t, de későn bántam meg, nagyon későn.
-Mindegy - húzódott el Niall és a fejét kicsit megrázta, hogy kitörölje a fejéből Lexy-t, de mind tudjuk az lehetetlen. Ő kihúzott a gödörből és én is kihúzom Őt! -Megyek megnézem a gyerekeket - mondta mire bólintottam és már el is tűnt míg én magamra maradtam. Megint.
Körültekintettem az embereken amikor hirtelen megláttam a Payzer párost így feléjük igyekeztem hisz tudni akarom az igazat. Sietős léptekkel igyekeztem feléjük mire épp koccintottak, ha jól látom pezsgővel. Várjunk csak, ha Dani terhes akkor nem alkoholizálhat!
-Hé te megzakkantál? - kaptam ki gyorsan Danielle kezéből a piát mire felhúzta a szemöldökét. -A baba - szóltam rá mire homlokon csapta magát aztán csak szaporán bólogatni kezdett pedig ebből már nem jön ki jól. -Na jó mondjátok el az igazat - ittam bele a pezsgőben mire Liam szeme kikerekedett, de csak megvontam a vállam. Mi van? Már majdnem felnőtt vagyok!
-Miről beszélsz Lotts? - kérdezte értetlenül Liam mire amolyan "komolyan kérded?" fejjel néztem rá így a tarkót vakargatta.
-Ez az igazság Lottie kisbabánk lesz - bújt Liam ölelésében Danielle, de ahogy mondta a szavait a földet nézegetett szóval hazudik. Nem lakók itt nagyon régóta, de elég jól kiismertem már Őket!
-Okés etessétek be ezzel Emmát, az ikreket és a bátyámat - forgattam meg a szemem.
-Hé mindenkit beetettünk ezzel - vágta rá Liam mire egy elégedett mosoly ült ki az arcomra ennek hatására Danielle ököllel barátja vállába ütött. -Áú - sikkantott fel Liam lányos hangon mire belőlem kitört a nevetés, de nem csak belőlem hisz ezt a lányos sikítás a többiek is hallották így Ők is kinevették szegény Liam-et.
Miután mindenki befejezte a nevetést ismét feléjük tekintettem és ismét elkezdtünk sunyorogni.
-Szóval? - kérdeztem újra mire Danielle felsóhajtott.
-Jó nem vagyok terhes - suttogta mire a kezemet a szívemre tettem.
-Nem mondod? - játszottam a meglepődöttségest mire most Ő forgatta meg a szemét míg én csak mosolyogva legyintettem a kezemmel. -Szóval akkor ki terhes? - tettem fel a következő kérdésem mire összenéztek és Liam csak bólintott míg Danielle hevesen rázta a fejét szóval most azon vitatkoznak el mondják e nekem, vagy ne. -Ne vitatkozzatok már inkább daloljatok - szóltam rájuk mire rám nézték, de fél szemmel összenéztek mire Dani egyet sóhajtott szóval Liam nyert vagyis elmondják.
-Gyere velem - ragadta meg a karom Danielle és magára hagytuk szerencsétlen Liam-t aki mosolyogva nyugtatott. Kirántottam a kezem Dani karjaiból, de akkor már épp meg is álltunk és a ház előtt voltunk míg a teraszról Hannah és Daniel nézett le ránk. -Mond el neki Hannah, ha már az apukának nem tudod - fonta össze a karjait Dani míg én csak pislogtam egyik lányról a másikra. Han a földet kezdet elnézegetni és akkor fogtam fel teljesen Danielle szavait. Hannah terhes, ha bátyámtól! Megint. 
-Ne légy vele durva - szólalt meg a csendben álló Daniel.
-Te inkább fogd be nem tudsz te annyit Hannah-ról, mint mi - vágta rá egyből Danielle.
-Danielle - szólalt meg Hannah is végre.
-Hannah én melletted álltam mindig, de te titkolózol szerinted milyen legyek? A legjobb barátnőm lettél azt hittem az annyival jár, hogy elmondasz mindent, de tévedtem hisz Lexy is a legjobb barátnőd és még Őt is ellököd az életedből - engedte le a kezeit Danielle. Sose láttam még dühösnek, de úgy néz ki ami késik nem múlik és most nagyon paprikás hangulatban van. -Hazudtam azért, hogy ne derüljön ki a piszkos titkod és tudod miért? Mert a legjobb barátnőm vagy - Hannah-ra tekintettem aki végig lesütötte a szemeit meg se próbált tiltakozni pontosan tudta, hogy igaza van Danielle-nek. Lehet nem élek velük régóta, de azt észrevettem, hogy Hannah rengeteg titkot őrizz meg magában és ebbe Ő maga fog belefulladni. És most, mint évekkel ezelőtt megint eltitkolja a bátyám előtt, hogy gyereke lesz.
-Na jó elég - csörtetett le a lépcsőn Daniel amikor hirtelen Hannah rohant le és állította meg.
-Igaza van - szólt rá Hannah aztán felém fordult. -Lottie neked jogod van tudni, hogy megint terhes vagyok a bátyádtól - mondta lehajtva a fejét mire az én arcomon elterült egy mosoly persze már előbb is sejtettem, de tőle hallani jobb.
-És mire vársz? Mond el neki - ragadtam meg a karját mosolyogva mire Ő csak megrázta a fejét. -Nem értelek, Han! Szereted és Ő is téged ez csak egy jel, hogy együtt kell lennetek és joga van tudni - oldalra fordítottam a fejem mire fél mosollyal csak megrázta a fejét. Már megint mit nem értek?
-Lottie ez nem ilyen egyszerű már nős és nem fogom tönkre vágni az esküvőjét - pár percre felnézett rám aztán újra lesütötte a szemeit.
-Egyszerű lehetne, de megint a hosszú játékot játssza - szólt közben Danielle.
-Eleanor gyerekének szüksége van az apjára és nem fogom elvenni tőle Louis-t már csak a gyerek miatt - vágta rá Hannah összefont karokkal mire Daniel a vállára tette a kezét. -Emmának és ennek a picinek itt vagytok ti - fogta meg a hasát mosolyogva mire egy apró mosollyal jutalmaztam hisz alig várom, hogy én is a kezemet a pocakomra tegyem ahol egy új élet növekszik. -De annak a másik babának nincs senkije így nem vehetem el tőle az apját jár neki a boldog élet - annyit ártott már neki Eleanor mégis gondol a gyerekére aki miatt feláldozza a szerelmét. Hogy lehet valaki ennyire önzetlen?
-Valamikor elmondod majd neki? - kérdeztem mire bólintott bár nem hiszem eltudná titkolni hisz az a gyerek megfog születni és azt még Louis is észreveszi, hogy van egy csecsemő a házban.
-Persze, hogy elmondom neki egyszer, de nem most és nem is a közel jövőben - mondta Han mire Danielle elé állt és magához ölelte ez annyit jelent, hogy szent a béke. Hannah megragadta a kezem és engem is belevont az ölelésben igaz, hogy titkolózik, de nem tudok rá haragudni talán, mert régóta ismerem, vagy talán azért, mert Ő az első és utolsó sógornő jelöltem, de lehet mindkettő ok miatt.
-Hannah jössz táncolni? - kérdezte Daniel a tarkóját vakargatva mikor elhúzódtunk mire a kérdezett személy ránk pillantott míg mi mosolyogva bólintottunk így Hannah szégyenlősen bólintott. Daniel megragadta a lány karját és vitte a tánc parkettre nem azt mondom, hogy Daniel rossz ember, de remélem nem lesz szerelmes Hannah-ba, mert csak koppanni fog.
-Na jó most már nem bírom - fordult felém kis idő után Danielle mire felhúztam a szemöldököm. -Mi van közted és Niall közt? - fakadt ki belőle a kérdés mire én elkezdtem köhécselni pedig semmi se akadt meg a torkomon. -Jaj ne már Lottie drága a vak is látja, hogy eléggé közel álltok egymáshoz - célozgatott Dani egy mosollyal mire én nevetni kezdtem. Bárcsak lenne köztünk valami, de nincs mivel Nialler más lányba szerelmes és csak azért vagyunk sokat együtt, mert segítek neki megszerezni a lányt semmi több.
-Csak felhúzott a karomnál fogva a földről ennyi - válaszoltam mosolyogva mire Danielle mosolyogva oldalra döntötte a fejét. -Nem vagyok belé szerelmes és Ő se belém - vágtam rá egyből mire feltette a kezeit védekezésképen és, ha Emma rohan felénk még hozzá tettem volna valamit.
-Lottie segíts - kapaszkodott a lábamba Emma mire gyorsan felkaptam így a kislány a vállamba fúrta a fejét. -Egy szőke őrült kerget - suttogta mire Danielle és én egyszerre kezdtünk kuncogni.
-A szőke őrült nem Niall bácsikád? - kérdezte Danielle a kislánytól mire bólogatni kezdett.
-Tőle nem kell félned manó - pusziltam meg a fejét mosolyogva mire még jobban közelebb bújt hozzám. Mivel ijesztette meg ez a vadbarom? -Ha nem haragszol Dani most ellátom a szörny baját - szóltam oda Danielle-nek mire mosolyogva bólintott és mielőtt elhaladtam volna mellette a szemöldökét húzogatta mire én csak megráztam a fejem.
Átvergődtem a tömegemen és pontosan tudtam hol találom a szörnyet hisz valószínűleg energiát gyűjt süti evés közben. És így legyen ötösöm a lottón! Pont ott volt ahol gondoltam és mikor meglátott minket tele szájjal felnézett míg én kuncogni kezdtem hisz tiszta csokis volt a szája. Közelebb léptem hozzá és a szabad kezemmel megfogtam a szalvétát, és óvatosan kezdtem letörölgetni a szája körül a csokit.
-Rondábban eszel, mint a kisbabák - kuncogtam mire Emma is nevetni kezdett az ölemben.
-Kölcsön adjam a régi előkém? - nevetett Emma mire lepacsiztam a kislány míg a csokis szájú duzzogni kezdett.
-Éhes voltam na - dőlt hátra a székben mire mosolyogva ráztam meg a fejem. Mikor nem éhes?
-Mindegy - mosolyogtam rá. -Mivel ijesztetted meg Emmát? - tettem csípőre a szabad kezem és most Ő nevetett. Tipikus Niall. 
-Azt mondtam, ha nem add sütiből este meglátogatja a süti szörny - vallotta be győzedelmes mosollyal Niall.
-Idióta vagy - vágtam rá aztán a kezembe lévő kislányra néztem. -Manó ne aggódj az este hozzád a jó süti szörny jön, de Niall bácsikád a sarokba végzi, ha bánt - pusziltam meg a kis arcát aztán letettem. -Menj játssz és ne törődj a lökött bácsikáddal - mosolyogtam rá egy aprót mire bólintott és már el is futott persze a ruhácskája ide-oda lebegett a levegőben.
-Dühös vagy rám? - fordultam vissza Niall felé aki bűnbánatos arccal nézett rám. Hogy az ördögben tudnék rá dühös lenni? A manóban azok a szemek legyőznek!
-Igen - hazudtam mivel, ha azt mondom neki nem akkor önbizalommal tele lesz és nem tudjuk majd lelőni. -Még csak 3 éves nem mondhatsz neki ilyet - tettem csípőre mindkét kezem mire bólintott lehajtott fejjel. -De megbocsájtok - és tessék Lottie megint sikerült levennie a lábadról túlzottan aranyos mikor játssza a bűnbánatos kisfiút. Argh.
-Nekem mindenki megbocsájt - pattant fel mosolyogva mire felhúztam a szemöldököm hisz ezt a mondatot hallottam már valakitől nem is egyszer.
-Tőled tanulja Emma ezeket!
-Nem - rázta meg a fejét. -Én tanulom tőle - vonta meg a vállát mosolyogva mire csak megforgattam a szemem.
-Lopjátok egy 3 éves szövegét na szép - kuncogtam mire kikerülte az asztalt és elém állt. -Találjatok ki magatoknak szöveget - fonom össze a karomat a mellkasomnál mire kérdően felhúzza a szemöldökét persze mosolyogva és kihámozza a kezeimet így újra leesnek magam mellé. Az egyik kezemet két keze közé fogja és lágyan elkezdi simogatni mire engem kirázza a hideg és a számba harapva fojtom el a kitörésem amit kivált belőlem ez a kis gesztusa. Még mindig ilyen hatással van rám ezt nem hiszem el. Egyszerűen képtelenség hisz ami régen köztünk volt az elmúlt, de úgy néz ki az érintése még mindig ilyen hatást fejt ki belőlem.
Hirtelen a feje megindult felém mire én behunytam a szemem és vártam. Vártam, hogy ajkai az ajkaimhoz érjenek aztán egyik szememet felnyitottam és megláttam a háttérbe Lexy-t és egyből megvilágosultam, hogy ez mind Ő miatta van. Azért akar megcsókolni, mert Lexy is látja és féltékennyé akarja tenni. Igen én is ezt csináltam, hogy féltékennyé tegyük Lexy-t, de ebbe a csók nincs benne. Ha megengedném, hogy megcsókoljon elindulna egy lavina bennem így is már a szélén állok vele így a kezemmel ellöktem magamtól aztán kikerülve elrohantam egy olyan emberhez aki megvéd, aki mellett biztonságban vagyok és aki nem kérdezz semmit csak ölel magához szorosan.
Az anyukámhoz.


Sziasztok drágák!:)
Remélem mindenki újra belerázódott az iskola kezdésben így szünet után hát én remekül kezdtem szerdán gyakorlaton a gyerekosztályon voltunk - pici babáztam jujci - és valamit elkaptam tőlük így csütörtökön második óra után haza küldtek így 2 napot az ágyba töltöttem szó szerint a fekvéstől haldokoltam már.  Remekül kezdődött a szünet utáni első hetem tényleg...
Viszont remélem azért ti nem voltatok ilyen szerencsétlenek. :) Igazából ma vettem rá magamat, hogy befejezzem a részt csak nektek, csak miattatok. Cuki vagyok? Tudom. :3 :D
Kicsit rövid lett ez a rész, de remélem emiatt még megbocsájtotok nekem ez most nem annyira nyerte el a tetszésem. :/ A Hannah szemszög meg kész vége...

Várom ettől függetlenül véleményeteket a rész után kommentben! :)

U.i.: A 2016-os év első új része ezennel megnyitom a 2016-os évet :D