Chapter 15. - Se tapi, se csók

~Hannah Walker szemszöge~

Az én mázlimra a fiúk nem akartak egyedül elengedni a kórházban így velük kellet mennem. Dani, Pezz és Sophia ott maradt és vigyáztak Emmára legalább felelősségtudó emberek vigyáznak rá bár nagyon nem kell vigyázniuk rá, mert alszik. Louis elköszönt Eleanortól én meg Maxtől aki próbált még mindig megcsókolni, de nem hagytam neki. Amikor a derekamat karolta át akkor is leráztam magamról a kezeit. Attól, mert a "pasim" nem fog hozzám érni és megcsókolni se fog. Ez csak színjáték és maradjon is az.
Az útközben a fiúk végig kérdezgették, hogy jöttünk össze mire a válaszom az volt, hogy a sors hozott össze vele. Egy sötét és hátborzongató sors. Amikor végre a kórházhoz értünk az olyan volt nekem, mint a megváltás és egyből ki is pattantam a kocsiból. Megvártam a fiúkat és együtt besétáltunk.
-Elnézést Alexandra Peters melyik kórterembe található? - mentem oda az egyik nővérkéhez.
-Második emeleten van épp műtik - mondta.
A lifthez mentünk és amint felértünk a sírás kerülgetett. Utáltam kórházba járni, mert a betegek látványa megrémisztett. Egy erős kart éreztem a vállamon aki magához húzott. Belefúrtam az arcom a pólójában, de amikor felnéztem rá ledöbbentem.
-Köszönöm - mondtam.
-Ez természetes - mosolygott rám ezzel is kivillantva a gödröcskéit.
A műtű felé mentünk ahol egy nővérke várakozott. Utálom a fehér ruhásokat! Ma amolyan utálok napom van. Király.
-Ön Miss Walker? - kérdezte amikor oda értünk.
-Igen, én vagyok az - mondtam.
-A doktor úr üzenni, hogy a barátnője rengeteg vért vesztett emiatt szükséges a műtéti beavatkozás - magyarázta el amit már magamtól is tudok mivel láttam mennyi vért vesztett. -Nem tudja mi történt?
-Nem - mondtam. -Hol találták meg?
-Az autópálya mellett - mondta. Ő az a szemét mocskos jobb helyre nem tudta volna vinni!
-Úristen - kapok a számhoz.
-És nem tudják kitette? - kérdezte mögöttem Louis.
-Fogalmunk sincs, de ez rendőrségi ügy már - mondta a fehér ruhás.
-Szóval nyomoznak a támadó után? - kérdeztem.
-Igen a rendőrök gőz erővel a nyomón vannak és amint a barátnője magához tér egyből kikérdezik - magyarázta el a nővérke. -De most mennem kell a további dolgomra.
A nővérke tovább állt míg én leültem az egyik fehér székre és gondolkoztam. Mi van akkor, ha Lexy emlékszik arra, hogy Max volt az? A nevét nem tudhatja, de ha jól elmondja a személyleírást rájöhetnek. Jó lenne Maxet börtön rács mögött látni, de a tudat, hogy Eleanor megúszná ott van hisz az egész ügyet Maxre hagyta Ő csak a háttérbe korrigálta. És, ha Maxt lecsukják Eleanor rajtam fogja megbosszulni, vagy a szeretteimen. Ding-ding vészjelző!
-Jól vagy Hannah? - ült le mellém Liam.
-Persze ez csak hab a tortán a többi problémáim között - sóhajtottam és magamra erőltettem egy mosolyt.
Mind az öt fiú kérdően néztek rám és várták, hogy folytassam, de nem tehetem. Bármennyire is szeretném elmondani nekik mégse tehetem. Ez az én kis titkom ami maradjon egy ideig titok!
-Nem fogod elmondani, ugye? - kérdezte Zayn.
-Majd megtudjátok - mosolyogtam rájuk.
-Egy kórházban lehet enni? - szólalt meg Niall mi meg egyszer néztünk rá furcsán. -Mi van éhes vagyok!
-Lent van büfé - mosolyogtam rá.
-Köszi hercegnő - mondta és nyomot a fejemre egy puszit aztán el is futott kiabálva. Azt mondhattam volna neki, hogy kórházban vagyunk, de mindegy legalább a sok szomorú tekintet most mosolyogni fog.
-Utána megyek - mondta Liam sóhajtva és a szöszi után szaladt.
Ott maradtam Zaynnel, Harryvel és Louissal akik mindvégig engem bámultak. Zavartan fordítottam a fejemet a műtő ajtó felé és próbáltam nem a három fiúra figyelni akik mindvégig engem méregetek. Hiába néznek akkor se tudnak belőlem semmit sem kihúzni!
-Kérlek ne nézzetek már - szólaltam meg rájuk se nézve.
-Akkor mond el - kérte Louis.
-Nem beszélek se róla, se semmiről - mondtam.
Innentől kezdve elkezdődött a némasági fogadalmam és eszem ágába sem volt megszólalni. Ültem és vártam, hogy az orvos kijöjjön és mondjon valami híreket, de még meg se mozdult az ajtó. És hangokat se hallottam. Nem akartam addig elaludni amíg nem tudok meg valamilyen hírt a legjobb barátnőmről, de szemhéjaim egyre jobban nehezedtek és nem bírtam tovább. Nem aludhatok! De muszáj! Viaskodtak a fejembe a gondolataim. Addig-addig veszekedtem amíg bennem adtam a derekam és lehunytam a szemeim.

***

Az ablakból beszűrődő fényre nyitottam fel a szemem, de fogalmam sincs hol vagyok és mit keressek itt. Fehér fal kerített magába és fehér ágynemű húzat. Az ablakokon is csak redőny volt pedig én a függönyt kedvelem ami cuki színes. Nem ismertem fel a helyet ahol vagyok most jelen pillanatba, de azt biztosan tudom, hogy reggel van. Mivel erre árulkodik a szemembe sütő napfény. Elfordítottam a fejem, mert már kiégette a szememet a nap és a másik ágyon édesdeden aludt Louis. Mi?

Felálltam az ágyról és az ágya elé mentem és rákellet jönnöm, hogy tényleg alszik, mert még horkol is. Nem hangosan, de cuki szuszogó hangon.

Nem volt szívem felkelteni, de Ő biztos tudja mit keressünk itt így megböktem kissé a mellkasát mire megfordult és a kezét a csuklómra szorította így magával húzott. Egyenesen ráestem, de nem engedett el. Felálltam róla, de még mindig fogta a csuklóm. Kihúztam a kezei közül és újra megböktem, de most már sokkal erősebben amire már feleszmélt.

-Mi van? - ugrott fel.

-Mit keresik?  Mi van Lexyvel? Mi történt? - zúdítottam rá a kérdéseim.

-Elaludtál és behoztalak az egyik kórterembe, de én is elaludtam, de nyugi a fiúk ott maradtak a műtét végéig - magyarázta el.

-Menjünk vissza tudni akarom mi van vele - követeltem.

-Hannah nyugi - állt fel az ágyról.

-Hogyan nyugodjak meg? A legjobb barátnőmet tegnap műtötték én meg elaludtam és azt se tudom él, vagy hal és akkor még ott a többi baj - mondtam.

-Hannah kérlek - fogta meg mindkét vállam. -Minden rendben van!

-Vagyis lesz - javítottam ki.

Louis feje közeledett felém és most teljesen azt hittem, hogy most megfog csókolni erre amint az ajka közel ért a számhoz csak az arcomra nyomott egy puszit és utána rögtön elhúzódott.

-Menjünk - mondta mire én csak szaporán bólogattam.
Előre engedettet az ajtón aztán utána előre engedtem, mert nekem fogalmam sincs róla, hogy hol a fenébe vagyok annyit tudok, hogy a kórházba, de többet nem. Sietősen futottam mögötte, de sehogy se tudtam vele tartani az iramot. Amikor a lifthez értünk akkor tudtam beérni. A liftbe csendesen álltunk egymás mellette csak az Ő légzését hallottam semmi mást. Amire kinyílt a lift ajtó megkönnyebbültem léptem ki a liftből és akkor láttam meg a fiúkat akikhez egyből oda is rohantam.
-Mi van vele?
-Él - mosolygott Niall mire én felsóhajtottam. Hála az égnek!
-És belehet menni hozzá? - kérdeztem mosolyogva.
-Nem - mondta Liam.
-Miért? - döntöttem oldalra a fejem.
-Mert pihenésre és nyugalomra van szüksége - magyarázta Zayn.
-Legjobb lenne, ha te is hazamennél és pihennél - mondta Harry és a kezét a vállamra tette.
-Az kivan csukva nem hagyom itt a legjobb barátnőm - ráztam a fejem hevesen.
-Pedig tényleg jó lenne - szólalt meg egy hang mögöttem amitől a hideg is kirázott. És amikor a derekamra tette a kezét szó szerint feljött a tegnapi étel. -Pihenned kell szívem!
Megfordultam és szembeálltam azzal az emberrel aki miatt a legjobb barátnőm kórházba van. A keze még mindig a derekamat simogatta és idegesítően vigyorgott rám.
-Menjünk - hajolt közel a fülemhez.
-Ne tapizz - hajoltam én is közel a füléhez és csak neki súgtam a szavaim.
Rám villantotta a mosolyát és derekamnál fogva magához rántott, hogy a szánk találkozzon. Színészkedés miatt muszáj volt visszacsókolnom és még el is kell játszanom milyen jól csókol pedig teljesen nem igaz. A csókja nem édes volt, hanem keserű. A csókja minden volt csak nem jó így hamar végett vetettem ennek a kis játéknak. Kezemmel eltoltam Őt magamtól és a többiekre figyeltem akik végig a jelenetet nézték és a szájukkal egy "o" betűt formáltak.
-Menjünk - ragadta meg a karom.
-Fiúk jöttök ti is? - rántottam ki a karom és a többiek felé fordultam.
-Menjetek előre mi is megyünk - mondta Liam.
-Dúl a szerelem - nevetett Harry.
Elindultam Max után is amikor már kellően eltávolodtunk a fiúktól elé álltam dühös tekintettel.
-Na érj hozzám, ne csókolj meg soha a többet! Attól, mert eljátsszuk a szerelmes párt nem fogsz akkor megcsókolni amikor te akarsz - mondtam karba tette kézzel.
-Valahogy elő kell adnunk, hogy boldogok vagyunk - mosolygott.
-Szavakkal is lehet - morogtam.
-Az túl régimódi - legyintett a kezével.
-Nem érdekel! Új szabály; nem csókolhatsz meg és nem érhetsz hozzám. És csak szavakkal mondjuk el, hogy mennyire "szeretjük" egymást - rajzoltam idézőjelet a levegőben.
-Ahogy akarod, de vigyázz a lányodra - lépett hozzám közelebb. -Szia cica!
Elment hála a jó égnek ezt vártam már amióta ide jött.
Lementem az előtérben ahol megvártam a fiúkat és Ők elmondták a fejleményeket aztán elindultunk hazafelé. A kocsiban senki nem beszélt senkivel és amint megérkeztünk mindannyian egyszerre sóhajtottuk fel. Oké akkor nem csak én utálom a kínos csendet.
Amint beléptünk az ajtón a lányokkal találtuk magunkat szemben és egy számomra ismeretlen ember állt még előttem.
-Tesó - rohant Niall az ismeretlen pasashoz. Amikor viszont elengedték egymást felém fordult Niall. -És Ő itt Hannah Walker Louis volt barátnője.
-Hello - mosolyogtam rá.
-Szia Greg Horan vagyok Niall bátyja - mondta mosolyogva. -Gondolom te vagy annak a gyönyörű kislánynak az anya.
-Az a kislány Louis lánya - szólt bele Niall izgatottan.
-Hú Louis gyors vagy - nevetett Greg és lepacsizott az előbb említett személlyel. -Lehet rokonok leszünk.
-Mi? - kérdeztük egyszerre Louissal.
-Apa - totyogott egy szőke kisfiú Greg lábához.
-Theo - emelte fel a magasban Niall a kicsit. -Hannah Ő itt a keresztfiam Theo Horan.
-Szia Theo - fogtam meg a kis kezét.
Niall letette Theot és akkor jelent meg Emma is aki egyből Theohoz ment. Megfogták egymás kezét és sétáltak vissza a nappaliban. Oh, de aranyosak! Emmának udvarlója lett.
-Ez mi volt? - kérdezte Louis.
-Apuci féltékeny - nevetett Zayn.
-Nagyon megszerették egymást a kicsik - mosolygott Greg.
-Emma fiatal a randizásra - háborodott fel Louis és utánuk eredt.
Mi többiek is követük a felbőszült apukát persze nevetve és amikor beléptük a két csöppség elé ült le.
-Nem randizhattok - magyarázta Louis. -Fiatalok vagytok. Theo nincs se saját lakásod, se kereseted így nem tudod megadni a lányomnak amire szükséges. Majd talán.... soha!
-Louis ez csak gyerek szerelem ne akadj már ki - nevettem.
-Ne akadjak ki? Ha ilyen korán elkezdik a randizást akkor ezután mi lesz a következő a cigi, vagy a drog, vagy a pia és aztán jön a szex és bumm Emma terhes lett fiatalon. Nem Emma ehhez még kicsi - háborodott fel Louis. Túlzottan komolyan veszi ezt a kis valamit.
-Most komoly neked nem volt ennyi idősen egy nagyon jó barátod? - kérdeztem.
-Nem - vágta rá, de aztán elgondolkozott. -Nem én példamutató vagyok!
-Mondja ezt aki 22 évesen már apuka - szólt bele Niall.
-Számból vetted ki a szót Niall - mondtam.
-Akkor se engedélyezem a kapcsolatukat - mondta és épp amikor nézett rájuk amikor Theo egy puszit adott Emma arcára. Louis persze egyből ugrott. -Nem! Nincs se puszi, se csók sőt nem is tapizhatod!
-Louis túl dramatizálod - kuncogtam. -Ha ilyen leszel akkor is amikor tini lesz akkor egy igazi lázadó lesz. Azt akarod? Mert szerintem nem.
Louis elgondolkozott és amikor épp beakart szólalni akkor szakította félbe Emma.
-Álmos - dörzsölte a kis szemét.
-Én is - mondta Theo.
Emma megölelte Theot és Ő is egyből visszaölelte. Olyan kis aranyosak!
-Greg itt aludhat Theo? Mert szerintem ezek nem engedik el egymást egy ideig - mosolyogtam.
-Persze, de holnap már megyünk vissza Írországba csak látogatóban jöttünk - mondta Greg.
-Ez az - örült fel Louis. -Mármint örülök, hogy itt vagy Greg, de a fiad...
-Ne fejezd be Louis csak félted a kislányodat, ha nekem lett volna lányom hidd el én is félteném. Mármint Theot is féltem, de ha nem engeded meg neki, hogy kipróbálja mindentől félni fog - vágott a szavában Greg.
Louis elgondolkozott és inkább leült a kanapéra. Felvettem Emmát és Greg is felvette Theot aztán az emelet felé vettük az irányt. Emma kiságya elég nagy szerintem elfér a Theo is az ágyikóba. A kezembe Emma egész végig Theot leste.
Amint felértük a szobában beletettük a két kis kölyköt és egyszer dőltek ki az ágyban. Percekig figyeltem a két kis apróságot az ágy mellett és csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz akkor, ha Emma felcseperedik. Talán akkor is Theo lesz a szerelme, vagy talán talál valaki mást is, de az biztos, hogy Emma első szerelme Theo lett.
-Amúgy hány éves? - suttogtam.
-Két éves, és a tiéd? - kérdezte ugyanolyan halkan.
-Most lett két éves - mosolyogtam rá.
-Emma szerencsés, hogy ilyen apukája meg anyukája van - mosolygott Greg.
-Greg is szerencsés ám ilyen keresztapával - nevettem.
-Olyan a fiam, mint az öcsém kiskorában - mondta Greg.
-Emma is nagyon hasonlít Louisra sőt jobban hasonlít az apjára, mint rám - gondolkoztam el.
Még percekig csak álltunk az ágy mellett és figyeltünk a két kis manócskát amikor hirtelen az ajtóban megjelentek a többiek.
-Elaludtak? - kérdezi halkan Dani mire bólintok egyet.
Mindenki közelebb jön a kiságyhoz és onnan nézi a két kicsit. Hátrébb léptem amikor hirtelen egy mellkasnak ütköztem.
-Bocsi - nézek vele szemet.
-Semmi inkább én kerek bocsánatot - mondta bűnbánóan. -Sajnálom, hogy ennyire féltő apa vagyok csak... hát... Emma a kislányom és Ő a mindenem.
-Néha jó féltő szülőnek lenni - mosolyogtam rá.
-De én nem is féltő vagyok valójában - mondta. -Én féltékeny vagyok. Féltékeny vagyok Theora, mert elveszi tőlem a kislányom.
-Louis - nevetek. -Sose tudja elvenni tőled senki sem Emmát. Ő a te kislányod és ez erősebb kötödés.
-A mi kislányunk - mosolygott Louis.
-Igen a miénk akiért futni fognak a fiúk - mosolyogtam rá.
-Én meg mindent elkergetem  majd - kuncogott Louis.
-Na gyere apuci nézd inkább a kislányod - nevettem és az ágyhoz húztam.
Én közvetlen az ágy előtt álltam és Ő meg mögöttem. Szorosan mögöttem, mert éreztem a kezeit a derekamon. Hátranéztem a fejemmel és egy levakarhatatlan mosoly ült az arcán. Nem foglalkoztam vele inkább visszafordultam a kiságy felé.
-Anyuci - súgta  a fülemben Louis.

 ~Danielle Peazer szemszöge~

Ahogy figyeltem az alvó csöppségeket újra lepergett a szemem előtt minden Liammel együtt töltött napom. A kapcsolatunkban olyan messze elmentünk, hogy már a jövőről ábrándoztunk. Eldöntöttük az első lányunk nevét amit mai napig a legszebb névként könyvelek el. Hope Payne. Vagyis hadd javítsam ki magam Hope Claire Payne. Liam kedvenc neve a Hope volt na jó igazából azt mondta a második kedvenc neve, mert az elsőnek a Danielle nevet mondta, de amikor látta rajtam, hogy nem szeretném azt a nevet majd az első gyerekünknek akkor rögtön kapcsolt. Azért nem akarom a saját nevemet adni a lányomnak, mert az olyan önzőség. Az én lányomnak legyen egy külön egyedi neve és így lesz majd Hope. Liammel egyszerre mondtuk ki a Hope nevet ezért is szeretem annyira ezt a gyönyörű nevet. A Claire név azért csatlakozik hozzá, mert Liam annyira kérte, hogy megszántam. Csak kár, hogy sose lesz Hope Claire Payne nevű lányom.
A fejemet elfordítottam az alvó gyerekekről és hirtelen megláttam Louis kezeit Hannah derekán pihenni. Most mi van köztük?
-Srácok szerintem hagyjuk Őket aludni - szólalok meg egy kis csend után.
-Ez jó ölte Dani - értett velem együtt Liam. Amikor kimondta a nevem a szívem erőteljesen kezdett elverni és csak mosolyogni tudtam annyira örülök, hogy barátok maradtunk.
-Menjünk - öleli hát Liamet Sophia. Próbálom kedvelni, de nem megy mivel... na mindegy.
Kisétáltunk szépen liba sorba a szobából és az utolsó ember aki Louis volt félig becsukta a szoba ajtót. Utána mindannyian lementünk a nappaliban bár nem mindenki. Mivel a szőke anyuka a konyhában ment én meg csak a konyha felé intettem Pezznek és utána eredtünk.
Beléptünk a konyhában ahol Hannah éppen szendvicseket csinált.
-Mi van Lexyvel? - szólalt meg Pezz és felült a pultra.
-Él igaz nem mehetünk be hozzá, de az orvos azt mondta sok pihenésre van szüksége, de jól van - mosolygott.
-És mi van köztettek Louissal? - tértem a lényegre.
-Semmi - mondta.
-És mi van Maxel? - kérdezte Perrie.
-Semmi jól meg vagyunk - mondta.
-Miért taperol Louis? - kérdeztem.
-Miért vallatok? - fordult felénk Hannah.
-Miért nem felelsz a kérdésemre? - kérdeztem.
-Mert nem tudok rá választ adni - mondta.
-Szereted Louist? - ugrott le a pultról Pezz.
-Az nagy szó, hogy szeretem inkább csak kedvelem, mint a többieket - magyarázta meg.
-És Maxet szereted? - kérdeztem.
-Úristen komolyan mi van veletek? Bejöttök a konyhában és megállás nélkül faggatok. Igen szeretem, ha nem szeretném nem lennék vele - akadt ki.
-Csak azért kérdeztem, mert ha Max látta volna azt ami Emma szobájában történt akkor nem örülne neki - mondtam.
-Állj miért mi történt? Én nem láttam - hisztizett Pezz.
-Pezz figyeltél a beszélgetés elejére? Azt tudom, hogy Emma szobájába teljesen elmerültettek a babákba és gondolom Zaynnel épp a közös gyereketek terveztétek, már említettem, hogy Louis Hannah derekát fogta - magyaráztam el Perrienek a történteket.
-Basszus Dani gondolatolvasó vagy tényleg arról ábrándoztam - mosolygott szétszórtan Pezz és akkor esett le neki utána mit mondtam. -Hogy mi???? Louis a derekadat fogta????
-Igen fogta a derekam, és? - szólalt meg Hannah.
-Van köztettek valami? - kérdezte Pezz.
-Nincs semmi - mondta határozottan Hannah.
-És szeretnéd, ha lenne? - mosolygok rá.
Hannah elkomorodik és csak bámul kifele az ablakon. Hallgatás beleegyezés.
-Szóval igen értjük - mosolyog Pezz.
-Boldogok vagyok Maxel - fordul felénk. -Tényleg! És Louis is boldog Eleanorral és  ez így jó.
-Ha boldog vagy mi is azok vagyunk - mondta Pezz a végszót.
-Nem mindenki boldog - sóhajt Hannah. -Igaz Dani?
-Mi? Miért pont én? - kérdezem meglepődve.
-A szemem nem hazudik látom, hogy még mindig szereted Liamet - mosolyodik el Hannah.
-Ööö... nem, dehogyis - hazudtam.
-Kit akarsz becsapni? - kérdezi ismét a szőke anyuka.
-Uh ez izgi lesz - mosolyog Pezz.
-Azt hiszem Niall hív - szaladok ki a konyhából.
Nem vettem észre így véletlen a futásommal nekiütköztem egy mellkasnak. Amikor felnéztem barna szemek csillogtak le rám, de nem azok a barna szemek akikbe mai napig szerelmes vagyok. Pechemre csak Zayn vigyorgott le rám.
-Ennyire ne siess Dan - mosolyog Zayn.
-Az asszonyod kikészít szóval, de siettek - nevetem el magam.
-Igen eltudom képzelni - mondta mosolyogva majd kikerült és ment tovább a konyhában.
Beléptem a nappaliban ahol mindenki beszélgetett mindenkivel miközben a tévében valamilyen spanyol szappanopera ment és a tévé előtt Harry nyomult rá a tévére. Beljebb mentem, de amikor ráléptem az egyik plüssre ami hangot adott ki akkor ijedtembe leültem a földre. Egy kacsától ijedtem be. Gratulálok Dani.
Amióta Hannah és Emma itt lakik tele van a lakás játékokkal és úgy néz ki a lakás, mint egy normális családi lakás ahol van két szülői és nem tudni hány gyerek. Persze sokkal jobb így, mert amíg Ők nem laktak itt alsógatyák hevertek mindenhol na meg zoknik. A játékok jobbak.
A földön ülve maradtam viszont  a kanapé elé csúsztam és annak döntöttem a hátam. Igaz nem a legjobb ötlet volt, mert valamelyik dinka a vállamat lábtartónak tartja.
-Hahó nem vagyok annyira kicsi, hogy ne tudd itt vagyok - nézek fel a kanapéra ahol Liam ült és mellette Sophia.
-Bocsi Dan - mosolyog rám Liam.
-Semmibaj - legyintek a kezemmel mosolyogva.
Szóval Liam lábai pihennek a vállamon. Sokkal jobban tetszik ez a vállamnak, hogy Liam lábai hevernek rajta. Viszont eszembe jutott valami amit nagyon nem szeret Liam, de viszont szórakoztató. Ujjammal elkezdtem Liam lábára köröket rajzolni ami már nem tetszett neki.
-Dani kérlek - hallottam meg Liam hangját.
Nincs kérlek Liam! Egyre nagyobb köröket rajzoltam a talpára aztán egy váratlan helyzetben már csikiztem a talpát és belőle meg kifakadt az a édes nevetés amit úgy szeretek. Nem hagytam abba folytattam amíg csak tudtam. Igaz már rugdosott a lábával, de egyik kezemmel lefogtam a lábait a másikkal megfolytattam  Liam Payne kínzást. Mennyit csikiztem régen...

Sziasztok drágák!
Boldog hétfőt mindenkinek. :) Dobjuk fel a napot azzal, hogy kiteszem a várva várt új részt. 
Remélem mindenkinek elnyerte a tetszését a részt, mert nagyon igyekeztem vele, hogy valami normális részt összedobjak. Valamennyire szerintem sikerült is. Remélem!
12 feliratkozó *-* Úristen gyarapodunk gyerekek és ezt olyan jó látni! :) Sőt a másik jó, hogy a részek nézettségei is növekszik. :P Igaz a kommentek elhalkultak ami miatt szomorkás vagyok, mert szeretem olvasnia  az olvasók véleményét. Szóval megszántok? :)
We are the champions! - Ez most a szlogenem lett állandóan ez van a fejembe. :D
Kitartás a héthez és cserében aki hozza a jó jegyeket azok miatt én is sietni fogok a következő résszel. Áll az alku? :) 

Chapter 14. - Veszedelmes viszonyok

A tegnapi nap csodálatos nap volt, de mint mindennek ennek is vége lett. Persze mivel megünnepeltük Emma szülinapját így mindenki addig maradt fent ameddig bírta. Én és Emma volt az aki korán ágyba került így nekem kellet lefektetnem a kislányomat az újdonsült szobájában. Amint betettem az ágyba egyből kidőlt szegény nagyon elfáradt. Utána még percekig néztem a kis szőke kislányt aztán én is az ágyba bújtam mivel holnap - vagyis ma - nehéz nap vár rám. Meg kell tudnom mi folyik itt körülöttem és nem lesz egy könnyű játék főleg, hogy a halál is benne van. Meghalhatok és, ha elmondanám bárkinek is akkor Ő is meghalna. Inkább haljak meg én, mint mások.

Így reggel már nagyon korán fenn voltam és a konyhában ittam a kávémat két cukorral. Na jó ma kicsit többet tettem bele, de két kanál cukor után nem számoltam. Egyedül kávézni elég nyomasztó, de legalább közben gondolkozhatok és gondolkozni jó. 

Csak hát ebbe a házban nem létezik olyan, hogy egyedüllét és a gondolkodás szót se értik páran.

-Jó reggelt - toppant be a konyhában Liam mosolyogva.

-Neked is - mosolygok rá. -Kávé?

-Kösz nem - mondta. -Hogy-hogy te fenn vagy ilyen korán? Sőt fel vagy öltözve. Hova mész?

-Dolgomra - mondtam.

-Niall és Harry ezt akkor mondja, ha a vécére mennek - nevetett Liam.

-Hát nekem nem ott van dolgom - nevetem.

-Akkor? - kérdezte.

-Az mindegy, de ameddig távol vagyok rád van bízva Emma. Vigyázol rá? Vagyis vigyázol, hogy ezek a majmok ne legyenek annyira majmok? - kérdeztem tőle mosolyogva.

-Ha elmondod hova mész - mondta.

-Vagy - kezdtem. -Eljöhetsz értem amikor végeztem és akkor tudni fogod hova mentem. 

-Tetszik az ötlet - bólogatott. -És hívsz, ha baj van, de üzenetet is dobhatsz!

-Igen is apa - kuncogtam.

Kiittam a bögre tartalmát és a mosogatóban tettem.

-Most mennem kell - mondtam. -Hívlak, üzennek, ha baj van és, ha végeztem akkor is hívlak! Vigyázz a sok majomra és Niallnek üzenem, hogy reggeli a hűtőbe.

-Rendben vigyázz magadra - mosolygott rám.

Felhúztam a cipőm és a táskámat meg a kabátomat megfogtam, és kirohantam a házból.
Gyors tempóban indultam ki a kertvárosból és amikor már messze jártam a házunktól elővettem a telefonom és vártam az SMS-t.
Rezgett a telefonom amit egyből feloldottam és megnéztem.
"Szállj be a fekete autóban!"
Felnéztem a telefonomból és a járda mellette egy fekete autó állt arra várva, hogy beszálljak. Remegő kézzel kinyitottam a kocsi hátsó ajtóját és behuppantam.
Egyedül utaztam a kocsiban mivel a sofőr nem volt nagyon társaság. Így az útra figyeltem és akkor kezdtem legjobban pánikba esni amikor egy teljesen ismeretlen környéken voltunk a várost elhagyva és még a kertvároshoz se hasonlított.
-Elnézést uram - kopogtattam meg a sofőr vállát mire felmordult. -Mégis hova megyünk? És ne, hogy rávágja, hogy a főnökhöz, mert arra én is rájöttem.
-Ne kérdezősködjön hölgyem mindjárt ott vagyunk - mormolta az utat figyelve a sofőr.
Kapja be nem azt kérdeztem mikor érünk oda! Visszaültem az ülésbe karba tett kézzel amikor hirtelen megállt az autó és előre estem.
-Bassza meg - morogtam.
-Itt vagyunk - mondta.
Kiszálltam az autóból és egy erdős területen voltam ahol egy faház volt. Barátságos kívülről, de be nem akarok menni.
Elindultam a ház fele ahol már az ajtó ki volt nyitva. Már várt. Most féljek, vagy ne?
Amikor felértem a teraszra óvatos, lassú léptekkel beléptem a házban. Jobbra fordultam ahol a nappali volt és az egyik fotelben ült Ő. Sose féltem még ennyire, de ettől a találkozástól feláll a szőr a hátamon.

-Már vártalak - állt fel a kanapéról.

-Hol vannak? - támadtam le.
-Kik? Csak Lexy van itt - mondta egy gúnyos mosollyal.

-És a szüleim? Azt mondtad Ők is itt vannak - mondtam.
-Ja tényleg bocsi azokhoz nincs közöm - mondta.
-Szemét - morogtam.
-Szépen beszélj, vagy Lexy bánja szegény lány már így is sokat kapott - mondta.
-Hol van? - kérdeztem.
-Gyere - mondta és elindult én meg követtem.
Egy ajtóhoz mentünk ahol lépcsők voltak amik lefelé vezettek. Szegény Lexy egy pincében van lett és ki tudja milyen állapotban.
Amikor leértünk és megláttam legjobb barátnőmet ahogy a két keze fel van kötve és a ruhája véres majd nem sírva fakadtam. Nem volt magánál így a feje az egyik vállán pihent. Sok vér volt. Rengeteg vért vesztett miattam. Összeszorult gyomrom és a szemeim megteltek könnyekkel ahogy néztem Lexyt és a torkomban gombóc nőtt.
-Nyugi él még - mondta kihangsúlyozva a végét.
-Mit kell tennem, hogy élve elenged? - kérdeztem szipogva.
-Két egyszerű dolgot - mondta mosolyogva. -Első leszállsz Louisról!
-Nem vagyok Louison már elég régóta - vágtam rá. -Mi a másik?
-Jó mindegy - legyintett. -A másik, hogy eljátsszuk, hogy mi ketten boldog párt alkotunk.
-Tessék? - kerekedett ki a szemem.
-Jól hallatod szívi - mosolygott gúnyosan. Komolyan az arcában lépnék most!
-És, ha nem akarok a barátnőd lenni? - kérdeztem.
-Akkor megölöm Lexyt - vágta rá.
Az élet kérdése itt van előttem, ha megteszem amit kér Lexy életben marad és szabadon, de undorodom tőle különben se értem miért akarja, hogy egy pár legyünk hisz belőle is sugárzik, hogy utál. Van egy sejtésem, de az elég szánalmas még Eleanortól is, hogy így akar Louistól távol tartani. Viszont, ha nem teszem meg akkor Lexy meghal és azt meg nem hagyhatom.
-Jó megteszem, ha most elengeded velem - mondtam.
-Ezt elhitted - nevetett. -Még ma este felhívnak a kórházból, hogy a barátnődnek "balesete" volt. Különben is kórházban a helye  szegény Lexynek.
-Rendben - egyeztem bele.
-Remélem állod a szavad vagy különben Louis és a lányod fizeti meg az árát, vagy lehet, hogy az újdonsült barátaid - mondta.
-Állom a szavam csak ne bántsd Őket - mondtam és nyeltem egyet.
-Én is így gondoltam szívem - mondta mosolyogva.
Megforgattam a szemem és a torkomban éreztem ahogy feljön a tegnapi torta maradéka. És nekem el kell játszanom, hogy együtt járok vele.
Felfelé lökdösött, de én nem akartam itt hagyni barátnőmet míg el nem mondom neki, hogy sajnálom és, hogy ma már minden rendben lesz. De nem érdekelte mit akarok így egyszerűen fellökdösött és majd nem pofára is estem. Amikor felértem visszamentünk a nappaliban ahol a falnak támaszkodva állt meg én meg előtte.

-Miért akarod, hogy a barátnőd legyek? - kérdeztem.
-Mert Ő ezt akarja - mondta,
-Mármint Eleanor - mondtam halkan. -Tudom, hogy Ő parancsol neked mivel a barátja vagy. Max.
-Ha tudod miért nem futsz a fiúkhoz főleg Louishoz, hogy a barátnője fenyeget? - lökte el magát a faltól.
-Mert akkor megölöd a szeretteim - tettem hátra egy lépést.
-Jó kislány - mosolygott gúnyosan.
-Miért teljesíted a kérdéseit? - kérdeztem.
-Mert a legjobb barátom aki megérdemli, hogy boldog legyen és egy ilyen kis cafka nem teszi tönkre a boldogságát a hülye kis fattyával - vágta hozzám.
-És képes lennél ölni is miatta? Mármint tényleg ölni - kérdeztem rá a nyilvánvalóra, mert tudom, hogy Ő bántotta Lexyt.
-Lexy rá a példa - mondta.
-Elmehetek? - kérdeztem.
-Előbb nem akarsz feljönni a szobámba velem legalább közelebbről megismerjük egymást - ragadta meg a csuklóm.
-Nem - vágtam rá és elrántottam a kezem. -Várom a hívást!
Kiszaladtam a házból és még hallottam ahogy utánam lépked, de nem nagyon érdekelt. Egy szörnyeteg és Eleanor meg egy boszorkány. Remélem most már leszáll rólam és a barátaimról!
Kivettem a zsebemből a telefonom, mert oda tettem vissza és tárcsáztam is Liam számát mivel megígértem neki.
-Hol vagy? - kérdezte.
-Valahol egy erdős területen - mondtam. Tényleg hol vagyok?
-Akkor sejtem hol vagy vagyis kinél vagy - mondta és letette.
Remek. Liam sejti hol vagyok és sejti, hogy kinél voltam. Remek. Akkor már most el kell kezdenem hazudnom.
Pár perc várakozás utána egy fekete autó át meg előttem, de a volánnál egy olyan ember ült akihez mosolyogva szállok be.
-Miért voltál Maxnél? - kérdezte amint beültem.
Nem tudom kimondani ezt a hazugságot, mert hányingerem lesz tőle.Mély levegő Hannah és gyorsan vágd rá!
-Max a barátom!
-A pasid? - kérdezte mire én bólintottam. -Hú Eleanor tudja? Eleanor legjobb barátja csak szólok.
-Tudja és nem mond rá semmit nyilván nem tetszik neki, mert én én vagyok, de elfogadja - mondtam.
-Akkor gratulálok nektek - mosolygott rám.
Én nem gratulálok magamnak.
-Köszi - mondtam magamra erőltet mosollyal.
Az út hátra levő részében nem beszélgetünk csak vártam, hogy haza érjünk és számon kérjem a szüleim, hogy miért mentek el. Mai napnak még nincs vége. Szóval amint leállította a motort én kipattantam és szaladtam be a házba onnan is a szobámban szaladtam fel. Bezárkóztam és tárcsáztam is már apa számát.
Már a nyolcadik csörgésnél már kezdtem feladni amikor beleszólt apa.
-Szia kincsem.
-Miért mentettek el? - támadtam le egyből.
-Ez bonyolult - mondta.
-Mond el kérlek - kértem.
-Anyád haldoklik rákos - mondta és a szavai megütöttek. Az arcomon már folytak a könnyeim amik már Lexynél kiakartak törni és eddig bírták. -És azért hoztam el ide ahol vagyunk, mert Ő akarta, hogy az utolsó napjait itt töltse. Nem akart tőletek elbúcsúzni, mert mindig veled lesz és nem akarta, hogy sírj miatta. Tudod milyen anyád.
-Hol van? - szipogtam.
-Alszik - mondta halkan.
-Nem akarom, hogy elmenjen - mondtam.
-Nem is megy el örökké veled lesz ezért se búcsúzz el tőle - mondta apa.
-De.. - kezdtem volna bele.
-Semmi, de tudom fáj nekem is fáj, de ez az Ő kérése tisztában kell tartanunk ráérünk a temetésen sírni - mondta. Temetés, de utálom.
-Hiányzik - mondtam.
-Ott van veled a gondolatodban és örökké ott lesz, hogy segítsen neked, de okos vagy Hannah egyedül is képes vagy felállni a padlóról - mondta.
-Átadod neki, hogy szeretem?
-Persze - mondta és bár nem látom, de tudom, hogy mosolyog. -Most megyek kicsim. Vigyázz Emmára és  magadra. Szeretlek!
-Én is szeretlek apa - mondtam és megszakadt a vonal.
Leültem az ágyamra és csak ültem ott miközben az arcomon folytak végig a könnycseppek. Hogy lehet még könnyem? Azt hittem, ha már sokat sír az ember akkor utána többé nem tudni sírni, mert elfogynak a könnyei. Hát ez az elméletem kudarcban fulladt.
Az ajtó nyikorgására lettem figyelmes.
-Minden rendben? - jött be Louis Emmával a kezében.
-Persze csak... - kezdtem bele, de nem tudtam befejezni, mert újra rám tört a sírás.
Louis leült mellém a kislányunkkal a kezében és a szabad kezével magához húzott így a mellkasában fúrhattam az arcom.
-Emma simogasd anyu fejét most szomorú - hallottam Louis hangját és éreztem Emma apró kezeit ahogy a hajamat simogassa.
Felnéztem édes kislányom arcára aki már az arcomat simogatta.
-Szeretlek angyalom - vettem át Louistól Emmát.
-Mosolyogtál - cukkolt Louis.
-Emmára mindig mosolygok Ő az én kislányom - mondtam mosolyogva.
-De most rám is mosolyogtál - nyújtotta ki a nyelvét.
-Mert itt az én kislányom - mondtam.
Percekig a szoba csak Emma hangjától zengett, mert fel-le emelgettem és elhalmoztam sok-sok puszival aztán jól megcsikiztem. Olyan kis édesen küzdött.
Amikor már kellően elfáradt a kis szőke kislány is leültettem az ölembe és a karkötőmmel kezdett babrálni.
-Amúgy miért sírtál? - szólalt meg Louis rám se nézve.
-Nem sokára megtudod - mondtam.
-Nem szeretem látni, hogy sírsz így kérlek mellőzd és mindig mosolyogj - nézett rám Louis mosolyogva.
-Igyekezni fogok - mosolyogtam vissza.
Csak bámultam bele Louis kék íriszeiben és szó szerint elvesztem azokban a szemekben. Régen volt már ilyen mély szemkontaktusunk. Túl rég. És most itt ülők mellette a lányunkkal és nézek mélyen azokban a csodálatos szemekben. Amikor közeledett felém a feje akkor lesiklott a tekintettem az ajkára. Vajon ugyanúgy csókol, mint régen? Vészesen közeledett felém telt, csókolni való ajka amikor hirtelen kivágódott az ajtó és egyből hátrahőköltünk.
-Ti meg mit csináltok? - kérdezte az ajtóban álló Zayn.
Őszintén megmondva majd nem csókoloztunk amire már lelkileg felkészültem erre te belepofátlankodtál. Köszi Zayn én is szeretlek!
Vagy Zayn egy jel, hogy nekünk nem kéne smárolni?
-Semmit csak behoztam Hannahnak a kislányát - vágta rá Louis mire elkezdtem szaporán bólogatni.
-Hát oké, de most jelenésetek van lent a nappaliban, mert két vendég jött és az egyik hozzád és a másik hozzá - bökött Zayn Louisra és rám.
-Ki jött? - kérdezte Louis.
-Gyertek és megtudjátok - mondta Zayn és várta, hogy elinduljunk.
Egyszerre álltunk fel Louissal az ágyról mindvégig egymást figyelve. Aztán Louis elindult én meg megigazítottam Emmát a karomban és elindultam utána Zayn társaságában.
-Van valami köztettek Louissal? - suttogta Zayn.
-Nem - vágtam rá gyorsan, de nem annyira meggyőzőn.
-Biztos? - kérdezi még mindig halkan.
-Biztos Zayn! Köztem és Louis közt nincs semmi - mondtam.

-Rendben - mondta és előre engedett a lépcsőn így Ő jött mögöttem.
Amint leértem a lépcsőn Louis és Eleanor csókolózós jelenetében pillantottam bele. Aztán valaki eltakarta Őket, de attól a valakitől feláll a szőr a hátamon.
-Édesem - jött oda hozzám és megakart csókolni, de elfordítottam a fejem így csak az arcomra kaptam egy puszit. Fúj! -Hiányoztál!
-Nekem is - nyeltem egy nagyot és magamra erőltettem egy mosolyt.
-Ti együtt vagytok? - kérdezte Louis.
-Igen - mondta büszkén Max.
-Olyan cukik együtt - mosolygott Eleanor.
Hülye ribanc!
Bementünk a nappaliban és leültem a babzsák fotelben Emmával, hogy nehogy Max mellett kelljen ülnöm, vagy az ölében. A fiúk és a lányok csak úgy zúdították rám a kérdéseket amire Max azonnal válaszolt, mert látta, hogy az én torkomban gombóc van és nem tudnék meggyőzően hazudni.
A sok-sok kérdés után betettünk valamilyen filmet és azzal voltunk elfoglalva. Max egyszer-egyszer rám kacsintott én meg majd nem rá okádtam, de helyette csak mérgesen pillantottam rá.
Lenéztem a kezemben alvó kislányomra és már indultam is volna fel az emeletre amikor Louis kivette a kezemből Emmát és helyettem felvitte Ő.
Pár perccel később amikor körülnéztem és nem láttam még Louist lent utána eredtem. A többiek teljesen belemerültek a filmben észre se vesznek így felsettenkedtem az emeletre és Emma szobája felé vettem az irányt.
Amikor bepillantottam a félig nyitott ajtón egy édes látvány fogadott. Louis térdelt Emma ágya előtt míg a kislányunk a kiságyban állt így a fejük pont egy magasban volt. Louis épp várta volna Emmától a puszit, de Emma bekaptam Louis száját amire Louis felnevetett. Emma megérintette a kis kezével apukája száját amikor Louis megfogta a kis kezét.
-Szeretlek tökmag - mosolygott Louis.
-Szetetlek - motyogta Emma.
-Most már aludj - állt fel Louis és még Emma fejére nyomott egy puszit és a kislány leült aztán hirtelen hátra dőlt.
Louis percekig figyelte Emmát amíg el nem alszik aztán megfordult mire  én elhúzódtam az ajtótól és már mentem volna le a lépcsőn amikor Louis megragadta a karom.
-Miért hallgatóztál?
-Nem hallgatóztam - mondtam.
-Oh, dehogynem - nevetett Louis.
-Hogy láttál meg? - kérdeztem.
-A szőke hajzuhatag mindig elárul - mosolygott Louis.
Ismét belenéztem a kék íriszeiben és már megint közeledett felém.
-Valamit elkezdtünk és nem fejeztünk be - villantott egy huncut mosolyt.
Már elég közel kerültek az ajkaink, de éppen hogy súrolták egymást mivel most Emma sírása zavarta meg. Oh, hogy a....
Emma sírását még a többiek is meghallották így mindenki felszaladt a lépcsőn kivéve Eleanort és Maxet.
-Miért sír? - kérdezi Perrie.
-Nem tudom most tettem le - mondta Louis. -És elaludt erre amikor kijöttem elkezdett sírni.
-Énekeljetek neki - ugrott be egy ötlet mivel Emma imádja az énekeket.
-Mit? - kérdezte Louis.
-Az egyik dalotokat - mosolyogtam rájuk.
A fiúk bevonultak a Emma szobájában és mi lányok is bementünk utánuk. Emma a kiságyba állva sírdogált, de amikor meglátta, hogy bejövünk érdeklődve pillantott ránk.
Letérdeltek Emma elé, hogy egy szinten legyenek vele és elkezdték énekelni nekik az egyik dalukat. A legjobb dalukat választották Emmának és amikor együtt énekeltek akkor mi lányok is beszálltunk az éneklésben. Emma végig érdeklődve figyelte a fiúkat közben mosolygott. Tetszett neki.
A szám vége felé Emma már ülve figyelte Őket és a szám legvégén már mélyen aludt így szépen lassan csendben kijöttünk a szobájából.
-Mától Emma esti meséje a Little things lesz - mondta suttogva Louis.
-Akkor minden este koncert - mondta Niall mosolyogva.
Niall középre tette a kezét és a többiek is rátették a kezüket még a lányok is így én is a tetejére tettem a kezem.
-Az esti dalra - mondtuk egyszerre mosolyogva.
Hirtelen megcsörrent a telefonom a zsebembe és mielőtt Emma újra felkelne egyből felvettem.
-Igen tessék? - kérdeztem halkan.
-Ön Miss Walker? - kérdezte egy idegen hang.
-Igen én vagyok - nézek furcsán a többiekre.
-Miss Peters balesetet szenvedett jelenleg súlyos az állapota és az Ön címe volt megadva értesítendő személyként - mondta.
-Rendben köszönöm azonnal ott vagyok - mondtam és tettem is le mire mindenki kérdően nézett rám. -Lexy balesetet szenvedett!
Persze ez nem az igazság volt!


Sziasztok életeim!:)<3
Szerdán azon bosszankodtam, hogy miért nem  tudják megadni ezt a nyamvadék három napot még szünetnek, de valójában nem is volt rossz ez a három nap. Jövőhéten is lehetne csak három nap? Én örülnék neki!
Mivel ígértem, hogy tavaszi szünetben felteszek egy részt, de nem így lett, mert közbe jött egy-két dolog ami megakadályozott. Így most már mindenképpen beszeretem volna fejezni és kitenni ezt a rövid és szerintem rossz/szar/ részt.:P
Várom a véleményeteket!:)

U.i.: Aki még nem tájékozódott volna Mesivel belekezdtünk egy nem szokványos blogban. Ha szereted az Így jártam anyátokkal c. sorozatot, vagy a Jóbarátokat, vagy netalántán a One Directiont akkor nézz be az Így találkoztunk c. blogban ami egy egészen új történetet.

Chapter 13. - Emma elfelejtett szülinapja

Egész éjjel egy szem hunyásnyit sem aludtam csak ültem a vendég ágyon és próbáltak vigasztalni sikertelenül. Nem szeretem, ha próbálnak vigasztalni, de örülök neki, hogy próbálnak segíteni és ezért hálás vagyok, de azt se tudják mi a bajom és mondogassák, hogy nyugodjak meg. Megnézném, hogy Ők megnyugodnának ebbe a helyzetbe. Jó az én hibám, mert nem mondom el nekik, de nem tehetem, hogy Ők ne kerüljenek veszélybe. Ezért nem mondtam el Harrynek se és ezért nem beszélek erről a lányoknak se. Senki nem fogja megtudni pedig nem fogják abbahagyni a kérdezgetést így ki kell találnom valami jó alibit.
Le kéne egy kicsit feküdnöm az segít gondolkozni csak hát ott van az a fránya "kéne" szócska.
-Hannah aludnod kéne egy kicsit - simította meg a vállam Dani.
Megráztam a fejem, de tudtam igaza van. Aludnom kell a kéne szó nélkül.
-Hannah ne ellenkezz aludj kicsit - mondta Dani.
Lenéztem a földre és ott összegörnyedve Perrie aludt. Szegény lány miattam nem aludt semmit ahogy Dani se. Miattam voltak fenn egész éjjel mekkora egy hisztis liba vagyok.
-Aludj - zökkentett vissza a valóságba Dani hangja.
Bólintottam és befészkeltem magam az ágyamba.
Eleinte csak a fehér plafont bámultam és gondolkoztam aztán egyre nehezedett a szemhéjam és hirtelen lecsukódott.
Álmomba előbukkant Lexy ahogy a segítségemért könyörög és a nevemet kántálta aztán meghallottam kislányom sírás hangját aki kínok közt volt. Segíteni akartam neki és mindent megtettem, de hátulról fogtak én meg a földre estem és sírtam. Könyörögtem, hogy ne bántsák és bántsanak engem, de nem így tettek. Amikor már nem hallottam Emma édes síró hangját addigra elsötétül minden.
Hirtelen pattantam fel az ágyamon így lefejeltem egy kemény homlokot. Hupsz.
-Jól vagy? - töröltem meg a szemem és lenéztem a földre ahol a támadom fogta a homlokát.
-Velem ne törődj - állt fel megdörzsölve a homlokát és leült az ágyam szélére. -Te jól vagy? Sírtál álmodban sőt segítségért kiabáltál. Minden oké?
-Csak rém álmom volt - legyintettem a kezemmel és próbáltam elfeledni az előbbi rémes álmomat.
-És azért kiabáltad a legjobb barátnőd és a lányod nevét? - kérdezte. -Hannah mi történik veled?
-Ők a legfontosabbak nekem így érthető, hogy Ő értük küzdök még álmomba is - mondtam azt ami erre a kérdésre a legalkalmasabb lehet.
-Ez érthető, de mi történt? A gyereked apja vagyok elmondhatod - tette a kezét a takarómra ahol pont a combom érintette. Lehet, hogy a keze és a combom közt volt a takaró és a pizsama gatyám anyaga, de így is bizsergett az érintésétől a bőröm.
-Csak mostanság szörnyű rém álmaim vannak semmi több - töröltem meg a szemeim és próbáltam kicsikarni magamból egy hamiskás mosolyt.
-Lehet hülye vagyok, de nem veszem be - mondta Louis. -Ha nem szeretnéd elmondani megértem csak tudd, hogy ha baj van itt vagyok rám számíthatsz!
-Köszönöm Louis - mondtam mosolyogva.
Felpattantam az ágyról és Louis ölelő karjaimba vetettem magam. Éreztem, hogy meglepte a reakcióm, de attól függetlenül visszaölelt. Nem tudtam visszafogni magam és ismét elkezdtek a szemeimből könnyek hullani. Szorosabban öleltem magamhoz és magamba szívtam üde férfias illatát. Nem akarom soha többé elengedni az Ő karjaiba biztonságba éreztem magam. Örökké a nyakán szeretem volna lógni biztonságba, de mint mindenek ennek is vége lett.
Louis elhúzódott tőlem én meg próbáltam az arcom takarni sikertelenül, mert Louis az államnál fogva kényszerítette, hogy figyeljek rá. Kezemmel gyorsan megtöröltem a maradék könnyeimet és belenéztem Louis gyönyörű szép kék szemeibe.
-Megkérdezzem? - törte meg a csendet.
A fejemet ráztam és újra karjai közé zárt, de most Ő ölelt meg. Mellkasába fúrtam a fejem és hangosan bömböltem. Miért viselkedek hisztis kisgyerekként? Rosszabb vagyok, mint Emma.
Hirtelen két lány köhécselése szakított félbe minket így rögtön elhúzódtunk egymástól, hogy szembenézhessünk Danival és Perrievel akik valószínű most keltek fel.
-Mit keresel itt Tomlinson? - kérdezte Perrie.
-Meglátogattam a lányom édesanyját aki nem épp a legjobb állapotba van és ti mégis alszotok. Jó barátok lehetek - válaszolt Louis.
-Hannah jól vagy? - jött oda hozzám Dani.
-Jól vagyok - szipogtam és megtöröltem a szemem. -Tényleg jobban vagyok.
-Akkor Tomlinson viszlát - integetett Perrie.
-Nem a maga szobája Mrs. Malik - mondta gúnyosan Louis.
-Nem, hanem az én szobám és Louis kimennél Emmához később én is megyek csak felöltözöm - fordultam Louis felé.
-Basszus Emma szegényt egyedül hagytam a szobámba lehet már fenn van - csapta fejbe magát és már rohant is kifelé.
Nevetve visszafordultam a lányok felé akik méregetve figyeltek engem.
-Mi van? - kérdeztem.
-Semmi csak Louisnak barátnője van... - kezdte Dani.
-Aki nem a legkedvesebb fajta és, ha ezt az ölelést megtudja akkor juj lesz - folytatta Perrie.
Ezzel nem mondtak újat mivel már szerencsém volt megtapasztalni Eleanor Calder valódi énét.
-Lányok Louis csak a lányom apja semmi sincs köztünk, ha elhiszi Eleanor, ha nem sőt tőlem azt is hiheti, hogy kavarok Louissal, mert az se érdekel. Ha hülye akkor haljon meg - keltem ki magamból.
Nem kéne a halállal viccelődnöm, mert így se állok rózsásan.
-Csak vigyázz Eleanorral - mondta Dani.
-Ha meglátom kitépem a festett haját - mondtam mosolyogva.
-Ez a beszéd - mondta Perrie mosolyogva.
-Na, de most ha megbocsátotok felveszem az előző esti ruhám, mert nincs itt egy ruhám se - mondtam és megfogtam a széken található ruháim és azzal együtt elindultam a fürdőbe.
Mielőtt beléptem volna Dani szólalt meg.
-Biztos jól vagy?
-Jól leszek - nyeltem egy nagyot és beléptem a  fürdőbe.
Beálltam a tükör elő ahol egy szanaszét álló szőke hajú lány pillantott vissza akinek a szemei vörösek voltak és rosszabbul nézett ki, mint egy hulla. Hideg vízzel megmostam az arcom hát, ha letudok mosni minden gondot, bajt magamról. Nem sikerült.
Lekapkodtam magamról a tegnap esti pizsamám és beálltam a zuhanyzóba. Hideg vízzel kezdett el folyni a hátamra amitől megborzongtam. A hideg víz bejárat az egész testem és ezzel büntettem magam ami történt. Miattam. Minden miattam van.
Amikor már éreztem, hogy már szinte megfagyok kiléptem a zuhany kabinból és magam-köré fontam az egyik felakasztott törölközőt. Újra beálltam a tükör elé, de a látvány nem sokat változott. Kifésültem szőke hajam és amikor már jónak láttam - amikor már eléggé egyenes lett - visszahelyeztem a fésűmet a helyére. Ismét belenéztem a tükörképembe ami csak csóválta a fejét és azt vettem észre, hogy a hajam már nem egyenes. Ismét göndör. Nem nagyon érdekelt így felvettem a fehérneműm és a tegnapi öltözékem aztán úgy álltam vissza a tükör elé. Semmi még mindig a fejét csóválva. Még saját magam se szeret engem ez kegyetlenség.
Kimenekültem a fürdőből ahol ott várt két legjobb barátnőm már felöltözve. Ilyen lassú lennék?
-Minden rendben? - kérdezte Pezz.
-Igen - erőltettem magamra egy mosolyt. -Lemegyünk?
-Eleanor ma átjön - mondta Dani.
-Akkor én abba az időbe hazamegyek pár cuccomért - mondtam.
-Ja igen a fiúk örülnének főképp Louis örülne neki, ha Emmával ideköltöznétek - mosolygott Perrie. -Louis túlzottan összenőtt a lányával.
-Akkor tényleg haza kell mennem majd a cuccaimért, de csak pár holminkat hozom el arra az esetre, ha elkezdődne a turnéjuk mi meg akkor visszaköltözünk - mondtam.
-Nem jössz a turnéra? - lepődött meg Dani.
-Attól, mert Louis Emma apja nem fogok turnézgatni velük - vallottam be. -Fontosabb dolgaim vannak.
-Mik? - kérdezte Pezz.
-Az hosszú történet és nincs kedvem arról fecsegni - mondtam és kiviharoztam a  szobából.
Egyenesen leszaladtam a lépcsőn be a nappaliba ahol már mindenki fenn volt. Mosolyogva pillantottak rám és leültem közéjük a kanapéra amikor Liam elhúzott onnan.
-Hé mi van? - kérdeztem értetlenül.
-Jobban teszed, ha oda nem ülsz le - mondta Liam és mindenki bólogatott.
-Ja a pisis rész értem - csaptam a fejemre.
Felnevettem és leültem az egyik bab zsák fotelbe ahonnan, ha akarnák se tudnák felkelni. Az emeletről lejöttek még a lányok köztük Sophiaval is. Sophia egyből Liam ölébe kötött ki és elkezdték egymást falni. Danira pillantottam aki rosszallóan figyelte a két szerelmest. Sugárzik Daniból a féltékenység, de mégse tesz semmit csak magába szenved. Ha  még mindig kedveli Liamet akkor miért nem beszél vele? Nem értem Danit.
Hirtelen egy lányos mégis férfi sikításra lettem figyelmes.
-Ugye nem hallottam rosszul? - kérdeztem.
-Nem - mondta Louis. -Niall eteti Emmát vagyis csak próbálkozik mivel arra gondoltunk, hogy Niall az aki a legjobban ismeri a kaját így talán Ő rá tudná venni Emmát, hogy egyen, de úgy hallom, hogy neki se megy.
-Kit sajnállak? Niallt aki csődöt mondottan próbálkozik, vagy Emmát akit egy szőke kaja mániás zaklat? - kérdeztem nevetve.
-Megérdemlik egymást - legyintett Zayn mosolyogva.
-Ez meg igaz - mondtam egyetértően.
-Tévé - ugrott le Harry a tévé elé amit egyből be is kapcsolt.
Értetlenül néztünk egymásra és utána a göndör srácra aki izgatott kapcsolgassa a csatornákat. Ennek mi a baja? Bár Harryől beszélünk szóval inkább hagyjuk.
-Mi a bajod? - kérdezte Liam.
-Fogd be - kiabálta le Harry. -Niall! Mozi van!
-Haver utoljára akkor voltál ilyen amikor megjött a pornó filmed - mondta Zayn.
-Hé - mordult rá Harry.
-Ne itt beszéljük ki Harry szexuális életét - szólt bele nevetve Liam.
-Ami nincs neki azt nem is lehet - vigyorgott Zayn.
-Inkább meg se hallom mit makogsz Jawadd - mondta Harry. -Ja, hogy utálod, ha így hívnak bocsi csak ez a neved.
-Nyugi Zaynie - nyugtatta Perrie kedvesét.
-Inkább mond mi van - szólt bele Louis.
-Van egy interjúm - mosolygott Harry és rám nézett.
-Mi? - kerekedett ki a szemem.
-Kiírtam CDre az első interjúd és azt most meglessük - mosolygott tovább Harry.
-Legyen úgyis a fél világ már látta maximum itt fogok égni - nevetettem.
-Miről maradtam le? - lépett be a nappaliba Niall Emmával. -Vagyis miről maradtunk le?
-Add ide - vettem el tőle kislányomat. -Hiányoztál hercegnőm.
Emma édes kis pofiját elleptem apró puszikkal míg Ő mosolygott az ölembe és a kezével tanulmányozta az arcom. Napról napra egyre édesebb. És nem sokára 2 éves lesz az én kislányom. Két év. Két éve született meg ez az apró kislány amivel felborította az egész világomat. Szebbé tette a napjaimat.
-Hölgyeim és uraim Hannah Walkert láthatjátok - konferált fel Harry drámain és a tévé felé mutogatott.
-Csak a fejemet ne nézzétek - takartam el az arcom Emmával aki a karomba ficánkolt.
-Harry nem tudsz Hannah rák fejére közelíteni? - röhögött mellettem Niall.
-Kérsz te még ma ételt? - löktem oldalba aztán Emmát a magasba emeltem. -Gyerek van nálam nem bánthatsz!
-Most úgy fogod, mint az Oroszlánkirályba a majom fogja Simbát - mosolygott Liam.
-Most te egy majomhoz hasonlítottál? - fordultam Liam felé.
-Nem asszonyom - húzta meg magát és mindannyian nevetni kezdtünk.
Szerintem beletelt pár percbe mire abba hagytuk a nevetést és végre a totál gáz interjúra koncentráltunk. Persze a beszédem tökéletes volt csak mégis gáz volt be kell vallani. A fiúk és a lányok a végén felálltak és felém fordulva megtapsoltak miközben én magam elé tartottam Emmát és a hátába fúrtam a fejem. Persze közben mosolyogtam csak nem szeretek a középpontban lenni, mert nagyon könnyen zavarban hoznak és olyankor olyan a fejem, mintha festékbe mártottam volna.
Az interjú és a felesleges 10 perc után elmondtam a fiúknak, hogy haza megyek összeszedni pár cuccomat és Emmának is hozok pár ruhát és dolgot. Ne mondtak semmit csak mondták, hogy menjek. Én kijelentettem, hogy egy ideig itt lakok, de valójában Ők meg se kérdezték. Hm..
-Ha valami baja lesz abba a pár percbe amíg távol vagyok akkor egyikőtöknek sem lesz gyereke az garantálom - mondtam teljesen komolyan.
-Há nekem már van gyerekem - húzta ki magát Louis.
-De többé nem lesz és szerintem nem csak egy gyereket akartál - mondtam.
-Ha valami történik akkor egyből Louis lesz a hibás - mondta Liam.
-Remek gondolkodás - értett egyet vele Niall. -Fogjunk mindent az újdonsült apukára. Tetszik az ötlet!
-Biztos képesek vagytok pár percig vigyázni rá? Gondoljatok vissza az első alkalomra amikor egyedül voltatok Emmával - bizonytalanodtam el.
-Nyugalom azóta tanultunk egy-két dolgot - mondta Zayn.
-Remélem is - mondtam. -Telefon nálam van és Perrienél is lesz telefon meg Daninál is szóval, ha valami baj van...
-Ha valami baj van hívunk - fejezte be a mondatot Harry. -De nem lesz baj, de már el is mehetnétek, hogy hamarabb visszajöjjetek!
-Jól van na - mondtam. -Sziasz..
Nem tudtam befejezni a mondatot, mert a lányok kihúztak és a fiúk meg már kilöktek, hogy elinduljak már. Szóval elindultunk Dani kocsijával mivel Dani felajánlotta, hogy menjünk az Ő kocsijával amivel hamar ott vagyunk és nem kell majd cipelnem a holmimat se. Perrie beült hátra én meg az anyós ülésre, hogy eltudjam Daniellet navigálni a házhoz ahol a szüleimmel élek és ahova Emmát hazavittem.
Kisebb utca eltévedéssel odaértünk és egyből kipattantam a kocsiból. Nyolcszor kopogtam, de senki sem nyitott ajtót így a táskámból előkotortam az én kulcsom, és benyitottam a házban. Valószínűleg anyáék elmentek vásárolni. Felmentünk egyből a szobámba és míg én pakolgattam a táskába a ruháim Ők a képeket nézegették sőt megnézték Emma szobáját is.
-Olyan aranyos Emma szobája - mondta Pezz amikor visszajöttek a szobámba.
-Emlékszel arra a napra amikor apával festettük Emma szobáját én nagy pocakkal és apa meg az Ő nagy sör hasával - nevettem el magam amikor újra előugrottak a képek a fejembe.
-Ha egy ideig a fiúknál fogtok lakni akkor Emmának kell egy szoba - mosolygott Danielle. -Egy saját szoba hisz nem aludhat örökké Louissal kell neki egy kiságy.
-Ezt majd megbeszéljük a fiúkkal, de addig is Emmának is összepakol egy-két dolgot - mondtam és hát szaladtam egyből Emma szobájában.
Baba kék fal amit rózsaszín nyuszik díszítették. Imádtam Emma szobájának minden apró kis sarkát. Azokkal az átokvert nyuszikkal annyit szenvedtünk, de végül is aranyos nyuszikák lettek. Papír formával könnyű nyuszit festeni.
A táskámban még belepakoltam Emma holmiját is és a kedvenc plüsseit is beleértve. Főképp a régi, össze varrt plüss répáját amit anya már milliószor összevarrt szóval szerencsétlen plüss répa már csomó műtéten ment keresztül, de Emmát nem érdekelte, mert ez az egyetlen dolog van számára ami az apjáé volt így odavolt azért a répáért. Most már ismeri az apját így el is felejtette régi barátját, de azért elviszem neki.
Amire kész lettem a pakolással lentről hangokat hallottam. Megjöttek a szüleim.
Lerohantam a lépcsőn és majd nem el is estem az egyik felesleges játékba, de szerencsére épségbe leértem a lépcsőn és figyeltem szüleim döbbent arcát.
-Azt hittük már sose jössz haza - mosolygott anya és megölelt. -Hol a kis unokám?
Ja, hogy tájékoztatnom kéne Őket, hogy egy ideig a fiúknál fogunk lakni. Ez nem is jutott eszembe.
-És miért van nálad a nagy táska? - kérdezte apa.
-Emmának az apjánál a helye - mondtam ki ami már régóta nyilvánvaló volt csak sose akartam bevallani.
-Odaköltöztök? - kérdezte anya.
-Egy időre amíg el nem kezdődik a turné utána haza jövünk mivel a turnéra nem megyünk Emmával - mondtam.
-A kislányom rájött, hogy a gyereknek az apjára is szüksége van - mosolygott apa.
-Addig verted a fejemben amíg el nem hittem - kuncogtam és mögöttem megköszörülték a torkukat a lányok. -Jaj őket el is felejtettem. Ő itt Danielle Peazer és Perrie Edwards. Perrie, Dani Ők itt a szüleim.
-Sziasztok lányok - köszöntek anyuék.
Dani és Pezz rájuk mosolygott és biccentettek egyet. Na kik vannak most zavarban?
-Már mentek is? - kérdezte anya.
-Hát a fiúk vigyáznak Emmára szóval aha - mondtam mosolyogva.
-Akkor add át ezt a kis dobozkát Emmának - mondta anya és a kezembe nyomott egy rózsaszín dobozt amin egy masni díszelgett.
-És puszild agyon helyettünk és üzenjük neki, hogy boldog születésnapot - mosolygott apa.
Mi van? Elfelejtettem volna a saját lányom születésnapját? Mi?
Értetlenül néztem hol anyára, hol apára, hol az ajándékra és hol a lányokra. Ennyire rossz anya nem lehetek, hogy elfelejtem a saját kislányom születése napját hisz az volt életem legszebb napja.
Lerántottam a mellettem álló szekrényről a naptárt ahova nagy piros betűkkel oda volt írva, hogy "Emma 2. születésnapja" és be is volt karikázva. Úr isten elfelejtettem a saját lányom szülinapját. Milyen anya az ilyen? Borzalmasan érzem magam.
-Elfelejtetted? - simította meg a karom anya.
-Borzalmas anya vagyok tudom - szipogtam.
-Nem vagy borzalmas anya csak sok minden történt most és elfeledkeztél róla - mondta apa.
-És Emma úgy se fogja megtudni soha sem, de ha meg is tudja Ő se fog rád haragudni - mondta anya.
-És még van időnk, hogy felejthetetlen napot okozunk Emmának hisz ma 2 éves - jelent meg mellettem Perrie.
-Elugrunk pár helyre még és egy fergeteges napot csinálunk Emmának - jelent meg a másik oldalamon Dani.
-Rosszul mondtad - nyújtotta ki Pezz a nyelvét Danira mire Ő értetlenül nézett. -Az nem fergeteges nap lesz, hanem ferge - most figyelj - teges nap lesz.
-Mindegy - legyintett Dani.
-Barney Stinson nem ezt mondaná - mondta Pezz.
-De Ő nincs itt, hogy segítsen csodás meglepetést rendezni Emmának - mondta Danielle.
-Elindulunk még ma? - kérdeztem.
-Elindulunk most! További szép napot Walker szülők - vágtatott ki Perrie az ajtón sebesen.
-Ennek mi a baja? - kérdeztem nevetve.
-Kávé a hibás - mondta Dani. -De utána megyek, mert képes és betöri a kocsim ablakát. Örülök, hogy megismertem önöket!
Dani is kifutott a házból így egyedül maradtam a szüleimmel.
-Köszönöm szépen, hogy vagytok nekem - mondtam és éreztem, hogy a szemeim ismét megtelnek könnyekkel.
-Ezért vagyunk mi, hogy segítsünk neked - mondta apa.
-És hidd el, hogy remek anya vagy - mosolygott anya.
-Köszönök mindent és ígérem ezt a napot elmesélem Emmának, hogy az anyja önző módjára elfelejtette a szülinapját, de a nagyszülei emlékeztették rá - mondtam és a szüleim karjába borultam.
-Emma nem kívánhatna nálad jobb anyát - suttogta apa a fülembe. -De most már eredj és csalj mosolyt a lányod arcára!
-Sziasztok és köszönök még egyszer mindent - mondtam.
Még intettek egyet és apa adott egy löketett. Mai napon másodjára löknek ki a házból ez már egy új rekord. Épp amikor megfordultam akkor dudált Dani így azonnal a kocsihoz futottam és bepattantam hátra mivel Perrie ült előre most.
Az autó beindult és olyan gyorsan hajtottunk, hogy ha egy rendőr meglátott volna tuti, hogy a sitten kötünk ki. Szerencsére, hogy a városba már lassított Dani a tempón. Elsőként is egy cukrászdánál állt meg.
-Te maradj itt mi elhozzuk a tökéletes tortát - mosolygott Dani.
-Én miért nem láthatom? - kérdeztem.
-Mert nem szóval maradsz - adta ki a parancsot Perrie.
Dani és Perrie kiszállt az autóval így egyedül hagytak engem. Végig figyeltem ahogy belépnek a cukrászdába aztán utána előre néztem és a sok-sok boltot figyeltem. Vajon minek örülne Emma? Hisz még csak 2 éves bármit vesznek neki Ő örül, de mi az amihez ragaszkodna. Hirtelen a tekintettem levándorolt a kezembe lévő rózsaszín dobozkára amit Emma a nagyszüleitől fog kapni. Vajon Ők mit vehettek neki? Nem nézhettem meg, mert akkor elrontom ezt a csodaszép ajándék külsejét. Bármi is az Emma örülni fog neki.
Amire felnéztem Perrie ültbe az autóba míg Dani betette hátra a tortát.
-Annyit elárultok, hogy milyen ízű? - kérdeztem.
-Csoki - fordult hátra Perrie. -És Emmás torta.
Dani is bepattant a vezető ülésbe és mentünk is tovább. Perrie közben SMS-ezett gondolom Zaynnel és amikor az ismerős utcába haladtunk furcsán néztem Danira és Perriere.
-És az ajándék? - kérdeztem.
-Emmának az már ajándék, hogy az apjával és veled tölti - mosolygott a visszapillantó tükörbe Dani.
-És ott a torta - mosolygott Pezz.
Megálltunk az ideiglenes újdonsült otthonom előtt és amint leállt a motor kipattantam a kocsiból. Pezz hozta a tortát míg Dani hozta a táskám és én meg a rózsaszín titokzatos dobozkát. 
Vettem egy mély levegőt és a kezemet a kilincsre tettem. Pár másodpercet haboztam aztán benyitottam. A házba némaság fogadott. Olyan volt, mintha üres lenne a lakás pedig még se volt üres csak senki nem volt a nappaliba és a konyhába. Gondolom fenn vannak.
-Fiúk! - Ordította el magát Pezz. -Niall kaja!
A lépcső felől láb dobogásokat hallottunk és rögtön arra szegeztük a figyelmünket. Niall futott legelöl mögötte a többiek sétáltak le. Emma Zayn karjába volt.
-Hol a kaja? - kérdezte rögtön a szöszi.
-Ja kaját mondtam volna bocsi az nincs - mosolygott rá Perrie.
-Akkor az mi a kezedbe? Torta szagot érzek - indult meg Niall Pezz felé.
-Akkor valószínűleg Emma bekakilt azt érzed - emelte a magasba Pezz a dobozt.
-Na jó komolyan mi az a doboz és mi van a te kezedbe? - értetlenkedett Louis.
-Ma valakinek szülinapja van - kezdtem egy nagy mosollyal. -És annak a valakinek aki ma tölti a 2.életévét.
-Kétségkívül akkor Louisnak - szólt bele Zayn.
-Vicces vagy komolyan - forgatta meg a szemét Louis nevetve aztán felém fordult. -Emmának ma van a szülinapja?
-Szégyenlem bevallani, de még én magam is elfelejtettem - mondtam tanulmányozva a földet.
-Ez akkor remek - örült Harry és Zaynhez lépett aki tartotta a kislányt. -Boldog szülinapot kicsi Tomlinson!
-Remek alkalom - kornyikálni mondta Dani és felnyitotta Pezz kezébe lévő dobozkát.
Pezz és Dani bevitte a tortát a konyhába addig mi többiek a nappaliba gyűltünk össze. Emmát leültettük a kanapéra és amint megláttuk közelíteni a fedetlen tortát amin már égett a kettes gyertya és a tűzijáték elkezdtünk énekelni.

-Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudod. Másként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold. Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk. S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk - énekelte Dani és Perrie egyszerre.
-Boldog, boldog, boldog születésnapot. Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod - folytatták a fiúk és letérdeltek Emma elé.[írói megjegyzés: Halász Judit - Boldog születésnapot részlet]
A fiúk felálltak, hogy a lányok óvatosan Emma elé tartják a tortát. Egy répa alakú torta volt aminek volt keze, lába, szeme, mosolygós száma és nagy krumpli orra. Igazi kreatív torta!
Emma amint meglátta a tortáját egyből felkiáltott:
-Tojta! - Emma a hangja a világ legédesebb és legnyugtatóbb hang a világon.
A megilletődés utána Emma az egyik kis kezével letépte a répa nagy krumpli orrát és azt egyből meg is ette. Szerencsétlen répa már szagolni nem tud majd.
Leültem kislányom mellé és magamhoz húztam.
-Boldog szülinapot töpörtyű - nyomtam a fejére egy puszit. -És nagyon sajnálom!
A fiúk is leültek Emma köré és egyesével felköszöntötték a kis Tomlinsont. Mindenki így hívja és így belém is berögzült. Kis Tomlinson milyen édes kis becenév!
Niall nagy örömére felvágtuk a tortát és mindenki megkóstolhatta Emma tortáját persze előtte a szülinapos elfújta a tortát ami annyiból állt, hogy én meg Louis elfújtuk helyette.
Amikor mindenki eleget evett a tortából a maradékot elraktunk későbbre bár Niall elől eldugtunk, mert Ő szó szerint rácuppant a tortára alig tudtuk emlékeztetni rá, hogy ez nem az Ő tortája. A kicsi szülinapos kislány kézről kézre járt és millió puszit gyűjtött be mindenkitől.
-És mi van abba a dobozba? - bökött Louis a dohányzó asztalon pihenő rózsaszín dobozra. Tényleg el is feledkeztem róla.
-Jaj tényleg ez a kis doboz a szülinaposé - fogtam meg a dobozkát és Emmához emeltem. -Ezt a mama és a papa küldi neked picur, és Ők is boldog születésnapot kívánnak neked!
Emma mosolyogva fogta meg a dobozkát és a kezébe játszott vele. Párszor el is ejtette, mert a kis tenyerébe az a pici doboz nem fért el.
-Na gyere segítek, ha a szüleid épp emésztenek - guggolt le Liam Emma elé és feltépte neki a dobozkát aztán kinyitotta. -Ezt nem hiszem Emmának szánták.
-Miért? - néztem bele a dobozba és ott csak egy gyönyörű gyűrű volt. -Ez anya eljegyzési gyűrűje.
-Miért adták ezt a szüleid Emmának? - kérdezte Louis.
-Nem tudom, de van benne egy levél - mondtam.
-Akkor mire vársz nézd meg - mondta Zayn.
Kivettem a dobozból a levelet amire az én nevem és Emma neve volt rajta. Kibontottam a borítékot és elkezdtem olvasni.

"Drága kislányom és kis unokám,
Most gondolom te magad se érted mit keress a dobozban az én eljegyzési gyűrűm amit édesapádtól kaptam. Ez egészen egyszerű. Ez a gyűrű a családi ereklyénk és azt szeretem volna, ha a lányom kapja meg aki majd a lányának adja. Hát a terveim nem jöttek be! Emmának szánom ezt a gyűrűt, mert azt szeretném, ha ez az utolsó ajándéka lenne tőlem. Egy utolsó emlék ami hozzám köti. Sajnálom drágám neked szeretem volna előbb adni, de tudtam, hogy te sose fogadod el és szülinapod meg még messze van így ez az alkalom volt a legjobb. Szóval csak egyet kérek tőled: Neveld fel a lányod és add oda neki a gyűrűt ezzel a levéllel. Úgy szeresd ahogy én szerettelek téged és adj meg neki mindent ami kell! Amikor ezeket a sorokat olvasod akkor én épp a repülőn ülők apád mellette és rátok gondolok. Hiányozni fogsz drágám! 

Szeretettel,

Anya & Apa"

Tessék? Anya? Mi történt? Hova megy? Mi ez a levél?

A szememből akaratlanul is kicsordultak a könnyeim. Lecsúsztam a kanapéról és egyenes a térdemre estem. Nem ez nem lehet igaz. Nem mehetett el. Nem!

-Mi történt? - guggolt le mellém Louis.

-A szüleim... az anyám... - szipogtam.

-Shh ne mondj semmit - ölelt át.

A kezembe még mindig szorongattam a levelet miközben az arcomat Louis mellkasába fúrtam és így zokogtam.

-Hé ma Emma szülinapja van nincs sírás - guggolt le Perrie  és Dani is.

-Kell egy nem sírás szabály - mosolygott Niall.

Elhúzódtam Louistól és a felsőm ujjával megtöröltem a szemem, mert igazuk volt ennek a napnak tökéletesnek kell lennie.

-De a sírás jó azt mutatja, hogy érzel - erőltettem magamra egy könnyes mosolyt.

-Csak na ma sírj - mondta Harry. -Inkább ideje megmutatnunk neked valami.

-Mit? - kaptam fel a fejem.

-Fogd Emmát és kövess minket - mosolygott Louis.

Felemeltem Emmát és követettem Őket fel az emeletre. Szegény kislánynak fogalma sincs róla, hogy miért sírtam, de nem sírhatok többé. A mai nap Emmáé majd holnap foglalkozom ezzel, mert nem engedem el a szüleim. Őket nem.

Amikor felértünk az emeletre a vendég szoba mellette ajtó előtt álltunk meg.

-Ez ki szobája? Nem ismerem még a házat - érdeklődtem.

-Ebbe a szobában írtuk a dalokat, de már nem - kezdte Zayn.

Furán néztem a fiúkra míg Ők mosolyogtak.

-Hannah szeretnénk, ha nálunk laknál - jött elém Louis. -Szóval ide költöznél hozzánk Emmával?

Tényleg a fiúk meg se kérdezték tőlem ezt csak én rendelkeztem, mert a lányok elszólták magukat.
-Pont azért mentem haza dinkák - mosolyogtam rájuk. -De mi ez a szoba?
-Ez a szoba... - kezdte Liam. -Á nézd meg magad!
Benyitottam a szobába és gyönyörű gyerek szoba fogadott. Kisággyal, szekrényekkel és mindennel ami otthon volt megtalálható most itt van. És még a szoba fala is ugyanolyan volt. Baba kék fal rózsaszín nyuszikkal amik profibbak voltak, mint amit mi apuval kreáltunk, de az egész szoba ugyanolyan volt, mint az otthoni szoba. Nem hiszem el, hogy ezt mind ma hozták össze erre már biztos készültek 1-2 napja.
-Ezt, hogy csináltátok? - fordultam feléjük.
-Zayn remekel a festésbe - mondta Louis.
-Dehogy lett ugyanolyan a szoba? - kérdeztem.
-Fogalmunk sincs tényleg csak kitaláltuk és megcsináltuk - mondta Liam.
-Gyönyörű lett - mosolyogtam rájuk. -Köszönöm!
-És ma fejeztük be amíg távol voltatok csak megsúgom Perrie amikor SMS-ezett a kocsiba nekünk mondta, hogy mikor értek haza - mondta Niall.
-Várj ti is benne voltatok? - fordultam a lányok felé.
-Tanácsadóként igen. A bútorokat mi választottuk ki - mondta Dani.
-És szinte mindent mivel a fiúk csak festettek - mondta Perrie.
-Köszönöm ez csodálatos - mondtam és megöleltem mindegyiket.
Amikor elhúzódtunk mosolyogva néztem mindegyikre aztán fejbe emeltem Emmát a karomban.
-És neked tetszik Emma? - mosolyogtam kislányomra.
Emma tapsolni kezdett és csak mosolygott. Sejtettem, hogy tetszeni fog neki. Bár csak a szüleim is itt lennének Emma születésnapján.
Sóhajtottam és próbáltam nem arra gondolni most vajon hol vannak a szüleim. Nem ezen a napon nem szomorkodhatok, de tudnom kell mi folyik itt. Veszélyben a legjobb barátnőm és a szüleim meg fogják magukat, és elmennek. Mi van itt? Bolondok napja? Nem ez sajnos nem egy rossz tréfa ez a valóság. Bár csak egy rossz vicc lenne, de sajnos nem, mert én nem érdemlem meg a boldogságot erre már rájöttem.


Sziasztok bolondjaim!:)
Boldog születésnapot mindenkinek. Kedvességem meg van és nem kell tagadni, hogy nektek nem ma van a szülinapotok én tudom, hogy ma van mindenkinek kivéve nekem. :D
Még egy jó hír! Tavaszi szünet van wíííí.:) Emiatt még várható egy rész, vagy egy különkiadás még nem tudom mit hozok nektek a szünetre. Ez a rész viszont hosszú lett és sokat ültem rajta, hogy most vajon mit is kéne írni és ez lett. Emma születésnapja! Én még mindig Emma team vagyok szóval így olvassátok. Ki a legcukibb? Emma. Ki a legjobb szereplő? Emma. Csak Emma. :D
Remélem tetszett a rész és hagyj ám magad után valami nyomott, hogy tudjam, hogy érdemes írnom!:)

U.i.: Új fejléc! És a szereplő képei közt megjelent Emma Tomlinson! A fejlécet köszönöm Mesi és a részben a segítséget is köszi.:))<3