Season 2 Chapter 10 - Az esküvőn történt

Bruno Mars - Just The Way You Are

Szakítani akartam Eleanor-ral hisz ez lett volna a helyes, de mikor Hannah felkelt és a képembe mondta semmire se emlékszik főleg nem arra, hogy megcsókolt így rájöttem minden tökéletes ahogy van. Jobb ez így, hogy nem emlékszik hisz lehet, hogy összeköt minket egy közös gyerek, de attól még nem kötelezhetjük arra magunkat, hogy legyünk együtt hisz mi van akkor, ha nem jó ötlet? Ismét szakítunk és az nem tenne jót Emmának se! Szar dolog, de most már gondolnom kell egy másik életre is akinek szintén vannak érzései. A legjobb megoldás, ha Eleanor-ral maradok és eltitkolóm előle az összes elcsattanó csókot ami történt köztem és Hannah közt, és már csak annyit tudok megígérni, hogy többé nem fordul elő, mert nem is. Nem csalhatom meg Eleanor-t hisz Ő egy nagyszerű lány örülhetek neki, hogy velem van és szeret. Nem érdemli meg. És én se érdemlem meg Őt, ha már itt tartunk.
-Jó reggelt szerelmem - rebegteti szemeit miközben a mellkasomon fekszik és hirtelen felnéz rám gyönyörű barna szemeivel. -Hogy aludtál? - Kérdezi mosolyogva miközben mellkasomat hinti be apró csókokkal amire az éjszaka emlékei sorakoznak fel a szemem előtt.
-Jól, mert mellettem vagy - karoltam át és egy puszit nyomtam a homlokára.
-Mindig melletted leszek - mosolygott rám és átkarolt míg én szorosan tartottam a karjaimba.
Egy percre hunytam le a szemem mikor az ajtó nyikorogni kezdett és már küldtem volna el a fenébe a zavaró tényezőt, de az ajtóba a kislányom állt kócos hajjal és pizsamába.
-Mi a baj prücsök? - ültem fel rá mosolyogva miközben Eleanor is felült.
Közelebb jött az ágyhoz és felült rá aztán az ölembe mászott, és a kis fejét a mellkasomra hajtotta.
-Elmennek - mondta szipogva miközben a kis fejét a mellkasomba fúrta.
-Kicsoda? - emeltem meg a buksiját az állánál fogva.
-Zayn bácsi és Perrie néni - mondta szomorúan.
-Csak nászútra mennek prücsök - mosolyogtam rá. -Visszajönnek és hoznak neked ajándékot ám - folytatta mire a szemei felcsillantak az ajándék szó hallatán és kiugrott az ölemből.
-Ajándék - szaladt ki a szobából kiabálva mire az arcomra elterült egy mosoly.
Eleanor-ra néztem aki a párnáknak dőlt miközben a kezeit összefonta a mellkasán és csak úgy bámulta az éjjeli szekrényem.
-Valami baj van szerelmem? - kérdeztem mikor hirtelen rám nézett összezavarodott arc kifejezéssel.
-Á semmi csak egy közös képünk sincs - bökött az éjjeli szekrényem felé ahol Emmával vagyok a képen. -Mielőtt megismerted egy csomó képünk volt a szobádba azóta ezek eltűntek és már csak a fiúkkal van képed a szobába meg a lányoddal és még a lányod anyjáról is van egy képed kinn. Elvileg én vagyok a barátnőd Lou szóval rohadtul nem értem hol vannak a képeink - mondta miközben elgondolkoztam azokon amiket mondott. -Mi változott meg azóta? - tette fel a kérdését keservesen mire csak meredtem magam elé aztán ránéztem a gyönyörű arcára ami kétségbeesést tükrözött aztán a szekrény felé néztem ahol egy közös képen volt Hannah-val és Emmával emlékszem az Emma szülinapján készült. A szemem újra visszatért Eleanor várakozó tekintetére aki még mindig várta a válaszom, de nem tudom mi lenne erre a legjobb válasz, ha azt mondom amit a szívem szerint akarok akkor azzal megbántom Eleanor-t és elárulóm azokat a csókokat amik elcsattantak köztem és Hannah közt amit próbálok elkerülni.
Közelebb férkőztem Eleanor-hoz mire Ő is feljebb ült így egy kezemmel megsimítottam az arcát miközben a pillantásunk egyszer se szűnt meg és a következő pillanatban ajkaimat ajkaira illesztettem. Akármi is történt köztünk Hannah-val nem lehetünk már együtt és Eleanor meg tökéletes annyira, hogy nem is érdemlem meg, Ő túl jó, de mégis velem van és szeret. Vagyis remélem szeret.
-Akkor? - kérdezte mikor elhúzódott tőlem mire az arcomra egy mosoly terült szét. Az éjjeli szekrényem felé nyújtózkodtam ahol egy kép volt rólam és Hannah-ről egy nagyon régi kép, de nem azt vettem ki, hanem az alatta lévőt amin Eleanor-ral vagyok és utána egyből becsaptam a fiókot és felültem ismét.
-Csak te vagy nekem - mosolyogtam rá miközben felmutattam a képünket ami már ősrégi, de az örök kedvencem.
-Borzalmas ez a képünk - kuncogott aztán közelebb hajolt hozzám, hogy megcsókoljon viszont csak egy puszit nyomott a számra. -De szeretlek - mosolygott rám és most az arcomra hintett egy édes puszit.
-Kéne egy új kép kettőnkről - vetettem fel az ötletet mosolyogva mire felcsillant a szeme és már bólogatott is.
-Most - pattant ki az ágyból és megragadta a ruháit, és a fürdőszoba felé rohant.
-Később is ráérne - kiabáltam utána nevetve.
-Nem - kiáltott ki mire csak megráztam a fejem mosolyogva és a képünkre néztem olyan fiatalok voltunk, ez a megismerkedésünkkor készült ekkor még fogalmam sem volt, hogy a világon él egy kislány aki az én lányom. Ekkora még nem tudtam, hogy Hannah a volt barátnőm teherbe esett tőlem és titkolja a közös gyermekünket. Ekkora még egy tudatlan pöcs voltam.
Az  éjjeli szekrényre helyeztem a képet pont az ágy felé nézve, hogy mikor felkelek arra emlékezzek, hogy Eleanor-t választottam, mert így a helyes nekem is és a többieknek is. A fiókot ismét kihúztam ahol egy másik közös kép bujkált, de azon Hannah-val voltam amikor még együtt voltunk, boldogok voltunk és még fiatalabbak voltunk. Ekkor még fogalmunk se volt, hogy egyszer véget ér a kapcsolatunk és ekkor még egyikünk se tudta, hogy szerelmünkből születni fog egy kisbaba. Minden más volt ezen a képen. Még banda se létezett a képen azt se tudtam ki az a Zayn Malik, vagy Liam Payne, vagy Harry Styles illetve Niall Horan. Ha meg lehetne változtatni valamit semmit se változtatnék meg, mert ha nem így történt volna minden akkor most nem lennénk így itt. Együtt mégis is külön egy gyönyörű kislánnyal a nyakunkon.
A képet a párnám alá helyeztem és én is felálltam az ágyról, de én csak magamra kaptam egy fehér egyszerű pólót és a szokásos fekete nadrágomat aztán a tükörbe beálltam és beletúrtam kócos barna hajamba, de csak a kezemmel kicsit megigazítottam és ennyi. Amikor a fürdő felé fordultam akkor libbent ki az ajtón Eleanor mosolyogva.
-Azt hittem egy óráig készülődsz - mosolyogtam rá és közelebb léptem felé.
-Louis - kezdett bele mosolyogva aztán a szájára tette a kezét mire kérdően néztem rá. -Gyerekünk lesz - mondta mosolyogva mire arcomról lefagyott a mosoly és hirtelen az ajtó felé néztem ami éppen akkor csapódott be. -Ez ki volt? - szólalt meg Eleanor mire ismét ránéztem és hang nélkül megráztam a fejem. Mit mondott Eleanor? Tessék? Mi van? Nekem már van egy gyermekem az Emma és most még egy? Nem, ez teljesen képtelenség hisz használtam gumit mindig.Ez nem igaz! -Louis hallottad amit mondtam? - kérdezte ismét mosolyogva Eleanor mire hátrébb húzódtam és a fejemet ráztam.
-Ez nem igaz, ez nem lehet - ráztam a fejemet miközben csak lépdeltem tovább mikor az ágyba ütköztem és leültem. -Ez, hogy lehet? - kérdeztem szinte magamtól miközben mellettem az ágy behorpadt szóval leült mellém.
-Ugye Jay elmesélte neked, hogy van a gyermeknemzés? Vagy még mindig a gólya mesét tudod? - kérdezte viccesen Eleanor mire ránéztem egy komolyan fejjel ez most nem igazán vicces.
-Eleanor használtunk gumit - vágtam rá.
-A gumi csak 90%-ba használ - vágta rá mire még jobban meglepődtem. -Ugye ezt tudtad? - kérdezte mire a fejemet ráztam. Mi a francért nem írják rá a rohadt dobozra? -Rá van írva - mondta mire még jobban ledöbbentem oh szóval nekem kéne olvasnom.
-Baszki - temettem az arcomat a kezeim közé.
-Nem örülsz - szólalt meg Eleanor csalódottan.
-Oh, dehogynem örülök El - emelkedtem fel miközben felé fordultam mire rám nézett szomorú arccal és csak a fejét rázogatta. -Örülök neki - fogtam meg mindkét kezemmel az arcát és az orrára egy puszit hintettem. -Csak meglepett a hír - mosolyogtam rá bár az igazság szerint nagyon meglepett. Mi a szart kezdek én két gyerekkel? Komolyan sose tanulok?
-De még nem biztos ma elmegyek orvoshoz - mondta mosolyogva mire bólintottam.
-Akarod, hogy elkísérjelek? - kérdeztem mosolyogva.
-Nem - vágta rá gyorsan mire oldalra billentettem a fejem. -Egyedül szeretnék ezen túlesni - magyarázta meg mire csak mosolyogva bólintottam.
-És mikor mész? - tűrtem el a füle mögül egyik hajtincsét mosolyogva mire hirtelen felpattant. -Szóval most - nevettem fel mire megragadta táskáját és lehajolt, hogy egy puszit nyomjon ajkaimra.
-Bocsi, de nagyon kíváncsi vagyok - mondta mosolyogva mire bólintottam.
-Siess és remélem jó hírekkel jössz - mondtam mosolyogva mire intett és kifutott a szobámból. Vagyis remélem annyira jó hír lesz, hogy mégse jön a következő generációm. Komolyan van olyan férfi aki nem tud gyereket csinálni, de engem a sors virgonc kis spermákkal áldott meg a sors amik minden adódó alkalmat megragadnak, úgy néz ki az enyémek életképesek a legnagyobb bánatomra.
Megráztam a fejem és felálltam az ágyról, és az ajtó felé igyekeztem ahonnan egyből kiléptem, hogy lesétáljak a lépcsőn a nappaliba ahol éppen még mindig a búcsúzkodás ment úgy néz ki nem annyira sietősek.
-Azt hittem már rég elmentettek és a kocsiba dolgoztok - léptem le az utolsó lépcső fokon mosolyogva miközben Zayn a lányomat tartotta.
-Ennyire utálsz minket Tomlinson? - tette a csípőre a kezeit Pezz.
-Nem, csak jobban szeretem, ha te az ajtón túl vagy, de Zayn maradhat - vágtam vissza Perrie-nek mire a vállamba ütött. -Vicc volt - emeltem meg a kezeimet mosolyogva.
-Az öklöm is - mosolygott vissza Pezza.
-Egy állatott vettél el Zaynie - veregettem meg legjobb barátom vállát mire csak büszkén mosolygott és megigazította  a kezében Emmát.
-Louis a lányod lecserélt amúgy - szólalt meg mögülem Lex mosolyogva aki Harry mellett állt. Úristen egymás mellett állnak és nem ölik meg egymást most ugye álmodom?
-Már mióta rá van cuppanva Zayn-re - helyeselt mosolyogva Hazza.
Zayn-re néztem aki csak megvonta a vállát mosolyogva aztán megütögettem kislányom vállát mire rám nézett és kitártam a karjaim mire megrázta a fejét és visszabújt Zayn-hez.
-Elloptad a lányom - mutogattam felháborodva Zayn felé.
-Bocsi haver imád engem - mosolygott Zayn.
-Engem kell imádnia belőlem lett - mutogattam magamra duzzogva mire Emma felém fordult és egy huncut mosoly jelent meg a kislány arcán.
-Apuci - szólított meg Emma mire körbetekintettem és magamra mutogattam jelezve, hogy engem hív így, mert én vagyok az apucija és nem más. -Te vagy az én hősöm, de Zayn bácsi és Perrie néni elmegy - magyarázta el édesen Emma mire beleegyezve bólintottam mire Emma kis kezével intett nekem és közelebb mentem hozzá, hogy az arcomra egy nagy cuppanós puszit nyomjon.
-Imádlak prücsök - mosolyogtam rá és a homlokára egy puszit nyomtam.
-Én is apuci, de ha most nem haragszol Zayn bácsi nyakán fogok lógni - kuncogott mire bólintottam mosolyogva és ismét legjobb barátom nyakán pihent a kis fejecskéje. Zayn szorosan tartotta Emmát miközben szőke haját simogatta és arrébb álltam, hogy Perrie is kellően elbúcsúzzon a kis apróságtól. Lehet féltékeny fickó vagyok, mert a lányom most nem engem ölel, de örülök, hogy Emma ennyire kötődik a fiúkhoz és a fiúk is ennyire szeretik az én kislányomat.
Miután Zayn és Perrie kellően elbúcsúzott a szőkeségtől Zayn átadta Lexy-nek a kislányt és mi többiek is elbúcsúztunk tőlük vagyis egyedül én mivel csak én maradtam ki a sorból.
-Aztán okosan gyerekek - mondtam mosolyogva mire Zayn meglökött. -Perrie vigyázz a fiamra - játszottam el Pezz-nek az apa figurát mire nevetve hasba vágott. -Zayn vigyázz az én kislányomra - fordultam nyögdécselve Zayn felé és próbáltam folytatni azt amit elkezdtem, de Pezz ökle keményen beletalált a hasamba. Zayn nevetve vállon veregetett mire felegyenesedtem és  mérgesen pillantottam Perrie-re aztán összeborzoltam a haját, és mikor újra lecsapott volna én az ajtó felé kezdtem el lökdösni Őket. -Jó utat és Pezz tudod csak kedvesen - mosolyogtam rájuk miközben mindkettőt kilöktem az ajtón.
-Gyáva nyúl vagy Tomlinson - hallottam meg Pezz kiabálást és Zayn nevetését.
-Sziasztok - kiabálta ki szomorúan Emma és a fejét Lex nyakába hajtotta. A gerle pár még visszakiabált Emmának mire a kislány arca felragyogott és mivel megígérték neki, hogy amint odaérnek hívnak nyugodt szívvel hagyta el Lexy-t és rángatta magával Harry-t és Niall-t játszani.
-Theo, Lux hol van? - nyafogott Harry miközben felkapta Emmát és a hónalja alá gyűrte.
-Összevesztem velük - vonta meg a vállát.
-Miért? - hajolt le Niall, hogy egy vonalba legyen Emmával míg Harry fenékbe billentette Niallert. -Harry hagyd a kerek popóm - nyavalygott Niall mire Harry feltette védekezésképen a kezét míg belőlünk egyszerre tört ki a nevetést aztán abbahagytuk mikor Emma sikoltott fel, hogy mesélni szeretne.
-Szerintük a kutyáim nem lehetnek dinók pedig nagyon is dinó alakjuk van így most bemutatom nekik mennyire dinósak a kutyáim, de ahhoz kell két segéd akik dinó idomárok lesznek - mesélte Emma miközben hol felnézett Harry-re, hol Niall-ra pislogott.
-Cirkuszi show na erre kíváncsi vagyok ezt felveszem Pezz-nek is - nevetett fel hangosan Lex és már húzta is elő a telefonját. -Remélem idétlen jelmezbe is lesztek úgy izgalmasabb - állította be a telefonján a kameráját mosolyogva miközben gondolom a fejébe lejátszódott a jelenet.
-Szóval az udvarra - emelte fel a kezét Emma egyenesen miközben az arcáról levakarhatatlan volt a vigyorra. A két idióta menetelve elindult miközben valami katona nótát is énekeltek míg Lex utánuk szaladt visítva.
Liam barátomra néztem aki nagyon elgondolkozott valamin mire a kezemet a vállára tettem, de Ő szinte kiugrott a bőréből.
-Ne félj Liam csak én vagyok Louis ne aggódj - nevettem miközben Ő megforgatta a szemeit.
-Nem hiszem, hogy te és az aggodalom összefér egy mondatba - válaszolt egy fél oldalasa mosollyal.
-Miről beszélsz te? - kérdeztem rá hisz miért ne férnék össze az aggodalom szóval szerintem totálisan összeillek vele.
-Eleanor terhes? - kérdezte mire a szemeim kikerekedtek és csak azon agyaltam, hogy hogyan tud rá jönni ilyen gyorsan a baklövéseimre ehhez szinte már tehetség kell.
-Te tudtad, hogy az óvszer csak 90%-ba segít? - tettem fel a számomra érdekes kérdést, mert ez engem érdekelt és addig is kerülöm a másik kérdést amiről nem igen akarok beszélni.
-Igen Louis, tudtam. Miért te nem? - kérdezte mire egyértelműen elmosolyodtam. Honnan a francból tudja ezt mindenki és miért nem szóltak? Jó persze Ők elolvasták azt a szar dobozt, de komolyan kinek van kedve olvasni miközben épp egy menetre készül?
-Persze, hogy tudtam Liam ne légy nevetséges - nevettem fel erőltettem mire rám nézett egy amolyan "komolyan mondod?" nézéssel ami totál idegesítő. -Na jó nem tudtam, de te is tudod, hogy az olvasás nem az én műfajom főleg az efféle olvasás meg különben is, ha elolvastam volna nem lenne Emma se szóval érted mire akarok kilyukadni remélem, mert én nem - bólogattam, mint egy idióta mosolyogva míg Liam felvette a szokásos póker arcát.
-Louis emlékszel mi történt az esküvőn? - tette a kezeit a vállamra mire összehúzott szemöldökkel ránéztem.
-Persze, hogy emlékszem táncoltunk, ittunk, elraboltuk a súlyos menyasszonyt, megint táncoltunk és ettünk is azért ne higgy alkoholistának - soroltam fel neki mosolyogva a tegnapi napot mire csak a fejét rázta. -Liam te alig ittál neked erre emlékezned kellett volna, vagy emlékezetkiesésed van csak nem vad estén vagy túl haver? - kérdeztem poénkodva mire a fejét a kezei közé temette. Teljesen kikészítettem szegényt, de mit tehetek arról, ha ilyen bugyuta kérdései vannak.
-Jó akkor segítek - emelte meg a fejét miközben egy nagyot sóhajtott. -Késő volt már a kicsik a székeken aludtak, de még mindig táncoltunk és te meg Hannah eléggé jól táncoltatok - szépített Liam, de nekem erről fogalmam sincs. Azt tudom, hogy Emma hajnali 4 kor feladta és a lábamra döntötte kis fejét, és úgy aludt el, de az a tánc nem rémlik.
-Nem értem hova akarsz kilyukadni Payno - ráztam meg a fejem, mert arra emlékszek, hogy Hannah-val táncoltam sőt sokszor táncoltam vele az este folyamán, de abba nem hiszem, hogy lett volna valami baj.
-Gondold végig mit csináltál hajnali 4 után - mondta Liam mire elgondolkoztam azon, hogy abba az időbe pontosan mi is volt, de igazából nem mindig  tudtam az időt főleg akkor nem mikor táncoltam. -Jó inkább gondold végig mit csináltál a lagzi vége felé - amikor meglátta Liam rajta, hogy próbálok erősen gondolkozni rájött, hogy a számokkal nem állok hadilábon így helyesbített. Leültem a kanapé karfájára és végig gondoltam az esküvőt az elejétől a végig mire megakadt a fejembe a lemez az esküvő végénél. Ott, mintha lenne valami.

"Épp a nem tudom hányadik körünket ittuk a fiúkkal miközben az idősek épp nagyon ropták egy pörgősebb számra. Remélem én is így fogok táncolni 40 éves koromban, mint Ők bár most se tudok táncolni szóval nem tudom mit akarok elérni a tánc tudásommal idős koromban addigra talán még megjavulhat a tánctudásom, vagy nem. Vagy kettő között valamelyik. 
-Louis mióta is? - térített vissza a gondolatban Zayn mire érdeklődve néztem barátom felé. -Mikor szívtál utódjára cigit? Egy hónapja? - igaz, hogy Emma miatt próbálom kerülni a káros anyagot, de az a 1 hónap túl sok. Inkább két napot tippelnék, de még az is sok hisz bármennyire is kerülőm kislányom miatt nekem szükségem van rá így minden reggel korán kisettenkedem a kertben és ott elszívok egy napra elegendőt. 
-Louis egy hónapja cigarettázót? Ez nem hiszem el - rázta a fejét hevesen göndör barátom.
-Ne is hidd, mert nem bírom ki túlzottan vonzz a káros szenvedély - vontam meg a vállam hanyagul míg ismét lecsurgattam a torkomon a pia tartalmát aztán az asztalra helyeztem. -Na mentem ellopok pár táncmozdulatot az idősektől - intettem a srácoknak és elindultam a parkett felé táncolva mikor épp egy szőke hajzuhatagba botlottam. -A sors akartja, hogy táncoljunk - ragadtam vigyorogva a karját és húztam a parkett közepére míg Ő unottan csak megforgatta a szemeit, de láttam a szája sarkába azt a édes mosolyát.
-Jó kedved van - állapította meg percekkel később mire csak felvontam a szemöldököm. -Csak azért mondom, mert előbb láttam, hogy idegesen szívod azt a mérget - magyarázta meg mire oldalra billentettem a fejem. Mi van kukkol? -Nem mintha őrülten lesném minden lépésed csak pont a mosdóból jöttem és láttalak kinn egyedül miközben szívod a szál cigarettád aztán megláttam ahogy Eleanor idegesen ül az asztalnál szomorúan - mondta miközben a lábunkat figyelte amin elmosolyodtam még mindig rohadtul zavarba van, ha beszél velem és ez olyan édes. 
-Nem vesztünk össze - mondtam mire felnézett rám és most Ő döntötte oldalra gyönyörű szép buksiját. -Csak haza akar menni, mert fáradt, de én még bulizni akarok a barátaimmal - folytattam, de közben hirtelen megpörgettem ami neki jött meglepetésképen hisz mikor a mellkasomnak csapódott kezei automatikusan a nyakam köré fonódtak és arcunk között csak pár centi távolság volt. Szaggatottan vette a levegőt és lehet az alkohol miatt, de mikor ajkaira tévedt pillantásom csak azon járt az eszem, hogy most azonnal megcsókoljam, de mégse lehet hisz ezt az egész jelenetet mindenki látja köztük Eleanor is és, ha meglátná, hogy megcsókolóm rádöbbenne, hogy megcsalom amit szeretnék nagy ívben elkerülni, de annyira vonzz az a ártatlan ajka amit évekig magaménak birtokoltam. 
-Louis - suttogta mire csak bólintottam és elhúzódtunk egymástól, és ránéztem kedvesemre aki éppen Liam-el beszélgetett míg Liam rám nézett egy jelentős pillantással aztán visszafordultam a szőkeség felé aki már kezdte unni az ácsorgást, de én gyorsan a karja után kaptam és elkezdtem kifelé húzni a teremből. Mikor kiértünk megragadtam a csípőjét míg Ő ösztönösen a karjait a nyakam körül összefonta és érdeklődve pislogott rám. -Mit csinálsz? - kérdezte mire mosolyogva megvontam a vállam és még közelebb húztam magamhoz, hogy újra érezzem lélegzését és a torkába dobogó szívverését. 
-Táncolunk. Miért minek látszik? Nem adóbevallást írunk - játszottam a hülyét amire felnevetett olyan édes mikor nevet. -Bár tudod mit akarok csinálni? - kérdeztem mikor értetlenül nézett rám és ismét közelítettem ajkaim felé mire az Ő szemei teljesen kikerekedtek, de meguntam a lassított felvételű dolgokat így egyből lecsaptam telt ajkaira , hogy előbb megtudja mit is akarok én nagyon. Lehet, hogy Ő már nem érez irántam semmit, de azért nem tudja letagadni, hogy nem akarta ezt a csókot, mert egy percig se habozott egyből engedte a bejutását, hogy ismét felfedezem nyelvemmel minden kis zegét-zugát. Kezeim lejjebb vándoroltak formás kis fenekére amibe rögtön belemarkoltam és a fenekét kicsit megemeltem, hogy lábait a derekam köré csavarja aztán a falnak döntöttem és szám lejjebb vándorolt a nyakára miközben Ő szeretettel markolászta jól belőtt hajamba, de rohadtul nem bántam. Miközben behintettem apró kis csókokkal nyakát Ő megszabadított az ingem gombjaitól, de elég kis türelmetlen hisz hallottam a földön koppanni pár gombot. Épp elkezdtem volna szívni a nyakát amikor egy török köszörülésre lettünk figyelmesek. Oh bassza meg!
Rögtön letettem Hannah-t és támadónk felé néztem, de csak Liam és Danielle volt az karba tett kézzel. 
-Mi az ördögöt csináltok? - akadt ki először Liam aztán Dani a vállára tette a kezeit, de Ő csak leverte onnan. -Bárki megláthatott volna titeket mondjuk Eleanor aki a barátnőd Lou tudod barna haja van és barna szeme - szegezte felém szavait és most ért a felismerés, hogy mit is csináltunk és mit is csináltunk majdnem. Így is már szörnyű embernek érzem magam hisz már nem egyszer csókoltam meg Hannah-t ami szintén megcsalással egyenlő, de most majdnem meg is történt az a ominózus dolog ami tripla megcsalással érvényesül. Nem tehetem ezt meg pont Eleanor-ral, Ő nem érdemli meg és fogalmam sincs mi ez ami köztem van Hannah-val egyszerűen vonzzuk egymást, mint egy mágnes. 
-Azt hiszem megkeressem Eleanor-t - szólaltam meg és már kerültem is volna ki Danielle-t, de Ő megállított és az ingemre mutatott. -Hupsz - álltam vissza a helyemre és elkezdtem visszagombolni viszont egy-kettő párnak hiányzott a gombja. 
-Bocsi a gombért - szólal meg nagyon halkan Hannah a földet becserkészve. 
-Ugyan már ez egy ócska ingen - legyintettem a kezemmel rá mosolyogva mire összeakadt a tekintettünk, de ezt szintén Liam szakította meg olyan ünneprontó bár mondjuk most a zakója tehet mindenről. -Liam rohadt kedves vagy, de nem fázok - vigyorogtam rá mire homlokon csapot. 
-Idióta vedd fel ezt és nem tűnik fel neki - forgatta meg a szemeit Liam.
Miután felvettem Liam zakóját ami ugyanolyan, mint az enyém még egy jelentős pillantás vetettem a szőke lányra aztán egy nagyot sóhajtva - amit még az Antarktiszon is lehetett hallani - visszasétáltam a terembe és egyből Eleanor felé bicegtem aki épp táncolt így táncolva közelítettem meg, hogy tánc közben beszélgessünk egy kicsit."

Elfelejtettem azt a kis aprócska részletet a tegnapból mikor majdnem megtörtént a kis afférom a lányom anyával miféle egy szerencsétlen idióta vagyok. Viszont így visszaemlékezve arra is pontosan emlékszem, hogy mikor mentem Eleanor-hoz elakartam neki mondani mindent helyette nem igen sikerült és megtörtént a másféle afférom, egy másik lánnyal. Talán, ha akkor Eleanor-nak kitálaltam volna, vagy valami akkor most már nem lennék vele együtt, vagy igen hisz a gyerekemet várja és különben is szeretem az ami Hannah-val és velem van az csak egy kis vonzalom, de hamar elmúlik remélem.
-Leesett? A képedből ítélve igen - szólított vissza a valóságba Liam.
-Mit csináljak most? - néztem rá reménykedve, hogy tud e valami jót tanácsolni erre az egész nyomorult helyzetre.
-Nézd, ha Eleanor tényleg terhes akkor is tudnia kell az igazat - mondta mire bólintottam, de még láttam rajta nem fejezi be. -És az egészbe csak Hannah szenved aki nem érdemli meg -  Liam-nak igaza van és, ha Hannah volt az aki fent előbb betört hozzánk akkor már azt is tudja, hogy Eleanor terhes.
-Beszélnem kell vele - vágtam rá mire bólintott.
-Okosan Tommo - veregette meg a vállam. -Ne csináld fel, mert annyi gyereket nem tudunk eltartani - mosolygott rám mire csak megforgattam a szemem és az emelet felé vettem az irányt. A lépcsőn szélsebesen felfutottam aztán Hannah ajtajához értem. Percekig haboztam aztán a levegőt kifújva bekopogtam és miután hallottam, hogy szabad megragadtam a kilincset és óvatosan lenyomtam, hogy az ajtó kitárjon előttem. Danielle az ágyon ült törökülésbe míg Hannah feje volt az ölébe, de mikor meglátott felegyenesedett és láttam vörösen felduzzadt szemeit. Sírt. Talán érezz valamit irántam? Hirtelen a bátya pattant fel az ágy másik feléről mire Hannah ránézett és morgolódva visszaült szóval George már nem a puszi pajtásom. Azt hiszem a nap végére egyetlen egy Walker se lesz a puszi pajtim.
-Te? - fordult felém Hannah, de nagyon halkan szólalt meg így én se tudtam, hogy most ezt beképzelem, vagy tényleg Őt hallom.
-Én - tártam szét a karom és tettem egy lépést beljebb.

~Hannah Walker szemszöge~

Ha Eleanor fülébe jut az a dolog ami történt köztem és Louis közt esküvőn azt hiszem jobban tehetem, hogy elásom magamat a bosszúja elől hisz az nem kis dolog, de nem is nagy dolog úgy belegondolva hisz nem történt meg az a bizonyos dolog csak majdnem ami nem egyenlő a megtörténttel. Nem is értem valójában miért sírom ki a lelkem Danielle-nak és a bátyámnak... oh ja igen már tudom hisz drága barátnőm az előbb világosított fel egy komoly dologról ami a Louis iránt szerelmem, és a legrosszabb még az én édes bátyám is egyetértett azokkal a bizonylatokkal és belegondolva tökéletesen igazuk van. Elsőnek nem hittem nekik, de mikor feltépték a sebeimet a helyéről a hülye tényekkel akkor bizonyosodtam meg mindenről. Danielle elmondta, hogy részegen csak Louis-t említettem és mikor hazacipeltek felszaladtam - már amennyire tudtam - a szobájában és elvileg megcsókoltam, de többet nem igazán tudnak hisz mikor utánam szaladtak csak eddig látták a jelenetet igaz Lexy tovább akarta nézi Dani elmondása szerint, de elráncigálták azt hiszem legjobb barátnőm durván szex hiányos, de kit álltatok én is. Szólva miközben feltépődtek a régi sebeim amiket az érzelmeim pontos nevei rájöttem ez nem szimplán olyan vonzalom amilyen két szülő között szokott lenni, hanem ez a szerelem. Én még mindig szerelmes vagyok Louis-ba menthetetlenül! Magamba bevallottam, de mikor kiakartam mondani Louis-nak is akkor épp kiderült, hogy a drágalátos boszorkánya áldott állapotban van amin annyira kiborultam, hogy már fél órája biztos Danielle és George próbál vigasztalni. Na igen emiatt áztatom az egereimet.   

Az ajtó nyikorgására lettünk figyelmesek ahol az a személy állt akire most rohadtul nem vagyok kíváncsi, dehogy lássa minden rendben felemelkedtem és megtöröltem könnyáztatta arcomat. 

-Te? - szólaltam meg az én nagyon halk cérna vékony hangommal amit szerintem még a mellettem ülők se hallottak meg bár bátyám elvolt foglalva a duzzogással, hogy nem hagytam, hogy elküldje Louis-t melegebb éghajlatra.

-Én - nem tudom biztosra, hogy meghallottam egyszerűen csak a szájáról olvastam le a szavakat és egy lépést tett felém. Nem, nem akarom, hogy a közelembe legyen!

-Magatokra hagylak azt hiszem van miről beszélnetek - állt fel mellőlem Danielle mire megragadtam a kezét, de Ő csak biztatásképen rám mosolygott így kihúzta kezeit a mancsaim közül és intett George-nak aki morogva indult az ajtó felé, de amikor elment Louis mellette a vállát meglökte ami nála a barátság jele volt, de most szimplán csak ízelítő. Viszont mikor Danielle indult meg előtte ott hagyta Louis tarkóján kéz lenyomatát amit jogosan megérdemelt.

Az ajtócsapódás jelképezte, hogy teljesen egyedül vagyunk a szobába így felhúztam a lábaimat, hogy törökülésbe üljek míg Louis is leült az ágyam végébe. Megengedtem neki? Hát rohadtul nem szóval álljon fel az ágyamról. 

-Nézd Hannah - kezdett bele Louis mire én a kezembe temetettem az arcom. 

-Rosszul kezdődik - nevetettem fel keserűen mire rám emelte gyönyörű kék szemeit. -Ja amúgy gratulálok biztos nagyszerű apa leszel - folytattam mosolyogva, de remélem a gúny a hangomba nem érlelődik, mert nincs kedvem magyarázkodni. 

-Szóval tudod, de erről tudnod kell valamit még nem biztos - emelte meg kezét, de a mutatóujja volt a fontos. 

-Miért nem feküdtetek le? - kérdeztem rá bár igazából ez engem nem érdekel sőt csak így belegondolva hányingerem van tőlük. 

-De igen lefeküdtünk, de ez mit számít hisz használtam kotont - forgatta meg a szemeit mire felnevetettem. -Jó tudom az nem biztos védekezés már erre magam is rájöttem - folytatta duzzogva mire csak megforgattam a szemem. 

-Örülök, hogy végre rájöttél - mosolyogtam rá gúnyosan. 

-Befejeztük ezt a témát? - kérdezett rá könyörögve mire az ágyra könyököltem és a kezemre tettem az állam várva, hogy még mi a francról szeretne beszélni. -Ami az esküvőn történt - kezdett bele mire hörögni kezdtem na a kedvenc témám amivel még előtudott rukkolni. 

-Ez az a téma amit kiakarok törölni a fejemből egy életre - vágtam a szavába mire most Ő mordult fel. 

-Megtennéd, hogy befogod a csinos kis szájad? - morogta mikor unottan megforgattam a szemeimet bocsásson meg oh nagy felség, hogy belevágtam a szavába le ne essen ettől a koronája. -Na szóval ott tartottam, hogy ami az esküvő előtt történt az egy hiba volt - nyögdécselt  amit most furcsán szexisnek találtam, de a vége nem tetszett. Hiba az volt, hogy még az elején nem mondtam el neked, hogy terhes vagyok hisz, ha akkor megteszem most boldogak lennénk Eleanor és Max nélkül, de most így ez a boldog élet teljesen elképzelhetetlen. 

-Aha rohadt nagy hiba volt - válaszoltam megvonva a vállam. -De a legnagyobb hibám az volt mikor részegen egész végig téged emlegetlek és a szobádba belépve megcsókoltalak na igen ez egy nagy tévedésem volt - fogalmam sincs miért mondtam ezt el neki, de kíváncsi voltam a reakciójára hisz Ő nem tudta, hogy én ezt tudom sőt én se tudtam volna, ha Danielle nem mondja el. Az arca minden pénzt megér hisz szája elkerekedett ahova most egy légy kapva az alkalmon simán belerepülhetne míg a homlokán megjelentek a ráncok amit később idősebb korában bánni fog hisz ráncos öreg papi lesz. -Látom meglepődtél, hogy tudom hát vannak besúgóim - mosolyogtam rá mire megrázta a fejét ezzel felébredve pedig még néztem volna ezt az arcát. -Miért nem mondtad el Louis? - kérdeztem mire a szemeit lesütötte szóval itt valami nagy van a dologba. Próbáltam rájönni fejbe, de nem tudtam hisz Ő biztos nem szerelmes belém így emiatt nem értem miért nem mondta el. 

-Nem akartam bekavarni neked ezzel is - játszadozott az ágyneműmmel, hogy hol kisimítja, hol összegyűri. 

-Bezavarj? Elég zavart vagyok már így is az csak hab a tortán lett volna - nevettem fel keserűen mire rám emelte tekintetét. -Tudod részegen az emberek mindig őszintébbek - motyogtam mire bólintott igaz ezt nem akartam hangosan kimondani, de ez már nem oszt, nem szorozz a helyzeten ami van. 

-Sajnálom, hogy hazudtam - mondta mire csak mosolyogva legyintettem.

-Hé kvittek vagyunk én a gombokat szakítottam le az ingedről - mosolyogtam rá mire felnevetett és ismét lejátszódott a fejembe a tegnap este emléke, ha ott az nap este megtörtént volna az biztos Eleanor megbosszulta volna, de akkor is az lett volna életem legjobb estéje bár így is örök emlék maradt meg bennem. 

-Már csak az ing miatt nem fogom sose felejteni az estét - mosolyodott el na remek adtam most neki egy örök emléket amit kedve szerint felhozhat cukkolásképen. -Viszont többé nem csalhatom meg Eleanor-t így valamit ki kell találnunk a csók, vagy egyéb más kitöréseinkre - gondolkozott el hangosan mire bólintottam hát igen én is a tűzzel játszok, két haragos tűzzel akik minden lépésem követik és tönkre teszik az életem szóval én örök kárhozatra vagyok ítélve. 

-Mi lenne, ha nem csókolóznánk, hanem újra simán anya és apa lennék? - kérdeztem mosolyogva.

-Az a szerep menni fog - biccentett mosolyogva. 

-Gondoltam apuka - kuncogtam mire megragadta a lábam és közelebb húzott magához, hogy a gyenge pontomat megtalálja ahol a csikis vagyok. -Louis nem mered - néztem fel rá mire egy gonosz mosoly jelent meg az arcán és már egyből le is támadott míg belőlem kitört a nevetés amit átváltotta már a végén a röfögés igen hajlamos vagyok röfögni nevetés közben. Szerencsére ez most hasznommá vált, mert amint meghallotta a röfögésem annyira elkezdett kacagni, hogy én az ágy végébe tornáztam magam míg végig néztem Louis-t ahogy már a földön csücsül és fogja a hasát. Ennyire azért nem vicces a malac hangom! Na jó de igen. 

-Mi az a orbitálisan idegesítő hang? - törtek be a szobámba a többiek mire a földön hempergő Louis-ra böktem. 

-Apuci - rohanta le Emma Louis-t mire Ő a hasára ültette a kislányt így én hasra vágtam magam úgyhogy a fejem az ágy végébe legyen és onnan néztem le rájuk. 

-Ti ott fogtok állni és nézni, vagy be is jöttök leülni? - néztem fel a többiekre akik mosolyogva megvonták a vállukat, de elsőként Niall kapcsolt aki az ágyamhoz lépett és azt vártam, hogy behorpad az ágyam, de helyette én horpadtam be. -Niall szállj le rólam, vagy megszülők - kiabáltam rá és csapkodtam hátrafelé a kezemmel, de mind hiába Ő teljesen elhelyezkedett. Átdobta a másik lábát a fejem felett így lovagló ülésbe ült a hátamon. -Nem vagyok ló - morogtam és a fejemet az ágyamra hajtottam míg hangosan felnevetett. A fejét a fejemre helyezte így már a nagy fejét is kénytelen voltam tartani. 

A többiek is leültek hol a földre, hol az ágyamra, de valaki aki értelmes volt a székre ült  igaz valaki vicces volt, mert beült mögém és ezt onnan tudom, hogy a lábaink bicikliztek. 

-Ez vagy Harry, vagy fogalmam sincs ki, mert csak bongyorka ennyire buta - mondtam mosolyogva.

-Hé - szólalt meg mögülem mire felemeltem a kezeimet ezzel jelezve eltaláltam. 

-Puszi - jelent meg előttem Emma és egy puszit váltottunk aztán visszaült apukája hasára. 

-Puszi - jelent meg fejjel lefelé Niall feje mire a kezemmel "megsimítottam" az arcát persze nem durván hisz nem érdemli meg csak próbál Móka-Miki lenni.

-Pofon - vigyorogtam rá mire visszahúzta a fejét és bevágta a hisztit ami nekem volt rossz, mert folyamatosan ugrált rajtam. 

-Niall gyerek is van - szólt rá Lex mire Louis eltakarta Emma szemét. 

-És ne rajtam gyakorolj - szóltam rá mire végre befejezte. 

-Mire gyakorol Niall bácsi? - kérdezte érdeklődve Emma.

-A lovad akar lenni 2 évre és arra - válaszolt helyettem Liam aki csak mosolyogva nézett a szöszire így a fejemet én is hátrabillentettem és megláttam kisfiús tekintetét ahogy a karjai össze van fonva a mellkasán miközben arca amolyan "úgyse adom oda a cukorkám" arckifejezés. 

-Paci - tapsikolt Emma mosolyogva. 

-Niall mit mond a paci? - kérdezte érdeklődve elfojtott nevetéssel Dani.

-Nyiha - morogta mögülem Niall. 

-Életérzéssel kérhetném - szólt rá csípőre tett kézzel Emma. 

-Nyihaha - lett egyből boldog Niall, de hirtelen felállt rólam és a kislány felé lépett aki belebújt apja ölében és szorosan kapaszkodott a vállába, de Niall megragadta és a hátára vágta. -És, ha most megbocsájtotok van egy lerendezetlen ügyünk - intett nekünk Niall aztán kiszaladt vele a szobából kiabálva, mint az indiánok. 

Pár percig ültünk némán amikor Harry nehezedett rám aki a végén el is aludt rajtam így oldalra löktem így mellettem aludt a nyálát csorgatva. 

-Lex rólad álmodik - vágta rá suttogva Louis. 

-Bekaphatod Tomlinson - morogta Lexy.

-Adok egy százasat, ha te bekapod Harry-nek - alkudozott Louis mire Lex felállt és már reménykedett, de felé lépett és tarkón vágta ami elég nagyot csattant hisz még Harry is lefordult az ágyról így nem tudtam melyiken nevessek azon, hogy Louis mekkorát kapott ma már másodjára, vagy azon, hogy Harry milyen béna. De igazán nem is tudtunk nevetni, mert Niall szaladt be három gyerekkel a szobába tényleg Lux és Theo mit csinált amíg mi a szobába voltunk? Biztos Niall anyukája vigyázott rájuk. 

-Eleanor megjött - mondta Niall amivel teljesen elrontotta a kedvemet a személy érkezésével. Louis rám nézett aztán felpattant és lerohant gondolom a nappaliba. -Show time - vigyorgott Niall és mi többiek is felálltunk, hogy az ajtó felé igyekezzünk, de én mindvégig hátul kullogtam Danielle és bátyuskám társaságába. A lépcsőnél lefele megpillantottam azt amire még nem álltam készen a csókra amit Ők váltottak egymással. Nyelnétek le egymást! 

Miután leértünk Louis leszakadt Eleanor-ról bár lehet fordítva volt na mindegy nem vagyok kíváncsi a részletekre. 

-Gyerekünk lesz - visította Eleanor mire Louis-ra néztem aki elfordította a fejét ezzel Eleanor-t bámulva szóval még a szemkontaktus se megengedett. Lehet kívülről jónak látszottam, de belülről összetörtem és lehet néma csend volt, de aki kicsit is figyelt az meghallotta ahogy összetör a szívem darabokba szóval ami az esküvőn történt az egy lényegtelen valami volt mégis nekem mindent jelenetet.

Sziasztok tündérbogyóim! :)
Megígértem magamnak, hogy még iskola előtt kiteszek egy részt és sikerült betartanom a magamnak tett ígéretet hisz csütörtök hajnalba ki írtam még a belemet is, hogy befejezzem. Látjátok még aludni se alszok miattatok remélem ezt értékelitek :D [Bár az igazat megvallva így szünetbe alapból sokáig fenn vagyok, mert akkor jönnek a nagyon jó ötleteim c: ]
Amúgy nem tudok mit mondani erről a részről, de remélem ti igen! Az elején úgy voltam vele na most meghalok, ha ti ezt elolvassátok aztán jött a fordulat aminek örültök. Ez a rész még talán nekem is tetszik ami nagy szó. :)
A következő rész nem tudom mikor érkezik, de igyekszem aki benne van az FB csoportba(IDE) az jól fog járni, mert onnan értesülni fog mindig sőt még egy-egy részletet is kapnak Ők szóval, hanem vagy benne szeretettel várunk. 

Várom a véleményeteket a részről! :) 

Season 2 Chapter 9 - Örökkön-örökké

Shane Filan - Beautiful in White

Zúg a fejem és fogalmam sincs, hogy kerültem haza és azt meg végképp nem tudom mit keressek Louis szobájában. Az ágy közepén fekszem és Louis sehol sincs pedig ez az Ő szobája. Emlék foszlányaim vannak a tegnapi napról, de csak pár képben; Emma és a tej, a fiúk, az egyik kutya mikor belém jött és a limuzinba az iszogatás aztán a szórakozóhelyen történt dolgokból csak nagyon kevés, de tisztán emlékszem a karcos karomra amin Max hagyta ott jellegzetes nyomait. És azután már csak annyi, hogy próbáltam magam jól érezni a lányokkal, de semmi több. Hogy hogyan kerültem haza arról gőzöm sincs és, hogy miért pont ebbe a szobába vagyok, és a legfurcsább nem a saját ruhámba mivel egy fekete póló van rajta amit ezer közül is felismerek, hogy kié. Louis pólójába vagyok és emiatt meztelennek érzem magam. Egyetlen egy kérdés nyomja a lelkem; mi történt tegnap este?
-Jó reggelt - nyílt ki az ajtó és Louis lépett be felöltözve, és a kezébe egy tálca díszelgett az arcára mikor felnéztem csak úgy ragyogott míg az én arcomon még mindig összezavarodottság tükrözött. Beljebb lépett és az ágyra ült a kezébe a tálcával így feljebb ültem, hogy az ölembe helyezhesse és így is tett. 
-Köszönöm - suttogtam mivel torkomon alig jöttek ki a szavak.
-Semmiség - legyintett a kezével mosolyogva. -Amúgy ajánlom vedd be a gyógyszert a vízzel attól jobban leszel - bökött a tálcán lévő gyógyszerre és a pohár vízre mire bólintottam csak kár, hogy én nem másnapos vagyok, hanem összezavarodott. Jó talán egy kicsit másnapos is, de az mindegy.
A gyógyszerre lehúztam a pohár vizet ami marta a torkom gondolom furcsa neki a helyzet, hogy nem a whisky csurog le a torkomon, hanem a víz. Szokja meg, mert most egy ideig nem iszok semmiféle alkoholt.
-Louis - szólaltam meg újra, de nem mertem a szemébe nézni egész végig a tálcát néztem ahol a kedvenc reggelim terült szét a tálcán. Hihetetlen, hogy még emlékszik erre!
-Tessék? - kérdezte mire felnéztem rá és gyönyörű szép kék szemei örvényletek míg én szégyenlősen újra lehajtottam a fejem.
-Csak azt akarom kérdezni, hogy én tudod.. - dadogtam míg a kezemmel a tálca szélét húztam végig.
-Hogy kerülsz a szobámba? - kérdezte mire felnéztem rá és bólintottam. -Hajnalba bejöttél a szobámba vagyis beestél és lefektettelek - magyarázta el mosolyogva aztán egyből homlokon csapta magát. Tudom, hogy Louis-nak hirtelen ötletei vannak, de ezt mire értsem? -Mármint nem feküdtünk le csak nem akartál egyedül aludni és nem voltál jó állapotba. Nem emlékszel semmire? - Kérdezte mire megráztam a fejem és most Ő vágott meglepődött fejet aztán valami furcsa futott át a szemén, de aztán csak sóhajtott. Történt valami?
-Mondtam, vagy tettem valami furcsát? - persze rögtön a titkaimra gondoltam, mert ki tudja mit mondtam totál beállva szerencsétlen Louis-nak.
-Nem semmi sem volt beestél a szobámba és elaludtál - rázta meg a fejét, de olyan furcsa volt. -Egyél - bökött a tálcára míg én megráztam a fejem és neki estem a reggelimnek ami amúgy tejbegríz volt kakaóval meg szórva. A kedvencem.
Louis végig figyelte minden mozdulatom aztán hirtelen szó nélkül felállt és szinte kifutott a szobából ezzel magamra maradva. Folytattam az evést, de nem hagyott nyugodni Louis viselkedése és az ami átfutott gyönyörű szép kék szemein. Mi történhetett? Tettem volna valamit? De akkor elmondta volna hisz rákérdeztem, hogy történt e valami és azt mondta semmi, és ilyenbe nem hazudna gondolom, vagy talán rosszul ismerném Louis-t? Nem, én teljesen jól ismerem és ami a szívén az a száján vagyis remélem, ha lenne valami azt elmondta volna. Lehet, hogy csak zaklatott hisz még is a legjobb barátjának lesz ma az esküvője és tanú szerepébe lép. Basszus Perrie és Zayn esküvője teljesen elfeledkeztem erről míg a sebeimet nyaldostam!
Félre tettem a tálcát és kibújtam a meleg takaró alól aztán óvatosan lábra álltam és a tálcát megragadva indultam el az ajtó irányába. Bár túl gyorsan állhattam lábra hisz minden második lépésnél botladoztam. Amikor nagy nehezen kinyitottam az ajtót Louis állt az ajtóba kezébe Emmával.
-Anyuci - nyújtózkodott felém Emma mosolyogva.
Louis letette egy percre Emmát aztán kivette a kezemből a tálcát, hogy felemeljem kislányomat aki csak úgy bújt a nyakamba.
-Jó reggelt angyalka - simogattam a kislány haját.
-Jó reggelt anyuci - kuncogott Emma és egy puszit nyomott az arcomra.
-Te leszel a legszebb koszorúslány - mosolyogtam rá.
-Hercegnő - tapsikolt Emma aranyosan míg eligazítottam a kezembe és Louis után eredtem a lépcső felé. Ő már szelte a lépcső fokokat én meg csak utána lihegtem, de ami fogadott a nappaliba azt mások káosznak hívnak, de mi csak esküvői készülődésnek. A nappaliba épp a fiúk vették fel az öltönyüket igaz még az ing begombolásával szenvedtek, de látszólag nagyon el voltak. Végig néztem magamon és akkor jöttem rá, hogy Louis felsője csak a combomig ér.
-Fiúk a lányok merre vannak? - szóltam feléjük mire rám néztek.
-Szoba - bökte felfelé mire felnyögtem mivel pont most jöttem le.
-Zain Javadd(író megj.: vagy Jawadd szóval ne ess nekem csak mindenhol mást írnak) Malik ma bekötik a buksikád - nevetett Harry aki közben a nyakkendőt igazította.
-Tiédet sose fogják Harold Edward Styles - gúnyolódott Zayn.
-Szemét vagy - kezdte el verni a vőlegényt egy párnával Harry.
Emmára néztem aki mosolyogva figyelte Őket míg én csak megráztam a fejem. Sose nőnek fel!
-Han - szaladt felém Niall szinte már kész hadi öltözetbe, de az inge még nem volt begombolva és a nyakkendő is csak lógott a nyakán.
-Kitalálom kössem meg a nyakkendőt - kezdtem bele mosolyogva.
-Nem - vágta rá. -Igazából Emmára van szükségem mivel egy nagyon jó barátja jött el az esküvőre - mosolygott a kezembe lévő kislányra mire végre leesett miről beszél. Theo az édes kis keresztfia akibe az én kislányom beleszeretett még 1 évesen. Jó már akkor mondhattuk volna 2 évesnek, de akkor még nem töltötte be szóval egy volt.
-Kicsoda? - kíváncsiskodott Emma mosolyogva.
-Gyertek a konyhába várnak - bökött Niall a konyha felé és elindultunk Niall kíséretével a konyhában ahol Niall édes anyukája és Theo várakozott. Niall kivette a kezemből Emmát és a kis srác elé állította. -Emma Ő itt Theo egy jó barátod - guggolt le a két apróság közé. -Theo Ő itt Emma a kis kori barátod - mosolygott keresztfiára aki érdeklődve tekintett a lányomra.
-De hát Ő egy lány - fintorgott Theo.
-Te fiú vagy - vágta rá ugyanúgy Emma.
-Ew - mondta mindkét kicsi mire Niall érdeklődve nézelődött hol keresztfiára, hol Emmára.
-A mai fiatalság - egyenesedett fel Niall és a kicsikre mutogatott míg Ők érdeklődve néztek rá.
-Emma mutasd meg Theo-nak a szobád - szólaltam meg mosolyogva kislányomnak szegezve a szavaimat.
-Minek? - kérdezte Emma rám nézve.
-Mivel egy éjszakát itt lesz velünk és te fogod befogadni - mosolyogtam rá.
-Oh a fenébe - duzzogott Emma. -Gyere, de a babáimat hagyjad békén! - Ragadta meg Theo karját és az emelet felé kezdte elrángatni. Már szabályokat add ki talán mégis az én lányom tudja, hogy nyúljon a pasi alsójában és Theo rendes fiú, de ha megbántja Louis-t szabadítom rá.
-Hannah Ő itt az anyukám Maura - szólalt meg Niall és a nő felé intett aki karjában Theo volt.
-Örvendek a találkozásnak - mosolyogtam kedvesen a nőre.
-Én is gyönyörű a kislányod - mosolygott Maura.
-Köszönöm az unokája is egy igaz gavallér - mosolyogtam rá. -Ha nem haragudnak én megnézem a menyasszonyt és én is felöltözök - folytattam mosolyogva mire Maura bólintott míg Niall csak kuncogott így hasba vágtam és köszönés után ott is hagytam Őket.
Az emelet felé vettem az irányt, de elsőként is saját szobám felé, hogy valami ruhát magamra öltsek igaz nem sokáig hisz már nekem is készülődnöm kéne, de Louis pólójában pucérnak érzem magam így ezen gyorsan változtatnom kell. Amint beléptem a szobába a lányok fogadtak és épp Pezz-t öltöztették vagyis inkább már csak a  fűzőjét kötötték meg szóval szinte kész van.
-Hol a fenébe voltál? - támadott le Pezz totál idegesen mikor hirtelen Lex meghúzta a fűzőt és felkiáltott. -Lexy - szólt hátra idegesen Pezz mire Ő csak feltette a kezeit védekezésképen. -Kitalálom átaludtad a napot ne tud meg mennyi az idő! - Fordult felém míg én beljebb léptem és bezártam az ajtót magam után.
-Sajnálom Pezz tegnap totál kiütöttem magam - magyarázkodtam.
-Oh azt tudjuk - nevetett Dani.
-Gyere megcsinálom a hajad - szólalt fel Lou és a székhez invitált, hogy hozzáférjen a hajamhoz. -Nincs időnk most merényletre, készülődni kell - kezdte el fésülni szőke kócos hajamat.
Lou remek munkát végzett a hajammal az egészet felkötötte hátul kontyba és elől csak egy-egy szál kandikál ki belőle. Gyönyörű lett. A hajam után neki látott a sminkemnek és mikor a végén belenéztem a tükörben egy másmilyen Hannah Walker nézett vissza a tükörből. Nem volt kihívó, de már egy kis smink is megváltoztatja az egész arcom, de most nagyon. Szinte magamra se ismertem. Ez lennék én? A lány aki már édesanya és aki elég sok mindent megélt már. Túl sok mindent. A smink eltakar mindent, de az érzelmeimet nem tudja elrejteni pedig milyen jó is lenne az, ha egy kis smink elrejtené az érzelmei, a fájdalmaim és gyengeségeim.
-Ruha hacsak nem akarsz Louis pólójában lenni egész nap - vigyorgott Lex mikor látta kész vagyok. Még el is fogadnám az ajánlatát, ha nem lenne esküvő és nyugodtan lazsálhatnák itthon, de sajnos az élet nem habos torta viszont ez a fekete póló már az enyém.
-Hacsak Pezz meg nem engedi, hogy ebbe menjek az esküvőre - mondtam mosolyogva miközben felálltam és a szekrényem felé léptem ahol a ruhám lógott.
-Szó sem lehet róla - vágta rá Pezz idegesen.
-Nyugi menyasszony - kuncogott Dani míg én levettem az akasztóról a ruhám. Egy szép lila színű ruha volt szívecskés dekoltázzsal meseszerű volt kivéve, hogy nem abroncsos volt, de mégis hosszított ruha volt.
Miután felvettem a ruhát a lányok hátul bekötötték a fűzőt aztán a cipőmbe bújtam bele ami egy fekete magassarkú volt ami tökéletesen ment a ruhámhoz.
-Gyönyörű vagy - mondta Lex mikor kész lettem.
-Mind azok vagyunk - néztem körben mivel mi vagyok Pezz koszorúslányai így mindannyian lila színű szinte mályva színű ruhába voltunk csak más-más ruhába. Például Lexy ruháján fekete csipkék díszelegtek ami pont Lexy-hez illik míg Dani ruhája egyszerűbb fazonú volt.
-Megyek én is felöltözőm és Lux-ot is elkészítem - mondta Lou mosolyogva.
-Tényleg Emma - kaptam gyorsan észhez hisz nekem még a kislányomat is fel kell öltöztetnem.
-Itt vagyok - lépett be Em mosolyogva a rózsaszín ruhájába míg a szőke haját felkötötték kontyba. A ruhája sötétebb rózsaszín volt, de igazi kis hercegnő volt benne.
-Ki segített ebbe angyalka? - guggoltam le elé mosolyogva.
-Én magam - mutogatott magára mosolyogva.
-Hiszi a piszi - nyomtam egy puszit kis arcára.
-Én voltam - lépett be az ajtón Doniya a kezében Theo-val aki szintén már fel volt öltöztetve. -Gondoltam ez a két apróság nem pizsamába jön az esküvőre és mivel én már kész voltam gondoltam segítek egy pár dologban - tette le maga mellé Theo-t és mosolyogva lépett felém.
-Doniya - öleltem magamhoz Zayn nővérét mosolyogva. -Ezer hálám!
-Hálás is lehetsz - húzódott el mire csípőre tette a kezeit. -Miért Lottie-tól kell megtudnom, hogy gyereked van? Nem mentség az, hogy ritkán találkozunk és beszélünk, mert azért csöröghettél volna, hogy gyere van egy meglepetésem - játszotta a sértődékenyt, de nem tudott átverni nem haragszik rám maximum egy iciripicirit ami tökéletesen jogos.
-Meglepetés - tárom szét a karom vigyorogva.
-Legjobb meglepetés - ölelt át ismét mosolyogva, de miután elengedett Perrie felé indult. -Gyönyörű vagy Pezz a bátyám összeteheti a két kezét, hogy egy ilyen lányt fogott - mondta Doniya mire Pezz csak a karjaimba zárta a lányt.
-Köszönöm Doniya - mosolygott Pezz és megtörölte óvatosan a szemét mire mindenki egyszer kiáltott fel. Perrie csak elnevette magát a jeleneten mire Doniya is rosszallóan nézett rá, de nevetgélve persze.
-Pezz néni majd táncolsz velem? - kérdezte a semmiből Emma mosolyogva.
-Veled fogok elsőnek kis csaj - kacsintott Pezz kislányomra. 
-És mi van a vőlegénnyel? - kérdezte nevetve Dani.
-Vele kell elsőnek táncolnod - folytatta mosolyogva Lex.
-Már most elfelejted a bátyámat aki a férjed lesz kezdem sajnálni - kuncogott Doniya.
-Nem illik gonoszkodni a menyasszonnyal - duzzogott Pezza.
-Miért itt ki a menyasszony? - kérdeztem mosolyogva mire meglökött. -Ja te bocsi észre se vettelek - nevettem el magam mire ismét sértődött arcot vágott.
-Indulhatunk? - lépett be a szobába Paul aki az esküvőre viszi minket a fiúk után akik valószínűleg már a helyszínen vannak. Pezz-re néztünk aki bólintott és Ő hagyta el elsőként a szobát Emmával és Theo-val az oldalán utánuk persze Lex és Doniya ment aztán Danielle haladt el mellettem.
-Beszélnünk kell - suttogta mire oldalra döntöttem a fejem és már ment is tovább.
Megráztam a fejem és utánuk igyekeztem és Paul-al az oldalamon lesétáltunk a lépcsőn miközben az esküvői fotós minden lépést fotózott, hogy emlékezzünk erre a nagy napra. Amikor az ajtón mentünk ki a kutyák nem rohantak le mivel hátulra lettek száműzve a kertben így feltűnés mentesen és sár nélkül mentünk végig a kerten a kapuig ahol egy fekete limuzin várt amiről egy emlék foszlány futott végig a fejembe a leánybúcsú estéjéről, de semmi hasznos hisz erre eddig is emlékeztem. Paul besegített mindenki az autóba és azután Ő is beült a vezetőülésben, hogy végre a templom felé elindulhassunk. Perrie lába egész út alatt remegett és, ha nyolcszor nem nyugtatgattuk akkor egyszer se, de haszontalan hisz őrülten idegesen és szerelmes.
Amint megérkeztünk először is Lex, Dani aztán én szálltam ki és úgy utánam jöttek a kicsik amikor megpillantottam a meghívott embereket azt hittem összeesek, ha 80 ember nincs itt az esküvőn a rajongókon kívül akkor egy se még az a szerencse, hogy a vendégekkel a rajongók nem tudtak keveredni. A limuzin ajtajához álltunk ahol Doniya és Perrie szállt ki szemem rögtön Zayn-re tévedett aki teljesen elámult kedvese láttán és a csokorra a kezébe indult meg felé.
Zayn megállt előtte és Doniya adta Pezz kezébe a csokrot, hogy Zayn zakójára helyezze és remegő kézzel oda tűzte azután a fotós egy csókot kért így Zayn odahajolt felé, hogy megcsókolja.A csók után Zayn is átadta a csokrot ami után szintén csók következett míg a vendégek és mi mosolyogva figyeltük Őket. Persze kislányom és Theo már a táncot járta egymás karjaimba és eljátszották az ifjú párt.
-Gyönyörű vagy - mondta Zayn mosolyogva mire Perrie leszögezte fejét szégyenlősen és mivel Zayn-t sürgette az idő így egy homlok puszi után el is indult a templomba a vendég sereggel.
Amint a tömeg befáradt a fotós beállított minket és egy képet készített aztán sorban elindultunk mi is befelé mosolyogva. A kicsik mivel nem mehettek együtt, mert játszanának így Lexy megkapta Theo-t partnernek míg Danielle Emmát így nekem Doniya maradt. Akarhattam volna, hogy a lányom velem jöjjön, de Dani-nak is egy nagy élmény ez, hogy Emma vele megy. Mosolyogva elfoglaltuk a helyünket az oltár két oldalán és elindult a szokásos orgona szó így elindult a menyasszony mosolyogva az apja oldalán.
Hát ide is eljutottunk az esküvő napjáig szemem ösztönösen a fiúkra tévedt akik Zayn mögött álltak aztán végig vezettem a szemem a vendég seregen, de az első sorban megakadt a szemem. Gonoszon vigyorgott rám miközben hátrafésülte szög egyenes barna haját míg én idegesen fordultam vissza. Nem is lenne esküvő enélkül a banya nélkül!

***

Most már hivatalos Zayn és Perrie örök hűséget fogadott egymásnak amit már csak a halál választhat el, de remélem az se fogja. Ami még fontosabb Perrie ezentúl hivatalosan Mrs Malik mármint Perrie Louise Malik-Edwards. Igen pontosan így vette fel mivel, ha simán Malik lesz olyan lett volna, mint a testvére. A rajongók szerencsére a lakodalom helyszínét már nem tudták így nyugodt körülmények között ünnepelhettünk úgy, hogy még a paparazzók se zaklatnak.
A lakodalom már javában tart a fotós mindent amit lehetett lefotózott amit csak mi fogunk látni mivel a fotós Perrie unokatestvére. Perrie és Zayn nagyon meglepett minket mikor egy hatalmas nyitó tánccal nyitottak hisz mindenki tudja, hogy Zayn Malik utál táncolni és mégis táncolt igaz voltak bakik, de még Pezz-nek is amin jókat nevetgéltek és ez az igazi szerelem mikor a pároddal együtt nevetgéltek a bénaságotokon.
Mivel a boszorkány is eljött a lakodalomra, mint Louis kísérője amit gondolhattunk volna hisz Ő Louis barátnője, de miatta egyedül Louis-al nem tudtam táncolni, mert amint a közelébe megyek tuti jelenetet rendezz, vagy rosszabb dolgot. Na nem erre nem vágyok így mikor Louis közelített felém én szaladtam a gyerekekhez, hogy velük táncolok, vagy éppen valakihez becsapódtam táncolni, és ez így jó bármennyire is szeretne a szívem táncolni Louis-al az lehetetlen jobb ez így szerintem is.
-Anyuci  táncoljunk - ragadta meg az egyik kezem Emma míg a másik kezemet óvatosan egy nagyobb kéz fogta meg és mikor felnéztem ösztönösen elakartam húzni, de Ő megtartotta.
Emma össze-vissza pörgött-forgott ezzel minket is ráncigálva, de a szemeim végig Louis-on állapodott meg.
-Theo várj meg - engedte el a kezem hirtelen Emma és közöttünk átfutott ezzel kettesbe hagyva Louis-al.
-Szabad egy táncra? - nyújtotta felém a kezeit mosolyogva Louis és most sehova se tudok futni így egy nagyot fújva megfogtam a kezeit. A kezeimet a nyakánál összefontam míg az Ő kezei a derekamra tévedtek és csak úgy ringatott a számon míg én egész végig gyönyörű szép kék szemeibe bámultam bele. Teljesen magával ragadott. -Tudod egyedül veled nem táncoltam még - suttogta mosolyogva míg beleremegtem érdes hangjától amin felnevetett. -Félős vagy Walker - kuncogott pimaszul míg elfordítottam a fejem játszva a sértődött. -Hiába játszod magad már láttam, hogy nevetsz!
-Mert egy idióta vagy - mosolyogtam rá.
-Köszi a bókot - hajtotta le a fejét mosolyogva míg elnevettem magam. -Amúgy te jobban táncolsz Pezz-nél hisz Őt annyira megtáncoltattam, hogy elestünk - mesélte suttogva nevetve míg felhúztam mosolyogva a szemöldököm. -A ruha a hibás!
-Vagy te, mert pocsék táncos vagy - vágtam rá diadalmas mosollyal.
-Tessék? - háborodott fel nevetve és hirtelen megpörgetett aztán a mellkasára csapódtam miközben Ő végig nevetett. -Táncos lehetnék, ha rossz hangom lenne!
-Ne túlozz - néztem fel rá és arcunk csak pár centire volt egymástól mikor hirtelen megragadta a derekam és felemelt a magasba. Kivételesen most nem kulcsoltam össze a lábaimat a dereka körül, mert tudom nem ezt akarja. Felemelt a magasba és pár percig ott tartott aztán szépen lassan helyezett vissza a helyemre.
Amint a lábam újra érezte a talajt mindenki körülöttünk tapsolt így elhúzódtunk egymástól aztán Louis meghajolt míg hasba vágtam. Magához húzott és egyszerre hajoltunk meg mikor észrevettem, hogy Eleanor a terasz ajtajánál bámul minket rosszallóan. Ez a nézés nekem nem tetszik!
Elhúzódtam Louis-tól mikor kérdően nézett rám, de utána már csak egy nagy sikoltást hallottunk és egyből arra kaptuk a tekintettünket.
-Emma - törtem át a tömegen kétségbeesetten amikor megláttam a kislányom a törött üveg előtt állni. -Mi történt angyalka? - kaptam fel gyorsan Emmát és elkezdtem a kis fejét simogatni miközben szemem sarkából Eleanor mosolygott és rosszallóan csóválta a fejét.
-Mi történt? - szaladt felénk Louis.
-Bejöttem és a földre esett egy pohár amitől megijedtem - mondta Emma aranyosan.
-Karcolás? - esett kétségbe Louis és alaposan megnézte a kislányt, de sehol semmi. Ismét Eleanor-ra néztem és csak megvonta a vállát mosolyogva. Megráztam a fejem és magamhoz öleltem Emmát nem törődve Eleanor-ral csak szorítottam magamhoz a kislányomat lehunyt szemekkel.
-A mami belehalt volna, ha valami történik veled - suttogtam miközben szorítottam magamhoz.
-És apa is - tette hozzá Louis mire felnyitottam a szemem és rápillantottam míg a keze Emma hátán pihent. Emma mindvégig kapaszkodott a nyakamba és a fejét a vállamra tette.
-Felviszem aludni nem akarom elrontani a bulit - szólaltam fel hangosabban és intettem a zenésznek folytassa a mulatságot mikor hirtelen Emma nézett fel.
-Én nem akarok aludni, táncoljunk - mosolygott rám.
-Gyere törpi - vette el tőlem Zayn Emmát mosolyogva. Zayn letette a földre a kislányt és Perrie-hez ment, és elkezdtek hárman táncolni. Így elnézve Őket remek szülők lesznek.
Louis-ra néztem aki mindvégig engem bámult aztán Eleanor-ra néztem aki minket bámult így megráztam a fejem és elindultam az asztalok felé mikor George és Lex kapott el.
-Vonatozás - visította csapkodva Lex.
Megráztam a fejem mosolyogva, de tudtam ígyis úgy is benne leszek a vonatozásban így egyáltalán nem ellenkezdtem csak mentem a többiek után a  menyasszony vezetésével míg a többiek mögé gyűltek én a bátyám vállát fogtam míg Zayn nevetve táncolt őrülten Danielle-el ezzel ellentmondva a vonatázásnak pedig mindenki benne volt kivéve a két kis különc. Theo folyamatoson lökdöste ki a vonatból Emmát nevetve aztán Perrie előre állította a kislányomat és Theo-t így Ők vették át a vonatot.
-Én beakarok állni ám - nevetett Dani miközben Zayn össze-vissza pörgött vele.
-Különcök - kiabált rájuk mögülem Niall nevetve.
Niall erősen fogta a vállamat szinte szorította míg hátra néztem és csak vigyorgott míg egyik kezemet levettem bátyám válláról és rácsaptam Niall kezére aki értette a célzást így lazábban fogta.
A dal akkor lett vége mikor kinn a friss levegőn voltunk így feloszlott a vonat és kezdetét vette egy újabb szám, de én az asztalom felé mentem volna, ha nem ragadja meg valaki a csuklómat és nem ráncigál a vécék felé ahol van egy lépcső ami az öltözőkhöz vezet, de az illető a lépcső alá ment ahol senki nem látott és mikor kihúztam a kezem a markai közül láttam meg ki Ő.
-Mi a francot akarsz? - fontam össze a karjaimat a mellkasom alatt.
-Takarodj Louis közeléből, vagy a következő pohár Emma fejét éri - vágta rá ingerülten.
-Próbálom, de ne.. - nem tudtam befejezni a mondatot, mert megragadta a nyakam és a falnak szorított. Felemeltem a kezem, hogy eltaszítsam magamtól mikor hirtelen elengedett és azt a csuklómat fogta meg ahol Max hagyta rajta a karcolásait persze ezt eltakartam egy karkötővel, de úgy néz ki Eleanor észrevette.
-Szóval elkéstem Max elvégezte ismét a piszkos munkát - nevetett és lejjebb húztam a karkötőm, hogy lássa. -Max, Max, jó öreg barátom ismét bukni fogsz - rázta a fejét nevetve.
Kihúztam a karomat Eleanor kezei közül és visszaigazítottam a csuklómra a karkötőt ami pontosan eltakarta.
-Valaki tud erről? - kérdezte mire megráztam a fejem. -Helyes és ez így is marad - folytatta fenyegető hangnembe mire bólintottam. -A lényeg sokkal rosszabbat tehetek az édes kislányoddal Hannah - mondta aztán hátat fordítva nekem elsétált ezzel engem magamra hagyva.
Lehet, hogy sokat változtam és sokkal erősebb vagyok, de a szemeimből elkezdtek hullani a könnyeimet amit óvatosan megtöröltem, hogy a sminkemet nehogy elkenjem, mert az is feltűnne egy két embernek amit szeretnék elkerülni. Miért nem tudja megérteni, hogy nem tudom magam távol tartani Louis-tól, mert van egy lányunk? És nem veszi észre, hogy azzal, hogy a lányát bántsa Louis-t is bántja? Bár Őt mit érdekel mások boldogsága a lényeg, hogy egy hírességet maga mellett tartson és bármit megtesz ez ügy érdekébe. Egy mocskos, szívtelen boszorkány aki nem törődik senki érzéseivel csak saját magáévá. Szerintem még Max-et is csak kihasználta. Nekem édes anyukám azt mondta, hogy minden rosszat amit adunk azt visszakapjuk az élettől és  remélem Ő is mindent visszakap egyszer az élettől.
-Hannah, Hannah - hallottam meg egy kiabálást mire megtöröltem óvatosan a szemem és elindultam a lépcső mellől kifelé ahol bátyámat leltem. Egyből a karjaiba rohantam és a fejemet mellkasára tettem pihenni. -Minden rendben húgi? - Simogatta a hátam mikor ránéztem és bólintottam.
-Persze csak erre szükségem volt - húzódtam el egy nagy mosolyt erőltetve az arcomra.
-Remélem nem hazudsz és ez igaz - mosolygott rám mire az arcom elkomorult egy percre aztán újra rámosolyogtam és bólintottam. Egy hazug vagyok. -Gyere táncoljunk húgocskám - tette elém karját amibe egyből belekapaszkodtam és visszamentünk a táncterembe amikor hirtelen Emma, Theo és Lux rohant le. Na már bevonták Lux-ot is, de legalább van egy nagyobb gyerek is köztük aki vigyázz a két kicsire.
-Táncoljunk - mosolyogtak mind a hárman és megfogtuk a kicsik kezét, és egy nagy kört alakítva kezdtünk el táncolni.
A szemem Louis-ra tévedt aki Eleanor-ral táncolt a táncparkett túlsó végében táncoltak és így lesz a legjobban. Ők ott és én itt.

 ~Zayn Malik szemszöge~

A templom előtt várok arra a személyre aki nélkül ez az egész nem is lenne hát persze, hogy az én menyasszonyomra. Vártam ezt a napot igaz sose gondoltam volna, hogy az esküvőmre testőröket is kell hívni, mert a rajongók csak úgy őrjöngenek így drága barátaink a testőrök kordonokat állítottak fel és Ők is felálltak a védelmező pozícióban, de ha az egész nem lenne nem ismerném Perrie-t és most nem Őt várnám itt a templom előtt. Mindennek van előnye is és hátránya is, de csak te döntötted el melyikre tekintesz nagy jelentőséget és én az előnyre, vagyis rá.
A templom előtt megállt egy fekete ajtó mire a fiúk felé tekintettem akik csak mosolyogva bólintottak aztán édesanyám lépett felém.
-Készen állsz, drágám - ölelt magához mosolyogva, de a szemei meggyűltek könnyekkel.
-Jó döntést hoztam anya? - suttogtam aztán elhúzódott tőlem és nevetve megtörölgette a szemeit.
-Ezt csak te tudod drágám - mosolygott rám. -Ezt akarod? - Kérdezte mire felidéztem azt a pillanatot amikor megismertem Perrie-t ahogy lassacskán egymásba habarodtunk és az összes civakodásunktól kezdve az első csókig. Az összes emlék felgyülemlett bennem ami rólunk szól a mosoly ami után egyből beleszerettem és a sok-sok haj csavargatása. Igen jól döntöttem! Bólintottam mire anya biccentett mosolyogva. -Ha te magadnak helyesnek látod akkor semmi akadály nincs!
-Köszönöm anya - nyomtam egy puszit az arcára aztán megragadta a vállam és az autó felé fordított ahol pont Ő szállt. A lélegzetem is elállt annyira gyönyörű volt.  Anya belepaskolt a fenekembe mire felhúzott szemöldökkel bámultam rá, de Ő csak kuncogott és mosolyogva elindultam felé.
Előtte megálltam és láttam Ő is teljesen zavarba van hisz Doniya adta a kezébe a csokrot amit az öltönyömre kell tűznie pedig nála kéne lennie. Megragadja és óvatosan, de ügyetlenül felhelyezi a virágot persze mindvégig engem bámul és én is Őt. Nem tudok betelni a látványától.
Amint feltűzte kötelező volt megcsókolnom bár erre vártam már amióta megérkeztem, hogy belibbenjen és megcsókoljam. A csók után átadtam neki a csokrát ami után szintén egy csókot váltottunk.
-Gyönyörű vagy - suttogtam a fülében, de sürgetett a kötelesség és amint a tömeg befáradt a templomba én is otthagytam Őt, hogy elfoglaljam a helyemen az oltár előtt.
A koszorúslányok sorba jöttek be és teljesen el is feledkeztem róluk, de most már látom Őket is mindegyik egytől-egyig gyönyörű, de egyik se ér fel Perrie-hez. Ha valakit szeretsz csak Őt találod gyönyörűnek és én Perrie-t látom csak. Az én oldalamon a fiúk álltak míg a lányok velük szemben álltak fel kivéve a kicsik akik legelőre leültek bár az egyik apróságnak hoznia kell a gyűrűket.
Az orgona megszólalt és elindult szerelmem felé alig vártam, hogy végre idetipegjen és átvegyem édesapjától persze elmondta nekem, hogy vigyázzak rá amit persze egyből megígértem és amint Pezz elköszönt apjától belém karolt és a pap elé álltunk.
A pap elkezdet szintén a jól betanult szentbeszédét amire nem igazán figyeltem, mert mindvégig Perrie-t bámultam amit a pap is észrevett.
-Mr Malik tudom, hogy azért jött ide, hogy elvegye élete szerelmét, de azért kicsit figyelhetne - szólt rám mosolyogva mire zavartan előre fordultam. Bocsásson meg maga nem gyönyörű, hogy bámuljam!
-Beégett - köhécselt mellettem nevetve Louis mire ránéztem szúrós szemekkel és behúzta füle, farkát.
A pap folytatta a beszédét és próbáltam ráfigyelni, de a gondolataim teljesen máshol jártak egyedül akkor kaptam fel a fejem mikor a pap magához hívatta a gyűrűket és Emma indult felénk, de a pap előtt egyből meg is állt.  A pap vízzel meglocsolta a gyűrűket amire Emma érdekesen tekintett.
-Ez rám ment - suttogta nekem hátra. -Miért locsolt meg? Büdös vagyok? Én fürödtem - suttogta mire elnevettük magunkat szegény kislányon.
A pap felénk fordította Emmát és most jöttek azok a bizonyos fogadalmak amit megbeszéltünk Perrie-vel, hogy csak egyet mondunk el és a többit egy borítékba írtuk amit majd átadunk egymásnak esküvő után.
-Zayn fogadod, hogy az itt jelenlévő Perrie Edwards-ot elfogadod hites feleségedül, szereted, becsülőd míg a halál el nem választ? - kérdezte felém fordulva a pap.
-Fogadom - mondtam és Perrie-re mosolyogtam aki szintén visszamosolygott.
-Akkor húzd kedvesed ujjára szerelmed jelképeként a gyűrűt - mondta mosolyogva a pap és elvettem a kispárnáról - amin a gyűrűk vannak - a  gyűrűt míg a másik kezemmel megragadtam Pezza jobb kezét.
-Fogadom, hogy kitartók melletted jobban-rosszban és, ha összeveszünk megígérem neked akkor is együtt maradunk hisz mi túlélünk mindent - mondtam mosolyogva és felhúztam az ujjára a gyűrűt míg Ő küszködött a könnyeivel. Igen ez volt a célom nyertem!
-Szemét - nevetett sírva és beleütött a vállamba.
Megfogtam az arcát és letöröltem óvatosan a könnyeit és megcsókoltam aztán elhúzódtunk és a pap most szerelmem felé fordult.
-Perrie fogadod, hogy az itt jelenlévő Zayn Malik-ot elfogadod hites férjedül, szereted, becsülőd míg a halál el nem választ?
-Fogadom - mondta mosolyogva és már nyúlt is a gyűrűért míg megfogta a jobb kezem. -Fogadom, hogy sok adóbevallást fogunk írni és ebbe sose lesz hiányod - húzta fel az ujjamra a gyűrűt mire elnevettem magam és ismét megcsókoltam. Mindenben legyőz ez nem érvényes már kezdek önbizalom hiányos lenni miatta.
A pap visszaküldte Emmát a helyére míg Ő mosolyogva sétált vissza a helyére aztán a pap felé fordultunk aki csak mosolygott ránk.
-Akkor most már kijelenthettem - kezdte mire mosolyogva ezzel is húzva az agyunket. -Mostantól Önök férj és feleség. Zayn most csókold meg a feleséged - utasította mire tettem is a kérésnek és most hosszasan megcsókoltam hisz már erre vártam egész nap eddig csak kis apró csókokat csentünk, de most már végre többet is adhatunk, kaphatunk egymástól. És a szaván fogom fogni a fogadalom téren!
Miután elhúzódtunk a pap felé fordultunk akik elsőként gratulált és beállt közénk, hogy kisétáljunk a templomból miközben meghallottuk a harangot ami kongani kezdett.
A templom előtt megálltunk és az összes vendég egyesével jött pusziért és gratulálni. A végén jöttek a fiúk és a lányok velük meg a kicsik. Louis karjában a lánya volt míg Niall karjába a keresztfia és Harry kezében meg a keresztlánya míg Lou csak rázta a fejét nevetve.
-Gratulálok haver - mondta Louis mosolyogva aztán felém tartotta Emmát és egy puszit váltottunk. -Most Perrie néninek - emelte Emmát Perrie felé. -Gratula Pezza - mondta Louis mosolyogva miután magához emelte vissza Emmát.
-Köszi Louis - mondta szerelmem és két puszi után Louis is tovább állt.
Hannah, George és Lexy jött utánuk akik szintén mosolyogva gratuláltak aztán jött Styles a keresztlányával, és mikor Lux meglátott egyből a karjaimba ugrott amin Harry durcáskodott, de nevetve gratulált nekem és Pezz-nek aztán tovább állt. Niall egy poénnal gratulált nekünk míg én kezet fogtam Theo-val és Perrie-nek egy puszit is adott. Miután Ők is tovább álltak Liam és Danielle jött mosolyogva míg én elütöttem a poénom miszerint Ők lesznek a következők amin egyszerre nevettek fel. Ne nevessetek ez az igazság!
Azt hittük Ők az utolsók erre megjelent egy nem közkedvelt személy.
-Gratulálok nektek - mosolygott gúnyos mosollyal.
-Te mit keresel itt? - kérdezte ellenszenvesen szerelmem.
-Louis-sal jöttem csak nem baj? - tette a kezét a szívére mire Pezz már rávágta volna, hogy de igen kurva nagy baj, de mivel nem akartam jelenetet így a kezemet a szájára tapasztottam.
-Csak menj - morogtam mire megvonta a vállát és ment a többiek felé vagyis inkább Louis felé. Feleségemre néztem - milyen fura így mondani -  aki csak rosszallóan rázta a fejét míg én is ugyanarra gondoltam, ha ez a nő itt van akkor valami készülőben van, de nem fogja tönkre tenni az esküvőnket azt nem hagyom.
Miután a fotós készített egy csoport képet az egész vendég seregről persze minket állítottak be középre azután elindultunk a lagzi helyszínére ami paparazzi és rajongó mentes. Miután mindenki elfoglalta a helyét és kihozták a vacsorát mindenki elkezdett enni hisz szinte mindenkinek kopogtak a szemei. Valaki az egyik családból viszont humoros volt hisz elkezdte verni kanállal a tányért.
-Muszáj - mosolygott rám kedvesem mire megcsókoltam.
Ezt az egészet még párszor eljátszották sőt enni nem hagytak minket amikor neki álltunk volna enni Emma, Lux és Theo jelent meg az ölünkben, és még akkor is csörömpöltek, de most Perrie helyett a gyerekek arcára nyomtam egy puszit.
-Így nem jó? - kérdeztem mosolyogva.
A vacsora elteltével következett a nagy produkciónk Perrie-vel a nyitótáncunk ami elsőként is egy hagyományos lassú számra ment aztán jöttek a pörgősebbnél pörgősebb számok, mint például Michael Jackson és Elvis Presley egyik száma, de nem csak az Ő számukra táncoltuk csak számomra az Ő számukra volt a legnehezebb táncolni, de zárásképpen szintén lassúval zártuk aztán elkezdődött a mulatság.
A fiúk megragadtak és kivittek az előtérben.
-Most iszunk egyet közösen - mondta Harry mosolyogva és töltött mindannyiunknak aztán egyszerre megemeltük a poharunkat koccintásképen. -Arra, hogy mindig együtt maradunk - mondtuk egyszerre és a koccintás után lehúztuk. Nem tudom honnan van ez a pia, de eléggé erős volt.
Amikor megfordultam a lányok jelentek meg mire érdeklődve néztünk rájuk.
-Nem viszlek haza - mosolyogtam  újdonsült feleségemre.
-Én se téged - vágott vissza mosolyogva. -Na, de sicc koccintunk a lányokkal - került ki mosolyogva.
Már szóltam volna vissza nekik mikor a kicsik rángatták a kezemet, hogy menjek velük táncolni így elhagytam a színteret és a parkett felé mentünk táncolni.
Mindegyik gyerek csak úgy rázta magát és megpörgettem mindegyiket mosolyogva.
-Zayn bácsi emelj fel - nyújtózkodott Emma mire tettem amit kér. -Pörögj körben - utasította mosolyogva. -Lábujjhegyen - szólt rám nevetve és úgy tettem ahogy mondta. Aztán megálltam és hátra dőlt a karomba azt kiabálva, hogy póz míg én is azt csináltam. -Nem is rossz - mondta mosolyogva míg megpusziltam az arcát. -Szúrsz - lökött el magától mire felháborodva megcsikiztem és elkezdett nevetgélni.
-Én is én is - kérlelt Lux.
-Velem repülőzz - szólalt meg Theo.
-Höhö srácok nem játszunk táncolás van - tettem le Emmát mosolyogva mire Lux megragadta mindkét kicsi kezét és elkezdtek táncolni.
Amikor elhaladt mellettem Hannah megragadtam és magamhoz húztam egy táncra hisz Pezz most Liam-el táncol.
-Bántott? - suttogtam a tánc közben miközben Eleanor-ra böktem aki épp Louis-al táncolt.
-Nem - rázta meg a fejét.
-Remélem ez igaz - suttogtam és megpörgettem aztán visszahúztam.
-Igaz Zayn nyugi élvezd a bulit - mosolygott rám.
-Hidd el azt teszem - mosolyogtam rá.
-Már a tiéd - mondta mosolyogva.
-Bizony az enyém és el nem engedem - gondolkoztam elmosolyogva és megöleltem Hannah-t, és úgy folytattuk a táncunkat.

Hajnali egy óra van és a buli még mindig tart hisz a jó lakodalom reggelig tart, és ez a legjobb igaz azért volt pár vendég akik hazamentek, de még mindig vagyunk elegen. A gyerekek közül egyedül Theo volt az aki elaludt, de Őt Maura felvitte az emeletre és ott maradt vele. Szegény kis srác lefárasztotta két kis csaj!
Perrie-vel éjfélkor átvettük a másik ruhánkat így most piros-bordó színben tündöklünk míg a koszorúslányok is átöltöztek velünk. A vendégek többsége vizet és alkoholt fogyaszt, de mindenki jóízűen eszi az apró sütiket és a tortákat na meg az esküvő tortát szóval senkit se kapott el az alkohol mámora szerencsére.
Leültem az asztalhoz kicsit szuszogni ahol Hannah ült és az ölében Emma bóbiskolt.
-Szerintem felviszem aludni - simogatta Emma haját.
-Micsoda? Fenn vagyok - pattant ki Emma és leugrott anyja öléből. -Táncoljunk - fogta meg anyukája kezét.
-Energia bomba vagy törpi - mosolyogtam rá.
Hirtelen a Jóbarátok főcímdala szólalt meg mire én is felpattantam és összeszedve a csapatot egy kört alkottunk míg középen a két kislány volt. Összeölelkeztünk így a kicsik helye összeszűkült, de élvezték nagyon is hisz köztük nevetgéltek.
-Palacsinta - visította Emma és Lux egyszerre.
-Szeretem - nevetett Niall.
-Mit nem? - tette fel a költői kérdést Harry mosolyogva.
Elkezdtünk körbe-körbe járkálni míg a gyerekek nevetgéltek csak aztán mikor elszédültünk megálltunk és kijjebb jöttünk, hogy tudjanak mozogni aztán ismét bezártuk Őket.
A szám lassabbra váltott, de az is a barátokról szólt így arra csak kicsit dülöngéltünk, mintha be lennénk rúgva, de esküszöm, hogy józanok vagyunk sose voltunk még ennyire józanok.
-Elhiszitek ezt - kezdte mosolyogva Hannah aki bátyja és Louis között állt. -A balhés párosunk férj és feleség ezentúl!
-Felnőttek - nevetett Dani.
-Jó vicc Peazer - szólalt meg Harry nevetve.
-Te se fogsz felnőni Harold Edward Styles - vágott vissza Lex kiemelve a vezetéknevét.
-Ki gondolta volna, hogy Lex nem szólal meg - gondolkozott el hangosan Liam.
-Örökkön-örökké - mondta Dani mosolyogva mire érdeklődve néztünk rá. -Együtt - mondta ki mosolyogva mire leesett.
-Örökkön-örökké - mondtuk egyszerre mosolyogva és sokkal szorosabban szorítottuk egymást.

 Sziasztok mézes csupraim!
Már komolyan elvonásai tüneteim voltak, hogy nincs ihletem a részhez és írni se tudok, de most ez változott a drága őszi szünetnek köszönhetően. Imádunk őszi szünet! 
Elég hosszú rész lesz amire remélem kárpótol titeket a késésekért viszont azt kell mondjam eléggé laposka lett a sztorija, de most ez a rész erről szólt sajnálom. Igazából ebbe a részben vannak olyan jelenetek benne amik idén nyáron megtörtént esetek voltak szóval volt honnan merítenem ötletem. 
Próbáltam érdekessé tenni remélem valamennyire sikerült is, de ha nem akkor sajnálom ígérem a következő jobb lesz!
Köszönöm a részben való közreműködést Little Quenn-nek és Esmee H.-nak Ők segédkeztek a fogadalmakba, ha Ők nincsenek nem lettek volna jó fogadalmaim! :)

Várom a vélemény nyilvánítást ide alulra! :)

Az elfeledett bloggerekért - Mozgalom

Sziasztok galambocskák! :)

Nem vagyok egy nagy díjas ember aki halmozva rakja ki a díjakat mivel már szinte unalmasak, de az amolyan új fajta díjakat megcsinálom egyszer, de azt se viszem túlzásba. Viszont ennek a díjnak a témája nagyon tetszett így köszönöm szépen, hogy megkaphattam én is ezt a fantasztikus díjat! :)

Ha bővebben elakarod olvasni miről szól ez a díj itt megtalálod!

Szabályok: 

 - Megköszönöd annak, akitől ezt a "díjat" kaptad, hiszen ennyi mindenkinek jár, és az alapműveltség része.

 - Beleolvasol annak a blogjába, akitől kaptad. 

 - Ha tetszik, hagyj nyomot magad után, hiszen ennyit megérdemel, főleg ha a tetszésedet is elnyerte! Ha nem, akkor ezt kihagyhatod. 

 - Írj 3 dolgot, ami tetszett a történetben, vagy az íróban. 

 - Írj 2 dolgot, amin viszont még javíthatna! Ennél a lépésnél figyelj, hogy ne legyél bántó, és a tanácsaid építő jellegűek legyenek! 

 - Írj egy kis ajánlót, hogy mit gondolsz összességében a blogról, kinek ajánlod, stb.

 - Küld tovább embereknek, de figyelj, hogy legyenek köztük olyanok, akik szerinted jól írnak, de nem kapnak elég figyelmet! Küldheted híresebb blogoknak is, így többen megtudják, hogy van ez a mozgalom, és persze az ő történeteiket sem ismeri mindenki, egy kis plusz, mindenkinek jár! Csak kérlek figyeljetek arra, hogy annak már ne küldjétek, aki 40-szer megkapta! 

 - Rakjátok majd ki a blogotok modulsávjába ezt a képet, de úgy, hogy erre a bejegyzésre mutasson!

Nagyon szépen köszönöm drága Lorette T.-nek a díjat akinek a blogja a Secrets of the Life című blog ami mellékesen egy tökéletes történet amit mindenkinek el kell olvasnia! :)<3 

3 dolog ami tetszett Lorette blogjában: 

Bevallom még nagyon az elején vagyok a blogjában, de viszont tudom mondani, hogy egyik kedvenc blog írom. Egy Louis-os történeténél ismertem meg ami mai napig a kedvencem  csak hát az a blogja épp nem aktuális, de nagyon remélem hamarosan visszatér és addigra talán végre elmondhatom, hogy beértem a Secrets of the Life c. blogjánál is. 

1. Az tetszik a blogjába, hogy egyedi és nem tucat blog tökéletesen át van gondolva. 

2. Kiszámíthatatlan hisz ki szeret olyan blogot olvasni aminek már egyből tudod mi lesz a vége? Senki.

3. Nálam ez létfontoságú; Nem rózaszín köd között játszódik a történetet mármint nem minden az a "így szeretlek, úgy szeretlek" dolog.

2 dolog ami nem tetszett Lorette blogjában: 

Nevezzetek elfogultnak, vagy sem, de nekem ilyen nincs. Minden tetszik a blogba, a történetbe és így mindenben. Talán egy kivetni való az írónő hosszabb részeket írhatna, de ez se annyira nagy dolog hisz talán ettől érdekes. Ez teszi érdekessé!

Ajánló: 

Ajánlom annak aki egy olyan történetet szeretne olvasni ami teljesen más felállítású, mint a többi blog és ajánlom annak aki egy kis izgalmat keress a szürke hétköznapjaira. Magyarra lefordítva ajánlóm mindenkinek aki szeret egy kicsit is olvasni! 

Küldöm:

Esmee H. - Fatal Attraction

Little Queen - Sinister Fate

Jessica T - Mad Love

NiSzi - Ismertlen Világsztár

 Zoe Samantha Goldenwin - She's not afraid

Igazából sokkal több blog megérdemelné ezt a fantasztikus díjat hisz szinte minden író küzd ezzel a mai betegséggel, hogy semmi visszajelzést nem kap. Szóval aki netán elolvassa és az Ő blogjára se érdekezik visszajelzés annak szeretettel küldöm tovább, ha még nem kaptad meg ezt a díjat! :)

Season 2 Chapter 8 - Az utolsó éjszaka

OneRepublic - Secrets

Hihetetlen, hogy végre eljutottunk idáig is holnap a kis csapatunk két tagja örök hűséget fogad egymásnak és elkezdik közös új életüket együtt. Még csak 1 éve ismerem Őket úgy együtt, de sose láttam náluk szebb párt akik őszintén szeretik egymást. Büszke vagyok Pezz-re, hogy kibírja Zayn egoizmusát amit már kezd kinőni sőt ki is nőtte, de elviselte. Büszke vagyok Zayn-re, hogy elviseli Pezz folytonos féltékenykedéseit amik néhol jogosak, de néhol alaptalanok és butaságok. Nagy szóba büszke vagyok rájuk, hogy a kapcsolatuk minden kis bukkanón átment csak úgy simán. Na jó nem simán, mert ezeregy millió vitájuk, szakításuk volt, de akkor is együtt vannak még mindig és kibírják egymás mellette. Valószínűleg örökké kifogják bírni egymás mellett, ha a házasság mellett döntenek remélem egyik se olyan hülye, hogy 1 hónapra rá elválnak egymástól, mert akkor mindkettőt vasvillával fogom kikergetni az országból. Nem lehetnek buták Ők már egy pár, egy jó sok múlttal rendelkező pár.
Mivel holnap esküvő így megígértük Pezz-nek, hogy ma este csak csajok elvisszük bulizni ami nekem is jót tesz a történtek után. Amióta Jay és Lottie elment azóta kapom az üzeneteket, hogy hamarosan, hamarosan és hamarosan találkozunk. Őrületbe kerget ezzel és teljesen szétcsúsztam emiatt amit a többiek is észrevettek így kikellet találnom egy frappáns hazugságot amivel beetettem Őket szerencsére be is vették. Az igazság jó, de mégse jó!
Emmára ma este így a fiúk vigyáznak mivel Ők már tartottak egy "kis" legénybúcsút így belegondolva sajnálom a lányomat, hogy egy este egyedül marad hat másnapos felnőtt, érett férfival. Az érettet ki kéne húzni!
-Hannah gyönyörű vagy - szólított vissza a valóságba Danielle aki épp végzett a hajammal ami csak egyszerűen be volt göndörítve és úgy hullott a vállamra. A ruhám egy fekete testre simuló ruha amit utoljára Emma születése előtt hordtam. Borzalmas, hogy egy szülés után így áll rajtam! Mivel pánt nélküli a ruha így felvettem egy fekete bolerót hozzá ami hosszú ujjú volt így meg sem fagyok majd. Míg Danielle-n egy fekete pánt nélküli felső volt és egy fehér testre simuló nadrág amit kibővített egy fekete magassarkúval. Sose lesz már ilyen jó alakom, mint ami Dani-nak van még a haja is tökéletes. Danielle haja teljesen ki van vasalva és úgy omlik a hátára. És Ő nevezz gyönyörűnek engem akkor Ő maga micsoda? Egy krumplis zsák vagyok hozzá képest!
-Dani néztél már tükörbe? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel mosolyogva.
-Attól, mert szültél ugyanolyan szexi anyuka vagy és most keresel magadnak egy társat aki melletted lesz aki nem Emma apukája, de mégis szeretni fogja a zabi gyereked - magyarázta el Dani mosolyogva.
-Miért zabi Emma? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Mivel házasságon kívüli gyerek és azok a zabi gyerekek - mondta.
-Ez csúnya - fontam össze a mellkasomon a kezem.
-De igaz - lépett be a szobába Lex akin egy piros testhez simuló ruha volt amihez egy fekete boleró pont jól illett. Lexy haja fel volt kötve így csak egy-egy száll kandikált ki.
-Ez a "szakítottam Harry Styles-al kurva vagyok" stílus? - kérdeztem kuncogva.
-Ez a "bejön a lányom apja" stílus? - vágta rá mire hozzávágtam egyik párnámat.
-Ez igent jelent - vigyorgott Dani mire hozzá is vágtam egy párnát.
-Inkább menjünk keressük meg a menyasszonyt - duzzogtam és pont végszóra jelent meg az ajtóba Pezz akin egy fehér egybe ruha volt és egy "férjhez megyek" koronát viselt. Kikötöttük neki, hogy csak fehér ruhába jöhet és vettünk neki egy koronát hisz igaz ami rá van írva.
-A homlokomra írjátok fel, hogy Zayn Malik-hoz - forgatta meg a szemét Pezz.
-Te kérted - húzta elő Lex a kis táskájából a fekete filcet.
-Mi? Nem - akadt ki Pezz. -És te miért hordasz magadnál fekete filcet? - Húzta fel a szemöldökét Pezz mire kérdően Lex felé néztünk.
-Mindig lehet rá szükség - vonta meg a vállát.
-Viszont tetszik, hogy rózsaszín és hercegnőnek hiszem magam - tapsikolt Pezza mire elnevettük magunkat gyerekes viselkedésén, de valójában mi is ilyenek lennénk. -Induljon a parti! - Ugrott fel Pezz mire bólintottunk és kiléptünk a szobámból persze magamhoz vettem a kis táskám amibe minden iratom, telefonom benne volt. -Berúgunk, berúgunk, berúgunk - énekelte a lépcsőn leugrálva a menyasszony míg a nappaliban ülők egyből rámeredtek még Emma is érdeklődve nézett bolond nénikéjére.
-Remélem nem - nevetett Zayn.
-Hé, ha te olyan lehetél legénybúcsúdon akkor fogd be - szólt rá Pezz mire Zayn hátrahőkölt feltéve a kezeit.
-Értettem asszonyom - hadarta el Zayn.
-Helyes - csókolta meg Pezz jövendőbelijét.
-Már most az asszony hordja a nadrágot ez gáz - nevetett Louis aki kislányát tartotta.
-Én is berúghatok? - kérdezte Emma.
-A tejtől - vágta rá gyorsan Louis.
-A tejtől fog berúgni Perrie néni is? - kérdezte Emma ismét.
-Minden bizonnyal - bólintott Louis.
-Anyuci te is a tejtől rúgsz be? És apa is meg a fiúk is a tejtől rúgtak be múltkor? - nézett rám Emma  a nagy kék szemeivel.
-Igen kicsim a tej a hibás mindenért - bólintottam mosolyogva.
-Hazug - köhécselt bele Niall mire Louis rúgta bokán.
-Niall bácsikád sok tejet ivott már most berúgott - mosolyogtam kislányomra és lehajoltam hozzá, hogy egy puszit nyomjak az arcára, de Ő megfogta a nyakam és megölelte aztán egy cuppanós puszit nyomot orcámra. -Szeretlek angyalkám - mosolyogtam rá.
-Szeretlek anyuci - mosolygott rám édesen.
Kiemeltem Louis öléből és magamhoz öleltem az én egyetlen kislányom. Miközben Emma a vállamra hajtotta a fejét és én szorosan öleltem magamba felidéztem az elmúlt 3 év csodálatos perceit mikor elsőnek tartottam a karomba, mikor először pislogott, mikor először evett pépes ételt, mikor kimondta az első szavát és mikor elindult na ott kezdődött minden. Mintha csak tegnap lett volna, hogy kiderül a terhességem  mennyi mindent máshogy csinálnék, ha újra kezdhetném az életem. Talán akkor már az elején elmondtam volna Louisnak az igazat mielőtt összejön a csontkollekció barátnőjével. Talán akkor minden más lenne. Talán. 
-Han mennünk kell - szólított vissza  a valóságba Lex aki az ajtóba toporgott idegesen és Danielle meg Pezz is mellé sétált. Egy utolsó puszit nyomtam kislányom hajába aztán visszahelyeztem Louis ölébe és elindultam az ajtóhoz, de ott visszanéztem.
-Sok tejet ne igyatok - integetett mosolyogva Emma mire Louis megcsikizte és felnevetett. Olyan édes mikor így nevet olyan Louis-os. Még mindig Louis-t látom benne kezdek megőrülni.
Nevetve intettünk a többieknek és mihelyst kiértünk a házból az ajtó becsukódott, de a szememnek hirtelen jött ez a sötétség mivel már korom sötét volt így mikor valami szőröst csapódott a lábamnak felsikoltottam.
-Hannah Ők csak a kutyák - nevetett a sötétbe Dani.
-Hupsz - kuncogtam. -Bocsi kutyuskák - néztem le ahol valószínűleg voltak mivel onnan jött amolyan kutya lihegő hang. Kutya lihegő hang Hannah te egy zseni vagy!
-Gyere - ragadta meg Danielle a karom és elkezdett húzni.
Az utcai világításnak köszönhetően megláttam egy fekete limuzint a ház előtt ahova Danielle épp húz oh szóval ez is a terv része volt. Lex előhúzott a táskájából egy kendőt és Pezz felé kezdett közelíteni aki sóhajtva megadta magát így Lex könnyen bekötötte a menyasszony szemét. Besegítettük a limuzinba aztán mi is beültünk mellé. Danielle előre szólt a sofőrnek és már el is indult. Hogy hova? Fogalmam sincs ezt még nekem se árulták el!
Már egy ideje úton vagyunk és míg Pezz őrült módjára sipákol, hogy hova megyünk mi már nem tudom hányadik pezsgőnket isszuk. Kezd egy kicsit beütni mivel azt se tudom hányadik ez már, de azt tudom vagyis sejtem, hogy ez nem az első pezsgős üveg.
-Lányok kérlek mondjátok el hova megyünk - nyavalygott a túsz mi meg felnevettünk és Lex töltött egy újabb kört, hogy ismét koccintsunk. -Persze igyátok a nem tudom hányadik kör piátokat én meg haljak szomjan - duzzogott mire Danielle felnevetett és előhúzta a titkos koktél amibe érdekes dolgokat kevertünk.
-Tessék csak, hogy ne halj szomjan - adta Dani Pezz kezébe a poharat amit az illető egyből lehúzott.
-Úristen ez mi? - kérdezte miután lenyelt. -Ti ilyen durvát isztok? Basszus már rég belehetettek tépve! - Akadt ki mire mi felnevettük, ha tudnád, hogy mi csak pezsgőt iszunk és csak Ő iszik durvábbat akkor nagyon mérges lenne.
-Szóval nem kérsz még? - kérdeztem nevetve.
-Következőt - vágta rá Pezz mire Danielle a kezébe nyomta.
Persze nem akartuk leitattatni, de azt akartuk, hogy legyen jókedve és engedje el magát ezen az amolyan utolsó napján mikor nem ékelődik az ujján az a bizonyos gyűrű. Így mire megérkeztünk a szórakozóhelyre ami elvileg a kedvenc helye addigra már Pezza majd kicsattant a bőréből és amint megállt az autó nem lehetett megállítani letépte magáról a kendőt és kipattant az autóból.
-Ez az - ugrott fel mikor mi is kimásztunk. -Menjünk! Szétakarom táncolni az agyam - ugrált boldogan és már futott is be míg mi összenéztünk.
-Nem fognak minket felismerni? - kérdeztem aggódóan.
-Nem éppen hisz akik bent lesznek egy csapat részeg idióta akik azt se tudják fiúk, vagy lányok - magyarázta el Dani miközben beléptünk a helyre ahol évekkel ezelőtt voltam. Nem sokat változott a zene hangos volt, sok izzadt test keveredett a levegőbe egy kis hányással fűszerezve szóval nem sok mindenről maradtam le. -Megkeresem a menyasszonyt a pultnál találkozunk - mondta Dani mire bólintottunk és már el is tűnt.
Lex megragadta a karom és a pulthoz húzott ahol rögtön kért négy italt bár nem értettem mit, mert a zene tombolt így csak vártam míg a pultos felénk löki a piát és megérkezik végre a két elveszett bárányka. Nem tartott sokáig egyik se, de mi Lex-el nem tudtunk várni így egyből lehúztuk az italt ami elsőnek égette a torkom aztán már csak azt vettem észre kértem még egyet. Lex furán nézett rám valójában én is így néznék magamra hisz utoljára mikor ilyen voltam még nem voltam anya és az élet könnyebb volt.
-Maradj már egy percre - lökte meg Danielle Pezza-t.
-Mi van már táncolni akartam - duzzogott és leült a pult előtti székre.
-Ez a utolsó éjszakád és ezt hívják leánybúcsúnak - mondta Lex.
-És terveztünk feladatok drága - nevetettem. Hú megártott a pia ez holnap nem lesz jó! De ki gondol a holnapra? Senki.
-Mit kell csinálnom ostobik? - Pezz is eléggé részeg lehet, ha már ilyen szavakat használ és közben nevetgél, dülöngél össze-vissza a széken.
-Első feladatod, hogy egy doboz cigit eladj szálanként úgyhogy utána abból a pénzből minket kell meghívnod - magyarázta el szépen lassan Dani míg Pezz felpattant és a tenyerét nyújtotta. -Szálanként egyet mindenkinek! - Figyelmeztette aztán a kezébe nyomta a cigis dobozt és már el is tűnt a tömegbe, de észrevettük ahogy a cigis dobozt lebegtette a kezébe.
-Megyek képeket csinálni - pattant fel Lex és utána eredt míg Danielle leült mellém.
-Amúgy honnan volt cigid? - kérdezem túlkiabálva a tömeg zaját.
-Néha szívok egy-két szálat - vallotta be vállat rántva.
-Liam tudja? - döntöttem oldalra a fejem.
-Tudja, de nem szól semmit és amióta úgy mond együtt vagyunk nem szívtam egy szálat se - teszi a szívére a kezét mosolyogva. Nem tudtam elképzelni, hogy Dani cigizik hisz Ő  nem az a fajta ember, hogy csak úgy rágyújtson. De biztos volt rá oka, hogy magához vegye a károsító szert. -Te? Cigiztél már? - Kérdezte mire ránéztem.
-Emma születése előtt rendszeresen, de ha be akarom vallani akkor Emma születése után is szívtam egy-kettőt, de sose a lányom előtt - vallotta be őszintén, de a végét kiemeltem hisz sose adnák át Emmának a káros levegőt.
-És most? - kérdezte.
-Nem - hazudtam mostanában megint szoktam titokba, de ha bevallanám rákérdezne miért és akkor új hazugsággal kéne előrukkolnom.
-Hannah jól vagy? - fogta meg a pulton lévő remegő kezem.
-Igen persze majd kicsattanok - ugrottam fel a bárszékről.
-Nem úgy néz ki valami bántja a lelked és ez már idegesít - ugrott fel Ő is mire kérdően néztem rá. -Hannah legjobb barátnők vagyunk miért titkolózol? - Vont kérdőre, mint ahogy tették még páran az elmúlt napokba.
-Én.. nem.. - nem bírtam tovább a tömeg felé vettem az irányt, de az ellenkező irányba hisz Pezz és Lex jobbra indult míg én balra mentem.
A tömegen átverekedtem magam szinte észrevétlenül ami nem igaz hisz nem egy kéz csattant a fenekemen miközben arrébb lökdöstem egy-két részeg idiótát. Nem törődtem velük csak tovább mentem amíg el nem jutottam a szórakozóhely túlsó felére ahol egy erkélyt nem leltem meg ami inkább terasz. Kiléptem a friss levegőre ahol szintén sokan voltak, de Ők nem éppen levegőzni jöttek ki sokan inkább cigiztek, vagy a fűben ülve ittak, vagy éppen élték a szexuális életüket. Megráztam a fejem és egy nyugis kis helyre sétáltam mikor megragadta valaki a karom, de az arcát nem láttam illetőnek és elkezdett ráncigálni valahova ahol már nem voltak részeg idióták.
Kitéptem a karom kezei közül és ráemeltem tekintettem, de mikor megláttam ösztönösen visszafelé kezdtem el lépkedni, de újra megragadta a karom.
-Hiányoztam szívi? - hajolt hozzám közel mire én nyeltem egy nagyot azt hiszem most józanodtam ki igazán.
-Mit akarsz? - remegett meg a hangom mikor feltettem a kérdésem és felnevetett.
-Bosszút állni - mondta mire még egyszer nyeltem egyet és hátrafordítottam a fejem hátha valakit meglátok, de senki. Megragadta az állam és maga felé fordított, de keze lejjebb csúszott a nyakamra és erősen szorította. -Eltudod képzelni mit tettél velem? Börtönbe küldtél kicsi lány és olyan dolgokat éltem át amit egy igazi bűnöző, de mind tudjuk, hogy én nem vagyok az - a végén elnevette magát, de még mindig nem fejezte be. -Viszont egész idő alatt egy dologra koncentráltam a bosszúra, hogy én is tönkre teszlek téged örökre! - A végén még erősebben szorította a torkom és már csak arra gondoltam, hogy ennek nyoma marad és újból hazudhatok. Elmondhatnám az igazat, de nem teszem. Miért? Mert meg kell óvnom Őket tőle!
-Max.. ké.. - alig tudtam kinyögni a szavaim mire Ő gúnyosan felnevetett.
-Nem ölek meg szívi nyugodj meg - lökött el úgyhogy a földre zuhantam. -Még nem - hajolt felém mire én ösztönösen hátrébb kúsztam eszem ágába sem volt felállni inkább maradtam a földön hisz így is távol vagyok tőle. -Elsőnek is tönkre teszlek. - Ragadta meg a karom és felhúzott aztán elengedte a karom most simán visszatudnák menekülni, de a lábaim a félelemtől a földbe gyökereztek így mozdulni se tudtam. -Menj! - Ordított rám mire nyeltem egy nagyot és már tettem volna mit mond mikor megragadta a karom és a zsebéből egy bicskát húzott elő. Most mit csinálni?
-Mi..mi..mi..? - dadogtam mire felnevetett.
-Csak egy  kis ajándék - mosolygott rám gúnyosan és a csuklómon végig húzta kétszer a bicskát aztán elengedte. -Most menj és mond azt, hogy elvágtad, vagy a lányod lesz az akin végig húzom a bicskát! - Mondta mire a lányom szó hallatán feltört belőlem az anyai tigris.
-Ha hozzáérsz - vágtam rá.
-Akkor mi lesz? - kérdezte nevetve.
Mondhattam volna, hogy elmondom mindenkinek és újra börtönben csukják, de nem akartam még jobban feldühíteni pedig nagyon is az lett volna a legjobb megoldás, de csak egy lépést tettem felé és a térdemmel ágyékán rúgtam. Le kell fertőtlenítenem a térdem! Már kapott volna utánam, de elfordultam és elkezdtem rohanni visszafelé miközben Ő valamit utánam kiabált, de nem érdekelt. Tudom, hogy ezt nem úszom meg ezt is még megbosszulja, de jól esett valahogy mikor megemlítette Emmát felizzott belőlem valamiféle bátorság. Nem érhet Emmához! Az életem árán is megvédem a lányom.
Miközben elmélkedtem visszatértem a sok részeg közé így megálltam itt már nem bánthat közönség előtt. Megnéztem a csuklóm amiből ömlött a vér és egy X alakú vágást vétett a csuklómra. Valahonnan szereznem kell kötszert, vagy legalább egy papírzsepit. A táskámból előhalásztam egy pár papír zsebkendőt és azzal kezdtem el felitatni a vért ami nagyjából sikerült is. Amint végeztem vele visszaindultam a terembe és a pult felé furakodtam magam ahol már Dani, Pezz és Lex ült épp valamiféle koktél szürcsöltek.
-Han hol a fenébe voltál? - ugrott fel Dani amint meglátott.
-Halálra idegesedtük magunkat - tette hozzá Lex.
Vagy nem vették észre a nyakam, vagy semmi sem látszik. Remélem az utóbbi, mert fogalmam sincs, hogy takargassam. 
-Jól vagy? - kérdezte Danielle mire bólintottam, de valójában nem voltam jól.
-Igen csak levegőztem - mutogattam a terem túlsó felére.
-Biztos? - kérdezte Lex.
-Halál biztos - erőltettem magamra egy mosolyt. Nem lenne szabad a halál szóval játszadoznom hisz így se fényes a helyzetem.
-Téma terelés - ugrott le a pultról az illuminált állapotba lévő menyasszony. -Megcsináltam már öt feladatot! - Tapsikolt nevetgélve mire a lányokra néztem akik csak a fejüket rázták.
-Három feladat volt - mondta Dani.
-És a harmadik betett neki teljesen - folytatta Lex.
-Kitalálom a harmadik volt, hogy hívassa meg magát 3 fiúval és több lett belőle - kuncogtam mivel ezt a feladatot én találtam ki.
-Ha jól számoltuk 10 fiúval hívatta meg magát - nevetett Lex.
-De meg volt - emelte meg a kezét Pezza.
-Igen Pezz okos is vagy - bólogatott Dani szőke barátnőnkre aki csak ugrált és tapsikolt, de már alig állt a lábán. -Táncoljunk! - Kapaszkodott belénk mire elnevettük magunkat.
-Leánybúcsúja van adjuk meg neki ezt - adtam be a derekam mire bólintottunk és Pezza elkezdett húzni minket a parkett felé.
Elkezdtünk a tömegbe táncolni, de ezek után valahogy elszakadt a szalag és minden kiesett. Nem tudtam, hogy kerültem haza és nem tudtam mi történt az est további részébe csak annyit tudtam, hogy jól szórakoztunk. De azt nem tudom mit csináltam és miért csináltam. A lényeg, hogy megünnepeltük Pezza utolsó éjszakáját szabadként. Ez a fontos, nem? Na meg, hogy elfelejtettem pár percre is az előbb történteket már csak a kezemet kell takargatni, vagy egy újabb hazugság az már megy nekem. Hazugság az életem!

~Louis Tomlinson szemszöge~

Nem tudom mit hisztérikáztak a lányok a legénybúcsú nem is volt annyira durva csak egy kirándulást terveztünk és egy remek  hotelbe szálltunk meg, hogy egy fantasztikusat bulizunk. Jó igaz azt terveztük eljutunk egy szórakozóhelyre, de a terveke nem mindig teljesülnek attól még nagyon jó kis buli volt. Végre úgy bulizhatunk, hogy éjszaka nem voltak rajongók csak részeg emberek akik belénk kötöttek. Igen talán nekünk se kellet volna szájhősködnünk, de kétségkívül Ők kezdték mi voltunk a jó fiúk. Nem, mi kezdtük! Nem, mi löktük meg az egyiket! Nem, á mi nem ilyenek vagyunk. Mi kétszer lökünk meg egy ember részeg állapotba. Aztán elmenekültünk, mint a félős nyulak és azok is vagyunk. A végére már nem igen emlékszem, de azt tudom, hogy reggel a rácsokon sütött be a nap és a lányom is velünk volt. Hogy Emma mit keresett ott azt nem tudom. A lányok viszont elmondták, hogy hazatértünk megragadtam kislányomat azzal a dumával, hogy elviszem a játszótérre végül is oda vittem. Kinek mi a játszótér. Szerencsére Paul megbeszélte a rendőrökkel, hogy ne verjük nagy dobra ezt mivel senki se vette fel videóra, vagy nem fotózta le, hogy a One Direction együttes holt részegre itta magát és a sitten kötöttek ki. Milyen buli is lett volna belőle. 
Viszont tettem egy ígéretet miután kijöttünk a rács mögül. Soha többé nem iszom le magam a sárga földig a lányom miatt! És ezt a fiúk is megfogadták eddig sikerült betartanunk igaz már a tejet is kerülni kell hisz Emma azt hiszi a tejtől rúgtunk be így 30 éves koráig higgye is azt.
Most viszont mivel a lányok leánybúcsún vannak így kitaláltuk, hogy tartunk egy privát bulit a lányommal.
-Dobolhatok már? - húzogatta  Emma Liam karját.
-Gyere törpi - kapta fel a derekánál Liam Emmát és a dob elé ültette. Liam elkezdte magyarázni neki, hogy hogyan miképp legyen profi dobos és miket csináljon, de az igazság szerint én se értettem mit makog. Akkor egy 3 éves, hogy értse meg?
-Te most hozzám beszélsz? - kérdezte Emma mikor Liam végre befejezte a dumálást.
-Tudod mit üsd ahogy jónak látod - legyintett mosolyogva Liam mire Emma elkezdte verni a dobot míg mi érdekesen néztük végig. A lányom egy igazi dobos. Zayn a lányom mögé lépett és feltartotta a magasba.
-Rock N roll - kiáltotta nevetve Zayn.
-Jó éjt London - kiabálta Emma feltette kézzel mosolyogva mire Zayn kapva az alkalmon megcsikizte a levegőbe a lányom.
Emma elkezdett rúg-kapálni Zayn kezébe míg Ő nem hagyta abba a kislány kínzását, de Harry véget vetett ennek és átvette Emmát aztán a kanapéra ugrottak míg Harry lefeküdt háttal a kanapéra és Emmát felemelte.
-Szuper bébi - kiabálta nevetve Harry és elkezdte a levegőbe reptetni Emmát míg Ő csak nevetgélt. -Jaj ne elfog kapni a Szuper bébi - sikoltott nevetve Harry mire leemelte az arcát a szájához és egy puszit nyomott a kislányom arcára. -Köszi Szuper bébi - mosolygott rá Harry és a hasára ültette a kislányt.
-Okés mielőbb újabb móka, kacagás lenne ideje ennek a Szuper bébinek aludni - emeltem le Harry hasáról a lányom és a kezembe helyeztem.
-Nem akarok aludni - duzzogott Emma. -Bulizni akarok!
-Ideje aludni prücsök - mosolyogtam rá.
-Nem - vágta rá mire a fiúkra néztem akik csak a fejüket rázták.
-Szerintem is ideje aludni nagylány - helyeselt Liam.
-Nem - vágta oda Liam-nek ezt a szót Emma.
-Szöszikém kapsz esti altatót is, de aludni kell - mondta Niall.
-Nem - vágta rá úgyszintén.
-Mikor született Abraham Lincoln? - ült fel Harry mire kérdően néztünk rá. Ennek meg mi baja?
-Nem - vágta rá Emma gondolkodás nélkül.
-Emma elkapta a nem lázat - borzolta össze George unokahúga haját.
-Nem - vágta rá Emma.
-Tudsz te a nemen kívül mást mondani kisasszony? - kérdezte Zayn.
-Igen - vágta rá Emma mosolyogva.
A hátamra dobta a lányom és felbaktattunk vele az emeletre egyenesen a szobája felé tartva már fürdőt, evett, ivott, fogat most és pisilt is szóval már csak az alvás hadművelet maradt hátra, de eddig sose tagadta meg az alvást. Mi üthette belé?
Letettem Emmát az ágyára gondosan betakartam aztán a fiúk is megérkeztek és Emma nagy kedvencét a macis dalt elénekeltük neki míg Ő mosolyogva ugrált az ágyán. Viszont mikor befejeztük ahelyett, hogy elaludt volna fenn volt és vigyorgott ránk.
-Még egyszer - vigyorgott.
-Prücsök nem most már aludnod kell - mondtam. -Jó éjt prücsök - pusziltam meg a homlokát míg a többiek is sorba megpuszilták Emmát és kiléptünk a szobájából.
Gondosan becsuktam a szobaajtót viszont mikor megfordultam a fiúk karba tett kézzel méregetek így ösztönösen én is karba tettem a kezem.
-Most mi van? - kérdeztem.
-Emma tesztel téged - vágta rá George.
-Mi van? - kérdeztem, mert nem értem hova akar kilyukadni. Tesztel? 3 éves azt se tudja mi az a tesztelés.
-Olvastam egy újságba - kezdte Liam mire elnevettük magunkat mindannyian. -Mi van? Danielle előhagyta és beleolvastam ez normális! - Akadt ki Liam mire még jobban nevettünk rajta túlzottan papucs lett az én Leeroy barátomból. -Mindegy a lényeg, hogy a gyerekek 3 éves korban elkezdik tesztelni a szüleiket az ellenkezés téren - folytatta és belegondoltam a napokba tényleg furcsa volt Emma nagyon engedetlen volt és mindig azt csinálta amit nem szabad. De hát Ő Emma az én kis hercegnőm aki bármit megtehet.
-Állj a sarkadra Lou - mondta Zayn.
-Vagy a kis hercegnő győzz - bökött az ajtó felé Harry.
-Szomjas vagyok - kiáltott ki Emma.
-Már ittál - kiabáltam vissza.
-Pisilnem kell - kiáltotta újra.
-Niall-el pisiltál - kiabáltam vissza.
-Jó akkor ne engedjetek ki innen látszik már nem is szeretek - hallottam meg az én kis hercegnőm szomorú hangját, de próbáltam magam tartani. Nem győzhet!
-Megyek szöszi - nyitotta ki az ajtót Niall és az ajtóba Emma vigyorgott.
-Buli? - kérdezte mosolyogva.
-Alvás - léptem felé és felkaptam. -Kisasszony elszállt veled a ló!
-Niall bácsi a lovam ezt vele beszéld meg - mosolygott rám.
-Emma már nagylány vagy és meg kell tanulnod, hogy nem mindent szabad és amit mondunk az úgy van - magyaráztam el neki.
-De én hercegnő vagyok - nézett rám a nagy gyönyörű kék szemeivel.
-Persze, hogy az vagy tökmag - mondta Zayn.
-De vannak dolgok amiket nem szabad - folytatta Liam.
-És hallgatnod kell a szüleidre amit mondanak, mert Ők csak a javad akarják - tette hozzá George.
-De a bácsikáidra és a nénikéidre is szabad hallgatnod hisz Ők is csak jót akarnak - mosolyogtam a többiekre aztán a lányomra.
-Akkor aludnom kell? - szomorodott el Emma.
-Igen prücsök - pusziltam meg a homlokát.
-De a bulink - motyogta az orra alatt.
-Buliztunk később feküdtél le, de az alvás kötelező - tettem bele az ágyába és a nyakáig húztam a takaró. -Jó éjt prücsök - csókoltam meg a homlokát aztán a többiekkel az ajtó felé indultunk.
-Srácok - szólalt meg mire hátrafordultunk. -Attól még a hercegnőtök vagyok?
-Mindig a hercegnőnk maradsz - mosolyogtam rá.
-Szeretlek titeket - mondta mosolyogva aztán az behunyta a szemét.
Mosolyogva léptünk ki a szobából a folyósra és óvatosan becsuktuk az ajtót aztán összepacsiztunk. Lerendeztük felnőtt módon Emma egyik korszakát ami az engedetlenség és a mit szabad, és mit nem szabad szabályzat. Sose gondoltam volna, hogy ilyen felnőttesen lerendezem a dolgokat erre itt vagyok és megcsináltam a fiúk segítségével.
A fiúkkal a pacsizás után elköszöntünk egymástól és mindenki ment a maga szobájába, vagy éppen a konyhájába, vagy a nappaliba. Niall ment a konyhába ételért míg Zayn ment a nappaliba megvárni kedvesét aki 100%, hogy nem józanul jön haza. Perrie? Józan? Mikor bulizni megy? Még viccnek is rossz!
A szobámba érve levetettem a pólómat és a nadrágomat amiket hanyagul csak a székre dobtam aztán az ágyamba feküdtem. Inkább reggelre hagyom a zuhanyzást most semmi erőm nincs inkább minél hamarabb elakarok aludni, hogy végre itthon legyenek a lányok. Akarva, vagy akaratlanul is féltem Hannah-t hisz régen volt már szórakozóhelyen bármi történhet vele így a lányokba bízok, hogy vigyáznak rá. A plafont bámulva egész végig Hannah-n kattogott az agyam és a szerelésébe amibe elment bulizni. Túl kihívó! De nagyon jól nézett ki benne olyannyira jól nézett ki, hogy majdnem felugrottam és nem engedtem el olyan szerelésbe. Mi a bajom? Mostanában egyre többet gondolok a lányom édesanyjára aki még egy szülés után is jól néz ki szűk ruhába ami nem meglepő. Talán beleszerettem volna? Talán. Egy kicsit. Nagyon. Megváltoztak az érzelmeim eléggé furcsa módon.
Megráztam a fejem és oldalra fordultam, de akkor is végig Hannah kattogót az agyam. Behunyom a szemem Ő az akit látok, kinyitom a szemem Ő az aki előttem áll szexi ruhába és azt képzelem el, hogy mellettem fekszik az ágyon a mellkasomon van a feje és meztelen hasamra köröket rajzol. Túlzottan összezavarodtam. Orvoshoz kell mennem sürgősen!

***

Egy csattanásra lettem figyelmes és mikor kinyitottam a szemem az ébresztőmön kereken 4 órát mutatott így felkapcsoltam az éjjeli lámpán és a földön egy szőke hajú lány hevert aki bűzlött az alkoholtól. Felpattantam az ágyról és rögtön felé siettem, hogy felsegítsem aki csak vihogott és mikor meglátott kezeit átkulcsolta a nyakam fölött így arcunk csak pár centi választotta el. Ezernyi mocskos dolog árasztott el amit most tehetnék vele, de nem teszem, mert nincs olyan állapotba.

-Louis - vigyorgott. -Pont téged kerestelek barátom - lehelete bűzlött a whiskey szagtól szóval kiderült mitől is ütötte ki ennyire magát viszont az keveredett a cigi szaggal. Cigizett, de miért? Hannah nem nyúl a cigihez csak akkor mikor van valami problémája. 

-Hannah totál részeg vagy - mondtam.

-Te meg Louis vagy, Louis - kuncogott. -Egy dolgot már nagyon régóta szeretnék megtenni - kezdett elcsuklani.

-Mi az? - kérdeztem.
Nem mondott semmit csak száját a számra tapasztotta amire én azonnal kapcsoltam tudom nem helyes, de pasiból vagyok. Megragadtam a csípőjét és felemeltem, hogy lábait a derekam köré csavarva, de egy percre se szakítottunk meg azt a csatát amit nyelveink vívnak egymással. Az ágyhoz mentem ahova ledobtam, de Ő egyből magához húzott. Amikor egy percre megszakítottuk a vad csókolózásunkat akkor megláttam Hannah gyönyörű szemeit és ahogy belenéztem tudtam nem helyes amit tenni akarunk. Részeg. Nagyon. Nem használhatom ki holnapra csak megbánnánk. Nem tehetem meg ezt vele! És nem tehetjük meg ezt Emmával hisz most már rá is gondolnunk kell. A lányunkra.
-Louis lehúzod a cipzárt a ruhámról - szakította félbe a gondolat átmeneteim Hannah csilingelő hangja. Észre se vetettem, hogy Hannah már háttal ül nekem. -Louis ne vacakolj már te is akarod és én is! - Ugrált az ágyon izgatottan míg én csak megráztam a fejem és kérdően nézett rám.
-Hannah nem tehetjük - ültem fel én is és hátat fordítottam neki míg a kezeimet az arcomba temetem.
-Miért nem? - mászott mellém ügyetlenül mire ránéztem és kezeimmel megsimítottam gyönyörű arcát.
-Részeg vagy Hannah holnapra megbánnád - mondtam.
-Ezt sose bánnám meg - rázta a fejét hevesen mire megállt és megfogta a fejét. -Miért forog velem minden? - Kérdezte mire felnevetettem és magamhoz húztam.
-Aludjunk inkább - pusziltam bele hajába mire rám nézett a nagy szemeivel.
-Aludhatok veled? - kérdezte mire bólintottam így kitört ölelésemből és újra hátat fordított nekem míg én érdekesen néztem az ágyamon terpesztő lányra. -Segítenél? - Nézett rám és megfordultam, hogy lehúzzam a cipzárt a ruhájáról éreztem mikor a kezem hozzáért a bőréhez összerezzent imádom, hogy még mindig ilyen érzést keltek ki belőle. Miután lehúztam a cipzárt Ő lehámozta magáról ügyetlenül a fekete ruháját és a földre dobta így csak egy szál melltartóba meg egy bugyiba ült az ágyon. A szekrényemhez léptem ahonnan kivettem egy fekete felsőt amit egyből átnyújtottam felé és Ő értette a célzást rögtön felvette mivel, ha úgy aludt volna én nem tudtam volna aludni.
Elhelyezkedett az ágyba míg én is mellé másztam mire egyből átölelte a mellkasom és szinte egyből elaludt.
-Neked is jó éjt kedvesem - csókoltam meg a fejét és a kezemmel átöleltem.
Már hunytam volna le a szemem mire a mellettem lévő szobából fura hangok jönnek ki és akkor döbbentem rá, hogy az Zayn és Perrie közös szobája. Utolsó éjszakájuk úgyhogy még nincsenek hivatalosan is pap előtt együtt. De, ha felmerik kelteni Emmát akkor nem is lesznek holnap a pap előtt azt én garantálom...
Szerencsére elcsendesedtek és már csak Hannah szuszogását hallottam ahogy a mellkasomon alszik erre a hangra jobban el lehet aludni. Bárcsak mindig minden így lenne... Miket beszélek én? Teljesen megőrültem! El kell beszélgetnem Eleanor-ral kettőnkről azt hiszem ideje már.

Sziasztok drágák! :)
Hú én mikor elkezdtem írni akkor azt hittem sokkal izgalmasabb rész, de mikor olvastam át akkor rádöbbentem ez dög unalmas és borzalmas vagyok. Na jó ez amolyan önsajnálatot keltő volt.  Viszont igazából belegondolva talán csak egy-két jelenet unalmas, de az amolyan blogba illő jelent szóval azokat nem tudtam kihagyni. Végeredménybe egyedül a hosszúsággal nem vagyok megelégedve mivel csak 10 oldal lett és volt már hosszabb rész is. Ezt nézzétek el! :)
Hétvége time van. Remélem mindenki túlélte a hetet kisebb-nagyobb dolgozatokkal, felelésekkel és sikerült úgy teljesítenie az elején ahogy szeretet volna én még meg vagyok magammal elégedve és remélem még jobb is leszek. :) 
Valójában 4.-én terveztem aztán 6.-ára tettem mivel egy olvasómnak akkor lesz a szülinapja, de nem bírtam várni. Így előre is boldog születésnapot Ingrid! :) És minden Petra ismerősömnek boldog névnapocskát! :)<3 

Várom a véleményeket kommentbe! :) 

Ui.: A Little Things c. blognak ezennel megnyílt az fb csoportja amit megtalálhatsz ITT!