2015. október 31., szombat

Season 2 Chapter 10 - Az esküvőn történt

Bruno Mars - Just The Way You Are
Szakítani akartam Eleanor-ral hisz ez lett volna a helyes, de mikor Hannah felkelt és a képembe mondta semmire se emlékszik főleg nem arra, hogy megcsókolt így rájöttem minden tökéletes ahogy van. Jobb ez így, hogy nem emlékszik hisz lehet, hogy összeköt minket egy közös gyerek, de attól még nem kötelezhetjük arra magunkat, hogy legyünk együtt hisz mi van akkor, ha nem jó ötlet? Ismét szakítunk és az nem tenne jót Emmának se! Szar dolog, de most már gondolnom kell egy másik életre is akinek szintén vannak érzései. A legjobb megoldás, ha Eleanor-ral maradok és eltitkolóm előle az összes elcsattanó csókot ami történt köztem és Hannah közt, és már csak annyit tudok megígérni, hogy többé nem fordul elő, mert nem is. Nem csalhatom meg Eleanor-t hisz Ő egy nagyszerű lány örülhetek neki, hogy velem van és szeret. Nem érdemli meg. És én se érdemlem meg Őt, ha már itt tartunk.
-Jó reggelt szerelmem - rebegteti szemeit miközben a mellkasomon fekszik és hirtelen felnéz rám gyönyörű barna szemeivel. -Hogy aludtál? - Kérdezi mosolyogva miközben mellkasomat hinti be apró csókokkal amire az éjszaka emlékei sorakoznak fel a szemem előtt.
-Jól, mert mellettem vagy - karoltam át és egy puszit nyomtam a homlokára.
-Mindig melletted leszek - mosolygott rám és átkarolt míg én szorosan tartottam a karjaimba.
Egy percre hunytam le a szemem mikor az ajtó nyikorogni kezdett és már küldtem volna el a fenébe a zavaró tényezőt, de az ajtóba a kislányom állt kócos hajjal és pizsamába.
-Mi a baj prücsök? - ültem fel rá mosolyogva miközben Eleanor is felült.
Közelebb jött az ágyhoz és felült rá aztán az ölembe mászott, és a kis fejét a mellkasomra hajtotta.
-Elmennek - mondta szipogva miközben a kis fejét a mellkasomba fúrta.
-Kicsoda? - emeltem meg a buksiját az állánál fogva.
-Zayn bácsi és Perrie néni - mondta szomorúan.
-Csak nászútra mennek prücsök - mosolyogtam rá. -Visszajönnek és hoznak neked ajándékot ám - folytatta mire a szemei felcsillantak az ajándék szó hallatán és kiugrott az ölemből.
-Ajándék - szaladt ki a szobából kiabálva mire az arcomra elterült egy mosoly.
Eleanor-ra néztem aki a párnáknak dőlt miközben a kezeit összefonta a mellkasán és csak úgy bámulta az éjjeli szekrényem.
-Valami baj van szerelmem? - kérdeztem mikor hirtelen rám nézett összezavarodott arc kifejezéssel.
-Á semmi csak egy közös képünk sincs - bökött az éjjeli szekrényem felé ahol Emmával vagyok a képen. -Mielőtt megismerted egy csomó képünk volt a szobádba azóta ezek eltűntek és már csak a fiúkkal van képed a szobába meg a lányoddal és még a lányod anyjáról is van egy képed kinn. Elvileg én vagyok a barátnőd Lou szóval rohadtul nem értem hol vannak a képeink - mondta miközben elgondolkoztam azokon amiket mondott. -Mi változott meg azóta? - tette fel a kérdését keservesen mire csak meredtem magam elé aztán ránéztem a gyönyörű arcára ami kétségbeesést tükrözött aztán a szekrény felé néztem ahol egy közös képen volt Hannah-val és Emmával emlékszem az Emma szülinapján készült. A szemem újra visszatért Eleanor várakozó tekintetére aki még mindig várta a válaszom, de nem tudom mi lenne erre a legjobb válasz, ha azt mondom amit a szívem szerint akarok akkor azzal megbántom Eleanor-t és elárulóm azokat a csókokat amik elcsattantak köztem és Hannah közt amit próbálok elkerülni.
Közelebb férkőztem Eleanor-hoz mire Ő is feljebb ült így egy kezemmel megsimítottam az arcát miközben a pillantásunk egyszer se szűnt meg és a következő pillanatban ajkaimat ajkaira illesztettem. Akármi is történt köztünk Hannah-val nem lehetünk már együtt és Eleanor meg tökéletes annyira, hogy nem is érdemlem meg, Ő túl jó, de mégis velem van és szeret. Vagyis remélem szeret.
-Akkor? - kérdezte mikor elhúzódott tőlem mire az arcomra egy mosoly terült szét. Az éjjeli szekrényem felé nyújtózkodtam ahol egy kép volt rólam és Hannah-ről egy nagyon régi kép, de nem azt vettem ki, hanem az alatta lévőt amin Eleanor-ral vagyok és utána egyből becsaptam a fiókot és felültem ismét.
-Csak te vagy nekem - mosolyogtam rá miközben felmutattam a képünket ami már ősrégi, de az örök kedvencem.
-Borzalmas ez a képünk - kuncogott aztán közelebb hajolt hozzám, hogy megcsókoljon viszont csak egy puszit nyomott a számra. -De szeretlek - mosolygott rám és most az arcomra hintett egy édes puszit.
-Kéne egy új kép kettőnkről - vetettem fel az ötletet mosolyogva mire felcsillant a szeme és már bólogatott is.
-Most - pattant ki az ágyból és megragadta a ruháit, és a fürdőszoba felé rohant.
-Később is ráérne - kiabáltam utána nevetve.
-Nem - kiáltott ki mire csak megráztam a fejem mosolyogva és a képünkre néztem olyan fiatalok voltunk, ez a megismerkedésünkkor készült ekkor még fogalmam sem volt, hogy a világon él egy kislány aki az én lányom. Ekkora még nem tudtam, hogy Hannah a volt barátnőm teherbe esett tőlem és titkolja a közös gyermekünket. Ekkora még egy tudatlan pöcs voltam.
Az  éjjeli szekrényre helyeztem a képet pont az ágy felé nézve, hogy mikor felkelek arra emlékezzek, hogy Eleanor-t választottam, mert így a helyes nekem is és a többieknek is. A fiókot ismét kihúztam ahol egy másik közös kép bujkált, de azon Hannah-val voltam amikor még együtt voltunk, boldogok voltunk és még fiatalabbak voltunk. Ekkor még fogalmunk se volt, hogy egyszer véget ér a kapcsolatunk és ekkor még egyikünk se tudta, hogy szerelmünkből születni fog egy kisbaba. Minden más volt ezen a képen. Még banda se létezett a képen azt se tudtam ki az a Zayn Malik, vagy Liam Payne, vagy Harry Styles illetve Niall Horan. Ha meg lehetne változtatni valamit semmit se változtatnék meg, mert ha nem így történt volna minden akkor most nem lennénk így itt. Együtt mégis is külön egy gyönyörű kislánnyal a nyakunkon.
A képet a párnám alá helyeztem és én is felálltam az ágyról, de én csak magamra kaptam egy fehér egyszerű pólót és a szokásos fekete nadrágomat aztán a tükörbe beálltam és beletúrtam kócos barna hajamba, de csak a kezemmel kicsit megigazítottam és ennyi. Amikor a fürdő felé fordultam akkor libbent ki az ajtón Eleanor mosolyogva.
-Azt hittem egy óráig készülődsz - mosolyogtam rá és közelebb léptem felé.
-Louis - kezdett bele mosolyogva aztán a szájára tette a kezét mire kérdően néztem rá. -Gyerekünk lesz - mondta mosolyogva mire arcomról lefagyott a mosoly és hirtelen az ajtó felé néztem ami éppen akkor csapódott be. -Ez ki volt? - szólalt meg Eleanor mire ismét ránéztem és hang nélkül megráztam a fejem. Mit mondott Eleanor? Tessék? Mi van? Nekem már van egy gyermekem az Emma és most még egy? Nem, ez teljesen képtelenség hisz használtam gumit mindig.Ez nem igaz! -Louis hallottad amit mondtam? - kérdezte ismét mosolyogva Eleanor mire hátrébb húzódtam és a fejemet ráztam.
-Ez nem igaz, ez nem lehet - ráztam a fejemet miközben csak lépdeltem tovább mikor az ágyba ütköztem és leültem. -Ez, hogy lehet? - kérdeztem szinte magamtól miközben mellettem az ágy behorpadt szóval leült mellém.
-Ugye Jay elmesélte neked, hogy van a gyermeknemzés? Vagy még mindig a gólya mesét tudod? - kérdezte viccesen Eleanor mire ránéztem egy komolyan fejjel ez most nem igazán vicces.
-Eleanor használtunk gumit - vágtam rá.
-A gumi csak 90%-ba használ - vágta rá mire még jobban meglepődtem. -Ugye ezt tudtad? - kérdezte mire a fejemet ráztam. Mi a francért nem írják rá a rohadt dobozra? -Rá van írva - mondta mire még jobban ledöbbentem oh szóval nekem kéne olvasnom.
-Baszki - temettem az arcomat a kezeim közé.
-Nem örülsz - szólalt meg Eleanor csalódottan.
-Oh, dehogynem örülök El - emelkedtem fel miközben felé fordultam mire rám nézett szomorú arccal és csak a fejét rázogatta. -Örülök neki - fogtam meg mindkét kezemmel az arcát és az orrára egy puszit hintettem. -Csak meglepett a hír - mosolyogtam rá bár az igazság szerint nagyon meglepett. Mi a szart kezdek én két gyerekkel? Komolyan sose tanulok?
-De még nem biztos ma elmegyek orvoshoz - mondta mosolyogva mire bólintottam.
-Akarod, hogy elkísérjelek? - kérdeztem mosolyogva.
-Nem - vágta rá gyorsan mire oldalra billentettem a fejem. -Egyedül szeretnék ezen túlesni - magyarázta meg mire csak mosolyogva bólintottam.
-És mikor mész? - tűrtem el a füle mögül egyik hajtincsét mosolyogva mire hirtelen felpattant. -Szóval most - nevettem fel mire megragadta táskáját és lehajolt, hogy egy puszit nyomjon ajkaimra.
-Bocsi, de nagyon kíváncsi vagyok - mondta mosolyogva mire bólintottam.
-Siess és remélem jó hírekkel jössz - mondtam mosolyogva mire intett és kifutott a szobámból. Vagyis remélem annyira jó hír lesz, hogy mégse jön a következő generációm. Komolyan van olyan férfi aki nem tud gyereket csinálni, de engem a sors virgonc kis spermákkal áldott meg a sors amik minden adódó alkalmat megragadnak, úgy néz ki az enyémek életképesek a legnagyobb bánatomra.
Megráztam a fejem és felálltam az ágyról, és az ajtó felé igyekeztem ahonnan egyből kiléptem, hogy lesétáljak a lépcsőn a nappaliba ahol éppen még mindig a búcsúzkodás ment úgy néz ki nem annyira sietősek.
-Azt hittem már rég elmentettek és a kocsiba dolgoztok - léptem le az utolsó lépcső fokon mosolyogva miközben Zayn a lányomat tartotta.
-Ennyire utálsz minket Tomlinson? - tette a csípőre a kezeit Pezz.
-Nem, csak jobban szeretem, ha te az ajtón túl vagy, de Zayn maradhat - vágtam vissza Perrie-nek mire a vállamba ütött. -Vicc volt - emeltem meg a kezeimet mosolyogva.
-Az öklöm is - mosolygott vissza Pezza.
-Egy állatott vettél el Zaynie - veregettem meg legjobb barátom vállát mire csak büszkén mosolygott és megigazította  a kezében Emmát.
-Louis a lányod lecserélt amúgy - szólalt meg mögülem Lex mosolyogva aki Harry mellett állt. Úristen egymás mellett állnak és nem ölik meg egymást most ugye álmodom?
-Már mióta rá van cuppanva Zayn-re - helyeselt mosolyogva Hazza.
Zayn-re néztem aki csak megvonta a vállát mosolyogva aztán megütögettem kislányom vállát mire rám nézett és kitártam a karjaim mire megrázta a fejét és visszabújt Zayn-hez.
-Elloptad a lányom - mutogattam felháborodva Zayn felé.
-Bocsi haver imád engem - mosolygott Zayn.
-Engem kell imádnia belőlem lett - mutogattam magamra duzzogva mire Emma felém fordult és egy huncut mosoly jelent meg a kislány arcán.
-Apuci - szólított meg Emma mire körbetekintettem és magamra mutogattam jelezve, hogy engem hív így, mert én vagyok az apucija és nem más. -Te vagy az én hősöm, de Zayn bácsi és Perrie néni elmegy - magyarázta el édesen Emma mire beleegyezve bólintottam mire Emma kis kezével intett nekem és közelebb mentem hozzá, hogy az arcomra egy nagy cuppanós puszit nyomjon.
-Imádlak prücsök - mosolyogtam rá és a homlokára egy puszit nyomtam.
-Én is apuci, de ha most nem haragszol Zayn bácsi nyakán fogok lógni - kuncogott mire bólintottam mosolyogva és ismét legjobb barátom nyakán pihent a kis fejecskéje. Zayn szorosan tartotta Emmát miközben szőke haját simogatta és arrébb álltam, hogy Perrie is kellően elbúcsúzzon a kis apróságtól. Lehet féltékeny fickó vagyok, mert a lányom most nem engem ölel, de örülök, hogy Emma ennyire kötődik a fiúkhoz és a fiúk is ennyire szeretik az én kislányomat.
Miután Zayn és Perrie kellően elbúcsúzott a szőkeségtől Zayn átadta Lexy-nek a kislányt és mi többiek is elbúcsúztunk tőlük vagyis egyedül én mivel csak én maradtam ki a sorból.
-Aztán okosan gyerekek - mondtam mosolyogva mire Zayn meglökött. -Perrie vigyázz a fiamra - játszottam el Pezz-nek az apa figurát mire nevetve hasba vágott. -Zayn vigyázz az én kislányomra - fordultam nyögdécselve Zayn felé és próbáltam folytatni azt amit elkezdtem, de Pezz ökle keményen beletalált a hasamba. Zayn nevetve vállon veregetett mire felegyenesedtem és  mérgesen pillantottam Perrie-re aztán összeborzoltam a haját, és mikor újra lecsapott volna én az ajtó felé kezdtem el lökdösni Őket. -Jó utat és Pezz tudod csak kedvesen - mosolyogtam rájuk miközben mindkettőt kilöktem az ajtón.
-Gyáva nyúl vagy Tomlinson - hallottam meg Pezz kiabálást és Zayn nevetését.
-Sziasztok - kiabálta ki szomorúan Emma és a fejét Lex nyakába hajtotta. A gerle pár még visszakiabált Emmának mire a kislány arca felragyogott és mivel megígérték neki, hogy amint odaérnek hívnak nyugodt szívvel hagyta el Lexy-t és rángatta magával Harry-t és Niall-t játszani.
-Theo, Lux hol van? - nyafogott Harry miközben felkapta Emmát és a hónalja alá gyűrte.
-Összevesztem velük - vonta meg a vállát.
-Miért? - hajolt le Niall, hogy egy vonalba legyen Emmával míg Harry fenékbe billentette Niallert. -Harry hagyd a kerek popóm - nyavalygott Niall mire Harry feltette védekezésképen a kezét míg belőlünk egyszerre tört ki a nevetést aztán abbahagytuk mikor Emma sikoltott fel, hogy mesélni szeretne.
-Szerintük a kutyáim nem lehetnek dinók pedig nagyon is dinó alakjuk van így most bemutatom nekik mennyire dinósak a kutyáim, de ahhoz kell két segéd akik dinó idomárok lesznek - mesélte Emma miközben hol felnézett Harry-re, hol Niall-ra pislogott.
-Cirkuszi show na erre kíváncsi vagyok ezt felveszem Pezz-nek is - nevetett fel hangosan Lex és már húzta is elő a telefonját. -Remélem idétlen jelmezbe is lesztek úgy izgalmasabb - állította be a telefonján a kameráját mosolyogva miközben gondolom a fejébe lejátszódott a jelenet.
-Szóval az udvarra - emelte fel a kezét Emma egyenesen miközben az arcáról levakarhatatlan volt a vigyorra. A két idióta menetelve elindult miközben valami katona nótát is énekeltek míg Lex utánuk szaladt visítva.
Liam barátomra néztem aki nagyon elgondolkozott valamin mire a kezemet a vállára tettem, de Ő szinte kiugrott a bőréből.
-Ne félj Liam csak én vagyok Louis ne aggódj - nevettem miközben Ő megforgatta a szemeit.
-Nem hiszem, hogy te és az aggodalom összefér egy mondatba - válaszolt egy fél oldalasa mosollyal.
-Miről beszélsz te? - kérdeztem rá hisz miért ne férnék össze az aggodalom szóval szerintem totálisan összeillek vele.
-Eleanor terhes? - kérdezte mire a szemeim kikerekedtek és csak azon agyaltam, hogy hogyan tud rá jönni ilyen gyorsan a baklövéseimre ehhez szinte már tehetség kell.
-Te tudtad, hogy az óvszer csak 90%-ba segít? - tettem fel a számomra érdekes kérdést, mert ez engem érdekelt és addig is kerülöm a másik kérdést amiről nem igen akarok beszélni.
-Igen Louis, tudtam. Miért te nem? - kérdezte mire egyértelműen elmosolyodtam. Honnan a francból tudja ezt mindenki és miért nem szóltak? Jó persze Ők elolvasták azt a szar dobozt, de komolyan kinek van kedve olvasni miközben épp egy menetre készül?
-Persze, hogy tudtam Liam ne légy nevetséges - nevettem fel erőltettem mire rám nézett egy amolyan "komolyan mondod?" nézéssel ami totál idegesítő. -Na jó nem tudtam, de te is tudod, hogy az olvasás nem az én műfajom főleg az efféle olvasás meg különben is, ha elolvastam volna nem lenne Emma se szóval érted mire akarok kilyukadni remélem, mert én nem - bólogattam, mint egy idióta mosolyogva míg Liam felvette a szokásos póker arcát.
-Louis emlékszel mi történt az esküvőn? - tette a kezeit a vállamra mire összehúzott szemöldökkel ránéztem.
-Persze, hogy emlékszem táncoltunk, ittunk, elraboltuk a súlyos menyasszonyt, megint táncoltunk és ettünk is azért ne higgy alkoholistának - soroltam fel neki mosolyogva a tegnapi napot mire csak a fejét rázta. -Liam te alig ittál neked erre emlékezned kellett volna, vagy emlékezetkiesésed van csak nem vad estén vagy túl haver? - kérdeztem poénkodva mire a fejét a kezei közé temette. Teljesen kikészítettem szegényt, de mit tehetek arról, ha ilyen bugyuta kérdései vannak.
-Jó akkor segítek - emelte meg a fejét miközben egy nagyot sóhajtott. -Késő volt már a kicsik a székeken aludtak, de még mindig táncoltunk és te meg Hannah eléggé jól táncoltatok - szépített Liam, de nekem erről fogalmam sincs. Azt tudom, hogy Emma hajnali 4 kor feladta és a lábamra döntötte kis fejét, és úgy aludt el, de az a tánc nem rémlik.
-Nem értem hova akarsz kilyukadni Payno - ráztam meg a fejem, mert arra emlékszek, hogy Hannah-val táncoltam sőt sokszor táncoltam vele az este folyamán, de abba nem hiszem, hogy lett volna valami baj.
-Gondold végig mit csináltál hajnali 4 után - mondta Liam mire elgondolkoztam azon, hogy abba az időbe pontosan mi is volt, de igazából nem mindig  tudtam az időt főleg akkor nem mikor táncoltam. -Jó inkább gondold végig mit csináltál a lagzi vége felé - amikor meglátta Liam rajta, hogy próbálok erősen gondolkozni rájött, hogy a számokkal nem állok hadilábon így helyesbített. Leültem a kanapé karfájára és végig gondoltam az esküvőt az elejétől a végig mire megakadt a fejembe a lemez az esküvő végénél. Ott, mintha lenne valami.

"Épp a nem tudom hányadik körünket ittuk a fiúkkal miközben az idősek épp nagyon ropták egy pörgősebb számra. Remélem én is így fogok táncolni 40 éves koromban, mint Ők bár most se tudok táncolni szóval nem tudom mit akarok elérni a tánc tudásommal idős koromban addigra talán még megjavulhat a tánctudásom, vagy nem. Vagy kettő között valamelyik. 
-Louis mióta is? - térített vissza a gondolatban Zayn mire érdeklődve néztem barátom felé. -Mikor szívtál utódjára cigit? Egy hónapja? - igaz, hogy Emma miatt próbálom kerülni a káros anyagot, de az a 1 hónap túl sok. Inkább két napot tippelnék, de még az is sok hisz bármennyire is kerülőm kislányom miatt nekem szükségem van rá így minden reggel korán kisettenkedem a kertben és ott elszívok egy napra elegendőt. 
-Louis egy hónapja cigarettázót? Ez nem hiszem el - rázta a fejét hevesen göndör barátom.
-Ne is hidd, mert nem bírom ki túlzottan vonzz a káros szenvedély - vontam meg a vállam hanyagul míg ismét lecsurgattam a torkomon a pia tartalmát aztán az asztalra helyeztem. -Na mentem ellopok pár táncmozdulatot az idősektől - intettem a srácoknak és elindultam a parkett felé táncolva mikor épp egy szőke hajzuhatagba botlottam. -A sors akartja, hogy táncoljunk - ragadtam vigyorogva a karját és húztam a parkett közepére míg Ő unottan csak megforgatta a szemeit, de láttam a szája sarkába azt a édes mosolyát.
-Jó kedved van - állapította meg percekkel később mire csak felvontam a szemöldököm. -Csak azért mondom, mert előbb láttam, hogy idegesen szívod azt a mérget - magyarázta meg mire oldalra billentettem a fejem. Mi van kukkol? -Nem mintha őrülten lesném minden lépésed csak pont a mosdóból jöttem és láttalak kinn egyedül miközben szívod a szál cigarettád aztán megláttam ahogy Eleanor idegesen ül az asztalnál szomorúan - mondta miközben a lábunkat figyelte amin elmosolyodtam még mindig rohadtul zavarba van, ha beszél velem és ez olyan édes. 
-Nem vesztünk össze - mondtam mire felnézett rám és most Ő döntötte oldalra gyönyörű szép buksiját. -Csak haza akar menni, mert fáradt, de én még bulizni akarok a barátaimmal - folytattam, de közben hirtelen megpörgettem ami neki jött meglepetésképen hisz mikor a mellkasomnak csapódott kezei automatikusan a nyakam köré fonódtak és arcunk között csak pár centi távolság volt. Szaggatottan vette a levegőt és lehet az alkohol miatt, de mikor ajkaira tévedt pillantásom csak azon járt az eszem, hogy most azonnal megcsókoljam, de mégse lehet hisz ezt az egész jelenetet mindenki látja köztük Eleanor is és, ha meglátná, hogy megcsókolóm rádöbbenne, hogy megcsalom amit szeretnék nagy ívben elkerülni, de annyira vonzz az a ártatlan ajka amit évekig magaménak birtokoltam. 
-Louis - suttogta mire csak bólintottam és elhúzódtunk egymástól, és ránéztem kedvesemre aki éppen Liam-el beszélgetett míg Liam rám nézett egy jelentős pillantással aztán visszafordultam a szőkeség felé aki már kezdte unni az ácsorgást, de én gyorsan a karja után kaptam és elkezdtem kifelé húzni a teremből. Mikor kiértünk megragadtam a csípőjét míg Ő ösztönösen a karjait a nyakam körül összefonta és érdeklődve pislogott rám. -Mit csinálsz? - kérdezte mire mosolyogva megvontam a vállam és még közelebb húztam magamhoz, hogy újra érezzem lélegzését és a torkába dobogó szívverését. 
-Táncolunk. Miért minek látszik? Nem adóbevallást írunk - játszottam a hülyét amire felnevetett olyan édes mikor nevet. -Bár tudod mit akarok csinálni? - kérdeztem mikor értetlenül nézett rám és ismét közelítettem ajkaim felé mire az Ő szemei teljesen kikerekedtek, de meguntam a lassított felvételű dolgokat így egyből lecsaptam telt ajkaira , hogy előbb megtudja mit is akarok én nagyon. Lehet, hogy Ő már nem érez irántam semmit, de azért nem tudja letagadni, hogy nem akarta ezt a csókot, mert egy percig se habozott egyből engedte a bejutását, hogy ismét felfedezem nyelvemmel minden kis zegét-zugát. Kezeim lejjebb vándoroltak formás kis fenekére amibe rögtön belemarkoltam és a fenekét kicsit megemeltem, hogy lábait a derekam köré csavarja aztán a falnak döntöttem és szám lejjebb vándorolt a nyakára miközben Ő szeretettel markolászta jól belőtt hajamba, de rohadtul nem bántam. Miközben behintettem apró kis csókokkal nyakát Ő megszabadított az ingem gombjaitól, de elég kis türelmetlen hisz hallottam a földön koppanni pár gombot. Épp elkezdtem volna szívni a nyakát amikor egy török köszörülésre lettünk figyelmesek. Oh bassza meg!
Rögtön letettem Hannah-t és támadónk felé néztem, de csak Liam és Danielle volt az karba tett kézzel. 
-Mi az ördögöt csináltok? - akadt ki először Liam aztán Dani a vállára tette a kezeit, de Ő csak leverte onnan. -Bárki megláthatott volna titeket mondjuk Eleanor aki a barátnőd Lou tudod barna haja van és barna szeme - szegezte felém szavait és most ért a felismerés, hogy mit is csináltunk és mit is csináltunk majdnem. Így is már szörnyű embernek érzem magam hisz már nem egyszer csókoltam meg Hannah-t ami szintén megcsalással egyenlő, de most majdnem meg is történt az a ominózus dolog ami tripla megcsalással érvényesül. Nem tehetem ezt meg pont Eleanor-ral, Ő nem érdemli meg és fogalmam sincs mi ez ami köztem van Hannah-val egyszerűen vonzzuk egymást, mint egy mágnes. 
-Azt hiszem megkeressem Eleanor-t - szólaltam meg és már kerültem is volna ki Danielle-t, de Ő megállított és az ingemre mutatott. -Hupsz - álltam vissza a helyemre és elkezdtem visszagombolni viszont egy-kettő párnak hiányzott a gombja. 
-Bocsi a gombért - szólal meg nagyon halkan Hannah a földet becserkészve. 
-Ugyan már ez egy ócska ingen - legyintettem a kezemmel rá mosolyogva mire összeakadt a tekintettünk, de ezt szintén Liam szakította meg olyan ünneprontó bár mondjuk most a zakója tehet mindenről. -Liam rohadt kedves vagy, de nem fázok - vigyorogtam rá mire homlokon csapot. 
-Idióta vedd fel ezt és nem tűnik fel neki - forgatta meg a szemeit Liam.
Miután felvettem Liam zakóját ami ugyanolyan, mint az enyém még egy jelentős pillantás vetettem a szőke lányra aztán egy nagyot sóhajtva - amit még az Antarktiszon is lehetett hallani - visszasétáltam a terembe és egyből Eleanor felé bicegtem aki épp táncolt így táncolva közelítettem meg, hogy tánc közben beszélgessünk egy kicsit."

Elfelejtettem azt a kis aprócska részletet a tegnapból mikor majdnem megtörtént a kis afférom a lányom anyával miféle egy szerencsétlen idióta vagyok. Viszont így visszaemlékezve arra is pontosan emlékszem, hogy mikor mentem Eleanor-hoz elakartam neki mondani mindent helyette nem igen sikerült és megtörtént a másféle afférom, egy másik lánnyal. Talán, ha akkor Eleanor-nak kitálaltam volna, vagy valami akkor most már nem lennék vele együtt, vagy igen hisz a gyerekemet várja és különben is szeretem az ami Hannah-val és velem van az csak egy kis vonzalom, de hamar elmúlik remélem.
-Leesett? A képedből ítélve igen - szólított vissza a valóságba Liam.
-Mit csináljak most? - néztem rá reménykedve, hogy tud e valami jót tanácsolni erre az egész nyomorult helyzetre.
-Nézd, ha Eleanor tényleg terhes akkor is tudnia kell az igazat - mondta mire bólintottam, de még láttam rajta nem fejezi be. -És az egészbe csak Hannah szenved aki nem érdemli meg -  Liam-nak igaza van és, ha Hannah volt az aki fent előbb betört hozzánk akkor már azt is tudja, hogy Eleanor terhes.
-Beszélnem kell vele - vágtam rá mire bólintott.
-Okosan Tommo - veregette meg a vállam. -Ne csináld fel, mert annyi gyereket nem tudunk eltartani - mosolygott rám mire csak megforgattam a szemem és az emelet felé vettem az irányt. A lépcsőn szélsebesen felfutottam aztán Hannah ajtajához értem. Percekig haboztam aztán a levegőt kifújva bekopogtam és miután hallottam, hogy szabad megragadtam a kilincset és óvatosan lenyomtam, hogy az ajtó kitárjon előttem. Danielle az ágyon ült törökülésbe míg Hannah feje volt az ölébe, de mikor meglátott felegyenesedett és láttam vörösen felduzzadt szemeit. Sírt. Talán érezz valamit irántam? Hirtelen a bátya pattant fel az ágy másik feléről mire Hannah ránézett és morgolódva visszaült szóval George már nem a puszi pajtásom. Azt hiszem a nap végére egyetlen egy Walker se lesz a puszi pajtim.
-Te? - fordult felém Hannah, de nagyon halkan szólalt meg így én se tudtam, hogy most ezt beképzelem, vagy tényleg Őt hallom.
-Én - tártam szét a karom és tettem egy lépést beljebb.

~Hannah Walker szemszöge~
Ha Eleanor fülébe jut az a dolog ami történt köztem és Louis közt esküvőn azt hiszem jobban tehetem, hogy elásom magamat a bosszúja elől hisz az nem kis dolog, de nem is nagy dolog úgy belegondolva hisz nem történt meg az a bizonyos dolog csak majdnem ami nem egyenlő a megtörténttel. Nem is értem valójában miért sírom ki a lelkem Danielle-nak és a bátyámnak... oh ja igen már tudom hisz drága barátnőm az előbb világosított fel egy komoly dologról ami a Louis iránt szerelmem, és a legrosszabb még az én édes bátyám is egyetértett azokkal a bizonylatokkal és belegondolva tökéletesen igazuk van. Elsőnek nem hittem nekik, de mikor feltépték a sebeimet a helyéről a hülye tényekkel akkor bizonyosodtam meg mindenről. Danielle elmondta, hogy részegen csak Louis-t említettem és mikor hazacipeltek felszaladtam - már amennyire tudtam - a szobájában és elvileg megcsókoltam, de többet nem igazán tudnak hisz mikor utánam szaladtak csak eddig látták a jelenetet igaz Lexy tovább akarta nézi Dani elmondása szerint, de elráncigálták azt hiszem legjobb barátnőm durván szex hiányos, de kit álltatok én is. Szólva miközben feltépődtek a régi sebeim amiket az érzelmeim pontos nevei rájöttem ez nem szimplán olyan vonzalom amilyen két szülő között szokott lenni, hanem ez a szerelem. Én még mindig szerelmes vagyok Louis-ba menthetetlenül! Magamba bevallottam, de mikor kiakartam mondani Louis-nak is akkor épp kiderült, hogy a drágalátos boszorkánya áldott állapotban van amin annyira kiborultam, hogy már fél órája biztos Danielle és George próbál vigasztalni. Na igen emiatt áztatom az egereimet.   
Az ajtó nyikorgására lettünk figyelmesek ahol az a személy állt akire most rohadtul nem vagyok kíváncsi, dehogy lássa minden rendben felemelkedtem és megtöröltem könnyáztatta arcomat. 
-Te? - szólaltam meg az én nagyon halk cérna vékony hangommal amit szerintem még a mellettem ülők se hallottak meg bár bátyám elvolt foglalva a duzzogással, hogy nem hagytam, hogy elküldje Louis-t melegebb éghajlatra.
-Én - nem tudom biztosra, hogy meghallottam egyszerűen csak a szájáról olvastam le a szavakat és egy lépést tett felém. Nem, nem akarom, hogy a közelembe legyen!
-Magatokra hagylak azt hiszem van miről beszélnetek - állt fel mellőlem Danielle mire megragadtam a kezét, de Ő csak biztatásképen rám mosolygott így kihúzta kezeit a mancsaim közül és intett George-nak aki morogva indult az ajtó felé, de amikor elment Louis mellette a vállát meglökte ami nála a barátság jele volt, de most szimplán csak ízelítő. Viszont mikor Danielle indult meg előtte ott hagyta Louis tarkóján kéz lenyomatát amit jogosan megérdemelt.
Az ajtócsapódás jelképezte, hogy teljesen egyedül vagyunk a szobába így felhúztam a lábaimat, hogy törökülésbe üljek míg Louis is leült az ágyam végébe. Megengedtem neki? Hát rohadtul nem szóval álljon fel az ágyamról. 
-Nézd Hannah - kezdett bele Louis mire én a kezembe temetettem az arcom. 
-Rosszul kezdődik - nevetettem fel keserűen mire rám emelte gyönyörű kék szemeit. -Ja amúgy gratulálok biztos nagyszerű apa leszel - folytattam mosolyogva, de remélem a gúny a hangomba nem érlelődik, mert nincs kedvem magyarázkodni. 
-Szóval tudod, de erről tudnod kell valamit még nem biztos - emelte meg kezét, de a mutatóujja volt a fontos. 
-Miért nem feküdtetek le? - kérdeztem rá bár igazából ez engem nem érdekel sőt csak így belegondolva hányingerem van tőlük. 
-De igen lefeküdtünk, de ez mit számít hisz használtam kotont - forgatta meg a szemeit mire felnevetettem. -Jó tudom az nem biztos védekezés már erre magam is rájöttem - folytatta duzzogva mire csak megforgattam a szemem. 
-Örülök, hogy végre rájöttél - mosolyogtam rá gúnyosan. 
-Befejeztük ezt a témát? - kérdezett rá könyörögve mire az ágyra könyököltem és a kezemre tettem az állam várva, hogy még mi a francról szeretne beszélni. -Ami az esküvőn történt - kezdett bele mire hörögni kezdtem na a kedvenc témám amivel még előtudott rukkolni. 
-Ez az a téma amit kiakarok törölni a fejemből egy életre - vágtam a szavába mire most Ő mordult fel. 
-Megtennéd, hogy befogod a csinos kis szájad? - morogta mikor unottan megforgattam a szemeimet bocsásson meg oh nagy felség, hogy belevágtam a szavába le ne essen ettől a koronája. -Na szóval ott tartottam, hogy ami az esküvő előtt történt az egy hiba volt - nyögdécselt  amit most furcsán szexisnek találtam, de a vége nem tetszett. Hiba az volt, hogy még az elején nem mondtam el neked, hogy terhes vagyok hisz, ha akkor megteszem most boldogak lennénk Eleanor és Max nélkül, de most így ez a boldog élet teljesen elképzelhetetlen. 
-Aha rohadt nagy hiba volt - válaszoltam megvonva a vállam. -De a legnagyobb hibám az volt mikor részegen egész végig téged emlegetlek és a szobádba belépve megcsókoltalak na igen ez egy nagy tévedésem volt - fogalmam sincs miért mondtam ezt el neki, de kíváncsi voltam a reakciójára hisz Ő nem tudta, hogy én ezt tudom sőt én se tudtam volna, ha Danielle nem mondja el. Az arca minden pénzt megér hisz szája elkerekedett ahova most egy légy kapva az alkalmon simán belerepülhetne míg a homlokán megjelentek a ráncok amit később idősebb korában bánni fog hisz ráncos öreg papi lesz. -Látom meglepődtél, hogy tudom hát vannak besúgóim - mosolyogtam rá mire megrázta a fejét ezzel felébredve pedig még néztem volna ezt az arcát. -Miért nem mondtad el Louis? - kérdeztem mire a szemeit lesütötte szóval itt valami nagy van a dologba. Próbáltam rájönni fejbe, de nem tudtam hisz Ő biztos nem szerelmes belém így emiatt nem értem miért nem mondta el. 
-Nem akartam bekavarni neked ezzel is - játszadozott az ágyneműmmel, hogy hol kisimítja, hol összegyűri. 
-Bezavarj? Elég zavart vagyok már így is az csak hab a tortán lett volna - nevettem fel keserűen mire rám emelte tekintetét. -Tudod részegen az emberek mindig őszintébbek - motyogtam mire bólintott igaz ezt nem akartam hangosan kimondani, de ez már nem oszt, nem szorozz a helyzeten ami van. 
-Sajnálom, hogy hazudtam - mondta mire csak mosolyogva legyintettem.
-Hé kvittek vagyunk én a gombokat szakítottam le az ingedről - mosolyogtam rá mire felnevetett és ismét lejátszódott a fejembe a tegnap este emléke, ha ott az nap este megtörtént volna az biztos Eleanor megbosszulta volna, de akkor is az lett volna életem legjobb estéje bár így is örök emlék maradt meg bennem. 
-Már csak az ing miatt nem fogom sose felejteni az estét - mosolyodott el na remek adtam most neki egy örök emléket amit kedve szerint felhozhat cukkolásképen. -Viszont többé nem csalhatom meg Eleanor-t így valamit ki kell találnunk a csók, vagy egyéb más kitöréseinkre - gondolkozott el hangosan mire bólintottam hát igen én is a tűzzel játszok, két haragos tűzzel akik minden lépésem követik és tönkre teszik az életem szóval én örök kárhozatra vagyok ítélve. 
-Mi lenne, ha nem csókolóznánk, hanem újra simán anya és apa lennék? - kérdeztem mosolyogva.
-Az a szerep menni fog - biccentett mosolyogva. 
-Gondoltam apuka - kuncogtam mire megragadta a lábam és közelebb húzott magához, hogy a gyenge pontomat megtalálja ahol a csikis vagyok. -Louis nem mered - néztem fel rá mire egy gonosz mosoly jelent meg az arcán és már egyből le is támadott míg belőlem kitört a nevetés amit átváltotta már a végén a röfögés igen hajlamos vagyok röfögni nevetés közben. Szerencsére ez most hasznommá vált, mert amint meghallotta a röfögésem annyira elkezdett kacagni, hogy én az ágy végébe tornáztam magam míg végig néztem Louis-t ahogy már a földön csücsül és fogja a hasát. Ennyire azért nem vicces a malac hangom! Na jó de igen. 
-Mi az a orbitálisan idegesítő hang? - törtek be a szobámba a többiek mire a földön hempergő Louis-ra böktem. 
-Apuci - rohanta le Emma Louis-t mire Ő a hasára ültette a kislányt így én hasra vágtam magam úgyhogy a fejem az ágy végébe legyen és onnan néztem le rájuk. 
-Ti ott fogtok állni és nézni, vagy be is jöttök leülni? - néztem fel a többiekre akik mosolyogva megvonták a vállukat, de elsőként Niall kapcsolt aki az ágyamhoz lépett és azt vártam, hogy behorpad az ágyam, de helyette én horpadtam be. -Niall szállj le rólam, vagy megszülők - kiabáltam rá és csapkodtam hátrafelé a kezemmel, de mind hiába Ő teljesen elhelyezkedett. Átdobta a másik lábát a fejem felett így lovagló ülésbe ült a hátamon. -Nem vagyok ló - morogtam és a fejemet az ágyamra hajtottam míg hangosan felnevetett. A fejét a fejemre helyezte így már a nagy fejét is kénytelen voltam tartani. 
A többiek is leültek hol a földre, hol az ágyamra, de valaki aki értelmes volt a székre ült  igaz valaki vicces volt, mert beült mögém és ezt onnan tudom, hogy a lábaink bicikliztek. 
-Ez vagy Harry, vagy fogalmam sincs ki, mert csak bongyorka ennyire buta - mondtam mosolyogva.
-Hé - szólalt meg mögülem mire felemeltem a kezeimet ezzel jelezve eltaláltam. 
-Puszi - jelent meg előttem Emma és egy puszit váltottunk aztán visszaült apukája hasára. 
-Puszi - jelent meg fejjel lefelé Niall feje mire a kezemmel "megsimítottam" az arcát persze nem durván hisz nem érdemli meg csak próbál Móka-Miki lenni.
-Pofon - vigyorogtam rá mire visszahúzta a fejét és bevágta a hisztit ami nekem volt rossz, mert folyamatosan ugrált rajtam. 
-Niall gyerek is van - szólt rá Lex mire Louis eltakarta Emma szemét. 
-És ne rajtam gyakorolj - szóltam rá mire végre befejezte. 
-Mire gyakorol Niall bácsi? - kérdezte érdeklődve Emma.
-A lovad akar lenni 2 évre és arra - válaszolt helyettem Liam aki csak mosolyogva nézett a szöszire így a fejemet én is hátrabillentettem és megláttam kisfiús tekintetét ahogy a karjai össze van fonva a mellkasán miközben arca amolyan "úgyse adom oda a cukorkám" arckifejezés. 
-Paci - tapsikolt Emma mosolyogva. 
-Niall mit mond a paci? - kérdezte érdeklődve elfojtott nevetéssel Dani.
-Nyiha - morogta mögülem Niall. 
-Életérzéssel kérhetném - szólt rá csípőre tett kézzel Emma. 
-Nyihaha - lett egyből boldog Niall, de hirtelen felállt rólam és a kislány felé lépett aki belebújt apja ölében és szorosan kapaszkodott a vállába, de Niall megragadta és a hátára vágta. -És, ha most megbocsájtotok van egy lerendezetlen ügyünk - intett nekünk Niall aztán kiszaladt vele a szobából kiabálva, mint az indiánok. 
Pár percig ültünk némán amikor Harry nehezedett rám aki a végén el is aludt rajtam így oldalra löktem így mellettem aludt a nyálát csorgatva. 
-Lex rólad álmodik - vágta rá suttogva Louis. 
-Bekaphatod Tomlinson - morogta Lexy.
-Adok egy százasat, ha te bekapod Harry-nek - alkudozott Louis mire Lex felállt és már reménykedett, de felé lépett és tarkón vágta ami elég nagyot csattant hisz még Harry is lefordult az ágyról így nem tudtam melyiken nevessek azon, hogy Louis mekkorát kapott ma már másodjára, vagy azon, hogy Harry milyen béna. De igazán nem is tudtunk nevetni, mert Niall szaladt be három gyerekkel a szobába tényleg Lux és Theo mit csinált amíg mi a szobába voltunk? Biztos Niall anyukája vigyázott rájuk. 
-Eleanor megjött - mondta Niall amivel teljesen elrontotta a kedvemet a személy érkezésével. Louis rám nézett aztán felpattant és lerohant gondolom a nappaliba. -Show time - vigyorgott Niall és mi többiek is felálltunk, hogy az ajtó felé igyekezzünk, de én mindvégig hátul kullogtam Danielle és bátyuskám társaságába. A lépcsőnél lefele megpillantottam azt amire még nem álltam készen a csókra amit Ők váltottak egymással. Nyelnétek le egymást! 
Miután leértünk Louis leszakadt Eleanor-ról bár lehet fordítva volt na mindegy nem vagyok kíváncsi a részletekre. 
-Gyerekünk lesz - visította Eleanor mire Louis-ra néztem aki elfordította a fejét ezzel Eleanor-t bámulva szóval még a szemkontaktus se megengedett. Lehet kívülről jónak látszottam, de belülről összetörtem és lehet néma csend volt, de aki kicsit is figyelt az meghallotta ahogy összetör a szívem darabokba szóval ami az esküvőn történt az egy lényegtelen valami volt mégis nekem mindent jelenetet.

Sziasztok tündérbogyóim! :)
Megígértem magamnak, hogy még iskola előtt kiteszek egy részt és sikerült betartanom a magamnak tett ígéretet hisz csütörtök hajnalba ki írtam még a belemet is, hogy befejezzem. Látjátok még aludni se alszok miattatok remélem ezt értékelitek :D [Bár az igazat megvallva így szünetbe alapból sokáig fenn vagyok, mert akkor jönnek a nagyon jó ötleteim c: ]
Amúgy nem tudok mit mondani erről a részről, de remélem ti igen! Az elején úgy voltam vele na most meghalok, ha ti ezt elolvassátok aztán jött a fordulat aminek örültök. Ez a rész még talán nekem is tetszik ami nagy szó. :)
A következő rész nem tudom mikor érkezik, de igyekszem aki benne van az FB csoportba(IDE) az jól fog járni, mert onnan értesülni fog mindig sőt még egy-egy részletet is kapnak Ők szóval, hanem vagy benne szeretettel várunk. 

Várom a véleményeteket a részről! :) 

18 megjegyzés:

  1. Oh. My. God. Ezt most fel kell dolgoznom.
    Ez valami eszméletlen jó lét.. Szóhoz sem jutok.
    Ez a kis jelenet Louis & Hannah között.. Ahhhwe.. *-*
    És tudom hogy Eleanor nem terhes.. Tudom.. Ezt csak kitalálta... Tudom.. Úgyhogy várom hogy kiderüljön az igazság... Xdd
    Nagyon jó lett csak így tovább.. Várom a következő részt.. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig tudok meglepetés okozni hihi és még mit tartogatok a markomba :) Louis és Hannah rész már nagyon ért számomra és úgy voltam vele kezdem kell velük is valamit szóval talán most kezdődött el igazán valami :)
      Eleanor okoz még meglepetést ne ítélj első látásra csak gondolj bele :)

      Örülök, hogy elnyerte a tetszésed és köszönöm a vélemény kifejtésed hihetetlenül jól esnek :) *-*
      Igyekszem ígérem. ;)

      Törlés
  2. De jó.Annyira imádtam.Fantasztikus lett.Louis és Hanna kis cukik.Liam is aranyos volt,na meg Harry-t és Niall-t is imádtam.Emma de édes.Nekem is olyan érzésem van,hogy Eleanor hazudik,bár kitudja.Nagyon várom a kövit! :)
    xx Meli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a sok-sok szép szót így olvasni egyetlen egy részre borzalmasan jó a szívem hasad meg :') Köszönöm, hogy ennyire tudtok örülni egy-egy résznek! Köszönöm, hogy írtok mindig, köszönök mindeng :)
      Ígérem siettek, mint a nyíl :)
      (Eleanor-ról nem mondok semmit hihi :D)

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Hogy rohadna meg Eleanor! Nem kell baba! Legalább is nem Louis-Eleanor baba! Na mind1. Tuti hogy nem terhes csak hazudik. Ezért nem akarta hogy Loui elkísérje. Nem tudom mit mondjak. Nagyon jó rész lett. Már alig vártam siess a kövivel Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan kis drágák vagytok még meg se született az Elounor baba már halálra ítélitek :D Viszont erről nem akarok beszélni, mert aztán elszólom magam és hupsz a suprise-nak :)
      Örülök, hogy tetszett és köszönöm a véleményed ígérem siettek :))xx

      Törlés
  5. Szia. Jajj bocsi az elôzô kommentet kitöröltem. Csak annyit akartam ìrni higy nagyon tetszett a rész. Imàdom ahogy bonyolòdik a sztori és nôvelkedik az izgalom. Nagyon vàrom a történet végét. Hogy mi is lesz a végkifejlet. Nagyon szeretem az ìràsmòdot és azt ahogy ìrsz. Gratula hozzà és csak ìgy tovàbb! ;)
    Remélem gyorsan hozod a köverkezô részt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia.
      Annyira jól esnek szavaid, hogy már nem tudom fokozni mit is írjak csak annyit, hogy köszönöm, hogy nyomon követed a történéseket és elmondod mindig - szinte - a véleményed egy-egy ŕészről. Nekem ez nagyon sokat jelent szóval köszönöm!:)
      A vége már meg van a fejembe remélem azon is nagyot fogtok csattani, de még csak a következő részt szeretném elkezdeni remélem ma kivitelezhetem. :)

      Mégegyszer nagyon szépen köszönöm a kommented!:)xx

      Törlés
  6. szia. tuti kamuzott az a kurva es nem is terhes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia.
      Miért van mindenki ezen a vélemenyem? Na majd úgy lefogtok döbbeni, hogy csak na :D

      Törlés
    2. Szerintem Elenor Maxtól terhes.

      Törlés
    3. Imádom!Mikor jön a kövi rész? :D

      Törlés
    4. Örülök, hogy imádod amit jó olvasni és ígérem a következő részt már elkezdtem és reményeim szerint hamarosan be is fejezzem :)

      Törlés