2014. szeptember 19., péntek

Chapter 3. - Légy jó szívű Hannah!

Sziasztok éjjeli baglyok!
Iskola időben nagyon rossz blogot írni mivel a középiskola gáz bár ezt már tudom mivel 10.-es vagyok,de ez így még nehezebb. Viszont próbálok azért hozni részeket és általában hétvégénként néha sikerülni is fog,de hanem akkor ezer bocsánat. Próbálgatok,ha ráérek.
Ez is rövid lett most,de hirtelen csak ennyi jutott eszembe a harmadik részhez így hát most ez ilyen lett. Elnézést!

U.i.: 1-2 kommentett elvárok a részre,hogy milyen is lett szóval erőltessétek meg magatok.c:

Eva H.xxx

Nem sírok, mert egy csepp könnyem se érdemli az a barom. Hogy lehettem ennyire vak évekkel ezelőtt? Hogy szerethettem belé? Egy ilyen felfuvalkodott görényben akit még mindig szeretek,de most megvettem.  Bár csak ne hallgattam volna Lexyre, hogy jöjjek el és mondjam el neki inkább kibírtam még volna Emma üvöltését hónapokig akár évekig is,de késő bánat. Eljöttem, elmondtam neki és most meg csalódtam. Egy kérdésem még mindig van az pedig nem más,mint,hogy miért lett ilyen bunkó? Hisz régen nem volt ilyen lehet,hogy a sztárság miatt lett ilyen,de lehet,hogy ilyen is volt mindig csak jól rejtegetett.
Hirtelen az el merengésemet az ajtó nyitás zavarta meg,de hát az ajtó a hátamban csapódót,mert az ajtó előtt ültem.
-Beengedsz? - szólalt meg a váratlan vendégem. -Nyugi én vagyok az Lexy.
Megkönnyebbülten sóhajtottam, és felálltam az eddigi helyemről,hogy szabad utat hagyjak Lexynek,de egy valaki hiányzott a kislányom.
-Emma? - töröltem meg azokat a kusza könnyeket akik kibillentek a tudtom nélkül.
-A fiúkkal hagytam - mondta egy vállrándítással.
-Mi csináltál? - kérdeztem tőle.
-Ott hagytam az apjával akinek a lábát szorongatja - mondta.
Hirtelen félre löktem Lexyt, és futottam vissza a szobában ahonnan az előbb szaladtam ki. Nem érdekelt Lexy kiabálása utánam csak futottam kislányomhoz. El se bírom képzelni mi csinálhatnak a lányommal.
Hirtelen megláttam az ajtót, és egyből kirántottam.
-Hagyd békén! - rántottam ki az ajtót.
-Ő neki mond ezt - mutatott Louis a lábára.
Felkaptam Emmát, és gyorsan megölelgettem egy apró puszit nyomtam a fejére amitől Ő a melleim közé temette a fejét.
Arra lettem figyelmes,hogy mindenki engem és Emmát nézz.
-Mi van nem láttatok még fehér embert? - törtem meg a csendet.
-Anyai ölelés mindig cuki, és ekkor eszünk be jut,hogy a mi anyánk is így ölel magához - mondta Liam.
-Én inkább anya tigrisnek hívnám magam - vontam meg a vállam.
-Basszus kösz Liam eszembe jutott anya - ült le Zayn szomorkásan. -Hiányzik!
-Nekünk is tesó - mondta Niall, és mindenki bólogatott.
A fiúk hirtelen csak a fa padlót bámulták, és ahogy körbe néztem mindegyik fiú szemébe egy-egy könnycsepp csúszik le az arcukon hirtelen kezdtem megsajnálni Őket,de aztán visszahuppantam arra ami miatt nem tudom sajnálni Őket.
-Azt hiszem mi elhúztuk a csíkot - mondtam, és az ajtó felé mentem. -Mondanám,hogy örvendtem a találkozásnak,de akkor hazudnék.
Bezártam magam után az ajtót, és elindultam a kijárat felé útközben összefutottam Lexyvel aki csatlakozott hozzánk némán persze mivel egyetlen szót se akartam váltani senkivel se.  Lexy kényszerített,hogy idejöjjek és bumm mi lett a vége csak nagyobb vita vagy minek hívják viszont Ő jött utánam ami miatt már megbocsájtottam neki,de még hagyom szenvedni. Kegyetlen vagy? Á, csak egy kicsit!
Épp léptünk ki az épületből ahol bejöttünk és az autó felé vettük az irányt. Lexy egy gomb nyomással ki is nyitotta a kocsit, és egyből bepattant a vezető ülésben én viszont gondosan betettem Emmát és be is kötöttem.
Amikor én is beszálltam az autóban, és épp beakartam csukni az ajtót akkor hirtelen totál megijedtem mivel egy pasas állt előttem.
Hirtelen kiugrott a szívem a helyéről és csak a pompás kék szemeiben láttam magam milyen idétlenül is nézek ki ijedt arccal. Egyre hevesebben vert a szívem, és csak bámultam bele a szemeiben és figyeltem Őt,hogy mire is készül. Megfogta óvatosan egyik kezem arra várva,hogy elhúzom,de nem tettem meg. Miért?
Kihúzott a kocsiból, és talpra állított így már előtte álltam a kezem még mindig az Ő kezében volt és ekkor csaptam magam homlokon. Elrántottam tőle a kezem, és hátra fordultam,hogy felkészüljek arra amit mondani akarok neki.
-Mi a faszt keresel itt? - fordultam felé és mielőtt válaszolhatott volna én közben vágtam. -Ne is mondj semmit! Megint a fejemhez akarsz vágni dolgokat,de hát akkor tessék állok elébe nem érdekel a véleményed szóval,hogy megkíméld a szádat felesleges locsogástól el is húzhatsz.
-Nem azért jöttem - válaszolt gúnyosan.
-Akkor meg minek jöttél? - forgattam meg a szemeim.
-Szeretnék még vele találkozni - mutatott a kocsiban ülő kislányra.
-Miért? Az ki van csukva Ő az én lányom -vágtam hozzá.
-Azt mondtad az én lányom szóval jogom van látni - mondta Louis.
-De azt mondtad,hogy hazudok - mondtam.
-Tévedtem - nézegette a földet.
-Most,hogy bevalltad azt hiszed meg is engedem,hogy lásd? - kérdeztem tőle mire Ő felnézett. -Hát nem. Tévedtél ez van előbb gondolkozz utána cselekedj!
-Jójó bocsánat,hogy bunkó voltam - mormolta Louis.
Most komolyan bocsánatot kért Louis Tomlinson tőlem? Csípjetek meg álmodok tuti.
-Sajnálhatod - mondtam, és hirtelen Emmára néztem aki végig édesapját nézte és a kezeivel kérte,hogy vegye fel.
Hogy mondjak nemet egy ilyen kislánynak? Ha Louisra nézek neki egyből nemet mondok,de Emma meg a lányom akinek szüksége van az apjára. Légy jó szívű Hannah! - mondogatta nekem egy kis hang aki lehet,hogy a legjobb barátnőm volt,de lehet,hogy egy kis hang a fejembe nem tudom,mert mindkettő egyforma.
-Láthatod - adtam be a derekam. -Egy feltétellel.
-Mi az? - csillant fel Louis gyönyörű kék szeme.
-Az első,hogy most azonnal felveszed Emmát - mondtam, és Ő egyből Emma ajtójához vette az irányt ahol kihámozta a biztonsági övből és felvette. A kislány szemei csillogtak és apja vállára temette fejét. -Második az,hogy megpróbálsz velem is normális lenni bármennyire is utálsz.
-Értettem - mondta Louis, és egy puszit nyomott Emma fejére.
Hirtelen Lexyre néztem aki csak a kocsiból figyelte a jelenetet, és eszembe jutott valami amit Ő szeretne.
-Nem maradhatnánk megnézni a koncertet? - kérdeztem, és Lexyre mosolyogtam aki vissza mosolygott rám.
-Felőlem oké,de kérlek,ha meglátod Eleanort akkor bújj el - mondta Louis.
-Miért? - döntöttem oldalra a fejem.
-Mivel nem akarom,ha a folyóson vagy valahol látna meg én szeretném neki elmondani - magyarázta el Louis.
-Okés akkor bujkálók az nem lesz nehéz - nevettem el magam, és szemem sarkából láttam,hogy Lexy is rájött miért mondtam ezt.
-Akkor nyomás befelé - mondta Louis, és elindult Emmával.
Intettem Lexynek aki már egyből kipattant a kocsiból és mi is követük Őket befelé. Louis és Emma ment elől mi meg hátul követük Őket olyan aranyosak voltak annyira boldog volt Emma. Remélem mindig ilyen boldog lesz az én kislányom nem akarom,hogy szomorú legyen,mert aki megbántja a lányom az nem éli meg a másnapot.
Vissza invitált minket Louis a szobába ahonnan kifutottam az előbb és a fiúk még mindig ugyan ott ültek vagy álltak, és olvastak valamit gondolom én a dalszövegüket. Amikor viszont beértünk mindegyik fiú újra bámulni kezdtek minket. Úgy utálom,ha bámulnak mindig zavarba jövők!
-Itt maradnak a koncertre - mondta Louis.
-Az király na add a lányod - állt fel Niall, és indult Emmáért,hogy elvegye.
-Egy feltétellel,ha nem eszed meg - húzódott hátra Louis.
-Nem eszek gyereket - fintorgott rá Niall, és kivette Louis kezéből Emmát. -Szia kis csaj én Niall bácsikád vagyok.
-Mióta? - köhécseltem bele a beszélgetésbe.
-A lányomnak 4 bácsikája van mivel a fiúk a testvéreim - mondta Louis.
-Hú szerencsés kislány - kuncogtam fel.
A fiúk egyesével dögönyözték a kislányt aki csak mosolygott és nevetgélt a helyzeten olyan kis édes volt. Élvezte a helyzetet,hogy mindenki csak rá figyel, és ettől boldog volt bár szerintem ezt az apja jelenléte tette így,hogy az apjával volt újra. Végképpen Lexynek igaza volt,hogy Emmának csak az apja kellet,hogy boldog legyen bár ezt már bevallottam,ha jól tudom.
Már csak egy koncertet kell túlélnem miközben a legjobb barátnőm végig ugrálja a lányom meg végig mosolyogva majd. Milyen szerencsésnek mondhatom magam,ha így fogalmaznék.

2014. szeptember 6., szombat

Chapter 2. - Ez egy rossz vicc!

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a múltkori részre az eléggé magas olvasott létszámot. Viszont komment csak egy érkezett így kicsit szomorkás is vagyok.:c Aztán az egy feliratkozó jobb kedvre vidított.c: A lényeg a lényegben,hogy gyarapodunk erre a blogra is.
Sajnálom,hogy rövid lett,de ígérem a következő hosszabb lesz!
Jó olvasást!

U.i.: Ha elolvastad dobjál már egy kommentett nem esik le az ujjadról a gyűrű szerintem meg hát fel is iratkozhatsz ám,ha tetszik. 

Eva H.xxx


Szinte mindenki ugrott amikor Louis hanyatt eset,ha Liam nem húzza odébb Emmát akkor a kis csaj kapott kapott volna egy cipőt az arcában. Meg kell köszönöm Liamnek,hogy figyelt a lányomra.
Amint ez megtörtént Én azon nyomban felfutottam a kislányomhoz, és szorosan magamhoz emeltem még Ő is érezte a krízis helyzetet,mert elkezdett sírni. Szegény gyerek most látja elsőnek élőben apját erre az édesapja elájul. - gondoltam magamban, és csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz,ha felébred. Az  tuti,hogy pipa lesz,de szerintem el se fogja hinni ezt az egészet,de nekem van bizonyítékom szóval állok elébe.
Egy ideig próbálták keltegetni Louist aztán arra a döntésre jutottak,hogy beviszik és a fotelre fektetik. Én csak álltam ott tehetetlenül Emmával és Lexyvel aki teljesen le volt döbbenve egy kérdés cikázott a fejemben "Most mi mit csináljunk? Menjünk", de senki nem törődött velünk szerintem azt hitték elmentünk, de még nagyon is itt vagyunk.
Hirtelen Emma üvöltése miatt vettek észre.
-Gyertek utánunk - szólt oda Liam.
-Mi? Miért? - kérdezte egyből Harry.
-Mivel az a kölyök Louisé - mondta Liam.
-Ch... hazudik - köhécselt Harry.
Becipelték Louist, és a kanapéra ejtették a testét olyan volt,mintha halott lenne. Tényleg még van pulzusa?  Annyira csak nem ájult el,hogy meghaljon vagyis remélem.
A fiúk felém fordultak én meg zavaromban a szabad kezem az arcomban csaptam. -Basszus ez rohadtul fájt!
-Miért ütögeted magad? - kérdezte mosolyogva Zayn.
Tényleg miért tettem? Én csak az arcomban akartam tenni a szabad kezem,hogy eltakarjam magam,de hirtelen a kezem az arcomban csapódott.
-Miért jöttél? - szólalt meg Harry lenézően.
-Harry kérlek kulturáltan - dorgálta le Liam Harryt,de Harry csak fintorgott egyet rám.
-Mondtam már,hogy nem az én ötletem volt - biccentettem a fejemmel Lexy felé.
-Ne tereld rám a gondod Anyuci - szólalt meg már Lexy.
-Basszus,de te akartál eljönni,hogy elmondjam az igazat - fordultam Lexy felé.
-Basszus,mert már egyedül nem bírtad, és valld csak be te is el akartál jönni - mormolta Lexy.
-Nem akartam Én el voltam egyedül,de te szereted volna látni Őket Directioner barátom - üvöltöttem felé amitől Emma is felüvöltött el is felejtettem,hogy épp Őt fogom.
-Ne hívj így baszd meg ! - kiabálta Lexy.
-Miért tagadod? - kérdeztem.
Ekkor négy fiú röhögés szakította félben a vitánkat. Okés akkor nem csak Emmáról feledkeztem meg,hanem róluk is oh.
-Mi van? - fordultunk Lexyvel felé kiabálva több se kellet a lányomnak Ő is kiabálva zokogott.
-Olyan viccesen vitatkoztok - kuncogott fel Niall a többiek meg csak bólogattak.
-Örülök,hogy jól szórakoztok - forgattam meg a szemem.
-Figyelj elhallgattatnád azt a ízét a kezedben? - kérdezte Zayn.
-Miért zavar? - kérdeztem.
-Szerintem zavarja - mosolygott Lexy huncutul.
-Valami azt súgja,hogy nem fogod elhallgattatni - fejtette ki Zayn.
-Eltaláltad - mondtam. -,de csak azért nem,mert nem tudom elhallgattatni.
-Ezt,hogy érted? Az anyja vagy csak hallgat rád - morogta Harry.
-És amikor Louis lábát ölelgette, és nézte akkor nem sírt - mondta Liam.
-Egy éves a kölyök, és valószínűleg az anyját megunta,mert csak az apja jelenlétében hallgat el valójában ezért jöttünk,mert már senki nem bírja - mondtam el a mondanivalóm.
-Szóval akkor tényleg Louis lánya? - kérdezte Niall.
-Valószínűleg - forgattam meg a szemem.
-Hazudsz! - kiabálta Harry.
-Miért hazudnák? - kérdeztem.
-Mert te mindig hazudsz - dobta felém a szavakat Harry.
-Harry semmi bizonyítékod,hogy hazudik - tette Liam a kezét Harry vállára.
-És az a kölyök ott eléggé Louis - döntötte oldalra Niall a fejét jobban megvizsgálva a kicsit.
-Köszönöm - mondtam mosolyogva.
-Komolyan ti hisztek ennek a kurvának? - fordult Harry a többiek felé.
-Nem azt mondtuk,hogy hiszünk,de nincs bizonyítékunk azt mondani,hogy hazudik - mondta Zayn.
-De arra se sincs bizonyítékunk,hogy elhiggyük,hogy az a gyerek Louisé - morgolódik Harry.
-Akkor miért futott egyből Louis hozz? Vagy miért imádja Louis anno plüss répáját? Vagy miért hasonlít nap,mint nap jobban Louisra? Gondolkozz, és nézz rá! - ordítottam Harrynek.
-Nálad van Louis plüss répája? - kérdezte Niall.
-Nem ez a lényeg! - kiabáltam le.
-Szerintem nyugodjunk le, és amint felkel Louis vele megbeszéljük - mondta Liam nyugodtan. -Üljetek le nyugodtan!
Leültem arra a székre amelyik mellette volt még egy szék,hogy Lexy mellé üljek. Emma szájában betettem a cumit,mert már engem is idegesített a vinnyogását így már csak a szipogását lehetett hallani.
A fiúk is leültek bár Harry állva maradt, és folyton engem méregetett komolyan már idegesített. Liam csak megforgatta a szemét,hogy legyintett a kezével,hogy ne foglalkozzak vele. Niall csak Emmát bámulta le se bírta venni róla a szemét ez érdekes. Zayn viszont Louis arcát és Emma arcát pásztázta gondolom kereste a hasonlóságot.
Lexyre néztem, és Ő csak mosolygott amitől nekem is kedvem támadt mosolyogni. Na igen mi telepatikus módon megbeszéltük a dolgokat ilyenek a legjobb barátnők.
Addig-addig ültünk csendesen a szobában amikor észrevettem,hogy Emma elbóbiskolt a karomban. Rá néztem egy csak mosolyogtam milyen édesen alszik aztán gyorsan Louisra néztem aki ugyanúgy feküdt,mint Emma. A karjuk a mellkasán pihent, és a fejük enyhén oldalra volt billenve a lábuk meg teljesen szétvetve. Hihetetlen mennyi hasonlóság ezt,hogy nem lehet látni. - gondoltam magamba, és csak mosolyogtam.
Hirtelen egy hangos kiáltás zavart meg:
-Ez egy rossz vicc! - ült fel hiper gyorsasággal Louis.
-Shh egy gyerek alszik - szólaltam meg suttogva.
-Akkor nem álom - dőlt vissza Louis csalódottan.
-Hát nem - szólt bele Liam, és Louis felé indult. -Elmagyaráznád nekünk ez még is?
-Micsoda? - kérdezte Louis mosolyogva amikor Liam rámordult. -Hát az ott egy gyerek.
Még mindig idétlenül mosolygott.
-Arra magunk rájöttünk - köhécselt bele Zayn.
-Akkor minek kérdezitek? - mosolyog tovább Louis erre mind a négy fiú rámordult. -Nem az én gyerekem!
-Há mondtam - mondta Harry.
-Akkor még is kié? - léptem én is közelebb, és láttam Harry közben szólna,de megelőztem. -Na ne mondj semmit! Szakításunk előtti éjszaka úgy hiszem nem védekeztünk.
-Hát,de vettél be gyógyszer nem? - kérdezte Louis feltornázva magát.
-Aha persze,ha tudtam volna - forgattam meg a szemeim.
-Akkor az a gyerek ott az én fiam? - mutogatott Emma felé.
-Kislány,de mindegy - mondtam mosolyogva Emmára nézve.
-Én kisfiút akartam előbb - duzzogott.
-Nagyobb bajunk is van,mint az,hogy kisfiad vagy kislányod van - mondta Niall.
-Akkor is fiút akarok - mondta durcásan Louis.
-Idióta - kiabálta az összes fiú,és kapott a tarkójára egy ütést.
-Basszus ez rohadtul fájt - fogta meg egyből a tarkóját Louis.
-Örülj,hogy csak ezt kaptad, és nem mást - mondta Liam szigorúan.
-Most ezzel most mi csináljunk? Ha megtudják a rajongók,hogy a bandából a leghülyébbnek gyereke van kiakadás lesz - mordult Harry Louis felé.
-Mért én vagyok a leghülyébb tudtommal Niall az idióta - tette védekező pózban Louis a kezeit.
-Ő lenne csak Ő nem követett el egy baromi nagy hülyeséget - morogta Zayn.
-Én nem vagyok apuci, és azt hiszem Liam se az többi apuci - mutogatott Niall Louis felé.
-Várjál szöszi ne most - ugrott talpra Louis, és mindenkire rá figyelt. -Mi lesz Eleanorral? Én szeretem, és most elveszítem.
-Kisebb gondunk nagyobb a te barátnőddel foglalkoznunk - forgatta meg Liam a szemeit.
-Nektek nem nagy baj,de én szeretem Őt - mondta Louis feldúltan, és felém közeledett. -Minek kellet ezzel a gyerekkel felkeresni? Tönkre akarsz tenni? Vagy mit akarsz? Egyet jegyezz meg,hogy sose leszünk együtt!
Hirtelen nem tudtam semmi mást tenni így Emmát Lexy kezében nyomtam, és kiszaladtam a szobából.
Elszaladtam innen fogalmam sincs hova mentem,de azt tudtam,hogy nem akarok ott maradni így egy kis sötét szobában tértem be az ajtót jól becsukva, és hirtelen a földre roskadtam.
Ez csak egy rossz vicc úgy e?

2014. szeptember 1., hétfő

Chapter 1. - Ez egy síró kisbaba!

 Sziasztok manócskák!
Geráde  (előre németül,de lehet nem így írják) !
 Nem tudok mit hozzá fűzni igazából sok ember dicsérte milyen gyönyörű blog és,hogy nagyon jó a történet,de nyomott nem kaptam.:c Ezért alkut ajánlok a bejegyzés alatt.:)
Jó olvasást!

Eva H. xxx


Egy hét telt el azóta,hogy eltéptem a koncert jegyeket próbáltam megragasztani,de nem sikerült mivel egy darabja eltűnt amit azóta se találok,de ha meg lenne akkor se lenne valami tökéletes. Letehettek arról,hogy Emma találkozzon az apjával,mert az idióta anyja nem gondolkozott csak cselekedett. Olyan elcseszett vagyok!
Állítólag a fiúknak ma lesz az első koncertjük itt Londonban mivel kettő lesz az egyik ma és a másik meg gőzöm sincs,de kettő lesz az biztos hisz hallásom és látásom még jó szerintem.
Ha nem téptem volna ketté azt a hülye jegyet akkor ma én is készülődhetnék, és Emma ma este már látná személyesen az apukáját. Igaz akkor az elvemnek ellen szegültem volna,de érte bármit megtennék csak boldog legyen. És talán ezt a sors akarta,hogy tépjem össze,rakjam össze és ne találjam az egyik részét. A sors akarta,hogy ne menjek ma koncertre és,hogy ne találkozzon Emma az Louissal ez ellen csak a sors tehet.
 -Hannah - futott be a szobában legjobb barátnőm Lexy.
-Jelen - tettem a kezem tisztelgésben.
-Anyukád üzeni,hogy nem bír Emmával egy folytában sír - ült le az ágyamra.
Hát basszus én se bírtam vele azért passzoltam anyámnak mivel Emma egy hete csak sír, és már én a saját anyja nem tudja mi van vele. Nem lehet éhes,mert nem eszik a pelusa tiszta és minden rendben van. Nem értem mi baja.
-Pont ezért adtam anyámnak,mert én se bírtam vele - ültem le mellé a lábaimat egyből felhúzva így törökülésben foglaltam helyet.
-A te lányod - mondta Lexy.
-A te keresztlányod - vágtam egyből vissza.
-A szüleid unokája - vágott vissza.
-Ebbe egyetértünk - mosolyogtam rá és egyszerre dőltünk hátra az ágyon.
Pár perc néma csönd lehetett amikor Lexy felült és rám tekintett.
-De komolyan - szólalt meg én meg kérdően néztem rá. -Te lányod!
-Most újra kezdjük? - tornáztam feljebb magam.
-Nem,de segítség kéne neked - mondta.
-Épp ezért vagytok itt nekem mindannyian - mutattam körben.
-Én Louisra gondoltam - motyogta Lexy.
-Összetéptem a jegyet szóval nem - vágtam oda,de egy dolgot kihagytam az nem más,mint amikor összeakartam rakni csak egy kis rész hiányzott,de erről nem kell tudnia.
-Hannah 1 évig tűrtem a makacsságod, és el is fogadtam,de amióta megmutattad Emmának az apja képét azóta Emma csak Őt akarja és ezt te is pontosan tudod - oktatott ki Lexy.
Igaza van én mutattam meg Emmának a képet, és azóta ilyen,de nem tehettem más nem hittem volna,hogy ez lesz hisz még csak 1 éves kislány azt hittem fel se fogja hisz Louis lánya.
-Lexy nem áll rá készen - motyogtam közben a földet nézve.
-Hannah 1 éves Ő már készen áll azért sír csak te nem állsz rá készen,hogy elé állj - mondta nyugodtan Lexy.
Tényleg igaza van? Tényleg én nem állok rá készen,hogy Louis elé álljak? Csak Emma mögé akartam bújni,hogy Ő nem áll készen rá miközben én nem állok rá készen.
-Igazad van - mondtam ki Ő csak egyetértően biccentett. -Rossz anya vagyok!
-Nem azt mondtam,hogy rossz anya vagy - tette Lexy a kezét a vállamra én meg ránéztem. -Csak iszonyatosan makacs!
-És mit kéne tennem nagy okos? - kérdeztem nevetve.
-Elmenni a koncertre! - jelentette ki.
-Hogyan? Nincs jegyem összetéptem - kopogtattam meg Lexy fejét.
-Akkor nem megyünk megnézni a koncertre csak belopódzunk hátul az öltözőjükben - húzta ki magát.
-Elkapnak és lecsuknak - jelentettem ki.
-Engem? - kérdezte én bólintottam Ő meg felnevetett. -Engem senki nem fog és,ha a kölyök befogja téged se!
-És,hogy akarod elhallgattatni? - kérdeztem tőle mosolyogva agyalásán.
-Megy az apjához már befogja,de ha elkezd nyafogni cumi a szájban és csöndben van - vonta meg a vállát Lexy és hátradőlt. -Kész zseni vagyok!
Nem álltam vele vitában,mert igaza van  most egyszer egyetértek vele bár a lebukási esély 50%,de a maradék 50% elég ahhoz,hogy sikerüljön beszökni hátra. Remélem sikerül a terv,de ha nem sikerül akkor is legalább próbálkoztunk maximum a rendőrségen kötünk ki. Vajon még egy 1 éves kislány is lecsuknának?
Hirtelen kivágódott az ajtó és megjelent apa dühös pillantás és a kislányom aki csak erősebben bömbölt.
-Nézd Emma itt anyuci - mondta apa a lányomnak és nekem adta. -Na viszlát!
-De.. - nem tudtam befejezni,mert apa becsapta az ajtót.
Emma csak bömbölt, és Lexy meg a fülét fogta én is szívesen fogtam volna,de Emmát kellet fognom. Basszus mi a francot csináljak vele? Tuti azért adta be apu,mert foci meccs megy és nem hallja Emmától a meccset. Anyu meg viszont egyszerűen nem bírja unokáját így látni, és már nem bír vele mit tenni,hogy elhallgasson. És én mi csináljak vele? Tudom,hogy az anyja vagyok,de nálam se hagyja abba még a saját anyjára se hallgat.
-Hallgattasd már el! - próbálta túl kiabálni Lexy Emmát.
-Egész nap próbáltam,de nem lehet - mondtam nyugodtan,mert tudtam,ha kiabálok Emma még jobban sír.
-Nem hiszem el,hogy ez a poronty az anyjára se hallgat - mondta Lexy.
-Pedig hidd csak el ez a gyerek lázadó - mosolyogtam Emmára,de Ő csak sírt.
-Emma ma megyünk apucihoz akkor se kussolsz be? - kérdezte Lexy Emmától,de a kislány válasza egy köpet volt. Emma leköpte Lexyt.
-Emma nem szabad - csaptam kislányom szájára mosolyogva,mert azért vicces volt,de a kislány jobban sírt.
-Fúj baba nyál basszus - törölte meg az arcát Lexy. -Töröld le a mosolyod Walker ez a kislány tiszta te!
-Sose tagadtam - mosolyogtam rá,de Lexynek több se kellet megdobott egy párnával miközben Emma az ölemben ülve csak bőgött.
Felálltam és betettem Emmát a járókájában ahol felállt és a szélében kapaszkodott és sírt tovább. Én az ágyam felé mentem, és megfogtam egy párnát amivel Lexyt dobtam meg, és Ő annyira béna volt,hogy még az ágyról is leesett. És elkezdődött egy lányos párna csata mely régen tinédzser korunkban játszottunk amikor ott aludtunk valakinél. Rég is volt az. A szobába a mi nevetésünk elnyomta Emma sírást,de tudtuk,hogy sírás,mert egyszer-egyszer kislányomra pillantottam és akkor döbbentem rá,hogy már ül és bömböl. Tényleg hasonlít rám egy kicsit!
Pár percen belül Lexy szólalt meg:
-Tűz szünet!
Én még megdobtam egy párnával és leültem. -Okés!
-Szóval,ha beakarunk lógni a koncert előtt el kéne indulni - nézett a képzeletbeli órájára.
-Lexy nincs rajtad óra - mosolyogtam rá. -És különben is miért nem koncert után?
-Mert,ha már ott vagyunk hátha megengedik,hogy végig nézzük a koncertet - kopogtatta meg a fejem és Emmára mutatott. -Csak a kislány miatt!
-Szóval Emma miatt beszökünk a koncert előtt hátra és elmondom Louisnak,hogy Emma a lánya aztán csak Emma miatt megkéred,hogy hadd nézzük meg a koncertet - fejetettem ki a kérdést Ő pedig bólogatott. -És ezt csak Emma miatt teszed.
-Köszönöm,hogy kifejtetted - paskolta meg a fejem.
-Szereted a One Directiont? - tettem fel a kérdést amire egyértelmű volt a válasz.
-Nem,dehogy fúj utálom - rázta meg a fejét én meg csak oldalra billentettem a fejem. -Na jó imádom Őket! Ők az életeim.
-Akkor ezt magad miatt teszed, és nem Emma miatt - nevettem el magam a helyzeten.
-Őszintén? - kérdezte én meg bólintottam. -Igazából pont jól jött Emma sírása így rátudtalak venni.
-Akkor készülődjünk - löktem meg a legjobb barátnőmet.
Ő egyből felpattant és futott be a fürdőszobámban ami az enyém,de mindegy Lexy olyan,mintha itt élne. Kiemeltem Emmát a helyéről és átsétáltam vele az Ő szobájában.
Emmát letettem a pelenkázóra és a szekrényéhez léptem. Pár percig vacilláltam mit adjak rá aztán egy kis kantáros farmert és egy rózsaszín pólónál maradtam. A pelenkáját előtte kicseréltem, és úgy adtam rá a ruhácskáját amíg Ő szinte megsüketített hiába mondtam neki hova megyünk csak sírt. A lábára húztam egy kis zoknit és a kis cipőjét aztán felültettem.
-Jaj,de csini valaki - mondtam kislányomnak és megpusziltam az arcát.
A gyerek sírt. Még a bókot se köszönni meg pár perc csenddel? Mindegy felkaptam Emmát, és visszamentem a szobámban ahol már Lexy ült az ágyon készen. Egy fekete kis szoknya volt rajta hozzá egy fehér pántos felsővel amin egy felirat volt. A haját összefogta és erősen kihúzta a szemeit. Gyönyörű volt!
-Na hát kész vagy,de jó nézed Emma is kész - tettem az ölében Emmát. -Mindjárt kész leszek én is.
A szekrényem elé álltam kivettem egy cső nadrágot és hozzáillő felsőt aztán befutottam a fürdőszobában. Felkaptam a ruhát a másik ruhát meg csak a szennyes tartóra dobtam. A tükör elé álltam és a hajam csak szépen kifésültem,és lófarokban összekötöttem. A szempilláimat kicsit szempillaspiráláll át dolgoztam és a szemeimet kihúztam,de nem úgymint Lexy Ővé kihívó, és enyém meg alig látszik.
Még egy kicsit játszottam az idővel,mert már kinn Lexy kiabált,hogy siessek,mert nem bírja Emmát. Mielőtt kimentem volna a fürdőszobából megnéztem magam a tükörben, és kisétáltam.
-Itt a gyereked - nyomta a kezemben Emmát.
-Pár percet nem bírsz ki gyerekkel így,hogy lesz gyereked? - helyeztem el Emmát a kezemben kényelmesen.
-Az apja lesz a gyerekekkel mindig erre valók az apák - fejtette ki Lexy.
-Ez hülyeség - mondtam halkan remélve,hogy nem hallotta meg és lefelé igyekeztem.
Szerintem meghallotta,mert morgott valamit,de nem hallottam, és nem is akartam meghallani. Szerintem Lexynek hülye elve van,mert a gyereknek ugyanúgy szüksége van az anyjára,mint az apjára sőt az anyjára még inkább. Hisz 9 hónapig az anya hordja ki a gyereket addig a kicsi csak az anyára számíthat, és utána is amíg anyatejet eszik, és amíg szoptatja a gyereket az anya addig az anya és gyerek között kialakul egy kötelék. Én is ezt éreztem Emmánál most meg a sírással megtagad pedig én voltam vele 1 éven át.
Felhúzta Lexy a cipőjét aztán átadtam neki Emmát,hogy én is felhúzzam a tornacipőm, és vissza is vettem Emmát tőle.
-Elmentünk - kiabáltam el magam bár senki se hallotta meg,mert mindenki el van a maga dolgával.
Amúgy jó szülők csak megöregedtek. Vajon én is ilyen leszek,mint anya és apa?
Lexy kocsijával mentünk így át raktam Emma ülését a kocsiban, és betettem Emmát az ülésében gondosan bekötve. Gondolkoztam én hova üljek aztán persze az anyós ülésre ültem Lexy mellé igazából hátra akartam a lányomhoz,mert Lexy utál hangzavarban vezetni akkor ingerült, és én a cumit Emma szájában tudtam volna tenni. Na mindegy csak kibírja,hanem akkor nem.
Az út csendben telt csak Emma nyüszögését hallottunk én jelen esetben kikapcsoltam az agyam így nem hallottam csak azon gondolkoztam,hogy álljak Louis elé. Mit mondjak neki? Az egyik kedvencem az az,hogy "Nesze Louis itt a lányod" na,de ez kicsit durva szerintem,de ha bunkó lenne ezt bevettem. Meg hát több ötletem nincs szóval szerintem maradok a spontán cselekményeknél.
-Hol vagyunk? - néztem ki az ablakon.
-A koncert helyszínén csak ott ahol a banda távozik majd mivel már szerintem itt vannak - mutatott a buszra.
-Az a Övéjük? - döbbentem le.
-Valószínűleg - vonta meg a vállát.
Lexy leparkolt a busz mellé remélhetőleg nem veszik észre addig amíg mi bent vagyunk,hogy valaki leparkolt, és beosont meg hát lehet azt is feltételezni,hogy csak ide parkolt valaki nem volt ráírva,hogy nem parkoló sőt ki volt téve egy P betű mely parkolót jelent.
Kimásztam a kocsiból ahogy Lexy tette csak Ő ki ugrott szó szerint ami miatt csak megforgattam a szemeim. Kivettem Emmát a kocsiból, és kényelmesen elhelyeztem a kezemben. Kicsit már megnyugodott,mintha érezné,hogy itt az apja.
-Gyerünk beosonni - dörzsölte meg a tenyerét Lexy. -Cumit a szájában!
Igaza volt fő a biztonság így a zsebemből előhalásztam Emma vészhelyzeti cumiját, és a szájában tömtem. Lexy után iramodtunk aki már a hátsó bejárt ajtónál állt.
-Mi van akkor,ha nincs nyitva? - kérdeztem.
-Akkor baj lenne,de kár,hogy nyitva van - mosolygott Lexy.
Bementünk az ajtón és egyből megcsapott a férfi parfüm illat. Basszus ezek itt fürdenek! - gondoltam magamban, és mentem Lexy után fel a lépcsőn.
Mivel ott lent semmi nem volt, és a parfüm szag fölfelé vezet. Lexy előre ment és a lépcső tetején utasított,hogy álljuk meg,mert nagy a nyüzsgés. Így a lépcsőházban maradtunk a fal mögött vagyis ott ragadtunk.
-Okés azt hittem könnyebb lesz - gondolkozott Lexy.
-Nem is gondoltál az emberekre? - kérdeztem.
-Azt hittem jobb dolguk van - tiltakozott Lexy.
-És az őrök? - kopogtattam meg a fejét.
-Azt hittem alszanak - vágta rá Lexy.
-Hinni a templomban kell! - csattantam fel. -Most mi lesz okoska?
-Várunk amíg nem látom meg az egyik banda tagot aztán ide hívom, és Ő beenged - magyarázta el a tervet és ment is kukkolni.
Remek terv mondhatom,de ez is kudarcban fullad,mert szerintem egyik fiú se emlékszik rám, és tuti próbálnak a folyosó csak ismeretlen emberektől nyüzsög.
Amíg Lexy leskelődött én meg próbáltam lefoglalni magam addig Emma elbóbiskolt. El kéne most egy babakocsi - mondta egy kis hang a fejemben. Akinek tök igaza volt,mert Emma rohadtul nehéz mondjuk nem csoda,mert 1 éves. Vajon ott fönn az embereknek nincs egy babakocsijuk? Talán fel kéne mennem és megkérdeznem Őket,hogy "Sziasztok véletlen nem hoztatok egy babakocsit,mert tudjátok itt alszik a karomban egy gyerek, és nehéz. Ja mellesleg mielőtt kérded,hogy mit keressek itt az egyszerű  beszöktem megmondani Louis Tomlinsonnak, hogy itt a lánya. Szóval van babakocsid?" hát igen ez a megoldás bűzlik valahol,de nagyon. Vagy ez Emma pelusa?
Hirtelen hangokat hallottunk fentről elég hangos hangokat:
-Louis fejezd be az idétlenkedést menj próbálni - kiabált egy mély hangú férfi Louisnak. Louisnak?
-Srácok ma este záró koncert és itt hülyéskedtek a próba előtt! - ordibált egy másik férfi. Szerintem ducik lehetnek a hangból ítélve.
Lexy csak oldalt bökött jelezve,hogy van egy terve.
-Mi van? - suttogtam Emma miatt.
-Add a kölyköt! - parancsolt.
-Minek? Most aludt el - mondtam erre Ő kivette a kezemből Emmát.
Emma szemei hirtelen felpattantak, és csak nézett amikor Lexy kihúzta a szájából a cumit szabadságot engedve a sírásnak,de még mekkora sírásnak.
-És most menj - Lexy talpra állította Emmát, és elindult a lépcső fele mármint felfelé.
Én csak rámeredtem Ő meg huncutul rám mosolygott. Ez a terve? Ez hülye terv!
Emma mászott fel a lépcső fokokon közben bömbölve, és hirtelen fentről mindenki elhallgatott kereste a hang forrást.
Lexyvel pont akkor kukucskáltunk ki amikor Emma az utolsó lépcső fokra mászik fel, és szó szerint mindenki előtte áll. A biztonsági őrök és a fiúk. Ekkora figyelmet se kapott még Emma az fix.
-Ez egy síró kisbaba - fejtette ki Niall.
-Nem mondod - csapta tarkón Liam Ő csak fel jajgatott utánozva a lányomat amitől elmosolyogtam. -Mit keress itt egy gyerek? - kérdezte a semmiből Harry.
Emma felmászott a lépcsőkön és talpra állt,és vészesen totyogott Louis lába felé vagyis az apja felé. Mindenki kikerekedett szemmel nézte a kis apróságot ahogy totyog,de amint elérte a célt szorosan megölelte Louis lábát amitől az emberek szeme szinte kiesett. Én magam nem lepődtem meg hisz tudtam,hogy megismeri az apját én akartam így azért mutattam róla képet.
-Louis ez a gyerek szerelmes a lábadban - röhögött fel Harry.
-Még nem,mert nem csókolgatja - nevetett fel Ő maga Louis.
-Szerintem azt akarja vedd fel - szólalt meg Zayn.
-Kizárt nem is ismerem - tiltakozott Louis.
Emma felnézett apjára, és rá mosolygott amitől a szemem könnyben lábadt. Basszus én már rég megpusziltam volna Ő meg fel se veszi.
-Vedd fel! - utasította Liam.
-Vedd fel te! - szólt vissza Louis.
-Vissza szóltál Daddy Directionnek? - kérdezte Liam.
-Nem uram - húzta meg magát Louis. -De nem veszem fel!
Amikor ezt így kijelentette hátat fordítottam, és egy kezet éreztem a vállamon. Megfordultam, és Lexy volt az aki megértő pillantást vetett rám,de tudtam,hogy már ideáig eljutottunk be kell fejeznünk.
-Bocsi,de muszáj - mondta és kilökött ahol egyből mindenki rám vetette pillantását.
Milyen viccesen feküdhettek ott a földön könnyes szemmel, és szúrós tekintettel. Persze a szúrós tekintett Lexynek szólt,de Ő csak vállat vont. Hirtelen valaki robogott le a lépcsőn egyenesen mellém térdelve az a ember nem más,mint Harry volt. Vágjátok Harry jött le hozzám aki utált. Csoda! 
-Jól vagy? - kérdezte.
-Azt hiszem,de  nem neki köszönhető,hogy jól vagyok - böktem Lexyre a fal mögül.
Harry a kezét nyújtotta én vacilláltam,de elfogadtam és felhúzott,de amikor jobban rám nézett meg is bánta,hogy segített gondolom rájött ki vagyok.
-Te kurva - lökött volna vissza,de hátráltam a falhoz dőlve.
-Hannah? - kérdezte Liam.
-Walker? - kérdezte Zayn.
-Louis volt csaja? - kérdezte Niall.
-Sziasztok - köszöntem nekik és magam mellé húztam Lexyt.. -És Ő meg Lexy a legjobb barátnőm aki ötlete volt minden  szóval Őt öljétek meg.
-Sziasztok - köszönt félénken Lexy.
-Mit akarsz? - szólalt meg már Louis is. -És ki ez a kölyök?
-Mit hazudsz? - kérdezte egyből Harry.
-Gondoltam Harry,hogy még utálsz na mindegy - hessegettem el Harryt előlem. -Az a kislány az ott a kislányom vagyis a kislányunk,ha jobban belegondolok.
Mindenkinek kikerekedett a szeme a hírtől, és Emma csak szorosabban ölelte apja lábát. Addig ölelte amíg Liam el nem húzta arrébb,mert Louis összeesett a hírtől. A kislány elkezdett sírni én egyből felfutottam hozzá, és magamhoz öleltem. A többiek meg beleértve Harryt aki felfutott Louis kezdte keltegetni. Lexy,mint mindig kihúzta magát mindenből, és csak állt ledöbbentem ahogy a biztonsági őrök.
Ilyen hatást kelt ki belőle az apaság?  - gondoltam magamban és felemeltem Emmát. Vajon,ha még ez elején vallom be neki,hogy terhes vagyok akkor  is elájult volna?



Szabályokat szabok. Én hajlandó leszek minden héten legalább kétszer írni,ha lesz 2-3 komment a bejegyzés alatt. Áll az alku? Szerintem korrekt ajánlat így nem panaszkodhattok. Szóval mostantól kezdjük a 2-3 kommentett.:)