2015. április 20., hétfő

Chapter 15. - Se tapi, se csók

~Hannah Walker szemszöge~
Az én mázlimra a fiúk nem akartak egyedül elengedni a kórházban így velük kellet mennem. Dani, Pezz és Sophia ott maradt és vigyáztak Emmára legalább felelősségtudó emberek vigyáznak rá bár nagyon nem kell vigyázniuk rá, mert alszik. Louis elköszönt Eleanortól én meg Maxtől aki próbált még mindig megcsókolni, de nem hagytam neki. Amikor a derekamat karolta át akkor is leráztam magamról a kezeit. Attól, mert a "pasim" nem fog hozzám érni és megcsókolni se fog. Ez csak színjáték és maradjon is az.
Az útközben a fiúk végig kérdezgették, hogy jöttünk össze mire a válaszom az volt, hogy a sors hozott össze vele. Egy sötét és hátborzongató sors. Amikor végre a kórházhoz értünk az olyan volt nekem, mint a megváltás és egyből ki is pattantam a kocsiból. Megvártam a fiúkat és együtt besétáltunk.
-Elnézést Alexandra Peters melyik kórterembe található? - mentem oda az egyik nővérkéhez.
-Második emeleten van épp műtik - mondta.
A lifthez mentünk és amint felértünk a sírás kerülgetett. Utáltam kórházba járni, mert a betegek látványa megrémisztett. Egy erős kart éreztem a vállamon aki magához húzott. Belefúrtam az arcom a pólójában, de amikor felnéztem rá ledöbbentem.
-Köszönöm - mondtam.
-Ez természetes - mosolygott rám ezzel is kivillantva a gödröcskéit.
A műtű felé mentünk ahol egy nővérke várakozott. Utálom a fehér ruhásokat! Ma amolyan utálok napom van. Király.
-Ön Miss Walker? - kérdezte amikor oda értünk.
-Igen, én vagyok az - mondtam.
-A doktor úr üzenni, hogy a barátnője rengeteg vért vesztett emiatt szükséges a műtéti beavatkozás - magyarázta el amit már magamtól is tudok mivel láttam mennyi vért vesztett. -Nem tudja mi történt?
-Nem - mondtam. -Hol találták meg?
-Az autópálya mellett - mondta. Ő az a szemét mocskos jobb helyre nem tudta volna vinni!
-Úristen - kapok a számhoz.
-És nem tudják kitette? - kérdezte mögöttem Louis.
-Fogalmunk sincs, de ez rendőrségi ügy már - mondta a fehér ruhás.
-Szóval nyomoznak a támadó után? - kérdeztem.
-Igen a rendőrök gőz erővel a nyomón vannak és amint a barátnője magához tér egyből kikérdezik - magyarázta el a nővérke. -De most mennem kell a további dolgomra.
A nővérke tovább állt míg én leültem az egyik fehér székre és gondolkoztam. Mi van akkor, ha Lexy emlékszik arra, hogy Max volt az? A nevét nem tudhatja, de ha jól elmondja a személyleírást rájöhetnek. Jó lenne Maxet börtön rács mögött látni, de a tudat, hogy Eleanor megúszná ott van hisz az egész ügyet Maxre hagyta Ő csak a háttérbe korrigálta. És, ha Maxt lecsukják Eleanor rajtam fogja megbosszulni, vagy a szeretteimen. Ding-ding vészjelző!
-Jól vagy Hannah? - ült le mellém Liam.
-Persze ez csak hab a tortán a többi problémáim között - sóhajtottam és magamra erőltettem egy mosolyt.
Mind az öt fiú kérdően néztek rám és várták, hogy folytassam, de nem tehetem. Bármennyire is szeretném elmondani nekik mégse tehetem. Ez az én kis titkom ami maradjon egy ideig titok!
-Nem fogod elmondani, ugye? - kérdezte Zayn.
-Majd megtudjátok - mosolyogtam rájuk.
-Egy kórházban lehet enni? - szólalt meg Niall mi meg egyszer néztünk rá furcsán. -Mi van éhes vagyok!
-Lent van büfé - mosolyogtam rá.
-Köszi hercegnő - mondta és nyomot a fejemre egy puszit aztán el is futott kiabálva. Azt mondhattam volna neki, hogy kórházban vagyunk, de mindegy legalább a sok szomorú tekintet most mosolyogni fog.
-Utána megyek - mondta Liam sóhajtva és a szöszi után szaladt.
Ott maradtam Zaynnel, Harryvel és Louissal akik mindvégig engem bámultak. Zavartan fordítottam a fejemet a műtő ajtó felé és próbáltam nem a három fiúra figyelni akik mindvégig engem méregetek. Hiába néznek akkor se tudnak belőlem semmit sem kihúzni!
-Kérlek ne nézzetek már - szólaltam meg rájuk se nézve.
-Akkor mond el - kérte Louis.
-Nem beszélek se róla, se semmiről - mondtam.
Innentől kezdve elkezdődött a némasági fogadalmam és eszem ágába sem volt megszólalni. Ültem és vártam, hogy az orvos kijöjjön és mondjon valami híreket, de még meg se mozdult az ajtó. És hangokat se hallottam. Nem akartam addig elaludni amíg nem tudok meg valamilyen hírt a legjobb barátnőmről, de szemhéjaim egyre jobban nehezedtek és nem bírtam tovább. Nem aludhatok! De muszáj! Viaskodtak a fejembe a gondolataim. Addig-addig veszekedtem amíg bennem adtam a derekam és lehunytam a szemeim.

***

Az ablakból beszűrődő fényre nyitottam fel a szemem, de fogalmam sincs hol vagyok és mit keressek itt. Fehér fal kerített magába és fehér ágynemű húzat. Az ablakokon is csak redőny volt pedig én a függönyt kedvelem ami cuki színes. Nem ismertem fel a helyet ahol vagyok most jelen pillanatba, de azt biztosan tudom, hogy reggel van. Mivel erre árulkodik a szemembe sütő napfény. Elfordítottam a fejem, mert már kiégette a szememet a nap és a másik ágyon édesdeden aludt Louis. Mi?
Felálltam az ágyról és az ágya elé mentem és rákellet jönnöm, hogy tényleg alszik, mert még horkol is. Nem hangosan, de cuki szuszogó hangon.
Nem volt szívem felkelteni, de Ő biztos tudja mit keressünk itt így megböktem kissé a mellkasát mire megfordult és a kezét a csuklómra szorította így magával húzott. Egyenesen ráestem, de nem engedett el. Felálltam róla, de még mindig fogta a csuklóm. Kihúztam a kezei közül és újra megböktem, de most már sokkal erősebben amire már feleszmélt.
-Mi van? - ugrott fel.
-Mit keresik?  Mi van Lexyvel? Mi történt? - zúdítottam rá a kérdéseim.
-Elaludtál és behoztalak az egyik kórterembe, de én is elaludtam, de nyugi a fiúk ott maradtak a műtét végéig - magyarázta el.
-Menjünk vissza tudni akarom mi van vele - követeltem.
-Hannah nyugi - állt fel az ágyról.
-Hogyan nyugodjak meg? A legjobb barátnőmet tegnap műtötték én meg elaludtam és azt se tudom él, vagy hal és akkor még ott a többi baj - mondtam.
-Hannah kérlek - fogta meg mindkét vállam. -Minden rendben van!
-Vagyis lesz - javítottam ki.
Louis feje közeledett felém és most teljesen azt hittem, hogy most megfog csókolni erre amint az ajka közel ért a számhoz csak az arcomra nyomott egy puszit és utána rögtön elhúzódott.
-Menjünk - mondta mire én csak szaporán bólogattam.
Előre engedettet az ajtón aztán utána előre engedtem, mert nekem fogalmam sincs róla, hogy hol a fenébe vagyok annyit tudok, hogy a kórházba, de többet nem. Sietősen futottam mögötte, de sehogy se tudtam vele tartani az iramot. Amikor a lifthez értünk akkor tudtam beérni. A liftbe csendesen álltunk egymás mellette csak az Ő légzését hallottam semmi mást. Amire kinyílt a lift ajtó megkönnyebbültem léptem ki a liftből és akkor láttam meg a fiúkat akikhez egyből oda is rohantam.
-Mi van vele?
-Él - mosolygott Niall mire én felsóhajtottam. Hála az égnek!
-És belehet menni hozzá? - kérdeztem mosolyogva.
-Nem - mondta Liam.
-Miért? - döntöttem oldalra a fejem.
-Mert pihenésre és nyugalomra van szüksége - magyarázta Zayn.
-Legjobb lenne, ha te is hazamennél és pihennél - mondta Harry és a kezét a vállamra tette.
-Az kivan csukva nem hagyom itt a legjobb barátnőm - ráztam a fejem hevesen.
-Pedig tényleg jó lenne - szólalt meg egy hang mögöttem amitől a hideg is kirázott. És amikor a derekamra tette a kezét szó szerint feljött a tegnapi étel. -Pihenned kell szívem!
Megfordultam és szembeálltam azzal az emberrel aki miatt a legjobb barátnőm kórházba van. A keze még mindig a derekamat simogatta és idegesítően vigyorgott rám.
-Menjünk - hajolt közel a fülemhez.
-Ne tapizz - hajoltam én is közel a füléhez és csak neki súgtam a szavaim.
Rám villantotta a mosolyát és derekamnál fogva magához rántott, hogy a szánk találkozzon. Színészkedés miatt muszáj volt visszacsókolnom és még el is kell játszanom milyen jól csókol pedig teljesen nem igaz. A csókja nem édes volt, hanem keserű. A csókja minden volt csak nem jó így hamar végett vetettem ennek a kis játéknak. Kezemmel eltoltam Őt magamtól és a többiekre figyeltem akik végig a jelenetet nézték és a szájukkal egy "o" betűt formáltak.
-Menjünk - ragadta meg a karom.
-Fiúk jöttök ti is? - rántottam ki a karom és a többiek felé fordultam.
-Menjetek előre mi is megyünk - mondta Liam.
-Dúl a szerelem - nevetett Harry.
Elindultam Max után is amikor már kellően eltávolodtunk a fiúktól elé álltam dühös tekintettel.
-Na érj hozzám, ne csókolj meg soha a többet! Attól, mert eljátsszuk a szerelmes párt nem fogsz akkor megcsókolni amikor te akarsz - mondtam karba tette kézzel.
-Valahogy elő kell adnunk, hogy boldogok vagyunk - mosolygott.
-Szavakkal is lehet - morogtam.
-Az túl régimódi - legyintett a kezével.
-Nem érdekel! Új szabály; nem csókolhatsz meg és nem érhetsz hozzám. És csak szavakkal mondjuk el, hogy mennyire "szeretjük" egymást - rajzoltam idézőjelet a levegőben.
-Ahogy akarod, de vigyázz a lányodra - lépett hozzám közelebb. -Szia cica!
Elment hála a jó égnek ezt vártam már amióta ide jött.
Lementem az előtérben ahol megvártam a fiúkat és Ők elmondták a fejleményeket aztán elindultunk hazafelé. A kocsiban senki nem beszélt senkivel és amint megérkeztünk mindannyian egyszerre sóhajtottuk fel. Oké akkor nem csak én utálom a kínos csendet.
Amint beléptünk az ajtón a lányokkal találtuk magunkat szemben és egy számomra ismeretlen ember állt még előttem.
-Tesó - rohant Niall az ismeretlen pasashoz. Amikor viszont elengedték egymást felém fordult Niall. -És Ő itt Hannah Walker Louis volt barátnője.
-Hello - mosolyogtam rá.
-Szia Greg Horan vagyok Niall bátyja - mondta mosolyogva. -Gondolom te vagy annak a gyönyörű kislánynak az anya.
-Az a kislány Louis lánya - szólt bele Niall izgatottan.
-Hú Louis gyors vagy - nevetett Greg és lepacsizott az előbb említett személlyel. -Lehet rokonok leszünk.
-Mi? - kérdeztük egyszerre Louissal.
-Apa - totyogott egy szőke kisfiú Greg lábához.
-Theo - emelte fel a magasban Niall a kicsit. -Hannah Ő itt a keresztfiam Theo Horan.
-Szia Theo - fogtam meg a kis kezét.
Niall letette Theot és akkor jelent meg Emma is aki egyből Theohoz ment. Megfogták egymás kezét és sétáltak vissza a nappaliban. Oh, de aranyosak! Emmának udvarlója lett.
-Ez mi volt? - kérdezte Louis.
-Apuci féltékeny - nevetett Zayn.
-Nagyon megszerették egymást a kicsik - mosolygott Greg.
-Emma fiatal a randizásra - háborodott fel Louis és utánuk eredt.
Mi többiek is követük a felbőszült apukát persze nevetve és amikor beléptük a két csöppség elé ült le.
-Nem randizhattok - magyarázta Louis. -Fiatalok vagytok. Theo nincs se saját lakásod, se kereseted így nem tudod megadni a lányomnak amire szükséges. Majd talán.... soha!
-Louis ez csak gyerek szerelem ne akadj már ki - nevettem.
-Ne akadjak ki? Ha ilyen korán elkezdik a randizást akkor ezután mi lesz a következő a cigi, vagy a drog, vagy a pia és aztán jön a szex és bumm Emma terhes lett fiatalon. Nem Emma ehhez még kicsi - háborodott fel Louis. Túlzottan komolyan veszi ezt a kis valamit.
-Most komoly neked nem volt ennyi idősen egy nagyon jó barátod? - kérdeztem.
-Nem - vágta rá, de aztán elgondolkozott. -Nem én példamutató vagyok!
-Mondja ezt aki 22 évesen már apuka - szólt bele Niall.
-Számból vetted ki a szót Niall - mondtam.
-Akkor se engedélyezem a kapcsolatukat - mondta és épp amikor nézett rájuk amikor Theo egy puszit adott Emma arcára. Louis persze egyből ugrott. -Nem! Nincs se puszi, se csók sőt nem is tapizhatod!
-Louis túl dramatizálod - kuncogtam. -Ha ilyen leszel akkor is amikor tini lesz akkor egy igazi lázadó lesz. Azt akarod? Mert szerintem nem.
Louis elgondolkozott és amikor épp beakart szólalni akkor szakította félbe Emma.
-Álmos - dörzsölte a kis szemét.
-Én is - mondta Theo.
Emma megölelte Theot és Ő is egyből visszaölelte. Olyan kis aranyosak!
-Greg itt aludhat Theo? Mert szerintem ezek nem engedik el egymást egy ideig - mosolyogtam.
-Persze, de holnap már megyünk vissza Írországba csak látogatóban jöttünk - mondta Greg.
-Ez az - örült fel Louis. -Mármint örülök, hogy itt vagy Greg, de a fiad...
-Ne fejezd be Louis csak félted a kislányodat, ha nekem lett volna lányom hidd el én is félteném. Mármint Theot is féltem, de ha nem engeded meg neki, hogy kipróbálja mindentől félni fog - vágott a szavában Greg.
Louis elgondolkozott és inkább leült a kanapéra. Felvettem Emmát és Greg is felvette Theot aztán az emelet felé vettük az irányt. Emma kiságya elég nagy szerintem elfér a Theo is az ágyikóba. A kezembe Emma egész végig Theot leste.
Amint felértük a szobában beletettük a két kis kölyköt és egyszer dőltek ki az ágyban. Percekig figyeltem a két kis apróságot az ágy mellett és csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz akkor, ha Emma felcseperedik. Talán akkor is Theo lesz a szerelme, vagy talán talál valaki mást is, de az biztos, hogy Emma első szerelme Theo lett.
-Amúgy hány éves? - suttogtam.
-Két éves, és a tiéd? - kérdezte ugyanolyan halkan.
-Most lett két éves - mosolyogtam rá.
-Emma szerencsés, hogy ilyen apukája meg anyukája van - mosolygott Greg.
-Greg is szerencsés ám ilyen keresztapával - nevettem.
-Olyan a fiam, mint az öcsém kiskorában - mondta Greg.
-Emma is nagyon hasonlít Louisra sőt jobban hasonlít az apjára, mint rám - gondolkoztam el.
Még percekig csak álltunk az ágy mellett és figyeltünk a két kis manócskát amikor hirtelen az ajtóban megjelentek a többiek.
-Elaludtak? - kérdezi halkan Dani mire bólintok egyet.
Mindenki közelebb jön a kiságyhoz és onnan nézi a két kicsit. Hátrébb léptem amikor hirtelen egy mellkasnak ütköztem.
-Bocsi - nézek vele szemet.
-Semmi inkább én kerek bocsánatot - mondta bűnbánóan. -Sajnálom, hogy ennyire féltő apa vagyok csak... hát... Emma a kislányom és Ő a mindenem.
-Néha jó féltő szülőnek lenni - mosolyogtam rá.
-De én nem is féltő vagyok valójában - mondta. -Én féltékeny vagyok. Féltékeny vagyok Theora, mert elveszi tőlem a kislányom.
-Louis - nevetek. -Sose tudja elvenni tőled senki sem Emmát. Ő a te kislányod és ez erősebb kötödés.
-A mi kislányunk - mosolygott Louis.
-Igen a miénk akiért futni fognak a fiúk - mosolyogtam rá.
-Én meg mindent elkergetem  majd - kuncogott Louis.
-Na gyere apuci nézd inkább a kislányod - nevettem és az ágyhoz húztam.
Én közvetlen az ágy előtt álltam és Ő meg mögöttem. Szorosan mögöttem, mert éreztem a kezeit a derekamon. Hátranéztem a fejemmel és egy levakarhatatlan mosoly ült az arcán. Nem foglalkoztam vele inkább visszafordultam a kiságy felé.
-Anyuci - súgta  a fülemben Louis.

 ~Danielle Peazer szemszöge~
Ahogy figyeltem az alvó csöppségeket újra lepergett a szemem előtt minden Liammel együtt töltött napom. A kapcsolatunkban olyan messze elmentünk, hogy már a jövőről ábrándoztunk. Eldöntöttük az első lányunk nevét amit mai napig a legszebb névként könyvelek el. Hope Payne. Vagyis hadd javítsam ki magam Hope Claire Payne. Liam kedvenc neve a Hope volt na jó igazából azt mondta a második kedvenc neve, mert az elsőnek a Danielle nevet mondta, de amikor látta rajtam, hogy nem szeretném azt a nevet majd az első gyerekünknek akkor rögtön kapcsolt. Azért nem akarom a saját nevemet adni a lányomnak, mert az olyan önzőség. Az én lányomnak legyen egy külön egyedi neve és így lesz majd Hope. Liammel egyszerre mondtuk ki a Hope nevet ezért is szeretem annyira ezt a gyönyörű nevet. A Claire név azért csatlakozik hozzá, mert Liam annyira kérte, hogy megszántam. Csak kár, hogy sose lesz Hope Claire Payne nevű lányom.
A fejemet elfordítottam az alvó gyerekekről és hirtelen megláttam Louis kezeit Hannah derekán pihenni. Most mi van köztük?
-Srácok szerintem hagyjuk Őket aludni - szólalok meg egy kis csend után.
-Ez jó ölte Dani - értett velem együtt Liam. Amikor kimondta a nevem a szívem erőteljesen kezdett elverni és csak mosolyogni tudtam annyira örülök, hogy barátok maradtunk.
-Menjünk - öleli hát Liamet Sophia. Próbálom kedvelni, de nem megy mivel... na mindegy.
Kisétáltunk szépen liba sorba a szobából és az utolsó ember aki Louis volt félig becsukta a szoba ajtót. Utána mindannyian lementünk a nappaliban bár nem mindenki. Mivel a szőke anyuka a konyhában ment én meg csak a konyha felé intettem Pezznek és utána eredtünk.
Beléptünk a konyhában ahol Hannah éppen szendvicseket csinált.
-Mi van Lexyvel? - szólalt meg Pezz és felült a pultra.
-Él igaz nem mehetünk be hozzá, de az orvos azt mondta sok pihenésre van szüksége, de jól van - mosolygott.
-És mi van köztettek Louissal? - tértem a lényegre.
-Semmi - mondta.
-És mi van Maxel? - kérdezte Perrie.
-Semmi jól meg vagyunk - mondta.
-Miért taperol Louis? - kérdeztem.
-Miért vallatok? - fordult felénk Hannah.
-Miért nem felelsz a kérdésemre? - kérdeztem.
-Mert nem tudok rá választ adni - mondta.
-Szereted Louist? - ugrott le a pultról Pezz.
-Az nagy szó, hogy szeretem inkább csak kedvelem, mint a többieket - magyarázta meg.
-És Maxet szereted? - kérdeztem.
-Úristen komolyan mi van veletek? Bejöttök a konyhában és megállás nélkül faggatok. Igen szeretem, ha nem szeretném nem lennék vele - akadt ki.
-Csak azért kérdeztem, mert ha Max látta volna azt ami Emma szobájában történt akkor nem örülne neki - mondtam.
-Állj miért mi történt? Én nem láttam - hisztizett Pezz.
-Pezz figyeltél a beszélgetés elejére? Azt tudom, hogy Emma szobájába teljesen elmerültettek a babákba és gondolom Zaynnel épp a közös gyereketek terveztétek, már említettem, hogy Louis Hannah derekát fogta - magyaráztam el Perrienek a történteket.
-Basszus Dani gondolatolvasó vagy tényleg arról ábrándoztam - mosolygott szétszórtan Pezz és akkor esett le neki utána mit mondtam. -Hogy mi???? Louis a derekadat fogta????
-Igen fogta a derekam, és? - szólalt meg Hannah.
-Van köztettek valami? - kérdezte Pezz.
-Nincs semmi - mondta határozottan Hannah.
-És szeretnéd, ha lenne? - mosolygok rá.
Hannah elkomorodik és csak bámul kifele az ablakon. Hallgatás beleegyezés.
-Szóval igen értjük - mosolyog Pezz.
-Boldogok vagyok Maxel - fordul felénk. -Tényleg! És Louis is boldog Eleanorral és  ez így jó.
-Ha boldog vagy mi is azok vagyunk - mondta Pezz a végszót.
-Nem mindenki boldog - sóhajt Hannah. -Igaz Dani?
-Mi? Miért pont én? - kérdezem meglepődve.
-A szemem nem hazudik látom, hogy még mindig szereted Liamet - mosolyodik el Hannah.
-Ööö... nem, dehogyis - hazudtam.
-Kit akarsz becsapni? - kérdezi ismét a szőke anyuka.
-Uh ez izgi lesz - mosolyog Pezz.
-Azt hiszem Niall hív - szaladok ki a konyhából.
Nem vettem észre így véletlen a futásommal nekiütköztem egy mellkasnak. Amikor felnéztem barna szemek csillogtak le rám, de nem azok a barna szemek akikbe mai napig szerelmes vagyok. Pechemre csak Zayn vigyorgott le rám.
-Ennyire ne siess Dan - mosolyog Zayn.
-Az asszonyod kikészít szóval, de siettek - nevetem el magam.
-Igen eltudom képzelni - mondta mosolyogva majd kikerült és ment tovább a konyhában.
Beléptem a nappaliban ahol mindenki beszélgetett mindenkivel miközben a tévében valamilyen spanyol szappanopera ment és a tévé előtt Harry nyomult rá a tévére. Beljebb mentem, de amikor ráléptem az egyik plüssre ami hangot adott ki akkor ijedtembe leültem a földre. Egy kacsától ijedtem be. Gratulálok Dani.
Amióta Hannah és Emma itt lakik tele van a lakás játékokkal és úgy néz ki a lakás, mint egy normális családi lakás ahol van két szülői és nem tudni hány gyerek. Persze sokkal jobb így, mert amíg Ők nem laktak itt alsógatyák hevertek mindenhol na meg zoknik. A játékok jobbak.
A földön ülve maradtam viszont  a kanapé elé csúsztam és annak döntöttem a hátam. Igaz nem a legjobb ötlet volt, mert valamelyik dinka a vállamat lábtartónak tartja.
-Hahó nem vagyok annyira kicsi, hogy ne tudd itt vagyok - nézek fel a kanapéra ahol Liam ült és mellette Sophia.
-Bocsi Dan - mosolyog rám Liam.
-Semmibaj - legyintek a kezemmel mosolyogva.
Szóval Liam lábai pihennek a vállamon. Sokkal jobban tetszik ez a vállamnak, hogy Liam lábai hevernek rajta. Viszont eszembe jutott valami amit nagyon nem szeret Liam, de viszont szórakoztató. Ujjammal elkezdtem Liam lábára köröket rajzolni ami már nem tetszett neki.
-Dani kérlek - hallottam meg Liam hangját.
Nincs kérlek Liam! Egyre nagyobb köröket rajzoltam a talpára aztán egy váratlan helyzetben már csikiztem a talpát és belőle meg kifakadt az a édes nevetés amit úgy szeretek. Nem hagytam abba folytattam amíg csak tudtam. Igaz már rugdosott a lábával, de egyik kezemmel lefogtam a lábait a másikkal megfolytattam  Liam Payne kínzást. Mennyit csikiztem régen...

Sziasztok drágák!
Boldog hétfőt mindenkinek. :) Dobjuk fel a napot azzal, hogy kiteszem a várva várt új részt. 
Remélem mindenkinek elnyerte a tetszését a részt, mert nagyon igyekeztem vele, hogy valami normális részt összedobjak. Valamennyire szerintem sikerült is. Remélem!
12 feliratkozó *-* Úristen gyarapodunk gyerekek és ezt olyan jó látni! :) Sőt a másik jó, hogy a részek nézettségei is növekszik. :P Igaz a kommentek elhalkultak ami miatt szomorkás vagyok, mert szeretem olvasnia  az olvasók véleményét. Szóval megszántok? :)
We are the champions! - Ez most a szlogenem lett állandóan ez van a fejembe. :D
Kitartás a héthez és cserében aki hozza a jó jegyeket azok miatt én is sietni fogok a következő résszel. Áll az alku? :) 

2 megjegyzés:

  1. Szia! Tegnap akadtam rá a blogodra, és fel sem bírtam állni mellőle. Igazán jó történet, ennyit még nem nevettem :) Folytasd minél előbb :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Reeny! Hihetetlenül jó ezt olvasni, hogy valakinek ennyire tetszik a blogom. Szeretem olvasni az olvasóim véleményét, mert annyira megtudtok vele hatni.:) Igen próbálok kilógni a nagy love story-s blogtól és humorosan megformálni a blogot és úgy látszik ez sikerült.:D
      Ígérem siettek a kövivel is.. csak nem tudom mit írjak. Kínos. :P :D
      Köszönöm a véleményedet még egyszer.:)

      Törlés