2015. május 2., szombat

Chapter 16. - Értelmetlen

~Hannah Walker szemszöge~
Már kora reggel óta fenn voltam, mert aggasztott a tegnapi nap vége és mivel ma hazahozhatom Lexyt a kórházból, de csak saját felelősségre. De akkor is boldog, mert baráti körbe hamarabb rendben jön az ember és legalább eltudja mondani mire emlékszik és én is elmondom neki az igazat hisz Ő a legjobb barátnőm aki miattam majdnem meghalt ennyivel tartozom neki.
Boldogan szökdécseltem le a lépcsőn és közben énekeltem a napi Lalalala c. dalom ami számomra az első kislemezem bár csak pár ember hallotta még ezt a számot. Emma, Lexy, apa és anya Ők napi szinten mindig meghallgatták az éneklésem. Emma kifejezetten imádta, ha énekeltem neki, de a többiek mind unták már.
Hirtelen megálltam és egy felismerés hullám tört rám. Vajon mi lehet anyával? Nem, nem, nem, nem akarok arra gondolni, hogy most már talán nem is él sőt egyáltalán nem akarok arra gondolni, hogy meghalt. Ő nem halhat meg! Ő nem.
Sóhajtottam egyet és mielőtt beléptem volna a nappaliba visszahelyeztem az arcomra az álarcom. El kéne mondanom nekik, mert megérdemlik, de még magam se fogtam fel ezt az egészet. 
-Mi van énekes pacsirta? - lökött meg Niall mosolyogva.
Megráztam a fejem és magamra erőltettem egy mosolyt.
-Hát jobban éneklek, mint te - lököm meg játékosan.
-Akkor miért nem indultál az X-faktorba? - kérdezi mosolyogva.
-Túl tehetséges vagyok hozzá - lököm hátra  a hajam, mint egy díva és elindulok olyan modellesen, de hirtelen elestem egy játékba.
-Ezt még gyakorold - nevetett Niall.
-Ez nem az én műfajom - nevetek én is  a bénaságomon.
Felálltam a földről és amikor meghallottuk Liam kiabálását Niallel versenyt futva futottunk az ebédlőbe. Persze csaltam, mert meglöktem így előbb foglaltam helyett, mint Ő.
-Nyertem - mosolyodtam el.
-Csaló vagy - nyújtotta ki a nyelvét.
-Nem kötöttél szabályt - rántom meg a vállam mosolyogva. -Amúgy hol a két manócska? Na jó az igazi kérdés, hogy hol az én hercegnőm?
-Megjöttünk - toppant be Louis a kezében Emmával és rögtön átadta nekem, de Ő szabadulni akart.
-Hé előbb kérek egy puszit és mehetsz a hű lovagodhoz - mosolygok a kezembe lévő kislányra és felé tartom az arcom mire Ő egy puszit hintet oda. Én is megpusziltam a kis manómat és betettem a székében. -Bocsi, de előbb eszünk.
Összefonta a kis karját és mérgesen nézett rám. Olyan aranyos amikor mérgesen nézz.
-Louis most hasonlít rád - szólalt meg Zayn.
-És tényleg tiszta Louis - nevetett Pezz.
Még percekig beszéltünk a két duzzogósról, hogy mennyire hasonlítanak aztán elkezdtünk végre enni. És csodák csodájára Emma is evett talán azért, mert a lovagját is meglátta enni és követi a példáját. Theo jó hatással van Emmára és szerintem ez fordítva is igaz vagyis gondolom.
Csendben ettünk az asztalnál bár Niall csámcsogásától zengett az ebédlő sőt szerintem az egész ház, de mégse szóltunk rá. Ő Niall Horan, ha nem csámcsognak akkor nem Ő lenne és mi így szeretjük Őt.
Amikor végeztem a reggelimmel felálltam és a tányérommal együtt a konyhába mentem amit a mosogatóba tettem. Visszamentem a többiekhez akik még javába ettek főleg Niall.
Emmát kiemeltem  a helyéről és lettem a földre, hogy hadd menjen, de várta a kis barátját így amikor láttam, hogy Theo se eszik már Őt is kiemeltem és lettem Emmához. A két apróság kéz a kézbe elindultak a nappali felé én meg szorosan utánuk ki tudja mit csinálnak.
Bekapcsoltam nekik a tévét ahol a reggeli mesék mentek így leültek a szőnyegre és azt nézték én meg a kanapéról figyeltem Őket meg a mesét. Teletubbies. Tiszta horror lenne, ha fekete fehérbe lenne és olyan furcsa mese, de ha nekik tetszik akkor nem szóltam.
-És mikor mész Lexyért? - huppant le mellém Harry ezzel rám hozva a frászt. -Bocsi.
-Nem sokára - mondtam mosolyogva.
-Elkísérhetlek? - kérdezte.
-Miért ne - vonom meg a vállam.
Folytattam a mese nézést miközben Harry a fejét a vállamra hajtotta én meg a fejem az Ő fejére hajtottam és úgy néztük a mesét.
-Nehéz a fejed - mondta nevetve.
-Tudom sok benne az ész - mondtam.
-Egoista - kuncogott.
-Fürtös - nevettem.
Hirtelen megjelent a nappaliba Greg a táskákkal amikkel jött.
-Ti jártok? - nézett ránk kerek szemekkel.
-Nem - vágtuk rá nevetve egyszerre.
-Hát jó csak mi is a feleségemmel így nézzük a mesét - mondta Greg mosolyogva.
-Én nem kezdek fürtössel - mondtam.
-Én meg egoistával meg hát olyan nőkkel se kezdek akiknek gyereke van - lökött meg.
-Hát jó - mondta nevetve Greg. -Theo gyere megyünk pápá!
Theo apukájára pillantott és rögtön futott felé Emmával együtt.
-Nem, nem Emma nem jön - mondta Greg. -Búcsúzzatok el.
Egymás felé fordultak és Emma átnyújtott valami figurát Theonak aminek Theo nagyon örült. 
-Persze mindig a csajok adnak ajándékot a fiúknak - forgattam meg a szemem.
Theo megölelte Emmát aztán egy puszit adott neki amitől mindenkiből "aw" szócska jött ki.
-Pápá - mondta Theo.
-Thoe nem el - mondta szomorúan Emma.
Greg felkapta a karjába Theot és elindultak az ajtó felé. Louis felvette Emmát.
-De Theo pápá és Emma marad - mondta Louis Emmának.
Emma belebújt Louis mellkasába. Kikísértük Greget és Theot az ajtóig és amíg Niall elbúcsúzott bátyától és keresztfiától addig az ajtóból figyeltük Őket. Aztán amikor beültek az autóba addig integettünk nekik amíg látó távolságon kívül nem kerültek. Még Emma is integetett persze a szemei könnyesek voltak szegény kis csöppség.
Visszamentünk a nappaliba és ott újra letettük Emmát hadd játszón, de Ő leült a földre karba tett kézzel.
-Hé törpi nem nézzük a Spongyabobot? - guggolt le mellé Niall.
-Nem - vágta rá Emma.
-És nem játszunk? - kérdezte Louis.
-Nem - mondta úgy szint Emma.
-És mit akarsz csinálni? - kérdezte Harry.
Emma felállt és elindult a lépcső felé, de ott megtorpant mivel feltettük a kis kaput a lépcsőhöz, mert veszélyes a lépcső egy járó bébinek. Na jó 2 éves, de Ő akkor is bébi nekem!
-Há nem menekülsz - mondta Niall nevetve.
Emma oldalra döntötte a fejét és a kis kapuhoz ment ahol simán csak kinyitotta az ajtót. Melyik idióta nem zárta be? Kezével és lábával felmászott a lépcsőn mi közvetlen mögötte voltunk hát, ha legurul, de túl okos volt. Amint felért a szobájába futott így mi is utána eredtünk, de amikor beértünk a szobába a szoba üres volt.
-Emma? Hol vagy? - kiabálta Liam.
-Bújócskázni akart - mosolygott Niall.
-Nem - mondta szomorúan egy édes kis hang.
A padlóra néztünk és az ágy alól kukucskált ki. Hassal lefeküdtem szembe vele és akkor láttam meg, hogy ez a kis 2 éves csöppség sír úgymint a felnőttek. Letöröltem a kezemmel az arcáról a könnyeket és csak rámosolyogtam.
-Theo miatt sírsz? - kérdeztem mosolyogva mire bólintott. -Jaj prücsök.
-Úgy néz ki valaki szerelmes - szólalt meg Niall. -Hallod ezt Louist rokonok leszünk.
-Emma kérlek ne - szólalt meg rémülten Louis. -Nem akarom Niallt felnevelni.
-Hé - fordultam feléjük. -Itt most egy összetört szívű 2 éves kislány van akinek támogatás kéne!
-Igaza van - mondta Harry.
Mindenki egyetértően bólintott és hassal Ők is lefeküdtek Emma elé.
-Mitől tudnánk mosolyt csalni az arcára? - kérdezte Liam amikor látták, hogy a fejét letette a földre.
-Fogalmam sincs - mondtam szomorúan.
-Emma csak egy kis mosoly apára kérlek - kérte Louis Emmát mire Emma felnézett, de nem mosolygott. -Csak egy olyan igazi Emma mosolyt ami bearanyozza mindenki napját. Csak egyet! Emlékezz arra amikor először találkoztunk akkor is mosolyogtál amitől egyből beléd szeretem. A mosolyodból jöttem rá, hogy te vagy a legfontosabb az életembe.
Hát Emma Louis szavaitól se mosolygott, de engem viszont meghatott. A szemeim megteltek könnyekkel és, ha nem fordulok vissza Emma felé talán el is bőgöm magam.
Louis a fiúkra nézett akik egyből talpra ugrottak és Louis kihúzta Emmát aztán el is viharoztak. Furán néztünk egymásra a lányokkal, mert már megint kihagynak a buliból. Mi lányok is felálltunk és utánuk eredtünk, de nem tudtuk hova mentek.
Amikor gitár hangokat hallottunk Niall szobájából már nem volt kétség ott voltak. Az ajtó félig volt csukva így tisztán hallottunk mindent sőt még láttuk is. Emma Niall ágyán feküdt miközben a szőke ír fiú gitározott a többiek meg előtte ültek.
-Ez a Summer love számuk - súgta Dani.
-Komolyan egy nyári szerelemről énekelnek egy 2 évesnek? - suttogtam mosolyogva.
-Hallgasd - mondta Pezz.
Meghallottam elsőként is Zayn hangját és teljesen rátapadtam az ajtóra. Emma csak pásztázta a szemeit mindig arra a személyre aki énekelt, de nem mosolygott. Bízom bennük, hogy megtudják mosolyogtatni Ők hisz Emma imádja, ha valaki énekel főleg a fiúk hangját szereti. Ha Ő nem mosolyog majd én mosolygok helyette sőt, ha kell még sírok is, mert gyönyörű ahogy beleadják magukat csak azért, hogy jó kedvre derítsék a lányomat.
Amikor vége lett a számnak Emma felegyenesedve ült és tapsikolt mosoly nélkül.
-Egy mosolyt - mondta Louis.
-Theo - motyogta halkan Emma.
Csalódottan lehajtotta mind a négy fiú a fejét kivéve Niall. Ő letette a gitárját és a kezébe vettem Emmát.
-Látni akarod? - kérdezte Niall komolyan Emmától mire Ő bólintott. -Hát akkor a szavamra esküszöm neked, hogy láthatod mindennap és valamikor majd élőbe is, ha most mosolyogsz ránk úgy, mint mindig.
Emma elgondolkozva figyelte Niall arcát és kis kezével megsimította és megtört a jég elmosolyodott.
-Ez az a mosoly - mosolygott rá Niall mire mind a négy fiú felállt és köré mentek.
-Végre - vette át Louis a lányunkat és a magasba emelte.
Vonatozva felálltak elől Louis volt aki a magasba tartotta Emmát  és egyszerre kántálták közbe meg kifelé jöttek.
-Emma mosolygott!
Egészen a nappalig mentek és amint leértek letették Emmát aki a tévé felé mutatott és Niall ujjongva bekapcsolta amin a Spongyabob ment. A két gyerek már a tévére tapadt és onnan nézték míg a többiek a kanapéról.
-Elismerésem - álltam meg előttük mosolyogva.
-Köszönöm - fordult meg Niall ültébe és meghajolt.
-Köszönöm újdonsült rokonom - mosolygott Louis.
Niall csak kacsintott és visszafordult a tévé felé. Nem szeretném megzavarni ezt az idilli családi tévé nézést, de idő van. Harryre néztem akinek az ajtó felé intettem és vette a lapot. Odamentem kislányomhoz és a feje búbjára egy puszit nyomtam aztán a többieknek is köszöntünk és elindultunk újra a kórházba. Mondtam már, hogy utálom a kórházat? Mert utálom a kórházat!
Beültem Harry fekete autójába aminek nem tudom mi a neve pedig mondta már, de nem érdekelt meg hát amúgy se tudom megjegyezni. Nem ültem még úgy autóba, hogy Harry a sofőr, de nem is fogok sűrűn, mert őrült gyorsan vezet amire odaérünk teljesen az ülésbe lapultam. Emlékeztető; Soha ne ülj be abba a kocsiba ahol Harry a sofőr!
Besétáltunk a kórházba és rögtön tudtam hova kell mennünk. Mázlimra az orvos épp akkor jött ki a szobájából.
-Á Miss Walker kisasszony már vártunk Önt a barátnője kész van már - mosolygott rám az orvos és mielőtt kérdezhettem volna folytatta. -Már a zárójelentést is megírtam.
-Köszönöm - mosolyogtam rá kedvesen. -De nem kell aláírnom?
-Már megtette más - mondta mosolyogva. -És most engedelmükkel távozom.
Köszöntünk az orvosnak és egy nagy levegő vétel után kinyitottam a szoba ajtaját ahol Lexy várt az ágyán ülve. Amikor meglátott felállt és a cuccával együtt közeledett felém, de csak elment mellettem és Harryt ölelte meg. Rám se nézett. Tudja? Tudja, hogy miattam rabolták el?
Elindultak én meg halkan mentem utánuk. Lexy beült az anyós ülésre így én kénytelen voltam hátra ülni. Harry egy sajnálkozó tekintettel illetett meg mire én megráztam a fejem és a földet kezdtem el pásztázni amikor meghallottam Lexy hangját.
-Harry amúgy Ő ki? - kérdezte Lexy mire felkaptam a fejem.
Nem tudja ki vagyok? Ez, hogy lehet? Valamiről lemaradtam?
-Ő a legjobb barátnőd - mondta Harry az utat figyelve.
-Nem emlékszem rá - mondta Lexy.
-Tudom, de visszafog jönni az emlékezeted ne aggódj - mondta Harry és a kezét Lexy combjára tette.
-De én emlékszem csak rá nem emlékszem - bökött a fejével felém.
-Hidd el nekem visszatérnek azok az emlékeid is - mondta mosolyogva Harry és a visszapillantó tükörbe rám nézett.
-Te tudod - vonta meg a vállát Lexy.
Innentől kezdve nem beszélt senki és csak vártuk, hogy hazaérjünk. Amint megérkeztünk Lexy kipattant a kocsiból és csak bámulta a házat. Harry kivette a csomagtartóból a cuccát  és mellé állt.
-Minden oké? - kérdezte.
-Aha csak, mintha láttam volna már a házat - mondta Lexy pedig ez lehetetlen még sose járt a fiúknál.
-Gyere bent már várnak - mondta Harry.
Elindultunk és amint beléptünk a házba mindenki az ajtóba előtt állt még Emma is. Amint meglátott a kislányom felém rohant én meg felvettem.
-Én Őt ismerem - mondta Lexy Emmára nézve.
-Tudom Ő a keresztlányod és az én lányom - mosolyogtam rá.
-De téged nem ismerlek - mondta és beljebb ment és köszönt a többieknek is.
Az, hogy lehet, hogy a fiúkkal csak egyszer találkozott és megismeri Őket? A lányokkal meg egyszerre se találkozott, de úgy elvannak, mintha ezer éve ismernék egymást és a legjobb barátnőjét - mármint engem - meg se ismeri. Ez olyan kiborító! És ez mind Max és El hibája akik ezt tették Lexyvel, akik miatt most nem emlékszik rám.
Bevittem Emmát a nappaliba ahol Liam ölébe tettem és bevonultam a konyhába. A konyhába szembe találtam magam a szöszkével. Felültem a pultra és onnan figyeltem mit csinál közbe lógattam a lábam.
-Bánt, hogy rád nem emlékszik - szólalt meg egy kis csend után Ő.
-Persze, hogy bánt, de az bánt a legjobban, hogy... - a végét nem fejeztem be, mert rájöttem, hogy ezt nem mondhatom el.
-Hogy? - kérdezte.
-Hogy pont engem felejtett el - mondtam. -Bár legalább Emmát megismeri hisz az Ő keresztlánya.
-Visszajönnek majd az emlékei ne aggódj - mondta és felém nyújtotta a szendvicse másik felét. -Ez egy kis erősítő hidd el szükséged van rá.
-Köszönöm - mondtam és elvettem a szendvicset.
Niall is felült mellém a pultra és együtt megettük a szendvicsünket közben nevetgéltünk. Rendesen elterelte a gondolataimat és ezért is örökké hálás leszek neki. Ő mindig tudja mit kell tenni, hogy felvidítson.  Amikor befejeztük az evést meglökött és én majd nem leestem a pultról, de csak majd nem. Visszanyerve az egyensúlyom én is meglöktem és úgy lökdöstük egymást, mint Newton egyik törvényébe a golyók, ha a szélső golyót meglököd az összes golyó himbálózni kezd, vagy mi. Sose voltam jó fizikába, de ezt valamennyire megjegyeztem.
Mire végre befejeztük a gyerekes fizikális lökdösődést addigra már valaki betoppant a konyhába és érdeklődve pillantott ránk miközben mi csak nevettünk.
-Ti ilyenkor mit éreztek? - kérdezte Liam.
-Próbálom felvidítani szerencsétlen kislányt - mondta Niall mosolyogva.
-És sikerült neki - mondtam mosolyogva és átöltem a szöszi nyakát. -Köszönöm Nialler!
-Ez csak természetesen, de kérlek ne törd ki a nyakam - mondta Niall. -Ha meglátok egy orr lógató emberkét muszáj felvidítanom ez olyan Tommo-féle módszer. Ezt az egy Louis szabályt betartom!
-Tommo-féle módszer? Hú kreatív név - kuncogtam.
-Akkor inkább ne részletezzük a Tomlinson szabály könyvet - szólt bele Liam.
-Tomlinson szabály könyv? Az meg mi a fene? - kérdeztem.
-Ne akard tudni - mondta Liam.
-Egy könyv amit Louis írt tele Louis-féle szabályokkal és módszerekkel mindenféle helyzetekre - magyarázta el Niall.
-Mint például ez a orr lógató módszer - mondta Liam.
-Elolvashatom? - kérdeztem mire mindkét fiú fejbe vágta magát és Louis rontott.
-Végre valaki - nyomta a kezembe és ki is viharzott.
Érdeklődve néztem a vastag könyvecskére amire nagy betűkkel rá volt írva, hogy Tomlinson.
-Hát ezt megkaptad - mondta Payno.
-Mi a baj vele? Csak beleszeretnék olvasni - mondtam.
-Hidd el Louis ezt szörnyen komoly veszi és most átadta neked, hogy az egészet olvasd el aztán a végén aláírd és ezentúl a napod úgy fog telni, hogy Louis mindenki kis apró szabályt kikérdezz tőled - magyarázta Liam.
-És, ha nem olvasom el, hanem csak beleolvasok? - kérdeztem.
-Megszeged az első Tomlinson szabályt - mondta Niall.
-Most ez komoly? - kérdeztem mire bólintottak. -Akkor se olvasom el! Csak beleolvasgatok.
Leugrottam a pultról és kimentem a konyhából útközben összefutottam Zaynnel aki sajnálkozva nézett rám aztán a könyvre bökött. A nappaliba Harry és Lexy játszott Emmával eléggé jól elvoltak így felmentem a szobámba ahol két legjobb barátnőm fogadott.
-Szóval te is megkaptad - nevetett Pezz a könyvre bökve.
-Ja, de nem olvasom el csak beleolvasok - mondtam megvonva a vállam. 
-Szabályszegő - nevetett Dani.
-Nem érdekel - mondtam mosolyogva és ledobtam az ágyamra a könyvet.
-Az első és a második szabályt megszegted - rajzolt egy pipa jelet a levegőbe Pezz.
-Remekül haladok akkor - mosolyogtam rá és leültem az ágyamra a könyv elé.
Elkezdtem lapozgatni, de semmi izgalmasat nem találtam így tovább lapozgattam amikor a 15.oldalon találtam valamit. 

☺Ha Louis Tomlinson szomorú, vagy dühös menj el neki a legközelebbi zöldségeshez és végy neki egy hónapra elengedő répát./megjegyzés: ha Niall te mész répáért nem vehetsz semmi mást!/☺ 

Hú ez a szabály inkább parancsnak mondhatjuk. Mondjuk nem ez az első ilyen bugyuta szabálya ahol magát teszi a királynak. 
Tovább lapoztam és megtaláltam az érdekes módszereket:

☺Ha a testvéredet megtréfáltad és nem áll veled szóba akkor öntsd le magad hideg vízzel, és egyből visszakapod a szeretet testvéred!☺
Ez a szabály tetszett. Szerintem ezt tapasztalatból írta hisz biztos történt már vele ilyen, hogy megtréfálta az egyik húgát és az megharagudott rá aztán némasági fogadalmat tett így Louis beleőrült, hogy nem beszél a húga hozzá és leöntötte magát hideg vízzel amitől felsikoltott. Erre a húga kinevette és megbocsájtott neki. Tuti, hogy ez már megtörtént vele!
Összecsuktam a könyvet és az éjjeli szekrényre helyeztem és a két szótlan lány felé fordultam.
-Na mi van?
-Honnan veszed, hogy van valami? - kérdezi Dani.
-Oh szóval veled van valami - mondtam.
-Mi ezt honnan tudod? - kérdezz rá Dani.
-Innen tudom - tárom szét a karom mosolyogva.
-Hallgatunk Danielle - mosolyog Pezz.
-Szeretem még mindig tudjátok kit - motyogta.
-Ezt tudjuk - mondom mosolyogva.
-Folytasd - mondta Pezz.
-És fáj látni, hogy Ő már elfelejtett engem és boldog Sophiaval aki kedves lány meg minden, de akkor is én szakítás óta nem tudtam elfelejteni Liamet - mondta közben játszott a takaróval.
-Mond el neki mit érzel - tanácsoltam bár ezt így kimondva pocsék tanács.
-Ő nem úgy érezz már ez szemmel látható - mondta szipogva Dani és akkor vettük észre, hogy sír.
Összenéztem Pezzel és egyszerre öleltük át akiből még jóban előtört a zokogás. Nagyon szereti, ha képes miatta sírni is. El kell kezdenem más gondjával foglalkozni és az én gondomat félre kell tennem.
Elhúzottunk és Dani megtörölte szemét aztán nagyot sóhajtott.
-Elmegyek!
-Micsoda? - meredtünk rá.
-El kell engednem és felejtenem kell, és ez itt nem megy - mondta és mielőtt közbe szólhattunk volna folytatta. -Elutazok Rómába egy időre felejteni  addig is kitisztítom a fejem.
-Nem mehetsz el - mondtam szomorúan. -Kevés ideje ismerlek, de most szükségem van rád!
-És különben is ki lesz a fő koszorúslányom az esküvőn - mondta Pezz a takarót nézve.
-Nem megyek el örökre csak egy pár hónapra - mondta Dani.
-De.. - kezdtem volna el.
-Semmi, de Hannah itt van Pezz Ő segít mindenbe - simítja meg a vállam Dani.
-És.. - kezdte volna Pezz.
-Semmi és addigra amire az esküvőd lesz itt leszek - mosolyog rá Dani.
-Mikor mész? - kérdeztem szomorúan.
-Holnap reggel - mondta.
-NEM! - kiáltott fel Pezz és megölelte Danit, és én is ezt tettem. -Nem engedünk el sőt, ha kell szólunk Niallnek is Ő is segít!
-Idióták vagytok - nevet Dani. -Visszajövők hozzátok csak két hónap!
-Az meglehetősen sok - mondtam.
-Matekból nem voltam jó, de egyet értek Hannahval az rengeteg - értett velem egyet Pezz.
-Bolondok vagytok - mosolyog Dani amikor elengedtük. -Sose tudnálak titeket örökké itt hagyni csak 2 hónapról van szó aztán futok hozzátok vissza. Ti vagytok a legjobb barátnőim akiket sose felejtek el!
-Megígéred? - kérdeztem.
-Mit? - kérdezte.
-Hogy visszajössz - mondtam.
-Megígérem a szavamat adom rá - tette a kezet a szívére. -És ajándékokkal jövők haza, mert hát Olaszországba megyek és kell nektek valami kárpótlás.
-Egye fene elmehetsz, ha én választhatom ki a ruhád az esküvőre - mondta Pezz mosolyogva.
-Az... ki van csukva - nevetett Dani mire megdobta Pezz párnával. -De segítek kiválasztani a ruhád, hogy hercegnő lehess!
-Ez az - mosolygott Pezz.
-Annyira örülök, hogy megismertelek titeket - mosolyogtam rájuk.
-Mi is örülünk, hogy a bandába zárhatunk - mondta mosolyogva Dani.


 ~Louis Tomlinson szemszöge~
A nap hátralevő része azzal telt, hogy Lexy elmesélte mikre és kikre emlékszik, vagy is hát, hogy mik derengenek neki. Hát elég kevés információ van amire emlékszik és sajnálatos módon még a legjobb barátnőjére se emlékszik. Ez borzalmas! Én beleőrülnék, ha a fiúk nem emlékeznének rám. Annyira sajnálom igaz nem tudom milyen érzés, mert nem volt velem hasonló, de tudom, hogy most a poklok poklán mehet át.
Kislányom felé fordultam aki éppen a kis locsoló kannával játszik.
-Emma hol a mami? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-Mami - mosolyog rám és megöntöztette Niall lábát.
-Ez hideg volt - ugrott fel Niall mire Emma felnevetett. -Ez nem vicces kisasszony.
-Vicces - kuncogott Emma mire Niall felkapta.
Niall kicsikizte szerencsétlen kislányból az összes erejét míg Emmából édes nevető hang szivárgott ki. Hannah szerint rám hasonlít ez az édes kislány, de szerintem egyre jobban hasonlít rá. Tiszta anyja meg apja.
Teljesen elmerültem Niall és Emma figyelésébe így észre se vettem, hogy Liam leült mellém és megbökött.
-Figyelnél? - kérdezte már idegesen.
-Ja... igen... mit mondtál? - kaptam rá a tekintettem.
-Hannah ki van borulva Lexy miatt - mondta.
-Tudom, vagyis gondoltam - mondtam.
-És? - kérdezte.
-És? - kérdeztem vissza.
-Nem kéne beszélned vele? - bokszolt bele a vállamba.
-Nem, miért kéne? - fogtam meg a vállam tetve, hogy fáj. Jó mondjuk  tényleg fájt hisz Liam nagyon erős!
-Mert a lányod anyja - világosított fel.
-És attól nekem miért kéne beszélnem vele? - néztem rá értetetlenül.
-Mert hülye vagy - vágta hozzám és felállt, és átült a barátnője mellé.
Értetlenkedve nézek rá mire Ő csak megforgatja a szemeit. Komolyan mondom nem értem mi a baja így is furcsán nézett rám amikor nagy közel van hozzám Hannah, de most meg hirtelen a kezei közé akar dobni. És nem csak Liam az ilyen. Ha Hannah a közelembe van akkor mindenki rossz szemmel méreget, de ha nincs a közelembe akkor meg mindenki megvet, mert bunkó vagyok, hogy nem vagyok vele ebbe az időszakába. Ott van vele Dani és Pezz én oda különben se kellek. Hannah és köztem csak barátság van mivel van egy közös lányunk, de barátságnál több nincs és nem is lesz!
Végszóra szólalt meg a csengő mire egyből felpattantam és mentem kinyitni az ajtót. Az ajtóba egy barna hajú földre szállt angyal állt.
-Hiányoztam? - mosolyog rám.
-Te mikor nem hiányzol - mosolyogtam rá mire szó szerint a karjaimba ugrott. Gyönyörű hajába temetem a hajam, hogy még jobban beszívjam a samponja illatját. Annyira El illatú.
-Ugye nem zavarok? - kérdezte mikor elengedtünk egymást.
-Sose zavarsz és különben is olyan keveset vagyunk együtt, mert amikor átjössz akkor se tudok veled foglalkozni - mondtam szomorúan.
-Felakartam hozni duzzogás kép, de nem tettem - mondta mosolyogva. Amikor mosolyog napról-napra egyre jobban beleszeretek.
-Viszont van egy kikötésem - emelem fel a kezem. -Nem veszekedsz a lányom anyával! Ő fenn van a szobába és szomorú szóval békén hagyhatod.
-Már megszoktam, hogy itt van és nem zavar - mosolyog rám. -Kezdem megkedvelni!
-Eleanor Calder ez már haladás - lepődök meg.
-Louis Tomlinson maga úgy állít be, mint az ördögöt - kuncog.
-Pedig maga egy kis angyalka ördög szarvacskákkal - mosolyogtam rá.
-Te meg kicsit pimasz vagy - mosolyog rám.
-De így szeretsz - húztam közelebb magamhoz.
-Na ezt eltaláltad - mondta és hosszan megcsókoltam.
A csókunk sajnos levegő hiány miatt és hangos köhécselés miatt megszakadt. Rögtön a hangforrás felé fordultunk ahol a Niall és Zayn állt és középen oldalra döntött fejjel Emma. Ugye amikor felnő akkor ezekre nem fog emlékezni?
-Szia Emma - guggolt le El Emma elé mire Emma megtapintotta az arcát és elmosolyodott. -Gyönyörű vagy!
Emma aprót bólintott és visszaszaladt a nappaliba sikítozva. Eleanor felém fordult és kérdően nézett rám mire én megvonta a vállam és rámosolyogtam.
-Elkaplak - szólalt meg Niall és Emma után eredt.
-Én is megyek szerintem - mondta Zayn és visszament.
Ismét kettesbe maradtunk az ajtó előtt Eleanorral és rögtön karjaimba zártam. Homlokomat a homlokára döntöttem és úgy néztem azokba a gyönyörű barna szemeibe amikbe beleszerettem. Ha bár nem is abba szerettem bele csak az is elvarázsolt, de igazából  abba szeretem bele, hogy Ő különleges volt. Ő nem volt az a fajta lány Ő mindig kitűnt a tömegből. És talán még azt tetszett meg benne, hogy kicsit olyan, mint én csak lányba. Emlékszem amikor megismertem. Harry próbálta felvidítani, mert még nem hevertem ki Hannaht így teljesen magam alatt voltam így Harry bemutatta nekem Eleanort akibe azonnal beleszeretettem. Ha Harry nincs talán sose ismerem meg ezt a gyönyörű barna hajú lányt.
-Szeretlek - suttogom.
-Én is szeretlek, Louis - mosolyog rám.
Hirtelen a lépcső felől hangos köhécselést hallottunk ahol három lány állt. Egyik szélén Dani, a másikon Pezz és középen Hannah állt. Hannahnak és Pezznek kisírt szemei voltak és csak úgy álltak ott ledöbbenve főképp Hannah.
-Dani - szaladt ki El a karjaim közül és legjobb barátnője karjába vetette magát. -Hallottam te is jössz Rómába velünk!
Rómába megy? Eleanor elmondta, hogy oda kell utaznia, de az csak egy hónap vagyis én azt tudom, de Daniról nem tudtam. Hú ez meglepett! Vajon Liam mit fog szólni? Hisz Liam akármennyire is tagadja tuti, hogy még szereti Danit.
-Vele mész? - kérdezte rekedt hangon Hannah.
-Igen velem jön hisz Ő a legjobb barátnőm - mondta mosolyogva El.
-Hannah elmagyarázom... - kezdte Dani.
-Nem kell mindent értek - mondta és felrohant az emeletre.
-Most ez komolyan Dani? Legalább elmondhattad volna - mondta Pezz és Hannah után ment.
Csak figyeltem a jelenetet, de semmit se értettem. Közbe kellet volna szólnom, de nem tettem. Hannah után kellet volna mennem, de nem mentem pedig a lányom anyja. Mostanság mindent kéne tennem, de nem teszem meg.
-Rosszat mondta? - szólalt meg El bűnbánóan. Valami nem stimmel itt!
-Igen baromi rosszat mondtál - morogta Dani. -Te nem vagy a legjobb barátnőm! Nem is értem, hogy hiheted azt, hogy legjobb barátnőd vagyok még azok után ami történt. Az én legjobb barátnőim azok akik előbb futottak fel az emeletre, mert Ők mindenbe mellettem vannak mik te csak magadra gondolsz!
Amint befejezte Dani hirtelen egy pofon csattant el és egyenesen El arcát találta el. Rögtön Eleanor mellett teremtettem és dühösen pillantottam Danire mire Ő megvonta  a vállát és felviharzott az emeletre. Szorosan magamhoz öleltem míg Ő a mellkasomba temette az arcát, de miközben simogattam a haját elgondolkoztam. Dani nem robbanna így ki ok nélkül és Ő senkit se üt meg ok nélkül. Valami itt nincs rendben!
Elengedtem Eleanort és megfogtam mindkét karját így kényszerítve arra, hogy rám nézve.
-Mi folyik itt, El?


Sziasztok drágák!:)
Hosszú hétvége ami annyit jelent, hogy pihennek és be tudom fejezni este az új részt. Mindig este írom, mert akkor csak leülők zenével és nyugodtan elkezdek írni. Na meg azért, mert csak akkor van időm. A hosszú hétvége is nekem pörgős szóval ja. 
Tudtátok, hogy ez a rész akkor jelent meg, mint az Over Againba az új rész? Tudom összebeszéltünk az írónővel, hogy egyszerre tegyük ki.:) Bár én amint elolvasom az új részt állítólag megölöm(ő mondta) szóval búcsúzzatok el tőle.:D
Köszönöm az előző részhez érkezett pipákat! 
Ha tetszett ez a rész pipálj, komizz vagy lökj meg! Viszont, ha idáig letudtál jönni írd kommentbe, hogy "ne öld meg Mesit"! :D

2 megjegyzés:

  1. Ez a rész is barom jó lett. Egyszerűen imádom... Hamar a kövit :)

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy tetszett :) Ígérem siettek :)

    VálaszTörlés