2015. június 14., vasárnap

Chapter 21. - Az új ágy

The Shins - Simple song
Másnap reggel, mint tegnapeste elterveztem korán keltem így a napomat egy zuhannyal kezdtem. Amikor kész lettem minden reggeli teendőmmel a telefonomat magamhoz vettem és egyből tárcsáztam apa számát. Csörgött.. csörgött.. csörgött.. és csörgött amikor hirtelen letette és egy SMSem érkezett. Tudtam, hogy apa az így rögtön megnyitottam. "Majd visszahívlak! Puszi. Szeretlek." Olvastam fel magamba ami az üzenetbe állt. Remek. Apánál a majd visszahívlak egy-két napba telik. Bár megértem össze van törve és a nagyit is ápolnia kell szóval bármennyire is fáj, hogy nem vette fel megértem.
Felálltam az ágyról és leszökdeltem a nappaliba mivel a karórám szerint elég sokat szöszmötöltem kora reggel.  Amikor leértem a nappaliba a fiúk ültek a szőnyegen és valamit nagyon szereltek.
-Ti meg mit csináltok? - kérdeztem mosolyogva.
-Emma ágyát próbáljuk összerakni - nézett fel Louis.
-Megjött? - csillantak fel a szemeim. -És milyen?
-Fogalmunk sincs ez ilyen rakd össze és lepődj meg ágy - mondta Niall.
-Hát, ha ti rakjátok össze örülök, ha Emma 18. születésnapjára kész lesz - nevettem.
-Köszönjük kedvességed - mondta grimaszolva Harry.
-Ugyan már nektek bármit - legyintettem a kezemmel és mosolyogva tovább álltam.
A lányok szerintem a konyhába lesznek és amikor beléptem igazam lett a konyhába tettek-vettek gondolom a reggelit csinálták. Amikor épp beléptem egy nagyon komoly beszélgetési témába voltak.
-Hol van Sophia? - kérdezte Danielle.
-Ööö... - mondta Pezz elgondolkozva, hogy most mit kéne mondani.
-Liam szakította vele - vágta rá Lex.
-Mi? - kerekedett ki Dani szeme. -De hát szerették egymást sőt Liam halálosan szerelmes volt belé és dobta? Ez hihetetlen és fáj, hogy nem mondta hisz barátok vagyunk segítettem volna neki túl jutni ezen.
Majd nem rávágtam, hogy szerintem azért dobta Liam Sophiat, mert szereti Danit, de inkább csöndben maradtam, mert ez csak az én elméletem.
-Szerintem ez bonyolultabb dolog és Liam azért nem mondta el - gondolkozott Pezz, de láttam rajta, hogy ugyanarra gondol, mint én.
-Téma terelés - szólalt fel ismét Lexy. -Dani mi van köztettel Georgal? Valami komoly szaftos részlet?
-Na ez engem is érdekel - mondtam mosolyogva.
-Igazából Rómába találkozgattunk aztán elhívott egyik este randira és most itt vagyunk - mosolygott.
-Tetszik? Vagy csak...? - szándékosan nem mondtam ki a másik elméletemet, mert így is érti.
-Elsőnek annak indult, hogy elfelejtsem, de most már másról is szól. Az érzelmeimről - mondta Dani.
-És Liam? Végre szakított Sophiaval ezt vártad - világosította fel Pezz.
-Boldog vagyok ez a lényeg eleget futottam már utána nincs kedvem újra a csapdába esni - motyogta halkan Danielle. 
-Érthető - bólintottam. -De...
-Semmi, de jól vagyok és boldog is ez a lényeg - erőltetett magára egy fél mosolyt. -Na és veletek mi van? Lexy?
-Miért én? - kérdezte Lex.
-Mert te állsz nagyon közel egy bizonyos Harold Edward Stylehoz - mosolygott Pezz.
-Én.. nem is - tiltakozott.
-Lex - szóltam rá mosolyogva.
-Na jó talán, de ez csak barátság ami köztünk van semmi több - hadarta el. -Szoba társak vagyunk ami tudom abszurd, de megegyeztünk, hogy csak barátok.
-Extrákkal - nevetett Dani.
-Ez csúnya volt - duzzogott Lexy mire mi elnevettük magunkat.
-Szerencse, hogy mi vagyunk Zaynel a tökéletes pár és nem tudtok rajtunk csámcsogni - húzta ki magát büszkén Pezz. -De még van egy szingli a körünkbe.
-Nem vagyok szingli - vágtam rá. Valójában, de igen szingli vagyok, de a másik esetbe együtt vagyok egy pszichopata vadállattal. Igen én most Max Hurdról beszéltem!
-Igaz Maxel együtt vagy - bólintott Pezz. -De mikor láttad utoljára?
A temetésen amikor megakart ölni és majd nem sikerült neki.
-Több hónapja - fontam össze a karom a melleim alatt.
-Szerintem elfelejthetnéd és ráhajthatnál apucira - mosolygott Lex.
-Nem vagyok szerelmes Louisba - vágtam rá. -Ő a gyerekem apja és ennyi semmi több!
-Persze - mosolygott mind a három lány.
-Tudjátok nektek elment a maradék józan eszetek inkább segítek a fiúknak összerakni az ágyat - mondtam és elindultam az ajtó felé.
-Fiúk néven Louist érted - kiabálta Dani.
Miért nem tudják elhinni, hogy nem vagyok szerelmes Louisba? Jó igen eléggé összezavart ez idő alatt, de nem vagyok belé szerelmes! Amit érzek iránta az olyan kapcsolat amit két külön élő szülő érezz egymás iránt mármint csak barátság, ha hívhatjuk így. Olyanok vagyunk, mint az elvált szülők akik együtt nevelnek egy gyereket csak a különbség az, hogy mi nem is voltunk házasok.
-Hé húgi - karolt át hirtelen George. -Beszéltél apával?
-Nem - dobom le a kezét a vállamról.
-Még mindig megvetsz? - fordult felém.
-Nem tudok hinni neked - mondtam.
-Megértem, mert szörnyű ember voltam, de remélem egyszer hinni fogsz nekem - mondta.
-Ha mondjuk 1 évig tiszta maradsz akkor mondjuk hinni fogok neked - mosolyogtam rá.
-Áll az alku - nyújtotta a kezét mire én elfogadtam és ez a kis kéz fogás kísértetiesen emlékeztet arra az időre amikor kicsik voltunk és mindig fogadtunk. -Megpróbálunk azért kulturáltak lenni egymással, vagy az se fér bele?
-Megteszem ami tőlem telik - kuncogtam.
-És elfogod venni tőlem Emmát, ha játszok vele? Hisz Ő az unokahúgom - mosolygott rám.
-Nem, mert te lehetsz Emma hatodik keresztapja - mondtam.
-Köszönöm - mondta és szorosan a karjaiba zárt. -Szeretlek húgi és sajnálok mindent!
Igaz hangosan sose vallanám be, de hiányzott a bátyám ölelése és akármennyi kárt tett amikkel megbántott én is szeretem, mert a testvérem és ez ellen nem tehetek semmit. Ő a bátyám aki egy örök bunkó, de azt hiszem most komolyan gondolja a megváltozást.
Elengedett és a fiúk felé sandítottam.
-Még mindig bajlódnak vele?
-Igen, de már Emma is segít nekik szóval van ész - nevetett.
-És te miért nem segítesz nekik? - tettem csípőre a kezem. -A munka vár segítsünk az idiótáknak. Walkerok vagyunk, vagy mi a fene.
-Ez igaz a Walkerok mindenhez értenek - mondta.
Oda mentünk a fiúkhoz és leültünk melléjük eléggé szerencsétlenkedtek, de hát énekesek nem értenek az ilyen barkácsoláshoz.
-Add azt ide - vettem el Zayntől a kalapácsot.
-Vigyázz Hannah azt, ha lefejeled szörnyet halsz - nevetett Niall.
-Te inkább tartsd a  szöget - utasítottam.
-És, ha rácsapsz az ujjamra? - kérdezte aggodalmasan. -Inkább Louis tartsa!
-Biztos, hogy nem - adta át a szöget Liamnek.
A szög tovább vándorolt Harryre majd Zaynre és után én magam kaptam ki a kezükből és a bátyám kezébe adta. Ő teljesen megbízott bennem és odatartotta a szöget nekem míg én belekalapáltam óvatosan, hogy nehogy szétrepedjen a fa. Ezt többször ismételtük meg és a fiúk meglepődtek amikor végeztem és nem tettem kárt se magamba, se a bátyámba.
-Anyuci okos - tapsikolt Emma mire magamhoz húztam és belepusziltam a hajába. Emma kis kezével a fiúkra mutatott. -Ők meg buták!
-Hé - háborodtak fel.
-Még a gyerek is jobban tudja, mint ti pedig csak 2 éves - nevet George.
-Én intéztem el neked a csodálatos ágyad és ezt érdemlem na szép - duzzogott Louis.
-Apucit szeretem - mosolygott Emma és megölelte Louist.
-Én is szeretlek prücsök - mosolygott rá Louis és megpuszilta kis arcát.
Ezt a kis jelenetet maga az ördög zavarta meg.
-Eleanor - ugrott fel Louis Emmával együtt.
Gyors léptekkel szaladt felé és amikor odaért megcsókolta elégé szenvedélyesen, ha azt mondhatom.
-Hiányoztál - suttogta Louis, de nem épp suttogás volt.
-Nekem is - mosolygott rá Eleanor.
Nekem nem! Ja, hogy ezt senki se kérdezte na hát ezért tartom meg magamba ezt a dolgot. Visszafordultam az ágy felé és a fiúkra is rászóltam így inkább folytattam a munkát nincs kedvem hányni. Louis letette Emmát az ölembe és egyből felmentek Eleanorral az emeletre. Hú,de izgi vajon mit csinálnak? Ja nem érdekel!
-Jöttünk nézni - jelent meg Pezz és Dani.
Pez rögtön beleült Zayn ölébe és ugyanígy tett Dani is aki George ölébe ült bele. Hol van Lex? Ugye megint nincs baj? Nem élném túl, ha megint baja lenne a legjobb barátnőmnek.
-Hol van Lex? - kérdezte Harry. Tuti gondolatolvasó!
-Azt mondta találkozik valakivel - vonta meg a vállát Pezz mire Zaynre néztem. -Valami munka dolog.
Egy kicsit megnyugodtam, hogy tudom, hogy csak munkaügybe ment valahova.
Hirtelen Louis futott le egy száll alsóba a felső teste égette a szemem és próbáltam a munkára koncentrálni, de valahogy nem sikerült. Aj akkor sem szeretem! Viaskodhatok magamba örökké, de akkor se fogom szeretni!
-Zayn hol találom a gumit? - kérdezte halkan Louis, de nem épp sikerült halkra. Ebbe a házba senki nem tud suttogni!
-Jé tud védekezni - nevetett Liam mire én is elmosolyodtam, mert tudtam mire érti. Miért ne tudtam volna?
-Éjjeli szekrényem első fiókjába haver - veregette meg Zayn Louis vállát. -Felnőttél fiam.
Louis csak megforgatta a szemét és egyből fel is futott az emeletre. És akkor most már végre elfelejtsük Louist és a munkára koncentrálhatunk nem pedig Louis állati jó testére amik nem is jók. Elég nagy ütés érhette a feje, ha már magammal veszekszem!
-Szerintetek mikor lesz kész az ágyikó? - kérdezte elgondolkozva Niall.
-Ha segítenél előbb - dobtam hozzá valamilyen szerszámot. Azért én se tudhatom minden szerszám nevét! -És, ha Dani és Pezz is segítene még előbb!
-Add azt a micsodát - forgatta meg a szemeit Pezz.
-Az egy kalapács Pezza - nevetett Dani.
-Meló van - csapta össze a tenyereit George és mindenki a kezébe vett valamit ami segéd eszköz lehet.
Emma a nyakamon lógott amikor már engem megunt, mert rájött most semmi hatása nem lesz nálam rájött ki tud idegesíteni. Na kit? A fiúkat! Emma sorba piszkálta nagybátyjait addig míg meg nem unták és Emmára nem támadtak. Szegény kislányom, de magának okozta a baj és élvezte, mert közben hangosan kacagott. Dani megfogta a kamerát és levideózta Őket.
-Dani? - szólítottam meg. -Eddig mit videóztál?
Mivel legtöbbször amikor vicces esemény van akkor mindig kamera van a kezében.
-Minden fontos esemény levideóztam azt is amikor az életünkbe jöttetek - mosolygott Dani.
-Érdekel az a videó - mosolyogtam rá.
-Sajnálom, de erre várhatsz ez Emma 18. szülinapjára készül - mondta Pezz.
-És én nem láthatom előbb? Ki tudja mi van még rajta - kuncogtam a végén.
-Szemtelen - lökött meg Pezz nevetve mire én visszalöktem.
Ez így ment addig míg észre nem vettem, hogy Dani minket videóz így befejeztünk és felültünk úgy, mint egy érett felnőtt nő. Persze rögtön elnevettük magunkat.
-Ne minket, hanem Őket na - fordítottam a fiúk felé a kamerát.
-Mindent látnia kell Emmának - nevetett Dani.
-Szemtelen - kántáltuk egyszerre Pezzel.
Dani csak mosolygott és amikor befejezték a fiúk is meg Emma is a jelenetet neki álltunk ismét az ágynak, mert ez az ágy nem készül el magától és, ha ilyen tempóba haladunk jövőre se lesz kész.A végére már a fiúk is belejöttek és Niall különösen élvezte a kalapálást, mert miközben kalapált hangosan kacagott, mint a rossz ovisok. Niallnak venni kell egy gumi kalapácsot, mert nagyon beleszeretett abba a nyomorult kalapácsba sőt szerintem arra pályázott, hogy valaki ujjára rácsap. Kitelik a szösziből.
Már a végénél jártunk mire megjelent az Elounor társaság.
-Hogy álltok? - huppant le mellém Louis és az ölébe Eleanor.
-Már mindjárt kész vagyunk - mosolyogtam büszkén.
-Sok mindent kihagytatok amíg ti kamatyoltatok - bólogatott Liam.
-Sokat - bólogattunk.
-De meg van minden a videón amit majd csak Emma 18.szülinapján fogsz látni - mosolygott Dani.
-És el se mesélitek addig? - kérdezte szomorúan Louis. Annyira édesen nézett ki tudna neki nemet mondani?
-Nem- vágtam rá. Ja igen én tudok neki nemet mondani, mert ismerem elég jól.
-Na Hannah - tette le Eleanort az öléből és Louis átült hirtelen az én ölembe. Ilyen közel utoljára akkor volt hozzám amikor utolsó éjszaka együtt voltunk. Amikor Emma fogant. A szemei ugyanúgy csillogtak, de szíve másképp vert. Most ütemes, mint egy normális szív, de azon az estén szaggatott volt és a homlokán jelen voltak az izzadság cseppek ahogy felém tornyosult. Sose tudom elfelejteni azt az estét.  -Hannah figyelsz? Meséld el!
-Ja.. igen.. persze - rázom meg a fejem. -Nem! Majd megtudod.
Rámosolyogtam és lelöktem az ölemből, de későn, mert a csuklóm eltudta kapni így magával húzott a földre és pont a mellkasára estem. Ott feküdtem a mellkasán míg Ő csak rámosolygott mire én megforgattam a szemem és a mellkasára könyököltem fel.
-Semmit nem változtál Tomlinson - ültem fel az öléből mosolyogva.
-Te se Walker - ült fel Louis mellém mosolyogva.
Eleanorra tekintettem aki mérgesen pillantott rám aztán Louisra kapta a tekintettét.
-Mennem kell - mondta a boszorkány.
-Máris? - fogta meg Louis Eleanor mindkét kezét.
-Van egy kis dolgom - mondta és szemével rám nézett. Valamire készül... -Holnap jövők macim!
-Rendben, de már most hiányzol - csókolta meg Louis barátnőjét.
Amikor elváltak Eleanor felhuppant és meg egy puszit nyomott Lou arcára aztán mindenkinek integetett és el is szaladt. 
Valami rosszra készül érzem a zsigereimbe és félek halálosan félek, hogy valaki olyanba tesz kárt aki közel áll a szívemhez. Pedig ez nem is az én hibám volt, mert Louis kezdte és mégis engem bűntett. Mit kellett volna tennem? Bunkóznom kellett volna? Én arra nem vagyok képes! Csak azzal tudok bunkózni akivel cseppet se vagyok jóba, de Louissal nem tudok bunkózni és ezt el kell fogadnia. Úgy néz ki nem tudja és megbüntet. Csak ne Emmát, Lexyt, Danit, Pezzt, Apát, Georgeot vagy a fiúkat bántsa. Csak Őket hagyja ki inkább engem bántson.
-Fejezzük be - csapta össze a tenyereit mellettem Lou.
Felé kaptam a fejem és próbáltam kiűzni a gondolataimból a rosszat és rájuk figyelni többé kevés sikerrel.
Már épp kezdtük volna el amikor a bejárati ajtó felé kaptuk a tekintettünket ahol Lex rontott be. Rögtön az emeletre futott fel meg se állva. Mi történt? Csak nem...? Nem Eleanor és Max gonosz, de ennyire nem gyors. Lehet csak a munka miatt akadt ki.
-Utána megyek - álltam fel mire Harry leintett.
-Előbb én - mondta Hazz.
-De... - mondtam aztán eszembe jutott valami és rámosolyogtam. -Rendben.
-Mi ez a mosoly? - kérdezte Hazz.
-Semmi hős szerelmes, semmi - mosolyogtam rá mire mindenki egy "uu" szót húzott el.
-Nem vagyok szerelmes na - duzzogott Hazza és felrohant az emeltre.
-Szerelmes - mondtam a többieknek mosolyogva.
-Pussz, pussz - mutatott Emma a Zerrie párra.
-Ez már nem - kuncogott Louis és magához húzta az aprócska kislányt és egy puszit nyomott az arcára. -Ez a puszi.
-Pussz - mosolygott Emma apjára.
-Anyának is pussz - tartottam Emma elé az arcom mire egy puszit nyomott oda. Elvettem Louistól a kislányt és a karomba fogtam. -Imádlak. Ugye tudod?
Emma bólintott és egy puszit nyomtam az arcára aztán édesapja nyakába tettem és visszaültem eredeti helyemre.
-Fejezzük be ennek a nagylánynak ezt a gyönyörű ágyikót - fogtam a kezembe a kalapácsot és a többiekre mosolyogtam.
-Kalapács - nyafogott Niall.
-Tessék - adtam a kezébe és elkezdtük ismét a munkát, vagyis befejeztük.
Már csak egy kérdés mereng bennem; hogy a fenébe visszük fel a szobába? 
Hirtelen a szemem levándorolt a kezemre ahol a gyűrű ragyogott és ismét feltörtek bennem az emlékek a boldog emlékek, melyek már többé nem jönnek vissza. A szememből kicsordultak ismét a könnyeim csodálkozom is azon, hogy hogyan lehetnek még könnyeim is már rég ki kellet volna száradnia. Nem értem miért sírok hisz már elengedtem és próbálok tovább lépni, de valahogy nem megy. Nincs olyan nap amikor ne jutna eszembe anya mosolygós arca. Hiányzik. Pedig én mindig is apás kislány voltam, de a tudat, hogy anya nincs velem megrémiszt. De el kell engedne és már el is engedtem már csak szabályoznom kéne a könnycsatornámat.
Megtöröltem a szemem és úgy néztem fel a többiekre.
-Jól vagy? - kérdezte Louis.
-Igen - bólintottam. -Csak szükségem van a fájdalom elmúlására.
-Elfog múlni hidd el - simogatta meg a hátamat Liam.
-Tudom csak nehéz - mondtam remegő hangon.
-Mami miért sír? - hallottam Emma aggódó hangját.
-Nem sírok kicsim - fordultam felé és megfogtam a két kis kezét. -Csak a sírás erősebbé tesz azt jelenti, hogy érzel.
-Mit érzel? - kérdezte Emma.
-Azt nem tudom elmondani prücsök - húztam az ölembe és elkezdtem simogatni a haját.
Emma felém fordult az ölembe és szorosan megölelt. Egy jó dolog amit Louis jól csinálta az életbe na az ez a kislány. Emma külsőleg tiszta apja, de belsőleg meg a kettőnk keveréke csupa jó szándékú, aranyos, vicces és nagyszájú kislány. És most, hogy jobban nézem Emmát megleltem benne anyát is. Milyen büszke lenne most anya az unokájára, de vajon rám is büszke lenne? Kétlem. Tuti leszidna a titkolózásaim miatt és igaza lenne, de elviselném a leszidását, mert itt lenne velem és akármennyire is haragudna segítene nekem.
Talpra kell állnom egyedül és egyedül kell megtanulnom járni a életbe. Emma miatt, a fiúk miatt, a lányok miatt, a bátyám miatt és legfőképpen apa miatt aki reggel óta nem hív vissza. Biztos a nagyit ápolja és próbál tovább lépni amibe nekem kéne segítenem neki, de helyette nem kér a segítségemből. Apa egy kőszikla aki egyedül is képes felállni. Én miért nem örököltem ezt el Tőle?


~Alexandra Peters szemszöge~
Remekül ébredtem kezd minden a fejembe összeállni ami remek hír azt tervezzem, hogy ma elmondom Hannahnak a jó hírt hisz az emlékeimbe Ő az úgynevezett legjobb barátnőm. De majd ezt este tervezem amikor már kész leszek életem első modellkedésemen. Danielle ajánlotta én meg egyből bele, mert jobb munkát magamnak sehol se találnék és ehhez nem kell sok minden.
Senkinek se szóltam a munkáról egyedül Dani tud róla aki hallgat róla, mert nem akarom, hogy tudjanak a kis munkámról. Még nem, mert meglepetést szeretnék neki! Meglepetés; van munkám. Meglepő fejek jelennek meg előttem aztán felugranak és megölelnek, mert miért ne? Az ölelés jó főleg akkor, ha egy bizonyos személy ölel meg. Okés miért gondoltam Harryre bizonyos személyként? Meghülyültem.
Befutottam a hatalmas épületbe ahol rögtön már egy nő fogadott. Illedelmesen bemutatkoztam neki mire Ő is elhadarta a nevét amit megjegyezni se tudtam és elvezetett a fotózás helyszínére. Egy szobába vitt, mely hófehér volt és a szoba közepén egy paraván meg lámpák álltak. A fotós épp kattogtatta a kameráját egy fiatal embert fotózott aki velem egykorú lehet, de elég ismerős. Max? Hannah pasija? Modell? Hát oké.
-Alexandra - állt le a fotós és felém fordult, hogy kezet rázzunk.
-Lexy - mosolyogtam rád.
-Lexy - mosolygott rám. -Feltudnád venni a kikészített ruhákat? És akkor lövünk rólad és Max Hurdról is pár képet.
-Persze - bólintottam és az öltöző felé néztem ahova mutatott.
Felvettem magamra a kikészítette ruhákat aztán egy sminkes és fodrász elkészítette a sminkem és a hajam. Fura látványt mutattam és furin érzetem magam a ruhába, mintha nem idevaló volnék. Talán nem is az én világom ez a modellség.  De kell a pénz és nem akarok másokon megélni!
Amikor a paraván elé álltam rám emelte tekintettét Max és a kezét nyújtotta:
-Max Hurd - mosolygott rám.
-Alexandra Peters, de csak Lexy - mosolyogtam rá.
-Tudom ismerlek te vagy Hannah Walker legjobb barátnője aki az én csajom - mondta.
-Én is ismerlek - mondtam sejtelmesen és a hangja olyan volt, mintha egyszer már hallottam volna valahol.
"Hülye ribanc" - suttogta a sötétbe az el rablóm. Ez az egy mondata szinte beleégett a fejembe és olyan volt a hangja, mint most Maxnek. Mintha.. nem az hülyeség Max jó, nem Ő rabolt el!
-Te ide állj - fogott meg a fotós és elhelyezte aztán Maxhez fordult. -Te meg ide!
Visszaállt a helyére és már el is kezdett kattogni a fényképezőgéppel. Az első kép sorozatok ugyanazok lettek míg a többi már változó.Be volt kapcsolva az a giga ventilátor így csak szállt a hajam a fotók közben. Egy szabály volt a fotózás alatt, hogy nem szabad mosolyogni. Ezen a fotó sorozaton egyetlen egyszer se mosolyoghatunk így úgy néztünk ki, mint valami gyilkosok. Főleg Max akiknek a haja már tiszta kócos volt.
Amikor kész lettünk az összes képpel megköszönte a fotós a részvételünket míg mi is megköszöntünk, hogy minket választott aztán visszamentünk átöltözni.
Épp kiléptem az öltözőmből amikor Eleanor Calder jelent meg előttem életnagyságba.
-Maxi - ugrott a mellettem lévő Max nyakába.
-Eli - ölelte magához Max a lányát.
Megköszörültem a torkom mire elengedték egymást és felém fordultak. Nem tudtam nem észrevenni Eleanor mosolyába azt a titokzatosságot és, mintha készülne valamire.
-Lexy - mosolygott rám. Félek tőle! -Örülök, hogy itt vagy és belevágtál te is! Jól választottál.
-Kétlem, de köszönöm - mosolyogtam rá félénken.
-Most nekünk mennünk kell van egy kis elintézni valónk - nézett El Maxre mire Ő bólintott. -Remélem még összefutunk!
Bólintottam és elköszöntem tőlük. Olyan furcsa érzés kerített magába, mintha már hallottam volna mindkettőjük hangját máskor is. Basszus persze, hogy hallottam hisz Eleanor már volt sokszor a fiúknál és onnan ismerem és Maxel is találkoztam már. Hirtelen egy újabb mondat víz hangzott a fejembe:
"Nem nyúlhatsz addig hozzá amíg én engedélyt nem adok rá! De kínozhatod egy picikét." - A hang annyira hasonlított Eleanor hangjához főleg amikor elhúzta a picikét szót. De ez képtelenség hisz Ő nem lehetett ott amikor elraboltak, mert Ő nem lehetett. Csak beképzelem.
Megráztam a fejem és én is elindultam kifelé az épületből. Gyalogoltam, mert semmi kedvem nem volt felhívni valamelyik fiút, vagy taxira, vagy netán buszra költeni a kis pénzem. Leginkább gyalogolnék most, hogy kitisztítsam a fejem és akkor talán az emlékeim és útnak törnek. A fejembe még mindig Max hangját hasonlítottam össze azzal a férfiéval aki bántott és egyre jobban hasonlított a hangjuk. Kár, hogy nem emlékszem a támadom arcára pedig emlékszem egyszer letépték rólam a kendőt, de nem emlékszem az arcára. Ha emlékeznék rá akkor már minden gondom meg lenne oldva és nem tapogatóznék sötétbe hisz akkor már végre tudnám kitette ezt velem és ki volt a társa aki egész biztos nő volt. És annak a nőnek kísértetéjesen hasonlít a hangja Eleanor hangjához.
Emlékeznem kell az arcukra sürgősen!
A nagy elmélkedésem hirtelen kudarcba fulladt, mert megérkeztem. Berontottam az ajtón és rögtön felrohantam az emeltre. Most nem szeretnék társaságba lenni így nem, hogy a hangok kísértetiesen víz hangoznak a fejembe.
Pár percbe se telt bele amikor Harry kukucskált be az ajtón. Intettem neki, hogy jöjjön be mire beljebb jött, de gondosan becsukta az ajtót és leült mellém az ágyra. Csak bámult rám árgus szemekkel és nem szólalt meg már majd nem én kérdeztem meg mi van amikor hirtelen Ő támadott le.
-Mi történt?
-Semmi csak az emlékek - legyintettem a kezemmel, mintha ez olyan természetesen lenne.
-Visszatértek? Vagy mi van velük? - kezdte el örülni.
-Épp ez az, hogy semmi olyan emlékem nincs az elrablásomról csak hangok vannak, de emlékképek nem és ebbe én beleörülök. Hallom a hangjukat, de nem tudok kik Ők és félek - éreztem, hogy a szememből kicsordul az első könnycsepp mikor ezt Harry is meglátta magához húzott.
A fejemet belefúrtam Harry mellkasába és már zokogtam mire Ő elkezdte a hajamat simogatni és még közelebb húzott magához. Amikor felnéztem rá elég közel kerültünk egymáshoz és épp közeledett volna felém amikor hirtelen megállt. Pedig már felkészültem rá, hogy megcsókol így alsó ajkaimba haraptam és elhúzottam tőle.
-Sajnálom Lex - mondta a fejét az ágyra szegezve.
-Mit? - döntöttem oldalra a fejem.
-Azt - mondta.
-A majdnem csókot? Komolyan Harold Edwards Styles bocsánatot kér, hogy nem csókolt meg egy lányt? Megfordult a világ, vagy mi? - keltem ki magamból.
-Lex te csodálatos lány vagy és szeretettelek volna megcsókolni ne tud meg mennyire, de nem szeretnélek kihasználni a leggyengébb pillanatodba. Nem a legjobb idő most elkezdeni ezt Lex sajnálom... - próbált magyarázkodni, de ha Mohamed nem megy a hegyhez akkor a hegy megy Mohamedhez. Így van a mondás? Mindegy a lényeg, hogy megfogtam a nyakánál és magamhoz húztam.
Egy percig se hezitált egyből visszacsókolt csak akkor állt meg amikor majd nem másra fordultak a dolgok, de már előtte megállt.
-Nincs jó alkalom - mosolyogtam rá.
-Igaz - mosolygott rám. -De ne tegyük nyilvánossá egy ideig.
-Ezt én is akartam kérni - kuncogtam.
Felém hajolt még egy csókra mire azonnal visszacsókoltam csak ezt a csókunkat tönkretette egy hangos puffanás és a mellé érkező kiabálás. Egyből felpattantunk és rohantunk a hangforrás felé ami jelen esetbe a lépcső volt ahol próbálták a fiúk mondom próbálták felhozni az emeletre Emma új ágyát.
Harry odarohant segíteni és nagy nehezen, de felhozták a lépcsőn már csak Emma szobájáig kell eljutniuk. Sikeresen elértek, de az ajtó kifogott rajtuk.
-Döntsétek oldalra - mondta Hannah.
A fiúk tették amit mondott és úgy vitték be az ágyat és a kiságy helyére tették.
-Emma búcsúzz el a kiságyadtól, mert most már nagylány vagy - guggol le hozzá Hannah.
-Nagylány - bólintott mosolyogva Emma és felugrott az ágyára.  Elkezdett rajta ugrálni miközben nevetgélt. -Tetszik.
-Hé - fogta meg Louis a levegőbe. -Nincs ugri-bugri az ágyon.
-Okés - mondta szomorúan Emma mire Louis adott az arcára egy cuppanós puszit. -És most ismerkedj az új ággyal és szólj, ha kell valami. Menjünk!
Kimentünk a szobából és épp, hogy 1 percre becsuktuk az ajtót újra benyitottunk amire épp hirtelen ugrott Emma egyet és hirtelen leült.
-Valaki ugrált? - indultak felé a fiúk.
-Ki? Én? - mosolygott Emma mire mindegyik fiú rávetette magát.
Emma csak nevetgélt míg a fiúk élvezték a kislány kínzását.
-Hé - szólt oda mosolyogva Hannah mire mindenki megállt. -Bocsi, hogy megzavarom ezt a cuki pillantott, de ez Emma nagylány ágya és ne ti hemperegjetek benne!
-Jogos. Ti mondjátok Emmának ne ugráljon, de ti ráugrotok az ágyra - mosolyogtam.
-Szemtelenek - duzzogtak a fiúk és felültek az ágyon.
-Sicc az ágyamból - lökdöste Őket Emma.
-Már is kipaterol minket mi lesz később? - állt fel Louis és vele együtt a többiek.
-Drogok.. - mondta Hazza.
-Pia.. - folytatta Liam.
-Tatto.. - mondta Zayn.
-És a legrosszabb a pasik - fejezte be Niall mire mindegyik fiú a szájához kapott. Ezek hülyék!
-Na jó inkább gyertek kifelé és hagyjuk magára ezt a nagylányt - lökdöste ki Pezz és Dani Őket.
-Nyugi az ajtó nyitva marad - puszilta meg Hannah Emma fejét és Ő is kiment a szobából.
-Jó légy nagylány -  mosolyogtam rá mire Ő tisztelgett aztán Hannah bátyára néztem. -Te jössz?
-Maradok ezzel a nagylánnyal - mosolygott George és Emmára nézett mire én bólintva kiléptem a szobából.
Leballagtunk a lépcsőn és lehuppantunk a kanapéra kivéve Dani és Hannah akik elment összeütni valami vacsorát.  Épp elkényelmesedtem a kanapén amikor hirtelen megszólalt a bébi figyelő és mindenki arra kapta a tekintetét.
-...Emma valami nem stimmel vele és sose engedte, hogy segítsek neki - hallottam meg George hangját. -Ő olyan titokzatos senkinek nem mond el semmit ami nem jó, mert bármi baja eshet. És lehet, hogy csak nem rég jöttem vissza, de már látom, hogy valami baj van vele...
Folytatta volna, de hirtelen Zayn kikapcsolta a bébi figyelőt.
-Nem illik hallgatózni - mondta.
-De... - kezdtünk volna el egyszerre mire közben szólt.
-Semmi, de - mondta és visszadőlt a kanapéra.
Ez szemétség volt Tőle, de igaza volt. Visszadőltem a kanapéra és Harryre pillantottam aki a fotelbe ült és engem figyelt. Amikor észrevette, hogy figyelem elmosolyodott mire én is rámosolyogtam és csak táplálkozunk egymás nézéséből, mert nekünk ennyi is elég volt, hogy boldogok legyünk. Az érzelmek nem az én szakterületeim, de azt hiszem szeretem Őt. Szeretem a zöld szemeit amikkel rám néz, szeretem a gödröcskés mosolyát, szeretem a göndör haját amit mindig hátrafésül a kezével és szeretem csókjai ízét és kedvességét. Nem tudnám magam elképzelni nélküle hisz annyi mindenbe segített és mindig mellettem volt. Igazából már arra is gondoltam, hogy amit érzek iránta az csak valamiféle hála amit tett értem, de nem hisz ez nem hála, hanem teljesen más ez egy olyan érzés amit csak különleges személyek éreznek egymás iránt. Már csak egy kérdés van; mi különleges személyek vagyunk Harryvel?

Sziasztok babák!
Tudtam, hogy az előző részhez egy komment se érkezik, mert jómagam tudtam, hogy pocsék rész lett. Ezzel se vagyok megelégedve, de sok mindent megtudunk benne szóval valamennyire jobb ez a rész, mint az előbbi. És ez az évadzáró előtti rész! A következő résszel lezárjuk az évadot ami annyit jelent vége az első évadnak.:) Én örülök neki remélem ti is.
Próbáltam kérdőjeleket hagyni a fejetekbe, hogy izgatottan várjátok a történéseket és ez nagyjából sikerült is. 
Elkészítettem nektek egy kis promót az évadzáróhoz, de tényleg picikét csak szóval annyira ne örüljetek. :D 
Most már mindenki teljesen benne van a nyári szünetbe és már valakiknél már meg volt az utolsó tanítási nap, de akiknek kell még menni hétfőn azok ne aggódjanak nekem még 3 hét gyakorlatom lesz.:D Bár az jó nekem. 
Kellemes nyarat mindenkinek!

6 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nem írhattam sokszor... vagy egyáltalán nem is írtam.... Na... de, ez a rész számomra egy picit unalmas lett, de azért tetszett! :) Lexy szemszögében sok volt a szóismétlés de akkor is elfogadható! :) Összegében tetszett is-meg nem is... Bár a legjobban Elenor,Max és George idegesít.... Az elsô kettôrôl tudom is miért.. de az utóbbi rejtély számomra...
    Elnézést szeretnék kérni azért hogy most eléggé leszóltam (így elsôre) de ez a véleményem. A fogalmazásod eléggé egyedi és szép :)
    U.I.: Helyesírási hibákért is elnézést szeretnék kérni. Telefonról olvasok/írok egyaránt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Próbáltam relytéjeket hagyni magam után, mert ez után már csak az évadzáró lesz amibe sokkal több érdekesség, cselekmény kerül. Így talán azért láod unalmasnak bár én nekem az előző lett unlmasabb, de kinek mi.:))
      Eleanor és Maxot megértem, de George?:o Pedig Ő sokáig a képbe lesz és azt hittem jóba lesz vele mindenki. Na mindegy most még elején ban George majd később... :))
      Én inkább köszönöm, hogy elmondtad a véleményed, mert nagy segíts számomra!:))

      Törlés
  2. Huu meg csak most sikerult elolvasnom. :(
    Allati jo lett *-*
    De rakd ki vegre azt a ket ordogot mert utalom oket >< Hannah igazan eajohetne mar arra hogy szereti Louis-t...
    Lexy es Harry... Aww nagyon edesek *-*
    Alig varom a kovetkezo reszt! *-*
    Sieeess!
    Xx, Jess

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! :)
      Tudodhogy van az ilyen dolog én rühellem Davet a történetedbe és nem kopik le, és te meg utálod Eleanort és Maxot akik maradnak még :D
      So akkor szeretitek a Hexy párt? :o :)
      Be kel vallanom, hogy még el se kezdtem az évadzáró részt szóval én azt várom mikor kezdem el :) :D

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Szia.:)
      Bevallom már elkezdtem és elég jól állok, de sehogy se tudok leülni végre és befejezni a részt, mely évadzárónak hívjuk. Tudom már sokat késtem vele amit nagyon röstellek, de igyekszem mostmár :)

      Törlés