2015. december 20., vasárnap

Season 2 Chapter 14 - Univerzum kis játéka

"Mint a magány, ami
rossz és fáj, mert te
nem vagy itt"

~Hannah Walker szemszöge~
Maite Perroni - Esta Soledad
A tegnapi nap olyan nyugalmas, meghitt és családias volt, hogy a mai nap maga a pokol. Amikor felkeltem egy fenyegető levél fogadott Eleanor-tól amibe megtiltotta, hogy Louis közelébe megyek viszont, ha ezt nem tartom be hozzátette, hogy Emma kapja vissza százszor rosszabban és a bizonyítéka, hogy képes bármiféle őrültségre az pedig nem más volt, mint Lexy lába amire véletlen ráborult a könyves szekrény emiatt a reggelem a baleseti sebészeten kezdődött. Szerencsére semmibaj nem történt kapott egy maximálisan tökéletes gipszet és három hét múlva vissza kell menni, de addig mankóval jár-kel a lakásban. Lex balesete miatt döntöttem egy fontos dolog miszerint megutáltatom magam Louis-al. Ki kell találnom valami remek tervet, hogy azután soha többé ne szóljon, ne közeledjen felém bármennyire is nehéz lesz nélküle, de nem tudok úgy élni, hogy Eleanor tönkre teszi a barátaimat, vagy éppen a lányommal csinál valamit nem tehetem Őket kockára akkor már inkább lemondok a boldogságomról értük. Miféle boldogság Hannah? A te boldogságodat már három éve elveszítetted mivel voltál olyan hülye, hogy nem közölted az elején vele, hogy gyereket vársz tőle, ha megtetted volna nem lenne Eleanor és nem lenne senki aki közétek állhatna csak ti ketten, vagyis hárman lennétek. Helyette, vagy te és a lányod, és a másik oldalon ott van életed szerelme és az a nő aki belepofátlankodott az életedben, aki elvett tőled mindent, mert te hagytad elmenni a szerelmed. Egy két lábon jár szerencsétlenség vagyok!
-Han - pattant le mellém a kanapéra Niall mire ránéztem és éppen beletűrt szőke tincseibe.
-Minden rendben, Nialler? - fogtam meg a vállát mire felnézett rám és csak a fejét rázta. -Mi a baj? - kérdeztem tőle mire hátradőlt a kanapén és felsóhajtott.
-Van egy lány aki tetszik nekem - mondta nagyon halkan mire én is hátradőltem, de testemmel felé fordultam és hallgattam a szöszi szavait. -Csak a lány engem barátként tekint mivel egy másik pasiba szerelmes miközben egy másikkal kavar - vázolta fel a dolgokat mire bólintottam és csak fájdalmasan felnyögött. Nagyon nagy lelki bánata van a szöszi ír fiúmnak.
-Niall, ha szereted ne érdekeljen semmi harcolj érte - biztattam mosolyogva mire rám nézett felhúzott szemöldökkel.
-Te és Louis? Te se harcolsz érte - hánytorgatta fel mire vállba gyűrtem.
-Én azért nem harcolok érte, mert Eleanor egy ribanc - vágtam rá a végét suttogva.
-Bárcsak Louis is látná mikre képes ez a boszorkány - rázta meg a fejét Niall tehetetlenül mire bólintottam jól mondod Nialler bárcsak.
-De most nem Louis naivságáról van szó, ha nem rólad - ráztam meg a fejem hisz eltértünk nagyon is a tárgytól. -Niall nem ismerek nálad édesebb srácot szóval, ha valaki képes boldoggá tenni annak a lánynak a szívét az te vagy és az a lány most tuti zavarodott, ha egy másik pasit kihasznál tuti össze van törve a lány szíve - miközben mondtam a szavaimat mindvégig Niall arcát fürkésztem aki végig a kezeit tördelte és remélem a szavaimon gondolkozik. Tényleg így gondolom hisz egy lány akkor flörtölget egy másik pasival, ha az akibe szerelmes nem viszonozza iránta, vagy éppen szakítottak és Niall képes lenne rá kihúzni a lányt a gödörből. Nincs nála jobb barát!
-Köszönöm Hannah - nézett felmosolyogva és felém nyúlt, hogy megöleljen mire belebújtam karjai közé és a fejemet a vállára hajtottam.
-Szerezd meg a lányt és légy boldog - suttogtam a fülébe mire elhúzódott és mosolyogva bólintott aztán az arcára egy puszit nyomtam. -De előbb borotválkozz meg már borostás vagy - ültem vissza a helyemre nevetve mire hozzám vágott egy párnát. -Na! Ezt érdemlem én? - háborodok fel tréfálkozva mire felállt a kanapéról és mosolyogva megvonta a vállát.
-Niall bácsi, Niall bácsi, Niall bácsi - futott be a nappaliba Emma a kanapé körül körözve teljesen felpörögve mire Niall megragadta és a hónalja alá csapta.
-Mi van törpe? - kérdezte a kislánytól mosolyogva aki próbált levegőhöz jutni.
-Kezdődik - visította Emma.
-Micsoda? - kérdeztem kislányomtól mosolyogva.
-Hát a Spongyabob - tárta szét a karját mosolyogva, mintha ezt tudnunk kéne olyan, mint Louis. És már megint itt vagyunk csak Louis és Louis jár a fejemben. Vajon ez egyszer elmúlik?
-Akkor mire várunk - fogta meg Emmát és a vállára csapta aztán az emelet felé robogtak énekelve, mint mondtam Niall kitudja húzni a gödörből a szomorú lányt.
Feltápászkodtam én is a kanapéról és az emelet felé vetettem az irányt persze előtt leoltottam a nappaliba azt a kevéske villanyt ami fel volt kapcsolva hisz fényes nappal van ami nem igaz mivel a londoni időjárás most borzalmasan borús. Az emeleten felérve elbattyogtam a szobák előtt persze ahol különféle hangok szűrődtek abba a szobába tartózkodik Niall és Emma mármint Niall szobájában vannak és éppen énekelnek Emmával. A szobámhoz érve egyből benyitottam, de ami fogadott az hátra hőkölt mivel az ágyamon az a személy ült lehajtott fejjel akire nem számítottam hisz neki a terhes menyasszonyával kéne lennie.
Beléptem az ajtón és magam után becsaptam az ajtót amire felnézett aztán összekulcsolt kezekkel meredtem rá.
-Mit akarsz Louis? - döntöttem oldalra a fejem. Nem akarok ellenséges lenni vele, de ez az egyetlen megoldás, hogy ellökjem magamtól, hogy megvédjem a lányomat és a barátaimat na meg a családom.
-Beszélgetni jöttem - állt fel az ágyamról és közelebb lépegetett felém mire én leengedtem a kezem és próbáltam hátrálni tőle, de a hátam az ajtóba ütközött és mikor felnéztem Ő már közvetlen előttem állt és úgy nézett le rám egy hatalmas mosollyal a száján. Ajkaiba harapva próbáltam elrejteni a mosolyom ami szerencsére sikerült is hisz nem hiheti azt, hogy én ezt élvezem el kell vele hitetnem, hogy Ő nem érdekel már engem. -Tetszik a felsőd - bökött a felsőre mire lenéztem és egy sima bandás póló volt rajtam aztán fejbe arcon csaptam magam hisz azért mondta, mert nincs rajtam melltartató.
-Louis - szóltam rá mire az ujját a számra helyezte.
-Fogd be a kicsi szád - hajolt le hozzám és csukott szemmel közelített ajkaim felé, de amint ajkaink súrolták egymást én is behunytam a szemem amit valamilyen folytán Ő is észrevette és megcsókolt. Kezeit a derekamra helyezte míg az én kezeim a nyakára fonódtak össze és engedtem neki, hogy nyelve ismét felfedezést indítson. Lehet sose fogom bevallani, mert amint kiélveztem a csókot ellököm magamtól, de vágytam és szükségem volt erre a csókra. Olyan valós, olyan otthonos, mintha Ő lenne a másik felem és most eggyé váltunk volna. Emlékszem régen is a csókja egy menedék volt számomra ami megóvott minden gondtól és bajtól, de most egyszerre érzem a boldogságot és a szomorúságot. A boldogságot oda tudom következtetni, hogy újra itt vagyok a karjaiba míg én a karjaimmal fonóm össze a nyakát míg a szomorúság az pedig az idő. Túl sok ideig voltam egy naiv buta lány aki hagyta elveszni szerelmét és emiatt máshoz lökte. Hiába tagadom én löktem Louis-t Eleanor karjaiba, ha anno nem szakítunk akkor Louis a terhességtől velem lehetett volna és most nem lenne ez az egész hajcihő.
Amikor Louis kezei a pólóm alá vándoroltak a könnyeimmel küszködve csúsztak lejjebb a kezeim, hogy a mellkasára helyezhessem és amint odatértek egy lendülettel löktem el magamtól.
-Nem vagyok az ágymelegítőd - vágtam rá miközben a szemeim megteltek könnyekkel nem akarok vele durva lenni, de meg kell tennem. A fejemet elfordítottam, hogy összeszedjem magam és próbáltam visszanyelni a könnyeim ami többé kevésbé sikerült. -Ott a menyasszonyod - fordítottam vissza a fejem felé mire Ő felhúzott szemöldökkel bámult rám.
-Most hirtelen mi bajod? - kérdezte oldalra döntött fejekkel.
-Az a bajom, hogy megcsalod Eleanor-t - úristen ez úgy hangzik, mintha védeném azt a banyát. -És engem meg kihasználsz! Végre nőj fel és old meg a gondjaid - vágtam a fejéhez mire hátra tántorodott ezzel együtt én a kezeim összefontam a mellem alatt. -Itt az idő Louis, hogy vállald a hibáid következményét - kerültem ki, hogy az ágyamhoz lépjek minél távolabb tőle.
-Nem szeretem Eleanor-t - fordult velem szemben mire a szemeim kikerekedtek. -Én téged szeretlek Hannah - lépett felém amire leengedtem a kezeimet és oldalra billentettem a fejem. Most tényleg azt mondta amit mondott? -Tudom elég későn jöttem rá és sok mindent elbasztam, de rájöttem ki vagyis kik a fontosak - amint felém ért megfogta a kezem és úgy bámultam bele kéken csillogó szemeiben. Igazat mond. Egy pillantásából leszűröm mikor hazudik és mikor mond igazat, és most az igazat mondja mégse tudom én ezt neki visszamondani pedig mindennél jobban szeretném azt mondani, hogy én is szeretem aztán egy nagy boldog családot alapítani vele, de mint mondtam ez lehetetlen míg Eleanor a földön van.
Könnyes szemmel ráztam meg a fejem és elhúztam a kezeimet kezei közül, és a földet kezdtem el tanulmányozni.
-Sajnálom Louis - mondtam mindvégig a földnek nem mertem a szemeiben nézni, mert ha én kiolvasom onnan az igazságot akkor vajon Ő is? Biztosan. Louis lehet akármilyen naiv, de igazán jó ember ismerő. -Elfogod venni feleségül Eleanor-t - néztem fel a szemeiben mire bólintott. -Akkor ne mond nekem, hogy szeretsz, ha elveszed feleségül - ráztam meg a fejem mindvégig a szemeiben nézve mire most Ő bámult le a parkettára. -Szerintem itt be is fejeztük te elveszed Eleanor-t és egy nagy boldog családot alapítasz vele míg én is ezt teszem valaki mással - folytattam mire felnézett kétségbeesett arccal mire csak megráztam a fejem. -És kérlek most menj ki a szobámból - böktem az ajtó fele és kikerülve Őt elindultam az ajtó irányába és kinyitottam neki, de csak ugyanott állt és nézett rám. -Most - vágtam rá mire elindult felém és mielőtt kilépett az ajtón megállt előttem mire én erősen kapaszkodtam az ajtófélfában.
-Biztos ezt akarod? - kérdezte mire földre szegeztem a pillantásom aztán felnéztem rá és a szemeim megteltek könnyekkel aztán bólintott így Ő biccentett aztán kilépett az ajtón, az életemből. Amint becsuktam az ajtót a fejemet az ajtónak döntöttem és utat engedtem minden érzelmemnek többnyire a könnyeimnek. A kezemmel az ajtó csapkodtam miközben a szememből csak úgy záporoztak a könnyeim. Még mindig éreztem az ajkaimon a csókja ízét és ezt akartam örökké megakartam őrizni ezt az egyetlen röpke csókot amiben minden érzelmet egybe vegyített amivel újra eggyé váltunk és elakarom felejteni az előbbi szóváltásunkat mivel most megint a Eleanor karjai közé löktem. Utálom Eleanort, mert elvettem tőlem és utálom magam, mert gyenge vagyok ahhoz, hogy kitálaljak Louis-nak ezekről a fenyegetésekről. De leginkább azt utálom, hogy évekkel ezelőtt nem mondtam el neki, hogy apa az összes hibáim közül ezt szeretném legjobb helyrehozni. Ha máshogy lenne....
Ellöktem magam az ajtótól és az ágyam felé lépkedtem ahova egész egyszerűen csak ledőltem és elgondolkoztam azon mennyivel lenne másabb az élet, ha nem titkolom el a terhességem, vagy hogy előbb közlöm vele, hogy apa. Minden máshogy lenne! Talán most együtt lennénk és együtt intéznénk Emma óvodai beíratását.
Jó ég a beíratás!
Felugrottam az ágyról és gyorsan megtöröltem nedves szememet aztán a szekrény felé léptem ahol egy rózsaszín mappa hevert amire Emma neve volt írva mivel abba tartom Emma összes iratát. A hónom alá csaptam a mappát és a szekrényem felé léptem ahonnan elővettem egy sima farmer nadrágot és hozzá egy hosszú kötött felsőt ami rózsaszín. A fehérneműs szekrényből elővettem egy melltartót és gyorsan lekapkodtam magamról az itthoni ruhám míg a mappát csak ledobtam az ágyra. Magamra vettem a melltartóm és a felsőt aztán felrángattam magamra a nadrágot hozzá egy zoknival amit egy lábon ugrálva vettem fel és a mappát a számba helyezve rohantam kifelé a szobámból. A lépcsőnél magamhoz vettem a rózsaszín mappát és szapora léptekkel lépkedtem lefelé a lépcsőn Louis pillantott rám miközben Eleanor a nyakán csüngött. Pár percig tartottam a szemkontaktust vele, de egy fejrázással vetettem ennek véget mivel Eleanor felém fordult így a cipős szekrényhez sétáltam ahol felhúztam a tornacipőm aztán a kabátom.
-Hova készülsz? - szólalt meg Louis mire ránéztem és újra elhelyeztem a kezemben a mappát.
-Az oviba elintézni Emma beíratását - válaszoltam felnézve rá mire összevonta a szemöldökét.
-Oda nem kéne Emma is? - kérdezett rá mire homlokon csaptam magam a mappával.
-Niall! Emma! - Kiabáltam fel az emeletre mire két szőke fej dugta ki a fejét a lépcső tornácáról. -Gyere angyalka megnézzük az ovit - biccentettem az ajtó irányába mosolyogva mire hirtelen kicsapódott a konyha ajtó ahonnan mindenki előbukkant.
-Emma oviba megy? - tört rám mindenki kétségbeesett arccal.
-Igen, mint minden normális gyermek - válaszoltam szét tárt karokkal.
-De hát minek? - kérdezte Niall az emeletről.
-Hogy vele egykorú gyerekkel legyen - mosolyogtam fel a szőke fiúra mire Ő durcás arcot vágott. -Jaj Niall hazafog jönni mindennap Emma ez csak a délelőtti programja lesz - nyugtattam meg az ír fiút mire felkaptam Emmát és a nyakába ültette.
-Szerintem itthon is járhatna oviba - szólalt meg Harry mire kérdően ránéztem. -Mármint remek óvóbácsik vagyunk és, ha egykorú gyerek kell ott van Niall - vázolta fel a tervét a göndör fiúcska mire nevetve megforgattam a szemem.
-Én is az itthonra szavazok nem akarom, hogy a kis törpe idegen kölykökhöz járjon mi vagyunk a barátai - helyeselt Liam. -És különben sem biztonságos a mai gyerekek durvák - bólogatott a végén Liam mire a kezemet a számra tettem, hogy ne hangosan nevessek fel aggodalmaikon.
-Srácok - szóltam rájuk mosolyogva mire Niall le bandukolt a lépcsőn. -Örülök, hogy aggódtok Emmáért és ennyire szeretitek, de Emma vérbeli Walker és Tomlinson szerintem elbánik minden bajjal - mondtam mosolyogva és fél szemmel Louis-ra néztem aki csak rám mosolygott. -És az igaz ti vagytok a legjobb óvóbácsik Emma számára, de úgy hiszem nektek is kell a pihenés, de ha tévedek akkor megígérem nektek, hogy ti mehettek Emmáért mindennap az oviban - a végén a szívemre tettem a kezemet mosolyogva mire duzzogva rábólintottak. -Ne aggódjatok nem szabadultok meg Emmától - mosolyogtam rájuk mire felnéztek rám mosolyogva aztán kislányom felé fordultam aki Niall bácsikája szőke hajkoronájába fúrta az arcát. -Kész vagy angyalka? - kérdeztem kislányomtól mosolyogva aki megrázta a fejét.
-Jó nekem itthon - emelte meg a fejét Emma.
-Van játék és vannak ott gyerekek szerintem remek helyed lesz - mosolyogtam rá mire a játék szónál felcsillantak a kék szemei.
-Mehetünk - kezdett el kapálózni mire Niall nevetve leemelte a fejéről a felpörgött kislányt aki egyből a cipője felé futott, hogy felráncigálja a lábára. -Valaki beköti? - emelte fel a lábait mosolyogva mire Niall és Harry egyből ugrott, hogy bekössék Emma cipőjét mire Liam leemelte az akasztóról a kabátját és segített neki belebújni.
-Elkényeztetitek - ráztam meg a fejem.
-De hisz Ő a mi kis hercegnőnk - tette a csípőre a kezét Liam miközben Emma fehére húzta a sapkáját.
-Akkor se kell elkényeztetni - vágtam rá persze a mosoly az arcomról levakarhatatlan volt.
-Sajnálom, de egy ilyen szép hercegnőnek a kedvébe kell járnunk - emelte meg Harry Emmát mikor kész lett.
-Örökké a hercegnőtök leszek? - kérdezte Emma mosolyogva a három fiútól miközben Harry bongyor hajával volt elfoglalva.
-Nem - válaszolt Niall a fejét rázva mire Emmára kihűlt a ledöbbenés. -Egyszer királykisasszonyunk leszel aztán a királylányunk és a királynőnk - puszilta meg Emma piros pozsgás arcát Nialler aztán ugyanígy tett Liam és Harry is mire Emma is körbe puszilta a három fiút.
-Zayn bácsinak is a hercegnője vagyok? - kérdezte Emma mosolyogva mire mind a hárman bólintottak. -És apuci neked is? - a fiúk elálltak az útból, hogy Emma édesapjára tudjon nézni aki mosolyogva figyelte a jelenetet.
-Nekem is prücsök - válaszolt Louis mosolyogva és elengedte Eleanor-t, hogy közelebb lépjen a lányához, hogy aztán legjobb barátja kezéből kivegye és egy puszit nyomjon az arcára. -Bármi történik te mindig a hercegnőm leszel - volt valami furcsa Louis szavaiba, mintha utalna valamire, de nem tudtam ezen törni a fejem, mert az apa-lánya puszilkodást figyeltem amit ezek ketten váltottak. Ezt az édes pillantott valamiféle csörömpölés zavarta meg és amint a hang felé fordultunk Eleanor karba tett kézzel és ijedt arccal - ami nem is annyira ijedt - állt miközben előtte szilánkok hevertek.
-Hupsz leesett véletlen - játszotta az ártatlan bűnbánatos arcával mire csak megforgattam a szemem.
-Vagy csak leverted, mert nem te vagy a középpontban - vágta rá Lex aki letelepedett a kanapé karfájára mivel elég kényelmetlen neki állni most.
-Louis megint szemétkedik - siránkozott Eleanor mire, ha Danielle és George nem fogja le barátnőm Ő már majdnem neki esett persze ez túlzás hisz a gipszes lába megállítaná, de helyette lenyomták a kanapéra. -Ez egy őrült - csapkodott a kezeivel Eleanor aztán a kezét a hasára tette. -Még a baba is megijedt tőle - vágott szomorú fejet mire Louis letette Emmát aki gyorsan megragadta a kezemet.
-Lexy - szólt rá Louis mérgesen és megragadta menyasszony derekát, hogy kiemelje a szilánkoktól. -Valaki takarítsa fel kérlek - utasította Louis a szilánkokra nézve.
-Takarítsad fel te - vágta rá Danielle bunkón.
-Te fogd be - szólalt meg Sophia mire most Danielle-t kellet lefogni, hogy ne essen neki az illetőnek.
Mielőtt kirobbant volna a háború Louis-ra néztem aki feszülten az arcát dörzsölte aztán ránk nézett vagyis rám és Emmára.
-Na jó elegem van - szólt közben Louis mire mindenki ráemelte tekintetét még a két ingyenélő is. -Nem tudom mi ez az ellenszenv köztettek vagyis Dani és Sophia között értem, de mondjuk Eleanor iránt nem értem - kezdett bele Louis mire mindenki megforgatta a szemét kivétel én mivel én a földre szegeztem a pillantásom. -Viszont elég szar ötlet volt beköltöztetnem a közös házunkban ezért döntésre jutottam - felemeltem a fejem mire mindenki kidülledt szemekkel nézett Louis-ra még a két boszorkány is aztán kislányomra néztem aki oldalra fordított fejjel figyelte édesapját. -Elköltözöm - fejezte be mire Eleanor arcán elterült egy nagy mosoly és Louis karjaiba ugrott aztán a szemem Sophia-ra tévedt aki vagy eléggé váratlanul érte, vagy elég szarul fejezi ki örömét a hírnek, vagy éppen rohadtul nem örül ennek.
Emmára néztem aki biggyesztett ajkakkal nézett apjára amit Louis is észrevett így rögtön lehámozta magáról Eleanor-t és Emma elé guggolt.
-Nem megyek el örökké prücsök és mindennap meglátogatlak csak pár hétről van szó - ültette a térdére Emmát és megtörölte a szemét ahonnan kibuggyanó félbe voltak a könnycseppek. -Sose hagylak el - ölelte magához a lányát és elkezdette a hátát simogatni, de én még nem tértem észhez a sokktól.
Elköltözik ráadásul Eleanor-hoz, de Emmának mégis azt mondta, hogy pár hétről szól az egész akkor mégse költözik el. Milyen mocskos játékot játszik Louis? Képes lenne elmenni és itt hagyni a lányát miközben igazából mégse megy el vagyis elmegy pár hétre. Az a pár hét nélküle így is-úgyis a pokol lesz hisz lehet nem vagyok vele, de már a látványától az arcomra kiül egy mosoly, de most elmegy.
Hirtelen mögöttem a bejárati ajtó csapódott ki ahol két vidám arc üdvözölt minket.
-Aloha emberek - visította Pezz nevetgélve.
-Mi újság Anglia? - kiabálta el magát vidáman Zayn.
-Okés kihalt meg? Azt hittük amint belépünk moccanni se tudunk, de ti álltok szomorú képpel, mint egy fa - akadt ki Pezz miközben beljebb vonszolta a bőröndjét.
-Mi ez a feszült helyzet? - tárta szét a karját Zayn ezzel elengedve a cuccokat.
-És miért van két kurva a nappaliba? - folytatta a faggatást Pezz felhúzott szemöldökkel bármennyire is ellenzem Emma előtt a csúnya beszédet ez azért hiányzott viszont a lehető legrosszabbkor toppantak be.

 ~Niall Horan szemszöge~
A világ legrosszabb érzése mikor olyan lányba szeretsz bele aki a legjobb barátod volt csaja és a probléma ott kezdődik, hogy az a kicsi szikra még mindig meg van köztük szakításuk óta. Szerintem az Ő szerelmük még a halál után se múlik el, de mit kezdjek akkor az én érzéseimmel? Dobjam a lefolyóba az érzéseim és nézzem végig az Ő szerelmüket miközben belül darabokra hullok? Ezt kéne tennem! És talán, ha Hannah-nak neveket is mondok akkor Ő is ezt mondta volna, de nem mondott ilyesmit azt mondta küzdjek érte és húzzam ki a gödör mélyéből bármit jelentsen ez, és én nem adom fel. Érte nem! Boldog akarok lenni és azt hiszem Ő megtudja adni nekem azt a boldogságot amiről álmodozok. Ő az a lány aki fényt hoz ebbe a silány, nyomorult életemben. Ő az a lány akivel el tudom képzelni a jövőm amit nem minden lánnyal tudtam elképzelni sőt eddig senkivel hisz eddigi kapcsolataim időszakos szerelem volt amik nem tartottak sokáig, de ez más lenne, ha érezne irántam valamit. Valami kis minimális érzelmet már akkor boldoggá tudnám tenni, de helyette Ő ál kapcsolatban kezdett azzal a céllal, hogy féltékennyé tegye egykori barátját aki szintén ugyanezt a játékot űzi így a mi szerelmünk sose valósulhat meg.
Soha ne mond, soha!
Micsoda hülye mondás!
-Niall bácsi, Niall bácsi - ütögeti a kezemet nem túl durván Emma miközben az ágyamon hasalunk és nézzük a mesét. -Patrick olyan butácska - nevet fel mellettem mire ráemeltem a tekintettem és mosolyogva figyeltem a kislány aki teljesen belemerült a mesében és teljesen kizárta a külvilágot ami körülötte van. Olyan könnyű neki még az élet bár az ostoba apja megnehezíti a kicsike életét!
-Ti mit csináltok? - szólalt fel egy másik hang az ajtó irányából, de ez a hang egy angyalhoz hasonlított így rögtön felé fordultam, de véletlenül lebukfenceztem az ágyról így az ajtóba lévő angyalra úgy néztem fel aki nevetve figyelt engem. -Hú ez már előkelő fogadtatás - kuncogott miközben mosolyogva feltápászkodtam a földről, hogy szemtől szembe álljak az én földre szállt angyalommal.
-Niall bácsi Patrick kettő - nevetett az ágyon Emma mire ránéztem mosolyogva és csak az ágyon ugrált.
-Igazad van kis csaj - bicegettet el mellettem a mankóval Lexy megpaskolva a vállamat aztán az ágyamhoz ért és leült Emma mellé, hogy lepacsizzon vele mire Emma az ölébe telepedett persze óvatos volt, hogy a sérült lábához ne érjen. 
-Na szép magamra maradtam - fontam össze a kezeimet a mellkasom alatt és kisfiúsan elkezdtem duzzogni mire a két lány egyszerre nevetett fel.
-Gyere Niall bácsi - paskolta meg mellettük a helyet Emma mosolyogva mire az ágyhoz léptem és leültem melléjük aztán kicsit meglöktem Őket mire Lexy egyből visszalökött. -Lexy néni te is nézed velünk a Spongyabobot? - nézett fel Emma nénikéje arcára aki aprót bólintottam így Emma tapsikolni kezdett. -Remek akkor most kövess - utasított tovább mire Lexy tisztelgésben emelte a kezét. Emma arrébb lökött, hogy hanyatt tudjon feküdni az ágyon mire a másik illető angyali mosolyával meredt rám és még a szempilláit is rebegtette. Elvesztem azokba a barna szemeibe, de amennyire angyal annyira ördögi is és mikor a szemem letévedt telt ajkaira amik gonosz mosolyra húzódtak tudtam mi következik így megelőztem és magamtól csúsztam le a földre amin felnevetett.
-Ismersz már Horan - nevetve csúszott a helyemre óvatosan, hogy a kezét a vállamra tegye. Mielőtt megszólalt volna felálltam és a gipszes lábát feltettem az ágyara és addig fogtam amíg hasra nem fordult aztán utána a párnáimat egy kupacba tettem és a gipszes lábát óvatosan letettem. -Köszönöm - mosolygott rám édesen mire csak legyintettem a karommal. 
A kis megmaradt helyre feküdtem hasra Lexy mellé. Nem sok mindenre emlékszem a meséből mivel a figyelmemet lekötötte Lexy nevetése egy-egy vicces jeleneten és ahogy átölelte Emmát olyan más Lexy volt előttem. Nem, mint egy nagynéni hanem, mint egy anyja aki a gyermekével nézi a mesét. Viszont ahányszor Lexy felém fordította a fejét én gyorsan a tévére tapasztottam a figyelmem így nem látta, hogy mosolyogva figyelem csak azt látta, hogy mosolyogva figyelem a tévét ami nem valós, mert miatta mosolyogtam.
-Következik a Hamupipőke - visított fel Emma mikor vége lett a Spongyabobnak.
-Szerintem ennyi tévézés elég volt már anyád nem örül, ha sokat tévézel - ragadtam meg a távirányított amivel azonnal kinyomtam a tévét.
-Ez nem igazság - ült fel karba tett kézzel.
-De, de igazság - ült fel mellé Lex óvatosan letéve a lábát a földre. -Inkább játszunk és a kutyuskák is hiányolnak - mosolygott rá a kislányra akinek, mintha egy villanykörte jelent volna meg a feje felett úgy csillantak fel a szemei. Ez rosszat jelent nála!
-Okés játszunk - állt talpra gyorsan miközben én is felültem, de nem sokáig hisz rögtön megragadta kezem és húzott maga után. Vakul húzott az ajtóhoz ahol megtorpant és egy ismerős alak emelte meg a derekánál. Hátranéztem és Lexy ugrált felénk a mankóval, de amikor meglátta az ajtóba álló személyt hirtelen megállt így én is az ajtóra néztem.
-Hova-hova törpi? - mosolygott rá Harry.
-Harry bácsi - ölelte át a nyakánál Emma az illetőt.
Oldalra fordítottam a fejem és láttam, hogy Lexy feszülten állt már mellettem miközben a lábakat nézegeti, ha nem ismerném azt mondanám láb fétise van, de ismerem és tudom, hogy csak ideges a közelébe.
-Nekem is hiányoztál törpi - szólalt meg Harry mosolyogva a kislányra nézve.
-Lemaradtál a Spongyabobról - biggyesztette az ajkait Emma.
-Bepótoljuk - tette a szabad kezét a szívére mire Emma egy nagy mosollyal biccentett egy amolyan "ezt észbe tartom" nézéssel. Rafinált kislány.-Jössz játszani velünk? - kérdezte Emma mosolyogva.
-Majd máskor törpi most beszédem van a nénikéddel - válaszolt Harry mosolyogva mire a mellettem lévő Lexy felnézett rá és óvatosan billentett.
-A szavadon foglak - emelte meg a kezét Emma mosolyogva mire Harry egy puszit nyomott a kislány arcára aztán át repülőztette a kezeim közé aztán Lexy felé lépett és a kezeit a derekára tette, hogy menyasszony fogásban felvegye miközben Ő erősen fogta a mankóit. Végig néztem ahogy elragadják tőlem és kibaszottul fáj! Ha lenne annyi erőm és nem lenne a karomba Emma most utánuk szaladnék és kitépném Harry kezéből szerelmemet és megcsókolnám ezzel elmondva neki mit is érzek iránta. Viszont ez még lehetetlen.
Megráztam a fejem és a kezembe fészkelődő kislányra néztem aki a fejét a vállamra helyezte aztán mosolyogva nézett fel rám.
-Mit akarsz tökmag? - kérdeztem tőle mosolyogva mire az állát kezdte el ütögetni.
-Nappali - emelte meg a fejét mire kipréselte magát a kezeim közül és a kezemet megragadva húzott a lépcső fele amerre nem rég még szerelmemet vitték el tőlem. Hirtelen meghallottuk Hannah kiabálását így a tornáchoz sétáltunk ahol megpillantottuk, hogy lent mosolyogva vár ránk.
-Gyere angyalka megnézzük az ovit - szólította meg Hannah mosolyogva kislányát aki bátortalanul felnézett rám aztán édesanyjára nézett. Miközben sétáltunk le a lépcsőn Emmával és a kezeimet szorongatta hirtelen kicsapódott a konyhaajtó, és a csapat többi tagjai jelentek meg.
-Emma oviba megy? - üvöltötte mindenki egyszerre mire Hannah felhúzta a szemöldökeit.

***

Nem kicsi lepődtünk meg Zayn és Perrie érkezésének, és nem az, hogy nem örülnénk nekik csak épp a legrosszabb időpontban toppantak be. Kapkodtuk a fejünket ide-oda hol az érkezőkre néztünk, hol a megszeppent Louis-ra néztünk. Lehet, hogy a legrosszabbkor jöttek, de mégis a legjobbkor hisz Zayn kell ahhoz, hogy lebeszéljük Louis-t az idióta ötletéről hisz hárman kevesünk vagyunk hozzá.
-Visszajöttél - szólalt fel visítva Emma és már is Zayn karjaiba varázsolta magát.
-Megígértem - szorította magához Zayn miközben a kislány haját simogatta. 
-Ugye ti nem mentek el, mint apuci? - persze Emma cserfes szája kellet ahhoz, hogy beavassuk Őket Louis idióta ötletében. 
-Mit mondasz manó? - lépett Pezz feléjük, hogy megfogja a kislány kis kezét. 
-Louis? - pillantott Zayn legjobb barátjára aztán ránk mire mi a Louis mellett ácsorgó nőre billentettük a fejünket. Zayn átadta feleségének Emmát és felénk siet, hogy mind a négyen idióta haverunk felé lépjünk és elkezdődjön a visszarántás akció. -Komolyan képes lennél itt hagyni a lányodat? - lépett előre elsőként Zayn míg Louis csak körbe pillantott tudta, hogy mi következik és zavarta, hogy ennek most mindenki tanúi. 
-Azt a kislányt akit állítólag annyira szeretsz, hogy minden apró-cseprő dologtól véded? - Zayn után Harry következett aki Zayn jobb oldalára állt. 
-Akit egész turné alatt emlegettél, hogy így meg, úgy hiányzik? - léptem Zayn bal oldalára miközben a kezeimet összefontam a mellkasom alatt. 
-Csak azért mész el, mert nem vagy elég erős, hogy szembe állj a feladataiddal, csak azért mész el, mert azt hiszed azzal mindenkinek jó lesz, de néz körül senkinek se lesz jobb - Liam is előre lépett a szokásos szónoklati beszédével mire Louis szégyenlősen lesütötte a szemeit. 
-Nyisd ki a szemed végre Lou, mert rohadtul nem látsz tisztán - vágta rá feldúltan Zayn. 
-Remekül látok - szólalt fel végre Louis. -És rosszul hiszitek azért megyek el, hogy felelősséget vállaljak és, hogy végre fel nőjek a  gondjaimhoz, mert ezt kell tennem. Ugye Hannah? - a szavait nem nekünk mondta, hanem végig a mögöttünk álló szőke hajú lányra nézett aki elől összekulcsolt kezekkel állt és a földet nézegette szégyenlősen. Hannah mondta neki, de nem önszántából Ő sose küldené el Louis magától! Szemem automatikusan visszafordult Louis-ra és a mögötte álló barna hajú nőre aki a pocakját fogta miközben az arcán elterült egy vigyor, de nem az édes, aranyos mosoly, hanem a gonoszabbik fajtájú. Bosszú. Megböktem a fiúkat és Eleanor felé böktem aztán összenéztünk és csak biccentettünk szóval Ő tervelte ki az egészet. Ő kényszerítette Hannah-t, hogy lökje el magától Louis-t és mondja azokat a szavakat amivel ráveheti Louis-t a költözésre. Minden ami történik ebbe a házba az Eleanor Calder hibája!
-Most mit bólogattok? - szólalt meg Louis oldalra fordított fejekkel. 
-Semmit - vágta rá a szó szóló Liam. -Tudod mit igazad van - folytatta Liam mire Zayn meglökte feldúltan, de csak megrázta a fejét és a feldúlt Zayn a sport táskát megragadva az emelet felé rohant és Őt követve rohant utána Pezz Emmával a kezében. -Csak egy valamit ne feledj - emelte meg a kezét Liam. -A szemedet sose hunyd le egy percre se - amint ezt elmondta Liam a konyha felé fordult és Danielle kezét megragadva elvonultak Ők is. 
-Ezt mire értsem? - tárta szét a karját Louis. 
-Mosd ki a szemed akkor rájössz - vonta meg a vállát Harry flegmán és hátrafordult Hannah-hoz akit a bátyja tartott. George és Harry felsegítette Hannah-t az emeletre és Ők is azonnal elszivárogtak egyedül már csak mi maradtunk Lexy-vel meg ugye Louis aki Eleanor befolyása alatt áll na meg Sophia aki teljesen le van sokkolódva. 
-Na jó nem tudok itt maradni - állt fel a kanapéról Lexy és felém bicegett, de amint mellém ért már tudtam mit akar így menyasszony fogásba megfogtam a lányt és az emelet felé vittem magára hagyva Louis-t a nappaliba.
Amint felértünk a lépcsőn a szobám felé indultam szinte egy valóra vált álom bár ezt máshogy képzeltem el. Az lenne a tökéletes, ha a lábai a derekam körül lenne és csókolózva botorkálnánk el a szobámba és akkor letépném róla a pólóját..... Álmodj még Niall!
A szobámba érve Lexy-t az ágyamra tettem és a gipszes lábát is az ágyra helyeztem az előbbi párnákra miközben Ő az egyik párnámat a kezébe véve csapkodta, mint egy kitömött valamit. Mint egy kitömött Eleanor-t, ha jobban belegondolunk! Leültem az ágyamra mellé, hogy ha kitörne belőle a szóforgatag magamhoz tudjam ölelni és letudjam nyugtatni.
-Hogy lehet az én legjobb barátnőm ekkora egy istenverte szerencsétlenség? Már rég el kellet volna mondani Louis-nak micsoda egy bestia az a Calder ribanc - Lexy-be nem ültettek hang tompított így minden szó ami elhagyta a száját kiabálva mondta amit még az Űrben is hallani lehet. 
-Te is miatta szakítottál Harry-vel? - valójában nem tudtam csak egy sejtés volt hisz túl hamar történt az egész szakításuk és Lexy halálosan szerelmes Harry-be így semmi pénzéért nem hagyta volna el csak ez lehet a megfelelő ürügy számára, ha valaki kényszeríti. 
-Honnan tudtad? - fordította oldalra gyönyörű arcát szóval igaz, ha nem lenne Eleanor még mindig vele lenne. 
-Mert szereted és akit szeretsz sose hagynád el csak akkor, ha valaki kényszerít rá - válaszoltam mire keserűen bólintott. 
-Remek emberismerő vagy, Nialler - hajtotta a fejét a vállamra így gyorsan beszippantottam samponjának illatját ami barack illatú pont olyan amit elképzeltem.
-Sose tagadtam - hajtottam a fejemet a fejére mosolyogva. Boldog voltam, mert itt van velem még akkor is, ha épp arról beszéltünk, hogy teljesen bele van esve legjobb barátomba, de a lényeg, hogy mellettem van barátilag.
Szar érzés a barát zóna. 
-Valaha is elfelejtem? - hallottam meg nagyon halk hangját és most ezt nem tudtam, hogy tőlem kérdezi, vagy saját magától. -Ő volt az első szerelmem - emelte meg a fejét így az én fejem visszaesett a helyére, de egyből felé fordultam. 
-Egyáltalán miért akarod elfelejteni hisz Ő is szereted téged - tudom, hogy ostoba vagyok, de nem ilyen áron akarom megszerezni életem szerelmét és, ha neki szüksége van Harry-re akkor miért ne segítsek neki hisz Harry is szereti. Milyen barát lennék, ha nem segítenék a barátomnak? Szar dolog, de most nekem kell lennem a jó fejnek! 
-Azért akarom elfelejteni, hogy olyan embert szeressek aki megérdemli, mint amilyen te vagy - amikor a végét meghallottam a szívem ezerszeresével kezdett elverni pedig tudom nem úgy értette, hogy szeret engem mégis örültem. -Te megérdemled a szerelmet, Niall - folytatta mosolyogva mire én is elmosolyodtam azt hiszem ezt senki se ronthatja el. 
A telefon csengőhangja zavarta meg a szemkontaktusunkat hisz amíg nem szólalt meg ez a szar addig teljesen elvesztem a barna szemeibe míg Ő csak zavartan mosolygott rám. Előhúztam a zsebemből a telefonom, de mielőtt felvettem volna intettem neki, hogy csak egy perc és mielőtt megnéztem volna kikeress azonnal megnyomtam a hívás fogadás gombot. 
-Remélem jó okod van rá, hogy zavarj? - kérdeztem kissé ingerülten, de mivel velem szembe ült Lexy próbáltam tartani a nyugalmam. 
-Niall - hallottam meg egy ismerős szipogó hangot és akkor eltűnt minden ingerültség az arcomról még a mosolyom is lehervadt. 
-Lottie? - nem tudom, hogy tudtam kinyögni a nevet hisz annyira ledöbbentem a hívásától, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Egyszer randiztunk Lottie-val, de mivel sok volt a korkülönbség így békén hagytuk egymást meg hát Louis se örült volna neki így ez a mi kis titkunk volt, de ennek már több éve. Elfelejtettük egymást hisz Ő is boldog párkapcsolatban él míg én a béka segge alatt se vagyok, de az mellékes. Szóval miért hívna fel a lány akivel randiztam és aki a bandatársom húga? 
-Niall szükségem van a segítségedre - szólalt meg ismét könyörgő hangon, de hallottam ahogy a beszéd közben szipog is párat valami nagy baj lehet. 
-Lottie mi a baj? - fordultam előre így oldalt fordítottam Lexy-nek. 
-Bántott Niall, bántott - a hangja elcsuklott ahogy kimondta szavait és még hozzá a telefon is recsegni kezdett. 
-Ki bántott Lottie? Nem értelek - kérdeztem rá és idegesen dobolni kezdtem a lábaimmal. 
-Edward a barátom megcsalt, kihasznált és én... - nyöszörögte, de a végén elcsuklott a hangja viszont nem kellet nagy agy játék kitalálni mi történt. 
-Louis tudja? - kérdeztem idegesen mire hallottam, hogy elkezd sírni ismét a telefonban. -Lottie! Louis tudja? - kiabáltam rá tudom nem kéne ilyennek lennem vele főleg most, de nem tudom kontrollálni idegességem. 
-Nem - hallottam meg halk szipogó hangját. 
-Jó - vágtam rá és most olyan ötlet ugrott be amire, ha rájön Louis, vagy mondjuk a többiek megtudják tuti megölnek. -Lottie pakold össze a cuccaid és este elmegyek érted majd beszélek Jay-el - folytattam mire a mellettem ülő Lexy fészkelődni kezdett tudom, hogy pont rosszkor hozom ide Lottie-t, de szegénynek a lelke darabokba tört és segíteni akarok neki meg hát, ha Louis telefonba tudja meg haza utazik és megveri a pasit, de ha szemtől szemben tudja meg akkor megtudjuk állítani vagyis Lottie visszatudja fogni bátyját. Végül is csak megcsalta és elvette Lottie szüzességét meg kihasználta, de nem bántotta, ha azt tette volna én magam szakítom meg annak az esélyét, hogy más lánynak gyereket szüljön. 
-Biztos Niall? - kérdezte félénken. 
-Igen Lottie, biztos szóval pakolj, mert megyek - pattantam fel és rögtön kinyomtam a telefonom, de mielőtt elviharoztam Lexy felé fordultam. -Van kedved eljönni Doncaster-be? -  kérdeztem tőle mosolyogva mire csak nevetve megrázta a fejét. 
-Menj csak, légy a hőse - mosolygott rám biztatóan és Ő is felállt az ágyról persze a mankóit rögtön magához vette így mikor biztosan állt az egyik lábán közelebb léptem felé. Fejem lekúszott az Ő arcához és egy percig hezitáltam aztán egy puszit nyomtam az arcára.
-Szia Lexy - mosolyogtam rá aztán kirohantam a szobámból. 
Hős haj beállítva ideje kihúzni a gödörből egy kislányt!
Miközben lépkedtem le a lépcsőn a nappaliba Louis volt jelen pont ahogy hagytuk nem régiben csak most egyedül volt és egy képet nézegetett. A lépcsőn leérve közelebb settenkedtem hozzá és akkor megláttam milyen képet is nézeget a képen Ő, Hannah és Emma volt a születésnapi zsúron amit Emmának rendeztünk. Hüvelykujjával éppen Hannah arcát simogatta miközben valamit sunyorgott is magának, de azt sajnos nem hallottam. És akkor most tagadja, hogy érezz valamit Hannah iránt! Ha tudná, hogy Eleanor miket művel Hannah-val, ..... ha tudná.
Megráztam a fejem tehetetlenül és inkább a kilincset megragadva kitéptem az ajtót, hogy utána kellően becsapjam magam mögött és újra előtérben terveztem az utam ahova készülők. Ahelyett, hogy Lexy-t hódítanám meg elmegyek Lottie-ért, hogy elhozzam bátyához, mert jelenleg Lottie még rosszabb helyzetben van, mint én. Lexy-vel való kapcsolat alakításom mindig valamilyen szinten felborul; miért van ez? Talán...


Sziasztok manók! :)
Mint látjátok új design van, új csodálatos fejléccel amit Mesi-nek egyik olvasómnak, írótársamnak és fejléc készítőmnek köszönhetek. :) Most mondjátok, hogy nem szép az egész blog így? 
Az a helyzet, hogy ezzel a résszel szenvedtem a legtöbbet volt egy olyan éjszaka mivel én éjjel tudok jókat írni, hogy tök jól megírtam már szinte kész voltam. Elmentettem, hogy na mára elég megyek sorozatot nézni az ágyba mind szép és jó még az ágyba telefonon utoljára lecsekkolom a részt erre nem mentette el és az éjjeli perfect irományom a süllyesztőbe került hát rohadtul ideges lettem. Mindegy egy elakartam kezdeni telefonon az írását így beléptem a bloggerbe erre ahányszor a részre léptem, hogy írok kidobott na mondom ez így jó. Szóval ez a rész egy nem olyan lett, mint ahogy elsőnek megírtam, kettő rövid lett és három én ezt a részt többé nem akarom látni. :P
Remélem azért nektek tetszik szóval várom a véleményeket! :)

Pár nap és karácsony remélem már mindenki megvette az ajándékokat amiket tervezett. :) Az én ajándékom felétek az új design :D 

4 megjegyzés:

  1. Drága Eva!
    Nagyon imádtam,ne aggódj!Tökéletes lett.Amikor Lou elmondta Hannah-nak,hogy szereti,majdnem elolvadtam.Aztán Eleanor persze ezt is "tönkretette".Szegény Lexy na meg Niall.Meg persze Lottie-t is sajnálom.Remélem Lou nem lesz hülye és nem költözik el.Egyébként jó volt újra "viszontlátni" Perrie-t és Zayn-t.Mellesleg a design fantasztikusan néz ki.Alig várom a következő részt!
    Addig is szép szünetet:Meli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm és nagyon örülök neki, hogy tetszett!:)
      Niall, Lottie, Lexy, és a többiek tele vannak érzésekkel amik kifognak törni, mint a vulkán kérdés; mikor?
      Kövezkező rész kiderül mi is történt azon a varázslatos nászutón hisz nem csak ágy jelenet volt. :D
      Viszont kiderül a költözés incidens is meg ugye Hannah gyötrödése kerekedik majd még felúl.

      Ígérem, hogy siettek a következő résszel :)
      Viszont kívánom nekedis!xx

      Törlés
  2. Huh,nagyon jó lett!! :)
    És imádom a fejlécet! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen örülök, hogy tetszett :))
      Nekem is nagyon tetszik a fejlécet még mindig illik a sztorihoz :))

      Törlés