2016. május 13., péntek

Season 3 Chapter 1 - Két év

Sziasztok KD olvasók!
Fogalmam sincs milyen bevezető szöveget mondhatnék így a 3.évad elkezdésével, de tényleg nem tudom mit írjak nektek. Köszönöm a türelmeteket, hogy tudtatok várni azt hittem mire kiteszem addigra sikeres alapvizsgán túl vagyok, de tévedtem hála a tanári karnak. Mindegy a lényeg, hogy több felkészülésem van. :D
Nem is zargatlak tovább titeket. 

Jó olvasást!
 Várom a végén a 3.évaddal kapcsolatos véleményeteket, kérdéseteket, mindent ami a bloghoz tartozik! :))xx


„Beleesünk és kiesünk a szerelemből,

Megszégyenítve és büszkén”


Az évek rohamosan teltek el a fejünk felett és az idő tényleg betudja gyógyítani a sebeket bár lehet, hogy nem az idő segített, hanem a turné, a barátok és a két kis csöppség akiknek az apukájuk lehetek igaz, hogy az egyik nem vér szerinti gyermekem, de nem érdekel. És, ha ez nem elég akkor még a házban él két tündéri csöppség is akiknek nagybácsija vagyok. Az elmúlt években – mármint az elmúlt két évben – nagyon sok újdonság és boldogság töltötte be a házat. Felnőttebbek vagyunk akik gyerekek mellett is képesek koncentrálni a karrierjükre hisz minden koncertre elkísérnek minket és Emma lett a kis kabalánk aki ezt egy nagy megtiszteltetésnek tekinti. A kis prücsök már az ötödik életévét tölti ami annyit jelent az Ő korábban, hogy idén kezdi az iskola előkészítőt aztán jövőre az iskolát és, mint vártam egyáltalán nem várja és most így nyár végével érzi a vesztét. De még van egy hónapja, egy jó hosszú hónapja és ez ránk is igaz már csak egy hónap és befejezzük a turnét már jó lesz kicsit pihenni hisz három, illetve négy gyerekkel nehéz a turné még akkor is, ha a lányok lefoglalják Őket.
Hirtelen egy gyermek sírás szakított ki a gondolatmeneteimből és egy ideges anyuka kezdett jár kelni a hotel szoba nappali részében ahol mindig összegyűlünk.
-Én ezt nem értem – vágta rá Pezz miközben a kezében lévő gyerek csak sírt és sírt. -Megettem, aludt és a pelusa is tiszta, de akkor mi a francért sír? - akadt ki Pezz mire az ajtó kinyílt és Emma szaladt be a szobában Lucky-val pórázon az öt kiskutyából Lucky-t választotta így a többi kiskutyust kedves gazdáknak ajándékoztuk ahol egy másik kis gyerek gondoskodik róla.
-Apuci megsétáltattuk Lucky-t és Niall bácsi cipőjére vizelt – szaladt felém Emma és az ölembe telepedett egyből míg Niall belépett és a kezében Cindy vigyorgott. -És lefotózta az egyik rajongó, vagy nem tudom ki – folytatta izgatottan kislányom és a többiek  már aki jelen voltak mivel Harry és Lexy nem voltak a szobában meg még egy páran hiányoztak.
-Kíváncsi vagyok azokra a képekre – kuncogott húgom miközben rendezgette a sminkes cuccokat Lou-val.
-Csendben van – szólalt meg Perrie. -Nialler isten vagy csak a te hülyeséged kellet – mosolygott rá köszönet képen mire Niall megforgatta a szemét és beljebb lépett. A kezemben adta Cindy-t aki szorosan bújt az ölelésemben, mint egy kis pókmajom míg Niall a húgomhoz lépett és hátulról megölelt furcsa Őket így látni, de meg kell szoknom a húgom nem kislány és valójában nagyon cukik együtt csak ez ellenszegül azzal a kijelentésünkkel miszerint egyikünk se kavar a testvéreinkkel. Erre Niall megszegte és a húgommal kavar micsoda világban élünk.
-Perrie néni megfoghatom? - hallottam meg Emma bársonyos hangját aki éppen nénikéje felé fordulva néz fel rá mosolyogva.
-Rendben édesem, de ülj le – mosolygott rá Perrie mire Emma a kezemben nyomta a pórázt és egyből felült mellém a kanapéra. -Gyere picim – helyezte be óvatosan Emma kezében a gyereket aki már fel-fel ült és úgy nézett Emma-ra nagy szemekkel.
-Szia Nicky – mosolygott rá Emma míg én hadilábon álltam Lucky-val aki a lábamra ült.
-Szállj le rólam – hajoltam le hozzá mire felállt és a térdemre ugrott, hogy az arcomat nyaldossa miközben Cindy az ölembe nevetgélt. Anno Chase volt az aki maga volt a sátán, de Lucky ahogy nő úgy lesz sátánfajzat.
-Nicky Ő itt az unokatesód Emma – guggolt le Perrie Emma elé és elkezdett gügyörészni fiának.
Az ajtó ismét kicsapódott és a többiek is megérkezett vagyis Zayn a lányával, Liam Sophia-val és a Hexy páros eléggé alul öltözve. George nincs velünk a turnén mivel Ő inkább otthon maradt miszerint Ő majd vigyázz a házra így Emma és Cindy igényli, hogy mindennap telefonáljunk nekik főképp Emma kötődik vér szerinti nagybátyához jobban. Míg Cindy inkább anyja után kérdezget, de arról a kérdésekről meg kitérek mivel nincs kedvem neki azt mondani, hogy „bocsi az anyád egy elmebeteg és a börtönben fog elpusztulni” ezt nem kell tudnia a szegény kislánynak.
Lou be le vágott a közepében és Lottie-val együtt neki kezdtek a sminkelésben és a hajunk beállításában. Lou elsőnek Liam-t ültette a székében míg Lottie Niall-t.
-Hé törpi nehogy rosszat súgja a fiam fülében – mosolygott Zayn Emma felé mire Ő kinyújtotta rá a nyelvét.
-Törpike már csak egy hónap – vigyorgott Harry.
-Perrie néni megfognád? - kérdezte Emma mire Perrie kivette a kezéből a kicsit és Emma rögtön leugrott a kanapéról, hogy Harry felé lépjen aztán a kezét megfogva rácsimpaszkodott.
-Megeszlek – harapta meg Emma Harry kezét mire Ő csak kuncogott és felkapta a kis harapós kislányt.
-Louis szerintem a lányod megette Lucky eledelét túlzottan kiskutya lett – kezdte el csikizni Emmát Harry. -Pedigree-t ettél törpike? - kérdezte tőle mire Emma nevetve válaszolt rá.
-Harry bácsi – visított egy szintén kis termetű aki rögtön a göndör hátára vetette magát.
-Harry-t kinyírják a kicsik ez minden pénzt megér – szólt bele Lexy mire mindannyian elkezdtünk nevetni hisz legjobb barátomat épp most teperi le két törpe.
Cindy felállt a combomra és a nyakamba mászott aztán a fejemen kezdett el dobolni, mint egy kis király aztán a fülemet huzigálta komolyan mi van a mai gyerekekkel kezdenek átváltozni állatokká. Levettem a nyakamból és a kezemben helyeztem aztán egyből elkezdtem csikizni mire a kislány hangosan kacagott. Lehet, hogy külsőre teljesen anyja, de belül Ő legalább tiszta és jó nem úgymint a szülei, és nem emlékszem, hogy Eleanor ilyen édesen kacagott volna.
Lou és a húgom kiáltása csendre némított mindenkit aztán folytattuk a készülődést míg Emma, Lux és Cindy játszottak Lucky-val vagyis Cindy csak követe mindenhova nővérét. Most már megbánta a kis manó is, hogy kistestvére van, de ez az átka a nagy testvéreknek a kicsik mindig rájuk cuppannak.
Mire mindannyian készletünk a lányok elkészítették a gyerekeket és elindultunk a hotel szobából egészen a földszintig onnan meg a fekete kocsihoz ami már várt minket. Perrie és Lexy fogta az ikreket míg a három kislány Lottie-ra, Lou-ra és Sophia-ra lett bízva mivel a lányok még nem igen fogadták el Liam döntését. Bárcsak nekem is ilyen könnyű lenne a továbblépés, de Hannah mosolygós arca napi szinten villan a szemeim elé pedig már két éve ennek. A sebeim amiket hagyott maga után begyógyultak, de az emlékeim nem halványultak és elengedni meg nehéz nem vagyok képes elengedni még nem. Még nem amíg a szívem felgyorsul a neve hallatán.
A koncert helyszínre érve a rajongók már tomboltak így a hátsó ajtóhoz mentünk, de ott is voltak nem éppen kevesen így a kezemben vettem Emmát míg Cindy-t Lottie fogta mivel Lou a saját lányát ölelte magához. Perrie az egyik babával Zayn mellé állt míg Harry Lexy mellé sétált aki a másik babát fogta. Niall Lottie-hoz lépett míg Liam Sophia-val jött így törtünk előre az őrök után akik körülöttünk forogtak. Emma már eléggé megszokta sőt már Cindy is így csak egy mosollyal jutalmazott míg törtem az utat aztán a fejét a vállamra tette nem egy ilyen kép került már fel rólunk az instagramra. Tele van az instagram a lányommal és velem.Talán ezt Hannah is meglátja is haza jön... Haver miért kergetetted ezt az álmod már 2 éve elment!
A stadionba beérve Emmát letettem és Lux-al már futva indultak el az öltözők felé mire Niall nevetve követe Őket.
-Louis – szólt rám Pezz és a kezemben is nyomta Nicky-t mivel Ő hasonlít inkább az anyjára míg Katy az apjára. Pezz-re tekintettem aki sietős léptekkel ment a női mosdó felé mire csak megforgattam a szemem és akkor láttam, hogy Zayn is megkapta kislányát mivel Lexy is a mosdók felé futott.
-Lepasszoltak – bólintottam a kicsinek mire Ő mosolyogva megfogta az orrom. -Miért csíped ennyire az orrokat? - morogtam orr hangon mivel befogta az orrom amire a kis srác csak felnevetett.
Liam és Sophia haladt el mellettem az öltözők felé miközben Cindy Liam-en pacizott így mi is elindultunk az öltözők felé. Az öltözőben állt a bál, de szerencsére már a hotelbe lerendezett minket Lou és Lottie így már csak javítgatás maradt hátra amit unottan és hangzavarban véghez vittünk aztán az óra egészet ütőt így a színpad felé mentünk. Egy puszit nyomtam két kislányom arcára aztán lepacsiztam az ikrekkel és ezt a többiek is megtették aztán egyszerre futottunk fel a színpadra. Hiába szeretek énekelni, hiába szeretem a turnékat, mert olyankor világot látok bár most más miatt is szerettem a turnét. Azt reméltem a turné alatt rálelek Hannah-ra, de tévedtem hisz itt állok egy újabb koncert közepén és a turné végéhez közeledek. Hiába mondják a többiek, hogy engedjem el a múltat, de nem értik meg, hogy én azt már rég elengedtem egyedül Őt nem engedtem el, de Őt nem is fogom, mert minden szám amit éneklek róla szól. Ő ad értelmet az életemre!


A koncert végével az öltözőbe sétáltunk amit furcsálltunk, de mikor beléptünk az öltözőben a kanapén a gyerekek aludtak míg Pezz a babakocsit tologatta ez az első koncert mikor a gyerekek nem várnak ránk sikongatva kicsit rosszul érint, hogy a kislányom elaludt a koncerten hisz ennyire unalmas nem vagyok. Vagy igen? Nem, az képtelenség.
Mindenki magához vett egy gyereket, vagy egy babakocsit, ha Zayn-t és Perrie-t vesszük és elhagytuk a stadion-t, hogy minél hamarabb visszaérjünk a hotelba ami most is úgyanúgy telt, mint mikor megérkeztünk amint bepattantunk a kocsiban hangosan sóhajtottam és kisimítottam Emma arcából szőke tincseit amik anyukájára emlékeztettek. Kit álltatok minden rá emlékeztet!
-Mi újság? - hirtelen felült Emma vigyorogva mire mindannyian felhúzott szemöldökkel meredtünk a kislánnyal.
-Te aludtál – bökött rá a lényegre Liam mire Emma csak megvonta a vállát vigyorogva. -Átvertél minket igaz? - kérdezte Liam mosolyogva mire a kislány bólintott. -Tomlinson – forgatta meg a szemét mosolyogva és az ölébe húzta Emmát aztán arcon puszilta és jól megcsikizte a füllentőst.
Viszont mivel a többi gyerek aludt így hamar abbahagyta, hogy Ők ne keljenek fel. Emma visszamászott az én ölemben és szorosan magamhoz zártam a kislányt aki felnézett rám mosolyogva aztán ismét a többiekre nézett.
-Lusti – csóválta a fejét Harry.
-Eszes vagyok – nyújtotta ki rá Emma a nyelvét.
-Az bizony törpicsek – bólintott Zayn mosolyogva.
A hotelhoz megérkezve azt is megszállták a rajongók így beestünk szó szerint a hotelben gyorsan, hogy egyik gyerek se keljen fel a sikongatásra. Emmát letettem és átvettem Cindy-t aztán Emma kezét megfogva indultunk egy „jó éjt”-el a szobánk felé és ezt tették a többiek is.
-Apuci Lucky ma velünk aludhat? - kérdezte Emma amikor beléptünk a szobánkban és a kutya egyből felénk rohant bár inkább csak Emma felé.
-Ő egy kutya a földön a helye – léptem az ágyhoz és letettem Cindy-t aztán a pizsamája után keresgéltem ami a párnán volt.
-Cindy is játszott már kutyát és mégis aludhat az ágyon – a kislány felé néztem aki oldalra billentett fejjel nézett miközben Lucky az arcát nyaldosta.
-De a húgod nem állat és nem büdös, mint Lucky – vágtam rá.
-Ez nézőpont kérdése – vonta meg a vállát Emma és elkezdte a kiskutyát simogatni míg én átöltöztetem Cindy-t pizsamában és az ágyban tettem a nyakáig felhúzva neki a takarót. Egy puszit nyomtam a homlokára aztán felálltam az ágyról és Emma felé fordultam aki pont akkor nézett rám és egy mosolyra húztam a számat.
-Megyek már – állt fel szomorkásan és a fürdő felé ment.
-Imádlak prücsök – mosolyogtam rá mire Ő megforgatta a szemét és követtem a fürdőben. Mivel elég késő volt és délután fürödtek így csak segítettem neki átvenni a pizsamát aztán a kezét megmosta és a fogát is míg én is gyorsan átöltöztem.
-Segíts – szólt Emma a fürdőből mire beléptem és felkaptam a kislányt, hogy kiöblítse a száját hisz nem éri fel annyira jól a csapot. -Köszönöm szépen – mosolygott rám a tükörből mire én puszit nyomtam a fejére aztán letettem. Megtörölte az arcát aztán a szobában futott és mikor kiléptem a fürdőből Ő már az ágyban feküdt ásítozva.
Lekapcsoltam a villanyokat aztán én is bebújtam az ágyban és mindkét kislányt magamhoz öleltem. Emma sec-perc alatt elaludt ebbe is hasonlít édesanyjára így én oldalra fordítottam a fejem és kitekintettem az ablakon, a sötét utcára és csak Ő járt a fejemben.
Hol lehetsz? Kérdeztem leginkább magamtól míg én összeszorítottam a szemem és próbáltam elhessegetni előlem gyönyörű arcát. Mind ezt sikertelenül hisz sose tudom elengedni, mert a kék ragyogó szeme és a mosolya örökké beleégett a szívemben. Pedig sokkal egyszerűbb lenne csak úgy elengedni az utolsó remény sugarat, hogy visszatér hozzám sokkal könnyebb lenne az életem. De hát engem mindig vonzott a bonyolult élet nem, de?

***
 -Apuci kelj fel – ugrott a hasamra egy csilingelő hangú angyalka míg valaki a fejem mellett az orrommal játszadozott.
-Nagy orr – hallottam meg Cindy hangját.
-Hagyd már az orrát Sammy – szólt rá a hasamon ülő fő kolompos aki jobban szereti húgát Sammy-nek szólítani mivel Cindy is Emmy-nek szólítsa Őt sőt az első szava is ez volt. A kislány nővére ledorgálása miatt szipogni kezdett így kinyitottam a szemeimet és elsőként is Emma vigyorgását láttam meg aki a hasamon üldögélt akaratlanul is elmosolyodtam aztán felültem és az ágy támlának támasztottam magam. Emmát is feljebb húztam az ölemben és a kis szipogóval is ezt tettem.
-Jó reggelt angyalkák – pusziltam meg minkét kislány fejét míg mindketten hozzám bújtak imádom ezt az érzést.
-Ma Oroszlánkirály nap – húzódott el Emma mire mosolyogva bólintottam hisz ez nálunk hagyomány.
-George bácsi – szólt meg Cindy mosolyogva.
-Igen hamarosan találkozhatsz vele manócska – pusziltam meg arcát mire kuncogni kezdett a külsején kívül semmire se hasonlít az anyjára és az apjára szerencsére.
Hirtelen kicsapódott az ajtó és a többiek áramlottak be felrúgva a kopogás szabályát, mert hát Ők sose tartsák be a szabályokat.
-Ki akar babázni? - emelte a magasban Perrie kisfiát.
-Simba – vágta rá Emma mire mindannyian rápillantottunk oldalra billentett fejjel. -Mi van? Perrie néni úgy fogja Nicky-t, mint a majom Simba-t – vágta rá vigyorogva.
-Nem vagyok majom – vágta rá Perrie és visszahelyezte a kezében a kicsit.
-Persze, hogy nem – legyintett Emma aztán felém hajolt. -Kicsit az – súgta mire felnevettem ez a kis csaj mindig meglep.
-Mit csinálunk ma? - dőlt hanyatt a padlón Niall unottan mire mindenki csak megvonta a vállát valószínű pakolunk.
-Oroszlánkirály nap van – tapsikolt Emma amire a többiek először furán néztek, de csak bólintottak hisz Ő nekik is kötelező ma azt nézni.
-Már kívülről fújom mi jön fogadjunk Simba és Nala elején csak barátok lesznek aztán a végén összejönnek. Hú, de romi – magyarázta Harry mire Lexy bokán rúgta így göndör barátom elkezdett egy lábon ugrálni.
-A második részét nézzünk – nyújtotta ki rá a nyelvét Emma.
-Abból nem kérünk spoiler-t – szólt bele a húgom Harry-re nézve.
A többiek egyszerre szólaltak fel míg mellettem a két kislány elkezdett ugrálni az ágyon kiáltozva és én csak azon gondolkoztam hova kerültem. A szemem az ablak tévedt ahol Hannah szellem alakja jelent csak mosolyogva rázta a fejét karba tett kézzel, de én mindig végig gyönyörű mosolyát néztem amit úgy hiányolok a mindennapjaimból.
Hirtelen pattantam fel és átvágtam a többieken, hogy az ajtó felé igyekezzek persze előtte a kabátomból kivettem a cigarettám és a káoszban hagytam a többieket míg én szapora léptekkel hagytam el a szobát. Nem érdekelt, hogy mezítláb vagyok sőt az se érdekel, hogy pizsama van rajtam egyből a folyosó végi erkélyhez rohantam ahova egyből kiléptem. Nyár végi hideg fuvallat csapott meg, de nem érdekelt egyből kivettem egy szál cigit a dobozból és a dobozban elrejtve megtaláltam a saját öngyújtóm amit Emma firkált össze. Miután meggyújtottam a káros anyagot egyből a számhoz emeltem, hogy beleszívhassak.
Hiányzik.
Mindennap egyre jobban és szó szerint meghalok a hiányában.
Ne hiányolj, Louis! Szólalt meg előttem a szellem Hannah akinek a megjelenésétől hátra ugrottam egyenesen az ajtónak.
-Hogy a francban kérheted ezt tőlem? Szeretlek! Nem tudlak elengedni már próbáltam – ordítottam el magam és azon gondolkozok, hogy ha ezt látja valaki tuti idiótának hisz. És igaza van hisz idióta vagyok. Idiótán beleszerettem egy lányban aki már két éve elment.
Akkor felejts el sokkal könnyebb lesz! Ismét megszólalt a szellem Hannah karba tett kézzel és egy mosollyal az arcán. Miért nehezíti meg?
-Sokkal könnyebb lenne, ha eltűnnél a hülyeségeddel – kitárt karokkal üvöltöttem rá mire Ő egy mosollyal eltűnt. Ilyen könnyű lenne? Lehet, hogy azt akartam, hogy elmenjen, de most azt akarom, hogy visszajöjjön, ha már a valódi Hannah nincs itt akkor legalább szellemként jelenjen meg. -Hé most komoly elmentél? Kérlek gyere vissza nem úgy gondoltam – szólaltam meg könyörögve miközben ismét beleszívtam a kezemben lévő cigiben amit utána el is nyomtam.
Könnyebb lesz így csak engedj el! Hallottam meg a fejemben Hannah hangját miközben közelebb léptem a korláthoz igaz ez nem jó ötlet hisz lent fotósok ezrei sorakoztak a rajongókkal együtt, de nem nagyon érdekeltek így is-úgyis sikerül nekik titkos képeket gyártani. Az égre tekintettem ahol újra megláttam a kísértetett aki mosolyogva integetett nekem. Itt az idő továbblépni Louis! Utolsó mondata után rám mosolygott aztán ismét eltűnt.
Hátra léptem és az arcomat a kezemben temettem kezdek totálisan bekattanni mégis igaza van ennek a fogalmam sincs minek. El kell engednem! Már két éve, hogy elment és én még mindig epekedtem utána, hogy visszajön, de nem jött. Nem várhatok örökké arra, hogy egyszer megjelenik hisz lehet nem is fog visszajönni. Lehet Ő már továbblépett és új életet kezdett egy másik férfi oldalán. Ha Ő képes arra, hogy új szerelmet találjon akkor én is képes vagyok rá. És, ha nem is talál rám újra egyből a szerelem az se baj hisz még előttem az élet... két gyerekkel. Jó ez kicsit akadályozz a fiatalságomban, de sok nő bukik az egyedülálló apukákra.
Két év után most gondolok erre először talán mégis sikerül elengedni. Hannah az életem szerelme, de elment és az élet megy tovább.
Miért is van igaza mindig a húgomnak? Ő is pont ugyanezekkel a szavakkal érvelt nekem, hogy engedjem el Hannah-t. Jó mondjuk nem kell Lottie-nak erről tudnia még növelném az önbizalmát ami már így is elég nagy.
Ezentúl minden figyelmem a lányaimra fog terelődni és most már nyitott leszek az új kapcsolatokra sőt láttam egy filmben, hogy egy férfi a gyerekkel szedett fel csajokat bevásárlás közben. Vajon, ha két totálisan aranyos gyerekkel megyek vásárolni duplán bejön?
Viszlát Hannah, két év után úgy érzem elég volt arra várnom, hogy valamikor betoppansz. Ideje a tovább lépésre.

*Lotti Tomlinson szemsöge*
A koncert után miután mindenki bevonult a saját szobájában amikor felkapcsoltam a szobámban a villanyt egy szőke srác hevert az ágyamon vigyorogva. Nevetve zártam be az ajtót aztán a falnak dőlve méregettem. Amióta történt közöttünk az a csók azóta amolyan egy párt alkottunk, vagy mi. Igazából csak magunk közt, de a többiek is tudják viszont a külvilág semmit se sejt nem akarom kivinni a magánéletemet a pletyka népségnek és Louis is ezt tanácsolta, hogyha együtt akarok lenni Niall-el akkor Ő nem áll az utunkban csak maradjon a kapcsolatunk zárt ajtók mögött. És ez így tökéletes!
-Ide se jössz? - biggyesztette le ajkait mire felnevettem. -Egész nap nem tudtunk kettesben lenni és most is csak ácsorogsz ez mi már – folytatta duzzogva míg én ellöktem magam az ajtótól és felé igyekeztem.
Igaza van alig vagyunk kettesben ami Louis és a banda hibája hisz amikor közösen tervezünk egy kis filmezést akkor azt Emma és Cindy félbe szakítja. A két év alatt rengeteget voltam a lányokkal és még most is segítek Louis-nak hisz a bátyám csak emiatt nem tudok a pasimmal együtt lenni.
Niall lehúzott maga mellé így a fejemet a mellkasára tettem míg Ő a kezével karolta át a derekamat és vont magához még közelebb. Mikor felnéztem mosolygós arcára csak lehajolt hozzám és megcsókolt. A csókunkat az én vigyorgásom szakította félben így Ő csak nevetve csókolta meg az orrom hegyét aztán még szorosabban ölelt magához.
-Imádom az estéket – csókolta meg a fejem búbját míg én hallgattam egyenletes szívverését. -Olyan nyugodtak és csak mi ketten vagyunk – minden szavánál egy csókot nyomott a fejemre így az arcomon lévő mosoly még nagyobbra húzódott.
-El ne kiabáld – néztem fel rá nevetve mire csak megforgatta a szemét. -Emlékezz vissza múltkor Emma hajnalig fenn volt és nem tudtuk lelőni míg Cindy csak Louis karjaiban tért nyugovóra így ránk maradt a pörgő Emma – folytattam mire hátra hajtotta a fejét és hangosan felnyögött. Tönkre tette a kis vakarcs a nyugodt esténket.
Az utóbbi időben elcsendesedtünk és mikor felnéztem azt vettem észre, hogy elaludt, de a kezét jó szorosan tartotta a derekamon így óvatosan szabad kezemmel a másik oldalon lévő plédet magunkra terítettem aztán a fejemet a mellkasára tettem. Egyenletes szívverése küldött el az álmok tengerére és akkor abba a percben azt akartam, hogy minden maradjon ilyen ami most. Nem akartam, hogy ennek egyszer vége legyen kiakarom élvezni ezeket a perceket örökre mondjuk életem hátralevő részéig. Pedig tudtam, hogy amint a Holdat felváltsa a Nap ismét szétválasztanak minket és azok a drágalátos unokahúgaim lesznek meg persze Louis depressziós állapota bár csak túl tudna lépni a múlton. Jó persze nehéz elfelejteni egy olyan embert akit egyszer szerettél hisz én se tudtam sose elfelejteni úgy igazán Niall-t, de nem élhet folyton a múltban nem várhatja örökké Hannah-t aki lehet már tovább lépet hisz már két év telt el. Két év. Két rohadt év. Milyen gyorsan eltelt ez a két év olyan, mintha csak tegnap lett volna, hogy Hannah és Danielle kilépett az életünkből búcsú és magyarázat nélkül, és a legrosszabb, hogy még az égiek se tudják hol vannak. Még mindig nem tudom megérteni Őket. Már majdnem minden helyre jött. Majdnem.

***

Unottan hajtottam a fejemet Niall ölében míg Ő a hajammal babrált, de közben nagyon benne van a mese nézésben komolyan, ha meséről van szó akkor olyan, mint egy kisgyerek míg mi többiekkel már kívülről fújjuk sőt unjuk az Oroszlánkirályt mégis mindig meg kell néznünk, mert hónaponként – vagy hetenként - van olyan nap mikor Emma megakarja nézni és Cindy megköveti mindenben nővérét.
-Most jön, most jön, most jön – kezdett el ugrálni Emma míg mi egyszerre örültünk fel tehetetlenül. Ez a része szép és jó meg minden csak már nem tudjuk úgy tényleg elénekelni amióta Hannah elment amikor vele néztünk az oroszlánkirályt addig duzzogott míg vidáman nem énekeltük. Emma azóta ragaszkodik ehhez, de nagyon nyögdécselve megy ez a dal így csak nézzük és hallgatjuk míg Emma végig ugrálja.
De most más volt.
-We are more than we are: We are one – hirtelen bátyám felé fordult mindenki aki vigyorogva énekelt míg Emma boldogan tapsikolt. Összenéztünk a többiekkel és mind annyiunkra arcán elterült egy „ez furcsa, de boldog” mosoly. Amikor Harry eljátszotta a majom családot úgyhogy Lexy hajából „táplálkozott” mindannyian felnevettünk míg Lexy hasba gyűrte nevetve.
Hirtelen a kis oroszlán hangja szólalt fel, de helyette meghallottunk Emma vékony, de csodálatos hangját.
-Can I trust in my own heart, Or am I just one part – Emma végig énekelte a kis oroszlán szólóját Cindy-t átölelve aztán Louis magához ölelte mindkét lányát és mikor a nagy oroszlán szólalt fel ismét mindannyian boldogan folytattuk. Miközben énekeltük a dalt ide-oda dülöngéltünk és körül néztem a csapaton teljesen mások vagyunk mégis ugyanazok. Perrie és Zayn kezében ott voltak az ikrek akik semmit se értve ebből boldogan mosolyogtak aztán ott van Harry és Lexy akik összebújva énekeltek miközben Harry eljátszotta a nagy erős oroszlánt. A szemem tovább vándorolt Liam-re és Sophia-ra akik egymásra mosolyogva énekeltek ide-oda dülöngélve igaz, hogy nincs meg az a igazi szikra, de ha Liam boldog vele mi is boldogok vagyunk. Szemmel ráleltem bátyámra aki mosolyogva ölelte magához két kislányát és boldogan énekelte a dalt nekik míg Ő is a többieket kémlelte így észrevette, hogy bámulóm, de csak rám mosolygott. Már csak innen George hiányzik, de hamarosan Ő is visszatér hisz közénk tartozik hisz lehet, hogy a húga elment, de attól még a csapatunk tagja.
Két éve ide, vagy oda egy-két változással mi örökké egyek vagyunk.
-Miért is nem ezt énekeljük a színpadon? - szólalt fel nevetve Liam mire mindegyikük nevetve bólintott.
-Nem is értelek titeket szerintem a sok-sok tini mellett a kis ovisok oda lennének értetek – vágta rá kuncogva Perrie.
-Ugyan már a három évesek pólóján már mi vagyunk – legyintett Zayn szabad kezével aztán megemelte kislányát. -Neked is kéne egy hercegnőm – puszilta meg kislányát mire Ő kacagni kezdett.
-Honnan veszed, hogy a lányod csípi a dalotokat? Még csak 1 éves lesz lehet, hogy utálja a hangotokat és csak kínjában nevet – tette hozzá kuncogva Lexy mire mindegyik fiú álla leesett és hevesen kezdték el rázni a fejüket. -Cindy drágám te szereted a fiúk hangját? - fordult Lexy a két éves kislányt felé mire az állát ütögette amit Emma tanított neki ekkor hirtelen Louis a fülébe súgott valamit. -Louis ne mond meg mit mondjon! - Csattant fel így Louis feltette mindkét kezét nevetve.
-Tanácsot adtam – vonta meg a vállát a bátyám nevetve.
-Ne adj – dobtam hozzá a párnát amit Niall mögül húztam el.
-Hé – akadt ki Niall mire a szájára tapasztottam a kezem.
-Ne most – szóltam rá aztán feljebb ültem és az arcához hajolva egy puszit nyomtam az arcára.
-Ja ne itt enyelegjetek – vigyorgott Harry.
-Egyszer megfojtalak Styles – vigyorogtam rá gonoszul.
-Nem – már szólt volna vissza Harry, de Cindy mosolygós hangja zavarta meg.
-Tessék? Mit mondasz manócska? - lepődött meg Liam, de nem csak Liam mivel Louis is kérdően nézett a lányára.
-Imádlak – húzta le Lexy Cindy-t az ölébe és szorosan megölelgette sőt még puszikkal is ellepte. -Egy két éves nem bír titeket szerintem tényleg egyek vagyunk – a végén Cindy felé nyújtotta a kezét aki vigyorogva csapott bele a tenyerében.
-Bezzeg az altatódal jó – ölelte át Harry Lexy-vel együtt Cindy-t is és a hasában csikizett.
-Hé – kiáltotta el magát Emma mire rémülten mindenki felé fordult, de Ő apja nyakán lógott. -Mese van – vigyorgott ránk mire megforgattuk a szemünket és visszafordultunk a tévé felé, hogy folytassuk a mesét.
A többi énekeket is boldogan énekeltünk míg a Timon és a Pumba résznél Harry és Niall eljátszotta Őket míg mi szakadtunk rajtuk és a végén, mint mindig kissé elszomorodtunk és még könnyeket is ejtettünk, de azok a jó fajta könnyek. Még az „Én sose sírok” Styles és Malik páros is bömbölt. A végén mindig rájövünk, hogy érdemes megnézni ezt a mesét hisz a legcsodálatosabb mese amit valaha kitaláltak. Családtól kezdve a szerelemig minden megtalálható benne.
Mikor vége lett Perrie és Lexy elment megetetni a kicsiket míg Emma és Cindy velük tartott egyszerűen imádnak babázni. Niall-nak kacsintottam aki lefoglalta a többi fiút kivétel Louis-t akit az erkély felé húztam amint kilöktem az erkélyen becsuktam aztán felé fordultam, de Ő mosolyogva és kérdően állt a korlát előtt.
-Mi a helyzet húgi? - kérdezte Louis mosolyogva míg én mellé sétáltam és megpillantottam a hotel előtt tömegeket akik a rajongók lehetnek minden bizonnyal.
-Inkább mi van veled – vágtam rá mosolyogva mire kérdően rám emelte ugyanolyan kék szemeit. -Örülök, hogy boldog vagy, de nem tudom ez most meddig tart én azt akarom, hogy végleges legyen, de összezavarsz bátyó – a mondatom végénél közelebb férkőztem bátyámhoz és a fejemet a vállára hajtottam míg Ő a fejét az én fejemre tette még mindig súlyos a nagy feje pedig egy fikarcnyi ész sincs benne az fix.
-Végleges – mikor Louis kimondta felnéztem rá kérdően és kifújta az eddig bent tartott levegőt aztán folytatta. -Mondjuk azt, hogy élni akarom az életemet veletek akik itt vannak és tovább kell lépnem a múlton, hogy egy új lányba szeressek bele – megrémít a gondolat, hogy a bátyám új lánnyal jelenik meg az oldalán hisz ki tudja milyen lánnyal, de lehet csak paranoiás vagyok. Vannak még normális lányok a világon akik nem Eleanor fajták és azok talán Louis-ra várnak. Ki tudja lehet, hogy Hannah is már együtt van valakivel szóval ez nem lenne bűn, ha Louis is boldog lehetne végre valahára.
-Ha ezt akarod tudod, hogy melletted vagyok – mosolyogtam rá mire magához húzott így átöleltem derekát és úgy bújtam bele bátyám védelmező ölelésében.
-Ezt akarom tovább akarok lépni és az csak úgy megy, ha halottnak tekintem – suttogta és igaz a végén meglepődtem, de mikor felnéztem az arcára és láttam, hogy komolyan gondolja rám tört a felismerés. Sokkal könnyebb, ha halottnak hiszi mivel, ha a másik helyzetet gondolja, hogy él még valahol akkor a remény benne marad és soha nem lehet teljesen boldog, mert tudja, hogy él boldogan valahol. Szar gondolat, de valamiért ezt kell neki a továbblépéshez.
-Melletted vagyok testvér – öleltem át Louis-t aki szorosan magához szorított, de mikor eltávolodtunk csak magára erőltettet egy mosolyt és megrázta a fejét.
-Na, de mesélj húgika hisz a legjobb barátommal kavarsz, vagy mi – lökött meg Louis nevetve mire egyből visszalöktem. -Tudod, hogyha megbánt akkor én azt megtudom és visszakergetem Írországban – fenyegető arcán felnevetettem ez azóta se változott mikor Louis próbál keménynek tűnni valamiért olyan arca van, mintha éppen kakilna és ez igaz hisz az ikreknek is ilyen feje van és akkor épp könnyítenek magukon.
-Minden rendben van Niall-al – vágtam rá mosolyogva mire a vállamnál fogva magához húzott.
-Ajánlom is neki – mondta Louis mosollyal az arcán és ismét belebújtam bátyám ölelésében.
Pár percig némán álltunk és néztük az őrjöngő rajongókat akik kiabáltak mindenfélét, de nem igen értettem hisz elég lent vannak. Mikor Louis elengedett a fejével bökött az ajtó irányában mire csak bólintottam és visszatértünk a szobába ahol ismét mindenki jelen volt. Mindenki a földön ücsörgött az ikrek felett és amikor meglátták Louis-t egyből rászóltak és Ő is leült a fiúk közzé míg én Niall mögé mentem és a kezemet a vállára tettem míg Ő hátra hajtotta a fejét így lehajoltam hozzá, hogy megcsókoljam, de mivel mindenki jelen volt ez csak egy rövidke kis csók volt.
-Énekeljetek valamit nekik – Emma egyből édesapja ölében bújt míg Cindy Liam nyakán ücsörgött.
-Ha mindenki énekel benne vagyok – vonta meg a vállát Zayn és magához húzta Perrie-t aki a fejét kedvese mellkasára hajtotta emlékszem amikor haza jöttek a kórházból egy ideig nem néztek ki ilyen cukin inkább fáradtak, nyűgösek és hisztisek voltak az ikrek miatt és hiába akartunk nekik segíteni egyszerűen nem hagyták.. egy ideig.
-Már, mint úgy mindenki, hogy mindenki mindenki – javította ki Niall Zayn-t mire Harry fejbe vágta szőke barátomat.
-Úgy értette Zayn is – vágta rá nevetve Harry.
-Jó csak vannak itt kisebb intelligenciával rendelkező személyek is akik nem értik – vonta meg a vállát a szőke ír fiú mire a fejemet a hajába temettem.
-Mint te? - kérdezte nevetve Liam.
-Nem – vágta rá túl gyorsan Niall. -Na jó igen – vallotta be a vállát megvonva mire mindenki csak megforgatta a szemét.
-A busz kereke csak körbe forog, körbe forog – kezdett el énekelni Cindy mire mindannyian a daltól felmordultunk. Nem, nem az a baj, hogy a kis tökmag énekel csak ezt amióta Emma megtanította neki nincs olyan nap, hogy ne énekelné és már legszívesebb kipukkasztanám az összes busz kereket.
-Jó énekelni akarok – rikkantott fel Harry mire mindenki csak bólintott míg Cindy oldalra billentette kis fejét aztán Emma kuncogó hangját hallottuk meg.
-Szép volt húgi – pacsizott le Emma kistestvérével mire Ő csak mosolyogva tapsikolt míg én csak megforgattam a szemem.
-Direkt tanítottad meg erre – állapítottam meg mire Emma feltartotta a kezeit mosolyogva.
-Azt én biztosra nem tudhatom lehet igen, lehet nem – mosolygott sejtelmesen mire csak elnevettem magam ez a kislány nagy franc.
Hirtelen az ikrek nyöszörögni kezdtek mire Louis belekezdett abba a dalban amit Emmának kezdtek el énekelni így mi többiek mosolyogva csapódtunk fel hozzá és a babák már abba is hagyták az egész sírás-rívást. Boldogan énekeltük kissé hamisan a dalt, de együtt, mert mi örökké együtt leszünk ez lehetne egy esküvő beszéd is. Ha a két év alatt nem távolodtunk el egymástól akkor szerintem még huszonötezer évet is kibírunk egymás mellett, ha nem többet. Bár ki tudja mi hozz a jövő.

20 megjegyzés:

  1. Nagyon vartam a resz. Nagyon jo lett. Varom a kovi reszt. Kivancsi vagyok h Hannah vissza ter-e meg.:)
    Siess a kovivel��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett a rész én is vártam mi lesz a reakciótok főleg egy-két kijelentés miatt.:)) Hannah visszatérése, ha visszatér távoli, de nem lehet tudni sajnos, hogy visszatér.:/
      A következő rész fogalmam sincs mikor jön, de ígérem siettek :))xx

      Törlés
  2. Nagyon Vártam részt Imádtam el képesztő szuper lett alig várom kövi részt Kivancsi vagyok hogy Hannah vissza Ter-e meg :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett!:))
      Hannah visszatérése még nagyon halvány szóval arról nem tudok semmit se mondani egy ideig biztos nem lesz Hannah.
      Ígérem siettek a következő résszel!:))xx

      Törlés
  3. Szia! :)
    Jó lett!Csak Louis ne jöjjön össze másik lánnyal! Inkább térjen vissza Hannah a kisfiúval és Danival.Egyáltalán nem tetszik hogy Liam megint azzal a nőszemèllyel van együtt.De az nagyon aranyos hogy Perrie-nek és Zaynnek ikrei vannak. <3 Várom a kövi részt! Puszi! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello, i's me! :D
      Elsőként is örülök, hogy tetszett már vártam a reakciókat.:)) Másodjára honnan veszed, hogy kisfiú a baba? :O Hol árultam volna el? Bár még én magam se tudom a gyerek nemét ezért nem jön még vissza Hannah és Dani :)) :D
      Harmadjára most képzeld magad Louis helyében. Két évig szenvedsz egy olyan valaki miatt aki már lehet tovább lépett. Érthető lenne újra kezdenie mindent. Bár ki tudja mi van Hannah-val. Tényleg szerintetek mi van vele?
      Pedig Sophia jó nem gonosz Ő sose volt Eleanor fajta.:)) De ne aggódj Liam se őrülten szerelmes belé hisz tudjuk kit szereti.
      Zerrie párosnak csak ikreket tudtam elképzelni majd lesz egy visszatekintés mikor megtudták, hogy két baba jön :D

      Ígérem siettek megsúgom már elkezdtem.:))xx

      Törlés
    2. Nem tudom csak egy kisfiút tudok elképzelni, aki egy pici Louis. :) Tudom hogy Louis szenved miatta,de igaz egyszer el kell fogadnia hogy elment és tovább kell lépnie.Hannah-t nem értem.Ha Eleanor már a börtönbe rohad akkor mert nem jön haza?

      Törlés
    3. Én ingázok a lány és fiú között mivel Louishoz pici lányt tudok elképzelni, de olyan jó lenne egy kisfiúcska. Szóval még messze van mire kiderül ez.:))
      Hannah ezt honnan tudná? Louis a turné alatt végig kereste így Hannah az egész mindent kerüli nem nézi a híreket, hogy Eleanor Calder börtönben. Hannah továbblépet már valószínűleg, .. Louis próbal. :D

      Törlés
    4. Pedig nezhetne :D szerintem Hannah nem lépet tovább ahoz nem elég erős

      Törlés
    5. Pont ezt kérdeztem egy másik olvasomtól, hogy vajon Hannah-nak milyen az élete ott ahol van. Mik történek vele szóval ezt neked is felteszem. Milyen Hannah és Danielle élete?:))
      Ha nézne akkor minden happy lenne túl hamar :D

      Törlés
    6. Írhatnánk facebookos vagy valahol csak privibe mert sokat akarok kérdezni és nem csak a fejezetrol?

      Törlés
    7. Van a blognak fbs csoportja ott megtalálhatsz privátba is.:))

      Törlés
    8. Kint van az információknál.:))

      Törlés
  4. Imádtam! Mikor jelenik meg Hannah?? Siess a következővel! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elsőként is örülök, hogy tetszett és ígérem sietek, de mivel még nem vagyok túl a vizsgáimon így döcögösen fogok haladni sajnos.:/ Viszont attól függetlenül nagyon örülök, hogy tetszett és köszönöm, hogy írtál.:))xx
      HA vissza is tér a 3.évad vége felé fog visszatérni, ha visszatér.:))

      Törlés
  5. Hey:)
    Najó,hát megmondom először is, Louis nem keress új lányt,Louis Hannah-t szereti,Louis várni fog még egy picit amíg vissza írod a sztoriba Hannah-t:)
    Szóval,hogy ezt tisztáztuk térjünk rá a részre. Hihetetlenül jó kezdés volt.(bár a Louis keresni akar új lányt téma nem tetszett)Niall és Lottie nagyon édesek. Emma még mindig nagyon cuki.Cindy-t nagyon nem birtam amikor megszületett,de már egy kicsit el viselem,de próbálom öt is megszeretni. A többi babuc is nagyon cuki. A fogalmazásod még mindig tökéletes. Tudod mit hiányoltam belőle nagyon?
    Hannah-t
    Nagyon nem fair , hogy elmentek. És esküszöm,ha Louis közelébe megy valami szőke pláza cica vagy valami hasonló vagy csak egy sima csaj,megkereslek és nem lesz jó vége. Komolyan.
    Amugy szeretlek,de tudod még jobban szeretnélek ha Hannah és Dani vissza jönnének:))
    xxKlaudia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Heeey!:))
      Egy-két hete újra gép előtt ülni nem jó inkább furcsa. (technikai problémám volt ezért írni se írtam 1-2 hete)
      Nagyon nagyon nagyon örülök, hogy tetszett még az a kis Louis továbblépése is, de sajnos ideje. Két év hosszú nem tudhatod azt, hogy Hannah nem e lépett tovább lehet Ő is mással van, de lehet nem. Ki tudja. De ne aggódj semmiféle szőke pláza cica nem környékezi meg Louist még igazi szerelmet se fog táplálni senki iránt. :)
      Nagyon szépen köszönöm a Prológus eleje óta tényleg sokat változott az írásom és ennek én is örülök. :))
      Nem tudok semmit se ígérni én élvezem, hogy Ők messze vannak egyedül Danielle hiányzik Liam miatt, de ezt majd megérted miért mikor Liam szemszöghöz érek. Most sokkal jobban beleláthatunk a többiek kis életében, nem Hannah körül forog a sztori.:))

      Örülök, hogy tetszett és köszönöm a komid ez felér egy szülinapi ajándékkal és pont akkor küldted.:))xx

      Törlés
  6. Sirtam!!😢😢remelem vissza jon hanna es happy lesz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ilyen hatást keltett benned ez a rész pedig nem is volt síros rész :o Vagy igen? :)
      Hannah visszatérését nem ígérhetem egy ideig sőt ki tudja :/ :))
      Köszönöm a komid!:))xx

      Törlés