2016. július 12., kedd

Season 3 Chapter 3 - Emlék buborékok

Sziasztok drágáim!
Jesszusom jó rég hoztam már részt amit nagyon nagyon sajnálok csak a helyzet az, hogy hiába van nyár meg minden én 4 hétig nyári gyakorlaton töltöm a napom felét míg hétvégenként próbálom kiélvezni a nyarat. Meg hát jön a szokásos baj; az ihlet hiány. Bevallom míg Petra - akinek nagyon szépen köszönöm <3 - nem csinálta meg a trailert egyáltalán semmi ihletem nem volt, de most kissé fellendültem szóval reménykedjünk. 
Szörnyen lapos, unalmas rész lett tudom, de ilyen is van néha. Megbocsájtotok ezért? Megígérem a következő részek izgalmasabbak lesznek. :P

Jó olvasását és ígérem most már fellendítem magam!:)xx Várom a rész végén a véleményeket. :))

"Másik nap, Másik élet
Elsuhan akárcsak az enyém
Ez nem bonyolult"
Ed Sheeran - Autumn leaves


Az évek során megtanultam milyen mikor egy életről kell döntened illetve két életről tudom nem csak én egyedül döntők a gyerekeim életéről, hanem az apjuk is, de mégis én vagyok az anyjuk. Sose gondoltam volna magamra, hogy egy anyatigris vagyok sőt sose képzeltem el magam valakinek az anyjaként. Nem tudtam elsőnek, hogy is viselkedik egy anyuka emiatt lett volna szükségem Hannah-ra hisz Ő tapasztalt az anyaságban, Ő segíthette volna, de nem volt itt. Egyedül magamra számíthattam meg hát az én anyámra meg Zayn anyukájára, de Ők nem tudtak nap 24 órában itt lenne, nem tudtak mindig segíteni és megmondani, hogy jó anya e vagyok így teljesen elveszett voltam hiába voltak itt a többiek nem találtam magamban az anyai ösztönt. Amikor megszülettek egyáltalán nem mertem Őket megfogni féltem, féltem, hogy leejtem Őket, vagy valami kárt teszek bennük aztán a lányok és Zayn észhez térített, de nem volt elég egyedül Hannah szent beszéde tudott volna erre rávenni. Hannah volt az első anyuka a csapatunkban Ő mindent tudott én meg semmit se tudtam és most se tudok semmit.
De elment és a többiek segítségével neveljük az ikreket persze még most is néha hibázok, de a hibáimból tanulok. Vagy ez nem így van?
-Perrie néni - futott be sebesen a konyhában Emma mire mosolyogva intettem neki üljön le reggelizni és egyből elfoglalta a fő helyet.
-Mi a baj szöszi? - töltöttem a bögréjében kakaót amit mosolyogva le is hajtott ez a kis kölök nem koffein függő lesz, hanem kakaó függő naponta, ha ötöt nem iszik meg akkor valami probléma van.
-Ma van az első napom az iskolában - szomorúan az asztalra hajtotta a fejét mire én leguggoltam elé így felpillantott.
-Ez csak előkészítő olyan lesz, mint az óvoda ne aggódj - simítottam meg a haját mosolyogva mire megrázta a fejét. Iszonyúan makacs, mint az anyja és az apja egybe véve.
-Nem attól félek - vágta rá mire kérdően ránéztem, hogy folytassa. -Attól, hogy nem lesznek barátaim és senki se fog szeretni - ajkait biggyesztve próbált rávenni, hogy emiatt hadd ne kelljen mennie annyira ismerem ezt a kis csajt.
-Téged mindenki szeret ettől ne aggódj - pusziltam meg a feje búbját mosolyogva és felálltam. -És töröld le az ártatlan, szegény pofid akkor is menned kell - vágtam rá vigyorogva mire duzzogva neki kezdett a reggelinek.
-Harry bácsi és Lexy néni ma jönnek haza? - kérdezte teli szájjal Emma mire szúrós pillantással jeleztem neki így gyorsan lenyelte aztán újra feltette a kérdését. Vajon Hannah is ilyen lenne a lányával? Remélem, ha egyszer visszajön büszke lesz ránk, hogy ifjú kis hölgyet neveltünk Emmából.
-Elméletileg, de mikor elmentek azt mondták vasárnap jönnek úgy néz ki Lexy nénéd jóba lett az anyósával - válaszoltam mosolyogva persze a másik feltételezést nem mondtam hisz a szexuális felvilágítást nem nekem kell intéznem. Hála az istenért még az ikreknek ez messze van.
-Mi az a anyós? - kérdezte Emma értetlenül.
-Az anyós Harry bácsi anyukája - fordultam felé a tiszta tányérok visszapakolása közben.
-És az miért anyós? - döntötte oldalra Emma a kis fejét.
-Ha összeházasodnak akkor Lexy is a családba kerül és Lexy-nek Harry mamája lesz az anyósa míg az apukája az apósa. Nekem Zayn bácsi anyukája az anyósom. Érted drágám? - vázoltam fel neki mire a végén bólintott.
-Nekem is lesz majd anyósom? - kérdezte egy kíváncsi mosollyal.
-Mindenképpen, ha eljön az életedben az igazi kis herceged annak is lesz anyukája aki a te anyósod lesz - bólintottam mosolyogva mire folytatta az evést boldogan.
-De nem ma - tört be a konyhában Louis mire Emma felkapta a fejét. -Még a te anyósod messze van prücsök, nagyon messze - sétált a lányához és egy puszit nyomott a fejére.
-Neked is jó reggelt - vigyorogtam rá gúnyosan mire nevetve csak legyintett így vállba gyűrtem.
-Edd meg reggelit prücsök aztán szaladj a táskádért és megyünk - lépett Louis a kávéfőző felé na igen a lánya kakaó függő míg Ő koffein függő az egyik rosszabb, mint a másik.
-Nagyon lassan eszek - rázta a fejét Emma kétségbeesve mire csak nevetve fordultam vissza a tányérok felé mikor a bébiőr megszólalt ahonnan két gyermeksírást lehetett hallani, de ma Zayn a soros reggel szóval nem futok eszeveszetten felvenni Őket.
-Nem mész? - kérdezte Louis miközben a kávét várja, hogy kifőjön.
-Ma Zayn a soros - vontam meg a vállam mosolyogva és leültem Emma mellé reggelizni.
-És, ha bevállalom, hogy vigyázok az ikrekre akkor is mennem kell iskolában? - pattant fel Emma a székre vidáman mire Louis-ra néztem aki bólintott így Emma duzzogva visszaült. -Ez nem igazság - fejezte be a reggelit duzzogva és elindult az emeletre csiga lassan a táskájáért.
-Vajon Hannah, hogy szeretetné meg vele az iskolát? - szólalt meg Louis sóhajtva mire felé fordultam és háttal állt nekem szóval nem hangosan akarta ezt kimondani.
-Ne aggódj Louis remek apa vagy - szólaltam meg és rám pillantott míg én csak egy mosollyal biztattam így gyorsan kitöltötte a kávéját aztán egy húzással kiitta.
-Mindjárt jövők - int Louis mire bólintottam és épp ekkor kiabált Emma az ajtóból így nevetve elindult felé.
Miután Louis és Emma elment az emeletről Zayn álmos fejjel battyogott le miközben a kezében az ikrek mosolyogtak. Mikor megpillantott egy reggeli csókot hintett az ajkaimra aztán a kezemben nyomtam a gyerekeket és, mint Superman felemelte egyik karját és a nappali felé suhant.
-Ma te vagy a reggelis - kiáltottam utána.
-Csak a felkelős és felkeltem - kiabálta vissza mire csak nevetve megforgattam a szemem aztán az ikrekre pillantottam.
-Jó reggelt szépségek - pusziltam meg mindkét gyermekem aztán az etetőszék felé mentem elsőnek Katy-t helyeztem bele aztán Nicky-t a másikban. -Mit kértek ma reggelire? Banán? Nekem tetszik az ötlet - vettem el az asztalról a megcsinált reggelit és a sárga tányért Katy-nek míg a kék tányért Nicky-nek adtam. A kezükkel el is kezdtek enni mire egy mosollyal megráztam a fejem. -Imádom, hogy megkönnyítitek a feladatom, de jobb lenne, ha megtanulnátok a kanál használatát - a végén a kezükben adtam egy-egy kis kanalat mire érdeklődve néztek rá és a másik kezükkel kezdtek el enni. Okosak. Kétségkívül rám ütöttek.
Hirtelen a többiek jelentek meg csukott szemmel a konyhában vagyis Liam, Sophia, Lottie és Niall aki Cindy-t fogta, de Ők ketten vigyorogva ültek az asztalhoz és egyből neki láttak a reggelihez míg a többiek álltak, mint az élő halottak és a szemüket próbálták kinyitni többé kevés sikerrel.
-Jó reggelt - kiabáltam rájuk mire megugrottak és a szemeik egyből kipattantak így mosolyogva foglaltam helyet az ikrek előtt. -Szívesen - dobtam hátra a hajamat mosolyogva a hatás kedvéért mire morgolódva megköszönték és Ők is helyet foglaltak.
Amire Louis visszajött Zayn is felébredt, de mivel Ők nem erősítik a reggelizők táborát és nem is maradt semmi inkább a nappaliban maradtak maximum kávéért jöttek. Sophia eltakarított míg én Lottie-val az ikrekkel a kezünkben elindultunk a szobájuk felé felöltöztetni Őket. Remélhetőleg addig Ők is felöltöznek, vagy legalább megpróbálnak.
-Szerintem ma egy szoknya való erre a kis hercegnőre - tette Lottie Katy elé a rózsaszín szoknyát.
-Az egy szép ruha - gondolkoztam hangosan egy mosollyal az arcomon hisz az a szoknya Emma szoknyája amikor még ilyen picike volt Ő hordta. Azt hiszem ebben a szoknyácskában ismertem meg Emmát és akkor ismertem meg Hannah-t is személyesen azon a napon lett a legjobb barátnőm Ő is. Micsoda nap volt!
-Pezz? Itt vagy? - hessegette Lottie a fejem előtt a kezét és megráztam aztán bólintottam, de addigra már Katy-n volt a ruhácska. -Elbambultál. - Állapította meg Lotts mire egy mosolyt erőltetve az arcomra megráztam a fejem.
-Minden rendben Lotts csak ez a ruha Emmáé volt - mosolyogtam rá mire bólintott aztán Ő is megnémult és a kislányt kezdte el nézni szerintem most  jutott eszében miért is némultam el.
-Szerelmem - csapódott ki az ajtó és Zayn boldogan lépkedett felém. -Megtaláltuk a szülés napját CD-n - vigyorgott mire megforgattam a szemem. Jesszus azt hittem sikerült örökké eldugnom. -Megmutassuk milyen elviselhetetlen volt a mami - kapta ki a kezemből Nicky-t akin csak egy fehér body volt. 
-És láthatod ahogy az apád megfutamodott - vágtam rá gúnyos vigyorral.
-De bementem - vágta rá Zayn.
-Elájultál - vágtuk rá kórusban Lottie-val mire egy pacsiért nyújtottam ki a kezem.
-Lehet nem kéne megnézni azt a videót - helyezte el az egyik kezében a fiát aztán másik kezével a tarkóját vakargatta.
-De most már kíváncsi vagyok - vontam meg a vállam mosolyogva aztán Lottie-ra néztem aki szintén felkapta a lányomat és együtt indultunk vissza a földszintre ahol a többiek türelmetlenül vártak kivéve Cindy és Niall nem volt jelen sőt Harry és Lexy is idő közben megjött pedig nem híresek a koránkelésről. Miután Őket is üdvözöltük megkérdeztem Lexy-től milyen volt Holmes Chapel és csak mosolyogva mondta, hogy nagyon tetszett neki aminek örülök hisz azt hittem már megint barátság extrákkal a kapcsolatuk. Bár..
-Hol a két bélpoklos? - kérdezte Lotts aki leült a bátyja mellé a kanapéra Katy-vel.
-Konyha - hallottunk meg egy vékony és mély hangot a konyhából mire bólintottunk. Ezek, hogy tudnak ennyit enni és miért nem híznak? Oké Cindy-t meg értem hisz még kicsi bár kis manócska létére kis sovány kislány pedig a bendője nagy, de viszont Niall-nak nincs mentsége arra, hogy miért nem hízik.
-Hol van George? Reggel óta nem láttam - ültem le fotelben míg Zayn leült elém Nicky-vel.
-Randija van ma is - válaszolt Louis mire bólintottam komolyan délután ebédkor megkerül aztán ismét eltűnik és állandóan ugyanaz miatt. Egy randi. Vajon Hannah kupán vágná amiért nem képes megállapodni?
-Liam kezdhetjük - szólalt meg Zayn mire a két éhenkórász is befutott és letelepedtek a babzsák fotelben. Liam elindította a videót és mindenki csöndben figyelte pedig átéltük és már láttuk is.

"-Niall ne csüngj már a nyakamon azzal az átkozott kamerával - kiabáltam a kamerában mire a szöszi hátra ugrott, de vigyázott nehogy ki essen a kezéből az a átkozott kamera. -Nem tudom miért kell mindent felvenni - döntöttem hátra a fejem a kényelmetlen párnákra annyira idegesítő, hogy a kórházakban még kényelmes párna sincs. 
-Drágám benne voltál - csókolta meg a homlokom Zayn mire rámorogtam így inkább felállt mellőlem. 
-Ha segíteni akartok ennyien akkor hívjátok ide Chris-t - két fájdalom között nyöszörögve csapkodtam az ágyat, mint egy hisztis bálna. 
-Christopher - vágta rá gúnyosan Zayn mire ráordibáltam idegesít a folytonos féltékenysége. 
-Itt is vagyok - lépett be a szülőszobába Chris vagyis a doktor úr felöltözve és mögötte a segéd nővérek illetve orvosok. -Minden okés Pezza? - kérdezte mosolyogva miközben leülte és egy mosolyt erőltetve az arcomon bólintottam. 
-Vele olyan kedves vagy - ülte le mellém Zayn fintorogva mire csak megragadtam a kezét és erősen szorongattam miközben közelebb vontam az arcomhoz. 
-Ő szabadít meg attól amit te tettél - vágtam rá gúnyos vigyorral mire csak megforgatta a szemét és a vállamnál átkarolt így a fejünk egy vonalban volt. 
-Pezz amikor azt mondom most akkor minden erejét szedje össze és nyomjon. Értette? - szólalt fel ismét a doki és nehezen, de bólintottam. -Biztos szeretné, hogy a kamerás bent legyen? - kérdezte meg utoljára mire szem forgatva, de bólintottam. Miután a doki felvette a gumikesztyűt és jobban elhelyezkedett kimondta a bűvös szót így minden erőmet összeszedve felkiáltottam miközben Zayn ujjperceit törtem darabokra így Ő is velem együtt kiáltott. 
Pár perccel később mikor kifulladva dőltem hátra és a pilláim már-már csukódtak volna össze ismét felcsillogtak mikor meghallottam egy füleket sértő sírást.
-Gratulálok kisfiú - emelte a magasban a kis pucér csecsemőt mire mosollyal Zayn-re néztem aki felém hajolt, hogy az orrom hegyére egy csókot nyomjon. 
-Büszke vagyok rád - mosolygott rám mire fejemmel közelebb bújtam hozzá. -De ez azt jelenti én nyertem a fogadást - húzta ki magát büszkén mire csak megforgattam a szemem bár igaza van a kis nyomorult megnyerte a fogadást. 
Hirtelen a többiek robbantak be Emmával és Cindy-vel a kezükbe izgatottan míg az egyik nővér a karomban helyezte a fiam. 
-Istenem, de édes - jött volna felém Lottie, de a doki rá förmedt. 
-Hé Chris bejöhetnek már vége a szülésnek - szóltam rá a dokira mosolyogva mire Ő visszaült a helyére. 
-A szülésnek nincs vége - vágta rá mire érdeklődve fordultunk felé totálisan lefagyva pedig Zayn épp a fia ujját puszilta meg. 
-Micsoda maga miről beszél? - állt fel Zayn ingerülten míg én a karomban lévő kisfiúra néztem aki nagy szemekkel pislogott rám. Tiszta apja. 
-Arról, hogy ikreik lesznek - kelt ki magából Chris mire mindannyiunk álla egyszerre esett le sőt egy hangos esésre ébredtünk fel és mikor Zayn-re pillantottam Ő eltűnt. 
-Elájult - lestem ki az ágy szélén vigyázva a kisfiamra és csak mosolyogva bólintottam. -Totálisan elájult - vigyorogtam a többiekre hisz ezt a fogadást viszont én nyertem mivel Ő azt mondta nem fog összeesni. Összeesett. 
A többiek felém futottak gratulálni és maradtak volna tovább, de kirakták Őket míg Liam és Louis húzta ki a férjem, de az ajtónál magához tért és futottam felém. 
-Veled maradok akkoris, ha - nem tudta befejezni hisz szabad kezemmel megfogtam a kezét és mosolyogva bólintottam. -Szeretlek - csókolta meg a kézfejem és a fejét a hasamra tette mire én mosolyogva simítottam meg a fekete haját. 
-Szeretlek - suttogtam mire felnézett és ajkait az ajkaimra nyomta, de ez csak egy rövidke csók volt hisz a doktor félbeszakított minket így újra mellém telepedett, hogy együtt felkészülhessünk a következő menetre. Egymásra mosolyogtunk és mikor a doki szólt felkészülten együtt kiáltottunk persze az összes erőmet összeszedve nyomtam és azt se érdekelt, hogy a hangom elveszítem, mert mellettem van az akit szeretek. A férjem, a gyerekeim apja és aki hisztisen is szeret és akit én is viszont szeretek. Ez életem legcsodálatosabb pillanata!"

-Ez az ájulás gyerekek - szólt bele Harry nevetve mire Zayn erőből hozzávágott egy párnát így a göndör hiába próbálta megállítani a párnát, hogy neki csapódjon egyenesen a földre gurult így mindenkiből kitört a nevetés.
-Harry te nem vagy a Power Rangers tagja - szólt bele nevetve Louis mire mindannyian felnevettünk a poénján hisz tényleg úgy nézett ki, mint a Power Rangers-ből az egyik tag főleg mikor próbálta megállítani a párnát a levegőben.
-Jó elég mégis csak a pasim - szólalt fel pár perccel később Lexy feltett kezekkel, de nem tudta befejezni a nevetését. -A pasim egy Power Rangers - dőlt el a kanapén Lexy egyenesen Harry-re esett míg a kis göndör duzzogva ült így mikor az ölében esett a barátnője elkezdte csikizni emiatt már nem azon nevettünk milyen produkciót nyomott le Harry, hanem Lexy nevetésen miközben Harry csikizi.
Mire végre befejeztük a nevetgélést folytattuk a nosztalgikus hangulatot megnéztük még azt a napot mikor hazahoztuk az ikreket ami hatására elkezdtünk nevetni  vagyis Zayn félelmein nevettünk így az én kis férjecském a fejét a vállamra hajtotta, de azért Ő is nevetett. Hiába játszotta a sértet galambot láttam rajta nem veszi komolyan a vicceket sőt nem csak rajta nevettünk én se voltam a legjobb anyuka a kezdetekben.
Ezek után az esküvői videóhoz nyúltam ami hatására Louis felkapta Cindy-t és elviharzott míg én ide-oda kapkodtam a fejem. Most mi rosszat tettem?
Aztán fejbe vágtam magam így a CD kiesett a kezemből, de szerencsére Lexy elkapta, de az Ő arca se volt vidám már sőt egyikünkké se. Mindannyian tudjuk mi van vagyis ki van abban a videóban. Megértettük Louis hirtelen kiszaladását és most legszívesebben én is elszaladnék, de nem teszem sőt kikapom Lexy kezéből a CD-t és a tévéhez megyek, hogy berakjam. A legjobb barátnőim voltak látnom kell Őket, ha már a valóságban nem láthatom Őket akkor hadd lássam Őket akkor amikor még minden jó volt vagyis majdnem minden.
-Hello hello - csapódott ki az ajtó és mikor arra fordultunk egy vidám arcú George-al találtuk szemben magunkat aki miután levette a cipőjét és a kabátját lepattant a fotelbe aztán hirtelen a mosoly eltűnt az arcáról mikor megpillantotta a képernyőt. -Hannah? - szólalt meg kevésbé vidáman. A videó még az esküvő elején történt mikor Hannah segített készülődni persze Louis pólója volt rajta. Szerette Louis-t csak nem értem miért hagyta el? Bárcsak tudnám.
-Bocsi - szólaltam meg és már állítottam volna le hisz mégis csak a húga és mostanság olyan vidám lett erre most újra visszaesne. Na ez nem lenne jó.
-Nem, nem semmibaj - rázta meg a fejét George és kicsit előrehajolt. -Hiányzik és látni akarom a húgom mosolyát - egy fél mosollyal legyintett a kezével és én is egy fél mosollyal bólintottam aztán folytattuk a videó nézést.
Volt mikor nevettünk, de olyan is volt mikor elmerengtünk a gondolatainkban és akkor teljesen csend telepedett a házra. Hiányoznak a legjobb barátnőim.
Hirtelen Zayn fordított maga felé és magához ölelt míg én szorosan bújtam bele az ölelésében míg a pólóját szorongattam. Elmentek és erről mi nem tehettünk ez az Ő döntésük volt, ha ennyit jelentettünk nekik akkor nem szomorkodhatunk miattuk. Ennyi volt. Persze van illetve volt egy olyan gyanúm, hogy erről is Eleanor tehet, de kezdem elvetni ezt az ötletem hisz már semmivel se tudna ártani Hannah-nak szóval Ő nem lehetett és Max se.
-Szerintem elég volt mára - szólalt meg Niall és kikapcsolta a tévét mire mindenki helyeslően bólintottunk még én is mivel időközben megemeltem a fejem Zayn mellkasáról és letöröltem előbotorkáló könnyeim. A terhesség óta folyton sírok és ezzel még nem volt baj hisz terhesség után jellemző az anyukákra, hogy egyszer-egyszer sírnak, de már 1 évesek lesznek és még mindig. Borzasztó. Hol a régi énem?
-Én szerintem csinálok valami kaját nem sokára hazaér Emma - állt fel Lexy a földről.
-Köszi abból nem ennék - rázta meg a fejét fintorogva Harry.
-Nem főzök rosszul! A többiek szeretik a főztöm - vágta rá Lexy csípőre tett kézzel és felénk nézett míg mi elnéztük az ajtó felé. Ha Lexy a konyhában van akkor valami felgyullad, vagy odaég, vagy mindkettő.
-Segítek neki - állt fel Sophia mire Lexy csak megvonta a vállát és elindultuk a konyha felé.
-Kíváncsi vagyok erre - ugrott fel vidám Harry a földről és utánuk eredt sőt Niall is utánuk mentem miszerint, ha valami leesik a földre Ő szívesen eldobja a hasában. Hogy fér Niall kis gyomrában annyi kaja amennyit megesz? Niall az a fajta férfi akit könnyebb öltöztetni, mint etetni mivel vannak olyan pasik akik meg enni nem akarnak, hogy a külsejük viszont jó legyen. Igen ez az én uram.
-Liam minden rendben? - néztem az elbambult srácra aki az ablak előtti fotelbe ült és még mindig a tévéképernyőt bámulta. 
-Ja.. igen.. persze - rázta meg a fejét Liam és egy mosolyt erőltette az arcára mire én oldalra billentettem a fejem. -Csak Danielle-re gondoltam akkor.. együtt voltunk - a végén nagyot sóhajt így felálltam, hogy felé sétáljak, hogy aztán a vállánál fogva megöleljem.
-Minden rendben jön egyszerre Payne - öleltem magamhoz hamis ábránddal Liam-et aki valamit motyogott az orra alatt ami valószínűleg egy "aha" lehetett. Nem hisz nekem, de én se hinnék magamnak, ha én lennék az Ő helyében.
Miután Liam úgy döntött, hogy egy kis levegőre van szüksége visszaültem a kanapéra ahol már Zayn ült ott a lányával a kezében míg a fiunk Lottie karján lógott.
-Átvegyem Lotts? - kérdeztem a fehér hajú lányt mire megrázta a fejét és egy fél mosollyal ismét megrázta a fejét. Azt hiszem Ő is kicsit elbambult. -Minden oké köztettek Niall-al? - kérdeztem rá félve miközben kisfiam arcából oldalra fésültem szőke haját míg Ő csak mosolyogva megfogta az ujjam és játszani kezdett vele.
-Persze - válaszolt lazán szóval valami baj van.
-Biztos? Tudod, hogy nekem elmondhatod - húztam fel a szemöldököm mire mosolyogva bólintott így nem firtattam tovább a faggatást. -George - fordultam az egyetlen Walker felé aki még a házba lakik mire rám emelte tekintetét. -Hol voltál pici George? - kérdeztem rá mosolyogva miközben húzogattam a szemöldököm.
-Csak a városban semmi extra tudod Pezz nagyfiú vagyok a fiad még pici rá vigyázhatsz - vágta rá mosolyogva mire hozzávágtam egy díszpárnát csak érdeklődök utána míg Ő szemtelen seggfej. -Majd egyik nap bemutathatom azt akivel voltam - vonta meg a vállát mosolyogva mire felhúztam a szemöldököm.
-Nagyon várom kisfiam - hangsúlyoztam ki a végét mire csak nevetve megforgatta a szemét.
-George a fiunk? Akkor Katy, Nicky és George? Három gyerek? Jézus - esett le Zayn-nek és elkezdett a szabad kezén lévő ujjaival számolni mire végre felfogta mit mondtam így hátra hajtotta a fejét szóval elájult. Gyorsan kivettem Katy-t a kezéből és feldobáltam párszor ami hatására csak jóízűen kacarászott. Imádom ezt a kis manót.
Miután Lexy bejelentette kész a kaja és, hogy nem Ő csinálta végszóra betoppant Emma nagy mosollyal aztán ledobta a táskáját és a konyha felé rohant sebesen miközben kishúga követte míg Louis morgósan felrontott a szobájában. Ezt meg mi lelte?
Nem hiszem, hogy Louis pont nekem árulná el sőt senkinek se árulja el a bajait az elmúlt két évben, ha volt valami baja hiába strapáltuk magunkat csak elküldött minket meleg éghajlatra így inkább már meg se próbáljuk.
Fejemet megrázva indultam az ebédlő felé miközben a karomban Katy ficánkolt, de amint beléptem az ebédlőben a kislányt az etetőszékben helyeztem míg én szorosan mellé ültem míg Lottie ugyanígy lett Nicky-vel mivel Zayn vagyis a gyermekeim apja még mindig a nappaliban van a sokktól. Szegény pára.
Ebéd közben Emma belekezdett a mesélésében mik is történtek vele az első nap és a jó hírrel kezdte, hogy van egy barátja aki nem idegesítő kis kölök, hanem egy normális, aranyos kisfiú aki neki adta a piros zsírkrétáját. Gyermekkori szerelem olyan édes.
Az ebéd végére Zayn is megtalált minket sőt még a mérges, morgó Louis is aki csak a villával tologatta az ételt a tányérjában, de Zayn se tett másképp még mindig nem fogta fel, hogy van egy George nevű fia is. George persze végig nevetett az egészen úgy néz ki a férjem minden hülyeséget komolyan vesz.
Harry szorgosan összeszedte az üres tányérokat, hogy majd Ő elmosogat ami annyit jelent, hogy bedobál mindent a mosogatógépben míg Emmával és Cindy-vel elvittem lefektetni az ikreket aztán a két kis energiabomba a kertig húzott ahol már a többiek voltak és csak beszélgettünk. A fejemet Zayn vállára hajtottam bár közben szegény férjem fejét labdával ütögették az a kis szőkeség nagyon huncut.
-Jól vagy amúgy? - hallottam meg halk hangját csilingelni a fülemben mire felnéztem rá kérdő tekintettel míg Ő egy amolyan "szerinted" fejjel rám nézett. -Tudom, hogy hiányoznak a legjobb barátnőid - csókolta meg a homlokom és hirtelen elkomorodtam így ismét átöleltem a derekát, hogy közelebb férkőzzek hozzá.
-Hiányoznak - suttogtam aztán elhúzódtam tőle és egy mosolyt erőltettem az arcomra ami inkább lehet egy fintorra hasonlít. -De jól vagyok, mert itt vagytok nekem - egy puszit nyomtam borostás arcára míg Ő amint elhúzódtam lecsapott az ajkaimra. Nem zavartak a többiek "u" hangja, nem zavart semmi se olyan ritkán van ilyen pillanatunk, hogy most újra megízlelhettem csókjaink ízét kissé olyan volt mikor először csókolt meg. Zayn-el mindig olyan, mintha még csak a kapcsolatunk elején lennénk pedig most már házasok vagyunk. Házasok. Gyerekekkel. Ijesztő, de nekem nagyon is tetszik.


 A délelőtt hamar elment a videó nézegetéssel bár mikor az esküvői videókhoz nyúlt Pezz inkább felkaptam Cindy-t is elvittem sétálni vagyis kocsikázni hisz nincs kedvem most a rajongók sikoltozására. Kezdem unni azt, hogy egy perc nyugalmam sincs mostanság sokat gondolkozok azon milyen érzés lehetne újra normális életet élni a két lányommal. Nem támadnának le a rajongok, nem beszélne rólam a média és a két lányomnak is nyugodt életet adhatnék, de aztán mindig eszemben jutnak a fiúk  és a banda hisz hiába akarok normális életet semmit se csinálnék vissza mivel annyi mindent megéltünk már együtt, hogy az már történelem. Talán a következő generáció rólunk fog tanulni bár az furcsa lenne.
Egy ideig ide-oda köröztem a városban míg Cindy hátul a plüss nyulát ölelgetve el nem aludt így az órára néztem. Még nem tudok menni Emmáért. A fenében. Míg itt körözgetek és nem tereli el senki a figyelmem akaratlanul is az esküvői videókra gondolok ahol még Hannah is jelen volt, ahol történt valami ami megváltoztatott mindent bennem igaz még akkor Eleanor-ral voltam, de Hannah-t szeretem.
Eleanor.
Az a boszorkány aki tönkre tett mindent az életemben, aki csak hazudott azért, hogy mellette maradjak és aki mindvégig kihasznált. Akit szeretem és sajnáltam. Az a nőszemély most pont ott van ahol lennie kell a kis társával. A börtönben.
Hirtelen ugrott be a gondolat, hogy lehet Hannah miatta hagyott el, vagy valami köze lehet hozzá. Lehetséges ez egyáltalán?
Hátrapillantottam és Cindyi a plüssével dörzsölte a kis szemeit és ekkor a villanykörte pislákolt a fejem felett.
-Picur mi lenne, ha meglátogatnánk a mamit? - kérdeztem egy fél mosollyal és a visszapillantó tükörből pillantottam rá mire a szemei egyből felcsillantak, ha tudná, hogy az anyja utálja.
-Szabad? - kérdezte egy ásítás közben halk, reménykedő hangon mire mosolyogva bólintottam. Valójában tényleg szabad hisz a bíró azt mondta egy évbe kétszer el kell vinnem Cindy-t az anyjához míg igényt tart rá és már eleget halogattam úgyse fog rá sokáig igényt tartani.
A városi börtön felé vettem az irányt nem mentem gyorsan, de lassan se persze minden szabályt betartottam, de most szerencsém volt a közlekedési lámpák nekem adtak elsőbbséget. Hajt a kíváncsiság, de félek, hogy ha tud is valamit Eleanor nem fog beszélni, mert Ő egy kurva és sose fog megjavulni.
A telefonom az anyós ülésen rezegni kezd így gyorsan fél szemmel arra pillantok. Megkönnyebbülök mikor csak Lexy írt üzenetet ami annyiból áll, hogy hol vagyok. Majd később visszaírok neki. Most sokkal fontosabb dolgom van vagyis sokkal fontosabb helyre kell mennem ahol beszélgetnem kell az ex-feleségemmel, de fura azt a boszorkát így hívni. Viszont sajnos igaz.
Amint leparkoltam a börtön előtt leállítottam a motort és kihúztam a kulcsot aztán kipattantam az autóból, hogy gyorsan kivegyem hátulról apró kislányomat aki a nyusziját ölelgette még a karomban is. Fél kézzel megnyomtam a gombot amivel az autó bezáródott aztán elindultam az épület felé. Mikor beértem meg se kérdezték kihez jöttem, hanem egyből vezettek a cellák felé mivel Eleanor nincs azon a poszton, hogy egy üveggel ellátott szobába beszélgessünk meg különben is rácsokon belül akarom látni úgy olyan nyomorultnak néz ki és az tetszik nekem.
-Calder - kiabált rá az egyenruhás és a barna hajú lány felnézett aki leugrott az ágyáról. A haja ocsmány volt sose láttam még zsíros hajjal sőt sose láttam még smink nélkül, de így jobban látszik minden kis bőrhibája. És én ezt a lányt szerettem? Jézus.
-Mami - nyújtózkodott ki Cindy így a plüss nyulát a farzsebemben tettem. Milyen jól nézhet ki a seggemen az a nyúl.
-Oh nocsak-nocsak - húzta a száját a szokásos vigyorrá ami nagyon irritál legszívesebben pofon vágnám, de mégis van bennem annyi, hogy nem ütök nőket.
-Gondoltam megmutatom a lányunknak milyen nyomorult is az anyja - vágtam rá gúnyos vigyorral mire csak megforgatta a szemét.
-Milyen cuki még mindig lányodként szereted pedig - nem engedtem, hogy befejezze, mert ráüvöltöttem amitől Cindy megijedt így gyorsan magamhoz öleltem és elleptem több ezer puszival a buksiját miközben ide-oda ringattam.
-Manó mi lenne, ha ki mennél egy kicsit az őr bácsival, hogy anyu és apu beszélgethessen? - kérdeztem kis mosollyal mire Cindy mosolyogva bólintott így átadtam az őrnek aki kisétált ahonnan jöttünk. -Okés most térjünk a lényegre - amint becsukódott az ajtó összefont karokkal fordultam felé míg Ő csak oldalra döntötte a fejét. -Van ahhoz közöd, hogy Hannah csak úgy lelépett 2 évvel ezelőtt? - nem lacafacáztam egyből rátértem arra mire érdekel mire sunyin felnevetett szóval van hozzá köze.
-Lehetséges - vonta meg a vállát mosolyogva.
-Mond el mit mondtál neki és, hogy hova mehetett! - Fakadtam ki és közelebb léptem a cellához, hogy lássa nem félek tőle míg Ő arrébb sétált folyamatosan nevetve.
-Megmondtam, hogy sose lesztek boldogok - fordult felém gonosz mosollyal mire már majdnem áttörtem a cellát, hogy a nyakánál fogva a falhoz lökjem és kényszerítsem arra, hogy beszéljen. -Szóval el is mehetsz sose fogod megtudni hol van Hannah és Ő se fog sose visszajönni hozzád, mert lehet, hogy halott - a végét jól kihangsúlyozta mire megragadtam a cellát aztán felkiáltva ellöktem magam tőle és kirohantam a helyiségből. Átvettem Cindy-t és sietős léptekkel hagytam el a börtönt, hogy amint a kocsimhoz érjek hátul bekössem Cindy-t és én is elhúzzak innen.
Nem, nem akarok arra gondolni, hogy Hannah halott pedig eddig azon az elven voltam, de így Eleanor szájából borzalmas volt hallani. Legszívesebb addig ütném a fejét a betonba míg él, de ezt nem tehetem hisz, ha él Hannah akkor ennek nem örülne pedig Ő is ezt tenné, de Ő mindig jó volt még azokhoz is akik rosszat akartak neki. Mindenkiben a jót látta és ezt is nagyon szerettem benne. Különben is, ha Hannah tényleg halott lenne akkor én azt érezném akkor a szívem egy része vele menne, de mivel érzem, hogy él és a múlt éjszaka halottam a lélegzését tudom, hogy nagyon is él. Csak tudnám hol van.
Az órám pityegése szakított ki a gondolataimból, de csak azt jelezte, hogy ideje Emmáért menni. Igen beállítottam, mert különben elfelejteném szegény Prücsök már az oviban is várt rám egy-két órát még anno szóval ezt újra nem akarom elkövetni így inkább beállítottam.
Becsatoltam magam aztán a kulccsal beindítottam az autót és kifaroltam a parkolóból míg Cindy mosolygott rám édesen.
-Megyünk a testvérkédért manócska - mosolyogtam rá mire elkezdett vidáman tapsikolni.
-Emmy - visongott mire nevetve megráztam a fejem. Imádom amikor így hívja Emmát pedig Ő utálja, de én nagyon szeretem, hogy becézik egymást.
Pár perccel később szerencsére a közlekedési lámpák mellettem voltak ismét így Emma iskolája előtt parkoltam amikor hirtelen megpillantottam szőke hajú kislányomat kézen fogva sétálni a lépcső egy kis sráccal. A szemeim majd kiestek és gyorsan kipattantam aztán Cindy-t is a kezemben vettem és gyorsan száguldottan a miniatűr párocska felé.
-Emma Tomlinson - szúrós pillantottam kislányom felé mire Ő mosolyogva köszönt, de a keze még mindig a kis srác kezében volt. Hogy merte megfogni az én lányom kezét az a kis ficsúr?
-Ő itt Eddie a legjobb barátom - ölelte meg a kis srácot mosolyogva és a srác is magához ölelte a lányom. Öt évesek. Könyörgöm még kicsik ehhez.
Szabad kezemmel magam mellé húztam a kislányom mire Ő felhúzott szemöldökkel meredt rám.
-Apukádat ölelgesd egész nap nem láttál - parancsoltam rá mire csak nevetve megrázta a fejét. Makacs, mint az anyja.
-Itt a mamám - szólalt meg az a Eddie srác és elköszönt Emmától aztán el is futott mellettünk.
-Apuci jól vagy? - nézett fel rám Emma mosolyogva mire csak bólintottam és a kocsihoz sétáltunk. Visszaültettem Cindy-t míg Emma beült előre, de a táskáját a hátsó ülésre a húga mellé dobta.
-Mióta ülsz elől? - ültem be én is a vezetőülésre és kérdően Emmára néztem mire Ő csak megvonta a vállát. Mi történt az én kis hercegnőmmel?
-Eddie is elől ül a kocsiban sőt Nikki is - válaszolt szóval az új barátai tehetnek Emma változásairól hisz eddig imádott hátul ülni Cindy-vel. Ki is találta ki, hogy Emma elkezdje az iskola előkészítőt? Ja, hogy az én ötletem volt. Idióta vagyok.
Az út alatt Emma elkezdett a telefonommal játszani imádja a Talking Tom játékot szóval, ha az nem lenne letöltve a telefonomra akkor nagy bajban lennék.
-Apuci - bökte meg a vállam mire ráemeltem fél szemmel a tekintettem. -Ma a számokat tanultuk - mosolygott rám vidáman mire csak rámosolyogtam hisz ez nagyon jó dolog lenne, ha a számolás után nem jönne a zsebpénz kérés. -12 - olvassa a telefonomon lévő számokat szaggatottan és össze is szorítja a szemét amikor hirtelen felkiált és a füléhez emeli a telefont.
-Kit hívsz prücsök? - kérdeztem mosolyogva hisz valószínűleg Lexy telefonszámát olvasta csak ugye nem minden számot ismer.
-Nem tudom csak véletlen rányomtam - válaszolt biggyesztet ajkakkal mire csak nevetve megráztam a fejem és a pedálra nyomtam a lábam mivel pirosat kaptunk.
-Lexy nénéd lesz az - mosolyogtam rá biztatóan mire a szemei felcsillantak és izgatottan várta, hogy felvegyék a telefont.
Néhány perccel később Emma mosolyogva köszönt a telefonban, de én csak felnevettem és közben elindultam hazafelé viszont mikor Emma már háromszor köszönt érdekesen pillantottam feléjük. Gyorsan a felhajtóra álltam aztán kikaptam Emma kezéből a telefonom és a telefonszám nem Lexy telefonszámával egyezett meg ez  Hannah száma. Basszus.
-Ki az? - kérdezte kíváncsian mire felemeltem a fejem, de csak megráztam a fejem.
Zsebre tettem a telefonom és csak legyintettem aztán kiszálltunk az autóból Cindy is kikecmergett egyedül. Emma előre futott a táskájával a hátán míg mögötte Cindy kiáltott utána így én utánuk léptem be a házban és egyeneset az emelet felé futottam onnan meg a szobámban. Amint beértem a szobába előkaptam a telefonom és újra tárcsáztam a számot, ha hallom a lélegzését már annak is örülök, de jobb lenne, ha a hangját is hallanám.
-Hannah. Kérlek szólalj meg tudom, hogy te vagy az - szólaltam mikor a készüléket felvették, de csak szaggatott légzését hallottam. -Hallom a légzését ezer közül megismerlek csak kérlek szólalj meg - könyörögtem fel-alá járkálva a szobában amikor hirtelen leültem az ágyam szélére és az éjjeliszekrényről elvettem egy képet amin Ő, Emma és én vagyunk. -Épp a képünket nézegettem. Szörnyen hiányzol kérlek szólalj meg - halk légzésén egy sóhajt is hallottam aztán a vonal elnémult. Letette. Miért tette le? Tudom, hogy Ő volt, mert ha igaz is lenne Eleanor hülye elképzelése, hogy halott akkor arról tudnék, mert a szívem nem lenne a helyén. Él csak nem tudom hol, de most már tudom a számát így eggyel közelebb kerültem hozzá. Egy lépéssel közelebb vagyok ahhoz, hogy újra magam mellett tudhassam.
Eddig tartott a továbblépés. Nem bírok továbblépni, mert Ő az én végzetem aki mellett boldog lehetek csak Ő kell nekem hisz mindenkiben csak Őt keressem ezért se lehetnék felelőtlen boldog senki mellett, mert csak az Ő jellemvonásait keresném mindenkiben. Szőke kissé fürtös haját, gyönyörű kék szemeit és vidám, de nagyon makacs természetét.
Nem tudom elengedni és sose tudtam elengedni csak ábrándokban kergettem magam, de a valóság az, hogy sose engedtem el, mert Ő az én másik felem csak Ő mellett tudok helyesen és jól gondolkozni. Ő mellette mindig is jobb ember voltam.

***

Ebéd után kint ültünk a kertben, de én csak a kerti székig jutottam míg a többiek a fűben, vagy a pokrócon heverésztek és a két kis angyalka egy labdával játszottak míg Lucky folyamatosan a nyomukba hevert ami Cindy-t már nem kicsit zavarta hisz a kislány nyavalyogni kezdett így beleült Harry ölében akivel magán labdázásba kezdett így Lucky felém jött. Mikor felém ért a fejét a térdemre hajtott és elkezdtem simogatni. Szép és öreg kutya már, és nagyon nagyon fáradt.
-Na mi van kölök? - szólaltam a kutya fejét simogatva mire a nagy szemeimmel rám tekintette úgy nézett rám, mintha szomorú lenne. -Lehetetlenség, hogy neked is hiányozzon - ráztam meg a fejem mivel Lucky ismerte Hannah-t, de még akkor kölök volt. Akkor még Lucky egy kis padlócirkáló volt míg most már akkora, mint egy farkas. Körülbelül.
Addig-addig kinn ültünk míg a nap el nem tűnt az ég felszínéről azután Perrie és a lányok elvitték az ikreket fürödni hisz időközben Ők is felkeltek sőt korán alig aludtak egy órát.
-Apuci fürdés után énekeltek? -  húzogatta a karom Emma izgatottan mire megrázva a fejem ráemeltem a tekintettem és egy erőltetett mosollyal rámosolyogtam. -Szuper akkor futok - ugrott fel vidáman és el is száguldott hiába kiabáltam utána, hogy óvatosan nem hatotta meg. Olyan kis energiabomba.
Mielőtt Cindy is elszáguldott volna mellettem gyorsan felkaptam és elhelyeztem a kezemben.
-Te nem szöksz apróság - pusziltam meg az arcát mire mosolyogva átkarolta a nyakam és magához ölelt.
-Hé nem fürdetjük együtt a lányokat, mint a régi szép időkben? - ugrott fel Liam mire mindannyian megvontuk a vállukat.
-Ellopom az ikreket és akkor négyes fürdetés - futott el Zayn aztán két kis pucér  babával tért vissza aztán a fenti fürdőszobám vettük az irányt ahol már Emma pancsolt.
-Hé - visongott ránk mire mi csak felnevettük még csak 5 éves és milyen kis szégyellős bezzeg régen még a bugyiját mutogatta mindenkinek.
-Hoztunk úszótársakat - ültettük bele a kádban a piciket és Emma el is kezdett velük játszani és amint Cindy is beült összesugdolóztok aztán egyszerre ránk fröcsköltek így elkezdődött az amit régen vízi háborúnak hívtunk.
Miután csuromvizesen leültünk a hideg köré és a gyerekek is kikecmeregtek persze törölközőben tekerve a lányok egyszerre nyitottak be és hirtelen úgy éreztem magam, mint régen. Vártam Hannah leszúrást és aggódását na meg kioktatását, de most nem hallottam. Vártam, hogy Perrie jókat nevessen rajtuk és ezeregy képet gyártson, de most Ő vette át a törődő szerepet így az Ő szónoklását hallottuk helyette Lexy és Lottie volt a nevető és a fényképező szerepben míg Sophia csak mosolygott. Hát igen én még most se vagyok vele kibékülve lehet, hogy a többieknek megy a felejtés, de nekem nem számomra még Sophia még mindig a boszorkány segédje. Ha Danielle itt lenne akkor Ő nem lenne itt és az jobb lenne hisz Danielle-nek szüksége van Liam-re míg Liam-nek szüksége van rá. Na meg persze nekünk szükségünk van Danielle-re és Liam-re, együtt. Danielle ötletei, tanácsai mindig is életmentő csomagként szolgáltak.
Felkeltem az ábrándból és mindenki elment megszárítkozni meg átöltözni így a lányok felöltöztették a gyerekeket így miután átöltöztünk kopogva beléptünk Emma szobájában mosolyogva. Emma és Cindy az ágyba feküdt míg Lottie Emma mellett átölelve a két kislányt így Cindy felén Lexy ült Katy-vel míg Lottie előtt Perrie ült Nicky-vel így az ágy mellett Sophia állt a gyerekek és minket kémlelve.
-Mit akartok ma hallani? - kérdezte Niall izgatottan akinél ott volt a gitárja ahogy Liam-nél is.
-Amit apuci a mamiról írt - válaszolt Emma mosolyogva mire a szemeim majd kiestek a helyéről. Ezt meg honnan tudja? Sose mondtam Emmának, hogy írtam az anyjáról egy dalt sőt az a dal csak egy dal semmi különleges nincs benne.
-Nem akarod inkább a macis dalt? - kérdeztem rá mosolyogva míg a többiek engem figyeltek.
-Azt is - vágta rá Emma furfangos mosollyal mire csak megforgattam a szemem. Eszes egy kis csaj. A többiekre néztem akik mindvégig engem bámultak és vártam hátha valami döntést, tanácsot küldenek felém, de semmi nekem kell eldönteni mit akarok. Emlékezni, vagy felejteni? Már megpróbáltam felejteni, de nem ment.
Megadtam magamat és ahelyett, hogy felejtenék bólintottam inkább emlékezni akarok rá, remélni, hogy egyszerre visszajön, mert Ő hozzám tartozik és nem érdekel, ha más valaki pályázik rá Ő hozzám tartozik.
Zayn elkezdet énekelni míg a lányok ugrálni kezdetek és mi is teljesen beleéltük magunkat a dalban főleg mikor a refrént énekeltük bár Niall a szólóján is teljesen bepörgött. Amikor viszont az én szólómhoz érkeztünk amit Liam is énekel megdermedtem pár percig gondolkoztam mikor egy nagyot nyelve énekelni kezdtem persze mindvégig rágondolva. Louis mekkora egy majom vagy hisz ez a dal róla szól!
-I don't exist, If I don't have her, The sun doesn't shine, The world doesn't turn, Alright - a végét újra elismételtem miközben azon jártam az eszem, hogy Ő vajon most mit csinálhat. Vajon gondol rám? Vagy Emmára? Vagy a többiekre? Szeretném, ha Ő is itt lenne és hallaná ezt a számot ami csak róla szól minden egyes szó ami a dalban van rájellemző, hozzá írtam. Amikor Zayn elkezdett és meghallottam, hogy királynő azonnal Ő jutott eszemben hisz Ő az én királynőm kisgyermekkorom óta mikor még a szerelem számomra egy vicc volt, amikor még nagy ívben kerültem a szerelmet mégis vele órákat eljátszottam.
Mikor a dal véget ért mosolyogva tapsoltak, éljeneztek.
-Mikor énekeltettek úgy éreztem, hogy a mami is itt van - szólalt meg Emma mosolyogva aztán lesütötte a szemeit így az ágy elé ültem, hogy felemeljem a kis fejét.
-Itt van - mosolyogtam rá. -A szívedben - böktem a mellkására mosolyogva és felém hajolt, hogy megöleljem míg én egy puszit nyomtam a fejére aztán elhúzódtam tőle és Cindy-nek is egy puszit nyomtam aztán betakartam Őket.
-Jöhet a macis dal? - szólt bele Niall izgatottan mire a lányok szeme csillogni kezdtek és hevesen bólogattak.
-Ahhoz az kell, hogy lefeküdjetek és behunyatok a szemeteket - szólalt meg Liam a lányokra mosolyogva míg Zayn átvette a fiát és a kezében helyezte a kis srác már majdnem elaludt. A lányok a párnákra dőltek és lehunyták a szemeiket aztán belekezdtük Elvis Presley dalában amit még egy sorozatban szerettek meg azóta már Ők is kívülről tudják.
Miután befejeztük a dalt a lányok halkan szuszogtak és mikor felakartam óvatosan emelni Cindy-t átvinni az Ő szobájában nem volt szívem így óvatosan csak ki slisszoltunk a szobából aztán összepacsiztunk, hogy megint megcsináltuk. Álomban ringattuk a gyerekeket a hangunkkal. Azután elköszöntünk egymástól és mindenki ment a maga szobájában és én is így tettem, de engem drága húgocskám követett így a szobámban érve kérdően rátekintettem.
-Mi van az elfelejtem, halottnak tekintettem elveddel? - kérdezte mosolyogva mire csak megforgattam a szemem.
-Az nem megy nekem Lotts - ráztam meg a fejem tehetetlenül mire helyeslőn felnevetett. -Te nem is hittél bennem! - Már mikor mosolygott akkor tudtam, hogy nem nagyon vette komolyan az elvem, de mikor kinevetett biztos lettem benne hát ez kedves. Azt hittem legalább a húgomra számíthatok, de úgy néz ki ebben a világban már a családtagokban se lehet bízni.
-Bocsi Louis, de nem tudod elfelejteni és halottnak tekinteni főleg nem tudod hisz, ha Ő meghalna te se élnél - mentegetőzött Lottie mire bólintottam hisz totálisan igaza van.
-Szóval mihez kezdjek bölcs húgocskám? - ültem le az ágyam szélére míg Ő mosolyogva összefonta a karjait a mellkasán.
-Te mit akarsz? - lépett mellém közelebb és leült mellém az ágyra kérdő tekintettel mire egy percig gondolkoztam ezen bár a kérdésre a válasz már rég megfogant csak nem mertem belevágni.
-Megakarom találni, szeretném, ha újra mellettem lenne. Szükségem van rá húgi - válaszoltam elgyötört hanggal mire a kezét a vállamra tette és együttérzően mosolygott.
-Tudom bátyus, tudom és, ha ezt akarod melletted vagyok - mosolygott rám mire magamhoz öleltem és egy puszit nyomtam a feje tetejére.
-Köszönöm, hogy mellettem vagy - mosolyogtam rá mire csak megvonta a vállát mosolyogva aztán az ajtó újra kinyílt és szőke barátom állt az ajtóban kérdően. -Húgi megjött a szőke lovagod na, de hol a fehér lova? Húgi csak az álmod fele valósult meg - vigyorogtam rá pimaszul mire nevetve meglökött aztán felpattant, de lehajolt, hogy az arcomra egy puszit nyomjon.
-Jó éjt tesó - mosolygott rám aztán Niall karjaiban futott így mindketten elköszöntek és én is így tettem.
Miután újra magamra maradtam a szobában pár percig meredtem magam elé aztán megrázva a fejem talpra ugrottam és lekapkodtam magamról a ruháim és egy sima alsónadrágban befeküdtem az ágyban, hogy a fehér plafont bámuljam. Hogy a francban kezdjem? A turné alatt bejártam szinte az egész világot és nem találtam úgy eltűnt, mint az életem amióta Ő elment. Reggel beszélnem kell George-al Ő mégis jobban ismeri a húgát, mint Ő talán van valamilyen rokonunk messze ahol még én jártam, ha kell felkeressem az összes Walker rokonságot azzal az indokkal, hogy újra karjaimban zárhassam. De mi van akkor, ha Eleanor-nak van igaza? Mi van akkor, ha halott és ezért kerültem a gödör aljára? Mi van akkor, ha észre se vettem azt, hogy meghalt? Nem, nem az képtelenség! Ugye?
Hirtelen a telefonom szólalt meg így az éjjeliszekrényhez nyúltam, hogy magamhoz vegyem, de csak egy sms-em érkezett. Lou-tól?
Megtaláltam neked a tökéletes lányt! Holnap randizol vele. Puszi Lou xx
Az sms hatására csak megforgattam a szemem szerintem elkéne neki mondanom, hogy számomra nincs tökéletes lány csak Hannah van, de ez nem telefon téma úgy hiszem holnap vele is beszélgetnem kell a terveimről. Rendes tőle, hogy törődik velem, de tudhatná, hogy nálam a tökéletes lány egy bizonyos Hannah Walker nevezetű lány. Bár így pasi szemmel kicsit érdekel kit talált, de nem. Nem érdekelhet hisz, ha randizok a lánnyal azzal elárulnám Hannah-t és azt nem akarom. Megakarom találni és nem akarom ezzel a vakrandival elrontani az első találkozást miután rálelek, mert az Ő mosolya az ami engem is mosolyra csal. Meg kell találnom még a föld alól is előkerítem, ha szükséges!

14 megjegyzés:

  1. Szia :)
    Első komis! :D
    Húú. Először is a rész nem lett unalmas!
    És ez a telefonhívás nem csak Louisnak nekem is reményt adott. Remélem nem fulladt kudarcba a terve és sikeresen megtalálja, bár arra nem veszek mérget, hisz akkor hamar vége lenne a harmadik évednak, ami nálad nem jellemző. Egyetlen kitérésem van helyesírási hibák.
    Ui.: Már majdnem megírtam tudod mit, s remélem nem utálsz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Udv! :D
      Kezdem a hátuljával sajnálom, ha vannak helyesírási hibák ma átnézem újra csak este javítottam es faradt voltam, mert gyakorlaton voltam es azokon a napokon koran keltem igy este mindig hulla voltam, de maskor nem tudtam volna javitan, irni. :/ Viszont mar nagyon rosszul ereztem magam, mert nincs resz, de ma ujra atnezem. Koszonom, hogy szoltal :))
      Örülök, hogy tetszett és nem gondolod unalmasnak bar mar sokkal jobb, izgalmasabb reszek voltak, de orulok, hogy neked tetszik :))
      A remeny sose hal meg ezt ne feledd el szoval remenykedjunk Hannah-ba es Danielle-be mivel TALAN egyszer tenyleg visszater. Talan.

      Koszonom szepen a komid igerem siettek a kovi resszel :))xx

      Törlés
  2. Nagyon szívesen!
    Jól kitértél a válasz adás alól, de megértelek.:D Én is így lennék vele a te szemszögedből.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem értem miről tértem kk csak lényegesen mindenre valszoltam őszinten.:))

      Törlés
  3. Szia! Kedves Eva Hunter Nagyon Sok Siket Kivánok Neked Remélem Hogy Minden Sikerül Neked Meg Értem Hogy Hogy Eddig Nem volt időd írni Semmi gond na itt abba hagyam pofázást és részről el képesztő szuper lett rész imádtam nagyon Teszik Az Egész Hamaradig 3.évadig És eddig Mind Kettő 2.évad is nagyon Jó volt és Nagyon Remélem Hogy Egyelec Meg fogja Találni Hannat és Boldogok Leszenek újra egymással és eddig Azét Nem írtam mert Nyaraltam és ma jöttem haza na mindegy abba hagyom itt pofázást és még annyi hogy alig várom kövi részt És Sok Puszii Neked :) :) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Hú nagyon szépen köszönöm kedves szavaid, de ígérem most már próbálok sűrűbben részt kitenni, de mindenkitől türelmet kérek. :))
      Örülök, hogy tetszik eddig a 3.évad bár bevallom ez a rész borzalmasan unalmas lett szóval nem tudom mi tetszik benne, de örülök neki. :D A remény sose hal meg van remény arra, hogy Louis és Hannah boldogok lehessenek :))
      Jó nyarat és ígérem siettek :))xx

      Törlés
  4. Kedves Eva!
    Remélem megkapod ezt az üzenetet és el is olvasod. Arra szeretnélek kérni, hogy nézz be a blogomra és olvasd is el az egészet. Nagyon örülnék neki, ha eljutna ez a történetem sok emberhez. :) Még eléggé kezdő blogoló vagyok, szóval bocsi azért ha az elején még nagyon uncsi a történet, de még nem nagyon tudott kibontakozni. Azért remélem elolvasod és tetszeni fog.
    Miss Alison**
    Blogom: www.belnaploja.blogspot.hu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Alison!
      Köszönöm szépen, hogy elküldted a blogod, belenéztem, de sajnálom most jelenpillanatban nincs időm olvasni, ha olvasok is blogot akkor azokat olvasom amikkel le vagyok maradva. Sajnálom. Viszont nagy érdekes és szívesen kiteszlek cserében, de sajnálom ez az olvasás mostanság nem fog eljönni. :(
      Bocsi, hogy csalódtál benne, de ez van viszont azonnal kiteszlek cserében hát, ha valaki kedvet kap.
      Sok sikert a sztorihoz! :))xx

      Törlés
    2. Rendben, egy cserében benne lennék es nagyon köszi! 😊😊😘

      Törlés
  5. Kedves Írónő!
    Bocsánat, hogy ilyen későn írok, de itt van a véleményem!

    Meg akarsz ölni? Ez a kérdés jutott eszembe először. Másodszor pedig még mindig odavagyok érte, és ez a rész is fantasztikus lett! Kíváncsian várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Moncsi!
      Semmibaj tudom átérzem nyár van és olykor elszabadul a pokol azt hisszük nyáron, hogy van időnk, de semmi szóval megértem. :))

      Miért akarlak megölni? :O Örülök, hogy tetszett ez a kis unalmas rész.:)) Reményem szerint hamarosan új rész, de nem ígérgetek.

      Eva H. xx

      Törlés
  6. Heeey
    Miéért vagy ilyen? Miért hagyod szenvedni Louist? Egy icipicit sem ssajnálod szegényt?
    xxKlaudia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Heeyhoo :))
      Őszintén? Nem sajnálom :D Hannah is szenvedett most Ő szenved meg hát Hannah is... De ígérem minden jó lesz hamarosan :)) Bár ma szomorú filmet látam és vmi más ugrott be :D
      Na, de ígerem hamarosan minden helyre rázodik :))xx

      Törlés