2016. szeptember 12., hétfő

Season 3 Chapter 6 - Az utolsó esély

Drágáim!
Mint látjátok megérkezett a legújabb rész ami egyetlen egy szemszöges lett, de a jó hír az, hogy visszatérő karakter szemszögéből lett akit már nagyon vártatok. Igazából már elkezdtem a további részek írását mivel az a záró évad 10 részes lesz plusz az Epilógus amivel együtt 11 rész. Szóval már csak pár rész és ...
TÖBBI MEGLEPETÉS :D

Jó olvasást és akkor siettek a következő résszel addig is várom a véleményeket a rész végén! :)xx


 „Te voltál a világosságom árnyéka
Éreztél bennünket?
Egy újabb kezdet
Eltűntél”


Először nem hittem el, hogy itt vannak és először érthető módon megijedtem, főleg amikor megláttam az ablakból a verandán fellépni a bátyámat akinek az oldalán egy barna hajú csaj állt és aztán megpillantottam azt a férfit aki iránt még mindig megdobban a szívem. Két év elteltével is mikor megláttam újra és újra megmozdította bennem azokat az érzéseket amiket először éreztem iránta. Nem tudtam sose elfelejteni és ez talán a fiam miatt van, vagyis a fiúnk miatt. Ha Emma állandóan rá emlékeztette akkor ez a kisfiú kiköpött ikertestvére. Thomas William Tomlinson. Attól függetlenül, mert Louis nem tudott fiáról megkapta a William nevet és a Tomlinson-t is bár a kórházban az Walker-nek volt írva, de a sok-sok intézkedés után megkapta azt a nevet a kisfiú amit érdemel, az apja nevét.
Azt hiszem a történelem újra megismételte önmagát.
Pár évvel ezelőtt Emmát titkoltam el Louis elől és most a fiúnkat. Az univerzum hülye kis játéka az őrületben kerget. Nem akartam ezt tenni, de nem tehettem mást a fiam érdekében az a nő bármire képes és persze Max is a nyomában lohol, így az évek alatt kissé személyt változtattam és új életet kezdtem. Kerültem a hír csatornát annak érdekében, hogy ne lássak olyat amitől összetörnék. Boldog akartam lenni és boldog voltam a hamis kis életemmel, de mikor újra belenéztem ragyogó kék szemeiben az a boldogság elszivárgott és csak rá tudtam koncentrálni, hogy mennyire hiányzott. Hiányzott. Viszont mikor hívott féltem beleszólni, nem mertem, mert nem akartam összetörni hisz mégis csak Eleanor férje. Biztos boldogak voltak a két év alatt. Kár, hogy a szemei nem ezt tükrözik, mivel a kék szeme alatt a karikák csak erősödöttek, mintha már egy pár hónapja nem aludt volna és a kinézete se tükrözött jól, mintha szenvedne, vagyis inkább olyan, mintha elhagyott lenne, mintha valaki elhagyta volna.
Én? Nem, nem kizárt hisz Eleanor a felesége.
-Hannah. El sem hiszem, hogy te vagy - szólalt meg, de a gyerek már  nem volt a karjában. Ijedten körbe néztem a fiam után kutatva, de Danielle vette át a keresztfiát, na igen megkereszteltük és Danielle lett a fiam keresztanyja míg Eric maradt a mókás nagybácsi szerepben. Nem vállalta el amit nem bánok hisz a keresztszülők általában egy párt alkotnak és Danielle párja csak egy személy lehet, és azt mindenki tudja, hogy ki.
A következő pillanatban arra lettem figyelmes, hogy valaki erősen szorít magához és annak a valakinek rögtön megéreztem jellegzetes férfi dezodor illatját, mintha a két év alatt ugyanazt használná. Karjaimat akaratlanul is derekaköré fontam és a fejemet a mellkasára hajtottam, jól esik a közelsége, mintha az eddig boldog életem csak egy színdarab lett volna és ez az igazi boldogságom Louis. 
-Hiányoztál - suttogta aztán elhúzódtunk, de a kezei az arcomra csúsztak és a mosoly feljebb gördült az arcára míg én érdeklődve figyeltem mire készül. -Szeretlek - amint kimondta ezt a szót száját a számra tapasztotta és a gyomromban érző bizsergés visszatért amiket már nagyon rég nem éreztem. Minden érzelem amit ő váltott ki belőlem visszatért és miközben lehunytam a szemem az összes emlékkép lepergett előttem a fejemben. A találkozásunk, a barátságunk és aztán a kapcsolatunk. Emma és az életem vele meg a srácokkal. Aztán a boldog emlékek közt megjelent Eleanor és Louis képe amikor előttem nyalták egymást. A gyomrom összerándult és a reggelim indult meg felfelé.
Nem, nem ezt nem lehet. Ő nős férfi.
Kezeimet a mellkasára csúsztattam úgy távolodtam el tőle, mire a szemöldöke feljebb szökött.
-Mi a baj? Te már nem érzel így? - kérdezett rá elcsukló hangon, mintha félne a válaszomtól. Dehogynem érzek így csak ez nem helyes hisz Eleanor mindig közénk áll, mindig megpróbálja tönkretenni a tökéletes kapcsolatunkat. Nem akarok úgy élni, mint régen. Rettegésben.
-Túl sok minden kavarog a fejemben. Örülök, hogy itt vagytok - ráztam meg a fejem és végre a számon kijöttek a szavak amik eddig nem akartak utat törni. -Tényleg - fogtam meg Louis kezét és egy mosolyt erőltettem az arcomra. -Örülök nektek - néztem a bátyám felé mosolyogva aki még mindig döbbent arccal meredt rám, de a barna hajú lány meg diadalmasan mosolygott.
Na jó érdekel ki az a csaj?
-Bátyuskám csak nem becsajoztál? - húztam el a kezem Louis kezeitől aki döbbenten állt ugyanott, megesett rajta a szívem, de a fejemet megrázva megkerültem és a többiek felé léptem. Danielle-től átvettem Tommy-t aki a nyakamban csimpaszkodott és a kis fejét a vállamra hajtotta.
-Ö - rázta meg a fejét George mire csak kuncogni tudtam, imádom mikor a bátyám zavart állapotban van. -Ő itt Rosie a barátnőm, de nem értem miért mondom el, ha te se mutatsz be a kisembernek a karodban. Meg nem is magyarázkodsz. Nagyon rossz kis húg vagy - amint bemutatott Rosie-nek kezet ráztam a kedves lánnyal és én is bemutatkoztam neki, de a bátyám folytatta és a következőkben elővette a leszidós arcát. Utálom ezt. Utálom mikor ledorgál. Oké, eltűntem és két évig semmi életjelet nem mutattam magamról, de meg kellett védenem ezt a kis embert aki a karomban alszik. Vagyis hamarosan aludni fog.
-Hosszú történet - ráztam meg a fejem leszegve a tekintettem hisz nincs kedvem nekik elárulni főleg Louis előtt hisz nem tudja milyen gonosz nő a felesége.
-Gyere haza velünk és elmesélheted - vágta rá az emlegetett szamár vagyis Louis mögülem mire ráemeltem a tekintettem. Menjek haza? Hova haza? Az már nem az én otthonom, ez az én otthonom. Nem akarok újra egy levegőt szívni azzal a banyával.
-Ezért jöttetek? Hogy haza menjek? Sajnálom srácok - ráztam meg a fejem tehetetlenül a két fiúra tekintve aztán fej rázva kirontottam a szobából. A fiam szobája mellett a szobámban zárkóztam és rögtön az ágyra telepedtem. Sokszor gondolkoztam a srácokon és Emmán, de mikor ők eszembe jutottak velük együtt Eleanor és Max is eszembe jutott, annyi szörnyűséget elkövettek már és én nem akarom újraélni azokat, ha visszamennék újra a közelükben lennék és onnan folytatnánk ahol befejezték.
Hiányzik Emma hisz a lányom és sokat gondoltam már arra, hogy elmegyek érte és ide hozom távol Eleanor-tól, de nem tudom megtenni. Nem tudom elszakítani az apjától és a srácoktól, ő ott biztonságban van velük, mert a fiúk nem hagyják, hogy veszélyben legyen. Ahogy Perrie és Lexy se. A két legjobb barátnőm, de mégis a legjobb barátnőm Lexy, mert őt ismerem gyerekkorom óta mégis elhagytam, őt is. De csak azért nem szóltam neki hisz feláldozta volna a saját boldogságát miattam és ezt nem akarom, annyiszor tette már ezt, hogy most megérdemli, hogy boldog lehessen Harry-vel. Remélem együtt vannak. Danielle-nek is sokszor mondtam menjen haza hisz szüksége van Liam-re, de nem ment inkább feláldozta a boldogságát és hiába bizonygatja, hogy boldog itt az új életével, tudom, hogy nem az. Liam nélkül nem ugyanaz a Danielle. És akkor ott van a bolondos, vad legjobb barátnők Perrie aki mindenképpen boldog Zayn mellett sőt már a kis porontyuk is megszületett, azt hiszem Tommy-vel egyidős lehet a gyerekük. Milyen jó barátok lehetnének.
Hirtelen megéreztem ahogy az arcomon végig kúszik egyre több könnycsepp. Most, hogy Louis és George megjelent a többiek hiánya is megjelent a szívemben eddig boldog voltam és most újra visszaestem amiből nagy nehezen már kimásztam.
A kezemben lévő kis srác megérezte, hogy baj van hisz hirtelen sírni kezdett ő is így a mellkasomhoz szorítva próbáltam csitítgatni addig míg újra el nem aludt. Mikor ez sikerült az ágy melletti babaágyban tettem ami vészhelyzet esetén van a szobámban, ha mondjuk nem tudnék aludni akkor tudjam nézni ahogy alszik. Az én kis hercegem.
Kezeimmel megtöröltem az arcomat aztán a kezeim a tarkómon állapodtak meg és egy hangosat felsóhajtottam, de szerencsére Tommy nem kelt fel rá. Viszont az ajtó nyikorgásra lettem figyelmes és George lépett be halkan.
-Jól vagy? - kérdezte és beljebb lépett aztán maga mögött óvatosan becsukta az ajtót aztán az ágyam felé lépett, hogy mellém üljön.
-Nem, nem vagyok jó. Köszi kérdésed, bátyus - válaszoltam őszintén a kezeimmel babrálva és a virágmintás ágyneműt kezdtem tanulmányozni. Tetszett ez az ágynemű, mert az új életemet tükrözte, de most mikor ránézek azt az életet tükrözni amim sose lesz. Normális. -Miért jöttetek ide? - néztem fel ismét bátyámra a kérdés meglepte és látszott rajta, hogy ő is elgondolkozik a kérdésen. Szóval ő maga se tudjam, ez remek.
-Louis miatt - pár perc gondolkodás után megszólalt mire a név hallatán kérdően emeltem rá a tekintettem. -Minden áron megakart találni, megállíthatatlan volt és minden kudarc után volt benne  remény, hogy megtalálhat. - Folytatta és a szemöldökeim feljebb szöktek míg a szem elkerekedett. Megakart találni. Máshol is jártak?
Álljunk meg, de akkor mi a helyzet Eleanor-ral? És a másik őrülttel Max-el? Nem hiszem, hogy Eleanor örömmel fogadta volna, hogy Louis megakar találni. És, ha ő itt van akkor a többiek vannak Emmával, de Eleanor is ott van, lehet épp... Nem, nem a többiek vigyáznak rá!
-Minden rendben, húgi? Elfehéredtél - szakított ki a gondolataimból a bátyám hangja mire megrázva a fejem bólintottam.
-Ha Louis keresett akkor... Mi a helyzet Eleanor-ral? - nem mertem feltenni az elején a kérdést aztán elég bátorságot összegyűjtve fakadt ki belőlem a kérdés amire választ várok. Ilyenkor hülyének érzem magam, hogy megfosztottam magam a hírközlő gépezetektől. Új életet akartam, de az új élet szar, mint kiderült. Boldog voltam, de az sutba dőlt,
-Ezt Louis-tól kéne megkérdezned - szólalt meg nevetve George mire felkúszott a szemöldököm a magasban. Nevet. Mi történt amiről én nem tudok? És miért voltam ilyen idióta? Legalább egy-két hírt meghallgathattam volna, de azt hiszem egy idióta vagyok.
Nem bírtam tovább és az ágyra csapva pattantam fel aztán szinte futva törtem ki az ajtóm, de megtorpantam hisz ragyogó kék szemekben ütköztek amik pont most néztek fel. Belenéztem azokban a két ragyogó szempárban és újra elvesztettem önmagam a szemeiben. Louis magabiztos testtartással állt az ajtó előtt kezeit összefogva a maga előtt és szemeivel engem pásztáztatott. Nem tudtam mit tenni egyszerűen csak álltam és próbáltam valamit kivenni a tekintetéből, de semmit nem láttam rajta csak boldogságot és zavartságot. Boldog, mert megtalált? Képtelenség. Mégis megakart keresni és megtalált akkor ennek valami oknak kellett lenni és annak az oknak köze van Eleanor-hoz és az idióta Max-hoz. Talán tudja? Tudja, hogy miket művelt a felesége? Tud mindent? Jézusom, ha megtudta milyen boszorkány a felesége akkor nagyon maga alatt lehet. Nekem kellett volna elmondanom, de én megfutamodtam. Marha vagyok, nem boldog.
-Louis - szólaltam meg rekedt hangon, többet akartam mondani, de egyszerűen a kérdés amire választ várok elszivárgott. Amit valójában kiakarok mondani azt nem tudom, hogy is fogalmazzam meg, nem akarok tapintatlan lenni, de tudni szeretném mi is történt a két év alatt.
-Hannah - szakított ki a gondolatmeneteimből Louis mosolygós hangja. Mosolyog ami jó, de mégse érzek emiatt boldogságok. Megszakad a szívem mikor ránézek, mert elhagytam és azért amit lehet tud.
-Mi van vele? - kérdeztem rá mire oldalra billentette a fejét érdeklődve. Ki kellet volna mondanom a boszorkány nevét, de nem bírom a számra ejteni a sok-sok szörnyűség után. -A feleségeddel - nagyot nyelve kinyögtem a neve helyett ezt a még borzalmasabb szót. Egyszerűen hánynom kell mikor arra gondolok, hogy ők ketten összeházasodtak, életem legszörnyűbb napja. Bár akkor tudtam meg, hogy gyermeket várok ismét Louis-tól szóval életem legszebb és leggyötrelmesebb napja egyszerre.
-A volt feleségem - válaszolt mire a szemöldököm a magasban szökött. Tessék? Azt mondta amit hallani akartam? Arcára tekintettem, de nem tudtam nem észre venni növekvő mosolyát az arcán. -Tudok mindenről, Han. Tudom mennyi szörnyűséget tett veled, Emmával és tudom mekkora ribanc. És tudom, hogy Cindy valójában nem a lányom, de nem érdekel mivel az anyja a börtönben rohad majd meg. Mindenről tudok - ahogy kimondta a szavakat hirtelen minden szörnyű tett amit Eleanor tett, minden fenyegetés lepergett a szemem előtt, de leginkább a kórházban tett fenyegetése ami után elhagytam Angliát. Tudtam, hogy Cindy nem Louis lánya, de azt se mondtam el neki mégis tudja és aztán kimondta a börtön szót, Eleanor börtönben van. Ott van ahol lennie kell és nem sajnálom még Cindy miatt se. Jézusom Cindy.
-És..? Cindy - nyögtem ki a következő kérdésem mire mosolyogva lehajtotta a fejét, de aztán vissza is emelte az eredeti állásban.
-Emmával, a srácokkal és velem, az apjával van, mert ő semmit se tud és nem is kell neki tudnia. A lányom és Emma húga. Nem akarom összetörni a szívét - válaszolt mosolyogva mire a szívem megszakadt szavaitól ahhoz képest amit Eleanor elhallgatott előle mégis ilyen önzetlen Cindy-vel aki nem is a vér szerinti gyermekem.
-Max is ott van... tudod a börtönben - ismét megszólaltam félve mire egy mosollyal bólintott. -Honnan tudtad meg? Mikor? - kérdeztem rá mire a szájáról lehervadt a mosoly, de csak megvonta a vállát. Nekem kellett volna elmondanom neki szóval nem hibáztatom, ha utál bár még itt van, talán nem utál.
-Azon a napon mikor felgyulladt a ház - válaszolt mire a szám elkerekedett a döbbenettől és a földet kezdtem nézegetni. Tudta már akkor amikor a kórházban voltam és mégis elmentem, mégis hittem annak a boszorkánynak. Basszus. 
-Miért nem mondtad? - kérdeztem rá félve rátekintve és ő is épp akkor nézett fel a ragyogó tengerkék szemeivel amin szomorúság futott át. Szomorú. Miért?
A farmer zsebében nyúlt aztán elém nyújtotta ököllel zárt kezét. -Ezért - amikor kinyitotta a kezét megpillantottam egy nagyon drága, de nagyon szép csillogó arany gyűrűt amin egy baromi nagy kő díszelgett. Amikor felnéztem rá mosolyogva várta a reagálásom, de fogalmam sincs mit kéne erre mondanom. Ekkor eszembe jutott az SMS amit küldött akkor emiatt volt izgatott az üzenetben. Megakart kérni a kezem míg én hittem Eleanor szavainak és felszálltam arra az átkozott gépre. Olyan buta liba vagyok, ha tehetném megváltoztatnék mindent, vagyis csak annyit, hogy nem szállnék fel a gépre, hanem várnám Louis-t a kórházi szobában míg be nem lép és meg nem kéri a kezem. Igent mondtam volna, de most.. nem érdemlem meg Louis-t. Sokkal jobbat érdemel nálam. Megfutamodtam, eltitkoltam előle sok mindent és még mindig itt áll előttem mosolyogva várva a reakcióm.
-Na mit mondasz? - szólított vissza a valóságban mire ajkaimban haraptam lesütöttem a szemeimet. -Hannah Walker hozzám jönnél feleségül két, illetve három gyermek után? - kérdezte és mikor felnéztem rá a mosoly csak úgy ragyogott gyönyörű szép arcán. A sok-sok titkolózásom után, ő megbocsájtottam nekem és itt áll ragyogó arccal várva a válaszom. Most lenne alkalmam kimondani azt amit a szívem súg mégse megy, hiába, hogy ő megtud nekem bocsájtani, de én magamnak nem tudok megbocsájtani.
-Louis, én - kezdtem bele mire nevetve megrázta a fejét. Mi van?
-Vicceltem - zárta össze mosolyogva a tenyerét mire a szemöldököm a magasban szökött. -Még csak most kaptalak vissza nem zúdítok rád mindent - vonta meg a vállát mire egy mosollyal köszöntem meg. Visszakapott? Visszakapott. -Szeretlek, de ez az alkalom sokkal meseszerűbb lesz - kacsintott rám mosolyogva mire lehajtva a fejem tűrtem a hajamat a fülem mögé. Kimondta az a bizonyos szót ami a szívemben felébresztette az eddig alvó pillangókat.
Hirtelen megéreztem kezét az arcomnál aztán az állam alányúlva megemelte a fejemet, hogy az arcában nézzek és a következő pillanatban másik keze is az arcomra tévedt aztán ajkait az ajkaimra nyomta. Fenében a nem érdemellek meg szabállyal azon nyomban visszacsókoltam és a kezeimet átvettem a nyaka felett úgy húzódtam közelebb hozzá míg a kezei a derekamra siklottak és úgy szorított magához, mintha félne, hogy újra elveszít. Ettől nem kell félnie többé nem megyek sehova mivel már semmi akadály nincs köztünk kivéve a költözés. Képes vagyok újra Angliában menni és szemben nézni a régi emlékekkel és a barátaimmal? Felépítettem Franciaországban egy életet ami nem valós, de azt hittem boldog lehetek, de Emmáék nélkül nem voltam sose felelőtlenül boldog.
Vissza tudok térni a régi életemben úgy mintha el se mentem volna? Nem.
-Szeretlek - suttogtam mikor ajkaink eltávolodtak és a homlokát a homlokomnak döntötte, de mikor meghallotta a szót amit ajkaimmal kimondtam a mosoly a füléig ért. Aztán újra rányomta az ajkát az én ajkaimra csak úgy csimpaszkodtam rá, mint a mini pókmajom a szülőjére.
Miért nem lehetne ilyen mindig? Miért nem lehetne örökké úgy élni, hogy a nyakán csimpaszkodok miközben ajkainkkal felfaljuk egymást? Az élet akkor túl könnyű lenne és a mi életünk nem a könnyűségről híres, de talán most más lesz. Talán kaptunk még egy esélyt az univerzumtól, egy új esély, hogy boldogok lehessünk. Egy esély, az utolsó esélyünk.
Itt az idő visszatérni Angliában, visszatérni a lányomhoz akire nap, mint nap gondoltam. Boldogsággal tölt el, ha újra magamhoz ölelhetem és esténként láthatom ahogy álomban szenderül. Vajon a fiúk még mindig énekelnek neki esténként? Annyi kérdés megfogalmazódott bennem ami a lányommal kapcsolatos, amit csak akkor deríthetek ki, ha visszatérek.
Visszatérek az életben, az életünkben

12 megjegyzés:

  1. Baromi jó lett rész nagyon imádtam alig várom kövi részt
    Annyira örülök neki hogy vissza télt Hannah és annak is nagyon örülök hogy újra össze jöttek egymással Hannah Meg Louis mert össze ilenek egymással és remélem hogy haza fog menni hannah fiúkoz meg lányokhoz
    Meg Azt is remélem hogy újra össze fognak jöni egymással Danielle meg Liam mert össze illenek egymással
    ❤❤❤
    Na jó abba hagyom pofázast
    Puszii neked Eva Hunter 💋

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondoltam, hogy orulni fogtok ennek a résznek :) A kovetkezo resszel kapcsolatban meg a tobbiek nem lesznek benne mivel az mar meg van irva, de mig nem fejegem be a 8.reszt es nem kezdem a 9.reszt addig maradjon titok a hetedik resz :D
      Mint fent emlitettem tartogatok meglepit :))
      Koszonom a kommented esn igerem siettek a kovetkezo resszel :)😚

      Törlés
  2. Szia
    Mért kell megölnöd? Ugrálva olvastam el az első sorokat. Baromi jó lett..nem tudok szóhoz jutni.. Siess a kövivel
    XxE

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helloo
      Miért öllek meg? :o
      Nagyon örülök, hogy tetszett! :) Nem ígerem mikor jön a következő, de siettek :))

      Törlés
  3. Heeeey
    Te...igen te. Imádlak. Vissza kaptam Hannah-t:) Erre vártam egy csomó ideje. És most HANNAH VISSZATÉRT. Vissza megy Emmához. És happy meg minden. Louis cuki, Tommy-t mr most imádom. Öhmm..szerintem ennyi. Siess a következővel. <3 <3
    xxK

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Heeey
      Csakhogy ne lássatok szívtelennek most már lehet szobrot emelni nekem :D Hé annyira előre ne szaladjunk még lesz egy meglepetés ami London előtt és utan történik. Muha :)) Tommy még baba mondhatni amolyan tiszta Louisnak mondom kulsore :))
      Nem ígérem, de igyekszem :)😘

      Törlés
  4. Szia! Bocsi, hogy ilyen későn kommentelek, de nem igen volt időm mostanában!
    Viszont a résszel kapcsolatban: Még mindig imádom! Végre! Hannah! Úgy örülök, hogy megvan, és hazamegy velük. Louis megérdemli, hogy végre boldog legyen! Meg persze Han is! Úgy imádom őket együtt!❤❤❤❤❤❤

    [Annyi kérdésem lenne, hogy a másik blogoddal mi a helyzet? Miért csak meghívott olvasók olvashatják? Én nagyon kíváncsi lennék Mi lesz a következőkben!]

    Pusszancs! ❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Ne aggódj nem vagy egyedül a kevés idő hiány miatt, mert nekem is minden a nyakamban szökött amikor lenne időm az a hétvége, de akkor is ez meg az van szóval teljesen átérzem. :)
      Höhö ne szaladj előre MÉG nem mentek haza és annyit megsúgok a következő részben se Londonban lesznek. (SPOILER!!!) De most már túlságosan boldog lesz minden ami nekem nem kedvezz, mert annyira boldog minden, de ez már a vég szóval elfogadom. :)

      Gondolom a Breakable-re gondolsz na az a helyzet, hogy már csak pár rész és befejezem a KDt aztán utána újra belevágok a Zaynes blog befejezésében. Ne aggódjatok befejezzem csak most több az ihlet a Túl az Alvilágon blogomra.(Első nem ff értsétek meg sorry:/)

      Hamarosan jelentkezek most már a résszel ígérem addig is kitartás!:))xx

      Törlés
  5. Legalább egy-két hírt meghallgathattam volna, de azt hiszem egy idióta vagyok.- nos kedves Hannah végre valamiben egyet értünk! de nem baj, annyira örülök, hogy visszatért, hogy ezt elnézem neki:D imádom, hogy együtt vannak és szeretik egymást és van 3 gyerekük és boldogok!!<3<3<3 bár ezt inkább lekopogom mert a végén még sad end lesz azt pedig nem bírnááám, szóval igen, muszáj igent mondani Louisnak, muszáj visszaköltöznie és amit a legjobban várok: muszáj Emmával találkoznia!!! nagyon jó lett a rész, imádtam, végre egy kis boldogság van Louisban. Nagyon várom a kövit és bocsi, hogy csak most írtam xx Viki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elsőként is semmibaj tudom, hogy most mindenkinek rövidebb az ideje szóval átérzem. :)
      Másodjára ne aggódj örülhetsz nem tervezek sed end-t, lesznek még sokkoló meglepetések, de a legvége már jó lesz. Ígérem!
      Egy kis info a kövi részről; talán túl nyálas és happy lett szóval vigyazat :D
      Hannah köszönni, hogy megbocsájtottál neki :D

      Hamarosan kirakom a kövit csak nekem is most az időm nagy része le van foglalozva :/ De siettek :))xx

      Törlés
  6. Szia nagyon tetszik a blogod :) nagyon jól írsz és nem unnalmas koppintás mint a többi de már egy ideje nem raktál fel részt :( lesz még folytatás???

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia nagyon orulok a szavaidnak amiket irtal ilyenkor mindig meghatodok. De tenyleg! :') Aztan el is szomorodok, hogy ilyen keves idom van, hogy a reszt nem tudom hozni :/
      Termeszetesen lesz folytatas azt nem tudom melyik nap tudom publikalni, de amint lesz szabad percem azonnal kiteszem a reszt :)) Marcsak az olvasok miatt es azert, mert mar jonnek a finale tul happy reszek :D

      Eva H. xx

      Törlés