2016. december 27., kedd

Season 3 Chapter 9 - Új hagyományok

Édesek!
A helyzet az, hogy megírtam már az utolsó részt és az Epilógust is így, ha nem bánjátok a szünetben mindkettőt kirakom és ezennel befejezett blognak könyvelhettem a Kis Dolgok blogom. Higgyétek el nekem, a történések tetszeni fognak nektek. ;)

Jó olvasást :)xx

"Az éjszakai áldozatai vagyunk,
Ez a fizikai-kémiai kriptonitunk,
Megszólal a basszus, és beszippant az éj"


Másnap kora reggelre keltem így míg Louis aludt - meg amúgy mindenki -, addig a bőröndből kipakoltam a ruhákat és szépen behajtogattam a szekrényben vagyis csak szerettem volna mivel a szekrényben csak bele voltak dobálva a ruhák így azokat is kiszedtem. Miközben hajtogattam össze Louis ruháit megpillantottam piros felsőjét, ami már lehet nem is jó rá, ritkán válogathatja ki a ruha tárát mivel ez a felső akkor volt rajta mikor belecsöppentünk Emmával az életében. Magamhoz szorítottam a felsőt és az orrnyergem megtelt az öblítő illatával, ami olyan Louis-os. Van egyáltalán olyan illat ami Louis-os? Számomra igen.
Mikor végre kész lettem a piros felsőt magamhoz vettem amit az ágyra tettem és egy fekete cicanadrágot vettem ki hozzá. Még a fiókos szekrényből kivettem egy tiszta fehérnemű szettet aztán kihasználva Louis szuszogását gyorsan átöltöztem aztán a fürdőszobában léptem be ahol kifésültem szőke fél hosszú hajam mivel a két év alatt levágattam, meguntam a nagyon hosszút. Lófarokban kötöttem a hajam aztán megmostam az arcom és kiléptem a fürdőszobából.
Louis-ra tekintettem aki maga alá gyűrve a takarót aludt békésen, szívem szerint mellé feküdnék és csókokkal kelteném, de olyan nyugodtan alszik most és annyira jó látni ahogy még álmában is mosolyog így inkább csendesen kislisszoltam a szobából.
A folyosón lévő összes ajtó még csukva volt így meztelen lábakkal eltipegtem a lépcsőig aztán lábujjhegyre állva sétáltam le a nyikorgós lépcsőn egyetlen egy csikorgás nélkül. Osonásból ötös lettem volna. A nappaliban a sötétítő le volt húzva így korom sötét lepte be a szobát mivel a gyerekek lent aludtak így csendesen, de már majdnem futva léptem át a konyhában ahol egy szürke hajú lánnyal találtam magam aki a pult előtt szorgoskodott.
-Jó reggelt - köszöntem halkan, de még így is megugrott így kuncogni kezdtem miközben beljebb léptem a gőzölgő kávéfőzőhöz. -Rossz a lelkiismereted, Lottie - mosolyogtam rá mire csak megrázta a fejét, de semmi mosoly nem jelent meg az arcán. Olyan búskomor, mintha valami nyomasztaná a lelkét. Ajaj. -Amúgy, hogy-hogy fenn vagy ilyen korán? - kérdeztem rá miközben a polcról elővettem egy pöttyös bögrét amiben a kész kávét ki töltöttem és a kikészítette rózsaszín macis bögrében is töltöttem mivel gondolom magának is csinálta és ez gondolom Lottie bögréje. Érdekes lenne, ha Niall bögréje lenne a rózsaszín macis. Fura lenne.
-Nem vagyok az alvás embere - vonta meg a vállát egy "köszönőmmel" aztán elvette a bögrét és egyből bele is kortyolt.
-Minden rendben, Lotts? - kérdeztem rá miközben is belekortyoltam a gőzölgő kávémban mire a szemöldökeit felhúzta és a pultnak dőlt. -Tegnap érkeztem az igaz, de olyan más vagy. Búskomor és sápadt, ijesztően sápadt - fejtettem ki mire lenézett a kávéjára és inkább újat kortyolt. Valami bűzlik. Valami bekakilt és remélem nem a nappaliban lévő egyik kicsi.
-Minden rendben van, Han. Ne aggódj - tette le  a pultra a bögrét és egy mosolyt erőltet arcára, de nem az a igazi mosoly. Ez nem, ez csak egy hülye erőltet mosoly.
-Lottie mindent elmondhatsz nekem és látom rajtad van valami - ittam ki a bögréből a kávémat két húzásra ami feltöltött elég energiával amire ma szükségem lesz. Lottie csak leszegte a fejét és a fejét rázta míg én közelebb léptem felé és a kezemet a vállára helyeztem. -Mond ki! Hidd el jobb lesz, ha elmondod - váltottam át nyugodttá mire felnézett rám az ugyanolyan kék szemeivel, mint amilyen a bátyának van. Hihetetlen mennyire hasonlítanak egymásra, de csak az arcuk, mert például már a hajuk nem hasonlít mivel Lottie eredeti szőke míg Louis barna szóval csak az arcvonalaik hasonlítanak nagyon.
-Ha elmondom nem mondhatod el Louis-nak sőt senkinek se - kötötte ki mire nagy nehezen bólintottam mivel nem szeretnék már több titkot Louis előtt, de segíteni is szeretnék a húgán és az csak úgy megy, ha elmondja miről van szó. -Csináltam egy tesztet - lépett mellém, hogy a lehető leghalkabban mondja mire a szemeim majd kiestek. Az első kérdésem rögtön az lett volna, hogy "milyen tesztet", de az arcából ítélve tudom milyen tesztre gondolom. -Hannah én - kezdett bele, de megakadt és vállamra borult mire szorosan öleltem magamhoz. Hallottam ahogy szipog így biztos vagyok benne, hogy sír. Igaz ennek örülni szoktak az emberek, de megértem a szomorúság hisz még fiatal és hiába ismeri Niall-t régóta ez még korai akkor is. Átérzem a helyzetét hisz én is így reagáltam elsőnek erre a helyzetre sőt, ha nem sírtam egy hónapig akkor soha nem is sírtam.
-Minden rendben lesz, Lotts - állítottam magam elé mire remegve letörölte a könnyeit a szemei alól.
-Nem szeretnék még gyerekek. Ez még korai nekem és Niall-nak is... Jesszusom azt se tudom, hogy mondjam el neki - kapott a szájához és minden erejével azon volt, hogy visszatartsa a könnyeit, de szegény lány teljesen kétségbe van esve.
-Nem lesz semmibaj! Niall imádja a gyerekeket szóval szerintem örülni fog neki. Hidd el én is féltem, de mikor a kezedben tartod majd azt a pici életet minden megváltozik - mosolyogtam rá bátorítóan mire kifújva a levegőt bólintott és az arcára erőltettet egy aprócska mosolyt.
-És a szüleim? Na meg Louis? Kinyírják majd Niall-t - igen ez egy újabb probléma amire sose sincs jó megoldás. Hisz ezt nem tudod csak úgy megoldani, mert nem állhatsz a szüleid elé csak úgy, hogy "szia anya, apa tudjátok terhes vagyok", ez a probléma sokkal bonyolúltabb. Általában ezt felszokták vázolni, de mivel van egy nagy testvér is így akármit csinálsz te kerülsz ki vesztesként. Tapasztalat, tapasztalat. 
-Ha kell majd beszélek Louis-al főleg, ha kiakad, mert akkor felhozom neki Emmát - egyik kezemet Lottie vállára helyeztem mosolyogva mire most már sokkal felszabadultabban mosolygott vissza. -A szüleid meg jó fejek, megértik majd. A lényeg, hogy Niall melletted áll és a szüleid is elfogadják - folytattam mivel így van, a Tomlinson szülők lazák és jó fejek. Bár lehet ebben nem lesznek olyan lazák, de az biztos, hogy megértőek lesznek.
-Azért addig nem akarom elkürtölni míg Niall-nek el nem mondtam - vallotta be lehajtva a fejét mire megértően bólintottam.
-Nem kell félned ettől Niall örülni fog ennek a kis apróságnak csak állj elé és mond meg neki. Ne kövesd el azt a hibát amit én követtem el - mosolyogtam rá kedvesen és magamban felidéztem azt a pillantott mikor kiderült, hogy terhes vagyok. Én nem mertem szólni Louis-nak, eltitkoltam előlem ami életem legnagyobb hibája volt. De azért Tommy születésében is beleestem ebben a hibában. Soha többé nem titkolom el előle ezt a gyönyörű áldást! Soha többet. 
-Ne aggódj nem esek a hibádban - kuncogott mire kissé meglöktem nevetve. Szemtelen. -Ma akarom neki elmondom mivel ezen a napon tartsuk az évfordulónkat - folytatta szégyenlős mosollyal mire magamhoz öleltem az apró termetű lányt. Kis szerelmes.
-Akkor nektek is ma tervetek van - szólaltam meg mikor hirtelen meghallottam az emeletről lábdogásokat. Felkeltek a többiek is.
-Miért nektek milyen tervetek van? - kíváncsiskodott Lottie mire mosolyogva megvontam a vállam. -Ne már! Áruld el - kezdett el bökdösni, igazi Tomlinson.
-Még nem akarjuk elhamarkodni - emeltem az ujjamat a számhoz, hogy maradjon csöndben mivel a lépcsőről megjelentek a többiek a szemüket dörzsölve.
-Házasság lesz? - kérdezett rá ásítás közben Lex mire Pezz szemöldöke a magasban szökött és egyből fel is ébredt. Jaj.
Segítségkérően Danielle-re és Rosie-ra néztem mivel bátyám meghívta magunkhoz és engem sőt egyikünket se zavarja, hogy itt van. Végre George mellett is van valaki.
-Korai lenne - rázta meg a fejét egy kis mosollyal az arcán Danielle és helyeslően bólintott mellé Rosie aztán nagyjából a többiek is egyetértettek ezzel az egész üggyel.
Mielőtt mindenki az asztalhoz ült volna a nappali felől Emma és Cindy lépett a konyhában aztán Zayn álmosan elvánszorgott a nappaliban és két gyerekkel tért vissza. Már indultam volna meg Tommy-ért, de Louis bukkant fel a kezében a fiunkkal mosolyogva és egy csókkal köszöntött.
-Jó reggelt szépség - mosolygott rám aztán feljebb emelte a kis embert. -Jó reggelt mami - emelte elém Tommy-t mire egy cuppanós puszit nyomtam a fiam és Louis arcára is.
-Jó reggelt nektek - mosolyogtam rájuk aztán tovább engedtem őket az ebédlőasztalhoz ahol már mindenki helyén volt és most láttam, hogy tényleg alig férünk el. Persze a kicsiknek jó hisz etetőszékben vannak, de Emma és Cindy be van nyomva a srácok közé. Szép ez a nagy család, de ez tényleg túl sok.
Louis mellé leültem aki az ölében etette a fiát míg a másik oldalamon Perrie segített be a gyermekének az evésben.
-Kinek mi a terve már? - kérdezte a semmiből Liam, ki más.
-Romantikus nap - ejtette fejét Niall a barátnője vállára mosolyogva mire Louis kezéből kiesett a kanál, de csak vállon löktem. Cinkos mosollyal Lottie-ra néztem aki lesütötte a szemeit zavarában aztán Niall-ra mosolygott.
-Ma kimegyünk a lakáshoz - vallotta be Zayn aki a különféle gyümölcsöket vágta fel a színes tányérban gondolom a gyerekének.
-Rosie-nak segítek új állást találni - csókolta meg bátyám barátnőjét mire rájuk mosolyogtam aztán szemmel követ a következőt aki beavat a terveiben.
-Lustálkodok - vágta rá legjobb barátnőm mire Harry csak nevetve megrázta a fejét.
-Kiélvezzük, hogy miénk a ház - vallotta be mosolyogva Harry mire mindenki felhúzta a szemöldökét aztán kiskutya szemekkel Liam és Danielle-re nézett.
-Ne aggódj Styles nem leszünk itthon - nyugtatta meg nevetve Danille a göndör srácot így felugrott ültében mire a két kislány kacarászni kezdett, de aztán kapcsolt és felém meg Louis felé tekintett. Louis-ra néztem aki csak bólintott, mi se leszünk itthon ez természetes.
-Dolgunk van a gyerekekkel - válaszoltam mosolyogva mire mindenki egy percre felém nézett még a két tökmag is. -Hé ne nézzetek rám még nem áruljuk el. Mindent a maga idejében - mosolyogtam rájuk és az asztal közepéről elvettem egy kenyeret és a vajat közelebb húztam magamhoz, hogy készítsek magamnak egy szendvicset.
-Akkor senki se lesz itthon - szólalt meg pár perccel később Lex aztán vigyorogva Harry-re nézett és egyszerre ugrottak fel egy "igen"-t kántálva. Ezek tényleg egymáshoz illenek.
Nevetve mindenki folytatta az evést, illetve az etetését aztán mikor mindenki készen lett egyszerre álltunk fel és mindenki rohant is az emeletre készülődni. Megváltoztunk. Külön utakon vagyunk ez nem az a csapat akihez pár éve ide költöztem már mindenkinek meg van a maga kis saját élete. Szóval ezt teszi velünk a felnőttévállás és a családalapítás.
-Te öltöztetted fel Tommy-t és én a lányokat - adtam ki a feladatát Louis-nak mosolyogva, és mielőtt egy puszit nyomhattam volna az ajkaira a két kis apróság a saját szobája felé húzott. Bár elméletileg külön szobájuk van mivel az Emma feliratú ajtó mellett egy Cindy feliratú is van, de mégis Emma szobájában mentünk.
-Hé - állítottam le őket aztán felkaptam a kislányt vagyis Cindy-t aki csak rám mosolygott. -Neked a másik szobában van a ruhád - emlékeztettem mivel Emma már rögtön bele is szólt.
-Segítünk egymásnak - vágta rá vidáman Emma aztán bólintva leültem az ágy szélére Cindy-vel a kezemben.
-Nincs jó idő, angyalka szóval hosszú ujjút - szóltam bele és a szekrényből ki is vette a kantáros nadrágját amihez egy piros felső társult. Cindy-t egy pillanatra letettem és segítettem Emmának felöltözni sőt mivel ő nem tette meg, én kivettem a szekrényből még egy zoknit is számára. Miután kész lett elszaladt a saját fésűjéért és kifésültem szép hosszú haját aztán a kérésére be is fontam még szerencse, hogy a csuklómon mindig hordok egy hajgumit. -Gyönyörű vagy, angyalka - pusziltam meg az orcáját mire köszönetképen megölelt aztán visszatette a helyére a fésűt míg én kézen fogva Cindy-vel indultam az ő szobájában míg Emma beágyaz magának.
-Te mit szeretnél felvenni? - kaptam fel Cindy-t és amint beértünk a szobájában ami lila és fehér színekben pompázott a szekrényéhez léptem míg ő az állát ütögette.
-Szoknyát - vágta rá egy nagy mosollyal mire nevetve megráztam a fejem.
-Hideg van, manó - pusziltam meg a feje búbját.
Kivettem a szekrényéből egy lila nadrágot aminek a térdén egy virág motívum található és hozzá meg egy fehér napraforgós hosszú ujjú felsőt vettem még ki. Mindkét gyereken lesz kabát és egy sapka szóval megfagyni ők nem fognak. Miután Cindy-t sikeresen felöltöztettem a kezében adtam a zokniját aztán beágyaztam az ágyát aztán amint kész lettünk felkaptam és a szobából akkor lépett ki Louis felöltözve a kezében Tommy-val aki szintén fel volt öltözve.
-Emma? - kérdeztem Louis-tól aki csak elvigyorodott és mögülem előbukkant ő is mosolyogva. -Akkor menjetek vegyétek fel a cipőt és kabátot. Öt perc - tettem le Cindy-t és a két kislány le is futott míg Louis egy csók után ment is utánuk.
-Öt perc - nevetett magában mire megforgattam a szemem és a szobánkban léptem ami a csatatérhez volt hasonló. Oké értem, hogy Louis öltöztette Tommy-t aztán saját magát is, de ez a rendetlenség még tőlük is sok. Nagyon sok.
Miután sikeresen jó magam is felöltöztem és elkészültem kissé rendet tettem a szobámban, a nagy takarítás még ráér csak annyit csináltam, hogy összehajtottam a ruhákat és a beágyazott ágyra tettem szétválogatva. Amint hazaérünk úgyis a szekrényből is ki kell pakolni, mert ott se lehet szép a helyzet, de azt már nem lestem meg. Elég szépséget hagytak kinn.
Felöltözve sétáltam le a lépcsőn ahol Louis és a gyerekek vártak már teljesen felöltözve míg a kanapén Lex feküdt hanyatt.
-Egész nap ott heversz majd? - szólaltam meg mire legjobb barátnőm legurult az ágyról így hangosan mindenki nevetni kezdett.
-Most már nem - tápászkodott fel a földről és pont ekkor lépett be a nappaliban Harry egy túl popcorn-al aki érdeklődve nézte a barátnője szerencsétlenségét.
-Nem azt mondtad ma nem kelsz fel? - kérdezte Harry miközben leült a kanapéra mosolyogva és elkezdte a popcorn-t a szájában tömni.
-De úgy volt - nézett rám dühösen mire csak nevetve megráztam a fejem és inkább felvettem a cipőm meg a kabátom amit Louis udvariasan felsegített. Egy csókkal köszöntem meg aztán újra Lexy és Harry felé néztem, de legjobb barátnőm még mindig gyilkolt a szemével így kuncogva intettem nekik és a gyerekek után Louis-al egy köszönés után kiléptünk a házból.
Több időben telt a kocsiban szállni, mint maga a kocsi út. Louis szó szerint harcot vívott Tommy gyerekülésével míg a lányok csak nevettek rajta, de még akkor is mikor kiakarta hámozni a fiát. Az egész kocsi út alatt mese dalokat hallgattunk, énekeltünk így hamar odaérkeztünk és mire Louis megküzdött a biztonsági övvel addig mi a lányokkal toporzékolva várakoztunk. Aztán én kézen fogva a lányokkal indultunk a szép, nagy ház felé míg mögöttünk Louis cipelte a kis sózsákot, mondtam, hogy hozzon babakocsit, de makacs öszvér.
-Miért jöttünk ide, mami? - kérdezett rá Emma mikor felértünk a teraszra.
-Üdvözlöm önöket - nyílt ki az ajtó és egy kedves, idős házaspár fogadott minket akiktől megvennénk a házat. Azonnal beljebb invitáltak bár a lányok kissé félénken lépkedtek mellettem és ezt onnan tudom, hogy a kis erejükkel szorították a kezem, ami már kissé fáj főleg mikor a körmeiket mélyesztik a bőrömben.
-Azért jöttünk ide, mert ez lenne az új otthonunk - guggoltam le a lányok mellé és Cindy már közelebb is húzódott hozzám míg Emma szemei kitágultak.
-Elköltözünk? Mi is? - kérdezte és hallottam a hangjában a szomorúságot, tudom mennyire szereti a srácokat így tudtam, hogy szomorú lesz. Elsőnek.
-Igen, de nem leszünk messze. Mindennap átmegyünk majd míg Zayn bácsiék is sőt néha ők jönnek ide - mosolyogtam rá és kezemmel füle mögé tűrtem a kikandikáló szőke fürtjeit.
-Jobb lesz így, prücsök. Ne félj a költözés után is egy család leszünk. Hidd el a Niall bácsi hozzánk fog járni enni - szólt bele Louis így felnéztem rá aztán újra Emmára tekintettem.
-Örülsz neki, hogy egy család leszünk? - kérdeztem mosolyogva mire bólintott, de láttam rajta valójában elrohanna. Talán azért nem teszi, mert nem tud hova rohanni hisz ez mind idegen neki.
-Örülök csak először Zayn bácsiék és most mi. Ez sok - ajkait lebiggyesztve hajtotta le a fejét így közelebb vontam magamhoz és a feje tetejére egy puszit nyomtam. -Szeretem őket, mint a családom - vallotta be felnézve mire mosolyogva bólintottam.
-Ők a családod! Nem számít, hogy nem vér szerinti, de mi akkor is egy család vagyunk - válaszoltam mire kis kezével megtörölte a szemeit és egy mosolyt erőltet az arcára.
-Remek éveid voltak eddig, prücsök és ennek még nincs vége. Még nem ért véget az életed - szólalt meg Louis így egy mosollyal ránéztem. -Ha kell itt marasztaljuk őket estig, hogy neked énekelhessenek - folytatta mire csak nevetve megforgattam a szemem, de Emma szemei felcsillantak.
-Vagy új hagyományt indítunk mondjuk a srácok énekelnek neked míg itt vannak, vagy mi ott vagyunk és este anya és apa idő lesz - szóltam bele feltéve a kezeimet mire Emma kis kezével ütögetni kezdte az állát. -Tetszik az új hagyományunk? - kérdeztem rá kissé tartva és Louis-ra néztem aki mosolyogva bólintott aztán Cindy-ra néztem aki magához ölelt és míg Cindy-t öleltem Emmára néztem aki még mindig gondolkozott.
-Egye fene - rántotta meg a kezét mosolyogva aztán őt is magamhoz öleltem. -Nézzünk meg a szobákat - Emma kézen fogta a húgát és az emelet felé kezdte húzni míg én felegyenesedtem és az idős házaspárra néztem.
-Csak nyugodtan azért jöttek. Kövessenek - nevetett a néni vidáman és a lányuk után ment.
-Elnézést, hogy csak úgy felrohantak - kezdtem el mentegetőzni, de a bácsi elhalkított.
-Gyerekek. Az unokáink is ilyenek - vallotta be az idős bácsi mosolyogva így egy utolsó "sajnálom" után befogtam és követtem az idős házaspárt az emeletre.

***

-Bevallom amikor megpillantottam a házat már megtetszett - szólaltam meg az autóban mosolyogva. 
-Nekem is, mert közel van mindenhez - Louis a kezét a combomra helyezte és rám mosolygott így én az kezemet az ő kezére helyeztem. 
-Mindenkihez! Perrie néniékhez és a többiekhez - szólt közben Emma boldogan mire hátra mosolyogtam rájuk.-Sammy neked is tetszik?
-Igen! - Kiáltotta vidáman a kis pöttöm kislány mire Louis-al nevetve bólintottunk. 
-Akkor ez megbeszélve - mondta ki a végszót Louis míg beparkolt a ház felhajtójára. -Megvesszük - fordult hátra a lányok felé és visítva éljeneztek aztán felém nézett így én is elkezdtem a lányokat utánozni mire Louis csak elnevette magát. 
Mosolyogva szálltunk ki az autóból és mivel a rövid út alatt Tommy elszenderedett én vettem ki óvatosan így óvatos léptekkel lépkedtem a ház felé és fel azon az egy-két lépcsőn, hogy aztán Louis kitárja nekem és a csajoknak az ajtót. A többiek már a nappaliban vártak és már mindenki jelen volt így mihelyt valaki kérdezett valamit Tommy-t a járókában helyeztem és be is takargattam. Mosolyogva simítottam még meg a kis buksiját aztán felegyenesedve fordultunk a többiek felé. 
Emma és Cindy már Harry bácsi haját fonták be míg az ikrek a szüleik kezükben mosolyogtak. 
-Bejelenteni valónk van - állt fel Lottie és Niall boldogan mire Louis mellé lépett és a derekamnál fogva közelebb húzott magához. 
-Nekünk is, de előbb ti - szólalt meg Louis a nyakamra egy csókot nyomva. 
-Gyerekünk lesz - mondták ki vidáman egyszerre mire mindenki felugrott és mosolyogva gratuláltak és én is mentem volna gratulálni bár nekem Lottie elmondta, de Louis nem eresztett. Jelentőségteljes pillantással  néztem Louis felé, hogy eresszen el, de a szemei vérbe forogtak. Megböktem az oldalát így megrázva a fejét felkelt aztán a húgára és a legjobb barátjára nézett. 
-Ismerem ezt a nézést - pillantott Niall felénk illetve Louis felé és Lottie mögé bújt. -Haver, Sógor, Tommo Maci - a végén már az Atyaúristent szólította míg a fejét Lottie vállában bújtatta. 
Louis kifújta a levegőt és közelebb lépett a húga felé, de hiába kérleltem nyugodjon meg csak lerázott. 
-Sógor - hallottam meg Louis vidám hangját így Niall felegyenesedve, vidáman előjött. -Annyira örülök, hogy most véged - már kapta volna el Niall-t, de elfutott így mindenkit arrébb lökve kergette végig az egész házon míg egymásnak mindenfélét kiabálták.
-Gratulálok - öleltem át mosolyogva Lottie-t ügyet se véve a két idiótára, egyszer elfáradnak és akkor béke lesz. 
-Nektek mi a nagy bejelentés? - kérdezett rá pár perccel később Lex és az emelet felé néztem ahol még Louis és Niall kiabálását véltem felfedezni. 
-Nem akarom Louis nélkül bejelenteni - válaszoltam mosolyogva.
-De ugye nem terhes vagy, húgi? - kérdezte tréfásan George mire csak megforgattam a szemem, de mindenki jót kacagott a kérdésen. 
Amint elcsendesedett az emelet kissé megijedtünk, de mikor egymásban borulva tántorognak le hulla fáradtan megnyugodtunk, hogy nincs bajuk sőt szent a béke. Louis és Niall eldőlt a kanapé közepén így a két kislány a fejükre ült. 
-Louis - szóltam felé mire felemelte a fejét és Cindy a vállára csüccsent. -Nem kéne bejelenteni? 
-Elköltözünk - zihálta aztán újra letette a földre a fejét mire mindenki szemei kiestek a helyéről, de én csak megforgattam a szemem. 
-Ne aggódjatok a közelebben leszünk épp ma néztük meg a házat és alig 5 perc az út - nyugtattam meg a kedélyeket mire mindenki elkezdett volna faggatni.
-Ja és megkértem a kezét szóval Perrie és Zayn há a mi esküvőnk jobb lesz - emelte fel a kezét Louis a parkettába motyogva mire felhúztam a szemem, de csak megráztam a fejem nevetve.Ettől a hírtől mindenki boldogan ölelt magához egy gratulációval és Pezz már el is kezdte tervezni az esküvőt. 
-Hogy kérte meg a kezed a bátyám? - kérdezte Lottie izgatottan mire mosolyogva elmeséltem az ejtőernyőzést kalandot az elejétől a végéig. 
-Hú Louis te tudsz ilyen romantikus is lenni. Ez igen - paskolta meg Liam a földön fekvő vőlegényem fejét mire Louis csak morgott valamit. 
-Ha engem löktek volna ki egy repülőből biztos hozzávágom a gyűrűt - vallotta be Lex és a lábával meglökte Louis fejét. -Tomlinson halott - vigyorgott vidáman és Harry mellkasának dőlt elégedetten. 
-Élek Peterson, ne örülj - morogta Louis mire Lex ismét megrúgta a fejét aztán felhúzta a lábait, hogy Louis ne érje el. 
-Sógor - kelt fel nagy nehezen Niall és az ölében húzta Emmát míg Louis agyát húzta. 
-Nem akarok egy mini Niall-t - kezdte el a fejét verni a parkettában Louis. -Egy is elég belőle - ült fel és ez ölében húzta Cindy-t aki a borostájával játszadozott. 
-Szokd meg, mert úgy érzem fiú - Lottie a hasára simította a kezét mosolyogva. 
-Trónörökös. Ifjabbik Niall Horan - húzta ki magát dicsően Niall mire Louis a lánya vállára tette a fejét sírdogálva. 
-Hitegesd magad, de ha fiú nem adjuk a te neved neki - nyújtotta rá a nyelvét Lottie és az újdonsült apuka elszomorodott. 
-Szerintem, ha lányod van akkor egy hercegnőd van. Gondold el a királynőd aki szeret és melletted van egy kis hercegnőt ajándékozz neked - szólt bele Zayn és Perrie meg a lányára mosolygott. -Jó persze nekem kis hercegem is van - emelte meg kicsit a fiát, hogy a térdére állítsa és, hogy rá is rámosolyogjon. 
-Bezzeg, ha nem lépett volna az életünkben Emma - csapott le a témára Louis. 
-Akkor még most is a koncert lenne az életünk nem az új családunk - válaszolt Liam és közelebb húzta magához Danielle-t. 
-A nagy családunk - helyesbítettem mosolyogva mire mindenki egyetértve bólintott. 
-Anyuci őket is beavassuk az új hagyományunkban? - szólalt meg Emma Niall hátáról mire csak bólintottam és mindenki érdeklődve figyelte a kislányt. -Mindennap átjöttük hozzánk az új lakásban, vagy mi jövünk ide és énekeltek nekünk, és az este anyué és apué - bökte ki Emma mire mindenki rámosolygott. 
-Ez alap, hercegnő - emelte át hátulról Niall a kislányt az ölében ültette. 
-Ja és befonhatom Harry bácsi haját az is egy új hagyomány - kacsintott rám cinkusol Emma mire majdnem elnevettem magam, de bólintottam így Emma kimászott Niall karjai közül és Harry felé lépett aki egyből fel is kapta. 
-Kérem fodrásznő, ne tépje azért meg - szólalt meg Harry mire Emma elkezdte Harry fürtös haját tépkedni. -Hé - kezdte elcsikizni Emma hasát így Lexy ölébe esett így ketten kezdték elcsikizni szegény kislányom. Tudom, hogy Lexy-nek nem lehet gyermeke és emiatt sajnálom hisz remek anyuka lehetne, de még mindig ott van az adoptálás bár legjobb barátnőm nagyon makacs, az ő állítása szerint sose akar gyereket, de tudom szíve mélyén vágyik arra, hogy egyszer anyának hívja valaki. Talán Harry rátudja venni az adoptálásra hisz tudom, hogy azt a kis gyereket is sajátjukként tekintik majd. Remek szülők lesznek egyszer talán.
-Azt hiszem ez a hírek estéje - szólt közben Danielle mire mindannyian ráemeltük a tekintetünket. -Liam? - bökött a barátja felé, aki kifújva a levegőt bólintott.
-Talán mégse jó hagyomány most - válaszolt Liam és Emma rávetette magát, mint egy párduc a zsákmányára.
-Miért? Ugye nem mentek el? Nem mehetek el - Danielle az ölében húzta Emmát, aki ide-oda kapkodta a tekintetét. Danielle magához ölelte a kislányt míg Liam hátulról ölelte át Danielle-t és a vállára helyezte a fejét.
-Hova mentek? Közelben maradtok, ugye? - kérdeztem rá bizakodva, de Danielle csak sóhajtott. Nem a közelben maradnak.
-Kaptam egy remek munkalehetőséget Franciaországban még mielőtt eljöttünk, de talán nem örökké szólna és ünnepekre hazajönnénk - szólalt meg Danielle és Emma egyből felkapta a fejét.
-Meg a szülinapodra, törpi. Arra mindenképpen - tette hozzá Liam és a kislány felé nyúlt, hogy az orrát megpiszkálja.
-Mennyi időről lenne szó? - kérdezett rá Pezz, ami most talán itt a legfontosabb.
-Pár év, de vannak szabad napok szóval haza jönnénk hozzátok és ehhez a kis szöszihez - a végén Danielle Emmára mosolygott míg a kislány kifújta a levegőt és magához ölelte Danielle nénikéjét.
-Hiányozni fogtok - szólalt meg Emma biggyesztett ajkakkal és mikor a két érintett felnézett mindenki helyeslően bólintott. Hiányozni fognak, de az a munkalehetőség az álma volt ezt tanúsítom és meg kell értenünk, nekik is ki kell lépniük a családi fészekből és elkezdeniük a saját kis életüket. Megértem őket, de szörnyen fognak hiányozni.
-Baby, let me be your lovin' teddy bear - kezdet el énekelni Liam mosolyogva és mindegyik gyerek rákapta a tekintetét, de főképp Emma. A fiúk is csatlakoztak az énekléshez sokkal jobb hangulat alakult ki, Emma boldog volt és mindenki boldog volt. A szomorúság nem szűnik meg csak félre teszed egy kis időre aztán mikor aktuális újra előre helyezed, mármint majd akkor a felszínre kerül, ha elutaznak.
-Danielle, mikor kell menetek? - böktem meg halkan mire megrázta a fejét és felém tekintett.
-Megvárjuk az esküvőt attól ne félj az utazással később - bökött a fiúkra és a gyerekekre, akik kitágult szemekkel figyelték a fiúk énekét mivel időközben az összes gyerek a fiúkkal a földre került mármint a szőnyegre. A lányokkal egymásra néztünk és egy mosollyal léptünk a fiúk felé, és a mi betársultunk, sose énekeltünk a fiúkkal a gyerekeknek, de ami késik nem múlik. Nem, de? Talán lehetne ez is egy új hagyomány, amikor Liam és Danielle hazajön majd.

3 megjegyzés:

  1. Baromi Jó Lett Rész Nagyon Imádtam Nagyon örölük Neki Hogy Minden Rendben Jött Mindekivel :)
    így utólag is Boldogok Karácsonyt Kívánok Neked Meg Boldogok Új Évert
    és alig várom mind kettő új részt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy még maradt olvasó, aki hosszú szünetek után is még kitartott :)
      Igen elkezdődtek a happy részek, de mégse hisz a Liam és Danielle páros elmegy, de az hol van még. Előtte lesz egy rész! :))

      Boldog Karácsonyt utólag és szeretetben gazdag új évet! :))xx
      Hamarosan :)

      Törlés
  2. Heeey
    Najo, hat kicsit keson lattam a reszt de imadom. Es teged is imadlak. Tokeletes. Nem tudok mar mit mondani. Csak imadom az egeszet.
    xxK

    VálaszTörlés