Season 2 Chapter 6 - Emma tervei

One Direction - Half A Heart

Még csak hét közepénél járunk, de tiszta őrültek háza van. Louis vett a lányának egy hangos dudát és Emma szeretettel használja mindig, minden perceben ezzel minket az őrültbe kergetve pedig csak akkor használhatja, ha valami baj, de mindig van vele valaki. Most jelenpillanatban George  van bent nála a nagybátyja mivel, mostanság a George-al való kapcsolatom kissé elhalványult. Szeretem, persze, hogy szeretem hisz Ő segített továbblépni, de amióta megtudtam, hogy Liam szakított Sophia-val azóta valami, mintha fellobbant volna bennem. Felszínre kerültek a régi érzéseim amiket elég jó helyre rejtettem, de úgy néz ki mégis visszataláltak.
-Hé - szólított vissza a valóságba egy nagyon kellemes hang amitől még mai napig ellágyulok. Felé néztem és aggódó barna szemei örvénylettek. -Minden okés? - Kérdezte még mindig nyugodt aggódó hangon.
-Ja... igen... persze - ráztam meg a fejem amiből kiűztem minden vele kapcsolatos érzelmet. Milyen érzelmet Danielle? Hisz már rég elfelejtetted, nem vagy belé szerelmes ezt ne feledd! -Veled minden oké? - Kérdeztem én is udvariasan mire a pupillái kitágultak úgy meredt felém. Meglepettem ezzel hisz amióta visszajöttek egy percet se beszéltünk, de most... most minden megváltozott azt hiszem.
-Igen persze -  nyelt egy nagyot és magára erőltet egy mosolyt amitől nekem is mosolyognom kellet. Összeakadt tekintetünk akár percekre is, de akkor is életem legjobb percei voltak hisz még mindig gyönyörű barna nagy szemei vannak. Kár, hogy ezt  megzavarták és zavartan néztünk másfelé.
-Kedvesem - hajolt le hozzám George és egy puszit nyomott a szám szélére. Pár percre el is felejtettem, hogy nekem barátom van akit nagyon szeretek és Ő is viszont szeret. -Emmának vannak tervei, de most veled akar beszélgetni! - A mosolyában volt valami fura amit nem tudok hova tenni hisz amikor Emmáról beszél fülig ér a szája, de most van valami más. Mi lehet?
-Mi a baj? - kérdeztem és megsimítottam kigyúrt karját mire Ő csak mosolyogva megrázta a fejét. Nem hittem neki már miért is hinnék neki hisz látom a szemeiben van valami probléma. Felálltam eddig helyemről és Liam-re néztem aki elkezdte a tévét bambulni aztán George-ra néztem amolyan "légy jó" tekintettel mire csak feltette a kezeit. Gyors puszit nyomtam ajkaira és az emelet felé futottam. Majdnem neki mentem futás közben Zayn-ek aki csak nevetve feltette a kezeit és tovább futottam Emma szobájához. Amikor beértem Pezz ült Emma mellette és nagyon nevetgéltek valamin.
-Na végre - nevetett Pezz felállt az ágyról. -Gyógyulgass töpörtyű! - Megpuszilta a fejét és kiugrált a szobából teljesen el van varázsolva a közelegő esküvő miatt, de még a ruha miatt még nem igazán jutott döntésre. Van három esélyes ruha mindegyik gyönyörű és Perrie-s így lehetetlen dönteni!
-Na mi van manó? - ültem le az ágyra mellé és átkaroltam, hogy magamhoz húzzam mire Ő mosolyogva nézett fel. Tiszta pöttyös volt már, de a vakarás miatt Louis feladta rá a konyhai kesztyűket így nem tudja vakarni a pöttyeit.
-Beszélgettem George bácsival - kezdte mosolyogva mire csak bólintottam hisz tudom, de vajon mit mondott neki ez az okos 3 éves Tomlinson. -Terveim vannak és unatkozom! - A végén lebiggyesztette ajkait mire csak elnevettem magam és az ölembe húztam.
-Minden percben valaki itt van melletted - mosolyogtam rá.
-Nem igaz Niall bácsi is hiányzik - mondta szomorkásan. -És a rohangálás, mert ez a viszketés borzalmas! - Vakarta meg a kesztyűs kezével a lábát.
-Elfog múlni nyugalom - pusziltam bele szőke hajában.
-Jó nem is én vagyok a lényeg - legyintett a kezével ami így kesztyűvel sokkal nagyobb és szinte leesik róla, de Louis megoldotta, hogy ne essen le. Persze nem varrta bele Emma kezét annyira Louis se hülye na jó igen, mert azt akarta! -A lényeg itt Liam bácsi! - Térített vissza a gondolataimból mire csak úgy rámeredtem a név hallatán.
-Mi van Liam bácsikáddal? - kérdeztem és elkezdtem a helyemen egy kicsit mozgolódni.
-Legyetek szerelmesek - mondta ki kerek perec mire még jobban leesett az állam. Ezt mondta volna el George-nak is? Remélem, hogy nem, de miért van olyan érzésem, hogy igen? Mert talán igen. 
-Emma! Én és Liam bácsikád nagyon régen szerelmesek voltunk aztán teltek múltak az évek, hónapok és vége lett, de barátsággal - magyaráztam az ölembe ülő kislánynak aki érdeklődve figyelt.
-De szeret téged - motyogta nagyon halkan.
-Ezt Ő mondta? - kérdeztem rá mire rám nézett és bólintott. Szeret? Ezért szakított volna Sophia-val? De hisz észre kellet volna vennem és lehet észrevettem, de nem érdekelt, de most ezt így hallva a szívem megszakad. Mennyit szenvedhet amikor lát engem és George-ot csókolózni? Pont annyit amennyit én szenvedtem. Egyik felem azt mondja megérdemli, de a másik felem mérhetetlenül sajnálja.
-Te szereted? - hallottam meg Emma kis hangját mire ránéztem. Szeretem? Igen... nem ... nem tudom! Nem tudok semmit se én boldogok vagyok George-al, de Liam mégis csak egy különleges személy volt az életembe akibe szerelmes voltam. Vagy még mindig? Minek is gondolok én erre? El kell Őt felejtenem és ez Rómába sikerült! Talán vissza kéne mennem? Nem, nem tudnám itt hagyni a barátaimat és... Liam-et. Már megint itt van a róka elásva felszínre törtek az érzéseim amiket próbáltam eltemetni.
Amikor újra ránéztem a várakozó kislányra éreztem ahogy az arcomon végig csúszik egy könnycsepp amit azonnal megtöröltem és megráztam a fejem.
-Miért sírsz? - kérdezte.
-Csak belegondoltam valamiben ami nagyon rég voltam - nyeltem egy nagyot ezzel is leküzdve a torkomba növekvő gombócot.
-Ha szereted mond el neki - simogatta meg a karom. Még csak 3 éves, de sokkal okosabb, mint mi magunk és remek ember ismerő is már ilyen fiatalon.
-Boldog vagyok George bácsikáddal - erőltettem magamra egy mosolyt és magamhoz húztam.
-Szerintem nem - motyogta, de nem törődtem vele csak közelebb vontam magamhoz és belepusziltam a hajában.  Felém fordult és a nyakamat átkarolva átölelt. Mikor viszont elfordult kimászott az ölemből és visszaült a helyére. -Küld be apuci! - Kérte mosolyogva mire bólintottam és a hajában pusziltam újra és elindultam az ajtó fele, de mielőtt kimentem még hallottam utolsó szavait; -Úgyis nekem lesz igazam!
Amikor kiléptem az ajtón pont Louis bukkant elő és csak mosolyogva megveregettem a vállát mire beljebb szaladt a lánya felé. Még nem tudja mi vár rá remélem nem csak én kaptam Emma terveiből, hanem más is.
A szobám felé indultam, de megtorpantam a próba szoba előtt ami már Lexy szobája is. Sejtem miért szakítottak, de istenemre esküszöm együtt lesznek újra, mert ez így borzalmas. Szeretik egymást mégis külön vannak. A próba szoba felől gitár hang hallatszott ki így megálltam és bekukucskáltam. Liam ült a földön nekem háttal. Mit csinál itt egyedül? Mostanában nagyon sokszor kuksol, vagy itt, vagy a szobájában. Ez miattam van? Nem bírja elviselni, hogy George-al vagyok, de akkor elmondhatta volna és kiköltöztem volna, ha zavarok neki.
-So your friends been telling me
You been sleeping with my sweater... - amikor meghallottam gyönyörű, gyötört hangját megszakadt a szívem. Ez a kedvenc számom tőlük. Ahogy énekel a szívem csak ezerszeresével ver míg a tenyereim izzadni kezdenek és a gyomromba lévő pillangók újra életre kelnek. Az érzéseim iránta újra felszínre törtek és most itt lenne az alkalmunk újra kezdeni hisz nincs Sophia, de most nekem van barátom. Nem tehetem meg ezt George-al aki annyira szeret engem, nem érdemli meg és engem se érdemel meg.
-Danielle - bökött valaki az oldalamba, de ezt a visítást megismertem már.
-Niall - szóltam rá felé fordulva. Már nem hallottam a gitár hangját és a gyönyörű hangját se már csak azt hallottam ahogy kinyílik az ajtó és megjelenik Ő.
-Dani? Mit csinálsz? - kérdezte zavartan Liam.
-Uh - szólalt meg vigyorogva Niall mire ránéztem amolyan megöllek fejjel. -Szerintem én most megyek majd később! - Ugrált el mellettünk mire egy szívet rajzolt a levegőben amiben mi vagyunk benne. Egyszer megölöm!
-Na igen várom a válaszod - dőlt az ajtófélfának karba tett kézzel, de az arcán ott bujkált az a elviselhetetlen vigyora.
-Én csak... - kerestem megfelelő szavakat, de nehéz, ha így néz rám, mert a szemeim mindig lejjebb vándorolnak kigondolkozó mellkasára. Miért kell neki fehér pólóban lenni? Olyan egy szemét! Egy szexi szemét. -Csak meghallottam a gitár hangját és érdekelt. - Vonom meg a vállam zavartan és már indultam volna el, de megragadta a csuklóm ezzel is arra ösztönözve, hogy belenézek a szemeiben.
-Bejöhettél volna - mondta.
-Nem akartalak zavarna - motyogtam, de egyszer se vesztettem el tekintetét.
-Te sose zavarsz - mondta szinte suttogva így gondolom Ő se tudta, hogy meghallom pedig, de.
-Emma elmondta, hogy szeretsz - baszki megint előbb járt a szám, mint az eszem. Basszus.
Elhúzta a karját és megszakította a szemkontaktust helyette a kezeit az arcában temette és felsóhajtott. Elbénáztam, mint mindig szerintem írjuk a homlokomra, hogy béna, mert azt tök jól jellemez engem.
-Mármint... ajh fogalmam sincs - próbáltam elmagyarázni, de sehogy se tudtam,
-Nem semmibaj - rázta meg a fejét és újra rám nézett. Végre! -Azt hittem tudtad... - Motyogta az orra alatt amit szerintem megint magának akart mondani.
-Csak most tudatosult bennem úgy igazán - magyaráztam el neki mire bólintott. -Liam.. - Szólítom meg mire kérdően rám néz, de nem tudok mit mondani neki semmit. Talán egy "sajnálom, hogy így érzel, de én is átéltem már" szöveget kellet volna mondanom neki.
-Jól vagyok - legyintett a kezével mire bólintottam. Nem, nincs jól csak jól akar lenni. Az igazi macsó Liam aki mindig próbálja mutatni mennyire jól van, de sose sikerül neki ez az arcának köszönhető a gyönyörű arcának ahol minden egyes érzelem átfut rajta, ha akarja, ha nem. -Figyelj, ha akarod bejöhetsz. - Dadogta mire mosolyogva bólintottam és utat engedett nekem, hogy beljebb menjek viszont amikor beértem kérdően fordultam felé aki az ágyra bökött. Leültem az ágyra míg Ő az ágy elé ült törökülésben és magához húzta gitárját. -Különleges kívánság? - Mosolygott rám amitől nekem is mosolyognom kellet.
-Half a heart - mosolyogtam rá mire Ő mosolyogva bólintott.
Újra neki futott a dalnak mire én érdeklődve figyeltem ahogy beleéli magát és ahogy játszik közben a gitáron. Mindig is szeretem így nézni Őt olyan más ilyenkor, olyan nyugodt és elmerül a dallamokban ahol kialakított magának egy szép kis álmot ahova akárhányszor betér amikor énekel és gitározik.
Észre se vettem mikor elhallgatott teljesen elmerültem a látványában.
-Bámulsz - nevetése hozott vissza a világban és megpillantottam gyönyörű mosolyát. Csodálkozik? Csodálatos látványt mutat! -Sose változol! - Mosolygott rám és megráztam a fejem.
-De te igen - mondtam még mindig Őt bámulva mire érdeklődve figyelt. -Annyit változtál és nem csak külsőre, belsőre is már nem az vagy aki régen volt persze jó irányban változtál. - Beszámolóm után lehajtottam a fejem. Minek mondtam ezt neki?
-Hé - emelte meg a fejem az államnál fogva amitől testem bizseregni kezdett és úgy néztem bele újra barna szemeiben. -Kérlek maradj mindig ilyen! - Közelebb hajolt, de csak az orrom hegyén hagyta ott szája lenyomatát. Utoljára akkor kaptam puszit tőlem az orromra amikor együtt töltöttünk egy csodálatos estét és azután. De az rég volt nagyon rég!
Felállt és felém nyújtotta a kezét amit azonnal elfogadtam és felhúzott. Elég közel kerültünk egymáshoz mellkasunk szinte súrolta egymást a tekintettem lejjebb vándorolt és még mindig fogta a kezem. Mit csinálok én? Nekem barátom van aki szeret engem, de én.... Nem! Én is szeretem George-ot. Amikor viszont közelített felém és arcunk már csak pár méterre volt egymástól nem tudom, mit és miért cselekedte, de kezeimet átvettem a vállán és Ő lecsapott az ajkaimra.

A nyakánál összekulcsoltam a kezeim míg nyelve könyörgése zavart meg amit egyből engedélyeztem neki. Jó volt újra érezni csókjait az ajkaimon miközben nyelve újra felfedezést tett. Nem gondoltam a következményekre, nem gondoltam semmire csak rá. Tudtam, hogy ez nem helyes hisz nekem barátom van, de nem tudom titkolni az érzéseim előtte. Tudom, hogy megérdemelné a szenvedést hisz ugyanúgy szenvedtem én is, de ahogy belenéztem barna nagy szemeiben elmúlt az a érzéseim, hogy neki szenvednie kell. Nem, Őt szeretni kell és az érzés amikor csak te vagy képes megadni a fiúnak amire vágyik felbecsülhetetlen. Bárhogy is próbáltam eltiporni az érte érzett érzelmeit nem sikerült sose igazán, mert mindig előjönnek és ez ellen nem tehetek semmit.
-Ti meg mit csináltok? - hallottam meg mögülem egy hangot akitől egyből megijedtem. Elhúzódtam Liam-tól, de nem mertem hátranézni a szemében. -Danielle! - Kiabált rám mire a szememből megeredtek a könnyeim és elkezdtem a plafont nézegetni, de ez se igaz segített. Elmondtam volna neki, de ezt nem akartam, hogy lássa is.
Erőt vettem magamon és hátrafordultam, hogy szembenézzek vele, de amikor megláttam kifogja a vállát kikerekedtek a szemeim. Ő meg mit keress itt?
-Liam - suttogta elkeseredett hangon.
-Baszki - morogta Liam mögülem mire ránéztem kérdően, de teljesen lefagyott. Ő hívta ide?
-Ezért hívtál ide, hogy ezt lássam? - kérdezte feldúltan Sophia, de igazából nem kért választ, mert azonnal folytatta. -Tudod mit nem érdekelsz azt hittem adni akarsz még egy esélyt, de úgy néz ki megint beleestél a hálójában! - Mondanivalója végén elhaladt, de még utoljára vállba veregette George-ot aki mindvégig kereste a pillantásom.
-George - léptem felé és megakartam fogni a karját, de elhúzta. -Hadd magyarázzam el! - Könyörögtem neki mire megrázta a fejét.
-Nem akartam elhinni Emma szavait, mert csak 3 éves mit tudhat, de rohadtul igaza van - morogta még sose használt csúnya szót főleg nekem nem. -Szerintem még mindig szereted és tiszteletben tartom, mert csak azt akarom, hogy te boldog légy, de gondod át! - Közelebb jött felém és megfogta gyengéden az arcom és letörölte a szememből a könnyeim. Hogy képes rá? Olyan jó olyan amilyen én sose leszek!
-Sajnálom - motyogtam mire Ő megrázta a fejét és a homlokomra nyomott egy puszit.
-Ne sajnáld, szeresd és ne foglalkozz velem - mosolygott rám. -Barátként kezdtünk és jobbak vagyunk mi barátnak! - Miközben ezeket mondta visszaemlékeztem a találkozásunkra tényleg barátként kezdtünk aztán az egyik nap elhívott randira és elfogadtam, és aznap éjszaka mikor megcsókolt találtam reményt, hogy elfelejtsem Liam-et. Ő segített talpra állni neki köszönhetek mindent.
-Akkor most mi? - nem akartam kimondani, mert féltem és különben is senki se használja már.
-Barátok vagyunk - mosolygott rám és magához húzott egy ölelésre. A fejemet a vállára hajtottam és próbáltam visszafojtani a könnyeimet sikertelenül.
-Hé mi folyik itt? - jelent meg Hannah, Lexy és Pezz, de ezt csak Pezz kérdezte míg Hannah gyomron bökte.
-Miért vagytok a szobámba? - kérdezte Lexy mire Hannah Őt is gyomron könyökölte.
-Mi történt? - lépett előrébb Hannah.
-Szakítottunk - sóhajtottam letörölve a könnyeimet mikor elhúzódtunk.
-Szakítások hónapja van? - kerekedett ki Pezz szeme. -Harry és Lexy most meg ti hát ezt mondhatom jó. - Szomorodott el Pezz kiakadva.
-Szakítás egy új kapcsolattal fűszerezve - teszi hozzá George rám mosolyogva.
-Nem értjük - morogta egyszerre Pezz és Lex mire lepacsiztak.
-Ti nem is fogjátok üres fejűek - nevetett George két barátnőmön és elhaladt mellettük.
-Hé - háborodott fel a két érintett és George utána mentek kiakadva.
-Menyasszony vagyok ne szaladj előlem - hallottam Pezza kiabálását.
Hárman maradtunk. Liam, Hannah és én. Kellemetlenül álltam legjobb barátnőm előtt aki csak mosolygott ránk én azt hittem kifog akadni hisz mégis a bátyjáról van szó. Bár Hannah megértő hisz tudja csak akkor szakítunk, ha már kihűlt a kapcsolat és fogadjunk Hannah is benne volt még mindig a Liam-Danielle összehozása csapatban.  Igen tudok az összeesküvésről, mert Niall és Emma kikotyogta véletlen ki gondolta volna a két nagy szájú mindent kikotyog.
-Akkor ti most...? - kérdezte Hannah vigyorogva. Igazából fogalmam sincs csak csókolóztunk, de még erről nem beszéltünk hisz időnk se volt rá.
-Szeretném - lépett mellém Liam mosolyogva és összekulcsolta a kezeinket. Igen Ő szeretnél, de mi van velem? Én is kellek egy kapcsolathoz és szerintem az én véleményem is számít.
-Még nem beszéltük meg - húztam el a kezem zavartan. Nem akarok beleugrani csak úgy rögtön megbeszélés nélkül, mert nem szeretném elrontani most ezt és különben is érdekel mit keresett itt Sophia. Ha szereted engem Liam, mert állítólag szeret akkor minek hívja ide Őt? Elsőnek erre akarom tudni a választ!
-Okés akkor beszéljetek én megnézem a lányom - mosolygott Hannah és már el is indult Emma szobája felé.
Becsaptam az ajtót és felé fordultam Ő ugyanolyan közel volt hozzám és már lépett volna még közelebb, hogy lecsapjon ajkaimra amit most szívesen fogadnék, de előbb beszélgetnünk kell így kezemmel megakadályoztam közeledését mire Ő felhorkantott. Nem érdekel, hogy nem érdekli, de én előbb megszeretném beszélni, hogy ne ugorjunk egyből fejest ebbe és ne rontsuk el. Nem akarom elrontani, mert szeretem. Igen, szeretem mindig is szeretem.
-Beszélgessünk - kerültem ki és leültem az ágyra míg Liam mellém telepedett.
-Miről? - kérdezte unottan.
-Erről - tártam szét a karom. -Akkor most újra? Jó ötlet ez egyáltalán? Emlékeztetlek egyszer már megpróbáltuk és tudjuk mi lett a vége! - Ömlöttek belőlem a szavak míg Ő kikerekedett szemekkel rám nézett a szemén átfutott a félelem. -Nem, nem azért, mert szeretlek, de nem akarom tönkretenni a barátságunka! - Mentegetőztem mire kifújta a levegőt.
-Szeretlek - suttogta és megragadta az arcom,hogy egy puszit nyomjon érzékien a számra. -Tudom hülyeség, de érzem, hogy a második mindig bejön! - Mosolyog rám édesen mire én is elmosolyodom.
-Akkor együtt? - kérdezem félénken mire magához húz egy rövidke csókra.
-Válasz a kérdésedre? - mosolygott rám mire bólintottam.
-Jó, de akkor beszélgessünk a többi mindenről - kezdtem el újra a csacsogásom mire Ő unottan hátradőlt az ágyon én egyből ráültem a derekára és felülről vigyorogtam rá. -Ne légy már ilyen! - Vigyorgok rá és lehajolok hozzá, hogy most én csókoljam meg. Érzem, hogy férfiassága dudorodik amin csak jobban mosolygok.
-Tudod ezért szeretlek, mert ilyen vagy - mosolyog fel rám.
-Tényleg? - a mosoly az arcomról levakarhatatlan miközben Őt hallgatom.
-Igen meg azért is amit oda lent okozol egy csók után - kuncog mire elnevetem magam.
-A "kis" Liam türelmetlen - kuncogok mire megragadja a derekam, hogy magához húzzon.
-A "nagy" Liam is - teszi hozzá mosolyogva.
-Tudom sajnálni őket - folytatom a nevetgélést mire Ő sértett arcot vág persze a szája sarkába ott bujkál az a édes mosolya.
-Danielle - töri meg a csendet mire megemelem a fejem a mellkasáról és felnézek rá. -Írsz velem adóbevallást? - Kérdi mosolyogva mire rámosolygok.
-Vártam mikor kérded meg - kuncogok.
Fordított a helyzetünkön és most Ő kerekedett felülre.
-Tudod tökéletesen elfelejtettem már milyen veled - hajol közelebb a fülemhez mire sértett arcot vágok. -Mi van? - Kérdezi mosolyogva mire közelebb vonnom magamhoz, de a csók helyett beletúrók kevéske hajába.
-Én tökéletesen emlékszek rád sőt emlékszem a "kis" Liam-re - mosolygok rá.
-Felelevenítenéd az utolsó közös éjszakánk? - duruzsolja a fülembe és rám mosolyog kajánul.
Imádom testemmel kívánom!

***

Olyan rég feküdtem már ezen a mellkason miközben csak szorosabban von magához és olyan jó érzés ez, de ezért Lexy tuti megöl, hogy most az Ő ideiglenes ágyában csináltuk. Nem akarok ma már találkozni Lexy-vel. 

-Liam - nézek fel rám mire Ő mosolyogva figyel. -Kérdezhetek valamit? 

-Igen, Danielle tudom nagyon jó volt - kuncog mire hasba böktem nevetve. 

-Nem azt te hülye - nevettem mire mosolyogva bólint így felteszem azt a kérdést ami már ez az egész előtt bennem ékelődik. -Mit keresett itt Sophia? - Kérdeztem és éreztem teste megfeszül a kérdéstől. Biztos vagyok benne, hogy Ő hívta ide, de tőle akarom hallani mit keresett itt és miért hívta ide. 

-Ööö... - kezdte és szabad kezével megvakarta a tarkóját aztán rám nézett ismét. Bökd ki végre! -Én hívtam ide. - Mondta ki amit eddig is tudtam már csak egy kérdésem lenne felé. Miért?

-De miért? Szakítottak - folytattam a kérdez felelek játékom, de sejtettem miért. Újrakezdeni.

-Ez nem számít már, mert velem vagy - vont magához közelebb, hogy egy puszit nyomjon a fejemre. 

-De érdekes - ültem fel mire sóhajtott. -Azért hívtad, hogy összejöjjetek igaz?

-Igen - ült fel szóval ennyire volt belém szerelmes nem voltunk igaz együtt, de ha én valakiben szerelmes vagyok nem jövők össze egy olyannal aki iránt semmit sem érzek. George iránt is éreztem valamit, de az elpárolgott amikor az érzéseim újra feltámadtak Liam felé. 

-Szóval képes lettél volna vele összejönni miközben nem szereted? - kérdeztem.

-Mással voltál - vágta rá.

-És nem akartál egyedül lenni és akkor miért ne - fakadtam ki. 

-Mit érdekel ez téged? Veled vagyok azzal akit szeretek - mosolygott rám édesen, de nem tudom ez engem annyira frusztrál. 

-Mégis majdnem összejöttél vele - sóhajtottam és megráztam a fejem. Megragadtam a takarót amit magam köré csavartam.

-Hova mész? - kérdezte.

-Átöltözni - mondtam és elindultam az ajtó felé.

-De mi...? - kérdezte és hátrafordultam.

-Együtt vagyunk csak.. hagyjuk - legyintettem a kezemmel mosolyogva. -Lent találkozunk? 

-Természetesen - mosolygott rám mire én is mosolyogva bólintottam és kisettenkedtem a szobából át az én szobámba.

Amint beértem a szobámba bezártam az ajtót és neki dőltem. Miért zavar ez engem ennyire? Engem szeret és velem van, de a tudta, hogy majdnem összejöttek újra meg őrit. Ha később érek oda hozzá akkor már talán Sophia-val csókolózott volna míg én ott maradtam volna Emma szavaival. Nem szabad olyanra gondolnom ami nem történt meg, de zavar és ez ellen nem tudok semmit se tenni. 

Végül is Emmának igaza lett bejött a terve a kis furfangos Tomlinson-nak. 

~Harry Styles szemszöge~

A szakítás óta most megyek újra randira egy igazi lánnyal. Nagyon aranyos lány szőke hajú, kék szemű és odavan a Micimackóért kicsit féltékeny is vagyok  Micimackóra, de elnézem neki hisz mégis randizhatok vele. Megnyertem vele a főnyereményt csak az apja nehogy vasvillával kergessen ki a szobájából amikor egy puszit akarok nyomni az arcára. 

Életem legjobb randijára felkészültem viszek neki egy kenőcsöt amivel bekenhetem piros pöttyeit, egy pohár tejet és vacsorát persze a tálcára tettem kedvességből egy szál rózsát mégis csak randi. És mivel illik randira vinnem valamit még meglepetést is kap és talán engem is meglep egy puszival. Na akkor második randink is lesz! 

-Harry hova készülsz? - kérdezi Zayn miközben megyek fel óvatosan a tálcával a lépcsőn. 

-Randira - mosolyogtam rá büszkén. -Emmával.

-Megcsalt a kis törpe? Előbb velem randizott - duzzogott nevetve Zayn. -Na majd kérdőre vonnom az én törpém!

-Megcsaltad Pezz-t? És kopj le a csajomról Ő az én törpém - nevettem mire Ő megrázta a fejét nevetve. 

Amint felértünk a lépcsőn Ő a szobájuk felé ment míg én a macis ajtó felé léptem. Elsőként is illedelmesen bekopogtam és amikor hallottam, hogy mehetek lábammal belöktem az ajtót. A kis beteg az ágyán ült kedvenc plüssét szorongatva. Beljebb löktem az ajtót és az ágyához léptem. Letettem az ágyra a tálcát és leültem mellé.

-Mit hoztál? - kérdezte kíváncsian.

-Egy krémet a viszketés ellen - mutattam fel a tálcán lévő krémet mire vigyorogva bólintott. -Tejet és vacsorát amit édes anyukád csinált csak is neked. - Mosolyogtam rá mire elismerően bólintott, de láttam arcán valamit hiányolt.

-Sütike nincs? - kérdezte szomorúan.

-Jó, hogy említed - mutatom fel a tányér mögött rejtőző sütit amit direkt neki raktam félre. Már nyúlt volna érte, de nem adtam neki oda. -Előbb a vacsora! - Szóltam rá mire elkezdett duzzogni. Végül megadta magát és az ölébe helyeztem óvatosan a tálcát persze a váza virágot elvettem onnan és az éjjeli szekrényére helyeztem. Levettem a kezéről a sütő kesztyűket, de szigorúan ránéztem mire bólintott.

Miközben Emma falatozott én mindvégig figyeltem és elmerültem a gondolataimba újra, és megint Lexy-re gondoltam. Még mindig nem értem a szakításának okát hisz látom a szemeiben Ő is szeret és mikor rám néz látom benne, hogy küszköd a könnyeivel. De, ha szeret miért szakított? Nem értem ezt az egészet már Lexy is elkezdte ezt a Hannah fajta titkolózást és ez nekem nem tetszik mivel féltem. Féltem, mert szeretem és nem akarom, hogy baja essen. És lehet, hogy nem vagyunk együtt, de akkor is figyelek rá és megvédem bármi bajtól bár az nehéz, ha semmit sem tudok, de ki kell derítenem, mert meg kell védenem bármi áron is. Elmondhatatlanul szerelmes vagyok belé és az éjszakáim üresek nélküle a szakításunk óta egy cseppet se tudtam aludni, mert nem volt mellettem. Próbálok beszélni vele, de láthatóan kerül egyedül a szemkontaktus maradt meg nekünk.
-Harry bácsi megettem - vigyorgott Emma mire megráztam a fejem és ránéztem.
-Nem ittad meg a tejed - szóltam rá nevetve, de egyből odaadtam neki a sütit amit jóízűen befalt miközben szürcsölte a tejet. -Finom? - Kérdezte mosolyogva mire teli szájjal mondott. -Ez igent jelent értem! - Kuncogtam.
Emma megette a süti, megitta a tejet és az éjjeli szekrényére tettem a tálcát ahonnan levettem a kenőcsöt.
-Mutasd a bendőd törpe - szóltam rá mire egyből felhúzta a pizsama felsőjét. Minden egyes pöttyre kentem egy kis krémet és ezt folytattam a hátával, a kezeivel és még a lábával is. -Még van valami törpe? - Kérdezte mire megütögette állát és akkor eszembe jutott. Ráhúztam biztonságosan a konyhai kesztyűket így már mindjárt másabb volt.
-Én nem látok semmit - tárta szét a kesztyűs karját amikor észrevettem mit hagytam ki. Megnéztem a füle mögött ahol még szokott lenni ahol találtam is egyet amit jól bekentem. -Harry bácsi. - Kezdte mikor tekertem vissza a kenőcs tetejére a kupakot és ránéztem kérdően. -Szomorú vagy? - Tudtam mire érti így kifújtam a levegőt és lettem a krémet a helyére és ránéztem.
-Persze, hogy szomorú vagyok törpe, de elfogadom a döntését - erőltettem magamra egy mosolyt és feljebb ültem, hogy a hátamat neki támasszam a támlának.
-Akarod hallani a terveim? - vigyorgott tovább mire magamhoz húztam a kis pöttyös szőke kislányt.
-Hallgatlak - mosolyogtam rá.
-Légy boldog - simítja meg az arcom mosolyogva.
-Az vagyok - mosolyogtam rá.
-Nem vagy az - rázta meg a kis fejét azzal elszabadultak szőke hajai. Kérdően felvontam a szemöldököm hisz mit tud Ő csak 3 éves. -Viszketek! - Azt hittem folytassa erre újra elkezdené vakarni magát, ha a kesztyű nem lenne rajta.
-Hé nem vakarhatod - szóltam rá és megfogtam két kezét míg könyörgően rám nézett. Ajkait biggyesztette és rám nézett a nagy kék szemeivel. Ne dőlj be neki Harry! -Bárányhimlős vagy. Bárányhimlős vagy. Bárányhimlős vagy. - Ismételgettem magam mire Ő beleült az ölembe és folytatta.
Letettem az ágyára és egyből felpattantam, hogy ajtóhoz rohanjak és Louis helyett pont Lexy jelent meg. Na pont Ő kell nekem.
-Mi a baj? - kérdezte Lex.
-Vakarási krízis - szólalt meg mögülem Emma mivel én hirtelen köpni-nyelni nem tudtam így ezt most megköszöntem neki.
-Bekented a pöttyeit? - kérdezte mire bólintottam és beljebb jött, hogy leüljön az ágyra Emma mellé. Én az ajtóból néztem rájuk vissza és ajtófélfának dőltem. -Emma nem vakarhatod hisz csúnya sebes leszel, ha meggyógyulsz tudom viszket nekem is viszketett, de erős kislány vagy egy Szuper Nagylány aki mindent kibír. - Elmosolyodtam amiket mondott Emmának és azonnal belegondoltam, hogy egyszer majd ezt a saját gyerekének mondja akinek remélem én leszek az apja. -Harry! - Fordult felém mire egyből megráztam magam amit kicsit furán nézett. -Kiviszed a tálcát? Én itt maradok vele! - Kérte egy nagy mosollyal és magához húzta a kislányt aki hozzábújt.
Bólintottam és elmentem a tálcáért és elindultam az ajtó felé ahol visszanéztem és Emma kacsintott rám csak elmosolyodottam, mert igazán jó terve van ennek a 3 éves kislánynak. Levittem a konyhában ahol Hannah írt valamit.
-Hé mit csinálsz? - tettem be a mosogatóba a koszós edényeket mire kérdően rám nézett. -Remélem nem adóbevallást, mert ahhoz ketten kellenek. - Nevettem és közelebb mentem hozzá, hogy leüljek mellé.
-Nem - kuncogott. -Emma jelentkezési lapját írom.
-Már most munkába állítod? Vagy minek? - vonom fel a szemöldököm mivel nem értem mi a fészkes fenét csinál.
-Az óvodához kell te hülye - lökött meg nevetve.
-Nem fiatal még hozzá? - kérdeztem.
-Ne kezd te is Louis szerint se jó ötlet pedig ideje lesz 3 éves és vele egykorú barátok kellenek neki - magyarázta el, de szerintem hülyeség jó kell az óvoda, de Emma kicsi még hozzá.
-Ott van Niall - vágtam rá mire felvonta a szemöldökét. -Vicc volt! - Emeltem meg a kezem nevetve bár igazából nem volt vicc.
-Mindegy állj be Louis mellé aki szerint szar ötlet az óvoda - legyintett mosolyogva és folytatta az írást.
Hirtelen a konyhai ajtó felé kaptam a fejem ahol azok jöttek be csókolózva akiktől feljön a tegnapi vacsorám. Nem tehetek róla, de amikor Lexy-vel voltam megfertőzött, hogy Eleanor és Louis... ja.
-Hazza - rohant felém Eleanor és megölelt mire Hannah is felkapta a fejét. -Hannah. - Engedett el és felé nézett.
-Én is örülök neked - vigyorgott Hannah kedvetlenül és inkább folytatta az írást.
Louis és Eleanor elkezdtek valamit kotyvasztani a konyhában amit én inkább nem néztem inkább próbáltam Hannah-nak segíteni, de inkább mondjuk ki az igazat; rohadtul unatkozom. Niall ugrált le a lépcsőn és egyből felpattantam, hogy megöleljem barátom.
-Uh - nevetett mögöttem Hannah.
-Örülök, ha hiányoztam - vigyorgott Niall.
-Ne szokd meg - vigyorogtam rá mire megláttam mögöttük a Zerrie párost.
-Harry csak nem megtaláltad az igazid? - kérdezte nevetve Pezz.
-Te most olyanról beszélsz ami neked nincs - folytattam gúnyos mosollyal.
-Kicsinállak Styles - mondta fenyegetően és megvontam a vállam.
-Van egy hírünk - mondta Zayn mosolyogva mire mindannyian ránéztünk.
-Várjatok - szólt bele Pezz. -LIAM, DANIELLE! - Kiabálta el magát mire futottak lefelé a lépcsőn. Danielle-n csak Liam pólója van míg Liam-en csak a nadrágja.
-Dugtatok - vágtam rá mire szégyenlősen a padlót nézték. Tudtam!
-Mielőtt kibeszéljük ezt - kezdte Pezz és megragadta a bébi figyelőt. -Lexy, George, Emma ott vagytok? - Mi? George is ott van Lexy-vel? Rohadtul elfogott a féltékenység!
-Hallunk - szólalt meg George mire Emma belekiabált, hogy Ő is itt van.
-Okés szóval - kezdte mosolyogva Zayn és kedvesére mosolygott. -Meg van az esküvő időpontja!
-Mikor? - kérdezte izgatottan Hannah.
-Két hét múlva - vágták rá egyszerre mire mindannyiunk szeme kikerekedett.
-Remek - mondta mindenki egyszerre.
-Tudjuk gyors hisz egy esküvőhöz idő kell, de már nem bírunk várni - öleli magához Zayn Pezz-t.
-Mindegy - legyintettem a kezemmel. -Lesznek helyes koszorúslányok? - Miután feltettem a kérdést megbántam és egyből kijavítottam. -Szerintetek van rá esély, hogy az esküvőtökön megdöngetem életem szerelmét?
-Tönkre teszed az esküvőm Styles megöllek - nézett rám szigorúan Pezz mire a bébi figyelőből kuncogást véltem felfedezni.
-Adóbevallás - hallottam meg George nevető hangját gondolom Emmának mondta.
-Szóval ne akarjam rátenni a kezem a nászutaslakosztályra? - kérdeztem még mindig az ifjúpártól.
-Nem - ordít Emma mire mindenki elismerően bólint.
-Olyan unalmasak vagytok - duzzogtam persze nevetve miközben beletúrtam göndör fürtjeimbe amire csak Lexy miatt szoktam rá mivel Ő imádta. Annyira imádom amikor paradicsommá válik az arca imádom, hogy ilyen hatással vagyok rá már attól is és megőrülök, hogy nem csókolhatom meg ilyenkor és nem ölelhettem magamhoz.
Arra lettünk figyelmesek, hogy Eleanor kezd el nyafogni és rángatja Louist az emelet felé, de Louis nem akar menni.
-Eleanor a lányomnak szüksége van rám - fogta meg Louis Eleanor csuklóját.
-De - kezdett nyafogni mire Louis a kezét a szájára tette.
-Majd máskor - mosolygott Louis a lányra és egy puszi után felrohant az emeletre.
Eleanor felénk fordult ellenséges fejjel mire elindult felém.
-Hazza beszeretnék mutatni neked egy lányt hisz neked köszönhetem, hogy Louis-al együtt vagyok - mosolyog rám.
-Köszi, de másnak tartogatom magam - mosolyogtam rá kedvesen, de a gondolataimba Lexy arca lebegett.
-Kire? Ugye nem arra a szajhára pocsékolod az időd aki kidobott? - hangjába megvetést véltem felfedezni és a szajha kifejezésnél legszívesebben felpofoztam volna.
-És, ha igen? Nem érdekel a véleményed - ráztam meg a fejem mogorván.
-Tudod mit akkor légy hülye úgyse lesz veled - morogta és intett morogva mindenkinek aztán hátradobta a haját és elment. Miért gondolok arra, hogy megfojtanám? Hisz eddig kedveltem, de most felpofoznám.
Miután elment a többiek felé nézek és inkább folytassák tovább amit eddig elkezdte, vagy épp csináltak.
Eszembe jutott Emma tanácsa amin egész végig gondolkoztam. Légy boldog! Hallottam meg Emma kis hangját a fejembe és igaza van, ha így döntött nekem is tovább kell lépnem, de olyan nehéz és nem azzal szeretnék tovább lépni akit Eleanor ajánlana nekem.
-Niall elmegyünk ma bulizni? Inni akarok és csajozni - nem hiszem el, hogy ezt mondtam a lány előtt akit mindig is szeretni fogok.
-Nincs tervem szóval miért ne - vonta meg a vállát Nialler.
-Csak ne rúgjatok be - szólt bele Liam mire Niall-el összenéztem és felnevettünk. -Gondoltam.
-Ne aggódj Payno nem múlatunk annyira jól hisz a legjobb esténk Zayn legénybúcsúja lesz - mosolyogtam rá mire csak nevetve megforgatta a szemét.
-Ez az - ugrott fel örömébe Zayn mire ránéztünk. -Mi van? Ez azt jelenti terveztek valamit! - Mondta izgatottan és teljesen bepörgött. Persze, hogy terveztünk neki legénybúcsút, de arról nem tud.
-Szerintem a leánybúcsú jobb lesz - szólt bele Dani és hátulról átölelte Liam-et.
-Tévedsz drágám - fordult vele szembe Liam és adott neki egy orr puszit.
-Fenn dugjatok - vigyorgok rájuk mire mindkettőjüktől kapok egy mérges pillantást.
-Szerencséd Styles, hogy kikapcsoltam a bébi figyelőt - mondta Pezz. Akkor nem hallotta azt se Lexy, hogy ma este bulizni megyek? Bár tudni fogja, de ideje már.
-Előbb utóbb megtudja Emma is és jobb előbb, mint később - bólintottam.
-Új szabály - szólt bele Hannah és felmutatta a tollat. -Harry az utolsó babysitter jelölt és akkor is felügyelt kell!
-Támogatom - emelte magasba mindenki a kezét.
-De - kezdtem volna, de mindenki lepisszegett. -Undokok! - Vigyorogtam rájuk karba tett kézzel és levágtam magam az egyik székre. A többiek folytatták a dolgukat miközben én hol az estén, hol Lexy reakcióján gondolkoztam. El kell Őt felejtenem és tovább kell lépnem hisz Ő szakított velem.

***

-Niall menjünk haza! - Kiabáltam szőke barátomnak aki épp legurította a következő italt. Rám néz amolyan "biztos vagy benne?" fejjel mire idegesen bólintottam és elém gurítottak egy újabb italt amit azonnal lehúztam.
-Neked mi a bajod, haver? Te akartál bulizni jönni - kiabálta túl a zenét Niall.
-Mert... nem tudom jó? - akadtam ki és a fejemet a pultra helyeztem.
-Lexy miatt? - kérdezte mire felnéztem.
-Azt hiszem - bólintottam.
-El kell Őt felejtened - mondta mire bólintottam. Tudom, kurvára tudom, de nem akarom mégse hisz Lexy... az Lexy. Mármint Ő az életem és, ha Ő nincs velem akkor életem sincs. -Bulizz egy kicsit haver! - Folytatta Niall mire ránéztem aztán a tömegre. Talán igaza van hisz Emma is azt tanácsolta, hogy legyek boldog igaz azt nem mondta, hogy hogyan, de ez az egyetlen megoldás.
Ellöktem magam a pulttól és az emberek közé indultam mire hirtelen egy tűz vörös hajú lány esett a karjaimba és, ha én nem fogom meg a földre esik. Felnézett rám és a sötét szemei szinte beleolvadtak a szórakozóhely színeibe.
-Köszi - motyogta zavartan és felállt egyedül.
-Jól vagy? - kaptam gyorsan észhez mire felnézett rám és bólintott.
-Te ugye Harry Styles vagy? - kérdezte és szája sarka mosolyra húzódott. Bólintottam mosolyogva mivel biztos csak egy rajongó egy nagyon érdekes stílust viselő rajongó. -Az én nevem Elena Thompson. - Mosolygott rám kedvesen mire bólintottam. Végig mértem a lányt és eléggé kihívó szinte már kurvás öltözködést képviselt amolyan vad, fiatal lány lehet.
-Kérsz egy autogramot, vagy képet? - kérdeztem mosolyogva mire felnevetett. Mi a baja?
-Nem vagyok a rajongotok, de jól ismerlek titeket - mosolygott és rám kacsintott. -És, ha nem haragszol megyek bulizni! - Félredobta a haját és elindult a táncparkett felé. Honnan ismerős nekem ez a mozdulat?
Visszafordultam Niall felé aki végig figyelte a történéseket és vigyorogva húzogatta a szemöldökét.
-Miért nem mész utána? - kérdezte és legurított még egy italt.
-Mert - kezdtem volna a magyarázatom.
-Lexy - sóhajtott ezzel befejezve, de igaza van Ő miatt, mert én Őt szeretem és nem egy ilyen lányt aki túl furcsa nekem. -Haver lazíts és eredj a csaj után! - Mordult rám.
-Nem - vágtam rá aztán hátrafordultam és a vörös hajú lány mármint Elena közelített felénk mosolyogva.
-Szia szépfiú - mosolygott rám és megsimította az arcom, de tovább ment. A pulthoz állt és kért magának egy italt amit nem értettem mit, de amint elé rakta le is gurította.
-Hé vörös - szólította meg Nialler a csajt mire elkezdtem hadoválni mögötte. -Vidd magaddal táncolni a barátom túl depressziós egy volt csaja miatt. - Folytatta Niall mire Elena felém fordult, de én a fejem elfordítottam.
-Rendben - hallottam meg Elena hangját és amire odafordultam megragadta a karom és húzott a táncparkett felé még visszanéztem Niall-ra aki vigyorogva integetett míg én egy megöllek fejet küldtem felé, de Ő csak vállat vont és a mellette lévő szőke csajra szegezte pillantását. -Csak egy tánc! - Szólított meg Elena és felé fordultam ahol már Ő riszálta magát előttem.
-Szeretem a volt barátnőm - mondtam közel hajolva a füléhez.
-Oh igen - vigyorgott és megragadta a nyakamhoz, hogy magához húzzon. Megcsókolt és nem tiltakoztam ellene egyből visszacsókoltam pedig nem akartam hisz én Lexy-t szeretem, de Ő... nem ez akkor se mentség.
Végett vetettem a csóknak és megragadtam a csuklóját.
-Többet nem csinálhatod ezt - morogtam mire csak vigyorgott.
-Miért? El kéne felejtened - mosolygott rám.
-Nem, nem kell - vágtam rá és eszembe jutott ismét Emma terve; Légy boldog! Aztán eszembe jutott Lexy és George akik ma együtt voltak Emmával a szobába és elkapott a féltékenység. Nem gondolkodtam csak megragadtam az előttem álló lány arcát és megcsókoltam. Lehet szörnyű ember vagyok és az is vagyok, de ami bennem játszódik le ebbe a pillanatba az felfoghatatlan odaadtam neki a szívem és Ő csak úgy elhajította, de még mindig szeretem. Szeretem, de mással csókolózom igazán okos vagy Harry tényleg!

Sziasztok drágák!<3
Túléltétek az első hetet? Én igen sőt még élveztem is és tudtam volna írni suli után, de egyik nap se voltam itthon így egész héten egy mukkot nem írtam. Látjátok milyen szemét írótok van! Igazából amennyire jó volt ez az első hét annyira lesz szar az utóbbi hetek sajnálatos módon, de hétvégén mikor nem pihennek és nem csavargok, vagy nem leszek sehol se csak itthon akkor írok, hogy minél előbb hozzam nektek a részt, de erről már volt szó. :)
Ritka részek, de hosszú részek! Áll az alku?
Remélem elnyerte ez a rész is tetszésetek, ha igen akkor alul írjátok meg nekem mi tetszett nektek a részbe, vagy csak egy "HALLO" is elég ám! :D 
Amúgy a Never Die c. közös blog amit Esmee H.-val írok az elnyerte a tetszéseteket? 

U.i.: Sajnálom, hogy ebbe a részbe semmi szó nem esett Hannah-ról, vagy épp Louis-ról, de úgy éreztem egy ilyen rész is kell. 

Eva H. xx

Bejelentés

Drága Kis Dolgok olvasók akik második családom! :)

Észrevettétek a címből nem új részt hoztam nektek, de már az is készül és talán mondom talán hétvégére új résszel is örvendhetek nektek. Viszont nem szeretnék nektek csalódást okozni, de ne lepődjetek meg azon, hogy így iskola kezdés véget ritkábban lesznek részek. Sajnálom tényleg, de ez az év nekem nagyon fontos tanulás szempontjából nekem hisz jövőre végzős leszek és az idei évi eredményen beleszámít az egyetemre ahova foggal-körömmel ragaszkodok. 

Ígérem nektek amikor van rá alkalmam írok és próbálom hozni a részeket, ha ti is megígéritek nekem, hogy kitartótok a blog mellette akkor is, ha ritkán lesznek részek! 

Még valami...

Ez az utolsó nyári napunk és ma nap folyamán feltettem egy részt a legújabb blogomról ami nem csak enyém mivel közös vállalkozásban kezdtem egyik olvasómmal aki szinte már a legjobb barátnőm. Igazából ez amolyan kárpótlás és meglepetés lenne nektek! :) Emlékszem vagy kritikában, vagy kommentbe írta nekem valaki, hogy olvasna tőlem nem One Direction blogot hát igaz ebbe szerepelnek a fiúk, de semmi 1D és semmi híresség nincs benne még jó hang sincs. Teljesen más fajta az alap sztorija, mint amit eddig írtam. Remélem elnyeri a tetszésetek az a blog is! :) 

Dum-dum-dum

Never Die - A halhatatlan

Köszönöm a megértéseteket és akkor remélem hamarosan szolgálhatok résszel is! :)

Season 2 Chapter 5 - Elounor a köbön

Carrie Underwood - Little Toy Guns

Be kell valljam, hogy tegnap amikor Louis rám talált a szobámba sírva nem anyám miatt sírtam, hanem attól a személytől akinek nem lenne szabad kinn lenni a rács mögül, de itt van visszatért és dühös, bosszúra éhes és nagyon őrült. Egy perc alatt sikerült neki a terve, hogy elsírjam magam fenyegetésén pedig azt hittem már megedződtem 1 év alatt, de tévedtem még mindig az a gyenge lány vagyok aki az elején volt aki épphogy belépett a fiúk életébe. Még Eleanorral se tudtam szembeállni, de máris itt van újra Max Hurd aki 1 év alatt szépen megedződött a börtönbe már nem ugyanaz aki volt. Csak azt nem értem, hogy sikerült neki megszöknie? Szeretnék erről beszélni a bátyámnak, de nem tehetem ahogy Perrienek és Zaynnek se mondhatok semmit, mert megfenyegetett és nem tudom valamiért tudom, hogy nem viccelt képes megtenni. Még egy dolgot furcsállok; Max miért nem Eleanorral jelentkezett? Miért nem futott Max egyből Eleanorhoz? Vagy odafutott? Nem tudom, semmit se tudok, de valami bűzlik nekem köztük lehet Max mérges Eleanorra azért, mert Eleanor nem váltotta ki, de ha mérges az nekem jó is meg rossz is. Jó, mert Max nem csak engem akar tönkretenni és rossz, mert két őrülttel kell szembe néznem. Együtt se jók, de külön bele se merek gondolni mi lesz velem!
-Mami, mami, mami - rohant hozzám Emma akit egyből felkaptam és rámosolyogtam.
-Mi a baj kincsem? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-Semmi - vonta meg a vállát vigyorogva.
-Akkor miért rohantál be? - kuncogtam.
-Elfelejtettem - vigyorgott.
-Emma - szaladt be a szobába Liam.
-Ja igen most már eszembe jutott - bólintott Emma. -Védj meg anyuci! - Bújt hozzám közelebb.
-Mit követél el megint? - sóhajtottam mivel nincs olyan nap amikor nem követ el valamit.
-Esküszöm semmit - nézett fel Emma.
-Nem? - akadt ki Liam, de szája sarkába mosolygott. -Ez a kis szemtelen eldugta a kocsi kulcsaim és elkéne mennem felvenni a dal. - Magyarázta el Liam és Emmára néztem aki csak szégyenlősen lesújtotta a tekintetét.
-Igaz ez Emma? - kérdeztem.
-Talán - motyogta. -Csak játszani akartam hideg, meleget! - Védte be magát igazán kis leleményes kislány mindig kihúzza magát.
-Okés játszunk - vette át tőlem Emmát. -Csak most azt játsszuk, hogy megmutatod ma merre jártál miután lenyúltad a kulcsaim. - Mondta a kislánynak és letette maga mellé.
-Akkor gyere sok dolgunk van - mondta Emma és elindult.
-Kívánj szerencsét - nézett hátra Liam és csak biztatóan rámosolyogtam.
Elmosolyodtam és én is kiléptem a szobámból végig sétáltam a folyóson a lépcsőig ahol szinte elhagyott játékok voltak. Amióta beköltöztük azóta a fiúk lakása nem alsógatyák hegyekből állnak, hanem játék hegyekből. Hirtelen ráléptem egy sípoló játékra és annyira megijedtem, hogy szinte leestem a lépcsőn és, ha az illető nem kap el még jól be is ütőm magam. Nem kell mondanom kicsoda kapott el.
-Köszönöm - bámultam bele kék szemeibe. Szemem lejjebb vándorolt meztelen felső testére és még lejjebb mentem és akkor láttam meg, hogy egy száll bokszerbe van. Férfiassága dudorodik át a bokszerjén aztán újra felnézek rá. Gyönyörű látványt nyújt amúgy! Szemeimet azért végig futtatom ezernyi tetkóin hisz ezeket én még nem láttam. Gyönyörűek! Bár én megszoktam a csupasz csiga Louis testet, de innen látszik mennyit változott azóta.
-Bámulsz - térített vissza a valóságba Louis kuncogása.
-Nem is - védtem meg magam.
-De is - nevetett.
Elhúzódtam tőle és játékosan vállba löktem természetesen mosolyogva mire Ő eljátszotta mennyire is fájt neki persze tudtam, hogy meg se érezte. Annyira bolond.
-Louis jössz már - hallottam egy kiabálást mögöttem és nem mertem hátra fordulni féltem attól aki ott van.
-Megyek - mondta Louis és elhaladt mellettem.
Hátrafordultam és pont időbe amikor Louis felért a lépcsőn és a túlzottan lengén öltözött Eleanor szájára tapadt. Nem bírtam végig nézni így egyszerűen csak hátat fordítottam nekik és elindultam arra amerre eredetileg tartottam a konyha felé. A konyhába Dani és George enyelgett míg Lexy aki mosogatott - csoda -, és a Zerrie pár akik a kutyákat etették.
-Niall? Harry? - kérdeztem a jelenlévőktől mire felém fordultak.
-Felveszik a dalt - mondta a választ Zayn.
-És Liam miért nem ment velük? - kérdeztem, de csak magamtól hisz most Emmát követi, hogy meglegyen a kocsi kulcsa.
-Mert neki később kell bemenni - mondta Dani. Hú nem érdekli, de azért figyel rá.
Bólintottam és leültem a pult előtti székekre tökéletesen elmondom, hogy unatkozom.
-Hé nem nézünk filmet? - szólalt fel a bátyám mire ránéztünk.
-Menjünk - mondta Perrie felállva és mindenki bólintott és elindultunk a nappali felé. Én is elindultam, de Zayn a karomnál fogva visszafogott.
Mire végre mindenki átment a nappaliba Zayn állt előttem karba tett kézzel így én is karba tettem a kezem ezzel utánozva Őt.
-Én nem akartam beleavatkozni hisz megint ugyanazt csinálod, de Pezz kért meg rá - kezdte mire bólintottam, hogy folytassa hisz kíváncsi vagyok mire akar kilyukadni. A titkaimra az biztos. -Szóval mi van Eleanorral, vagy Maxel? Azért kérdem, hogy tudd nem vagy egyedül és itt vagyok melletted a bajba és segítek. - Kedves volt Zayntől, hogy ezt mondta így a karjaiba borultam azt hiszem Ő az egyetlen személy akire ténylegesen számíthattok. Legjobb barátomként tekintek rá már első perctől kezdve.
-Köszönöm Zayn - motyogtam a vállába amikor elhúzódott tőlem és kérdően nézett rám. Felét el kell neki mondanom, de nem tudom melyik felét. Azt mondom el amit már nagyon kiakarok valakinek önteni. -Max visszatért. - Motyogtam alig halhatóan, de Ő úgy néz ki megértette mivel a szemei kikerekedtek.
-Micsoda? Hogyan? Hol van? - tette fel egymás után gyorsan a kérdéseit alig győztem pislogni.
-Nem tudom Zayn azt tudom itt van és bosszút akar állni, de egy ideig nem fog amíg le nem állnak a keresésével - még mindig suttogtam, hogy más ne hallja meg mire magához ölelt.
-Nem fog bántani megígérem - suttogta.
-Kész vagyok szembenézni vele Zayn - húzódtam el és megfogtam mindkét vállát pedig magam is tudtam, hogy nem állok rá készen.
-De nem fogsz, mert egy őrült - mondta.
-Zayn nem azért mondtam el, hogy megvédje, mert megtudom magam is - sóhajtottam, de még nem fejeztem be így érdeklődve várta a folytatást. -Azért mondtam el, mert elkellet valakinek mondanom aki te vagy. Valakinek kikellet öntenem a szívem, mert itt bent nem bírom! - Mutogattam a szívem felé.
-Hannah tudom, hogy sokat változtál, de nem mehetsz bele a bajba lányod van legalább rá gondolj - érvelt Zayn.
-Rá gondolok folyamatosan és érte teszem, hogy Őt védjem - mondtam.
-Sose tudlak meggyőzni arról, hogy hadd védjelek meg - rázta a fejét csalódottan.
-Inkább a támogatásodra számítok - mosolyogtam rá.
-Melletted leszek, mert a barátom vagy - mosolygott rám.
-Jól gondolom, hogy Pezznek is elmondod ezt? - kuncogtam.
-Nincs titkunk egymás előtt - mondta mosolyogva.
-Akkor legalább mindkettőtök támogathat, de ha le akar Ő is beszélni beszélek vele - mosolyogtam rá és utoljára megöleltem.
-Ő Pezz persze, hogy leakar majd beszélni - nevetett miután elhúzódtunk.
-Gyere nézzük a filmet - karoltam belé és elindultunk a nappali felé ahol teljes sötétség uralkodott.
A kanapén George, Dani, Lexy és Pezz ült így Zayn leült a kanapé karfájára míg én leültem a földre mikor hirtelen az egyik kutya telepedett az ölembe így elkezdtem a hátát simogatni míg Ő teljesen elfeküdt az ölembe.
-Mi a film címe amúgy? - fordultam hátra suttogva.
-Brothers - mondta a bátyám mosolyogva.
-Köszi bratyó - mosolyogtam rá és visszafordultam a tévé felé. Épp akkor a kisebbik kislány keltette fel bácsikáját aki a kanapén aludt és a testvérével csinálták a palacsintát édesanyjuknak. Érdekes film eléggé tanulságos pedig nem vagyok a háborús filmekért oda, de ez más ez még nekem is tetszik.
A film vége felé Liam rontott be és beleült a fotelbe Emmával a kezébe csalódottan.
-Meglett? - fordultam Liam felé.
-Egész napom arra ment rá, hogy megtudjam mit csinál komolyan plüssöknek köszöntünk és a többi, de semmi ezt valahova jól elrejtette - morogta csalódottan Liam.
-Hoppá - nevetett Emma.
Már szóltam volna rá kislányomra amikor erőteljesen nyögés hangok jöttek fentről mire a többiek felhorkantottak.
-Már megint - morogta Pezz.
-Meghalok, de én tényleg nem úgymint a filmbe a csávó - mondta a bátyám.
-Felkötöm magam, ha még egyszer meghallom Őket - morogta Dani.
Tudtam kikről beszélnek hisz csak két ember van fenn az emeleten és az a kettő Louis és Eleanor akik elég hangosan élik szexuális életüket, de Louisnak lehetne több esze hisz a kislánya nem szeretné ezt hallgatni.
-Ez mi? - kérdezte Emma mire mindannyian egyszerre fordultunk felé és elkezdtük vakarni a tarkónkat.
-Ez drágám...öö.. - dadogtam, de nem jutott eszembe semmiféle jó ötlet. Harry persze már rávágta volna, hogy szexelnek aminek most örülök, hogy nincs itt míg Niall rávágta volna, hogy szendvicset készítenek. Igen pontosan Niall spontánsága kéne most.
-Adóbevallást írnak - vágta rá Zayn mire ránéztünk kérdően. -Tudod Emma ezt kötelező minden időközönként írni.
-Nem unalmas nekik mindig? - kérdezte Emma ami nem is rossz kérdés. Nem unalmas nekik mindig szexelni?
-Sajnos, ha unalmas, ha nem kötelező - vonta meg a vállát Danielle.
-Ha felnőtt leszek nekem is kell majd egy fiúval adóbevallást írnom? - kérdezte Emma mire hirtelen Zayn, George és Liam elkezdett köhécselni mi pedig lányok kikerekedett szemekkel bámultunk rá.
-Igen minden bizonnyal te is fogsz adóbevallást írni egy fiúval - bólintott Pezza.
-De majd később - tette hozzá Lex.
-Jóval később - mosolyogtam rá.
-Nagyon nagyon nagyon később - vágták rá a fiúk.
Hirtelen csend telepedett a nappalira és már fentről se szűrődtek le hangok hála az égnek. George a lábára csapott és felállt.
-Hát ez igen jó film volt - mondta a bátyám. -Még egy?
-Melyik? - kérdeztem megvonva a vállam.
-Micimackó - kiáltotta vigyorogva Emma.
-Micimackó rejtette el a kulcsom? - kérdezte Liam.
-Talán - vigyorgott Emma.
-Tudod hol van - vágta rá Liam. -Kérlek Emma mond el! - Szinte már könyörgött az ölébe ülő kislánynak aki csak mosolygott.
-Okés - mondta Emma mire mindannyian ránéztünk. -Két vakond volt! - Vigyorgott Emma mire mindenki ránézett kikerekedett szemekkel és a bejárati ajtó csapódott ki ahova egyből néztünk.
-Mi van? - kérdezte Harry.
-Ennyire örültök? - nevetett Niall.
Emma kipattant Liam öléből és Niallhoz szaladt, de csak a térdéig ért fel így gyorsan megölelte a lábát aztán a felhúzta a nadrágja szárát és a zoknijából előhalászott egy kulcsot.
-Két nagy vakond - vigyorgott Emma.
-Fogalmam sincs, hogy került oda - tette fel a kezét gyorsan Niall.
Liam egyből felpattant és a kislány felé futott, hogy felkapja.
-Hogy a francba nem vetted ezt észre Niall? - nevetett Harry.
-Köszönöm - puszilta meg Liam Emma arcát aztán elvette tőle a kulcsát, de akkor észrevette, hogy egy kulcs hiányzik. -Hol a bejárati ajtó kulcsa? - Kérdezte Emmától aki vigyorgott és Harry felé bökött.
-Most miért néztek rám? - kérdezte félénken göndörke.
Emma kiugrott Liam kezéből és Harryhez kapálózott aki rögtön felvette és benyúlt a mellkasán lévő zsebébe, hogy előhúzza az eltévedt kulcsot.
-Bagoly mondja verébnek - nevetett Niall.
-Ezt, hogy? - kérdezte Harry Emmától aki vigyorogva megvonta a vállát.
-Csak 3 éves - kezdte Pezz.
-De okosabb, mint az a két idióta együtt - fejezte be Danielle.
-Ez hihetetlen - ámult el Lex.
-Tomlinson erről ne feledkezzünk meg - szóltam bele mosolyogva.
-És Walker - emelte fel a kezét Zayn. -Ez a kettő keverve egy zseni gyereket hozott létre!
Liam gyorsan átvette Harrytől a kislányt és magához ölelte.
-Még egyszer eldugod a kulcsom - kezdte Liam, de Emma a szájára tette a kezét.
-Legközelebb játszunk - mosolygott Emma mire Liam bólintott és egy puszit nyomott a kis szőke kislány arcára.
-Imádlak tökmag - mosolygott Liam.
-Szeretlek Liam bácsi - karolta át a nyakát Emma és egy puszit nyomott az arcára.
Annyira jó ezt látni, hogy a fiúk ennyire szeretik Emmát szinte már az igazi nagybátyjaik lettek és Emma is szereti a fiúkat sőt ragaszkodik hozzájuk már szinte. Anyai szívvel jó ezt látni, hogy ha egyszer én már nem leszek a lányom nem lesz sose egyedül. Louissal közösen írtunk egy végrendeletet miszerint, ha mi egyszer meghalunk akkor Emma gyámjai a fiúk lesznek tudjuk, hogy ezt nem így illik, hanem a nagyszülőkre kéne bízni, de sokkal jobb kezekbe lesz a lányunk mellettük.
-Mi van itt? - hallottuk meg a lépcső irányából lévő említett személy hangját így rögtön felé fordultam bár ne tettem volna. Louis és Eleanor ölelkezve jöttek le a lépcsőn felöltözve, de mégse annyira.
-A lányod egy zseni - mosolygott Liam. -Biztos a te lányod?
-Hahaha - nevetett Louis. -Mit csináltál apróság? - Kérdezte Louis lányától, de Eleanor még közelebb bújt Louishoz. Miért csinálja ezt?
-Eldugtam Liam bácsi kocsikulcsát - mosolygott Emma.
-A zoknimba - mondta Niall.
-És az ingem zsebébe - tette hozzá Hazza.
-És úgy, hogy a két tökkelütött észre sem vette - mosolygott Pezz.
-A tanítvány felnőtt a mesterhez - kuncogott Louis.
-Tanulhatnál tőle Tomlinson a te poénjaid kezdenek laposak lenni - vágta rá nevetve Dani.
-Nagyon szépen köszönöm - morogta Louis durcáskodva ilyenkor olyan, mint a lánya.
-Nagyon szívesen apuci - mosolygott Emma.
-Ezt megkaptad - bólintott Geogre.
-Na nem akarom tönkre tenni ezt a kis boldogságot ami ritkán van, de nekem mennem kel felvenni a dalt - szólt bele Liam. -Köszi törpe! - Puszilta meg Emmát aztán letette és az ajtó felé indult ahol visszanézett és mindenkinek integetett.
-Szia Liam bácsi - integetett Emma aztán amikor elment felénk fordult. -És most játszunk!
-Hé hé törpi - vette fel hátulról Niall és a hónalja alá tette.
-Tessék? - vigyorgott rá Emma.
-Nem nézzük meg a Micimackót? - ajánlotta mosolyogva George.
-De - ujjongott Emma.
-Gyerünk pöttöm - emelte a magasba Niall Emmát és repülőzve beledobta George ölébe. Niall leült a kanapé elé és várt. -Na nézzük már?
-Nyugalom szöszke - kuncogott Dani.
Pezza betette a mesefilmet míg mindenki helyet foglalt kivéve az Elounor páros akik a  konyha felé vették az irányt. Teljesen más Louis amikor itt van Eleanor hisz ki nem hagyná a lányával való mese nézést, de most csak Eleanor és Eleanor. Félreértés ne essék én nem vagyok féltékeny! Eszem ágába sincs féltékenykedni a volt pasimra és a lányra aki zizzent. Különben is minek féltékenykedjek, ha nem érezek semmit se Louis iránt, mert nem érzek csupán annyit érzek, hogy Ő a lányom apja semmi több. És, ha ezt még jó párszor elmondom elbizonytalanodom amit nem szabad inkább befejezzem.
Próbáltam a mesére koncentrálni, de még Őt is csak Louist láttam. Pszichológushoz kéne mennem már Louist képzelem Micimackónak ez súlyos eset.
Megráztam a fejem és a többiek felé fordítottam el a fejem és pont akkor mászott Emma Niall nyakába, hogy onnan folytassa a mese nézést. Niallt nem igazán zavarta mivel teljesen benne volt a mese nézésbe. A két gyerek. Harry néztem aki szintén a földön ült és próbált a mesére figyelni, de mindvégig  fél szememmel a kanapén ülő legjobb barátnőmet nézte míg Lexy próbálta kikerülni pillantását. Mi történt köztük amiről én nem tudok? Már feltűnt, hogy egy szobába se alszanak és teljesen eltávolodtak. Szakítottak? De miért? És miért nem mondták el? Mi folyik itt?
Szemem tovább vándorolt Daniellere és a bátyámra akik szintén furcsák a napokba közösségbe sokat enyelegnek, de amikor senki se figyel olyan távolságtartóak. Talán Dani rájött, hogy Liam szereti Őt és még Ő is érez valamit iránt? Igaz eléggé sajnálnám a bátyám, de sajnos ez a szerelem nem igazi számára ezt mindenki tudja szerintem még Ő maga is tudja csak nem szeretné elfogadni. Még tovább vándorolt a szemem a tökéletes párra akik gőz erővel készülnek a nagy napjukra mivel idén egy igazi lagzin vehetünk részt igaz még az időponton és a helyszínen nem állnak hadi lábon, de róluk beszélünk hisz Ők nem könnyű páros, de a legigazibb.
Visszafordultam a tévé felé amikor újra felkaptam a fejem mivel a kis párocska kijött a konyhából és csatlakoztak hozzánk.
-Mi ez? - kérdezte hangosan és elég nagy gúnnyal Eleanor. Min nőtt ez fel? -Komolyan a Micimackó? Hát hol vagyunk az óvodába? - Folytatta nem éppen kedves hanglejtéssel hát drága Eleanor bocsi, hogy a köreinkbe van egy 3 éves aki imádja tudod a pasid lánya.
-Sh - szólt rá Emma.
-Emma kicsim már nem kéne ilyenek nézned nagylány vagy - vágta rá Eleanor. Persze majd Ő eldönti mit kéne néznie a lányomnak!
-Szerintem meg pont ez való Emmának - szólt bele Harry és Lexy tökéletesen egyszerre mire összenéztek. Látszik, hogy egymásnak lettek teremtve hisz ugyanarra gondolnak.
-Nem ilyen baba mesére van szüksége, hanem Barbie mesékre - sziszegte Eleanor jól utánozva a kígyót. Lehetséges, hogy az is.
-Szerintem majd Emma eldönti mit szerte és mit nem - vágta rá Pezz.
-Inkább te fogd be  - morogta Eleanor.
-Oh te - ugrott fel Pezz és már indult volna felé mire Zayn lefogta. -Tudod miért nem tépem ki a mű hajadat? - Kérdezte feldúltan mire Eleanor arcán elterült egy diadalmas mosoly. -Mert Hannah a legjobb barátnőm aki megkért rá, hogy Emma előtt ne öljünk!
-Louis - nyiffantott Eleanor és jobban hozzábújt.
-Perrie állj le - szólt rá Louis mire mindannyiunk szemem kikerekedett még Emmáé is.
-Haver Eleanor kezdte - szólt bele Zayn.
-Ne védd a jegyesed haver - mondta Louis.
-Basszus te véded - vágta rá Dani ezzel megelőzve Zaynt. -Mi van veled Lou? Komolyan amióta itt van hadd ne mondjam ki azóta olyan más vagy eddig kapva kaptál minden alkalmon, hogy lányoddal légy most meg semmi.
-Próbálok a barátnőmmel is több időt lenni - mondta Louis.
-Elég szarul csinálod - motyogta a bátyám.
-Apuci - állt fel a kanapéra Emma mire mindenki ránézett. -Lázas vagy?
-Nem drágám, jól vagyok - mosolygott Louis Emmára.
-Nem is így szoktál hívni - szomorodott el Emma és leugrott a kanapéról, hogy az emelet felé vegye az irányt.
-Emma - ugrottam fel szinte egyszerre Louissal mire ránéztem és megráztam a fejem.
Elindultam az emelet felé mire Louis megragadta a karom.
-Louis ne rontsd el még jobban - szálltam vele vitába.
-Ideje vele elbeszélgetnem vele - mondta Louis. -Ő az én lányom és szeretem!
-Elég rosszul mutatod ki haver - szólt bele Niall.
-Igaza van - értettem egyet a szöszivel.
-Tudom tipikus szar apa figura vagyok és ezért kell vele ezt megbeszélnem - mondta és könyörgően nézette rám.
-Menj, de ne szúrd el Louis - mosolyogtam rá.
-Nem fogom anyuci - mosolygott rám Louis és arcon puszilt és az emelet felé eredt.
Visszafordultam a többiek felé és Eleanor mérges pillantását pillantottam meg először, de nem érdekelt nagyon így visszaültem a többiek mellé mosolyogva míg Ők is rámosolyogtak és folytattuk a Micimackót, mert mi érett felnőttek is szeretjük. Eleanor pár perccel később eltávozott mire mind egyszerre sóhajtottunk fel és összepacsiztunk.
-Néha sajnálom - nevetett Dani. -Aztán mégse!
-Érzitek ezt? - kérdezte Harry mosolyogva mire érdeklődve ránéztük. -Eltűnt az Elounor a köbről!
Felnevettük míg én átöleltem göndör barátom és összeborzoltam fürtjeit és sokkal jobban éreztem magam így, hogy eltűnt az a nő személy aki tönkre tette a hangulatot viszont félek tőle mit tesz, de most próbálom jól érezni a barátaimmal magam és kiűzni a gonoszt a fejemből és ez velük sikerül.

 ~Louis Tomlinson~

Én csak próbáltam több időt tölteni a barátnőmmel mivel az utóbbi időkbe teljesen elhanyagoltuk egymást és most hirtelen a rossz vagyok akinek mindenki neki esik. Csak megvédtem, mert Pezz is úgy beszélt vele és azt hiszem ez a feladata egy barátnak. Megvédeni a barátnőjét és én csak megvédtem! Jó nem így szántam, hogy a kislányom elszalad csak nem tudom... balfék vagyok. Azt hittem most már teljesen megérettem erre az új viszonyokra, de úgy néz ki semmi sem változott. Én nem akarom, hogy a lányom szomorú legyen miattam, de meg kell érteni, hogy nekem Eleanor is fontos és mindent azért csinálok, hogy neki és Eleanornak jó legyen. Meg persze Hannahnak. Most már Őt se tudom kiűzni az életemből és nem is akarom. Szeretem Hannaht! Mint a lányom anyját.
Felértem az emeletre egyből Emma szobája felé vettem az irányt, de mégse mentem be. Elsőnek is csak a fejemmel kukucskáltam be a félig nyitott ajtón. Az ágyán ült törökülésbe a kedvenc plüsse az ölébe és a feje le volt hajtva miközben simogatta a plüssöt. Egy nagy sóhaj kíséretébe beléptem a szobába és mivel az ajtó nyikorgott egyből felkapta a fejét, de amint meglátta kijött be le is szegezte. Eddig mindig mosolyogva fogadott és a karjaimba szaladt most meg szinte utál. Borzalmas embernek érzem magam megérdemelném azt, hogy mindenki rám lépjen.
-Prücsök - szólítottam meg és közelebb mentem felé, de nem szólalt meg és rám se nézett. Leültem az ágy elé és felkönyököltem az ágyra, de semmi. -Hé apróság figyelsz? - Böktem oldalba mire elcsúszott az ágya végébe és eldőlt. -Nem lehetsz rám örökké dühös azért, mert elfelejtettem a beceneved! - Tettem le a fejem az ágyára, de Ő rám se nézett. Elvesztettem a legfontosabb dolgot az életembe a lányomat.
-Te nem vagy az apukám - mondta szipogva alig halhatóan Emma és hirtelen a kő szívem darabokba tört. -Mármint - köhécselt Emma és feljebb ült mire ránéztem. -Az én apukám nem ilyen volt megváltoztál és ez nekem nem tetszik! - A végén már a párnájába bújt és elfordult tőlem. Ha a lányom mondja el is hiszem, de akkor is.
Felültem az ágyára és feljebb tornáztam magamat mellé és elkezdtem a haját simogatni. Olyan gyönyörű szőke haja van, mint édesanyjának. Ahogy növekszik úgy kezd hasonlítani édesanyjára, de inkább rá hasonlítson hisz Hannah gyönyörű amilyen Emma is lesz bár már most is Ő a leggyönyörűbb királylány ebbe a kastélynak nevezett házba.
-Sajnálom prücsök - pusziltam meg a feje búbját mire megfordult összeráncolt homlokkal. -Megtudsz bocsájtani ennek a buta édes apukádnak?
-Persze haver - nyújtotta ki a kis kezét, hogy a kis kezével felmutassa a hüvelykujját persze mosolyogva. Megragadtam a kislányt és a hasamra ültettem míg egy pusszantós puszit nyomtam az arcára. -Megígéred, hogy többé nem leszel ilyen amilyen voltál se velem, se a többiekkel? - Emelte fel a kis kezét.
-Megígérem - mosolyogtam rá.
-Megígéred, hogy többé nem írsz adóbevallást Eleanorral? - kérdezte mire most én ráncoltam össze a homlokom. Adóbevallás? Mi van? Valamiről lemaradtam?
-Megígérem - mondtam zavarodva, de mosolyogva.
-Rendben remélem be is tartod a szavad - mosolygott rám.
-Neked bármikor prücsök - emeltem ki a végét és megragadtam a derekát, hogy megcsikizzem az érzékeny pontján. Emmából hangos nevetés tört ki aztán hirtelen lebukfencezett rólam és mellém feküdt.
Felé fordultam és csak rámosolyogtam míg Ő vissza rám. Egy 3 évessel vagyok egy micimackós ágyba milyen mélyre süllyedtem már itt tartok.
-Éhes vagyok - húzta fel a pólóját mire már kacagtam volna, de megláttam a pocakján egy-két piros pöttyöt. Gyorsan megragadtam a homlokát ami kissé meleg volt. -Mi van apuci? - Kérdezte Emma.
-Srácok - szaladtam volna kifelé, de az ajtóba visszaszaladtam Emmáért. -Gyere prücsök! - Kaptam fel és egyenesen a nappaliig futottam vele amikor megtorpantam mivel érdeklődő tekintettek kaptam. -Emmával valami nincs oké kórházba kell vinni!
-Mi? Mi a baj? - szaladt felénk aggódva Hannah.
-Lázas és pöttyös a pocakja valami komoly baja lehet - akadtam ki mire Hannah felhúzta a kislány pólóját, hogy szemügyre vegye a pöttyöket. -Na? Látod? Megmondtam!
-Louis ez csak bárányhimlő - mosolyodott el Hannah. Mi? És mosolyog? Mi van? -Srácok azt hiszem Emma elkapta a bárányhimlőt! - Vette át tőlem mosolyogva Hannah a kislányt.
-Bárány leszek? - kérdezte Emma.
-Nem tökmag semmibajod nem lesz csak pöttyöske leszel - mosolygott Hannah kislányára.
-Semmibaja? Miért kezelitek ilyen jól? - akadtam ki.
-Louis te is voltál már bárányhimlős és élsz - fordult felém Hannah Emmával. Ez teljességgel igaz! De most mégis a lányomról van szó. -Örüljünk neki, hogy elkapta, mert az csak jó! - Mosolygott Hannah és visszafordult a többiek felé mivel így háttal állt nekem így közelebb léptem felé és a derekán összekulcsoltam a kezem és a vállára helyeztem a fejem.
-Hé Tomlinson család én még nem voltam himlős - szólalt meg Niall mire mindenki rámeredt.
-Niall? Te még nem voltál bárányhimlős? - kerekedett ki Pezz szeme ahogy a többieké is.
-Nem - mondta Niall.
-Akkor Niall sajnálom, de te egy ideig ne menj Emma közelébe felnőttként veszélyes, ha elkapod - csapott Lexy Niall vállára.
-Meddig nem lehetek a kis szőke közelébe? - szomorodott el Niall.
-Egy hét - mondta Danielle.
-Sajnálom haver - tette hozzá George és mindenki vállba veregette.
-Szeretlek Niall bácsi - szomorodott el Emma.
-Én is törpi - dobott egy puszit Niall Emmának és Emma is ugyanígy tett. -Meggyógyulsz bepótlunk mindent ígérem!
-Úgy legyen - mosolygott Emma Niallra.
-Louis elmész a gyógyszertárba krémért? - fordult felém Hannah mire egyből bólintottam. -Én felviszem a kis betegünket a szobájába! - Hannah elindult a lépcső felé én meg az ajtó felé. Feltettem a napszemüvegem és intettem a többieknek bár a nagyon nagy rajongók így is észrevesznek, de csak kibírok egy utat a sarki gyógyszertárig anélkül, hogy lerohannak.
Gyalog indultam neki és amíg nem értem ki az utcából nem történt nagy baj hisz az utcába már mindenki ismer minket így szinte normális kölyköknek tekintenek, de amikor kiértem már jobban kellet vigyáznom. Szerencsére kevesen voltak a városba így simán besétáltam a gyógyszertárba ahol egy kedves idős néni fogadott.
-Mit adhatok kedveském? - kérdezte mosolyogva mire én levettem a napszemüvegem és a néni a szájára tette a kezét. Ez új egy idős néni, mint Directioner? Wao történnek még meglepetések! -A kis unokám fala veled van tele!
-Hogy hívják az unokáját? - kérdeztem mosolyogva mire a néni szinte összeesett a hangomtól úgy néz ki a kedves kis unokája megfertőzte a nagyikát is.
-Cassie - dadogta a néni mire előhúztam a zsebemből egy papír zsepit és a pulton találtam egy tollat amire írtam egy autogramot a kislánynak. -Adja ezt oda neki! - Adtam át neki az aláírt papírzsepit mire hálásán rám mosolygott.
-Köszönöm fiatalember - mondta a nagyi és eltette a zsebébe a papírzsepit. -És mit adhatok?
-Egy kenceficét ami a bárányhimlőre jó - dadogtam össze-vissza, mert fogalmam sincs mi jó a bárányhimlőre.
-Ez kell magának azt hiszem - kuncogott az asszony és elém tett egy dobozt.
-Kettőt kérhetnék? - kérdezte mosolyogva mire elém rakott még egyet. Jobb, ha több van! -Köszönöm! - Mosolyogtam és elmondta mennyi lesz és előhúztam a bankkártyám mire lehúzta és elköszöntünk egymástól. A krémeket betette zacskóba és a napszemüvegemet a szememre húztam és léptem volna ki a gyógyszertárból, ha nem leptek volna el a rajongók. Baszd meg!
-Hupsz - nevetett mögülem a néni mire ránéztem és már tudtam, hogy Ő követte el. Dehogy a fenébe volt képes rá?
Előhúztam a zsebemből és egyből Liamet tárcsáztam aki harmadik csörgésre fel is vette. Amire befejezte a szidalmazásom, hogy ne zavarjam próba közben elhadartam neki mi történt aztán megint szidott és mielőtt beleszólhattam volna annyit mondott, hogy jönnek és letette. Élmény vele beszélni!

***

Egy órát töltöttem a nénivel kettesbe életem leghosszabb egy órája volt a néni szinte fél életét elmesélte én tisztelem az időseket, de nagyon unalmasak bár inkább Ő, mint egy őrült rajongó. Szerencsére már itthon vagyok és míg a többieknek elmeséltem, hogy jártam addig Hannah bekente Emma pöttyeit így most itt vagyunk mindannyian a szobájába kivéve Niall aki az ajtó túloldalán van így Ő se marad le semmiről.
-Srácok énekeljünk ennek a kis beteg gyereknek - guggolt le Zayn Emma ágyához mire mindannyian követtük.
-Benne vagyok - kiabálta Niall mire elnevettük magunkat.
-Niall a macis dalt fogjuk - kiabáltam ki.
-Okés Lou azt tudom melyik - kiabálta vissza Niall. Érdekes hétnek nézzünk elébe!
-Okés ez egy olyan kislánynak szól aki imádja a macikat és elkapta a bárányhimlőt - kezdte mosolyogva Harry.
-Az én vagyok - vigyorgott Emma mire mindannyian elmosolyodtunk. 
-Hé ez az én szövegem lett volna - kiabált Niall.
-Bocsi haver - kiabálta nevetve Hazza.
-Baby let me be - kezdte Liam.
-Your lovin teddy bear - folytatta Zayn.
-Put a chain around my neck, - énekelte Harry.
-And lead me anywhere - folytatta Niall mire mindenki csak mosolygott.
-Oh let me be, Your teddy bear - énekeltem.
Miközben mi énekeltünk Emmának Ő ülve ugrált az ágyán és csak mosolyogva figyelt minket. Amikor Niall részéhez értünk még hangosan kacagott. Amire befejeztük Emma csak mosolyogva tapsolt.
-Ez jó volt - visongott Emma.
-A legjobb nézőnk - pusziltam meg kislányom fejét.
-Legjobb dalotok - szólt bele Lex és Harry vállára tette a kezére mire a göndör barátom ránézett és összeakadt a tekintettük.
-Most puszilkodni fogtok? - kérdezte Emma mire a két említett személy ránézett. Aki kis sunyi tudja, hogy nincsenek együtt, de azért feltette a kérdést. Okos.
-Na mire vártok? - kérdezte Hannah és a többiek is érdeklődve várták.
-Szakítottunk - mondta halkan Lexy.
-Tessék? - kérdezte mindenki egyedül én és Emma maradtunk csendben mivel mi mindenről tudtunk.
-Sziasztok - jelent meg az ajtóba Eleanor és mögötte Niall mutogatott valamit.
-Vajon miért is szakítottak? - forgatta meg a szemét Pezz.
-Már értem - morogta Danielle.
-Tessék? - kérdeztem és felálltam karba tett kézzel és kérdően a két lány felé néztem akik feltett kézzel álltak előttem.
-Viszket - nyafogott Emma, de most nem tudtam ránézni túlzottan kíváncsi vagyok mi folyik itt.
-Ne vakard törpi - hallottam meg mögöttem Zayn hangját. -Vagy csúnya helye marad!
-Oki-doki - mondta Emma és fogadni mernék mosolyog és feltartotta hüvelykujját.
-Elmagyaráznátok ez mi volt? - kérdeztem türelmetlenül.
-Elmondanám Tomlinson, de tudod úgyse hinnéd el ami körülötted forog - morogta Pezz. -Túlzottan vak vagy és naiv így maradj is abba a hitbe amibe tettek! - Miután befejezte kirohant a szobából és Danielle, Hannah és Lex is utána rohant.
-Csak én nem értem mi folyik itt? - tártam szét a karom.
-Semmibaj mackóm - jött hozzám közelebb Eleanor és egy hosszú, szenvedélyes csókolt lehelt ajkaimra. -Nem folytassuk amit elkezdtünk délelőtt?
Ránéztem Emmára és megráztam a fejem.
-Bocsi El, de a lányomnak szüksége van rám - mosolyogtam Emmára mire Ő csak bólintott.
-Nem írnak adóbevallást - suttogta Emma a többieknek, de túl hangosan.
-Okés fiúk most elmondhatjátok mi az a adóbevallás? - fordultam a fiúk felé mire Ők elkezdtek nevetni. Nem tudom mi olyan vicces, de én is nevettem. Eleanornak adtam egy gyors puszit a szájára és leültem Emma mellé az ágyra és átöleltem. -Szeretlek prücsök.
-Én is apuci - ölelt át Emma.

Sziasztok drágák!
Mielőtt elkezdődik a várva várt tanítás aminek senki se örül úgy gondoltam publikálok nektek egy részt ezzel lezárva a nyarat. Nekem kellemes nyaram volt sok-sok emlékezetes pillanattal vegyítve és rengeteg kép van a nyárról, hogy ha megnézem jókat nevessek miket műveltem a 2015-ös nyaramon. De, mint mindennek ennek is vége volt és hiába sírjuk vissza nem lehet már csak arra számíthatunk, hogy a 2016-os még jobb lesz. :)
Na elég a beszédemből meglepő, de néha már én magamat unom, hogy ennyit beszélek. Igazából nem tudok mit mondani a részhez remélem nem öltök meg egyes részeknél, ha mégis akkor emlékeztettek mindenkit, ha megöltök nincs több Kis Dolgok. :D
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett kommenteket nagyon jól estek kis cukor borsók vagytok! <3 :))

Season 2 Chapter 4 - Ezt te takarítod fel

Simple Plan - Promise

-Lexy - ordítottam el magam mire a mellettem lévő kislányom összerezzent. Gyorsan leguggoltam mellé és rámosolyogtam. -Bocsi angyalka.
-Semmibaj apuci ezt én is tudom - legyint a kezével mosolyogva. -Lexy néni!
Elismerően rámosolyogtam és feltettem a kezem, hogy a aprócska kis kezével belecsapjon. Tényleg Tomlinson vér fut végig az ereibe!
-Mi van? - rohan be a szobába Lexy.
-Ez a szoba próba szoba nem pedig lakó szoba - vágtam rá. -Ha nem fértek el Harryvel akkor vidd fel a padlásra a cuccaid!
-Öö... - vakarta meg a tarkóját zavartan mire kislányomra néztem aki vállat rántott.
Történt valami amiről én nem tudok? Vagyis amiről mi nem tudunk? Már alapból fura volt a bőrönddel teli cucca, de azt hittem, hogy nem férnek el a szobába. 
-Mi van? - kérdeztem rá.
-Elmondom, ha befogod a lepcses szád - mordult rám Lexy aztán a kislányomra nézett. -És a te kis szád is csendben van törpe!
-Lakat a számon - dobta el Emma a képzeletbeli lakatot.
-Nekem is - emeltem fel a kezem.
-Okés.. - kezdte mire előrébb hajoltunk Emmával. -Harry és én szakítottunk!
-Tessék? - fogtam fel az előbbi szavaimat mire az állam leesett a meglepődéstől.
Hirtelen nem jutottam szóhoz viszont ezeregy kérdésem lenne felé, de nem tudtam melyikkel kezdjem. Amikor viszont kiakartam nyitni a számat Emma vágott bele.
-Buták vagytok? - kérdezte 3 éves kislányom. Számból vette ki a szót csak én csúnyábban tettem volna fel a kérdést.
-Nem akarok többet mondani tőlem próbálhattok itt, de én ebbe a szobába lakok - tette fel a kezeit Lex és távozott. És engem hívnak hülyének hát akkor Ők nem látnak tisztán.
Akkor már értem miért szótlan Harry és értem miért olyan távolságtartóak, de ez egyikünknek se jutott eszébe. Azt hittük, hogy szexuális háttere van a távolságtartásuknak, de úgy néz ki tévedtünk kurva nagyot tévedtünk. Bár, ha itt tartunk én nagyon nem vettem észre ezeket inkább a többiek én elvoltam foglalva Hannah titkaival amiket mindenáron megakarok tudni. Tudnom kell mit titkol előttem viszont most már kötelességnek érzem azt is, hogy a barátaimmal is törődjek ne csak Hannahval és a problémáival. Még Eleanort is elhanyagolom miatta hihetetlenül szar embernek érzem magam, hogy ennyire aggaszt mi van a volt barátnőmmel, de ha már nem tudtam betartani anno az ígéretem akkor most jóvá teszem.
-Apuci - rázta meg a karom Emma ezzel visszatérítve a valóságba. -Akkor énekelsz?
El is felejtettem, hogy miért jöttem ide Emmával hisz próbálni jöttem és Ő meg hallani akar énekelni valamiért nagyon szereti bár a többi fiúk hangját is imádja hisz, ha nem lenne így nem lenne esti énekünk számára.
-De persze - mosolyogtam rá. -De te is énekelsz!
Előhúztam két mikrofon állványt amiket lejjebb tettem Emma méretére. Az enyémet az ágy mellé helyeztem, hogy letudjak ülni, hogy egy szintbe legyek az aprósággal.
-Your hand fits in mine like it's made just for  me
But bear this mind it was meant to be
And I'm joining up the dots with the freckles on your cheeks
And it all makes sense to me... - ahogy énekeltem a sorokat behunytam a szemem és a koncertre gondoltam amikor egy millió ember előtt éneklem ezt a dalt a fiúkkal mégis most egyedül éneklem ezt. Furcsa egyedül énekelni a fiúk nélkül és amint kinyitottam a szemem Emma vigyorgó arca fogadott ami melegséggel töltötte a szívem jobb az egy tagú közönség, ha az én édes kislányom az.
Amint befejeztem a dalt Emma jött hozzám és a nyakamnál fogva átölelt és az arcomra egy puszit hintette.
-Apuci - mosolygott Emma.
-Imádlak angyalka - ültettem az ölembe és a hajába pusziltam.
-Én jövők - ugrott le az ölemből és a mikrofonhoz ment. Egy percig se tartó szeretgetés igen ez Tomlinson.
-I'm little teapot 
Short & stout
Here is my handle...[író megjegy.: Persze Emma nem tökéletesen énekelte,de ezt írtam is.] - ide-oda ráztam magát közbe persze nem éppen jól énekelte a dalt, de nem számít, mert így volt tökéletes. A hangzása olyan rapperélés volt legalább tudom, hogy a lányom inkább a rapbe jó. Odamentem mögé és a felemeltem a derekánál és megcsikiztem mire hangosan felkacagott.
Hirtelen berontottak a srácok, de így szinte egyszer és orra buktak. Jé most én nem vagyok köztük fura külsősként végig nézni ám!
-Kicsi a rakás - rohant Emma nevetve és felugrott Zayn hátára aki felül volt.
-Kibaszott nehezek vagytok ám - morogta legalul Harry.
Nagy nehezen felálltak míg Emma nem volt hajlandó lemászni fekete hajú barátomról így erősen megkapaszkodott a nyakába és így lógott a hátán.
-Pedig azt hittem szeretsz alul lenni Styles főleg amikor kényeztetnek - kuncogott Niall.
-Fuss Horan az életedért - sziszegte Harry és Niall már el is futott míg Harry a nyomába eredt.
-Gyerekek - legyintett nevetve Liam. -Néha elgondolkodom azon, hogy melyikük érettebb egy 3 éves, vagy Ők.
-Ez könnyű én - vigyorgott Emma Zayn nyakába.
-A kis ego manó - fordította a fejét Zayn Emma felé nevetve.
-Nagy orrod van - fogta meg Emma az orrát.
-Szöszi a hajad, szöszi - mosolygott Zayn a kislányra.
-Bugyuta a mosolyod - kuncogott Emma.
Zayn a karjával feljebb húzta Emmát és kivágtatott a szobából vele. Zayn és Emma kapcsolata már régóta különleges hisz Emma imádja Zayn bácsikáját szinte vele van a legtöbbet. Tisztára össze nőttek!
-Mi aggaszt Leeroy? - kérdeztem elmerengő barátom.
-Danielle, Sophia, Danielle, Sophia,... - mondta monoton hangon.
-Melyiket szereted? - kérdeztem.
-Danielle ez természetes - nézett fel. -De Ő elfelejtette így nekem is ezt kéne tennem és erre a legjobb Sophia lenne.
-Akkor meg mi a gáz? - tártam szét a karom. -Légy Sophiaval!
Jó igazából azt szeretném, hogy Ő és Danielle összejönne, de az már a múlt nótája. Igen azt hittem, hogy Ők lelki társak, de szerintem ez a lelki társ dolog nem is létezik.
-Nem szeretem - mondta Liam. -Én Daniellet szeretem!
-Akkor mond el neki - adtam a következő tanácsom.
-De Ő Hannah bátyjával van elfelejtett - morogta. -Louis te vagy a legrosszabb tanácsadó!
Áucs! 
-Akkor mi a faszt mondjak, ha te se tudod mit akarsz? - akadtam ki.
-Semmit és menj ki - morogta és duzzogva elindultam az ajtó felé. -Köszönöm!
Tipikus Liam. Nem tudja mit akar és, ha mondunk neki valami tanácsot akkor kiakad, mert az úgy nem jó. Most szerintem dalt ír amivel lenyugszik addig is csendben van.
Épp elhaladtam Hannah szobája mellett amikor szipogó hang hallatszott ki a szobából. Nem tudtam tovább menni így a fülem az ajtónak tapasztottam, hogy jobban halljam mi van és igazam volt valaki sír a szobába és az a valaki szerintem Hannah.
Óvatosan, hang nélkül kinyitottam az ajtót úgy, hogy ne vegye észre és sikerült is. Hannah az ágyán ült nekem háttal így közelebb mentem felé és óvatosan leültem mögé. Nem tudtam megállni így a kezem a derekára tettem és közelebb húztam magamhoz, hogy a fejem a vállára tegyem.
-Mi a baj? - suttogtam.
-Louis - tört ki az ölelésemből és megtörölte a szemét aztán felém fordult. -Miért settenkedtél be a szobámba?
-Meghallottam, hogy sírsz - magyaráztam. -És érdekelt.
-Csak... - kezdte volna, de megakadt. -Semmi!
-Hannah - néztem rá.
-Semmi Louis, semmibajom - rázta a fejét. -Csak eszembe jutott anyu.
-Han - öleltem át Hannaht mire a fejét a vállamra fektette míg én a haját simogatta. -Anyukád itt van veled örökre csak most már nem látod.
-Louis ez egy maszlag - rázta meg a fejét és láttam a szemébe a könnyeket amik utat törtek. Kezemmel megtöröltem a szemét mire éreztem, hogy összerezzen érintésemtől. Örülök, hogy még  mindig ilyen hatással vagyok rá!
-Nem hiszel nekem? - mosolyogtam rá mire érdeklődve figyelt, hogy most mit teszek. Ledöntöttem az ágyra így én felé tornyosultam és onnan vigyorogtam rá. -És most alszunk egyet, hogy anyukáddal légy.
-Louis - sóhajtott mire a kezem a szájára tettem.
-Nem beszélhetsz amíg nem aludtál egyet - mosolyogtam rá és lehajoltam hozzá, hogy a homlokára egy puszit nyomjak. -És nem csalhatsz, mert végig melletted leszek!
Legurultam róla mellé és a mellkasomra húztam úgy nézett fel rám érdeklődve. A kezemet a hátára tettem és elkezdtem simogatni mire rám mosolygott.
-Köszönöm - suttogta mire rámosolyogtam.
Elfordította a fejét rólam és a mellkasomon pihentette a fejét, de még nem aludt mivel felhúzta a pólóm és a mellkasomra kezdett el köröket rajzolni. Nem hiszem el, hogy még mindig emlékszik még szorosabban öleltem magamhoz. Ezer éve voltunk ilyen helyzetbe, de még mindig tudja mitől tudja leszedni rólam az alsógatyám!
Amikor már nem éreztem ahogy köröket rajzol a mellkasomra kicsit felemeltem a fejem, hogy lássam az arcát és akkor láttam meg, hogy elaludt. Szabad kezemmel kisöpörtem arcából rakoncátlan szőke fürtjeit és visszadőltem a párnára. A hátát simogatva hunytam le én is a szemeim pedig én nem úgy terveztem, hogy elalszok, de a fáradtság győzött, mint mindig.

***

Hirtelen egy nagy puffanásra keltem fel ami egyenesen a hasamra talált így felnyögve ültem fel, hogy megdörgöljem a szemem és akkor láttam meg, hogy egy szőke kislány ül az ágyon mosolyogva míg Hannah mellettem dörgöli még mindig a szemeit. Mennyi az idő? Mennyit aludtunk? Mi történik itt? Ezek a kérdések kavarogtak a fejem, de nem hiszem, hogy ezt egy 3 évestől kapom meg a választ.
-Miért alszotok nappal? - döntötte oldalra a fejét az előttem ülő kislány.
-Elfáradtunk - mosolyogtam rá ásítva.
-Most is? - kérdezte.
-Nem - kelt fel Hannah is.
-Akkor mégis mire várunk - tárta szét a karját Emma és leugrott az ágyról. -Irány játszani!
-Mindjárt megyünk prücsök - mosolyogtam rá.
-Okés - húzogatta a szemöldökeit és kiszaladt a szobából. Na ez meg mi a fene volt?
-Jobban vagy? - fordulok Hannah felé mire rám emeli tekintetét.
-Igen köszönöm - mosolygott rám és felpattant. -Megyek játszók Emmával. Jössz?
-Majd megyek - mosolyogtam rá és mielőtt kiment volna visszajött felém és egy puszit nyomot az arcomra.
Kezemet az arcomra raktam ahol előbb megpuszilt és gondolkoztam. Valami furcsa érzés nő benne amikor Hannahval vagyok valami amit már éreztem és amit már sose akarok többé érezni. Elkáprázol Hannah mosolya, nevetése és szőke hajtincsei ami mindig az arcába lógnak, de azoknak örülök hisz akkor megérinthettem, hogy arrébb simítsam a haját. Nem, nem gondolhatok a lányom édesanyjáról aki gyönyörű és akibe régen szerelmes voltam igen régen, mert most nem érzek semmit iránta. Vagy mégis? Nem, nem bizonytalanodhatok el hisz én Eleanort szeretem. Eleanort! A barátnőmet.
Hátradőltem az ágyon ami teljesen elkábított hisz előbb még itt mellettem feküdt Hannah is.
Aj megőrülök!

 ~Perrie Edwards~

Tegnap este amikor mosogattam - na jó az hajnal volt - akkor a földön a konyha pult mögött a sarokba egy nagyon furcsa dolgot találtam. Egy kép volt az Louisról és Hannahról amin valami elmaszatolt piros ízé volt ami később kiderült, hogy ketchup, mert Zaynnel megkóstoltattam mivel neki muszáj volt elmondanom. Egy valakinek muszáj elmondanom a dolgokat mivel, ha nem mondom megőrülök hisz akkor nem tudok senkivel se beszélni róla csak magammal a fejembe ami olyan nyomasztó.
Nem értem miért ketchupoz be valaki egy képet? Lehet leakarta nyalni a képről, de az olyan furcsa lenne. Bár Nialltől nem hisz Ő bármiről képes enni, de ez 100%, hogy nem Niall volt. Az tuti fix, hogy ez a kép Louis tulajdona mivel amikor üres volt Hannah szobája akkor megláttam ugyanazt a képet a fiókba így az Övé nem lehetett. Louis minek hozta le a képet a konyhába és miért ketchupozt be? Ezt itt a kérdés!
-Min gondolkozol szívi? - ölelt át hátulról Zayn és a nyakamat kezdte el csókolgatni, de sajnos hamar elhúzódott mivel borostás arca csiklandozta a nyakam. -Tudom borotválkoznom kell.
-Nem, dehogyis te így vagy szexi - fordultam felé mosolyogva és nyakánál fogva magamhoz húztam egy rövid csókra. -Téged nem idegesít az a kép?
-De igen - mosolygott rám. -De nem avatkozzunk bele!
-Miért? - kérdeztem és összefontam a mellem alatt a karjaim.
-Mert ez az Ő dolguk elegem van ebből az egész mindenből - akadt ki.
-Zayn! Hannah a barátunk és tudjuk mi van vele segítenünk kell neki főleg, hogy most Eleanor is itt van - oktattam ki.
-Pezza nem érted? Előttünk is titkolózik újra az lehet tudtunk valamit, de megint vannak új titkai - mondta.
-Akkor se hagyhatjuk magára a legjobb barátnőm és lehet titkolózik én segíteni fogok neki és te is - mondtam határozattan. -És azért, mert a barátai vagyunk!
-Szerintem nem kéne beleszólnunk - sóhajtott.
-Szerintem meg igen - bólintottam.
-Te vagy a főnök - mosolygott Zayn és közelebb hajolt felém, hogy ajkaink újra találkozzanak.
Elkezdtünk vadul csókolózni már a végén leterített az ágyra én persze egyből lehúztam róla a felsőjét, hogy nap világot lássanak a tetkói amiket annyira szeretek. Épp Ő is húzta volna le rólam a felsőm amikor egy köhécselő hang zavart meg minket, mint mindig. Komolyan ebbe a házba nincs olyan, hogy magánélet.
Feljebb ültem és Zayn is felé fordult, de még mindig rajtam volt viszont amikor megláttuk ki zavart meg minket Zayn le is gurult rólam egyenesen a földre.
-Emma - ült vissza zavartan Zayn és vette vissza a felsőjét, de a fejét a póló ujjába dugta be.
-Mit csináltatok? - kérdezte és megtámaszkodott az ágy végébe.
Érdeklődve várta a válaszunk mire én segítségkérően Zaynre néztem aki a pólójával játszadozott. Tuti direkt csinálja, hogy most én kerüljek nyomása alá, mert múltkor Ő hadovált Emmának arról mit is csináltuk.
-Mi - kezdtem el, de nem találtam a megfelelő szavakat rá. -Tudod Emma mi csak... játszottunk.
-Mit? - kérdezte. Miért van ennyi kérdése?
-Hát azt az ami elég bonyolult játék és nehéz - makogtam össze-vissza mire a kislány összevonta a szemöldökét. Nem érti és totál hülyének nézz.
-Kicsi a rakást játszottunk - vágott bele a szavamba Zayn. -Csak Perrie nem találta a szavakat rá. Tudod Emma a nénikéd elég buta ebbe a játékba.
Az utolsó mondatot csak Emmának mondta bizalmasan mire én lendítettem az öklöm és a vállába csapódott.
-Meghallotta - vigyorgott Emma. -Perrie néni, hogy tudsz ilyen nagyot ütni?
-Évek tapasztalat - mosolyogtam a kislányra.
-Mondjuk 73 éves vagy - bólintott Emma mire a szemem kiesett és Zayn hangosan nevetett.
-Emma nem vagyok 73 éves - ráztam a fejem.
-Akkor ki 73 éves? - döntötte oldalra a fejét.
-Zayn bácsikád - vigyorogtam rá a kislányra aztán Zaynre.
-Ez nem igaz - háborodott fel Zayn. -Ez hazugság!
-Én azt hittem Zayn bácsi 90 éves - gondolkozott el Emma mire Zayn szeme még jobban kiesett én meg még jobban nevettem.
-Honnan veszed ezt törpi? - guggolt le Zayn a kislány elé.
-Apuci mondta - mondta Emma.
Zayn felegyenesedett és felkapta Emmát is.
-Louis - ordított Zayn és el is indultak az előbbi személy keresésére.
Elmosolyodtam a jeleneten aztán felálltam az ágyról és a tükörhöz léptem. Örülök, hogy nem kentem ma magamra sminket, mert tuti bánya rém lettem volna már. Bementem a fürdőbe a fésűmért és kicsit megfésültem a hajam. Amikor már elégedett voltam a hajammal visszavittem a fürdőbe utána meg elindultam kifelé a szobából. Ahogy közeledtem a lépcső felé egyre hangosabban beszélgetés, vagy kiabálást hallottam a lépcső tetejéről már szinte üvöltözésnek hallatszott. Hirtelen Niall futott fel az emeletre egy síró Emmával.
-Niall? Mi folyik lent? - támadtam le a szöszit.
-Itt van Eleanor és kiakadt valamin - mondta Niall miközben a kezébe próbálta nyugtatni Emmát.
-Emma miért sír? Bántotta? - simogattam meg a kislány haját.
-Nem, dehogyis Louis megölné, ha bántaná - rázta a fejét Niall. -Csak nem bírja a kis csaj az ilyen helyzeteket ami lent folyik.
-Niall - befogtam Emma fülét, hogy következő szavaim ne hallja. -Mond már el a kurva életbe mi folyik lent!
-Eleanor rajta kapta Louist és Hannaht majdnem csók közben - mondta Niall. -De nem csókolóztak csak elég közel voltak amin Eleanor kiakadt, mint egy normális barátnő csak Ő tudjuk milyen. Nem normális!
Na ne mond Nialler erre magam rá se jöttem volna! Ha én ott lettem volna amikor elkezdte már nem itt lenne Eleanor, hanem az ajtón kívül.
Épp szólalni akartam meg mire elmúlt a kiabálás.
-Csend van - eszmélt fel Niall. -Ki ölt meg kit? - Fordult meg Niall, de nem igen látott semmit.
-Niall vidd Emmát a szobájába és nyugtasd meg - mondtam a szöszinek.
-Gyere manó meglátogassuk a barátaid - mondta Niall Emmának aki szipogva bólintott.
Megvártam míg Niall és Emma belép a szobámba aztán én is lebaktattam a nappaliba. Rá se ismertem a nappalira hisz a könyvespolcról a könyvek a földön hevertek, a képeink összetörve hevertek a földön még szerencse, hogy a kanapét nem borította fel az a boszorkány. Kettészedtem volna az biztos.
Megpillantottam Hannaht aki bátyához bújva állt konyhaajtó előtt a többiek meg körülötte. Gyors léptekkel szaladtam feléjük és Danira néztem.
-Jól vagy? - simítottam meg Hannah karját.
Hannah nem válaszolt csak jobban belefúrta magát bátyja mellkasába és kérdően a fiúk felé néztem.
-Okés akkor mi is történt pontosan? - tettem csípőre a kezem.
-Eleanor meglátott Hannahval - kezdte Louis.
-Ezt tudom - legyintettem.
-Amit kimagyaráztam, de a nappaliba a polcon meglátta a képet rólam és Hannahról - folytatta Louis mire leesett a tantusz. Amikor megtaláltam a képet lemostam oda helyeztem. -Na és azt már nem tudtam kimagyarázni.
-Hannaht elhordta mindennek - mondta Liam.
-Aztán Louisra volt mérges jogosan - morogta George.
-És Louist szidta - mondta Harry.
-És a polcról lekerültek a könyvek. Szegények - mondta Lexy szomorúan.
-Aztán a képek jöttek - folytatta Dani.
-És Emma elkezdett az elején sírni a kiabálás miatt - szomorodott el Louis.
-Viszont a képek után eltakarodott - morogta George.
-Értem - bólintottam. -Elmondhatok valamit?
-Mit? - kérdezte Zayn.
-A képről - néztem a szép fa padlót.
-Mi van vele? - kérdezte Lex.
-Talán mondom talán én tettem oda a képet - motyogtam alig hallhatóan, de ezt bezzeg meghallják.
-Micsoda? - kiáltott fel mindenki egyszerre.
-Sajnálom én nem hittem, hogy baj lesz ebből csak - kezdtem el mentegetőzni, de mind hiába elcsesztem és most ennek meg volt a következménye. -Csak hajnal volt, fáradt voltam és tudjátok, hogy szőke vagyok, vagy Harry kedvence, hogy a hajfesték beszivárgott a fejembe.
-Igaza van - bólintott Harry mire a többiek ránéztek kérdően. -Tényleg a fejébe szivárgott a hajfesték.
-De igaza van hajnal volt és nem tudta amúgy se kié és reggel mi se vettük észre senki se - szólalt fel a védelmembe Zayn és közelebb lépett felém, hogy belebújjak karjai közé. Csak, hogy most inkább kitörtem és Hannah felé mentem.
-Bocsánat Hannah - mondtam bűnbánóan. -Megtudsz bocsájtani?
-Persze Pezz nem tudtad - nézett rám és megölelt. -Amúgy se tudnék rád haragudni.
-Köszönöm - mosolyogtam rá.
Elhúzódtam Hannahtól és a fiúk felé fordultam.
-Nem kell mondanod megbocsájtok - szólalt meg Louis.
-Még, ha haldokolnál akkor se kérnék tőled bocsánatot - nevetettem fel gúnyosan mire sértett arcot vágott. -Fiúk mivel miattam volt minden vállalom a takarítást.
-Elfogadjuk, hogy takarítasz - mondta Liam mire mindenki bólogatott.
Hirtelen Chase jött be a nappaliba és pont a nappali közepére ült le, de mégse csak ült. Amikor arrébb állt egy nagy rakás szart hagyott maga után és a buta kutya bele is lépett így egyik mancsával a lábnyomát vitte magával.
-Ezt Harry takarítja fel - vágtam rá gyorsan mire a többiek egyből a göndörkére mutattak.
-Bassza meg - morgolódik Harry.

Sziasztok drágaságaim!
Megszenvedtem ezzel a résszel mivel tök szépen eljutottam egy darabig aztán megállt a harci menet és semmi. Én próbálkoztam mindig, de csak ültem felette és semmi. Napközben meg se próbáltam egy, mert akkor általában rá se érek, kettő, mert akkor nem tudok jókat írni. Viszont rászántam magam, hogy most már, ha törik, ha szakad befejezzem ezt a nyamvadék részt. Még a villámmal is harcoltam miattatok ezt tiszteljétek ám! :)
Köszönöm az előző részhez érkezett pipákat és gondolatokat nagyon aranyosak vagytok sokat segítettek nekem! :))
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket, ha viszont nem akkor sorry van ilyen! :P
Írjatok, pipáljtaok szaporán. :))
[Sajnálom, ha rövidnek találjátok, mert én nagyon annak találom, de többet erre a részre nem tudtam. :( ]


U.i.: Megint villámlót és megugrotta, mint egy kecske. :( Semmit se tudok aludni, ha villámlik és dörög ez olyan rossz. 

Season 2 Chapter 3 - Emma és a kiskutya

Roxette - Listen to your Heart

 -Rossz kutya - morogtam és a kanapén ülő kutyákra néztem. -Rossz, csúnya kutyák!
Még nevük nincs, de rosszak mindent tele pisilnek. Főleg a kék nyakörves akitől már a hócipőm tele van. Minek kellett nekünk kutya?
Hirtelen leugrott a kék nyakörves kutya és odasétált mellém és ahol épp takarítottam oda pisilt.
-Na ne ezt nem - mordultam rá mire rám nézett és arrébb álltam amikor végzett. Ezt most vicc ugye?
-Ez nem igaz - sóhajtottam. -Srácok!
A fiúk egyesével futottak be a nappaliba és kérdően néztek rám.
-A kék nyakörves bepisilt - néztem rájuk mire Ők kérdően néztek. -Ti hoztátok! Tiétek! Vigyétek ki most! Mindet.
A fiúk elindultak a kutyák felé akik gyorsan leugrottak a kanapéról és sprinteltek. Bezzeg elfutni eltudnak, de pisilni nem tudnak a kertbe.
-És most? - kérdezte kitárt karokkal Louis.
-Keressétek meg Őket és vigyétek ki Őket - mondtam.
Elcammogtak a kutyák után míg én elkezdtem újra felmosni a pisis foltot. Honnan ismerős nekem ez a pisis folt? Ja igen most eszembe jutott Emma amikor a fiúk elsőnek pelenkázták és Emma a kanapéra pisilt. Régi szép emlékek.
Hirtelen egy hangos sikítás zavarta meg a tevékenykedésem, de ez a sikítás ismerős volt. Ez Emma! Csapott-papot otthagyva rohantam a hang irányába ami a konyha volt nem érdekel amit eddig csináltam csak Emma érdekel az én kislányom.
-Mi a baj? - rohantam rögtön mellé.
-A kiskutya megette a fagylaltom - szomorodott el és a kutyára néztem aki azt asztalon ült és ette a tál fagyit.
A nyakörvére néztem és ez a rózsaszín nyakörves volt. Oh a kis kurva!
-És kitette a kutyust az asztalra? - vettem le a kiskutyát az asztalról és lettem a földre.
-Felugrott - bólogatott Emma aztán a kutyára nézett. -Rossz kutya. Nagyon rossz kutyus!
-Emma biztos felugrott? - guggoltam le a kislányom elé.
-Hát nem éppen - ütögeti meg az állát mire rámosolygok. -Feltettem, de nem akartam, hogy megegye a fagyim!
-Prücsök Ő még kiskutya - pusziltam meg a fejét. -Aki nem az asztalra való!
-Soha többet - rázta a fejét mire megpusziltam az arcát aztán Emma a kiskutyára nézett. -Rossz, csúnya kutya!
-Te akartad - mosolyogtam rá.
-Ez nem igaz - ugrott le a székről és csípőre tett kézzel elhaladt mellettem.
-Emma - szóltam utána, de nem figyelt inkább felfutott az emeletre.
Visszafordultam ahol előttem ült a rózsaszín nyakörves jószág aki engem bámult. 
-Megetted a kis gazdád fagyiját - néztem rá, mire oldalra döntötte a fejét. -Mit akarsz?
Felállt és megindult felém, és a lábfejemre feküdt.
-Oh most hízelegsz, hogy megedd a fagyit - guggoltam le és megsimogattam a hasát. Felugrott és az elkezdte nyalogatni arcom. -Jó ne pitizz a tiéd lehet!
Felálltam és az asztalról levettem a fagyis tálat és elé tettem amit rögtön be is falt.
-Most már boldog vagy látom - nevettem. -De az asztal, szék neked tabu sőt ez a mi titkunk!
Egy percre rám nézett a kutya aztán inkább újra elkezdte enni a fagyit. Hátat fordítva neki elindultam vissza a nappaliba, de amint beértem a nappaliba egy nem várt ember fogadott.
-Szia Hannah - vigyorgott rám mire én ott álltam ledöbbenve. -Szólnál Louisnak?
Mit keress itt? Már tegnap se lett volna semmi keresnie valója ebbe a házba ahol a lányom él, mert ki tudja mire képes.
-Hannah - hessegette a kezeit előttem mire feleszméltem. -Bár megkereshetem Emmát is!
-Ne - vágtam rá. -Szólok Louisnak!
-Köszi - integetett vigyorogva.
Nem volt kedvem itt hagyni egyedül, mert ha Emma erre jár még baja eshet, de amikor kiértem a kertbe akkor láttam, hogy Emma épp a kiskutyákat tanítsa be a fiúkkal.
-Louis - szóltam rá mire mindenki felém nézett.
-Baj van? - ugrott elém Louis. Hú, de gondoskodó lett jót tett neki a pofon!
-Nem - ráztam meg a fejem mire rám nézett amolyan akkor mi a probléma arccal. -Itt a barátnőd!
Amikor ezt kimondtam valami összetört bennem, valami amit nem tudok hova tenni, valami aminek már réges-rég elkellet volna múlnia.  Nem, én nem lehetek újra szerelmes pont belé nekem nem adatott meg az a lehetőség, hogy szerelem. Én már nem lehetek szerelmes!
-Eleanor? - pislogott nagyokat mire bólintottam és a többiek felé fordult. -Pillanat!
-Apuci várj - szaladt Emma apukájához és átkarolta a lábát, mint elsőként. -Visszajössz?
-Persze, hogy visszajövők hercegnőm - guggolt le Louis kislányunkhoz. -Sőt gyere te is!
Micsoda? Nem, Emma nem lehet egy légtérbe azzal aki a nappaliba várakozik. Közbe kell szólnom nem engedhettem, hogy Emma odamenjen hisz ki tudja mit kever Emma kakaójába.
-Okés - ugrott Emma Louis nyakába így Louis felemelte a kislányt. -De Ő nem a mamim!
-Neked csak egy mamid van - mosolygott rám Louis és a pillantásunk összetalálkozót.
-Ezt okosan mondtad apuci - oktatta ki Emma Louist.
-Gyere töpörtyű - puszilt bele Emma hajába Louis.
Már épp indultak volna befelé a házba amikor hirtelen beálltam eléjük és átvettem Emmát. Nem teszem ki veszélynek a lányomat!
-Hannah? Mi a baj? - kerekedett ki Louis szeme.
-Semmi csak Emmának rengeteg dolga van - mondtam határozottan mire Louis várta a folytatást, hogy mik azok. -Például a kutyuskák neve és a tanítása na meg később kicsit aludnia is kell.
-Hannah - szólt rám Louis.
-Nem Louis ez Emma napi rendjéhez tartozik hisz nem sokára ovis - vágtam rá.
-Jó - adta fel Louis és elhaladt mellettünk.
Hátranéztem és néztem ahogy eltávozik a szemem elő aztán visszafordultam a többiekhez akik mindvégig engem bámultak. Megvontam a vállam és visszavittem Emmát a fűre és letettem.
-Képzeld mami a lány kutyusoknak van neve - tapsikolt mosolyogva Emma.
-És mi az prücsök? - guggoltam le elé mosolyogva.
-A rózsaszín nyakörves Zozo - mutatott a rózsaszín nyakörvesre aki épp a testvérét páholta el. Igazán bátor kislány! Elég gyorsan befalta a fagyit komolyan mondom erre képesek, de itt kint pisilni arra nem.
-Illik rá a neve pont Zozos - mosolyogtam rá.
-Még nem fejeztem be - szóltam rám Emma mire feltettem a kezem. Emma a citromsárga nyakörves kutyára mutatott mosolyogva. -Ő meg Lucky!
A sárga nyakörves kiskutya épp a fűben heverészett és nézte testvérei harcát. A legnyugodtabb.
-Illik rájuk - pusziltam meg Emma kis arcát mire eltávolodott tőlem. -Mi a baj?
-Niall bácsi szerint legyen a két fiú kutya Sonka és Marha - szomorodott el.
-Niall? Komolyan? - néztem szőke barátomra.
-Eredeti nevek - tárta szét a karját mosolyogva Niall.
-Az biztos - nevettem.
-Shepley - ugrott fel Hazza.
-Egészséged - kuncogtam.
-Ne! Nem - rázta a fejét. -Legyen ez a kis tökös neve!
Harry felemelte a kék nyakörvest, hogy Ő legyen Shepley.
-Shep - rohant Emma a kiskutyához és megölelgette.
-Oké akkor van Hami, Shepley, Lucky és Zozo - sorolta Liam.
Hami a zöld nyakörves, Shepley a kék nyakörves, Lucky a sárga nyakörves és Zozo a rózsaszín nyakörves.
-Már csak a piros nyakörvesnek kell - mondta Zayn.
Emma odament a piros nyakörveshez és megölelgette. Legyen a neve Névtelen hisz úgyis névtelen. Na jó nem, mert a piros nyakörves kutyát csípem bár minden rosszaságba benne van, de olyan kis cuki.
Hirtelen eszembe jutott, hogy még van egy takarítani valóm és intettem mindenkinek, de nem igen figyeltek, mert a kutyákkal törődtek főleg Emma aki a kis névtelen kutyát nyaggatta. Beléptem a házba és a konyhán átvágja léptem volna be a nappaliba, ha nem olyan látvány fogad amit nem akarok látni.
Eleanor és Louis falták egymást pont előttem. Hátráltam így az ajtó becsukódott és végre nem láttam Őket. Ez volt az a jelenet amit senkinek nem kívánok!
Megráztam a fejem ezzel is kitörölve az előbbi jelenetét és inkább a konyhába kezdtem el tevékenykedni hisz gondolom éhesek főleg Niall így összedobtam egy pár szendvicset ami elég lesz még Niallnak is. Épp nyitottam ki a fiókot nagy nehezen mivel gyerekzárás, de amint végre sikerült egy képet találtam amin egy nagy kés volt aminek alapból nem itt lenne a helye na mindegy. Jobban szemügyre vettem a képet amin én és Louis vagyunk. Egy ősrégi kép a kapcsoltunk elejéről amin egy nagy kés feküdt. Kiemeltem a kést és a pultra lettem és utána a képet vettem ki, és akkor láttam meg, hogy valami piros cuccal rá van írva. Az...az... az... az... vér?
Jobban szemügyre vettem képet, hogy eltudjam olvasni mi is van ráírva.
"Ne aggódj ez csak ketchup egyenlőre! Milyen szép is volt, de csak volt édesem" 
Valamennyire megkönnyebbültem amikor kiderült, hogy ez ketchup, de féltem is. Az írta egyenlőre és egy nagy kést tett a képre. Megakar ölni? Még az a jobbik eset, ha engem akar hisz legalább a többieket nem bántja. Most már egészen biztos voltam benne, hogy a kis titokzatos üzenet küldöm Eleanor, de most azt nem tudom, hogy kitette ide ezt a képet. Vagy kié ez a kép? Nekem meg van ez a képünk, de én nem hoztam le a szobámból. Hacsak nem... nem az ki van zárva!
-Hello - hallottam meg egy hangos kiabálást mögöttem mire megpördültem és a képet a hátam mögé dugtam. Louis kék szemei vigyorogtak rám míg én sóhajtottam egyet. -Mit rejtegetsz?
-Mi? Én? Semmit - ráztam a fejem. -Szendvicset gyártok!
-Nagy késsel? - emelte el a hátam mögül a nagy kést. -Ez nagy éles neked.
-Ez volt a késes fiókba aminek nem ott a helye - mondtam. -Különben is mi van veled?
-Semmi - rázta a fejét mire kérdően rá néztem. -Semmi csak...
-Csak? - kérdeztem.
-Csak igaza van Georgenak ígéretet tettem neki és megszegtem - közeledett felém és kezével megtámaszkodott a pultnak így kutya szorítóba szorított. -Meg hát a lányom anyja vagy vigyáznom kell a kis törékeny lelkedre.
Ahogy mondta ezeket folyamatosan az arcát kémleltem és tényleg bántja azt a ígéret pedig évekkel ezelőtt volt. Azóta meg már sok minden megváltozott sőt az egész életünk.
-Ezer éve volt - szólaltam meg.
-Az ígéret az ígéret - tette a kezét a számra. Az egész testem megbizsergett érintésétől és nem tudtam mit szólni csak azt akartam, hogy örökké tartsa a számon az ujját. -Amúgy amit Emma szülinapján mondtál... az igaz? Tényleg miattam?
Hirtelen észbe kaptam, hogy azt mondtam neki, hogy Max miatta van börtönbe. Én barom most ezt, hogy magyarázom ki? Sőt ez még nem is igaz és én az igazság híve vagyok szóval el kell mondanom az igazat, de mégse a teljeset.
-Ja, hogy az - térek észhez mire oldalra dönti fejét. -Azt hittem azt kérdezed, hogy miért szakítottam vele.
A számhoz kaptam hirtelen hisz megint elcsesztem a nyelveim összekuszálódtak és mást mondanak amit kéne.
-Sejtettem, hogy nem miattam csukták le - kuncogott. Mi a szar? -Csak gondoltam rákérdezek és meg is tudtam egy kérdésemre a választ. Szóval miattam szakítottatok? 
Sose jártam vele amúgy, de mindegy.
-Igen - sóhajtottam.
-Hannah - távolodott el. -Én nem... Eleanor a barátnőm!
-Nem, azért szakítottam vele, mert szeretlek - vágtam rá.
-Nem? - kérdezte.
-Nem - mosolyogtam rá. -Csak a gyerek apja, vagy és Ő máshogy tervezte a játék szabályokat.
Igen ez majdnem az igazság csak mégse a teljes.
-Hanem? - kérdezte.
-Bú - hallottam meg Niall hangját és Emma nevetését.
Hátrafordultam, hogy szemtől-szemben legyek a támadónknak hisz így már nem kell megválaszolni többi kérdést amire már alig tudtam épkézláb választ adni.
-Megijedtetek? - kérdezte Emma aki már a pulton ült, de mögötte Niall állt.
-Meg bizony - pusziltam meg az arcát aztán megcsikiztem, hogy halljam édes nevető hangját.
-Én nem - húzta ki magát mögöttem vigyorogva Louis mire hasba böktem amire Ő felnyögött. -Vagyis, de igen.
-Mit szeretnél hercegnő? - kérdeztem mosolyogva kislányomtól.
-Meg van a névtelen kutya neve - tapsikolt mosolyogva.
-Ugye nem Sonka? - kuncogtam.
-Nem - legyintett a kis kezével Emma. -Lexy néni adta neki!
-Na arra kíváncsi vagyok - mosolyogtam rá.
-Paci - kiáltott Emma mire Niall hátal fordult neki, hogy Emma feltudjon ráugorni. -Gyertek az udvarra!
Niall elvágtatott Emmával míg én Louisra néztem aki szája sarkába vigyorgott.
-Nekem nem kell ló - nevettem.
-Nem is vállaltam volna hisz - mért végig mire vállába ütöttem.
-Szemtelen - vágtam rá mire felkapott, mint egy zsák és kifutott velem a kertbe. Ott letett és újra a vállába ütöttem. -Úgy néz ki nem vagyok nehéz!
-Fáj a hátam most - tette a hát fájást mire hasba vágtam.
-Hé - szólt ránk Zayn mire felé fordultunk és mindenki minket figyelt. -Kezdheted törpi!
-Dob pergést - mosolygott Emma és a névtelen kutyust ölelgette mire a többiek elkezdtek a combjukon dobolni. -A piros nyakörves kiskutya Chase!
-Chase? - kerekedett ki a szemem és Lexyre néztem. -Lex!
-Tessék? - nevetett a legjobb barátnőm.
-Komolyan? A volt pasid nevét kellet - kuncogtam.
-Egy kutya volt az is - kuncogott. -Emlékezz a parkos kalandra!
Igaza volt. A volt barátja egy kutya volt, de nekem nem a parkos kaland jutott eszembe, hanem az amikor reggelente behozta mindig az újságot a szájába.
-Okés igazad van - tettem fel a kezem nevetve. Odamentem Emmához és a kiskutyához, és leguggoltam hozzájuk. -Üdv a családba Chase!
Emma magához ölelte a kiskutyát aki megnyalta a pofiját.
-Kezdem azt hinni, hogy a lányom lecserélt egy kutyára - jött közelebb Louis és Ő is leguggolt.
-Jaj apuci - ölelte meg Emma Louist annyira, hogy eldőltek. -Tudod, hogy szeretlek.
-Én is szeretlek prücsök - puszilta meg Louis Emma arcát aztán megcsikizte.
A kislány hangosan kuncogott miközben Louis a levegőbe emelte és úgy csikizte. A kutyák érdekesen nézték a jelenetek mire Ők oda rohantak Louis fejéhez és elkezdték nyalni a képét.
-Louisra rászálltak a kutyák - nevetett Liam.
-Már a kutyák is tapadnak rá - nevetett Hazza.
Végig nevettük a jelenetet amikor hirtelen engem George kezdett el csikizni. Ez baj, mert a bátyám pontosan tudja, hogy hol az én gyenge pontom. Hangosan kacagtam amire a többiek is felkaptak a fejüket és már kapkodták a fejüket köztem és Louisék között. Ezt a pillanatot semmi se tudta tönkre tenni vagyis egy valaki mégis, de Ő így is tönkre akar tenni.

~Alexandra Peters~

Amikor rájöttem, hogy miért ismerős nekem Max hangja akkor egyből ahhoz az emberhez fordultam aki mindig mellettem állt és segítette nekem a legjobb barátnőmhöz Hannahhoz. Elmondott mindent ami történt amit tett velem Max illetve Eleanor és azt is elmondta, hogy Ők raboltak és Max miatt volt minden. Igen Max börtönbe, de Eleanor nem. Megígértem magamnak, hogy megfizet azért amit tett velem és azért amit tett a legjobb barátnőmmel. De persze amennyire képes vagyok elé állni és bosszút állni rajta annyira félek is tőle hisz bármire képes. Bánthatja a szeretteimet amit nem szeretnék és megígértem Hannahnak, hogy úgy teszek, mintha semmit se tudnék, mert Ő így akar engem és a többieket védeni, de nem megy. Legszívesebben amikor meglátom Eleanort neki esnék és elkezdeném tépni a mű haját.
Hirtelen a farmerzsebembe lévő telefonom és a többiek visongása zavarta meg az elmélkedésemet.
Felállok és elindulok a ház felé és előhúzom a telefonom. Megnyitom az sms-t, de a feladója névtelen. Mi a franc ki szórakozik velem?
Végig futtattam a tekintettem az üzenetet mire egész testem megfeszült.
"Szakíts Harryvel és békén hagyom a drága jó szüleid! Ne kérdezz semmit csak törd össze a szívét, ha nem teszed meg gondoskodom, hogy a boldog kis életed a darabokba hulljon!
U.i.: Ha bárkinek szólsz erről gondoskodom, hogy valamelyik szereted ne élje meg a holnapot xx"
Már miért szakítsak Harryvel? Ki mondja ezt? Nem, nem szakítok vele hisz Ő az életem szerelem viszont elég nagy dologgal játszadozik és az pedig a szeretteim és a boldogságom vagyis barátaim.
Hirtelen egy kezet érzek a derekamon és a egy fej támaszkodik a vállamon. Egyből felismerem ezt a mozdulatát hisz csak egyetlen fiú lopakodik így mögém.
-Mi jót csinálsz szépségem? - duruzsolja a fülembe mire egyből kinyomom az üzenetet.
Mosolyogva felé fordulok és egy puszit nyomok a szájára.
-Semmi - mosolygok rá.
-Valamit nagyon néztél a telefonodba - bökött a kezembe lévő tárgyra. -Mi az?
-Semmi csak jött egy sms-em - legyintettem a kezemmel nem törődő módon.
-Ugye te nem kezded el azt amit Hannah? - kérdi mire oldalra billentem a fejem. -A titkolózásai.
Gondoltam, hogy erre érti hisz mindig ekörül forog a világ, hogy mit titkol és miért nem mondja el. Jó igazuk van egy részt a fiúknak is, de Hannahnak is igaza van hisz Ő csak megakar mindenkit védeni amiért nem ítélhetjük el.
-Lex - hessegeti előttem a kezeit Harry. -Itt jársz még?
-Ja igen persze - habogtam össze-vissza.
-Kérdeztem valamit - mondta.
-Nem Harry, én nem fogok titkolózni - mondtam mosolyogva és lábujjhegyre állva megcsókoltam.
Vagyis már azt teszem, de az mellékes. Ha úgy jobban belegondolva én csak Hannah titkát őrzöm és ez az sms meg valami hülye félre küldte szóval említésre se méltó.
Harryhez bújtam, hogy megérezzem érdes, férfias illatát aki azonnal visszaölelt és elkezdte simogatni a hajamat amihez senki se nyúlhat csak is Ő. Milyen cuki ez, nem? Csak Ő nyúlhat a hajamhoz!
-Szeretlek - puszilta meg a fejem búbját.
-Én is még akkor is, ha hülyeséget beszélsz - kuncogtam a mellkasába.
-Te se vagy piskóta - nevetett és felkapott menyasszony fogásba és a levegőbe megpörgetett.
-Harry, ha elszédülök lehánylak - nevetettem.
-Fúj - állt meg nevetve és megfogtam az arcát, hogy magamhoz húzzam egy csókra.
-Ö gyere Emma itt zavarunk most - köhécselt mögöttünk Dani, ha a hallásom nem téved.
Harry megfordult, de még mindig fogott és az ajtóba Dani állt aki a kislány szemét takarta le. Harry letett mire Dani is elvette Emma szeméről a kezét.
-Már nem puszilkodnak? - fordult Emma Dani felé.
-Nem - nevetett Dani.
-Mi a baj manó? - kérdeztem a kislánytól mosolyogva.
-Összevesztem Chase kutyával - mondta duzzogva Emma.
-Hogy lehet egy kutyával összeveszni? - kuncogott Harry mire hasba vágtam.
-Most megyek - mondta Emma és amikor eljött mellettünk rálépett Harry lábára mire Harry felkapta hátulról.
-Ez csúnya volt kisasszony - mosolygott rá Harry és a hónaljánál fogta a kalimpáló kislányt.
-Harry bácsi ne - könyörgött neki a kislány, de már késő volt mivel elkezdet csikizni.
Emma végig kalimpált míg közben persze hangosan kacagott, de a végére sikerült kimászni Harry mancsai közül és futott is gondolom fel az emeletre a szobájába.
-Elkapom mit kapok? - vigyorgott Harry.
-Majd én utána megyek Chase-el - nevetett Dani és megfogta a kóbor némbert és elindult utána.
Újra kettesbe maradtunk Harryvel és Ő rögtön kapcsolt így vészesen közelített ajkaim felé, de a telefonom szakította félbe ezt a cselekedetet. Felsóhajtottam és előhúztam a telefonom ahol anya neve csengett. Intettem Harrynek, hogy várjon meg kint és el is sétáltam amikor már becsukódott az ajtó felvettem a telefont.
-Anya mi újság? - kérdeztem vidáman a telefonba.
-Alexandra - hallottam meg anya sikoltó hangját.
-Anya - estem kétségbe.
-Úgy látszik nem vetted komolyan az sms-t - hallottam meg egy ismeretlen hangot, de ezt annak tudom be, hogy elváltoztatta a hangját direkt.
-Ki vagy te? - kérdeztem remegő hangon.
-Az mindegy - mondta az idegen. -A lényeg, hogy vagy szakítasz Harryvel, vagy édes anyukádnak esik baja!
-Hagyd békén - szűrtem a fogaim közé.
-Ezt könnyen teljesítem, ha te is teljesítesz nekem valamit - valami furcsa dolog volt a hangjába amit nem tudok hová tenni. Gonoszság és ravaszság keveréke, de még valami más is. Ismerős volt mégis a hangja ismeretlen. -Na áll az alku?
Rohadtul nem, mert szeretem Harryt, de anya veszélybe van. Fel kell áldoznom a szerelmemet csak azért, hogy anya megmeneküljön.
-Igen, ha elengeded - mondtam és éreztem, hogy a könnyeim lassan folynak végig az arcomon.
-Rendben holnap meglátogat - mondta. -De ne aggódj  tudni fogom, ha nem szakítasz vele és akkor nincs anyuci.
-Ennyit akartál, vagy még valamimet elakarod venni? - törtem ki már szinte zokogásba.
Már válasz nem érkezett, mert kinyomta a telefont. Földhöz vágtam a telefont és a földre zuhantam. Nem, nem és nem miért velem történik ez?
Hirtelen valaki a hónaljam alatt felhúzott és magához ölelt. Egyből megismertem ki Ő és előtte nem féltem zokogni, mert Ő már nem egyszer látott így.
-Mi a baj, Lex? - kérdezte meg óvatosan Hannah.
-Minden - szipogtam.
-Eleanor? Bántott? - aggodalmaskodott, mint egy anyuka.
-Nem - tagadtam igaz nem tudom ki beszélt a hang elváltoztatás miatt, de valami belül az súgja, hogy Ő az.
-Akkor? - kérdezte még mindig idegesen.
-Semmi csak butaság - töröltem meg a szemem.
-Lex megígértük, hogy ezentúl mindent elmondunk egymásnak - oktatott ki Hannah.
-Te se tartod be - töröltem meg a szemem. -Sőt tudom van valami veled mégse mondod el szóval ennyit erről! Most inkább megyek.
-Lex várj - állított meg.
-Nem, Hannah nem - mondtam határozottan és elrohantam egyenesen a lépcső felé.
Felfutottam a lépcsőn és haboztam hova menjek amikor meghallottam Dani hangját aki Emmával beszél a kislány szobájába. Odalopakodtam az ajtóhoz ami félig nyitva volt így láthattam is és hallhattam is hát, ha mond valami okosat Dani amibe nekem is segít.
-Nem, nem , nem túl rossz kutya - rázta hevesen Emma a fejét.
-Kicsim még csak kölyök te is voltál kicsi - nevetett Dani. -A lényeg, hogy bármennyire is rosszat tette neked ez a kis szőrcsomó a legjobb barátod.
Dani megfogta a kezébe a kiskutyát és Emma arcához emelte, hogy a kiskutya kutya puszival szánja meg a kislányt.
-Látod? Imád téged - mosolygott rá Dani.
-Na jó tényleg - mosolyodott el Emma és magához ölelte a kiskutyát.
-Megbocsájtasz neki? - kérdezte Dani.
-Igen - bólintott Emma. -Nem számít, hogy másokkal játszik nem leszek féltékeny, mert mindenkit szeret és nem azért játszik másokkal, mert engem nem szeret.
-Így van - ölelte magához Dani Emmát.
Háttal a falnak dőltem és gondolkoztam. Nem haragudhatok Hannahra csak azért, mert próbál minket megvédeni és aggódik. Sajnos viszont a gondolataimba beleférkőzött újra az a ismerős, de ismeretlen hangú nő aki választásra létesített. Szakítanom kell Harryvel!  Még ma.
-Nem illik hallgatózni - lépett mellém egy alacsony termetű, szőke hajú kislány akinek a kezébe egy kiskutya díszelgett. -Így van Dani néni?
-Pontosan tökmag - mosolygott Dani a kislányra.
-Nem hallgatóztam - töröltem meg a szemem és leguggoltam a kislányhoz mosolyogva.
-Sírtál? Miért? - kérdezte a kislány összerezzenve.
-Az emberek azért sírnak, mert éreznek - mosolyogtam rá.
-Szóval nem csak azért, mert szomorúak? - kérdezte Emma.
-Nem hisz bármi okból sírhatunk - mondtam.
-Te miért sírtál? - kérdezte még mindig kíváncsian.
-Az érzelmeim miatt ami most bennem van - pusziltam meg a kislány arcát.
-Miért? - döntötte oldalra a fejét Emma.
-Gyere angyalka menjünk - emelte fel a magasba Dani Emmát és rám nézett. Felálltam és köszönttel ránéztem aztán el is tűntek.
Habozva, de bementem Harryvel közös szobámba ahol tiszta kupi volt látszik, hogy hazajött Harry. A szekrényhez léptem ahonnan kipakoltam az én ruháim és az ágy aló előkotort bőröndbe beletettem. Nem maradhatok ebbe a szobába, ha szakítok vele. Ő se akarná és én se tudnám elképzelni. Belepakoltam a ruháimat majd a fürdőből is összeszedtem minden holmimat amit szintén beletettem. Hirtelen az éjjeli szekrényen megakadt a szemem egy közös képünkön. Felkaptam a képet és egyből
kiütötte a szemem a mosolyunk. Milyen boldogok is voltunk. Magamhoz szorítottam a képet és ismét kicsörrent a szememből egy könnycsepp. Nem akarom ezt tenni, de ha nem teszem akkor az anyám húzza a rövidebbet hisz, ha tényleg tudni fogja, hogy megtettem, vagy nem akkor hiába titkolózunk akkor se fog sikerülni. Betettem a bőröndbe ezt a képünket és amikor mindent elpakoltam behúztam a cipzárt és lehuppantam az ágyra. Perverzség ide, vagy oda, de emlékszem az első éjszakánkra itt ebbe az ágyba. Csodálatos volt, mint mindegyik éjszakánk!
-Lexy mi a franc van? - rohant be az ajtón feldúltan Harry.
Most, vagy soha.
-Mi ez a bőrönd? Elmész? - kerekedett ki a szeme.
Nem, nekem ez nem megy én nem akarom ezt tenni. Szeretem Őt!
-Harry - álltam fel és éreztem ahogy újra bekönnyesedik a szemem és már utat is engedtek maguknak. -Átköltözöm az üres szobába!
Igen volt még egy üres szobánk amit a fiúk próba teremnek hívnak, de van ott egy ágy is ahol elférek különben is az a szoba hatalmas.
-Mi? Miért? - lépett hozzám közelebb és megfogta a kezem. Belenéztem azokba a gyönyörű szép zöld szemekbe és már elolvadtam tőlük most.
-Tartsunk szünetet - sóhajtottam szipogva.
-Micsoda? Te most szakítasz velem? - nézett rám kétségbeesett arccal. -Nem, az nem lehet én nem... Lexy én szeretlek tiszta szívemből!
A szívem megszakadt ahogy ezt kell látnom és legszívesebben a nyakába ugranék és megcsókolnám, de már csak anya miatt erősnek kell lennem. Ha bármi baja esik...
-Harry sajnálom - húztam ki a kezeim a mancsai közül. Megfogtam az arcát és egy puszit hintettem édes telt ajkaira.
Amint elhúzódtunk nehezen, de elvettem a kezeim arcáról és a bőröndömet fogtam meg. Kikerülve elindultam az ajtó felé és épp amikor léptem ki akkor szólalt meg.
-Lexy - hallottam meg keserves hangját.
A szemem még több könnyel telt meg és éreztem ahogy csúszik végig egész arcomon. Nem bírtam neki ellenállni, de most megtettem. Megfogtam a kilincset és lenyomtam, hogy ki tudjak menni a szobából. Nem néztem vissza, nem mertem vissza nézni. Féltem, hogy ha meglátom Harry könnyáztatót arcát visszarohanok a karjaiba és akkor nem tudnám betartani a szabályt és anyámmal történne valami. Mindig is szeretni fogom Harryt és talán egy másik életbe együtt lehetünk... egy másik életbe ahol nincsenek névtelen telefonálok akik közénk állhatnak.
Mielőtt az új szobámba mehettem volna bementem Emma szobája hisz ott mindig nyugisabb. A szobába nem volt üres hisz a kislány épp trükköt tanított az egyik kiskutyának.
-Lexy néni - vidult fel a kislány. -Nézd Ő Harry bácsi kutyusa!
Letettem a bőröndjeim az ajtó elé és beljebb léptem, hogy letudjak ülni mellé törökülésbe a földre.
-Mi a baj? - kérdezte a kislány.
-Mindegy - mosolyogtam rá és megtöröltem a szemem. -Mit csinálsz vele?
-Trükköket tanítok neki, de olyan butuska, mint Harry bácsi - vigyorgott Emma. Magamhoz öleltem a kislányt és Ő is megölelt.  -Segítesz nekem?
-Persze - mosolyogtam rá és a kiskutyára néztem. -Hé te fordulj át!
A kiskutya rám nézett,de nem csinált semmit viszont Emma tökéletesen átfordult. Elnevettem magam és egy percre el is felejtettem Harryt aztán az ajtó felé néztem hát, ha ott áll, de nem. Összetörtem a szívét.
-Lexy néni - térített vissza Emma a valóságba.
Megráztam a fejem és rámosolyogtam.
-Na, de mutassuk meg ennek a kutyának milyen az okos kutya - mondtam mosolyogva.
-Ez az - tapsikolt Emma és egy puszit nyomtam az arcára.
Ebbe a házba csak Emma az aki jókedvre derít mindenkit mivel előtte senki se tud sírni mivel nem is lehet hisz ebbe a kislányba annyi szeretet van amennyit még a föld nem látott. Viszont sose fog sikerülni kiűznöm a fejemből Harryt és én azt nem is akarom, mert bármi is történt én még mindig ugyanannyira szeretem.
-Hempergés - kiáltott fel Emma,de a kutya meg se mozdult. -Buta kutya!
Megfogtam Emmát és rámosolyogtam. Bemutattuk neki, hogy hogyan is kell, de ránk se hederített szerintem ez a kutya jót nevetett rajtunk magába. A kutyák olyan tiszteletlenek néha!


Sziasztok gyerekek!:)
Életem leghosszabb része szerintem még ilyen hosszú részt sose hoztam nektek ami 10 oldalas. Szerintem ezzel érjétek be karácsonyig és addig csönd legyen nincs rész. :D Amilyen gonosz lennék - vagyok - ezt be is tartanám és nem írnám nektek a részeket, de tudván, hogy fbn piszkáltok így meg úgy, hogy írjam, vagy leszeditek fejem így nem tudnám megtenni, hogy nincs rész. 
Gondolkoztam, hogy más címet adok neki, de ezt terveztem el így nem volt kedvem máson gondolkozni. Jó ez kis titokzatos cím, mert nem csak arról volt szó. :) 
Esemény az, mint mindig van benne! :)
Köszönöm, ha elolvastad és várom a kommented is, hogy mi tetszett és mi nem tetszett benne. Kérlek ne öljetek meg! :D Köszönöm az előző részhez érkezett pipákat és komikat is ám imádlak titeket! <3