2015. október 25., vasárnap

Season 2 Chapter 9 - Örökkön-örökké

Shane Filan - Beautiful in White
Zúg a fejem és fogalmam sincs, hogy kerültem haza és azt meg végképp nem tudom mit keressek Louis szobájában. Az ágy közepén fekszem és Louis sehol sincs pedig ez az Ő szobája. Emlék foszlányaim vannak a tegnapi napról, de csak pár képben; Emma és a tej, a fiúk, az egyik kutya mikor belém jött és a limuzinba az iszogatás aztán a szórakozóhelyen történt dolgokból csak nagyon kevés, de tisztán emlékszem a karcos karomra amin Max hagyta ott jellegzetes nyomait. És azután már csak annyi, hogy próbáltam magam jól érezni a lányokkal, de semmi több. Hogy hogyan kerültem haza arról gőzöm sincs és, hogy miért pont ebbe a szobába vagyok, és a legfurcsább nem a saját ruhámba mivel egy fekete póló van rajta amit ezer közül is felismerek, hogy kié. Louis pólójába vagyok és emiatt meztelennek érzem magam. Egyetlen egy kérdés nyomja a lelkem; mi történt tegnap este?
-Jó reggelt - nyílt ki az ajtó és Louis lépett be felöltözve, és a kezébe egy tálca díszelgett az arcára mikor felnéztem csak úgy ragyogott míg az én arcomon még mindig összezavarodottság tükrözött. Beljebb lépett és az ágyra ült a kezébe a tálcával így feljebb ültem, hogy az ölembe helyezhesse és így is tett. 
-Köszönöm - suttogtam mivel torkomon alig jöttek ki a szavak.
-Semmiség - legyintett a kezével mosolyogva. -Amúgy ajánlom vedd be a gyógyszert a vízzel attól jobban leszel - bökött a tálcán lévő gyógyszerre és a pohár vízre mire bólintottam csak kár, hogy én nem másnapos vagyok, hanem összezavarodott. Jó talán egy kicsit másnapos is, de az mindegy.
A gyógyszerre lehúztam a pohár vizet ami marta a torkom gondolom furcsa neki a helyzet, hogy nem a whisky csurog le a torkomon, hanem a víz. Szokja meg, mert most egy ideig nem iszok semmiféle alkoholt.
-Louis - szólaltam meg újra, de nem mertem a szemébe nézni egész végig a tálcát néztem ahol a kedvenc reggelim terült szét a tálcán. Hihetetlen, hogy még emlékszik erre!
-Tessék? - kérdezte mire felnéztem rá és gyönyörű szép kék szemei örvényletek míg én szégyenlősen újra lehajtottam a fejem.
-Csak azt akarom kérdezni, hogy én tudod.. - dadogtam míg a kezemmel a tálca szélét húztam végig.
-Hogy kerülsz a szobámba? - kérdezte mire felnéztem rá és bólintottam. -Hajnalba bejöttél a szobámba vagyis beestél és lefektettelek - magyarázta el mosolyogva aztán egyből homlokon csapta magát. Tudom, hogy Louis-nak hirtelen ötletei vannak, de ezt mire értsem? -Mármint nem feküdtünk le csak nem akartál egyedül aludni és nem voltál jó állapotba. Nem emlékszel semmire? - Kérdezte mire megráztam a fejem és most Ő vágott meglepődött fejet aztán valami furcsa futott át a szemén, de aztán csak sóhajtott. Történt valami?
-Mondtam, vagy tettem valami furcsát? - persze rögtön a titkaimra gondoltam, mert ki tudja mit mondtam totál beállva szerencsétlen Louis-nak.
-Nem semmi sem volt beestél a szobámba és elaludtál - rázta meg a fejét, de olyan furcsa volt. -Egyél - bökött a tálcára míg én megráztam a fejem és neki estem a reggelimnek ami amúgy tejbegríz volt kakaóval meg szórva. A kedvencem.
Louis végig figyelte minden mozdulatom aztán hirtelen szó nélkül felállt és szinte kifutott a szobából ezzel magamra maradva. Folytattam az evést, de nem hagyott nyugodni Louis viselkedése és az ami átfutott gyönyörű szép kék szemein. Mi történhetett? Tettem volna valamit? De akkor elmondta volna hisz rákérdeztem, hogy történt e valami és azt mondta semmi, és ilyenbe nem hazudna gondolom, vagy talán rosszul ismerném Louis-t? Nem, én teljesen jól ismerem és ami a szívén az a száján vagyis remélem, ha lenne valami azt elmondta volna. Lehet, hogy csak zaklatott hisz még is a legjobb barátjának lesz ma az esküvője és tanú szerepébe lép. Basszus Perrie és Zayn esküvője teljesen elfeledkeztem erről míg a sebeimet nyaldostam!
Félre tettem a tálcát és kibújtam a meleg takaró alól aztán óvatosan lábra álltam és a tálcát megragadva indultam el az ajtó irányába. Bár túl gyorsan állhattam lábra hisz minden második lépésnél botladoztam. Amikor nagy nehezen kinyitottam az ajtót Louis állt az ajtóba kezébe Emmával.
-Anyuci - nyújtózkodott felém Emma mosolyogva.
Louis letette egy percre Emmát aztán kivette a kezemből a tálcát, hogy felemeljem kislányomat aki csak úgy bújt a nyakamba.
-Jó reggelt angyalka - simogattam a kislány haját.
-Jó reggelt anyuci - kuncogott Emma és egy puszit nyomott az arcomra.
-Te leszel a legszebb koszorúslány - mosolyogtam rá.
-Hercegnő - tapsikolt Emma aranyosan míg eligazítottam a kezembe és Louis után eredtem a lépcső felé. Ő már szelte a lépcső fokokat én meg csak utána lihegtem, de ami fogadott a nappaliba azt mások káosznak hívnak, de mi csak esküvői készülődésnek. A nappaliba épp a fiúk vették fel az öltönyüket igaz még az ing begombolásával szenvedtek, de látszólag nagyon el voltak. Végig néztem magamon és akkor jöttem rá, hogy Louis felsője csak a combomig ér.
-Fiúk a lányok merre vannak? - szóltam feléjük mire rám néztek.
-Szoba - bökte felfelé mire felnyögtem mivel pont most jöttem le.
-Zain Javadd(író megj.: vagy Jawadd szóval ne ess nekem csak mindenhol mást írnak) Malik ma bekötik a buksikád - nevetett Harry aki közben a nyakkendőt igazította.
-Tiédet sose fogják Harold Edward Styles - gúnyolódott Zayn.
-Szemét vagy - kezdte el verni a vőlegényt egy párnával Harry.
Emmára néztem aki mosolyogva figyelte Őket míg én csak megráztam a fejem. Sose nőnek fel!
-Han - szaladt felém Niall szinte már kész hadi öltözetbe, de az inge még nem volt begombolva és a nyakkendő is csak lógott a nyakán.
-Kitalálom kössem meg a nyakkendőt - kezdtem bele mosolyogva.
-Nem - vágta rá. -Igazából Emmára van szükségem mivel egy nagyon jó barátja jött el az esküvőre - mosolygott a kezembe lévő kislányra mire végre leesett miről beszél. Theo az édes kis keresztfia akibe az én kislányom beleszeretett még 1 évesen. Jó már akkor mondhattuk volna 2 évesnek, de akkor még nem töltötte be szóval egy volt.
-Kicsoda? - kíváncsiskodott Emma mosolyogva.
-Gyertek a konyhába várnak - bökött Niall a konyha felé és elindultunk Niall kíséretével a konyhában ahol Niall édes anyukája és Theo várakozott. Niall kivette a kezemből Emmát és a kis srác elé állította. -Emma Ő itt Theo egy jó barátod - guggolt le a két apróság közé. -Theo Ő itt Emma a kis kori barátod - mosolygott keresztfiára aki érdeklődve tekintett a lányomra.
-De hát Ő egy lány - fintorgott Theo.
-Te fiú vagy - vágta rá ugyanúgy Emma.
-Ew - mondta mindkét kicsi mire Niall érdeklődve nézelődött hol keresztfiára, hol Emmára.
-A mai fiatalság - egyenesedett fel Niall és a kicsikre mutogatott míg Ők érdeklődve néztek rá.
-Emma mutasd meg Theo-nak a szobád - szólaltam meg mosolyogva kislányomnak szegezve a szavaimat.
-Minek? - kérdezte Emma rám nézve.
-Mivel egy éjszakát itt lesz velünk és te fogod befogadni - mosolyogtam rá.
-Oh a fenébe - duzzogott Emma. -Gyere, de a babáimat hagyjad békén! - Ragadta meg Theo karját és az emelet felé kezdte elrángatni. Már szabályokat add ki talán mégis az én lányom tudja, hogy nyúljon a pasi alsójában és Theo rendes fiú, de ha megbántja Louis-t szabadítom rá.
-Hannah Ő itt az anyukám Maura - szólalt meg Niall és a nő felé intett aki karjában Theo volt.
-Örvendek a találkozásnak - mosolyogtam kedvesen a nőre.
-Én is gyönyörű a kislányod - mosolygott Maura.
-Köszönöm az unokája is egy igaz gavallér - mosolyogtam rá. -Ha nem haragudnak én megnézem a menyasszonyt és én is felöltözök - folytattam mosolyogva mire Maura bólintott míg Niall csak kuncogott így hasba vágtam és köszönés után ott is hagytam Őket.
Az emelet felé vettem az irányt, de elsőként is saját szobám felé, hogy valami ruhát magamra öltsek igaz nem sokáig hisz már nekem is készülődnöm kéne, de Louis pólójában pucérnak érzem magam így ezen gyorsan változtatnom kell. Amint beléptem a szobába a lányok fogadtak és épp Pezz-t öltöztették vagyis inkább már csak a  fűzőjét kötötték meg szóval szinte kész van.
-Hol a fenébe voltál? - támadott le Pezz totál idegesen mikor hirtelen Lex meghúzta a fűzőt és felkiáltott. -Lexy - szólt hátra idegesen Pezz mire Ő csak feltette a kezeit védekezésképen. -Kitalálom átaludtad a napot ne tud meg mennyi az idő! - Fordult felém míg én beljebb léptem és bezártam az ajtót magam után.
-Sajnálom Pezz tegnap totál kiütöttem magam - magyarázkodtam.
-Oh azt tudjuk - nevetett Dani.
-Gyere megcsinálom a hajad - szólalt fel Lou és a székhez invitált, hogy hozzáférjen a hajamhoz. -Nincs időnk most merényletre, készülődni kell - kezdte el fésülni szőke kócos hajamat.
Lou remek munkát végzett a hajammal az egészet felkötötte hátul kontyba és elől csak egy-egy szál kandikál ki belőle. Gyönyörű lett. A hajam után neki látott a sminkemnek és mikor a végén belenéztem a tükörben egy másmilyen Hannah Walker nézett vissza a tükörből. Nem volt kihívó, de már egy kis smink is megváltoztatja az egész arcom, de most nagyon. Szinte magamra se ismertem. Ez lennék én? A lány aki már édesanya és aki elég sok mindent megélt már. Túl sok mindent. A smink eltakar mindent, de az érzelmeimet nem tudja elrejteni pedig milyen jó is lenne az, ha egy kis smink elrejtené az érzelmei, a fájdalmaim és gyengeségeim.
-Ruha hacsak nem akarsz Louis pólójában lenni egész nap - vigyorgott Lex mikor látta kész vagyok. Még el is fogadnám az ajánlatát, ha nem lenne esküvő és nyugodtan lazsálhatnák itthon, de sajnos az élet nem habos torta viszont ez a fekete póló már az enyém.
-Hacsak Pezz meg nem engedi, hogy ebbe menjek az esküvőre - mondtam mosolyogva miközben felálltam és a szekrényem felé léptem ahol a ruhám lógott.
-Szó sem lehet róla - vágta rá Pezz idegesen.
-Nyugi menyasszony - kuncogott Dani míg én levettem az akasztóról a ruhám. Egy szép lila színű ruha volt szívecskés dekoltázzsal meseszerű volt kivéve, hogy nem abroncsos volt, de mégis hosszított ruha volt.
Miután felvettem a ruhát a lányok hátul bekötötték a fűzőt aztán a cipőmbe bújtam bele ami egy fekete magassarkú volt ami tökéletesen ment a ruhámhoz.
-Gyönyörű vagy - mondta Lex mikor kész lettem.
-Mind azok vagyunk - néztem körben mivel mi vagyok Pezz koszorúslányai így mindannyian lila színű szinte mályva színű ruhába voltunk csak más-más ruhába. Például Lexy ruháján fekete csipkék díszelegtek ami pont Lexy-hez illik míg Dani ruhája egyszerűbb fazonú volt.
-Megyek én is felöltözőm és Lux-ot is elkészítem - mondta Lou mosolyogva.
-Tényleg Emma - kaptam gyorsan észhez hisz nekem még a kislányomat is fel kell öltöztetnem.
-Itt vagyok - lépett be Em mosolyogva a rózsaszín ruhájába míg a szőke haját felkötötték kontyba. A ruhája sötétebb rózsaszín volt, de igazi kis hercegnő volt benne.
-Ki segített ebbe angyalka? - guggoltam le elé mosolyogva.
-Én magam - mutogatott magára mosolyogva.
-Hiszi a piszi - nyomtam egy puszit kis arcára.
-Én voltam - lépett be az ajtón Doniya a kezében Theo-val aki szintén már fel volt öltöztetve. -Gondoltam ez a két apróság nem pizsamába jön az esküvőre és mivel én már kész voltam gondoltam segítek egy pár dologban - tette le maga mellé Theo-t és mosolyogva lépett felém.
-Doniya - öleltem magamhoz Zayn nővérét mosolyogva. -Ezer hálám!
-Hálás is lehetsz - húzódott el mire csípőre tette a kezeit. -Miért Lottie-tól kell megtudnom, hogy gyereked van? Nem mentség az, hogy ritkán találkozunk és beszélünk, mert azért csöröghettél volna, hogy gyere van egy meglepetésem - játszotta a sértődékenyt, de nem tudott átverni nem haragszik rám maximum egy iciripicirit ami tökéletesen jogos.
-Meglepetés - tárom szét a karom vigyorogva.
-Legjobb meglepetés - ölelt át ismét mosolyogva, de miután elengedett Perrie felé indult. -Gyönyörű vagy Pezz a bátyám összeteheti a két kezét, hogy egy ilyen lányt fogott - mondta Doniya mire Pezz csak a karjaimba zárta a lányt.
-Köszönöm Doniya - mosolygott Pezz és megtörölte óvatosan a szemét mire mindenki egyszer kiáltott fel. Perrie csak elnevette magát a jeleneten mire Doniya is rosszallóan nézett rá, de nevetgélve persze.
-Pezz néni majd táncolsz velem? - kérdezte a semmiből Emma mosolyogva.
-Veled fogok elsőnek kis csaj - kacsintott Pezz kislányomra. 
-És mi van a vőlegénnyel? - kérdezte nevetve Dani.
-Vele kell elsőnek táncolnod - folytatta mosolyogva Lex.
-Már most elfelejted a bátyámat aki a férjed lesz kezdem sajnálni - kuncogott Doniya.
-Nem illik gonoszkodni a menyasszonnyal - duzzogott Pezza.
-Miért itt ki a menyasszony? - kérdeztem mosolyogva mire meglökött. -Ja te bocsi észre se vettelek - nevettem el magam mire ismét sértődött arcot vágott.
-Indulhatunk? - lépett be a szobába Paul aki az esküvőre viszi minket a fiúk után akik valószínűleg már a helyszínen vannak. Pezz-re néztünk aki bólintott és Ő hagyta el elsőként a szobát Emmával és Theo-val az oldalán utánuk persze Lex és Doniya ment aztán Danielle haladt el mellettem.
-Beszélnünk kell - suttogta mire oldalra döntöttem a fejem és már ment is tovább.
Megráztam a fejem és utánuk igyekeztem és Paul-al az oldalamon lesétáltunk a lépcsőn miközben az esküvői fotós minden lépést fotózott, hogy emlékezzünk erre a nagy napra. Amikor az ajtón mentünk ki a kutyák nem rohantak le mivel hátulra lettek száműzve a kertben így feltűnés mentesen és sár nélkül mentünk végig a kerten a kapuig ahol egy fekete limuzin várt amiről egy emlék foszlány futott végig a fejembe a leánybúcsú estéjéről, de semmi hasznos hisz erre eddig is emlékeztem. Paul besegített mindenki az autóba és azután Ő is beült a vezetőülésben, hogy végre a templom felé elindulhassunk. Perrie lába egész út alatt remegett és, ha nyolcszor nem nyugtatgattuk akkor egyszer se, de haszontalan hisz őrülten idegesen és szerelmes.
Amint megérkeztünk először is Lex, Dani aztán én szálltam ki és úgy utánam jöttek a kicsik amikor megpillantottam a meghívott embereket azt hittem összeesek, ha 80 ember nincs itt az esküvőn a rajongókon kívül akkor egy se még az a szerencse, hogy a vendégekkel a rajongók nem tudtak keveredni. A limuzin ajtajához álltunk ahol Doniya és Perrie szállt ki szemem rögtön Zayn-re tévedett aki teljesen elámult kedvese láttán és a csokorra a kezébe indult meg felé.
Zayn megállt előtte és Doniya adta Pezz kezébe a csokrot, hogy Zayn zakójára helyezze és remegő kézzel oda tűzte azután a fotós egy csókot kért így Zayn odahajolt felé, hogy megcsókolja.A csók után Zayn is átadta a csokrot ami után szintén csók következett míg a vendégek és mi mosolyogva figyeltük Őket. Persze kislányom és Theo már a táncot járta egymás karjaimba és eljátszották az ifjú párt.
-Gyönyörű vagy - mondta Zayn mosolyogva mire Perrie leszögezte fejét szégyenlősen és mivel Zayn-t sürgette az idő így egy homlok puszi után el is indult a templomba a vendég sereggel.
Amint a tömeg befáradt a fotós beállított minket és egy képet készített aztán sorban elindultunk mi is befelé mosolyogva. A kicsik mivel nem mehettek együtt, mert játszanának így Lexy megkapta Theo-t partnernek míg Danielle Emmát így nekem Doniya maradt. Akarhattam volna, hogy a lányom velem jöjjön, de Dani-nak is egy nagy élmény ez, hogy Emma vele megy. Mosolyogva elfoglaltuk a helyünket az oltár két oldalán és elindult a szokásos orgona szó így elindult a menyasszony mosolyogva az apja oldalán.
Hát ide is eljutottunk az esküvő napjáig szemem ösztönösen a fiúkra tévedt akik Zayn mögött álltak aztán végig vezettem a szemem a vendég seregen, de az első sorban megakadt a szemem. Gonoszon vigyorgott rám miközben hátrafésülte szög egyenes barna haját míg én idegesen fordultam vissza. Nem is lenne esküvő enélkül a banya nélkül!

***

Most már hivatalos Zayn és Perrie örök hűséget fogadott egymásnak amit már csak a halál választhat el, de remélem az se fogja. Ami még fontosabb Perrie ezentúl hivatalosan Mrs Malik mármint Perrie Louise Malik-Edwards. Igen pontosan így vette fel mivel, ha simán Malik lesz olyan lett volna, mint a testvére. A rajongók szerencsére a lakodalom helyszínét már nem tudták így nyugodt körülmények között ünnepelhettünk úgy, hogy még a paparazzók se zaklatnak.
A lakodalom már javában tart a fotós mindent amit lehetett lefotózott amit csak mi fogunk látni mivel a fotós Perrie unokatestvére. Perrie és Zayn nagyon meglepett minket mikor egy hatalmas nyitó tánccal nyitottak hisz mindenki tudja, hogy Zayn Malik utál táncolni és mégis táncolt igaz voltak bakik, de még Pezz-nek is amin jókat nevetgéltek és ez az igazi szerelem mikor a pároddal együtt nevetgéltek a bénaságotokon.
Mivel a boszorkány is eljött a lakodalomra, mint Louis kísérője amit gondolhattunk volna hisz Ő Louis barátnője, de miatta egyedül Louis-al nem tudtam táncolni, mert amint a közelébe megyek tuti jelenetet rendezz, vagy rosszabb dolgot. Na nem erre nem vágyok így mikor Louis közelített felém én szaladtam a gyerekekhez, hogy velük táncolok, vagy éppen valakihez becsapódtam táncolni, és ez így jó bármennyire is szeretne a szívem táncolni Louis-al az lehetetlen jobb ez így szerintem is.
-Anyuci  táncoljunk - ragadta meg az egyik kezem Emma míg a másik kezemet óvatosan egy nagyobb kéz fogta meg és mikor felnéztem ösztönösen elakartam húzni, de Ő megtartotta.
Emma össze-vissza pörgött-forgott ezzel minket is ráncigálva, de a szemeim végig Louis-on állapodott meg.
-Theo várj meg - engedte el a kezem hirtelen Emma és közöttünk átfutott ezzel kettesbe hagyva Louis-al.
-Szabad egy táncra? - nyújtotta felém a kezeit mosolyogva Louis és most sehova se tudok futni így egy nagyot fújva megfogtam a kezeit. A kezeimet a nyakánál összefontam míg az Ő kezei a derekamra tévedtek és csak úgy ringatott a számon míg én egész végig gyönyörű szép kék szemeibe bámultam bele. Teljesen magával ragadott. -Tudod egyedül veled nem táncoltam még - suttogta mosolyogva míg beleremegtem érdes hangjától amin felnevetett. -Félős vagy Walker - kuncogott pimaszul míg elfordítottam a fejem játszva a sértődött. -Hiába játszod magad már láttam, hogy nevetsz!
-Mert egy idióta vagy - mosolyogtam rá.
-Köszi a bókot - hajtotta le a fejét mosolyogva míg elnevettem magam. -Amúgy te jobban táncolsz Pezz-nél hisz Őt annyira megtáncoltattam, hogy elestünk - mesélte suttogva nevetve míg felhúztam mosolyogva a szemöldököm. -A ruha a hibás!
-Vagy te, mert pocsék táncos vagy - vágtam rá diadalmas mosollyal.
-Tessék? - háborodott fel nevetve és hirtelen megpörgetett aztán a mellkasára csapódtam miközben Ő végig nevetett. -Táncos lehetnék, ha rossz hangom lenne!
-Ne túlozz - néztem fel rá és arcunk csak pár centire volt egymástól mikor hirtelen megragadta a derekam és felemelt a magasba. Kivételesen most nem kulcsoltam össze a lábaimat a dereka körül, mert tudom nem ezt akarja. Felemelt a magasba és pár percig ott tartott aztán szépen lassan helyezett vissza a helyemre.
Amint a lábam újra érezte a talajt mindenki körülöttünk tapsolt így elhúzódtunk egymástól aztán Louis meghajolt míg hasba vágtam. Magához húzott és egyszerre hajoltunk meg mikor észrevettem, hogy Eleanor a terasz ajtajánál bámul minket rosszallóan. Ez a nézés nekem nem tetszik!
Elhúzódtam Louis-tól mikor kérdően nézett rám, de utána már csak egy nagy sikoltást hallottunk és egyből arra kaptuk a tekintettünket.
-Emma - törtem át a tömegen kétségbeesetten amikor megláttam a kislányom a törött üveg előtt állni. -Mi történt angyalka? - kaptam fel gyorsan Emmát és elkezdtem a kis fejét simogatni miközben szemem sarkából Eleanor mosolygott és rosszallóan csóválta a fejét.
-Mi történt? - szaladt felénk Louis.
-Bejöttem és a földre esett egy pohár amitől megijedtem - mondta Emma aranyosan.
-Karcolás? - esett kétségbe Louis és alaposan megnézte a kislányt, de sehol semmi. Ismét Eleanor-ra néztem és csak megvonta a vállát mosolyogva. Megráztam a fejem és magamhoz öleltem Emmát nem törődve Eleanor-ral csak szorítottam magamhoz a kislányomat lehunyt szemekkel.
-A mami belehalt volna, ha valami történik veled - suttogtam miközben szorítottam magamhoz.
-És apa is - tette hozzá Louis mire felnyitottam a szemem és rápillantottam míg a keze Emma hátán pihent. Emma mindvégig kapaszkodott a nyakamba és a fejét a vállamra tette.
-Felviszem aludni nem akarom elrontani a bulit - szólaltam fel hangosabban és intettem a zenésznek folytassa a mulatságot mikor hirtelen Emma nézett fel.
-Én nem akarok aludni, táncoljunk - mosolygott rám.
-Gyere törpi - vette el tőlem Zayn Emmát mosolyogva. Zayn letette a földre a kislányt és Perrie-hez ment, és elkezdtek hárman táncolni. Így elnézve Őket remek szülők lesznek.
Louis-ra néztem aki mindvégig engem bámult aztán Eleanor-ra néztem aki minket bámult így megráztam a fejem és elindultam az asztalok felé mikor George és Lex kapott el.
-Vonatozás - visította csapkodva Lex.
Megráztam a fejem mosolyogva, de tudtam ígyis úgy is benne leszek a vonatozásban így egyáltalán nem ellenkezdtem csak mentem a többiek után a  menyasszony vezetésével míg a többiek mögé gyűltek én a bátyám vállát fogtam míg Zayn nevetve táncolt őrülten Danielle-el ezzel ellentmondva a vonatázásnak pedig mindenki benne volt kivéve a két kis különc. Theo folyamatoson lökdöste ki a vonatból Emmát nevetve aztán Perrie előre állította a kislányomat és Theo-t így Ők vették át a vonatot.
-Én beakarok állni ám - nevetett Dani miközben Zayn össze-vissza pörgött vele.
-Különcök - kiabált rájuk mögülem Niall nevetve.
Niall erősen fogta a vállamat szinte szorította míg hátra néztem és csak vigyorgott míg egyik kezemet levettem bátyám válláról és rácsaptam Niall kezére aki értette a célzást így lazábban fogta.
A dal akkor lett vége mikor kinn a friss levegőn voltunk így feloszlott a vonat és kezdetét vette egy újabb szám, de én az asztalom felé mentem volna, ha nem ragadja meg valaki a csuklómat és nem ráncigál a vécék felé ahol van egy lépcső ami az öltözőkhöz vezet, de az illető a lépcső alá ment ahol senki nem látott és mikor kihúztam a kezem a markai közül láttam meg ki Ő.
-Mi a francot akarsz? - fontam össze a karjaimat a mellkasom alatt.
-Takarodj Louis közeléből, vagy a következő pohár Emma fejét éri - vágta rá ingerülten.
-Próbálom, de ne.. - nem tudtam befejezni a mondatot, mert megragadta a nyakam és a falnak szorított. Felemeltem a kezem, hogy eltaszítsam magamtól mikor hirtelen elengedett és azt a csuklómat fogta meg ahol Max hagyta rajta a karcolásait persze ezt eltakartam egy karkötővel, de úgy néz ki Eleanor észrevette.
-Szóval elkéstem Max elvégezte ismét a piszkos munkát - nevetett és lejjebb húztam a karkötőm, hogy lássa. -Max, Max, jó öreg barátom ismét bukni fogsz - rázta a fejét nevetve.
Kihúztam a karomat Eleanor kezei közül és visszaigazítottam a csuklómra a karkötőt ami pontosan eltakarta.
-Valaki tud erről? - kérdezte mire megráztam a fejem. -Helyes és ez így is marad - folytatta fenyegető hangnembe mire bólintottam. -A lényeg sokkal rosszabbat tehetek az édes kislányoddal Hannah - mondta aztán hátat fordítva nekem elsétált ezzel engem magamra hagyva.
Lehet, hogy sokat változtam és sokkal erősebb vagyok, de a szemeimből elkezdtek hullani a könnyeimet amit óvatosan megtöröltem, hogy a sminkemet nehogy elkenjem, mert az is feltűnne egy két embernek amit szeretnék elkerülni. Miért nem tudja megérteni, hogy nem tudom magam távol tartani Louis-tól, mert van egy lányunk? És nem veszi észre, hogy azzal, hogy a lányát bántsa Louis-t is bántja? Bár Őt mit érdekel mások boldogsága a lényeg, hogy egy hírességet maga mellett tartson és bármit megtesz ez ügy érdekébe. Egy mocskos, szívtelen boszorkány aki nem törődik senki érzéseivel csak saját magáévá. Szerintem még Max-et is csak kihasználta. Nekem édes anyukám azt mondta, hogy minden rosszat amit adunk azt visszakapjuk az élettől és  remélem Ő is mindent visszakap egyszer az élettől.
-Hannah, Hannah - hallottam meg egy kiabálást mire megtöröltem óvatosan a szemem és elindultam a lépcső mellől kifelé ahol bátyámat leltem. Egyből a karjaiba rohantam és a fejemet mellkasára tettem pihenni. -Minden rendben húgi? - Simogatta a hátam mikor ránéztem és bólintottam.
-Persze csak erre szükségem volt - húzódtam el egy nagy mosolyt erőltetve az arcomra.
-Remélem nem hazudsz és ez igaz - mosolygott rám mire az arcom elkomorult egy percre aztán újra rámosolyogtam és bólintottam. Egy hazug vagyok. -Gyere táncoljunk húgocskám - tette elém karját amibe egyből belekapaszkodtam és visszamentünk a táncterembe amikor hirtelen Emma, Theo és Lux rohant le. Na már bevonták Lux-ot is, de legalább van egy nagyobb gyerek is köztük aki vigyázz a két kicsire.
-Táncoljunk - mosolyogtak mind a hárman és megfogtuk a kicsik kezét, és egy nagy kört alakítva kezdtünk el táncolni.
A szemem Louis-ra tévedt aki Eleanor-ral táncolt a táncparkett túlsó végében táncoltak és így lesz a legjobban. Ők ott és én itt.

 ~Zayn Malik szemszöge~
A templom előtt várok arra a személyre aki nélkül ez az egész nem is lenne hát persze, hogy az én menyasszonyomra. Vártam ezt a napot igaz sose gondoltam volna, hogy az esküvőmre testőröket is kell hívni, mert a rajongók csak úgy őrjöngenek így drága barátaink a testőrök kordonokat állítottak fel és Ők is felálltak a védelmező pozícióban, de ha az egész nem lenne nem ismerném Perrie-t és most nem Őt várnám itt a templom előtt. Mindennek van előnye is és hátránya is, de csak te döntötted el melyikre tekintesz nagy jelentőséget és én az előnyre, vagyis rá.
A templom előtt megállt egy fekete ajtó mire a fiúk felé tekintettem akik csak mosolyogva bólintottak aztán édesanyám lépett felém.
-Készen állsz, drágám - ölelt magához mosolyogva, de a szemei meggyűltek könnyekkel.
-Jó döntést hoztam anya? - suttogtam aztán elhúzódott tőlem és nevetve megtörölgette a szemeit.
-Ezt csak te tudod drágám - mosolygott rám. -Ezt akarod? - Kérdezte mire felidéztem azt a pillanatot amikor megismertem Perrie-t ahogy lassacskán egymásba habarodtunk és az összes civakodásunktól kezdve az első csókig. Az összes emlék felgyülemlett bennem ami rólunk szól a mosoly ami után egyből beleszerettem és a sok-sok haj csavargatása. Igen jól döntöttem! Bólintottam mire anya biccentett mosolyogva. -Ha te magadnak helyesnek látod akkor semmi akadály nincs!
-Köszönöm anya - nyomtam egy puszit az arcára aztán megragadta a vállam és az autó felé fordított ahol pont Ő szállt. A lélegzetem is elállt annyira gyönyörű volt.  Anya belepaskolt a fenekembe mire felhúzott szemöldökkel bámultam rá, de Ő csak kuncogott és mosolyogva elindultam felé.
Előtte megálltam és láttam Ő is teljesen zavarba van hisz Doniya adta a kezébe a csokrot amit az öltönyömre kell tűznie pedig nála kéne lennie. Megragadja és óvatosan, de ügyetlenül felhelyezi a virágot persze mindvégig engem bámul és én is Őt. Nem tudok betelni a látványától.
Amint feltűzte kötelező volt megcsókolnom bár erre vártam már amióta megérkeztem, hogy belibbenjen és megcsókoljam. A csók után átadtam neki a csokrát ami után szintén egy csókot váltottunk.
-Gyönyörű vagy - suttogtam a fülében, de sürgetett a kötelesség és amint a tömeg befáradt a templomba én is otthagytam Őt, hogy elfoglaljam a helyemen az oltár előtt.
A koszorúslányok sorba jöttek be és teljesen el is feledkeztem róluk, de most már látom Őket is mindegyik egytől-egyig gyönyörű, de egyik se ér fel Perrie-hez. Ha valakit szeretsz csak Őt találod gyönyörűnek és én Perrie-t látom csak. Az én oldalamon a fiúk álltak míg a lányok velük szemben álltak fel kivéve a kicsik akik legelőre leültek bár az egyik apróságnak hoznia kell a gyűrűket.
Az orgona megszólalt és elindult szerelmem felé alig vártam, hogy végre idetipegjen és átvegyem édesapjától persze elmondta nekem, hogy vigyázzak rá amit persze egyből megígértem és amint Pezz elköszönt apjától belém karolt és a pap elé álltunk.
A pap elkezdet szintén a jól betanult szentbeszédét amire nem igazán figyeltem, mert mindvégig Perrie-t bámultam amit a pap is észrevett.
-Mr Malik tudom, hogy azért jött ide, hogy elvegye élete szerelmét, de azért kicsit figyelhetne - szólt rám mosolyogva mire zavartan előre fordultam. Bocsásson meg maga nem gyönyörű, hogy bámuljam!
-Beégett - köhécselt mellettem nevetve Louis mire ránéztem szúrós szemekkel és behúzta füle, farkát.
A pap folytatta a beszédét és próbáltam ráfigyelni, de a gondolataim teljesen máshol jártak egyedül akkor kaptam fel a fejem mikor a pap magához hívatta a gyűrűket és Emma indult felénk, de a pap előtt egyből meg is állt.  A pap vízzel meglocsolta a gyűrűket amire Emma érdekesen tekintett.
-Ez rám ment - suttogta nekem hátra. -Miért locsolt meg? Büdös vagyok? Én fürödtem - suttogta mire elnevettük magunkat szegény kislányon.
A pap felénk fordította Emmát és most jöttek azok a bizonyos fogadalmak amit megbeszéltünk Perrie-vel, hogy csak egyet mondunk el és a többit egy borítékba írtuk amit majd átadunk egymásnak esküvő után.
-Zayn fogadod, hogy az itt jelenlévő Perrie Edwards-ot elfogadod hites feleségedül, szereted, becsülőd míg a halál el nem választ? - kérdezte felém fordulva a pap.
-Fogadom - mondtam és Perrie-re mosolyogtam aki szintén visszamosolygott.
-Akkor húzd kedvesed ujjára szerelmed jelképeként a gyűrűt - mondta mosolyogva a pap és elvettem a kispárnáról - amin a gyűrűk vannak - a  gyűrűt míg a másik kezemmel megragadtam Pezza jobb kezét.
-Fogadom, hogy kitartók melletted jobban-rosszban és, ha összeveszünk megígérem neked akkor is együtt maradunk hisz mi túlélünk mindent - mondtam mosolyogva és felhúztam az ujjára a gyűrűt míg Ő küszködött a könnyeivel. Igen ez volt a célom nyertem!
-Szemét - nevetett sírva és beleütött a vállamba.
Megfogtam az arcát és letöröltem óvatosan a könnyeit és megcsókoltam aztán elhúzódtunk és a pap most szerelmem felé fordult.
-Perrie fogadod, hogy az itt jelenlévő Zayn Malik-ot elfogadod hites férjedül, szereted, becsülőd míg a halál el nem választ?
-Fogadom - mondta mosolyogva és már nyúlt is a gyűrűért míg megfogta a jobb kezem. -Fogadom, hogy sok adóbevallást fogunk írni és ebbe sose lesz hiányod - húzta fel az ujjamra a gyűrűt mire elnevettem magam és ismét megcsókoltam. Mindenben legyőz ez nem érvényes már kezdek önbizalom hiányos lenni miatta.
A pap visszaküldte Emmát a helyére míg Ő mosolyogva sétált vissza a helyére aztán a pap felé fordultunk aki csak mosolygott ránk.
-Akkor most már kijelenthettem - kezdte mire mosolyogva ezzel is húzva az agyunket. -Mostantól Önök férj és feleség. Zayn most csókold meg a feleséged - utasította mire tettem is a kérésnek és most hosszasan megcsókoltam hisz már erre vártam egész nap eddig csak kis apró csókokat csentünk, de most már végre többet is adhatunk, kaphatunk egymástól. És a szaván fogom fogni a fogadalom téren!
Miután elhúzódtunk a pap felé fordultunk akik elsőként gratulált és beállt közénk, hogy kisétáljunk a templomból miközben meghallottuk a harangot ami kongani kezdett.
A templom előtt megálltunk és az összes vendég egyesével jött pusziért és gratulálni. A végén jöttek a fiúk és a lányok velük meg a kicsik. Louis karjában a lánya volt míg Niall karjába a keresztfia és Harry kezében meg a keresztlánya míg Lou csak rázta a fejét nevetve.
-Gratulálok haver - mondta Louis mosolyogva aztán felém tartotta Emmát és egy puszit váltottunk. -Most Perrie néninek - emelte Emmát Perrie felé. -Gratula Pezza - mondta Louis mosolyogva miután magához emelte vissza Emmát.
-Köszi Louis - mondta szerelmem és két puszi után Louis is tovább állt.
Hannah, George és Lexy jött utánuk akik szintén mosolyogva gratuláltak aztán jött Styles a keresztlányával, és mikor Lux meglátott egyből a karjaimba ugrott amin Harry durcáskodott, de nevetve gratulált nekem és Pezz-nek aztán tovább állt. Niall egy poénnal gratulált nekünk míg én kezet fogtam Theo-val és Perrie-nek egy puszit is adott. Miután Ők is tovább álltak Liam és Danielle jött mosolyogva míg én elütöttem a poénom miszerint Ők lesznek a következők amin egyszerre nevettek fel. Ne nevessetek ez az igazság!
Azt hittük Ők az utolsók erre megjelent egy nem közkedvelt személy.
-Gratulálok nektek - mosolygott gúnyos mosollyal.
-Te mit keresel itt? - kérdezte ellenszenvesen szerelmem.
-Louis-sal jöttem csak nem baj? - tette a kezét a szívére mire Pezz már rávágta volna, hogy de igen kurva nagy baj, de mivel nem akartam jelenetet így a kezemet a szájára tapasztottam.
-Csak menj - morogtam mire megvonta a vállát és ment a többiek felé vagyis inkább Louis felé. Feleségemre néztem - milyen fura így mondani -  aki csak rosszallóan rázta a fejét míg én is ugyanarra gondoltam, ha ez a nő itt van akkor valami készülőben van, de nem fogja tönkre tenni az esküvőnket azt nem hagyom.
Miután a fotós készített egy csoport képet az egész vendég seregről persze minket állítottak be középre azután elindultunk a lagzi helyszínére ami paparazzi és rajongó mentes. Miután mindenki elfoglalta a helyét és kihozták a vacsorát mindenki elkezdett enni hisz szinte mindenkinek kopogtak a szemei. Valaki az egyik családból viszont humoros volt hisz elkezdte verni kanállal a tányért.
-Muszáj - mosolygott rám kedvesem mire megcsókoltam.
Ezt az egészet még párszor eljátszották sőt enni nem hagytak minket amikor neki álltunk volna enni Emma, Lux és Theo jelent meg az ölünkben, és még akkor is csörömpöltek, de most Perrie helyett a gyerekek arcára nyomtam egy puszit.
-Így nem jó? - kérdeztem mosolyogva.
A vacsora elteltével következett a nagy produkciónk Perrie-vel a nyitótáncunk ami elsőként is egy hagyományos lassú számra ment aztán jöttek a pörgősebbnél pörgősebb számok, mint például Michael Jackson és Elvis Presley egyik száma, de nem csak az Ő számukra táncoltuk csak számomra az Ő számukra volt a legnehezebb táncolni, de zárásképpen szintén lassúval zártuk aztán elkezdődött a mulatság.
A fiúk megragadtak és kivittek az előtérben.
-Most iszunk egyet közösen - mondta Harry mosolyogva és töltött mindannyiunknak aztán egyszerre megemeltük a poharunkat koccintásképen. -Arra, hogy mindig együtt maradunk - mondtuk egyszerre és a koccintás után lehúztuk. Nem tudom honnan van ez a pia, de eléggé erős volt.
Amikor megfordultam a lányok jelentek meg mire érdeklődve néztünk rájuk.
-Nem viszlek haza - mosolyogtam  újdonsült feleségemre.
-Én se téged - vágott vissza mosolyogva. -Na, de sicc koccintunk a lányokkal - került ki mosolyogva.
Már szóltam volna vissza nekik mikor a kicsik rángatták a kezemet, hogy menjek velük táncolni így elhagytam a színteret és a parkett felé mentünk táncolni.
Mindegyik gyerek csak úgy rázta magát és megpörgettem mindegyiket mosolyogva.
-Zayn bácsi emelj fel - nyújtózkodott Emma mire tettem amit kér. -Pörögj körben - utasította mosolyogva. -Lábujjhegyen - szólt rám nevetve és úgy tettem ahogy mondta. Aztán megálltam és hátra dőlt a karomba azt kiabálva, hogy póz míg én is azt csináltam. -Nem is rossz - mondta mosolyogva míg megpusziltam az arcát. -Szúrsz - lökött el magától mire felháborodva megcsikiztem és elkezdett nevetgélni.
-Én is én is - kérlelt Lux.
-Velem repülőzz - szólalt meg Theo.
-Höhö srácok nem játszunk táncolás van - tettem le Emmát mosolyogva mire Lux megragadta mindkét kicsi kezét és elkezdtek táncolni.
Amikor elhaladt mellettem Hannah megragadtam és magamhoz húztam egy táncra hisz Pezz most Liam-el táncol.
-Bántott? - suttogtam a tánc közben miközben Eleanor-ra böktem aki épp Louis-al táncolt.
-Nem - rázta meg a fejét.
-Remélem ez igaz - suttogtam és megpörgettem aztán visszahúztam.
-Igaz Zayn nyugi élvezd a bulit - mosolygott rám.
-Hidd el azt teszem - mosolyogtam rá.
-Már a tiéd - mondta mosolyogva.
-Bizony az enyém és el nem engedem - gondolkoztam elmosolyogva és megöleltem Hannah-t, és úgy folytattuk a táncunkat.

Hajnali egy óra van és a buli még mindig tart hisz a jó lakodalom reggelig tart, és ez a legjobb igaz azért volt pár vendég akik hazamentek, de még mindig vagyunk elegen. A gyerekek közül egyedül Theo volt az aki elaludt, de Őt Maura felvitte az emeletre és ott maradt vele. Szegény kis srác lefárasztotta két kis csaj!
Perrie-vel éjfélkor átvettük a másik ruhánkat így most piros-bordó színben tündöklünk míg a koszorúslányok is átöltöztek velünk. A vendégek többsége vizet és alkoholt fogyaszt, de mindenki jóízűen eszi az apró sütiket és a tortákat na meg az esküvő tortát szóval senkit se kapott el az alkohol mámora szerencsére.
Leültem az asztalhoz kicsit szuszogni ahol Hannah ült és az ölében Emma bóbiskolt.
-Szerintem felviszem aludni - simogatta Emma haját.
-Micsoda? Fenn vagyok - pattant ki Emma és leugrott anyja öléből. -Táncoljunk - fogta meg anyukája kezét.
-Energia bomba vagy törpi - mosolyogtam rá.
Hirtelen a Jóbarátok főcímdala szólalt meg mire én is felpattantam és összeszedve a csapatot egy kört alkottunk míg középen a két kislány volt. Összeölelkeztünk így a kicsik helye összeszűkült, de élvezték nagyon is hisz köztük nevetgéltek.
-Palacsinta - visította Emma és Lux egyszerre.
-Szeretem - nevetett Niall.
-Mit nem? - tette fel a költői kérdést Harry mosolyogva.
Elkezdtünk körbe-körbe járkálni míg a gyerekek nevetgéltek csak aztán mikor elszédültünk megálltunk és kijjebb jöttünk, hogy tudjanak mozogni aztán ismét bezártuk Őket.
A szám lassabbra váltott, de az is a barátokról szólt így arra csak kicsit dülöngéltünk, mintha be lennénk rúgva, de esküszöm, hogy józanok vagyunk sose voltunk még ennyire józanok.
-Elhiszitek ezt - kezdte mosolyogva Hannah aki bátyja és Louis között állt. -A balhés párosunk férj és feleség ezentúl!
-Felnőttek - nevetett Dani.
-Jó vicc Peazer - szólalt meg Harry nevetve.
-Te se fogsz felnőni Harold Edward Styles - vágott vissza Lex kiemelve a vezetéknevét.
-Ki gondolta volna, hogy Lex nem szólal meg - gondolkozott el hangosan Liam.
-Örökkön-örökké - mondta Dani mosolyogva mire érdeklődve néztünk rá. -Együtt - mondta ki mosolyogva mire leesett.
-Örökkön-örökké - mondtuk egyszerre mosolyogva és sokkal szorosabban szorítottuk egymást.

 Sziasztok mézes csupraim!
Már komolyan elvonásai tüneteim voltak, hogy nincs ihletem a részhez és írni se tudok, de most ez változott a drága őszi szünetnek köszönhetően. Imádunk őszi szünet! 
Elég hosszú rész lesz amire remélem kárpótol titeket a késésekért viszont azt kell mondjam eléggé laposka lett a sztorija, de most ez a rész erről szólt sajnálom. Igazából ebbe a részben vannak olyan jelenetek benne amik idén nyáron megtörtént esetek voltak szóval volt honnan merítenem ötletem. 
Próbáltam érdekessé tenni remélem valamennyire sikerült is, de ha nem akkor sajnálom ígérem a következő jobb lesz!
Köszönöm a részben való közreműködést Little Quenn-nek és Esmee H.-nak Ők segédkeztek a fogadalmakba, ha Ők nincsenek nem lettek volna jó fogadalmaim! :)

Várom a vélemény nyilvánítást ide alulra! :)

2015. október 11., vasárnap

Az elfeledett bloggerekért - Mozgalom

Sziasztok galambocskák! :)
Nem vagyok egy nagy díjas ember aki halmozva rakja ki a díjakat mivel már szinte unalmasak, de az amolyan új fajta díjakat megcsinálom egyszer, de azt se viszem túlzásba. Viszont ennek a díjnak a témája nagyon tetszett így köszönöm szépen, hogy megkaphattam én is ezt a fantasztikus díjat! :)
Ha bővebben elakarod olvasni miről szól ez a díj itt megtalálod!
Szabályok: 
 - Megköszönöd annak, akitől ezt a "díjat" kaptad, hiszen ennyi mindenkinek jár, és az alapműveltség része.
 - Beleolvasol annak a blogjába, akitől kaptad. 
 - Ha tetszik, hagyj nyomot magad után, hiszen ennyit megérdemel, főleg ha a tetszésedet is elnyerte! Ha nem, akkor ezt kihagyhatod. 
 - Írj 3 dolgot, ami tetszett a történetben, vagy az íróban. 
 - Írj 2 dolgot, amin viszont még javíthatna! Ennél a lépésnél figyelj, hogy ne legyél bántó, és a tanácsaid építő jellegűek legyenek! 
 - Írj egy kis ajánlót, hogy mit gondolsz összességében a blogról, kinek ajánlod, stb.
 - Küld tovább embereknek, de figyelj, hogy legyenek köztük olyanok, akik szerinted jól írnak, de nem kapnak elég figyelmet! Küldheted híresebb blogoknak is, így többen megtudják, hogy van ez a mozgalom, és persze az ő történeteiket sem ismeri mindenki, egy kis plusz, mindenkinek jár! Csak kérlek figyeljetek arra, hogy annak már ne küldjétek, aki 40-szer megkapta! 
 - Rakjátok majd ki a blogotok modulsávjába ezt a képet, de úgy, hogy erre a bejegyzésre mutasson!

Nagyon szépen köszönöm drága Lorette T.-nek a díjat akinek a blogja a Secrets of the Life című blog ami mellékesen egy tökéletes történet amit mindenkinek el kell olvasnia! :)<3 

3 dolog ami tetszett Lorette blogjában: 
Bevallom még nagyon az elején vagyok a blogjában, de viszont tudom mondani, hogy egyik kedvenc blog írom. Egy Louis-os történeténél ismertem meg ami mai napig a kedvencem  csak hát az a blogja épp nem aktuális, de nagyon remélem hamarosan visszatér és addigra talán végre elmondhatom, hogy beértem a Secrets of the Life c. blogjánál is. 
1. Az tetszik a blogjába, hogy egyedi és nem tucat blog tökéletesen át van gondolva. 
2. Kiszámíthatatlan hisz ki szeret olyan blogot olvasni aminek már egyből tudod mi lesz a vége? Senki.
3. Nálam ez létfontoságú; Nem rózaszín köd között játszódik a történetet mármint nem minden az a "így szeretlek, úgy szeretlek" dolog.

2 dolog ami nem tetszett Lorette blogjában: 
Nevezzetek elfogultnak, vagy sem, de nekem ilyen nincs. Minden tetszik a blogba, a történetbe és így mindenben. Talán egy kivetni való az írónő hosszabb részeket írhatna, de ez se annyira nagy dolog hisz talán ettől érdekes. Ez teszi érdekessé!

Ajánló: 
Ajánlom annak aki egy olyan történetet szeretne olvasni ami teljesen más felállítású, mint a többi blog és ajánlom annak aki egy kis izgalmat keress a szürke hétköznapjaira. Magyarra lefordítva ajánlóm mindenkinek aki szeret egy kicsit is olvasni! 

Küldöm:
Esmee H. - Fatal Attraction
Little Queen - Sinister Fate
Jessica T - Mad Love
 Zoe Samantha Goldenwin - She's not afraid

Igazából sokkal több blog megérdemelné ezt a fantasztikus díjat hisz szinte minden író küzd ezzel a mai betegséggel, hogy semmi visszajelzést nem kap. Szóval aki netán elolvassa és az Ő blogjára se érdekezik visszajelzés annak szeretettel küldöm tovább, ha még nem kaptad meg ezt a díjat! :)

2015. október 2., péntek

Season 2 Chapter 8 - Az utolsó éjszaka

OneRepublic - Secrets
Hihetetlen, hogy végre eljutottunk idáig is holnap a kis csapatunk két tagja örök hűséget fogad egymásnak és elkezdik közös új életüket együtt. Még csak 1 éve ismerem Őket úgy együtt, de sose láttam náluk szebb párt akik őszintén szeretik egymást. Büszke vagyok Pezz-re, hogy kibírja Zayn egoizmusát amit már kezd kinőni sőt ki is nőtte, de elviselte. Büszke vagyok Zayn-re, hogy elviseli Pezz folytonos féltékenykedéseit amik néhol jogosak, de néhol alaptalanok és butaságok. Nagy szóba büszke vagyok rájuk, hogy a kapcsolatuk minden kis bukkanón átment csak úgy simán. Na jó nem simán, mert ezeregy millió vitájuk, szakításuk volt, de akkor is együtt vannak még mindig és kibírják egymás mellette. Valószínűleg örökké kifogják bírni egymás mellett, ha a házasság mellett döntenek remélem egyik se olyan hülye, hogy 1 hónapra rá elválnak egymástól, mert akkor mindkettőt vasvillával fogom kikergetni az országból. Nem lehetnek buták Ők már egy pár, egy jó sok múlttal rendelkező pár.
Mivel holnap esküvő így megígértük Pezz-nek, hogy ma este csak csajok elvisszük bulizni ami nekem is jót tesz a történtek után. Amióta Jay és Lottie elment azóta kapom az üzeneteket, hogy hamarosan, hamarosan és hamarosan találkozunk. Őrületbe kerget ezzel és teljesen szétcsúsztam emiatt amit a többiek is észrevettek így kikellet találnom egy frappáns hazugságot amivel beetettem Őket szerencsére be is vették. Az igazság jó, de mégse jó!
Emmára ma este így a fiúk vigyáznak mivel Ők már tartottak egy "kis" legénybúcsút így belegondolva sajnálom a lányomat, hogy egy este egyedül marad hat másnapos felnőtt, érett férfival. Az érettet ki kéne húzni!
-Hannah gyönyörű vagy - szólított vissza a valóságba Danielle aki épp végzett a hajammal ami csak egyszerűen be volt göndörítve és úgy hullott a vállamra. A ruhám egy fekete testre simuló ruha amit utoljára Emma születése előtt hordtam. Borzalmas, hogy egy szülés után így áll rajtam! Mivel pánt nélküli a ruha így felvettem egy fekete bolerót hozzá ami hosszú ujjú volt így meg sem fagyok majd. Míg Danielle-n egy fekete pánt nélküli felső volt és egy fehér testre simuló nadrág amit kibővített egy fekete magassarkúval. Sose lesz már ilyen jó alakom, mint ami Dani-nak van még a haja is tökéletes. Danielle haja teljesen ki van vasalva és úgy omlik a hátára. És Ő nevezz gyönyörűnek engem akkor Ő maga micsoda? Egy krumplis zsák vagyok hozzá képest!
-Dani néztél már tükörbe? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel mosolyogva.
-Attól, mert szültél ugyanolyan szexi anyuka vagy és most keresel magadnak egy társat aki melletted lesz aki nem Emma apukája, de mégis szeretni fogja a zabi gyereked - magyarázta el Dani mosolyogva.
-Miért zabi Emma? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Mivel házasságon kívüli gyerek és azok a zabi gyerekek - mondta.
-Ez csúnya - fontam össze a mellkasomon a kezem.
-De igaz - lépett be a szobába Lex akin egy piros testhez simuló ruha volt amihez egy fekete boleró pont jól illett. Lexy haja fel volt kötve így csak egy-egy száll kandikált ki.
-Ez a "szakítottam Harry Styles-al kurva vagyok" stílus? - kérdeztem kuncogva.
-Ez a "bejön a lányom apja" stílus? - vágta rá mire hozzávágtam egyik párnámat.
-Ez igent jelent - vigyorgott Dani mire hozzá is vágtam egy párnát.
-Inkább menjünk keressük meg a menyasszonyt - duzzogtam és pont végszóra jelent meg az ajtóba Pezz akin egy fehér egybe ruha volt és egy "férjhez megyek" koronát viselt. Kikötöttük neki, hogy csak fehér ruhába jöhet és vettünk neki egy koronát hisz igaz ami rá van írva.
-A homlokomra írjátok fel, hogy Zayn Malik-hoz - forgatta meg a szemét Pezz.
-Te kérted - húzta elő Lex a kis táskájából a fekete filcet.
-Mi? Nem - akadt ki Pezz. -És te miért hordasz magadnál fekete filcet? - Húzta fel a szemöldökét Pezz mire kérdően Lex felé néztünk.
-Mindig lehet rá szükség - vonta meg a vállát.
-Viszont tetszik, hogy rózsaszín és hercegnőnek hiszem magam - tapsikolt Pezza mire elnevettük magunkat gyerekes viselkedésén, de valójában mi is ilyenek lennénk. -Induljon a parti! - Ugrott fel Pezz mire bólintottunk és kiléptünk a szobámból persze magamhoz vettem a kis táskám amibe minden iratom, telefonom benne volt. -Berúgunk, berúgunk, berúgunk - énekelte a lépcsőn leugrálva a menyasszony míg a nappaliban ülők egyből rámeredtek még Emma is érdeklődve nézett bolond nénikéjére.
-Remélem nem - nevetett Zayn.
-Hé, ha te olyan lehetél legénybúcsúdon akkor fogd be - szólt rá Pezz mire Zayn hátrahőkölt feltéve a kezeit.
-Értettem asszonyom - hadarta el Zayn.
-Helyes - csókolta meg Pezz jövendőbelijét.
-Már most az asszony hordja a nadrágot ez gáz - nevetett Louis aki kislányát tartotta.
-Én is berúghatok? - kérdezte Emma.
-A tejtől - vágta rá gyorsan Louis.
-A tejtől fog berúgni Perrie néni is? - kérdezte Emma ismét.
-Minden bizonnyal - bólintott Louis.
-Anyuci te is a tejtől rúgsz be? És apa is meg a fiúk is a tejtől rúgtak be múltkor? - nézett rám Emma  a nagy kék szemeivel.
-Igen kicsim a tej a hibás mindenért - bólintottam mosolyogva.
-Hazug - köhécselt bele Niall mire Louis rúgta bokán.
-Niall bácsikád sok tejet ivott már most berúgott - mosolyogtam kislányomra és lehajoltam hozzá, hogy egy puszit nyomjak az arcára, de Ő megfogta a nyakam és megölelte aztán egy cuppanós puszit nyomot orcámra. -Szeretlek angyalkám - mosolyogtam rá.
-Szeretlek anyuci - mosolygott rám édesen.
Kiemeltem Louis öléből és magamhoz öleltem az én egyetlen kislányom. Miközben Emma a vállamra hajtotta a fejét és én szorosan öleltem magamba felidéztem az elmúlt 3 év csodálatos perceit mikor elsőnek tartottam a karomba, mikor először pislogott, mikor először evett pépes ételt, mikor kimondta az első szavát és mikor elindult na ott kezdődött minden. Mintha csak tegnap lett volna, hogy kiderül a terhességem  mennyi mindent máshogy csinálnék, ha újra kezdhetném az életem. Talán akkor már az elején elmondtam volna Louisnak az igazat mielőtt összejön a csontkollekció barátnőjével. Talán akkor minden más lenne. Talán. 
-Han mennünk kell - szólított vissza  a valóságba Lex aki az ajtóba toporgott idegesen és Danielle meg Pezz is mellé sétált. Egy utolsó puszit nyomtam kislányom hajába aztán visszahelyeztem Louis ölébe és elindultam az ajtóhoz, de ott visszanéztem.
-Sok tejet ne igyatok - integetett mosolyogva Emma mire Louis megcsikizte és felnevetett. Olyan édes mikor így nevet olyan Louis-os. Még mindig Louis-t látom benne kezdek megőrülni.
Nevetve intettünk a többieknek és mihelyst kiértünk a házból az ajtó becsukódott, de a szememnek hirtelen jött ez a sötétség mivel már korom sötét volt így mikor valami szőröst csapódott a lábamnak felsikoltottam.
-Hannah Ők csak a kutyák - nevetett a sötétbe Dani.
-Hupsz - kuncogtam. -Bocsi kutyuskák - néztem le ahol valószínűleg voltak mivel onnan jött amolyan kutya lihegő hang. Kutya lihegő hang Hannah te egy zseni vagy!
-Gyere - ragadta meg Danielle a karom és elkezdett húzni.
Az utcai világításnak köszönhetően megláttam egy fekete limuzint a ház előtt ahova Danielle épp húz oh szóval ez is a terv része volt. Lex előhúzott a táskájából egy kendőt és Pezz felé kezdett közelíteni aki sóhajtva megadta magát így Lex könnyen bekötötte a menyasszony szemét. Besegítettük a limuzinba aztán mi is beültünk mellé. Danielle előre szólt a sofőrnek és már el is indult. Hogy hova? Fogalmam sincs ezt még nekem se árulták el!
Már egy ideje úton vagyunk és míg Pezz őrült módjára sipákol, hogy hova megyünk mi már nem tudom hányadik pezsgőnket isszuk. Kezd egy kicsit beütni mivel azt se tudom hányadik ez már, de azt tudom vagyis sejtem, hogy ez nem az első pezsgős üveg.
-Lányok kérlek mondjátok el hova megyünk - nyavalygott a túsz mi meg felnevettünk és Lex töltött egy újabb kört, hogy ismét koccintsunk. -Persze igyátok a nem tudom hányadik kör piátokat én meg haljak szomjan - duzzogott mire Danielle felnevetett és előhúzta a titkos koktél amibe érdekes dolgokat kevertünk.
-Tessék csak, hogy ne halj szomjan - adta Dani Pezz kezébe a poharat amit az illető egyből lehúzott.
-Úristen ez mi? - kérdezte miután lenyelt. -Ti ilyen durvát isztok? Basszus már rég belehetettek tépve! - Akadt ki mire mi felnevettük, ha tudnád, hogy mi csak pezsgőt iszunk és csak Ő iszik durvábbat akkor nagyon mérges lenne.
-Szóval nem kérsz még? - kérdeztem nevetve.
-Következőt - vágta rá Pezz mire Danielle a kezébe nyomta.
Persze nem akartuk leitattatni, de azt akartuk, hogy legyen jókedve és engedje el magát ezen az amolyan utolsó napján mikor nem ékelődik az ujján az a bizonyos gyűrű. Így mire megérkeztünk a szórakozóhelyre ami elvileg a kedvenc helye addigra már Pezza majd kicsattant a bőréből és amint megállt az autó nem lehetett megállítani letépte magáról a kendőt és kipattant az autóból.
-Ez az - ugrott fel mikor mi is kimásztunk. -Menjünk! Szétakarom táncolni az agyam - ugrált boldogan és már futott is be míg mi összenéztünk.
-Nem fognak minket felismerni? - kérdeztem aggódóan.
-Nem éppen hisz akik bent lesznek egy csapat részeg idióta akik azt se tudják fiúk, vagy lányok - magyarázta el Dani miközben beléptünk a helyre ahol évekkel ezelőtt voltam. Nem sokat változott a zene hangos volt, sok izzadt test keveredett a levegőbe egy kis hányással fűszerezve szóval nem sok mindenről maradtam le. -Megkeresem a menyasszonyt a pultnál találkozunk - mondta Dani mire bólintottunk és már el is tűnt.
Lex megragadta a karom és a pulthoz húzott ahol rögtön kért négy italt bár nem értettem mit, mert a zene tombolt így csak vártam míg a pultos felénk löki a piát és megérkezik végre a két elveszett bárányka. Nem tartott sokáig egyik se, de mi Lex-el nem tudtunk várni így egyből lehúztuk az italt ami elsőnek égette a torkom aztán már csak azt vettem észre kértem még egyet. Lex furán nézett rám valójában én is így néznék magamra hisz utoljára mikor ilyen voltam még nem voltam anya és az élet könnyebb volt.
-Maradj már egy percre - lökte meg Danielle Pezza-t.
-Mi van már táncolni akartam - duzzogott és leült a pult előtti székre.
-Ez a utolsó éjszakád és ezt hívják leánybúcsúnak - mondta Lex.
-És terveztünk feladatok drága - nevetettem. Hú megártott a pia ez holnap nem lesz jó! De ki gondol a holnapra? Senki.
-Mit kell csinálnom ostobik? - Pezz is eléggé részeg lehet, ha már ilyen szavakat használ és közben nevetgél, dülöngél össze-vissza a széken.
-Első feladatod, hogy egy doboz cigit eladj szálanként úgyhogy utána abból a pénzből minket kell meghívnod - magyarázta el szépen lassan Dani míg Pezz felpattant és a tenyerét nyújtotta. -Szálanként egyet mindenkinek! - Figyelmeztette aztán a kezébe nyomta a cigis dobozt és már el is tűnt a tömegbe, de észrevettük ahogy a cigis dobozt lebegtette a kezébe.
-Megyek képeket csinálni - pattant fel Lex és utána eredt míg Danielle leült mellém.
-Amúgy honnan volt cigid? - kérdezem túlkiabálva a tömeg zaját.
-Néha szívok egy-két szálat - vallotta be vállat rántva.
-Liam tudja? - döntöttem oldalra a fejem.
-Tudja, de nem szól semmit és amióta úgy mond együtt vagyunk nem szívtam egy szálat se - teszi a szívére a kezét mosolyogva. Nem tudtam elképzelni, hogy Dani cigizik hisz Ő  nem az a fajta ember, hogy csak úgy rágyújtson. De biztos volt rá oka, hogy magához vegye a károsító szert. -Te? Cigiztél már? - Kérdezte mire ránéztem.
-Emma születése előtt rendszeresen, de ha be akarom vallani akkor Emma születése után is szívtam egy-kettőt, de sose a lányom előtt - vallotta be őszintén, de a végét kiemeltem hisz sose adnák át Emmának a káros levegőt.
-És most? - kérdezte.
-Nem - hazudtam mostanában megint szoktam titokba, de ha bevallanám rákérdezne miért és akkor új hazugsággal kéne előrukkolnom.
-Hannah jól vagy? - fogta meg a pulton lévő remegő kezem.
-Igen persze majd kicsattanok - ugrottam fel a bárszékről.
-Nem úgy néz ki valami bántja a lelked és ez már idegesít - ugrott fel Ő is mire kérdően néztem rá. -Hannah legjobb barátnők vagyunk miért titkolózol? - Vont kérdőre, mint ahogy tették még páran az elmúlt napokba.
-Én.. nem.. - nem bírtam tovább a tömeg felé vettem az irányt, de az ellenkező irányba hisz Pezz és Lex jobbra indult míg én balra mentem.
A tömegen átverekedtem magam szinte észrevétlenül ami nem igaz hisz nem egy kéz csattant a fenekemen miközben arrébb lökdöstem egy-két részeg idiótát. Nem törődtem velük csak tovább mentem amíg el nem jutottam a szórakozóhely túlsó felére ahol egy erkélyt nem leltem meg ami inkább terasz. Kiléptem a friss levegőre ahol szintén sokan voltak, de Ők nem éppen levegőzni jöttek ki sokan inkább cigiztek, vagy a fűben ülve ittak, vagy éppen élték a szexuális életüket. Megráztam a fejem és egy nyugis kis helyre sétáltam mikor megragadta valaki a karom, de az arcát nem láttam illetőnek és elkezdett ráncigálni valahova ahol már nem voltak részeg idióták.
Kitéptem a karom kezei közül és ráemeltem tekintettem, de mikor megláttam ösztönösen visszafelé kezdtem el lépkedni, de újra megragadta a karom.
-Hiányoztam szívi? - hajolt hozzám közel mire én nyeltem egy nagyot azt hiszem most józanodtam ki igazán.
-Mit akarsz? - remegett meg a hangom mikor feltettem a kérdésem és felnevetett.
-Bosszút állni - mondta mire még egyszer nyeltem egyet és hátrafordítottam a fejem hátha valakit meglátok, de senki. Megragadta az állam és maga felé fordított, de keze lejjebb csúszott a nyakamra és erősen szorította. -Eltudod képzelni mit tettél velem? Börtönbe küldtél kicsi lány és olyan dolgokat éltem át amit egy igazi bűnöző, de mind tudjuk, hogy én nem vagyok az - a végén elnevette magát, de még mindig nem fejezte be. -Viszont egész idő alatt egy dologra koncentráltam a bosszúra, hogy én is tönkre teszlek téged örökre! - A végén még erősebben szorította a torkom és már csak arra gondoltam, hogy ennek nyoma marad és újból hazudhatok. Elmondhatnám az igazat, de nem teszem. Miért? Mert meg kell óvnom Őket tőle!
-Max.. ké.. - alig tudtam kinyögni a szavaim mire Ő gúnyosan felnevetett.
-Nem ölek meg szívi nyugodj meg - lökött el úgyhogy a földre zuhantam. -Még nem - hajolt felém mire én ösztönösen hátrébb kúsztam eszem ágába sem volt felállni inkább maradtam a földön hisz így is távol vagyok tőle. -Elsőnek is tönkre teszlek. - Ragadta meg a karom és felhúzott aztán elengedte a karom most simán visszatudnák menekülni, de a lábaim a félelemtől a földbe gyökereztek így mozdulni se tudtam. -Menj! - Ordított rám mire nyeltem egy nagyot és már tettem volna mit mond mikor megragadta a karom és a zsebéből egy bicskát húzott elő. Most mit csinálni?
-Mi..mi..mi..? - dadogtam mire felnevetett.
-Csak egy  kis ajándék - mosolygott rám gúnyosan és a csuklómon végig húzta kétszer a bicskát aztán elengedte. -Most menj és mond azt, hogy elvágtad, vagy a lányod lesz az akin végig húzom a bicskát! - Mondta mire a lányom szó hallatán feltört belőlem az anyai tigris.
-Ha hozzáérsz - vágtam rá.
-Akkor mi lesz? - kérdezte nevetve.
Mondhattam volna, hogy elmondom mindenkinek és újra börtönben csukják, de nem akartam még jobban feldühíteni pedig nagyon is az lett volna a legjobb megoldás, de csak egy lépést tettem felé és a térdemmel ágyékán rúgtam. Le kell fertőtlenítenem a térdem! Már kapott volna utánam, de elfordultam és elkezdtem rohanni visszafelé miközben Ő valamit utánam kiabált, de nem érdekelt. Tudom, hogy ezt nem úszom meg ezt is még megbosszulja, de jól esett valahogy mikor megemlítette Emmát felizzott belőlem valamiféle bátorság. Nem érhet Emmához! Az életem árán is megvédem a lányom.
Miközben elmélkedtem visszatértem a sok részeg közé így megálltam itt már nem bánthat közönség előtt. Megnéztem a csuklóm amiből ömlött a vér és egy X alakú vágást vétett a csuklómra. Valahonnan szereznem kell kötszert, vagy legalább egy papírzsepit. A táskámból előhalásztam egy pár papír zsebkendőt és azzal kezdtem el felitatni a vért ami nagyjából sikerült is. Amint végeztem vele visszaindultam a terembe és a pult felé furakodtam magam ahol már Dani, Pezz és Lex ült épp valamiféle koktél szürcsöltek.
-Han hol a fenébe voltál? - ugrott fel Dani amint meglátott.
-Halálra idegesedtük magunkat - tette hozzá Lex.
Vagy nem vették észre a nyakam, vagy semmi sem látszik. Remélem az utóbbi, mert fogalmam sincs, hogy takargassam. 
-Jól vagy? - kérdezte Danielle mire bólintottam, de valójában nem voltam jól.
-Igen csak levegőztem - mutogattam a terem túlsó felére.
-Biztos? - kérdezte Lex.
-Halál biztos - erőltettem magamra egy mosolyt. Nem lenne szabad a halál szóval játszadoznom hisz így se fényes a helyzetem.
-Téma terelés - ugrott le a pultról az illuminált állapotba lévő menyasszony. -Megcsináltam már öt feladatot! - Tapsikolt nevetgélve mire a lányokra néztem akik csak a fejüket rázták.
-Három feladat volt - mondta Dani.
-És a harmadik betett neki teljesen - folytatta Lex.
-Kitalálom a harmadik volt, hogy hívassa meg magát 3 fiúval és több lett belőle - kuncogtam mivel ezt a feladatot én találtam ki.
-Ha jól számoltuk 10 fiúval hívatta meg magát - nevetett Lex.
-De meg volt - emelte meg a kezét Pezza.
-Igen Pezz okos is vagy - bólogatott Dani szőke barátnőnkre aki csak ugrált és tapsikolt, de már alig állt a lábán. -Táncoljunk! - Kapaszkodott belénk mire elnevettük magunkat.
-Leánybúcsúja van adjuk meg neki ezt - adtam be a derekam mire bólintottunk és Pezza elkezdett húzni minket a parkett felé.
Elkezdtünk a tömegbe táncolni, de ezek után valahogy elszakadt a szalag és minden kiesett. Nem tudtam, hogy kerültem haza és nem tudtam mi történt az est további részébe csak annyit tudtam, hogy jól szórakoztunk. De azt nem tudom mit csináltam és miért csináltam. A lényeg, hogy megünnepeltük Pezza utolsó éjszakáját szabadként. Ez a fontos, nem? Na meg, hogy elfelejtettem pár percre is az előbb történteket már csak a kezemet kell takargatni, vagy egy újabb hazugság az már megy nekem. Hazugság az életem!


~Louis Tomlinson szemszöge~
Nem tudom mit hisztérikáztak a lányok a legénybúcsú nem is volt annyira durva csak egy kirándulást terveztünk és egy remek  hotelbe szálltunk meg, hogy egy fantasztikusat bulizunk. Jó igaz azt terveztük eljutunk egy szórakozóhelyre, de a terveke nem mindig teljesülnek attól még nagyon jó kis buli volt. Végre úgy bulizhatunk, hogy éjszaka nem voltak rajongók csak részeg emberek akik belénk kötöttek. Igen talán nekünk se kellet volna szájhősködnünk, de kétségkívül Ők kezdték mi voltunk a jó fiúk. Nem, mi kezdtük! Nem, mi löktük meg az egyiket! Nem, á mi nem ilyenek vagyunk. Mi kétszer lökünk meg egy ember részeg állapotba. Aztán elmenekültünk, mint a félős nyulak és azok is vagyunk. A végére már nem igen emlékszem, de azt tudom, hogy reggel a rácsokon sütött be a nap és a lányom is velünk volt. Hogy Emma mit keresett ott azt nem tudom. A lányok viszont elmondták, hogy hazatértünk megragadtam kislányomat azzal a dumával, hogy elviszem a játszótérre végül is oda vittem. Kinek mi a játszótér. Szerencsére Paul megbeszélte a rendőrökkel, hogy ne verjük nagy dobra ezt mivel senki se vette fel videóra, vagy nem fotózta le, hogy a One Direction együttes holt részegre itta magát és a sitten kötöttek ki. Milyen buli is lett volna belőle. 
Viszont tettem egy ígéretet miután kijöttünk a rács mögül. Soha többé nem iszom le magam a sárga földig a lányom miatt! És ezt a fiúk is megfogadták eddig sikerült betartanunk igaz már a tejet is kerülni kell hisz Emma azt hiszi a tejtől rúgtunk be így 30 éves koráig higgye is azt.
Most viszont mivel a lányok leánybúcsún vannak így kitaláltuk, hogy tartunk egy privát bulit a lányommal.
-Dobolhatok már? - húzogatta  Emma Liam karját.
-Gyere törpi - kapta fel a derekánál Liam Emmát és a dob elé ültette. Liam elkezdte magyarázni neki, hogy hogyan miképp legyen profi dobos és miket csináljon, de az igazság szerint én se értettem mit makog. Akkor egy 3 éves, hogy értse meg?
-Te most hozzám beszélsz? - kérdezte Emma mikor Liam végre befejezte a dumálást.
-Tudod mit üsd ahogy jónak látod - legyintett mosolyogva Liam mire Emma elkezdte verni a dobot míg mi érdekesen néztük végig. A lányom egy igazi dobos. Zayn a lányom mögé lépett és feltartotta a magasba.
-Rock N roll - kiáltotta nevetve Zayn.
-Jó éjt London - kiabálta Emma feltette kézzel mosolyogva mire Zayn kapva az alkalmon megcsikizte a levegőbe a lányom.
Emma elkezdett rúg-kapálni Zayn kezébe míg Ő nem hagyta abba a kislány kínzását, de Harry véget vetett ennek és átvette Emmát aztán a kanapéra ugrottak míg Harry lefeküdt háttal a kanapéra és Emmát felemelte.
-Szuper bébi - kiabálta nevetve Harry és elkezdte a levegőbe reptetni Emmát míg Ő csak nevetgélt. -Jaj ne elfog kapni a Szuper bébi - sikoltott nevetve Harry mire leemelte az arcát a szájához és egy puszit nyomott a kislányom arcára. -Köszi Szuper bébi - mosolygott rá Harry és a hasára ültette a kislányt.
-Okés mielőbb újabb móka, kacagás lenne ideje ennek a Szuper bébinek aludni - emeltem le Harry hasáról a lányom és a kezembe helyeztem.
-Nem akarok aludni - duzzogott Emma. -Bulizni akarok!
-Ideje aludni prücsök - mosolyogtam rá.
-Nem - vágta rá mire a fiúkra néztem akik csak a fejüket rázták.
-Szerintem is ideje aludni nagylány - helyeselt Liam.
-Nem - vágta oda Liam-nek ezt a szót Emma.
-Szöszikém kapsz esti altatót is, de aludni kell - mondta Niall.
-Nem - vágta rá úgyszintén.
-Mikor született Abraham Lincoln? - ült fel Harry mire kérdően néztünk rá. Ennek meg mi baja?
-Nem - vágta rá Emma gondolkodás nélkül.
-Emma elkapta a nem lázat - borzolta össze George unokahúga haját.
-Nem - vágta rá Emma.
-Tudsz te a nemen kívül mást mondani kisasszony? - kérdezte Zayn.
-Igen - vágta rá Emma mosolyogva.
A hátamra dobta a lányom és felbaktattunk vele az emeletre egyenesen a szobája felé tartva már fürdőt, evett, ivott, fogat most és pisilt is szóval már csak az alvás hadművelet maradt hátra, de eddig sose tagadta meg az alvást. Mi üthette belé?
Letettem Emmát az ágyára gondosan betakartam aztán a fiúk is megérkeztek és Emma nagy kedvencét a macis dalt elénekeltük neki míg Ő mosolyogva ugrált az ágyán. Viszont mikor befejeztük ahelyett, hogy elaludt volna fenn volt és vigyorgott ránk.
-Még egyszer - vigyorgott.
-Prücsök nem most már aludnod kell - mondtam. -Jó éjt prücsök - pusziltam meg a homlokát míg a többiek is sorba megpuszilták Emmát és kiléptünk a szobájából.
Gondosan becsuktam a szobaajtót viszont mikor megfordultam a fiúk karba tett kézzel méregetek így ösztönösen én is karba tettem a kezem.
-Most mi van? - kérdeztem.
-Emma tesztel téged - vágta rá George.
-Mi van? - kérdeztem, mert nem értem hova akar kilyukadni. Tesztel? 3 éves azt se tudja mi az a tesztelés.
-Olvastam egy újságba - kezdte Liam mire elnevettük magunkat mindannyian. -Mi van? Danielle előhagyta és beleolvastam ez normális! - Akadt ki Liam mire még jobban nevettünk rajta túlzottan papucs lett az én Leeroy barátomból. -Mindegy a lényeg, hogy a gyerekek 3 éves korban elkezdik tesztelni a szüleiket az ellenkezés téren - folytatta és belegondoltam a napokba tényleg furcsa volt Emma nagyon engedetlen volt és mindig azt csinálta amit nem szabad. De hát Ő Emma az én kis hercegnőm aki bármit megtehet.
-Állj a sarkadra Lou - mondta Zayn.
-Vagy a kis hercegnő győzz - bökött az ajtó felé Harry.
-Szomjas vagyok - kiáltott ki Emma.
-Már ittál - kiabáltam vissza.
-Pisilnem kell - kiáltotta újra.
-Niall-el pisiltál - kiabáltam vissza.
-Jó akkor ne engedjetek ki innen látszik már nem is szeretek - hallottam meg az én kis hercegnőm szomorú hangját, de próbáltam magam tartani. Nem győzhet!
-Megyek szöszi - nyitotta ki az ajtót Niall és az ajtóba Emma vigyorgott.
-Buli? - kérdezte mosolyogva.
-Alvás - léptem felé és felkaptam. -Kisasszony elszállt veled a ló!
-Niall bácsi a lovam ezt vele beszéld meg - mosolygott rám.
-Emma már nagylány vagy és meg kell tanulnod, hogy nem mindent szabad és amit mondunk az úgy van - magyaráztam el neki.
-De én hercegnő vagyok - nézett rám a nagy gyönyörű kék szemeivel.
-Persze, hogy az vagy tökmag - mondta Zayn.
-De vannak dolgok amiket nem szabad - folytatta Liam.
-És hallgatnod kell a szüleidre amit mondanak, mert Ők csak a javad akarják - tette hozzá George.
-De a bácsikáidra és a nénikéidre is szabad hallgatnod hisz Ők is csak jót akarnak - mosolyogtam a többiekre aztán a lányomra.
-Akkor aludnom kell? - szomorodott el Emma.
-Igen prücsök - pusziltam meg a homlokát.
-De a bulink - motyogta az orra alatt.
-Buliztunk később feküdtél le, de az alvás kötelező - tettem bele az ágyába és a nyakáig húztam a takaró. -Jó éjt prücsök - csókoltam meg a homlokát aztán a többiekkel az ajtó felé indultunk.
-Srácok - szólalt meg mire hátrafordultunk. -Attól még a hercegnőtök vagyok?
-Mindig a hercegnőnk maradsz - mosolyogtam rá.
-Szeretlek titeket - mondta mosolyogva aztán az behunyta a szemét.
Mosolyogva léptünk ki a szobából a folyósra és óvatosan becsuktuk az ajtót aztán összepacsiztunk. Lerendeztük felnőtt módon Emma egyik korszakát ami az engedetlenség és a mit szabad, és mit nem szabad szabályzat. Sose gondoltam volna, hogy ilyen felnőttesen lerendezem a dolgokat erre itt vagyok és megcsináltam a fiúk segítségével.
A fiúkkal a pacsizás után elköszöntünk egymástól és mindenki ment a maga szobájába, vagy éppen a konyhájába, vagy a nappaliba. Niall ment a konyhába ételért míg Zayn ment a nappaliba megvárni kedvesét aki 100%, hogy nem józanul jön haza. Perrie? Józan? Mikor bulizni megy? Még viccnek is rossz!
A szobámba érve levetettem a pólómat és a nadrágomat amiket hanyagul csak a székre dobtam aztán az ágyamba feküdtem. Inkább reggelre hagyom a zuhanyzást most semmi erőm nincs inkább minél hamarabb elakarok aludni, hogy végre itthon legyenek a lányok. Akarva, vagy akaratlanul is féltem Hannah-t hisz régen volt már szórakozóhelyen bármi történhet vele így a lányokba bízok, hogy vigyáznak rá. A plafont bámulva egész végig Hannah-n kattogott az agyam és a szerelésébe amibe elment bulizni. Túl kihívó! De nagyon jól nézett ki benne olyannyira jól nézett ki, hogy majdnem felugrottam és nem engedtem el olyan szerelésbe. Mi a bajom? Mostanában egyre többet gondolok a lányom édesanyjára aki még egy szülés után is jól néz ki szűk ruhába ami nem meglepő. Talán beleszerettem volna? Talán. Egy kicsit. Nagyon. Megváltoztak az érzelmeim eléggé furcsa módon.
Megráztam a fejem és oldalra fordultam, de akkor is végig Hannah kattogót az agyam. Behunyom a szemem Ő az akit látok, kinyitom a szemem Ő az aki előttem áll szexi ruhába és azt képzelem el, hogy mellettem fekszik az ágyon a mellkasomon van a feje és meztelen hasamra köröket rajzol. Túlzottan összezavarodtam. Orvoshoz kell mennem sürgősen!

***

Egy csattanásra lettem figyelmes és mikor kinyitottam a szemem az ébresztőmön kereken 4 órát mutatott így felkapcsoltam az éjjeli lámpán és a földön egy szőke hajú lány hevert aki bűzlött az alkoholtól. Felpattantam az ágyról és rögtön felé siettem, hogy felsegítsem aki csak vihogott és mikor meglátott kezeit átkulcsolta a nyakam fölött így arcunk csak pár centi választotta el. Ezernyi mocskos dolog árasztott el amit most tehetnék vele, de nem teszem, mert nincs olyan állapotba.
-Louis - vigyorgott. -Pont téged kerestelek barátom - lehelete bűzlött a whiskey szagtól szóval kiderült mitől is ütötte ki ennyire magát viszont az keveredett a cigi szaggal. Cigizett, de miért? Hannah nem nyúl a cigihez csak akkor mikor van valami problémája. 
-Hannah totál részeg vagy - mondtam.
-Te meg Louis vagy, Louis - kuncogott. -Egy dolgot már nagyon régóta szeretnék megtenni - kezdett elcsuklani.
-Mi az? - kérdeztem.
Nem mondott semmit csak száját a számra tapasztotta amire én azonnal kapcsoltam tudom nem helyes, de pasiból vagyok. Megragadtam a csípőjét és felemeltem, hogy lábait a derekam köré csavarva, de egy percre se szakítottunk meg azt a csatát amit nyelveink vívnak egymással. Az ágyhoz mentem ahova ledobtam, de Ő egyből magához húzott. Amikor egy percre megszakítottuk a vad csókolózásunkat akkor megláttam Hannah gyönyörű szemeit és ahogy belenéztem tudtam nem helyes amit tenni akarunk. Részeg. Nagyon. Nem használhatom ki holnapra csak megbánnánk. Nem tehetem meg ezt vele! És nem tehetjük meg ezt Emmával hisz most már rá is gondolnunk kell. A lányunkra.
-Louis lehúzod a cipzárt a ruhámról - szakította félbe a gondolat átmeneteim Hannah csilingelő hangja. Észre se vetettem, hogy Hannah már háttal ül nekem. -Louis ne vacakolj már te is akarod és én is! - Ugrált az ágyon izgatottan míg én csak megráztam a fejem és kérdően nézett rám.
-Hannah nem tehetjük - ültem fel én is és hátat fordítottam neki míg a kezeimet az arcomba temetem.
-Miért nem? - mászott mellém ügyetlenül mire ránéztem és kezeimmel megsimítottam gyönyörű arcát.
-Részeg vagy Hannah holnapra megbánnád - mondtam.
-Ezt sose bánnám meg - rázta a fejét hevesen mire megállt és megfogta a fejét. -Miért forog velem minden? - Kérdezte mire felnevetettem és magamhoz húztam.
-Aludjunk inkább - pusziltam bele hajába mire rám nézett a nagy szemeivel.
-Aludhatok veled? - kérdezte mire bólintottam így kitört ölelésemből és újra hátat fordított nekem míg én érdekesen néztem az ágyamon terpesztő lányra. -Segítenél? - Nézett rám és megfordultam, hogy lehúzzam a cipzárt a ruhájáról éreztem mikor a kezem hozzáért a bőréhez összerezzent imádom, hogy még mindig ilyen érzést keltek ki belőle. Miután lehúztam a cipzárt Ő lehámozta magáról ügyetlenül a fekete ruháját és a földre dobta így csak egy szál melltartóba meg egy bugyiba ült az ágyon. A szekrényemhez léptem ahonnan kivettem egy fekete felsőt amit egyből átnyújtottam felé és Ő értette a célzást rögtön felvette mivel, ha úgy aludt volna én nem tudtam volna aludni.
Elhelyezkedett az ágyba míg én is mellé másztam mire egyből átölelte a mellkasom és szinte egyből elaludt.
-Neked is jó éjt kedvesem - csókoltam meg a fejét és a kezemmel átöleltem.
Már hunytam volna le a szemem mire a mellettem lévő szobából fura hangok jönnek ki és akkor döbbentem rá, hogy az Zayn és Perrie közös szobája. Utolsó éjszakájuk úgyhogy még nincsenek hivatalosan is pap előtt együtt. De, ha felmerik kelteni Emmát akkor nem is lesznek holnap a pap előtt azt én garantálom...
Szerencsére elcsendesedtek és már csak Hannah szuszogását hallottam ahogy a mellkasomon alszik erre a hangra jobban el lehet aludni. Bárcsak mindig minden így lenne... Miket beszélek én? Teljesen megőrültem! El kell beszélgetnem Eleanor-ral kettőnkről azt hiszem ideje már.

Sziasztok drágák! :)
Hú én mikor elkezdtem írni akkor azt hittem sokkal izgalmasabb rész, de mikor olvastam át akkor rádöbbentem ez dög unalmas és borzalmas vagyok. Na jó ez amolyan önsajnálatot keltő volt.  Viszont igazából belegondolva talán csak egy-két jelenet unalmas, de az amolyan blogba illő jelent szóval azokat nem tudtam kihagyni. Végeredménybe egyedül a hosszúsággal nem vagyok megelégedve mivel csak 10 oldal lett és volt már hosszabb rész is. Ezt nézzétek el! :)
Hétvége time van. Remélem mindenki túlélte a hetet kisebb-nagyobb dolgozatokkal, felelésekkel és sikerült úgy teljesítenie az elején ahogy szeretet volna én még meg vagyok magammal elégedve és remélem még jobb is leszek. :) 
Valójában 4.-én terveztem aztán 6.-ára tettem mivel egy olvasómnak akkor lesz a szülinapja, de nem bírtam várni. Így előre is boldog születésnapot Ingrid! :) És minden Petra ismerősömnek boldog névnapocskát! :)<3 

Várom a véleményeket kommentbe! :) 

Ui.: A Little Things c. blognak ezennel megnyílt az fb csoportja amit megtalálhatsz ITT!  

2015. szeptember 20., vasárnap

Season 2 Chapter 7 - Családegyesítés

James Arthur - Impossible
Egy hét elteltével Emma pöttyei begyógyultak ami annyit jelentett, hogy végre Niall is a közelébe mehet így most a két szöszi minden időt amit külön töltöttek együtt töltenek. A konyhával kezdték szóval most valószínűleg fagyit esznek közösen. Kíváncsian várom, hogy mit tervezz még az én kislányom Niall-el olyan aranyosak két igazi gyerek. Emmával együtt még van két gyerekem, de a göndörke most épp egy titokzatos lánynál van akit nem rég ismert meg, de le kell ülnöm vele beszélgetni hisz Lexy. Tudom, tudom szakítottak, de Harry szereti Őt és bármennyire tagadja, de legjobb barátnőm is még oda van Haroldkáért. Helyére kell tennem Őket és még azt se tudom, hogy miért is dobta Lex Harry-t mivel azt se mondja el. Miért van olyan érzésem, hogy köze van Eleanor-hoz? Kezdek paranoiás lenne vele szembe hisz minden rossz dologba Őt képzelem bele. Orvoshoz kéne mennem! Sürgősen. Pedig a napokba Ő se zaklatott szóval valamire készül így már szinte rettegve lépek ki a házból, vagy lépek be a szobámba hisz bármikor megjelenhet. Nem kéne félne tőlem hisz a szeme elé merek állni már nincs hatással rám, de nem is magam miatt félek, hanem attól félek, hogy a többiekkel csinál valamit mondjuk Emmával. A legfurcsább, hogy Max se jelentkezett bár Ő bujkál, de mi van akkor, ha épp Eleanor-ral tervezgetnek. Tényleg paranoiás vagyok!
-Hello - csapódott ki az ajtó ahova egyből tekintettem és az ajtóba Harry és egy vörös szinte már piros hajú lány állt eléggé vad kinézettel nem tudom elképzelni Őket együtt. -Oh szia Hannah - mosolygott rám Harry ezzel kivillantva a gödröcskéit.
-Szia úgy értem sziasztok - habogtam összehúzott szemöldökkel.
-Többiek? - kérdezte mire megvontam a vállam így elkiabálta magát mire mindenki a nappaliba rohant. Louis, Niall és Emma a konyhából érkezetek míg Liam, Danielle, Pezz és Zayn az emeletről míg Lex és a bátyám  a lépcső tetejéről pillantottak lefelé viszont amikor megláttam Lex tekintettét amikor meglátta a vörös hajú lányt láttam rajta, hogy most tört össze igazán. -Srácok Ő itt Elena a barátnőm! - Dicsekedett Harry és közelebb húzta magához a lányt míg Ő mosolyogva intett nekünk.
-Oh igen - szólalt meg fentről Lexy hangosan mire egyből mindenki rápillantott. -Bejelentésem van! - Folytatta és belekarolt bátyám karjába. Oh kérlek csak ne az legyen amire gondolok hisz tudom milyen Lex féltékenyen és ez durva lesz. -George és én járunk! - Helyben vagyunk most jön a legcikisebb időszak.
-Jó - morogta Harry.
-Jó - tette hozzá Lex.
-Jó - vágták rá egyszerre.
-Kínos - szólalt meg Niall mire mindegyikünk rá sziszegett.
-Mielőtt még kínosabb lenne beleszólok - vakarom meg a tarkóm idegesen és először is felnézek legjobb barátnőmre és bátyámra akik biztos nem járnak hisz utálják egymást már régóta az igaz, hogy a napokba megtalálták a közös hangot, de Lex semmi pénzéért nem járna vele tudom, ismerem. -Gratulálok nektek! - Villantottam rájuk egy amolyan még beszélünk mosolyt aztán Harryék felé fordultam. -Hannah Walker vagyok. - Mutatkoztam be a bizonyos Elenanak.
-Mindegyikőtöket ismerem - mosolygott rám mire kérdően felhúztam a szemöldököm. -Harry sokat beszélt rólatok és, ha nem tévedek az a kis szöszi kislány Emma akivel randizott párszor Harry.
-Szia - integetett neki Emma mosolyogva mármint elküldte a fenébe.
-Emma - szóltam rá.
-Semmi baj nem ismer még - legyintett Elena mosolyogva és közelebb ment a lányom felé. -Remélem azért lehetünk barátnők! - Hajolt le Emma elé mire Emma elkezdte ütögetni az állát az ujjával.
-Talán - bólintott mosolyogva.
-Uh Emmánál a talán kifejezés nagy szó egy idegen számára - nevetett Pezz.
-Um... Emma, Niall nektek nincs pótolni valótok? - néztem mosolyogva a kislányomra aki csak hevesen bólogatott.
-Paci - kiáltotta el magát Emma vigyorogva és Niall lement négykézláb, hogy Emma a hátára üljön és "kivágtattak" a nappaliból. Nem akarom, hogy Emma jelen legyen ebbe az egész kavalkádba ami most itt folyik Harry és Lexy között főleg most így.
-Mióta vagytok együtt? - vonta kérdőre Harry legjobb barátnőmet tudtam, hogy amint Emma elhagyja a szobát robban a bomba.
-Mi közöd hozzá? - vágta rá Lex és lejjebb trappolt a lépcsőn sietős léptekkel és mikor az utolsó lépcső fokhoz ért Harry felé rohant és szorosan elé állt karba tett kézzel.
-Miatta szakítottál velem? Mert Őt szereted, hogy te mekkora ribanc vagy - vágta a fejéhez Harry. Haver ne szúrd el te ezeket nem akarod mondani csak felkaptad a vizet inkább most kérj bocsánatot!
-Az a bajod, hogy valaki nem érez Harry Styles iránt semmit? Mert akkor tudatom veled a tényt, hogy én nem érzek irántad semmit - vágta rá Lex, de a szemébe láttam ezt még Ő maga se gondolta komolyan. Szereti Őt! -Vagyis, de érzek irántad valami! Utálatot, utállak Harry Styles!
-Igen hát én is utállak Alexandra Peters - morogta Harry.
-Jó - mordult már Lex.
-Remek - vágta rá Harry.
-Jó - ordítottak egymásra mindketten és azzal a lendülettel el is fordultak egymástól és Lex felszaladt az emeletre míg Harry a konyha felé indult el magára hagyva újdonsült barátnőjét.
-Okés én rosszabbra számítottam - szólalt meg egy kis idő után Louis.
-Rosszkor jöttem? - kérdezte Elena feltett kézzel. Igen rosszkor jöttél igazából el se kellet volna jönnöd, ha jót akartál volna magadnak!
-Nem, á dehogyis - legyintett a kezével Pezz.
-Pezz - ripakodott rá Dani mire a szőke hajú  feltette a kezeit védekezésképpen. -Igazából ez mindennapi ügy ami nálunk van szóval ne ijedj meg! - Mosolygott rá Dani kedvesen. -De jobb lenne, ha mennél. - Na azért ilyen könnyen kirúgja ez nem Danira vall hisz Ő mindig kedves.
-Igen szerintem is - helyeselt Elena és elindult az ajtó felé, de amikor kinyitotta a bejárati ajtót egy barna hajú hölgy állt és egy szőke hajú lány akiket jól ismertem. Elena elslisszolt mellettük míg Ők sebesen vágtattak be a nappaliba maguk után becsapva az ajtót.
-Hol az unokám? - dübörgött be Louis mamája vagyis Jay. Tudott Emmáról sőt mindig küldtem neki róla képet azzal a feltétellel, hogy Louisnak nem szól  semmit se róla szóval nem tudom mivel rukkolt elő mikor Louis meglátta Emma kis kori képét, ha egyáltalán hozzájutott.
-Anya - üdvözölte Louis édesanyját és igyekezett felé egy ölelésre, de Jay most kikerülte így inkább húgát ölelte meg. -Mi a baja? - Suttogta Lottie-nak a szavait bár nem éppen volt halk.
-Perceken belül leesik - veregette meg Lottie bátyja vállát mosolyogva.
-Hol van? - járkált Jay, de hirtelen rám nézett és kérdően nézett rám.
-Niall-el játszik - tettem fel a kezeim mivel elég ijesztő ilyenkor.
-Te kisfiam - fordult Jay fia felé. -Most már lassan 1 éve ismered a lányod és egyszer se hoztad el hozzánk! Tudod mióta várok arra, hogy végre szemtől szembe megismerjem az unokám? Három éve! Igen a kisbaba aki a képen volt az Emma mivel tudtam róla, de nem mondtam el, mert ezt Hannah-nak kellet aki félt! Lepődj meg nyugodtan kisfiam és hozzátok ide az unokám!
-Én is szeretlek anya - nyögte ki Louis úgy néz ki nem igazán figyelt amiket az anyja elhadovált neki, vagy értette, de sejtette.
-Niall - kiabálta el magát Zayn mire Jay mérgesen ránézett és Pezz mögé bújt. -Mi a legrosszabb egy anyánál? A mérges anya!
Niall robogott be a nappaliba és a hátán Emma lógott, mint egy kis majom viszont Niall amint meglátta a mérges Jay-t fordult volna meg, de Jay rászólt így felé fordult.
-Jay, de rég jártál itt igazán fiatal lettél - vigyorgott Niall zavartan.
-Ne nyalizz Horan - nevetett Pezz.
-Emma - Jay nem törődött semmivel Niall felé lépett és megragadta Emmát aki csak mosolygott és furcsán méregette nagymamáját. -Úristen végre a kezembe tarthatom az én első kis unokám! - Ölelgette Jay Emmát míg Ő még mindig furcsa fejet vágott bár megértem én is ilyen lennék, ha egy olyan nő ölelgetne akiről csak beszéltek, de sose láttam. Valójában Jay engem is leszidhatott volna hisz nekem is lehetett volna annyi eszem, hogy elviszem hozzájuk Emmát.
-Te vagy a nagymamám? - kérdezte Emma.
-Hannah? - fordult felém Jay.
-Emma tudod Ő apukád anyukája akiről meséltem mindig a nagymamád - mosolyogtam kislányomra mire bólintott.
-És hol a te anyukád? - kérdezte tőlem Emma.
Megdermedtem a kérdéstől hisz már többször elmagyaráztuk neki és akkor se viseltem jól, de most így újra belegondolni miközben Louis anyja előttem áll nehéz.
-Emma a másik nagyi a mennybe van - szólt bele Louis mire hálásan mosolyogtam rá míg Ő közelebb lépett felém és vállamnál fogva átölelt. Jól esett közelsége így a fejem a mellkasára hajtottam és csak hallgattam egyenletesen szívverését olyan nyugodt és kellemes így.
-Bátyus - szakított félbe Lotts mire felé néztük. -Úgy tudom Eleanor-ral vagy, vagy tévedek? Együtt vagytok? Én örülnék neki hisz egy nagy boldog család lennétek! - Lelkendezett Lottie mire Louis rám nézett és zavartan elhúzódtunk egymástól és hevesen ráztuk  a fejünket.
-Nem, nem vagyunk együtt - szólaltunk fel egyszerre a fejünket rázva.
-Nagy boldog család? - hallottam meg Emma vékony kis hangját mire egyből ránéztünk. -Az mi?
-Amibe most élsz prücsök - mosolygott rá Louis. -Tudod nem minden családba van egy Niall bácsi, de te ilyennel is élsz sőt, ha Niall bácsi nem lenne elég még van egy pár szóval különleges családba élsz!
-Nekem van Niall bácsikám - kuncogott Emma.
-Én.. inkább most... felmegyek megnézem Lexy-t - dadogtam a lépcső felé mutogatva.
-Én meg... megnézem... öömm Harryt - mutogatott Louis a konyha felé.
Felrohantam az emeletem és mikor visszanéztem már Louis se volt sehol így csak megrázva a fejem rohantam tovább. A legjobb barátnőmnek szüksége van rám és nem ezen a "mi van köztem és Louis közt" dolgon kéne aggódnom hisz semmi. Semmi sincs köztünk csak... csak van egy lányunk és ennyi. Louis fontos nekem, mert a lányom apja és én fontos vagyok neki, mert a lánya anyja vagyok ennyi az egész történet. Nem is tudom hova tenni Lottie feltételezését hisz én és Louis? Újra? Kizártnak tartom hisz, ha a múltba nem ment akkor miért menne most? Csak tönkre tennénk Emmát és Eleanor-nak lenne miért megölni bár most is arra pályázik gondolom.
Megráztam a fejem és megláttam a próba szobát, mely most Lexy szobája is és kopogás nélkül benyitottam. Az ágyon ült törökülésbe és a lepedőt nézegette amíg be nem léptem a szobába, mert amint beléptem rám nézett és akkor láttam meg kisírt szemeit, melyek a sírástól pirosan fel voltak duzzadva.  Becsuktam magam után az ajtót és leültem elé az ágyra, hogy szorosan megöleljem. Nem érdemli meg a szenvedést ahogy Harry se nekik együtt kéne lenniük, de valami az útjukba akadt amit nem értek. Nem értem Lexy-t miért szakított vele, nem értem Harry-t miért lett ilyen ős bunkó és nem értem Őket miért nem küzdenek egymásért.
-Jól vagy? - kérdeztem mikor visszaült a helyére.
-Nem - motyogta.
-Tudom nem akarod elmondani miért szakítottatok, de tudnom kell - mondtam mire megrázta a fejét. -Miért nem mondod el? Mi a baj? - Faggattam, de csak rázta a fejét komolyan Ő nem bólogatós kutya lesz, hanem fej rázó kutya.
-Hannah ez bonyolult és nem akarok beszélni róla neked is vannak titkaid és nekem is - vonta meg a vállát Lex.
-Jó legyen elfogadom - mondtam morogva, mert valójában nem adtam fel csak, ha Mohamed nem megy a hegyhez akkor a hegy jön Mohamedhez. Vagy fordítva? Mindegy ez most így helyes! -Miért mondtad azt, hogy a bátyámmal jársz? - Kérdeztem a következő kérdésem ami érdekelt bár erre egész egyszerű a válasz.
-Nem azért, mert gondolod - rázta meg a fejét.
-Nem is tudod mire gondolok - mosolyogtam rá.
-Arra gondolsz, hogy bosszantsam Harry-t hát nem azért - vágta rá mire egy amolyan komolyan fejjel ránéztem. Azért mondta kár tagadnia hisz a szemébe látni, hogy mikor kimondja a göndörke nevét ezernyi érzelem fut át rajta. -Ne nézz így rám Han! Tényleg nem azért mondtam amit mondtam, hogy Harry-t bosszantsam vele!
-Hinnék neked Lex, de a vak is látja, hogy szereted és Ő is szereted - mondtam, de a számról levakarhatatlan volt a vigyor viszont szomorú is vagyok, hogy Ők ezt nem látják.
-Nagyon szerethet, ha már új barátnője van - fogta meg a párnáját és az ölébe helyezte most jön az a tipikus dolog mikor Lexy a párna helyére képzeli Harry újdonsült barátnőjét és püfölni kezdi. -Legyenek boldogok ki a francot érdekel én szakítottam vele! - Miközben magyarázott ököllel verte szerencsétlen lila dísz párnát. Mondjuk inkább azt verje, mint mondjuk a falat így legalább nem okozz magának fájdalmat.
-Te eltudod képzelni azzal a csajjal? Mert szerintem csak azért mutattam be nekünk, mert azzal akart bosszantani és elég jól sikerült neki - magyaráztam el neki az előbbi történteket hisz Harry a veszekedésük után otthagyta a csajt és ment duzzogni, mint Lex. Szó szerint egyszerre rohantak el. Ha Harry szeretné a lányt nem hagyta volna ott.
-Nem érdekel Harry - rázta meg a fejét. -Tőlem nullától huszonnégy órába döngethet meg csajokat az se érdekel! Én szakítottam vele erre emlékeztetlek szóval azt csinál amit akar. - Miközben mondta a szavakat a kezét tördelte ezzel jelezve, hogy érdekli, de nem mutatja ki. Lexy szereti Harry-t és Harry szereti Lexy-t, de most az valahogy nagyon összekuszálódott.
-Ha nem érdekel miért robogtál fel ide feldúltan? - kérdeztem rá a nyilvánvalóra.
-Tudod ezt én sem tudom - vágta rá és felállt. -Üdvözlöm Jay-t! - Rohant ki a szobából míg engem itt hagyva egyedül a szobába. Lexy is jóba volt a Tomlinson családdal nem meglepő módon így érthető, hogy megy üdvözölni, de valójában ezt a beszélgetést akarta elsöpörni, mert kényes neki Harry-ről beszélni, mert még mindig menthetetlenül szerelmes belé. De nem értem akkor miért dobta? Valami oknak kellett lenni hisz az nyilvánvaló, hogy szereti, de valami, vagy valaki az útjukba állt. Kár, hogy ezt sose tudom kiszedni Lexy-ből ahogy senki se bár... a bátyám talán.
Felugrottam az ágyról és sietős léptekkel hagytam el a szobát. Átszeltem a folyosót és csak lerobogtam a lépcsőn ahol már mindenki jelen volt. Lexy épp Lottie-val beszélgetett míg a többiek Jay-el beszélgettek akik az unokáját tartotta. Azonnal észrevettem Harry-t aki nem igen figyel Jay-re, mert Ő legjobb barátnőmet bámulta. Megráztam a fejem és a bátyám felé vettem az irányt aki a kanapén karfáján foglalt helyet és hallgatta Jay mondanivalóját.
-Bátyuskám - ütögettem meg a vállát suttogva mire rám nézett. -Beszélhetünk? - Kérdeztem még mindig suttogva mire felállt és elnézést kérően elindult a konyha felé. Ezért szeretem én a bátyámat akit alapból utáltam, de tényleg megváltozott.
-Mi van? - ugrott fel a pultra.
-Te tudod miért dobta Lex a göndörkét? - tértem a lényegre mire megrázta a fejét. Okés ez nehezebb lesz, mint gondoltam.
-Miért kéne? - kérdezte mire bólintottam. -Miért? Ez Lexy-re vonatkozik és különben is már kérdeztem, de terelte a témát szóval valami komoly dolog állhat ez mögött! - Magyarázta George miközben én csak hümmögtem.
-De mi lehet az a komoly dolog hisz a vak is látja, hogy szeretik egymást? - gondolkoztam el, de semmi megoldásra nem leltem.
-Fogalmam sincs. Miért van olyan érzésem, hogy tőlem várod el, hogy kiderítsem? - sandított felém mosolyogva. Utálom, hogy ennyire ismer.
-Mostanában olyan jól kijöttök - kezdtem el, de belevágott.
-Nem jövők ki vele jól csak próbáljuk nem megölni egymást - emelte fel a kezét ezzel jelezve, hogy az nem ugyanaz.
-És bejött különben is most úgynevezetten jártok - világosítottam fel mire elnevette magát. -Mi van? Ezt mondta Lex!
-Felakarta húzni Harry-t - nevetett. -Nem hiszem el, hogy nem jöttél rá? - Folytatta a gúnyolódást mire lelöktem a pultról bosszúsan.
-Rájöttem - vágtam rá.
-Na mi a terved duli-fuli? - kérdezte viccesen míg újra felmászott a pultra.
-Mondjuk beszélgethetnél vele erről hát, ha neked jobban kinyílik most már nem tagadhatod sokkal jobb a viszonyotok - a végét kihangsúlyoztam mosolyogva mire Ő is egyetértően bólintott.
-Megpróbálom - ugrott le a pultról. -Ha - emelt fel az ujját mire felmordultam. Gondoltam. -Te kerülöd a bajt!
-Megígérem - mosolyogtam rá és komolyan gondoltam csak az a baj, hogy az két baj engem követ.
-Jaj húgocskám - ölelt magához George mire visszaöleltem. Ez hiányzott a legjobban. A bátyám óvó karjában lenni ahol mindig biztonságba éreztem magam. Igen csak az Ő karjába voltam biztonságba, mert Ő az én bátyám. Igaz a múltja nem fényes, de kinek nincsen sötét múltja? Mindenki követett el hibát, de nem mindenki bánja meg és azok el se ismerik a bűneiket. Pedig mindenkinek vannak bűnei akinek nincs talán nem is ember. -Szeretlek húgi - éreztem, hogy belepuszil a hajamba mire elmosolyodtam. Mióta visszatért mindig bizonygatta, de én sose mondtam ki neki.
-Én is szeretlek bátyuskám - suttogtam míg a fejem a mellkasába fúrtam. Ismerem már annyira, hogy tudjam most mosolyog pedig fel se néztem rá.
-Gyere menjünk az anyósod vár - húzódott el kuncogva.
-Louis és köztem semmi nincs - vágtam rá mire csak elkezdte a "persze" szót ismételgetni míg én csak megforgattam a szemem és elhagytam a konyhát.
Visszasétáltunk a nappaliba ahol még mindig ugyanaz volt a helyzet viszont mikor Jay meg látott azonnal felém rohant a kezében a lányom volt, de még ez se akadályozta meg, hogy szorosan a karjai közé zárjon. Jay-t anyámként tekintettem pedig az anyám az a anyám és nem Ő, de most jól esett az ölelése olyan anyai volt amit az anyám már nem tud adni nekem. Jay tudott Emmáról a kezdetektől fogva és izgatott volt, de sose tudott eljönni megnézni az unokáját így maradtunk a képeknél amit mindig küldtem neki és bevallása szerint Louisnak is megmutatta aki semmit se sejtett. Mindig erősködött, hogy mondjam el a fiának, de én nem hallgattam rá. Miért hallgattam volna? Makacs, önfejű és önző voltam, és egy buta kislány aki félt. Félt, hogy elveszíti a lányát azzal, hogy elmondja a gyerek apjának az igazat. Félt, hogy mit szól hozzá szinte mindentől félt. Mennyivel más ember voltam akkoriba...
-Nehogy azt hidd téged nem szidlak le - mosolygott rám Jay mikor elhúzódott.
-Sajnálom Jay teljesen kiment a fejemből - mentegetőztem és majd nem kiböktem, hogy miért is, de szerencsére észbe kaptam.
-Megbocsájtva drágám - simította meg a karom kedvesen mire hálásan rámosolyogtam. -Olyan gyönyörű olyan nagyot nőtt a képekhez képest már egy ifjú hölgy - mosolyog a kezébe lévő kislányra aki érdekesen nézi nagyanyját.
-Hát már nem kisbaba - simítottam ki egy tincset Emma homlokából mosolyogva.
-Nagyi letennél? - szólalt meg Emma bársonyos, mosolygós hangja mire Jay letette és a kislányt aki többiek felé fordult. -Zayn bácsi kapj fel! - Szaladt bácsikája felé aki egyből felkapta mikor elért hozzá.
-Mi a baj tökmag? - kérdezte Zayn mosolyogva a lányomtól.
-Játszunk balerinásat - mosolygott Emma.
-De most nem akarok - nyafogott Zayn.
-De akarsz - vigyorgott Emma.
-Nem, nem akarok - mondta határozottan.
-De igen - törölgette Emma a szemeit a kis sunyi eljátszotta a jól bevált sírós énjét.
-Okés akarok - forgatta meg a szemeit unottan Zayn.
-Rendben pörgess meg - mosolygott Emma mire Zayn elkezdett pörögni miközben a szabad kezét feltette. -Lábujjhegyen! - Szólt rá Emma mire Zayn tette amit mond a többiek nevetve nézték végig a jelenetet. Valójában tényleg vicces volt, de akkor is csak ámulók amit megtesznek Emmáért. A múltkor mondjuk Liam térden állva volt egész nap és Emma a hátán lovagolt. Túl sok mindent tesznek meg neki.
-Húha ez csudi jó volt - lelkendezett Zayn és befejezett.
-Póz - dőlt hátra Emma.
-Póz - ismételte el Zayn és Ő is úgy tett, mint a kislány.
-Ezt mindennap el kell ismételnünk míg bele nem tanulsz - mondta a végszót Emma szúrósan nézve bácsikájára.
-Értettem kisasszony - tisztelgette Zayn aztán egy hatalmas puszit nyomott Emma arcára.
-Zayn a végén balerina leszel - szólt bele nevetve Louis.
-Te meg papucs - vágta rá Zayn barátjára nézve. -Ja bocsi már az vagy - tette hozzá nevetve mire durcásan belerúgott Zayn lábába akit nem hatotta meg az ütést csak folytatta a nevetést.
-Fiúk emlékeztek egy nagyon fontos szabályra? - szóltam bele karba tett kézzel kihangsúlyozva a "nagyon" szócskát mire elgondolkoztak mindketten. Közelebb léptem feléjük és Zayn kezei közül kivettem Emmát és a földre tettem aki egyből beleült a kanapén ülő Lottie ölébe. -Nem verekszünk, ha gyerek van a kezedbe! - Világosítottam fel Őket mire egyetértően bólintottak.
-És mikor lesz az esküvő? - lépett közelebb Jay felénk és a kezét a vállamra tette mire érdeklődve pislogtam rá, de Louis szemei is kiestek. -Ugye összeházasodtok? - Kérdezte újra miközben felváltva nézett rám és nézett a fiára. -Emma nem növekedhet fel csonka családba és gondolom nem akarjátok elveszíteni pedig elfogjátok, ha nem házasodtok össze.
-Anya te meg miről beszélsz? - kérdezte Louis és a kezeit a zsebébe tette lazán.
-A a tényeket kisfiam! Ha nem veszed feleségül a lányod édesanyát elveszíted Őket, mert Hannah férjhez megy máshoz és elköltöznek messze tőled a lányodnak új családja lesz amit gondolom nem szeretnél - fejtette ki az egészet Jay mire Louis rám nézett, de csak elfordítottam a fejem. Nem tudok a jövőre koncentrálni most, de lehet valami igazság abba amit Jay mondott. Vajon beletudok szeretni egy rendes férfiba aki elvesz? Akivel egy családot építek fel Emmának. Louis nélkül. Nem, Louis a gyerekem apja Őt nem hagyhatom ki az életemből már.
-Ez nem történne meg - ráztam meg a fejem mire Jay rám nézett. -Lehet, hogy összeházasodok majd egy kedves férfival akit tudok szeretni, de nem akarok a jövőre koncentrálni viszont sose vinném messze Louistól Emmát mivel Ő az apja joga van hozzá.
-És mi van Louissal? - fordult felém Jay mire megdermedtem kérdésétől. Mi lenne vele? -Mi van akkor, ha Louis feleségül vesz egy lányt ezzel új anyja lesz Emmának? Nem lesz joga hozzá, hogy elvegye tőled amit nem is ajánlók neki, de hétvégente mégis azzal a nővel lenne. - Van igazság abba amiket mond és így belegondolni rossz. Tudom, hogy Louis egyszer feleségül vesz egy kedves lányt, de nem akarom. Még nem. 
-Emmának egy anyja van és az Hannah - vágta rá Louis.
-Nézzétek én tudom milyen mikor elvált szülők gyereke vagy - szólalt fel Lottie mire ránéztünk ez nem igaz Emma nem elvált szülők gyereke hivatalosan. -Hannah nem fogsz tudni egy hétvégét tervezni, mert Emma az apjánál lesz és lesz olyan mikor egy hétre. A nyaralásokat nehezebb lesz megtervezni és Emma ide-oda fog ugrálni, mert a szülei másokkal vannak.
-Most mit vártok el tőlünk? - kelt ki magából Louis.
-Nem vághatunk bele egy házasságba úgyhogy együtt se vagyunk - mondtam.
-A célunk külön is közös - mondta Louis rám nézve.
-Emma boldogsága - mosolyogtam rá.
-És így is boldog, mert egy fedél alatt él velünk - fejezte be Louis. -Nem akarok többször erről a frigyről hallani így is tökéletes és semmiért nem hagynám el Emmát és Hannaht, mert Ők az életem részei. De, ha egyszer megnősülök akkor is a közelükbe maradok, mert Emma a lányom!
-Én csak azt akarom, hogy boldogok legyetek - fogta meg Jay a kezünket.
-Boldogok vagyunk - bólintottam és Louisra néztem aki megerősítette.
-Boldog család - tapsikolt Emma mire rámosolyogtam.
-Boldog anya, boldog apa és boldog baba - mondta mosolyogva Danielle aki felkapta Emmát, hogy egy puszit nyomjon az arcára.
-Nem vagyok baba - tolta el Emma Dani arcát.
-Tényleg nem vagy az sózsák - nevetett Dani.
-Óriás csecsemő - szólt bele nevetve Liam aki átkarolta Danielle derekát.
-Kugli fejű - vigyorgott Emma és megfogta Liam orrát.
-Engedd el az orrom - szólt rá Liam orrhangon míg Emma csak megrázta a fejét vigyorogva. Liam megragadta a kislány derekát és kivette Dani kezébe, hogy elkezdje csikizni így Emma ennek hatására elengedte Liam orrát nevetgélve.
Emma kikecmeregett Liam karjai közül és Louis felé futott aki egyből felvette. Szorosan ölelte Emma édesapja nyakát míg Louis ugyanígy tett, mint ahogy a filmekbe szokott lenni egyszer-egyszer Emma felnézett Louisra mosolyogva aki visszamosolygott rá, de egyből visszabújt édesapja vállára.
Miközben figyeltem Őket hirtelen rezgett a zsebembe a telefonom amit udvariatlanul elővettem, de kár volt. Megtanulhattam volna, hogy inkább hagyjam fenn a szobámba a telefonom.
"Családegyesítés, de szép szinte elolvadok tőletek. Remélem hiányzok még pár nap és találkozunk drágám xx" 
Ismeretlen számról írt, de így is pontosan tudtam ki Ő, de mégse az aki imádja az sms írást. Max. Azt írta pár nap, de mit tervezhet? Fogalmam sincs, de biztos ezerszer rosszabb, mint amit elképzelek. Miért nem tud békén hagyni? Mert Ő Max aki tönkre teszi az életemet!
-Hé Hannah jól vagy? - szólított vissza  a valóságba Lottie hangja aki időközben már mellettem állt. Megráztam a fejem és eltettem a telefonom, hogy a szőke hajú lányra mosolyogjak. -Ki írt sms-t? - Kérdezte sejtelmesen mire csak megvontam a vállam.
-Félre küldte - legyintettem a kezemmel egy mosolyt erőltetve az arcomra.
-Biztos? - kérdezte míg bólintottam ismét aztán magához ölelt. Lottie olyan nekem, mint a nem létező húgom mindig számíthattam rá és ez kölcsönös volt. Régen képes volt hajnali 4 kor felhívni, mert nem érti a matek leckét. Persze az évek során a problémái megváltoztak ahogy Ő maga is már nem az a kislány aki volt, hanem egy ifjú hölgy.
-Ne lopd a húgom - csapott a fenekemre Louis mire megfordultam és a lábammal fenéken billentettem. -Hé rád miért nem vonatkozik a szabály? - Háborodott fel mire mosolyogva csak megvontam a vállam.
-Na add ide az unokám már nem tudom sokáig ölelgetni - vette ki Jay fia kezéből Emmát.
-Miért mikor mentek vissza? - szomorodtam el, mert örülök, hogy itt vannak bár nem a legjobb kor jöttek, de azért örülök, hogy eljöttek.
-Csak délutánra ugrottunk le így este jön értünk Dan aki kitett minket - mondta kedvesen Jay.
-Hol vannak a törpék? - kérdezte Louis.
-Nagyinál - mosolygott Jay ami annyit jelent, hogy pihenés vár rá otthon.
-És Miss Okoskodó miért nincs ott? - bökte meg Louis húgát aki vissza lökte.
-Zavarok bratyó? - húzta fel a szemöldökét Lottie mire Louis egyből megrázta a fejét és felkapta a húgát úgymint egy krumplis zsák és elszaladt vele.
-Ebből sírás lesz - rázta meg a fejét nevetve Jay.
-Apuci sírni fog - kuncogott Emma.
-Pacsi törpe - mutatta fel a kezét Harry mire Emma belecsapott.
A kanapéhoz sétáltam és leültem a szélére, és a bátyámra néztem amolyan telepatikus módon elkezdtem neki könyörögni míg Ő felsóhajtott és egy majd egy később legyintéssel válaszolt. Olyan fasz fej néha! Duzzogva összekócoltam a haját nevetve míg Ő belehúzott az ölébe és elkezdett csikizni. 
-Fogadok, hogy Hannah fog sírni - hallottam meg Harry hangját.
-Állom a fogadást szerintem George - tette hozzá Zayn.
-A fogadás elfogadva - hallottam meg mögülem Lexy nevető hangját.
Lexy tudja, hogy mindenben legyőzöm a bátyámat viszont a sírásba legyőzhetetlen, mert mindig én sírtam el magam először, de ez most megváltozik kicsikarok belőle egy kis könnyet, ha törik, ha szakad és, ha nyerek mennie kell beszélgetni Lexy-vel most. A nagy csikizés közepette megjelent a kanapén mellettünk Emma aki szintén elkezdet csikizni nagybátyját így elkezdődött a játék.
-Ez nem éri - nevetett George és egyik kezével Emmát, másik kezével engem lökött fére. -Nyertettek! - Állt fel és megragadta Lex karját, és elkezdte a lépcső felé húzni.
A nyereményem az, hogy végre megtudom mit titkol el előlem a legjobb barátnőm.
Emma beleült a helyembe míg Jay foglalt mellettem helyet így a kislányom átmászott nagyanyja ölébe. Örülök, hogy Jay szereti a lányom és örülök, hogy Emma elfogadta ilyen hamar a nagymamáját így legalább lesz egy nagymamája akire támaszkodhat, ha már a másik.... Nem, Hannah nem sírhatsz mindig utána hisz itt az anyád. Itt van veled csak te nem látod emlékezz vissza mit mondott Louis. Örülök, hogy akkor nem kérdezte, de nem az anyámról álmodtam, hanem róla. Róla, rólunk a családunkról ami nincs, de az álmomba egy nagy boldog család voltunk. Bárcsak igaz lenne! Egy nagy boldog család Vele, Emmával és a születendő gyerekeinkkel. Nem kergethetek álmokat, de egyszer nekem azt mondták, hogy minden álom a valóságot tükrözi. Igaz lenne?

~George Walker szemszöge~
Nem értem a húgomnak ezt a logikáját Ő kedve szerint titkolózhat pedig megígérte nem fog és mindent elmond, de persze ezt elfelejtette viszont, ha tegyük fel most Lexy nem akar beszélni egy dologról az már baj, mert neki mindent tudnia kell. Én megértem Lexy-t miért nem mondja el a szakítás okát mivel az egyedül rá és Harry-re tartozik. De megpróbálom kideríteni a dolgokat hisz a húgom csak jót akar és gondolom a legrosszabbra gondol, de komoly mit akarhat Eleanor Calder Lexy-től és Harry-től? Az a nőszemély a húgomat akarja tönkre tenni nem a barátai kapcsolatát. Kicsit paranoiás a napokba a húgom arra gondoltam, hogy elviszem pszichológushoz, de nem akarom rontani a kapcsolatunkat pedig ráférne már egy dili doki.
-George neked mi a franc bajod van? - tör ki a kezeim közül Lex mikor beértünk a szobámba. -El akarod rontani azt a jó kapcsolatunkat amit felépítettünk? Mert, ha kell utálhatlak!
-Nagyon szívesen utálnálak újra, de beszélnünk kell - mosolyogtam rá mire csak megforgatta a szemét és leült az ágyamra. -Igen, ülj csak le megengedtem - tettem hozzá nevetve mire az íróasztalhoz léptem és felültem rá.
-Bökd ki - dőlt hátra az ágyamon.
-Tudom nem akarsz róla beszélni - egyenesedtem ki és az ágy felé vettem az irányt, hogy leülhessek mellé mire Ő megemelte a fejét. -Miért szakítottatok Harry-vel? - Kérdeztem mire inkább visszadőlt az ágyra és egy párnát a fejébe nyomott. -Tudom nem akarsz erről beszélni, de vagyunk annyira jóba, hogy elmondhasd - kértem mire eldobta a párnát és felült.
-Bármennyire is leszünk jóba sose fogod megtudni - vágta rá.
-Miért? Megcsalt? - kérdeztem.
-Harry? Megcsalt? Nem - nevetett fel a végén.
-Akkor meg mi a gond Lex?
-Semmi és nem akarok erről beszélgetni, ha ezért rángattál fel akkor felesleges volt - a mondanivalója végén felpattant, de nem hagytam ennyibe megragadtam a csuklóját és visszahúztam, de Ő egyenesen rám esett így elterültünk az ágyon.
-Elmondhatod - suttogtam mire teljesen megdermedt.
-Nem akarom sajnálom - szabadkozott és feljebb tornázta magát míg én ott maradtam a hátamon feküdve és nem Lex tornyosult felém, hanem a fal bámult vissza rám. Olyan ártatlan, védtelen volt mikor rajtam feküdt. -Tudod ez ami történik egy olyan történet amit egyik felem elmondani, de a másik megakadályozza - motyogta míg feljebb ültem és megláttam, hogy a szemeiből könnyek csurognak végig gyönyörű arcán. Elkezdtem simogatni a hátát míg Ő rám nézett aztán mellkasomra húztam.
-Ne sírj - simogattam a haját.
-Könnyű mondani - suttogta és felnézett rám.
-Minden rendben lesz - pusziltam bele a hajába mire felhúzott szemöldökkel rám nézett.
-Ez..? Wao George Walker kedves velem - törölte meg a szemét nevetve.
-Alexandra Peters előttem sír el kell kürtölnöm a suliba - mondtam nevetve mire belebokszolt a vállamba. így egész közel került hozzám. Megdermedt és arcunkat csak pár centi választotta el egymástól míg eszembe jutott még egy kérdés. -Ugye tudod, hogy most mindenki szerint együtt vagyunk? - Kérdeztem suttogva mire Ő neki is eszébe jutott és zavartan a fejét a kezébe temette.
-George ne haragudj csak.. - nem fejezte be, mert a kezemet a szájára tettem és rámosolyogtam.
-Tudom - mondtam és bólintott.
Pár percig csak ültünk egymás mellette és hol egymásra néztük, hol próbáltunk valami teljesen mást nézni, de teljesen lehetetlen bizonyult.
-Kínos - szólalt meg Lex pár perc csend után mire ránéztem.
-Elég - helyeseltem.
-Az első kínos csend köztünk ez furcsa - jegyezte meg Lex mire elnevettem magam.
Belenéztem gyönyörű szép barna szemeibe amik furcsán csillogtak és már csak azt vettem észre, hogy fejem közelít felé míg Ő le van dermedve. Megakarnám csókolni? Nem, Ő a húgom legjobb barátnője!
Megráztam a fejem és előre fordultam mikor Lexy megragadta a felsőmet és megcsókolt. Rövid ideig éreztem Lexy ajkait az ajkaimon, de csak akkor fogtam fel mi történt mikor zavartan elhúzódott. Csókolóztam a húgom legjobb barátnőjével és még élveztem is. Túl édesek azok a telt ajkak Lex arcán és túlzottan kezdek teljesen beleőrülni. Egész életembe úgy tekintettem rá, mint a húgomra és ez így belegondolva nagyon abszurd. Csókolóztam a húgommal. Nem, Lex nem a húgom Ő csak egy gyönyörű, kedves, aranyos és édes lány aki néha az őrületbe kerget. Mi az ördög van velem?
-Bocsi - tűrte a haját a füle mögé zavartan.
-Mi? Ja semmi - dadogtam zavartan.
-Nem vagyok szerelmes beléd csak elfogott az érzelem - magyarázta ki magát Lex mutogatva míg én elképedtem. Miért nem szerelmes belém? Miért érdekel engem?
-Persze én se vagyok beléd szerelmes a húgom vagy - hangsúlyozta ki a végét míg Ő felhúzott szemöldökkel nézett rám. -A húgom barátnője vagy így természetesen húgomként tekintek rád - magyarázom ki magam mire bólintott.
-Szerintem felejtsük el ezt - ajánlotta mire bólintottam. Hogy tudnám elfelejteni azok az édes csókolni való ajkaidat? -Meg sem történt!
-Ugyan mit? - nevettem fel mire nevetve bólintott. A csókot. Amikor megragadtad a pólóm és magadhoz húztál. Amikor ajkaink összeértek pár percre. Amikor valami elkezdődött köztünk. Valami más. Valami ami több, mint barátság, de kevesebb, mint testvériség. Ez hülyeség Lexy nem is a húgom inkább kevesebb, mint szerelem, mert az végképp nincs köztünk. Vagy mégis? Lexy és én? Komolyan? Ez olyan abszurd! Még csak most lett vége Danielle a kapcsolatomnak igaz Ő hamar túllépet, de.... Mi a francokat agyalok itt ilyen dolgokon? Nincs olyan, hogy én és Lexy, és nem is lesz sose, mert én nem vagyok szerelmes a húgom legjobb barátnőjébe! De haver szerelmes vagy belé! - Súgta a belső hang mire felmordultam és felpattantam.
-George jól vagy? - ugrott fel mellém Lex és megragadta a karom.
Gyors cselekedetből felé fordultam és megragadtam az arcát, hogy ajkait az ajkaimra nyomjam. Elsőnek habozott aztán kezeivel átkulcsolta a nyakam míg az én kezeim a derekára tévedtek és felemeltem Őt, hogy a lábait a derekam köré kulcsolja. Vadul csókolóztunk és nem érdekelt semmi más csak Ő és az ajkaink háborúja egymás ellen. Ki vontuk a külvilágot és már csak mi voltunk ketten jelen egy alternatív jelenbe.


Sziasztok bogárkáim!
Itt vagyok nektek az új résszel ami kárpótol a késedelmek miatt mivel giga hosszú lett. Nem ez lett volna a legelején a címe csak aztán kicsit átszerkesztettem a fejembe a történéseket és voálá ez lett. A poénjaim, ha vannak benne akkor nagyon mélyre ejtettem Őket szóval aki megtalálja annak külön dicséret. (Szerintem nincs benne)
Mindjárt szeptember vége gyerekek baromi gyorsan elment ez a hónap és jön az amit Évi alig vár már szeptember elseje óta az őszi szünet. *idétlen táncolás helye* Fél lábbal is kibírjuk! Amúgy biztos, hogy nem, mert fél lábon ritka szar vagyok. 
Minden TVD, TO nézők OKTÓBER 8.-A remélem nem felejtitek el közeledik. Feeling izgatott. *-*
Akinek tetszett ez a szedett-vedett, rossz befejezésű rész az kommentálja, hogy "sajt" és akinek nem tetszett az meg azt kommentálja, hogy "mandarin" mindegy a lényeg várom a kommenteket! :) Remélem azért elnyerte tetszéseteket!