Season 2 Chapter 14 - Univerzum kis játéka

"Mint a magány, ami

rossz és fáj, mert te

nem vagy itt"

~Hannah Walker szemszöge~

Maite Perroni - Esta Soledad

A tegnapi nap olyan nyugalmas, meghitt és családias volt, hogy a mai nap maga a pokol. Amikor felkeltem egy fenyegető levél fogadott Eleanor-tól amibe megtiltotta, hogy Louis közelébe megyek viszont, ha ezt nem tartom be hozzátette, hogy Emma kapja vissza százszor rosszabban és a bizonyítéka, hogy képes bármiféle őrültségre az pedig nem más volt, mint Lexy lába amire véletlen ráborult a könyves szekrény emiatt a reggelem a baleseti sebészeten kezdődött. Szerencsére semmibaj nem történt kapott egy maximálisan tökéletes gipszet és három hét múlva vissza kell menni, de addig mankóval jár-kel a lakásban. Lex balesete miatt döntöttem egy fontos dolog miszerint megutáltatom magam Louis-al. Ki kell találnom valami remek tervet, hogy azután soha többé ne szóljon, ne közeledjen felém bármennyire is nehéz lesz nélküle, de nem tudok úgy élni, hogy Eleanor tönkre teszi a barátaimat, vagy éppen a lányommal csinál valamit nem tehetem Őket kockára akkor már inkább lemondok a boldogságomról értük. Miféle boldogság Hannah? A te boldogságodat már három éve elveszítetted mivel voltál olyan hülye, hogy nem közölted az elején vele, hogy gyereket vársz tőle, ha megtetted volna nem lenne Eleanor és nem lenne senki aki közétek állhatna csak ti ketten, vagyis hárman lennétek. Helyette, vagy te és a lányod, és a másik oldalon ott van életed szerelme és az a nő aki belepofátlankodott az életedben, aki elvett tőled mindent, mert te hagytad elmenni a szerelmed. Egy két lábon jár szerencsétlenség vagyok!
-Han - pattant le mellém a kanapéra Niall mire ránéztem és éppen beletűrt szőke tincseibe.
-Minden rendben, Nialler? - fogtam meg a vállát mire felnézett rám és csak a fejét rázta. -Mi a baj? - kérdeztem tőle mire hátradőlt a kanapén és felsóhajtott.
-Van egy lány aki tetszik nekem - mondta nagyon halkan mire én is hátradőltem, de testemmel felé fordultam és hallgattam a szöszi szavait. -Csak a lány engem barátként tekint mivel egy másik pasiba szerelmes miközben egy másikkal kavar - vázolta fel a dolgokat mire bólintottam és csak fájdalmasan felnyögött. Nagyon nagy lelki bánata van a szöszi ír fiúmnak.
-Niall, ha szereted ne érdekeljen semmi harcolj érte - biztattam mosolyogva mire rám nézett felhúzott szemöldökkel.
-Te és Louis? Te se harcolsz érte - hánytorgatta fel mire vállba gyűrtem.
-Én azért nem harcolok érte, mert Eleanor egy ribanc - vágtam rá a végét suttogva.
-Bárcsak Louis is látná mikre képes ez a boszorkány - rázta meg a fejét Niall tehetetlenül mire bólintottam jól mondod Nialler bárcsak.
-De most nem Louis naivságáról van szó, ha nem rólad - ráztam meg a fejem hisz eltértünk nagyon is a tárgytól. -Niall nem ismerek nálad édesebb srácot szóval, ha valaki képes boldoggá tenni annak a lánynak a szívét az te vagy és az a lány most tuti zavarodott, ha egy másik pasit kihasznál tuti össze van törve a lány szíve - miközben mondtam a szavaimat mindvégig Niall arcát fürkésztem aki végig a kezeit tördelte és remélem a szavaimon gondolkozik. Tényleg így gondolom hisz egy lány akkor flörtölget egy másik pasival, ha az akibe szerelmes nem viszonozza iránta, vagy éppen szakítottak és Niall képes lenne rá kihúzni a lányt a gödörből. Nincs nála jobb barát!
-Köszönöm Hannah - nézett felmosolyogva és felém nyúlt, hogy megöleljen mire belebújtam karjai közé és a fejemet a vállára hajtottam.
-Szerezd meg a lányt és légy boldog - suttogtam a fülébe mire elhúzódott és mosolyogva bólintott aztán az arcára egy puszit nyomtam. -De előbb borotválkozz meg már borostás vagy - ültem vissza a helyemre nevetve mire hozzám vágott egy párnát. -Na! Ezt érdemlem én? - háborodok fel tréfálkozva mire felállt a kanapéról és mosolyogva megvonta a vállát.
-Niall bácsi, Niall bácsi, Niall bácsi - futott be a nappaliba Emma a kanapé körül körözve teljesen felpörögve mire Niall megragadta és a hónalja alá csapta.
-Mi van törpe? - kérdezte a kislánytól mosolyogva aki próbált levegőhöz jutni.
-Kezdődik - visította Emma.
-Micsoda? - kérdeztem kislányomtól mosolyogva.
-Hát a Spongyabob - tárta szét a karját mosolyogva, mintha ezt tudnunk kéne olyan, mint Louis. És már megint itt vagyunk csak Louis és Louis jár a fejemben. Vajon ez egyszer elmúlik?
-Akkor mire várunk - fogta meg Emmát és a vállára csapta aztán az emelet felé robogtak énekelve, mint mondtam Niall kitudja húzni a gödörből a szomorú lányt.
Feltápászkodtam én is a kanapéról és az emelet felé vetettem az irányt persze előtt leoltottam a nappaliba azt a kevéske villanyt ami fel volt kapcsolva hisz fényes nappal van ami nem igaz mivel a londoni időjárás most borzalmasan borús. Az emeleten felérve elbattyogtam a szobák előtt persze ahol különféle hangok szűrődtek abba a szobába tartózkodik Niall és Emma mármint Niall szobájában vannak és éppen énekelnek Emmával. A szobámhoz érve egyből benyitottam, de ami fogadott az hátra hőkölt mivel az ágyamon az a személy ült lehajtott fejjel akire nem számítottam hisz neki a terhes menyasszonyával kéne lennie.
Beléptem az ajtón és magam után becsaptam az ajtót amire felnézett aztán összekulcsolt kezekkel meredtem rá.
-Mit akarsz Louis? - döntöttem oldalra a fejem. Nem akarok ellenséges lenni vele, de ez az egyetlen megoldás, hogy ellökjem magamtól, hogy megvédjem a lányomat és a barátaimat na meg a családom.
-Beszélgetni jöttem - állt fel az ágyamról és közelebb lépegetett felém mire én leengedtem a kezem és próbáltam hátrálni tőle, de a hátam az ajtóba ütközött és mikor felnéztem Ő már közvetlen előttem állt és úgy nézett le rám egy hatalmas mosollyal a száján. Ajkaiba harapva próbáltam elrejteni a mosolyom ami szerencsére sikerült is hisz nem hiheti azt, hogy én ezt élvezem el kell vele hitetnem, hogy Ő nem érdekel már engem. -Tetszik a felsőd - bökött a felsőre mire lenéztem és egy sima bandás póló volt rajtam aztán fejbe arcon csaptam magam hisz azért mondta, mert nincs rajtam melltartató.
-Louis - szóltam rá mire az ujját a számra helyezte.
-Fogd be a kicsi szád - hajolt le hozzám és csukott szemmel közelített ajkaim felé, de amint ajkaink súrolták egymást én is behunytam a szemem amit valamilyen folytán Ő is észrevette és megcsókolt. Kezeit a derekamra helyezte míg az én kezeim a nyakára fonódtak össze és engedtem neki, hogy nyelve ismét felfedezést indítson. Lehet sose fogom bevallani, mert amint kiélveztem a csókot ellököm magamtól, de vágytam és szükségem volt erre a csókra. Olyan valós, olyan otthonos, mintha Ő lenne a másik felem és most eggyé váltunk volna. Emlékszem régen is a csókja egy menedék volt számomra ami megóvott minden gondtól és bajtól, de most egyszerre érzem a boldogságot és a szomorúságot. A boldogságot oda tudom következtetni, hogy újra itt vagyok a karjaiba míg én a karjaimmal fonóm össze a nyakát míg a szomorúság az pedig az idő. Túl sok ideig voltam egy naiv buta lány aki hagyta elveszni szerelmét és emiatt máshoz lökte. Hiába tagadom én löktem Louis-t Eleanor karjaiba, ha anno nem szakítunk akkor Louis a terhességtől velem lehetett volna és most nem lenne ez az egész hajcihő.
Amikor Louis kezei a pólóm alá vándoroltak a könnyeimmel küszködve csúsztak lejjebb a kezeim, hogy a mellkasára helyezhessem és amint odatértek egy lendülettel löktem el magamtól.
-Nem vagyok az ágymelegítőd - vágtam rá miközben a szemeim megteltek könnyekkel nem akarok vele durva lenni, de meg kell tennem. A fejemet elfordítottam, hogy összeszedjem magam és próbáltam visszanyelni a könnyeim ami többé kevésbé sikerült. -Ott a menyasszonyod - fordítottam vissza a fejem felé mire Ő felhúzott szemöldökkel bámult rám.
-Most hirtelen mi bajod? - kérdezte oldalra döntött fejekkel.
-Az a bajom, hogy megcsalod Eleanor-t - úristen ez úgy hangzik, mintha védeném azt a banyát. -És engem meg kihasználsz! Végre nőj fel és old meg a gondjaid - vágtam a fejéhez mire hátra tántorodott ezzel együtt én a kezeim összefontam a mellem alatt. -Itt az idő Louis, hogy vállald a hibáid következményét - kerültem ki, hogy az ágyamhoz lépjek minél távolabb tőle.
-Nem szeretem Eleanor-t - fordult velem szemben mire a szemeim kikerekedtek. -Én téged szeretlek Hannah - lépett felém amire leengedtem a kezeimet és oldalra billentettem a fejem. Most tényleg azt mondta amit mondott? -Tudom elég későn jöttem rá és sok mindent elbasztam, de rájöttem ki vagyis kik a fontosak - amint felém ért megfogta a kezem és úgy bámultam bele kéken csillogó szemeiben. Igazat mond. Egy pillantásából leszűröm mikor hazudik és mikor mond igazat, és most az igazat mondja mégse tudom én ezt neki visszamondani pedig mindennél jobban szeretném azt mondani, hogy én is szeretem aztán egy nagy boldog családot alapítani vele, de mint mondtam ez lehetetlen míg Eleanor a földön van.
Könnyes szemmel ráztam meg a fejem és elhúztam a kezeimet kezei közül, és a földet kezdtem el tanulmányozni.
-Sajnálom Louis - mondtam mindvégig a földnek nem mertem a szemeiben nézni, mert ha én kiolvasom onnan az igazságot akkor vajon Ő is? Biztosan. Louis lehet akármilyen naiv, de igazán jó ember ismerő. -Elfogod venni feleségül Eleanor-t - néztem fel a szemeiben mire bólintott. -Akkor ne mond nekem, hogy szeretsz, ha elveszed feleségül - ráztam meg a fejem mindvégig a szemeiben nézve mire most Ő bámult le a parkettára. -Szerintem itt be is fejeztük te elveszed Eleanor-t és egy nagy boldog családot alapítasz vele míg én is ezt teszem valaki mással - folytattam mire felnézett kétségbeesett arccal mire csak megráztam a fejem. -És kérlek most menj ki a szobámból - böktem az ajtó fele és kikerülve Őt elindultam az ajtó irányába és kinyitottam neki, de csak ugyanott állt és nézett rám. -Most - vágtam rá mire elindult felém és mielőtt kilépett az ajtón megállt előttem mire én erősen kapaszkodtam az ajtófélfában.
-Biztos ezt akarod? - kérdezte mire földre szegeztem a pillantásom aztán felnéztem rá és a szemeim megteltek könnyekkel aztán bólintott így Ő biccentett aztán kilépett az ajtón, az életemből. Amint becsuktam az ajtót a fejemet az ajtónak döntöttem és utat engedtem minden érzelmemnek többnyire a könnyeimnek. A kezemmel az ajtó csapkodtam miközben a szememből csak úgy záporoztak a könnyeim. Még mindig éreztem az ajkaimon a csókja ízét és ezt akartam örökké megakartam őrizni ezt az egyetlen röpke csókot amiben minden érzelmet egybe vegyített amivel újra eggyé váltunk és elakarom felejteni az előbbi szóváltásunkat mivel most megint a Eleanor karjai közé löktem. Utálom Eleanort, mert elvettem tőlem és utálom magam, mert gyenge vagyok ahhoz, hogy kitálaljak Louis-nak ezekről a fenyegetésekről. De leginkább azt utálom, hogy évekkel ezelőtt nem mondtam el neki, hogy apa az összes hibáim közül ezt szeretném legjobb helyrehozni. Ha máshogy lenne....
Ellöktem magam az ajtótól és az ágyam felé lépkedtem ahova egész egyszerűen csak ledőltem és elgondolkoztam azon mennyivel lenne másabb az élet, ha nem titkolom el a terhességem, vagy hogy előbb közlöm vele, hogy apa. Minden máshogy lenne! Talán most együtt lennénk és együtt intéznénk Emma óvodai beíratását.
Jó ég a beíratás!
Felugrottam az ágyról és gyorsan megtöröltem nedves szememet aztán a szekrény felé léptem ahol egy rózsaszín mappa hevert amire Emma neve volt írva mivel abba tartom Emma összes iratát. A hónom alá csaptam a mappát és a szekrényem felé léptem ahonnan elővettem egy sima farmer nadrágot és hozzá egy hosszú kötött felsőt ami rózsaszín. A fehérneműs szekrényből elővettem egy melltartót és gyorsan lekapkodtam magamról az itthoni ruhám míg a mappát csak ledobtam az ágyra. Magamra vettem a melltartóm és a felsőt aztán felrángattam magamra a nadrágot hozzá egy zoknival amit egy lábon ugrálva vettem fel és a mappát a számba helyezve rohantam kifelé a szobámból. A lépcsőnél magamhoz vettem a rózsaszín mappát és szapora léptekkel lépkedtem lefelé a lépcsőn Louis pillantott rám miközben Eleanor a nyakán csüngött. Pár percig tartottam a szemkontaktust vele, de egy fejrázással vetettem ennek véget mivel Eleanor felém fordult így a cipős szekrényhez sétáltam ahol felhúztam a tornacipőm aztán a kabátom.
-Hova készülsz? - szólalt meg Louis mire ránéztem és újra elhelyeztem a kezemben a mappát.
-Az oviba elintézni Emma beíratását - válaszoltam felnézve rá mire összevonta a szemöldökét.
-Oda nem kéne Emma is? - kérdezett rá mire homlokon csaptam magam a mappával.
-Niall! Emma! - Kiabáltam fel az emeletre mire két szőke fej dugta ki a fejét a lépcső tornácáról. -Gyere angyalka megnézzük az ovit - biccentettem az ajtó irányába mosolyogva mire hirtelen kicsapódott a konyha ajtó ahonnan mindenki előbukkant.
-Emma oviba megy? - tört rám mindenki kétségbeesett arccal.
-Igen, mint minden normális gyermek - válaszoltam szét tárt karokkal.
-De hát minek? - kérdezte Niall az emeletről.
-Hogy vele egykorú gyerekkel legyen - mosolyogtam fel a szőke fiúra mire Ő durcás arcot vágott. -Jaj Niall hazafog jönni mindennap Emma ez csak a délelőtti programja lesz - nyugtattam meg az ír fiút mire felkaptam Emmát és a nyakába ültette.
-Szerintem itthon is járhatna oviba - szólalt meg Harry mire kérdően ránéztem. -Mármint remek óvóbácsik vagyunk és, ha egykorú gyerek kell ott van Niall - vázolta fel a tervét a göndör fiúcska mire nevetve megforgattam a szemem.
-Én is az itthonra szavazok nem akarom, hogy a kis törpe idegen kölykökhöz járjon mi vagyunk a barátai - helyeselt Liam. -És különben sem biztonságos a mai gyerekek durvák - bólogatott a végén Liam mire a kezemet a számra tettem, hogy ne hangosan nevessek fel aggodalmaikon.
-Srácok - szóltam rájuk mosolyogva mire Niall le bandukolt a lépcsőn. -Örülök, hogy aggódtok Emmáért és ennyire szeretitek, de Emma vérbeli Walker és Tomlinson szerintem elbánik minden bajjal - mondtam mosolyogva és fél szemmel Louis-ra néztem aki csak rám mosolygott. -És az igaz ti vagytok a legjobb óvóbácsik Emma számára, de úgy hiszem nektek is kell a pihenés, de ha tévedek akkor megígérem nektek, hogy ti mehettek Emmáért mindennap az oviban - a végén a szívemre tettem a kezemet mosolyogva mire duzzogva rábólintottak. -Ne aggódjatok nem szabadultok meg Emmától - mosolyogtam rájuk mire felnéztek rám mosolyogva aztán kislányom felé fordultam aki Niall bácsikája szőke hajkoronájába fúrta az arcát. -Kész vagy angyalka? - kérdeztem kislányomtól mosolyogva aki megrázta a fejét.
-Jó nekem itthon - emelte meg a fejét Emma.
-Van játék és vannak ott gyerekek szerintem remek helyed lesz - mosolyogtam rá mire a játék szónál felcsillantak a kék szemei.
-Mehetünk - kezdett el kapálózni mire Niall nevetve leemelte a fejéről a felpörgött kislányt aki egyből a cipője felé futott, hogy felráncigálja a lábára. -Valaki beköti? - emelte fel a lábait mosolyogva mire Niall és Harry egyből ugrott, hogy bekössék Emma cipőjét mire Liam leemelte az akasztóról a kabátját és segített neki belebújni.
-Elkényeztetitek - ráztam meg a fejem.
-De hisz Ő a mi kis hercegnőnk - tette a csípőre a kezét Liam miközben Emma fehére húzta a sapkáját.
-Akkor se kell elkényeztetni - vágtam rá persze a mosoly az arcomról levakarhatatlan volt.
-Sajnálom, de egy ilyen szép hercegnőnek a kedvébe kell járnunk - emelte meg Harry Emmát mikor kész lett.
-Örökké a hercegnőtök leszek? - kérdezte Emma mosolyogva a három fiútól miközben Harry bongyor hajával volt elfoglalva.
-Nem - válaszolt Niall a fejét rázva mire Emmára kihűlt a ledöbbenés. -Egyszer királykisasszonyunk leszel aztán a királylányunk és a királynőnk - puszilta meg Emma piros pozsgás arcát Nialler aztán ugyanígy tett Liam és Harry is mire Emma is körbe puszilta a három fiút.
-Zayn bácsinak is a hercegnője vagyok? - kérdezte Emma mosolyogva mire mind a hárman bólintottak. -És apuci neked is? - a fiúk elálltak az útból, hogy Emma édesapjára tudjon nézni aki mosolyogva figyelte a jelenetet.
-Nekem is prücsök - válaszolt Louis mosolyogva és elengedte Eleanor-t, hogy közelebb lépjen a lányához, hogy aztán legjobb barátja kezéből kivegye és egy puszit nyomjon az arcára. -Bármi történik te mindig a hercegnőm leszel - volt valami furcsa Louis szavaiba, mintha utalna valamire, de nem tudtam ezen törni a fejem, mert az apa-lánya puszilkodást figyeltem amit ezek ketten váltottak. Ezt az édes pillantott valamiféle csörömpölés zavarta meg és amint a hang felé fordultunk Eleanor karba tett kézzel és ijedt arccal - ami nem is annyira ijedt - állt miközben előtte szilánkok hevertek.
-Hupsz leesett véletlen - játszotta az ártatlan bűnbánatos arcával mire csak megforgattam a szemem.

-Vagy csak leverted, mert nem te vagy a középpontban - vágta rá Lex aki letelepedett a kanapé karfájára mivel elég kényelmetlen neki állni most.

-Louis megint szemétkedik - siránkozott Eleanor mire, ha Danielle és George nem fogja le barátnőm Ő már majdnem neki esett persze ez túlzás hisz a gipszes lába megállítaná, de helyette lenyomták a kanapéra. -Ez egy őrült - csapkodott a kezeivel Eleanor aztán a kezét a hasára tette. -Még a baba is megijedt tőle - vágott szomorú fejet mire Louis letette Emmát aki gyorsan megragadta a kezemet.
-Lexy - szólt rá Louis mérgesen és megragadta menyasszony derekát, hogy kiemelje a szilánkoktól. -Valaki takarítsa fel kérlek - utasította Louis a szilánkokra nézve.
-Takarítsad fel te - vágta rá Danielle bunkón.
-Te fogd be - szólalt meg Sophia mire most Danielle-t kellet lefogni, hogy ne essen neki az illetőnek.
Mielőtt kirobbant volna a háború Louis-ra néztem aki feszülten az arcát dörzsölte aztán ránk nézett vagyis rám és Emmára.
-Na jó elegem van - szólt közben Louis mire mindenki ráemelte tekintetét még a két ingyenélő is. -Nem tudom mi ez az ellenszenv köztettek vagyis Dani és Sophia között értem, de mondjuk Eleanor iránt nem értem - kezdett bele Louis mire mindenki megforgatta a szemét kivétel én mivel én a földre szegeztem a pillantásom. -Viszont elég szar ötlet volt beköltöztetnem a közös házunkban ezért döntésre jutottam - felemeltem a fejem mire mindenki kidülledt szemekkel nézett Louis-ra még a két boszorkány is aztán kislányomra néztem aki oldalra fordított fejjel figyelte édesapját. -Elköltözöm - fejezte be mire Eleanor arcán elterült egy nagy mosoly és Louis karjaiba ugrott aztán a szemem Sophia-ra tévedt aki vagy eléggé váratlanul érte, vagy elég szarul fejezi ki örömét a hírnek, vagy éppen rohadtul nem örül ennek.
Emmára néztem aki biggyesztett ajkakkal nézett apjára amit Louis is észrevett így rögtön lehámozta magáról Eleanor-t és Emma elé guggolt.
-Nem megyek el örökké prücsök és mindennap meglátogatlak csak pár hétről van szó - ültette a térdére Emmát és megtörölte a szemét ahonnan kibuggyanó félbe voltak a könnycseppek. -Sose hagylak el - ölelte magához a lányát és elkezdette a hátát simogatni, de én még nem tértem észhez a sokktól.
Elköltözik ráadásul Eleanor-hoz, de Emmának mégis azt mondta, hogy pár hétről szól az egész akkor mégse költözik el. Milyen mocskos játékot játszik Louis? Képes lenne elmenni és itt hagyni a lányát miközben igazából mégse megy el vagyis elmegy pár hétre. Az a pár hét nélküle így is-úgyis a pokol lesz hisz lehet nem vagyok vele, de már a látványától az arcomra kiül egy mosoly, de most elmegy.
Hirtelen mögöttem a bejárati ajtó csapódott ki ahol két vidám arc üdvözölt minket.
-Aloha emberek - visította Pezz nevetgélve.
-Mi újság Anglia? - kiabálta el magát vidáman Zayn.
-Okés kihalt meg? Azt hittük amint belépünk moccanni se tudunk, de ti álltok szomorú képpel, mint egy fa - akadt ki Pezz miközben beljebb vonszolta a bőröndjét.
-Mi ez a feszült helyzet? - tárta szét a karját Zayn ezzel elengedve a cuccokat.
-És miért van két kurva a nappaliba? - folytatta a faggatást Pezz felhúzott szemöldökkel bármennyire is ellenzem Emma előtt a csúnya beszédet ez azért hiányzott viszont a lehető legrosszabbkor toppantak be.

 ~Niall Horan szemszöge~

A világ legrosszabb érzése mikor olyan lányba szeretsz bele aki a legjobb barátod volt csaja és a probléma ott kezdődik, hogy az a kicsi szikra még mindig meg van köztük szakításuk óta. Szerintem az Ő szerelmük még a halál után se múlik el, de mit kezdjek akkor az én érzéseimmel? Dobjam a lefolyóba az érzéseim és nézzem végig az Ő szerelmüket miközben belül darabokra hullok? Ezt kéne tennem! És talán, ha Hannah-nak neveket is mondok akkor Ő is ezt mondta volna, de nem mondott ilyesmit azt mondta küzdjek érte és húzzam ki a gödör mélyéből bármit jelentsen ez, és én nem adom fel. Érte nem! Boldog akarok lenni és azt hiszem Ő megtudja adni nekem azt a boldogságot amiről álmodozok. Ő az a lány aki fényt hoz ebbe a silány, nyomorult életemben. Ő az a lány akivel el tudom képzelni a jövőm amit nem minden lánnyal tudtam elképzelni sőt eddig senkivel hisz eddigi kapcsolataim időszakos szerelem volt amik nem tartottak sokáig, de ez más lenne, ha érezne irántam valamit. Valami kis minimális érzelmet már akkor boldoggá tudnám tenni, de helyette Ő ál kapcsolatban kezdett azzal a céllal, hogy féltékennyé tegye egykori barátját aki szintén ugyanezt a játékot űzi így a mi szerelmünk sose valósulhat meg.

Soha ne mond, soha!
Micsoda hülye mondás!
-Niall bácsi, Niall bácsi - ütögeti a kezemet nem túl durván Emma miközben az ágyamon hasalunk és nézzük a mesét. -Patrick olyan butácska - nevet fel mellettem mire ráemeltem a tekintettem és mosolyogva figyeltem a kislány aki teljesen belemerült a mesében és teljesen kizárta a külvilágot ami körülötte van. Olyan könnyű neki még az élet bár az ostoba apja megnehezíti a kicsike életét!
-Ti mit csináltok? - szólalt fel egy másik hang az ajtó irányából, de ez a hang egy angyalhoz hasonlított így rögtön felé fordultam, de véletlenül lebukfenceztem az ágyról így az ajtóba lévő angyalra úgy néztem fel aki nevetve figyelt engem. -Hú ez már előkelő fogadtatás - kuncogott miközben mosolyogva feltápászkodtam a földről, hogy szemtől szembe álljak az én földre szállt angyalommal.
-Niall bácsi Patrick kettő - nevetett az ágyon Emma mire ránéztem mosolyogva és csak az ágyon ugrált.
-Igazad van kis csaj - bicegettet el mellettem a mankóval Lexy megpaskolva a vállamat aztán az ágyamhoz ért és leült Emma mellé, hogy lepacsizzon vele mire Emma az ölébe telepedett persze óvatos volt, hogy a sérült lábához ne érjen. 
-Na szép magamra maradtam - fontam össze a kezeimet a mellkasom alatt és kisfiúsan elkezdtem duzzogni mire a két lány egyszerre nevetett fel.
-Gyere Niall bácsi - paskolta meg mellettük a helyet Emma mosolyogva mire az ágyhoz léptem és leültem melléjük aztán kicsit meglöktem Őket mire Lexy egyből visszalökött. -Lexy néni te is nézed velünk a Spongyabobot? - nézett fel Emma nénikéje arcára aki aprót bólintottam így Emma tapsikolni kezdett. -Remek akkor most kövess - utasított tovább mire Lexy tisztelgésben emelte a kezét. Emma arrébb lökött, hogy hanyatt tudjon feküdni az ágyon mire a másik illető angyali mosolyával meredt rám és még a szempilláit is rebegtette. Elvesztem azokba a barna szemeibe, de amennyire angyal annyira ördögi is és mikor a szemem letévedt telt ajkaira amik gonosz mosolyra húzódtak tudtam mi következik így megelőztem és magamtól csúsztam le a földre amin felnevetett.
-Ismersz már Horan - nevetve csúszott a helyemre óvatosan, hogy a kezét a vállamra tegye. Mielőtt megszólalt volna felálltam és a gipszes lábát feltettem az ágyara és addig fogtam amíg hasra nem fordult aztán utána a párnáimat egy kupacba tettem és a gipszes lábát óvatosan letettem. -Köszönöm - mosolygott rám édesen mire csak legyintettem a karommal. 
A kis megmaradt helyre feküdtem hasra Lexy mellé. Nem sok mindenre emlékszem a meséből mivel a figyelmemet lekötötte Lexy nevetése egy-egy vicces jeleneten és ahogy átölelte Emmát olyan más Lexy volt előttem. Nem, mint egy nagynéni hanem, mint egy anyja aki a gyermekével nézi a mesét. Viszont ahányszor Lexy felém fordította a fejét én gyorsan a tévére tapasztottam a figyelmem így nem látta, hogy mosolyogva figyelem csak azt látta, hogy mosolyogva figyelem a tévét ami nem valós, mert miatta mosolyogtam.
-Következik a Hamupipőke - visított fel Emma mikor vége lett a Spongyabobnak.
-Szerintem ennyi tévézés elég volt már anyád nem örül, ha sokat tévézel - ragadtam meg a távirányított amivel azonnal kinyomtam a tévét.
-Ez nem igazság - ült fel karba tett kézzel.
-De, de igazság - ült fel mellé Lex óvatosan letéve a lábát a földre. -Inkább játszunk és a kutyuskák is hiányolnak - mosolygott rá a kislányra akinek, mintha egy villanykörte jelent volna meg a feje felett úgy csillantak fel a szemei. Ez rosszat jelent nála!
-Okés játszunk - állt talpra gyorsan miközben én is felültem, de nem sokáig hisz rögtön megragadta kezem és húzott maga után. Vakul húzott az ajtóhoz ahol megtorpant és egy ismerős alak emelte meg a derekánál. Hátranéztem és Lexy ugrált felénk a mankóval, de amikor meglátta az ajtóba álló személyt hirtelen megállt így én is az ajtóra néztem.
-Hova-hova törpi? - mosolygott rá Harry.
-Harry bácsi - ölelte át a nyakánál Emma az illetőt.
Oldalra fordítottam a fejem és láttam, hogy Lexy feszülten állt már mellettem miközben a lábakat nézegeti, ha nem ismerném azt mondanám láb fétise van, de ismerem és tudom, hogy csak ideges a közelébe.

-Nekem is hiányoztál törpi - szólalt meg Harry mosolyogva a kislányra nézve.
-Lemaradtál a Spongyabobról - biggyesztette az ajkait Emma.
-Bepótoljuk - tette a szabad kezét a szívére mire Emma egy nagy mosollyal biccentett egy amolyan "ezt észbe tartom" nézéssel. Rafinált kislány.-Jössz játszani velünk? - kérdezte Emma mosolyogva.
-Majd máskor törpi most beszédem van a nénikéddel - válaszolt Harry mosolyogva mire a mellettem lévő Lexy felnézett rá és óvatosan billentett.
-A szavadon foglak - emelte meg a kezét Emma mosolyogva mire Harry egy puszit nyomott a kislány arcára aztán át repülőztette a kezeim közé aztán Lexy felé lépett és a kezeit a derekára tette, hogy menyasszony fogásban felvegye miközben Ő erősen fogta a mankóit. Végig néztem ahogy elragadják tőlem és kibaszottul fáj! Ha lenne annyi erőm és nem lenne a karomba Emma most utánuk szaladnék és kitépném Harry kezéből szerelmemet és megcsókolnám ezzel elmondva neki mit is érzek iránta. Viszont ez még lehetetlen.
Megráztam a fejem és a kezembe fészkelődő kislányra néztem aki a fejét a vállamra helyezte aztán mosolyogva nézett fel rám.
-Mit akarsz tökmag? - kérdeztem tőle mosolyogva mire az állát kezdte el ütögetni.
-Nappali - emelte meg a fejét mire kipréselte magát a kezeim közül és a kezemet megragadva húzott a lépcső fele amerre nem rég még szerelmemet vitték el tőlem. Hirtelen meghallottuk Hannah kiabálását így a tornáchoz sétáltunk ahol megpillantottuk, hogy lent mosolyogva vár ránk.
-Gyere angyalka megnézzük az ovit - szólította meg Hannah mosolyogva kislányát aki bátortalanul felnézett rám aztán édesanyjára nézett. Miközben sétáltunk le a lépcsőn Emmával és a kezeimet szorongatta hirtelen kicsapódott a konyhaajtó, és a csapat többi tagjai jelentek meg.
-Emma oviba megy? - üvöltötte mindenki egyszerre mire Hannah felhúzta a szemöldökeit.

***

Nem kicsi lepődtünk meg Zayn és Perrie érkezésének, és nem az, hogy nem örülnénk nekik csak épp a legrosszabb időpontban toppantak be. Kapkodtuk a fejünket ide-oda hol az érkezőkre néztünk, hol a megszeppent Louis-ra néztünk. Lehet, hogy a legrosszabbkor jöttek, de mégis a legjobbkor hisz Zayn kell ahhoz, hogy lebeszéljük Louis-t az idióta ötletéről hisz hárman kevesünk vagyunk hozzá.

-Visszajöttél - szólalt fel visítva Emma és már is Zayn karjaiba varázsolta magát.

-Megígértem - szorította magához Zayn miközben a kislány haját simogatta. 

-Ugye ti nem mentek el, mint apuci? - persze Emma cserfes szája kellet ahhoz, hogy beavassuk Őket Louis idióta ötletében. 

-Mit mondasz manó? - lépett Pezz feléjük, hogy megfogja a kislány kis kezét. 

-Louis? - pillantott Zayn legjobb barátjára aztán ránk mire mi a Louis mellett ácsorgó nőre billentettük a fejünket. Zayn átadta feleségének Emmát és felénk siet, hogy mind a négyen idióta haverunk felé lépjünk és elkezdődjön a visszarántás akció. -Komolyan képes lennél itt hagyni a lányodat? - lépett előre elsőként Zayn míg Louis csak körbe pillantott tudta, hogy mi következik és zavarta, hogy ennek most mindenki tanúi. 

-Azt a kislányt akit állítólag annyira szeretsz, hogy minden apró-cseprő dologtól véded? - Zayn után Harry következett aki Zayn jobb oldalára állt. 

-Akit egész turné alatt emlegettél, hogy így meg, úgy hiányzik? - léptem Zayn bal oldalára miközben a kezeimet összefontam a mellkasom alatt. 

-Csak azért mész el, mert nem vagy elég erős, hogy szembe állj a feladataiddal, csak azért mész el, mert azt hiszed azzal mindenkinek jó lesz, de néz körül senkinek se lesz jobb - Liam is előre lépett a szokásos szónoklati beszédével mire Louis szégyenlősen lesütötte a szemeit. 

-Nyisd ki a szemed végre Lou, mert rohadtul nem látsz tisztán - vágta rá feldúltan Zayn. 

-Remekül látok - szólalt fel végre Louis. -És rosszul hiszitek azért megyek el, hogy felelősséget vállaljak és, hogy végre fel nőjek a  gondjaimhoz, mert ezt kell tennem. Ugye Hannah? - a szavait nem nekünk mondta, hanem végig a mögöttünk álló szőke hajú lányra nézett aki elől összekulcsolt kezekkel állt és a földet nézegette szégyenlősen. Hannah mondta neki, de nem önszántából Ő sose küldené el Louis magától! Szemem automatikusan visszafordult Louis-ra és a mögötte álló barna hajú nőre aki a pocakját fogta miközben az arcán elterült egy vigyor, de nem az édes, aranyos mosoly, hanem a gonoszabbik fajtájú. Bosszú. Megböktem a fiúkat és Eleanor felé böktem aztán összenéztünk és csak biccentettünk szóval Ő tervelte ki az egészet. Ő kényszerítette Hannah-t, hogy lökje el magától Louis-t és mondja azokat a szavakat amivel ráveheti Louis-t a költözésre. Minden ami történik ebbe a házba az Eleanor Calder hibája!

-Most mit bólogattok? - szólalt meg Louis oldalra fordított fejekkel. 

-Semmit - vágta rá a szó szóló Liam. -Tudod mit igazad van - folytatta Liam mire Zayn meglökte feldúltan, de csak megrázta a fejét és a feldúlt Zayn a sport táskát megragadva az emelet felé rohant és Őt követve rohant utána Pezz Emmával a kezében. -Csak egy valamit ne feledj - emelte meg a kezét Liam. -A szemedet sose hunyd le egy percre se - amint ezt elmondta Liam a konyha felé fordult és Danielle kezét megragadva elvonultak Ők is. 

-Ezt mire értsem? - tárta szét a karját Louis. 

-Mosd ki a szemed akkor rájössz - vonta meg a vállát Harry flegmán és hátrafordult Hannah-hoz akit a bátyja tartott. George és Harry felsegítette Hannah-t az emeletre és Ők is azonnal elszivárogtak egyedül már csak mi maradtunk Lexy-vel meg ugye Louis aki Eleanor befolyása alatt áll na meg Sophia aki teljesen le van sokkolódva. 

-Na jó nem tudok itt maradni - állt fel a kanapéról Lexy és felém bicegett, de amint mellém ért már tudtam mit akar így menyasszony fogásba megfogtam a lányt és az emelet felé vittem magára hagyva Louis-t a nappaliba.

Amint felértünk a lépcsőn a szobám felé indultam szinte egy valóra vált álom bár ezt máshogy képzeltem el. Az lenne a tökéletes, ha a lábai a derekam körül lenne és csókolózva botorkálnánk el a szobámba és akkor letépném róla a pólóját..... Álmodj még Niall!

A szobámba érve Lexy-t az ágyamra tettem és a gipszes lábát is az ágyra helyeztem az előbbi párnákra miközben Ő az egyik párnámat a kezébe véve csapkodta, mint egy kitömött valamit. Mint egy kitömött Eleanor-t, ha jobban belegondolunk! Leültem az ágyamra mellé, hogy ha kitörne belőle a szóforgatag magamhoz tudjam ölelni és letudjam nyugtatni.

-Hogy lehet az én legjobb barátnőm ekkora egy istenverte szerencsétlenség? Már rég el kellet volna mondani Louis-nak micsoda egy bestia az a Calder ribanc - Lexy-be nem ültettek hang tompított így minden szó ami elhagyta a száját kiabálva mondta amit még az Űrben is hallani lehet. 

-Te is miatta szakítottál Harry-vel? - valójában nem tudtam csak egy sejtés volt hisz túl hamar történt az egész szakításuk és Lexy halálosan szerelmes Harry-be így semmi pénzéért nem hagyta volna el csak ez lehet a megfelelő ürügy számára, ha valaki kényszeríti. 

-Honnan tudtad? - fordította oldalra gyönyörű arcát szóval igaz, ha nem lenne Eleanor még mindig vele lenne. 

-Mert szereted és akit szeretsz sose hagynád el csak akkor, ha valaki kényszerít rá - válaszoltam mire keserűen bólintott. 

-Remek emberismerő vagy, Nialler - hajtotta a fejét a vállamra így gyorsan beszippantottam samponjának illatját ami barack illatú pont olyan amit elképzeltem.
-Sose tagadtam - hajtottam a fejemet a fejére mosolyogva. Boldog voltam, mert itt van velem még akkor is, ha épp arról beszéltünk, hogy teljesen bele van esve legjobb barátomba, de a lényeg, hogy mellettem van barátilag.
Szar érzés a barát zóna. 

-Valaha is elfelejtem? - hallottam meg nagyon halk hangját és most ezt nem tudtam, hogy tőlem kérdezi, vagy saját magától. -Ő volt az első szerelmem - emelte meg a fejét így az én fejem visszaesett a helyére, de egyből felé fordultam. 

-Egyáltalán miért akarod elfelejteni hisz Ő is szereted téged - tudom, hogy ostoba vagyok, de nem ilyen áron akarom megszerezni életem szerelmét és, ha neki szüksége van Harry-re akkor miért ne segítsek neki hisz Harry is szereti. Milyen barát lennék, ha nem segítenék a barátomnak? Szar dolog, de most nekem kell lennem a jó fejnek! 

-Azért akarom elfelejteni, hogy olyan embert szeressek aki megérdemli, mint amilyen te vagy - amikor a végét meghallottam a szívem ezerszeresével kezdett elverni pedig tudom nem úgy értette, hogy szeret engem mégis örültem. -Te megérdemled a szerelmet, Niall - folytatta mosolyogva mire én is elmosolyodtam azt hiszem ezt senki se ronthatja el. 

A telefon csengőhangja zavarta meg a szemkontaktusunkat hisz amíg nem szólalt meg ez a szar addig teljesen elvesztem a barna szemeibe míg Ő csak zavartan mosolygott rám. Előhúztam a zsebemből a telefonom, de mielőtt felvettem volna intettem neki, hogy csak egy perc és mielőtt megnéztem volna kikeress azonnal megnyomtam a hívás fogadás gombot. 

-Remélem jó okod van rá, hogy zavarj? - kérdeztem kissé ingerülten, de mivel velem szembe ült Lexy próbáltam tartani a nyugalmam. 

-Niall - hallottam meg egy ismerős szipogó hangot és akkor eltűnt minden ingerültség az arcomról még a mosolyom is lehervadt. 

-Lottie? - nem tudom, hogy tudtam kinyögni a nevet hisz annyira ledöbbentem a hívásától, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Egyszer randiztunk Lottie-val, de mivel sok volt a korkülönbség így békén hagytuk egymást meg hát Louis se örült volna neki így ez a mi kis titkunk volt, de ennek már több éve. Elfelejtettük egymást hisz Ő is boldog párkapcsolatban él míg én a béka segge alatt se vagyok, de az mellékes. Szóval miért hívna fel a lány akivel randiztam és aki a bandatársom húga? 

-Niall szükségem van a segítségedre - szólalt meg ismét könyörgő hangon, de hallottam ahogy a beszéd közben szipog is párat valami nagy baj lehet. 

-Lottie mi a baj? - fordultam előre így oldalt fordítottam Lexy-nek. 

-Bántott Niall, bántott - a hangja elcsuklott ahogy kimondta szavait és még hozzá a telefon is recsegni kezdett. 

-Ki bántott Lottie? Nem értelek - kérdeztem rá és idegesen dobolni kezdtem a lábaimmal. 

-Edward a barátom megcsalt, kihasznált és én... - nyöszörögte, de a végén elcsuklott a hangja viszont nem kellet nagy agy játék kitalálni mi történt. 

-Louis tudja? - kérdeztem idegesen mire hallottam, hogy elkezd sírni ismét a telefonban. -Lottie! Louis tudja? - kiabáltam rá tudom nem kéne ilyennek lennem vele főleg most, de nem tudom kontrollálni idegességem. 

-Nem - hallottam meg halk szipogó hangját. 

-Jó - vágtam rá és most olyan ötlet ugrott be amire, ha rájön Louis, vagy mondjuk a többiek megtudják tuti megölnek. -Lottie pakold össze a cuccaid és este elmegyek érted majd beszélek Jay-el - folytattam mire a mellettem ülő Lexy fészkelődni kezdett tudom, hogy pont rosszkor hozom ide Lottie-t, de szegénynek a lelke darabokba tört és segíteni akarok neki meg hát, ha Louis telefonba tudja meg haza utazik és megveri a pasit, de ha szemtől szemben tudja meg akkor megtudjuk állítani vagyis Lottie visszatudja fogni bátyját. Végül is csak megcsalta és elvette Lottie szüzességét meg kihasználta, de nem bántotta, ha azt tette volna én magam szakítom meg annak az esélyét, hogy más lánynak gyereket szüljön. 

-Biztos Niall? - kérdezte félénken. 

-Igen Lottie, biztos szóval pakolj, mert megyek - pattantam fel és rögtön kinyomtam a telefonom, de mielőtt elviharoztam Lexy felé fordultam. -Van kedved eljönni Doncaster-be? -  kérdeztem tőle mosolyogva mire csak nevetve megrázta a fejét. 

-Menj csak, légy a hőse - mosolygott rám biztatóan és Ő is felállt az ágyról persze a mankóit rögtön magához vette így mikor biztosan állt az egyik lábán közelebb léptem felé. Fejem lekúszott az Ő arcához és egy percig hezitáltam aztán egy puszit nyomtam az arcára.

-Szia Lexy - mosolyogtam rá aztán kirohantam a szobámból. 

Hős haj beállítva ideje kihúzni a gödörből egy kislányt!
Miközben lépkedtem le a lépcsőn a nappaliba Louis volt jelen pont ahogy hagytuk nem régiben csak most egyedül volt és egy képet nézegetett. A lépcsőn leérve közelebb settenkedtem hozzá és akkor megláttam milyen képet is nézeget a képen Ő, Hannah és Emma volt a születésnapi zsúron amit Emmának rendeztünk. Hüvelykujjával éppen Hannah arcát simogatta miközben valamit sunyorgott is magának, de azt sajnos nem hallottam. És akkor most tagadja, hogy érezz valamit Hannah iránt! Ha tudná, hogy Eleanor miket művel Hannah-val, ..... ha tudná.
Megráztam a fejem tehetetlenül és inkább a kilincset megragadva kitéptem az ajtót, hogy utána kellően becsapjam magam mögött és újra előtérben terveztem az utam ahova készülők. Ahelyett, hogy Lexy-t hódítanám meg elmegyek Lottie-ért, hogy elhozzam bátyához, mert jelenleg Lottie még rosszabb helyzetben van, mint én. Lexy-vel való kapcsolat alakításom mindig valamilyen szinten felborul; miért van ez? Talán...

Sziasztok manók! :)
Mint látjátok új design van, új csodálatos fejléccel amit Mesi-nek egyik olvasómnak, írótársamnak és fejléc készítőmnek köszönhetek. :) Most mondjátok, hogy nem szép az egész blog így? 
Az a helyzet, hogy ezzel a résszel szenvedtem a legtöbbet volt egy olyan éjszaka mivel én éjjel tudok jókat írni, hogy tök jól megírtam már szinte kész voltam. Elmentettem, hogy na mára elég megyek sorozatot nézni az ágyba mind szép és jó még az ágyba telefonon utoljára lecsekkolom a részt erre nem mentette el és az éjjeli perfect irományom a süllyesztőbe került hát rohadtul ideges lettem. Mindegy egy elakartam kezdeni telefonon az írását így beléptem a bloggerbe erre ahányszor a részre léptem, hogy írok kidobott na mondom ez így jó. Szóval ez a rész egy nem olyan lett, mint ahogy elsőnek megírtam, kettő rövid lett és három én ezt a részt többé nem akarom látni. :P
Remélem azért nektek tetszik szóval várom a véleményeket! :)

Pár nap és karácsony remélem már mindenki megvette az ajándékokat amiket tervezett. :) Az én ajándékom felétek az új design :D 

Season 2 Chapter 13 - Biztos csak meghízott

Maite Perronie - Tal vez Manana

Eltelt egy hónap ami azt jelenti, hogy Pezz és Zayn jön haza, de Pezz balesete miatt ráhúznak még heteket, hogy kiélvezzék a nászút élményeit mivel Perrie szerencsésen felgyógyult, de rendesen kiélvezte, hogy újdonsült férje körül ugrálja, mint egy cuki ápoló fiúcska. Igen ez az egész Pezz-re vall szóval egyikünk se lepődött meg a szőke lányon akit legjobb barátnőmként hívok csak akire most nagyon nagy szükségünk lenne, de megértjük, hogy most az Ő legnagyobb problémája újdonsült férje akivel napi szinten az ágyat nyomják. Igen szó szerint nyomják! A többi részletre viszont nem igen voltam kíváncsi így ahelyett, hogy végig hallgattam volna a telefonban az 1 órás, ha nem több órás pornót inkább letettem.
Az egy hónap alatt rengeteg minden történt mégis semmi sem történt az eljegyzés óta senki se beszélt Louis-al elfogadjuk a döntését, de valahogy már nem ugyanaz a kapocs a többiek és Louis között míg Eleanor csak úgy ragyog és a nagy arca helyett az orbitális gyűrűt nyomja mindenki képében míg a hasa elkezdett kerekedni, de túlzottan nagy már most a hasa hisz elvileg 1 hónapos az még pici, lapos has. Amit Lex mondott arra a hasra az napi szinten eszembe jut; biztos csak meghízott. Szeretném azt hinni, hogy igaz, de nem bírom azt elképzelni Eleanor-ról, hogy egy ilyen fontos hazugságot találna ki csak azért, hogy Louis vele maradjon. Bármennyire is gonosz ezt mégse tudom róla elképzelni, de lehet én vagyok túl naiv és Lexy-nek van igaz. Adná az Isten, hogy Lexy-nek egyszer az életben igaza legyen.
-Ezt ki a szar tette ide? - hallottam meg Danielle kiabáló hangját pedig Ő ritkán emeli fel a hangját mire egyből ráemeltem a tekintetten. Ja amúgy épp a nappaliba ülünk és nézzük a tévét, mert jobb tevékenységet nem találtunk ki csak egy jó kis csajos filmezés. -Komolyan ennek a szarnak rohadtul nem a dohányzóasztalon a helye - Dani ritkán káromkodik, de most nagyon kiakadt hisz a dohányzóasztalon egy kép volt amin Sophia, Eleanor, Liam és Louis láthatók a képen tényleg semmi keresnivalója lent a nappaliba szóval jogosan akadt ki Dani.
-Jaj bocsi én hagytam itt - rontott be a nappaliba Sophia magassarkú cipőbe és kivette a képet Danielle kezéből. -Ja bocsi ez Liam példánya - jól megnézte a képet aztán visszaadta az előtte álló lány kezében. -Nem rossz érzés, hogy a barátod ilyen képeket tartogat meg? Én rohadtul kiakadnék - játszotta meg magát Sophia, de mind tudtuk vagyis én tudtam, hogy csak kiakarja hozni a sodrából Danielle-t és ez meg is történik hisz Dani amennyire nyugodt annyira lobbanékony.
-Rohadtul nem zavar, de Liam-nek se kell tartsd meg és riszáld ki a nappaliból a segged, mert nem vagy közkedvelt vendég - csapta Danielle a képet a kezében és az ajtó felé kezdett elkapálózni ahol Liam lépett ki felhúzott szemöldökkel. Sophia-ra tekintettem aki egy elégedett mosollyal tekintett Danielle felé aztán Liam felé lépett, hogy az ölelésében bújjon a nyomorult.
-Liam már megint kiabált velem - tette a szomorút Sophia mire Liam egyik kezével átölelte, de szemével még mindig barátnőjét nézte.
-Ingerelt - mutogatott össze-vissza Dani.
-Igaz ez? - húzódott el Liam a nem közkedvelt személytől mire Ő ránk nézett aztán Liam felé fordította bűnbános tekintetét.
-Csak azt hittem én hagytam itt ezt a képet - mutatta fel Sophia a kezében lévő képet mire Liam kikapta a kezéből. -De, mint látod a sarokba az aláírásomat egy szívvel kiderül, hogy a tiéd - hajolt bele Sophia Liam magánterébe mire az illető összeráncolt homlokkal méregette a képet míg Sophia a melleit is kidobta a felsőjéből ez a nő igazi kurva.
-Ez tényleg az enyém - emelte fel a fejét Liam és kikerülte a kurvát, hogy barátnője felé lépkedjen. -De fogalmam sincs mit keress elől a garázsba egy dobozba tettem - amint Daniella elé ért a képet elhajította a kanapé mögé és közelebb vonta magához a lányt. -Csak a mi képeink érvényesek - csókolta homlokon Liam kedvesét mire egy diadalmas mosollyal jutalmaztam Miss Kurvát aki hátat fordított a párnak és visszarobogott a konyhába mire a két szerelmes is az irány felé bámult hisz Sophia cipő kopogását még az Űrben is hallani.
-Nem jött össze neki ismét - mosolygott Daniella és belebújt Liam ölelésében.
-Sose fog - csókolta meg Daniella feje búbját. -Csak is téged szeretlek - fordította maga felé és hosszasan megcsókolt mire én egy ideig mosolyogva figyeltem Őket aztán mikor túl nyálasra sikeredett a tévé felé fordítottam a fejem és egy kéz lendülettel hátra dobtam rájuk a párnát.
-Nem hallom a filmet drágáim - fordítottam a fejem feléjük mosolyogva mire csak nevetve megforgatták a szemüket. Daniella Liam fenekét paskolva üldözte ki a fiút a nappaliból így Ő is leült mellém a kanapéra már csak egy személy hiányzott a csajos filmezésből. -Alexandra siess lemaradsz a jó részről - kiabáltam el magam mire az ajtó kicsapódott és a kanapéra ugrott őrült barátnőm.
-Miről maradtam le? - kérdezte hadarva Lex.
-Sophia-ról kiderült kurva - válaszolt mosolyogva Dani.
-Liam és Daniella majdnem felfalták egymást - folytattam mosolyogva mire a mellettem lévő illető kicsit meglökött.
-De valaki hozzánk vágott egy párnát - mondta Dani miközben mindvégig felém mutogatott.
-Okés, de én a filmre gondoltam - szólalt fel Lex nevetve.
-Ez is szinte elmehetne egy filmben - vontam meg a vállam mosolyogva mire Lex hozzám vágott egy párnát ami az ölembe esett. -Épp Jace és Clary smároltak az ajtó előtt és bumm jött Simon - válaszoltam mosolyogva mire Lex elkezdett kapálózni és a tévére cuppant.
-Most lesz a fél meztelen Jace rész - vísitozott Lex mire összenéztünk Danielle-el és egyszerre nevettünk fel Lexy megszállottságán. Amint kikerült Cassandra-tól a Végzet ereklyéi sorozat Lexy egyből elolvasta az összes részt 1 hét alatt és abba az egy hét alatt senkivel sem beszélt csak egy könyvet tartotta a feje felett és még zuhanyzáskor is olvasott amit nem tudom, hogy a francban oldott meg, de teljesen belebolondult a könyvben. Emiatt szülinapjára könyvet veszek neki addig is csend van és elvileg kiadnak egy Harry fanficition-t amit nagyon nagyon szeretnék megvenni drága barátnőmnek hátha róla és Harry-ról szól a történet. Szerintem, ha addig se javul a kapcsolatuk akkor a könyvvel együtt fog elégetni Lexy bár lehet csak engem a könyv számára túl értékes tárgy.
Hirtelen az ajtó csapódott ki és az emlegetett szamár tért haza, de csodák csodájára egyedül.
-Hol jártál drága Harold? - fordultam felé vigyorogva mire a száját csücsörítve emelte elé az ujját jelezve maradjak csendben.
-Valakinek vad éjszakája volt - nevetett fel mellettem Danielle mire Harry csak megforgatta a szemeit.
-Oh nocsak nocsak ki van itt - hallotta meg Lex a hangunkat és rögtön az ajtó felé pillantott. -Egy olyan személy lépett be az ajtón akire senkire se kíváncsi - folytatta egy merő gúnnyal mire Harry ledobta magáról a cipőt és a kabátot aztán a dohányzóasztal mellé feküdt hanyatt. -Na takarodj - kezdett el lökdösni a lábával mire az illető megragadta a lábát és lehúzta így Lexy már a derekán ült.
-Ne rugdoss - szólalt fel rekedt hangon Harry és megragadta Lex derekát, hogy a dohányzó asztalra ültesse fel és ismét hanyatt dőlt.
-Te meg húzz ki fele a nappaliból csajos filmezés van és épp egy jó pasi vetkőzését bámulnám, de a te jelenléted idegesít - kapkodta a fejét Lex a tévé és a földön terpesztő Harry között miközben mutogatott össze vissza.
-Vetkőzhettek - mosolyodott el Harry.
-Vetkőzz a barátnődnek - vágta rá dühösen Lexy.
-Ő inkább vetkőztet - vigyorodott el Harry mire Lex megforgatta a szemét és a dohányzóasztalról felpattant, hogy átlépje Harry-t és visszaüljön mellénk, és mielőtt Harry megragadta volna a lábát felhúzta. -Hol van Emma? - fordította el a fejét felénk, de most rám nézett mire én legjobb barátnőmre néztem aki elfordított fejjel mérgelődött aztán visszafordultam a göndör felé aki várta a válaszom.
-Kint van Niall-el, Liam-el és George-al - válaszoltam egy fél mosollyal felé miközben bólintott aztán hirtelen felpattant.
-Meg nézem melyik idiótát tudta átvágni - dörzsölte össze a kezét Harry mosolyogva.
-Egyiket se, mert a fő hülye még csak most megy - vágta rá Lexy rá se nézve mire Harry fintorgott egyet és tovább is vágtatott a konyha felé. -Végre eltűnt - mosolyodott el és a tévére kezdett koncentrálni ismét, de én ezt megakadályoztam mivel a távirányítót megfogtam és megállítottam a filmet. -Hé - mordult rám mire én a lehető legmesszebb emeltem tőle a távirányított.
-Miért vagy bunkó? - kérdeztem rá a nyilvánvalóra mire Ő törökülésbe helyezkedett és a karjait összefonta a mellkasa alatt.
-Féltékeny vagy - duruzsolta Danielle mosolyogva a fülébe.
-A fenéket - vágta rá gyorsan Lexy.
-Nagyon úgy tűnik - szólaltam meg ugyanúgy mosolyogva, mint Danielle.
-Mit itattok nélkülem? Én nem vagyok féltékeny Harry-re és a kurvájára hisz én George-al vagyok vagyis nem tudom hányadán állok vele, de szakítottam Harry-vel, én szakítottam vele szóval nincs jogom féltékenykedni - feldúltan mutogatta el a történteket miközben mi oldalra fordítottuk a fejünket szerintünk nagyon is féltékeny csak Lexy nem az a típus aki ezt be is vallja. -Szóval nyomd be azt a kibaszott tévét, mert Jace-re vagyok kíváncsi nem a hülye szavaitokra - folytatta mire Dani-ra néztem aki megforgatott szemmel bólintott mire egy nagy sóhaj kíséretében megnyomtam a folytatás gombot és a film varázslatos módon újra elindult.
A film végére teljesen álomba merültem és arra ébredtem fel, hogy valaki püfföli a fejemet és az a valaki az én édes kislányom hisz a csilingelő nevető hangját bárhonnan felismerem.
-Jó reggelt anyuci - mosolygott rám mikor látta, hogy óvatosan kezdem kinyitni a szemem.
-Neked is napsugár - mosolyogtam rá és felültem, hogy az ölembe fészkelhesse magát. -Hol van Lexy és Dani nénéd? És a bácsikáid? - kérdeztem tőle mosolyogva mire megvonta a vállát.
-Én azt nem tudom - rázta a fejét mosolyogva. -Azt tudom, hogy ma megígérte apuci, hogy elvisz balettozni - folytatta teljesen felpörögve mire felhúztam a szemöldökeim.
-És hol van apuci? - kérdeztem tőle mosolyogva mire újra megvonta a vállát. Jellemző Louis-ra megígér valamit Emmának erre sehol sincsen én egyszer emiatt biztos kinyírom.
-Mehetünk táncikálni? - hallottam meg a lépcső felől Louis hangját mire egyből felé fordultam, de Emma már rögtön kimászott a kezeim közül, hogy Louis felé fusson aki egyből felvette. -Te is jössz? - kérdezte tőlem mosolyogva. Menjek? Szívem azt mondja igen megyek legalább ki szabadulok ebből a bolondok házából és Louis-al meg a lányunkkal lehetek, de az eszem azt súgja, hogy ha ezt megtudja Eleanor valami szörnyűséget csinál. Mióta érdekel engem Eleanor?
-Igen megyek - álltam fel mosolyogva.
-Remek - mosolygott rám Louis mire a tekintetünk összefonódott, de ezt Emma zavarta meg.
-Megyünk már? -  kérdezte Emma mire Louis megrázta a fejét, mosolyogva és a levegőbe dobta Emmát és felrázta teljesen a kacagó kislányt.
-Megyünk te kis sajt kukac - helyezte el a kezében Emmát mire felém bökött és végig néztem a ruhámon csak egy egyszerű cicanadrág és egy hosszú kötött pulcsi díszelgett rajtam szóval tökéletes egy balettházhoz oda nem kell kirittyenteni magunkat. Az ajtóhoz igyekeztem és felhúztam a cipőmet ami egy tornacipőm és a kabátomat is magamra vettem addig Louis felöltöztette Emmát és magát, hogy indulásra készen legyünk.
Beültünk Louis fekete autójában Emma gyerekülését középre tolta és úgy csatolta be míg én elhelyezkedtem az anyósülésen és vártam, hogy Louis bepattanjon a vezetőülésben és elindulhassunk végre. Ami hamar kezdetét is vette és míg Emma hátul énekelt én előhúztam a mobilom és írtam egy üzenetet a csajoknak, hogy adják át az üzenetet a fiúknak miszerint hova is tűntünk. Mosolyogva dugtam vissza a kabát zsebembe a telefonom és Louis-ra tekintettem aki csak mosolyogva nézett rám mire én az ajkaimba haraptam. Minden tökéletes!  Mint meg nem adnék arra, hogy örökké így maradjon minden vagyis Emma, Louis és én egy nagy boldog család, de ennek a pár perc boldogságnak is örülök hisz így kívülálló embereknek még ezt mutathatjuk, ha már valóságban nincs így. Minden pillantott ki kell élvezni nem, de?
Louis leparkolt a táncház parkolója előtt míg én kikapcsoltam az övemet és amint leállt a motor kikecmeregtem az autóból míg Louis kiszedte Emmát aki közénk állt és mindkettőnk kezét megfogva sétáltunk be az épületben miközben a kis csöppség teljesen fel volt pörögve. Amint beértünk az épületben Louis-nak egyből intett az informátor, hogy merre menjünk mire Louis mosolyogva intett neki és tovább sétáltunk a két ajtós ajtó felé amit Louis udvariasan kinyitott nekünk és amint beléptünk ezernyi gyermek fogadott egyetlen egy tánc tanárral.
-Á Mr Tomlinson - fordult felénk egy hatalmas mosollyal a tánctanár akin ugyanolyan balett ruha van, mint a kislányokon és a haja fel van kötve kontyban én is akartam régen balettozni csak ahhoz sajnos pénz is kellett hisz mindenki tudja a balett a gazdag emberek tánca és mi a béka segge alatt voltunk akkoriban. -Gondolom az a kis cukiság Emma - lépett felénk mire Emma mögém bújt aztán mikor észrevette a sok-sok gyereket előjött és egy nagy mosollyal fogadta az oktatót.
-Hannah Walker - szólaltam meg mosolyogva miközben kezet ráztam a nővel.
-Örvendek önöknek örülünk, hogy eljöttek az én nevem Stella a tánc tanár - mutatkozott be kedvesen.
-Muszáj volt Emma nagyon rápörgött - kuncogott Louis mire Emma összefonta a kezeit a mellkasán mire Louis még jobban nevetett aztán felkapta. -Ne durcáskodj így volt - puszilta meg Louis Emma arcát mire a kislány összekulcsolta a kezeit édesapja nyaka körül és közelebb bújt hozzá olyan édesek együtt. -Na, de ha táncikálni akarsz nem ragadhatsz rám - szólalt meg Louis mosolyogva mire Emma elhúzódott, de még mindig a keze apja nyakán volt összekulcsolva.
-Gyere adok neked ruhát és segítek felvenni, hogy a szüleidnek meglepetés legyen a kinézeted - szólalt meg Stella mosolyogva mire kislányom elgondolkozott pár percig aztán rábólintott és Louis letette aztán Stella kezét megfogva elindultak az öltözők felé, de mindvégig hátrafelé nézett felénk míg mi csak biztatóan mosolyogtunk rá.
A gyerekek a parkett közepén ültek és sutyorogtak miközben én hátul összekulcsolta a kezeimet és úgy tanulmányoztam a fényes parkettát. Óvatosan Louis-ra pillantottam aki egy mosollyal jutalmazott így én is viszonoztam a mosolyát aztán egyik keze felém nyúlt, de csak a derekamra helyezte, hogy közelebb vonjon magához ami sikerült is neki így egyik kezeim a mellkasára helyeztem és úgy bámultam bele az igéző kék szempárban. Szaggatottan vettem a levegőt miközben megragadtam a pólóját míg az Ő arca közelebb férkőzött felém és már majdnem megcsókolt, de csak a lehelete súrolta az arcom.
-Gyönyörű vagy - suttogta lehunyt szemekkel mire én felhúztam a szemem miközben végig futottam a szemem az arcán, de a szemem azokon a varázslatos ajkakon állapodott meg. Nem, nem Hannah túl nagy hiba lenne!
Louis elengedte a derekamat és visszaállt a helyére zsebre tett kézzel miközben én a földben gyökereztem és kérdően pislogtam Louis-ra aztán megráztam a fejem és előre tekintettem ahol Stella és Emma jött vissza. Végig néztem Emmán és a haja kontyban van, mint a többi kislánynak és egy rózsaszín ruhácskát kapott amibe az a tipikus hercegnő típus, de lehet csak azért látom másnak Őt, mert Ő az én lányom, az én egyetlenem.
-Megjött a hercegnőm - szólalt meg mellettem Louis mosolyogva mire Emma kecses mozdulattal meghajolt.
-Ha megszeretnék nézni az órát üljenek csak le a padokra, mert itt útban lesznek - mondta kedvesen Stella és a fal melletti székek felé intett mire mi bólintottunk és egy puszi után elindultunk a székek felé ahova egyből leültünk és elkezdődött az első óra ami azzal kezdődött, hogy Emma bemutatkozott.
-Emma vagyok - integetett a többi kislánynak mosolyogva. -Van öt bácsikám, három nénikém és sok kiskutyám név szerint Zozo, Chase, Lucky, Shepley és Hami aki nagyon nagy pocakú kutyuska sokat eszik, mint Niall bácsi - sorolta Emma a tudnivalókat mire csak Louis-ra mosolyogtam aki mellettem nevetgélt. Azt hiszem Emmát sose kell majd féltenem Ő helyt áll bárhol, bármikor egy igazi kis harcos hercegnő. Az én hercegnőm vagyis a mi hercegnőnk.
Közelebb hajoltam Louis füléhez és a szavaimat halkan oda mondtam.
-Ezt jól összehoztuk - suttogtam és amint elhúzódtam rám vigyorgott mire felnevetettem és visszafordult Emma felé csak akkor pillantottam el a kislányom felől mikor a kezem megérzett egy meleg erős kezet ami szorított. A szék karfájára helyeztem a kezem és Louis rátette, hogy megszorítja a kezem. Felnéztem mosolygós arcára és egy mosollyal jutalmaztam aztán újra a gyerekek felé vezettem a pillantásom akik már el is kezdték a táncikálást.

***

Emma annyira jól érezte magát, hogy addig-addig könyörgött amiatt, hogy a balett ruhájában jöjjön haza, hogy beleegyeztünk így boldogan ugrált kifele a kocsiig és az egész út alatt a balett órán elhangzott zenéket dúdolgatta és ezt akkor se hagyta abba amikor Louis behajtott hisz amint leállt az autó és kisegítettük az autóból kecses mozdulatokkal lépkedett befelé a házban miközben mi ketten mögötte sétáltunk természetesen mosolyogva. Ahogy lépdeltem fel a teraszra a gyomromban előtört a gyomorgörcs hisz tudtam amint belépünk a házban eltűnik a mai nap varázsa és visszatérünk a szürke hétköznapokba amik teljesen elfeketedtek a házban lévő nézeteltérések miatt. Louis kinyitotta előttem az ajtót így beléptem a jól megszokott házban ami látszólag tök üres volt, de ez csak a nappali. 

-Megjöttem - ült le Emma a földre és leszedte magáról a cipőjét aztán a kanapé felé ugrált. 

-Szia manó - léptek ki a konyhából a többiek mosolyogva szinte az egész csapat a konyhában tanyázott kivéve ugye Perrie és Zayn.   

-Sziasztok - hallottam meg a lépcső felől a két idegesítően nyávogos hangot és inkább feléjük se fordultam hisz tudtam kik jönnek az emeletről lefelé.

-Mi ez a hacuka rajtad törpi? - pattan le Niall a kanapéra és magához húzta Emmát.

-Hát balett ruha Niall bácsi - legyintett Emma mosolyogva a kezével. 

-Én kérek elnézést - utánozta le Niall a mozdulatát mire Emma csak megrázta a fejét és már mondta volna tovább a gondolatait, de Niall belé fojtotta a szót a szokásos csikizéssel így Emma torkából az a káprázatos nevetés tört ki.

-Balett órán voltatok? - kerülte ki Danielle a kanapét, hogy mellém álljon miközben Eleanor már Louis felé is tipegett, hogy hozzásimuljon egész testével, ha tudná, hogy ma mi történt szerintem egy kanál vízben ölne meg. 

-Igen ott voltunk - mosolyogtam Danielle-re. 

-Ügyes volt a kis táncos? - kérdezte Lex. 

-A legügyesebb hercegnő - mosolyogtam mindenkire akik helyeselve bólogattak. 

Leültünk mi is a kanapéra a két vísitozó mellé miközben Sophia az egy személyes kanapéra huppant le míg Eleanor és Louis egymásból éppen táplálkozott. Szóljak neki, hogy ha éhes akkor a hűtőből egyenek, vagy hagyjam Őket? Á csak megtanították neki kiskorában. 

-Niall hagyd már békén - csapta meg Liam a szőkeség tarkóját így befejezte a kislány kínzását. -Mesélj törpe milyen volt - húzta bele az ölében Emmát mire Ő kimászott a kezei közül és a középpontban állt ahol mindenki jól látta. 

-Inkább megmutatom miket tanultam - mosolygott Emma a többiekre mire Ők érdeklődve nézték Emma kecses mozdulatait míg az én szemeim teljesen más helyre vándorolt vagyis inkább másokat néztem. Mi van azzal a szóval amit ma mondott nekem? Mi van azzal amit ma tett? És mi van azzal ami ma történt volna? Úgy néz ki Eleanor pótlék lettem Louis életében ami cseppet se tetszik én nem pótlék akarok lenni, hanem én akarok lenni neki az akit csókol, akinek kimondja, hogy szereti és aki nap, mint nap elalszik a mellkasán. Érezni akarom a csókjai ízét és mindig a közelébe akarok lenni én erre vágyom. De ez nem egy mese ahol a jó mindig győzedelmeskedik, itt nincs 2 méter hosszú hajam amivel leereszkedem a hercegemhez és boldogan élek vele amíg meg nem halok ez a valóság. A kegyetlen, de igaz valóság!

~Eleanor Calder szemszöge~

Nem hittem volna, hogy ezt mondom, de utálok ebbe a házban élni sokkal jobb lenne, ha Louis költözött volna hozzám, mert ebbe a házban Sophia-n kívül mindenki, vagy ribanc, vagy egy idióta majom ezért is hoztam a házban egy értelmiséget mármint újdonsült legjobb barátnőmet Sophia Smith-et aki alapból jönni akart már csak Liam miatt. Sophia-val van egy közös célunk; elpusztítani Hannah-t. Kiderült Ő sincs oda a kis kurváért és Danielle-ért aki egy rohadt nagy áruló a szememben, de ezt már tudjuk mindkettő egy nem közkedvelt személy. Ha már Max a maga kis gondjával van elfoglalva és szeretettel hagy ki a terveiből akkor miért ne alapítanék egy új bandát, de ha Max meggondolja magát beszállhat bár most is benne van a buliban csak megint tervezget. Én is tönkre akarom tenni, de Max teljesen bekattant folyton a halálról makog teljesen rá van kattanva Hannah megölésére múltkor a ház felgyújtását hozta fel, de lebeszéltem róla mivel én is a házba élek ami Őt nem érdekelte így megkellet fenyegetnem a zsarukkal így remélem elfelejtette ezt az őrült ötletét. 

-El figyelsz? - szólított vissza a valóságban Sophia mire ráemeltem a tekintettem teljesen elmerültem a gondolataimban. -Hol van Louis? - kérdezte oldalra döntött fejjel mire percekig én is elgondolkoztam a kérdésen aztán eszembe jutott. 

-A fattyút vitte balettra - vágtam rá a szememet megforgatva. Minek viszi ilyen helyre azt a gyereket csak leégeti magát, ha egy olyan gyermekkel sétafikál. 

-Vajon a te gyerekedet is vinni fogja? - kérdezte mosolyogva Soph. 

-Természetesen hisz amint megszületik ez a gyerek a következő lépés az lesz, hogy azt a kis fattyút eltávolítsam Louis közeléből és ez a gyermek fogja kapni az összes apai szeretetet - fogtam meg a gömbölyödő pocakomat. Ezzel a gyermekkel fogom örökké magamhoz láncolni Louis-t és ez a gyermek fog megkapni mindent és lehet, hogy a kis Emma így várja, meg úgy várja a kis testvérét, de sose fogja látni már csak azért, mert sajnos bentlakásos iskolába kerül amint eléri a kort addig viszont el kell tűrnöm. 

-De ugye nem fog rájönni Louis, hogy a gyerek nem az Övé? - kérdezte idegesen mire rámordultam. 

-Nem, ha nem jár folyton a pofád erről - vágtam rá. -Louis sose fogja megtudni, hogy ez a gyerek Max gyermeke - folytattam feldúltan mire Sophia bólintott. Így van a hasamba lévő gyermek Max ivadéka sajnos Louis-t nem tudtam könnyen bepalizni és Max rossz állapotban talált meg és az a idióta felcsinált. Mit meg nem adnék azért, hogy ez a gyermek Louis gyereke legyen akkor nem kéne hazudnom neki. Max viszont tud a gyerekéről, de rohadtul nem érdekli Ő találta ki, hogy mondjam azt, hogy Louis gyerekét hordom a szívem alatt így a gyerek is azt fogja tudni, hogy Louis az apja. 

-Ugye én leszek a gyerek keresztanyja? - kérdezte egy nagy mosollyal Sophia. 

-Persze - mosolyogtam rá kényszerből. Nem az, hogy nem bírom hisz ugyanolyan, mint én, de néha olyan kedves tud lenni azokkal ott lent, hogy hánynom kell tőle. 

-Hurrá - tapsikolt gyerekesen mire csak megforgattam a szemem aztán gyors cselekedetből elkezdtem vele örülni, mintha érdekelne is ez a kis apróság. -És mi lesz a neve? - állt le és teljesen kivirultan tette fel a kérdést mire elgondolkoztam aztán csak megvontam a vállam. Minek neki név? Nem érdekel ez a kölyök csak az a fontos, hogy ezzel a babával Louis örökké velem maradjon a többi már csak megbeszélésé kérdése. 

-Sophia ezek engem nem érdekelnek sőt ez a baba se érdekel csak az a fontos, hogy Louis velem van - fogtam meg az előttem ülő lány vállát miközben oldalra döntött fejjel figyelt engem. -Engem nem érdekel ez a kölyök - mondtam szépen lassan, hogy felfogja mire bólintott és elengedtem aztán rám nézett és megrázta  a fejét. 

-Szóval téged csak Louis érdekel, de mi lesz akkor amikor megszületik? Ki fog neki mindent megadni, ha nem az anyja? - na igen erről a Sophia-ről beszéltem megint áttért arra a kedves, ártatlan emberre, mint akik lent gyülekeznek.

-Ezért van Louis - mosolyogtam rá a vállamat megvonva. 

-Szóval egyetlen egy anyai törődést nem fogsz neki adni? - kérdezte rezzenés nélkül. 

-Ez olyan szörnyűnek hangzik, de igaz nincs szükségem egy hisztis porontyra - válaszoltam és belegondolva lehet, hogy rosszul hangzik, de senkinek nincs szüksége egy sírós, nyáladzó gyerekre aki minden másodpercben beszarik. 

-Te tudod Eleanor - vonta meg a vállát mire bólintottam hisz igen én tudom mi jó nekem. -Viszont melletted állok bármennyire is ellene vagyok ennek amit mondasz - mosolygott rám és magamhoz öleltem egyetlen legjobb barátnőmet aki mosolyogva ölelt vissza. Lehet, hogy csak kevés dolog van ami közös bennünk, de attól függetlenül a célunk közös és csak ez a lényeg a többi csak formalitás. -Ugye tudod, hogy Lexy azt hiszi csak meghíztál? - kérdezte mikor elhúzódtunk amin felnevetettem igen hallottam amikor Lexy ezt újságolta el az év legnagyobb poénjának. Hogy megfog lepődni mikor a kezembe egy gyerek lesz. 

-Idióta fruska - vágtam rá nevetve. -Játssza a menő, vicces lányt, de mindenki tudja, hogy mennyire kis érzékeny, sebzett lelkű elég szarul adja elő magát a kétszínű liba - folytattam amin Sophia felnevetett és én is ön feledetten nevettem vele. -És akkor ott van Niall aki reménytelenül beleszeretett miközben Lexy észre se veszi, mert szerelmes Harold-ba, de ahelyett, hogy vele lenne George-al kavar egy igazi ribanc a csaj - folytattam igazából Lexy miattam nincs Harry-vel, de ez már más tészta. 

-Szegény buta kis Niall hányszor próbálta már elmondani viccben az igazat Lexy-nek - kezdett bele a gúnyolódásban Sophia amin felnevetettem. 

-Olyan idióták mind - ráztam meg a fejemet nevetve. -És össze vagyunk zárva velük - morgolódtam amire csak Sophia bólintott keserűen. 

-De nem sokáig ugye? - kérdezte reménykedve Soph. 

-Hamarosan Sophia nyugalom - mosolyogtam rá. -Hamarosan mindenki eltűnik ebből a porfészekből - egy nagy mosoly terült szét az arcomon és egyszerre nevettem fel Sophia-val hisz mind tudjuk, hogy amint megszületik a baba egyesével üldözzük el a házból az embereket kivéve persze Louis-t és Liam-et, de a többiek mennek, vagy meghalnak. Az Ő döntésük minden míg a kis Emma beköltözik álmai helyére persze még ki kell találnom, hogy Louis-t mivel vegyem rá erre hisz nem fogja elengedni a gyerekét, de amíg élek addig bármire megfogom tudni győzni. Hamarosan minden visszakerül a rendes kerékvágásban! 
A telefonom zavarta meg a jókedvűségem és amint megláttam kikeress a mosoly lehervadt a számról helyette csak unottan emeltem a fülemhez a telefont.
-Mit akarsz? - nem igen van kedvem most a gyermekem apjával társalogni főleg mikor jókedvem van és Ő felhozza az újabb nagy gyilkos kísérletét.
-Hol van a te kis szerelmed? - kérdezte köszönés nélkül mire Soph-ra néztem aki szintén nem értettem miért érdeklődik Louis felől. -Csak, mert előbb láttam a szerelmedet és a gyerekét a balettház előtt a legnagyobb ellenségeddel nevetgélve. Igazán szép család lennének - hallottam Max gúnyos mosolyát mire a szám elkerekedett és az arcom dühtől égett. Ugye nem? Az a kis kurva Louis-al van és épp papás-mamást játszik vele.
-A rohadt életben - morgolódtam.
-Figyelhetnél jobban a szerelmedre, mert könnyen elveszíted - tudom, hogy most vigyorog és ezt utálom benne a legjobban az én nyomorultságomon ön feledetten nevetgél. -Szóval mit teszel most Eleanor? Tudod én elintézném, de megfenyegettél a zsarukkal bár akkor téged is könnyen feltudnálak dobni szívecske - folytatta a gúnyolódását  mire a szabad kezemmel az ágyamra csaptam.
-Te fenyegetsz engem? Te mocskos kurafi - vágtam rá dühösen mire felnevetett a vonal túlsó oldalán aztán egy éles sípoló hang szólalt meg szóval leragadta. -Idióta - dobtam le a telefonom az ágyamra ami lepattant a földre.
-Mi történt El? - kérdezte Soph aggodalmasan.
-Az történt, hogy nem várhatunk tovább a harc elkezdődött Sophia és Ők ütöttek először, de mi nevetünk a végén - vágtam rá magabiztosan mire Sophia szemei elkerekedtek meglepetéstől. -Tönkre teszem annak a nyomorultnak az életét - mondtam már csak magamnak, de a szavak csak ömlöttek belőlem túlzottan felidegesített ez az információ, de legalább tudok róla hisz az a kettő sose mondta volna el, hogy Ők ketten egy családként mutatkoznak. Akkor kezdődjék a játék!

Sziasztok drágáim! :)
Utólag is boldog Mikulást mindenkinek remélem mindenkit elhalmoztak csokival és remélem nem csak én kaptam virgácsot jogtalanul. :) :D 
Ebben a részben egy pár kérdésetekre megtaláltátok a választ szóval remélem most már békén hagytok ám, mert nem akarok senkinek előre elárulni egy-két dolgot, de néha csak úgy ömlik belőlem és kimondom pedig nem akarom, mert a meglepetés híve vagyok. :) Remélem mindenki elégedett a résszel.
Várom továbbá is a véleményeteket hisz imádom azokat olvasni és mindegyikre bőségesen szoktam válaszolni :) Szóval hajrá! :)

U.i.: Ha szerintetek Mesi remek munkát végzett a fejléccel akkor szavazzatok ITT a blogra, mint a legszebb fejléc :) Előre is köszönöm akik szavaznak rám :) 

Season 2 Chapter 12 - Mondj igent

John Legend - All of me

Egy nap leforgása alatt felfordul az életem kezdve azzal, hogy újra megáldott a sors az apai örömökkel csak most más lesz a gyermekem anyja. Most már vajon mindig így lesz? Lefekszek egy nővel és teherbe ejtem? Kezdtem Hannah-val 3 évvel ezelőtt és most Eleanor, de lehet 3 év múlva egy teljesen új lány lesz aki csak egy egy éjszakás kalandom lesz. De nem tudok a jövőre koncentrálni, ha a múlt még mai napig kísért és a múlton Hannah-t értem. Nem tudok úgy nézni rá, mint a lányom anyja többé nem amióta az történt az esküvőn azóta minden megváltozott. A helyzet is megváltozott. Amit anno 3 évvel ezelőtt kihagytam, amiről 3 évvel ezelőtt lemaradtam abba most jelen akarok lenni és mindent megakarok adni annak a gyereknek akit Eleanor hord a szíve alatt így döntésre jutottam és annak ára van.
És akkor még ne beszéljünk Perrie-ről akivel megesett a baj - nem, nem terhes -, és Zayn teljes sokkos állapotban van, de ott van mellette így a nászutuk teljesen átalakult aminek a szerelemről és a boldogságról kéne szólnia az most teljesen másról szól. Szegény Pezz belelépett egy tengerisünben így alig tud lábra állni emiatt Zayn most ápolóként szerezz szakképzést bár szerint már olyan szakszavakat mond amivel elmehetne doktornak is. De a lényeg nincs komoly baja csak a pánik volt baromira nagy ami még mindig tart.
-Apuci - húzogatta a karom Emma mire ráemeltem a tekintettem így összetalálkozott a tengerkék szemünk, de az Övé szinte csillogott az örömtől míg az enyém most valószínűleg semmi csillogást nem tapasztal. -Tényleg lesz egy kis tesóm? -  tegnapi nap folyamán, ha ötször nem kérdezte újra akkor egyszer se. Mosolyogva bólintottam mire elkezdte ütögetni az állát így leguggoltam elé és közelebb vontam magamhoz. -De komolyan miért nem az anyukám lesz az anyukája a testvéremnek? - kérdezte szomorkásan oldalra billentve kis fejét mire még közelebb húztam magamhoz és a térdemre ültettem mire Ő elkezdte simogatni borostás arcomat. Ez egy igen jó kérdés; miért nem Hannah lesz a második gyermekem anyja? Mert ostoba vagyok aki sose tanul a hibáiból!
-Prücsök én és anyukád már - kezdtem volna bele, de hirtelen nem tudtam, hogy folytatni főleg mikor a csöppségre néztem aki érdeklődve figyelte a válaszom. -Tudod Eleanor és én szerelmesek vagyunk emiatt lesz a testvérkéd anyukája Eleanor - talán így a legkönnyebb elmagyarázni egy 3 éves kislánynak, talán így még meg is érti a dolgokat amik nem olyan egyszerűek bármit megadnék, hogy Eleanor helyett Hannah legyen terhes, de a sors újabb játékokat játszik velem úgy néz ki nagyon kiszemelt magának.
-Miért? Te nem szereted anyucit? - kérdezte Emma szomorúan mire hátradöntöttem a fejem és próbáltam valahogy megfogalmazni magamba mi is a helyzet hisz pont ez az én szeretem Hannnah-t, de Eleanor terhes. Az univerzum és a sors mocskos játéka.
-Dehogynem szeretem az anyukád csak nem úgymint Eleanor-t - mondtam mire a fejét a mellkasomra hajtotta és elkezdtem simogatni szőke buksiját ami kísértetéjesen hasonlított édesanyja lóboncára. Emma haja ismét fel volt két copfba kötve ami Lexy mániája a napokba hisz imádja a lányom haját babrálni tuti titokba fodrász képzése van. -De ne aggódj neked sose kell anyának szólítanod Eleanor-t hisz neked egy anyukád van ezt ne feledd - folytattam mosolyogva mire felnézett rám a nagy kék szemeivel és átkarolta a nyakam, hogy lehúzzon teljesen az Ő miniatűr szintére, de nem bántam hisz imádtam mikor megöl. Imádtam a lányom ölelést és imádtam mikor apró puszit nyom az arcomra, vagy mikor arra kelek, hogy a derekamon ül és azt mondja édesen, hogy nyissam ki a szemem nem tudom elképzelni az életem nélküle pedig egyáltalán nem így terveztem az életem. Emma előtt úgy gondoltam előbb ismerkedés, eljegyzés, házasság és aztán egy gyerek, de cseppet se bánom, hogy minden felfordult, mert ha anno Hannah-val nem essünk egymásnak nem ölelne egy édes kislány át a nyakamnál fogva aki az én kislányom.
-Szeretlek apuci - suttogta és mikor elhúzódott egy huncut vigyor ült ki az arcára.
-Én is prücsök - mosolyogtam rá.
-Kapj el - tört ki a kezeim közül és az emelet felé rohant mire én mosolyogva álltam fel amikor hirtelen megláttam, hogy Emma kibe ütközött bele.
-Hé óvatosan - nézett le Eleanor a lányomra mosolyogva mire Emma összevont szemöldökkel méregette a kedvesem aztán inkább hátrálni kezdett mire én elindultam a lépcső felé és pont időbe hisz Emma a lábamnak ütközött így a hónalja alján megragadtam és a nyakamba ültettem.
-Mi a gond El drágám? - kérdeztem a semmiből mire a szemei kikerekedettek a meglepettségtől. -Emma ijedtnek néz ki és ok nélkül sose hátrál - sajnos nem láttam mi okból hátrált Emma hisz amire rájuk kaptam a tekintettem Emma már hátrált, de ok nélkül sose cselekszik így hisz Ő az én lányom aki tele van energiával és bátorsággal.
-Csak belém botlott és mosolyogva mondtam neki óvatosan - szólalt meg mosolyogva Eleanor igen ezt én is hallottam és mást nem hallottam, de Emma emiatt nem hátrálna meg.
-Csúnyán nézett rám és valami csúnyát suttogott amit nem értettem - szólalt meg a vállamon Emma miközben a hajamat simogatta.
-Igaz ez El? - felvont szemöldökkel meredtem szerelmemre mire Ő fel-le kapkodta a tekintetét.
-Jaj Emma kicsim csak azt mondtam óvatosan nem akartalak megijeszteni - lépett felém közelebb, hogy megsimogassa a lányom lábát kedvesen.
-Semmibaj drágám - válaszoltam Emma helyett mire Eleanor rám emelte barna szemeit és megfogta az arcom, hogy egy csókot nyomjon ajkaimra, de csak egyetlen puszi volt hisz a lányom a nyakamba csüngött és neki ezeket a jeleneteket nem kell látnia így is túl sokat időt tölt Harry-vel ami miatt olyanokat kérdezgette amire még 20 évig nem állok készen. És még azzal a 20 évvel is sokat mondok, mert talán azután se fogok készen állni Emma felvilágosító óráira.
-Megyek eszek valamit a baba már éhes - húzódott el mosolyogva El és a hasára tette tenyerét ami még nem kezdett el növekedni aztán tovább sétált a konyha felé.
Amint El alakja átlépett a konyhába megragadtam Emma aprócska lábát ami a vállamról lógott le miközben Ő a fejét a fejemre hajtotta. Leemeltem a kislányt a nyakamról  és elhelyeztem a kezemben.
-Eleanor-tól nem kell félned prücsök - pusziltam bele szőke hajába.
-De - kezdett volna bele mire megemeltem az ujjamat.
-Nincs, de senkitől se kell félned amíg engem látsz - mosolyogtam rá. -De ideje játszani a kutyuskáiddal már biztos hiányolnak - raktam le magam elé a saját lábaira.
-Niall bácsiról és Harry bácsiról beszélsz, vagy a szőrös kutyákról? Bár Harry bácsin is sok a szőr - mondta kuncogva a végét Emma mire elnevetettem magam.
-A négylábú kutyákra - mondtam mosolyogva.
-A két bácsikám is tud ám négy lábon közlekedni - kacsintott mosolyogva mire csak nevetve megforgattam a szemem igen ez a kislány totálisan Tomlinson.
-Na sipirc játszani mielőtt meggondolom magam és magamhoz kötözlek - szóltam rá mosolyogva mire Ő nevetve futott fel a lépcsőn végig kiabálva mire én csak néztem ahogy távolodik az aprócska kis alak aztán csak megráztam a fejem és lépcsőnek hátat fordítottam és az üres nappali fogadott. Teljesen kiürült mindig a nappali a főközpont ahol minden és semmi történik, de most a nappali helyett mindenki eltávolodott valaki házon kívül volt, mint például Liam és Danielle, vagy Harry és újdonsült barátnője Elena bár Ők lehet itt vannak hisz Harry épp féltékennyé akarja tenni Lexy-t így mindig ott van Elena-val ahol Ő míg Lexy George-al próbálja féltékennyé tenni legjobb barátom. Lehet ebből háború lesz, de legalább zajlik az élet a házban, ha már így eltávolítódik a banda a nappalitól.
Még egyszer körbe futtattam a tekintettem a nappaliba aztán az emeletre pillantottam és ahelyett, hogy felrohantam volna a szobámba az ajtó felé igyekeztem és a cipőt felhúztam míg a kabátomat a megragadtam és elmenekültem a házból talán az lenne a legjobb, ha elmenekülnék, de akkor gyengének tűnnék. Talán az is vagyok. Gyenge vagyok az új elém állított feladathoz és nem bírom tartani a hátamon, talán ezért is megyek el, hogy kitisztítsam a fejemet, hogy végre megtaláljam azt a bizonyos arany középutat ami jelenleg nagyon elveszett.
Átvágtam a kerten és a kocsimhoz szaladtam mivel pontosan tudom, ha gyaloglók csak lerohannak a rajongók amikre semmi szükségem nem volt így is romokba az életem most arra van szükségem, hogy egyedül legyek valahol egy nyugodt környezetben ahol senki se zavar meg. London-ba hol lelhetnék nyugalomra? A válasz egyértelmű sehol mivel London nem a nyugodtságról volt híres. Mégis amint beültem a kocsimba és kihajtottam a parkolóból nem én irányítottam az autót - képletesen -, hanem az autó vitt arra amerre menni is akarok. Addig fogalmam sem volt merre megyek míg a O2 arénához nem értem. A fellépők parkolójában leparkoltam az autóm és feltűnés mentesen be sliccoltóm, ha nincs most próba akkor teljesen üres az aréna így egyedül lehetek. Amint beértem és felsétáltam a lépcsőkön a színpad mögött találtam magam ami teljesen üres volt és még hangok se szivárogtak ki sehonnan így szerencsém van az aréna teljesen üres maximum egy két biztonsági őr lehet itt hisz ajtó nyitva volt.
-Mr Tomlinson - szólított meg egy ismeretlen ismerős.
-Hadd tippeljek Ted - fordultam a hang irányába és egy nagy darab biztonsági őr sietett felém.
-Mi szél hozta ide? - kérdezte mikor felém ért.
-Gondoltam megnézem a kedvenc arénám - vontam meg a vállam mosolyogva. -Maga miért dolgozik ilyenkor hisz tök üres a hely? - vontam fel a szemöldököm mire Ted biztonsági őr a kabátja zsebébe dugta mindkét kezét.
-Nem sokára érkezik Taylor Swift próbálni - mondta mosolyogva mire bólintottam.
-Akkor nem maradok sokáig - mondtam szórakozottan hisz Swift kisasszony nincs a legjobb kapcsolatban velünk Harry-vel való kapcsolata óta.
-Csak nyugodtan addig marad ameddig szeretne - legyintett mosolyogva Ted mire köszönetképen csak bólintottam. -Én estig itt leszek meg még néhány barátom hisz még Ariana Grande kisasszony jön próbálni - folytatta mosolyogva na Ariana-val már sokkal jobb volt a viszonyunk.
-Köszönöm Ted - mondtam mosolyogva mire csak egy mosollyal köszönt el aztán ahonnan jött arra ment vissza engem így magamra hagyva amire most nagyon is vágytam.
Elindultam az öltözök felé amik csupa jó emlékkel halmoznak el mégis a legjobb emlékem az a emlék mikor a lépcsőknél Emma mászott fel felém, hogy átölelje a lábam mire én bunkó paraszt módjára viselkedtem. Milyen régen is történt annyi minden történt azóta, hogy emlékek kezdenek halványulni, de ez az emlék mégse annyira. Amint megpillantottam a nyitott öltöző ajtót bedugtam a fejem aztán az ajtó elé álltam, hogy neki tudjak dőlni az ajtó félfának és onnan néztem végig az öltöző minden kis zegét-zugát és felidéztem ebbe az öltözőbe az összes régi emléket.

"-Ez egy rossz vicc - hirtelen kipattantak a szemeim és próbáltam levegőhöz jutni, de ez teljesen lehetetlennek bizonyult miközben jobban körülnéztem a szobába és ott ült az a lány akivel régen múltam volt a kezébe az a kis idegesítő kis kölök aki valójában nagyon cuki. 
-Shh egy gyerek alszik - hallottam meg Hannah hangját és a kölyök felé bökött. Ki a francot érdekel a gyerek? Jól van engem, mert irtó cuki, de az ott nem az én gyerekem és nem értem mi a fészkes fenét keress itt Hannah egy kamu gyerekkel. 
-Akkor nem álom - dőltem hanyatt ismét a kanapén közben próbáltam a torkomba dobogó szívem lenyugtatni, de semmi esélyt nem láttam rá.
-Hát nem - szólalt meg Liam mire kicsit feljebb emeltem a fejem és megláttam Liam morcos arcát ahogy a kanapé mögött áll összefont karokkal -Elmagyaráznád nekünk is ez mégis micsoda? - kérdezte Liam érzelemmentes tekintettel mire én megvontam a vállam, mert valójában nem értem a kérdést hisz nyilvánvaló az ott egy gyerek. 
-Micsoda? - kérdeztem mosolyogva mire Liam szúrós szemekkel rám meredt. -Hát az ott gyerek - világosítottam fel Liam csöpp kis eszét ami hülyén hangzik hisz neki van a legtöbb esze a bandába, de most mégse tudja mi az ott pedig elég egyértelmű.
-Arra magunk is rájöttünk - köhögött bele Zayn mire rákaptam a tekintettem. 
-Akkor minek kérdezitek? - kérdeztem mosolyogva mire mindannyian rám morognak a mocskos elítélők. -Nem az én gyerekem! - Vágtam rá túl gyorsan és a szemem az alvó gyermekre tévedt aki Hannah karjába szunyókált. Aranyosnak aranyos, de nem lehet az én gyerekem hisz már mióta szakítottunk Hannah-val szóval ez lehetetlen. 
-Há mondtam - ujjongott Harry mire ránéztem úgy néz ki Ő nem kedveli Hannah-t bár érthető hisz Harry-nek mindent elmondtam ami miatt oka van gyűlölni.
-Akkor még is kié? - állt fel Hannah a gyerekkel a kezébe és láttam Harry-n most közbe szólna, de Hannah belefojtotta a szavát. -Na ne mondj semmit! Szakításunk előtti éjszaka úgy hiszem nem védekezünk. - Talán mondom talán elfelejtettem a koton használatát, de olyan gyorsan történtek akkor a dolgok, hogy azt se tudtam hol vagyok. 
-Hát, de vettél be gyógyszert nem? - kérdeztem és reménykedtem benne, hogy vett be, de azt hiszem nem akarom hallani a válaszát.
-Aha persze, ha tudtam volna - forgatta meg a szemeit mire a kis alvó gyermekre néztem. 
-Akkor az a gyerek ott az én fiam? - kérdeztem a szuszogóra mutatva mire Hannah mosolyogva megrázta a fejét. "

Milyen hitetlen és buta voltam akkor még és a legcikibb, hogy az én gyönyörű kislányomat fiúnak néztem pedig egyáltalán nem hasonlít egy fiúra, de mint mondtam egy idióta voltam és ez mai napig se változott. Érdekes, hogy pont ez az első emlék ami elsőnek eszembe jutott pedig ezernyi emlékem van még arról ami ebbe az öltözőbe történt például amikor eldugtuk Niall ruháit és pucéran lépett ki az öltözőből és elkezdett kiabálni, hogy hol a ruhája míg én ezt az egészet felvettem elég vicces volt mikor az O2 aréna emberei akik nekünk dolgoznak meglátták Niall pucéran rohangálni. Aztán még ott volt az mikor Harry-nek rossz ruhákat tettünk ki és kijött egy kis topba meg egy rövid nadrágba ami alig jött rá hadd ne mondjam ez is vicces jelenet volt. És akkor még ott volt az mikor Zayn épp zuhanyzót és hajat mosott amikor elzártuk a csapot így megjelent habos hajjal és egy szál törölközőbe és ki ne felejtené el Liam véletlen hajvágását, de az mentségemre szóljon tényleg véletlen volt és csak belevágtam szóval alig látszott. Na mindegy mindenkitől kellően visszakaptam a legrosszabb módon a nyomorultak. De ezeken kívül még ezeregy tréfánk volt, de a végén nem csak magunk közt viccelődtünk, hanem belevontuk Lou-t, Paul-t és a többieket. Kikészítettünk mindenkit!
Megráztam a fejem és akkor tört rám még nagyobb felismerés amikor kiderült, hogy Emma a lányom akkor az első gondolatom az volt, hogy most akkor el kell vennem feleségül Hannah-t már csak Emma miatt amiből semmi se lett hisz talán rossz ötlet lett volna hisz egy gyerek miatt nem házasodhatunk nem, de? Most már nem tűnik rossz ötletnek szerintem már eléggé megértem egy esküvőre, ha Zayn már házas ember akkor itt az ideje én is lépjek.
Egy lendülettel megfordultam és ahonnan nem rég jöttem arra felé futottam szerencsére senkivel se találkoztam így a lépcsőházba gyorsan leszaladtam aztán kiosontam a parkolóig egészen a kocsimig ahova rögtön bepattantam és elkezdtem matatni a kesztyűtartóba ahol ezernyi kacat van, de ilyen csoki papír meg hasonlók. Emmát nem egyszer ültettem mellém előre így állandóan azt találta meg a kuka használatának meg hát én is ettem és most miért ne. Viszont tudtam, hogy valahol a kocsiba bujkál az amit én most annyira nagyon keressek. Amikor már mindent kipakoltam visszaültem az ülésbe és csalódottan döntöttem hátra a fejem mire a telefonom hangja zavart meg ebbe így gyorsan felvettem és a fülemhez emeltem.
-Drágám - hallottam meg édesanyám mosolygós hangját most nem nagyon volt kedvem hozzá, de mivel ritkán látja a kisfiát így nem tehettem le. -Mi van veled drágám? Hogy van az én unokám? Jól hallottam a hírt Eleanor kisbabát vár? Újabb unokám lesz? Sose tanulsz kisfiam? - anya ezernyi kérdéssel áldott meg és hirtelen azt se tudtam melyikre válaszoljak először és, hogy hogyan is kezdjek bele.
-Hú anya lassabban - szóltam meg nevetve. -Először is jól vagyok vagyis vagyunk mivel Emma is remekül van és igen jól hallottad a hírt még egy unokád lesz. És igen anya tényleg nem tanulok soha, de - hirtelen megakadtam a mondatom felébe és beugrott, hogy az előbbi keresett tárgy, ha nem nálam van akkor csak egy helyen lehet. -Anya nálad van a jegygyűrű amit mama nekem adott, hogy egyszer arra a lány ujjára húzzam akit mindennél jobban szeretek? - tértem a lényegre gyorsan és nem érdekelt nem fejeztem be a mondanivalómat tudnom kell, hogy nála van e hisz most nagyon szükségem van rá.
-Igen itthon van a szobád. Miért? - kérdezte anya összezavarodottan.
-Pár perc és otthon vagyok mindent elmondok, ha odaértem - hadartam el. -Szeretlek és nem sokára ott vagyok - köszöntem el és meg se vártam míg Ő reagál valamit azonnal letettem és az anyósülésre hajítottam a telefonom ami leesett az ülés elé, de cseppet se érdekel. Bekötöttem magam aztán beindítottam a kocsit és most már tudtam az úti célom nem úgymint akkor amikor idejöttem.
Irány Doncaster!

~Hannah Walker szemszöge~

 A ház teljesen átalakult amióta azok ketten beköltöztek miattuk már nincs az, hogy leül a csapat a nappaliba és valamilyen érdekes gyerekmesét énekel együtt természetesen Emmának, de az utóbbi időben Emma nélkül is csak úgy unaloműzésként azt néztük hisz tök érdekes, hogy mi történik a hangyákkal, vagy a beszélő állatokkal, ha már a beszélő ételes mesét nem nézhettük Niall miatt aki minden másodpercben felnyögött, hogy most Ő ezt annyira megkívánta. Na ezek a napok teljesen eltűntek és ahelyett egy roppant unalmas nap, napok vették kezdetét még reggelikor meg egyéb étkezdéskor is feszült csend van. Borzalmasan megváltozott a ház életszínvonala.
-Mi a francért költöztek be? - fakadt ki elsőnek bátyám mivel Ő és Lex begubódzott a szobámba míg a többiek teljesen máshol jártak bár egyedül csak Dani és Liam van házon kívül szóval Harry és Elena gondolom a szobába enyelegnek míg Emma Niall-t hurcolja mindenhova és a két ingyenélőről meg nem akarom tudni mit csinálnak.
-Jobb kérdés - szólalt meg Lex mire rákaptam a tekintettem. -Miért van itt Elena? Nem, mintha féltékeny lennék hisz szakítottunk semmiközöm nincs Harry-hez, de mégse kéne idehozni az ágyasát akkor mikor a házban épp háború folyik - hiába tagadja nem féltékeny mind tudjuk, hogy rohadtul féltékeny amiatt, hogy Harry elhozta Elena-t.
-Még hivatalosan nem kezdődött el a háború - emelte meg a kezét bátyám. -Amíg a másik oldal el nem kezdi addig.
-Én nem akarom megvárni amíg Ők ütnek először szerintem kezdjük mi - csapta össze gonoszan a tenyerét Lex.
-Mit műveltél? - tettem fel a kérdésem legjobb barátnőm felé mire Ő gonoszan elvigyorodott.
-Csak egy kis meglepetés - mutatta fel a kezét, hogy megmutassa mennyire kicsi mire én oldalra döntöttem a fejem. -Eleanor mondta imádja a testápolókat vagyis hallottam hát kreáltam neki egyet remélem szereti a kutya szaros testápolót - újságolta el a tervét Lex vigyorogva.
-Hülye vagy - vágtam rá, de nem tudtam megállni, hogy ne vigyorogjak hisz elképzeltem ahogy Eleanor bekenni a bőrét kutya szarral.
-Ugye tudod, hogy visszafog csapni - szólt bele George.
-Hajrá állok eléjük - vonta meg a vállát Lex.
Hirtelen rám tört a felismerés és a mosoly eltűnt az arcomról. -Emmával fog visszavágni Őt fogja bántani - estem kétségbe és felpattantam az ágyról és, ha a bátyám nem lök vissza már az ajtón kívül lennék.
-Ne aggódj nem nyúlhat hozzá Niall vele van - nyugtatott meg bátyám, de egyáltalán nem nyugodtam meg hisz Eleanor-t illetve Max-et az se állítsa meg bár az utóbbi személyről már rég hallottam nagyon meglapul valamire készülhet.
-Akkor nyugodnék meg, ha Emma mellettem lenne - vágtam rá miközben bátyám visszahelyezett az ágyra.
-Jól van Niall vigyázz rá nem lesz baj - mondta és valamiért hittem neki talán ez a testvér fajta nyugtatás mód tényleg beválik. Szorosan magához ölelt és a mellkasába fúrtam az arcom miközben az Ő feje az én fejemre nehezedett, de teljesen biztonságba éreztem magam bátyám karjaiban, mintha otthon lennék a menedékemen. -Minden rendben lesz húgi nem bánthatja - suttogta mire szaporán bólogatni kezdtem aztán elhúzódtam tőle és hálásan mosolyogtam rá míg Ő csak legyintett a kezével.
-Lemegyek főzök egy kávét - rázom meg a fejem kiürítve ezzel az összes gondolataimat amihez kávé szükséges. Igen szükségem van egy kávéra azonnal! -Ti kértek? - kérdeztem legjobb barátnőmtől és bátyámtól mire zavartan megrázták a fejüket.
-Megcsinálom - huppant fel Lex.
-Majd én még képes vagyok arra nem esik le az ujjamról a gyűrű - mosolyogtam rá hálásan és az ajtó felé lépkedte aztán egy nagy sóhaj kíséretében kinyitottam az ajtót és azonnal kiléptem ezzel magára hagytam a két érdeklődő pillantásokat.
Emma szobájára pillantottam ahol épp egy feldúlt Niall robogott ki és kikerülve engem rohant a lépcső felé mire én összezavarodottan pillantgattam össze-vissza aztán utána eredtem, hogy megragadjam a vállát.
-Mi a helyzet Nialler? - szólítottam meg mire morogva rám nézett.
-Emmával bújócskázok és sehol se találom túl jó benne - mondta morcosan mire felnevettem. -Ez nem vicces - szólt rám, de nem tudtam letörölni a számról a mosolyt hisz ez nagyon is vicces egy 3 éves kislány legyőzi a bácsikáját egy bugyuta játékba.
-Segítsek Nialler? - kérdeztem mosolyogva mire szaporán bólogatott aztán megragadta a karom és maga után huzigált szinte lezuhantam a lépcsőről majdnem, ha közben nem kapaszkodok a korlátban biztos leesek a lépcsőn. Amint leértünk a lépcsőn Niall a konyha felé huzigált, de a konyha ajtó előtt kihúztam a kezeimet a kezei közül. -Állj már meg - szóltam rá ingerülten mire felém fordult. -Segítek csak a játék lényege, hogy fő a nyugalom - magyaráztam el mosolyogva mire felhorkantott és már nyitott volna mikor Eleanor látta meg aki háttal neki állt és telefonált így visszahúztam. -Shh - szóltam rá halkan mire hátrább húztam, de egy résnyire kinyitottam az ajtót.
-Tudom, tudom nem így terveztük, de nem tehetek róla, hogy Louis-nak ennyire fontos ez a kis fattyú - hallottuk meg Eleanor hangját ami másabb volt hisz alapból Louis előtt az a édes, kedves és aranyos míg most egy igazi szörnyeteg. -Ne aggódj már dolgozok a dolgon bármit megteszek, hogy a kislány kedvébe járjak bár már rohadtul nem bírom egyedül - folytatta, de a vége átváltott hisztire mire Niall megkocogtatta a vállam és csak megráztam a fejem. -Tudod te milyen nehéz egy gyerekkel szót érteni? Hát rohadtul nem tudod te fasz - nem tudom megmondani kivel beszél, de az eszem kis zúgja azt mondja ez Max.
-Emmáról beszél? - kérdezte suttogva Niall mire ránéztem és bólintottam aztán újra Eleanor-ra szegeztem a pillantásom.
-Ne aggódj megoldom, ha kell megfenyegetem, vagy lekenyerezzem, de ha ezek se jönnek be eltávolítom - mondta aztán megfordult így az ajtót visszahajtottam óvatosan, hogy ne kezdjen el libegni.
-Mit akar ez elérni? - tette fel a kérdést halkan Niall mire ránéztem és megráztam a fejem.
-Fogalmam sincs, de tennünk kell valamit ez a nő bármire képes Niall - suttogtam és éreztem a könnyeim ismét utat törnek amit a szöszi is meglátott így magához húz. -Meg kell védenem a lányom Nialler - suttogtam a mellkasába mire elkezdte simogatni a hajam és elkezdett csitítgatni.
-Minden rendben lesz - suttogta mire csak a fejemet ráztam hisz semmi se lesz rendben amíg ez a nő jelen van az életemben. -Ne butáskodj Hannah az életünk árán is megvédenénk Emmát egy ujjal nem nyúlhat hozzá - állított maga elé mire a szemeiben néztem és ott megláttam komolyan gondolja mire oldalra bólintott fejjel néztem rá. -Megígérem neked - mondta mire bólintottam. Aki egyedül megtudja állítani az én vagyok és nekem kell megvédenem nem nekik bármennyire is szeretik, Őket nem fogom veszélybe sodorni.
-Bú - ugrott közénk egy bársonyos, nevető hang mire egyből felé kaptam a fejem és Emma állt közöttünk. -Mi a baj? - kapkodta a tekintetét közöttünk mire Niall rám nézett és csak megráztam a fejem aztán megtöröltem a szemem. -Niall bácsi béna vagy nem találtál meg - váltott át Emma játékos kislánnyá és bácsikája felé fordult.
-Visszavágó kisasszony? - kérdezte mosolyogva Emmától.
-Előbb együnk, mert a pocakom bújtatott elő - húzta fel a pólóját, hogy megmutassa pocakját.
-Jóságos isten Emma ez már bendő - kapott a szájára Niall mire a lányom leengedte a pólóját és durcásan összefonta a kezeit. -Jaj törpi - nevetett fel Niall aztán felkaptam a szőke durcáskodó kislányt. Aki egyáltalán nem ellenkezett sőt miután bácsikája karjában került az egyik kezét átvette Niall vállán míg a másikkal a nyakát birizgálta. Hirtelen mögöttük az ajtó nyikordult meg és belépett Ő maga vagyis Louis. Rákaptam a tekintettem aki gyűrött arccal pillantott rám aztán csak megrázta a fejét és lekapta a kabátját és a cipőjét és beljebb lépett. Niall-ékra pillantott és csak elmosolyodott míg azok ketten egymást csikizték így én is elmosolyodtam rajtuk és újra a szemem rátalált a ragyogó kék szemekre pár percig talán sikerült is tartani a szemkontaktust aztán Niall megfordult Emmával és meglátták a nyúzott Louis-t.
-Apuci - visította Emma és elkezdett integetni apukája felé.
-A lányod egy ördög palánta - szólalt meg vidáman Niall.
-Tőlem örökölte - vonta meg a vállát mosolyogva Louis aztán mögöttem a konyhaajtó csapódott ki és megjelent Eleanor aki rögtön Louis karjaiban vetette magát.
-Hiányoztál - nyögte Eleanor Louis vállában.
-Nekem is - válaszolt Louis, de az arcán nem ezt lehetett leolvasni. Elhúzódtak és megfogta Eleanor két kezét mire Niall-ra néztem aki megvonta a vállát. -Azt akartam, hogy mindenki jelen legyen, de azt hiszem így is jó - folytatta Louis mire felhúztam a szemöldököm és oldalra döntött fejjel figyeltem mi is készül. Valamit előhúzott a farzsebéből és azt kezei közé zárta így esélyem se volt meglesni mire is készül. -Eleanor Calder hozzám jössz feleségül? - amikor feltette ezt a kérdést a kezei közül előbújta egy bazi nagy eljegyzésű gyűrű és a szemeim majd kiestek helyéről egyből Niall felé fordultam segítség kérően, aki annyira ledöbbent, hogy majdnem Emma csúszott ki a kezei közül. Tényleg azt kérdezte  amit kérdezett? Nem, nem, nem az nem lehet ez csak egy rossz vicc ez nem lehet valóságos...
-Igen - hallottam meg Eleanor nyávogó hangját mire Louis óvatosan felhúzta az ujjára a gyűrűt és miközben a boszorkány a gyűrűt csodálta Louis végig engem nézett aztán hirtelen Eleanor letámadta, de még azután is az én pillantásom kereste, de én elfordítottam a fejem a lányomra aki érdeklődve pislogott apjára. Nem bírtam Louis-ra néz túlzottan fájt, hogy elveszi azt a nőt akitől gyereke fog születni miközben már van egy gyermeke és engem mégse akart elvenni  pedig Emma ténylegesen az Ő vére és elvileg mindennél jobban szereti míg Eleanor gyereke fogalmam sincs micsoda hisz lehet meg se születik, lehet nincs semmiféle gyerek bár nem hiszem, hogy ilyet kitalálna annyira még Ő se elvetemült. Vagy igen?
Az ajtó felé pillantottam újra ahol nevető emberek tódultak be vagyis csak négy nevető szemlélő. Liam, Danielle, Elena és Harry akik elég jól elnevetgéltek, de mikor bent megláttak minket egyből elhalkultak.
-Mi ez itt egy mauzóleum? - szólalt meg elsőként nem túl barátságosan Harry, de minden szavát Eleanor felé fordította és az ottan ácsorgó Louis felé.
-Eljegyeztem Eleanor-t - mondta ki érzelemmentes hangnembe Louis ami még szörnyűbben hangzott, mint amikor feltette tőle a kérdést. Már nem tudom hányadik tőrt döfte a hátamba az ilyen szavaival, de már biztos vérveszteségben halok meg.
-Tessék? - hallottam meg a lépcső tetején lévő Lexy hangját mire egyből felnéztem ahol Lexy és George ácsorgott.
-Igen jól hallottátok én és Eleanor összeházasodunk - megérkezett a következő tőr a hátamba hisz ez még az előző kettőnél is rosszabb. Lehet ennél még rosszabb?
-Olyan boldog vagyok - ölelte át Eleanor Louis derekát mire egy újabb tőrt vágtak a hátamba. Miért nem rajzolunk a hátamra, hogy darts táblát?
-Ez nekem tetszik - rázta mag a fejét fintorogva Emma mire mindenki rápillantott amitől a kislány zavarba jött így csak megvonta a vállát viszont a szívemből szólt hisz nekem se tetszik úgy néz ki anya és lánya ugyanazt gondolja erről az egész dologról.
-És mikor tartsuk meg az esküvőnket? - fordult bájosan Louis felé Eleanor.
-Amint Zayn és Perrie hazajön a nászútról és beavatjuk Őket is aztán gyorsan lebonyolítsuk nem akarok várni - válaszolt hadarva Louis. Hova siet? Én azt hittem a lánykérés után 1-2 évet na jó 8 évet várnak még és úgy utána esküvő hisz előbb ismerjék ki egymást mielőtt Louis elvesz egy boszorkányt.
-Hova sietsz haver? - kérdezte Liam.
-Nem akarok gondolkozik - vonta meg a vállát hanyagul Louis pedig gondolkozni mindig muszáj főleg, ha egy ilyen nagy döntésről beszélünk ebbe bele kéne gondolni.
-Gondolkodni mindig kell - hallottam meg bátyám hangját az emeletről. -Tudod az elhamarkodott döntésekből mindig te jössz ki rosszul, de te tudod én szóltam - a végén megvonta a vállát és zsebre vágta a kezeit ezzel jelezve nem érdekli, hogy Louis elbassza az életét.
Louis-ra néztem aki elgondolkozott egy percre aztán csak megrázta a fejét és közelebb húzta magához újdonsült menyasszonyát, de szemével végig engem nézett míg én próbáltam kikerülni, hogy ismét felvegyem vele a szemkontaktust  ahelyett inkább végig néztem a többieken akik cseppet se örülnek a kialakult helyzetnek, de így őszintén megvallva senki se örül ennek a frigynek csak az ara. De Ő mind végig ezt akart és most megszerezte remélem így végre békén hagy engem és Emmát is.
-Hé - szólalt meg ismét Emma. -Most akkor új mamám lesz? - amint meghallottam a lányomtól ezt a kérdést a szívem darabokba tört és a sírás határán álltam miközben kérdően Louis-ra tekintettem aztán újra lányom felé néztem aki nem mosolygott a mosoly az arcáról eltűnt pedig Őt onnan lehet felismerni a gyönyörű mosolyából. -Mert én nem akarok új mamát - szólalt meg ismét mire felém kezdett elnyújtózkodni így azonnal átvettem Niall ölelő karjaiból. Szorosan magamhoz öleltem és el nem engedtem míg Ő a vállamba bújva szorított magához hihetetlen mennyi erő van ebbe a kislányban.
-Nem lesz új mamád angyalka - simogattam szőke haját ami ki volt engedve így a háta közepéig ért már. -Én vagyok az egyetlen anyukád - suttogtam miközben Emma válla felett Louis-ra néztem aki lesütött szemmel állt ott egyszer se tekintve rám miközben Eleanor szorosan hozzábújt, de ezt mégse se viszonozta. A csend felülkerekedett a házban és még a kutyák se ugattak mindenki csendben várta, hogy ennek mi lesz a következménye, de mind tudtuk, ha Louis felszólalt volna akkor már rég megtette volna így ez a frigy hivatalosan is megszületett. Hivatalosan is elvesztettem az utolsó esélyem!

Sziasztok drágák! 
Most viszonylag hamar hoztam a részt mivel próbáltam tartani a tempót saját magammal és nem akartam újabb késést, mint múltkor. Ez a rész az a rész aminek az eleje csak úgy ömlött belőlem úristen az elejét olyan könnyen megírtam, de a végén annyit gondolkoztam, hogy szerintem az összecsapott szar lett, ha szépen fogalmazok akkor viszont pocsék, de nem köntörfalazok ez a rész vége kaki lett ami miatt még nagyon csúnyán kifogok kapni tőletek. :(
Kötelező lépés volt csak ennyit fűzzök hozzá a részhez. 

Várom továbbá is a pipákat, véleményeket és mindent amit lehet :) Nyugodtan lehet nyaggatni az FB csoportban is júl tűröm ám Őket :D  

U.i.: Majd valamikor felfogok tenni egy kérdést, vagy ide a blog-be, vagy az FB csoportban, de lehetséges mindkét helyre :) 

Season 2 Chapter 11 - Őrült érzelmek

Kelly Clarkson - My life would suck without you 

Az a tipikus érzés mikor magadba végre rájöttél, hogy többet érzel iránta és mikor ezt vele is tudatni akarnád akkor derül ki, hogy gyermeke lesz egy másik nőtől aki a barátnője és csak annyit tehetsz az ellen, hogy gratulálsz nekik. De, hogy tudsz gratulálni annak a nőnek aki nem csak elveszi tőled a szerelmed, de még az életedet is tönkre teszi? A kérdésre egyértelmű a válasz; sehogy, de mégis meg kell tenned, hogy titokba tartsd az ellenszenvet amit érzel iránta. Talán pont ezt kell nekem, hogy végleg elfelejtsem bár még csak ma döbbentem rá mit is jelent számomra még mindig, de már most ki kell Őt törölnöm a szívemből véglegesen. El kell ásnom bennem mélyre a régi emlékeket, az elcsattanó csókokat és úgy összességbe mindent. Felejtenem kell mindörökké.
-Most akkor lesz egy kis tesóm? - szólalt meg egy édes kis hang és egyből rákaptam a tekintettem, de Ő jelenpillanatban Harry nyakán lógott míg Lux és Theo a göndörke lábát díszítette és mögötte meg Niall anyukája állt Lou-val.
-Igen, születni fogod egy kis tesód - mondta mosolyogva Eleanor, de a mosolyából lekövetkeztettem, hogy legszívesebben eltávolítaná a lányomat az útból.
-De te nem vagy a mamim - rázta a fejét Emma.
-De a gyerekemnek az apukád lesz az apukája így fél testvérek lesztek - vágta rá el magyarázva Eleanor mire a kislány összeráncolta a homlokát és a többiekre pillantott.
-Te mit makogsz? - kérdezte Emma míg Harry vállára tette kis fejét.
-Prücsök - szólalt meg végre Louis is mire Emma felkapta a fejét. -Lesz egy kis testvéred, de a testvérkédnek Eleanor lesz az anyukája, de az én gyermekem lesz, mint ahogy te is az vagy nekem - magyarázta el Louis 3 éves kislányának mire Ő oldalra döntötte a fejét.
-Miért nem anyuci terhes? - döntötte a fejét Harry nyakához aztán a nyelvével meg nyalta bongyorka arcát.
-Ne nyalogass törpi - fordult felé Harry tettet haraggal.
-Nem vagy édes nem is foglak - rázta a fejét vigyorogva kislányom.
-Elég - ragadta meg Harry kislányomat és feljebb tolta, hogy feje lefelé lógjon mire intett nekünk és az emelt felé robogott miközben a másik kettő erősen kapaszkodott Harry lábába így felbicegett  inkább.
-Akkor mikor költözzek ide? - szólalt meg pár perc csend után Eleanor mire felhúzott szemöldökkel néztem körben, de a többiek egy arcán is csak a döbbentett volt leolvasható míg Louis felé kapta gyönyörű szép kék szemeit. -Vagy te költözöl hozzám? - folytatta Eleanor Louis-ra mosolyogva mire az álla a fapadlóra csattant. Ha ideköltözik azzal az egész ház hangulata megváltozik, de ha Louis elmegy azzal szinte megváltozik a rend ebbe az őrültek házában. Már csak Emmának lenne rossz, ha az apukája elköltözne hisz a turnét nehezen viselte a költözésben belerokkanna szegény kislányom és talán én is vele együtt. Emmának szüksége van Louis-ra és nekem is szükségem van rá már csak Emma neveléséhez, ha már másképp nem lehetséges. Kit áltatok szükségem van Louis-ra, ha egy valamit megtanultam az egy millió hibáim közül az az, hogy ne engedd el akire mindennél jobban szükséged van. De mi van akkor, ha egy személy közénk áll és az magával ragadja? Akkor mitévő legyek? Nem láncolhatom magamhoz bármennyire is szeretném nem tehetem meg.
Louis arcát fürkésztem, de semmit se tudtam leolvasni róla túlzottan beleburkolózott az újonnan talált álarcában amit a rivaldafényben használ. A többiekre tekintettem akik egy kis reménnyel az arcukon várták Louis válaszát, de az a remény nem az, hogy elküldjék Louis-t, ha nem az, hogy elküldjék Eleanor-t melegebb éghajlatra. Vajon az én arcom is ezt tükrözi?
-Eleanor - szólalt meg Louis rekedtes hangon mire az előtte álló lány mosolyogva oldalra billentette fejét. -Nem költözhetek el Emma miatt hisz nélküle nincs miért élnem - miközben mondta a szavait behunyta a szemét mire az én arcomon elterült egy mosoly amit remélem az a boszorkány nem látott meg, mert nem akarok újabb balhét vele bár így is-úgyis nagy balhék vannak. -Talán az lenne a legjobb, ha te költöznél be - utóbbi szavai visszhangoztak a fejembe miközben most az én állam csapódott a padlónak, de a többiek is koppantak egyet. Én nem élek egy olyan személlyel egy tető alatt aki megkeseríti az életem! Viszont, ha ez kell ahhoz, hogy Louis maradjon kénytelen leszek megszokni, vagy megszökök.
-Remek ötlet - borult Eleanor Louis karjaiba mire én lehajtottam a fejem és a többiekre néztem mire Danielle egyből előttem termett és szorosan magához ölelt viszont az ölelésünk nem tartott sokáig pedig most pont erre lenne szükségem. -Viszont kérhetek egy aprócska szívességet? - tartotta fel a kezét Eleanor, hogy milyen picit mire Louis csak rábillentett. Ha Max-et hívatja a házba akkor az a képzeletbeli szalag elszakad és csapot-papot itt hagyva elmegyek Emmával mivel nem hagyom a lányomat itt a veszélyben. -Egy barátnőm beköltözhetne a vendég szobába hisz olyan nagy ez a ház, de csak átmeneti - folytatta mosolyogva mire összeráncoltam a homlokom, ha Eleanor barátnője talán nem jó ötlet, ha beköltözik főleg, ha hasonlítanak is.
-Fiúk? - fordult Louis felénk mire összenéztünk.
-Felőlünk oké elfér nagy ez a ház - válaszolt Liam bólintva igaza van nagy ez a ház, de nem Eleanor csicskáinak.
-Okés felhívom és addig elintézem, hogy a cuccaimat átszállítsák ide - húzta elő a mobilját és az emelet felé trappolt.
-Óvatosan - szólt utána Louis mire Eleanor hátrafordult és egy puszit küldött felé aztán el is tűnt az emeleten. Louis kutatón felénk fordult mire mi újra összenéztünk aztán elnevettük magunknak fogalmunk sincs miért. -Ti jól vagytok? - kérdezett rá Louis mire Niall felé lépett és meglökte a vállát vihogva mire Louis felhúzta a szemöldökét.
-Niall mikor az észt osztogatták te hol jártál? - kérdezte Lex nevetve miközben a szőkeség felháborodottan felé fordult.
-Ez csúnya volt Peters kisasszony - lépegetett felé Niall mire Lexy kihúzta magát készen arra, hogy bármikor, bárhol elpáholja Niall-t, de mikor Niall éléért megragadta a derekát és felkapta aztán azzal a lendülettel szaladt vele a konyha felé miközben Lexy sikoltozott.
-Tipikus Lexy próbál keménynek tűnni, de mikor helyzet van Ő húzza a rövidebbet - szórakozott az előbbi jeleneten bátyám miközben a konyhaajtót figyelte ami ide-oda lóbálózott az előbbi rohanás miatt.
-Te beszélsz, te sose vagy kemény még tettetni se tudod - vágtam rá mosolyogva mire felém fordította a tekintetét ami kísértetéjesen hasonlított az enyémre.
-Sajnos a drága kishúgomtól ezt sikerült átvennem - vette oda egy gúnyos mosollyal mire megforgattam a szemem. -És mikor megkellet volna tanítanom egy-két dologra amire szükséged lesz az élethez... - nem tudta befejezni, mert közelebb léptem felé és öklöm a hasába csapódott.
-Te a drogot választottad helyettem - morogtam és kikerülve Őt az emelet felé szedtem a lábaimat, de mikor Louis mellett haladtam el megragadta a karom és visszarántott, de csak megráztam a fejem aztán elengedett és folytattam az utamat a lépcső felé ahol rögtön felszaladtam.
A szobámba érve az ágyamra ugrottam és a párnámat az ölembe vettem és azt szorongattam miközben eldőltem az ágyon, mint egy krumplis zsák. Amikor már elkezdte az emlék hadai  törtek ki belőlem amiket elszeretnék felejteni, de ha mindig eszembe juttassa nem fog menni és ezzel önmagát is megnehezíti hisz, ha mindig előrukkol valamely régi emlékkel amit kellet volna tenni csak a szememben vissza zsugorodik pedig én ezt nem akarom. Elakarom felejteni bármennyire is nehéz és esélyt akarok adni neki, hogy jóvátegye azt amit elcseszett a múltban, hogy jobb nagy testvér lehessen. Tudom, hogy az emlékeim sose szűnnek meg, de ha nem gondolok rájuk folyton akkor egyszer elszállingóznak és új emlékek kerülnek a közepébe amire érdemes visszatekintetni, amin nem sírom el magam ahányszor rájuk gondolok. Bár ezeket a jó emlékeket borzalmasan nehéz kivitelezni.
-Hé - térített vissza a valóságba az ajtó nyikorgása így felegyenesedtem és elkezdtem a szemem törölgetni, de a kisírt szemeimtől csak nagy homályosan tudtam kivenni, hogy Danielle kukucskált be az ajtón. -Rendben vagy? - lépett beljebb miközben maga után becsukta az ajtót mire én őszintén megráztam a fejem így mellém telepedett, hogy szorosan magához öleljen igen pont erre van  most szükségem, hogy minden dolgot ami bennem rejtőzik kisírjak. -Minden rendben lesz Hannah a bátyád nem akarta, hogy előtörjenek belőled az emléket csak... nem gondolkozott - magyarázta suttogva miközben a hátamat simogatta. Tudom, hogy George nem akarta csak hülye aki mindig olyanokra tér rá ami nem kéne, de hisz erről nem tehetek már egész kiskora óta ilyen agy nélküli gyermek volt.
-Tudom Dani, hidd el tudom - húzódtam el és a kezemmel megtöröltem a szemem miközben Danielle felhúzta a lábait aztán az arcára néztem ami nem olyan volt, mint mindig. Meggyötört volt és nagyon szomorú valami történt. Valami nagy dolog hisz ez csak miattam nem lehet bármennyire is együtt érző Dani valaminek kell lennie ez mögött. -Veled minden oké? - tértem rá a témára mire lesütötte a szemeit és az ágyneműmmel kezdett elbabrálni szóval igazam lett tényleg van valami a háttérben. -Mi a baj? Liam? Összevesztettek? - kérdeztem rá mire rám nézett és egy féloldali mosolyra húzta a száját szóval nem Liam a baj, de akkor mégis micsoda? Ha nem Liam akkor fogalmam sincs mi lehet, de akkor is nagy baj.
-Megtudod - motyogta mire oldalra döntöttem ismét a fejem. -Tudod ki Eleanor nagy barátnője? - kérdezett rá mire megráztam a fejemet, mert ez tényleg jó kérdés és, ha az miatt ilyen szomorkás akkor nem jó személy bár Eleanor-nak nincsenek jó barátnői azok nem fogadnák el. -Sophia Smith - mondta ki azt a nevet amire cseppet se számítottam és a szemeim pattogtak kifele a helyéről. Az a Sophia Smith aki Liam volt barátnője? Vagy van még egy Sophia Smith? Kötve hiszem, hogy egy másik Sophia Smith-ről beszélne hisz látom elkeseredett arcát így csak arról a nőről beszélhet aki a barátja barátnője volt régen.
-Nem lesz semmibaj Dani hisz téged szeret - mondtam megnyugtatásképen mire rám emelte tekintetét és bizonytalanul rábólintott.
-Mégis a volt barátnője aki egy vipera - mormolta az orra alatt mire elmosolyodtam hisz elég jó hasonlatot választott. -És, ha ideköltözik Liam közelébe ki tudja mi történik talán Liam is rájön, hogy mindvégig Őt szerette és engem elhagy - folytatta mire egyértelműen ráztam a fejem mivel ez sose történne meg. Liam szereti Őt hisz nem véletlenül gabalyodtak egymásban vagyis Liam még az elején dobta Sophia-t, de drága barátnőm elrontotta azzal, hogy hazahozta a bátyámat, mint egy szuvenír akivel komolyabban is összegabalyodtak azalatt az idő alatt Liam végig járta a poklok-poklát és végig arra számított turné alatt, hogy felhívjam a jó hírrel, hogy szakítottak, de ez sajnos nem történt meg viszont amikor hazaértek volt egy nap amikor kettőjük közt felgyulladt az a úgynevezett tűz és azóta egy párt alkotnak bár előtte, hogy ne legyen magányos összejött Sophia-val ami úgy nem szép véget ért. Hú tényleg necces a helyzet, ha így jobban belenézzünk mindenben.
-Dani minden rendben lesz Liam szeret téged csak téged - megpróbáltam minden nyugtató dolgot mormolni neki, de tudom, hogy a megnyugtatásban egy valaki jó és mivel Lexy nyugtatója az, ha püfölhet valakit így egyedül a nyugtató személyiség az aki épp most nászúton van élete szerelmével és gondolom most az ágyat próbálják ki. -Ha belegondolunk akkor te előnybe vagy hisz Liam megcsalta Sophia-t veled - mosolyogtam rá mire eldőlt az ágyamon, de mosolyogva és az arcát a párnáim közé temette. -Maximum az úgynevezett vipera lehet rád kicsit mérges, de úgyannyira, mint Liam-ra hisz Ő csalta meg - vettem el tőle a párnát mire durcásan felült törökülésbe és összefonta a kezeit mellkasán mire nevetve hozzádobtam a párnát.
Mikor Danielle is magához vett egy párnát és próbált volna megcsapni akkor hirtelen kivágódott az ajtó és megjelent Harry meg Niall maskarába míg mögöttük Lexy vette fel a telefonjára az eseményeket nevetve. Letettük a párnákat és egymásra néztünk aztán a fiúkra és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Harry-nek nagyobb melle van, mint nekem ez rohadtul nem éri pedig én már megéltem egy szoptatást. És Niall lábai vékonyabbak és nem olyanok, mint nekem hát ez komolyan felfoghatatlan.
-O.. okés - nevettem feltett kézzel. -Ki a franc tette ezt veletek? - böktem ki egy értelmes mondatot, de a mosoly az arcomról levakarhatatlan volt.
Harry és Niall arrébb állt ahol Emma, Theo és Lux lépett be mögöttük Lou aki gondolom a gyerekek kezébe adta a sminkes cuccokat. Most már minden értek, ha jól értem amit értek.
-Gyerekek kényszerítettek erre? - lepődött meg Dani mellettem kuncogva míg a fiúk megforgatták a szemüket. -Mivel zsaroltak? Azzal, hogy rálépnek a lábaitokra? - folytatta a nevetést Danielle még jobban mire a fiúk jajgatva beljebb lépkedtek és most láttam meg, hogy Harry-n tűz piros magassarkú és Niall-en tengerkék színű magassarkú volt.
-A sírás és a cuki arc - morogta Harry.
-Ők egy ördögök - kapálózott rájuk Niall.
-Hé balerinák pörögjetek egyet - szólalt meg hátul a kamerás mire mindketten rá néztek míg Lex csak a képükbe vigyorgott. Hirtelen Harry csajos táskája megszólalt mire őrülten kezdett elkeresgélni a kis táskába és egyesével dobálta ki a szájfényt, tükröt - ami eltört szóval 7 év balszerencse -, tollat és egy narancsot amire végre előkerült az éneklő telefonja amit rögtön füléhez is emelt.
-Elena szia - virult ki Harry arca és próbált lazán állni, de helyette úgy állt, mint egy rossz prosti. -Persze már alig várom, hogy találkozunk - folytatta Harry a beszélgetést mire a szemem Lexy-re tévedt aki zsebre vágta a mobilját és elvágtatott gondolom megkeresni a bátyámat hisz azt hiszem felmondtam legjobb barátnő téren hisz amennyire utálta a bátyám annyira bírja most mivel csak neki önti ki a szívét. -Okés rohanok, szeretlek - hadarta el a végét Harry és a telefonjával együtt futásnak eredt, de elfelejtette a magassarkúkat és a padlót érintette meg.
-Harry bácsi kecses járás - rázta meg a fejét szórakozottan Emma.
-Járnod kéne velem balettra - bólogatott Lux mosolyogva.
-Francokat - állt fel és levette magáról az égi meszelő cipőket. -Emlékeztető hazajövők és bosszút álljak rajtatok - mutogatott Harry a három gyermekre aztán Lou-ra nézett. -És veled is még számolok - tette hozzá aztán fújtatva elhagyta a szobámba miközben azt morogta, hogy hogyan képesek a nők ekkora cipőkbe járni.
-Niall te neked bejön a ruha? - kérdeztem pár perc csend után mivel Ő maradt ugyanott a helyén.
-Nem rossz, de nem illik a szememhez - válaszolta mosolyogva Niall. -De igazából azon agyalok melyik gyerekkel kezdjem a bosszúm, de szeretem a meglepetés elvét - vigyorgott a gyerekekre mire Ők összenéztek és félve bújtak Lou mögé. -Meg hát most megyek duzzogni, mert nincs randim - fordult hátra és nagyokat lépve indult a szobája felé miközben egyensúlyozott a cipőbe.
-Nesze a cukorkátok - húzta elő Lou a táskából a három cukrot amit a gyerekeknek adott míg Ők mosolyogva köszönték meg.
-Fogadtatok? - kérdeztem oldalra billentve a fejem.
-Mondhatni - vonta meg a vállát Lou. -Unatkoztak és mondtam nekik játszanak a fiúkkal, de csak a két pihent agyú volt szabad, de Ők nem akarta szépítkezőst játszani és fogadtam velük, ha ráveszik Őket akkor kapnak valamit míg Ők egy-egy cukrot akartak - magyarázta el Lou mire bólintottam. -Könnyen kapható, jó gyerekek - mosolyodott el és megpaskolta a gyerekek fejét míg a sajátját felemelte.
-Hova megy Lux? - döntötte oldalra a fejét Emma.
-Apukája várja már a ház előtt - mondta Lou mosolyogva.
-Apukám - húzta ki magát Lux mosolyogva miközben hozzá tapsikolt.
Felpattantam és felkaptam az én saját gyermekem míg Dani követte a példám és Ő felkapta Theo-t.
-Gyere megnézzük a te apád - mondtam mosolyogva Emmának mire Ő helyeselve bólogatott.
Kisétáltunk a szobából egyenesen a lépcső felé, de Lex ajtajára pillantottam egy percre ami tárva nyitva volt és beszéd hang szivárgott ki onnan, de három hangot hallok amik név szerint Lex, George és Niall. Az utóbbi személyt nem értem, de biztos jó okkal van jelen Ő is a beszélgetésben.
Miközben sétáltunk le a lépcsőn épp akkor érkezett meg Miss Calder a csomagjaival amin csak megforgattam a szemem hisz épp Louis szájára volt tapadva. Nyeljétek le egymást könyörgöm azzal megkönnyítitek az életem! Viszont a szememmel megláttam Liam-at aki előtt Sophia állt szorosan előtte állt felpipiskedve miközben egyik keze mellkasán pihent és, mintha Sophia mondana valamit Liam-nak. A szemem egyből Danielle-re tévedt aki amikor meglátta Őket a szeme kikerekedett és hallottam ahogy a szíve összetörik darabokba szerintem mindenki hallotta, mert hirtelen mindegyik szétrebbent és a lépcső felé tekintet amikor Liam meglátta a keseredett Danielle-t le se tudta róla venni a szemét míg Dani megrázta a fejét és utat törve magának lesiettet a lépcsőn és Theo-t átadta Maura-nak aztán ismét a lépcső felé indult, de Liam elkapta a karját így kénytelen volt ismét ránézni.
-Eressz el kérlek - suttogta Dani, de mivel csend volt mindenki tisztán hallotta.
-Hadd magyarázzam meg - kérte könyörgő hangon.
-Most nem - vágta rá és kitépte a kezeit Liam kezei közül, hogy ismét felrobogjon a lépcsőn. Liam rám nézett mire én keserűen megráztam a fejem így Ő feldúltan az ajtó felé lépett és kilépett azon egyből.
A kínos csendet Lou zavarta meg míg Ő az ajtó felé libegett és mindenkinek köszönt aztán Ő is felszivárgott így maradt Louis, Eleanor, Sophia, Maura, Theo, Emma és én. Örültem, hogy Niall anyukája jelen van, mert emiatt annyira mégsem kínos a helyzet.
-Apuci - férkőzött ki a kezeim közül Emma és édesapja felé futott aki rögtön felkapta és egy puszit nyomott az arcára.
-Én azt hiszem... - már kezdtem volna mutogatni az emelet felé idegesen mikor a telefon zavarta meg a mondatom így azon nyomba felvettem. -Igen? - kérdeztem mosolyogva hisz ez a telefon megmentette a beégéstől.
-Hannah - hallottam meg egy rémült hangot amit ezer közül is felismerek. Zayn. 
-Zayn mi a baj? Megijesztesz - szólaltam meg mire körülettem mindenki felém fordult idegesen bár a két semleges tekintetű csak próbálkozott idegesnek tűnni.
-Pezz.... 

 ~Danielle Peazer szemszöge~

 Amikor Eleanor bejelentette, hogy az a bizonyos barátnője Sophia Smith már akkor tudtam, hogy ez az egész beköltözés a kapcsolatunk végét fogja jelenteni Liam-el bár én ezt nem akarom, de az a nő mindent megfog tenni ennek érdekébe. A külvilágnak egész végig azt mutatta Ő mennyire szomorú amiatt, hogy nincs Liam mellette persze lehet biztos szomorú hisz belekerült a megcsaltak körében ami nem volt szép tőlünk mivel én George-al tettem ugyanezt, de megtörtén ezen nem lehet változtatni személyesen bocsánatot kértünk mindkét személytől és George ezt elfogadta, de Sophia nem. Ő azóta se hagyott nekünk egyetlen egy nyugodt estét hisz azóta írogat Liam-nek jobb esetben, de amikor nekem írogat azok már nem éppen kedvesek. Megjátssza a rajongóknak, hogy Ő szent akiben olyannyira mélyen belevágtuk azt a bizonyos kést miközben nem a legjobb fajták közzé társul. Egy kétszínű dög! Aki mindenáron elakarja csábítani Liam-et és elég jól csinálja mivel még csak ma költözik be, de már most összetörte a szívemet azzal, hogy a barátomat megbabonázza.
A szobámba igyekezve belebotlottam Niall-ba akin csak egy mackónadrág volt így felső teste teljesen megvilágított mindenkit míg szőke hajába még mindig rózsaszín csattok és hajgumik voltak, és az arca is egy rossz prosti utánzat volt.
-Hé Dani jól vagy? - szólított a valóságba mire keserűen megráztam a fejem és egyből magához húzott. -Mi lenne, ha segítenél leszedni rólam ezt a szart és közben elmondanád? - suttogta miközben a hajamat simogatta míg én elhúzódtam és megtöröltem ruhaujjamba a szemem aztán szaporán bólogatni kezdtem igen erre van még szükségem. Niall kitárta a karját ahova egyből belekapaszkodtam és eltámogatott a fürdőszobáig.
-Amúgy tudod a lenge öltözetről a szabályt - szólaltam meg miközben beljebb léptünk a fürdőbe. Azt a szabályt még akkor hoztuk létre mikor egy gyerek költözött a házba.
-Emma minden este meztelenül szalad végig a házba szerintem én hozzá képest rendben vagyok - vonta meg a vállát és törökülésbe leült a földre.
-Emma még csak kislány, Ő neki lehet - mosolyodtam el miközben egy kis tálba vizet öntöttem és magamhoz vettem egy zacskó vattát aztán letelepedtem én is a földre elé, hogy neki kezdjek a smink lemosásának bár használhatnék sminklemosót, de nem pocsékolóm, ha a víz csodákra képes.
-Emma három éves neki szabad - mondtam miközben törölgettem az arcát.
-Mindegy - vonta meg a vállát becsukott szemmel miközben végig tűrte, hogy én hideg vízzel dörzsölöm, törölgettem az arcát így elfolyt festékkel úgy néz ki, mint egy bohóc aki épp sír. -Beszélj - vágta rá mire felsóhajtottam és tudtam, hogy ha kimondom sokkal jobb lesz minden így hát neki kezdtem a rövid, de terjedelmes mesémnek amit Niall csukott szemmel végig hallgatott miközben egyszer hümmögött, egyszer sóhajtozott és egyszer csak úgy nevetett, mintha viccet mesélnék.
Mire végeztem a meséléssel addigra Niall arca olyan volt, mint régen sőt a hajába is kitéptem - igen szó szerint kitéptem - a hajgumikat és a csatokat így a haja égnek állt amit egy hajborzolással rendben is tett. Felegyenesedtünk és a vizet kiöntöttem a csapba míg a vattákat a helyére tettem és visszafordultam összefont kézzel Niall felé aki mindvégig figyelt.
-Szeret téged - mondta mire a padlót kezdtem el nézegetni. Ebbe nem vagyok biztos Nialler! -Ebből a röpke meséből csak annyit tudtam levetni, hogy Sophia rá van cuppanva Liam-re, de Ő csak téged szeret - folytatta így felnéztem rá mosolyogva aztán magához húzott egy újabb ölelésre. -Beszélned kell vele - suttogta miközben a mellkasába fúrtam a fejemet, de megmozgattam előre a fejemet jelezve neki, hogy tudok róla.
-Niall bácsi, Niall bácsi - sikítozva rohant be két kis gyerek a fürdőbe össze-vissza szaladgálva.
Elhúzódtunk és ismét megkellet törölnöm a szemem, mert ismét előjöttek azok a nyomorult könnyeim amikbe legszívesebben most megfulladnék, de még az se lenne jó probléma megoldásnak.
-Mi a baj törpék? - fogta le Niall mindkét gyereket.
-Theo elmegy - szomorodott el Emma.
-Csak nem megszeretted? - kérdezem mosolyogva a kislánytól mire fintorogva megrázta a fejét.
-Nem csak nem lesz játszótársam akit püfölhetek a rózsaszín malackámmal - mondta mosolyogva Emma mire Theo meghúzta a haját. -Hé te fiú - szólt rá Emma dühösen.
-Lányok, lányok földi  boszorkányok - gúnyolódott Theo.
-Fiúk, fiúk lyukas a bugyijuk - folytatta a gúnyolódást Emma mire Niall közbe lépett és felkapta a hónalja alá mindkét gyereket.
-Elintézem Őket te tedd a dolgod most - parancsolta rám Niall mire bólintottam. -Most jön egy hosszú beszélgetés - sóhajtott Niall és kisétált a két gyerekkel a fürdőszobából ezzel engem egyedül hagyva. Egy nagyot sóhajtva én is kiindultam a fürdőszobából a lépcső felé mivel az emelet tök üres volt egyedül Emma szobájából hallatszott ki Niall hangja aki épp magyarázott.
Amint leértem a lépcsőn a nappaliba Lexy, George, Harry, Elena, Louis, Eleanor és Hannah kuporgott négy kiskutyával miközben valami érdekfeszítő műsort néztek, de a feszültség csakúgy nőtt mindannyiuk között. Nem is értem, hogy tudnak mindannyian egy légtérben lenni. Viszont most valami más is volt a dologba a feszültségen kívül olyan kétségbeessetek voltak és szomorúak. Történt valami?
Bármi is történt arra gondoltam ráér később megtudakolni így a bejárati ajtó felé vettem az irányt és félve ragadtam meg a kilincset Liam ült a terasz lépcsőn miközben épp az egyik kiskutya fejét simogatta és meredt a lemenő naplementébe. Kijjebb sétáltam és magam mögött becsaptam az ajtót erre Ő is megfordult és mikor meglátott egyből talpra ugrott míg a kiskutya feltipegett a lépcsőn és leült közénk.
-Danielle sajnálok mindent tudod Sophia olyan, mint... - nem tudta befejezni, mert belefojtottam a szót azzal, hogy közelebb léptem felé és megragadtam arcát, hogy a számat a szájára tapasztottam. Bármit is akar elérni Sophia nem hagyom neki, mert szeretem Liam-et és ez így is marad örökké bármi történjen. Tökéletes megbízok Liam-be és tudom sose csalna meg emiatt nem fogok többé aggodalmaskodni, ha itt lakik Sophia, ha nem.
-Egy pióca aki rád van cuppanva - fejeztem be a mondatát mosolyogva mikor elhúzódtunk.
-Kitalálod a gondolataim na ezt imádom benned - fonta össze a karjait a derekam körül mosolyogva, de most más is volt a mosolya mögött pont ugyanaz, mint a többiek arcán.
-És most hol van a pióca? - kérdeztem oldalra döntve a fejem, de a mosolyom nem halványult, mert itt vagyok a karjai közé és Ő többé nem állhat közénk.
-Gondolom berendezkedik, de rohadtul nem érdekel csak te vagy az aki érdekel - mondta mosolyogva és egy puszit nyomott az orromra. -Olyan édes pisze orrod van - kuncogott és az orrunkat összedörgölte míg az én mosolyom még nagyobbra nőtt, ha ez lehetséges egyáltalán.
-Szeretlek Liam és senki sem állhat közénk - mondtam mosolyogva és tényleg így gondoltam nem engedhetem többé el, nem szúrhatom el többé a kapcsolatunkat, mert abba újra és újra bele pusztulnék.
-Ígérem ez örök marad - mondta mosolyogva mire a fejemet a mellkasára helyeztem és csak élveztem a pár percig tartó nyugalmat ami körülette van, mert tudom ami ezután következik más lesz mivel meg kell tudnom mi folyik itt, miért van mindenkinek olyan arca, mintha szörnyet láttak volna hisz az lehetetlen, mert két szörnnyel lakunk együtt amiatt nem lehetnek kibukva ennyire.
Lucky közénk furakodott így szétrebbentünk, de Liam megfogta a kezemet így a kezeink összekulcsolódtak a kutya felett.
-Liam - szólaltam meg mosolyogva mire érdeklődve pislogott rám. -Mi történt? - kérdeztem rá miközben a ház felé mutogattam amit Ő egyből megértett és az arcáról legördült a mosoly és a szemén átfutott a szomorúság így tudtam, hogy nem jó dolog van előttünk. -Mond el kérlek - kikerültem Lucky-t, hogy közelebb kerüljek hozzá és a kezeimet átvettem válla felett. -Túlélem Liam csak mond el - könyörögtem mire  a fejét hátrahajtotta és felsóhajtott. Valamit Eleanor tett volna? Vagy Max? Vagy Sophia? Vagy mi a franc? Félek, hogy valami túl rossz dolog van mögötte ami ismét a padlóra küld, de ha Hannah talpon van vagyis ült akkor én is túlélem hisz Ő a legtörékenyebb a csapatunkba szóval annyira borzalmas csak nem lehet.
-Zayn hívott minket - nézett a szemeibe mire oldalra biccentettem a fejem.
-Ezzel mi a probléma? Ez jó hisz emlékeznek ránk - mondtam mosolyogva hisz ezzel semmi gond nincs mivel ez csak jót lehet. -Mi a helyzet velük? Csak nem teherbe esett Pezz? Vagy mi? - folytattam felpörögve a faggatást mire a fejét megrázta.
-Drágám Pezz-nek balesete volt - mondta szótagolva a szavakat Liam mire a számról a mosoly lekonyult és hátrább léptem Liam ölelő karjai közül, és felvettem a tagadó üzen módot ami annyit jelent, hogy elkezdtem rázni a fejem. Ez nem lehet, ez egy rossz vicc tuti, hogy csak átvernek és mikor hazajönnek nevetgélve állítanak be és bevallják, hogy csak tréfáltak és az igazság az, hogy gyerekük lesz. Igen így kell történnie ez nem lehet igaz. Ugye? Miközben hátráltam a hátam az ajtónak ütközött és Liam szaladt felém, hogy megragadjon és magához húzott így a mellkasába fúrtam a fejemet. Nem, nem és nem....

Sziasztok drágák!
Nagyon nagyon nagyon szégyenlem magam, hogy utoljára október végén volt rész és most már november végét koptatjuk, de olyan szinten megrohamoztak a napok, hogy azt se tudtam hol a fejem. Már alig várom a téli szünetet, mert már nagyon rám fér egy hosszabb pihenés, de gondolom nem csak én vagyok ezzel így szóval inkább kussolok. :P
Én nagyon nem vagyok most megelégedve magammal ennél sokkal jobbra vagyok képes szerintem ezért is fog a következő rész szintén később jönni, hogy ne legyen ilyen. :) Viszont, ha nektek tetszett tudjátok, hogy imádom olvasni a véleményetek, mert ti adtok erőt. :)
Nyugodtan lehet véleménybe lekiabálni a fejem, hogy végre hoztam a részt, de azért kérem ám a részről is valamiféle véleményt ám. 

Következő rész hamarosan ígérem :) <3