Chapter 12. - Furcsaságok

 ~Hannah Walker szemszöge~

Hannah Walker ~ Candice Accola

Csak meredtem magam elé miközben a telefon mellettem sípolt szóval már letette. Én tudom, hogy nem érdemlem meg a boldogságot, de akkor se az bűnhődjön helyettem aki nem vétett semmit. Miért nem én bűnhődöm? Miért nem engem rabolt el? Miért? Itt vagyok, kész vagyok magam feladni csak ne bántsák a szeretteim. És különben is mi rosszat tettem? Nem tehettek róla, hogy terhes lettem Louistól és arról se tehetek, hogy nekem az első a kislányom. Az én szeretett kislányom aki szintén veszélybe van, mert ki tudja mire képes az a őrült.
Ha tényleg fontos nekem a lányom akkor nem futamodhatok meg, de veszélybe se sodorhatom. Nem megyek el a kérésére nem választom el Emmát Louistól hisz rettenetesen szeretik egymást. Sőt nem választom el Emmát a fiúktól se. És senkit se sodrok veszélybe. Én estem a gödörbe engem akar hát akkor állok elébe.
Hirtelen az ajtó felé kaptam a fejem és gyorsan megtöröltem kusza könnyeimet.
-Minden rendben? - dugta be a fejét Harry.
Harry? Mit érdekli Őt, hogy jól vagyok-e? Essen a fejemre egy zongora, mert tuti képzelődöm.
-Sírtál? Jól vagy? - térdelt le velem szembe.
A kezeit a térdemre tette úgy néztem bele zöld szemeibe. Eddig ellenszenves volt velem most meg hirtelen érdeklem hát ez logikátlan.
-Miért érdekel? - kérdeztem.
-Mert eléggé bunkó voltam veled amióta felbukkantál, de csak a legjobb barátomat akartam megvédeni a csalódástól pedig te semmi rosszat nem akarsz ezt ma bebizonyítottad így bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésem miatt - mondta Harry egyenesen a szemeimbe és láttam benne, hogy tényleg sajnálja a dolgokat.
Harry Styles bocsánatot kért tőlem. Csípjetek meg!
-Bocsánat kérés elfogadva! Nem vagyok haragtartó típus - mosolyogtam rá.
-Te vagy a legkedvesebb lány akivel eddig találkoztam - mosolygott rám kivillantva gödröcskéit.
-Te vagy az egyetlen aki bunkó volt velem és mégis bírtam már az eleje óta - mosolyogtam vissza.
-Bírtál? - húzta fel a szemöldökét.
-Nem úgy te vadbarom - löktem meg. -Barátilag mindig is bírtalak.
-Helyes, mert nincs kedvem nevelni Louis lányát - nevetett, de aztán eltűnt a mosoly az arcáról. -Amúgy miért sírtál?
-Nem sírtam - tiltakoztam.
-Kit akarsz becsapni? - kérdezte.
-Tényleg nem sírtam! Jól vagyok sőt boldog vagyok majd kiugrok a bőrömből - erőltettem magamra egy mosolyt.
-Tudod mit nem faggatlak nyilvánvaló, hogy hazudsz, de hidd el bízhatsz bennem én itt leszek neked, ha baj van - mondta Harry.
-Rendben - mondtam és felálltam. -Menjünk le a többiekhez!
-Menj csak - mosolygott Harry.
Kirohantam a szobából és próbáltam szép gondolatokra gondolni, hogy mosolyogjak aztán leszaladtam a lépcsőn ahonnan hangos kiabálást lehetett hallani. Ha Eleanor van itt kitépem a festett haját! Nincs kedvem egy idegesítő kurva banyára pazarolni az időm főleg most nem. Sokkal nagyobb gondjaim vannak, mint egy hisztis, féltékeny barátnő.
-Mi a fene folyik itt srácok? - rohantam be a nappaliba ahol számomra három ismeretlen nő volt a fiúkkal.
-Hannah jókor jöttél - mondta Liam mosolyogva. -Ő itt Sophia Smith a barátnőm.
-Szia - mosolygott rám Sophia.
-Szia Hannah Walker vagyok - mosolyogtam rá.
-Igen tudom - kuncogott.
-Ő meg itt a jegyesem Perrie Edwards - rántotta meg a karom Zayn.
-Szia nagyon rajongód vagyok - mosolyogtam.
-Szia én meg a lányod rajongója vagyok - nevetett.
-A lányom rohadt szerencsés - nevettem.
-Főleg, mert rád hasonlít külsőre nem Louisra - folytatta a nevetést Perrie.
-Hé én is itt vagyok - szólalt fel Louis.
-Tudom rájöttem, mert a nyakunkba lihegsz, mint egy pincsi kutya - fordult Perrie Louis felé.
-Zaynie bánt a barátnőd - borult Louis Zayn nyakába.
-Igaza van haver - veregette meg a vállát Zayn.
-Undokok vagytok! - mondta Louis és felvette Emmát. -Te legalább szeretsz.
Mindenki csak nevetett a cselekvéseken kész őrültek háza.
Perriet hamar megkedveltem eléggé Zaynes csaj. Sophieval sincs baj Ő is kedves, de Ő nekem olyan közömbös amíg nincs baj vele elviselem. Viszont maradt a harmadik lány aki ott állt és várta, hogy valaki bemutassa nekem.
A nagy szájú Perrie Edwards lépett.
-És Ő itt Daniella Peazer - mutatta be Perrie a barna hajú lányt. -Dani Ő itt Hannah Walker Louis exe akitől van Emma.
-Szia Daniella - mosolyogtam rá.
-Dani csak Dani - mondta mosolyogva. -Örülök, hogy megismerhetlek Hannah!
-Okés Dani csak Dani - kuncogtam mire Ő is nevetett. -Én is örülök, hogy megismerhetlek.
A bemutatkozások utána beszélgettünk és jóban megismertem a három lányt. Kétségkívül a leghangosabb az Perrie, és eszméletlen cukik együtt Zaynel, és felkértek koszorúslánynak engem és Emmát is. Emma igazi hercegnő lesz, de én rózsaszín habos-babos ruhába hát maximum én leszek a gonosz mostoha a mesébe. A legfurcsább lány az Sophia volt kedvesnek kedves, de nem tudom olyan furcsa nekem sőt az egész kapcsolatuk Liammel furcsa. Sophia kezdeményezi a csókot miközben Liamnek egyszer eszébe se jutna, de amikor kezdeményezi Sophia akkor visszacsókolja. Bár lehet csak most látom még furának és később meg legjobb barátok leszünk szóval lehet csak én kompenzálok túl mindent. Aztán ott van még Dani akit úgyanúgy, mint Perriet rögtön megkedveltem hisz barátságosak és kedvesek. Ők azok akikkel biztos jóba leszek sőt már jóba vagyok velük. Viszont Dani egész idő alatt nem vette le a szemét Liamről jó azt tudom, hogy régen több volt köztünk, mint barátság, de én úgy tudom szakítottak közös beleegyezésre erre Dani stíröli a volt barátját. Talán azért nem kedvelik egymást Sophiaval. Jó mondjuk én is szoktam bámulni Louist. Vagyis nem, de... na mindegy ebből már nem jövők ki jól!
Hirtelen amikor épp mentünk volna a konyhába keresni valamit akkor bukkant fel Harry. Ez hol volt idáig? Már mióta lent vagyok Ő meg azóta fenn volt. Már vacsora idő van ez furcsa.
-Mr. Szívtipró Beképzelt Styles hol volt maga? - nevetett Pezz.
-Mrs. Hisztis Malik vagyis Edwards nem a maga dolga - mosolygott Harry.
-Megszólal az aki reggelente hisztisen kell - vágott vissza Perrie.
-Mielőtt visszaszólsz Harry ne tedd nem kell Perrie kiabálós nap - szólt bele Liam.
-Hát nem is hisz egy gyerek alszik a karomba - mondta Louis és lenézett az alvó Emmára és elmosolyodott. -Hannah aludhat velem?
-Na, de Louis barátnőd van Hannah nem aludhat veled - kuncogott Niall.
-Emmára céloztam - szegezte a szőke fiúra a tekintetét Louis.
-Ja persze - habogtam.
-Köszi - mosolygott Louis és fel is ment az emeletre.
Amíg el nem tűnt a látótávolságomból addig figyeltem. Nem tehetek róla ez megszokás. Figyeld az ex pasid aki épp a közös gyereketekkel van. Ez nem furcsa, hanem szokás.
Amint eltűntek Niall jelent meg előttem és annyira megijedtem, hogy hátra ugrottam.
-Szívbajom lesz már biztos - raktam a kezem a szívemhez.
-Vagy csak rossz a lelkiismereted - mosolygott.
Csak megforgattam a szemem. -Mit akarsz szöszi?
-Vacsorát! Most! - vinnyogott.
-Úristen csak ne vinnyogj - fogtam be a fülem és már szaladtam is be a konyhába.
Gyorsan összeütöttem valami könnyebb fajta vacsorát Niallnak és a többieknek.
Amire kész lettem addigra az ebédlőbe már ment a visongás így kivittem a vacsorát ami spagetti volt, mert az volt tápszerbe is Emmának. Azt eszünk ami a kicsinek is van tápszerbe. Amint kiértem és letettem az asztalra az ételt Niall egyből neki is vágódott alig tudták a többiek visszafogni, hogy Ők is éhesek. Emmának is kihoztam a tápszerét, mert Ő is köztünk volt.
-Felkelt? - néztem Louisra.
-Fel - mosolygott.
Emmának kiszedtem a kis táljába egy kis ételt hát, ha eszik és utána magamnak is szedtem ami maradt.
-Egyedül is eszik? - kérdezte Harry.
-Szoktam engedni neki, hogy tanulja csak utána takarítani kell - mondtam.
-Mennyit eszik? - kérdezte Dani.
-Miből? Mert anyatejből mai napig enne 24 órába viszont tápszerből csak 1-2 falatot azt nem szereti - mosolyogtam.
-Szóval akkor neked volt tejed amikor megszületett és tudtad szoptatni na ez jó egészségesebb lesz - mondta Perrie.
-Egyszer kóstoltam az anyatejet meg mikor Theo cumisüvegéből ittam hát azt hittem elhányom magam. Az egyetlen étel, vagy mi ami borzasztó - fintorgott Niall és mind a négy fiú bólogatott.
-Pedig kicsiként ti is azt etettek megsúgom - nevetem.
-Akkor talán Niall azért eszik sokat, mert azzal akarja eltüntetni az anyatej ízét - nevetett Zayn.
-Ez jó indok köszi haver - mondta Niall és folytatta az étkezést.
Mindenki folytatta a vacsora elfogyasztását amikor én Emmára pillantottam.
-Aranyom alig ettél egyél még egy picit - fogtam meg a kanalát amire rápakoltam egy kevés ételt és próbáltam vonatozva a szájába találni, de Ő elhúzta. -Miért nem eszel? Tök finom.
-Hé prücsök és apa kedvéért eszel egy kicsit - próbálkozott Louis.

Emma felé szegezte a figyelmét és buksiját az aprócska tenyerébe tette úgy figyelte apukáját. Louis mindent bevetett, hogy egyen. Eljátszotta neki, hogy mit kéne tennie, de semmi helyette csak kinevette.  Nem értem miért eszik ilyen keveset belőle.
-Hé apuka rappeljünk neki - mondta Zayn mosolyogva.
-Mit? - értetlenkedett Louis.
-Hogy mi a jó az ételbe - mondta Liam.
-Niallnek ez könnyű, de mi nem rappelek vagyunk - nevetett Louis.
-Épp azért rappelünk, mert abba rosszak vagyunk és mosolyogni fog és talán enni is - magyarázta el Harry.
-Kéne egy jó szöveg - gondolkozott Niall teli szájjal.
-Hé kislány - ugrott Zayn Emma elé.
-Hallom korog a gyomrod - ment oda mellé Harry.
-Rád férne egy kis ham-ham - szállt be Liam.
-Ham-ham-ham - duruzsolta Niall és megfogta a hasát.
-Ham-ham? - szólalt meg Louis.
-Ham-ham - ordítottak rám.
-Oké -  egyezett bele Louis. -Hé kislány hidd el nekünk csak akkor leszel erős és nagy, ha megtömöd a pocakod. Ham-ham!
-Ez hol rap? És hol a rím vagy mi? Nem értek én se a rapphez, de ez se az - súgtam oda Daninak.
-Erre mindjárt mond valamit Pezz - mosolygott Dani.
És igaza lett Pezz rögtön felkiáltott:
-Ingyen cirkusz hurrá! - nevetett.
A fiúkat nem hatotta meg még párszor "elrappelték" Emmának a szöveget aminek se eleje, se vége és ríme sincs. Mi lányok legalább jókat nevettünk rajtunk, mert nem csak a szokatlan módú rappelésük volt a vicces, hanem mozgásuk is. És ennék az egésznek az áldozata Emma volt akit kicsit se zavart hisz jókat nevetett a majmokon, de kedves volt tőlük, hogy törődnek Emma étrendi szokásaival. Csak kár, hogy Emma tojik rá. Viszont, ha lehetne a fiúk maradjanak meg sima énekesként.
-Második megoldás - sóhajtott Zayn. -Beletömjük a kaját és kész!
-Vagy mivel tök jót rappeltettek ezért a konyhába is tarthatok egy koncertet a mosogatás közben - mosolyogtam rájuk. -Addig felviszem lemosdatom az áldozatot és leteszem aludni.
-Hé megígérted velem alszik - szólalt meg Louis.
-A te ágyadba teszem le aludni nyugi már - mosolyogtam rá. -Nyomás rappelő banda! Lányok segítettek?
-Természetesen - mondták egyszer.
Felmentünk az emeletre és megmutattam nekik, hogy Emmát fürdetni nem egy leány álom hisz ide-oda ficánkol és fröcsköl. Viszont a végére felváltva fürdették és nekem meg semmit se kellet csinálnom csak figyeltem Őket. Most helyettem a három lány volt csurom víz.  Amikor sikerült megfürdetniük Emmát akkor Pezz kivette Emmát és egy törölközőbe bugyolálta. Előkészítettem neki egy pizsamát és egy pelenkát aztán odaadtam nekik. És a három lány felöltöztette a kis hölgyet.
-Jó a fürdetést húzzuk ki egy életre - mondta Pezz.
-De az öltöztetés pipa - mosolygott Dani amikor hirtelen Sophia kivágódott a fürdőszobából.
-Ennek meg mi baja? - kérdeztem.
-Mindegy - legyintette Pezz.
Vállat vontam és nem foglalkoztam vele pedig nagyon is érdekelt.
-Köszönjetek el a hercegnőtől, mert most megy aludni - mondtam mosolyogva.
-Jó éjt kisasszony aludj jól és holnap akkorát játszunk - vette fel Dani először Emmát és egy puszit nyomott az arcéjára. -Jó éjt szépség!
-Huha a játék szó az tetszik neki - mosolyogtam.
-Gyere most Pezz néni is elköszön - vette át Pezz Emmát. -Jó éjt bogyóka és reggel Dani néni idegeire megyünk ígérem.
Egy puszit még nyomott a feje búbjára és átadta nekem.
-És Dani néni fejbe kólintja Pezz nénit - nevettet Dani.
-Emma vigyáznod kell rájuk, mert butuskák - nevetettem. -Jó éjt lányok!
Elmentem Louis szobájáig ott meg némi habozás után benyitottam. A látvány szép volt tetszett. Louis egy száll törölközőbe törölte a haját.
-Mosogattatok vagy a mosogatógép dolgozott? - kérdeztem.
Rám emelte tekintettét és elmosolyodott. -Tudod az úgy volt, hogy...
-Hogy lusták vagytok értem - nevettem. -Hol alszik Emma?
-Mellettem ott a tér fele már kész, hogy ne essen le meg ott a takarója és a plüsse - bólintott oda a fejével.
Odaléptem az ágynak arra a részére és egy puszit nyomtam kislányom arcára és letettem az ágyra. Gondosan betakartam Ő meg magához szorította a plüssét.
-Jó éjt prücsök - nyomtam a homlokára egy puszit. -Jó éjt Louis!
-Jó éjt Hannah - mondta.
Már nyomtam volna le a kilincset amikor visszafordultam és Louishoz rohantam, hogy az arcára adjak egy puszit. Nem tudom ezt minek szántam, de megérdemli. Köszönet puszi.
Louis az arcára tette az egyik kezét és úgy nézett rám. Hirtelen nem tudtam mi mást tenni csak kirohantam a szobából, de még hallottam ahogy Louis kijön utánam a szobájából és utánam kiabál, de nem fordultam meg. Berontottam a vendégszobába ahol én alszok és bezárkóztam.
Ez mi volt Hannah? Ezt miért csináltad? Mit akarsz ezzel elérni? Miért Hannah, miért? Kérdések ezrei cikáztak a fejembe, de semmi válaszra nem leltem. Összezavarodtam és magam se értettem saját magam cselekedetét. Maradjunk amit az elején mondtam, hogy ez egy köszönet puszi volt hisz annyit mindent tett Emmára és ezt köszöntem meg neki csak hát ott vannak az érzéseim amik teljesen mást mondanak nekem és amiket el akarok egy kis fekete lyukba rejteni, mert haszontalan hülye érzések.

 ~Louis Tomlinson szemszöge~

Én, mint Louis Tomlinson aki szinte nőkkel nőtt fel nem érti a nőket.  Túl bonyolultak. És mégis van egy lányom akit szintén nem fogok majd megérteni. Van nő tanfolyam? Beiratkoznék!
Ez a helyzet egy kicsit lesokkolt én elsőnek azt hittem megcsókol úgy közeledett felém aztán hirtelen csak az arcomat érte az édes szája. És egy kérdés: Ez mit jelenet? Miért kaptam? Jó Emma, a húgaim vagy Lux is állandóan puszilgatja a csodálatos arcom - ego kinyilvánítás -, de ez akkor is más volt. Mintha nem is az arcomra akarna puszit nyomni. Jaj Louis ezt felejtsd el!
Én szeretem Hannaht, de nem úgy ahogy régen szeretem, hanem úgy szeretem, mint egy barát vagy, mint a közös gyerekünknek az anyját. Hannah már egy fontos személy az életembe és Emmáéba is, de nem vagyok belé szerelmes. Hannah a volt barátnőm és a gyermekem anyja ami kicsit bizarr, de ez az igazság. Nekem még mindig Eleanor a szívem választottja és remélem Hannah se érezz semmit irántam, mert nem szeretném megbántani.
Felvettem a pizsama alsóm és próbáltam elterelni a gondolataim és nem Hannahra gondolni és az előbbi csók puszira. Majd holnap beszélek vele, de most nem akarok ezen gondolkozni lehet, hogy valami más oka volt rá majd Ő megmagyarázza.
Befészkeltem magam az ágyba és kislányom felé fordultam aki már régen aludt. Figyeltem ahogy édesdeden szuszog és eszembe jutott az a alkalom amikor együtt voltam Hannahval és Ő is ugyanígy szuszogott mellettem. Annyira cuki volt!
Okés elég legyen nem ábrándozhatok a volt barátnőmön akivel van egy közös gyerekem, de akkor se ábrándozhatok róla, mert én Eleanort szeretem. Szóval, ha még egyszer Hannahra merek gondolni akkor kiugrok az ablakon.
Az éjjeli szekrényem felé fordultam ahonnan levettem a telefonom és a fényképező alkalmazásra kattintottam. Visszafordultam Emma felé és hang nélkül lefotóztam aztán azonnal beállítottam háttérképemnek.
-Gyönyörű vagy angyalkám - simítottam meg az arcát és egy puszit nyomtam neki.
Mocorogni kezdett és a hasára fordult. Hé ne lopj, mert én is hason alszok! Ez a kislány kis lopós.
Az egyik kezem a hátára tettem és behunytam a szemem. Próbáltam olyan dolgokra gondolni ami lesz a jövőbe és ez be is vált. Ő lesz a világ legszebb ifjú hölgye ahogy az anyja is, de igazság szerint azért is, mert a vérem folyik az ereibe.
Nem emlékszem rá mikor aludtam el teljesen, de arra emlékszem, hogy hajnali háromkor váratlan vendégemre felébredtem ahogy Emma is.
-Emma kicsim alukálj alszik a napocska... - kezdtem el neki énekelni csukott szemmel.
Emma csöndben maradt pedig ilyenkor csak akkor marad csendben, ha karban veszem. Lehet felvette a váratlan támadóm.
-Bárki is vagy hagyj aludni - húztam a fejemre a párnát.
-Keljél már fel te vadbarom - morogta a zaklatom és ráült a hátamra.
-Fenn vagyok - mormoltam.
-Fel is ülnél? - kérdezte.
-Rajtam ülsz - morogtam és hirtelen eltűnt a hátamról a súly így szembe nézhettem a támadómmal.
Zayn? Zayn Malik hajnalok hajnalán fenn van? Csípjetek meg most álmodom biztos!
-Zaynie beteg vagy? Reggel nem tudsz felkelni, de fenn vagy hajnali háromkor ez érdekes - mondtam.
-Mi a baja Hannahnak? Mit csináltál? - kérdezte.
-Semmit szavamra esküszöm - tettem a kezem a szívemhez. -Miért? Mi a baj?
-A vendégszobából csak szipogást lehet hallani és Perrie meg Dani van benn nála szóval tuti lelkiznek - adta az információkat.
-Én nem csináltam semmit tényleg - mondtam.
-Lehet te nem, de valami történt - mondta.
-Beszélek vele - vettem ki Emmát Zayn kezéből. -Reggel!
Emmát visszahelyeztem a helyére és egyből újra elfogadta az álom. Zayn vállat vont és vissza csoszogott Ő is aludni. Mi történhetett vele?
Egész végig ezen gondolkoztam így alig tudtam visszaaludni csak akkor aludtam el nagy nehezen amikor ránéztem az alvó Emmára és akkor kidőltem. Nem tehetek róla, ha ránézek egy alvóra én is nyomban elalszom.

Sziasztok gyerekek! Louis szemszöge egy kicsit rövidre sikeredett, mert hát tudjátok ez úgy volt, hogy szeretem volna még egy szemszögből írni és nem gondoltam át, hogy mit is fogok írni. Így ez egy spontán Louis szemszög lett. Attól függetlenül szerintetek jó lett Louis szemszöge?
Na Hannah szemszögét meg párszor átírtam szóval az már sokkal összeszedettebb lett, mint eleve Louisé. 
Úgy alapjában véve milyen lett ez a rész? Tetszett? Utáltad? Vagy micsoda? Mond el a véleményed kommentettbe, mert érdekel. Kíváncsian várom, hogy találtok e ebbe a fejezetbe egy-két frappáns beszélgetést.:D
Na nem húzom tovább a szót várom a véleményeket!

Chapter 11. - Az élet egy telefonhívás!

~Hannah Walker szemszöge~

Az interjú elkezdődött és a fiúkat szólították Ők megtették a dolgukat és mentek ott hagyva engem és Emmát a producerekkel és nagy mázlimra Louval és Luxxal. Mielőtt elindultak elmondták, hogy amikor hallom a nevem akkor sétáljak be én is Emmával. Vonakodva, de rábólintottam pedig nagyon is félek ettől az interjútól. Mi van akkor, ha valamit elrontok? Vagy megszégyenítem magam az egész világ előtt? Vagy mi van akkor, ha leégetem a fiúkat? Már így se szívlelnek az emberek ezután nem bírom elképzelni mit fognak gondolni rólam.
Szerencsére, hogy Lou nyugtatott amíg nem szólítottak legalább nem voltam egyedül és nem tettem magamba se kárt, mert Ő itt volt és vigyázott rám hála az égnek. Lux is el volt Emmával igaz szegény kislányom csak mosolygott Luxra, de hát még kicsi. Lux a nagy Ő irányítja. Ő lesz neki a nem létező nagy testvére.
Testvér. Ez a szó nekem annyira nem tetszik szóval felejtsük el.
 -Hát akkor Louis ismerjük be az exbarátnődet és a lányod - hallottam meg az interjús pasas hangját és egyből görcsbe szorult a gyomrom, mert most jön az én nevem. -Hölgyeim és uraim fogadják nagy tapssal Hannah Walker kisasszonyt és Louis Tomlinson kislányát!
Lou a kezembe adta a kislányom és eltátogott egy sok sikertett miközben a producer lökdösött felfelé a lépcsőn.
Amint felértem és megpillantottam a közönséget és a fiúkat minden szem rám szegeződött ami engem nagyon zavart. Legszívesebben most lefutottam volna a fenébe és bezárkóznék egy kis ládába, de ezzel csak én voltam így hisz kislányom a karomba eléggé élvezte a figyelmet. Ebből a szempontból is Louisra hasonlít.
Odamentem az interjús pasashoz kezet fogni vele akinek be is mutatkoztam és Ő is így tett szóval interjús pasas neve Jason Nem Értettem A Végét. Ez aztán fenomenális név mondhatom.
Leültem a fiúk mellé a hosszú kanapéra és vártam az engem bombázó kérdéseket. Ja amúgy mellesleg Niall és Louis mellett foglaltam helyet.
-Szóval akkor az a kislány tényleg Tomlinson? - kérdezte egyből mosolyogva Jason.
-Hát nem is Styles - nevetett Louis.
-Haver - bökte meg Harry Louist.
-Bocs ezt nem hagyhattam ki - mosolygott Louis és átvette tőlem Emmát. -Ez a kislány itt Emma Tomlinson!
-Szia Emma - integetett Jason a lányomnak mire Emma csak felkacagott. -Életvidám kislány le se tagadhatnád. Mennyi idős?
Szólalj meg Hannah ezt a kérdést neked szánták hisz minden fiú felém fordult, hogy válaszoljak. Basszus hol a hangom?
-Egy éves - köszörültem meg a torkom, de olyan halkan mondtam, hogy szerintem meg se hallották.
Még feltett egy kérdést Jason vagyis a interjús pasas aztán jöttek a rajongók kérdései hisz nekik is ezer egy kérdésük van.
-Csak Louis pénzre hajtasz azért bukkantál fel így hirtelen? Bár ez egyértelmű - olvasta fel Jason az első kérdést ami megjelent a monitoron.
Hirtelen nem tudtam köpni-nyelni se ledermedtem. Szóval ezt gondolják páran, hogy csak azért van ez, mert kell nekem Louis pénze jó nem hibáztathatom Őket, mert nem tudják és azért kérdezték meg, de akkor is ez mélyen érintett.
-Azt hiszem ez a rajongó cseppet se volt kedves kedvébe - morogta Jason.
-Semmibaj. Jól vagyok - mondtam és mindegyik fiú rám szegezte pillantását. -Azért bukkantam fel olyan hirtelen, mert rádöbbentem, hogy Emmának szüksége van az apjára. Sokáig tiltakoztam ez ellen, de napról-napra hasonlít Emma az apjára és aztán már be kellet adnom a derekam, mert nem titkolhatom tovább. Persze tudtam, hogy ezzel a hirtelen felbukkanással erre fognak sokan következtetni, hogy egy pénzéhes szajha vagyok, de nem a pénz miatt bukkantam fel, hanem a kislányom miatt, hogy ismerje az apját. Tudjátok egy anyának mindig a gyermeke az első és azért képes feláldozni mindent.
Amire befejeztem a monológom azt vettem észre, hogy az arcomon elszabadult könnyeim csorognak végig. Kezemmel megtöröltem az arcom és egy mosolyt erőltettem magamra.
-A kis beszéded után kedvem támadt felhívni az anyámat - törölgette a szemeit Jason.
Pedig nem is volt megható, hogy felhívja az anyát. Vagy talán ezt egy anya szájából más volt hallani? Nem értem.
-Szia anya - hallottam meg Zayn hangját a kanapéról aki épp telefonált. -Csak megakarom köszönni amit értettem tettél. Szeretlek.
-Ha Zayn telefonálhat én is telefonálok - húzta elő a mobilját Niall és ki is futott a teremből Zaynel együtt aki még mindig anyukájával beszélt.
-Elnézést, de nekem is van egy dolgom - mondta Liam és felállt aztán elszaladt.
-Aha nekem is - mondta Harry és el is tűnt.
Louis se fogta vissza magát Ő is egyből kirobogott.
-Azt hiszem szünet következik - mondta Jason a kamerába. -Addig is mindenki hívja fel az anyukáját.
Leálltak a kamerák és a nézők egyből a telefonjukkal babráltak ahogy a producerek és mindenki.
Felálltam a helyemről és lesétáltam oda ahonnan jöttem vagyis Louhoz aki szintén telefonált.
-Szeretlek és köszönöm, hogy vagy nekem - mondta Lou miközben Luxt tartott karjába. -És Lux is szeret.
Hirtelen pánik roham kapott el. Hol van Emma?
Aztán megláttam Louist a háttérbe aki épp telefonált kezébe Emmával. Húh már megijedtem.
-Szép beszéd - szólított meg Lou.
-Köszi, de nem annak szántam csak vallomásnak - mondtam mosolyogva.
-Fél világot meghatottad ezzel a vallomással - mosolygott.
-Aha én is meglepődtem, hogy most mindenki az én vallomásom után épp az édesanyával beszél - mosolyogtam rá.
Még társalogtunk Louval erről-arról aztán ismét visszahívtak, hogy folytatódjon a műsor.
Kérdésekkel bombáztak és most már sokkal kedvesebb kérdések is jöttek. Persze azért még páran nem adták fel és oda-oda csíptek ahol nekem fáj, de próbáltam jól megválaszolni azokat a kérdéseket is. A kedvenc kérdésem azok voltak amiket Emmáról kérdeztek sőt Emmát mindenki csak dicsérte, hogy milyen cuki kislány szóval a kislányomat egyből megkedvelték. Tuti Louis miatt.
A kérdések után még váltottunk párszót Jasonnel aztán befejeződött a műsor.
-Jó voltál - mosolygott Liam.
-Kár volt izgulnod - bólogatott Niall.
-Nézd a kezem - emeltem magasba a kezem ami remegett, mint a kocsonya. -Még mindig izgulok és erről nem tehetek ez családi vonás gondolom.
-Ezen nevettem mindig, hogy remeg a kezed - kuncogott Louis én meg jól vállba vágtam. -Hé gyerek van nálam!
Igaza volt hisz Emma a karjaiba van és ott az a szabály, hogy aki kezébe van a gyerek azt nem lehet bántani. Megszegtem, de hát a szabályok azért vannak, hogy megszegjük Őket. Nem? A pokolba is, de.
-Kellet neked belepofáznod - mondta Zayn.
-Így van - mosolyogtam.
-Szabály sértő! - duzzogott Louis.
-Amúgy nálunk alszol? - rebegtette a pilláit előttem Niall
Olyan kiskutya szeme van lehetetlen neki nemet mondani.
-Ha van egy üres szobátok - mondtam.
-Van egy vendég szobánk - ugrott fel Niall és szorosan a karjaiba zárt, és úgy ugrált velem. -Lesz vacsora és holnap reggeli is!
-Ha meghalok nem leszek - nevettem és Niall egyből elengedett.
Niallra mosolyogtam aztán Louis felé léptem és kivettem a kezemből az ott pihenő bájos kislányt és a magasba emeltem, hogy kivillanjon az édes kis mosolya.
-Menjünk - igazítottam meg a kezembe Emmát.
A fiúk egész úton hülyéskedtek és Emma kézből kézre járt olyan volt, mint egy kis labda akit ide-oda passzolnak, de a kislány elég jól élvezte. Louval egész úton beszélgettünk a gyerekeinkről és ez jó volt, hogy valakivel erről is beszélgethettek, de mégis rettentessen hiányzik legjobb barátnőm akit mostanában kicsit elhanyagoltam pedig, ha Ő nincs akkor még mai napig nem ismerné Emma az apját. Amint a fiúk házához érünk fel kell hívnom, hogy bocsánatot kérjek tőle.
Amikor megérkeztünk a fiúk egyszerre pattantak  ki a kocsiból és futottak be a házig. Most vagy versenyeznek, vagy félnek, hogy lencse végre kerülnek. Ha versenyeztek akkor remélem a kislányom annak a kezébe volt aki nyert legalább neki is legyen öröme ebbe a gyerekes versenybe.
-Lux - kiáltott Lou rakoncátlan kislányára.
-Nem érek rá - mosolygott és futott az ajtóhoz ahol keresztapja várt, és amint odaért egyenesen a nyakába ugrott.
-Annyira neveletlen és hidd el Emma is az lesz - mosolygott Lou.
-Nem lepődök meg rajta, mert Louis lánya - mosolyogtam.
-És hidd el átveszi majd Niall kaja szokásait is - mondta.
-Oh istenem akkor igazi házi asszonynak kell lennem - kuncogtam.
-És Zayn egoizmusát - folytatta tovább.
-Uram atyám  - csóváltam a fejem nevetve mivel elképzeltem Emmát ahogy Zaynnel nézik egymást a tükörbe.
-És Harrytől is elfog csenni egy kis huncutságot - mosolygott Lou.
Erre nem mondtam semmit, mert Harryvel nem éppen volt jó a viszonyunk sőt egyenesen utált engem.
-És ne feledd azt se el, hogyha sokat tölt Liammel Emma akkor igazi rendmániás lesz ami lehet, hogy magába jó, de majd rájössz - mondta mivel rájött, hogy a Harrys részre nem mondtam semmit így csak megpaskolta a vállam.
Beértünk a házba ahol már állt a bál. Lux a kanapén ugrált miközben Zaynnel táncoltak valami idétlen zenére ami a tévéből szivárgott. Niall csak párnával és egyéb dolgokkal dobálta a két táncos lábút amíg Harry épp a távirányítót használva énekelte a zenét. Liam, Louis és Emma meg figyelte Őket és pontozta Őket. A pontszámok nem voltak túl magasak, mert csak egy egyes volt és egy tízes.
-Jössz a balfékekhez? - kérdezte Lou, mert látta, hogy teljesen ledermedtem.
-Igen csak fel kell hívnom valakit - makogtam. -Egy pillanat.
Megindultam az emelet felé és az egyik szoba csak úgy benyitottam. Amint beértem a szobába rájöttem ki szobájában vagyok hisz csak egy embernek van kitömött galambja. És a szoba bűzlött Louis parfümjétől amit ma magára fújt. Magamba beszívtam a parfüm illatát és egyből kikaptam kis táskámból a mobilom és nem foglalkoztam tovább Louis dolgaival és illataival pedig anno illata volt a megnyugvás nekem. Az idők változnak csak sajnos az érzelmek nem főleg, ha van egy közös gyereked vele.
Leültem Louis rendetlen ágyára és a telefonkönyvből egyből kikerestem Lexy számát aztán rányomtam a hívás gombra.
Talán az ötödik kicsöngésre vette fel, de már magam se tudom, mert nem számoltam.
-Szia mi van veled? Miért nem vetted fel előbb? Zavarlak? - tettem fel a kérdéseim.
-Jaj, de aggódik valaki - mondta a telefonba egy hang ami biztosan nem legjobb barátnőm hangja volt. -Itt vagy még kedveském? Megnémult a kicsi Hannah?
Ki ez? És honnan ismer? És miért van nála Lexy mobilja? Mi történt?
-Tudod nem szokás csendben lenni a telefonban kedveském - mondta vidáman és ekkor leesett ki Ő.
Nem hallottam sokszor a hangját, de megjegyeztem a hangját. Tudom ki Ő, de nem tudom mit keress nála legjobb barátnőm telefonja.
-Hol van Lexy? Mit csináltál vele? - szólaltam meg.
-Oh van hangod már féltem - mondta gúnyosan. -Nos tudod minden kérdésnek ára van.
-Mit akarsz? - kérdeztem.
-Tudod te azt nagyon jól - válaszolt.
-Mond és megteszem csak áruld el, hogy hol van a legjobb barátnőm és mit csináltál vele!
-Tűnj el az életükből és vissza se gyere! - morogta. -Amint ezt megteszed épségbe találod legjobb barátnődet, de amíg nem hagyod Őket békén nem ígérhetek semmit.

Amit mondott hirtelen a földre csúsztam és a telefonon is ki esett a kezemből. Szóval amíg nem teszem meg amit kér tőlem addig bármikor megölheti Lexyt és ki tudja mire képes még. Mi van akkor, ha képes a szüleimet is belevenni a dologba? És, ha képes Lexyt bántani akkor talán Emmát is. Na azt nem. Nem hagyhatom, hogy bármi baja essen a gyerekemnek az én véremnek akit kilenc hónapig az szívem alatt hordtam. Esküszöm ez őrült! És egy őrült bármire képes még egy ártatlan 1 évest is képes megölni, ha pusztán fenyegetés kép elrabolta legjobb barátnőmet. Én csak azt akartam, hogy Emma megismerje édesapját és bumm veszélybe sodortam a szeretteim. Micsoda buta szőke liba vagyok én.

Elérkeztünk hát ide is ami egy egészen jó nappal kezdődik, de a vége átmegy a rossz dolgokba. Nem is tudom mit mondhatnék erre a fejezetre, mert még magam se tudom mit hoztam ki belőle hisz nem épp így terveztem amikor elkezdtem írni, de bumm ez lett belőle. 
Van tippetek, hogy ki van a telefon másik felébe?
Bárki lehet az a személy és akárki is az a személy teljesen felforgatja a szereplőink életét. Kezdem kicsit sajnálni Őket.:c Hogy lehetek ilyen gonosz velük? 
Emma Tomlinson ez így olyan jól hangzik még mindig. Aki Emma team az mondja azt, hogy igen!
Remélem tetszett nektek ez a kis szösszenet ami meglehetősen rövidre sikerült!
Hagyjatok ám magatok után nyomot.:P

 Eva H. xxx

Chapter 10. - Álmatlanság éjszakája

~Louis Tomlinson szemszöge~

Az érzés, hogy újra magam mellette tudhatom a kislányom az a legjobb érzés, de viszont a legfárasztóbb. Ti tudtátok, hogy fárasztó apának lenni? Persze jó is, de ha van egy gyereked akkor az alvás vagy a sima pihenés maximum 2 perc, de még azzal is sokat mondok. Akkor tudok egy kicsit is pihenni amikor Emma is alszik ami csak ebéd után van és a rekordja eddig 20 perc. Ez a gyerek rohadtul nem szeret aludni és ebbe nem hasonlít rám a kislányom, mert én ennyi idősen sőt még most is élek-halok az alvásért, de Emma meg inkább hisztizik, minthogy aludjon. Szerintem Zaynel össze kéne zárni még Zayn szeret nagyon is aludni és hát, ha Emma is átvenné Zayn szokását, de olyan Isten nincs.
Én szeretem a kislányomat, de aludni is szeretek és egy gyerekkel nem megy az alvás. Bezzeg az első közös esténken aludt, mint a bunda csak már korán felkelt, de aludt. És Hannah azt mondta előző este semmit sem aludt és most ebéd után se akart aludni. Mi van ezzel a gyerekkel? Tuti kicserélték az ufók amiről Niall hadovált.
-Nem vagy álmos? - bökött oldalba Niall és egy baromi nagyot ásított. -Mert én álmos vagyok!
-Még egyszer ásítani mersz - ásítottam én is na igen ezért utálom, ha ásítanak, mert én is ásítok. -Kérdezd meg Emmától nem-e álmos, mert már szerintem mindenki álmos kivéve a kislányom nem alszik!
-Én azért aludhatok? - kérdezte ártatlanul Niall.
-Én nem alszok te se - mordultam rá.
Fáradtan ingerült vagyok huh ez gáz.
-A te lányod miatt szívunk mindannyian ez nem érvényes - duzzogott Niall.
-A ti keresztlányotok miatt szívok ez kurvára nem érvényes!
És újra csendben maradtunk kivéve Emma sírása nem halkult miközben az anyja fel-alá járkált vele. Már szédültem a folytonos járkálástól, de legalább a szédülés eltereli a figyelmem, hogy mennyire fáradt vagyok. Na remek újra eszembe jutott...
-Mi lenne, ha elmennénk kocsikázni? - forgatta az ujjain a kocsi kulcsot Liam.
-Már többször elaludt autóba - mondta Hannah.
-Mehetünk - ugrottam fel és indultam kifelé.
Amint kinyitottam az ajtó minden sötét volt egyedül az utcai lámpák fénye világított és, ha ez nem lenne elég az ajtóba állt éltem szerelme vizes hajjal. Hány óra van? Esett az eső? Vagyis esik az eső? Kérdések cikáztam a fejembe és csak bámultam egy nagy barna szembe.
-Hova mentek? - törte meg a csendet Eleanor.
-Emma nem alszik így elvisszük kocsikázni ott általában elalszik - mondta mögöttem Liam, mert megszólalni se tudtam.
-Itt van? - kérdezte mire én bólintottam és hátrapillantottam ahol ott állt Hannah kezébe a lányommal hát mi se mondjak amikor visszanéztem Eleanorra nem tetszett neki, hogy Hannah is itt van. -És Ő?
-Én is örülök, hogy látlak - szűrte a fogai közé Hannah.
-Ne kezdjetek veszekedni kérlek most ne, hogy sír még Emma is - mondtam mindkettő lányra nézve.
-Nem is állok le egy szőke kurvával veszekedni - köpte a szavakat El Hannahhoz.
-Oh, ha én kurva vagyok akkor te mi vagy drágám? - mordult rá Hannah.
Átvettem Emmát Hannahtól és a kocsim felé vettem az irányt otthagyva Őket. Egy dolgot megtanultam az pedig nem más, hogy nem a lányom előtt fognak trágár módon beszélni neki ehhez semmi köze.
Betettem Emmát az ülésbe és biztonságos be is csatoltam, és rácsuktam az ajtót. 
Visszafordultam a többiek felé akik mindvégig engem figyeltek.
-Emmának ehhez semmiköze, hogy ti csúnyán beszéltek Ő még kicsi nem kell megtanulni, vagy majd holnap első szava az lesz, hogy kurva. Milyen jó is lesz nem Hannah? Vagy El neked mi volt az első szavad csak nem az, hogy ribanc? - tört ki belőlem minden már szinte kiabálva.
-Hú Louis az érett felnőtt - kuncogott Liam mögött Niall.
-Niall komolyan? Most kellet ezt? - nézett hátra Liam.
-Ilyen alkalmak ritkán vannak - tette védekezőbe a kezeit Niall.
-Mindegy aki akar jöhet velem még két ember befér az autómba, de csak kulturáltan jöhetnek és halkan - sóhajtottam.
-Az anyja vagyok - mondta Hannah és elindult, hogy beülhessen az autómba Emma mellé.
-Valaki még egy hely van? - kérdeztem.
-Itt megvárlak - mondta Eleanor és beviharzott a házba.
-Figyelünk rá - mondta Zayn.
Beültem a vezető ülésbe és el is indítottam az autót. Nem volt semmilyen cél csak körbe jártam az utcákat és addig vezetettem amíg Emma végre el nem alszik. És nem aludt, de nem adtam fel, ha kell reggelig kocsikázom itt, de akkor se fog ki rajtam egy 1 éves kislány.
Az egész kocsiba csend volt egyedül Emma sírását hallottuk.

***

A nap feljött egészen reggelig kocsikáztam, de Emma egyszer se aludt el én meg rosszabb vagyok, mint egy halott. Akinek van gyermeke az tudja milyen érzés egész éjjel nem aludni, de aki meg külsősként nézz engem csak kinevet, mert nem tudják milyen nehéz egy gyerekkel. Hát azok kapják be egyszer megtudják Ők is milyen nehéz egy gyerekkel. 

Beálltam a felhajtóra és csak magam elé meredtem. Semmi energiám nem volt semmire se csak beakarok menni a házba és aludni.

Hátrapillantottam és Emma csak itta tejét miközben mosolyog míg édesanyja az ülésének támaszkodva alszik, de még álmába is védi a kislányát. Amikor Emma elvette a szájától a cumisüvegét csak egy nagy mosoly terült el az arcán. Komolyan ez a gyerek nem álmos? Nem alszik, de mosolyog. Én, ha nem alszok akkor hulla vagyok, mint most is, de Ő.

Ujjammal megböktem Hannaht amire Ő feleszmélt és egyből lányára nézett.

-Aludt? - kérdezte.

-Nem, de azt hiszem te eléggé jól aludtál - morogtam.

-Bocsi - mondta.

-Semmibaj csak menjünk be és hadd aludjak - legyintettem és kiszálltam az autóból.

Megvártam amíg Hannah is kiszáll Emmával a kezébe az autóból aztán együtt besétáltunk az ajtón. 

A házba túl nagy volt a nyüzsgés így felakartam osonni feltűnés mentesen a lépcső, de tervem meghiúsult.

-Remélem csak átöltözni mész és készülődni, mert interjúra kell mennünk - szólt utána Harry.

-Az ma van? Nem szeretnétek nélkülem menni, mert egész éjjel semmit nem aludtam, hanem vezettem - fordultam meg. 

-Az a te bajod apuci - cukkolt Harry.

-Jönnöd kell, mert most mondod el, hogy Emma a lányod szóval Hannah ti is jöttök - jelent meg Liam.

-Basszus már - rúgtam arrébb egy földön heverő pólót.

-Rendben teszem magam - sóhajtott Hannah és átadta Emmát Liamnak aztán felbattyogott az emeletre gondolom a fürdőbe. 

-Te is mehetsz, mert mindjárt itt a kocsi - mondta Harry.

Duzzogva felvágtattam az emeletre egyenesen a szobámba és leültem az ágyamra. Ha mondták volna a fiúk tegnap este, hogy ma interjú akkor nem kocsikáztam volna egész éjjel Emmával, hogy elaludjon. Most mindenki elé kell állnom álmos fejjel és, ha én álmos vagyok akkor ingerült is szóval, ha valaki beszól nekem interjú közben könnyen lehet, hogy neki megyek az illetőnek ezért se kéne menne. Fáradtan egy elmebeteg állat vagyok még magam is bevallom ezt.

Muszáj lesz felállnom és lezuhanyoznom aztán valamilyen ruhadarabot magamra rángatni. Muszáj lesz elkészülnöm bármennyire is fáradt vagyok.
Bevonultam a fürdőszobámba gyorsan lekapkodtam magamról a ruháim amiket csak a földre dobtam és beálltam a zuhany kabinba.Megeresztettem egy kicsit meleg, de kicsit hideg vizet, hogy felkeltsem magam, de teljesen sikertelenül, mert majd nem elaludtam zuhanyzás közben. Már-már csukódtak le a szemeim, de aztán mindig észhez tértem sikeresen.
Amint eleget áztattam magam  és jól megmostam magam kiszálltam a kabinból és a fehér törölközőmért nyúltam amivel megtöröltem magam aztán derekam köré tekertem. Beálltam a tükörbe ahol egy fáradt fickó tekintett vissza rám aki most éli a nehéz időszakát. Úgy nézek ki, mint egy házas férfi akinek most született meg az első gyereke. A második rész igaz is, de házasnak még nem mondhatom magam és egy ideig nem is leszek házas.
Kimentem a fürdőszobából és egyenesen a szekrény elé álltam onnan is kiemeltem egy elegánsnak mondható hétköznapi öltözéket. Nem öltöny volt, de mégis elegáns. Bár Barney Stinson tuti öltönyt aggatna rám, de ki kell ábrándítsam utálom az öltönyt.
Felvettem a ruhámat aztán visszamentem a fürdőbe beállítani szanaszét álló hajam. Kicsit kezd hosszú lenni majd említenem kell Lounak. Amint végeztem a hajammal befújtam magam az igen drága férfi parfümömmel amit karácsonyra kaptam a fiúktól. Beálltam a tükör elé és elégedetten megnéztem maga, hogy most már sokkal jobban nézek ki kívülről.
Kisietem a szobámból egyenesen le a lépcsőn a többiekhez.
-Uh micsoda gavallér lettél hirtelen - nevetett Lou amikor meglátott.
-Jaj, de vicces valaki. Te minek jöttél? Miért nem pihensz? - ültem le a kanapéra a többiekhez.
-Elhoztam Luxot és arra gondoltam megyünk veletek - mondta Lou.
-Louis - ugrott az ölembe Lux.
-Mizu nagy lány? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-Cuki a kislányod - mosolygott Lux.
-Mivel rám hasonlít.
-Ha rád hasonlítana akkor bányarém lenne - mondta Lux és kiszállt az ölembe aztán anya ölébe ült.
-Nem hiszem el, hogy ilyen dumái vannak - dőltem hátra.
-Rossz keresztapja van - mosolygott Lou és magához ölelte kislányát.
-Mindenki engem hibáztat szerintem Niall rontotta el - morogta Harry.
-Te keresztlányod haver - mondta Niall.
-Mielőtt Harry és Niall vita lenne induljunk - jött be a nappaliba Liam Emmával a kezébe, de amint meglátott átadta nekem a kislányt.
Amikor felálltam, hogy átvegyem a kislányt Hannah jött ki, de most más volt sokkal gyönyörűbb volt. Egy rövid sárga egybe ruha volt rajta, a hajába egy fehér virág csat volt és alul a haja göndör volt. Egy kevés smink festette arcát amitől jobban kiemelte az arcát, de szerintem smink nélkül gyönyörűbb. Na kuss Louis már beteges a volt barátnődről ilyeneket mondani aki a gyermeked anyja szóval jobb, ha hallgatsz neked ott van Eleanor és ezt csak a fáradtság miatt mondod!
Feleszméltem és már csak rám vártak az ajtóba, hogy elinduljak így én is elindultam kilépve a házból, hogy beülhessek a nagy személyes autóba. Nem szeretem limuzinnak hívnak az olyan kihívő.
Egész úton próbáltam valamennyire pihentetni a szemem és nem, nem az nem alvásnak számít. Na jó egy nagyon pici alvásnak számít.
-Louis minden rendben? - térített észhez Liam.
-Igen csak legyen túl ezen és utána hadd menjek haza aludni - mondtam.
-Megérkeztünk akkor igyál egy kávét az automatából az helyre ráz kicsit adás előtt - adta az ötletet Liam.
-Igaz kávéra van szükségem - egyeztem bele.
-Nekem kajára - szólt bele Niall.
-Neked van gyomrod? Most reggeliztél 8 palacsintát - kérdezte Zayn furcsán nézve Niallre.
-Az 10 palacsinta volt, hogy kijavítsalak és igen van pocakom - fogta meg a hasát Niall, hogy bebizonyítsa van pocakja vagy mije.
-Feneketlen bendőd van Niall - forgatta meg a szemét Zayn.
-Akkor Niallnak két feneke van? Hisz azt mondtad a gyomrába is van feneke, de alapból hátul is van neki egy - értetlenkedett Harry.
-Harry ne légy hülye - forgatta meg a szemeit Liam.
-Igen Harry ne légy hülye, mert az Louis - mosolygott Niall.
-Hé - szólaltam fel nevem hallatára.
Amire Niall mondhatott volna valamit már meg is érkeztünk.  Szépen sorba kimásztunk a kocsiból a sikítozó tömegbe.  Honnan a fészkes fenéből tudják a rajongók, hogy hol vagyunk?
Amikor kiszállt Hannah a kezébe a lányommal minden rajongó furcsán nézett a lányra és láttam pár rajongót akinek egyáltalán nem tetszett, hogy itt van Hannah. Vajon mi lesz, ha megtudják, hogy van egy közös gyerekem az ex-emel? Kitör a harmadik világháború az biztos!
Amíg be nem értünk az épületbe addig folyton tették fel a kérdéseket, hogy "mit keresett itt Hannah Walker?" és, hogy "ki a fene az a gyerek?" én meg próbáltam kikerülni a kérdéseket és csak elsétáltam mellettük persze egy-két rajongónál megálltam és készítettem képet velük ami jó érzéssel töltött el amikor az arcukra néztem. És nekem csak egy kérdésem volt hozzájuk ami már régóta bennem volt, de sose kérdeztem meg, mert erre talán Ők se tudtak volna tökéletes választ adni így nem lövöm le a poént azzal, hogy elmondom a kérdésem, mely a rajongókhoz szól.
-Gyere Louis - szólított meg Paul. -Elfogtok késni a fiúkat már betessékeltem.
-Csak még vele készítek egy képet - mondtam és gyorsan meg is csináltam a kedves kis barna hajú kislánnyal a képet aki hálálkodva eltátogott nekem egy "szeretlek"-et természetesen szipogva. Amikor látom, hogy mit hozok ki a rajongókból, hogy miattam sírnak szívesen átölelném Őket, de ott az a hülye kordon és nem lenne tisztességes, ha egyet megölelek, de a többit nem.
Paul az ajtóba várt már így odasiettem hozzá, hogy én is belépjek.
-Azt hittük sose érsz be - mondta Liam.
-Csak annyira aranyos volt egy pár rajongó és amikor megláttam Őket sírni ami miatt, hogy látnak minket kötelességemnek láttam megállni és fotót készíteni velük - mondtam.
-Van pár rajongó aki cuki - mosolygott Niall.
-És van egy pár aki durva - mormolta lehajtott fejjel Hannah.
-Mi történt? - kapkodtam a fejem mindenki felé magyarázat miatt. 
-Volt egy pár rajongó aki elküldte szépen mondva Hannaht a fenébe és a lányodat is - morogta Zayn. -Utálom az ilyen rajongókat!
-Nem lesz baj Hannah - léptem a szőkeség és megfogtam a vállát.
-Túl élem - nézett fel a lány rám.
-Emma? - böktem a kezébe fekvő kislány felé.
-Úgy néz ki elaludt - mosolygott rá a lányára.
-Ilyenkor tud aludni - mosolyogtam kislányomra aki csak kapaszkodott édesanyába.
Egy biztatott pillantást vettem még egyszer a szőke hajú lányra aztán kijött egy pasas aki ránk várt és tudtam, hogy itt az idő.
-Minden rendben lesz - mosolyogtam rá aztán elindultunk a fiúkkal a férfi után.

Én imádom ezt a blogot írni, mert tényleg egy olyan történetet amivel nem mindennap találkozik az ember hisz én magam találtam ki és még jó magam se láttam olyan blogot ahol Hannah Walkerről írnak. És ezzel nincs is baj, hogy én írok nektek. A probléma ott kezdődik, hogy nincs komment pedig többen kattintgatok az oldalra és olvassátok sőt a faliratkozóm száma is nőtt, de visszajelzés nincs. Semmi.
Elszomorodtam, de túléltem és attól nem hagyom abba a blogot, mert nem lényegesen a komment csak jól esne egy-két kedves szó vagy valami amit hozzáfűzné a bloghoz.
Mindegy hát, ha most sikerülni fog akkor amikor elolvastad a részt aztán ide az én kis segély kiáltásomat olvasod és megszánsz. Hátha.
Jó olvasást bébik!<3

Chapter 9. - Szerelmi háromszög

Sziasztok uborkák!:)<3

Elérkeztem a 9.részhez hát azt hiszem, ha jobban belegondolok kezdődik a történek annak a része, hogy bele pillantást nyerünk mindenki szemszögébe. És lassacskán megismerjük azokat a szereplőket akik még nem kerültek elő csak megemlítésként. Hát igen lesznek olyan szereplők akik most bukkannak fel, de lesznek olyanok akiket örökké elveszítünk.

Ja és egy kérdés: Mit gondoltok Jason Walkerről? Az énekesről tudjátok csak, mert nekem eléggé bejön a vezetékneve sőt amúgy is jó zenei vannak.

És egy vélemény kérdés: Mi legyen Alexandra Petersel? Tudjátok Hannah legjobb barátnőjét alakítja a történetbe.

Jó olvasást!:))

U.i.: Ne lepődjetek meg, ha az utóbbi részekbe Hannah Walker képe Candice Accole lesz, mert kezdek kifogyni a Hannah képekből.

Eva H.xxx

~Liam Payne szemszöge~

Egész éjjel nem aludtam semmit, mert féltem, hogy Louis olyat tesz amit maga se akar, de ebbe az állapotba ami most Ő van megtette volna szóval egész éjjel Louisra vigyáztam.
Louis miután felment a szobájába gondolkozni aztán pár perc után leviharzott a lépcsőn és ki a házból. Muszáj volt utána mennem, mert féltem, hogy Hannah házához megy balhét csinálni és akkor tuti nem látná soha a lányát, de nem oda ment. Sose láttam kocsmába Louist, de most ott ücsörgött és csak öntötte magába a piát így csak egyet tehettem. Ott maradtam vele, mert erőszakkal nem akartam haza rángatni így amíg bírta ivott, de amikor már láttam, hogy totál kész van magammal ráncigáltam haza. Otthon ledobtam Louist a kanapéra, de nem aludt, hanem tömte nekem a hülyeségeit, hogy soha többé nem látja Emmát és, hogy akkor most mi lesz vele meg így mindent mondott amire én csak a szemem forgattam, de mint jó barát végig hallgattam és bólogattam, mint valami ütődött. Aztán amikor már nem hallottam Louis sajnáltató beszédét akkor jöttem rá, hogy végre elaludt.
És most itt ülők kinn a konyhába egy bögre kávéval és próbálok egy kicsit felkelni. Louis meg még mindig horkol már most látom előre másnapos fejét kicsit se lesz szép látvány.
-Jó reggelt cuki pofi - toppant be Niall a konyhába és egyből észrevette nyúzott arcom. -Aludtál te?
-Jó reggelt Niall! Köszi kérdésed, de nem - ásítottam.
-Miért? - ült fel a pultra.
-Louis "kicsit" ivott - temettem az arcom a tenyerembe.
-Akkor azért van még csönd - mosolygott.
-El nem tudom hinni, ha nem vagyok vele mi történik - motyogtam.
-De hála az égnek vele voltál és ezt megköszönheti neked.
-Mindegy - emeltem fel a fejem és belekortyoltam a kávémba aztán folytattam. -Lényeg üzend meg mindenkinek, hogy nem tudhatja meg ezt Hannah, hogy a lánya apja segg részegre itta magát!
-És, ha átjön? Meglátja, hogy másnapos, mert Louison látszik - mondta Niall.
-Azt mondjuk neki, hogy ittunk itthon egy kicsit, de nem rúgtunk be nagyon és addigra Louist is kicsit helyre hozzuk - mondtam.
-Remélem beválik - mondta a szöszi.
-Be kell válnia - mondtam határozottan. -Szóval akkor ezt elmondod mindenkinek, hogy senki ne szólja el magát? Kegyes hazugságot hazudunk Hannahnak!
-Liam Payne első füllentése - mosolygott Niall.
-Honnan veszed első?
-Nem tudom, de nem úgy ismerlek, hogy hazudj bárkinek.
Igaza volt Niallnak nem nagyon szoktam hazudni csak akkor, ha muszáj vagy éppen nem akarok megbántani valakit. Nem szeretem, ha elszomorítom az embereket, de már elszomorítottam anno egy embert aki elég közel állt hozzám aki egy lányt volt és aki tiszta szívéből szeretet. És én is szeretem mégis kidobtam. Daniella Peazer.  
Mindegy Ő már a múlt ami elmúlt az elmúlt!
-Na akkor elkürtölöm a többieknek - ugrott le a pultról Niall.
-Zaynel vigyázz utál felkelni - figyelmeztettem.
-Louist felkeltési módszerét utálja én jószívű vagyok hozzá - mosolyodott el huncutul Niall. Persze Ő az aki jó szívvel kelti fel az ember na most röhög a vakbelem.
Azzal Niall el is tűnt így újra egyedül maradtam egy alvó másnapossal aki amint felkel jajgatni fog, mint egy kisgyerek. Na és persze a gondolataimmal is ott maradtam egyedül és az volt igazán a nagy bajom, mert mostanában olyan gondolataim voltak amiket nem tudtam hova tenni. Furcsa volt, mintha valami rossz történne velünk és Hannahval meg a kicsivel. De mi történhet velünk? Ez annyira logikátlan semmi rossz nem fenyeget minket. Semmi.  Ezek hülye gondolatok! Csak kár, hogy nem akarnak kimenni a fejemből.
A gondolat átmenetelem egy hangos jajgatás zavarta meg. Ez biztos Louis lesz az így egyből a nappaliba mentem egy pohár vízzel és fájdalomcsillapítóval.
-Tessék - nyomtam a kezébe amint odaértem hozzá.
-Mi történt? - vette be a gyógyszert és ivott bele a vízbe.
-Te vadbarom hulla részegre leittad magad és, ha én nem vagyok  elrontasz mindent - oktattam ki.
-Basszus - fogta a fejét. -Köszönöm Liam örök hálám neked.
-Hálád az lehet is, de még nincs vége - kezdtem bele Ő pedig biccentette, hogy folytassam. -Te rendben hozod magad és amikor Hannah ideér Emmával, és rákérdez miért vagy másnapos azt mondod, hogy este iszogattál velünk és kicsit túlzásba estél, de nem annyira. Kegyes hazugság mielőtt mondanád, hogy ez hazugság.
Louis csak figyelt és bámult rám meredten próbálta felfogni a szavakat, de ilyen másnaposan nem biztos sikerült is.
-Lényeg? - kérdezte meg.
-Elmész a szobádba és rendben hozod magad a többit bízd rám és a többiekre - sóhajtottam és amikor láttam nem indul rákiabáltam. -Most!
-Jól van na ne ilyen hangosan - fogta be a fülét és próbált felállni aztán próbálta eltámogatni magát a szobájáig. Pont szerencse akkor jöttek le a fiúk és Harry meg Niall örömmel segített Louison.
Amire eltűntek a látótávolságból mármint felértek az emeletre elkezdtem elpakolni a nappaliból és befújtam a szobát légfrissítővel, mert bűzlött az alkoholtól hála Louisnak és az esti utolsó piájának amit egész este szorongatott. Ha Hannah rájön a dolgokra akkor fene tudja mi lesz Louissal, de az biztos, hogy a lányát nem látja egy hamar bár Hannah nem szemét csak félti a lányát és jogosan.
Kicsit összepakoltam a nappaliba viszont néhány dolgot direkt úgy hagytam, mert ha nagyon nagy a rend akkor gyanút fog amit nem akar senki így maradt az a tiszta, de rumlis ház ami volt mindig is.
-Elmentem - futott le a lépcsőn fekete hajú barátunk.
Ilyen korán fenn van? Ez furcsa. Mi a fene baja lehet, hogy korán kel? Bár lehet Perrieért megy csak tényleg, ha már Perrie akkor fel kéne hívnom Sophieat már hiányzik nagyon.
-Te ilyen korán fenn vagy? - szóltam utána. -Hova a fenébe mész? Perrie?
-Hannahért és Emmáért megyek - fordult meg.
-Miért te? És mikor hívott, hogy menj érte? - néztem rá kérdően.
-Előbb írt egy sms-t, hogy menjek érte és azért engem kért meg, mert tegnap én vittem haza - magyarázta el Zayn.
-És mi van Perrievel? Tudod szőke hajú és eljegyezted ja és a Little Mix tagja tudod a Little Mix az a lány banda.
-Perrie ma átjön! Nem felejtettem el a barátnőmet aki hamarosan a feleségem - mordult rám.
-Oké-oké - tettem a kezem védekezésképen. 
-Mentem mindjárt jövünk addig készüljetek el - mondta Zayn és el is indult az autójához.
Komolyan, ha nem ismerném Zaynt akkor azt hinném belezúgott Hannahba, de ismerem és látom, hogy néz Hannahra, de látom, hogy néz Perriere. Perrie élete szerelme akit eljegyzett és akit, ha elvesztene akkor összetörne rendesen. Talán úgy összetörne, mint Louis amikor szakítottak Hannahval, de lehet annál is jobban. Louis és Hannah kapcsolata is érdekes volt régen, és most is elég érdekes, ha belegondolunk abba, hogy van egy közös gyerekük akit mindennél jobban imádnak. És akkor ott van még Harry és Taylor Swift kapcsolat na az aztán érdekes volt, ha arra visszagondolok akkor elkap a röhögőgörcs és erről nem tehetek komolyan. Aztán ott a szöszi barátunk aki mély kapcsolatba került a hűtőszekrénnyel és azóta is jól meg vannak szerintem Ők a leghosszabban tartó kapcsolat. Voltak érdekes kapcsolataink, de a jelen számít most és a jelenbe csak Zayn és Perrie, Louis és Eleanor, Niall és a hűtőszekrény és én meg Sophia van. Pedig milyen jó volt Danival... Fejezd be Liam Ő a múlt!
Az ábrándozásom a fiúk szakították félbe hála istennek.
-Liam lerí Louisról, hogy másnapos nagyon? - huppant mellém Niall és magával húzva Louist is akin egy fekete napszemüveg volt és egy laza Louisos ruha zokni nélkül.
-Miért van rajta napszemüveg? - kérdeztem.
-Álcázás képen, hogy ne vegye észre, hogy a szeme se áll jól - mondta Harry.
-Ez hülyeség, mert házba nem hordunk napszemüveget és, ha hideg vízzel leöntöttétek, hogy mossa meg az arcát jól akkor nem veszi észre - mondtam és levettem Louisról a szemüveget, de amint megláttam másnapos tekintetét egyből visszatettem rá és a fiúk felé fordultam. -Leöntöttétek hideg vízzel? Miért néz ki úgy, mint egy élő halott?
-Kétszer is leöntöttük - mondta ördögi mosollyal Niall.
-Szerintünk azért, mert eléggé berúghatott Louis bár még ennyire nem látszott rajta a másnaposság, de tegyük hozzá ennyire sose rúgott be amit te meséltél - tette hozzá Harry.
-Basszus és mit mondjunk Hannahnak miért van rajta szemüveg? Hisz logikátlan lakásba szemüveget hordani - dörzsöltem meg kezemmel a fejem.
-Louis vak lett ez a legjobb vagyis ideiglenes vak, mert baleset érte - mondta Niall.
-Jobb ötlet? - forgattam meg a szemeim.
-Szólhatunk Lounak, hogy jöjjön át kenjen rá valami sminket hátha eltünteti ideiglenesen  - javasolta Harry.
-Ez jó ötlet! Mennyi idő amire ideér? Mivel Hannah  úton van már - magyaráztam el neki.
-Felhívom - mondta és el is vonult.
-Sose az én ötletem jó - duzzogott Niall.
Észre se véve Niall duzzogását járkálni kezdtem, ha Hannah megtudja, hogy Louis eléggé leitta magát a sárga földig akkor soha többé nem láthatja Louis Emmát és akkor még jobban kész lenne. Ha már azért leitta magát, mert Hannah haza vitte akkor vajon mi lesz, ha eltiltja tőle?  Drogozni fog? Öngyilkos lesz? Vagy mi a fene? Nem hagyhatom, hogy Louis leamortizálódjon. Nem tehetem, mert a legjobb barátom akit szinte testvéremként szeretek így nem hagyhatom, hogy tönkre tegye magát. Louisnak a lánya lett a drogja most már.
Amire észbe kaptam Harry ért vissza meglehetősen azzal a hírrel, hogy Lou pár percem belül itt van. Szóval írtam Zaynnek egy üzenetet hogy tartsa fel Hannahékat.

"Louis lerí, hogy másnapos ezért Lou jön át segíteni rajta addig vidd valahova Őket. Fontos!"

Pár percem belül már Zayntől választ is kaptam:

"Siessetek addig kitalálok valamit, de tényleg siessetek!"

Utána egyből megérkezett lihegve Lou valószínűleg tényleg sietett ez kedves tőle. Amint levegőhöz jutott Louis fejéhez vágott mindent amit lehetett ami teljesen igaz volt és utána amikor le nyugodt elkezdődött a munka. Amire vártam az megtörtént, mert amikor Lou meglátta Louis másnapos fejét felsikoltott aztán megint elkezdett szitkozódni és csak utána kezdet bele a munkába. Vajon, ha Lux itt lenne akkor is ennyi csúnya szót ejtene a szája? Mivel Lou nem az a ember aki csúnyán beszél, de azt hiszem most nagyon kikelt magából. Jó persze minket állandóan seggfejnek hív, de az más tészta Lounál.
Remélem Zayn nem szólja el magát és feltudja tartani addig Hannahát amíg szükséges. Csak sikerüljön minden!

~Hannah Walker szemszöge~

Hannah Walker~Candice Accola

Amióta Zayn értünk jött azóta eléggé furán viselkedik. Hisz ide-oda kocsikázunk már mióta és állandóan nézegeti a telefonját így hozzám se szól. Most vagy Ő is utál, mint Harry és azért nézi a telefonját mikor hívja Perrie, vagy fogalmam sincs miért teszi ezt. Vagy csak alapból szar napja van bár amikor hívtam akkor eléggé jókedvűnek tűnt szóval lehet, hogy csak az egyik fiú húzta fel eléggé, mert ez a Zayn nem tudom milyen Zayn. Na ez aztán megfogalmazás Hannah gratulálok angolból egyes!
Hátrapillantottam kislányomra aki édesdeden szorongatta plüss répáját közbe csukódtak le a szemeim, de mindig feleszmélt amikor bukkanó volt. Szegény kislány elég korán kelt fel jó, hogy álmos.
Visszafordultam előre és azon gondolkoztam, hogy most hova is megyünk.
-Zayn - szólaltam meg mire rám pillantott. -Hova megyünk?
-Haza ennyire ne légy szőke - mosolygott rám. -Rosszabb leszel Niallnél.
-Már régóta felvettél minket és azóta haza megyünk szóval erre csak egy megoldás lehet - mondtam amire Ő kérdően nézett rám. -Elköltöztettek.
-Aha jah persze - mondta bólogatva, de azért, mert nem rám figyelt láttam, hogy mosolyog.
-És mikor szándékozol odaérni? - kérdeztem.
-Pár perc - mondta és a telefonjára nézett. -Sőt mindjárt.
-Okés - sóhajtottam és hátradőltem az ülésbe.
Innentől kezdve nem szóltunk egymáshoz csak bámultam ki az ablakon gondolkozva, hogy vajon mi lehet az, hogy nem visz egyből hozzájuk. Mit titkolnak? Mi történt? Fogalmam sincs, de nagy baj lehet, ha fél várost bejárja velem és a lányommal. A lányommal aki épp mögöttem édesdeden szuszog és nem ért semmit semmiből hisz Ő csak az apját akarja látni. Miért kötődik ennyire Emma Louishoz?  Azok okés, hogy Louis Emma apja, de én se kötődtem ennyire apához 1 évesen jó mondjuk én mindig is ismertem, de akkor is ez furcsa. Sőt minden furcsa, ha már itt tartunk.
Visszapillantó tükörből Emmára pillantottam aki aludt aztán Zaynre pillantottam aki épp akkor tette el a telefonját a zsebébe mosolyogva.
Becsuktam a szemem próbáltam valamennyit aludni, de amire újra kinyitottam ismerős utcába voltunk. Itt vagyunk. Ez gyors volt ahhoz képest, hogy nem rég körbe jártuk a fél várost.
-Mégse költöztettek el? - fordultam felé.
-Jól látod mi nem vagyunk költöző madarak - nevetett Zayn.
-Na persze - fordultam vissza előre mosolyogva.
Amint leállította az autót kipattantam a kényelmes ülésből és haboztam mi legyen Emmával. Szegény kislány alig aludt nem kelthettem fel, de viszont apja odabent vár rá.
-Kiveszem üléstől - lökött odébb az ajtótól és kiemelte Emma ülését óvatosan.
-Köszönöm Zayn - mondtam.
Előre engedtem Zaynt a lányommal, de az ajtóba megállt, hogy kinyissam neki az ajtót. Zayn bement és bevitte Emmát üléstől a nappaliba, hogy egy kicsit aludjon még. Beljebb mentem, de nem láttam senkit túl nagy csend volt és ezt Zayn is észrevette, mert furán nézelődött ide-oda, hogy hol vannak a többiek.
-Hol vannak? - kérdeztem csendben nehogy Emma felkeljen.
-Fogalmam sincs - suttogta Zayn.
Hirtelen a lépcső felől lépéseket hallottunk és egyből arra figyeltünk.
-Mizu van gyerekek? - ugrott le az utolsó lépcsőfokról Niall szinte kiabálva.
-Shh - szóltam rá suttogva. -Emma alszik!
Mindenki bólintott.
-Hát visszajöttetek? - jött le Louis.
Olyan furának tűnt olyan másnak, mintha nem tudom valami lenne vele.
-Mondtam, hogy visszajövünk - mondtam.
-Köszönöm - ölelt meg.
-Nincs mit - öleltem vissza.
Magamba szívtam illatát ami szintén fura volt, de elhessegettem a gondolatot és csak öleltem. Amikor viszont elváltunk egymástól mélyen az arcára meredtem.
-Ki vagy sminkelve? - álltam lábujjhegyre, hogy jobban szemügyre vegyem arcát.
-Mi? Dehogyis - lépett hátrébb zavartan.
-Pedig nagyon úgy tűnik. Mi történt? - fontam karba melleim alatt a kezem.
-Bevert nekem Niall - vágta rá gyorsan, de zavartan.
-Niall? Még egy pókot se bírna leverni ugyan már - nevettem el magam. -Komolyan kérdem mi történt?
-Ez csúnya volt, de igaz - szólalt meg mögülem Niall.
Hátrapillantottam és csak rámosolyogtam.
-Elmondod még ma? - fordultam vissza.
-Berúgtam elég csúnyán - mondta a földet nézve, de aztán felemelte fejét és folytatta. -De csak a fájdalom miatt, hogy Emma vagyis a lányom nincs velem és tudom most eltiltod tőlem Emmát, de elkellet mondanom nem hazudhatok.
Kikerekedett szemekkel figyeltem Louist akinek a kék szemébe a megbánás érzelem örvénylett és hirtelen nem tudtam mit mondani. Louis előhúzott egy papír zsebkendőt a kezéből és megtörölte arcát. Az arca olyan volt, mint egy mosott szar ez nem kicsit volt berúgva tegnap este, de mégis elmondta nekem és nem hazudott.
-És, ha tőlem el is tiltod akkor a fiúktól ne tedd Ők úgy szeretik Emmát, mintha tényleg a keresztlányuk lenne - folytatta Louis.
-Mert tényleg a keresztlányuk - motyogtam. -Most tényleg el kéne tiltanom tőled Emmát, de nem teszem. És tudod miért? Mert elmondtad az igazat és megbántad, és igen lehet nem te vagy a tökéletes apa figura sőt még lesz ezeregy ilyen bakid, de Emma szeret téged még ilyen kicsin is kötődik hozzád így nem tehetem vele sőt veled se. Ha tőlem vennék el Emmát valószínű én is berúgtam volna. Nem tiltom el tőled Emmát!
-Most komolyan beszélsz? - kérdezte és én csak bólintottam amikor hirtelen felkapott és szorosan magához ölelt. -Köszönöm!
Louis örömébe megpörgetett a levegőbe és örültem, hogy örül.
-Szívesen - mosolyogtam rá amikor elhúzódtunk aztán a többiek felé fordultam. -Tőletek se tiltom el Emmát, mert a keresztapjai vagytok.
-És főzöl nekem? - csillant fel Niall szeme amire én bólintottam és megölelt. -Ez életem legjobb napja!
Hirtelen egy édes gyerek sírásra lettünk figyelmesek. Louisra pillantottam aki már egyből el is indult a hang forrás felé. Összenéztem a fiúkkal és követük Őt a nappaliba. Amikor beértünk a nappaliba Louis kezeibe már Emma volt és épp beszélt hozzá miközben a kislány mosolygott rá. Aztán elkezdett sírni.
-Lehet ám, hogy bekakilt - ültem le a kanapéra.
-Én imádom a lányomat, de ez a nők feladata - rakta az ölembe Louis Emmát.
-Konyhába leszünk - futottak a konyhába a fiúk.
-Hé szarba hagytatok!
-Bocsi utolsó pelenkázásom se volt tökéletes nem próbálóm többé - kiabálta vissza Louis.
-Én meg most ettem - kiabálta Niall.
-Én elhoztalak titeket - kiabálta Zayn.
-Bocsi és vigyázz a kanapéra - kiabálta Liam.
-Engem nem érdekel - kiabálta Harry.
Persze hagyjuk szarba Hannaht miért is ne. Mondjuk Harry kiabálás nem lepetett meg sose fog megszeretni. Viszont ezt még megemlegetik, hogy egyedül hagytak a szarba csak emlékezzek erre, hogy egyszer én hagyjam Őket totál egyedül a szarba. Szó szerint a szarba.
-Hát Emma magunkra maradtunk - mondtam a lányomnak. -Te, én és a kakis pelusod. Igazi szerelmi háromszög!

Chapter 8. - Ez nem örökké szól

Sziasztok éjszakai baglyok akiket szeretek!:)

Boldog Újévet kívánok mindenkinek! B.U.É.K. :)

Szerintem ez az a rész amivel sokat dolgoztam, mert semmibe se voltam biztos. Mégis minden van benne ami kell még Emma is. Emma team yeeey :D Akinek Emma Tomlinson a kedvenc az rossz ember nem lehet.:) :D

Most ízgulok a legjobban, hogy mit gondoltok erről a részről hisz akkor is ez a rész más, mint a többi és ezért izgulok.:( Még egy szemszögből akartam írni, de gondolkoztam és ezt egy szemszögős résznek teremtettem így a következő részbe két szemszögből olvashatjátok.

Nem is fecsegek tovább, mert tudom a fele fecsegésem nem olvassa el senki csak a részt szóval hiába jártatom a pofám feleslegesen.

U.i.: Vélemény kifejtős kommenteket várok a rész végénél!

Eva H.xxx

~Hannah Walker szemszöge~

A fiúk agglegény lakásába lenni hát, hogy is mondjam nem éppen a legjobb, ha Liam nem lenne akkor úsznának a szarba már. A dohányzó asztalon ami az ablakhoz volt tolva tele volt a tegnapi vacsorájukkal és a többi kacattal a konyhába be se merek menni, mert ott tuti nagyobb rendetlenség van, mint a nappaliba. Mondjuk, ha már így visszajött a szó a nappalihoz akkor a padló tele van ruhákkal és a alsónadrágokkal szinte már a szép fa padlót se lehet látni csak nem értem miért a földön tárolják a ruháikat. Sose fogom megérteni a férfiak logikáját hiába strapálom magam.
Arra gondoltam kicsit próbálok rendet rakni, de kevésbé sikeresen, mert amint fel akartam állni már egyből visszalöktek azzal az indokkal, hogy inkább pihenjek és élvezem a kényelmet a szarral teli lakásba. Igaz luxusba élnek. 
A nyugodt csendet egyből meg is zavarták.
-Éhes vagyok, de nagyon - kezdett el énekelni Niall közben a hasát fogta.
-Kigondolta volna - forgatta meg a szemeit Zayn.
-Én nem gondoltam - szólalt meg Louis, de egyből hozzá is vágtak egy párnát. -Jól van na gondoltam!
-Ha szeretnéd Niall összeütők valami ebédet - szólaltam meg már én is.
-Megtennéd? - ugrott az ölembe Niall, mint egy kis gyerek.
-Ha leszállsz rólam akkor igen - mosolyogtam rá.
Lepattant rólam a szöszi és egyből felhúzott, és a konyha felé vitt. A konyha tényleg rémes állapotba volt, mint a nappali. Elsőként a takarítással kell kezdenem azt hiszem.

Képzeljétek el sok koszos edénnyel!

Közeledtem a mosogatóhoz amikor megláttam drága kislányom ahogy a mosatlan edényekkel ül a mosogatóba miközben folyik a víz még rá. Elsőnek nem hittem a szememnek, hogy Emma a mocskos edények közt játszik a csapból folyó vízzel aztán felfogtam már. Kislányom felnézett rám és csak mosolygott, mintha ez a kis fürdése csak valami játék lenne. Melyik agy halott rakhatta bele?
-Te meg mit keresel itt manócska? - emeltem ki meztelen kislányom a mosogatóból aki még mindig vidáman mosolyog. -Apukád volt az?
Emma a válaszra csak kacagott egyet és a kis kezével eltakarta az arcát. Szóval Ő volt az. Az én kislányom mindig elárulja magát csak rá kell nézni és már tudod az igazat.
-Fiúk! - kiáltottam el magam mire mindegyik fiú egyből előttem termet és kikerekedett szemmel néztek rám erre én csak feltettem a kérdést amire tudni akarom a választ. -Emma mit keresett a mosogatóba a piszkos edények között?
Mindegyik fiú elhallgatott és egyszer néztek Louis felé.
-Ne nézzetek rám nem csak az én ötletem volt ott megfürdetni - csattant fel Louis. -Egyébként Niall tette bele amikor ment a hűtő felé.
-De Zayn mondta, hogy tegyem bele - védekezett Niall.
-Mert Harry mondta - mondta Zayn.
-Nekem Louis parancsolta - mondta Harry és mindenki Louisra meredt.
-Nekem Liam mondta, hogy fürdessem meg - próbált védekezni Louis.
-A fürdőkádra gondoltam, hogy ott fürdesd meg te idióta - ütötte  homlokon Liam Louist.
-Én is arra gondoltam, de azok az idióták értették félre azt hiszem - fogta meg Louis a homlokát.-Különben is élvezte a lányom ahogy hallottam nem sírt.
-De akkor is a piszkos edények között volt Louis értsd már meg kicsit gondolkozz már Ő nem egy játék baba, hanem egy igazi gyerek - szóltam közbe már én is.
-A bakik előfordulnak - morogta halkan Louis.
-Ennyiszer? Túl sok bakid volt már és ezzel Emmának teszel kárt nem vagy még felelősség teljes az apaságra - mondtam halkan a végét remélve, hogy nem hallják meg, de meghallották.
-Te se voltál elsőre tökéletes anya szerintem - mondta Louis és mielőtt beleszólhattam volna folytatta.-Most tudtam meg, hogy apa vagyok és elvárod, hogy mindent jól csináljak? Különben is Emma 1 éves nem tudhatom mit kell csinálni vele én nem ismerem Őt újszülött kora óta és próbálok jó apa lenni, de nem megy könnyen. Kérlek értsd meg!
-Megértelek, mert teljesen igazad van, de te is érts meg hisz eddig csak anya,apa és legjobb barátnőm segített nekem és ez új nekem, hogy Emma megismert téged vagyis az apját meg a "keresztapjait" így próbálok jó anya módjára viselkedni, hogy Emma engem is szeressen, mert amióta megismert Emma csak veled van ami egy anyának rosszul esik - mondtam ki magamból mindent ami eddig bántott.
-Hülye vagy azért van velem Emma, mert meg akarom ismerni, de sose fog elfelejteni téged aki hordozta 9 hónapig a hasába és aki vele volt ez a kislány jobban  szeret téged, mint bárki mást - mosolygott Louis rám.
Amikor Louis mosolyog akkor nekem is mindig mosolyognom kell, mert nem tudom a Louis fajta mosoly az eléggé fertőző.
-Elviszem megfürdetem - szólalt meg Louis ismét. -Fürdőkádba!
-Fiúk felügyelnétek? - fordultam a többiek felé.
A fiúk csak rámosolyogtak és a kezüket a homlokukhoz rakták tisztelgésként ezzel jelezve, hogy számíthatok rájuk. Louis átvette tőlem meztelen kislányunkat és el is indult a fürdő felé nyomába a fiúkkal akik mindvégig követék.
Visszafordultam a konyha felé és azon gondolkoztam mivel is kezdjem, mert az a szabály a legtisztább résszel kell kezdeni, de itt nincs legtisztább rész. Itt minden csupa rumli és kosz. Nem gondolkoztak még egy takarítónőn? Vagy most az én lennék? Na azt nem ez csak átmeneti én nem takarítok helyettük majd Ők megtanulnak rendet tenni maguk után, ha ehhez segítség kell, de megtanítom nekik.
Fejembe kiszámoltam, hogy mivel kezdjek és a mosogatásra esett választásom szóval egyből a mosogató elé álltam ahol majd nem el is estem egy gumikacsába ami nem tudom mit keress a konyhába. Egyik lábammal arrébb löktem a gumikacsát és neki is kezdtem a mosogatásnak.A mosogatást követte a tányérok tisztára törlése és helyére tétele aztán következett a tűzhely takarítása ami a legmacerásabb volt szerintem a tűzhely sose volt tiszta. Utána következett a mikró kitakarítása, a pult letörlése és a legutolsó volt a felmosás.
Amire mindennel kész lettem rá se lehetett ismerni a konyhára olyan más lett. A tűzhely úgy nézett ki, mintha új lenne ahogy a mikró is. Sose végeztem ennél jobb nagy takarítás még most büszke lenne rám az anyám! Igazándiból a nagy takarítás közben jöttem rá, hogy egyetlen tiszta pohár se volt és pedig adtak nekem egy pohár narancslét akkor vajon milyen pohárból ihattam? Van egy sejtésem, hogy abból a pohárból isznak, amelyik a kezük közé kerül és hát ez gusztustalan. Vajon melyik fiú nyál cseréjéből ihattam? Hacsak nem Ők nem is pohárból isznak ezt is el tudom képzelni róluk, de Liamről nem. Talán Ő elmosta a poharam és nem keveredett egyikkel se a DNS mintám na jó ebbe bele se merek gondolni. Brzz...
Amikor feleszméltem azt vettem észre, hogy az ajtóba állt Liam és csak ámult-bámult.
-Ilyen rend se volt még itt - dőlt az ajtó karfájának.
-Hát meg tettem minden tőlem telhetőt és ez lett - mosolyogtam rá. Valójában Liam volt az a fiú aki elsőre is kedves volt velem és emiatt vele jobb kapcsolatot ápoltam, mint bárki mással. Érdekes régen Harryre támaszkodhattam most meg Harry megöl a tekintetével néha.
Változnak az idők és én is nagyon sokat változtam azóta szerintem.
-Erre mit mondjak? Köszönjük, hogy segítesz nekünk - mosolygott és mielőtt beleszólhattam volna Ő folytatta. -De hidd el holnapra ugyanolyan kupi lesz!
Erre már felnevettem ahogy Liam is valójába erre számítottam, hogy nem lesz ilyen szép rend.
-Sejtettem - mondtam.
-Liam! Segíts! - hallottuk meg Niall kiabálását olyan, mintha fuldokolna. Mi csinálhatnak ezek? -És mond meg Hannahnak csinálja az élelmem, mert éhen veszek!
A másik fele kiabálásra számítottam hisz megígértem neki és lemertem volna fogadni, hogy kiabálás közbe fogta a hasát, mint egy terhes. Tényleg Niall nem terhes? Én terhesen sokat ettem csak Niallnek nem gömbölyödik a hasa Ő örök csont sovány szóval bármennyit ehet a szöszi.
-Hallotta és megyek! - kiabálta vissza Liam, de mielőtt kilépett volna visszanézett rám. -Hajrá.
És ismét egyedül maradtam a konyhájukba és fogalmam sincs mit is főzzek a has póknak és a többieknek. Recept könyvet hiába is keresnék szerintem egy kan lak tanyán nincs ilyesmi szóval a puskázás kilőve. Így maradt a régi terv ami nem más, mint megnézni milyen alapanyagokból is élek ez az egyetlen megoldás, de azt elárulom boltba biztos nem megyek le kajáért.
Minden olyan helyet megnéztem ahol alapanyagnak kell lennie és találtam is olyat ami pont tökéletes ahhoz amit főzök. Az étel egyszerű mégis a legfinomabb vagyis hát én eléggé jót tudok csinálni és az a étel nem más, mint a spagetti. Egyszerűen imádom és olyan könnyű elkészíteni sőt hamar kész van, hogy ennél jobb alapanyagokat nem is találhattam amiből eszembe jutott, hogy én nekem a spagetti a specialitásom. Szóval neki is álltam elkészíteni...
A konyhába áradt a spagetti illata és, ha nem lettek volna rajtam kívül még öten plusz egy gyerek akkor neki is állok elpusztítani az egészet így csak az ebédlő asztalra megterítettem mindenkinek amíg Ők türelmetlenül várták az elemózsiát. Rosszabbak, mint Emma pedig nála nem hittem volna, hogy találok rosszabbat, de sikerült. Mindenki megkapta a tálját és egyből el is kezdték falni viszont szegény kislányom csak nézte Őket a gyereküléséből amit egy székre tettünk, hogy Ő is velünk legyen. Emmának is csináltam egy kis répa pürét, de amikor repülőzve próbáltam megetetni Ő megtagadta tőlem.
Viszont egy kérdés aggasztott.
-Fiúk valaki majd haza vinne evés után? - kérdeztem és hirtelen mindegyik fiú megmerevedett. Ugye tudták, hogy haza megyünk?
-Haza mész? - csüggedt le Niall teli szája.
-És haza viszed Emmát is? - szomorodott el Zayn.
-Kifog reggelit csinálni? - szólalt meg ismét Niall.
-Fiúk visszajövők még ne aggódjatok csak nekem és Emmának otthon a helye, de mindennap átjövők - mosolyodtam rájuk.
-És csinálsz még ilyen isteni dolgokat? - bökött az ételre Niall.
-Természetesen - mosolyodtam rá.
-Köszönjük, hogy kitakarítottál helyettük - szólalt meg Liam is már.
-Máskor is megteszem, de legközelebb csak akkor, ha fizetek - nevetem el magam.
Mindegyikük elnevette magát kivéve Louis és Harry. A fiúk folytatták a táplálkozást addig én összeszedtem Emma holmiját - azt a keveset - amit találtam.
Amire végeztek az evéssel addigra én és Emma mára elkészültünk, és csak álltunk az ajtóba várva, hogy valaki haza vigyen minket.
-Ne menj - borult rám Niall én meg szorosan megöleltem a szöszit.
Zayn lehámozta rólam Niallt utána Ő is szorosan magához ölelt aztán Őt követte Liam és ennyi. Louis csak állt ott tehetetlenül egyedül kislányát emelte fel akit szorosan megölelgetett és amikor elengedte még búcsúzás képen egy puszit nyomott a kislány feje tetejére és átadta nekem. Most ez azt hiszi, hogy többé nem találkoznak? Ez nem örökké szól valaki világosítsa már fel Louist!
-Hello - intette Harry egy gúnyos mosollyal. Hova lett az a srác akit régen mindig velem volt?
-Sziasztok akkor holnap - mosolyogtam rájuk és kinyitottam az ajtót.
Azzal a lendülettel amivel az ajtót nyitottam ki is léptem a házból és a nyomomba Zayn volt. Szóval akkor Zayn visz minket haza na az jó. Zayn betette Emmát a gyereküléssel hátra, de bekötni már nem tudta így én kötöttem be kislányom aki egész végig az ajtóba álló fiúkat nézte. Mi van Ő is azt hiszi ez örökké szól? Utoljára mondom ez nem örökké szól!
Beültem az anyós ülésre Zayn mellé és még intettem egyet a fiúknak mielőtt Zayn elhajt vele. Több se kellet Zaynnek már el is hajtott tőlük én meg lediktáltam neki a címünket. Az út csendesen telt nagyon furán csendes és tudtam, ha nem szólalok meg akkor felrobbanok.
-Miért hiszi azt mindenki, hogy ez örökké szól?
-Micsoda? - kérdezte Zayn vissza.
-Louis úgy búcsúzott el Emmától, mintha most látta volna utoljára és Niall meg hozta a formáját, de mondjuk ti is elég furcsán ölelgetettek, mintha többé nem látnánk egymást sőt még Emma is úgy nézte a fiúkat, mintha többé nem látná Őket. Miért? - tört ki belőlem hirtelen minden.
-Louisnak van egy megérzése - sóhajtott én meg vártam folytassa, mert nem értettem. -Azt hiszi, hogy most azzal, hogy haza mentek többé megint nem látja Emmát, de ez hülyeség, mert te magad mondtad visszajöttök, de Ő nem hisz nekünk csak azt hajtogatja, hogy többé nem láthatja a lányát, mert szar apa. És hát nekünk is bogarat ültette a fülünkbe pedig már mi is eléggé megkedveltünk kivéve Harry. Szóval kérlek holnap tényleg gyertek, ha kell hívj és jövők érted csak gyertek!
Ez most meglepett nem hiszem el, hogy Louis ezt gondolja rólam, hogy nem adok neki lehetőséget, hogy lássa a lányát jó mondjuk van oka az hinni hisz 1 évig nem szóltam neki és lemaradt pár dologra, de elmondtam neki így nincs szívem Emmát elválasztani az apjától. Még, ha akarnám se tudnám, mert nekem Emma a legfontosabb és Ő teljesen oda van az apjáért pedig még csak 1 éves, de ragaszkodik hozzá, mint Tunyacsáp a herkentyűburger recepthez. Ez milyen jó hasonlat volt már!
-Ha már a témánál vagyunk akkor különben is miért utál Harry? - tereltem a témát.
-Előbb ígérd meg, hogy holnap felhívsz, hogy jöjjek érted! - parancsolta rám Zayn.
-Ezt megígértem nekik is már és neked is megígérem - mosolyogtam rá.
-Helyes - mosolygott Zayn. -Szóval Harry fogalma sincs miért utál, mert senkinek nem mondja el mi már kérdeztük tőle, de csak kiviharzott és ott hagyott minket. Liam szerint félti Louist nem bízik benned amit tettél a múltba vagyis nem tettél semmit, de amikor szakítottak Louisba egy világ tört össze és senki nem tudta talpra állítani talán ezt akarja elkerülni Harry. Bár ki tudja.
-Na jó ebből csak azt fogtam fel, hogy Louisba egy világ tört össze a szakításunk után és senki nem tudta talpra állítani - mosolyogtam rá. Bár azt nem kell tudnia én velem mi történt szakítás után...
-Gondoltam - kuncogott Zayn.-Tipikus női gondolkozás.
-Ha nem vezetnél tuti megütnélek, de tekintettel a lányomra aki hátul ül miatta nem bántalak, hogy ne okozz balesetet - kuncogtam én is és hátrapillantottam Emmára.
-Anya tigris - mosolygott.
Csak rá mosolyogtam és ismét beállt az a rettentően zavaró csend. Vissza gondoltam arra az időszakra amikor Louissal szakítottunk és hirtelen eleredtek a könnyeim bár ne gondoltam volna vissza. Az ablak felé fordultam, hogy Zayn ne vegye észre, hogy sírok. Szerintem észrevette, mert a combomra dobott egy papír zsepit, de nem szólt semmit. Felvettem a papír zsepit és elsőnek gondosan megtöröltem vele a szemem aztán kifújtam vele az orrom. Tétováztam, hogy megkérdezzem-e tőle, hogy hulla a kuka a kocsiba - mert van kis kuka a kocsiba - csak féltem megszólalni így zsebre vágtam a zsebkendőm.
Most már csak azt vártam, hogy hazaérek már nem bírtam Zayn szemébe nézni síros szemmel. Szóval inkább vártam amíg meg nem érkezünk és meg nem áll a ház előtt.
Megérkeztünk. Kipattantam a kocsiból és egyből kivettem az ülésből Emmát meg a táskát amibe a cuccai voltak.
-Akkor holnap hívj - szólt utána Zayn.
-Okés - mondtam, de hátra se fordultam csak futottam be nem akartam neki magyarázkodni miért sírtam bár tuti elmondja mindenkinek, hogy sírtam szóval holnapra mindenki aggódó tekintettel fog rám nézni, hogy mi volt a bajom.
Benyitottam az ajtón, és anyával meg apával találtam magam szembe. Apa csak elvette tőlem Emmát és a táskát aztán fel is ment a lépcsőn. Anya ott állt előttem karba tett kézzel és engem nézett főképp a kisírt szemeim zavarhatták amit próbáltam letörölni a kocsiba, de azt hiszem nem jött össze.
-Bántott? - kérdezte. Tudtam kire érti és egyáltalán nem tetszett, hogy már azt hiszi egyből, ha sírok, hogy Ő bántott.
-Nem - mondtam határozottan és beljebb mentem.
-Akkor elmondod nekem miért van kisírt szemed?
-Csak a gondolataim olyan helyen jártak ahol nem kellett volna nekik - motyogtam.
Anyu sóhajtott, mert elsőre megértette mire is gondoltam és megértően biccentett.
-Jól vagy? - lépett hozzám közelebb.
-Most már valamennyire jobban, hogy eltereltem a gondolataim - mosolyogtam rá és magamhoz öleltem édesanyám.
Olyan jó volt test melege ahogy simogatta a hátam, hogy azt hittem újabb könny forrásba kezdek, de visszafojtottam. Nem bírtam és nem akartam újra sírni inkább elakarom felejteni az a időszakot.
Anyu elengedett és még mindig szembeállt velem, de mosolygott.
-És milyen volt? Emma élvezte? A fiúk kedvesek voltak? Louis foglalkozott Emmával?
-Igen anya jó volt és mindegyik fiú nagyon kedves volt kivéve Harry, de megértem miért volt olyan amilyen azt hiszem. Emmának fülig ért a szája nagyon boldog volt és sokat nevetgélt, és Louis is sokat volt vele egészen hozzá nőtt a lánya, de vétet bakikat - mosolyogtam rá és újra eszembe jutott az egész nap kivéve az amikor megérkeztem és megláttam Eleanort a lányommal.
-Te is

vétettél hibákat az elején neki is nézd el.
-Próbálom elnézni csak féltem Emmát, hogy baja lesz.
-Sose lesz baja, ha az apjával van ezt tanuld meg kicsim - mosolygott rám.-Apád is régen sorra követte el a hibákat, de semmi bajod nem lett tőle sőt megedződtél tőle és szerintem a tegnapi esetnél nem lehetett rosszabb amit ma csinált. Megtanulja majd Louis is idővel csak neki több idő kell.
-Hát így összességbe a tegnapi esetthez véve nem voltak vészesek a hibák - kuncogtam.
-Na látod megtanulja - mondta anya.
Anyával még sokat beszélgettem csak már a nappaliba ülve, mert állva kényelmetlen. Apát megbíztam vele, hogy tegye le aludni Emmát így utána Ő is leült mellénk hallgatva a mai nap történteket. Meglepődtek Louison és a fiúkon főleg Harryn hisz Ők is tudták, hogy Harryvel régen jóba voltam most meg úgy néz rám, mintha ellensége lennék ami nekem nem tetszik, de kikérdezett engem, hogy nekem mi tetszik. Viszont a többi dolognak anyáék is örültek meg én is, hogy a fiúk nem utálnak és a legfontosabb Louis szereti a lányát na meg persze az is jó, hogy nem utál, mert nem utál, ha utálna akkor engem kidobott volna addig amíg Emma nála van, de nem tette meg. Ez azért jó dolog és a másik jó dolog, hogy Harryn kívül mindegyik fiú kedvel és törődnek velem és a lányommal pedig egyiket se kértem tőlük.
Elmeséltem anyáméknak azt is, hogy Louis azt feltételezte amikor hazajöttünk, hogy többé nem láthatja Emmát erre csak Ők is mosolyogtak, de egyetértettek Louis aggódásával. Talán én is ilyen lettem volna a helyébe, de ha azt mondták volna nekem, hogy ez nem örökké szól akkor elhittem volna. Vagy nem?

 ~Louis Tomlinson szemszöge~

Végig néztem ahogy hagyom elmenni a lányomat és az a érzés keringett bennem, hogy most megint nem láthatom. Olyan jó volt, hogy este mellettem szuszogott és én vigyázhattam álmára aztán mellettem kelt fel igaz megsüketített, de ezt neki megbocsájtom, mert Ő a lányom. Még kimondani is fura főleg tőlem hisz sose gondoltam volna, hogy apa leszek ilyen korán hisz szeretem volna a gyereket, de nem ilyen korán, de  örülök, hogy van nekem Emma. Nem bántam meg, hogy azon az estén amikor Hannahval  anno együtt voltam Ő megfogant csak azt bánom, hogy nem lehettem a lányommal születése óta hisz annyi mindenről lemaradtam. Ha elmondta volna Hannah időbe akkor mindent feladtam volna Emmáért, de nem mondta el csak akkor amikor már szüksége volt rám vagyis a lányomnak volt rám szüksége. Az apjára volt szüksége!
És most megint elment és ki tudja mikor jön vissza, ha Hannah idáig nem szólt Emmáról ki tudja, hogy visszajön-e. Lehet azt mondta visszajön, de biztos nem vágta volna hozzánk, hogy 'soha nem jön vissza felejtsük el Őt és Emmát is', mert az gonoszság lenne így inkább azt mondta visszajön, de nem tudok hinni neki. Félek, hogy soha többé nem látom viszont a kislányom.
-Lou jól vagy? - hessegette előttem a kezeit Liam.
Észre se vettem, hogy már a nappalin ülők elmerengve gondolataimba.
-Jól vagyok vagyis nem - temetettem az arcom a kezem.
-Ez nem örökké szól - mondta Liam. -Visszajönnek.
-Liam ebbe nem vagyok biztos és elhinni se tudom.
-Pedig hidd el holnap újra látod a lányod.
-Hiszem, ha látom - morogtam.
-Hannah nem hazudik amit mondott azt betartja és én is megígérem neked, hogy ez az egész nem örökké szól - tette a kezét a vállamra Liam.
Most ezt fogja ismételgetni Liam, hogy "ez az egész nem örökké szól"? Mert ez nagyon idegesítő és nem tudok hinni ebbe az örökké szóba. Nem hiszek az örökké szóba, mert semmi se tart örökké hisz a banda is egyszer feloszlik mégis azt mondja mindenki, hogy a One Direction örökké egybe marad hát ebbe nagyot tévednek, de mindegy. Ez a örökké szó csak egy kegyes hazugság!
Az újabb elmélyülésemet az ajtó nyitódása és csapódása zavarta meg. Zayn megjött.
-Haver ez nem örökké szól - rohant be Zayn a nappaliba. -Visszajönnek!
 Jó már elegem van ebből a mondatból.
-Niall! Harry! Ti még ma nem akarjátok nekem ezt mondani? - kiabáltam el magam. -Mert elegem van, hogy mindenki ezt mondja!
-Ez igaz hisz Ő mondta, hogy visszajön. Higgy már neki! - oktatott ki Zayn.
-Hiszem, ha látom - morogtam.
-Úgyis nekünk lesz igazunk - morogta Liam.
-Meglátjuk - mondtam és felálltam.
A szobám felé igyekeztem, de még meghallottam amit nekem kiabálnak ami szintén a sokat említett mondat volt, hogy 'Ez nem örökké szól', de addig nem tudtam elhinni amíg magam nem látom holnap megint a lányom. Miért nem fogja fel senki, hogy addig nem hiszem el amíg látom? Mert mondani bármit lehet ami nem mindig teljesül.
Amint beértem a szobámba az ágyon hanyatt vettem magam és akkor pillantottam meg azt a takarót amivel este betakartam. Még az Ő édes baba illatát őrizte. Hiányzik az a kis csöppség aki miatt reggel megvakultam és csak remélni tudom, hogy viszont láthatom még a sok hibáim után. Mert Ő az én kislányom is. És most már büszkén kijelenthettem, hogy igen Louis Tomlinson büszke apuka!

Chapter 7. - Pisis kanapén

Sziasztok bogyók!<3
És igen itt is betudtam hétvégén fejezni az új részt. *ugrálás* :)
Ugye tudjátok az előző '"rész" az nem rész volt, hanem múlt volt, de ez most rész, de még milyen rész. Én miközben olvastam át már sírtam a röhögéstől. Mikre rá nem vesztek ti engem tuti miattatok írok vicces dolgokat a részekbe ti sunyik. :P
Amúgy és épp ma változtattam meg a részhez való képet, mert nem ez lett volna, de ezt megtaláltam és beleszerettem na meg illet a részhez is. Szerintem ez cukibb, mint amit elsőnek akartam.
Sajnálom a késést is meg így mindent, de tudjátok, hogy van ez.:/
Nem húzom tovább a szót...
Jó olvasást! :)

Eva H.xxx

~Louis Tomlinson szemszöge~

Tegnap este nagyon szépen megkértem Hannaht, hogy hadd töltse velem a lányom az éjszakát vagyis hadd aludjon nálam. Persze nem akart belemenni a bezárós dolog után, de aztán Liam segítségével belement így megbeszéltük, hogy reggel jön Emmáért mivel Ő meg Alexandra nem szeretek volna nálunk aludni meg is tudom Őket érteni valamilyen szempontból, hogy nem akarnak nálunk aludni.
Szóval a koncert után elköszöntünk a lányoktól persze Hannah érzékeny búcsút vett kislányától szerintem az első távol töltött éjszakájuk. Emlékszem amikor én töltöttem egy éjszakát távol anyától belehaltam. És amikor látok egy anyukát aki a gyermekétől búcsúzik mindig könnybe lábad a szemem hisz olyan megható dolog. de szerintem nem csak nekem könnyezett be a szemem, hanem a fiúknak is Niall már szinte bőgött, Harry a hajába temette az arcát, Zayn inkább elfordult és háttal lehetett hallani ahogyan szipog szerintem Zayn a legérzékenyebb aztán Liam meg csak a szemét törölgette közben meg mosolygott Ő mindenbe a szépet és a jót látja.
Amint elköszöntünk és Ők el hajtottak utána mi is bepattantunk a kocsiba persze betettem Emmát a gyerek ülésbe amit a másik kocsiból tettünk át. Amíg odaértünk a hotelbe Emma el is aludt így óvatosan felvettem az alvó kislányt az ölembe és úgy vittem fel a szobámig. Az első olyan lány akit ölbe viszek az ágyba ezt fel kell írnom.
Letettem Emmát óvatosan az ágyra persze a felesleges meleg ruházatot levettem róla és egy szál pólóba aludt egy nagyon meleg takaróba bugyolálva. Nagyobb párnákkal biztosítottam az ágy szélét, hogy nehogy leessen róla aztán én is elmentem lezuhanyozni. Most nem igazán foglalkoztam a zuhanyzással így pár perc múlva már egy alsó nadrágba és egy pizsama felsőbe mentem vissza szobába ahol csak a kislány szuszogást lehetett hallani. Befeküdtem én is mellé az ágyba és magamhoz öleltem, mert biztonságba akartam tudni az első gyermekem az én egyetlen kis hercegnőmet aki az én húsom és vérem.
Perceken belül ahogy figyeltem a lányom, hogy mennyire hasonlóság van köztünk engem is elnyomott az álom. Viszont meg kell, hogy mondjam, hogy eléggé alacsonyra tettem a lécet, ha egy 1 évessel vagyok egy ágyba aki a lányom.


-Emma ébreszd fel apucit - hallottam meg egy ismerős hangot aki biztosan Harry vagy Niall lehet.
-Emma csináld már éhen veszek - szólt rá egy másik hang aki már ezer biztos, hogy Niall így az előző Harry volt.
-A kislány nem hülye, mint ti - szólalt meg a harmadik hang vagyis Zayn, mert az Ő hangját ezer közül feltudnám ismerni.
-Furcsa így látni Tommo-t ilyen apásan - szólt közben Liam és lemerem fogadni most mosolyog ahogy ismerem. Mondjuk tényleg fura, hogy 22 éves létemre van egy gyerekem vajon a rajongók mit fognak szólni?
A fiúk elhallgattak, mintha kimentek volna a szobából, de olyan hirtelen lett csönd, hogy nem tudtam elhinni, hogy kimentek és nem piszkálnak tovább Ők nem ilyenek. Viszont fel se akartam kelni, hogy mi folyik körülöttem, de nagyon izgatott a dolog.
Épp tornáztam magam fel amikor megszólalt egy síró hang ami elég közel volt a fülemhez szinte mellettem volt. Kipattantak a szemeim és egyből a hang forrás felé fordult ami az én drágalátos kislányomból jött.  Magamhoz vettem gyermekem, de még az se segített hisz még Emma akkor is kiabálóan sírt.
-Mi a fene van? - rontott be Niall és utána szépen sorba a többiek is beestek.
-Nem hallod sír - morogtam, mint egy hisztis kisfiú.
-Add ide - jött oda hozzám Liam és azon nyomba átvette Emmát, de amint átvette úgy dobta vissza hozzám. -Fúj!
-Mi van? - kérdeztem értetlenül.
-Vannak kis tesóid azt nem veszed észre, hogy beszart a lányod? - kerekedett ki Liam szeme.
-Mindig menekültem amikor becsináltak - fintorogtam és arrébb toltam magamtól a gyermeket.
-Tedd tisztába, mert terjedni fog a bűz! - szólt rám Harry és mindenki egyetértően bólogatott.
-És elmondanátok hogyan? - háborodtam fel. -Segítsetek hisz barátok vagyunk szinte testvérek.
-Akkor csapat munka - motyogta Zayn.
-Hajrá szaros pelus - mosolygott Niall.
-Én megyek és veszek pelust - futottam ki a szobából a tegnapi ruhámat felkapva.
A többiek egyből utánam iramodtak, hogy ez így nem érvényes, mert azt se tudják addig mit csináljanak a gyerekekkel, de én amint felvettem a ruhám megrántottam a vállam és kifutottam a házból.
A fejemre húztam a kapucnim, hogy ne ismerjenek fel és elindultam a legközelebbi boltba. Gyorsan szedtem a lábam, mert azért nem akartam, hogy Niall megegye ki tudja lehet nem reggelizett még és éhes aztán megeszi a szarba hempergő lányomat. Az vicces lenne mondjuk, hogy Niall szart eszik. 
Beértem a boltba és egyből a baba részleghez mentem, de ledöbbentem amikor millió fajta pelenka tekintet rám. És most melyik?
Épp akkor pillantottam meg egy eladót.
-Elnézést segítene? - szólítottam meg.
-Mit szeretne uram? - kérdezte mosolyogva.
-Pelenkát egy gyereknek - mondtam teljesen normálisan.
-Azok ott vannak - mutatott a pelenkák felé és fordult vissza  a feladatához.
-Arra rájöttem, de melyik a legjobb? - kérdeztem újra.
-Hány hónapos a kicsi? - fordult vissza felém.
Az szégyen, ha az apuka nem tudja a gyerekéről, hogy hány hónapos? Egy éve az hány hónap? Vagy mikor is született Emma? Á ez nehéz matek...
-Egy éves - vágtam rá.
-Oh akkor ez a tökéletes - nyomta a kezem az egyik csomag pelenkát. -Bébi étel is kell?
Bébi étel? Minek? Csinálok neki egy sonkás szendvicset azt majd elcsámcsogja annál finomabb étel nincs vagy maximum a McDonaldsba kap egy gyerek menüt.
Bólintottam és a kosaramba rakott vagy 10 fajta bébi ételt.
-Köszönöm a segítséget - mosolyogtam rá.
-Szívesen ez a dolgom - mondta és folytatta az eddig munkáját.
A tele rakott kosárral elindultam a pénztár felé ahol beálltam a sorba és pont szerencsém volt, mert én következtem. Amikor a pénztáros egyesével húzta le a termékeket egyszer-egyszer rám pillantott és furán nézett rám szerintem rájött ki vagyok és nem érti a dolgokat. Remélem azt hiszi, hogy Luxnak vásárolók be, mert még nem akarom tudatni a rajongókkal, hogy van egy lányom aki az exemtől van. A pénztáros mindent alaposan beletett egy zacskóba és felém nyújtotta én azonnal elvettem és a pénztárcába kezdtem el keresgéli a pénz összeget. Amint odaadtam a pénzt intettem neki, hogy visszajárót tartsa meg így ki felé igyekeztem az üzletből. Haza felé már lassabban sétáltam, de sokkal rosszabb volt, mint amikor futok. Ha futok mindig később érek haza és, ha lassan sétálok akkor mindig előbb érek haza. Miért van ez?
Beléptem a házba ami kész csata tér volt és csak gyerek sírást lehetett hallani. Viszont a nappaliba és a konyhába megtaláltam a fiúkat. Niall a hűtőbe próbálta elrejtőzni a zaj elől, Zayn a kanapén feküdte, de a fejét nem lehetett látni a párnától. Harry a klasszikusnál maradt és a kezével fogta be a fülét, és próbált teljesen másra koncentrálni süketként. Liam meg, mint a legérettebb próbálta elhallgattatni a kislányt.
-Megjöttem! - kiáltottam el magam és mindenki felém szegezte a pillantását.
-Tessék - jött oda először hozzám Liam és a kezembe nyomta Emmát.
-Tiéd most Tommo a te lányod - morogta Zayn.
-Olyan, mint te - mondta Niall teli szájjal. Már megint mit zabál?
-Sajnos - bólogatott Harry.
-Jól van na valakinek be kellet vásárolnia most inkább segítsetek pelenkát cserélni - mondtam, és Emmát lefektettem a kanapéra én meg elé ültem. -Szóval, hogy kell?
-Húzd fel a pólót, hogy a pelus látszódjon csak - ült le mellém Liam így én tettem amit mondott.
-És most? - kérdeztem és néztem a pelenkára.
-Vedd le róla - javasolta Zayn.
Elkezdtem levenni róla, de sikertelenül a fiúk csak nevetek a próbálkozásomon.
-Tommo komolyan nem tudsz egy gyerekről levenni egy pelenkát? - nevetett Harry.
-Bocsi, de lányokról le tudom venni egy másodperc alatt a melltartót, de még pelenkával nem volt dolgom - mondtam durcásan.
-Add ide - lökött el Harry és elkezdte levenni róla a pelenkát.
Harry sikeresebbül jártam, mert kiderült, hogy a pelenka két oldalán kellet levenni róla így előtárult a reggelink. Amint megnyílt a pelenka Emma abbahagyta a bőgést és Harry távolodott el, de most mi szerettünk volna sírni. 
-Ezt, hogy fenébe hozta össze? - fogta be az orrát Zayn.
-Lehetetlen, hogy egy ilyen kislány ekkorát csináljon - mondta Niall az orrát fogva.
-Mit adott neki az anyja? - morogtam.
-Lényegtelen srácok most Tommo apuci jön - veregette meg a vállam Liam.
-És ti mind szívesen segítettek nekem, mert a ti kereszt lányotok - mosolyogtam rájuk cinkosul.
Hát igen sikeresen rávettem Őket, hogy segítsenek, de csak segítőként így mindent nekem kellet csinálnom. Minden teljesen jól alakult csak a pelenkákkal volt probléma ja meg persze a hintő porral amit szerintem Niall túlzásba vitt, mert a fél nappali fehér lett mielőtt rosszra gondolnátok a hintő portól.  Ezenkívül más gondunk nem volt, mert már szépen és ügyesen adtuk rá a pelenkát.
-Na látjátok fiúk így kell ezt csinálni - mondtam, és felemeltem a lányomat akiről a pelenka lecsúszott és akkor elkezdett pisilni.
-Ezt te takarítod fel - mondta Zayn.
-Kicsit nagy a pelenka - köhécselt Niall mi egyből rámeredtünk, hogy ezt mi is észrevettük.
Liam elvette a gyereket tőlem és egy pelenkával meg a krémmel elment a fürdőbe és amikor visszajött Emma már felöltözve tapsikolt Liam ölébe.
A nap további részébe Zayn és Niall csinálta az ebédet vagyis szerintem ebből rendelünk majd, de nem akartuk ezt nekik megmondani, hogy rosszul főznek így hagytuk Őket szerencsétlenkedni. Harry a tévét nézte miközben Liam engem felügyelt, hogy takarítom e a pisi foltot a kanapéról eközben a kislányom engem nézett és biztos vagyok benne, hogy magába nevet rajtam.
Amikor végeztem a kanapéval akkor rendeltünk valami kaját, mert a két szakács elégette a kaját ami nem tudom mi akart lenni viszont Emma ételét Liam éppen csinált, de a kislányom már eléggé türelmetlen volt, mert nyöszörgött.
Ekkor kopogtak.
Az ajtóhoz futottam és egyből kitártam az ajtót, de az ajtóba egy nem várt személy várt.
-Eleanor? - kerekedett ki a szemem nem hittem a szememnek, hogy itt van azt hittem nem akar látni.
-Bemehetek? - kérdezte azzal az édes mosolyával.
-Persze gyere csak be - invitáltam beljebb és Ő egyből belépett.
Becsuktam az ajtót és felé fordultam.
-Itt van Emma is a kislányom - mondtam a szemébe.
-És az a kurva is? - támadott le egyből.
-Nem nincs itt Hannah vagyis a lányom anyja - forgattam meg a szemem.
-Akkor okés - mosolygott és az arcomra egy puszit nyomott aztán el is tűnt.
Ez furcsa volt vagyis lehet, hogy csak nekem bár, ha jóban bele gondolok nem volt fura, mert El csak Hannaht nem akarja a közelembe látni, de Emmával nincs baja szerintem hisz imádja a gyerekeket.
Amikor visszamentem a konyhába akkor csak annyit láttam, hogy El leült Emma elé és eteti mindig is tudtam, hogy jó anya lesz Eleanorból, de így az én lányommal elképzelni aki nem is a közös gyerekünk még is cuki.
A fiúkhoz mentek akik a pultnál társalogtak és a két lányt nézték.
-Mizu? - kérdeztem egyből.
-Tommo ez nem tetszik nekem - csóválta a fejét Liam.
-Micsoda? - kérdeztem értetlenül így oldalra billentettem a fejem.
-Eleanor viselkedése - morogta Liam.
-Mert? - kérdeztem újra, mert még mindig nem értettem mi bajuk van a fiúknak.
-Mert teljesen kiakadt Emmán amikor megtudta és most játssza a jó mostoha anyát és, ha ezt látná Hannah szerintem egyből haza vinné Emmát - mondta ki kerek-perec Zayn.
-Csak Hannah miatt akadt ki Emmán, de most Hannah nincs itt így nem lesz baj - mondtam.
-Szerintem akkor is fura - mondta Zayn és mindenki bólogatott kivéve Harry.
-Harry te mit mondasz? - fordultam a göndör srác felé.
-Szerintem teljesen igazad van Lou én ismerem Elt hisz én hoztalak titeket össze szóval teljesen igazad van szerintem csak fél, hogy elveszít téged, de amíg Hannah és El távol van minden oké van - mondta Harry. Végre valaki aki megért!
-Jó mindegy lehet, hogy csak mi vagyunk paranoiásak - mondta a szöszi.
Megrántottam a vállam és elkezdtem nézni a két lányt aki mindennél fontosabb nekem.  Amíg én a két gyönyörű lányt szemléltem addig a fiúk eloszlottak ott hagyva engem egyedül, de cseppet sem érdekelt. Nem értem most mi bajuk lett Eleanorral semmi rosszat nem csinált és még is gyanakodnak rá. Annyira nem értem Őket, hogy most hirtelen mi bajuk!
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki őrült módjára csönget. 
Eleanor felnézett csak legyintettem neki, hogy kinyitom, mert a fiúk épp a tévé előtt döglöttek, mint mindig. Kivéve Niall a konyhába matatott és Liam meg épp takarítani próbált. Szóval rám várt az a kicseszett ajtó. Elsétáltam az ajtóig, de amikor kinyitottam egy mérges anya tigrissel volt dolgom. Basszus most ebből, hogy mászok ki?
-Hol van Emma? - tette fel az első kérdést a kis szőke lány aki most legszívesebben megölne, de így is megöl a szemeivel. Jaj nekem!
Most mondjam azt, hogy épp az ellenségével van a lánya? Ez lenne az igazság, de ha ezt mondom akkor most látom utoljára a lányom.
-Hol van a lányom? - lépett beljebb, de én még mindig előtte álltam így egyre kellemetlenebb volt, hogy a mellkasomhoz simul a volt barátnőm.
-A barátnőmmel eszik - motyogtam alig hallhatóan.
-Eleanor itt van? - mondta dühösen, és engem félre lökve indult a konyhába.
Ilyenkor legszívesebben nyugodtan besétálnék a konyhába és nézném a csaj bunyót, de most épp a gyerekem anyjáról és a barátnőmről van szó így befutottam a konyhába és épp időbe fogtam be Hannah száját, mert nem hiszem, hogy épp köszönni akart. Viszont elég gyors lehetett, mert Emma már a kezébe van.
Eleanor hirtelen felpattant, és mielőtt megszólalhatott volna Liam az Ő száját is betapasztotta.  Köszönöm Liam ezért jövők neked majd eggyel!
-El megkérhetlek, hogy most hang nélkül menj el, mert nem szeretnék vitát egy gyerek előtt - kértem a barátnőmet miközben az ex barátnőm harapdálta  a kezem. Izgalmas az életem azt hiszem!
Liam elengedte El száját és szó nélkül elhagyta a barlangunkat. Egy női fene vad kipipálva már csak maradt egy dühös  anyuka.
Elengedtem Hannah száját Ő egyből felém fordult és, ha nem lett volna a kezébe a kislány nekem is támadt volna.
-Miért volt Emma közelébe az a boszorkány? - kérdezte mérgesen.
-Mert a barátnőm és szereti a gyerekeket - mondtam magabiztosan.
-Nem akarom, hogy a lányunkat bemérgezze ez a nő személy - morogta és egy puszit nyomott Emma fejére.
-Akkor is a barátnőm és nem mérgezi be csak segít nekem, ha itt van - simítottam meg a vállát, de Ő egyből elhúzta.
-A fiúk is segítenek! - csattant fel.
-Na abból inkább nem kérek - mosolyodok el a ma reggeli pelenkázáson.
-Tudni akarom én, hogy min mosolyogsz? - kérdezte értetlenül.
-Nem igazán, de majd egyszer elmondom - mosolyogtam rá.
-Okés, de visszatérve a boszorkányodra - kezdte el újra és mielőtt közbe vághattam volna folytatta is. -Nem szeretném, ha Emma sűrűn találkozna vele azt elfogadom, hogy együtt vagytok, de nem szeretnék anya pótlót amikor nem vagyok itt.
-Jaj ne butáskodsz Emmának csak te vagy az anyukája nincs pótlék - mondtam.
-Akkor se szeretném Emma közelébe látni.
-De a barátnőm és, ha itt van Emma amikor Ő is itt van akkor ez van.
-Akkor Liam vigyázz a kicsire te meg el lehetsz a barátnőcskéddel - mutatott Hannah Liamre aki értetlenül nézett.
-Nem lesz baja Emmának! - csattantam fel.
-Ki tudja azt - forgatta meg a szemeit Hannah.
-Eleanor nem rossz ember - mondtam feldúltan.
-Erre nem mondok semmit - morogta Hannah és megigazította a kezébe ficánkoló kislányt.
Sóhajtottam egyet ezzel lezárva a témát és átvettem Emmát az anyjától. Nem értem miért gondolja azt mindenki, hogy Eleanor rosszat akar Emmának és Hannahnak. Eleanor nem bántaná egyiket se csak féltékeny és fél, hogy elveszít, de nem öli meg se a lányom, se a lányom anyját annyira nem őrült El. Sőt semennyire nem őrült csak féltékeny. Végre valaki értse már meg ezt az egészet, hogy El nem őrült csak féltékeny!
Indultam meg a nappaliba amikor láttam, hogy Hannah ott hagytam és csak ott áll, mint egy fa.
-Maradhatsz, ha szeretnél - fordultam vissza.
-Köszi - mondta, de láttam rajta, hogy kellemetlenül érzi magát más otthonába mivel régen is ilyen volt. Emlékszem amikor elsőnek mutattam be a szüleimnek ugyanilyen volt.
Leültem a kanapé végébe még véletlenül se arra a pontra amit reggel megjelölt a lányom és amit állítólag kimostam, de csak színleltem, hogy kimostam és amikor kérdezte tőlem Liam miért maradt ott a folt azt mondtam, mert még vizes. Szerencsére Liam annyira nem figyelt rám, hogy sikálom e a kanapét csak egyszer-egyszer pillantott rám én meg akkor eljátszottam, hogy sikálom. Édes a bosszú.
Harry ült bele a pisibe, de nem nagyon izgatta azt hitte vizes, de majd, ha megszagolja a kedvenc nadrágját pisi szagú lesz. Azért Harold barátomat sajnálom, de hát Ő lett az áldozat minek ül bele mindenbe emlékszem egyszer Niall kajába ült bele, de nem törődött vele miközben Niall teljesen kiakadt.
-Hé Hannah elmeséljük Tommo első pelenka cseréjét? - kérdezte nevetve Niall.
-Nem kell tudni - szóltam rá.
-De tudnom kell - nevetett Hannah.
-Na akkor elmeséljük - mondta Liam mosolyogva.
-Ez úgy volt, hogy..... - kezdett bele Zayn a mesélésbe.
Amire elmesélte a reggeli pelenka cserét addigra mindegyikből szakadt a nevetés még belőlem is, de én próbáltam nyugodt maradni miközben mindenki a földön fogta a hasát. Persze azt kihagyták a fiúk, hogy Ők is benne voltak a pelenka cserébe a sunyi dögök.
Miközben ezek a földön fetrengtek magam felé fordítottam a kislányom.
-Ugye te szeretsz és nem nevetsz ki? - kérdeztem tőle mosolyogva.
Erre csak Emma megsimította apró kezével az arcom és mosolygott aztán fejét visszafordította a földön fetrengőkhöz. Azt hiszem a lányomra számíthattok.