Visszaemlékezés 3.0

Sziasztok drágák!

Nem szoktam ide előre írni, de mivel ez most még nem a történet folytatása így most kivételt teszek. Mint látjátok a blog átalakult teljesen új külsője lett a blognak amit köszönök szépen Esmee H.-nak hisz neki köszönhetjük a csodálatos design-eket. :))

Hihetetlenül jó volt kapni olyan üzeneteket, hogy meghívót szeretnének a blogra mivel nem elérhető. Örülök, hogy rátaláltok a blogra és köszönöm az ennyi olvasót, vagy mit. Értitek ti! :)

Jó olvasást ezt a kis szösszenetet az új design nyitójára terveztem remélem elnyeri tetszésetek! :))xx Várom alul a véleményeket!

U.i.: Még nem tudom mikor jön a 3.évad, de remélem április végére megtudom mivel május utáni vizsgák után akarom kitenni a részt.

Újév első csókja

Nyugodtan aludtam az ágyamba tudván, hogy ma szombat mikor hirtelen anya kicsapja a szobám ajtaját és rám kiabál ami hatására lebukfencezek az ágyról és meghallom édes kishúgom kacaját. Morogva tápászkodom fel és anya dühösen pillanat rám mire én kitárom a karjaim hisz nem értem mi baja ma szombat van ami annyit jelent, hogy Louis délig szunyál. 

-Iskolába nyomás – vágta rá mire felhúzom a szemöldököm. 

-Anya szombat van – ugrottam vissza az ágyamba és már aludtam volna, ha kishúgom rám nem ugrik így felülök és az ölembe ültetettem. 

-Hétfő van drága kisfiam – folytatja anya dühösen mire Lottie fejbe kólint. 

-Micsoda? Tényleg? Az a vén hárpia kinyír, ha még egyszer kések – gyorsan leteszem Lottie-t az ölemből és elkezdek őrült módjára készülni mire anya csak egy „siess”-el kilép a szobámból míg én a lehető leggyorsabb módon öltözök fel és mosom meg a fogom. A táskámat magamra kapva igyekeztem volna kifelé a szobából, de Lottie hirtelen rám kiabált miszerint nem vettem fel zoknit így gyorsan kivettem egy zoknit és a lépcsőn lefele a lábamra huzigáltam míg Lottie mögöttem nevetgélt. Nagyon vicces tényleg majd megnézzük milyen vicces lesz, ha majd Ő jár iskolában és Ő neki lesznek zakkant tanárai. 

A lépcsőn leérve gyorsan magamra kaptam a kabátom aztán a cipőm és már futottam volna, ha anya nem ránt vissza. 

-Reggeli? - kérdezi felhúzott szemöldökkel. 

-Köszi szeretlek – kaptam ki a kezéből az uzsonnám és a kezében lévő pirítóst tányérral, és egy puszi után futottam is az iskola vezető irányban. Az már biztos, hogy az első órára nem érek be és az a hárpia kiakad, de ha a második óráról is kések még a suliból is kicsapnak így se állok már messze attól, hogy kirúgjanak és ezt elkéne kerülni hisz így is otthon én vagyok a ház fekete báránya. 

Amikor beértem a suliban pont akkor csöngetettek ki így szépen feltűnő mentesen beosontam a tanteremben, de mikor megláttam a tanári asztalnál magát a sátánt legszívesebben felsikoltottam volna. 

-Mr Tomlinson hát hol tetszett lenni? - tette fel önelégült vigyorral mire én beljebb lépkedtem tartva a szemkontaktust a tanárnővel. 

-Tudja ez egy vicces sztori lenne, de látom magának ma nincs jókedve így nem erőltettem magam – mondtam mosolyogva mire egy rosszalló pillantás után kivágtatott a tanteremből, de magassarkú cipőjének kopogását még az iskola túl végében is hallani. 

Levágtam magam az utolsó padban és pont akkor fordult felém a szőke hajú lány aki a szomszédom. 

-Tudtam, hogy elkésel – kezdett bele vigyorogva mire megforgattam a szemeimet. 

-Mivel nem jöttél azt hittem szombat van – tettem le a fejemet a padra mire Ő megpaskolta a fejem tetejét. 

-Hinni a templomban kell Mr Tomlinson – hallottam meg nevető hangját mire mosolyogva felnéztem rá. -Mi lesz veled, ha munkában jársz? Nem biztos, hogy egy munkahelyünk lesz ám sőt lehet te a világ túl oldalán lesz. Ki fog felkelteni? - tudtam, hogy ezért nem jött kora reggel felkelteni hisz mostanában ezt szajkózza, hogy egyszer véget ér a barátságunk, de ez badarság Ő mindig a legjobb barátom lesz. 

-Miss Walker fejezze be a hülyeségét – vágtam rá mosolyogva mire durcásan összevonta karjait a mellkasán. -Hé te mindig a legjobb barátom leszel még akkor is, ha egy óceán választ el – biztattam egy mosollyal mire szem forgatva megvonta a vállát. 

-Amúgy a szüleidtől megkérdezted már a szilvesztert? Oh kérlek mond, hogy igen – tette össze a kezeit könyörgés képen mire elkezdtem az ablakon kifelé nézni. -Louis ne már mindjárt téli szünet és, ha halasztod tuti nem engednek el – fogta meg a kezemet és elkezdett rázni a paddal együtt. 

-Ma megkérdem, de tuti elengednek, ha megemlítelek téged tudod anyám jobban bír téged, mint engem – morogtam az orrom alatt mire Ő csak diadalmasan mosolygott. 

-Hé Walker – jelent meg a padja előtt Andrew a foci csapat új kapitánya hisz én voltam a kapitány, de mivel a jegyeim átlaga romlott így lecseréltek és Ő azóta az orrom alá dörgöli ezt egy igazi faszfej. Mégis Hannah bírja. -Akkor ma te és én? - kérdezte és megtámaszkodott Hannah padját mire a szőke hajú lány fejbe csapta magát. 

-Bocsi Andrew ma Louis-al matekozok – vonta meg a vállát Hannah, de tudtam ez csak kitérő hisz mikor rám pillantott egyet kacsintott. 

-Oh Tomlinson te is itt vagy? Te jársz edzésre? - vetette felém gúnyosan Andrew mire már álltam volna fel, hogy képen vágjam, de Hannah megszorította a kezem így nem tettem. 

-Igen járok csak a nagy képed miatt senkit nem látsz – vágtam rá aztán miután Hannah-ra kacsintott elhúzott innen. 

-Komolyan Hannah, ha bejön járj vele, de ennyiszer kikosarazni már... - nem tudtam befejezni a mondanivalóm hisz közbeszólt. 

-Szemétség? Tudom épp azért teszem, mert Ő szemétkedik a legjobb barátommal, én szemétkedek vele – vonta meg a vállát mosolyogva. 

-Eszes – állapítottam meg mosolyogva mire a hatás kedvéért lehajtotta a fejét aztán becsöngetettek és elkezdődött életem leghosszabb órája, avagy napja. 

A nap végére Hannah-val együtt indultunk volna haza, de a legjobb barátnője Alexandra maga után húzta miszerint inkább meglátogatják a közeli plázát így én egyedül baktattam hazafelé és amint hazaértem csak felvágtattam a szobámban, és az ablakból lestem mikor látom meg a másik ház ablakán Hannah-t. Vagyis mikor ér haza bár biztosra veszem amint hazaér átjön szóval inkább neki ültem a tanulásnak hisz, ha nem javítok nem, hogy szilveszterkor nem engednek el, de még életem maradék évét is a szobámban töltöm. 

 ***

Már-már csukódtak le a szemeim a tömény történelem anyagaimtól amikor hirtelen a vaksötétből a szobám kis fényében egy alak ugrik be az ablakon. Bárki mást azt hinné egy betörő, de én már ismerem ezt az ugrást nagyon jól ismerem amióta csak ideköltöztek azóta Hannah nem tudja az ajtó jelentését helyette inkább az ablakon jár ki-be ami engem már néha megrémiszt hisz nem alacsonyan van a szobám még sincs semmibaja.
-Látom tanulsz – huppant mellém az ágyra mosolyogva mire bólintottam. -Jó hírek – kezdett elugrálni az ágyamon mire megfogtam mindkét vállát aztán végre komolyra váltott. -A bátyám lebeszélte anyáékkal, hogy hadd menjek el szilveszterkor, de a rossz hír a bátyám is jön velünk ami ebbe az esetben mégis jó hisz anya beszélt a te anyáddal és hangosan kijelenthetem Louis Tomlinson életünk első nagy bulija elé semmi se állhat – a végén az izgatottságtól a nyakamba ugrott mire én szorosan és egy hatalmas mosollyal öleltem magamhoz ezt az őrült lányt.
-Ez nagyszerű hír – jutottam véghez szóhoz én is mire Hannah csak hevesen bólogatott aztán megfogtam az arcát és abba hagyta. Kezeim még mindig az arcán pihentek és belenéztem kék szemeiben amik csak úgy ragyogtak az örömtől, és nem tudom miért elkezdtem az arcát simogatni mire Ő behunyta a szemét. Az arcunk közti távolság folyamatosan csökkent és a végén már csak azt vettem észre, hogy Hannah megragadja a nyakam és száját a számra tapassza. Sose hittem volna, hogy én meg Hannah egyszer ilyen helyzetben kerülünk hisz a legjobb barátom hat éves korom óta mégis most itt vagyok és csókolózunk ami nem normális hisz a barátom, a legjobb barátom. Ez így nagyon nem jó ómen. Vagyis nem tudom. Annyi minden kavarog most bennem ami nem a megszokott hisz sose tekintettem Hannah-ra úgy mindig a legjobb barátom volt sőt húgomként védtem most meg... minden megváltozik. Vagy nem?
Hannah zavartan húzódott el és visszaült eredeti helyére aztán felhúzta a lábait mire én is az ágynak dőltem és csak meredtünk a szemközti falra. Egyikünk se szólalt meg amikor rápillantottam csak rám mosolygott és mikor Ő pillantott rám én is csak rámosolyogtam. Most akkor ezentúl így fogunk kommunikálnia? Ha igen akkor bánom azt a csókot hisz nem akarom elveszíteni a legjobb barátomat hisz épp ma ígértem meg neki, hogy mi örökké barátok leszünk azt nézzünk oda Ő pont most csókol meg és rombol le mindent. Ez az Ő hibája!
-Vacsora – csapódott ki az ajtó és a miniatűr húgocskám jelent meg a babájával a kezében a szőke haja be volt fonva és úgy vigyorgott ránk, de mikor meglátta Hannah-t átmászott rajtam és a szőke hajú lány ölébe ült és csak szorongatta már amennyire tudta. -Te is itt vacsorázol Hannah? - kérdezte mosolyogva Lottie mire a lány rám nézett aztán bólintottam és mosolyogva erősítette meg a húgomnak hisz a legjobb barátom még a csók után is. -Ez az akkor gyere megmutatom milyen szép ruhába öltöztettem a babáidat amit tőled kaptam – húzta fel az ágyról Lottie Hannah-t és maga után húzta egyenesen a szobája felé aztán rám is rám sikított, hogy vacsora így felállva az ágyamról lépkedtem ki a szobámból egyenesen le a lépcsőn aztán a konyhában ahol anya tevékenykedett míg apa épp újságot olvasott. Leültem apa mellé aki egy percre felnézett aztán mosolyogva megveregette a vállam és folytatta az olvasást.
-Van valami a focival kapcsolatban is? - kérdeztem apától mire megrázta a fejét. Akkor nem érdekel! Egyedül a sport újságot lopom el apától a többivel kitörölheti a seggét azok unalmasak, mert a politikáról írnak. Kit érdekel a politika?
Anya felkiabált Lottie-nak akit Hannah lecipelt és anya szemei kikerekedtek aztán dühösen rám nézett mire én csak mosolyogva feltettem a kezeim valójában elkellet volna mondanom, hogy még egy személyre terítsen, de elfelejtettem. Gyorsan terített még egy személyre és miután a csecsemő Fizzy-t lefektette a járókában mindenkinek szedett és aztán a család bele is kezdett a vacsorában. A szokásos családi dolgokat tárgyaltuk ki vagyis azt, hogy Louis hány tantárgyból áll kettő egész alatt, de szerencsére Hannah kivédett miszerint korrepetál és év végére mindenből átmegyek. Egy mosollyal köszöntöttem meg hisz Hannah beszéde után elkezdtünk beszélni Lottie iskoláztatásán ami már a kis tökmagnak nem volt vicces. Persze időközben feljött témának a szilveszter és anya meg apa minden veszély helyzetet felsorolt amivel nem is lenne baj, de én ezeket már ismerem már kiskoromtól kezdve ezeket magolják a fejemben ami így már kissé idegesítő.
A vacsora után elbúcsúzott mindenki Hannah-tól míg én kikísértem a teraszig ahol aztán egy öleléssel búcsúzott el tőlem.
-Jó éjt Louis – intett mosolyogva mire visszaintettem aztán beléptem az ajtón és annak dőltem miközben a gondolataim még mindig azon a csókon jártak.
-Csókolóztam a legjobb barátommal - suttogtam magam elé meredve és most bizonyosodott meg a tény bennem mit tettem vagyis mit tettünk.

***

A téli szünet kezdetét vette az ünnepeknek amik meghitt, családi körben teltek, mint mindig. Semmi se változott minden ugyan olyan volt, mint a tavaly karácsonykor. A születésnapomat ünnepeltük és a szeretett ami minket körülvesz. A téli szünetben egyszer láttam Hannah-t az is 24.-e kora reggele volt mikor bemászott az ablakomon és egy ajándékkal fölköszöntött azóta viszont nem hallottam felőle persze tudom, hogy most a családja az első Ő nagyon családcentrikus így mindene a családja. Az ünnepek után közelgett egy másik hatalmas esemény amit idén először töltök házon kívül és ahogy közeledik úgy kezdek ideges lenni. Nem, nem magam miatt hisz én egész jól bírom az e fajta bulikat míg a foci csapat kapitánya voltam rendszeresen léptem le péntek esténként a városban az egyik szórakozóhelyre a csapattársakkal. Én Hannah-t féltem! Bár nem értem miért hisz Ő minden helyzetben megtud állni a lábán mégis féltem el is határoztam, hogy szilveszterkor minden lépését követni fogom, ha kell még a női mosdóban is. És akkor még ott lesz Alexandra, Hannah legjobb barátnője akire szintén vigyáznom kell, de megbeszéltem egyik haverommal, hogy végig szemmel tartsa a részeg lányt, mert tuti biztos, hogy jól leissza magát. A szünet előtti tanítási napokkor már hangoztatta, hogy szilveszterkor egy hatalmasat bulizik teljesen bepörgött még jobban, mint Hannah. Ránéztem a telefonomra és már fél hat volt már ideje lenne készülődnöm. 

-Louis, Louis – szaladt be vigyorogva Lottie mire épp vettem le a felsőm. -Hú edzened kéne! Jársz te edzésre? - nézett végig rajtam nevetve mire csak megforgattam a szemem igazán kedves kishúgom van.
-Ezért jöttél tökmag? - vonom fel a szemöldököm mire leült az ágyamra a fejét rázva.
-A nagypapi előhúzott a fülem mögül egy pénzt – pörgött fel a húgom és már az ágyon ugrált ültébe mire csak megforgattam a szemem ismét ismerem ezt a trükköt régen engem is ennyire elkápráztatott és azóta kérem tőle, hogy mondja el a trükkét, de sose mondja. Bár most már annyira nem izgat! -Előhúzhatna nekem is elég sokat a fülem mögül, mert kéne ma estére – vigyorogtam rá talpra ugrott amikor én épp felvettem a fekete ingem és megragadta a karom, hogy a szobámból kifelé húzzon. Rettenetesen nagy erő van Lottie-ba és még annyira se volt időm, hogy begomboljam az ingemet lehúzott a lépcsőn a nappaliban ahol a nagypapi épp a legkisebb unokájával játszott „hol vagyok” játékot mire a kicsi Felicitie csak mosolygott.
-Nagypapi Louis-nak is – ugrott be Lottie nagyapa elé engem magával rángatva mire én kihúztam a kezem a karjai közül és elkezdtem az ingem begombolni.
-Gyere ide Louis – ültetett le nagyapa mosolyogva így csak félig sikerült begombolni az ingem. -Abrakadabra – játszadozott a kezével aztán a fülem mögé nyúlt és előhúzott egy pénzérmét aztán a kezembe mélyesztette mosolyogva.
-Köszönöm nagypapi, de most már elég idős vagyok ahhoz, hogy elmond hogyan csinálod – vigyorogtam rá mire nevetve megrázta a fejét. -Ne már Lottie és Fizz nem hallja meg – kérleltem tovább mire még mindig a fejét rázta mosolyogva míg a húgom rám kiáltott.
-Majd talán egyszer – paskolta meg a vállam mosolyogva.
-Nem felejtek – mosolyogtam vissza rá aztán felálltam és az emelet felé mentem míg Lottie beleugrott szegény nagypapi ölében.
A szobámban felérve egy lány ücsörgött az ágyamon, de amint meglátott felállt és mosolyogva futott felém, hogy megölelhessem. Jól megölelgettem a szőke lányt és mikor elengedtem végig néztem rajta és egy szoknya volt rajta természetesen fekete harisnyával és egy top féleség amihez társult a nagykabátja hisz nincs azért jó idő. Bár a szoknyát is túlzásnak találom.
-Megfogsz fagyni – vágtam rá miután végig néztem.
-A bátyám is ezt mondta, de még kabátot se akartam hisz úgyis melegem lesz a táncolás után – kezdett el ugrálni és már elkezdte a saját buliját ami annyit jelentett már elkezdett táncolni a szobám közepén míg én nevetve kivettem a szekrényből egy fekete farmert.
-Nyugodtan táncolj csak én a fürdőbe leszek – legyintettem nevetve és beléptem a fürdőben ahol elsőként a tükörben néztem bele és beletúrtam kócos barna hajamban ami nem volt sem hosszú, sem rövid hisz az ünnepek előtt vágta le apa a hajam és ilyen gyorsan nem nő. Lehúztam a rajtam lévő nadrágot és felhúztam a fekete farmert aztán begomboltam az utolsó pár gombot az ingen persze az első pár gombot direkt kihagytam. Mikor kész lettem bezseléztem a hajam aztán befújtam magam dezodorral amit a nagyitól kaptam karácsonyra és miután megmostam az arcom kiléptem a fürdőből ahol Hannah már idegesen toporgott. Felvettem a cipőmet is hozzá ami nem tudom mit keress a fürdőben, de az a gyanúm, hogy anyu kicsit kisikálta az én anyukám mindig gondol rám, de most össze kell koszolnom.
-Végre, menjünk – csapott a térdére és átmászott az ablak előtti íróasztalomon, hogy az ablakon ismét szépen kimásszon kicsit se zavarta magassarkú csizmája.
-El kéne köszönöm anyáéktól – szólaltam meg hezitálva mire vigyorogva rám tekintett.
-Viszlát – kiabálta el magát amit még London-ba is hallottak aztán kimászott az ablakomon és le a tetőről így szem forgatva követtem.
Amint leértem mindenki kint állt az ajtó előtt persze csak azért, hogy elköszönjenek, de anya szemeiben láttam, hogy ha még egyszer az ablakon közlekedek leszögeli az ablakom. Integetve pattantam be George ajtójában hátra ahol már Alexandra ült aki szintén eléggé lenge öltözékben volt. Lepacsiztam George-al aztán a családra tekintettem akiknek addig integettem míg el nem haladtunk az utcából aztán előre fordultam és köszöntem Alexandra-nak aki a vállamba ütött.
-Ez jól esett William – vonta meg a vállát vigyorogva mire a szememet forgattam.
-Olyanok vagytok, mint a szerelmesek – nevetett elől George mire Hannah vállba ütötte bátyját míg én köpni-nyelni nem tudtam. Én és Alexandra? Akkor inkább ne tudd meg mi történt velem és a húgod között. -Mi van a szerelmesek állandóan marják egymást, mint azok ketten – bökött ránk George mire Hannah ismét vállba gyűrte úgy néz ki neki se tetszik a feltételezés, hogy én és a legjobb barátnője.
-El vagy tévedve Georgie én szívből utálom Tomlinson-t – veregette meg Alexandra George vállát aztán a szívét a kezére tette hatás kedvéért.
-Nyugodj meg nekem se vagy a szívem csücske – mosolyogtam rá gúnyosan.
-Hazudnak Ők barátok csak idióták és nem szerelmesek – mondta a végét kihangsúlyozva a bátyának Hannah mire Ő a kormányon megemelte kicsit a kezét.
-Igen én másnak tartogatom magam egy jobbnak – mosolygott büszkén Lexy.
-Melyik film sztárban zúgtál már megint bele? - vigyorgott hátra Hannah legjobb barátnőjére mire Ő sértetten az ablak felé fordult. -Duzzogó – rázta meg a fejét nevetve Hannah és előre fordult. -Tényleg bátyuskám most, hogy velünk töltöd a szilvesztert kivel fogsz csókolózni éjfélkor? - fordult mosolyogva bátya felé mire Ő egy sejtelmes mosollyal jutalmazta.
-Lesz ne aggódj nem tudnak ellenállni nekem – válaszolt George mosolyogva.
-Louis-nak is keríteni kell valakit – fordult hátra mosolyogva felém. -Tudod lehet, hogy Emily is ott lesz – húzogatta a szemöldökét mosolyogva mire én hátrahajtottam a fejem. Emily az a lány akiben első óta mérhetetlenül beleestem egyszer randiztunk sőt jártunk is, de az már a múlt. Ő se bír engem és én se vonzódóm a kétszínű lányokhoz. Bár elég dögös.
-Maximum leköp, de nem csókol meg – ráztam meg a fejem.
-Majd meglátjuk – fordult előre mosolyogva Hannah.
-Na és húgi te kivel csókolózol éjfélkor? - tért a lényegre George mire Lexy mellettem nagy vigyorra húzta a száját. Tud valamit.
-A pasijával – vágta rá Lexy amire Hannah nem igen akart megszólalni. Van pasija? Ezt én miért nem tudom? Mindig mindent elmond nekem! De hát...
-Lex – háborodott fel Hannah aztán felém nézett ahol megláttam azt a bizonyos „sajnálom” arc kifejezését.
-Mi van? Mindenkinek joga van tudni, hogy Andrew-al jártok – folytatta mosolyogva Lexy kitárva a karjait mire majd nem megfulladtam a meglepettségtől sőt, ha ittam, vagy ettem volna tuti megfulladok. Hannah és az a Andrew aki egy faszkalap? Micsoda, de hát Hannah nem is bírja akkor ez... Hogy lehet?
-Louis – szólalt meg Hannah mire rám emelte a tekintetét és ekkor hirtelen megálltunk így rögtön kiszálltam az autóból. Meg se várva Őket rohantam a szórakozóhely felé ahol rögtön beengedtek igazán szar őrök, ha kiskorút beengednek, de ez nekem csak haszon. Mikor beértem már javában tartott a buli így a tömeget fellökve igyekeztem a pult felé ahol rögtön kértem egy üveg sört. -Személyi? - kérte el a pultos.
-Az őr beengedett ez nem elég bizonyíték? - vonom fel a szemöldököm mire elém rakja az alkoholt amit egyből le is húztam. Időközben megtalált Hannah is így inkább a táncoló tömeg közé csatlakoztam ahol ki is néztem magamnak egy viszonylag velem egyidős szőke hajú lányt. Azt hiszem meg van kit csókolók meg éjfélkor. Nem így képzeltem el a szilvesztert, de nem tudok úgy nézni Hannah-ra azután, hogy Andrew-al jár és nem is tőle tudtam meg hisz én engedélyt adtam neki, de Ő mondta, hogy csak átvágja. Hát így vágja át!
-Mi a neved szépség? - kérdeztem mosolyogva miközben a kezeim a csípőjére csúsztak.
-Perrie – vágta rá telt ajkaival. Ezt a nevet örökké megjegyezem, de mikor a lány arcára néztem Hannah arca villant a képben.
Úristen máris képzelődök! 

 ***

Egész végig Perrie-vel táncoltam míg Ő le nem koptatott és percekkel később egy fekete hajú srác karjaiban landolt. Talán mégse Őt fogom megcsókolni éjfélkor mivel Ő inkább a fekete hajú srácokra bukik. Franc.
Morgolódva léptem vissza a pulthoz és kértem egy újabb kört aztán még újabbat és mikor kértem volna a következőt helyette egy pezsgőt tett elém mire én kérdően ránéztem és Ő az órára bökött. Mindjárt éjfél! Szemeimmel keresni kezdtem egy magányos lányt ücsörögni, de az egyedüli magányos lány épp most ült le mellém a pultra támaszkodva és mikor felém nézett egy fél mosollyal fogadott. Mit keress itt? Nem a pasijával kéne lennie?
-Hát te? - böktem felé mire a hajában tűrt aztán felsóhajtott.
-Andrew egy fasz, te fontosabb vagy – mondta a végét mosolyogva mire én is elmosolyodtam hisz Ő is nagyon fontos nekem.
-És akkor most mi lesz? - kérdeztem rá mire felvonta szemöldökét. -Nincs partnerünk éjfélre és mindjárt tudod – böktem az óra felé mire felállt egy pohár pezsgővel mire én is felálltam a pezsgős üveggel és le mosolyogtam az apró termetű lányra akinek meglehetősen jókedve volt.
-3..2.. - mire kimondta volna, hogy egy megfogtam az arcát és a számát a szájára tapasztottam aztán elhúzódtam.
-Boldog Újévet – mosolyogtam rá és felé tartottam az üvegem míg körülöttünk szintén ujjongani kezdtek aztán Ő is feléledt és mosolyogva koccintott aztán a szájához emelte a pezsgőjét. Mikor megitta a pohár pezsgőjét az enyémre fájt a foga nagyon szereti a pezsgőt míg én annyira nem rajongok érte így a maradék pezsgős üveget neki adtam. Kezeim a derekára tévedtek miközben itta a pezsgőt és testével a mellkasomhoz húzódott szorosan és úgy nézett fel rám vigyorogva.
A pezsgő után most Ő tapasztotta a száját a számra és a kezeit összekulcsolta a nyakam körül míg az én kezeim a derekán pihentek. Ezt a csodás pillanatot egy ember tette tönkre aki konfettit szórt a fejünkre így elhúzódtunk.
-Boldog Újévet pupákok – borult Lexy legjobb barátnő karjaiban aki mosolyogva köszöntötte a kissé illuminált állapotban lévő konfettis legjobb barátnőjét. -Boldog Újévet Tomlinson – veregette meg a vállam miután elengedték egymást mire rögtön megfogtam a karját el ne dőljön, de Ő egyből elkezdte húzogatni míg Hannah mérgesen bátyját kezdte el keresni. Amikor megtalálta otthagyott a részeg Lexy-vel, de nem ment messzire hisz a bátya velünk szemben a falnál csókolózott egy vadidegen lánnyal, de nem sokáig hisz most Hannah seggbe rugdossa a bátyját.
Miután visszaért Hannah George-al és újdonsült barátnőjével Lexy-re nézett.
-Hazaviszem – jelentette ki George.
-Nem – vágta rá Lexy aki már majdnem eldönt, de én gyorsan utána kaptam és arcaink közt csak pár centi volt. -Ne nyomulj rám Tomlinson hisz a legjobb barátnőmmel kavarsz – túl későn tapasztottam a kezemet a szájára mivel George felvont szemöldökkel méregette a húgát.
-Nem viheted hisz ittál és én is meg Ő is – bökött rám Hannah, mintha előbb Lexy nem is mondott volna semmit.
-Akkor bulizunk – vágta rá vidám George.
-Lexy szülei megölnek – fogta meg Hannah bátyja kabátját és húzta vissza.
-Van egy haverom aki nem ivott túl sokat, mert nem ihat Ő vigyázz rá – vette át George a lányt tőlem. -Addig ti nyugodtan smaciztok hisz a szülők is ezt akarták – vigyorgott ránk aztán elhúzott a táncoló tömeg felé mire Hannah kérdő tekintettel rám nézett mire én megvontam a vállam hisz fogalmam sincs miről hadovált.
Megfogtam Hannah kezét és a tömeg felé húztam egy – több – táncra mire Ő mosolyogva fogadta.

Ed Sheeran - Kiss me

Fogalmam sincs hány óra lehet, de az összes táncoló párt, vagy nem párt letáncoltuk hisz a végére azt vettük észre, hogy már csak mi vagyunk talpon a táncparketten míg körülöttünk mindenki, vagy a pulton és a földön, vagy a vécén környékén szunyál míg mi csak táncolunk és táncolunk, mint két idióta. Egy két lépést elrontottam hisz nem vagyok egy nagy tánc tudással rendelkező ember, de ez azért is vált a hasznomra hisz legalább Hannah-t megnevetettem pedig Ő is elrontott egy két lépést. De igazából nem is az volt a lényeg inkább az, hogy jól szórakozunk és mi igen jól elszórakozunk. A tánc közben nem egyszer találkoztam Hannah édes ajkaival ami csak még nagyobb mosolyra fakasztott, de fogalmam sincs az érzéseimben. Szeretem? Meg kéne kérdem, hogy legyen a barátnőm? Vagy ez már egyértelmű? De mi van akkor, ha Ő ezt nem úgy gondolja? Totál beégnék előtte.
A tánc végén nevetve hajoltunk meg és a pulthoz léptünk ahol a pultos épp jót aludt mire Hannah átugrotta a pultost és elém gurított egy üveg whiskey-t aztán visszaugrott és mellém telepedett. Már épp ittam volna bele, de kikapta a kezemből és Ő ivott elsőnek.
-Ugye nem hitted, hogy ez az egész csak a tiéd? - vonta fel a szemöldökét mire nevetve megforgattam a szemem. Az órára pillantottam és már hajnali négy óra volt a szememmel elkezdtem keresni George-t, vagy Lexy-t amit Hannah is észrevett. -George a mosdóba dugja meg a csajt míg Lexy-t haza vitte az a csávó nem tudom ki volt, de velünk egykori és megbízható azt hiszem L betűvel kezdődik a neve, de franc tudja – vonta meg a vállát végén mire bólintottam.
-Elindulunk gyalog? - kérdeztem felállva mire bólintott és az üveget magához szorította.
A klubból kiérve elindultunk és közben Hannah iszogatta a whiskey-t míg én kikaptam a kezéből és én is jól meghúztam hisz amire hazaérünk szerencsétlen lány a földön fog végig kúszni az egy üveg alkohol hatása miatt. Amint kiértünk a városból és a kertvárosban jutottunk könnyű dolgunk volt hisz ugyanabba az utcában megyünk. Az utcába beérve Hannah elfogyasztotta az üveg whiskey-t és csuklani kezdett ami nagyon vicces volt hisz amikor csuklott ugrott egy nagyot az üveget viszont a nadrágomba tette.
-Nem szemetelünk – tette a kezét a szájára vigyorogva és ismét ugrott ez a csuklás tetszik.
Amikor a házhoz értünk Ő ment tovább a mellettünk lévő házhoz, hogy átmásszon a kerítésen és fel a szobájában, de megállítottam.
-Nem kéne ilyen állapotban mászkálnod – szorítottam magamhoz mire kuncogni kezdett, de kitépte a kezét a kezeim közül.
-Édes vagy Louis, de vigyázok – paskolta meg a vállam egy ugrás kíséretével aztán ott hagyott. Végig néztem ahogy átmászik vagyis átesik a kerítésen aztán végig izgultam azt mikor felmászott a tetőre onnan meg be a nyitott az ablakán. Nyugodtan léptem be én is csendesen a házban hisz már mindenki alszik és óvatos léptekkel mentem fel a lépcsőn a szobámig. Amikor benyitottam a szobámban valaki aludt az ágyamban és ahogy egyre közelebb kerültem hozzá rákellet jönnöm, hogy a húgom alszik az ágyamban. Remek.
Beletúrtam idegesen a hajamban és az ablakhoz léptem ami Hannah ablakára villant aki mosolyogva integetett mire én is visszaintettem neki aztán eltűnt. Visszafordultam az ágyamhoz és amint levetkőztem alsó nadrágra felvettem a pizsama gatyámat és hozzá a fehér pólómat aztán bebújtam az ágyba a húgom mellé, de Lottie egyből felemelte a fejem.
-Alkohol szagod van – szólalt meg Lottie álmosan mire a szemeim majd kiestek a helyéről a kishúgom rájön ilyen hamar, hogy ittam akkor anya reggel is rájön. -Hány óra? - dörgölte meg a szemét aztán rám emelte a tekintetét. -Hiányoztál nagyon – ölelt át mire én is átöltem kishúgomat szóval ezért aludt itt. -Kérlek ne hagyj el sose!
-Sose hagylak el – köhécseltem mire még szorosabban öleltem aztán elhúzódott.
-Jövőre elviszel szilveszterezni? - kérdezte és még a sötétbe is láttam huncut mosolyát mire csak megforgattam a szemem.
-Inkább aludj – húztam le az ágyra mire én is bebújtam mellé. -Boldog Újévet húgi – pusziltam meg a homlokát mire a nyakáig felhúzta a takarót és visszaaludt.

A hátamra fordultam és felidéztem magamba újra a szilveszteri történéseket a végére nem is alakult annyira rosszul sőt nagyon is jól alakult. Vajon ezek után is barátok lehetünk Hannah-val? Vagy ezennel vége a barátságunknak? Annyi az biztos, hogy én nem akarom elveszíteni! Hannah az életem része amióta egy nyári napon a szomszédba költöztek amikor megpillantottam azt a szőke hajú kislányt aki a babáját szorongatta már akkor tudtam, hogy Ő az életem része lesz. Pedig nem igazán indult jól a barátságunk, de aztán a szomszédság közelebb hozott minket egymáshoz és még esős napon is képesek voltunk kinn bringázni mivel Hannah-ba elég nagy versengés van, imád győzni. Csak vele játszottam papás-mamást persze ezt tagadom hisz egy fiú nem babázik, de Hannah-val még a babázás is jó móka. 

Az ablakra tekintettem és már a redőny le volt húzva Ő valószínűleg már alszik hisz egy igazi hétalvó amikor itt aludt akkor is egy percbe se telt, de Ő már húzta a lóbőrt.

Visszafordítottam a tekintettem a húgomra jobban szeretném, ha Ő helyette Hannah feküdne itt mellettem. Mint régen. Amikor még csak hét évesek voltunk akkor még sose gondoltam volna, hogy a legjobb barátom iránt e fajta érzéseket táplálok pedig még gyerek vagyok mégis olyan érzéseket táplálok Hannah iránt, mint egy felnőtt. Vajon ezek az érzéseket örökké velem megmaradnak? Vajon Ő lesz egyszer a feleségem, a gyermekeim anyja?
Hülyeséget beszélsz, Louis! Ez csak egy gyerekkori szerelem. Igen, ezt már hallottam anya beszédjében mikor óvodában beleszerettem egy lányban aki rám se hederített akkor mondta anya nekem, hogy a gyerek szerelem gyorsan jön és gyorsan megy, de én nem akarom, hogy a Hannah iránti érzéseim eltűnjenek. Mellette igaznak érzem magam. Ő megnevetett. Ő az én másik felem. Bárki bármit is mond lehet gyerek vagyok még ehhez, de az biztos, hogy egyszer elveszem feleségül, mert szeretem Őt. Igen, szeretem.
A szilveszter emlékeivel hunytam le a szemeimet, hogy újra és újra felidézhessem azt a csodálatos táncot ami abba a bizonyos szórakozóhelyen történt. Csodálatos volt! Csak ne, hogy anyáék megtudják, mert még 22 éves koromba se engednek el sehova és addigra már apuka szeretnék lenni egy olyan nő mellett aki Hannah. Szóval ez az egész szilveszteri akció meg se történt vagyis megtörtént csak egy kissé ki kell színezni a szüleimnek meg kell változtatni a helyszínt. Végül is a szülőknek nem mindent kell tudniuk Ők se avatnak be minden apró kis részletben.

***

A szilveszter utáni napok csak úgy rohantak el mellettünk és ismét elérkezett az első tanítási nap. Azóta az este óta nem találkoztam Hannah-val csak az ablakból mosolygott rám és intett mindketten el voltunk foglalva a családdal és a magunk gondjával szóval egész reggel ideges voltam hisz ma találkozunk úgy igazán. Így már kora reggel az iskola szekrényemnél vártam, hogy végre belibbenjen a bejárati ajtón Ő maga és mikor kinyílt az ajtó reméltem Ő jön, de helyette az iskola pláza cicája köztük Emily-vel a volt barátnőmmel. Aztán mögötte belépett Hannah és Lexy morgolódva.
-Gyorsabban nem tudod szedni a pipa szár lábaid – szólt oda Lex mire Ők odafordultak.
-Fogd be Alexandra – szólt rá lenézően Emily. -Hatásos belépő kell nekem, de te itt senki vagy szóval maradj csöndben – folytatta mire Lexy már ugrani akart volna, de Hannah gyorsan megfogta legjobb barátnőjét.
-Fejezd már be – szólt rá Hannah.
-Na megszólalt az iskola ribanca – nevetett fel gúnyosan Emily mire a vér forrt az ereimben és odaléptem feléjük mire Emily vigyorogva felém lépett egy ölelésre, de én kikerültem. -Barátok vagyunk Lou, ugye? - nézett rám bűnbánó szemekkel mire csak megforgattam a szemem.
-Persze barátok vagyunk azok után, hogy megcsaltál a fél iskolával – fontam össze a karjaimat a mellkasomon. -És akkor te mondod másra, hogy kurva, de akkor te mi vagy? - köptem fel a szavaimat mire csípőre tette a kezeit és hátrafordult felhordva az orrát míg a hosszú haja az arcomba csapott és szó nélkül elment a csatlósaival.
Hannah és Lexy felé fordultam akik leesett állal nézték a jelenetet.
-Ezt nem mondtad – kezdett bele Hannah mire megvontam a vállam.
-Én se tudtam egy ideig és nem igen érdekelt – válaszoltam mire bólintott. Lexy kicsit meglökte a szőke barátnőjét mire én gyorsan felé kaptam, hogy elkapjam így arcunk között csak pár centi volt.
-Szia – mosolyogtam rá.
-Hali – mosolygott rá.
Pár percig néztünk egymás szemeiben amit Lexy beszólása szakított félbe:
-Most az óra kezdetéig nézitek egymást, vagy smároltok is?
Lexy-re pillantottam aztán a következő pillanatban magamhoz húztam a szőke hajú lányt akinek a karjai a nyakam körül fonódtak össze. Nem érdekelt, hogy a folyosón lévő összes diák minket nézz, nem érdekelt semmi se, mert ettől a naptól kezdve lépett a kapcsolatunk még magasabb szintre. Mert a csók után volt merszem megkérdeznem tőle, hogy akar e a barátnőm lenni és a legszebb szót mondta ki édes száján. Ezen a napon lettünk egy pár hivatalosan, de az ünneplést mindig szilveszterre hagytuk, mert azt a szilvesztert sok év elmúlása után se fogjuk elfelejteni. Az újévi első csókunkat. Hisz most először csókolóztunk először újévkor. Eddig sose jegyeztem meg semmit, de valamiért minden egyes pillanatot megjegyeztem ami köztem és Hannah közt történt.
Már csak abba reménykedek, hogy ez az egész közöttünk örökké tartó kapcsolat lesz!

Season 2 Chapter 22 - Látom a napfényt [Season finale]

„Ha nem vagy mellettem,

Nem vagyok teljes”

Ross Copperman - Hunger

~Lottie Tomlinson szemszöge~

Kereken egy hónap telt el azóta, hogy Hannah és Danielle rejtélyesen eltűnt hazudnék, ha azt mondanám, hogy az egy hónap után teljesen felépültünk és továbbléptünk, mert egyáltalán nem igaz. Nincs olyan nap, hogy ne emlegessük Őket így bárhol is vannak remélem csuklanak, de rendesen, mert mi napi szinte rájuk gondolunk. Főleg Liam, George és a bátyám van a legeslegnagyobb depresszióban Ők teljesen megszűntek létezni amióta beköltöztünk az új házban azóta a ház elcsendesült, mint egy ravatalozó amit meg is értek. Egyedül Cindy sírása lehel egy kis hangot a házban mivel Emma is szomorú és bárhogyan is próbálok a kedvére lelni a kislány nem reagál ez így nem jó, nem kéne már ilyen picinek szomorúnak lennie fogalmam sincs mit gondolt Hannah, de elég hülyén gondolkozhatott. Elhagyta a három éves kislányát csakúgy, ha nem ismerném akkor Eleanor-hoz hasonlítanám, de tudva, hogy Eleanor szörnyebbeket tett  közel se hasonlítanak.
-Lottie segítenél kérlek - szólít vissza a valóságban Perrie mire megráztam a fejem ezzel kitisztítva gondolataimat aztán egyből felé kaptam a fejem. -Megetetnéd Cindy-t én a fiúkkal próbálkozok - bökött az asztalnál ülő fiúkra akik név szerint George, Liam és a bátyám Louis. Bólintottam aztán átvettem tőle az egy hónapos csecsemőt aztán a kezemben adta a cumisüvegét és rögtön a szájához emelte a kislány köszönetképen egy apró mosolyt ejtett elém mire visszamosolyogtam rá hisz Ő semmit se tehet erről az egészről csak az anyja.
-Emma enned kell - csapódott ki az ajtó ami a nappalira nyílik és Emma futott be rajta a nyomában Zayn-el.
-Nem vagyok éhes - vágta rá és az asztal alá bújt.
-Oh dehogynem te mindig éhes vagy, mint Niall bácsikád - az asztal üres feléhez állt ahova leguggolt és bebújt a kislány mellé míg Ő összefont karokkal tiltakozott. Zayn kinyitotta a kislány száját és belenyomta a szendvicset. -Hm, de finom - mosolygott Zayn a kislányra és az állát megfogva segédkezett neki a rágásban mire Emma egy pillanatban Zayn arcára köpte a félig megrágódott ennivalót aztán kimászott az asztal alól és felfutott az emeletre mire Zayn is kikecmergett az asztal alól felém sétált letörölve magáról a kaja maradékot.
-Ez nem ment túl jól - jegyeztem meg mire leült a pult előtti székre csalódottan. -Hé ne búslakodj te legalább próbálkozol hidd el nem bírja ki étel nélkül olyan, mint Niall - amikor kimondta az illető nevét akaratlanul is elmosolyodtam amit szerencsére Zayn nem vette észre nincs kedvem magyarázkodni, vagy éppen hazugsággal tömni a fejét hisz a hazugság sose megoldás erre az élő példa Hannah.
-Mivel az emeletre rohant így most Niall győzködi innen Ő vette át - mondta mire bólintottam a kezemben lévő picire néztem aki épp akkor fejezte be így a cumisüveget letettem és a vállamra helyeztem persze előtte elsöpörtem onnan a hajam és a hátát kezdtem elsimogatni mire egy hatalmasat büfizett.
-Okos kislány - helyeztem el újra a karomban mosolyogva mire nyújtózkodni kezdett.
-Átveszem - szólalt fel Zayn mire ráemeltem a tekintettem aztán megvontam a vállam.
-Nézd ki van itt Cindy itt van Zayn bácsi - mosolyogtam a kislányra aztán átadtam Zayn kezében aki felállt és a nappalit vette irányítás alá.
Semmi kétségem afelől, hogy Zayn nagyszerű apa lesz hisz amióta a bátyám átkerült ebben az ominózus állapotban Zayn felhúzta a képzeletbeli nadrágot és átvette az apa szerepet a házban hisz a másik értelmiséget is elvesztettünk mármint Liam-et így maradt Zayn, Harry és Niall. Zayn az apa figura, Harry aki szexel segít túlesni Lexy-nek az egész dologban igazán jó megoldás Harold míg Niall aki maradt Niall. Ő megmaradt a mókás nagybácsi szerepben aki egy kis mosolyt csal a házban lévő emberek arcára bár én már a gondolatától is mosolygok hisz csupa jó dolog fut át az agyamon. Kit álltatok szeretem Őt jobban, mint az életemet! Nagy szavakat használsz, Charlotte!
Megráztam a fejem mire Perrie épp a konyharuhákat szedegette le a fiúkról aztán a maradék kajával lépked a konyhapult mögé igen most Ő lett a ház anyukája mivel Lexy épp nehéz időszakon megy keresztül.
-Lottie - rázott vissza a gondolatban Pezz mire ráemeltem a tekintettem. -Megnéznéd Niall-t, hogy megy neki Emmával? - kérdeztem mire bólintottam persze ez egy jó ok, hogy Niall-al lehetek.
A lépcső felé siettem, de amint felértem két alul öltözött szerelmesnek nevezhető párban botlottam.
-Tudjátok, hogy két kis gyerek lakik a házban? - vontam fel a szemöldököm mire Lexy homlokon csapta magát.
-Ennél szebbet úgyse látnak soha - húzta ki magát Harry büszkén mire Lexy hasba könyökölte és visszafelé kezdte húzni a szobában. -Hé nem gyors ez kicsit előbb fejeztük be - nevetve fordult Lexy felé  mire Ő berúgta a szobában.
-Sajnálom kicsit túl magabiztos, de megoldom - mondta Lexy mire bólintottam nevetve aztán Ő is eltűnt így újra elindultam Emma új szobája felé, de amint beléptem nem várt látvány fogadott. Niall az ágy alatt feküdt míg Emma felette az ágyon ült és a lábát lóbálta ezzel az illető fejét ütve.
-Mi folyik itt? - kérdeztem beljebb lépve és becsuktam magam után az ajtót mire Niall felakart volna ülni, de beverte a hátát az ágyban ami hatalmasat koppant.
-Emma bebújt az ágy alá én utána mentem és beszorultam - mondta Niall mire mocorogni kezdett ami hatására Emma kupán vágta a lábával és hangosan kuncogni kezdett. -Köszi törpi én is szeretlek - helyezte a kezét az álla alá és láthatóan szenvedett.
-Gyere ide hercegnő - léptem Emma felé és egyből felkaptam mire kérdően rám emelte kék tekintetét. -Tudod nem szép dolog bántani a bácsikádat még akkor is, ha okosabb vagy nála - dorgáltam le aztán a végén egy puszit nyomtam a homlokára igen nem helyes mivel meg kéne büntetnem, de nem én vagyok az anyja és mivel az anyja nincs itt így az apjának kéne nevelni, de apja épp sajnáltatja magát. -Gyere szedjük ki Niall bácsit - mosolyogtam rá aztán letettem és futott is az ágy másik feléhez, hogy Ő tolja míg én megfogtam a kezét és húzni kezdtem.
-A kezemre szükségem van - rinyált Niall mire megforgattam a szemem és a lábaimat szét nyitottam míg a kezét erősen húztam míg az ágy másik felén Emma tolta.
Hosszas küszködés  után végre sikerült elérni a célunkat, de a legrosszabb helyzetben és Niall teljes testével rám esett míg én alatta próbáltam összeszedni magamat, de mikor belenéztem ragyogó szemeiben az ajkaimat erősen harapdáltam. Kit hibáztatok ez a világ legjobb helyzete Ő felettem mosolyog míg én alul vagyok és bámulóm a közel lévő arcát amik már majdnem összeérnek. Szemeim letévednek ajkaira és hirtelen felreppenek az emlékek mikor először megcsókolt még akkor fiatalok voltunk szinte gyerekek sőt én az voltam most meg... minden megváltozott. Az agyam emlékeztette a szívemet, hogy Niall más után epekedik így az utolsó remény sugár eltűnt a szemem elől helyette előjött a felismerés épp abba a pillanatban Niall leszállt rólam és amint talpra állt kezét felém irányította mire elfogadtam és egyből felhúzott. Pár percig néztem kezeinket hisz Niall még nem engedte el a kezem, de Ő a kezeink helyett engem fürkészett eléggé észrevehető módon aztán hirtelen elengedte a kezem és a tekintetét is elvette rólam. Francban. 
-Jó hír - csapta össze a tenyereit Niall és elindult a szőke kislány felé aki az ágya mögé akart bújni. -Most már tudunk enni - amint elérte gyorsan felkapta mielőtt újra bebújt volna az ágy alá és a hátára dobta a kislányt.
-Nem akarok enni - csapkodta Emma a szöszi hátát mikor hirtelen kinyílt a szoba ajtó és gyorsan arra kaptuk a tekintetünket és egy nem várt személy toppant be. -Apuci - hangzott fel Emma kis hangja mire az illető elmosolyodott és közelebb lépkedett felé, hogy átvegye Niall-től a kislányt aki szorosan fonta össze a kezeit édesapja nyakán.
-Itt vagyok - simogatta Louis a lánya hátát mire felhúzott szemöldökkel Niall-ra néztem aki szintén nem tudott semmit. Visszatért volna a bátyám? Egy mosoly kúszott az arcomra az első őszinte mosoly az egy hónap alatt hisz most már látom az út végén a napfény sugarát végre olyat látok az útvégén ami mosolyra csal hisz a bátyám beszél, a bátyám végre újra él. Eddig csak egy rángatott bábú volt, de most már azt hiszem visszatért. -Köszi srácok innentől átveszem - szólt felénk Louis mire egyből felé léptem és mosolyogva átöleltem aztán a vállát megfogva lehúztam és egy puszit nyomtam az arcára.
-Hiányoztál nagy tesó - mosolyogtam rá mire szabad kezével átölelt és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Itt vagyok húgi mindig itt leszek - felnéztem rá és végre megláttam bátyám mosolyát amit hiányoltam az egy hónap alatt és még közelebb bújtam hozzá aztán elengedtem és Niall is megpaskolta a vállát, de a következő pillanatban előtört az érzelgős Niall és átölelte barátját.
Miután túlestünk az érzelgős részén Louis kiment a szobából Emmával a kezében azzal a céllal, hogy táplálékot töm a kicsi pocakjában így magamra maradtam a szobába Niall-el. Az ajtó csukódás után Niall-ra néztem aki szintén rám nézett aztán megrázta a fejét és elindult Ő is az ajtó felé, de mikor mellém ért megtorpant. Pár percig csak nézett aztán a következő pillanatban megfogta az arcom és a száját az enyémre tapasztotta. A testem átvette feletettem az uralmat és miután én is visszacsókoltam kezeimet a nyaka köré fontam miközben az Ő egyik keze az arcomon pihent míg a másik a derekamra siklott. Hirtelen minden amire vágytam egy szempillantás alatt megtörtént amiről eddig csak álmodoztam azt most átélem a karjaiban tart míg a nyelveink csatát űznek. Ha minden ami most történik csak egy álom akkor soha többé nem akarok felébredni túl rég nem éreztem magamhoz Őt ilyen közel. Túl rég.

***

Fel se fogom mi történt csak annyit tudok biztosra, hogy a hátam Niall mellkasának van dőlve míg Ő a nyakamat hinti be aprócska csókokkal bár már öt perce nem csókolgassa a nyakam. Hátra fordítottam a fejem és akkor ébredtem rá, hogy Niall az álmok tengerén jár míg a kezei össze vannak kulcsolva a hasamon ezzel is azt mutatva, hogy nem enged el a közeléből. Hogy én erre mióta várok! A csók után valahogy Emma ágyára kerültünk természetesen csak feküdtünk és merengtünk a saját gondolatainkba erre is a bizonyíték a ruházat. Nem fogunk lefeküdni egy három éves ágyában az nagyon abszurd lenne. 

Kisimítottam homlokából szőke hajkoronáját mire elmosolyodott így jól vállba gyűrtem aminek hatásra elkezdett jajgatni.  

-Megérdemelted tetted az alvást - fordultam előre összefonva a karjaimat a mellkasomon mire Ő oldalra söpörte a hajamat és aprócska puszikat nyomott nyakszirtemre amitől mindig elgyengülők, de nem most. Most még tettetni akarom, hogy haragszom rá, de nem fogom sokáig bírni túlzottan imádom mikor ajkai hozzáérnek a nyakamhoz. 

-Ne légy harapós - duruzsolta a fülemben aztán kissé feljebb csusszant, hogy az arcomra egy cuppanós puszit nyomjon. 

-Tudod - szólaltam meg a fejemet a mellkasára döntve mire az Ő a fejét az én fejemre tette. -Sose hittem volna, hogy pont Emma szobájában, Emma ágyában leszünk ilyen helyzetben - miközben mondtam elkezdtem a kezére aprócska köröket rajzolgatni mire az Ő feje a vállamra tévedt. 

-Én mindig is tudtam - szólalt fel mögülem mire hátranéztem felhúzott szemöldökkel. -Emma szobája pont olyan édes, mint te ez a tökéletes hely számunkra - mondta vigyorogva mire én is elmosolyodtam és lehajolva hozzám egy puszit nyomott az orromra. 

Hirtelen kicsapódott az ajtó ami hatására én oldalra estem míg Niall nevetve emelte a kezeit a fejéhez és vigyorogva fogadta a vendéget. 

-Perrie néni bekapta a legyet - visította Emma jókedvűen mire nagy nehezen feltápászkodtam a földről és kérdően meredtem a vidám kislány felé. 

-Miről beszél törpike? - ült fel Niall érdeklődve aztán egy szempillantás alatt felállt és az ajtóhoz lépkedett ahol rögtön felkapta a szőke, boldog kislányt. 

-Harry bácsi mondta, hogy ezt mondjam - emelte fel védekezésképen Emma a kezeit mire az ajtóba megjelentek a többiek míg Louis kezében Cindy is ott figyelt. 

-Miről van szó? - kérdeztem és türelmetlenül kerültem ki az ágyat és lépkedtem feléjük mire mindannyian elmosolyodtak aztán Perrie és Zayn kéz a kézben lépett elő. 

-Terhesek vagyunk - vágták rá egyszerre mire felhúztam a szemöldököm és oldalra billentettem a fejem aztán felnevettem. 

-Pezz neked gratulálok, de Zayn te, hogy a francban lehetsz terhes? - öleltem el a szőke hajú lányt gratulálva neki aztán Zayn vállára helyeztem a kezem és kérdően fordultam felé. 

-Hát elég sokat híztam - fogta meg Zayn a hasát és kinyomta azt a minimálisan kis hasát mire felnevettem ez bolond. -És mostanság vannak reggeli rosszulléteim is - bólogatott tovább mire nevetve borultam a karjaimban aztán mikor elhúzódtam megfogtam a hasát aminek hatására úgy tett, mintha rúgna. 

-Ezek ikrek lesznek - állapítottam meg kuncogva mire mindenki felnevetett. 

-Hé - szakította félbe a nevetést Lex mire mindannyian rátekintettünk aki Harry és George között állt persze Harry keze a lány derekán pihent míg Lexy keze George vállán. -Az egy hónap alatt most először nevetünk, mosolygunk együtt úgyhogy nem gondolunk arra - sütötte le a szemeit mire George a lány vállára helyezte a kezét míg Harry közelebb vonta magához azt hiszem féltékeny gúnár  szerepben burkolózott. 

-Azt hiszem van olyan mondás, hogy az idő minden sebet begyógyít - szólalt meg Liam. -Igaz hülye egy mondás, de mi van, ha igaz? 

-Mi van, ha egyszer örökké elfelejtsük Őket? - kérdezte bátyám miközben a kezében lévő kislány rugdalózni kezdett.

-A szívünkbe őrizzük tovább Őket - szólalt fel a kábulatból George mire bólintottam és Niall-ra tekintettem akinek a vállán Emma figyelt. 

-És talán egyszer - szólt volna közben Zayn, de Perrie befogta a száját. 

-Koncentráljunk az előttünk álló új életre a szívünkben mindig velünk lesznek - tette Pezz a kezét a szívére mire mindannyian bólintottunk igaza van nem ragadhatunk meg egy helyben élnünk kell tovább az életünket.. nélkülük. 

-Hé - szólalt fel Harry mire mindannyian kérdően ránéztünk. -Emlékeztek mikor Emmát elsőnek tisztába tettük? - a kérdés hallatán mindenki felnevetett kivétel én és Emma akkor még nem voltam itt és a vadbarom bátyám nem mesélte. Na szép. 

-Jaj a pisis kanapés sztori? - kérdezte nevetve George mire mindenki bólintott. 

Szép téma terelés, Styles!

-Én ezt nem ismerem - szóltam bele hisztérikusan mire a mellettem lévő kislány felült Niall ölébe és a kezét a vállamra tette. 

-Én se - értett velem együtt Emma. 

-Akkor ezt hallanotok kell - vágta rá vigyorogva Niall és a hátára dobta Emmát, és már nyoma se volt egyenesen a nappaliba futott gondolom. 

-Persze teregessük ki Louis hibáit - nevetett fel bátyám mire mindenki vállba veregetett nevetve és a nappali felé oszolt mire én is mellé léptem és belé karoltam persze óvatosan hisz a másik kezében tartotta Cindy-t.

-A húgod vagyok tudnom kell - mosolyogtam rá és együtt elindultunk a lépcső felé. 

-Nagyon rég volt és szörnyen ostoba voltam - rázta a fejét Louis mosolyogva mire a fejemet a vállára helyeztem. 

-Te mindig az vagy tesó - kuncogtam mire megforgatta a szemeit aztán belekezdett a szörnyen izgalmas történetben. 

Egy új, izgalmas élet vár ránk aminek a fénye már besütött az ablakon és tényleg süt a nap még az égiek is velünk vannak ami annyit jelent lefordítva, hogy a borús felhők elvonultak és a jövő mosolyog ránk az ablakon, ha így gondolkozunk. Lehet, hogy nem minden úgy alakult ahogy elképzeltünk, de még jót is kihozhatunk ebből az egészből, ha együtt vagyunk és boldogak vagyunk együtt. Most minden megfog változni, de a lehető legjobb irányában. Ugye? Ezután már csak minden jó lesz, igaz?

 

 ~Louis Tomlinson szemszöge~

Elbuktam amit megígértem magamnak azt nem tudtam teljesíteni. Elestem a saját önsajnálatomban és nem tudok belőle csak úgy egy hamar kikerülni teljesen szét estem. Még csak egy hónap telt el, de olyan, mintha évek teltek volna el pedig a többiek folyton azt ismételgetik később könnyű lesz hát rohadtul nem lesz semmi se könnyű. Feladtam az erőfeszítést nem tudok úgy a lányomra nézni, hogy ne jusson eszemben az anyja aki elhagyott, aki kilépett az életünkből. De akkor még ott van az a gyermek is aki nem emlékeztet rá viszont mikor Őt is megakarnám fogni, mert sír nem tudom megtenni, mert eszembe jut Eleanor. A szavai és tettei leperegnek előttem. Megígértem magamnak, hogy minden energiámat a gyermekeimre fogom fordítani, de képtelen vagyok rá egyszerűen még élni se bírok. Most már csak vagyok. Ha Perrie nem tömi belém a kaját és nem gondoskodnak rólam a többiek egész nap az ágyamba feküdnék egyszerűen kínszenvedés nekem élni. Olyan vagyok, mint egy kiszolgáltatott beteg akinek fogalma sincs mi folyik körülötte. Hiába akarok felállni ebből az egészből még mindig van valami emlék, vagy valami ami visszalök így inkább meg se próbálom. Esténként azt kívánom bár csak ne kelnék fel reggel, mert akkor a barátaim terhére se lennék Ők is nyugodtan élhetnek és én meg békére lelhetek.
Mint kiderült ez nem ilyen egyszerű!
-Na mi a helyzet? - lépett be a nappaliban Zayn Cindy-vel és rögtön beletette a járókájában, vagy tudjam is én miben. -Egy hónapja ilyenek - lépett Zayn kedvese felé milyen jó neki Ő magához ölelheti azt a lányt akit szeret míg az enyém ki tudja hol van. Féltékeny lennék? A rohadt életben igen az vagyok!
-Fogalmam sincs mikor térnek vissza, de remélem hamarosan, mert ez kínszenvedés elég két gyerek a házban akiről gondoskodni kell - hajtotta Perrie a fejét Zayn mellkasára mire a mellettem ülő Liam-re néztem aki épp akkor nézett rám és George is felém tekintet. Sokszor belegondoltam, hogy George sokkal rosszabbul lehet hisz Ő neki mégis csak a húga valószínűleg én se viselném jól, ha Lottie, vagy bármelyik húgom eltűnne szóval teljesen megértem. Aztán ott van Liam aki velem van egy cipőben hisz Ő is elvesztette a kedvesét. Mégis csak magammal törődök hisz rajtuk kívül más is rosszul érezheti magát, mint például Lexy akinek a legjobb barátnője. Ezerszer belegondoltam magam a többiek helyzetében hátha sikerül felállnom, de mindig visszatértem saját magamhoz ami visszarántott.
-Mi lesz akkor mikor megszületik a mi kisbabánk? - szakította félben a gondolat menetem Zayn szava mire rájuk emeltem a tekintettem. Tessék? A többiekre néztem akik ugyanúgy kitágult szemekkel meredtek rájuk sőt Liam-en láttam, hogy mindjárt kitör. Annyira elvoltunk foglalva az önsajnálatban, hogy a legjobb barátainkról elég csúnyán megfeledkeztünk hisz nekik ez egy csoda. Sose hittem a csodákban, de ez az a gondolat, hogy a legjobb barátom is belekóstolhat az apaság örömeiben engem is boldoggá tesz. Egy hónap alatt most érzek egy kis boldogságot a szívemben.
-Ne is mond, ha 9 hónap múlva is ilyenek lesznek elköltözöm - rázta meg a fejét Pezz.
-Nyolc hónap helyesbítek - mosolygott rá Zayn.
-Tök mindegy ez a kis ízé is rosszkor jött - mondta szomorkásan Pezz mire Liam mellettem felállt így mindkettő ránk emelte tekintetét. -Zayn kísérd el vécére csak akkor áll fel - húzódott el Perrie a férjétől mire Liam-re néztem aki megrázta a fejét.
-Mikor akartátok velünk tudatni, hogy hamarosan eggyel többen leszünk a házban? - vonta kérdőre Őket Liam mire az álluk leesett, de nekem is mivel egy hónap alatt Ő is némasági fogadalmat tett, mint én és George vagyis mély depresszióban voltunk. Ha neki sikerült kimásznia vajon nekem is sikerülne?  -Tudom eddig nem voltam önmagam teljesen eltemettem magam a depresszióban mivel a szerelmem elhagyott, de átértékelődtek bennem a gondolataim és nem lehetek örökké depressziós. Koncentrálnom kell az életre, ha nem jön vissza Danielle lehet belehalok, de találok mást vannak még csinos lányok azt hiszem, de elsőként is a barátaim a fontosak - elég szép beszédet tartott Liam, de én nem tudok csak így felállni és tovább lépni vagyis bennem is van ez, hogy a barátaimnak szüksége lenne rám, de aztán beugrik Hannah arca ami ismét visszalök.
-Liam úristen - ölelte át egyből Pezz és ehhez csatlakozott Zayn is.
-Jó, hogy újra velünk vagy haver - veregette meg Zayn Liam vállát mosolyogva.
-És megígérem visszajön - fogta meg Perrie Liam mindkét vállát mire Ő megrázta a fejét.
-Ne beszéljünk róla így is nehéz csak.. hadd lépjek tovább - Liam nyelt egy nagyot és egy mosolyra húzta a száját. -Gratulálok srácok!
-Köszönjünk Payno - mondta mosolyogva Pezz és Zayn is mosolyogva bólintott.
A többiek felénk néztek mire én George néztem aki egy pillanatra lehunyta a szemeit aztán kinyitotta és azzal együtt felállt a helyéről. Még neki is sikerül felállni az önsajnálatból, de én miért nem látom a fényt a sötétségben?
-George? - kérdezte Pezz félénken mire az illető bólintott így Pezz közelebb lépet felé és megölelte.
-A húgom - hallottam meg George rekedt hangját aztán hirtelen elhúzódtak és egy fél mosolyra húzta a száját. -Azt akarná, hogy boldog legyek mindig jót akart szóval gratulálok nektek skacok - veregette meg a két hamarosan szülővé váló párt.
-Louis? - szólított meg Liam és mindenki felém nézett.
Ekkor hirtelen Cindy sírt fel a járókából mire Liam egyből kiemelte az egy hónapos csecsemőt aztán kérdés nélkül az ölembe tette. Ránéztem a kislányra aki elhallgatott és pislogott rám a nagy barna szemeivel annyira hasonlít Eleanor-ra mégis a mosolya megunhatatlan lehet külsőleg tiszta anyja, de belül ez a kis csöppség nem hasonlít az anyjára. Ennek a kislánynak csak én vagyok hisz a szülei egy rothasztó börtönbe fognak megrohadni csak én vagyok neki akit szülőnek tekinthet, de én mégse törődtem vele túlzottan jobban érdekelt az önsajnálatom. Nem vagyok apának nevezhető figura és soha nem is leszek!
Szememmel megpillantottam a falon egy képet amit még a hotelbe készítettünk mikor még azt hittem, hogy minden jó lehet akkor még úgy gondoltam, hogy miután Hannah kijön a kórházból egy nagy boldog családunk lehet, de tévedtem. Nagyon nagyot tévedtem! Mégis a kép tetszett talán, mert Emma a leégett ház után még képes volt ön feledetten mosolyogni azzal az édes mosolyával. A vér szerinti lányomnak is szüksége lenne rám mégis elhanyagoltam az egy hónap alatt pedig elvileg mindennél jobban szeretem mégis úgy viselkedek, mintha nem törődnék vele.
Vissza kell térnem!
Meg akarom látni az út végén a közelgő napfényt ami bevilágítsa a szobát. Felakarok kelni ebből a nyomasztó helyzetből és élni akarom az életem úgyhogy továbblépek. Kész vagyok a továbblépésre? Azt hiszem igen.
A tekintettemet visszavezettem a karomban lévő kislányra aki egy nagy mosollyal jutalmazott amit nem érdemelnék meg, de Ő mégis meg látja bennem a jót. Rámosolyogtam és a következő lépésben magamhoz szorítottam, és az eddig ülésemnek ezennel vége. Felálltam szó szerint.
-Louis? - emeltem meg a fejem és rájuk néztem akik egy fél mosollyal fogadtak mire sóhajtottam aztán bólintottam.
-Úristen végre - lépett felém Pezz és a vállamnál fogva magához ölelt mire én nevetve öleltem vissza szabad kezemmel.
-Üdv újra köztünk - veregetett engem is vállba Zayn, mint a másik kettőt természetesen egy nagy mosollyal.
-Én is örülök, hogy visszatértem és nektek nagyon gratulálok, de apai feladataim vannak - szólaltam meg egy hónap után újra és átadtam Cindy-t a legközelebb lévő embernek aztán a lépcső felé kezdtem elrohanni. -A lányomnak szüksége van rám! - Mondtam ki hangosan míg szeltem a lépcsőfokokat és a lentiek egy halk nevetésbe törtek ki, de nem érdekelt most csak Emma érdekelt akit egy hónap alatt elhanyagoltam, de most mindent rendben hozok és minden megváltozik ezzel a nappal együtt.

***

Boldogan ülünk a nappaliban miközben Niall épp meséli azt a bizonyos pelenkázást Lottie-nek és Emmának míg a kezembe Cindy figyeli a mesét persze Niall direkt megcsikizi, hogy a kislány is érzékeljen valamit a nagy meséből. 

-Buták voltatok - állapította meg Emma aki Zayn bácsikája ölébe ült. 

-Idő közben tanultunk - mondtam mosolyogva kislányomra sandítva. 

-És a fürdetésed jó móka volt - szólalt meg Harry mire mindannyian helyeslően bólintottunk hisz abba tényleg verhetetlenek voltunk. Szerintem azt az egy feladatott vállaltuk önként mi voltunk az úgynevezett Emma fürdetők. 

-Ja és utánatok úszott a fürdő - horkantott Pezz a szemét forgatva mire mindannyian felháborodva rá kiáltottunk bár igazságot mondott, de amikor mi azt mondtuk Emmának ne fröcsköljön Ő fröcskölt így fordított pszichológiához fordultunk viszont nem úgy sült el ahogy vártuk.

-Viszont emlékeztek mikor Emma szobatiszta lett? - kérdeztem a többiektől mire Istenhez fohászkodva bólintottak mosolyogva hisz életünk legjobb napja volt. 

-Itthon se voltatok - szólt bele Lexy oldalra fordított fejjel. 

-Mikor megtudtuk ünnepeltünk és elköszöntünk a kakis pelustól hatásosan - nem kellet kimondanom hogyan hisz a lányok levágták a dolgokat míg Emma kérdően nézett rám, de Ő neki csak annyit mondtunk tejjel és egy sütivel ünnepeltünk mire felháborodott hisz kihagytuk. -Szerintem vége a sztorizgatásnak két gyermeknek aludni kell - álltam fel és az egyik kezembe helyeztem Cindy-t míg a másikkal kivettem Zayn öléből Emmát így mindkét kezem megtelt egy-egy gyerek zsákkal. 

-Ne már még csak fél kilenc - duzzogott Niall mire megforgattam a szemem és inkább elindultam a lépcső felé míg Emma integetett a többieknek akik egy "jó éjszakát"-tal köszöntek el a kis szöszitől. 

Az emeleten felérve elsőnek Cindy szobájába mentünk ahol letettem Emmát és Cindy-t bár az utóbbit a pelenkázóra tettem míg Emma mellettem állt felpipiskedve, de semmit se látott így a kis létrát helyezte mellém, hogy Ő is felérje a pelenkázót. 

-Van egy jó ötletem - mosolygott rám Emma miközben elővettem a tiszta pelenkát és az ágyból a rugdalózót aztán kérdően néztem a kislányomra. -Fürödjünk reggel túl fáradt vagyok - a hatás kedvéért ásítani kezdett mire nevetve megráztam a fejem aztán ránéztem és mosolyogva bólintottam. 

Emma segítségével átöltöztettük Cindy-t kissé megfésültem a kislány aprócska haját bár nem értem minek hisz alváskor úgyis elalussza, de már mindegy. Felemeltem a gyermeket és az ágyhoz értem ahova rögtön betettem mire a szemei már csukódtak le. 

-Jó éjt - hajoltam le hozzá, hogy egy puszit nyomja a homlokára és mielőtt kimentem volna a szobából Emmával betakartam és a kedvenc plüss nyulát raktam mellé aztán a bébi őrrel kiléptem a szobából. A bébi őrt a hátsó zsebembe tettem nagyjából elfért csak ne üljek rá megint, mert már egyszer ráültem és nem bizonyult jónak. Emmát felkapva igyekeztem az Ő szobája felé a költözés és az egy hónap alatt talán most lépek be ide hisz amikor berendeztük akkor léptem még be, de aztán semmi a rendezkedésbe se vettem ki túl nagy szerepem szóval ez a szoba szó szerint új nekem. Amit rögtön kiszúrtam az a rózsaszín falon lógó nyuszis festmény amit gondolom Zayn festett neki, hogy a régi szobájából is legyen egy emléke. Egy normális rózsaszínbe tündöklő kislány szoba amiben világos barna színű szekrény sor társul és akkor ne feledjük el a játékokat amik a földön, sarokba és az ágy alatt találhatók.
Miközben körültekintettem Emma kikecmergett a karjaim közül és az ágyára telepedett ahonnan mosolyogva tekintett rám. Benyúlt a párnája és a takaró alá ahonnan elővette a pizsamáját és felém dobta amit én szerencsére könnyedén elkaptam.
-Köszönöm prücsök - lépkedtem az ágya felé és amint odaértem leültem az ágyra, de addigra már Emma levette magáról a pólót aztán a szoknyát húzta le. Ezek a ruhadarabok a földön végezték persze a cicás zoknival együtt amit ismét lehúzott a kis lábairól. Mikor kész lett felállt az ágyra mire én átbújtattam a fején a pólót aztán a kezeit bújtattam bele és a pizsama felső már tökéletes állt rajta. A pizsama nadrágot a kezébe adtam és egyedül vette fel ne legyen azért elkényeztetett hercegnő bár az én örök hercegnőm, de akkor is. Amint kész lett felmászott az ágy végében és befészkelte magát a takaró alá az alvótársával és a párnáira helyezte a fejét.
Felálltam az ágyról és lehajoltam, hogy egy puszit nyomjak a homlokára.
-Jó éjt prücsök - mondtam mosolyogva és már léptem volna el tőle, de Ő megfogta a kezem.
-Mesélsz nekem apuci? - kérdezte a nagy kék szemeivel és a szeméből oldalra fésülte a haját kísértetéjesen hasonlít édesanyjára. A szemek, a mozdulatok, a kis pisze orr és úgy minden. Rettenetesen hiányzik!
-Persze - leültem az ágy mellé mosolyogva és már vettem volna el az éjjeli szekrényről az aktuális mese könyvet amikor közbeszólt.
-Anyuciról és rólad! - Megállt bennem a levegő a kérése miatt, de mikor ránéztem nem tudtam nemet mondani, ha nekem hiányzik Hannah akkor ez a kis csöpp kislány a poklot élheti át az édesanyja nélkül.  Különben is van olyan mondás, hogy ha beszélsz róla akkor könnyebb lesz most kiderül, hogy ez a mondás igaz e, vagy sem.
-Rendben - bólintottam mire Emma mosolyogva dőlt a párnákra és fordult felém a plüssét szorongatva. A kislányra mosolyogtam és próbáltam felidézni egy emléket Hannah-val amit még el is mesélhetnék a három éves kislányomnak amikor hirtelen beugrott egy. Elmosolyodtam ahogy felidéztem azt az emléket aztán ismét Emmára néztem aki félig aludva mégis türelmetlenül várta a mesét. -Egyszer volt hol nem volt az üveghegyen is túl ahol a nap is ragyog ott élt a te anyukád a nagyiékkal - kezdtem belemosolyogva mire Emma kuncogni kezdett a kezdésen, de hát ez egy mese, egy igaz mese.
-Igen? - kérdezte türelmetlenül Emma mikor kissé megakadtam már a kezdésben hisz eddig csak olvastam a meséket.
-Tudod, hogy anyukád imád sütni - kezdtem bele vakul mire mosolyogva bólintott és már rávágta volna gondolom a kedvenc sütijét, de most beleelőztem mivel, ha nem folytatom elfelejtem. -Na ez régen se volt másképp. Épp egy íncsiklandó tálca süteményt készített amikor betoppantam a konyhában... - hangsúlyoztam ki az "íncsiklandó" szót hisz tudtam, hogy a kislányom mennyire szereti a pocakját aztán elragadott a hév és csak daráltam a mondanivalóm. Azt se vettem észre, hogy a történet közepén Emma elaludt csak mondtam, mondtam és mondtam amikor végre a végéhez értem és én is elálmosodtam. Megnéztem a telefonomon lévő órát és az egész történet körülbelül két óra hosszáig tartott így lekapcsoltam a kis villanyt aztán rátettem a fejem az ágyra és átkaroltam Emmát, és ott kislányommal tértem nyugovóra. Nem érdekelt, hogy holnap fájós háttal kelek semmi se érdekelt!
Az nap éjjel mesés álmom volt hisz szerepelt benne Hannah és még valami amit nem tudtam hova tenni, de még Emma és Cindy is benne volt. Bárcsak az álmok valóra válhatnának, de sajnos ez nem egy film ahol egy szempillantás alatt minden megváltozik. Ez a kegyetlen valóság ahol túl kell lépni olyan dolgokon amik elmentek főleg akkor, ha semmi esély a visszatérésükre. A dolgok most megváltoznak már csak az a kérdés, hogy képes vagyok e én magam is a dolgokkal megváltozni. Képes leszek egy olyan világba élni ahol nincs ott Hannah?

Sziasztok drágák!
Igazából mielőtt ezt a kis beszámolót írom neked rátekintettem az első évad lezárására és most döbbentem rá teljesen más, mint a második évadé amit én jónak könyvelek el, mert a történések is mások voltak. Nem tudom mit írhatnék még ide én személy szerint örülök a lezárásnak nekem már most a harmadik évad a sláger és remélem nektek is nagy meglepetéseket okozz majd a következő évad. :)
A szokásos kérdések az évad vége során; 
 -A második évadból melyik rész, jelenet volt az neked amit nagyon szerettél? 
 -Szerinted mi várható a harmadik évadban? 
 -Emlékezetes pillanat gyűjtése az első, két évadból; ... (Bár inkább a második évad emlékezetes pillanataira vagyok kíváncsi)

Remélem tetszett az évadzáró és várni fogjátok a következő évadot is! :))xx Várom a hozzászólásokat! 

U.i.: Nézzetek be a Marble című blogban amit egy nagyon jó barátnőm ír szintén Louis van főszerepben! :) (Ja és amúgy szereplőként részt veszek a történetben, de nem én vagyok benne a fő attrakció ám :P) KATT IDE, ÉS OLVASS BELE NEM BÁNOD MEG!  
 

 A harmadik évad előzetese

Season 2 Chapter 21 - Nem létezik boldog vég

„Minden jónak vége szakad egyszer,

Szóval kétlem, hogy ezek után barátok maradhatunk”

One Direction - Love you goodbye

~Louis Tomlinson szemszöge~

Egy hét telt el a tűz eset óta és azóta is csak az megy a hírek, hogy a One Direction háza rejtélyes módon kigyulladt persze pár pletyka lap már elkezdte találgatni az okát, de a valódi okától nagyon messze állnak.  Az egy hét alatt nagyon sok minden történt kezdjük ott beszéltem Max Hurd-al aki felvilágosított egy-két dologról amiket először nem tudtam és nem is akartam elhinni, de amikor Eleanor szájából hallottam mindent akkor a düh elárasztotta a testem és csak tomboltam. Mégis a legnagyobb bűne, hogy azt hazudta, hogy terhes a gyerekemmel miközben Cindy nem is az én gyermekem és aztán ott van Hannah. Mennyi szenvedést okozott neki és én mennyi szenvedést okoztam neki azzal, hogy elvettem ezt a boszorkányt ahogy a többiek hívják. Elsőnek a többiekre is haragudtam, de az csak elterelés volt a valódi dühömnek amit Eleanor iránt érzek amiket a képemben vágott Emmával kapcsolatban azt hittem ott nyomban pofozom fel, de nem tettem meg mivel én vele ellentétben tisztességes vagyok és majd megbünteti a londoni bíróság hisz mindent amit megtudtam bíróság alá vittem, de az a probléma, hogy nincs bizonyítékom így nem csinálnak semmit szóval meg kell várnom Hannah-t neki biztos lesz valami bizonyítéka. Meg kell bűnhődnie annak a szajhának.
Visszatérve az egy hét alatt Hannah még mindig nem kelt fel az orvosok szerint kezdi feladni, mintha nem akarna élni pedig elvileg már rég felkellet volna kelnie és Ő mégse kel fel így a hátralévő napjaimat a kórházban töltőm meg a hotelben a lányommal mivel a házunk porrá égett ugye bár. Perrie már elkezdte keresni a vadonatúj házat és belevonta Lexy-t is, hogy kicsit jobb kedvre vidítsa rájuk fér egy kis boldogság hisz ez a egy hét mindannyiunknak borzalmas volt.
-Apuci húgi sír - rázott vissza a gondolataimban Emma aki a karomat rángatta. Felhúzott szemöldökkel meredtem rá mire észhez tértem és fejbe vágtam magam a fejemben mivel Emma nem tudja, hogy Cindy nem a testvére hisz nem szeretném odaadni az igazi szüleihez itt jobb élete lesz így most várunk a gyámhivatal döntésére és az nehezebb lesz mivel Eleanor ragaszkodik a lányához ezért is kell a bizonyíték arról, hogy egy pszichopata.
-Elintézem - futott be Liam és a bölcsőhöz ment ahol felkapta a picit.
-Dani? - húztam az ölemben Emmát miközben Liam a cumisüveget megfogta és elkezdte etetni a kicsit.
-George-al a kórházban - válaszolt mire bólintottam szóval Ők az ügyeletesek.
-Húgom? - kérdeztem mire elvigyorodott.
-Niall és Harry szórakoztatja bár leginkább Niall azt hiszem a szőkék megtalálják a közös hangot - nevetett mire felnevetettem hisz Lottie nagyon sok időt tölt Niall-al amint nem is bánok hisz Nialler a legjobb választása Lottie-nak, ha boldog akar lenni ebben a szar helyzetben.
-Akkor gondolom Pezz és Lexy házat keress - mondtam mosolyogva mire bólintott.
-És Zayn a sofőr - emelte meg a kezét nevetve mire ismét felnevettem azt hiszem Zayn ma a földre terül annyira kifárad.
-Bemegyünk anyucihoz mi is? - nézett fel rám Emma a nagy kék szemeivel mire a szemem egy pillanatra elvettem tőle és Liam-re néztem aki sóhajtva bólintott.
-Természetesen - álltam fel és a nyakamba helyeztem a lányom aztán letettem egy percre ezt gyorsan elintéztem szegényt jól összezavartam. -Vedd fel a cipőd prücsök - mosolyogtam rá mire már futott is és én is utánam mentem. -Köszönöm Payno - veregettem vállba mire csak bólintott és Cindy-vel épp nagyon jól elszórakoztak. Megsimítottam a picur fejét aztán Emma felé mentem és már a kabátját tartotta felém más néven segítsek neki felvenni. Leguggoltam elé és feladtam rá a kabátját aztán a fejére húztam a sapkáját és miután Emma kész lett én is felvettem a cipőmet míg a kabátomat a karomba vettem. Emma megragadta a kezem és kifelé húzott arra nem volt időm, hogy elköszönjek csak a kulcsomat sikerült elvennem a kis szekrényéről.
Megragadtam Emma derekát és magamhoz vettem mire mosolyogva húzogattam a szemöldököm míg Ő összekócolta az amúgy is kócos hajam.
Amint végre kiértünk a szállodából fekete autómhoz mentem amit gyorsan kinyitottam és Emmát beültettem a gyerekülésében míg Ő már intézkedett is a kis manó megtanulta becsatolni magát. Bepattantam előre és mikor hátranéztem tolatva Emma épp az ülés mellett talált játékkal játszadozott komolyan Emma előtt a kocsimban maximum női fehérneműt lehetett találni most meg tele van játékokkal ez valamiféle haladás, nem?
Bekapcsoltam a rádiót a kocsiban természetesen Emma kedvéért és pont az egyik kedvenc dala ment amit annyira imád és kivételesen nem egy gyerekdal, hanem valami sokkal jobb amit mi éneklünk ez már enyhe egoizmus, ha itt lenne Hannah biztos azt mondaná, hogy egoista vagyok. Rettenetesen hiányzik és szó szerint belülről megöl a hiánya, ha nem ébred fel fogalmam sincs mit csinálok nélküle én belehalok ebben a teherben ami rajtam van, ha nem segít.
-My feet is open wide - rázott vissza a valóságban Emma hangja igaz, hogy nem tökéletes, de egy 3 évestől nem is annyira rossz.
Még hallgattam volna kislányom ének hangját, de megérkeztünk így kikecmeregtem az autóból és rögtön Emma ajtajához rohantam csak az ajtót nyitottam neki mivel Ő már egyből ki is ugrott a kocsiból. A kezemben lévő kulccsal lezártam az autót aztán megláttam kislányom toporgását és egyből felkaptam a kocsiban lévő játékot ölelte magához és mikor rám nézett a vállamra hajtotta a fejecskéjét.
Amint beértünk a kórházban a lépcső felé mentünk mivel a lift nagyon lassú és előbb érek fel gyalog a másodikra, mint lifttel pedig nem vagyok annyira fitt. Kórtermek ezrei sorakoztak miközben a nővérkék ide-oda rohangálták míg egy ismerős barna hajú lány a 228-as kórterem előtt ácsorgott toporogva így gyorsan felé siettünk és amint meglátott minket biztatóan mosolygott ránk.
-Jó hír? - kérdeztem rá köszönés után.
-Mondhatni - kezdett bele mosolyogva mire Emma felszegezte a fejecskéjét és mosolyogva pislantott hol rám és hol Danielle nénikéjére. -Ma mikor bent voltam nála magához tért így most George van mellette annyira megkönnyebbült pedig ma is zombiként jött be azt hiszem ráférne egy pihenés - amint meghallottam, hogy felébredt a szívem gyorsabban kezdett elverni és a többi mondanivalója csak úgy elment a fülem mellett. Él, fent van és ráadásul jól van! Életem legboldogabb napja.
-Bemehetek hozzá? - kérdezte Emma vigyorogva.
-Várjál prücsök most George bácsi van bent nála Ő is nagyon aggódott - szóltam rá a kis izgatott töpörtyűre aztán újra Danielle-re néztem. -Vidd haza George-t aludni amint kijön és, ha nem megy adj be neki altatót most már megnyugodhat a húga jól van ráfér egy kis pihenés hisz egyszer se mozdult el mellőle - mondtam és pont akkor lépett ki a szobából boldogan az emlegetett szamár.
-Téged vár manócska - csikizte meg George Emma hasát.
-Gyere George hazamegyünk Hannah-nak pár cuccért - karolt bele Danielle a boldog testvérben és elkezdte húzni meg se várva a válaszát.
Emma kificánkolt a karjaim közül és meg sem várva engem benyitott a szobában míg én utána lépkedtem be.
-Mami - futott Hannah felé aki egy kivirult arccal fogadta a kislányát és rögtön a karjaiban zárta sőt az ölében emelte. Az ajtót becsuktam és akkor Hannah felnézett a tekintetünk összetalálkozott istenem mennyire hiányzott ez a arc és most már semmi se állhat közénk most már nincs több hazugság tudom mit tett vele Eleanor és Max igaz Ő nem tudja, hogy én mit tudok, de hamarosan elmondom neki, de nem itt, nem most. Most csak boldog akarok lenni és hallani szeretném a hangját ahogy beszél hozzám és én is beszélni akarok hozzá megakarom nevetni, hogy lássam gyönyörű mosolyát.
-Nagyon hiányoztál angyalka - vette el a tekintetét Hannah rólam és a kislányára figyelt akit szorosan tartott a karjában míg én beljebb sétáltam és az ágya melletti székhez léptem ahova rögtön leültem. Hannah beleültette Emmát az ölében nem törődve azzal a szabállyal, hogy látogatok nem ülhetnek a betegágyra bár ezt senki se tartja be főleg egy anya aki végre magához ölelheti a lányát.
-Minden rendben? - kérdeztem és a kezemet a combjára tettem igaz a takaró takarta, de mikor rá helyeztem a kezem a combjára végig a kezemet nézte.
-Persze - nézett fel rám mosolyogva mire már majdnem nyitottam volna a szám, hogy tudok Eleanor-ról és Max-ról, de inkább elhallgattam hisz Emmának a piszkos dolgokról nem kell tudnia bár kislányom se szívlelte azt a két szemétládát. -Valami baj van Lou? Olyan fura az arc kifejezésed - húzta fel a szemöldökét érdeklődve Hannah mire megráztam a fejem ezzel kissé kitisztítottam a gondolatom.
-Apucinak hiányoztál sírt miattad - szólalt fel a kis árulkodó mire Hannah Emmára nézett kidülledt szemekkel. -Tényleg így volt - bólogatott Emma mire a szőke lány ismét rám nézett kérdő tekintettel mire bólintottam.
-Kis lepcses szájú - vágtam rá vigyorogva mire Emma a szájára tette a kezét nevetve és a fejét rázta így a haja össze-vissza lobogott mivel mi férfiak nem értünk a haj csináláshoz pedig ma nekünk kellet elkészítenünk a kis asszony haját. Hát mit ne mondjak semmi nem lett belőle vagyis lett volna, ha Emma nem szedi ki a hajából a csatokat pedig nagyon szép haját varázsoltunk neki tényleg.
-Jól van Loui tudjuk, hogy picsogó vagy - veregettette meg a vállam kuncogva Hannah mire a fejemet hátrahajtottam és felnevetettem na igen ez hiányzott az Ő állandó piszkálódása, mert ez tesz minket különlegessé. -Amúgy mi a helyzet a többiekkel? - rázta meg a fejét Hannah és komoly témára tért rá míg a kezeit összefonta Emma hasán.
-Mindenki hiányol - válaszoltam két szavas válaszban mire az egyik kezével a bővebben jelt mutatta ez a türelmetlenség örök nála. -Perrie bevonta Lexy-t házat keresni és Zayn a sofőr míg Harry és Niall a húgomat boldogítsa és a legutolsó sorban Liam vigyázz Cindy-re a többiekről meg tudsz - meséltem el neki hosszan mosolyogva mire bólintott.
-És Eleanor? - kérdezett rá arra a nőre aki hivatalosan még mindig a feleségem, de már nem sokáig.
Most mit mondjak neki? Az igazat? Emma előtt? Ha elmondom neki az igazat akkor Emma megtudja, hogy a szeretett kistestvérkéje nem is a kistestvére inkább akkor mondanám el Hannah-nak a dolgokat mikor kettesben vagyunk. Persze egyszer elmondom Emmának is az igazat, de míg kicsi nem akarom ezzel terheli szegény gyermeket és akkor lehet nem szeretné Cindy-t se és én azt nem akarom hisz Ők testvérek csak mégse, de attól még szeressék egymást.
-Majd elmondom később - böktem Emmára mire zavartan bólintott. 
Amíg Emma el nem aludt Hannah kezében addig voltunk bent nála aztán óvatosan átvettem tőle a közös lányunkat és egy este még találkozunk után ki is sétáltam a kórteremből és valljuk be pont jókor, mert épp most kezdődik a szokásos vizit amikor még az osztályról is kirugdossák a segged. Legalább tud pihenni vizit előtt, mert mire odáig eljut az orvos alszik is egyet, de azért otthon is elmondom a többieknek, ha beakarnak menni hozzá akkor kicsit később hisz vizit után is hadd pihenjen egy kicsit. Meg hát én akarok vele beszélni este. Önző vagyok? Lehet. Kicsit. Nagyon. De az én lányom anyja és remélem ma estére már más is lesz nekem.

***

Dudorászva lépkedtem be a kórházban miközben kezemben szorongattam a fekete kis dobozkát ami mindent megváltoztat. Remélem már felébredt, mert mikor írtam neki egy sms-t arra nem reagált így arra következtettem, hogy alszik szóval nagyon remélem, hogy most már fenn van. Amint beléptem a kórházban ahelyett, hogy befogtam volna az orrom most nem tettem, mert nem érdekelt a tipikus kórházi bűz ami a fertőtlenítő illata csak egy dolog érdekelt és az Ő. A lépcsőn gyorsan felszaladtam, mint egy rossz óvodás aki versenyzik a képzeletbeli barátjával, de amint felértem a csapatot véltem felfedezni. Mit keresnek itt? Direkt megkértem Őket, hogy este ne jöjjenek, mert én akarok bejönni fontos dolog miatt. 

Tudom már! Kíváncsiak voltak mit akarok és túl izgatottak voltak otthon várni Ők hallgatózni akarnak ki gondolta volna. 

Mikor közelebb léptem feléjük meg láttam az arcukat ami nem éppen nyugalom gerjesztő, ránéztem a húgomra akit Niall tartott és már a sírástól remegett. Tovább vándorolt a szemem Lexy-re aki egy széken ült és elég hallhatóan zokogott míg mellette Harry nyugtatta, de lehetetlen feladatot vállal hisz valami nagyon rossz történt azt letudom olvasni mindenki fejéről. Még Emma is sírt aki a babakocsi mellett fogta Cindy kezét, de amint meglátott felém futott így egyből felkaptam. 

-Mi történt itt? - tipegtem feléjük míg Emma a vállam szipogott mire mindenki kísértetéjesen egyszerre nézett fel rám. -Na.. mi folyik itt? Hol van Hannah? - fakadtam ki mire ismét felsírták és a fejüket újra leszegezték mire én átadtam Emmát a legközelebbi személynek aki jelenesetben Liam volt aki mellett furcsa módon nincs ott Dani. Miután ezt megtettem berontottam a kórteremben és ahelyett, hogy Hannah-ra leltem volna a szoba üresen állt az összes behozott holmi eltűnt, de a legfontosabb, hogy Ő se volt a helyén. Berontottam a fürdő helyiségben, de az is üresen állt így visszarohantam feléjük. -Mi történt? Hol van Hannah? - kérdeztem hisztérikusan mire Lexy felállt és kisöpörte szeméből a haját aztán felém lépett kezét a vállamra tette és úgy nézett fel rám mivel egy fejjel alacsonyabb lányról beszélünk. -Mi folyik itt Lex? - kérdeztem könyörgően mire felsóhajtott és a fejét a vállamra helyezte aztán újra felemelte. 

-Elment - szólalt meg remegő hanggal mire oldalra billentettem a fejem. -Elvileg egy sráccal és Dani-val - folytatta mire felhúztam a szemöldököm. Tessék? 

-Milyen sráccal? - kérdeztem rá. 

-Fogalmunk sincs - válaszolt Zayn aki feleségét tartotta a karjában. 

-Miért ment el? - kérdeztem rá a következő kérdésemre hisz miért ment volna el itt a lány, itt a legjobb barátnője, itt vannak a barátai és itt vagyok én.

-Ha tudnánk, de van egy érzésem köze van Eleanor-hoz és Max-hoz - állt fel Harry és közelebb lépett Lexy-hez akit rögtön magához szorított. 

-Megölöm - robbantam ki és mielőtt folytathattam volna hátat fordítottam neki, és ahonnan jöttem arra mentem. Megtalálom és megölöm most már nincs több kegyelem! Hiába kiabáltak utánam a többiek hajthatatlan voltam egyedül Hannah lebegett a szemem előtt és Eleanor akit megfojtok azért amiért tönkre teszi az életemet. 

Amire feleszméltem már az autóba ültem és mikor beakartam indítani Hannah jelent meg előttem. 

Ne tedd, Louis! Nem éri meg. 

Rácsaptam a kormányra és a szemeimből potyogni kezdtek a könnyeim aminek a hatására még nagyobbakat csaptam a gépjármű kormányára. 

Szeretlek ne feledd el!

A szemem előtt ismét megjelent mire felemeltem a fejem és megtöröltem a szemem, és szerencsére még mindig ott volt igaz, hogy csak az elmém játéka ez az egész, de legalább látom. 

-Én is szeretlek kérlek ne hagyj el - suttogtam leginkább magamnak mire rám mosolygott és elkezdett integetni. -Ne kérlek! 

Muszáj tovább kell lépned vigyáznod kell a lányunkra csak te vagy neki!

A fejem leesett a kormány kerékre és mikor újra felnéztem csak egy öreg néni állt az autó előtt oldalra fordította fejjel mire megtöröltem a szememet és egy erőltette mosollyal rámosolyogtam integetve. 

-Idióta - kiabálta rám aztán tovább haladt mire csak megforgattam a szemem a mai öregek nem tanulnak illemet. 

A gondolataim újra visszaterelődtek Hannah-ra és igaza van az elmémnek elment, de tudom visszajön viszont addig is Emmának csak én vagyok. Csak rám számíthat és, ha már itt tartunk ott van Liam aki szintén elvesztette szerelmét és aztán ott van a húgom, Lexy és a többiek most a választott családommal kell törődnöm hisz Ők is szenvednek. Fel kell állnom az önsajnálatból és másokkal is törődnöm kell. Ez tenné Hannah is, nem?

~Hannah Walker szemszöge~

Amikor Danielle és a bátyám is elmondta nekem, hogy mennyi ideig voltam kiütve totálisan lesokkoltam hisz egy hétig egy kórházi ágyban feküdtem míg a többiek össze-vissza aggódtak értem és még a szarban is hagytam Őket. Segítenem kéne nekik új házat keresni és átvészelni ezt az egész tűz dolgot, de ágyhoz vagyok kötve míg az orvos végre meg nem kegyelmezz nekem, de a bátyám szerint ne számítsak semmi jóra. Ugye milyen jó bátyám van csupa pozitív gondolkodással áldotta meg a sors most már biztos, hogy elcserélték a kórházban régen folyton ezt szajkóztam, de szerintem totálisan igaz. Na jó nem bántom hisz mikor megláttam az arcát csak elszomorodtam és, ha nyolcvanszor nem mondtam neki, hogy menjen aludni akkor egyszer se és Ő egyszer se ment csak azzal próbáltam rá hatni, hogy a lányomat akarom látni remélem Danielle hazarángatja az én makacs bátyuskám. Pihennie kell hisz a húga jól van, de nem leszek jól, ha vele valami történik szóval hozza rendben magát egy 24 órás alvással, mert tuti egy hete nem alszik.
Bátyámat követte az én angyalkám és vele együtt az apja is aki arca szintén nyúzott volt, de nem csak miattam valami más is van a paradicsomban szerintem valami Eleanor tájékán, de nem akartam nagyon faggatni hisz azt mondta majd este bejön és elmondja. Kíváncsian várom!
-Miss Walker - lépett be a szobában az orvos egy mosollyal az arcán. -Örülök, hogy végre fenn van ez jókat jelent!
-Haza mehetek? - ültem fel egyből mosolyogva mire nevetve a fejét rázta így visszadőltem a párnámra.
-Sajnálom míg nem jön meg minden eredménye kénytelen itt maradni, de a lázlapját nézve az eredmények után elkészíthetjük a zárójelentését - nézegette az ágyam végében lévő lapokat. -Emily kezdje el zárójelentését, de majd az eredmények után nyomtassa ki - szól hátra a nővérnek mire Ő mosolyogva bólintott.
-Azok a vizsgálatok még ma nem akarnak megjönni? - kérdeztem reménykedve mire megrázta a fejét a doki. Azok a francos vizsgálatok sose tudnak időben jönni!
-Két nap minimum ne aggódjon - nyugtatott meg a doki mire sóhajtva bólintottam hát nem repdesek az örömtől, de nincs más választásom. -Pihenjen és igyon sokat persze szigorúan csak vizet ihat - mondta mire bólintottam és az éjjeli szekrényemről elvettem a literes ásványvizet és rögtön töltöttem is magamnak a pohárban amit ki is ittam gyorsan. A doki mosolyogva köszönt aztán kifelé lépkedett és már dőltem volna el az ágyon mikor az egyik nővére visszanézett.
-Egy barna hajú nő keresi behívhatom asszonyom? - kérdezte mire elgondolkoztam és mosolyogva bólintottam biztos csak Danielle.
A nővér kilépett a szobából és belépett rajta a látogatom, de nem Danielle volt akire számítottam azt hiszem a tippelő képességem még mindig pocsék.
-Hannah örülök, hogy jól vagy - csukta be maga után Eleanor az ajtót és felém kezdett elsétálni.
-Mit akarsz? - kérdeztem rá egyből.
-Beszélgetni, tárgyalni és beszélgetni - sorolta fel az ujjain számolva mire oldalra billentettem a fejem. -Megkérdezted a doki, hogy a kisbabád él-e? - kérdezte mire rögtön a hasamra tettem a kezem aztán felnéztem Eleanor-ra hisz neki ezt nem kéne tudnia. -Jól informált vagyok - olvasta ki a gondolataim mire bólintottam. -Viszont lehet már nincs semmi a szíved alatt - ült le az ágy mellé mire a fejemet ráztam hisz az nem lehet akkor mondta volna a doktor, de nem mondta és különben is azt érezném. Ugye? Minden gondolatom a hazatérésen volt így teljesen elfelejtettem egy még fontosabb dolgot én akkor egy idióta vagyok.
-Bökd ki mit akarsz és húzz innen - ráztam meg a fejem és ráripakodtam mire felnevetett.
-Jaj Hannah - rázta a fejét nevetgélve. -Én azt akarom, hogy elhagyd London-t - folytatta mire oldalra billentettem ismét a fejem. -Tudod mindent megkapok amit akarok így most rajtad áll minden vagy önszántadból mész el, vagy nem, de akkor nincs biztosítás arra, hogy valaha megszülőd azt a porontyod - lehet, hogy a fenyegetései valódiak, de nem tudok már tőle félni valamiért már nem megy és bosszant a folytonos fenyegetése.
-Takarodj ki a kórteremből nem akarom hallani az újabb fenyegetésed már nem hat rám - mutogattam az ajtó fele feldúltan mire felállt és elindult az ajtó irányában, de ott visszanézett.
-Én szóltam - vonta meg a vállát mire rákiabáltam és kilépett a kórteremből míg én hátradőltem a párnáimra és akaratlanul is elkezdtek folyni a könnyeim. Lehet, hogy már megedződtem és erős vagyok vele szemben, de azért még mindig bennem van az is, hogy az amit mond az nem csupán fenyegetés Ő tényleg megteszi, de ha nem Ő akkor rám küldi ismét Max-et. Fogalmam sincs mitévő legyek nem hunyászkodhatok meg ismét és nem sétálhatok csak úgy el ezt nem tehetem meg a többiekkel, de főképp Emmával nem. Ő az én angyalkám, a kincsem és a kislányom akit mindennél jobban szeretek nem hagyhatom Őt magára, de az új csecsemőt is megakarom védeni, de hogyan védhetném meg, ha Eleanor folyton a nyomomban lesz és bármikor bánthatja. Ha elmegyek akkor a fiúk vigyázhatnának Emmára és nyugodt életük lehetne hisz Eleanor az én életem akarja tönkretenni és legalább Louis-al lehet úgyis férj és feleség. Míg én megvédem a második közös gyerekünket messze tőle.
Nem tudom megtenni.
Nem tudok csak úgy elmenni úgyhogy Louis még azt se tudja, hogy lesz még egy gyerek és nem tudom itt hagyni Emmát. Fogalmam sincs mitévő legyek hisz azt akarom tenni ami mindenkinek a legjobb, de mindenkinek nem tudok jót tenni valaki a végén úgyis szenvedni fog a kérdés az, hogy; 
ki? 

***

A nagy elmélkedésem kereteiben észre se vettem, hogy elaludtam hisz még álmaimban is Eleanor szavai jártak a fejemben és a döntés, hogy mit is kéne tennem. Viszont ezenkívül az álmaimban visszagondoltam az elmúlt időszakra mikor még Louis nem tudta, hogy Emma a lánya és Lexy a gyerekkel próbálkozott jobb belátásra bírni, hogy mondjam el neki az igazat a legjobb az álmomban, hogy anyja is velem volt. Ha Ő most itt lenne akkor tudnám mit tegyek, mert Ő segítene nekem, Ő elmondaná mitévő legyek. Bárcsak itt lenne...

Óvatosan nyitottam ki a szemem miközben feljebb ülők és az ágyam mellett egy szőke hajú Tomlinson lány ücsörög. 

-Hannah - ölelte át egyből a nyakam boldogan mire visszaöleltem. -Annyira örülök, hogy jól vagy - hallottam a hangjában, hogy mosolyog és mikor visszaült a helyére meg is bizonyosodtam róla. 

-Persze, hogy jól vagyok, de te nem nézel ki annak. Jól vagy, Lotts? - ültem fel az ágyon és a kezemet a lány vállára helyeztem mire lesütötte a szemeit. -Mi a baj? - kérdeztem rá újra mire felnézett és a kezével letörölt pár kusza könnycseppet az arcáról és erőltettet magára egy mosolyt sóhajtás kíséretében.  

-Csak tudod van egy srác - mindig van egy srác aki miatt sírunk Lottie drága. -Az a srác másban szerelmes, de a lány csak barátként tekint rá így megígértem neki, hogy segíteni fogok neki, hogy a lány belé szeressen, de mindhiába a lány összejött a volt barátjával én meg beleszerettem a segítség közben, de mind hiába a fiú sose fog úgy nézni rám, mint a másik lányra - miközben Lottie mesélte a történetet azon agyaltam ki is lehet az a srác hisz nem mondott nevet szóval ismerem, de nem is az a lényeg. A lényeg az, hogy Lottie szíve darabokban és bennem bízik annyira, hogy kiönti nekem a szívét ami jól esik hisz mindig is húgomként szerettem sose volt húgom, de mindig akartam egyet és nesze nekem most van így köteles vagyok neki segíteni. 

-Az a srác nagyon jó barátod? - kérdeztem rá mire bólintott. 

-Egyszer kavartunk is, de az annyiban maradt - vágta rá mire most én bólintottam és Ő ismét leszegezte a tekintetét. 

-Figyelj Lotts szerintem csak idő kérdése és a srác is rájön, hogy ki az aki tiszta szívéből szereti - mondtam mire felnézett rám és egy mosollyal biztattam. -Fogadni mernék, hogy hamarosan te leszel a legboldogabb lány és Ő lesz melletted - mosolyra húzta a száját miközben a fejét rázta szóval nem hisz nekem na szép. 

-Kétlem Han - vágta rá. 

-Ne kételkedj bennem hidd el így lesz hisz egy fiú elsőnek vak aztán a végén mikor késő lenne akkor veszi észre a valóságot - mondtam mosolyogva mire feltette a kezeit nevetve aztán bólintott. -Ne higgy nekem, de így lesz!

-Bocsi nem tudtam, hogy egy jósnővel van dolgom - tette fel a kezeit védekezően nevetve aztán felállt és újra megölelt, de mikor elhúzódott az ajtó felé lépkedett. 

-Hé hé hova mész? - estem kétségben mire kuncogni kezdett. 

-Nem csak én örülök neked - válaszolt mosolyogva és amint kilépett Lottie, belépett az ajtón Lexy aki egyből szorosan magához ölelt. 

Legjobb barátnőm bezsongva mesélte el az egész történetet arról, hogy hogyan jött össze újra Harry-vel bár állításai szerint még semmi se hivatalos sőt meg se beszélték így egy kicsit észhez térítettem, hogy jó lenne, ha leülnének és beszélgetnének mire behívta Harry-t, hogy a védelme alá álljon. Miután Harry is jól megölelgetett vagyis éppen próbálta kibogozni a kórházi öltözékem Lexy az övénél fogva maga mellé húzta. 

-Na mi a helyzet? - kérdezte vigyorogva Harry és a kezét Lexy dereka köré fonta. 

-Milyen kapcsolatban állsz a legjobb barátnőmmel? - tettem csípőre a kezem szigorúan, mint egy édes anyuka ami pontosan igaz is rám. 

-Tommo Mami visszatért - kuncogott Harold mire megforgattam a szemem, de a fülemet csengette a becenév. 

-Tommo Mami? - kérdeztem rá oldalra billentett fejjel.

-Te vagy Tommo Mami míg Louis a te Tommo Papid ez egy új becenév a fiúk találták ki - vonta meg a vállát mosolyogva Lex mire elvigyorodtam aztán észhez tértem és a szememet forgattam. 

-Jó mindegy - legyintettem a kezemmel. -Takarodjatok beszélni, mert ez a felvilágosító órátok címe, hogy ti rohadtul jártok - kiabáltam rájuk mire nevetve felém léptek és megöleltek aztán az ajtó felé lépkedtek. 

-Ne erőltesd meg magad Tommo Mami - vigyorgott rám Harry mire az éjjeliszekrényen talált műanyag poharat hozzávágtam, de addigra a kis pofátlan kilépett a szobából és az ajtó is becsukódott. 

Pár perc se telt el az ajtó újra kinyitódott és most egy szőke feleség futott felém visongva míg a férje mosolyogva lépkedett felém és miután elhúzta mellőlem feleségét Ő is szorosan megölelgetett. Zayn leült a székre és egyből az ölében ültette Pezz-t azt hiszem Ők a legbiztosabb kapcsolat pedig eddig ezt a címet Liam és Danielle mondta el magáról, és még most is azok, de a Zerrie páros most már örök hűséget fogadott egymásnak ezzel leelőzve a Payzer párost. 

Perrie épp ecsetelte milyen házat nézett és, hogy szerinte  meg van az új ház mire Zayn közbe vágott. 

-Hannah honnan tudtad magadról, hogy terhes vagy? - érdekesen meredtem a fekete hajú barátomra aztán a tekintetem átterelődött a szőke hajú lány felé aki felháborodottan fordult férje felé. Miről maradtam le?
-Zayn - szólt rá Pezz mire Zayn szorosan mindkét kezét kedvese szájára nyomtam és az se érdekelte, ha tele lesz harapás nyommal.
-Nos? - terelte vissza a témát Zayn mire a homlokomat ráncoltam és a tarkómat kezdtem elvakargatni.
-Hát voltak reggeli rosszullétek, hányások és a menstruációm is késett, de a legfeltűnőbb nekem az volt, hogy rosszul lettem a reggeli palacsintától - vontam meg a vállam és a kezem lejjebb csúszott a hasamra mire Perrie bokán rúgta Zayn-t aminek a hatására Ő felkiáltott.
-Még meg van a kicsi Han? - jött mellém Perrie aggódó tekintettel mire ránéztem mosolyogva, de igazából fogalmam sincs mi a helyzet vele. Bólintottam hisz Eleanor vele fenyegetett meg így élnie kell, de ha nem teszem meg amit kér akkor... Nem! Megvédem a gyermekem bármi áron.
-Egy percre azt hittem elvesztetted - gondolkozott hangosan Zayn és felesége mögé lépett, de mikor magához akarta volna ölelni Perrie kitért előle.
-Mi ez az egész köztettek? Ki terhes? - fakadtam ki az ágyamra ütve mire mindketten felhúzott szemöldökkel rám meredtek. -Nem vagyok hülye és Zayn nem azért tette fel a kérdést, mert nagyon is érdekli ez az egész dolog szóval akár ki is bökhetitek végre - miközben tartottam a kis beszédem Perrie ismét megütötte férjét aki teljesen jól tűri a sok-sok bántalmazást míg engem az őrületben kergetnek azzal, hogy nem mondják el mi a helyzet.
-Lehet terhes vagyok, de semmi se biztos - fordult vissza felém Pezz mire egy hatalmas vigyorra húztam a számat, de mielőtt megszólalhattam volna folytatta. -Hé én még nem akarok édesanya lenni! - Oldalra döntöttem a fejem bár tisztában voltam ezzel a tudattal, hogy Pezz még nem tervezz gyermeket még a karrierjére akar koncentrálni.
-De, ha igen akkor...? - féltem kimondani azt a csúnya szót hisz mindig is ellene volt mivel az felér egy gyilkossággal.
-Nem! Nem lennék rá képes - vágta rá egyből mire mögötte Zayn is kissé megkönnyebbült. -Ha igaz is megbirkózunk vele - fordult Pezz mosolyogva hátra mire Zayn közelebb lépett felé és homlokon csókolta aztán a kezei a dereka köré fonódtak így mikor visszafordult felém Pezz akkor Ő  Zayn mellkasának dőlt. -És rád is szükségünk lesz te tapasztalt vagy már - mosolygott rám Pezz mire Zayn szaporán bólogatni kezdett persze, hogy segítek nekik hisz milyen barát lennék, ha nem.
Miután a Zerrie páros kicsoszogott Őket követte Niall és Liam furcsálltam, hogy Liam nem Danielle-l jön, de nem is bánom, hogy Dani egyedül jön be mivel vele kell egy nagyon fontos dologról beszélnem.
-Niall ízlik az ebédem? - húztam fel a szemöldököm hisz mióta bejöttek azóta Liam-el beszélgetek míg Niall a kórházi kaját zabálja fel ami elvileg az enyém lenne.
-Nagyon - mondta teli szájjal miközben felmutatta hüvelykujját. 
-Ezt hívják stressz evésnek - fordította le Liam mire egyből ráemeltem a tekintettem. -Csak annyiba avatott be, hogy a szerelem nem neki lett kitalálva - folytatta Liam mire bólintottam aztán az evő srác felé fordultam.
-Niall - szóltam rá mire ijedten fordult felém. -Miért nem neked találták ki a szerelmet? - a kérdésem után letette a polcra a műanyag tányért és szalvétával megtörölte arcát meg a kezét aztán teljes testével felénk fordult.
-Mert az én szerelmem a kaja - vágta rá.
-Nem igaz a te szerelmed egy nagyon csodálatos lány akit még lehet nem ismersz, de hidd el hamarosan megismered - mosolygottam az ír fiúra mire hanyagul megvonta a vállát aztán kérdően Liam-re néztem aki feltette a kezeit.
-Már megismertem azt a lányt, de az a lány mást szeret engem meg lapátra tette, de nem hibáztatom érte hisz a lány régóta szerelmes a másik srácban míg rám egy hülye barátként tekint - mondta Niall egész végig a földet nézegetve ez a kis mese majdnem megegyezik Lottie hosszú meséjével hisz elvileg Lottie szerelme egy másik lányban szerelmes, de az a lány lapátra tette, mintha Niall lenne a lapátra tett srác akiben Lottie szerelmes. Lottie szerelmes lenne Niall-ba?
-Tudod miért szereted azt a lányt? - kérdeztem rá mire Niall felnézett kérdő tekintettel mire én rámosolyogtam tudtam, hogy ez már érdekelni fogja. -Mert nem kaphatod meg, mert Ő nem érez úgy irántad, de ha megkapnád az a kis szikra elrepülne és rádöbbennél, hogy nem szereted azt a lányt  - érdeklődve pislogott rám míg Liam a kezét a vállamra tette és mikor ránéztem büszkén mosolygott rám. -A lényeg, hogy vond meg a vállad és tartsd nyitva a szemed hisz van kint egy lány aki tiszta szívéből szeret akit pont hozzád teremtettek - fejeztem be mosolyogva és, ha igaz, hogy Lottie szerelmes Niall-ba akkor remélem a kis szőke ír fiú hamar rájön és nem fog Lottie sokáig szenvedni miatta, mert akkor Niall nem ússza meg élve.
-Bölcs vagy - állapította meg bólintva Niall. -Köszönöm anyuci - felállt és felém lépett, hogy magához ölelhessen míg én mosolyogva öleltem vissza Niall-t, és mikor elhúzódtunk megborzoltam kissé szőke haját.
-Veletek mi a helyzet Liam? - fordultam mosolyogva a másik illető felé hisz hátha valamiféle házasság jár a buksijukban.
-Danielle nem mesél? Szerintem többet tudsz, mint bárki - kuncogott Liam mire nevetve bólintottam hisz ez igaz az Ő kapcsolatuk az ami számomra a legédesebb.
A fiúk után belépett Danielle az emlegetett szamár bár az ajtóban pár percig nyált cserélt barátjával aztán ágyam mellé ült.
-Bátyám? És Emma? - érdeklődtem felőlük hisz bátyám délelőtt volt utoljára, mint a kislányom azóta Őket nem láttam és ez zavar vagyis hiányoznak.
-George egy hete nem aludt így végre sikerült álomban rugdosni és Emma is végre álomban szenderült - mondta mosolyogva mire bólintottam így már megnyugodtam valamennyire.
-Itt járt Eleanor - vágtam rá hahotázás nélkül.
-Tessék? Miért? Mikor? - kapkodta a fejét össze-vissza Dani mire megvontam a vállam.
-Megfenyegetett, hogy hagyjam el London-t - válaszoltam neki mire Dani az ágyamra csapott mérgesen. -A babával fenyegetett meg és tudod, hogy nem viccel - folytattam mire a szájához kapott és a fejét rázta.
-Nem hihetsz neki! Nem hagyjuk neki, hogy bármit tegyen vele! Ugye nem gondolkozol azon, hogy elmész? - hiába teszünk bármit Eleanor olyan aki elér bármit amit akar szóval nem tehetnénk ellenne semmit. Bólintottam mire homlokon csapott így egyből a homlokomra raktam a kezem és kérdően meredtem rá. -Megérdemelted! Nem hagyhatod itt a lányod és nem hagyhatsz itt minket szóval ezt felejtsd el azonnal - vágta rá feldúltan mire lepisszegtem, hogy halkabban beszéljen így kicsit halkított a hangnemén.
-Nem is lennék rá képes már csak Emma véget, de gondolnom kell a babára is - szóltam bele és mielőtt beleszólhatott volna egy párnát nyomtam a képében. -Visszajönnék csak egy időre mennék el míg Eleanor le nem nyugszik - folytattam volna, de Dani a képemben nyomtam a párnát ezzel elnémított.
-De Eleanor... - kezdett volna bele aztán hirtelen félbehagyta.
-Eleanor mi? - tettem vissza a párnát a hátam mögé és oldalra fordított fejjel meredtem Danielle-re.
-Semmi a lényeg, hogy maradsz - legyintett a kezével mosolyogva Dani mire megráztam a fejem.
-Mennem kell itt az idő a továbblépésnek - hunytam be a szememet miközben felidéztem az összes emléket magamban kezdve a koncertig ami mindent megváltoztatott. Emlékek ezrei futottak át az agyamon amikor Emma feltornázta magát a lépcsőn, hogy az apjához jusson akinek fogalma sem volt mi folyik itt. És a pillanat mikor Louis elvette feleségül Eleanor-t talán azt az egy emléket örökké kitörölném az elméből. És az éjszaka mikor megfogant az újabb gyermekünk akit most kötelességemnek érzek megvédeni Emmának hisz az Ő kistestvére és itt vannak a többiek, itt van az apja  elfog boldogulni nélkülem is csak a kérdés az, hogy én elboldogulok majd nélküle?
-És, hogy akarod ezt csinálni? - térített vissza a gondolatban Dani mire sóhajtottam igazából fogalmam sincs, de azt akarom, hogy elfelejtsenek és boldogan éljenek nélkülem.
-Majd én elmondom - tárult ki az ajtó ahol Max lépett be már csak Ő hiányzott. -Felszáll a repülőre persze előtte minden lehetséges készüléket amivel Louis elérhetné összetöri, kilép az életéből és cserében a pici babájuk lehet megéli a 18.születésnapját - ellökte magát az ajtótól és egészen az ágyam végig sétált ahova belekapaszkodott mire  én bólintottam. -Okos lány vagy Hannah!
-De nem megy el - vágott közben Dani. -Miért menne? Könnyen megtudjuk oldani, hogy véget vessünk a fenyegetéseiteknek azzal, hogy elmegyünk a rendőrőrsre szóval kár erről beszélni - Dani felállt, hogy egy magasban lehessen Max-al míg Ő szó szerint a képében nevetett.
-Jó tegyük fel marad! Szerinted meddig hagyjuk, hogy boldog élet élhessen? És miféle bizonyítékotok lenne ellenünk? Örülhet, hogy választási esélyt adtunk neki - emelte fel Max a kezét mire Danielle rám nézett és csak bólintottam rohadtul igaza van még, ha fel is akarnám Őket jelenteni bizonyíték nélkül elhajtanak és a bizonyíték a házban volt ami porig égett szóval a boldog élet számomra nem megadott.
-Rendben elmegyek - ültem fel és átvetettem mindkét lábamat a baloldalamra ahol belebújtam papucsomban aztán felálltam. -Búcsú nélkül új életet kezdek a gyermekem kedvéért - helyeztem a kezeimet a hasamra és éreztem ahogy a szemeimből elerednek könnyeim hisz itt kell hagynom Emmát a lányomat, de azt megígérem saját magamnak, hogy visszajövők. Visszajövők Emmához, visszajövők a családomhoz nem tudom mikor, de visszajövők.
-Jó, de én is megyek veled - lépett mellém Dani míg én ráemeltem tekintettem.
-Az unokatestvérem ott lesz nem szükséges jönnöd Dani hisz itt van neked Liam és te vagy az egyedüli akire rábíznám Emmát - ráztam meg hevesen a fejem mire megvonta a vállát.
-Ha te képes vagy feláldozni Louis-t Emma kistestvéréjért akkor én is képes leszek feláldozni Liam-et azért, hogy segítsek a legjobb barátnőmnek. Emma jól leszel ne aggódj Pezz, Lexy és Lottie vigyáznak rá - mondta mosolyogva mire pár perc hezitálás után bólintottam,
Összepakoltam a kórházi cuccaimat míg Max lerendezte a dokit és elindultunk természetesen Max megakarta róla bizonyosodni tényleg elmegyek e így Ő vitt ki minket a reptérre érdekes, hogy cuccok nélkül repülünk, de szinte az összes cuccom eléget csak pár kórházi holmi volt amit valószínűleg úgy vettek a többiek. A kocsiban egész végig a telefonomat vizslattam míg mellettem Danielle egy hosszú sms-t ír Liam-nak nem kéne így lennie most miattam szakítanak, miattam veszíti el Liam Danielle-t. Minden miattam van! 
A telefonom rezegni kezdett és Louis neve villant fel a képernyőn egy sms jött tőle az utolsó szóval megnyitottam természetesen.

Alig várom a ma estét ez az este mindent megváltoztat! :) Louis xx

Igen Louis ez az este mindent megváltoztat érdekes ma mindenkivel volt egy kisebb beszélgetésem ami egyben utolsó is volt, de mégse gondoltam utolsónak, ha tudtam volna, hogy a mai nap beszélek velük utoljára nem a szokásos dolgokról trécseltünk volna. Viszont így volt jó utoljára tudtam nekik segíteni az utolsó emlékeim a legfontosabbak ezek az emlékek lesznek velem Franciaországban. 

Az autó megállt és Max hátrafordult mire én bólintottam és kikecmeregtem az autóból Danielle-l együtt. A telefonomból kivettem a kártyámat és a legközelebbi kukában dobtam aztán hátra se fordulva indultam a repülőtér fele ahol rögtön az első járattal elhagyom London-t. 

-Biztos ezt akarod? - néztem legjobb barátnőmre mire felnézett a telefonjából aztán bólintott. 

-Jó móka lesz, mint egy nyaralás - erőltette arcára egy mosolyt mire bólintottam egy  hosszan tartó nyaralás. 

Becsekkolás után felszálltunk a gépre és a maradék helyre helyet foglaltunk szerencsére volt egy hely az ablak mellett így rögtön leültem oda míg mellém Danielle. Kinéztem az ablakon és még utoljára jól megnéztem London repülőterét, de ahelyett inkább a többieket láttam nem úgy mintha itt lennének a fejemben láttam Őket. Boldogok voltak. Mosolyogtak és hülyéskedtek, mint mindig. Szememet megtörölve fordultam Dani felé aki biztatóan rám mosolygott mire a fejemet a vállára hajtotta míg Ő a fejét a fejemre hajtotta.
Viszlát város, ... hiányozni fogsz angyalkám!

Sziasztok manók!
Érdekes most hamar hoztam a részt remélem nem szokjátok meg most is csak azért hoztam hamar, mert az előző rész írása közben már elkezdtem ezt a részt. Furfangos vagyok!
Direkt helyeztem így a szemszögeket utoljára akartam írni Hannah szemszögét hisz ez volt az utolsó Hannah szemszög. Ezzel a Hannah szemszöggel búcsút veszünk Hannah-tól és Danielle-től. 
Utolsó előtti rész a 2.évadból a következő részben lezárom a 2.évadot. Örültök neki? Várjátok a 3.évadot? :) 

Várom a véleményeket manók! :))xx