Season 3 Chapter 2 - Lépjünk új szintre

Üdv cukorborsók!

Jelentem sikeres alapvizsgát tettem és én már totálisan lezártam a 11.évemet szóval kezdődhetne a summer time, de még az várhat. Sikeres alapvizsgáim miatt arra gondoltam itt az idő, hogy végre részt is adjak nektek ne csak csacsogjak össze-vissza mentséget keresve arra miért nincs rész. 

Fogalmam sincs milyen reakciótok lesz, de sejtem ezért is szeretnék elköltözni messze tőletek. 

Jó olvasást babák!:)xx

Végén várom a véleményeket.:)

„Akkor tudod meg milyen boldognak lenni, 

mikor szomorú vagy”
Passenger - Let Her Go

Akkor fogtam fel, hogy ennek a nagy hacacárénak vége mikor az autóból kiszálltunk és az ismerős ház tornácáról egy George fogad minket mosolyogva. Emma rögtön a nyakában ugrik míg én átveszem Pezz-től az egyik babát illetve a kislányt hisz már nem nevezhető csecsemőnek. Katy mosolyogva fogadd így egy puszit nyomok a homlokára imádom ezt a kis manót emlékszem régen mennyire nem bírtam a gyerekeket most meg már azon a szinten vagyok, hogy én is akarok egyet. Csak kár, hogy nem lehet.
Hirtelen egy kéz siklott a derekamra és mikor felé fordultam Harry gödröcskés mosolyaival húzz magához közel.
-Nekünk is lehetne egy ilyen valami - suttogja egy puszi közt ami a  fejem tetején landolt. Na igen Harry nem tudja, hogy nekem nem lehet gyerekem így mikor feldobja a témát valahogy mindig elterelem erről a szót.
Egyszer el kell neki mondanom!
Megráztam a fejem és az arcára egy puszit nyomva távolodtam el tőle, hogy a ház felé vegyem az irányt.  George-hoz érve szorosan megöleltem persze vigyáztam a kezemben lévő manócskára na meg persze az Ő nyakán is egy pókmajom csüngött.
-Jól áll a kezedben - bökött meg George vigyorogva mire vállon csaptam. -Tényleg - mentegetőzött ami hatására csak megforgattam a szemem na igen ez a töketlen se tudja, hogy nem lehet gyerekem. Senki se tudja csak Lou és Hannah. Az utóbbi személy említésére könnyek szöktek a szememben amit gyorsan le is töröltem és ismét George-hoz bújtam. Fejemet a mellkasában fúrtam miközben a kezemben lévő kislány George pólóját kaparintotta meg. Valamiért George közelében úgy érzem, mintha a legjobb barátnőm is mellettem lenne talán azért, mert a testvéri kapocs meg van köztük és George meg Hannah rettentően hasonlítanak egymásra. Pedig emlékszem az elején kerültem George társaságát, mert a legjobb barátnőm jutott eszemben most meg valamiért jobban érzem magam a társaságában talán ez a Harry-féle gyógymódnak köszönhető.
Gyorsan kitisztítottam a fejem és hirtelen alkohol szag csapta meg az orrom. Rögtön elhúzódtam és oldalra bólintott fejjel meredtem az illetőre.
-Mi van? - kérdezett rá mosolyogva George mire csak megforgattam a szemem. Oh tudja Ő nagyon is jól.
A többiek is mellénk értek mire én gyorsan a kezemben lévő kislányt átadtam Harry-nek aztán George nyakáról lehámoztam Emmát akit a földre helyeztem aztán a következő pillanatban egy nagy pofont csaptam George arcára.
-Megígérted - kiáltottam az arcában aztán a bőröndömet megfogva léptem el mellőle egyenesen a házban. Már futottam volna fel az emeletre mikor valaki a karomnál fogva visszaránt. -Mi van? - pontosan tudtam ki az így egyáltalán nem érdekelt, hogy beszélek vele. Tett egy ígéretet nekem mikor elmentünk amit a húgának is megígért évekkel ezelőtt, de azt hiszem az ígéretet nála nem számítanak.
-Most mi a bajod? - kért számon George és a többiek arcára tekintettem akik értetlenül néznek ránk.
-Megígérted a húgodnak, hogy nem iszol és nekem is! - Kiáltottam az arcába és elengedte a kezem, hogy a plafont kezdje el bámulni. -Ittál? Sőt ki tudja lehet nem csak ittál. Azt mondtad megváltoztál, azt mondtad nem esel vissza, de mind tudtuk, ha újra elkezdesz inni visszaesel és szerintem már vissza is estél - tudom, hogy nem kéne a gyerekek előtt ekkor jelenetet rendeznem, de az ikrek még nem értik és Emma meg okosabb a kelleténél míg Cindy még kislány aki szintén nem ért semmit a helyzetből különben is Louis  és Lottie befogta a két kislány fülét.
-Nem estem vissza - szólalt meg George halkan mire összefontam a karomat a mellkasom előtt és oldalra billentett fejjel vártam, hogy folytassa. -Csak felejtek, de nem estem vissza. Jézusom, hogy tudsz ilyet feltételezni rólam? Ne is válaszolj! Nagybácsi vagyok és mivel a húgom nincs itt kötelességemnek érzem, hogy vigyázok a lányára, de közben a hiánya megöl szóval ítélj el nyugodtan, hogy néha lemegyek szórakozni, felejteni, de sose viszem túlzásban és csak ennyi. Nem szoktam vissza. - Láthatóan tisztának tűnik, de nem tudok benne hinni igaz régen látszott rajta mit tesz magával és most nem látom, de akkor is titokban még csinálhatja. Vajon Hannah elhinné a bátyának amit mond? Ő most vajon mit tenne? Bocsánatot kérne tőle és hinne neki, hogy tényleg csak iszogat néha, mert Hannah mindenkiben a jót látja ezért is esett anno Eleanor és Max hálójában Ő bennük is az elején a jót látta. De George nem Eleanor és Max. George, Hannah bátyja akinek sötét múltja volt, de megváltozott csak most összetört a húga elvesztése miatt, de nem vesztette el a fejét az unokahúga miatt.
-Sajnálom - nyögtem ki lehajtva a fejem mire közelebb lépett felém és magához ölelt. -Nekem is hiányzik - súgtam, hogy csak Ő hallja mire elhúzódott és egy mosolyt erőltetve az arcára én is elmosolyodtam.
-Na és milyen volt? - fordult a többiek felé mosolyogva aztán felkapta a földről Emmát és a magasban dobtam. -Remek fotók vannak rólad manócska - George egy puszit nyomott Emma fejére mire a kislány csak megölelte rég nem látott bácsikáját aztán mindenki a nappaliban özönlött kivéve én és.. Harry.
Leültem a lépcsőfokra és Ő is mellém telepedett. Egy ideig csöndben ültünk egymás mellett aztán mikor felé néztem épp nyitotta a száját.
-Még mindig szereted? - kérdezte természetesen halkan.

-Féltékeny vagy? - kérdeztem egy kisebb mosollyal mire felém fordította a tekintetét, de csak a szemét forgatta. -Harry én csak téged szeretlek - az arcára simítva a kezemet húztam magamhoz egy rövidke csókra aztán a homlokomat a homlokának döntöttem. -Csak téged - hangsúlyoztam ki a lényegét.
-Akkor mi volt ez? - kérdezte az előbbi jelenetre célozva.
-Hannah a nővérem volt így George is olyan számomra, mint a bátyám természetesen, hogy érdekel mi van vele és ez mindig így lesz, de akiért egyedül megdobban a szívem az te vagy - a végére egy mosolyra húzta a száját és a kezét átvetette a vállam felett, hogy közelebb húzzon magához. A fejem a mellkasán pihent míg Ő a derekamat simogatta.
-Nem lenne klassz felsettenkedni a szobánkban? - kérdezte és mikor felnéztem rá csak kaján vigyorgott mire csak nevetve fúrtam a fejemet a mellkasában.
-Ők a barátaink és csak most értünk haza - mosolyogtam rá bár nagyon is tetszett az ötlet, de ezt azért nem árulóm el neki még növelném az önbizalmát.
-El vannak nélkülünk csak 2 percre van szükségem - szólt bele és csak a szemöldökét húzogatta emlékszem múltkor 4 percben telt gondolom megakarja dönteni a rekordját.
-Miért ültök itt? - zökkentett ki a gondolatomból egy másik hang így mikor a hang felé fordultunk Emma állt előttünk oldalra billentett buksival. -Csak az ül a lépcsőn aki büntetésben van. Mit csináltatok? - folytatta na igen el is felejtettem, hogy a büntető lépcsőn ülünk.
-Iskolában jártunk - vágta rá vigyorogva Harry mire Emma felkapta a vizet nagyon nem szereti ezt a kifejezést és a következő pillanatban Harry haját kócolta össze.
Nevetve álltam fel és csak a fejemet rázva sétáltam a nappaliban a többiekhez míg a lépcső aljáról Harry és Emma kiabálását lehetett hallani.
-Hihetetlen mennyit nőttek - ámuldozott George miközben az egyik babával játszott. -Mikor elmentettek még ülni se ültek most meg már 1 évesek lesznek - a térdére állította persze közben fogta a kis kezét.
-Nőnek, mint a bolond gombák - dőlt Zayn vállára Perrie mosolyogva.
-Úgy van és nem csak az ikrek, hanem Emma is meg Cindy is kész nagylány lett - vágta rá Geoge mosolyogva mire Cindy felpattant és a lépcső felé futott.
-Emmy - visította Cindy mire nevetve huppantam le a babzsák fotelben Liam-ék mellé.
-Ne szólíts így - hallottuk meg Emma kiáltását ahogy testvérére mordul mire mindenki egyszerre nevetett fel.
-Louis nem hasonlít ez a testvéri civakodás valakikre? - szólalt meg Liam nevetve Lottie-ra bökve aki Louis mellett ült.
-Micsoda? Dehogyis én imádtam a húgocskám sose vitatkoztam vele - ölelte át Louis Lottie-t sőt Lottie fejét a hónaljában nyomta.
-Hagyj már békén idióta - lökte le a kanapéról Lottie bátyját természetesen nevetve.
-Igen ti mindig példaértékű testvérek voltatok - ámuldoztam nevetve mire Louis felállt a földről és húgára dőlt természetesen mindvégig bólogatva.
-Remélem az ikrek nem lesznek ilyenek - szólt bele Zayn.
-Miénk rosszabbak lesznek édes - emelkedett fel Perrie és egy csókot nyomott férje ajkára mire George és Sophia a babák szemére helyezték a kezüket. Van olyan dolog amit nekik nem kell látniuk.
Harry jelent meg a hónalja alatt két kislánnyal akikkel rögtön a fotelben ült.
-Miről maradtunk le? - kérdezte Harry mosolyogva mire Emma beleharapott a kezében így elengedett persze Őt Cindy rögtön követett így szegénykém harapás nyomokkal lesz teli. -Áú - kiáltott fel lányos hangon mire nevetve a kezemben temettem az arcom.
Még egy ideig sztorizgattunk aztán Niall megéhezett és mivel semmi kaja nem volt itthon így Lottie-val elmentek kajálni míg Zayn egyből vállalkozott a vásárlásra persze szigorúan csak a gyerekekkel ami nagyon is érdekes.
-Drágám miért akarsz te a gyerekkel vásárolgatni? Megölnek a rajongók - fordult Perrie Zayn felé felhúzott szemöldökkel mire Louis fejben csapta magát így mindenki felé nézett.
-Én is megyek a gyerekekkel - ajánlkozott izgatottan mire még jobban érdeklődve meredtünk a két idiótára aztán Liam, Harry és George is jelentkezett felcsillant szemmel és ekkor esett el miért is akarnak a fiúk vásárolni menni a gyerekekkel.
-Fiúk komolyan? Honnan veszitek, hogy a lányok buknak a cuki gyerekekre? - forgattam meg a szememet mire a lányoknak is leesett így Perrie, Sophia és én egyszerre csaptuk meg a három jó madarat egyedül George és Louis volt a szingli, de Őket is megcsapom, ha kell.
-Emmával és Cindy-vel bejött - fogta meg a karját Harry biggyesztett ajkakkal.
-Ezért jártatok ti ennyit a boltban a gyerekekkel - csóválta a fejét Perrie rosszallóan. -A gyerekeinket is arra fogod használni?
-Hát - vonta meg a vállát félőn Zayn mire a magamban elkönyveltem Zayn-t halottnak.
-Eszes - emelte fel a kezét Perrie egy mosollyal mire Zayn egy kissé habozva, de belecsapott felesége tenyerében aztán az ujjaik összekulcsolódtak. -Vajon a pasiknál is bejön ez? - kérdezte Perrie ezt már tőlünk. Jó teljesen összezavar Perrie, de ez egy igen jó kérdés.
-Szerintem menjünk ma mi vásárolni a gyerekekkel - vetettem fel mosolyogva az ötletet mire Sophia és Perrie egyetértően bólintott míg a fiúk álla teljesen leesett a meglepettségtől és elkezdődött az a bizonyos "nem jó ötlet" magyarázatok. A végére már Harry-vel azon vitatkoztam, hogy ha Ő nézegethet lányokat akkor én is ámuldozhatok más pasikról persze ez neki nem tetszik. Tipikus pasis gondolkodás.
Mire befejeztük a vitázást Louis, George és a gyerekek felszívódtak még az ikreket is vitték.
-Lemaradtunk - duzzogott a másik három mire csak megforgattam a szemem.
-Elvitték az ikreket - esett le Pezz álla. Hűha egy anyukát elválasztottak a gyerekétől azt hiszem a fiúk nagy pácban vannak. -Ez az! - Ugrott fel egy kisebb örömtáncot járva mire Soph-al összenéztünk és csak megráztuk a fejünket. Komolyan nem értem már Perrie gondolkodást. -Gyere Zaynie élvezzük ki a pelenkacsere nélküli napot - húzta fel párját a kanapéról és az emelet felé rohantak vidám. Már értem miért örülnek annyira, hogy nincsenek itt az ikrek az első alkalmuk mikor csak kettesben lehetnek a házban mivel amúgy már voltak az ikrek nélkül, de olyan nem volt még, hogy az ikrek nem voltak a házban.
-Mi is? - közeledett felém Harry mire a tenyeremet a képében nyomtam.
-Nekünk nincsenek gyerekeink - vigyorogtam.
-Dolgozhatnánk rajta - húzogatta a szemöldökét mire ismét elkomorodtam aztán dús szemöldökére pillantottam.
-Inkább gyere kiszedem a szemöldököd - hajtottam a fejét az ölemben. -Elég nagy esőerdő van itt fent - piszkáltam meg egy kissé a szemöldökét aztán egy csókot nyomtam a szájára.
-Lexy beszélhetnénk egy kicsit? - szakított félben minket Soph mire egy aprót bólintottam és lerúgtam az ölemből Harry-t aztán Sophia-val együtt indultunk a konyha felé. Nem mondanám, hogy legjobb barátnők vagyunk, de úgy ahogy megbocsájtottam neki múltbéli cselekedeteit.
A konyhában érve felugrottam a pultra míg Ő leült az egyik székre.
-Miről akarsz beszélni? - kérdeztem rá egy apró mosollyal.
-Elsőként is miért tereled a témát a gyerekről? Harry nem egyszer hozta fel tudom nem rám tartózik, de imádsz az ikrekkel és a lányokkal lenni olyan vagy, mint egy anyja néha Emmával ezért nem értem - valahogy sejtettem, hogy valaki észreveszi, de ha Sophia észrevette akkor Harry is hamarosan észre fogja. -Bocsi, hogy megkérdeztem tudom nem rám tartozik hülyeség volt - rázta meg a fejét Soph mire sóhajtva leugrottam a pultról és a másik székhez léptem ahova leültem.
-Semmibaj tudtam, hogy valaki észre fogja venni - válaszoltam bólintva. -Tudod ezt a valamit csak két ember tudja nem nagyon szeretek erről beszélni, de mivel rákérdeztél elmondanom, hogy lásd megbízok benned - egy fél mosolyt küldtem felé mire csak bólintott. -Igaz Harry-nek kéne elsőnek elmondanom, de még nem tudtam, hogy elmondani neki amit most mondok neked - kezdtem el szabadkozni hisz, ha valakinek elkéne mondanom ezt az nem Sophia, ha nem Harry. -Nekem nem lehet gyerekem - nyögtem ki halkan mire Sophia álla szó szerint a földre esett és rögtön magához ölelt.
-Úristen - suttogta mire a szemeim bekönnyesedtek, de nem sírtam hisz régen amúgy se akartam gyereket és már hozzászoktam a tényhez.
Miután a sok-sok sajnálkozáson túlestünk pár percig csöndben ültünk aztán megszólalt.
-Ugye tudod, hogy Harry imádja a gyerekeket és nagyon akar egy-kettőt?
-Tudom és elfogom neki mondani csak félek mit szól - válaszoltam valójában tényleg félek hisz Harry nagyszerű apa lenne és nem akarom megfosztani ettől szóval, ha kell és úgy érzi én elengedem, hogy apa lehessen.
-Nem kell félned Harry szeret téged ez csak egy kis akadály, de túljuttok ezen - simította meg a vállam egy biztató mosollyal.
-Köszönöm Sophia, mindent köszönök - mosolyogtam rá hisz azért jól esett valakinek kimondanom már nagyon ki kellet mondanom ezzel is erőt gyűjtve arra az alkalomra mikor Harry-nek tálalok ki. -Amúgy még mit akartál? - kérdeztem hisz nem ez az egyetlen dolog amiért beszélni akart velem.
-Liam-ről beszélni - ezzel a két szóval el is mondott mindent. -Én szeretem Őt tiszta szívemből, de Ő - nem tudta befejezni a mondani valóját inkább csak lehajtotta a fejét. Liam mindig is Danielle-t fogja szeretni csak azért van Sophia-val, hogy elfelejtse, de ez sose fog összejönni és ezt mindenki tudja. Sophia Liam-nek a Danielle pótlója gusztustalannak hangzik, de igaz.
-Figyelj - szólaltam fel mire rám emelte a tekintetét. -Liam nagyon nehéz időkön ment keresztül hisz élete nagy szerelme mindig Danielle lesz így túlélte a poklot tudom, hogy ez nem a legjobb beszédem lesz, de te csak annyit tehetsz, hogy mellette vagy és boldoggá teszed és a többi majd spontán kialakult. Liam szeret téged ezt ne feledd el! - Életem legborzalmasabb beszéde, de sajnos minden szó amit mondtam igaz szóval, ha Danielle itt lenne akkor Sophia nem lenne itt akkor talán Liam meg se bocsájtott volna neki, de Danielle nincs itt így Sophia van itt.
-Csak nem úgy, mint Őt - bólintott mire keservesen én is bólintottam így igaz Liam sose fogja másképp szeretni Sophia-t, mint egy barát maximum csak később mikor ráeszmél, hogy Danielle sose tér vissza.
Hirtelen egy ajtó csapódásra lettünk figyelmesek mire böktem Soph-nak, hogy menjünk vissza és egy mosollyal lépkedtünk a nappali felé ahol Niall és Lottie tért vissza.
-Katy, Nicky - futott le a lépcsőn egy lepedőben Pezz mögötte Zayn.
-Csak nem hiányoznak a gyerekek? - kérdeztem tőlük mosolyogva mire mindketten szomorúan bólintottak ennyit a "hurrá nincsenek gyerekek" napról.
-Hol vannak az ikrek? - kérdezte Lottie érdeklődve, de a mosoly az arcáról levakarhatatlan volt úgy néz ki jól telt a napja.
-És hol van a két kis vakarcs? A kinti vakarcs meg van - szólt bele biggyesztett ajkakkal Niall.
-A bátyád és George elvitte a gyerekeket vásárolni - válaszoltam mosolyogni.
-Csajozni - köhögött bele Zayn mire Pezz hasba vágta.
-Oh - bólintott a két szőke illetve Lottie már nem szőke csak fejben szőke néha, de a bátya szőkébb fejben.
Perrie és Zayn visszament az emeletre elméletileg felöltözni, de Harry szerint újabb menetre komolyan 2 percig nem tud máson gondolkozni csak a szex jár az agyában.
Ami után Ők is letévedtek és mindenki elfoglalta a helyét Liam betett valami filmet amit én ajánlottam, az én nagy kedvencemet amit már rongyosra néztem, de nem érdekel még mindig fantasztikus. Más néven a Csontváros című filmet a fiúk legnagyobb örömére.

***

Nem szokásom elaludni filmeken főleg a legjobb filmen, de a hazaút miatt - igen azt okolom - a film végére úgy elaludtam, mint a nyíl. Jó tudom mi a vége, de jó lett volna újra és újra megnézni. Amikor felkeltem nem a nappaliban találtam magam, hanem a szobámban és egy kéz szorított le az ágyhoz, egy tetkós kéz. Felé fordítottam a fejem és Harry még mélyen aludt, de nem sokáig. Óvatosan közelebb mentem felé és a kezemet megmozdítva az ujjammal nyomogatni kezdtem az arca minden zugát míg hirtelen a kezével ki nem védte az arcát így kiszabadultam. 

-Jó reggelt - ült fel kábán mire fejben vertem és a telefonomra pillantottam még csak este tíz óra lesz. 

-Jó éjt inkább - csóváltam meg a fejemet kuncogva. 

-Miért mennyi az idő? - kérdezte megdörgölve az arcát és elismételtem neki is amit az előbb magamban mondtam. -Jól elaludtunk - állapította meg mire egy mosollyal bólintottam aztán hátra dőltem az ágyon.

-Louis és George időközben már megjött? - kérdeztem míg Ő is visszadőlt mellém és felém fordult. 

-Aha George három telefon számmal, Louis nullával. Ne kérdezd miért - a végén egy jelentős pillantással jelezte az okát amit százszázalékosan megértettem. Még mindig Hannah pedig eldöntötte, hogy továbblép csak még nem szokott vissza a szingli életben. -Amúgy akarsz tőlem egyszer majd gyereket? - szólalt fel ismét mire oldalra tekintettem az ablak irányában most, ha kibújnák a kérdés alól tuti észrevenné. -Csak azért kérdem, mert ahányszor felhozom a gyerek témát te másfelé tereled a témát pedig én nagyon szeretnék kis Lexy-ket - folytatta, de még mindig nem tudtam a szemében nézni sőt a szemeim megteltek könnyekkel szóval észrevette, hogy kitérek a kérdés alól. Azt tudtam, hogy akar tőlem gyereket, de most, hogy újra kimondta a szívem meghasad a gondolattól, hogy ez sose valósulhat meg pedig én is szeretnék kis Harry babákat. -Mi a baj? - a keze az állam alá nyúlt és a fejemet maga felé fordította. -Miért sírsz? Rosszat mondtam? - törölte le az arcomról a könnyeimet mire csak egy apró mosollyal megráztam a fejem. 

-Nem - szólaltam meg rekedt hangon. 

-Akkor mi a baj? - kérdezte.

-Harry.. már elkellet volna mondanom - kezdtem bele megtörölve a szemeimet és felültem amit Ő is követett. -Nekem - fordultam felé, de az első szónál megakadtam míg Ő érdeklődve várta mit is mondok pedig ez összefogja törni. Nagyon is. -Nem lehet gyermekem - mondtam ki egy szuszra aztán a kezemben temetettem az arcom hisz nem bírok a szemében nézni már akkor elkellet volna mondom mielőtt belém szeretett, mielőtt én belé szerettem. Már az elején tisztáznom kellett volna. 

Hirtelen ismét felemelte a fejemet, de arcáról semmit nem tudtam leolvasni jó csak pár másodpercig tekinthettem meg hisz a következő pillanatban magához húzott és még a szuszt is kiszorította belőlem. Meglepett a cselekedetet nem ilyen reakcióra számítottam persze gondoltam, hogy sajnálni fogja, de eddig még nem súgta azt, hogy sajnálom, vagy valami csak ölel némán, mintha a hallgatása többet jelentene egy szónál és ez így is van. Egy cselekedet többet jelent egyetlen egy szónál. 

Mikor eltelt egy-két, vagy több perc elhúzódtunk és keze közé vette az arcom, hogy egy pillanatra se tekintsek el tőle és a következő szavait csak a szememben mondta. 

-Nem érdekel, hogy nem lehet gyerekünk, mert szeretlek és melletted szeretnék megöregedni, mert te vagy az életemnek az értelme. Tudom ez nyálas és a mi kapcsolatunk sose tocsog a nyálban, de szeretlek és nem akarom, hogy ez a kis bökkenő az utunkban álljon - a végén egy csókot lehelt ajkaimra mire az arcomra egy mosoly kúszott. Teljesen levett a lábamról nem hittem volna, hogy Harry ilyen is tud lenni bár amióta ismerem folyton meglep egy-egy cselekedetével, mondatával. 

-De te mindig akartál gyereket - szólaltam meg mire mosolyogva megrázta a fejét. 

-Nem, én téged akarlak a gyerek már csak egy mellék lett volna. Te vagy az aki fontos nekem aki örökké mellettem lesz - válaszolt mosolyogva és a következő pillanatban ajkaink újra összeértek. 

-Szeretlek - suttogtam alig pár centire tőle mire gödröcskés mosoly az egekben szökött. 

Visszadőltünk az ágyra és a mellkasára húzott így néztem fel rá mosolyogva. 

-Különben is minek nekünk gyerekek? Emma, Cindy és az ikrek itt vannak, ha kell kölcsön kérjük őket - nevetett Harry mire az én kedvem is feljebb szokott azt hiszem az Ő nevetése ragályos. 

-Meg ott van az örökbe fogadás - néztem fel rá mosolyogva. 

-Készen állunk arra? Hűha nagy lépés - Harry kétségbeesett arccal, de mosolyogva nézett mire nevetve a párnát a képében nyomtam.

-Olyan idióta vagy - jelentettem ki nevetve és a fejemet visszahajtottam a mellkasára.

-De így szeretsz - csókolta meg a homlokom és újra felnéztem rá hisz imádom a bugyuta mosolyát ami megjelenik ilyenkor az arcán. 

-Első olyan mondatod ami igaz - emelkedtem feljebb, hogy egy puszit nyomhassak az arcára, de mivel Harry Styles telhetetlen neki több kellet. Neki mindig több kell. 

-Várj - szakította félben a csókcsatánkat. -Akkor óvszer se kell? - kérdezte hülye arccal mire a pólóját megragadva húztam vissza. Komolyan, ha nem lenne mellettem nem tudom, hogy életem volna túl a két évet sőt az életem is normális lenne és unalmas, de vele a napjaim izgalmasak, kalandosak. Ő értelmet az életre nem tudom, hogy bírtam ki nélküle mikor nem voltunk együtt mégse csinálnék vissza semmit se hisz, ha nem vagyunk külön akkor sose tudtam volna meg milyen érzés elveszíteni és visszakapni olyan valakit akit nagyon szeretek. Szóval köszönöm Eleanor és Max, hogy szétszakítottatok anno minket mindent köszönök, mert most vagyok azon a ponton, hogy olyan módon beleszerettem Harry-ben, hogy látom vele a jövőm. Látok vele egy gyönyörű jövőt ahol csak mi vagyunk. Csak mi. 

Sok mindent köszönhetek Harry-nek főképp azt, hogy Ő tartott életben két évig és, hogy az Ő különös bája elterelte a figyelmem így nem tudtam a legjobb barátnőm után bánkódni, ha Ő nincs akkor még most is a szobám sarkában sírnák, vagy ki tudja. Annyi mindent megéltünk már, hogy ebben amiben mi vagyunk arról tudom csak kimondani biztosan, hogy örök míg a többi zavaros, de a mi kapcsolatunk örök. Még ez az egész családalapítás gond se tud közénk állni. 

-Amúgy a hétvégén bemutatnálak az anyukámnak és a nővéremnek. Mit gondolsz erről? - kérdezte eltávolodva tőlem és a hajamat a fülem mögé tűrte. 

Ez egy kicsit ijesztő gondolat, de nagyon szeretném megismerni az anyukáját és a nővérét. 

-Jól hangzik - mosolyogtam rá. -Kíváncsi vagyok, hogy kitől örökölted ezt a kis aranyos mosolyod - csíptem meg az arcát játékosan mire csak megforgatta a szemét. -Anyuci pici fiacskája - cukkoltam mosolyogva mire megfogta mindkét csuklómat és a fejem felé emelte aztán rám nehezedett. 

-Mond még egyszer - kérte. 

-Anyuci .. - nem tudtam befejezni, mert belém fojtotta a szót azzal amiben a legjobb. 

Kissé megijeszt a gondolat, hogy hétvégén megismerem a családját, de ha mellette lehetek akkor boldogsággal tölt el és különben se lehet az anyukája olyan bányarém sok jót hallottam róla szóval szerintem jól kifogok vele jönni. Vagyis remélem. A nővérével meg már egyszer beszéltem igaz nem személyesen, de jó fej volt főleg, mert végig Harry-t piszkálta. 

Akkor hétvégén programom lesz, de vele nem csak a hétvégét tervezném meg, hanem a jövő hónapot, vagy a jövő évi nyarat, vagy bármit ami a jövőben van, mert számomra Ő jelenti a jövőm. 

A legjobb módja, hogy továbblépje az, hogy menj el négy imádni való gyerekkel vásárolni álruhában, hogy tömérdek lány csoportosuljon eléd, hogy milyen cukorborsók ezek a gyerek. Na igen ezt nagyon jól megcsináltuk. George Katy-vel és Cindy-vel járja a sorokat persze csak arra vándorol ahol lányok vásárolnak míg én Nicky-vel és Emmával maradtam.
-Apuci túrórúdi - sikított Emma mire mindenki ránk kapta a tekintetét és Nicky is felkiáltott.
-Oh milyen édes kisfiú - szólított meg egy szőke hajú lány mosolyogva.
-Louis - vigyorogtam rá mire a lány felvonta a szemöldökét. -Illetve a neve Nicky és az enyém meg Louis míg ez a gyönyörűség Emma - vontam magamhoz Emmát mosolyogva kissé zavartan mire a lány kuncogni kezdett. Remek hülyét is csinálok magamból.
-Az én nevem Emily amúgy - szólaltam meg mosolyogva az úgy nevezett Emily. A mosolya, a szőke haja, a nevetése, a kék szeme teljesen másra emlékeztet.
Nem, Louis ezt azonnal felejtsd el!
-Nehéz lehet két kis csöppséggel vásárolnod. Hol az anyukájuk? - szólított vissza a valóságban Emily mire megráztam a fejem. Hogy hol van Emma anyukája? Az egy nagyon jó kérdés kedves Emily, ha én tudnám akkor most nem lennék itt és nem próbálnálak felszedni. Ha tudnám hol van akkor minden egyes időmet ami van vele tölteném mellette aludnék el a karjaimban zárva és mellette ébrednék felé, és egy boldog családunk lenne a lányunkkal illetve a lányainkkal hisz elfogadná Cindy-t is, mint lánya, mert Ő ilyen. -Louis minden rendben? - rázott ki a gondolataimból ismét Emily hangja mire megráztam a fejem és bólintottam.
-Persze csak azon gondolkozok, mint kéne venni még - böktem a kosár felé amit Emma húzott.
-Nincs benne semmi - húzta fel Emily a szemöldökét. -Segítsek valamiben? - hú, de nyomulós csaj egyből segíteni szeretne.
-Nem kell köszi mi mennénk - mosolyogtam rá mire bólintott aztán Emma kezét megfogva igyekeztem a távolban várakozó George felé.
-Na meg van a száma haver? - kérdezte George vidáman.
-Nincs túl nyomulós - vágtam rá.
-Eddig három lányra ezt mondtad és az a három lány nem volt nyomulós. Mi bajod? - kérdezett rá George mire csak megvontam a vállam.
-Nem az igaziak - válaszoltam tök lazán mire csak megforgatta a szemét.
-Egyik se lesz az csak elárulóm, mert a húgom volt az igazid és a helyére nem tudsz olyat választani ami megfelel csak továbblépni és elvileg továbbléptél szóval ne gondolj a húgomra tudom ez nem könnyű, de te akartad így. Te mondtad azt, hogy halottnak tekinted, mert úgy könnyű hát akkor hajrá - a végén George meglökött és tökéletesen igaza van nem tudok tökéleteset találni, mert számomra Hannah a tökéletes, de el kell Őt felejtenem. Tovább kell lépnem, mert Ő meghalt. Ő halott, sose tér vissza.
-Igazad van - bólintottam.
-Akkor show time - vigyorgott George mire csak megforgattam a szemem.
-Oh milyen aranyos - lépett mellénk két ikernek tűnő lány. -Csodálom magukat, hogy felvállalták másságukat és gyereket vállaltak - szólalt meg a vörös hajú míg mi George-al egy fintorral egymásra néztünk. -Sajnos az én férjem nem akar gyereket - szomorodott el míg George szemei felpattantak, de én csak a fejemet ráztam. Nem, semmiféleképpen nem játszuk el a melegeket!
-Nem vagyunk melegek - szólalt meg George mire bólintottam, ha meleg lennék akkor se kezdenék George-al. A lányok érdeklődve pillantottak ránk, mintha zöldek lennénk. -A feleségünk - játszotta el George a szomorút mire Emma felhúzott szemöldökkel rám nézett, de csak legyintettem a kezem. George mellé gyűltek így én gyorsan kiszabadítottam Cindy-t és Emmát míg a kenguruban a kicsi már-már elbóbiskolt.
-Ez hülye - szólalt meg Emma mire bólintottam.
A lányokkal elindultunk a sor felé amikor hirtelen egy kocsi jött belém és mikor felnéztem egy szürke hajú, szemüveges nő állt a bevásárló kocsi előtt, ha Őt nem ismertem fel akkor a kocsiban lévő kislányt rögtön fel ismertem.
-Lux - visította Emma és bemászott a kocsiban, hogy megölelgesse legjobb barátnőjét.
-Lou? Mit keresel itt? - ugyan mit keress itt Louis? Ne légy hülye!  Köszönésképen megöleltem aztán Cindy-t is belehelyeztem Lou kocsijában, hogy Ő is a gyerekek közt legyen.
-Vásárolunk Lux-al mivel holnap viszi el az apja - a végén elszomorodott mire bólintottam nem lehet könnyű Lou-nak, hogy mindig van egy kis idő mikor nem látja kislányát én nem bírnám ki Emma nélkül egy napig se az biztos. És szerintem Lux-nak se könnyű ide-oda ingázni bár neki csak jó hisz az apjával is lehet. -És ti? - kérdezte egy mosollyal mire a tarkómat kezdtem vakargatni.
-George bácsi becsajozott - vágta rá mosolyogva Emma.
-Oh értem ezért vannak itt a picik is - fogta meg Lou a kenguruban lévő gyermek kezét. -Kihasználjátok a cukiságukat ejnye - rázta meg a fejét rosszallóan persze nevetve.
-Meg kell tanulniuk, hogy az élete nem tejfel - vontam meg a vállam vigyorogva mire Lou mosolyogva bólintott.
-És mennyi csajt szedtél te össze? - bökött meg Lou.
-Ö.. nullát - vakargattam meg a tarkóm mire Lou megpöckölte a homlokom és csak rosszallóan rázta a fejét tudja az okát ezért is pipa rám.
-Tovább kell lépned és ez olyan szépen ment. Hidd el nekem van a világban egy lány aki csak arra vár, hogy rád találjon aki boldoggá tehet - szónokolt Lou mire bólintottam igen van egy lány a világban aki rám vár és boldoggá tehetne, de nekem nem kell más lány csak Ő. Ő az aki boldoggá tehet. -El kell felejtened Őt. Mit is mondtál róla? Meghalt? - Emmára néztem aki felnézett és hegyezte a fülét mindig ilyen állandóan hallgatózik így azt is tudja, hogy az anyját halottnak tekintem. Persze, mint minden kisgyerek kifakadt, de aztán elmagyaráztam neki mindent és megértette rájött, hogy sokkal kevésbé fáj a hiánya, ha úgy tekintünk rá, hogy halott. -Boldog lehetsz még Louis csak sodródj az árral - szakította félben a gondolataim Lou mire bólintottam tudom, hogy igaza van, de olyan nehéz főleg amikor felnyitom a telefonom és az Ő arca villan meg, az Ő csodálatos mosolya ami nehezebbé teszi. Pedig csak azért tettem ki háttérnek azt a mosolygós képét, mert csodaszép a mosolya és, mert a halála után is maradjon velem valami gyász jelképként, de úgy hiszem ez borzalmas ötletnek bizonyult.
Gyorsan előszedtem a nadrágomból a mobilom és mikor felnyitottam ismét mosolygós arca ragyogta be a napomat, de azonnal kapcsoltam és kerestem egy képet Emmáról és Cindy-ről amit kicseréltem Hannah mosolyáról. Sokkal jobb lesz így.
-Van egy ötletem - szólalt fel ismét Lou mire ráemeltem a tekintettem, de Ő gyorsan kivette a három gyereket a kocsiból. Oh most olyan dolog jön ami titkos? -Luxy hoztok sajtot? Persze hozhatok egy-egy csokit is - mosolygott Lou a lányára mire megfogták a lányok egymás kezét és már el is viharoztak. -Na szóval mi lenne, ha gyakorolnál a tökéletes randidra. Van egy szingli barátnőm akihez pont illenél, de azt hiszem rád férne a gyakorlás - fejtette ki Lou a tervét míg én csak oldalra bólintottam a fejem. Miért kéne nekem gyakorlás? Louis Tomlinson vagyok a randik mestere.
-Minek kéne gyakorolnom? Csak mutass be neki és kész a többi már az én dolgom illetve a bájam dolga - húztam ki magam mosolyogva mire csak megforgatta a szemét.
-Aztán eszedben jut Ő és egész idő alatt rosszul fogod magad érezni. Azt már nem! Gyakorolnod kell így ma elmegyünk vacsorázni - a végén a szemeim majd kiestek jó Lou-val már reggeliztem, ebédeltem és vacsoráztam is, de úgyhogy a többiek is jelen voltak most meg csak rólunk beszél. Róla és rólam. -Csak egy baráti ne parázz már fiatal vagy hozzám - veregette meg a vállam nevetve mire nagyot nyelve bólintottam. -Sőt senkinek se kell tudnia erről tudom a fiúknak milyen ciki a gyakorlás, de neked erre szükséged van - erősítette meg mire bólintottam szóval ma este Lou-val vacsorázok.
A gyerekek visszajöttek és elbúcsúzva Lou-tól indultam a lányokkal megkeresni George-t aki ujjongva mutatta fel a három telefonszámot míg én csak gratuláltam neki. A pénztárhoz mentünk természetesen én fizettem aztán a cuccokkal amit időközben vettünk indultunk az autó felé. A lányok beültek maguktól míg az ikreket behelyeztük és be is kötöttük aztán Cindy-t is bekötöttem mivel Emma már egyedül bekötötte magát. Gyorsan hazafuvaroztam magam és miután bepakoltunk George elindult az emeletre felhívni az első randi partnerét.
-Na mi volt? - támadott le rögtön Zayn. -Voltak csinos lányok? - húzogatta a szemöldökét mire csak felhúztam a szemöldököm hisz a felesége ott pihen a vállán aki a kérdéskor felemelkedett és tarkón csapta aztán az ikreket vette ki a kezemből úgymint egy anya tigris.
-Voltak, de nem az igazik - vontam meg a vállam mire mindannyian összenéztek tudom mire gondolnak. -Viszont ma vacsorázni megyek egyedül - hangsúlyoztam ki a végét nehogy egyből ráessenek az újdonságra. -Szóval vigyáztok a lányokra? - kérdeztem míg Emma Liam nyakában ült azt hiszem ez egy igen.
-Egyedül vacsorázol? Az lehangoló - szólalt meg Pezz a lányával a karjában.
-Szingli, magányos férfi ül egy asztalnál szerintem minden magányos, csinos lány álma - vontam meg a vállam vigyorogva mire a srácok elismerően bólintottak aztán az emeletre futottam egyenesen a szobám felé.
Mikor beléptem a szobámba gyorsan becsuktam az ajtót és az éjjeli szekrényemhez sétáltam egy kép volt rólam, Emmáról és róla. Emma harmadik születésnapján készült amikor véletlen csókolóztunk. Micsoda egy csók volt. Tökéletes ajkak, tökéletes személy.
Megráztam a fejem mielőtt még jobban belemennék a részletben a képet a legalsó fiókba zártam. Szerintem arra a képre már nem lesz szükségem, ha tovább akarok lépni.
A fürdőben lépve lekapkodtam magamról mindent és gyorsan elmentem zuhanyozni tényleg gyors voltam hisz most nem ácsorogtam egy évig a zuhanykabinban az élet nagy dolgain gondolkozva. Miután kész lettem egy törölközőt kötöttem a derekam köré és a tükör elé álltam kissé megborotválkoztam hisz, ha most nem nem teszem meg akkor holnapra én leszek a Mikulás. Amint kész lettem a fürdőben kiléptem és a szekrényből elővettem egy alsógatyát amit rögtön el is hajítottam. Tűz piros alsónadrágomat Hannah-tól kaptam karácsonyra. Gyorsan kikaptam egy másikat amit magamra kaptam és előkotortam a szekrényemből egy fekete nadrágot hozzá egy fekete inggel amit megbántam hisz abban az ingben aludt egyszer. Baszki. 
Miután végre sikerült találnom egy másik felsőt gyorsan felöltöztem és felöltözve totálisan készen léptem vissza a fürdőben ahol még beállítottam a hajamat aztán befújtam magam amit Emma mindig megjegyezz, hogy ez a dupla fürdésem.
Nevetve megrázom a fejemet és mosolyogva lépek ki a szobámból a telefonommal a kezemben amit a farmerzsebemben rejtettem.
-Apuci - szaladt felém mosolyogva Emma így rögtön fel is kaptam. -Helyes vagy - puszilta meg az arcom Emma és mikor megláttam a száját rájöttem miért puszilt meg így hirtelen. Perrie-re tekintettem mire csak vigyorogva feltette a kezét. Ki kenhet az én 5 éves lányom szájára rúzst? Csak Perrie.
-Én is szeretlek prücsök - pusziltam meg az arcát aztán a földre helyeztem és a kezemmel letöröltem a rúzst. -Természetesség jobban áll - pusziltam meg a homlokát aztán felegyenesedtem. -És ne feledd amit Perrie néni mond az sose igaz - mosolyogtam Emmára aztán Perrie tekintettem vigyorogva míg Ő csak kinyújtotta a nyelvét.
A csengő hangja szólalt meg közben így mindenkinek intettem egyet mosolyogva aztán az ajtóhoz léptem ahol gyorsan kislisszantam így neki is mentem véletlen Lou-nak.
-Bocsi - suttogtam mire csak legyintett és elindultunk az autóm felé. Egy testre simuló fekete ruha volt rajta amiben teljesen elfelejtettem, hogy már szült. Szült már? Ja igen hisz Lux nem lenne akkor én hülye!
Kinyitottam neki az ajtó mire egy pont rajzolt a levegőben mosolyogva akkor már elkezdődött a gyakorlás. Gyorsan megkerültem a gépjárművet és én is beszálltam aztán miután kihajtottunk a bejáróról és elhagytuk az utcát fél szemmel rásandítottam.
-Hova? - kérdeztem rá mire oldalra billentette a fejét.
-Nem foglaltál asztal? Micsoda udvariatlan! - Vágta rá mire a szemeim majd kiestek a helyéről ebben meg mi a franc üthetett. -Louis te vagy a férfi okozz meglepetést a lányoknak, mintha készültél volna nem kérdezheted meg tőle. Légy spontán, okozz neki meglepetést! - Fordult felém Lou mire fél szemmel figyeltem és bólintottam. Ha spontán lennék akkor most nem egy autóban ülnék Lou-val miközben visszaültet a randisság nyeregében, ha nem mondjuk Hannah után mennék és felforgatnám érte a világot. Szóval ez a spontánság szarság.
-Értettem - emeltem egy pillanatra a kezemet a homlokomhoz mosolyogva aztán gyorsan vissza is helyeztem. Az őrült Louis aki eszeveszetten, össze-vissza megy az autóval annak már vége. -McDonald's? - pillantottam rá vigyorogva mire nevetve megvonta a vállát így az autópálya melletti McDonald's felé vettem az irányt. Nem a legromantikusabb hely, de ez amúgy se egy igazi randi és különben is minden lány szereti a hizlaló kajákat és ez elég spontán az előző elméletemhez képest.
Lou egész idő alatt ecsetelte nekem a tudni valókat mivel kezdjek egy beszélgetést és a végére mi magunk is elég jól elbeszélgettük az utat. A McDrive-hoz érve rendeltünk magunknak na meg persze három Happy Meal menüt is a gyerekeknek aztán egy parkolóhoz beálltam, hogy megvacsorázzunk közben persze sztorizgatunk.
A tanítást elfelejtve szórakoztunk minkét legjobb barát és nem tudom mikor nevetettem ennyit, mint most Lou-val ahhoz képest, hogy nem fiatal tök úgy viselkedik, mint egy tinédzser. A számban dobálja a sült krumplit ami nem mindig a számban esik és olyan ragályosan nevet, hogy nem tudok nem nevetni vele együtt.
Mikor befejeztük a szemetet elvittem a legközelebbi kukához és mikor visszaértem Lou egy mosollyal fogadott. Mivel már elég későre járt így Lou a következő utasítást adta az pedig a hazafuvarozás el is felejtettem milyen is már egy randi jó ezt így felidézni újra Lou-val. Eddigi legjobb randi partnerem és az Ő jelenlétében még, ha egy kis időre is, de sikerült elfelejtenem Hannah-t. Talán mégis megy ez a továbblépés dolog.
-Köszönöm a "randit" - fordult felém mosolyogva.
-Köszönöm a tanítást - válaszoltam mosolyogva.
-Még nincs vége a leckének - vonta meg a vállát egy félmosollyal mire oldalra billentettem a fejem és a következő pillanatban felém hajolt és egy puszit nyomott az arcomra. -Sose szóba búcsúzz el a lánytól mi lányok mindig többet akarunk - nyitotta ki a kocsiajtót mosolyogva ahol egyből kiszállt. -Jó éjt Tommo - intett mosolyogva mire én is visszaintettem aztán becsapta maga után az ajtót míg én hátradőltem az ülésben és a kezemet az arcomra tapasztottam. Mikor elindultam Emma pont erre az arcomra adott puszit. Régen mikor barátok voltunk Hannah-val mindig ideadott nekem puszit aztán mikor együtt voltunk akkor is emlékszem mikor a kis termetével lábujjhegyre állt és egy puszit nyomott az arcomra aztán az édes mosolyával rám mosolygott. Oldalra fordítottam a fejem és Lou az ajtóba  állt míg Lux kapaszkodott belé mögöttük a házban Tom állt vagyis Lux apja amikor elváltak azon a véleményen voltam, hogy a házasság szar hisz mindig tönkre megy aztán rájöttem, hogy nem voltak tökéletesek egymáshoz talán anyám miatt jöttem rá erre, hogy sok ember nem a tökéletes személyhez megy egyből hozzá. Valószínűleg Lou-nak nem Tom volt a tökéletes társa és Tom-nak se Lou. Kár, hogy így Lux-nak nem adódhatott meg a nagy boldog család ahol a szülők szeretik egymást, de hát nem Ő az egyetlen akinek ez nem adódhatott meg.
Visszafordítottam előre a fejem és a zsebemből előhúztam a telefonom amit rögtön feloldottam aztán a névjegyzékből kikerestem a számot. Nem tudom miért teszem egyszerűen hiányzik a hangja a két év alatt a hangpostája tartott életben. Minden este - na jó hajnalban - kiléptem az erkélyre csak azért, hogy hallhassam a három szavas hangját.
Most viszont kicsörgött és a készüléket valaki felvette, mert három csöngés után elhalkult és egy légzést hallottam a túloldalról.
-Hannah? - egy nagy lendülettel felültem és a szívem erőteljesen vert míg a levegőért kapkodtam.

Season 3 Chapter 1 - Két év

Sziasztok KD olvasók!

Fogalmam sincs milyen bevezető szöveget mondhatnék így a 3.évad elkezdésével, de tényleg nem tudom mit írjak nektek. Köszönöm a türelmeteket, hogy tudtatok várni azt hittem mire kiteszem addigra sikeres alapvizsgán túl vagyok, de tévedtem hála a tanári karnak. Mindegy a lényeg, hogy több felkészülésem van. :D

Nem is zargatlak tovább titeket. 

Jó olvasást!

 Várom a végén a 3.évaddal kapcsolatos véleményeteket, kérdéseteket, mindent ami a bloghoz tartozik! :))xx

„Beleesünk és kiesünk a szerelemből,

Megszégyenítve és büszkén”

The Fray - Never Say Never

Az évek rohamosan teltek el a fejünk felett és az idő tényleg betudja gyógyítani a sebeket bár lehet, hogy nem az idő segített, hanem a turné, a barátok és a két kis csöppség akiknek az apukájuk lehetek igaz, hogy az egyik nem vér szerinti gyermekem, de nem érdekel. És, ha ez nem elég akkor még a házban él két tündéri csöppség is akiknek nagybácsija vagyok. Az elmúlt években – mármint az elmúlt két évben – nagyon sok újdonság és boldogság töltötte be a házat. Felnőttebbek vagyunk akik gyerekek mellett is képesek koncentrálni a karrierjükre hisz minden koncertre elkísérnek minket és Emma lett a kis kabalánk aki ezt egy nagy megtiszteltetésnek tekinti. A kis prücsök már az ötödik életévét tölti ami annyit jelent az Ő korábban, hogy idén kezdi az iskola előkészítőt aztán jövőre az iskolát és, mint vártam egyáltalán nem várja és most így nyár végével érzi a vesztét. De még van egy hónapja, egy jó hosszú hónapja és ez ránk is igaz már csak egy hónap és befejezzük a turnét már jó lesz kicsit pihenni hisz három, illetve négy gyerekkel nehéz a turné még akkor is, ha a lányok lefoglalják Őket.
Hirtelen egy gyermek sírás szakított ki a gondolatmeneteimből és egy ideges anyuka kezdett jár kelni a hotel szoba nappali részében ahol mindig összegyűlünk.
-Én ezt nem értem – vágta rá Pezz miközben a kezében lévő gyerek csak sírt és sírt. -Megettem, aludt és a pelusa is tiszta, de akkor mi a francért sír? - akadt ki Pezz mire az ajtó kinyílt és Emma szaladt be a szobában Lucky-val pórázon az öt kiskutyából Lucky-t választotta így a többi kiskutyust kedves gazdáknak ajándékoztuk ahol egy másik kis gyerek gondoskodik róla.
-Apuci megsétáltattuk Lucky-t és Niall bácsi cipőjére vizelt – szaladt felém Emma és az ölembe telepedett egyből míg Niall belépett és a kezében Cindy vigyorgott. -És lefotózta az egyik rajongó, vagy nem tudom ki – folytatta izgatottan kislányom és a többiek  már aki jelen voltak mivel Harry és Lexy nem voltak a szobában meg még egy páran hiányoztak.
-Kíváncsi vagyok azokra a képekre – kuncogott húgom miközben rendezgette a sminkes cuccokat Lou-val.
-Csendben van – szólalt meg Perrie. -Nialler isten vagy csak a te hülyeséged kellet – mosolygott rá köszönet képen mire Niall megforgatta a szemét és beljebb lépett. A kezemben adta Cindy-t aki szorosan bújt az ölelésemben, mint egy kis pókmajom míg Niall a húgomhoz lépett és hátulról megölelt furcsa Őket így látni, de meg kell szoknom a húgom nem kislány és valójában nagyon cukik együtt csak ez ellenszegül azzal a kijelentésünkkel miszerint egyikünk se kavar a testvéreinkkel. Erre Niall megszegte és a húgommal kavar micsoda világban élünk.
-Perrie néni megfoghatom? - hallottam meg Emma bársonyos hangját aki éppen nénikéje felé fordulva néz fel rá mosolyogva.
-Rendben édesem, de ülj le – mosolygott rá Perrie mire Emma a kezemben nyomta a pórázt és egyből felült mellém a kanapéra. -Gyere picim – helyezte be óvatosan Emma kezében a gyereket aki már fel-fel ült és úgy nézett Emma-ra nagy szemekkel.
-Szia Nicky – mosolygott rá Emma míg én hadilábon álltam Lucky-val aki a lábamra ült.
-Szállj le rólam – hajoltam le hozzá mire felállt és a térdemre ugrott, hogy az arcomat nyaldossa miközben Cindy az ölembe nevetgélt. Anno Chase volt az aki maga volt a sátán, de Lucky ahogy nő úgy lesz sátánfajzat.
-Nicky Ő itt az unokatesód Emma – guggolt le Perrie Emma elé és elkezdett gügyörészni fiának.
Az ajtó ismét kicsapódott és a többiek is megérkezett vagyis Zayn a lányával, Liam Sophia-val és a Hexy páros eléggé alul öltözve. George nincs velünk a turnén mivel Ő inkább otthon maradt miszerint Ő majd vigyázz a házra így Emma és Cindy igényli, hogy mindennap telefonáljunk nekik főképp Emma kötődik vér szerinti nagybátyához jobban. Míg Cindy inkább anyja után kérdezget, de arról a kérdésekről meg kitérek mivel nincs kedvem neki azt mondani, hogy „bocsi az anyád egy elmebeteg és a börtönben fog elpusztulni” ezt nem kell tudnia a szegény kislánynak.
Lou be le vágott a közepében és Lottie-val együtt neki kezdtek a sminkelésben és a hajunk beállításában. Lou elsőnek Liam-t ültette a székében míg Lottie Niall-t.
-Hé törpi nehogy rosszat súgja a fiam fülében – mosolygott Zayn Emma felé mire Ő kinyújtotta rá a nyelvét.
-Törpike már csak egy hónap – vigyorgott Harry.
-Perrie néni megfognád? - kérdezte Emma mire Perrie kivette a kezéből a kicsit és Emma rögtön leugrott a kanapéról, hogy Harry felé lépjen aztán a kezét megfogva rácsimpaszkodott.
-Megeszlek – harapta meg Emma Harry kezét mire Ő csak kuncogott és felkapta a kis harapós kislányt.
-Louis szerintem a lányod megette Lucky eledelét túlzottan kiskutya lett – kezdte el csikizni Emmát Harry. -Pedigree-t ettél törpike? - kérdezte tőle mire Emma nevetve válaszolt rá.
-Harry bácsi – visított egy szintén kis termetű aki rögtön a göndör hátára vetette magát.
-Harry-t kinyírják a kicsik ez minden pénzt megér – szólt bele Lexy mire mindannyian elkezdtünk nevetni hisz legjobb barátomat épp most teperi le két törpe.
Cindy felállt a combomra és a nyakamba mászott aztán a fejemen kezdett el dobolni, mint egy kis király aztán a fülemet huzigálta komolyan mi van a mai gyerekekkel kezdenek átváltozni állatokká. Levettem a nyakamból és a kezemben helyeztem aztán egyből elkezdtem csikizni mire a kislány hangosan kacagott. Lehet, hogy külsőre teljesen anyja, de belül Ő legalább tiszta és jó nem úgymint a szülei, és nem emlékszem, hogy Eleanor ilyen édesen kacagott volna.
Lou és a húgom kiáltása csendre némított mindenkit aztán folytattuk a készülődést míg Emma, Lux és Cindy játszottak Lucky-val vagyis Cindy csak követe mindenhova nővérét. Most már megbánta a kis manó is, hogy kistestvére van, de ez az átka a nagy testvéreknek a kicsik mindig rájuk cuppannak.
Mire mindannyian készletünk a lányok elkészítették a gyerekeket és elindultunk a hotel szobából egészen a földszintig onnan meg a fekete kocsihoz ami már várt minket. Perrie és Lexy fogta az ikreket míg a három kislány Lottie-ra, Lou-ra és Sophia-ra lett bízva mivel a lányok még nem igen fogadták el Liam döntését. Bárcsak nekem is ilyen könnyű lenne a továbblépés, de Hannah mosolygós arca napi szinten villan a szemeim elé pedig már két éve ennek. A sebeim amiket hagyott maga után begyógyultak, de az emlékeim nem halványultak és elengedni meg nehéz nem vagyok képes elengedni még nem. Még nem amíg a szívem felgyorsul a neve hallatán.
A koncert helyszínre érve a rajongók már tomboltak így a hátsó ajtóhoz mentünk, de ott is voltak nem éppen kevesen így a kezemben vettem Emmát míg Cindy-t Lottie fogta mivel Lou a saját lányát ölelte magához. Perrie az egyik babával Zayn mellé állt míg Harry Lexy mellé sétált aki a másik babát fogta. Niall Lottie-hoz lépett míg Liam Sophia-val jött így törtünk előre az őrök után akik körülöttünk forogtak. Emma már eléggé megszokta sőt már Cindy is így csak egy mosollyal jutalmazott míg törtem az utat aztán a fejét a vállamra tette nem egy ilyen kép került már fel rólunk az instagramra. Tele van az instagram a lányommal és velem.Talán ezt Hannah is meglátja is haza jön... Haver miért kergetetted ezt az álmod már 2 éve elment!
A stadionba beérve Emmát letettem és Lux-al már futva indultak el az öltözők felé mire Niall nevetve követe Őket.
-Louis – szólt rám Pezz és a kezemben is nyomta Nicky-t mivel Ő hasonlít inkább az anyjára míg Katy az apjára. Pezz-re tekintettem aki sietős léptekkel ment a női mosdó felé mire csak megforgattam a szemem és akkor láttam, hogy Zayn is megkapta kislányát mivel Lexy is a mosdók felé futott.
-Lepasszoltak – bólintottam a kicsinek mire Ő mosolyogva megfogta az orrom. -Miért csíped ennyire az orrokat? - morogtam orr hangon mivel befogta az orrom amire a kis srác csak felnevetett.
Liam és Sophia haladt el mellettem az öltözők felé miközben Cindy Liam-en pacizott így mi is elindultunk az öltözők felé. Az öltözőben állt a bál, de szerencsére már a hotelbe lerendezett minket Lou és Lottie így már csak javítgatás maradt hátra amit unottan és hangzavarban véghez vittünk aztán az óra egészet ütőt így a színpad felé mentünk. Egy puszit nyomtam két kislányom arcára aztán lepacsiztam az ikrekkel és ezt a többiek is megtették aztán egyszerre futottunk fel a színpadra. Hiába szeretek énekelni, hiába szeretem a turnékat, mert olyankor világot látok bár most más miatt is szerettem a turnét. Azt reméltem a turné alatt rálelek Hannah-ra, de tévedtem hisz itt állok egy újabb koncert közepén és a turné végéhez közeledek. Hiába mondják a többiek, hogy engedjem el a múltat, de nem értik meg, hogy én azt már rég elengedtem egyedül Őt nem engedtem el, de Őt nem is fogom, mert minden szám amit éneklek róla szól. Ő ad értelmet az életemre!


A koncert végével az öltözőbe sétáltunk amit furcsálltunk, de mikor beléptünk az öltözőben a kanapén a gyerekek aludtak míg Pezz a babakocsit tologatta ez az első koncert mikor a gyerekek nem várnak ránk sikongatva kicsit rosszul érint, hogy a kislányom elaludt a koncerten hisz ennyire unalmas nem vagyok. Vagy igen? Nem, az képtelenség.
Mindenki magához vett egy gyereket, vagy egy babakocsit, ha Zayn-t és Perrie-t vesszük és elhagytuk a stadion-t, hogy minél hamarabb visszaérjünk a hotelba ami most is úgyanúgy telt, mint mikor megérkeztünk amint bepattantunk a kocsiban hangosan sóhajtottam és kisimítottam Emma arcából szőke tincseit amik anyukájára emlékeztettek. Kit álltatok minden rá emlékeztet!
-Mi újság? - hirtelen felült Emma vigyorogva mire mindannyian felhúzott szemöldökkel meredtünk a kislánnyal.
-Te aludtál – bökött rá a lényegre Liam mire Emma csak megvonta a vállát vigyorogva. -Átvertél minket igaz? - kérdezte Liam mosolyogva mire a kislány bólintott. -Tomlinson – forgatta meg a szemét mosolyogva és az ölébe húzta Emmát aztán arcon puszilta és jól megcsikizte a füllentőst.
Viszont mivel a többi gyerek aludt így hamar abbahagyta, hogy Ők ne keljenek fel. Emma visszamászott az én ölemben és szorosan magamhoz zártam a kislányt aki felnézett rám mosolyogva aztán ismét a többiekre nézett.
-Lusti – csóválta a fejét Harry.
-Eszes vagyok – nyújtotta ki rá Emma a nyelvét.
-Az bizony törpicsek – bólintott Zayn mosolyogva.
A hotelhoz megérkezve azt is megszállták a rajongók így beestünk szó szerint a hotelben gyorsan, hogy egyik gyerek se keljen fel a sikongatásra. Emmát letettem és átvettem Cindy-t aztán Emma kezét megfogva indultunk egy „jó éjt”-el a szobánk felé és ezt tették a többiek is.
-Apuci Lucky ma velünk aludhat? - kérdezte Emma amikor beléptünk a szobánkban és a kutya egyből felénk rohant bár inkább csak Emma felé.
-Ő egy kutya a földön a helye – léptem az ágyhoz és letettem Cindy-t aztán a pizsamája után keresgéltem ami a párnán volt.
-Cindy is játszott már kutyát és mégis aludhat az ágyon – a kislány felé néztem aki oldalra billentett fejjel nézett miközben Lucky az arcát nyaldosta.
-De a húgod nem állat és nem büdös, mint Lucky – vágtam rá.
-Ez nézőpont kérdése – vonta meg a vállát Emma és elkezdte a kiskutyát simogatni míg én átöltöztetem Cindy-t pizsamában és az ágyban tettem a nyakáig felhúzva neki a takarót. Egy puszit nyomtam a homlokára aztán felálltam az ágyról és Emma felé fordultam aki pont akkor nézett rám és egy mosolyra húztam a számat.
-Megyek már – állt fel szomorkásan és a fürdő felé ment.
-Imádlak prücsök – mosolyogtam rá mire Ő megforgatta a szemét és követtem a fürdőben. Mivel elég késő volt és délután fürödtek így csak segítettem neki átvenni a pizsamát aztán a kezét megmosta és a fogát is míg én is gyorsan átöltöztem.
-Segíts – szólt Emma a fürdőből mire beléptem és felkaptam a kislányt, hogy kiöblítse a száját hisz nem éri fel annyira jól a csapot. -Köszönöm szépen – mosolygott rám a tükörből mire én puszit nyomtam a fejére aztán letettem. Megtörölte az arcát aztán a szobában futott és mikor kiléptem a fürdőből Ő már az ágyban feküdt ásítozva.
Lekapcsoltam a villanyokat aztán én is bebújtam az ágyban és mindkét kislányt magamhoz öleltem. Emma sec-perc alatt elaludt ebbe is hasonlít édesanyjára így én oldalra fordítottam a fejem és kitekintettem az ablakon, a sötét utcára és csak Ő járt a fejemben.
Hol lehetsz? Kérdeztem leginkább magamtól míg én összeszorítottam a szemem és próbáltam elhessegetni előlem gyönyörű arcát. Mind ezt sikertelenül hisz sose tudom elengedni, mert a kék ragyogó szeme és a mosolya örökké beleégett a szívemben. Pedig sokkal egyszerűbb lenne csak úgy elengedni az utolsó remény sugarat, hogy visszatér hozzám sokkal könnyebb lenne az életem. De hát engem mindig vonzott a bonyolult élet nem, de?

***

 -Apuci kelj fel – ugrott a hasamra egy csilingelő hangú angyalka míg valaki a fejem mellett az orrommal játszadozott.
-Nagy orr – hallottam meg Cindy hangját.
-Hagyd már az orrát Sammy – szólt rá a hasamon ülő fő kolompos aki jobban szereti húgát Sammy-nek szólítani mivel Cindy is Emmy-nek szólítsa Őt sőt az első szava is ez volt. A kislány nővére ledorgálása miatt szipogni kezdett így kinyitottam a szemeimet és elsőként is Emma vigyorgását láttam meg aki a hasamon üldögélt akaratlanul is elmosolyodtam aztán felültem és az ágy támlának támasztottam magam. Emmát is feljebb húztam az ölemben és a kis szipogóval is ezt tettem.
-Jó reggelt angyalkák – pusziltam meg minkét kislány fejét míg mindketten hozzám bújtak imádom ezt az érzést.
-Ma Oroszlánkirály nap – húzódott el Emma mire mosolyogva bólintottam hisz ez nálunk hagyomány.
-George bácsi – szólt meg Cindy mosolyogva.
-Igen hamarosan találkozhatsz vele manócska – pusziltam meg arcát mire kuncogni kezdett a külsején kívül semmire se hasonlít az anyjára és az apjára szerencsére.
Hirtelen kicsapódott az ajtó és a többiek áramlottak be felrúgva a kopogás szabályát, mert hát Ők sose tartsák be a szabályokat.
-Ki akar babázni? - emelte a magasban Perrie kisfiát.
-Simba – vágta rá Emma mire mindannyian rápillantottunk oldalra billentett fejjel. -Mi van? Perrie néni úgy fogja Nicky-t, mint a majom Simba-t – vágta rá vigyorogva.
-Nem vagyok majom – vágta rá Perrie és visszahelyezte a kezében a kicsit.
-Persze, hogy nem – legyintett Emma aztán felém hajolt. -Kicsit az – súgta mire felnevettem ez a kis csaj mindig meglep.
-Mit csinálunk ma? - dőlt hanyatt a padlón Niall unottan mire mindenki csak megvonta a vállát valószínű pakolunk.
-Oroszlánkirály nap van – tapsikolt Emma amire a többiek először furán néztek, de csak bólintottak hisz Ő nekik is kötelező ma azt nézni.
-Már kívülről fújom mi jön fogadjunk Simba és Nala elején csak barátok lesznek aztán a végén összejönnek. Hú, de romi – magyarázta Harry mire Lexy bokán rúgta így göndör barátom elkezdett egy lábon ugrálni.
-A második részét nézzünk – nyújtotta ki rá a nyelvét Emma.
-Abból nem kérünk spoiler-t – szólt bele a húgom Harry-re nézve.
A többiek egyszerre szólaltak fel míg mellettem a két kislány elkezdett ugrálni az ágyon kiáltozva és én csak azon gondolkoztam hova kerültem. A szemem az ablak tévedt ahol Hannah szellem alakja jelent csak mosolyogva rázta a fejét karba tett kézzel, de én mindig végig gyönyörű mosolyát néztem amit úgy hiányolok a mindennapjaimból.
Hirtelen pattantam fel és átvágtam a többieken, hogy az ajtó felé igyekezzek persze előtte a kabátomból kivettem a cigarettám és a káoszban hagytam a többieket míg én szapora léptekkel hagytam el a szobát. Nem érdekelt, hogy mezítláb vagyok sőt az se érdekel, hogy pizsama van rajtam egyből a folyosó végi erkélyhez rohantam ahova egyből kiléptem. Nyár végi hideg fuvallat csapott meg, de nem érdekelt egyből kivettem egy szál cigit a dobozból és a dobozban elrejtve megtaláltam a saját öngyújtóm amit Emma firkált össze. Miután meggyújtottam a káros anyagot egyből a számhoz emeltem, hogy beleszívhassak.
Hiányzik.
Mindennap egyre jobban és szó szerint meghalok a hiányában.
Ne hiányolj, Louis! Szólalt meg előttem a szellem Hannah akinek a megjelenésétől hátra ugrottam egyenesen az ajtónak.
-Hogy a francban kérheted ezt tőlem? Szeretlek! Nem tudlak elengedni már próbáltam – ordítottam el magam és azon gondolkozok, hogy ha ezt látja valaki tuti idiótának hisz. És igaza van hisz idióta vagyok. Idiótán beleszerettem egy lányban aki már két éve elment.
Akkor felejts el sokkal könnyebb lesz! Ismét megszólalt a szellem Hannah karba tett kézzel és egy mosollyal az arcán. Miért nehezíti meg?
-Sokkal könnyebb lenne, ha eltűnnél a hülyeségeddel – kitárt karokkal üvöltöttem rá mire Ő egy mosollyal eltűnt. Ilyen könnyű lenne? Lehet, hogy azt akartam, hogy elmenjen, de most azt akarom, hogy visszajöjjön, ha már a valódi Hannah nincs itt akkor legalább szellemként jelenjen meg. -Hé most komoly elmentél? Kérlek gyere vissza nem úgy gondoltam – szólaltam meg könyörögve miközben ismét beleszívtam a kezemben lévő cigiben amit utána el is nyomtam.
Könnyebb lesz így csak engedj el! Hallottam meg a fejemben Hannah hangját miközben közelebb léptem a korláthoz igaz ez nem jó ötlet hisz lent fotósok ezrei sorakoztak a rajongókkal együtt, de nem nagyon érdekeltek így is-úgyis sikerül nekik titkos képeket gyártani. Az égre tekintettem ahol újra megláttam a kísértetett aki mosolyogva integetett nekem. Itt az idő továbblépni Louis! Utolsó mondata után rám mosolygott aztán ismét eltűnt.
Hátra léptem és az arcomat a kezemben temettem kezdek totálisan bekattanni mégis igaza van ennek a fogalmam sincs minek. El kell engednem! Már két éve, hogy elment és én még mindig epekedtem utána, hogy visszajön, de nem jött. Nem várhatok örökké arra, hogy egyszer megjelenik hisz lehet nem is fog visszajönni. Lehet Ő már továbblépett és új életet kezdett egy másik férfi oldalán. Ha Ő képes arra, hogy új szerelmet találjon akkor én is képes vagyok rá. És, ha nem is talál rám újra egyből a szerelem az se baj hisz még előttem az élet... két gyerekkel. Jó ez kicsit akadályozz a fiatalságomban, de sok nő bukik az egyedülálló apukákra.
Két év után most gondolok erre először talán mégis sikerül elengedni. Hannah az életem szerelme, de elment és az élet megy tovább.
Miért is van igaza mindig a húgomnak? Ő is pont ugyanezekkel a szavakkal érvelt nekem, hogy engedjem el Hannah-t. Jó mondjuk nem kell Lottie-nak erről tudnia még növelném az önbizalmát ami már így is elég nagy.
Ezentúl minden figyelmem a lányaimra fog terelődni és most már nyitott leszek az új kapcsolatokra sőt láttam egy filmben, hogy egy férfi a gyerekkel szedett fel csajokat bevásárlás közben. Vajon, ha két totálisan aranyos gyerekkel megyek vásárolni duplán bejön?
Viszlát Hannah, két év után úgy érzem elég volt arra várnom, hogy valamikor betoppansz. Ideje a tovább lépésre.

*Lotti Tomlinson szemsöge*

A koncert után miután mindenki bevonult a saját szobájában amikor felkapcsoltam a szobámban a villanyt egy szőke srác hevert az ágyamon vigyorogva. Nevetve zártam be az ajtót aztán a falnak dőlve méregettem. Amióta történt közöttünk az a csók azóta amolyan egy párt alkottunk, vagy mi. Igazából csak magunk közt, de a többiek is tudják viszont a külvilág semmit se sejt nem akarom kivinni a magánéletemet a pletyka népségnek és Louis is ezt tanácsolta, hogyha együtt akarok lenni Niall-el akkor Ő nem áll az utunkban csak maradjon a kapcsolatunk zárt ajtók mögött. És ez így tökéletes!
-Ide se jössz? - biggyesztette le ajkait mire felnevettem. -Egész nap nem tudtunk kettesben lenni és most is csak ácsorogsz ez mi már – folytatta duzzogva míg én ellöktem magam az ajtótól és felé igyekeztem.
Igaza van alig vagyunk kettesben ami Louis és a banda hibája hisz amikor közösen tervezünk egy kis filmezést akkor azt Emma és Cindy félbe szakítja. A két év alatt rengeteget voltam a lányokkal és még most is segítek Louis-nak hisz a bátyám csak emiatt nem tudok a pasimmal együtt lenni.
Niall lehúzott maga mellé így a fejemet a mellkasára tettem míg Ő a kezével karolta át a derekamat és vont magához még közelebb. Mikor felnéztem mosolygós arcára csak lehajolt hozzám és megcsókolt. A csókunkat az én vigyorgásom szakította félben így Ő csak nevetve csókolta meg az orrom hegyét aztán még szorosabban ölelt magához.
-Imádom az estéket – csókolta meg a fejem búbját míg én hallgattam egyenletes szívverését. -Olyan nyugodtak és csak mi ketten vagyunk – minden szavánál egy csókot nyomott a fejemre így az arcomon lévő mosoly még nagyobbra húzódott.
-El ne kiabáld – néztem fel rá nevetve mire csak megforgatta a szemét. -Emlékezz vissza múltkor Emma hajnalig fenn volt és nem tudtuk lelőni míg Cindy csak Louis karjaiban tért nyugovóra így ránk maradt a pörgő Emma – folytattam mire hátra hajtotta a fejét és hangosan felnyögött. Tönkre tette a kis vakarcs a nyugodt esténket.
Az utóbbi időben elcsendesedtünk és mikor felnéztem azt vettem észre, hogy elaludt, de a kezét jó szorosan tartotta a derekamon így óvatosan szabad kezemmel a másik oldalon lévő plédet magunkra terítettem aztán a fejemet a mellkasára tettem. Egyenletes szívverése küldött el az álmok tengerére és akkor abba a percben azt akartam, hogy minden maradjon ilyen ami most. Nem akartam, hogy ennek egyszer vége legyen kiakarom élvezni ezeket a perceket örökre mondjuk életem hátralevő részéig. Pedig tudtam, hogy amint a Holdat felváltsa a Nap ismét szétválasztanak minket és azok a drágalátos unokahúgaim lesznek meg persze Louis depressziós állapota bár csak túl tudna lépni a múlton. Jó persze nehéz elfelejteni egy olyan embert akit egyszer szerettél hisz én se tudtam sose elfelejteni úgy igazán Niall-t, de nem élhet folyton a múltban nem várhatja örökké Hannah-t aki lehet már tovább lépet hisz már két év telt el. Két év. Két rohadt év. Milyen gyorsan eltelt ez a két év olyan, mintha csak tegnap lett volna, hogy Hannah és Danielle kilépett az életünkből búcsú és magyarázat nélkül, és a legrosszabb, hogy még az égiek se tudják hol vannak. Még mindig nem tudom megérteni Őket. Már majdnem minden helyre jött. Majdnem.

***

Unottan hajtottam a fejemet Niall ölében míg Ő a hajammal babrált, de közben nagyon benne van a mese nézésben komolyan, ha meséről van szó akkor olyan, mint egy kisgyerek míg mi többiekkel már kívülről fújjuk sőt unjuk az Oroszlánkirályt mégis mindig meg kell néznünk, mert hónaponként – vagy hetenként - van olyan nap mikor Emma megakarja nézni és Cindy megköveti mindenben nővérét.
-Most jön, most jön, most jön – kezdett el ugrálni Emma míg mi egyszerre örültünk fel tehetetlenül. Ez a része szép és jó meg minden csak már nem tudjuk úgy tényleg elénekelni amióta Hannah elment amikor vele néztünk az oroszlánkirályt addig duzzogott míg vidáman nem énekeltük. Emma azóta ragaszkodik ehhez, de nagyon nyögdécselve megy ez a dal így csak nézzük és hallgatjuk míg Emma végig ugrálja.
De most más volt.
-We are more than we are: We are one – hirtelen bátyám felé fordult mindenki aki vigyorogva énekelt míg Emma boldogan tapsikolt. Összenéztünk a többiekkel és mind annyiunkra arcán elterült egy „ez furcsa, de boldog” mosoly. Amikor Harry eljátszotta a majom családot úgyhogy Lexy hajából „táplálkozott” mindannyian felnevettünk míg Lexy hasba gyűrte nevetve.
Hirtelen a kis oroszlán hangja szólalt fel, de helyette meghallottunk Emma vékony, de csodálatos hangját.
-Can I trust in my own heart, Or am I just one part – Emma végig énekelte a kis oroszlán szólóját Cindy-t átölelve aztán Louis magához ölelte mindkét lányát és mikor a nagy oroszlán szólalt fel ismét mindannyian boldogan folytattuk. Miközben énekeltük a dalt ide-oda dülöngéltünk és körül néztem a csapaton teljesen mások vagyunk mégis ugyanazok. Perrie és Zayn kezében ott voltak az ikrek akik semmit se értve ebből boldogan mosolyogtak aztán ott van Harry és Lexy akik összebújva énekeltek miközben Harry eljátszotta a nagy erős oroszlánt. A szemem tovább vándorolt Liam-re és Sophia-ra akik egymásra mosolyogva énekeltek ide-oda dülöngélve igaz, hogy nincs meg az a igazi szikra, de ha Liam boldog vele mi is boldogok vagyunk. Szemmel ráleltem bátyámra aki mosolyogva ölelte magához két kislányát és boldogan énekelte a dalt nekik míg Ő is a többieket kémlelte így észrevette, hogy bámulóm, de csak rám mosolygott. Már csak innen George hiányzik, de hamarosan Ő is visszatér hisz közénk tartozik hisz lehet, hogy a húga elment, de attól még a csapatunk tagja.
Két éve ide, vagy oda egy-két változással mi örökké egyek vagyunk.
-Miért is nem ezt énekeljük a színpadon? - szólalt fel nevetve Liam mire mindegyikük nevetve bólintott.
-Nem is értelek titeket szerintem a sok-sok tini mellett a kis ovisok oda lennének értetek – vágta rá kuncogva Perrie.
-Ugyan már a három évesek pólóján már mi vagyunk – legyintett Zayn szabad kezével aztán megemelte kislányát. -Neked is kéne egy hercegnőm – puszilta meg kislányát mire Ő kacagni kezdett.
-Honnan veszed, hogy a lányod csípi a dalotokat? Még csak 1 éves lesz lehet, hogy utálja a hangotokat és csak kínjában nevet – tette hozzá kuncogva Lexy mire mindegyik fiú álla leesett és hevesen kezdték el rázni a fejüket. -Cindy drágám te szereted a fiúk hangját? - fordult Lexy a két éves kislányt felé mire az állát ütögette amit Emma tanított neki ekkor hirtelen Louis a fülébe súgott valamit. -Louis ne mond meg mit mondjon! - Csattant fel így Louis feltette mindkét kezét nevetve.
-Tanácsot adtam – vonta meg a vállát a bátyám nevetve.
-Ne adj – dobtam hozzá a párnát amit Niall mögül húztam el.
-Hé – akadt ki Niall mire a szájára tapasztottam a kezem.
-Ne most – szóltam rá aztán feljebb ültem és az arcához hajolva egy puszit nyomtam az arcára.
-Ja ne itt enyelegjetek – vigyorgott Harry.
-Egyszer megfojtalak Styles – vigyorogtam rá gonoszul.
-Nem – már szólt volna vissza Harry, de Cindy mosolygós hangja zavarta meg.
-Tessék? Mit mondasz manócska? - lepődött meg Liam, de nem csak Liam mivel Louis is kérdően nézett a lányára.
-Imádlak – húzta le Lexy Cindy-t az ölébe és szorosan megölelgette sőt még puszikkal is ellepte. -Egy két éves nem bír titeket szerintem tényleg egyek vagyunk – a végén Cindy felé nyújtotta a kezét aki vigyorogva csapott bele a tenyerében.
-Bezzeg az altatódal jó – ölelte át Harry Lexy-vel együtt Cindy-t is és a hasában csikizett.
-Hé – kiáltotta el magát Emma mire rémülten mindenki felé fordult, de Ő apja nyakán lógott. -Mese van – vigyorgott ránk mire megforgattuk a szemünket és visszafordultunk a tévé felé, hogy folytassuk a mesét.
A többi énekeket is boldogan énekeltünk míg a Timon és a Pumba résznél Harry és Niall eljátszotta Őket míg mi szakadtunk rajtuk és a végén, mint mindig kissé elszomorodtunk és még könnyeket is ejtettünk, de azok a jó fajta könnyek. Még az „Én sose sírok” Styles és Malik páros is bömbölt. A végén mindig rájövünk, hogy érdemes megnézni ezt a mesét hisz a legcsodálatosabb mese amit valaha kitaláltak. Családtól kezdve a szerelemig minden megtalálható benne.
Mikor vége lett Perrie és Lexy elment megetetni a kicsiket míg Emma és Cindy velük tartott egyszerűen imádnak babázni. Niall-nak kacsintottam aki lefoglalta a többi fiút kivétel Louis-t akit az erkély felé húztam amint kilöktem az erkélyen becsuktam aztán felé fordultam, de Ő mosolyogva és kérdően állt a korlát előtt.
-Mi a helyzet húgi? - kérdezte Louis mosolyogva míg én mellé sétáltam és megpillantottam a hotel előtt tömegeket akik a rajongók lehetnek minden bizonnyal.
-Inkább mi van veled – vágtam rá mosolyogva mire kérdően rám emelte ugyanolyan kék szemeit. -Örülök, hogy boldog vagy, de nem tudom ez most meddig tart én azt akarom, hogy végleges legyen, de összezavarsz bátyó – a mondatom végénél közelebb férkőztem bátyámhoz és a fejemet a vállára hajtottam míg Ő a fejét az én fejemre tette még mindig súlyos a nagy feje pedig egy fikarcnyi ész sincs benne az fix.
-Végleges – mikor Louis kimondta felnéztem rá kérdően és kifújta az eddig bent tartott levegőt aztán folytatta. -Mondjuk azt, hogy élni akarom az életemet veletek akik itt vannak és tovább kell lépnem a múlton, hogy egy új lányba szeressek bele – megrémít a gondolat, hogy a bátyám új lánnyal jelenik meg az oldalán hisz ki tudja milyen lánnyal, de lehet csak paranoiás vagyok. Vannak még normális lányok a világon akik nem Eleanor fajták és azok talán Louis-ra várnak. Ki tudja lehet, hogy Hannah is már együtt van valakivel szóval ez nem lenne bűn, ha Louis is boldog lehetne végre valahára.
-Ha ezt akarod tudod, hogy melletted vagyok – mosolyogtam rá mire magához húzott így átöleltem derekát és úgy bújtam bele bátyám védelmező ölelésében.
-Ezt akarom tovább akarok lépni és az csak úgy megy, ha halottnak tekintem – suttogta és igaz a végén meglepődtem, de mikor felnéztem az arcára és láttam, hogy komolyan gondolja rám tört a felismerés. Sokkal könnyebb, ha halottnak hiszi mivel, ha a másik helyzetet gondolja, hogy él még valahol akkor a remény benne marad és soha nem lehet teljesen boldog, mert tudja, hogy él boldogan valahol. Szar gondolat, de valamiért ezt kell neki a továbblépéshez.
-Melletted vagyok testvér – öleltem át Louis-t aki szorosan magához szorított, de mikor eltávolodtunk csak magára erőltettet egy mosolyt és megrázta a fejét.
-Na, de mesélj húgika hisz a legjobb barátommal kavarsz, vagy mi – lökött meg Louis nevetve mire egyből visszalöktem. -Tudod, hogyha megbánt akkor én azt megtudom és visszakergetem Írországban – fenyegető arcán felnevetettem ez azóta se változott mikor Louis próbál keménynek tűnni valamiért olyan arca van, mintha éppen kakilna és ez igaz hisz az ikreknek is ilyen feje van és akkor épp könnyítenek magukon.
-Minden rendben van Niall-al – vágtam rá mosolyogva mire a vállamnál fogva magához húzott.
-Ajánlom is neki – mondta Louis mosollyal az arcán és ismét belebújtam bátyám ölelésében.
Pár percig némán álltunk és néztük az őrjöngő rajongókat akik kiabáltak mindenfélét, de nem igen értettem hisz elég lent vannak. Mikor Louis elengedett a fejével bökött az ajtó irányában mire csak bólintottam és visszatértünk a szobába ahol ismét mindenki jelen volt. Mindenki a földön ücsörgött az ikrek felett és amikor meglátták Louis-t egyből rászóltak és Ő is leült a fiúk közzé míg én Niall mögé mentem és a kezemet a vállára tettem míg Ő hátra hajtotta a fejét így lehajoltam hozzá, hogy megcsókoljam, de mivel mindenki jelen volt ez csak egy rövidke kis csók volt.
-Énekeljetek valamit nekik – Emma egyből édesapja ölében bújt míg Cindy Liam nyakán ücsörgött.
-Ha mindenki énekel benne vagyok – vonta meg a vállát Zayn és magához húzta Perrie-t aki a fejét kedvese mellkasára hajtotta emlékszem amikor haza jöttek a kórházból egy ideig nem néztek ki ilyen cukin inkább fáradtak, nyűgösek és hisztisek voltak az ikrek miatt és hiába akartunk nekik segíteni egyszerűen nem hagyták.. egy ideig.
-Már, mint úgy mindenki, hogy mindenki mindenki – javította ki Niall Zayn-t mire Harry fejbe vágta szőke barátomat.
-Úgy értette Zayn is – vágta rá nevetve Harry.
-Jó csak vannak itt kisebb intelligenciával rendelkező személyek is akik nem értik – vonta meg a vállát a szőke ír fiú mire a fejemet a hajába temettem.
-Mint te? - kérdezte nevetve Liam.
-Nem – vágta rá túl gyorsan Niall. -Na jó igen – vallotta be a vállát megvonva mire mindenki csak megforgatta a szemét.
-A busz kereke csak körbe forog, körbe forog – kezdett el énekelni Cindy mire mindannyian a daltól felmordultunk. Nem, nem az a baj, hogy a kis tökmag énekel csak ezt amióta Emma megtanította neki nincs olyan nap, hogy ne énekelné és már legszívesebb kipukkasztanám az összes busz kereket.
-Jó énekelni akarok – rikkantott fel Harry mire mindenki csak bólintott míg Cindy oldalra billentette kis fejét aztán Emma kuncogó hangját hallottuk meg.
-Szép volt húgi – pacsizott le Emma kistestvérével mire Ő csak mosolyogva tapsikolt míg én csak megforgattam a szemem.
-Direkt tanítottad meg erre – állapítottam meg mire Emma feltartotta a kezeit mosolyogva.
-Azt én biztosra nem tudhatom lehet igen, lehet nem – mosolygott sejtelmesen mire csak elnevettem magam ez a kislány nagy franc.
Hirtelen az ikrek nyöszörögni kezdtek mire Louis belekezdett abba a dalban amit Emmának kezdtek el énekelni így mi többiek mosolyogva csapódtunk fel hozzá és a babák már abba is hagyták az egész sírás-rívást. Boldogan énekeltük kissé hamisan a dalt, de együtt, mert mi örökké együtt leszünk ez lehetne egy esküvő beszéd is. Ha a két év alatt nem távolodtunk el egymástól akkor szerintem még huszonötezer évet is kibírunk egymás mellett, ha nem többet. Bár ki tudja mi hozz a jövő.

Visszaemlékezés 3.0

Sziasztok drágák!

Nem szoktam ide előre írni, de mivel ez most még nem a történet folytatása így most kivételt teszek. Mint látjátok a blog átalakult teljesen új külsője lett a blognak amit köszönök szépen Esmee H.-nak hisz neki köszönhetjük a csodálatos design-eket. :))

Hihetetlenül jó volt kapni olyan üzeneteket, hogy meghívót szeretnének a blogra mivel nem elérhető. Örülök, hogy rátaláltok a blogra és köszönöm az ennyi olvasót, vagy mit. Értitek ti! :)

Jó olvasást ezt a kis szösszenetet az új design nyitójára terveztem remélem elnyeri tetszésetek! :))xx Várom alul a véleményeket!

U.i.: Még nem tudom mikor jön a 3.évad, de remélem április végére megtudom mivel május utáni vizsgák után akarom kitenni a részt.

Újév első csókja

Nyugodtan aludtam az ágyamba tudván, hogy ma szombat mikor hirtelen anya kicsapja a szobám ajtaját és rám kiabál ami hatására lebukfencezek az ágyról és meghallom édes kishúgom kacaját. Morogva tápászkodom fel és anya dühösen pillanat rám mire én kitárom a karjaim hisz nem értem mi baja ma szombat van ami annyit jelent, hogy Louis délig szunyál. 

-Iskolába nyomás – vágta rá mire felhúzom a szemöldököm. 

-Anya szombat van – ugrottam vissza az ágyamba és már aludtam volna, ha kishúgom rám nem ugrik így felülök és az ölembe ültetettem. 

-Hétfő van drága kisfiam – folytatja anya dühösen mire Lottie fejbe kólint. 

-Micsoda? Tényleg? Az a vén hárpia kinyír, ha még egyszer kések – gyorsan leteszem Lottie-t az ölemből és elkezdek őrült módjára készülni mire anya csak egy „siess”-el kilép a szobámból míg én a lehető leggyorsabb módon öltözök fel és mosom meg a fogom. A táskámat magamra kapva igyekeztem volna kifelé a szobából, de Lottie hirtelen rám kiabált miszerint nem vettem fel zoknit így gyorsan kivettem egy zoknit és a lépcsőn lefele a lábamra huzigáltam míg Lottie mögöttem nevetgélt. Nagyon vicces tényleg majd megnézzük milyen vicces lesz, ha majd Ő jár iskolában és Ő neki lesznek zakkant tanárai. 

A lépcsőn leérve gyorsan magamra kaptam a kabátom aztán a cipőm és már futottam volna, ha anya nem ránt vissza. 

-Reggeli? - kérdezi felhúzott szemöldökkel. 

-Köszi szeretlek – kaptam ki a kezéből az uzsonnám és a kezében lévő pirítóst tányérral, és egy puszi után futottam is az iskola vezető irányban. Az már biztos, hogy az első órára nem érek be és az a hárpia kiakad, de ha a második óráról is kések még a suliból is kicsapnak így se állok már messze attól, hogy kirúgjanak és ezt elkéne kerülni hisz így is otthon én vagyok a ház fekete báránya. 

Amikor beértem a suliban pont akkor csöngetettek ki így szépen feltűnő mentesen beosontam a tanteremben, de mikor megláttam a tanári asztalnál magát a sátánt legszívesebben felsikoltottam volna. 

-Mr Tomlinson hát hol tetszett lenni? - tette fel önelégült vigyorral mire én beljebb lépkedtem tartva a szemkontaktust a tanárnővel. 

-Tudja ez egy vicces sztori lenne, de látom magának ma nincs jókedve így nem erőltettem magam – mondtam mosolyogva mire egy rosszalló pillantás után kivágtatott a tanteremből, de magassarkú cipőjének kopogását még az iskola túl végében is hallani. 

Levágtam magam az utolsó padban és pont akkor fordult felém a szőke hajú lány aki a szomszédom. 

-Tudtam, hogy elkésel – kezdett bele vigyorogva mire megforgattam a szemeimet. 

-Mivel nem jöttél azt hittem szombat van – tettem le a fejemet a padra mire Ő megpaskolta a fejem tetejét. 

-Hinni a templomban kell Mr Tomlinson – hallottam meg nevető hangját mire mosolyogva felnéztem rá. -Mi lesz veled, ha munkában jársz? Nem biztos, hogy egy munkahelyünk lesz ám sőt lehet te a világ túl oldalán lesz. Ki fog felkelteni? - tudtam, hogy ezért nem jött kora reggel felkelteni hisz mostanában ezt szajkózza, hogy egyszer véget ér a barátságunk, de ez badarság Ő mindig a legjobb barátom lesz. 

-Miss Walker fejezze be a hülyeségét – vágtam rá mosolyogva mire durcásan összevonta karjait a mellkasán. -Hé te mindig a legjobb barátom leszel még akkor is, ha egy óceán választ el – biztattam egy mosollyal mire szem forgatva megvonta a vállát. 

-Amúgy a szüleidtől megkérdezted már a szilvesztert? Oh kérlek mond, hogy igen – tette össze a kezeit könyörgés képen mire elkezdtem az ablakon kifelé nézni. -Louis ne már mindjárt téli szünet és, ha halasztod tuti nem engednek el – fogta meg a kezemet és elkezdett rázni a paddal együtt. 

-Ma megkérdem, de tuti elengednek, ha megemlítelek téged tudod anyám jobban bír téged, mint engem – morogtam az orrom alatt mire Ő csak diadalmasan mosolygott. 

-Hé Walker – jelent meg a padja előtt Andrew a foci csapat új kapitánya hisz én voltam a kapitány, de mivel a jegyeim átlaga romlott így lecseréltek és Ő azóta az orrom alá dörgöli ezt egy igazi faszfej. Mégis Hannah bírja. -Akkor ma te és én? - kérdezte és megtámaszkodott Hannah padját mire a szőke hajú lány fejbe csapta magát. 

-Bocsi Andrew ma Louis-al matekozok – vonta meg a vállát Hannah, de tudtam ez csak kitérő hisz mikor rám pillantott egyet kacsintott. 

-Oh Tomlinson te is itt vagy? Te jársz edzésre? - vetette felém gúnyosan Andrew mire már álltam volna fel, hogy képen vágjam, de Hannah megszorította a kezem így nem tettem. 

-Igen járok csak a nagy képed miatt senkit nem látsz – vágtam rá aztán miután Hannah-ra kacsintott elhúzott innen. 

-Komolyan Hannah, ha bejön járj vele, de ennyiszer kikosarazni már... - nem tudtam befejezni a mondanivalóm hisz közbeszólt. 

-Szemétség? Tudom épp azért teszem, mert Ő szemétkedik a legjobb barátommal, én szemétkedek vele – vonta meg a vállát mosolyogva. 

-Eszes – állapítottam meg mosolyogva mire a hatás kedvéért lehajtotta a fejét aztán becsöngetettek és elkezdődött életem leghosszabb órája, avagy napja. 

A nap végére Hannah-val együtt indultunk volna haza, de a legjobb barátnője Alexandra maga után húzta miszerint inkább meglátogatják a közeli plázát így én egyedül baktattam hazafelé és amint hazaértem csak felvágtattam a szobámban, és az ablakból lestem mikor látom meg a másik ház ablakán Hannah-t. Vagyis mikor ér haza bár biztosra veszem amint hazaér átjön szóval inkább neki ültem a tanulásnak hisz, ha nem javítok nem, hogy szilveszterkor nem engednek el, de még életem maradék évét is a szobámban töltöm. 

 ***

Már-már csukódtak le a szemeim a tömény történelem anyagaimtól amikor hirtelen a vaksötétből a szobám kis fényében egy alak ugrik be az ablakon. Bárki mást azt hinné egy betörő, de én már ismerem ezt az ugrást nagyon jól ismerem amióta csak ideköltöztek azóta Hannah nem tudja az ajtó jelentését helyette inkább az ablakon jár ki-be ami engem már néha megrémiszt hisz nem alacsonyan van a szobám még sincs semmibaja.
-Látom tanulsz – huppant mellém az ágyra mosolyogva mire bólintottam. -Jó hírek – kezdett elugrálni az ágyamon mire megfogtam mindkét vállát aztán végre komolyra váltott. -A bátyám lebeszélte anyáékkal, hogy hadd menjek el szilveszterkor, de a rossz hír a bátyám is jön velünk ami ebbe az esetben mégis jó hisz anya beszélt a te anyáddal és hangosan kijelenthetem Louis Tomlinson életünk első nagy bulija elé semmi se állhat – a végén az izgatottságtól a nyakamba ugrott mire én szorosan és egy hatalmas mosollyal öleltem magamhoz ezt az őrült lányt.
-Ez nagyszerű hír – jutottam véghez szóhoz én is mire Hannah csak hevesen bólogatott aztán megfogtam az arcát és abba hagyta. Kezeim még mindig az arcán pihentek és belenéztem kék szemeiben amik csak úgy ragyogtak az örömtől, és nem tudom miért elkezdtem az arcát simogatni mire Ő behunyta a szemét. Az arcunk közti távolság folyamatosan csökkent és a végén már csak azt vettem észre, hogy Hannah megragadja a nyakam és száját a számra tapassza. Sose hittem volna, hogy én meg Hannah egyszer ilyen helyzetben kerülünk hisz a legjobb barátom hat éves korom óta mégis most itt vagyok és csókolózunk ami nem normális hisz a barátom, a legjobb barátom. Ez így nagyon nem jó ómen. Vagyis nem tudom. Annyi minden kavarog most bennem ami nem a megszokott hisz sose tekintettem Hannah-ra úgy mindig a legjobb barátom volt sőt húgomként védtem most meg... minden megváltozik. Vagy nem?
Hannah zavartan húzódott el és visszaült eredeti helyére aztán felhúzta a lábait mire én is az ágynak dőltem és csak meredtünk a szemközti falra. Egyikünk se szólalt meg amikor rápillantottam csak rám mosolygott és mikor Ő pillantott rám én is csak rámosolyogtam. Most akkor ezentúl így fogunk kommunikálnia? Ha igen akkor bánom azt a csókot hisz nem akarom elveszíteni a legjobb barátomat hisz épp ma ígértem meg neki, hogy mi örökké barátok leszünk azt nézzünk oda Ő pont most csókol meg és rombol le mindent. Ez az Ő hibája!
-Vacsora – csapódott ki az ajtó és a miniatűr húgocskám jelent meg a babájával a kezében a szőke haja be volt fonva és úgy vigyorgott ránk, de mikor meglátta Hannah-t átmászott rajtam és a szőke hajú lány ölébe ült és csak szorongatta már amennyire tudta. -Te is itt vacsorázol Hannah? - kérdezte mosolyogva Lottie mire a lány rám nézett aztán bólintottam és mosolyogva erősítette meg a húgomnak hisz a legjobb barátom még a csók után is. -Ez az akkor gyere megmutatom milyen szép ruhába öltöztettem a babáidat amit tőled kaptam – húzta fel az ágyról Lottie Hannah-t és maga után húzta egyenesen a szobája felé aztán rám is rám sikított, hogy vacsora így felállva az ágyamról lépkedtem ki a szobámból egyenesen le a lépcsőn aztán a konyhában ahol anya tevékenykedett míg apa épp újságot olvasott. Leültem apa mellé aki egy percre felnézett aztán mosolyogva megveregette a vállam és folytatta az olvasást.
-Van valami a focival kapcsolatban is? - kérdeztem apától mire megrázta a fejét. Akkor nem érdekel! Egyedül a sport újságot lopom el apától a többivel kitörölheti a seggét azok unalmasak, mert a politikáról írnak. Kit érdekel a politika?
Anya felkiabált Lottie-nak akit Hannah lecipelt és anya szemei kikerekedtek aztán dühösen rám nézett mire én csak mosolyogva feltettem a kezeim valójában elkellet volna mondanom, hogy még egy személyre terítsen, de elfelejtettem. Gyorsan terített még egy személyre és miután a csecsemő Fizzy-t lefektette a járókában mindenkinek szedett és aztán a család bele is kezdett a vacsorában. A szokásos családi dolgokat tárgyaltuk ki vagyis azt, hogy Louis hány tantárgyból áll kettő egész alatt, de szerencsére Hannah kivédett miszerint korrepetál és év végére mindenből átmegyek. Egy mosollyal köszöntöttem meg hisz Hannah beszéde után elkezdtünk beszélni Lottie iskoláztatásán ami már a kis tökmagnak nem volt vicces. Persze időközben feljött témának a szilveszter és anya meg apa minden veszély helyzetet felsorolt amivel nem is lenne baj, de én ezeket már ismerem már kiskoromtól kezdve ezeket magolják a fejemben ami így már kissé idegesítő.
A vacsora után elbúcsúzott mindenki Hannah-tól míg én kikísértem a teraszig ahol aztán egy öleléssel búcsúzott el tőlem.
-Jó éjt Louis – intett mosolyogva mire visszaintettem aztán beléptem az ajtón és annak dőltem miközben a gondolataim még mindig azon a csókon jártak.
-Csókolóztam a legjobb barátommal - suttogtam magam elé meredve és most bizonyosodott meg a tény bennem mit tettem vagyis mit tettünk.

***

A téli szünet kezdetét vette az ünnepeknek amik meghitt, családi körben teltek, mint mindig. Semmi se változott minden ugyan olyan volt, mint a tavaly karácsonykor. A születésnapomat ünnepeltük és a szeretett ami minket körülvesz. A téli szünetben egyszer láttam Hannah-t az is 24.-e kora reggele volt mikor bemászott az ablakomon és egy ajándékkal fölköszöntött azóta viszont nem hallottam felőle persze tudom, hogy most a családja az első Ő nagyon családcentrikus így mindene a családja. Az ünnepek után közelgett egy másik hatalmas esemény amit idén először töltök házon kívül és ahogy közeledik úgy kezdek ideges lenni. Nem, nem magam miatt hisz én egész jól bírom az e fajta bulikat míg a foci csapat kapitánya voltam rendszeresen léptem le péntek esténként a városban az egyik szórakozóhelyre a csapattársakkal. Én Hannah-t féltem! Bár nem értem miért hisz Ő minden helyzetben megtud állni a lábán mégis féltem el is határoztam, hogy szilveszterkor minden lépését követni fogom, ha kell még a női mosdóban is. És akkor még ott lesz Alexandra, Hannah legjobb barátnője akire szintén vigyáznom kell, de megbeszéltem egyik haverommal, hogy végig szemmel tartsa a részeg lányt, mert tuti biztos, hogy jól leissza magát. A szünet előtti tanítási napokkor már hangoztatta, hogy szilveszterkor egy hatalmasat bulizik teljesen bepörgött még jobban, mint Hannah. Ránéztem a telefonomra és már fél hat volt már ideje lenne készülődnöm. 

-Louis, Louis – szaladt be vigyorogva Lottie mire épp vettem le a felsőm. -Hú edzened kéne! Jársz te edzésre? - nézett végig rajtam nevetve mire csak megforgattam a szemem igazán kedves kishúgom van.
-Ezért jöttél tökmag? - vonom fel a szemöldököm mire leült az ágyamra a fejét rázva.
-A nagypapi előhúzott a fülem mögül egy pénzt – pörgött fel a húgom és már az ágyon ugrált ültébe mire csak megforgattam a szemem ismét ismerem ezt a trükköt régen engem is ennyire elkápráztatott és azóta kérem tőle, hogy mondja el a trükkét, de sose mondja. Bár most már annyira nem izgat! -Előhúzhatna nekem is elég sokat a fülem mögül, mert kéne ma estére – vigyorogtam rá talpra ugrott amikor én épp felvettem a fekete ingem és megragadta a karom, hogy a szobámból kifelé húzzon. Rettenetesen nagy erő van Lottie-ba és még annyira se volt időm, hogy begomboljam az ingemet lehúzott a lépcsőn a nappaliban ahol a nagypapi épp a legkisebb unokájával játszott „hol vagyok” játékot mire a kicsi Felicitie csak mosolygott.
-Nagypapi Louis-nak is – ugrott be Lottie nagyapa elé engem magával rángatva mire én kihúztam a kezem a karjai közül és elkezdtem az ingem begombolni.
-Gyere ide Louis – ültetett le nagyapa mosolyogva így csak félig sikerült begombolni az ingem. -Abrakadabra – játszadozott a kezével aztán a fülem mögé nyúlt és előhúzott egy pénzérmét aztán a kezembe mélyesztette mosolyogva.
-Köszönöm nagypapi, de most már elég idős vagyok ahhoz, hogy elmond hogyan csinálod – vigyorogtam rá mire nevetve megrázta a fejét. -Ne már Lottie és Fizz nem hallja meg – kérleltem tovább mire még mindig a fejét rázta mosolyogva míg a húgom rám kiáltott.
-Majd talán egyszer – paskolta meg a vállam mosolyogva.
-Nem felejtek – mosolyogtam vissza rá aztán felálltam és az emelet felé mentem míg Lottie beleugrott szegény nagypapi ölében.
A szobámban felérve egy lány ücsörgött az ágyamon, de amint meglátott felállt és mosolyogva futott felém, hogy megölelhessem. Jól megölelgettem a szőke lányt és mikor elengedtem végig néztem rajta és egy szoknya volt rajta természetesen fekete harisnyával és egy top féleség amihez társult a nagykabátja hisz nincs azért jó idő. Bár a szoknyát is túlzásnak találom.
-Megfogsz fagyni – vágtam rá miután végig néztem.
-A bátyám is ezt mondta, de még kabátot se akartam hisz úgyis melegem lesz a táncolás után – kezdett el ugrálni és már elkezdte a saját buliját ami annyit jelentett már elkezdett táncolni a szobám közepén míg én nevetve kivettem a szekrényből egy fekete farmert.
-Nyugodtan táncolj csak én a fürdőbe leszek – legyintettem nevetve és beléptem a fürdőben ahol elsőként a tükörben néztem bele és beletúrtam kócos barna hajamban ami nem volt sem hosszú, sem rövid hisz az ünnepek előtt vágta le apa a hajam és ilyen gyorsan nem nő. Lehúztam a rajtam lévő nadrágot és felhúztam a fekete farmert aztán begomboltam az utolsó pár gombot az ingen persze az első pár gombot direkt kihagytam. Mikor kész lettem bezseléztem a hajam aztán befújtam magam dezodorral amit a nagyitól kaptam karácsonyra és miután megmostam az arcom kiléptem a fürdőből ahol Hannah már idegesen toporgott. Felvettem a cipőmet is hozzá ami nem tudom mit keress a fürdőben, de az a gyanúm, hogy anyu kicsit kisikálta az én anyukám mindig gondol rám, de most össze kell koszolnom.
-Végre, menjünk – csapott a térdére és átmászott az ablak előtti íróasztalomon, hogy az ablakon ismét szépen kimásszon kicsit se zavarta magassarkú csizmája.
-El kéne köszönöm anyáéktól – szólaltam meg hezitálva mire vigyorogva rám tekintett.
-Viszlát – kiabálta el magát amit még London-ba is hallottak aztán kimászott az ablakomon és le a tetőről így szem forgatva követtem.
Amint leértem mindenki kint állt az ajtó előtt persze csak azért, hogy elköszönjenek, de anya szemeiben láttam, hogy ha még egyszer az ablakon közlekedek leszögeli az ablakom. Integetve pattantam be George ajtójában hátra ahol már Alexandra ült aki szintén eléggé lenge öltözékben volt. Lepacsiztam George-al aztán a családra tekintettem akiknek addig integettem míg el nem haladtunk az utcából aztán előre fordultam és köszöntem Alexandra-nak aki a vállamba ütött.
-Ez jól esett William – vonta meg a vállát vigyorogva mire a szememet forgattam.
-Olyanok vagytok, mint a szerelmesek – nevetett elől George mire Hannah vállba ütötte bátyját míg én köpni-nyelni nem tudtam. Én és Alexandra? Akkor inkább ne tudd meg mi történt velem és a húgod között. -Mi van a szerelmesek állandóan marják egymást, mint azok ketten – bökött ránk George mire Hannah ismét vállba gyűrte úgy néz ki neki se tetszik a feltételezés, hogy én és a legjobb barátnője.
-El vagy tévedve Georgie én szívből utálom Tomlinson-t – veregette meg Alexandra George vállát aztán a szívét a kezére tette hatás kedvéért.
-Nyugodj meg nekem se vagy a szívem csücske – mosolyogtam rá gúnyosan.
-Hazudnak Ők barátok csak idióták és nem szerelmesek – mondta a végét kihangsúlyozva a bátyának Hannah mire Ő a kormányon megemelte kicsit a kezét.
-Igen én másnak tartogatom magam egy jobbnak – mosolygott büszkén Lexy.
-Melyik film sztárban zúgtál már megint bele? - vigyorgott hátra Hannah legjobb barátnőjére mire Ő sértetten az ablak felé fordult. -Duzzogó – rázta meg a fejét nevetve Hannah és előre fordult. -Tényleg bátyuskám most, hogy velünk töltöd a szilvesztert kivel fogsz csókolózni éjfélkor? - fordult mosolyogva bátya felé mire Ő egy sejtelmes mosollyal jutalmazta.
-Lesz ne aggódj nem tudnak ellenállni nekem – válaszolt George mosolyogva.
-Louis-nak is keríteni kell valakit – fordult hátra mosolyogva felém. -Tudod lehet, hogy Emily is ott lesz – húzogatta a szemöldökét mosolyogva mire én hátrahajtottam a fejem. Emily az a lány akiben első óta mérhetetlenül beleestem egyszer randiztunk sőt jártunk is, de az már a múlt. Ő se bír engem és én se vonzódóm a kétszínű lányokhoz. Bár elég dögös.
-Maximum leköp, de nem csókol meg – ráztam meg a fejem.
-Majd meglátjuk – fordult előre mosolyogva Hannah.
-Na és húgi te kivel csókolózol éjfélkor? - tért a lényegre George mire Lexy mellettem nagy vigyorra húzta a száját. Tud valamit.
-A pasijával – vágta rá Lexy amire Hannah nem igen akart megszólalni. Van pasija? Ezt én miért nem tudom? Mindig mindent elmond nekem! De hát...
-Lex – háborodott fel Hannah aztán felém nézett ahol megláttam azt a bizonyos „sajnálom” arc kifejezését.
-Mi van? Mindenkinek joga van tudni, hogy Andrew-al jártok – folytatta mosolyogva Lexy kitárva a karjait mire majd nem megfulladtam a meglepettségtől sőt, ha ittam, vagy ettem volna tuti megfulladok. Hannah és az a Andrew aki egy faszkalap? Micsoda, de hát Hannah nem is bírja akkor ez... Hogy lehet?
-Louis – szólalt meg Hannah mire rám emelte a tekintetét és ekkor hirtelen megálltunk így rögtön kiszálltam az autóból. Meg se várva Őket rohantam a szórakozóhely felé ahol rögtön beengedtek igazán szar őrök, ha kiskorút beengednek, de ez nekem csak haszon. Mikor beértem már javában tartott a buli így a tömeget fellökve igyekeztem a pult felé ahol rögtön kértem egy üveg sört. -Személyi? - kérte el a pultos.
-Az őr beengedett ez nem elég bizonyíték? - vonom fel a szemöldököm mire elém rakja az alkoholt amit egyből le is húztam. Időközben megtalált Hannah is így inkább a táncoló tömeg közé csatlakoztam ahol ki is néztem magamnak egy viszonylag velem egyidős szőke hajú lányt. Azt hiszem meg van kit csókolók meg éjfélkor. Nem így képzeltem el a szilvesztert, de nem tudok úgy nézni Hannah-ra azután, hogy Andrew-al jár és nem is tőle tudtam meg hisz én engedélyt adtam neki, de Ő mondta, hogy csak átvágja. Hát így vágja át!
-Mi a neved szépség? - kérdeztem mosolyogva miközben a kezeim a csípőjére csúsztak.
-Perrie – vágta rá telt ajkaival. Ezt a nevet örökké megjegyezem, de mikor a lány arcára néztem Hannah arca villant a képben.
Úristen máris képzelődök! 

 ***

Egész végig Perrie-vel táncoltam míg Ő le nem koptatott és percekkel később egy fekete hajú srác karjaiban landolt. Talán mégse Őt fogom megcsókolni éjfélkor mivel Ő inkább a fekete hajú srácokra bukik. Franc.
Morgolódva léptem vissza a pulthoz és kértem egy újabb kört aztán még újabbat és mikor kértem volna a következőt helyette egy pezsgőt tett elém mire én kérdően ránéztem és Ő az órára bökött. Mindjárt éjfél! Szemeimmel keresni kezdtem egy magányos lányt ücsörögni, de az egyedüli magányos lány épp most ült le mellém a pultra támaszkodva és mikor felém nézett egy fél mosollyal fogadott. Mit keress itt? Nem a pasijával kéne lennie?
-Hát te? - böktem felé mire a hajában tűrt aztán felsóhajtott.
-Andrew egy fasz, te fontosabb vagy – mondta a végét mosolyogva mire én is elmosolyodtam hisz Ő is nagyon fontos nekem.
-És akkor most mi lesz? - kérdeztem rá mire felvonta szemöldökét. -Nincs partnerünk éjfélre és mindjárt tudod – böktem az óra felé mire felállt egy pohár pezsgővel mire én is felálltam a pezsgős üveggel és le mosolyogtam az apró termetű lányra akinek meglehetősen jókedve volt.
-3..2.. - mire kimondta volna, hogy egy megfogtam az arcát és a számát a szájára tapasztottam aztán elhúzódtam.
-Boldog Újévet – mosolyogtam rá és felé tartottam az üvegem míg körülöttünk szintén ujjongani kezdtek aztán Ő is feléledt és mosolyogva koccintott aztán a szájához emelte a pezsgőjét. Mikor megitta a pohár pezsgőjét az enyémre fájt a foga nagyon szereti a pezsgőt míg én annyira nem rajongok érte így a maradék pezsgős üveget neki adtam. Kezeim a derekára tévedtek miközben itta a pezsgőt és testével a mellkasomhoz húzódott szorosan és úgy nézett fel rám vigyorogva.
A pezsgő után most Ő tapasztotta a száját a számra és a kezeit összekulcsolta a nyakam körül míg az én kezeim a derekán pihentek. Ezt a csodás pillanatot egy ember tette tönkre aki konfettit szórt a fejünkre így elhúzódtunk.
-Boldog Újévet pupákok – borult Lexy legjobb barátnő karjaiban aki mosolyogva köszöntötte a kissé illuminált állapotban lévő konfettis legjobb barátnőjét. -Boldog Újévet Tomlinson – veregette meg a vállam miután elengedték egymást mire rögtön megfogtam a karját el ne dőljön, de Ő egyből elkezdte húzogatni míg Hannah mérgesen bátyját kezdte el keresni. Amikor megtalálta otthagyott a részeg Lexy-vel, de nem ment messzire hisz a bátya velünk szemben a falnál csókolózott egy vadidegen lánnyal, de nem sokáig hisz most Hannah seggbe rugdossa a bátyját.
Miután visszaért Hannah George-al és újdonsült barátnőjével Lexy-re nézett.
-Hazaviszem – jelentette ki George.
-Nem – vágta rá Lexy aki már majdnem eldönt, de én gyorsan utána kaptam és arcaink közt csak pár centi volt. -Ne nyomulj rám Tomlinson hisz a legjobb barátnőmmel kavarsz – túl későn tapasztottam a kezemet a szájára mivel George felvont szemöldökkel méregette a húgát.
-Nem viheted hisz ittál és én is meg Ő is – bökött rám Hannah, mintha előbb Lexy nem is mondott volna semmit.
-Akkor bulizunk – vágta rá vidám George.
-Lexy szülei megölnek – fogta meg Hannah bátyja kabátját és húzta vissza.
-Van egy haverom aki nem ivott túl sokat, mert nem ihat Ő vigyázz rá – vette át George a lányt tőlem. -Addig ti nyugodtan smaciztok hisz a szülők is ezt akarták – vigyorgott ránk aztán elhúzott a táncoló tömeg felé mire Hannah kérdő tekintettel rám nézett mire én megvontam a vállam hisz fogalmam sincs miről hadovált.
Megfogtam Hannah kezét és a tömeg felé húztam egy – több – táncra mire Ő mosolyogva fogadta.

Ed Sheeran - Kiss me

Fogalmam sincs hány óra lehet, de az összes táncoló párt, vagy nem párt letáncoltuk hisz a végére azt vettük észre, hogy már csak mi vagyunk talpon a táncparketten míg körülöttünk mindenki, vagy a pulton és a földön, vagy a vécén környékén szunyál míg mi csak táncolunk és táncolunk, mint két idióta. Egy két lépést elrontottam hisz nem vagyok egy nagy tánc tudással rendelkező ember, de ez azért is vált a hasznomra hisz legalább Hannah-t megnevetettem pedig Ő is elrontott egy két lépést. De igazából nem is az volt a lényeg inkább az, hogy jól szórakozunk és mi igen jól elszórakozunk. A tánc közben nem egyszer találkoztam Hannah édes ajkaival ami csak még nagyobb mosolyra fakasztott, de fogalmam sincs az érzéseimben. Szeretem? Meg kéne kérdem, hogy legyen a barátnőm? Vagy ez már egyértelmű? De mi van akkor, ha Ő ezt nem úgy gondolja? Totál beégnék előtte.
A tánc végén nevetve hajoltunk meg és a pulthoz léptünk ahol a pultos épp jót aludt mire Hannah átugrotta a pultost és elém gurított egy üveg whiskey-t aztán visszaugrott és mellém telepedett. Már épp ittam volna bele, de kikapta a kezemből és Ő ivott elsőnek.
-Ugye nem hitted, hogy ez az egész csak a tiéd? - vonta fel a szemöldökét mire nevetve megforgattam a szemem. Az órára pillantottam és már hajnali négy óra volt a szememmel elkezdtem keresni George-t, vagy Lexy-t amit Hannah is észrevett. -George a mosdóba dugja meg a csajt míg Lexy-t haza vitte az a csávó nem tudom ki volt, de velünk egykori és megbízható azt hiszem L betűvel kezdődik a neve, de franc tudja – vonta meg a vállát végén mire bólintottam.
-Elindulunk gyalog? - kérdeztem felállva mire bólintott és az üveget magához szorította.
A klubból kiérve elindultunk és közben Hannah iszogatta a whiskey-t míg én kikaptam a kezéből és én is jól meghúztam hisz amire hazaérünk szerencsétlen lány a földön fog végig kúszni az egy üveg alkohol hatása miatt. Amint kiértünk a városból és a kertvárosban jutottunk könnyű dolgunk volt hisz ugyanabba az utcában megyünk. Az utcába beérve Hannah elfogyasztotta az üveg whiskey-t és csuklani kezdett ami nagyon vicces volt hisz amikor csuklott ugrott egy nagyot az üveget viszont a nadrágomba tette.
-Nem szemetelünk – tette a kezét a szájára vigyorogva és ismét ugrott ez a csuklás tetszik.
Amikor a házhoz értünk Ő ment tovább a mellettünk lévő házhoz, hogy átmásszon a kerítésen és fel a szobájában, de megállítottam.
-Nem kéne ilyen állapotban mászkálnod – szorítottam magamhoz mire kuncogni kezdett, de kitépte a kezét a kezeim közül.
-Édes vagy Louis, de vigyázok – paskolta meg a vállam egy ugrás kíséretével aztán ott hagyott. Végig néztem ahogy átmászik vagyis átesik a kerítésen aztán végig izgultam azt mikor felmászott a tetőre onnan meg be a nyitott az ablakán. Nyugodtan léptem be én is csendesen a házban hisz már mindenki alszik és óvatos léptekkel mentem fel a lépcsőn a szobámig. Amikor benyitottam a szobámban valaki aludt az ágyamban és ahogy egyre közelebb kerültem hozzá rákellet jönnöm, hogy a húgom alszik az ágyamban. Remek.
Beletúrtam idegesen a hajamban és az ablakhoz léptem ami Hannah ablakára villant aki mosolyogva integetett mire én is visszaintettem neki aztán eltűnt. Visszafordultam az ágyamhoz és amint levetkőztem alsó nadrágra felvettem a pizsama gatyámat és hozzá a fehér pólómat aztán bebújtam az ágyba a húgom mellé, de Lottie egyből felemelte a fejem.
-Alkohol szagod van – szólalt meg Lottie álmosan mire a szemeim majd kiestek a helyéről a kishúgom rájön ilyen hamar, hogy ittam akkor anya reggel is rájön. -Hány óra? - dörgölte meg a szemét aztán rám emelte a tekintetét. -Hiányoztál nagyon – ölelt át mire én is átöltem kishúgomat szóval ezért aludt itt. -Kérlek ne hagyj el sose!
-Sose hagylak el – köhécseltem mire még szorosabban öleltem aztán elhúzódott.
-Jövőre elviszel szilveszterezni? - kérdezte és még a sötétbe is láttam huncut mosolyát mire csak megforgattam a szemem.
-Inkább aludj – húztam le az ágyra mire én is bebújtam mellé. -Boldog Újévet húgi – pusziltam meg a homlokát mire a nyakáig felhúzta a takarót és visszaaludt.

A hátamra fordultam és felidéztem magamba újra a szilveszteri történéseket a végére nem is alakult annyira rosszul sőt nagyon is jól alakult. Vajon ezek után is barátok lehetünk Hannah-val? Vagy ezennel vége a barátságunknak? Annyi az biztos, hogy én nem akarom elveszíteni! Hannah az életem része amióta egy nyári napon a szomszédba költöztek amikor megpillantottam azt a szőke hajú kislányt aki a babáját szorongatta már akkor tudtam, hogy Ő az életem része lesz. Pedig nem igazán indult jól a barátságunk, de aztán a szomszédság közelebb hozott minket egymáshoz és még esős napon is képesek voltunk kinn bringázni mivel Hannah-ba elég nagy versengés van, imád győzni. Csak vele játszottam papás-mamást persze ezt tagadom hisz egy fiú nem babázik, de Hannah-val még a babázás is jó móka. 

Az ablakra tekintettem és már a redőny le volt húzva Ő valószínűleg már alszik hisz egy igazi hétalvó amikor itt aludt akkor is egy percbe se telt, de Ő már húzta a lóbőrt.

Visszafordítottam a tekintettem a húgomra jobban szeretném, ha Ő helyette Hannah feküdne itt mellettem. Mint régen. Amikor még csak hét évesek voltunk akkor még sose gondoltam volna, hogy a legjobb barátom iránt e fajta érzéseket táplálok pedig még gyerek vagyok mégis olyan érzéseket táplálok Hannah iránt, mint egy felnőtt. Vajon ezek az érzéseket örökké velem megmaradnak? Vajon Ő lesz egyszer a feleségem, a gyermekeim anyja?
Hülyeséget beszélsz, Louis! Ez csak egy gyerekkori szerelem. Igen, ezt már hallottam anya beszédjében mikor óvodában beleszerettem egy lányban aki rám se hederített akkor mondta anya nekem, hogy a gyerek szerelem gyorsan jön és gyorsan megy, de én nem akarom, hogy a Hannah iránti érzéseim eltűnjenek. Mellette igaznak érzem magam. Ő megnevetett. Ő az én másik felem. Bárki bármit is mond lehet gyerek vagyok még ehhez, de az biztos, hogy egyszer elveszem feleségül, mert szeretem Őt. Igen, szeretem.
A szilveszter emlékeivel hunytam le a szemeimet, hogy újra és újra felidézhessem azt a csodálatos táncot ami abba a bizonyos szórakozóhelyen történt. Csodálatos volt! Csak ne, hogy anyáék megtudják, mert még 22 éves koromba se engednek el sehova és addigra már apuka szeretnék lenni egy olyan nő mellett aki Hannah. Szóval ez az egész szilveszteri akció meg se történt vagyis megtörtént csak egy kissé ki kell színezni a szüleimnek meg kell változtatni a helyszínt. Végül is a szülőknek nem mindent kell tudniuk Ők se avatnak be minden apró kis részletben.

***

A szilveszter utáni napok csak úgy rohantak el mellettünk és ismét elérkezett az első tanítási nap. Azóta az este óta nem találkoztam Hannah-val csak az ablakból mosolygott rám és intett mindketten el voltunk foglalva a családdal és a magunk gondjával szóval egész reggel ideges voltam hisz ma találkozunk úgy igazán. Így már kora reggel az iskola szekrényemnél vártam, hogy végre belibbenjen a bejárati ajtón Ő maga és mikor kinyílt az ajtó reméltem Ő jön, de helyette az iskola pláza cicája köztük Emily-vel a volt barátnőmmel. Aztán mögötte belépett Hannah és Lexy morgolódva.
-Gyorsabban nem tudod szedni a pipa szár lábaid – szólt oda Lex mire Ők odafordultak.
-Fogd be Alexandra – szólt rá lenézően Emily. -Hatásos belépő kell nekem, de te itt senki vagy szóval maradj csöndben – folytatta mire Lexy már ugrani akart volna, de Hannah gyorsan megfogta legjobb barátnőjét.
-Fejezd már be – szólt rá Hannah.
-Na megszólalt az iskola ribanca – nevetett fel gúnyosan Emily mire a vér forrt az ereimben és odaléptem feléjük mire Emily vigyorogva felém lépett egy ölelésre, de én kikerültem. -Barátok vagyunk Lou, ugye? - nézett rám bűnbánó szemekkel mire csak megforgattam a szemem.
-Persze barátok vagyunk azok után, hogy megcsaltál a fél iskolával – fontam össze a karjaimat a mellkasomon. -És akkor te mondod másra, hogy kurva, de akkor te mi vagy? - köptem fel a szavaimat mire csípőre tette a kezeit és hátrafordult felhordva az orrát míg a hosszú haja az arcomba csapott és szó nélkül elment a csatlósaival.
Hannah és Lexy felé fordultam akik leesett állal nézték a jelenetet.
-Ezt nem mondtad – kezdett bele Hannah mire megvontam a vállam.
-Én se tudtam egy ideig és nem igen érdekelt – válaszoltam mire bólintott. Lexy kicsit meglökte a szőke barátnőjét mire én gyorsan felé kaptam, hogy elkapjam így arcunk között csak pár centi volt.
-Szia – mosolyogtam rá.
-Hali – mosolygott rá.
Pár percig néztünk egymás szemeiben amit Lexy beszólása szakított félbe:
-Most az óra kezdetéig nézitek egymást, vagy smároltok is?
Lexy-re pillantottam aztán a következő pillanatban magamhoz húztam a szőke hajú lányt akinek a karjai a nyakam körül fonódtak össze. Nem érdekelt, hogy a folyosón lévő összes diák minket nézz, nem érdekelt semmi se, mert ettől a naptól kezdve lépett a kapcsolatunk még magasabb szintre. Mert a csók után volt merszem megkérdeznem tőle, hogy akar e a barátnőm lenni és a legszebb szót mondta ki édes száján. Ezen a napon lettünk egy pár hivatalosan, de az ünneplést mindig szilveszterre hagytuk, mert azt a szilvesztert sok év elmúlása után se fogjuk elfelejteni. Az újévi első csókunkat. Hisz most először csókolóztunk először újévkor. Eddig sose jegyeztem meg semmit, de valamiért minden egyes pillanatot megjegyeztem ami köztem és Hannah közt történt.
Már csak abba reménykedek, hogy ez az egész közöttünk örökké tartó kapcsolat lesz!