Season 3 Season 4 - Remény

Bonjour drágák!

Mint látjátok megjöttem a következő résszel, de nem siettem el magam ahogy látjátok. Sajnálom tudom gonoszság, de a nyár nekem is nyár. :/ És az igazat bevallva elkapkodni se szerettem volna ezt a részt, mert most már nagyon gondolkozok a végső részeken meg az egész Hannah ügyön is szóval van remény. Vagy nincs? 

Na, de nem fecsegek annyit hisz senki se szereti olvasni a locsogásom. :D 
Még egy szó sajnálom, hogy most nincs Louis szemszög, de remélem ez is elnyeri a tetszéseteket. Következőben ígérem már megtudjuk mi zajlik Louis fejében. Ígérem. 

Jó olvasást a végén várom a véleményeket!:))xx

 „Remélem, amikor

megteszed azt az

ugrást”

OneRepublic - I lived

A látszat néha csal. Ezzel az egyetlen mondattal tudom leírni mostani életemet amióta kilépett az életemből Danielle. Nem azt mondom, hogy már az elején túlléptem rajta, mert akkor hazudnék csak megtanultam a tudattal együtt élni más néven elképzeltem ahogy Ő is éli az életét valaki más oldalán határtalanul boldogan. Na én nem tudok boldog lenni úgymint Ő. Igaz úgy néz ki, mintha boldog lennék Sophia mellett, de amit az elején leszögeztem az igaz ez csak egy rohadt álca. Nem voltam egy olyan ember aki színleli a boldogságot, vagy éppen csak kihasználja a lányokat, de az évek ilyenné változtattak és már sehogy se tudok ezen változtatni hisz, ha nincs velem Sophia akkor állandóan Danielle-n gyötröm magam így most Sophia a pótlékom bár mellette is gondolok néha Danielle-re.
Jézus jó, hogy gondolok rá hisz Ő az én egyetlen igaz szerelmem aki megint elhagyott. Az élet igazságtalan.
-Liam bácsi - hallottam meg a távolból egy hangos sikoltást és mikor arra kaptam a tekintettem egy miniatűr kislány szaladt felém míg én mosolyogva kitártam a karom így amint felém ért felkaptam a magasban. -Hogy-hogy te jöttél értem? - kérdezte mosolyogva az ölelés után mire én elővettem a mosolyom és megvontam a vállam.
-Nem is vagyok jó neked? - kérdeztem tettet gúnnyal mire szaporán rázni kezdte a fejét és elhalmozta az arcomat apró kis puszikkal. Imádom ezt a kis csajt. -Amúgy kíváncsi voltam milyen nagy lány vagy - vontam meg a vállam mosolyogva és a földre helyeztem mire kis kezét egyből az én kezeimben helyezte és szorosan megfogta. Öt éves létére elég erősen fogja a másik kezét.
-Örülök, hogy te jöttél értem ma Liam bácsi - mosolygott fel rám mire mosolyogva leguggoltam és a két kezembe fogtam az arcát aztán a homlokára egy puszit nyomtam.
-Én is törpike - mosolyogtam rá aztán újra felegyenesedtem.
-Szia Emma. Holnap találkozunk - szaladt el mellettünk egy kis srác mosolyogva.
-Szia Eddie - kiáltott oda neki Emma mosolyogva.
Felhúztam a szemöldököm és addig nem szóltam semmit míg a kis srác be nem ült a kocsiban és el nem hajtották azután Emmára néztem mire mosolyogva megrázta a fejét.
-Apád tudja? - kérdeztem mosolyogva miközben a kocsimhoz sétáltunk mire bólintott már értem miért ideges Louis és miért tartott Emmának kis előadást a fiúkról. Mindent értek.
-Tényleg hol van apuci? - kinyitottam neki a kocsi ajtót és be is pattant aztán becsuktam az ajtót és a kocsi másik oldalára futottam, hogy én is bepattanjak mellé.
-Dolga van - válaszoltam mosolyogva mire bólintott. Azt nem akarom mondani, hogy az anyja után nyomozz, mert akkor elkezdene reménykedni és a végén összetörne még csak öt éves nem fájdíthatjuk még a szívét jobban így is szenved az anyja miatt. Nem kell az apja leány álmairól tudni egy ideig még.
-Nem megyünk fagyizni? - tört meg a csendet mikor a városbon hajtottunk volna át, de a közlekedési lámpa megakadályozott benne. Fene ezekben az idegesítő lámpákban.
-Haza ugrunk Cindy-ért és utána - mosolyogtam rá.
-Jaj ne már - fonta össze a karjait duzzogva mire kérdően ráemeltem a tekintettem. -Annyira tapadós és olyan idegesítő - folytatta mire mosolyogva megráztam a fejem és amint váltott a lámpa útnak indultam.
-Lesz még jobb is - válaszoltam mire csak hurrogni kezdett annyira egy makacs. Mint az anyja.
Mikor a McDonald's mellett elhaladtunk csak ki hisztizte a fagyit így a McDrive-hoz mentünk ahol kértem kettőnknek két dupla öntetes fagyit amit a parkolóban el is fogyasztottunk.
-Képzeld Liam bácsi jelentkeztem focizni. Nem is tudtam, hogy lehet - szólalt meg miközben kanalazta a fagyiját mosolyogva mire egy mosollyal bólintottam és vártam, hogy folytassa. Iskola előkészítő, de olyan, mint az iskola és Emma alapból kis sportos alakú  sőt Louis is jól focizik. -Csak félek, hogy nem leszek olyan jó, mint apuci - vallotta be a fagyiját kavargatva mire mosolyogva megráztam a fejem ilyenkor is tiszta Hannah.
-Szerintem jó lesz - mosolyogtam rá mire felpillantott. -Apád miatt jelentkeztél? - kérdeztem rá mire félve, de bólintott. Gondoltam.
-Azért, hogy büszke legyen rám - vallotta be mire csak megráztam a fejem.
-Ő alapból büszke rád azért amiért vagy - mosolyogtam rá mire az ölemben mászott és egy puszit nyomott az arcomra kissé még össze is maszatolt, de nem érdekel. Emmáért még meg is halnék hisz amióta Ő az életünkbe van minden megváltozott a jó dolgok felé, amióta Hannah betoppant az életünkben minden sokkal vidámabb és most, hogy nincs is át is érezzük hiányát, de itt hagyta nekünk a kis csodáját. Emmát.
Miután befejeztük kidobtam a kukában az üres poharakat aztán haza felé vettem az irányt és amint hazaértünk Emma a hátára dobta a táskát és egy köszönöm után be is futott boldogan az ajtón Lucky-val a nyomában.
Amint beértem Sophia állt elém mosolyogva és az ajkait az ajkaimra nyomtam, de most ehhez nem volt kedvem így hamar eltávolodtam tőle.
-Minden rendben? - kérdezte rá oldalra billentett fejjel. Megbocsájtottam neki, újra együtt vagyunk, de ez csak látszat Ő csak azért van itt, mert Danielle nincs, ha itt lenne Sophia se lenne. Borzalmas vagyok azért, mert kihasználom, de nem tehetek róla nekem nem Sophia kell, de van egy mondás; ha nincs ló akkor jó a szamár.  
-Persze csak.. nincs kedvem ehhez most Soph - válaszoltam zavartan mire megértően bólintott. Innen tudom, hogy Ő nem hasonlít Eleanor bandájához, mert Ő megértő és van szíve, de úgy ahogy Ő akarja, ahogy megérdemli úgy nem szeretem csak úgymint egy barát. Egy nagyon jó barát.
-Miatta ugye? - kérdezett rá mire bólintottam mivel tudom kire érti. Rá. Danielle-re. -Liam nem azért mondom, de Ő elment. Meddig fogod még visszavárni? - kérdezett rá kedvesen és a kezeit a vállamra helyezte mire csak megráztam a fejem.
-Soph sajnálom, de tudod jól, hogy nekem Ő az egyetlen igaz szerelmem. Nem tudok rád másképp nézni, mint egy barát - szólaltam meg kedvesen mire bólintott és elhúzta a kezeit a vállamról.
-Akkor miért játszunk ezt itt? - mutatott magunkra aztán összefonta a karjait a mellkasán.
-Mert szükségem van valakire aki mellett nem gondolok rá - vágtam rá még mindig nyugodt hangnemben mire bólintott.
-Pótlék vagyok - bólintott mire megvonva a vállam, de bólintottam.
-Ezt tudtad, nem? Én azt hittem - kezdtem el magyarázkodni mire Ő oldalra billentette a fejét. A fenében nem tudta és én most kotyogtam ki. Francban. -Sophia én nagyon sajnálom - kezdtem el mentegetőzni mire mosolyogva megrázta a fejét.
-Semmiért nem kell bocsánatot kérned, Liam. Én voltam a hülye, hogy azt hittem lehet köztünk több - válaszolt és láttam ahogy szemei megtelnek könnyekkel. Pocsékul érzem magam és a rohadt életben meg is érdemlem ezt. -Sétálnom kell. Ki kell tisztítanom a fejem - rázta meg a fejét és arrébb léptem, hogy elmenjen mellettem, de a karjánál foga vissza rántottam. Belenéztem mogyoróbarna szemeiben és még rosszabbul éreztem magam, hogy nem érzek iránta semmit csak barátságot.
-Ugye visszajössz? - kérdeztem rá könyörgő hangon mire egy mosollyal bólintott aztán kihúzta a kezeit kezeim közül és kilépett a bejárati ajtón.
Hogy lehetek ekkora idióta? Miért kell olyan lányt szeretnem aki elment és elhagyott? Mert Ő tökéletes. Bassza meg.
Erősen a falba vágtam az öklöm aztán a nappalin átvágva a konyhában nyitottam ahol a többiek - majd nem mindenki -  mosolygós arca fogadott. Hogy tudnak ilyen boldogak lenni?
-Liam - szaladt felém Cindy mosolyogva mire gyorsan felkaptam és kis arcára egy puszit nyomtam aztán a pulthoz sétáltam.
-Mi történt Payno? Meggyötört az arcod - szólt felém Niall mosolyogva mire megráztam a fejem és a pultra ültettem a kislányt aki mosolyogva elkezdte az arcomat simogatni, mintha kutya lennék. Emma jól betanította.
-És hol van Sophia? Mikor megérkeztettek Ő mosolyogva szaladt ki elétek? - kérdezett rá Lexy aki a csapnál mosogatott.
-Ott volt - válaszolt Emma mosolyogva mire szúrós tekintettel rámeredtem míg Ő csak feltette a kezeit.
-Elment sétálni - vágtam rá és egy pillanatra felnéztem az érdeklődők felé mire bólintottak aztán minden tekintettem visszafordítottam az aprócska kislány felé. -Tudod nem vagyok ám kutya - mosolyogtam rá mire kuncogni kezdett.-Amúgy Zayn és Perrie? - néztem szét a többieken mivel nem hallottam Perrie okoskodó hangját aki amúgy jót akar. A két etetőszékre néztem ahol nem láttam az ikreket pedig mielőtt Emmáért mentem még itt voltak, mind a négyen.
-Az ikrek rázendítettek a sírásra így kocsikáznak egyet - válaszolt Lottie mire bólintottam és a többiekre néztem aztán Emmán állapodott meg a tekintetünk.
-Miért néztek? - tárta szét a kezeit Emma.
-Drágám te is csináltál ilyet, mint az ikrek - fordította le Lexy mosolyogva és a kislány elé rakott egy kis desszertet amit azonnal falni kezdett.
Milyen rég is volt már az amikor Emma volt pelenkás és Ő nem aludt egy fikarcnyit se sőt egész végig csak bömbölt. Nem volt egy könnyű esett, de most se az ez a kislány ahogy növekszik úgy lesz minél okosabb és huncutabb.
-Louis írt - ugrott fel boldogan Lottie és a nappaliban futott míg én Cindy-t felkaptam és Niall kezében nyomtam aztán a szürke hajú Tomlinson után eredtem.
-Mi a helyzet? - kérdeztem rá mire megugrott ijedtében aztán leült a kanapéra. -Megtalálta? Vagy valami? - ültem le mellé mire szomorúan megrázta a fejét.
-Elmentek Mr Walker-hez, de semmit se tudott Hannah-ról ahogy a nagyszüleik se így már úton vannak haza - válaszolt mire csak sóhajtva hátradőltem a kanapén. -Még nincs veszve minden Liam - tette a kezeit a vállamra és felé fordítottam a tekintettem.
-Az egészet el se kellett volna kezdeni hisz minél többször reménykedünk annál többször lökjük magunkat a mélyben - válaszoltam mire nevetve megrázta a fejét.
-A remény sose hal meg Liam csak higgy. Valahol Hannah és Danielle itt van senki se rejtőzhet el ilyen jól. Megtaláljuk Őket - mosolygott rám mire csak megforgattam a szemem, de bólintottam végül is, ha Louis és Lottie hisz akkor rossz nem lehet. Vagy mégis?
-Mi következik ezután? - kérdeztem rá míg Lottie hátradőlt, de csak megvonta a vállát.
-Nem tudom, de van egy pár Walker - válaszolt mire bólintottam. -George segít Louis-nak és ketten felkeresik a rokonakat - folytatta mire ismét csak bólintottam. Ha George tud reménykedni akkor nekem is el kéne kezdeni hisz George-nek húga a tét és Ő sokkal nagyobbat veszít, ha nem találják meg egy testvér mégis csak több. Azt hiszem.
-De most hazajönnek - mondtam leginkább csak magamnak.
-Emma és Cindy miatt - vágta rá Lottie mire felé tekintettem ezeknek a Tomlinson-oknak szelektív hallása van amit akarnak azt meghallanak, amit nem azt nem. Például, ha mosogatni kéne azt Louis sose hallja meg, de amit nem kéne azt egyből.
-Minden rendben közted és Niall között? - kérdeztem rá pár perccel később mire kérdőn rám emelte a tekintetét.
-Miért kérdezi ezt mindenki? Igen, minden rendben köztünk - vágta rá kissé idegesen mire bólintottam.
-Mert törődünk veled kislány - mosolyogtam rá mire egy mosollyal bólintott.
-Köszönöm, de jól vagyunk - válaszolt mire csak bólintottam. Valami van, de nem akar róla beszélni és nem nekem kell szóra bírni majd elmondja, ha súlyosbodik. Csak nehogy késő legyen.
Pár perccel később egyszerre felálltunk és visszamentünk a többiekhez aki ugyanúgy beszélgettek sőt Harry és Lexy a konyhapultnál falta föl egymást míg Niall letakarta a két kicsi szemét. Nem hiszem el, hogy ezek egy percet se bírnak ki.
-Szobára hess hess - szólt rájuk Lottie mosolyogva mire Harry duzzogva elhúzódott és a pultra ugrott míg Lexy szem forgatva, de nevetve megkerülte a pultot és Emmához sétált megnézni mit alkot a tökmag. Olyan csendes, nyugodt minden látszik, hogy nincs itt Hannah és Danielle, ha Ők itt lennének az Ő ide-oda pörgésük töltené be a házat és, ha még Perrie, Lexy és Lottie is csatlakozik hozzájuk a ház elszabadul. Két éve már csak akkor van hangoskodás mikor Perrie, Lexy és Lottie egy helyen van, de nem ugyanolyan, mint amit anno öten csináltak.
Azért kíváncsian várom Louis-t és George-ot haza hisz kíváncsi vagyok, hogy legközelebb hol próbálkoznak hisz igaza van Lottie-nek nem tűnhettek el a föld felszínéről valahol ott vannak kinn a világban és egyszer előkerülnek.
Viszont még beszélnem kell egy másik fontos személlyel aki érdemel egy bocsánatot és egy magyarázatot. Sophia. Muszáj lesz beszélnem vele nyugodtan.

*** 

Sophia előbb megjött a sétálásból így az emelet felé mentünk aztán a majdnem utolsó szobában sétáltunk ami az én szobám illetve a mi szobánk. A barna hajú lány az ágyamra ült és egy hamis mosolyra húzta a száját, de nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy valós e, vagy nem mivel a szemei fel voltak dagadva a sírástól. Elcsesztem. 

-Sophia figyelj - léptem hozzá közelebb, hogy én is mellé üljek mire mosolyogva figyelte minden mozdulatom. -Sajnálom borzalmasan viselkedek. Pótlékként használlak pedig te egy tökéletes lány vagy és talán beléd is szeretnék, de az igazat bevallva nem tudok túllépni Danielle-n. Tudom elment, de szeretem viszont melletted elfelejtem egy röpke pillanatra a te jelenléteddel éltem túl az elmúlt két évet szóval lehet most elakarsz menni, de kérlek ne menj el - a végén megfogtam a kezét és belenéztem sírástól feldagadt szemeiben amik még csillogtak az előbbi könnyeitől. Bár csak sikerülne továbblépnem. 

-Nem hagylak el, Liam - válaszolt mosolyogva mire felhúztam a szemöldököm, de valójában egy nagy kő esett le a szívemről. -Hisz én már annak örülök, hogy megbocsájtottál így kötelességemnek érzem azt, hogy maradjak és segítsek egy barátomnak - a végén mosolyogva a kezét a vállamra tette mire a számat egy mosolyra húztam. Annyira imádom mikor ilyen megértő még akkor is mikor meg se érdemelném ezt az egészet. 

-Köszönöm - mosolyogtam rá és magamhoz vontam egy ölelésre míg Ő a fejét a mellkasomra szorította én meg elkezdtem a hátát simogatni, mint a testvéremnek. Ha már nem tudok úgy tekinteni rá amit megérdemel akkor hadd tekintsek rá már úgymint egy testvérre hisz a barát olyan lapos. 

-Mindig melletted leszek, Liam - súgta és mikor elhúzódtunk egy mosollyal jutalmazott míg én arcához hajoltam és egy puszit nyomtam az ajkaira. Nem, nem megcsókoltam csak apró, ártatlan puszi, mint amit a testvérek adnak egymásnak bár szerintem Sophia ennyit érdemel és ez nem nagy ügy csak egy puszi. Szájra puszi. 

-Ezt azért, mert mellettem vagy - mosolyogtam rá mire a fülé mögé tűrte zavartan barna haját. 

-Azért teszem, mert fontos vagy nekem Liam nem kell semmi - válaszolt mosolyogva mire csak megforgattam a szemem és a kezeimet átvetettem válla felett és a mellkasomra húztam. Kérdően feltekintett, de csak mosolyogva megráztam a fejem így a fejét a vállamra hajtotta. 

-Köszönöm - suttogtam amit valószínűleg nem hallott, de ezt amúgy is csak magamban akartam kimondani. 

Pár percig ültünk így, mint a barátok aztán Lottie rontott be a szobában azzal a hírrel, hogy megjöttek így Soph-ra pillantottam aki mosolyogva bólintott így egy csókot nyomtam a homlokára aztán a szobámban hagytam míg én Lottie-val mentem le a nappaliban. Amikor leértünk a nappaliban már mindenki jelen volt így mi is közéjük ültünk persze Lottie Niall mellé míg én a szokásos fotelben amit már kisajátítottam. 

Louis-ra és George-re pillantottam és egy "később" pillantás után belekezdtek a mesélésben, hogy hol jártak ami közel állt a valósághoz mégse az igazság. Érzem, hogy van valami amit nem mondtak el Lottie-nak és tudnak valamit amit nem sokára megtudok pontosabban a gyerekek lefektetése után. Még pár óra. 

Nem tagadom mikor megérkeztünk apámékhoz és Ő se tudott semmit a húgomról dühös lettem aztán csalódott. Dühös lettem mivel az apám nem tud semmit a lányáról szóval olyan, mintha a leszarná, de csalódtam, mert aztán rájöttem, hogy Hannah se jelentkezett és apa azt se tudta, hogy elment. Így már sejtettem, hogy a nagyszüleink se fognak róla semmit se tudni. Újabb zsákutcában ütköztünk, de még mindig lebeg előttem a remény, hogy egyszer megtalálhatjuk bár ezt a reményt Louis-nak köszönhettem úgy hiszem az Ő reménye nem szállt el egyetlen egy zsákutcától úgymint nekem elsőként. Miért reménykedik, ha a húgom se akar minket megtalálni? Hisz, ha felakarná velük venni a kapcsolatot már megtette volna, de nem teszi meg így nem is akarja, hogy megtaláljuk. Persze ezt Louis-nak nem mondtam, mert most legalább boldog a csöpp kis reménnyel. Legalább Ő boldog.
A haza út alatt feltérképeztem nekik a többi rokonunk lakhelyet amit fejben el is raktározott miszerint holnap meglátogassuk Őket bár van egy unokatestvérünk aki Franciaországban lakik, de arról még nem szóltam neki. Előbb keressük meg a közelben és, ha azok is zsákutcák akkor jöhet Franciaország, de ott kétlem hisz Ő nem a vér szerinti unokatestvérünk és egy évben, ha egyszer láttuk szóval kétlem, hogy ott lennének. Jó persze mindig úgy tekintettünk rá, hogy rokonunk csak kevés alkalomkor láttuk, de erről nem mindig Ő tehetett, de azért néha jól esett volna nekünk, hogy nem csak küld valami ajándékot, hanem meglátogat, de Ő ilyen rokon volt, vagy mi.
Amint hazaértünk a kis törpék egyből a nyakunkban ugrottak aztán beljebb húztak minket a nappaliban ahol pontos beszámolót kellett adnunk, hogy hol is jártunk és mivel nem akartuk Őket belevonni így maradtunk annál a hazugság igazságnál, hogy meglátogattuk a családot Cindy születésnapja miatt amit szerencsére elhittek a gyerekek.
Vacsora után a gyerekek megfürödtek és miután lefektettük Őket én, Louis és Liam a szobámban mentünk beszámolót tartani Liam-nek.
-Szóval - fonta össze a karját Liam míg Louis csak mosolygott. -Mosolyogsz. Valamit találtatok - fordult Louis felé a kezét felé tartva mire Ő felhúzta a szemöldökét és csak széttárta a karjait.
-Semmit nem tudunk, Liam. Apa azt se tudja, hogy Hannah-ék leléptek sőt a 2 év alatt egyszer se hívta ahogy a nagyszüleinket se - válaszoltam a kérdésére mire felém fordult aztán ököllel a falba vágott. Zavarna, mert az én szobám, de egy nagyon jó stressz levezetés.
-De még van egy csomó Walker és holnap folytatjuk - szólalt fel boldogan Louis ami hatására Liam felhúzta a szemöldökét. -Megtaláljuk Őket ne aggódj, Payno! Csak higgy  - tette a kezét Liam vállára mire sóhajtva, de bólintott.
-Ha te mondod Tommo - rázta meg a fejét Liam egy erőltet mosollyal.
-Srácok még van valami? Mert, ha nincs akkor lelépnék - álltam fel félbeszakítva a beszélgetést mire csak bólintottak aztán kisiettem a szobámból. Nem tudok itthon maradni most nem és csak egy valaki társaságára vágyok aki segített kihúzni a depresszióból és aki mindig mellettem van. Rosie. A bárban dolgozik ahova két éve járok így nagyon is jól ismerem bár eddig amolyan "egy whiskey sok jéggel" kapcsolatunk volt aztán valamelyik nap beszélgetni kezdtünk. Én elmondtam neki miért vagyok letört és Ő is mesélt magáról így most amolyan párt alkottunk, vagy mi.
Amint kiértem a házból a ház előtt parkoló autóhoz léptem és a kulcsot forgatva az ujjamon nyitottam ki az autóm ahova rögtön be is pattantam. Nem lacafacáztam egyből beindítottam a motort és a szokásos útvonalon mentem el míg le nem parkoltam a bár elé. Komolyan erre a parkolóra már ki is írhatnám, hogy az enyém hisz állandóan én parkolok itt. Amint bezártam a kocsim nagy léptekkel nyitottam a bárban ahol már állt a bál hisz egy elég felkapott bár. A pult mögött megpillantottam Rosie barna haját, de inkább a vörös csík miatt ismertem fel ami tökéletes passzol a hajában pedig mondta, hogy befesteti barnára, de nem engedem neki egyszerűen imádom, mert egyedi.
Csak a szokásos helyemre ültem ami a pult előtt van, de a bal oldalon a legutolsó szék. Rosie amint megpillantott átadta a munkatársának a rongyot és mosolyogva szaladt felém. A pulton áthajolt, hogy ajkaink összeérjenek amit sokan nem néznek jó szemmel, de szarok a többiekre.
-Milyen napod volt? - kérdeztem mosolyogva mikor elhúzódtunk és a pultnak támaszkodva kezdett elgondolkozni.
-Tiffany-val vásároltam, aludtam, ettem és most itt vagyok - sorolta fel mire csak mosolyogva bólintottam. -Neked? Találtattok valamit? - kérdezett rá mire a pultra szegeztem a tekintettem ekkor egy whisky-t lökött elém sok jéggel. -Meséld el - mikor felnéztem rá egy mosollyal biztatott míg én felemeltem a poharam és beleittam jól esett az alkohol ahogy a gégémen végig csúszott. Sóhajtva belekezdtem a napom elemzésében semmit se hagytam ki hisz, ha titkolózom előtte akkor csúnyán megjárom így minden egyes kis részletet elmondok még azt is, hogy a kocsiban Louis nagyot böffentett amin csak vállba ütött nevetve.
Mire befejeztem arra lettem figyelmes, hogy a whiskey-m is elfogyott.
-Uh hát sajnálom - kezeit megéreztem a vállamon mire felnéztem gyönyörű szürkés barna szemeiben ahol sajnálatot véltem felfedezni. Jaj, de utálom, ha sajnálnak. -De még van remény, nem? Hisz vannak rokonaitok még - egy aprócska biztató mosolyt küldött felém mire kínosan elnevettem magam.
-Nem hiszem, hogy a húgom valamelyik rokonunkat beavatta volna! A saját apja se tud arról, hogy a  lánya hol van akkor miért futott volna egy rokonhoz? - kérdeztem rá mire csak megforgattam a szemeimet tudom mire gondol. Oh nagyon is jól tudom. -És ne jöjj azzal, hogy csak egy rokonnál lehet, mert ez nem igaz lehet Hawaii-n sütteti hasát, vagy ki tudja. Mindegy is Louis miatt tesszük ezt - a végén megvontam a vállam és felemeltem mosolyogva a poharam mire egy újabb poharat csúsztatott elém.
Míg én iszogattam Ő teljesen elbambulva nézett a távolban valamim nagyon gondolkozhat.
-Mi az szépségem? - letettem a poharam és a kezeimet arcához simítottam mire megrázta a fejét ezzel jelezve felkelt. -Min gondolkozol? - kérdeztem rá újra mire egy nagyot sóhajtva csak megrázta a fejét. -Én se titkolózom előtted - szólaltam fel mire nagyot sóhajtva a kezeit a nyakaihoz szorította és egy nagyot sóhajtott.
-Nincs egy távoli rokonotok? - kérdezett rá mire oldalra billentettem a fejem. Van egy, de miért érdekli ennyire? -Talán Hannah ott bujkál hisz az messze van - vonta meg a vállát mire mosolyogva megráztam a fejem. Az kizárt.
-Ott csak nem vér szerinti unokatestvérünk él szóval kétlem, de köszi a segítséget kicsim - áthajoltam a pulton, hogy egy csókot nyomjak ajkaira, de összefont karokkal elhúzódott így visszaültem a helyemre kérdő tekintettel.
-Pont azért van ott! Jézusom látszik pasik vagytok. Most már biztos ott vannak hisz a legvalószínűtlenebb helyre mennek a lányok hisz ott sose találnak ránk - forgatta meg a szemét míg én érdeklődve pislogtam rá.
-Szóval szerinted ott van? Franciaországban? A nem vér szerinti unokatestvérünknél aki alig látogatott minket? Szinte idegen számunkra - vázoltam fel a tényeket miszerint kizárt, hogy ott van míg a végén homlokon csapott.
-Idióta vagy! Ott van higgy nekem - vágta rá mire beleegyezőn bólintottam.
-Okés akkor most repüljünk ki az országból, hogy essünk egy nagyot? - tártam szét a karom miszerint ez milyen hülye terv.
-Pontosan. Holnap indulunk te, én és Louis - válaszolt mosolyogva mire a szemeim kitágultak. Micsoda? Ő is? A barátaim nem is ismerek. -Legalább megismerem a barátaid és a cuki unokahúgaid amúgy is kíváncsi voltam már rájuk - lépett ki a pult mögül, hogy a hátam mögé lépjen. A fejét a vállamra tette és egy puszit nyomott az arcomra mire én felé fordultam és a kezeimmel közelebb vontam magamhoz.
-Ők  is kíváncsiak rád - mosolyogtam rá. -De biztos akarod? Tudod furcsa egy csapat - húztam el a számat mire nevetve bólintott és már szinte ugrált a karjaim közt. Annyira hiperaktív néha, de így szeretem.
-Szeretem a fura embereket - válaszolt mosolyogva és a combomra ült aztán a következő pillanatban ajkaimat ajkaira nyomtam és ismét megcsókoltam, de épp ekkor lépett ki a főnöke aki rögtön ráripakodott így szomorkásan kiszállt az ölemből és visszaállt a pult mögé. A szerencsétlen mindig megzavar minket.
Miközben kiszolgálta a vendégeket kerestem a telefonomon egy olyan képet Emmáról illetve Cindy-ről amit még nem látott így mikor volt egy kis szabad perce felé mutattam.
-Istenem, de édesek - mosolyodott és a kezemből kikapta a telefont így egyből elkezdte nézegetni a képeim. Imádja a képeimet, mert igazából tele van a telefonom a unokahúgaimról mivel állandóan ellopják a kis sunyik.
-Ki az a cuki kis baba? - fordította felém a telefonom és a képernyőn Emma meg Nicky jelent meg. Emlékszem erre a napra itt még az ikrek pár hetesek lehettek, de Emma annyira nyafogott már, hogy Zayn és Perrie óvatosan a kezében adta így muszáj volt megörökítenem hisz, ha már anno a húgát nem tudta megfogni akkor legalább erről legyen egy képe. Emma olyan, mint Hannah igazi anyatigris lesz sőt már most az mindig babusgassa és anyáskodik a kicsik felett, mint Hannah. Még a végén tiszta anyja lesz persze azért Louis tulajdonságaival boronálva.
-Perrie és Zayn kisfia Nicky - ráztam meg a fejem felébredve az emlékekből és egy mosolyt erőltettem az arcomra.
-Hogy meg van szeppenve - kezdett el gügyögni a telefonnak Rosie mosolyogva mire elnevettem magam bár igaza van eléggé ijedt feje van Nicky-nek.
Ezután a kép után tovább ment és megtalálta Cindy képét amin elég szépen evett, de az még régebbi kép még nagyon baba volt akkor. Most már sokkal szebben eszik emlékszem Emma nem tudott ilyen szépen lenni mivel, ha Ő evett akkor a hátsója közepe is olyan volt. Nem tudom, hogy csinálta egyszerűen érzéke volt hozzá.
A telefonom kicsivel később visszakerült hozzám így Ő folytatta a munkáját míg én néztem ahogy sürög-forog az emberek között. Rengeteg munkája van mivel ilyenkor rengetegen jönnek és néha el kap a féltékenység mikor férfiakat szolgál ki akik néha flörtölnek vele, de aztán mikor lazán lerázza Őket eszembe jut, hogy senki se veheti el tőlem. Végre valahára megtaláltam a boldogságom a személyében és sose akarom elveszíteni, mert Ő az egyetlen aki életben tart aki mellett élek és boldog vagyok. Ez a szó olyan távol állt tőlem régen, de most már kijelenthetem egy mosollyal az arcomon, hogy boldog vagyok és ezt neki köszönhetem. Nem is tudom mi lett volna, ha Ő nem talál rám, vagy ha én nem találok a bárban, hogy Ő aztán meghallgassa a hülye bajaim és pszichológust játsszon. Nagyon sokat köszönhetek Rosie-nek elsőként azt, hogy életben tartott és másodikként azt, hogy nem engedett visszaesni a múltamban.
Milyen büszke is lehetne rám most a húgom!
Igaza lehet Rosie-nek és tényleg Franciaországban van? Szeretnék ebben a hitben élni, de félek. Félek, hogy csalódok és akkor tombolok olyanokon fogom kitölteni a csalódottságomon akiken nem akarom és félek, hogy ez Ő lesz. Talán még se kéne velünk jönnie, de nem bírok neki ellent mondani annyira beleélte már magát és most ezzel csak megbántanám, mintha nem akarnám bemutatni a barátaimnak, a családomnak pedig akarom csak ez az utazás nem tudom, hogy fog elsülni.
Hirtelen a telefonom kezdett rezegni így unottan a zöld gombot oldalra húztam aztán a fülemhez emeltem.
-Hello? - kérdeztem a telefonban és egyáltalán nem tüntettem el a zavartságom és a dühöm. Nem szeretem, ha névtelen számon hívogatnak a barmok.
Halk pittyegés jelezte, hogy az illető letette így elvettem a fülemtől a telefonom felhúzott szemöldökkel és egy percig kémleltem a telefonom, hogy vajon ki lehetett az hisz a betyárok mindig valami hülye szöveggel beleszólnak. Vagy ez amolyan új módszerük lenne?
Megrázva a fejem eltettem a telefonom biztos csak nem az a hang szólt a telefonban akire számított így nem is nagyon gondolkoztam ezen hisz, ha mégis akarna valamit majd vissza hív és akkor talán bele is szól, de lehet csak téves volt.
-Mikor végzel? - szóltam oda Rosie-nek aki mosolyogva felém pillantott aztán a mögötte lévő órára nézett ó és egy kettest mutatott az ujjával fel aztán a fejével oldalra bökött a főnöke felé szóval ezért nem szólal meg, de így is értettem. Még két óra és kettesben lehetünk, de nem sokáig hisz holnap újabb nap vár rám illetve most már ránk, mert egy csapatban játszunk most már hivatalosan is.
Mar csak valami jó csapat nevet kéne kitalálni, de sajnos nem vagyok még annyira részeg, hogy ilyenen törjem az agyam. Pech.

Season 3 Chapter 3 - Emlék buborékok

Sziasztok drágáim!

Jesszusom jó rég hoztam már részt amit nagyon nagyon sajnálok csak a helyzet az, hogy hiába van nyár meg minden én 4 hétig nyári gyakorlaton töltöm a napom felét míg hétvégenként próbálom kiélvezni a nyarat. Meg hát jön a szokásos baj; az ihlet hiány. Bevallom míg Petra - akinek nagyon szépen köszönöm <3 - nem csinálta meg a trailert egyáltalán semmi ihletem nem volt, de most kissé fellendültem szóval reménykedjünk. 

Szörnyen lapos, unalmas rész lett tudom, de ilyen is van néha. Megbocsájtotok ezért? Megígérem a következő részek izgalmasabbak lesznek. :P

Jó olvasását és ígérem most már fellendítem magam!:)xx Várom a rész végén a véleményeket. :))

"Másik nap, Másik élet
Elsuhan akárcsak az enyém
Ez nem bonyolult"
Ed Sheeran - Autumn leaves

Az évek során megtanultam milyen mikor egy életről kell döntened illetve két életről tudom nem csak én egyedül döntők a gyerekeim életéről, hanem az apjuk is, de mégis én vagyok az anyjuk. Sose gondoltam volna magamra, hogy egy anyatigris vagyok sőt sose képzeltem el magam valakinek az anyjaként. Nem tudtam elsőnek, hogy is viselkedik egy anyuka emiatt lett volna szükségem Hannah-ra hisz Ő tapasztalt az anyaságban, Ő segíthette volna, de nem volt itt. Egyedül magamra számíthattam meg hát az én anyámra meg Zayn anyukájára, de Ők nem tudtak nap 24 órában itt lenne, nem tudtak mindig segíteni és megmondani, hogy jó anya e vagyok így teljesen elveszett voltam hiába voltak itt a többiek nem találtam magamban az anyai ösztönt. Amikor megszülettek egyáltalán nem mertem Őket megfogni féltem, féltem, hogy leejtem Őket, vagy valami kárt teszek bennük aztán a lányok és Zayn észhez térített, de nem volt elég egyedül Hannah szent beszéde tudott volna erre rávenni. Hannah volt az első anyuka a csapatunkban Ő mindent tudott én meg semmit se tudtam és most se tudok semmit.
De elment és a többiek segítségével neveljük az ikreket persze még most is néha hibázok, de a hibáimból tanulok. Vagy ez nem így van?
-Perrie néni - futott be sebesen a konyhában Emma mire mosolyogva intettem neki üljön le reggelizni és egyből elfoglalta a fő helyet.
-Mi a baj szöszi? - töltöttem a bögréjében kakaót amit mosolyogva le is hajtott ez a kis kölök nem koffein függő lesz, hanem kakaó függő naponta, ha ötöt nem iszik meg akkor valami probléma van.
-Ma van az első napom az iskolában - szomorúan az asztalra hajtotta a fejét mire én leguggoltam elé így felpillantott.
-Ez csak előkészítő olyan lesz, mint az óvoda ne aggódj - simítottam meg a haját mosolyogva mire megrázta a fejét. Iszonyúan makacs, mint az anyja és az apja egybe véve.
-Nem attól félek - vágta rá mire kérdően ránéztem, hogy folytassa. -Attól, hogy nem lesznek barátaim és senki se fog szeretni - ajkait biggyesztve próbált rávenni, hogy emiatt hadd ne kelljen mennie annyira ismerem ezt a kis csajt.
-Téged mindenki szeret ettől ne aggódj - pusziltam meg a feje búbját mosolyogva és felálltam. -És töröld le az ártatlan, szegény pofid akkor is menned kell - vágtam rá vigyorogva mire duzzogva neki kezdett a reggelinek.
-Harry bácsi és Lexy néni ma jönnek haza? - kérdezte teli szájjal Emma mire szúrós pillantással jeleztem neki így gyorsan lenyelte aztán újra feltette a kérdését. Vajon Hannah is ilyen lenne a lányával? Remélem, ha egyszer visszajön büszke lesz ránk, hogy ifjú kis hölgyet neveltünk Emmából.
-Elméletileg, de mikor elmentek azt mondták vasárnap jönnek úgy néz ki Lexy nénéd jóba lett az anyósával - válaszoltam mosolyogva persze a másik feltételezést nem mondtam hisz a szexuális felvilágítást nem nekem kell intéznem. Hála az istenért még az ikreknek ez messze van.
-Mi az a anyós? - kérdezte Emma értetlenül.
-Az anyós Harry bácsi anyukája - fordultam felé a tiszta tányérok visszapakolása közben.
-És az miért anyós? - döntötte oldalra Emma a kis fejét.
-Ha összeházasodnak akkor Lexy is a családba kerül és Lexy-nek Harry mamája lesz az anyósa míg az apukája az apósa. Nekem Zayn bácsi anyukája az anyósom. Érted drágám? - vázoltam fel neki mire a végén bólintott.
-Nekem is lesz majd anyósom? - kérdezte egy kíváncsi mosollyal.
-Mindenképpen, ha eljön az életedben az igazi kis herceged annak is lesz anyukája aki a te anyósod lesz - bólintottam mosolyogva mire folytatta az evést boldogan.
-De nem ma - tört be a konyhában Louis mire Emma felkapta a fejét. -Még a te anyósod messze van prücsök, nagyon messze - sétált a lányához és egy puszit nyomott a fejére.
-Neked is jó reggelt - vigyorogtam rá gúnyosan mire nevetve csak legyintett így vállba gyűrtem.
-Edd meg reggelit prücsök aztán szaladj a táskádért és megyünk - lépett Louis a kávéfőző felé na igen a lánya kakaó függő míg Ő koffein függő az egyik rosszabb, mint a másik.
-Nagyon lassan eszek - rázta a fejét Emma kétségbeesve mire csak nevetve fordultam vissza a tányérok felé mikor a bébiőr megszólalt ahonnan két gyermeksírást lehetett hallani, de ma Zayn a soros reggel szóval nem futok eszeveszetten felvenni Őket.
-Nem mész? - kérdezte Louis miközben a kávét várja, hogy kifőjön.
-Ma Zayn a soros - vontam meg a vállam mosolyogva és leültem Emma mellé reggelizni.
-És, ha bevállalom, hogy vigyázok az ikrekre akkor is mennem kell iskolában? - pattant fel Emma a székre vidáman mire Louis-ra néztem aki bólintott így Emma duzzogva visszaült. -Ez nem igazság - fejezte be a reggelit duzzogva és elindult az emeletre csiga lassan a táskájáért.
-Vajon Hannah, hogy szeretetné meg vele az iskolát? - szólalt meg Louis sóhajtva mire felé fordultam és háttal állt nekem szóval nem hangosan akarta ezt kimondani.
-Ne aggódj Louis remek apa vagy - szólaltam meg és rám pillantott míg én csak egy mosollyal biztattam így gyorsan kitöltötte a kávéját aztán egy húzással kiitta.
-Mindjárt jövők - int Louis mire bólintottam és épp ekkor kiabált Emma az ajtóból így nevetve elindult felé.
Miután Louis és Emma elment az emeletről Zayn álmos fejjel battyogott le miközben a kezében az ikrek mosolyogtak. Mikor megpillantott egy reggeli csókot hintett az ajkaimra aztán a kezemben nyomtam a gyerekeket és, mint Superman felemelte egyik karját és a nappali felé suhant.
-Ma te vagy a reggelis - kiáltottam utána.
-Csak a felkelős és felkeltem - kiabálta vissza mire csak nevetve megforgattam a szemem aztán az ikrekre pillantottam.
-Jó reggelt szépségek - pusziltam meg mindkét gyermekem aztán az etetőszék felé mentem elsőnek Katy-t helyeztem bele aztán Nicky-t a másikban. -Mit kértek ma reggelire? Banán? Nekem tetszik az ötlet - vettem el az asztalról a megcsinált reggelit és a sárga tányért Katy-nek míg a kék tányért Nicky-nek adtam. A kezükkel el is kezdtek enni mire egy mosollyal megráztam a fejem. -Imádom, hogy megkönnyítitek a feladatom, de jobb lenne, ha megtanulnátok a kanál használatát - a végén a kezükben adtam egy-egy kis kanalat mire érdeklődve néztek rá és a másik kezükkel kezdtek el enni. Okosak. Kétségkívül rám ütöttek.
Hirtelen a többiek jelentek meg csukott szemmel a konyhában vagyis Liam, Sophia, Lottie és Niall aki Cindy-t fogta, de Ők ketten vigyorogva ültek az asztalhoz és egyből neki láttak a reggelihez míg a többiek álltak, mint az élő halottak és a szemüket próbálták kinyitni többé kevés sikerrel.
-Jó reggelt - kiabáltam rájuk mire megugrottak és a szemeik egyből kipattantak így mosolyogva foglaltam helyet az ikrek előtt. -Szívesen - dobtam hátra a hajamat mosolyogva a hatás kedvéért mire morgolódva megköszönték és Ők is helyet foglaltak.
Amire Louis visszajött Zayn is felébredt, de mivel Ők nem erősítik a reggelizők táborát és nem is maradt semmi inkább a nappaliban maradtak maximum kávéért jöttek. Sophia eltakarított míg én Lottie-val az ikrekkel a kezünkben elindultunk a szobájuk felé felöltöztetni Őket. Remélhetőleg addig Ők is felöltöznek, vagy legalább megpróbálnak.
-Szerintem ma egy szoknya való erre a kis hercegnőre - tette Lottie Katy elé a rózsaszín szoknyát.
-Az egy szép ruha - gondolkoztam hangosan egy mosollyal az arcomon hisz az a szoknya Emma szoknyája amikor még ilyen picike volt Ő hordta. Azt hiszem ebben a szoknyácskában ismertem meg Emmát és akkor ismertem meg Hannah-t is személyesen azon a napon lett a legjobb barátnőm Ő is. Micsoda nap volt!
-Pezz? Itt vagy? - hessegette Lottie a fejem előtt a kezét és megráztam aztán bólintottam, de addigra már Katy-n volt a ruhácska. -Elbambultál. - Állapította meg Lotts mire egy mosolyt erőltetve az arcomra megráztam a fejem.
-Minden rendben Lotts csak ez a ruha Emmáé volt - mosolyogtam rá mire bólintott aztán Ő is megnémult és a kislányt kezdte el nézni szerintem most  jutott eszében miért is némultam el.
-Szerelmem - csapódott ki az ajtó és Zayn boldogan lépkedett felém. -Megtaláltuk a szülés napját CD-n - vigyorgott mire megforgattam a szemem. Jesszus azt hittem sikerült örökké eldugnom. -Megmutassuk milyen elviselhetetlen volt a mami - kapta ki a kezemből Nicky-t akin csak egy fehér body volt. 
-És láthatod ahogy az apád megfutamodott - vágtam rá gúnyos vigyorral.
-De bementem - vágta rá Zayn.
-Elájultál - vágtuk rá kórusban Lottie-val mire egy pacsiért nyújtottam ki a kezem.
-Lehet nem kéne megnézni azt a videót - helyezte el az egyik kezében a fiát aztán másik kezével a tarkóját vakargatta.
-De most már kíváncsi vagyok - vontam meg a vállam mosolyogva aztán Lottie-ra néztem aki szintén felkapta a lányomat és együtt indultunk vissza a földszintre ahol a többiek türelmetlenül vártak kivéve Cindy és Niall nem volt jelen sőt Harry és Lexy is idő közben megjött pedig nem híresek a koránkelésről. Miután Őket is üdvözöltük megkérdeztem Lexy-től milyen volt Holmes Chapel és csak mosolyogva mondta, hogy nagyon tetszett neki aminek örülök hisz azt hittem már megint barátság extrákkal a kapcsolatuk. Bár..
-Hol a két bélpoklos? - kérdezte Lotts aki leült a bátyja mellé a kanapéra Katy-vel.
-Konyha - hallottunk meg egy vékony és mély hangot a konyhából mire bólintottunk. Ezek, hogy tudnak ennyit enni és miért nem híznak? Oké Cindy-t meg értem hisz még kicsi bár kis manócska létére kis sovány kislány pedig a bendője nagy, de viszont Niall-nak nincs mentsége arra, hogy miért nem hízik.
-Hol van George? Reggel óta nem láttam - ültem le fotelben míg Zayn leült elém Nicky-vel.
-Randija van ma is - válaszolt Louis mire bólintottam komolyan délután ebédkor megkerül aztán ismét eltűnik és állandóan ugyanaz miatt. Egy randi. Vajon Hannah kupán vágná amiért nem képes megállapodni?
-Liam kezdhetjük - szólalt meg Zayn mire a két éhenkórász is befutott és letelepedtek a babzsák fotelben. Liam elindította a videót és mindenki csöndben figyelte pedig átéltük és már láttuk is.

"-Niall ne csüngj már a nyakamon azzal az átkozott kamerával - kiabáltam a kamerában mire a szöszi hátra ugrott, de vigyázott nehogy ki essen a kezéből az a átkozott kamera. -Nem tudom miért kell mindent felvenni - döntöttem hátra a fejem a kényelmetlen párnákra annyira idegesítő, hogy a kórházakban még kényelmes párna sincs. 
-Drágám benne voltál - csókolta meg a homlokom Zayn mire rámorogtam így inkább felállt mellőlem. 
-Ha segíteni akartok ennyien akkor hívjátok ide Chris-t - két fájdalom között nyöszörögve csapkodtam az ágyat, mint egy hisztis bálna. 
-Christopher - vágta rá gúnyosan Zayn mire ráordibáltam idegesít a folytonos féltékenysége. 
-Itt is vagyok - lépett be a szülőszobába Chris vagyis a doktor úr felöltözve és mögötte a segéd nővérek illetve orvosok. -Minden okés Pezza? - kérdezte mosolyogva miközben leülte és egy mosolyt erőltetve az arcomon bólintottam. 
-Vele olyan kedves vagy - ülte le mellém Zayn fintorogva mire csak megragadtam a kezét és erősen szorongattam miközben közelebb vontam az arcomhoz. 
-Ő szabadít meg attól amit te tettél - vágtam rá gúnyos vigyorral mire csak megforgatta a szemét és a vállamnál átkarolt így a fejünk egy vonalban volt. 
-Pezz amikor azt mondom most akkor minden erejét szedje össze és nyomjon. Értette? - szólalt fel ismét a doki és nehezen, de bólintottam. -Biztos szeretné, hogy a kamerás bent legyen? - kérdezte meg utoljára mire szem forgatva, de bólintottam. Miután a doki felvette a gumikesztyűt és jobban elhelyezkedett kimondta a bűvös szót így minden erőmet összeszedve felkiáltottam miközben Zayn ujjperceit törtem darabokra így Ő is velem együtt kiáltott. 
Pár perccel később mikor kifulladva dőltem hátra és a pilláim már-már csukódtak volna össze ismét felcsillogtak mikor meghallottam egy füleket sértő sírást.
-Gratulálok kisfiú - emelte a magasban a kis pucér csecsemőt mire mosollyal Zayn-re néztem aki felém hajolt, hogy az orrom hegyére egy csókot nyomjon. 
-Büszke vagyok rád - mosolygott rám mire fejemmel közelebb bújtam hozzá. -De ez azt jelenti én nyertem a fogadást - húzta ki magát büszkén mire csak megforgattam a szemem bár igaza van a kis nyomorult megnyerte a fogadást. 
Hirtelen a többiek robbantak be Emmával és Cindy-vel a kezükbe izgatottan míg az egyik nővér a karomban helyezte a fiam. 
-Istenem, de édes - jött volna felém Lottie, de a doki rá förmedt. 
-Hé Chris bejöhetnek már vége a szülésnek - szóltam rá a dokira mosolyogva mire Ő visszaült a helyére. 
-A szülésnek nincs vége - vágta rá mire érdeklődve fordultunk felé totálisan lefagyva pedig Zayn épp a fia ujját puszilta meg. 
-Micsoda maga miről beszél? - állt fel Zayn ingerülten míg én a karomban lévő kisfiúra néztem aki nagy szemekkel pislogott rám. Tiszta apja. 
-Arról, hogy ikreik lesznek - kelt ki magából Chris mire mindannyiunk álla egyszerre esett le sőt egy hangos esésre ébredtünk fel és mikor Zayn-re pillantottam Ő eltűnt. 
-Elájult - lestem ki az ágy szélén vigyázva a kisfiamra és csak mosolyogva bólintottam. -Totálisan elájult - vigyorogtam a többiekre hisz ezt a fogadást viszont én nyertem mivel Ő azt mondta nem fog összeesni. Összeesett. 
A többiek felém futottak gratulálni és maradtak volna tovább, de kirakták Őket míg Liam és Louis húzta ki a férjem, de az ajtónál magához tért és futottam felém. 
-Veled maradok akkoris, ha - nem tudta befejezni hisz szabad kezemmel megfogtam a kezét és mosolyogva bólintottam. -Szeretlek - csókolta meg a kézfejem és a fejét a hasamra tette mire én mosolyogva simítottam meg a fekete haját. 
-Szeretlek - suttogtam mire felnézett és ajkait az ajkaimra nyomta, de ez csak egy rövidke csók volt hisz a doktor félbeszakított minket így újra mellém telepedett, hogy együtt felkészülhessünk a következő menetre. Egymásra mosolyogtunk és mikor a doki szólt felkészülten együtt kiáltottunk persze az összes erőmet összeszedve nyomtam és azt se érdekelt, hogy a hangom elveszítem, mert mellettem van az akit szeretek. A férjem, a gyerekeim apja és aki hisztisen is szeret és akit én is viszont szeretek. Ez életem legcsodálatosabb pillanata!"

-Ez az ájulás gyerekek - szólt bele Harry nevetve mire Zayn erőből hozzávágott egy párnát így a göndör hiába próbálta megállítani a párnát, hogy neki csapódjon egyenesen a földre gurult így mindenkiből kitört a nevetés.
-Harry te nem vagy a Power Rangers tagja - szólt bele nevetve Louis mire mindannyian felnevettünk a poénján hisz tényleg úgy nézett ki, mint a Power Rangers-ből az egyik tag főleg mikor próbálta megállítani a párnát a levegőben.
-Jó elég mégis csak a pasim - szólalt fel pár perccel később Lexy feltett kezekkel, de nem tudta befejezni a nevetését. -A pasim egy Power Rangers - dőlt el a kanapén Lexy egyenesen Harry-re esett míg a kis göndör duzzogva ült így mikor az ölében esett a barátnője elkezdte csikizni emiatt már nem azon nevettünk milyen produkciót nyomott le Harry, hanem Lexy nevetésen miközben Harry csikizi.
Mire végre befejeztük a nevetgélést folytattuk a nosztalgikus hangulatot megnéztük még azt a napot mikor hazahoztuk az ikreket ami hatására elkezdtünk nevetni  vagyis Zayn félelmein nevettünk így az én kis férjecském a fejét a vállamra hajtotta, de azért Ő is nevetett. Hiába játszotta a sértet galambot láttam rajta nem veszi komolyan a vicceket sőt nem csak rajta nevettünk én se voltam a legjobb anyuka a kezdetekben.
Ezek után az esküvői videóhoz nyúltam ami hatására Louis felkapta Cindy-t és elviharzott míg én ide-oda kapkodtam a fejem. Most mi rosszat tettem?
Aztán fejbe vágtam magam így a CD kiesett a kezemből, de szerencsére Lexy elkapta, de az Ő arca se volt vidám már sőt egyikünkké se. Mindannyian tudjuk mi van vagyis ki van abban a videóban. Megértettük Louis hirtelen kiszaladását és most legszívesebben én is elszaladnék, de nem teszem sőt kikapom Lexy kezéből a CD-t és a tévéhez megyek, hogy berakjam. A legjobb barátnőim voltak látnom kell Őket, ha már a valóságban nem láthatom Őket akkor hadd lássam Őket akkor amikor még minden jó volt vagyis majdnem minden.
-Hello hello - csapódott ki az ajtó és mikor arra fordultunk egy vidám arcú George-al találtuk szemben magunkat aki miután levette a cipőjét és a kabátját lepattant a fotelbe aztán hirtelen a mosoly eltűnt az arcáról mikor megpillantotta a képernyőt. -Hannah? - szólalt meg kevésbé vidáman. A videó még az esküvő elején történt mikor Hannah segített készülődni persze Louis pólója volt rajta. Szerette Louis-t csak nem értem miért hagyta el? Bárcsak tudnám.
-Bocsi - szólaltam meg és már állítottam volna le hisz mégis csak a húga és mostanság olyan vidám lett erre most újra visszaesne. Na ez nem lenne jó.
-Nem, nem semmibaj - rázta meg a fejét George és kicsit előrehajolt. -Hiányzik és látni akarom a húgom mosolyát - egy fél mosollyal legyintett a kezével és én is egy fél mosollyal bólintottam aztán folytattuk a videó nézést.
Volt mikor nevettünk, de olyan is volt mikor elmerengtünk a gondolatainkban és akkor teljesen csend telepedett a házra. Hiányoznak a legjobb barátnőim.
Hirtelen Zayn fordított maga felé és magához ölelt míg én szorosan bújtam bele az ölelésében míg a pólóját szorongattam. Elmentek és erről mi nem tehettünk ez az Ő döntésük volt, ha ennyit jelentettünk nekik akkor nem szomorkodhatunk miattuk. Ennyi volt. Persze van illetve volt egy olyan gyanúm, hogy erről is Eleanor tehet, de kezdem elvetni ezt az ötletem hisz már semmivel se tudna ártani Hannah-nak szóval Ő nem lehetett és Max se.
-Szerintem elég volt mára - szólalt meg Niall és kikapcsolta a tévét mire mindenki helyeslően bólintottunk még én is mivel időközben megemeltem a fejem Zayn mellkasáról és letöröltem előbotorkáló könnyeim. A terhesség óta folyton sírok és ezzel még nem volt baj hisz terhesség után jellemző az anyukákra, hogy egyszer-egyszer sírnak, de már 1 évesek lesznek és még mindig. Borzasztó. Hol a régi énem?
-Én szerintem csinálok valami kaját nem sokára hazaér Emma - állt fel Lexy a földről.
-Köszi abból nem ennék - rázta meg a fejét fintorogva Harry.
-Nem főzök rosszul! A többiek szeretik a főztöm - vágta rá Lexy csípőre tett kézzel és felénk nézett míg mi elnéztük az ajtó felé. Ha Lexy a konyhában van akkor valami felgyullad, vagy odaég, vagy mindkettő.
-Segítek neki - állt fel Sophia mire Lexy csak megvonta a vállát és elindultuk a konyha felé.
-Kíváncsi vagyok erre - ugrott fel vidám Harry a földről és utánuk eredt sőt Niall is utánuk mentem miszerint, ha valami leesik a földre Ő szívesen eldobja a hasában. Hogy fér Niall kis gyomrában annyi kaja amennyit megesz? Niall az a fajta férfi akit könnyebb öltöztetni, mint etetni mivel vannak olyan pasik akik meg enni nem akarnak, hogy a külsejük viszont jó legyen. Igen ez az én uram.
-Liam minden rendben? - néztem az elbambult srácra aki az ablak előtti fotelbe ült és még mindig a tévéképernyőt bámulta. 
-Ja.. igen.. persze - rázta meg a fejét Liam és egy mosolyt erőltette az arcára mire én oldalra billentettem a fejem. -Csak Danielle-re gondoltam akkor.. együtt voltunk - a végén nagyot sóhajt így felálltam, hogy felé sétáljak, hogy aztán a vállánál fogva megöleljem.
-Minden rendben jön egyszerre Payne - öleltem magamhoz hamis ábránddal Liam-et aki valamit motyogott az orra alatt ami valószínűleg egy "aha" lehetett. Nem hisz nekem, de én se hinnék magamnak, ha én lennék az Ő helyében.
Miután Liam úgy döntött, hogy egy kis levegőre van szüksége visszaültem a kanapéra ahol már Zayn ült ott a lányával a kezében míg a fiunk Lottie karján lógott.
-Átvegyem Lotts? - kérdeztem a fehér hajú lányt mire megrázta a fejét és egy fél mosollyal ismét megrázta a fejét. Azt hiszem Ő is kicsit elbambult. -Minden oké köztettek Niall-al? - kérdeztem rá félve miközben kisfiam arcából oldalra fésültem szőke haját míg Ő csak mosolyogva megfogta az ujjam és játszani kezdett vele.
-Persze - válaszolt lazán szóval valami baj van.
-Biztos? Tudod, hogy nekem elmondhatod - húztam fel a szemöldököm mire mosolyogva bólintott így nem firtattam tovább a faggatást. -George - fordultam az egyetlen Walker felé aki még a házba lakik mire rám emelte tekintetét. -Hol voltál pici George? - kérdeztem rá mosolyogva miközben húzogattam a szemöldököm.
-Csak a városban semmi extra tudod Pezz nagyfiú vagyok a fiad még pici rá vigyázhatsz - vágta rá mosolyogva mire hozzávágtam egy díszpárnát csak érdeklődök utána míg Ő szemtelen seggfej. -Majd egyik nap bemutathatom azt akivel voltam - vonta meg a vállát mosolyogva mire felhúztam a szemöldököm.
-Nagyon várom kisfiam - hangsúlyoztam ki a végét mire csak nevetve megforgatta a szemét.
-George a fiunk? Akkor Katy, Nicky és George? Három gyerek? Jézus - esett le Zayn-nek és elkezdett a szabad kezén lévő ujjaival számolni mire végre felfogta mit mondtam így hátra hajtotta a fejét szóval elájult. Gyorsan kivettem Katy-t a kezéből és feldobáltam párszor ami hatására csak jóízűen kacarászott. Imádom ezt a kis manót.
Miután Lexy bejelentette kész a kaja és, hogy nem Ő csinálta végszóra betoppant Emma nagy mosollyal aztán ledobta a táskáját és a konyha felé rohant sebesen miközben kishúga követte míg Louis morgósan felrontott a szobájában. Ezt meg mi lelte?
Nem hiszem, hogy Louis pont nekem árulná el sőt senkinek se árulja el a bajait az elmúlt két évben, ha volt valami baja hiába strapáltuk magunkat csak elküldött minket meleg éghajlatra így inkább már meg se próbáljuk.
Fejemet megrázva indultam az ebédlő felé miközben a karomban Katy ficánkolt, de amint beléptem az ebédlőben a kislányt az etetőszékben helyeztem míg én szorosan mellé ültem míg Lottie ugyanígy lett Nicky-vel mivel Zayn vagyis a gyermekeim apja még mindig a nappaliban van a sokktól. Szegény pára.
Ebéd közben Emma belekezdett a mesélésében mik is történtek vele az első nap és a jó hírrel kezdte, hogy van egy barátja aki nem idegesítő kis kölök, hanem egy normális, aranyos kisfiú aki neki adta a piros zsírkrétáját. Gyermekkori szerelem olyan édes.
Az ebéd végére Zayn is megtalált minket sőt még a mérges, morgó Louis is aki csak a villával tologatta az ételt a tányérjában, de Zayn se tett másképp még mindig nem fogta fel, hogy van egy George nevű fia is. George persze végig nevetett az egészen úgy néz ki a férjem minden hülyeséget komolyan vesz.
Harry szorgosan összeszedte az üres tányérokat, hogy majd Ő elmosogat ami annyit jelent, hogy bedobál mindent a mosogatógépben míg Emmával és Cindy-vel elvittem lefektetni az ikreket aztán a két kis energiabomba a kertig húzott ahol már a többiek voltak és csak beszélgettünk. A fejemet Zayn vállára hajtottam bár közben szegény férjem fejét labdával ütögették az a kis szőkeség nagyon huncut.
-Jól vagy amúgy? - hallottam meg halk hangját csilingelni a fülemben mire felnéztem rá kérdő tekintettel míg Ő egy amolyan "szerinted" fejjel rám nézett. -Tudom, hogy hiányoznak a legjobb barátnőid - csókolta meg a homlokom és hirtelen elkomorodtam így ismét átöleltem a derekát, hogy közelebb férkőzzek hozzá.
-Hiányoznak - suttogtam aztán elhúzódtam tőle és egy mosolyt erőltettem az arcomra ami inkább lehet egy fintorra hasonlít. -De jól vagyok, mert itt vagytok nekem - egy puszit nyomtam borostás arcára míg Ő amint elhúzódtam lecsapott az ajkaimra. Nem zavartak a többiek "u" hangja, nem zavart semmi se olyan ritkán van ilyen pillanatunk, hogy most újra megízlelhettem csókjaink ízét kissé olyan volt mikor először csókolt meg. Zayn-el mindig olyan, mintha még csak a kapcsolatunk elején lennénk pedig most már házasok vagyunk. Házasok. Gyerekekkel. Ijesztő, de nekem nagyon is tetszik.

 A délelőtt hamar elment a videó nézegetéssel bár mikor az esküvői videókhoz nyúlt Pezz inkább felkaptam Cindy-t is elvittem sétálni vagyis kocsikázni hisz nincs kedvem most a rajongók sikoltozására. Kezdem unni azt, hogy egy perc nyugalmam sincs mostanság sokat gondolkozok azon milyen érzés lehetne újra normális életet élni a két lányommal. Nem támadnának le a rajongok, nem beszélne rólam a média és a két lányomnak is nyugodt életet adhatnék, de aztán mindig eszemben jutnak a fiúk  és a banda hisz hiába akarok normális életet semmit se csinálnék vissza mivel annyi mindent megéltünk már együtt, hogy az már történelem. Talán a következő generáció rólunk fog tanulni bár az furcsa lenne.
Egy ideig ide-oda köröztem a városban míg Cindy hátul a plüss nyulát ölelgetve el nem aludt így az órára néztem. Még nem tudok menni Emmáért. A fenében. Míg itt körözgetek és nem tereli el senki a figyelmem akaratlanul is az esküvői videókra gondolok ahol még Hannah is jelen volt, ahol történt valami ami megváltoztatott mindent bennem igaz még akkor Eleanor-ral voltam, de Hannah-t szeretem.
Eleanor.
Az a boszorkány aki tönkre tett mindent az életemben, aki csak hazudott azért, hogy mellette maradjak és aki mindvégig kihasznált. Akit szeretem és sajnáltam. Az a nőszemély most pont ott van ahol lennie kell a kis társával. A börtönben.
Hirtelen ugrott be a gondolat, hogy lehet Hannah miatta hagyott el, vagy valami köze lehet hozzá. Lehetséges ez egyáltalán?
Hátrapillantottam és Cindyi a plüssével dörzsölte a kis szemeit és ekkor a villanykörte pislákolt a fejem felett.
-Picur mi lenne, ha meglátogatnánk a mamit? - kérdeztem egy fél mosollyal és a visszapillantó tükörből pillantottam rá mire a szemei egyből felcsillantak, ha tudná, hogy az anyja utálja.
-Szabad? - kérdezte egy ásítás közben halk, reménykedő hangon mire mosolyogva bólintottam. Valójában tényleg szabad hisz a bíró azt mondta egy évbe kétszer el kell vinnem Cindy-t az anyjához míg igényt tart rá és már eleget halogattam úgyse fog rá sokáig igényt tartani.
A városi börtön felé vettem az irányt nem mentem gyorsan, de lassan se persze minden szabályt betartottam, de most szerencsém volt a közlekedési lámpák nekem adtak elsőbbséget. Hajt a kíváncsiság, de félek, hogy ha tud is valamit Eleanor nem fog beszélni, mert Ő egy kurva és sose fog megjavulni.
A telefonom az anyós ülésen rezegni kezd így gyorsan fél szemmel arra pillantok. Megkönnyebbülök mikor csak Lexy írt üzenetet ami annyiból áll, hogy hol vagyok. Majd később visszaírok neki. Most sokkal fontosabb dolgom van vagyis sokkal fontosabb helyre kell mennem ahol beszélgetnem kell az ex-feleségemmel, de fura azt a boszorkát így hívni. Viszont sajnos igaz.
Amint leparkoltam a börtön előtt leállítottam a motort és kihúztam a kulcsot aztán kipattantam az autóból, hogy gyorsan kivegyem hátulról apró kislányomat aki a nyusziját ölelgette még a karomban is. Fél kézzel megnyomtam a gombot amivel az autó bezáródott aztán elindultam az épület felé. Mikor beértem meg se kérdezték kihez jöttem, hanem egyből vezettek a cellák felé mivel Eleanor nincs azon a poszton, hogy egy üveggel ellátott szobába beszélgessünk meg különben is rácsokon belül akarom látni úgy olyan nyomorultnak néz ki és az tetszik nekem.
-Calder - kiabált rá az egyenruhás és a barna hajú lány felnézett aki leugrott az ágyáról. A haja ocsmány volt sose láttam még zsíros hajjal sőt sose láttam még smink nélkül, de így jobban látszik minden kis bőrhibája. És én ezt a lányt szerettem? Jézus.
-Mami - nyújtózkodott ki Cindy így a plüss nyulát a farzsebemben tettem. Milyen jól nézhet ki a seggemen az a nyúl.
-Oh nocsak-nocsak - húzta a száját a szokásos vigyorrá ami nagyon irritál legszívesebben pofon vágnám, de mégis van bennem annyi, hogy nem ütök nőket.
-Gondoltam megmutatom a lányunknak milyen nyomorult is az anyja - vágtam rá gúnyos vigyorral mire csak megforgatta a szemét.
-Milyen cuki még mindig lányodként szereted pedig - nem engedtem, hogy befejezze, mert ráüvöltöttem amitől Cindy megijedt így gyorsan magamhoz öleltem és elleptem több ezer puszival a buksiját miközben ide-oda ringattam.
-Manó mi lenne, ha ki mennél egy kicsit az őr bácsival, hogy anyu és apu beszélgethessen? - kérdeztem kis mosollyal mire Cindy mosolyogva bólintott így átadtam az őrnek aki kisétált ahonnan jöttünk. -Okés most térjünk a lényegre - amint becsukódott az ajtó összefont karokkal fordultam felé míg Ő csak oldalra döntötte a fejét. -Van ahhoz közöd, hogy Hannah csak úgy lelépett 2 évvel ezelőtt? - nem lacafacáztam egyből rátértem arra mire érdekel mire sunyin felnevetett szóval van hozzá köze.
-Lehetséges - vonta meg a vállát mosolyogva.
-Mond el mit mondtál neki és, hogy hova mehetett! - Fakadtam ki és közelebb léptem a cellához, hogy lássa nem félek tőle míg Ő arrébb sétált folyamatosan nevetve.
-Megmondtam, hogy sose lesztek boldogok - fordult felém gonosz mosollyal mire már majdnem áttörtem a cellát, hogy a nyakánál fogva a falhoz lökjem és kényszerítsem arra, hogy beszéljen. -Szóval el is mehetsz sose fogod megtudni hol van Hannah és Ő se fog sose visszajönni hozzád, mert lehet, hogy halott - a végét jól kihangsúlyozta mire megragadtam a cellát aztán felkiáltva ellöktem magam tőle és kirohantam a helyiségből. Átvettem Cindy-t és sietős léptekkel hagytam el a börtönt, hogy amint a kocsimhoz érjek hátul bekössem Cindy-t és én is elhúzzak innen.
Nem, nem akarok arra gondolni, hogy Hannah halott pedig eddig azon az elven voltam, de így Eleanor szájából borzalmas volt hallani. Legszívesebb addig ütném a fejét a betonba míg él, de ezt nem tehetem hisz, ha él Hannah akkor ennek nem örülne pedig Ő is ezt tenné, de Ő mindig jó volt még azokhoz is akik rosszat akartak neki. Mindenkiben a jót látta és ezt is nagyon szerettem benne. Különben is, ha Hannah tényleg halott lenne akkor én azt érezném akkor a szívem egy része vele menne, de mivel érzem, hogy él és a múlt éjszaka halottam a lélegzését tudom, hogy nagyon is él. Csak tudnám hol van.
Az órám pityegése szakított ki a gondolataimból, de csak azt jelezte, hogy ideje Emmáért menni. Igen beállítottam, mert különben elfelejteném szegény Prücsök már az oviban is várt rám egy-két órát még anno szóval ezt újra nem akarom elkövetni így inkább beállítottam.
Becsatoltam magam aztán a kulccsal beindítottam az autót és kifaroltam a parkolóból míg Cindy mosolygott rám édesen.
-Megyünk a testvérkédért manócska - mosolyogtam rá mire elkezdett vidáman tapsikolni.
-Emmy - visongott mire nevetve megráztam a fejem. Imádom amikor így hívja Emmát pedig Ő utálja, de én nagyon szeretem, hogy becézik egymást.
Pár perccel később szerencsére a közlekedési lámpák mellettem voltak ismét így Emma iskolája előtt parkoltam amikor hirtelen megpillantottam szőke hajú kislányomat kézen fogva sétálni a lépcső egy kis sráccal. A szemeim majd kiestek és gyorsan kipattantam aztán Cindy-t is a kezemben vettem és gyorsan száguldottan a miniatűr párocska felé.
-Emma Tomlinson - szúrós pillantottam kislányom felé mire Ő mosolyogva köszönt, de a keze még mindig a kis srác kezében volt. Hogy merte megfogni az én lányom kezét az a kis ficsúr?
-Ő itt Eddie a legjobb barátom - ölelte meg a kis srácot mosolyogva és a srác is magához ölelte a lányom. Öt évesek. Könyörgöm még kicsik ehhez.
Szabad kezemmel magam mellé húztam a kislányom mire Ő felhúzott szemöldökkel meredt rám.
-Apukádat ölelgesd egész nap nem láttál - parancsoltam rá mire csak nevetve megrázta a fejét. Makacs, mint az anyja.
-Itt a mamám - szólalt meg az a Eddie srác és elköszönt Emmától aztán el is futott mellettünk.
-Apuci jól vagy? - nézett fel rám Emma mosolyogva mire csak bólintottam és a kocsihoz sétáltunk. Visszaültettem Cindy-t míg Emma beült előre, de a táskáját a hátsó ülésre a húga mellé dobta.
-Mióta ülsz elől? - ültem be én is a vezetőülésre és kérdően Emmára néztem mire Ő csak megvonta a vállát. Mi történt az én kis hercegnőmmel?
-Eddie is elől ül a kocsiban sőt Nikki is - válaszolt szóval az új barátai tehetnek Emma változásairól hisz eddig imádott hátul ülni Cindy-vel. Ki is találta ki, hogy Emma elkezdje az iskola előkészítőt? Ja, hogy az én ötletem volt. Idióta vagyok.
Az út alatt Emma elkezdett a telefonommal játszani imádja a Talking Tom játékot szóval, ha az nem lenne letöltve a telefonomra akkor nagy bajban lennék.
-Apuci - bökte meg a vállam mire ráemeltem fél szemmel a tekintettem. -Ma a számokat tanultuk - mosolygott rám vidáman mire csak rámosolyogtam hisz ez nagyon jó dolog lenne, ha a számolás után nem jönne a zsebpénz kérés. -12 - olvassa a telefonomon lévő számokat szaggatottan és össze is szorítja a szemét amikor hirtelen felkiált és a füléhez emeli a telefont.
-Kit hívsz prücsök? - kérdeztem mosolyogva hisz valószínűleg Lexy telefonszámát olvasta csak ugye nem minden számot ismer.
-Nem tudom csak véletlen rányomtam - válaszolt biggyesztet ajkakkal mire csak nevetve megráztam a fejem és a pedálra nyomtam a lábam mivel pirosat kaptunk.
-Lexy nénéd lesz az - mosolyogtam rá biztatóan mire a szemei felcsillantak és izgatottan várta, hogy felvegyék a telefont.
Néhány perccel később Emma mosolyogva köszönt a telefonban, de én csak felnevettem és közben elindultam hazafelé viszont mikor Emma már háromszor köszönt érdekesen pillantottam feléjük. Gyorsan a felhajtóra álltam aztán kikaptam Emma kezéből a telefonom és a telefonszám nem Lexy telefonszámával egyezett meg ez  Hannah száma. Basszus.
-Ki az? - kérdezte kíváncsian mire felemeltem a fejem, de csak megráztam a fejem.
Zsebre tettem a telefonom és csak legyintettem aztán kiszálltunk az autóból Cindy is kikecmergett egyedül. Emma előre futott a táskájával a hátán míg mögötte Cindy kiáltott utána így én utánuk léptem be a házban és egyeneset az emelet felé futottam onnan meg a szobámban. Amint beértem a szobába előkaptam a telefonom és újra tárcsáztam a számot, ha hallom a lélegzését már annak is örülök, de jobb lenne, ha a hangját is hallanám.
-Hannah. Kérlek szólalj meg tudom, hogy te vagy az - szólaltam mikor a készüléket felvették, de csak szaggatott légzését hallottam. -Hallom a légzését ezer közül megismerlek csak kérlek szólalj meg - könyörögtem fel-alá járkálva a szobában amikor hirtelen leültem az ágyam szélére és az éjjeliszekrényről elvettem egy képet amin Ő, Emma és én vagyunk. -Épp a képünket nézegettem. Szörnyen hiányzol kérlek szólalj meg - halk légzésén egy sóhajt is hallottam aztán a vonal elnémult. Letette. Miért tette le? Tudom, hogy Ő volt, mert ha igaz is lenne Eleanor hülye elképzelése, hogy halott akkor arról tudnék, mert a szívem nem lenne a helyén. Él csak nem tudom hol, de most már tudom a számát így eggyel közelebb kerültem hozzá. Egy lépéssel közelebb vagyok ahhoz, hogy újra magam mellett tudhassam.
Eddig tartott a továbblépés. Nem bírok továbblépni, mert Ő az én végzetem aki mellett boldog lehetek csak Ő kell nekem hisz mindenkiben csak Őt keressem ezért se lehetnék felelőtlen boldog senki mellett, mert csak az Ő jellemvonásait keresném mindenkiben. Szőke kissé fürtös haját, gyönyörű kék szemeit és vidám, de nagyon makacs természetét.
Nem tudom elengedni és sose tudtam elengedni csak ábrándokban kergettem magam, de a valóság az, hogy sose engedtem el, mert Ő az én másik felem csak Ő mellett tudok helyesen és jól gondolkozni. Ő mellette mindig is jobb ember voltam.

***

Ebéd után kint ültünk a kertben, de én csak a kerti székig jutottam míg a többiek a fűben, vagy a pokrócon heverésztek és a két kis angyalka egy labdával játszottak míg Lucky folyamatosan a nyomukba hevert ami Cindy-t már nem kicsit zavarta hisz a kislány nyavalyogni kezdett így beleült Harry ölében akivel magán labdázásba kezdett így Lucky felém jött. Mikor felém ért a fejét a térdemre hajtott és elkezdtem simogatni. Szép és öreg kutya már, és nagyon nagyon fáradt.
-Na mi van kölök? - szólaltam a kutya fejét simogatva mire a nagy szemeimmel rám tekintette úgy nézett rám, mintha szomorú lenne. -Lehetetlenség, hogy neked is hiányozzon - ráztam meg a fejem mivel Lucky ismerte Hannah-t, de még akkor kölök volt. Akkor még Lucky egy kis padlócirkáló volt míg most már akkora, mint egy farkas. Körülbelül.
Addig-addig kinn ültünk míg a nap el nem tűnt az ég felszínéről azután Perrie és a lányok elvitték az ikreket fürödni hisz időközben Ők is felkeltek sőt korán alig aludtak egy órát.
-Apuci fürdés után énekeltek? -  húzogatta a karom Emma izgatottan mire megrázva a fejem ráemeltem a tekintettem és egy erőltetett mosollyal rámosolyogtam. -Szuper akkor futok - ugrott fel vidáman és el is száguldott hiába kiabáltam utána, hogy óvatosan nem hatotta meg. Olyan kis energiabomba.
Mielőtt Cindy is elszáguldott volna mellettem gyorsan felkaptam és elhelyeztem a kezemben.
-Te nem szöksz apróság - pusziltam meg az arcát mire mosolyogva átkarolta a nyakam és magához ölelt.
-Hé nem fürdetjük együtt a lányokat, mint a régi szép időkben? - ugrott fel Liam mire mindannyian megvontuk a vállukat.
-Ellopom az ikreket és akkor négyes fürdetés - futott el Zayn aztán két kis pucér  babával tért vissza aztán a fenti fürdőszobám vettük az irányt ahol már Emma pancsolt.
-Hé - visongott ránk mire mi csak felnevettük még csak 5 éves és milyen kis szégyellős bezzeg régen még a bugyiját mutogatta mindenkinek.
-Hoztunk úszótársakat - ültettük bele a kádban a piciket és Emma el is kezdett velük játszani és amint Cindy is beült összesugdolóztok aztán egyszerre ránk fröcsköltek így elkezdődött az amit régen vízi háborúnak hívtunk.
Miután csuromvizesen leültünk a hideg köré és a gyerekek is kikecmeregtek persze törölközőben tekerve a lányok egyszerre nyitottak be és hirtelen úgy éreztem magam, mint régen. Vártam Hannah leszúrást és aggódását na meg kioktatását, de most nem hallottam. Vártam, hogy Perrie jókat nevessen rajtuk és ezeregy képet gyártson, de most Ő vette át a törődő szerepet így az Ő szónoklását hallottuk helyette Lexy és Lottie volt a nevető és a fényképező szerepben míg Sophia csak mosolygott. Hát igen én még most se vagyok vele kibékülve lehet, hogy a többieknek megy a felejtés, de nekem nem számomra még Sophia még mindig a boszorkány segédje. Ha Danielle itt lenne akkor Ő nem lenne itt és az jobb lenne hisz Danielle-nek szüksége van Liam-re míg Liam-nek szüksége van rá. Na meg persze nekünk szükségünk van Danielle-re és Liam-re, együtt. Danielle ötletei, tanácsai mindig is életmentő csomagként szolgáltak.
Felkeltem az ábrándból és mindenki elment megszárítkozni meg átöltözni így a lányok felöltöztették a gyerekeket így miután átöltöztünk kopogva beléptünk Emma szobájában mosolyogva. Emma és Cindy az ágyba feküdt míg Lottie Emma mellett átölelve a két kislányt így Cindy felén Lexy ült Katy-vel míg Lottie előtt Perrie ült Nicky-vel így az ágy mellett Sophia állt a gyerekek és minket kémlelve.
-Mit akartok ma hallani? - kérdezte Niall izgatottan akinél ott volt a gitárja ahogy Liam-nél is.
-Amit apuci a mamiról írt - válaszolt Emma mosolyogva mire a szemeim majd kiestek a helyéről. Ezt meg honnan tudja? Sose mondtam Emmának, hogy írtam az anyjáról egy dalt sőt az a dal csak egy dal semmi különleges nincs benne.
-Nem akarod inkább a macis dalt? - kérdeztem rá mosolyogva míg a többiek engem figyeltek.
-Azt is - vágta rá Emma furfangos mosollyal mire csak megforgattam a szemem. Eszes egy kis csaj. A többiekre néztem akik mindvégig engem bámultak és vártam hátha valami döntést, tanácsot küldenek felém, de semmi nekem kell eldönteni mit akarok. Emlékezni, vagy felejteni? Már megpróbáltam felejteni, de nem ment.
Megadtam magamat és ahelyett, hogy felejtenék bólintottam inkább emlékezni akarok rá, remélni, hogy egyszerre visszajön, mert Ő hozzám tartozik és nem érdekel, ha más valaki pályázik rá Ő hozzám tartozik.
Zayn elkezdet énekelni míg a lányok ugrálni kezdetek és mi is teljesen beleéltük magunkat a dalban főleg mikor a refrént énekeltük bár Niall a szólóján is teljesen bepörgött. Amikor viszont az én szólómhoz érkeztünk amit Liam is énekel megdermedtem pár percig gondolkoztam mikor egy nagyot nyelve énekelni kezdtem persze mindvégig rágondolva. Louis mekkora egy majom vagy hisz ez a dal róla szól!
-I don't exist, If I don't have her, The sun doesn't shine, The world doesn't turn, Alright - a végét újra elismételtem miközben azon jártam az eszem, hogy Ő vajon most mit csinálhat. Vajon gondol rám? Vagy Emmára? Vagy a többiekre? Szeretném, ha Ő is itt lenne és hallaná ezt a számot ami csak róla szól minden egyes szó ami a dalban van rájellemző, hozzá írtam. Amikor Zayn elkezdett és meghallottam, hogy királynő azonnal Ő jutott eszemben hisz Ő az én királynőm kisgyermekkorom óta mikor még a szerelem számomra egy vicc volt, amikor még nagy ívben kerültem a szerelmet mégis vele órákat eljátszottam.
Mikor a dal véget ért mosolyogva tapsoltak, éljeneztek.
-Mikor énekeltettek úgy éreztem, hogy a mami is itt van - szólalt meg Emma mosolyogva aztán lesütötte a szemeit így az ágy elé ültem, hogy felemeljem a kis fejét.
-Itt van - mosolyogtam rá. -A szívedben - böktem a mellkására mosolyogva és felém hajolt, hogy megöleljem míg én egy puszit nyomtam a fejére aztán elhúzódtam tőle és Cindy-nek is egy puszit nyomtam aztán betakartam Őket.
-Jöhet a macis dal? - szólt bele Niall izgatottan mire a lányok szeme csillogni kezdtek és hevesen bólogattak.
-Ahhoz az kell, hogy lefeküdjetek és behunyatok a szemeteket - szólalt meg Liam a lányokra mosolyogva míg Zayn átvette a fiát és a kezében helyezte a kis srác már majdnem elaludt. A lányok a párnákra dőltek és lehunyták a szemeiket aztán belekezdtük Elvis Presley dalában amit még egy sorozatban szerettek meg azóta már Ők is kívülről tudják.
Miután befejeztük a dalt a lányok halkan szuszogtak és mikor felakartam óvatosan emelni Cindy-t átvinni az Ő szobájában nem volt szívem így óvatosan csak ki slisszoltunk a szobából aztán összepacsiztunk, hogy megint megcsináltuk. Álomban ringattuk a gyerekeket a hangunkkal. Azután elköszöntünk egymástól és mindenki ment a maga szobájában és én is így tettem, de engem drága húgocskám követett így a szobámban érve kérdően rátekintettem.
-Mi van az elfelejtem, halottnak tekintettem elveddel? - kérdezte mosolyogva mire csak megforgattam a szemem.
-Az nem megy nekem Lotts - ráztam meg a fejem tehetetlenül mire helyeslőn felnevetett. -Te nem is hittél bennem! - Már mikor mosolygott akkor tudtam, hogy nem nagyon vette komolyan az elvem, de mikor kinevetett biztos lettem benne hát ez kedves. Azt hittem legalább a húgomra számíthatok, de úgy néz ki ebben a világban már a családtagokban se lehet bízni.
-Bocsi Louis, de nem tudod elfelejteni és halottnak tekinteni főleg nem tudod hisz, ha Ő meghalna te se élnél - mentegetőzött Lottie mire bólintottam hisz totálisan igaza van.
-Szóval mihez kezdjek bölcs húgocskám? - ültem le az ágyam szélére míg Ő mosolyogva összefonta a karjait a mellkasán.
-Te mit akarsz? - lépett mellém közelebb és leült mellém az ágyra kérdő tekintettel mire egy percig gondolkoztam ezen bár a kérdésre a válasz már rég megfogant csak nem mertem belevágni.
-Megakarom találni, szeretném, ha újra mellettem lenne. Szükségem van rá húgi - válaszoltam elgyötört hanggal mire a kezét a vállamra tette és együttérzően mosolygott.
-Tudom bátyus, tudom és, ha ezt akarod melletted vagyok - mosolygott rám mire magamhoz öleltem és egy puszit nyomtam a feje tetejére.
-Köszönöm, hogy mellettem vagy - mosolyogtam rá mire csak megvonta a vállát mosolyogva aztán az ajtó újra kinyílt és szőke barátom állt az ajtóban kérdően. -Húgi megjött a szőke lovagod na, de hol a fehér lova? Húgi csak az álmod fele valósult meg - vigyorogtam rá pimaszul mire nevetve meglökött aztán felpattant, de lehajolt, hogy az arcomra egy puszit nyomjon.
-Jó éjt tesó - mosolygott rám aztán Niall karjaiban futott így mindketten elköszöntek és én is így tettem.
Miután újra magamra maradtam a szobában pár percig meredtem magam elé aztán megrázva a fejem talpra ugrottam és lekapkodtam magamról a ruháim és egy sima alsónadrágban befeküdtem az ágyban, hogy a fehér plafont bámuljam. Hogy a francban kezdjem? A turné alatt bejártam szinte az egész világot és nem találtam úgy eltűnt, mint az életem amióta Ő elment. Reggel beszélnem kell George-al Ő mégis jobban ismeri a húgát, mint Ő talán van valamilyen rokonunk messze ahol még én jártam, ha kell felkeressem az összes Walker rokonságot azzal az indokkal, hogy újra karjaimban zárhassam. De mi van akkor, ha Eleanor-nak van igaza? Mi van akkor, ha halott és ezért kerültem a gödör aljára? Mi van akkor, ha észre se vettem azt, hogy meghalt? Nem, nem az képtelenség! Ugye?
Hirtelen a telefonom szólalt meg így az éjjeliszekrényhez nyúltam, hogy magamhoz vegyem, de csak egy sms-em érkezett. Lou-tól?
Megtaláltam neked a tökéletes lányt! Holnap randizol vele. Puszi Lou xx
Az sms hatására csak megforgattam a szemem szerintem elkéne neki mondanom, hogy számomra nincs tökéletes lány csak Hannah van, de ez nem telefon téma úgy hiszem holnap vele is beszélgetnem kell a terveimről. Rendes tőle, hogy törődik velem, de tudhatná, hogy nálam a tökéletes lány egy bizonyos Hannah Walker nevezetű lány. Bár így pasi szemmel kicsit érdekel kit talált, de nem. Nem érdekelhet hisz, ha randizok a lánnyal azzal elárulnám Hannah-t és azt nem akarom. Megakarom találni és nem akarom ezzel a vakrandival elrontani az első találkozást miután rálelek, mert az Ő mosolya az ami engem is mosolyra csal. Meg kell találnom még a föld alól is előkerítem, ha szükséges!

Season 3 Chapter 2 - Lépjünk új szintre

Üdv cukorborsók!

Jelentem sikeres alapvizsgát tettem és én már totálisan lezártam a 11.évemet szóval kezdődhetne a summer time, de még az várhat. Sikeres alapvizsgáim miatt arra gondoltam itt az idő, hogy végre részt is adjak nektek ne csak csacsogjak össze-vissza mentséget keresve arra miért nincs rész. 

Fogalmam sincs milyen reakciótok lesz, de sejtem ezért is szeretnék elköltözni messze tőletek. 

Jó olvasást babák!:)xx

Végén várom a véleményeket.:)

„Akkor tudod meg milyen boldognak lenni, 

mikor szomorú vagy”
Passenger - Let Her Go

Akkor fogtam fel, hogy ennek a nagy hacacárénak vége mikor az autóból kiszálltunk és az ismerős ház tornácáról egy George fogad minket mosolyogva. Emma rögtön a nyakában ugrik míg én átveszem Pezz-től az egyik babát illetve a kislányt hisz már nem nevezhető csecsemőnek. Katy mosolyogva fogadd így egy puszit nyomok a homlokára imádom ezt a kis manót emlékszem régen mennyire nem bírtam a gyerekeket most meg már azon a szinten vagyok, hogy én is akarok egyet. Csak kár, hogy nem lehet.
Hirtelen egy kéz siklott a derekamra és mikor felé fordultam Harry gödröcskés mosolyaival húzz magához közel.
-Nekünk is lehetne egy ilyen valami - suttogja egy puszi közt ami a  fejem tetején landolt. Na igen Harry nem tudja, hogy nekem nem lehet gyerekem így mikor feldobja a témát valahogy mindig elterelem erről a szót.
Egyszer el kell neki mondanom!
Megráztam a fejem és az arcára egy puszit nyomva távolodtam el tőle, hogy a ház felé vegyem az irányt.  George-hoz érve szorosan megöleltem persze vigyáztam a kezemben lévő manócskára na meg persze az Ő nyakán is egy pókmajom csüngött.
-Jól áll a kezedben - bökött meg George vigyorogva mire vállon csaptam. -Tényleg - mentegetőzött ami hatására csak megforgattam a szemem na igen ez a töketlen se tudja, hogy nem lehet gyerekem. Senki se tudja csak Lou és Hannah. Az utóbbi személy említésére könnyek szöktek a szememben amit gyorsan le is töröltem és ismét George-hoz bújtam. Fejemet a mellkasában fúrtam miközben a kezemben lévő kislány George pólóját kaparintotta meg. Valamiért George közelében úgy érzem, mintha a legjobb barátnőm is mellettem lenne talán azért, mert a testvéri kapocs meg van köztük és George meg Hannah rettentően hasonlítanak egymásra. Pedig emlékszem az elején kerültem George társaságát, mert a legjobb barátnőm jutott eszemben most meg valamiért jobban érzem magam a társaságában talán ez a Harry-féle gyógymódnak köszönhető.
Gyorsan kitisztítottam a fejem és hirtelen alkohol szag csapta meg az orrom. Rögtön elhúzódtam és oldalra bólintott fejjel meredtem az illetőre.
-Mi van? - kérdezett rá mosolyogva George mire csak megforgattam a szemem. Oh tudja Ő nagyon is jól.
A többiek is mellénk értek mire én gyorsan a kezemben lévő kislányt átadtam Harry-nek aztán George nyakáról lehámoztam Emmát akit a földre helyeztem aztán a következő pillanatban egy nagy pofont csaptam George arcára.
-Megígérted - kiáltottam az arcában aztán a bőröndömet megfogva léptem el mellőle egyenesen a házban. Már futottam volna fel az emeletre mikor valaki a karomnál fogva visszaránt. -Mi van? - pontosan tudtam ki az így egyáltalán nem érdekelt, hogy beszélek vele. Tett egy ígéretet nekem mikor elmentünk amit a húgának is megígért évekkel ezelőtt, de azt hiszem az ígéretet nála nem számítanak.
-Most mi a bajod? - kért számon George és a többiek arcára tekintettem akik értetlenül néznek ránk.
-Megígérted a húgodnak, hogy nem iszol és nekem is! - Kiáltottam az arcába és elengedte a kezem, hogy a plafont kezdje el bámulni. -Ittál? Sőt ki tudja lehet nem csak ittál. Azt mondtad megváltoztál, azt mondtad nem esel vissza, de mind tudtuk, ha újra elkezdesz inni visszaesel és szerintem már vissza is estél - tudom, hogy nem kéne a gyerekek előtt ekkor jelenetet rendeznem, de az ikrek még nem értik és Emma meg okosabb a kelleténél míg Cindy még kislány aki szintén nem ért semmit a helyzetből különben is Louis  és Lottie befogta a két kislány fülét.
-Nem estem vissza - szólalt meg George halkan mire összefontam a karomat a mellkasom előtt és oldalra billentett fejjel vártam, hogy folytassa. -Csak felejtek, de nem estem vissza. Jézusom, hogy tudsz ilyet feltételezni rólam? Ne is válaszolj! Nagybácsi vagyok és mivel a húgom nincs itt kötelességemnek érzem, hogy vigyázok a lányára, de közben a hiánya megöl szóval ítélj el nyugodtan, hogy néha lemegyek szórakozni, felejteni, de sose viszem túlzásban és csak ennyi. Nem szoktam vissza. - Láthatóan tisztának tűnik, de nem tudok benne hinni igaz régen látszott rajta mit tesz magával és most nem látom, de akkor is titokban még csinálhatja. Vajon Hannah elhinné a bátyának amit mond? Ő most vajon mit tenne? Bocsánatot kérne tőle és hinne neki, hogy tényleg csak iszogat néha, mert Hannah mindenkiben a jót látja ezért is esett anno Eleanor és Max hálójában Ő bennük is az elején a jót látta. De George nem Eleanor és Max. George, Hannah bátyja akinek sötét múltja volt, de megváltozott csak most összetört a húga elvesztése miatt, de nem vesztette el a fejét az unokahúga miatt.
-Sajnálom - nyögtem ki lehajtva a fejem mire közelebb lépett felém és magához ölelt. -Nekem is hiányzik - súgtam, hogy csak Ő hallja mire elhúzódott és egy mosolyt erőltetve az arcára én is elmosolyodtam.
-Na és milyen volt? - fordult a többiek felé mosolyogva aztán felkapta a földről Emmát és a magasban dobtam. -Remek fotók vannak rólad manócska - George egy puszit nyomott Emma fejére mire a kislány csak megölelte rég nem látott bácsikáját aztán mindenki a nappaliban özönlött kivéve én és.. Harry.
Leültem a lépcsőfokra és Ő is mellém telepedett. Egy ideig csöndben ültünk egymás mellett aztán mikor felé néztem épp nyitotta a száját.
-Még mindig szereted? - kérdezte természetesen halkan.

-Féltékeny vagy? - kérdeztem egy kisebb mosollyal mire felém fordította a tekintetét, de csak a szemét forgatta. -Harry én csak téged szeretlek - az arcára simítva a kezemet húztam magamhoz egy rövidke csókra aztán a homlokomat a homlokának döntöttem. -Csak téged - hangsúlyoztam ki a lényegét.
-Akkor mi volt ez? - kérdezte az előbbi jelenetre célozva.
-Hannah a nővérem volt így George is olyan számomra, mint a bátyám természetesen, hogy érdekel mi van vele és ez mindig így lesz, de akiért egyedül megdobban a szívem az te vagy - a végére egy mosolyra húzta a száját és a kezét átvetette a vállam felett, hogy közelebb húzzon magához. A fejem a mellkasán pihent míg Ő a derekamat simogatta.
-Nem lenne klassz felsettenkedni a szobánkban? - kérdezte és mikor felnéztem rá csak kaján vigyorgott mire csak nevetve fúrtam a fejemet a mellkasában.
-Ők a barátaink és csak most értünk haza - mosolyogtam rá bár nagyon is tetszett az ötlet, de ezt azért nem árulóm el neki még növelném az önbizalmát.
-El vannak nélkülünk csak 2 percre van szükségem - szólt bele és csak a szemöldökét húzogatta emlékszem múltkor 4 percben telt gondolom megakarja dönteni a rekordját.
-Miért ültök itt? - zökkentett ki a gondolatomból egy másik hang így mikor a hang felé fordultunk Emma állt előttünk oldalra billentett buksival. -Csak az ül a lépcsőn aki büntetésben van. Mit csináltatok? - folytatta na igen el is felejtettem, hogy a büntető lépcsőn ülünk.
-Iskolában jártunk - vágta rá vigyorogva Harry mire Emma felkapta a vizet nagyon nem szereti ezt a kifejezést és a következő pillanatban Harry haját kócolta össze.
Nevetve álltam fel és csak a fejemet rázva sétáltam a nappaliban a többiekhez míg a lépcső aljáról Harry és Emma kiabálását lehetett hallani.
-Hihetetlen mennyit nőttek - ámuldozott George miközben az egyik babával játszott. -Mikor elmentettek még ülni se ültek most meg már 1 évesek lesznek - a térdére állította persze közben fogta a kis kezét.
-Nőnek, mint a bolond gombák - dőlt Zayn vállára Perrie mosolyogva.
-Úgy van és nem csak az ikrek, hanem Emma is meg Cindy is kész nagylány lett - vágta rá Geoge mosolyogva mire Cindy felpattant és a lépcső felé futott.
-Emmy - visította Cindy mire nevetve huppantam le a babzsák fotelben Liam-ék mellé.
-Ne szólíts így - hallottuk meg Emma kiáltását ahogy testvérére mordul mire mindenki egyszerre nevetett fel.
-Louis nem hasonlít ez a testvéri civakodás valakikre? - szólalt meg Liam nevetve Lottie-ra bökve aki Louis mellett ült.
-Micsoda? Dehogyis én imádtam a húgocskám sose vitatkoztam vele - ölelte át Louis Lottie-t sőt Lottie fejét a hónaljában nyomta.
-Hagyj már békén idióta - lökte le a kanapéról Lottie bátyját természetesen nevetve.
-Igen ti mindig példaértékű testvérek voltatok - ámuldoztam nevetve mire Louis felállt a földről és húgára dőlt természetesen mindvégig bólogatva.
-Remélem az ikrek nem lesznek ilyenek - szólt bele Zayn.
-Miénk rosszabbak lesznek édes - emelkedett fel Perrie és egy csókot nyomott férje ajkára mire George és Sophia a babák szemére helyezték a kezüket. Van olyan dolog amit nekik nem kell látniuk.
Harry jelent meg a hónalja alatt két kislánnyal akikkel rögtön a fotelben ült.
-Miről maradtunk le? - kérdezte Harry mosolyogva mire Emma beleharapott a kezében így elengedett persze Őt Cindy rögtön követett így szegénykém harapás nyomokkal lesz teli. -Áú - kiáltott fel lányos hangon mire nevetve a kezemben temettem az arcom.
Még egy ideig sztorizgattunk aztán Niall megéhezett és mivel semmi kaja nem volt itthon így Lottie-val elmentek kajálni míg Zayn egyből vállalkozott a vásárlásra persze szigorúan csak a gyerekekkel ami nagyon is érdekes.
-Drágám miért akarsz te a gyerekkel vásárolgatni? Megölnek a rajongók - fordult Perrie Zayn felé felhúzott szemöldökkel mire Louis fejben csapta magát így mindenki felé nézett.
-Én is megyek a gyerekekkel - ajánlkozott izgatottan mire még jobban érdeklődve meredtünk a két idiótára aztán Liam, Harry és George is jelentkezett felcsillant szemmel és ekkor esett el miért is akarnak a fiúk vásárolni menni a gyerekekkel.
-Fiúk komolyan? Honnan veszitek, hogy a lányok buknak a cuki gyerekekre? - forgattam meg a szememet mire a lányoknak is leesett így Perrie, Sophia és én egyszerre csaptuk meg a három jó madarat egyedül George és Louis volt a szingli, de Őket is megcsapom, ha kell.
-Emmával és Cindy-vel bejött - fogta meg a karját Harry biggyesztett ajkakkal.
-Ezért jártatok ti ennyit a boltban a gyerekekkel - csóválta a fejét Perrie rosszallóan. -A gyerekeinket is arra fogod használni?
-Hát - vonta meg a vállát félőn Zayn mire a magamban elkönyveltem Zayn-t halottnak.
-Eszes - emelte fel a kezét Perrie egy mosollyal mire Zayn egy kissé habozva, de belecsapott felesége tenyerében aztán az ujjaik összekulcsolódtak. -Vajon a pasiknál is bejön ez? - kérdezte Perrie ezt már tőlünk. Jó teljesen összezavar Perrie, de ez egy igen jó kérdés.
-Szerintem menjünk ma mi vásárolni a gyerekekkel - vetettem fel mosolyogva az ötletet mire Sophia és Perrie egyetértően bólintott míg a fiúk álla teljesen leesett a meglepettségtől és elkezdődött az a bizonyos "nem jó ötlet" magyarázatok. A végére már Harry-vel azon vitatkoztam, hogy ha Ő nézegethet lányokat akkor én is ámuldozhatok más pasikról persze ez neki nem tetszik. Tipikus pasis gondolkodás.
Mire befejeztük a vitázást Louis, George és a gyerekek felszívódtak még az ikreket is vitték.
-Lemaradtunk - duzzogott a másik három mire csak megforgattam a szemem.
-Elvitték az ikreket - esett le Pezz álla. Hűha egy anyukát elválasztottak a gyerekétől azt hiszem a fiúk nagy pácban vannak. -Ez az! - Ugrott fel egy kisebb örömtáncot járva mire Soph-al összenéztünk és csak megráztuk a fejünket. Komolyan nem értem már Perrie gondolkodást. -Gyere Zaynie élvezzük ki a pelenkacsere nélküli napot - húzta fel párját a kanapéról és az emelet felé rohantak vidám. Már értem miért örülnek annyira, hogy nincsenek itt az ikrek az első alkalmuk mikor csak kettesben lehetnek a házban mivel amúgy már voltak az ikrek nélkül, de olyan nem volt még, hogy az ikrek nem voltak a házban.
-Mi is? - közeledett felém Harry mire a tenyeremet a képében nyomtam.
-Nekünk nincsenek gyerekeink - vigyorogtam.
-Dolgozhatnánk rajta - húzogatta a szemöldökét mire ismét elkomorodtam aztán dús szemöldökére pillantottam.
-Inkább gyere kiszedem a szemöldököd - hajtottam a fejét az ölemben. -Elég nagy esőerdő van itt fent - piszkáltam meg egy kissé a szemöldökét aztán egy csókot nyomtam a szájára.
-Lexy beszélhetnénk egy kicsit? - szakított félben minket Soph mire egy aprót bólintottam és lerúgtam az ölemből Harry-t aztán Sophia-val együtt indultunk a konyha felé. Nem mondanám, hogy legjobb barátnők vagyunk, de úgy ahogy megbocsájtottam neki múltbéli cselekedeteit.
A konyhában érve felugrottam a pultra míg Ő leült az egyik székre.
-Miről akarsz beszélni? - kérdeztem rá egy apró mosollyal.
-Elsőként is miért tereled a témát a gyerekről? Harry nem egyszer hozta fel tudom nem rám tartózik, de imádsz az ikrekkel és a lányokkal lenni olyan vagy, mint egy anyja néha Emmával ezért nem értem - valahogy sejtettem, hogy valaki észreveszi, de ha Sophia észrevette akkor Harry is hamarosan észre fogja. -Bocsi, hogy megkérdeztem tudom nem rám tartozik hülyeség volt - rázta meg a fejét Soph mire sóhajtva leugrottam a pultról és a másik székhez léptem ahova leültem.
-Semmibaj tudtam, hogy valaki észre fogja venni - válaszoltam bólintva. -Tudod ezt a valamit csak két ember tudja nem nagyon szeretek erről beszélni, de mivel rákérdeztél elmondanom, hogy lásd megbízok benned - egy fél mosolyt küldtem felé mire csak bólintott. -Igaz Harry-nek kéne elsőnek elmondanom, de még nem tudtam, hogy elmondani neki amit most mondok neked - kezdtem el szabadkozni hisz, ha valakinek elkéne mondanom ezt az nem Sophia, ha nem Harry. -Nekem nem lehet gyerekem - nyögtem ki halkan mire Sophia álla szó szerint a földre esett és rögtön magához ölelt.
-Úristen - suttogta mire a szemeim bekönnyesedtek, de nem sírtam hisz régen amúgy se akartam gyereket és már hozzászoktam a tényhez.
Miután a sok-sok sajnálkozáson túlestünk pár percig csöndben ültünk aztán megszólalt.
-Ugye tudod, hogy Harry imádja a gyerekeket és nagyon akar egy-kettőt?
-Tudom és elfogom neki mondani csak félek mit szól - válaszoltam valójában tényleg félek hisz Harry nagyszerű apa lenne és nem akarom megfosztani ettől szóval, ha kell és úgy érzi én elengedem, hogy apa lehessen.
-Nem kell félned Harry szeret téged ez csak egy kis akadály, de túljuttok ezen - simította meg a vállam egy biztató mosollyal.
-Köszönöm Sophia, mindent köszönök - mosolyogtam rá hisz azért jól esett valakinek kimondanom már nagyon ki kellet mondanom ezzel is erőt gyűjtve arra az alkalomra mikor Harry-nek tálalok ki. -Amúgy még mit akartál? - kérdeztem hisz nem ez az egyetlen dolog amiért beszélni akart velem.
-Liam-ről beszélni - ezzel a két szóval el is mondott mindent. -Én szeretem Őt tiszta szívemből, de Ő - nem tudta befejezni a mondani valóját inkább csak lehajtotta a fejét. Liam mindig is Danielle-t fogja szeretni csak azért van Sophia-val, hogy elfelejtse, de ez sose fog összejönni és ezt mindenki tudja. Sophia Liam-nek a Danielle pótlója gusztustalannak hangzik, de igaz.
-Figyelj - szólaltam fel mire rám emelte a tekintetét. -Liam nagyon nehéz időkön ment keresztül hisz élete nagy szerelme mindig Danielle lesz így túlélte a poklot tudom, hogy ez nem a legjobb beszédem lesz, de te csak annyit tehetsz, hogy mellette vagy és boldoggá teszed és a többi majd spontán kialakult. Liam szeret téged ezt ne feledd el! - Életem legborzalmasabb beszéde, de sajnos minden szó amit mondtam igaz szóval, ha Danielle itt lenne akkor Sophia nem lenne itt akkor talán Liam meg se bocsájtott volna neki, de Danielle nincs itt így Sophia van itt.
-Csak nem úgy, mint Őt - bólintott mire keservesen én is bólintottam így igaz Liam sose fogja másképp szeretni Sophia-t, mint egy barát maximum csak később mikor ráeszmél, hogy Danielle sose tér vissza.
Hirtelen egy ajtó csapódásra lettünk figyelmesek mire böktem Soph-nak, hogy menjünk vissza és egy mosollyal lépkedtünk a nappali felé ahol Niall és Lottie tért vissza.
-Katy, Nicky - futott le a lépcsőn egy lepedőben Pezz mögötte Zayn.
-Csak nem hiányoznak a gyerekek? - kérdeztem tőlük mosolyogva mire mindketten szomorúan bólintottak ennyit a "hurrá nincsenek gyerekek" napról.
-Hol vannak az ikrek? - kérdezte Lottie érdeklődve, de a mosoly az arcáról levakarhatatlan volt úgy néz ki jól telt a napja.
-És hol van a két kis vakarcs? A kinti vakarcs meg van - szólt bele biggyesztett ajkakkal Niall.
-A bátyád és George elvitte a gyerekeket vásárolni - válaszoltam mosolyogni.
-Csajozni - köhögött bele Zayn mire Pezz hasba vágta.
-Oh - bólintott a két szőke illetve Lottie már nem szőke csak fejben szőke néha, de a bátya szőkébb fejben.
Perrie és Zayn visszament az emeletre elméletileg felöltözni, de Harry szerint újabb menetre komolyan 2 percig nem tud máson gondolkozni csak a szex jár az agyában.
Ami után Ők is letévedtek és mindenki elfoglalta a helyét Liam betett valami filmet amit én ajánlottam, az én nagy kedvencemet amit már rongyosra néztem, de nem érdekel még mindig fantasztikus. Más néven a Csontváros című filmet a fiúk legnagyobb örömére.

***

Nem szokásom elaludni filmeken főleg a legjobb filmen, de a hazaút miatt - igen azt okolom - a film végére úgy elaludtam, mint a nyíl. Jó tudom mi a vége, de jó lett volna újra és újra megnézni. Amikor felkeltem nem a nappaliban találtam magam, hanem a szobámban és egy kéz szorított le az ágyhoz, egy tetkós kéz. Felé fordítottam a fejem és Harry még mélyen aludt, de nem sokáig. Óvatosan közelebb mentem felé és a kezemet megmozdítva az ujjammal nyomogatni kezdtem az arca minden zugát míg hirtelen a kezével ki nem védte az arcát így kiszabadultam. 

-Jó reggelt - ült fel kábán mire fejben vertem és a telefonomra pillantottam még csak este tíz óra lesz. 

-Jó éjt inkább - csóváltam meg a fejemet kuncogva. 

-Miért mennyi az idő? - kérdezte megdörgölve az arcát és elismételtem neki is amit az előbb magamban mondtam. -Jól elaludtunk - állapította meg mire egy mosollyal bólintottam aztán hátra dőltem az ágyon.

-Louis és George időközben már megjött? - kérdeztem míg Ő is visszadőlt mellém és felém fordult. 

-Aha George három telefon számmal, Louis nullával. Ne kérdezd miért - a végén egy jelentős pillantással jelezte az okát amit százszázalékosan megértettem. Még mindig Hannah pedig eldöntötte, hogy továbblép csak még nem szokott vissza a szingli életben. -Amúgy akarsz tőlem egyszer majd gyereket? - szólalt fel ismét mire oldalra tekintettem az ablak irányában most, ha kibújnák a kérdés alól tuti észrevenné. -Csak azért kérdem, mert ahányszor felhozom a gyerek témát te másfelé tereled a témát pedig én nagyon szeretnék kis Lexy-ket - folytatta, de még mindig nem tudtam a szemében nézni sőt a szemeim megteltek könnyekkel szóval észrevette, hogy kitérek a kérdés alól. Azt tudtam, hogy akar tőlem gyereket, de most, hogy újra kimondta a szívem meghasad a gondolattól, hogy ez sose valósulhat meg pedig én is szeretnék kis Harry babákat. -Mi a baj? - a keze az állam alá nyúlt és a fejemet maga felé fordította. -Miért sírsz? Rosszat mondtam? - törölte le az arcomról a könnyeimet mire csak egy apró mosollyal megráztam a fejem. 

-Nem - szólaltam meg rekedt hangon. 

-Akkor mi a baj? - kérdezte.

-Harry.. már elkellet volna mondanom - kezdtem bele megtörölve a szemeimet és felültem amit Ő is követett. -Nekem - fordultam felé, de az első szónál megakadtam míg Ő érdeklődve várta mit is mondok pedig ez összefogja törni. Nagyon is. -Nem lehet gyermekem - mondtam ki egy szuszra aztán a kezemben temetettem az arcom hisz nem bírok a szemében nézni már akkor elkellet volna mondom mielőtt belém szeretett, mielőtt én belé szerettem. Már az elején tisztáznom kellett volna. 

Hirtelen ismét felemelte a fejemet, de arcáról semmit nem tudtam leolvasni jó csak pár másodpercig tekinthettem meg hisz a következő pillanatban magához húzott és még a szuszt is kiszorította belőlem. Meglepett a cselekedetet nem ilyen reakcióra számítottam persze gondoltam, hogy sajnálni fogja, de eddig még nem súgta azt, hogy sajnálom, vagy valami csak ölel némán, mintha a hallgatása többet jelentene egy szónál és ez így is van. Egy cselekedet többet jelent egyetlen egy szónál. 

Mikor eltelt egy-két, vagy több perc elhúzódtunk és keze közé vette az arcom, hogy egy pillanatra se tekintsek el tőle és a következő szavait csak a szememben mondta. 

-Nem érdekel, hogy nem lehet gyerekünk, mert szeretlek és melletted szeretnék megöregedni, mert te vagy az életemnek az értelme. Tudom ez nyálas és a mi kapcsolatunk sose tocsog a nyálban, de szeretlek és nem akarom, hogy ez a kis bökkenő az utunkban álljon - a végén egy csókot lehelt ajkaimra mire az arcomra egy mosoly kúszott. Teljesen levett a lábamról nem hittem volna, hogy Harry ilyen is tud lenni bár amióta ismerem folyton meglep egy-egy cselekedetével, mondatával. 

-De te mindig akartál gyereket - szólaltam meg mire mosolyogva megrázta a fejét. 

-Nem, én téged akarlak a gyerek már csak egy mellék lett volna. Te vagy az aki fontos nekem aki örökké mellettem lesz - válaszolt mosolyogva és a következő pillanatban ajkaink újra összeértek. 

-Szeretlek - suttogtam alig pár centire tőle mire gödröcskés mosoly az egekben szökött. 

Visszadőltünk az ágyra és a mellkasára húzott így néztem fel rá mosolyogva. 

-Különben is minek nekünk gyerekek? Emma, Cindy és az ikrek itt vannak, ha kell kölcsön kérjük őket - nevetett Harry mire az én kedvem is feljebb szokott azt hiszem az Ő nevetése ragályos. 

-Meg ott van az örökbe fogadás - néztem fel rá mosolyogva. 

-Készen állunk arra? Hűha nagy lépés - Harry kétségbeesett arccal, de mosolyogva nézett mire nevetve a párnát a képében nyomtam.

-Olyan idióta vagy - jelentettem ki nevetve és a fejemet visszahajtottam a mellkasára.

-De így szeretsz - csókolta meg a homlokom és újra felnéztem rá hisz imádom a bugyuta mosolyát ami megjelenik ilyenkor az arcán. 

-Első olyan mondatod ami igaz - emelkedtem feljebb, hogy egy puszit nyomhassak az arcára, de mivel Harry Styles telhetetlen neki több kellet. Neki mindig több kell. 

-Várj - szakította félben a csókcsatánkat. -Akkor óvszer se kell? - kérdezte hülye arccal mire a pólóját megragadva húztam vissza. Komolyan, ha nem lenne mellettem nem tudom, hogy életem volna túl a két évet sőt az életem is normális lenne és unalmas, de vele a napjaim izgalmasak, kalandosak. Ő értelmet az életre nem tudom, hogy bírtam ki nélküle mikor nem voltunk együtt mégse csinálnék vissza semmit se hisz, ha nem vagyunk külön akkor sose tudtam volna meg milyen érzés elveszíteni és visszakapni olyan valakit akit nagyon szeretek. Szóval köszönöm Eleanor és Max, hogy szétszakítottatok anno minket mindent köszönök, mert most vagyok azon a ponton, hogy olyan módon beleszerettem Harry-ben, hogy látom vele a jövőm. Látok vele egy gyönyörű jövőt ahol csak mi vagyunk. Csak mi. 

Sok mindent köszönhetek Harry-nek főképp azt, hogy Ő tartott életben két évig és, hogy az Ő különös bája elterelte a figyelmem így nem tudtam a legjobb barátnőm után bánkódni, ha Ő nincs akkor még most is a szobám sarkában sírnák, vagy ki tudja. Annyi mindent megéltünk már, hogy ebben amiben mi vagyunk arról tudom csak kimondani biztosan, hogy örök míg a többi zavaros, de a mi kapcsolatunk örök. Még ez az egész családalapítás gond se tud közénk állni. 

-Amúgy a hétvégén bemutatnálak az anyukámnak és a nővéremnek. Mit gondolsz erről? - kérdezte eltávolodva tőlem és a hajamat a fülem mögé tűrte. 

Ez egy kicsit ijesztő gondolat, de nagyon szeretném megismerni az anyukáját és a nővérét. 

-Jól hangzik - mosolyogtam rá. -Kíváncsi vagyok, hogy kitől örökölted ezt a kis aranyos mosolyod - csíptem meg az arcát játékosan mire csak megforgatta a szemét. -Anyuci pici fiacskája - cukkoltam mosolyogva mire megfogta mindkét csuklómat és a fejem felé emelte aztán rám nehezedett. 

-Mond még egyszer - kérte. 

-Anyuci .. - nem tudtam befejezni, mert belém fojtotta a szót azzal amiben a legjobb. 

Kissé megijeszt a gondolat, hogy hétvégén megismerem a családját, de ha mellette lehetek akkor boldogsággal tölt el és különben se lehet az anyukája olyan bányarém sok jót hallottam róla szóval szerintem jól kifogok vele jönni. Vagyis remélem. A nővérével meg már egyszer beszéltem igaz nem személyesen, de jó fej volt főleg, mert végig Harry-t piszkálta. 

Akkor hétvégén programom lesz, de vele nem csak a hétvégét tervezném meg, hanem a jövő hónapot, vagy a jövő évi nyarat, vagy bármit ami a jövőben van, mert számomra Ő jelenti a jövőm. 

A legjobb módja, hogy továbblépje az, hogy menj el négy imádni való gyerekkel vásárolni álruhában, hogy tömérdek lány csoportosuljon eléd, hogy milyen cukorborsók ezek a gyerek. Na igen ezt nagyon jól megcsináltuk. George Katy-vel és Cindy-vel járja a sorokat persze csak arra vándorol ahol lányok vásárolnak míg én Nicky-vel és Emmával maradtam.
-Apuci túrórúdi - sikított Emma mire mindenki ránk kapta a tekintetét és Nicky is felkiáltott.
-Oh milyen édes kisfiú - szólított meg egy szőke hajú lány mosolyogva.
-Louis - vigyorogtam rá mire a lány felvonta a szemöldökét. -Illetve a neve Nicky és az enyém meg Louis míg ez a gyönyörűség Emma - vontam magamhoz Emmát mosolyogva kissé zavartan mire a lány kuncogni kezdett. Remek hülyét is csinálok magamból.
-Az én nevem Emily amúgy - szólaltam meg mosolyogva az úgy nevezett Emily. A mosolya, a szőke haja, a nevetése, a kék szeme teljesen másra emlékeztet.
Nem, Louis ezt azonnal felejtsd el!
-Nehéz lehet két kis csöppséggel vásárolnod. Hol az anyukájuk? - szólított vissza a valóságban Emily mire megráztam a fejem. Hogy hol van Emma anyukája? Az egy nagyon jó kérdés kedves Emily, ha én tudnám akkor most nem lennék itt és nem próbálnálak felszedni. Ha tudnám hol van akkor minden egyes időmet ami van vele tölteném mellette aludnék el a karjaimban zárva és mellette ébrednék felé, és egy boldog családunk lenne a lányunkkal illetve a lányainkkal hisz elfogadná Cindy-t is, mint lánya, mert Ő ilyen. -Louis minden rendben? - rázott ki a gondolataimból ismét Emily hangja mire megráztam a fejem és bólintottam.
-Persze csak azon gondolkozok, mint kéne venni még - böktem a kosár felé amit Emma húzott.
-Nincs benne semmi - húzta fel Emily a szemöldökét. -Segítsek valamiben? - hú, de nyomulós csaj egyből segíteni szeretne.
-Nem kell köszi mi mennénk - mosolyogtam rá mire bólintott aztán Emma kezét megfogva igyekeztem a távolban várakozó George felé.
-Na meg van a száma haver? - kérdezte George vidáman.
-Nincs túl nyomulós - vágtam rá.
-Eddig három lányra ezt mondtad és az a három lány nem volt nyomulós. Mi bajod? - kérdezett rá George mire csak megvontam a vállam.
-Nem az igaziak - válaszoltam tök lazán mire csak megforgatta a szemét.
-Egyik se lesz az csak elárulóm, mert a húgom volt az igazid és a helyére nem tudsz olyat választani ami megfelel csak továbblépni és elvileg továbbléptél szóval ne gondolj a húgomra tudom ez nem könnyű, de te akartad így. Te mondtad azt, hogy halottnak tekinted, mert úgy könnyű hát akkor hajrá - a végén George meglökött és tökéletesen igaza van nem tudok tökéleteset találni, mert számomra Hannah a tökéletes, de el kell Őt felejtenem. Tovább kell lépnem, mert Ő meghalt. Ő halott, sose tér vissza.
-Igazad van - bólintottam.
-Akkor show time - vigyorgott George mire csak megforgattam a szemem.
-Oh milyen aranyos - lépett mellénk két ikernek tűnő lány. -Csodálom magukat, hogy felvállalták másságukat és gyereket vállaltak - szólalt meg a vörös hajú míg mi George-al egy fintorral egymásra néztünk. -Sajnos az én férjem nem akar gyereket - szomorodott el míg George szemei felpattantak, de én csak a fejemet ráztam. Nem, semmiféleképpen nem játszuk el a melegeket!
-Nem vagyunk melegek - szólalt meg George mire bólintottam, ha meleg lennék akkor se kezdenék George-al. A lányok érdeklődve pillantottak ránk, mintha zöldek lennénk. -A feleségünk - játszotta el George a szomorút mire Emma felhúzott szemöldökkel rám nézett, de csak legyintettem a kezem. George mellé gyűltek így én gyorsan kiszabadítottam Cindy-t és Emmát míg a kenguruban a kicsi már-már elbóbiskolt.
-Ez hülye - szólalt meg Emma mire bólintottam.
A lányokkal elindultunk a sor felé amikor hirtelen egy kocsi jött belém és mikor felnéztem egy szürke hajú, szemüveges nő állt a bevásárló kocsi előtt, ha Őt nem ismertem fel akkor a kocsiban lévő kislányt rögtön fel ismertem.
-Lux - visította Emma és bemászott a kocsiban, hogy megölelgesse legjobb barátnőjét.
-Lou? Mit keresel itt? - ugyan mit keress itt Louis? Ne légy hülye!  Köszönésképen megöleltem aztán Cindy-t is belehelyeztem Lou kocsijában, hogy Ő is a gyerekek közt legyen.
-Vásárolunk Lux-al mivel holnap viszi el az apja - a végén elszomorodott mire bólintottam nem lehet könnyű Lou-nak, hogy mindig van egy kis idő mikor nem látja kislányát én nem bírnám ki Emma nélkül egy napig se az biztos. És szerintem Lux-nak se könnyű ide-oda ingázni bár neki csak jó hisz az apjával is lehet. -És ti? - kérdezte egy mosollyal mire a tarkómat kezdtem vakargatni.
-George bácsi becsajozott - vágta rá mosolyogva Emma.
-Oh értem ezért vannak itt a picik is - fogta meg Lou a kenguruban lévő gyermek kezét. -Kihasználjátok a cukiságukat ejnye - rázta meg a fejét rosszallóan persze nevetve.
-Meg kell tanulniuk, hogy az élete nem tejfel - vontam meg a vállam vigyorogva mire Lou mosolyogva bólintott.
-És mennyi csajt szedtél te össze? - bökött meg Lou.
-Ö.. nullát - vakargattam meg a tarkóm mire Lou megpöckölte a homlokom és csak rosszallóan rázta a fejét tudja az okát ezért is pipa rám.
-Tovább kell lépned és ez olyan szépen ment. Hidd el nekem van a világban egy lány aki csak arra vár, hogy rád találjon aki boldoggá tehet - szónokolt Lou mire bólintottam igen van egy lány a világban aki rám vár és boldoggá tehetne, de nekem nem kell más lány csak Ő. Ő az aki boldoggá tehet. -El kell felejtened Őt. Mit is mondtál róla? Meghalt? - Emmára néztem aki felnézett és hegyezte a fülét mindig ilyen állandóan hallgatózik így azt is tudja, hogy az anyját halottnak tekintem. Persze, mint minden kisgyerek kifakadt, de aztán elmagyaráztam neki mindent és megértette rájött, hogy sokkal kevésbé fáj a hiánya, ha úgy tekintünk rá, hogy halott. -Boldog lehetsz még Louis csak sodródj az árral - szakította félben a gondolataim Lou mire bólintottam tudom, hogy igaza van, de olyan nehéz főleg amikor felnyitom a telefonom és az Ő arca villan meg, az Ő csodálatos mosolya ami nehezebbé teszi. Pedig csak azért tettem ki háttérnek azt a mosolygós képét, mert csodaszép a mosolya és, mert a halála után is maradjon velem valami gyász jelképként, de úgy hiszem ez borzalmas ötletnek bizonyult.
Gyorsan előszedtem a nadrágomból a mobilom és mikor felnyitottam ismét mosolygós arca ragyogta be a napomat, de azonnal kapcsoltam és kerestem egy képet Emmáról és Cindy-ről amit kicseréltem Hannah mosolyáról. Sokkal jobb lesz így.
-Van egy ötletem - szólalt fel ismét Lou mire ráemeltem a tekintettem, de Ő gyorsan kivette a három gyereket a kocsiból. Oh most olyan dolog jön ami titkos? -Luxy hoztok sajtot? Persze hozhatok egy-egy csokit is - mosolygott Lou a lányára mire megfogták a lányok egymás kezét és már el is viharoztak. -Na szóval mi lenne, ha gyakorolnál a tökéletes randidra. Van egy szingli barátnőm akihez pont illenél, de azt hiszem rád férne a gyakorlás - fejtette ki Lou a tervét míg én csak oldalra bólintottam a fejem. Miért kéne nekem gyakorlás? Louis Tomlinson vagyok a randik mestere.
-Minek kéne gyakorolnom? Csak mutass be neki és kész a többi már az én dolgom illetve a bájam dolga - húztam ki magam mosolyogva mire csak megforgatta a szemét.
-Aztán eszedben jut Ő és egész idő alatt rosszul fogod magad érezni. Azt már nem! Gyakorolnod kell így ma elmegyünk vacsorázni - a végén a szemeim majd kiestek jó Lou-val már reggeliztem, ebédeltem és vacsoráztam is, de úgyhogy a többiek is jelen voltak most meg csak rólunk beszél. Róla és rólam. -Csak egy baráti ne parázz már fiatal vagy hozzám - veregette meg a vállam nevetve mire nagyot nyelve bólintottam. -Sőt senkinek se kell tudnia erről tudom a fiúknak milyen ciki a gyakorlás, de neked erre szükséged van - erősítette meg mire bólintottam szóval ma este Lou-val vacsorázok.
A gyerekek visszajöttek és elbúcsúzva Lou-tól indultam a lányokkal megkeresni George-t aki ujjongva mutatta fel a három telefonszámot míg én csak gratuláltam neki. A pénztárhoz mentünk természetesen én fizettem aztán a cuccokkal amit időközben vettünk indultunk az autó felé. A lányok beültek maguktól míg az ikreket behelyeztük és be is kötöttük aztán Cindy-t is bekötöttem mivel Emma már egyedül bekötötte magát. Gyorsan hazafuvaroztam magam és miután bepakoltunk George elindult az emeletre felhívni az első randi partnerét.
-Na mi volt? - támadott le rögtön Zayn. -Voltak csinos lányok? - húzogatta a szemöldökét mire csak felhúztam a szemöldököm hisz a felesége ott pihen a vállán aki a kérdéskor felemelkedett és tarkón csapta aztán az ikreket vette ki a kezemből úgymint egy anya tigris.
-Voltak, de nem az igazik - vontam meg a vállam mire mindannyian összenéztek tudom mire gondolnak. -Viszont ma vacsorázni megyek egyedül - hangsúlyoztam ki a végét nehogy egyből ráessenek az újdonságra. -Szóval vigyáztok a lányokra? - kérdeztem míg Emma Liam nyakában ült azt hiszem ez egy igen.
-Egyedül vacsorázol? Az lehangoló - szólalt meg Pezz a lányával a karjában.
-Szingli, magányos férfi ül egy asztalnál szerintem minden magányos, csinos lány álma - vontam meg a vállam vigyorogva mire a srácok elismerően bólintottak aztán az emeletre futottam egyenesen a szobám felé.
Mikor beléptem a szobámba gyorsan becsuktam az ajtót és az éjjeli szekrényemhez sétáltam egy kép volt rólam, Emmáról és róla. Emma harmadik születésnapján készült amikor véletlen csókolóztunk. Micsoda egy csók volt. Tökéletes ajkak, tökéletes személy.
Megráztam a fejem mielőtt még jobban belemennék a részletben a képet a legalsó fiókba zártam. Szerintem arra a képre már nem lesz szükségem, ha tovább akarok lépni.
A fürdőben lépve lekapkodtam magamról mindent és gyorsan elmentem zuhanyozni tényleg gyors voltam hisz most nem ácsorogtam egy évig a zuhanykabinban az élet nagy dolgain gondolkozva. Miután kész lettem egy törölközőt kötöttem a derekam köré és a tükör elé álltam kissé megborotválkoztam hisz, ha most nem nem teszem meg akkor holnapra én leszek a Mikulás. Amint kész lettem a fürdőben kiléptem és a szekrényből elővettem egy alsógatyát amit rögtön el is hajítottam. Tűz piros alsónadrágomat Hannah-tól kaptam karácsonyra. Gyorsan kikaptam egy másikat amit magamra kaptam és előkotortam a szekrényemből egy fekete nadrágot hozzá egy fekete inggel amit megbántam hisz abban az ingben aludt egyszer. Baszki. 
Miután végre sikerült találnom egy másik felsőt gyorsan felöltöztem és felöltözve totálisan készen léptem vissza a fürdőben ahol még beállítottam a hajamat aztán befújtam magam amit Emma mindig megjegyezz, hogy ez a dupla fürdésem.
Nevetve megrázom a fejemet és mosolyogva lépek ki a szobámból a telefonommal a kezemben amit a farmerzsebemben rejtettem.
-Apuci - szaladt felém mosolyogva Emma így rögtön fel is kaptam. -Helyes vagy - puszilta meg az arcom Emma és mikor megláttam a száját rájöttem miért puszilt meg így hirtelen. Perrie-re tekintettem mire csak vigyorogva feltette a kezét. Ki kenhet az én 5 éves lányom szájára rúzst? Csak Perrie.
-Én is szeretlek prücsök - pusziltam meg az arcát aztán a földre helyeztem és a kezemmel letöröltem a rúzst. -Természetesség jobban áll - pusziltam meg a homlokát aztán felegyenesedtem. -És ne feledd amit Perrie néni mond az sose igaz - mosolyogtam Emmára aztán Perrie tekintettem vigyorogva míg Ő csak kinyújtotta a nyelvét.
A csengő hangja szólalt meg közben így mindenkinek intettem egyet mosolyogva aztán az ajtóhoz léptem ahol gyorsan kislisszantam így neki is mentem véletlen Lou-nak.
-Bocsi - suttogtam mire csak legyintett és elindultunk az autóm felé. Egy testre simuló fekete ruha volt rajta amiben teljesen elfelejtettem, hogy már szült. Szült már? Ja igen hisz Lux nem lenne akkor én hülye!
Kinyitottam neki az ajtó mire egy pont rajzolt a levegőben mosolyogva akkor már elkezdődött a gyakorlás. Gyorsan megkerültem a gépjárművet és én is beszálltam aztán miután kihajtottunk a bejáróról és elhagytuk az utcát fél szemmel rásandítottam.
-Hova? - kérdeztem rá mire oldalra billentette a fejét.
-Nem foglaltál asztal? Micsoda udvariatlan! - Vágta rá mire a szemeim majd kiestek a helyéről ebben meg mi a franc üthetett. -Louis te vagy a férfi okozz meglepetést a lányoknak, mintha készültél volna nem kérdezheted meg tőle. Légy spontán, okozz neki meglepetést! - Fordult felém Lou mire fél szemmel figyeltem és bólintottam. Ha spontán lennék akkor most nem egy autóban ülnék Lou-val miközben visszaültet a randisság nyeregében, ha nem mondjuk Hannah után mennék és felforgatnám érte a világot. Szóval ez a spontánság szarság.
-Értettem - emeltem egy pillanatra a kezemet a homlokomhoz mosolyogva aztán gyorsan vissza is helyeztem. Az őrült Louis aki eszeveszetten, össze-vissza megy az autóval annak már vége. -McDonald's? - pillantottam rá vigyorogva mire nevetve megvonta a vállát így az autópálya melletti McDonald's felé vettem az irányt. Nem a legromantikusabb hely, de ez amúgy se egy igazi randi és különben is minden lány szereti a hizlaló kajákat és ez elég spontán az előző elméletemhez képest.
Lou egész idő alatt ecsetelte nekem a tudni valókat mivel kezdjek egy beszélgetést és a végére mi magunk is elég jól elbeszélgettük az utat. A McDrive-hoz érve rendeltünk magunknak na meg persze három Happy Meal menüt is a gyerekeknek aztán egy parkolóhoz beálltam, hogy megvacsorázzunk közben persze sztorizgatunk.
A tanítást elfelejtve szórakoztunk minkét legjobb barát és nem tudom mikor nevetettem ennyit, mint most Lou-val ahhoz képest, hogy nem fiatal tök úgy viselkedik, mint egy tinédzser. A számban dobálja a sült krumplit ami nem mindig a számban esik és olyan ragályosan nevet, hogy nem tudok nem nevetni vele együtt.
Mikor befejeztük a szemetet elvittem a legközelebbi kukához és mikor visszaértem Lou egy mosollyal fogadott. Mivel már elég későre járt így Lou a következő utasítást adta az pedig a hazafuvarozás el is felejtettem milyen is már egy randi jó ezt így felidézni újra Lou-val. Eddigi legjobb randi partnerem és az Ő jelenlétében még, ha egy kis időre is, de sikerült elfelejtenem Hannah-t. Talán mégis megy ez a továbblépés dolog.
-Köszönöm a "randit" - fordult felém mosolyogva.
-Köszönöm a tanítást - válaszoltam mosolyogva.
-Még nincs vége a leckének - vonta meg a vállát egy félmosollyal mire oldalra billentettem a fejem és a következő pillanatban felém hajolt és egy puszit nyomott az arcomra. -Sose szóba búcsúzz el a lánytól mi lányok mindig többet akarunk - nyitotta ki a kocsiajtót mosolyogva ahol egyből kiszállt. -Jó éjt Tommo - intett mosolyogva mire én is visszaintettem aztán becsapta maga után az ajtót míg én hátradőltem az ülésben és a kezemet az arcomra tapasztottam. Mikor elindultam Emma pont erre az arcomra adott puszit. Régen mikor barátok voltunk Hannah-val mindig ideadott nekem puszit aztán mikor együtt voltunk akkor is emlékszem mikor a kis termetével lábujjhegyre állt és egy puszit nyomott az arcomra aztán az édes mosolyával rám mosolygott. Oldalra fordítottam a fejem és Lou az ajtóba  állt míg Lux kapaszkodott belé mögöttük a házban Tom állt vagyis Lux apja amikor elváltak azon a véleményen voltam, hogy a házasság szar hisz mindig tönkre megy aztán rájöttem, hogy nem voltak tökéletesek egymáshoz talán anyám miatt jöttem rá erre, hogy sok ember nem a tökéletes személyhez megy egyből hozzá. Valószínűleg Lou-nak nem Tom volt a tökéletes társa és Tom-nak se Lou. Kár, hogy így Lux-nak nem adódhatott meg a nagy boldog család ahol a szülők szeretik egymást, de hát nem Ő az egyetlen akinek ez nem adódhatott meg.
Visszafordítottam előre a fejem és a zsebemből előhúztam a telefonom amit rögtön feloldottam aztán a névjegyzékből kikerestem a számot. Nem tudom miért teszem egyszerűen hiányzik a hangja a két év alatt a hangpostája tartott életben. Minden este - na jó hajnalban - kiléptem az erkélyre csak azért, hogy hallhassam a három szavas hangját.
Most viszont kicsörgött és a készüléket valaki felvette, mert három csöngés után elhalkult és egy légzést hallottam a túloldalról.
-Hannah? - egy nagy lendülettel felültem és a szívem erőteljesen vert míg a levegőért kapkodtam.