Chapter 10. - Álmatlanság éjszakája

~Louis Tomlinson szemszöge~

Az érzés, hogy újra magam mellette tudhatom a kislányom az a legjobb érzés, de viszont a legfárasztóbb. Ti tudtátok, hogy fárasztó apának lenni? Persze jó is, de ha van egy gyereked akkor az alvás vagy a sima pihenés maximum 2 perc, de még azzal is sokat mondok. Akkor tudok egy kicsit is pihenni amikor Emma is alszik ami csak ebéd után van és a rekordja eddig 20 perc. Ez a gyerek rohadtul nem szeret aludni és ebbe nem hasonlít rám a kislányom, mert én ennyi idősen sőt még most is élek-halok az alvásért, de Emma meg inkább hisztizik, minthogy aludjon. Szerintem Zaynel össze kéne zárni még Zayn szeret nagyon is aludni és hát, ha Emma is átvenné Zayn szokását, de olyan Isten nincs.
Én szeretem a kislányomat, de aludni is szeretek és egy gyerekkel nem megy az alvás. Bezzeg az első közös esténken aludt, mint a bunda csak már korán felkelt, de aludt. És Hannah azt mondta előző este semmit sem aludt és most ebéd után se akart aludni. Mi van ezzel a gyerekkel? Tuti kicserélték az ufók amiről Niall hadovált.
-Nem vagy álmos? - bökött oldalba Niall és egy baromi nagyot ásított. -Mert én álmos vagyok!
-Még egyszer ásítani mersz - ásítottam én is na igen ezért utálom, ha ásítanak, mert én is ásítok. -Kérdezd meg Emmától nem-e álmos, mert már szerintem mindenki álmos kivéve a kislányom nem alszik!
-Én azért aludhatok? - kérdezte ártatlanul Niall.
-Én nem alszok te se - mordultam rá.
Fáradtan ingerült vagyok huh ez gáz.
-A te lányod miatt szívunk mindannyian ez nem érvényes - duzzogott Niall.
-A ti keresztlányotok miatt szívok ez kurvára nem érvényes!
És újra csendben maradtunk kivéve Emma sírása nem halkult miközben az anyja fel-alá járkált vele. Már szédültem a folytonos járkálástól, de legalább a szédülés eltereli a figyelmem, hogy mennyire fáradt vagyok. Na remek újra eszembe jutott...
-Mi lenne, ha elmennénk kocsikázni? - forgatta az ujjain a kocsi kulcsot Liam.
-Már többször elaludt autóba - mondta Hannah.
-Mehetünk - ugrottam fel és indultam kifelé.
Amint kinyitottam az ajtó minden sötét volt egyedül az utcai lámpák fénye világított és, ha ez nem lenne elég az ajtóba állt éltem szerelme vizes hajjal. Hány óra van? Esett az eső? Vagyis esik az eső? Kérdések cikáztam a fejembe és csak bámultam egy nagy barna szembe.
-Hova mentek? - törte meg a csendet Eleanor.
-Emma nem alszik így elvisszük kocsikázni ott általában elalszik - mondta mögöttem Liam, mert megszólalni se tudtam.
-Itt van? - kérdezte mire én bólintottam és hátrapillantottam ahol ott állt Hannah kezébe a lányommal hát mi se mondjak amikor visszanéztem Eleanorra nem tetszett neki, hogy Hannah is itt van. -És Ő?
-Én is örülök, hogy látlak - szűrte a fogai közé Hannah.
-Ne kezdjetek veszekedni kérlek most ne, hogy sír még Emma is - mondtam mindkettő lányra nézve.
-Nem is állok le egy szőke kurvával veszekedni - köpte a szavakat El Hannahhoz.
-Oh, ha én kurva vagyok akkor te mi vagy drágám? - mordult rá Hannah.
Átvettem Emmát Hannahtól és a kocsim felé vettem az irányt otthagyva Őket. Egy dolgot megtanultam az pedig nem más, hogy nem a lányom előtt fognak trágár módon beszélni neki ehhez semmi köze.
Betettem Emmát az ülésbe és biztonságos be is csatoltam, és rácsuktam az ajtót. 
Visszafordultam a többiek felé akik mindvégig engem figyeltek.
-Emmának ehhez semmiköze, hogy ti csúnyán beszéltek Ő még kicsi nem kell megtanulni, vagy majd holnap első szava az lesz, hogy kurva. Milyen jó is lesz nem Hannah? Vagy El neked mi volt az első szavad csak nem az, hogy ribanc? - tört ki belőlem minden már szinte kiabálva.
-Hú Louis az érett felnőtt - kuncogott Liam mögött Niall.
-Niall komolyan? Most kellet ezt? - nézett hátra Liam.
-Ilyen alkalmak ritkán vannak - tette védekezőbe a kezeit Niall.
-Mindegy aki akar jöhet velem még két ember befér az autómba, de csak kulturáltan jöhetnek és halkan - sóhajtottam.
-Az anyja vagyok - mondta Hannah és elindult, hogy beülhessen az autómba Emma mellé.
-Valaki még egy hely van? - kérdeztem.
-Itt megvárlak - mondta Eleanor és beviharzott a házba.
-Figyelünk rá - mondta Zayn.
Beültem a vezető ülésbe és el is indítottam az autót. Nem volt semmilyen cél csak körbe jártam az utcákat és addig vezetettem amíg Emma végre el nem alszik. És nem aludt, de nem adtam fel, ha kell reggelig kocsikázom itt, de akkor se fog ki rajtam egy 1 éves kislány.
Az egész kocsiba csend volt egyedül Emma sírását hallottuk.

***

A nap feljött egészen reggelig kocsikáztam, de Emma egyszer se aludt el én meg rosszabb vagyok, mint egy halott. Akinek van gyermeke az tudja milyen érzés egész éjjel nem aludni, de aki meg külsősként nézz engem csak kinevet, mert nem tudják milyen nehéz egy gyerekkel. Hát azok kapják be egyszer megtudják Ők is milyen nehéz egy gyerekkel. 

Beálltam a felhajtóra és csak magam elé meredtem. Semmi energiám nem volt semmire se csak beakarok menni a házba és aludni.

Hátrapillantottam és Emma csak itta tejét miközben mosolyog míg édesanyja az ülésének támaszkodva alszik, de még álmába is védi a kislányát. Amikor Emma elvette a szájától a cumisüvegét csak egy nagy mosoly terült el az arcán. Komolyan ez a gyerek nem álmos? Nem alszik, de mosolyog. Én, ha nem alszok akkor hulla vagyok, mint most is, de Ő.

Ujjammal megböktem Hannaht amire Ő feleszmélt és egyből lányára nézett.

-Aludt? - kérdezte.

-Nem, de azt hiszem te eléggé jól aludtál - morogtam.

-Bocsi - mondta.

-Semmibaj csak menjünk be és hadd aludjak - legyintettem és kiszálltam az autóból.

Megvártam amíg Hannah is kiszáll Emmával a kezébe az autóból aztán együtt besétáltunk az ajtón. 

A házba túl nagy volt a nyüzsgés így felakartam osonni feltűnés mentesen a lépcső, de tervem meghiúsult.

-Remélem csak átöltözni mész és készülődni, mert interjúra kell mennünk - szólt utána Harry.

-Az ma van? Nem szeretnétek nélkülem menni, mert egész éjjel semmit nem aludtam, hanem vezettem - fordultam meg. 

-Az a te bajod apuci - cukkolt Harry.

-Jönnöd kell, mert most mondod el, hogy Emma a lányod szóval Hannah ti is jöttök - jelent meg Liam.

-Basszus már - rúgtam arrébb egy földön heverő pólót.

-Rendben teszem magam - sóhajtott Hannah és átadta Emmát Liamnak aztán felbattyogott az emeletre gondolom a fürdőbe. 

-Te is mehetsz, mert mindjárt itt a kocsi - mondta Harry.

Duzzogva felvágtattam az emeletre egyenesen a szobámba és leültem az ágyamra. Ha mondták volna a fiúk tegnap este, hogy ma interjú akkor nem kocsikáztam volna egész éjjel Emmával, hogy elaludjon. Most mindenki elé kell állnom álmos fejjel és, ha én álmos vagyok akkor ingerült is szóval, ha valaki beszól nekem interjú közben könnyen lehet, hogy neki megyek az illetőnek ezért se kéne menne. Fáradtan egy elmebeteg állat vagyok még magam is bevallom ezt.

Muszáj lesz felállnom és lezuhanyoznom aztán valamilyen ruhadarabot magamra rángatni. Muszáj lesz elkészülnöm bármennyire is fáradt vagyok.
Bevonultam a fürdőszobámba gyorsan lekapkodtam magamról a ruháim amiket csak a földre dobtam és beálltam a zuhany kabinba.Megeresztettem egy kicsit meleg, de kicsit hideg vizet, hogy felkeltsem magam, de teljesen sikertelenül, mert majd nem elaludtam zuhanyzás közben. Már-már csukódtak le a szemeim, de aztán mindig észhez tértem sikeresen.
Amint eleget áztattam magam  és jól megmostam magam kiszálltam a kabinból és a fehér törölközőmért nyúltam amivel megtöröltem magam aztán derekam köré tekertem. Beálltam a tükörbe ahol egy fáradt fickó tekintett vissza rám aki most éli a nehéz időszakát. Úgy nézek ki, mint egy házas férfi akinek most született meg az első gyereke. A második rész igaz is, de házasnak még nem mondhatom magam és egy ideig nem is leszek házas.
Kimentem a fürdőszobából és egyenesen a szekrény elé álltam onnan is kiemeltem egy elegánsnak mondható hétköznapi öltözéket. Nem öltöny volt, de mégis elegáns. Bár Barney Stinson tuti öltönyt aggatna rám, de ki kell ábrándítsam utálom az öltönyt.
Felvettem a ruhámat aztán visszamentem a fürdőbe beállítani szanaszét álló hajam. Kicsit kezd hosszú lenni majd említenem kell Lounak. Amint végeztem a hajammal befújtam magam az igen drága férfi parfümömmel amit karácsonyra kaptam a fiúktól. Beálltam a tükör elé és elégedetten megnéztem maga, hogy most már sokkal jobban nézek ki kívülről.
Kisietem a szobámból egyenesen le a lépcsőn a többiekhez.
-Uh micsoda gavallér lettél hirtelen - nevetett Lou amikor meglátott.
-Jaj, de vicces valaki. Te minek jöttél? Miért nem pihensz? - ültem le a kanapéra a többiekhez.
-Elhoztam Luxot és arra gondoltam megyünk veletek - mondta Lou.
-Louis - ugrott az ölembe Lux.
-Mizu nagy lány? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-Cuki a kislányod - mosolygott Lux.
-Mivel rám hasonlít.
-Ha rád hasonlítana akkor bányarém lenne - mondta Lux és kiszállt az ölembe aztán anya ölébe ült.
-Nem hiszem el, hogy ilyen dumái vannak - dőltem hátra.
-Rossz keresztapja van - mosolygott Lou és magához ölelte kislányát.
-Mindenki engem hibáztat szerintem Niall rontotta el - morogta Harry.
-Te keresztlányod haver - mondta Niall.
-Mielőtt Harry és Niall vita lenne induljunk - jött be a nappaliba Liam Emmával a kezébe, de amint meglátott átadta nekem a kislányt.
Amikor felálltam, hogy átvegyem a kislányt Hannah jött ki, de most más volt sokkal gyönyörűbb volt. Egy rövid sárga egybe ruha volt rajta, a hajába egy fehér virág csat volt és alul a haja göndör volt. Egy kevés smink festette arcát amitől jobban kiemelte az arcát, de szerintem smink nélkül gyönyörűbb. Na kuss Louis már beteges a volt barátnődről ilyeneket mondani aki a gyermeked anyja szóval jobb, ha hallgatsz neked ott van Eleanor és ezt csak a fáradtság miatt mondod!
Feleszméltem és már csak rám vártak az ajtóba, hogy elinduljak így én is elindultam kilépve a házból, hogy beülhessek a nagy személyes autóba. Nem szeretem limuzinnak hívnak az olyan kihívő.
Egész úton próbáltam valamennyire pihentetni a szemem és nem, nem az nem alvásnak számít. Na jó egy nagyon pici alvásnak számít.
-Louis minden rendben? - térített észhez Liam.
-Igen csak legyen túl ezen és utána hadd menjek haza aludni - mondtam.
-Megérkeztünk akkor igyál egy kávét az automatából az helyre ráz kicsit adás előtt - adta az ötletet Liam.
-Igaz kávéra van szükségem - egyeztem bele.
-Nekem kajára - szólt bele Niall.
-Neked van gyomrod? Most reggeliztél 8 palacsintát - kérdezte Zayn furcsán nézve Niallre.
-Az 10 palacsinta volt, hogy kijavítsalak és igen van pocakom - fogta meg a hasát Niall, hogy bebizonyítsa van pocakja vagy mije.
-Feneketlen bendőd van Niall - forgatta meg a szemét Zayn.
-Akkor Niallnak két feneke van? Hisz azt mondtad a gyomrába is van feneke, de alapból hátul is van neki egy - értetlenkedett Harry.
-Harry ne légy hülye - forgatta meg a szemeit Liam.
-Igen Harry ne légy hülye, mert az Louis - mosolygott Niall.
-Hé - szólaltam fel nevem hallatára.
Amire Niall mondhatott volna valamit már meg is érkeztünk.  Szépen sorba kimásztunk a kocsiból a sikítozó tömegbe.  Honnan a fészkes fenéből tudják a rajongók, hogy hol vagyunk?
Amikor kiszállt Hannah a kezébe a lányommal minden rajongó furcsán nézett a lányra és láttam pár rajongót akinek egyáltalán nem tetszett, hogy itt van Hannah. Vajon mi lesz, ha megtudják, hogy van egy közös gyerekem az ex-emel? Kitör a harmadik világháború az biztos!
Amíg be nem értünk az épületbe addig folyton tették fel a kérdéseket, hogy "mit keresett itt Hannah Walker?" és, hogy "ki a fene az a gyerek?" én meg próbáltam kikerülni a kérdéseket és csak elsétáltam mellettük persze egy-két rajongónál megálltam és készítettem képet velük ami jó érzéssel töltött el amikor az arcukra néztem. És nekem csak egy kérdésem volt hozzájuk ami már régóta bennem volt, de sose kérdeztem meg, mert erre talán Ők se tudtak volna tökéletes választ adni így nem lövöm le a poént azzal, hogy elmondom a kérdésem, mely a rajongókhoz szól.
-Gyere Louis - szólított meg Paul. -Elfogtok késni a fiúkat már betessékeltem.
-Csak még vele készítek egy képet - mondtam és gyorsan meg is csináltam a kedves kis barna hajú kislánnyal a képet aki hálálkodva eltátogott nekem egy "szeretlek"-et természetesen szipogva. Amikor látom, hogy mit hozok ki a rajongókból, hogy miattam sírnak szívesen átölelném Őket, de ott az a hülye kordon és nem lenne tisztességes, ha egyet megölelek, de a többit nem.
Paul az ajtóba várt már így odasiettem hozzá, hogy én is belépjek.
-Azt hittük sose érsz be - mondta Liam.
-Csak annyira aranyos volt egy pár rajongó és amikor megláttam Őket sírni ami miatt, hogy látnak minket kötelességemnek láttam megállni és fotót készíteni velük - mondtam.
-Van pár rajongó aki cuki - mosolygott Niall.
-És van egy pár aki durva - mormolta lehajtott fejjel Hannah.
-Mi történt? - kapkodtam a fejem mindenki felé magyarázat miatt. 
-Volt egy pár rajongó aki elküldte szépen mondva Hannaht a fenébe és a lányodat is - morogta Zayn. -Utálom az ilyen rajongókat!
-Nem lesz baj Hannah - léptem a szőkeség és megfogtam a vállát.
-Túl élem - nézett fel a lány rám.
-Emma? - böktem a kezébe fekvő kislány felé.
-Úgy néz ki elaludt - mosolygott rá a lányára.
-Ilyenkor tud aludni - mosolyogtam kislányomra aki csak kapaszkodott édesanyába.
Egy biztatott pillantást vettem még egyszer a szőke hajú lányra aztán kijött egy pasas aki ránk várt és tudtam, hogy itt az idő.
-Minden rendben lesz - mosolyogtam rá aztán elindultunk a fiúkkal a férfi után.

Én imádom ezt a blogot írni, mert tényleg egy olyan történetet amivel nem mindennap találkozik az ember hisz én magam találtam ki és még jó magam se láttam olyan blogot ahol Hannah Walkerről írnak. És ezzel nincs is baj, hogy én írok nektek. A probléma ott kezdődik, hogy nincs komment pedig többen kattintgatok az oldalra és olvassátok sőt a faliratkozóm száma is nőtt, de visszajelzés nincs. Semmi.
Elszomorodtam, de túléltem és attól nem hagyom abba a blogot, mert nem lényegesen a komment csak jól esne egy-két kedves szó vagy valami amit hozzáfűzné a bloghoz.
Mindegy hát, ha most sikerülni fog akkor amikor elolvastad a részt aztán ide az én kis segély kiáltásomat olvasod és megszánsz. Hátha.
Jó olvasást bébik!<3

Chapter 9. - Szerelmi háromszög

Sziasztok uborkák!:)<3

Elérkeztem a 9.részhez hát azt hiszem, ha jobban belegondolok kezdődik a történek annak a része, hogy bele pillantást nyerünk mindenki szemszögébe. És lassacskán megismerjük azokat a szereplőket akik még nem kerültek elő csak megemlítésként. Hát igen lesznek olyan szereplők akik most bukkannak fel, de lesznek olyanok akiket örökké elveszítünk.

Ja és egy kérdés: Mit gondoltok Jason Walkerről? Az énekesről tudjátok csak, mert nekem eléggé bejön a vezetékneve sőt amúgy is jó zenei vannak.

És egy vélemény kérdés: Mi legyen Alexandra Petersel? Tudjátok Hannah legjobb barátnőjét alakítja a történetbe.

Jó olvasást!:))

U.i.: Ne lepődjetek meg, ha az utóbbi részekbe Hannah Walker képe Candice Accole lesz, mert kezdek kifogyni a Hannah képekből.

Eva H.xxx

~Liam Payne szemszöge~

Egész éjjel nem aludtam semmit, mert féltem, hogy Louis olyat tesz amit maga se akar, de ebbe az állapotba ami most Ő van megtette volna szóval egész éjjel Louisra vigyáztam.
Louis miután felment a szobájába gondolkozni aztán pár perc után leviharzott a lépcsőn és ki a házból. Muszáj volt utána mennem, mert féltem, hogy Hannah házához megy balhét csinálni és akkor tuti nem látná soha a lányát, de nem oda ment. Sose láttam kocsmába Louist, de most ott ücsörgött és csak öntötte magába a piát így csak egyet tehettem. Ott maradtam vele, mert erőszakkal nem akartam haza rángatni így amíg bírta ivott, de amikor már láttam, hogy totál kész van magammal ráncigáltam haza. Otthon ledobtam Louist a kanapéra, de nem aludt, hanem tömte nekem a hülyeségeit, hogy soha többé nem látja Emmát és, hogy akkor most mi lesz vele meg így mindent mondott amire én csak a szemem forgattam, de mint jó barát végig hallgattam és bólogattam, mint valami ütődött. Aztán amikor már nem hallottam Louis sajnáltató beszédét akkor jöttem rá, hogy végre elaludt.
És most itt ülők kinn a konyhába egy bögre kávéval és próbálok egy kicsit felkelni. Louis meg még mindig horkol már most látom előre másnapos fejét kicsit se lesz szép látvány.
-Jó reggelt cuki pofi - toppant be Niall a konyhába és egyből észrevette nyúzott arcom. -Aludtál te?
-Jó reggelt Niall! Köszi kérdésed, de nem - ásítottam.
-Miért? - ült fel a pultra.
-Louis "kicsit" ivott - temettem az arcom a tenyerembe.
-Akkor azért van még csönd - mosolygott.
-El nem tudom hinni, ha nem vagyok vele mi történik - motyogtam.
-De hála az égnek vele voltál és ezt megköszönheti neked.
-Mindegy - emeltem fel a fejem és belekortyoltam a kávémba aztán folytattam. -Lényeg üzend meg mindenkinek, hogy nem tudhatja meg ezt Hannah, hogy a lánya apja segg részegre itta magát!
-És, ha átjön? Meglátja, hogy másnapos, mert Louison látszik - mondta Niall.
-Azt mondjuk neki, hogy ittunk itthon egy kicsit, de nem rúgtunk be nagyon és addigra Louist is kicsit helyre hozzuk - mondtam.
-Remélem beválik - mondta a szöszi.
-Be kell válnia - mondtam határozottan. -Szóval akkor ezt elmondod mindenkinek, hogy senki ne szólja el magát? Kegyes hazugságot hazudunk Hannahnak!
-Liam Payne első füllentése - mosolygott Niall.
-Honnan veszed első?
-Nem tudom, de nem úgy ismerlek, hogy hazudj bárkinek.
Igaza volt Niallnak nem nagyon szoktam hazudni csak akkor, ha muszáj vagy éppen nem akarok megbántani valakit. Nem szeretem, ha elszomorítom az embereket, de már elszomorítottam anno egy embert aki elég közel állt hozzám aki egy lányt volt és aki tiszta szívéből szeretet. És én is szeretem mégis kidobtam. Daniella Peazer.  
Mindegy Ő már a múlt ami elmúlt az elmúlt!
-Na akkor elkürtölöm a többieknek - ugrott le a pultról Niall.
-Zaynel vigyázz utál felkelni - figyelmeztettem.
-Louist felkeltési módszerét utálja én jószívű vagyok hozzá - mosolyodott el huncutul Niall. Persze Ő az aki jó szívvel kelti fel az ember na most röhög a vakbelem.
Azzal Niall el is tűnt így újra egyedül maradtam egy alvó másnapossal aki amint felkel jajgatni fog, mint egy kisgyerek. Na és persze a gondolataimmal is ott maradtam egyedül és az volt igazán a nagy bajom, mert mostanában olyan gondolataim voltak amiket nem tudtam hova tenni. Furcsa volt, mintha valami rossz történne velünk és Hannahval meg a kicsivel. De mi történhet velünk? Ez annyira logikátlan semmi rossz nem fenyeget minket. Semmi.  Ezek hülye gondolatok! Csak kár, hogy nem akarnak kimenni a fejemből.
A gondolat átmenetelem egy hangos jajgatás zavarta meg. Ez biztos Louis lesz az így egyből a nappaliba mentem egy pohár vízzel és fájdalomcsillapítóval.
-Tessék - nyomtam a kezébe amint odaértem hozzá.
-Mi történt? - vette be a gyógyszert és ivott bele a vízbe.
-Te vadbarom hulla részegre leittad magad és, ha én nem vagyok  elrontasz mindent - oktattam ki.
-Basszus - fogta a fejét. -Köszönöm Liam örök hálám neked.
-Hálád az lehet is, de még nincs vége - kezdtem bele Ő pedig biccentette, hogy folytassam. -Te rendben hozod magad és amikor Hannah ideér Emmával, és rákérdez miért vagy másnapos azt mondod, hogy este iszogattál velünk és kicsit túlzásba estél, de nem annyira. Kegyes hazugság mielőtt mondanád, hogy ez hazugság.
Louis csak figyelt és bámult rám meredten próbálta felfogni a szavakat, de ilyen másnaposan nem biztos sikerült is.
-Lényeg? - kérdezte meg.
-Elmész a szobádba és rendben hozod magad a többit bízd rám és a többiekre - sóhajtottam és amikor láttam nem indul rákiabáltam. -Most!
-Jól van na ne ilyen hangosan - fogta be a fülét és próbált felállni aztán próbálta eltámogatni magát a szobájáig. Pont szerencse akkor jöttek le a fiúk és Harry meg Niall örömmel segített Louison.
Amire eltűntek a látótávolságból mármint felértek az emeletre elkezdtem elpakolni a nappaliból és befújtam a szobát légfrissítővel, mert bűzlött az alkoholtól hála Louisnak és az esti utolsó piájának amit egész este szorongatott. Ha Hannah rájön a dolgokra akkor fene tudja mi lesz Louissal, de az biztos, hogy a lányát nem látja egy hamar bár Hannah nem szemét csak félti a lányát és jogosan.
Kicsit összepakoltam a nappaliba viszont néhány dolgot direkt úgy hagytam, mert ha nagyon nagy a rend akkor gyanút fog amit nem akar senki így maradt az a tiszta, de rumlis ház ami volt mindig is.
-Elmentem - futott le a lépcsőn fekete hajú barátunk.
Ilyen korán fenn van? Ez furcsa. Mi a fene baja lehet, hogy korán kel? Bár lehet Perrieért megy csak tényleg, ha már Perrie akkor fel kéne hívnom Sophieat már hiányzik nagyon.
-Te ilyen korán fenn vagy? - szóltam utána. -Hova a fenébe mész? Perrie?
-Hannahért és Emmáért megyek - fordult meg.
-Miért te? És mikor hívott, hogy menj érte? - néztem rá kérdően.
-Előbb írt egy sms-t, hogy menjek érte és azért engem kért meg, mert tegnap én vittem haza - magyarázta el Zayn.
-És mi van Perrievel? Tudod szőke hajú és eljegyezted ja és a Little Mix tagja tudod a Little Mix az a lány banda.
-Perrie ma átjön! Nem felejtettem el a barátnőmet aki hamarosan a feleségem - mordult rám.
-Oké-oké - tettem a kezem védekezésképen. 
-Mentem mindjárt jövünk addig készüljetek el - mondta Zayn és el is indult az autójához.
Komolyan, ha nem ismerném Zaynt akkor azt hinném belezúgott Hannahba, de ismerem és látom, hogy néz Hannahra, de látom, hogy néz Perriere. Perrie élete szerelme akit eljegyzett és akit, ha elvesztene akkor összetörne rendesen. Talán úgy összetörne, mint Louis amikor szakítottak Hannahval, de lehet annál is jobban. Louis és Hannah kapcsolata is érdekes volt régen, és most is elég érdekes, ha belegondolunk abba, hogy van egy közös gyerekük akit mindennél jobban imádnak. És akkor ott van még Harry és Taylor Swift kapcsolat na az aztán érdekes volt, ha arra visszagondolok akkor elkap a röhögőgörcs és erről nem tehetek komolyan. Aztán ott a szöszi barátunk aki mély kapcsolatba került a hűtőszekrénnyel és azóta is jól meg vannak szerintem Ők a leghosszabban tartó kapcsolat. Voltak érdekes kapcsolataink, de a jelen számít most és a jelenbe csak Zayn és Perrie, Louis és Eleanor, Niall és a hűtőszekrény és én meg Sophia van. Pedig milyen jó volt Danival... Fejezd be Liam Ő a múlt!
Az ábrándozásom a fiúk szakították félbe hála istennek.
-Liam lerí Louisról, hogy másnapos nagyon? - huppant mellém Niall és magával húzva Louist is akin egy fekete napszemüveg volt és egy laza Louisos ruha zokni nélkül.
-Miért van rajta napszemüveg? - kérdeztem.
-Álcázás képen, hogy ne vegye észre, hogy a szeme se áll jól - mondta Harry.
-Ez hülyeség, mert házba nem hordunk napszemüveget és, ha hideg vízzel leöntöttétek, hogy mossa meg az arcát jól akkor nem veszi észre - mondtam és levettem Louisról a szemüveget, de amint megláttam másnapos tekintetét egyből visszatettem rá és a fiúk felé fordultam. -Leöntöttétek hideg vízzel? Miért néz ki úgy, mint egy élő halott?
-Kétszer is leöntöttük - mondta ördögi mosollyal Niall.
-Szerintünk azért, mert eléggé berúghatott Louis bár még ennyire nem látszott rajta a másnaposság, de tegyük hozzá ennyire sose rúgott be amit te meséltél - tette hozzá Harry.
-Basszus és mit mondjunk Hannahnak miért van rajta szemüveg? Hisz logikátlan lakásba szemüveget hordani - dörzsöltem meg kezemmel a fejem.
-Louis vak lett ez a legjobb vagyis ideiglenes vak, mert baleset érte - mondta Niall.
-Jobb ötlet? - forgattam meg a szemeim.
-Szólhatunk Lounak, hogy jöjjön át kenjen rá valami sminket hátha eltünteti ideiglenesen  - javasolta Harry.
-Ez jó ötlet! Mennyi idő amire ideér? Mivel Hannah  úton van már - magyaráztam el neki.
-Felhívom - mondta és el is vonult.
-Sose az én ötletem jó - duzzogott Niall.
Észre se véve Niall duzzogását járkálni kezdtem, ha Hannah megtudja, hogy Louis eléggé leitta magát a sárga földig akkor soha többé nem láthatja Louis Emmát és akkor még jobban kész lenne. Ha már azért leitta magát, mert Hannah haza vitte akkor vajon mi lesz, ha eltiltja tőle?  Drogozni fog? Öngyilkos lesz? Vagy mi a fene? Nem hagyhatom, hogy Louis leamortizálódjon. Nem tehetem, mert a legjobb barátom akit szinte testvéremként szeretek így nem hagyhatom, hogy tönkre tegye magát. Louisnak a lánya lett a drogja most már.
Amire észbe kaptam Harry ért vissza meglehetősen azzal a hírrel, hogy Lou pár percem belül itt van. Szóval írtam Zaynnek egy üzenetet hogy tartsa fel Hannahékat.

"Louis lerí, hogy másnapos ezért Lou jön át segíteni rajta addig vidd valahova Őket. Fontos!"

Pár percem belül már Zayntől választ is kaptam:

"Siessetek addig kitalálok valamit, de tényleg siessetek!"

Utána egyből megérkezett lihegve Lou valószínűleg tényleg sietett ez kedves tőle. Amint levegőhöz jutott Louis fejéhez vágott mindent amit lehetett ami teljesen igaz volt és utána amikor le nyugodt elkezdődött a munka. Amire vártam az megtörtént, mert amikor Lou meglátta Louis másnapos fejét felsikoltott aztán megint elkezdett szitkozódni és csak utána kezdet bele a munkába. Vajon, ha Lux itt lenne akkor is ennyi csúnya szót ejtene a szája? Mivel Lou nem az a ember aki csúnyán beszél, de azt hiszem most nagyon kikelt magából. Jó persze minket állandóan seggfejnek hív, de az más tészta Lounál.
Remélem Zayn nem szólja el magát és feltudja tartani addig Hannahát amíg szükséges. Csak sikerüljön minden!

~Hannah Walker szemszöge~

Hannah Walker~Candice Accola

Amióta Zayn értünk jött azóta eléggé furán viselkedik. Hisz ide-oda kocsikázunk már mióta és állandóan nézegeti a telefonját így hozzám se szól. Most vagy Ő is utál, mint Harry és azért nézi a telefonját mikor hívja Perrie, vagy fogalmam sincs miért teszi ezt. Vagy csak alapból szar napja van bár amikor hívtam akkor eléggé jókedvűnek tűnt szóval lehet, hogy csak az egyik fiú húzta fel eléggé, mert ez a Zayn nem tudom milyen Zayn. Na ez aztán megfogalmazás Hannah gratulálok angolból egyes!
Hátrapillantottam kislányomra aki édesdeden szorongatta plüss répáját közbe csukódtak le a szemeim, de mindig feleszmélt amikor bukkanó volt. Szegény kislány elég korán kelt fel jó, hogy álmos.
Visszafordultam előre és azon gondolkoztam, hogy most hova is megyünk.
-Zayn - szólaltam meg mire rám pillantott. -Hova megyünk?
-Haza ennyire ne légy szőke - mosolygott rám. -Rosszabb leszel Niallnél.
-Már régóta felvettél minket és azóta haza megyünk szóval erre csak egy megoldás lehet - mondtam amire Ő kérdően nézett rám. -Elköltöztettek.
-Aha jah persze - mondta bólogatva, de azért, mert nem rám figyelt láttam, hogy mosolyog.
-És mikor szándékozol odaérni? - kérdeztem.
-Pár perc - mondta és a telefonjára nézett. -Sőt mindjárt.
-Okés - sóhajtottam és hátradőltem az ülésbe.
Innentől kezdve nem szóltunk egymáshoz csak bámultam ki az ablakon gondolkozva, hogy vajon mi lehet az, hogy nem visz egyből hozzájuk. Mit titkolnak? Mi történt? Fogalmam sincs, de nagy baj lehet, ha fél várost bejárja velem és a lányommal. A lányommal aki épp mögöttem édesdeden szuszog és nem ért semmit semmiből hisz Ő csak az apját akarja látni. Miért kötődik ennyire Emma Louishoz?  Azok okés, hogy Louis Emma apja, de én se kötődtem ennyire apához 1 évesen jó mondjuk én mindig is ismertem, de akkor is ez furcsa. Sőt minden furcsa, ha már itt tartunk.
Visszapillantó tükörből Emmára pillantottam aki aludt aztán Zaynre pillantottam aki épp akkor tette el a telefonját a zsebébe mosolyogva.
Becsuktam a szemem próbáltam valamennyit aludni, de amire újra kinyitottam ismerős utcába voltunk. Itt vagyunk. Ez gyors volt ahhoz képest, hogy nem rég körbe jártuk a fél várost.
-Mégse költöztettek el? - fordultam felé.
-Jól látod mi nem vagyunk költöző madarak - nevetett Zayn.
-Na persze - fordultam vissza előre mosolyogva.
Amint leállította az autót kipattantam a kényelmes ülésből és haboztam mi legyen Emmával. Szegény kislány alig aludt nem kelthettem fel, de viszont apja odabent vár rá.
-Kiveszem üléstől - lökött odébb az ajtótól és kiemelte Emma ülését óvatosan.
-Köszönöm Zayn - mondtam.
Előre engedtem Zaynt a lányommal, de az ajtóba megállt, hogy kinyissam neki az ajtót. Zayn bement és bevitte Emmát üléstől a nappaliba, hogy egy kicsit aludjon még. Beljebb mentem, de nem láttam senkit túl nagy csend volt és ezt Zayn is észrevette, mert furán nézelődött ide-oda, hogy hol vannak a többiek.
-Hol vannak? - kérdeztem csendben nehogy Emma felkeljen.
-Fogalmam sincs - suttogta Zayn.
Hirtelen a lépcső felől lépéseket hallottunk és egyből arra figyeltünk.
-Mizu van gyerekek? - ugrott le az utolsó lépcsőfokról Niall szinte kiabálva.
-Shh - szóltam rá suttogva. -Emma alszik!
Mindenki bólintott.
-Hát visszajöttetek? - jött le Louis.
Olyan furának tűnt olyan másnak, mintha nem tudom valami lenne vele.
-Mondtam, hogy visszajövünk - mondtam.
-Köszönöm - ölelt meg.
-Nincs mit - öleltem vissza.
Magamba szívtam illatát ami szintén fura volt, de elhessegettem a gondolatot és csak öleltem. Amikor viszont elváltunk egymástól mélyen az arcára meredtem.
-Ki vagy sminkelve? - álltam lábujjhegyre, hogy jobban szemügyre vegyem arcát.
-Mi? Dehogyis - lépett hátrébb zavartan.
-Pedig nagyon úgy tűnik. Mi történt? - fontam karba melleim alatt a kezem.
-Bevert nekem Niall - vágta rá gyorsan, de zavartan.
-Niall? Még egy pókot se bírna leverni ugyan már - nevettem el magam. -Komolyan kérdem mi történt?
-Ez csúnya volt, de igaz - szólalt meg mögülem Niall.
Hátrapillantottam és csak rámosolyogtam.
-Elmondod még ma? - fordultam vissza.
-Berúgtam elég csúnyán - mondta a földet nézve, de aztán felemelte fejét és folytatta. -De csak a fájdalom miatt, hogy Emma vagyis a lányom nincs velem és tudom most eltiltod tőlem Emmát, de elkellet mondanom nem hazudhatok.
Kikerekedett szemekkel figyeltem Louist akinek a kék szemébe a megbánás érzelem örvénylett és hirtelen nem tudtam mit mondani. Louis előhúzott egy papír zsebkendőt a kezéből és megtörölte arcát. Az arca olyan volt, mint egy mosott szar ez nem kicsit volt berúgva tegnap este, de mégis elmondta nekem és nem hazudott.
-És, ha tőlem el is tiltod akkor a fiúktól ne tedd Ők úgy szeretik Emmát, mintha tényleg a keresztlányuk lenne - folytatta Louis.
-Mert tényleg a keresztlányuk - motyogtam. -Most tényleg el kéne tiltanom tőled Emmát, de nem teszem. És tudod miért? Mert elmondtad az igazat és megbántad, és igen lehet nem te vagy a tökéletes apa figura sőt még lesz ezeregy ilyen bakid, de Emma szeret téged még ilyen kicsin is kötődik hozzád így nem tehetem vele sőt veled se. Ha tőlem vennék el Emmát valószínű én is berúgtam volna. Nem tiltom el tőled Emmát!
-Most komolyan beszélsz? - kérdezte és én csak bólintottam amikor hirtelen felkapott és szorosan magához ölelt. -Köszönöm!
Louis örömébe megpörgetett a levegőbe és örültem, hogy örül.
-Szívesen - mosolyogtam rá amikor elhúzódtunk aztán a többiek felé fordultam. -Tőletek se tiltom el Emmát, mert a keresztapjai vagytok.
-És főzöl nekem? - csillant fel Niall szeme amire én bólintottam és megölelt. -Ez életem legjobb napja!
Hirtelen egy édes gyerek sírásra lettünk figyelmesek. Louisra pillantottam aki már egyből el is indult a hang forrás felé. Összenéztem a fiúkkal és követük Őt a nappaliba. Amikor beértünk a nappaliba Louis kezeibe már Emma volt és épp beszélt hozzá miközben a kislány mosolygott rá. Aztán elkezdett sírni.
-Lehet ám, hogy bekakilt - ültem le a kanapéra.
-Én imádom a lányomat, de ez a nők feladata - rakta az ölembe Louis Emmát.
-Konyhába leszünk - futottak a konyhába a fiúk.
-Hé szarba hagytatok!
-Bocsi utolsó pelenkázásom se volt tökéletes nem próbálóm többé - kiabálta vissza Louis.
-Én meg most ettem - kiabálta Niall.
-Én elhoztalak titeket - kiabálta Zayn.
-Bocsi és vigyázz a kanapéra - kiabálta Liam.
-Engem nem érdekel - kiabálta Harry.
Persze hagyjuk szarba Hannaht miért is ne. Mondjuk Harry kiabálás nem lepetett meg sose fog megszeretni. Viszont ezt még megemlegetik, hogy egyedül hagytak a szarba csak emlékezzek erre, hogy egyszer én hagyjam Őket totál egyedül a szarba. Szó szerint a szarba.
-Hát Emma magunkra maradtunk - mondtam a lányomnak. -Te, én és a kakis pelusod. Igazi szerelmi háromszög!

Chapter 8. - Ez nem örökké szól

Sziasztok éjszakai baglyok akiket szeretek!:)

Boldog Újévet kívánok mindenkinek! B.U.É.K. :)

Szerintem ez az a rész amivel sokat dolgoztam, mert semmibe se voltam biztos. Mégis minden van benne ami kell még Emma is. Emma team yeeey :D Akinek Emma Tomlinson a kedvenc az rossz ember nem lehet.:) :D

Most ízgulok a legjobban, hogy mit gondoltok erről a részről hisz akkor is ez a rész más, mint a többi és ezért izgulok.:( Még egy szemszögből akartam írni, de gondolkoztam és ezt egy szemszögős résznek teremtettem így a következő részbe két szemszögből olvashatjátok.

Nem is fecsegek tovább, mert tudom a fele fecsegésem nem olvassa el senki csak a részt szóval hiába jártatom a pofám feleslegesen.

U.i.: Vélemény kifejtős kommenteket várok a rész végénél!

Eva H.xxx

~Hannah Walker szemszöge~

A fiúk agglegény lakásába lenni hát, hogy is mondjam nem éppen a legjobb, ha Liam nem lenne akkor úsznának a szarba már. A dohányzó asztalon ami az ablakhoz volt tolva tele volt a tegnapi vacsorájukkal és a többi kacattal a konyhába be se merek menni, mert ott tuti nagyobb rendetlenség van, mint a nappaliba. Mondjuk, ha már így visszajött a szó a nappalihoz akkor a padló tele van ruhákkal és a alsónadrágokkal szinte már a szép fa padlót se lehet látni csak nem értem miért a földön tárolják a ruháikat. Sose fogom megérteni a férfiak logikáját hiába strapálom magam.
Arra gondoltam kicsit próbálok rendet rakni, de kevésbé sikeresen, mert amint fel akartam állni már egyből visszalöktek azzal az indokkal, hogy inkább pihenjek és élvezem a kényelmet a szarral teli lakásba. Igaz luxusba élnek. 
A nyugodt csendet egyből meg is zavarták.
-Éhes vagyok, de nagyon - kezdett el énekelni Niall közben a hasát fogta.
-Kigondolta volna - forgatta meg a szemeit Zayn.
-Én nem gondoltam - szólalt meg Louis, de egyből hozzá is vágtak egy párnát. -Jól van na gondoltam!
-Ha szeretnéd Niall összeütők valami ebédet - szólaltam meg már én is.
-Megtennéd? - ugrott az ölembe Niall, mint egy kis gyerek.
-Ha leszállsz rólam akkor igen - mosolyogtam rá.
Lepattant rólam a szöszi és egyből felhúzott, és a konyha felé vitt. A konyha tényleg rémes állapotba volt, mint a nappali. Elsőként a takarítással kell kezdenem azt hiszem.

Képzeljétek el sok koszos edénnyel!

Közeledtem a mosogatóhoz amikor megláttam drága kislányom ahogy a mosatlan edényekkel ül a mosogatóba miközben folyik a víz még rá. Elsőnek nem hittem a szememnek, hogy Emma a mocskos edények közt játszik a csapból folyó vízzel aztán felfogtam már. Kislányom felnézett rám és csak mosolygott, mintha ez a kis fürdése csak valami játék lenne. Melyik agy halott rakhatta bele?
-Te meg mit keresel itt manócska? - emeltem ki meztelen kislányom a mosogatóból aki még mindig vidáman mosolyog. -Apukád volt az?
Emma a válaszra csak kacagott egyet és a kis kezével eltakarta az arcát. Szóval Ő volt az. Az én kislányom mindig elárulja magát csak rá kell nézni és már tudod az igazat.
-Fiúk! - kiáltottam el magam mire mindegyik fiú egyből előttem termet és kikerekedett szemmel néztek rám erre én csak feltettem a kérdést amire tudni akarom a választ. -Emma mit keresett a mosogatóba a piszkos edények között?
Mindegyik fiú elhallgatott és egyszer néztek Louis felé.
-Ne nézzetek rám nem csak az én ötletem volt ott megfürdetni - csattant fel Louis. -Egyébként Niall tette bele amikor ment a hűtő felé.
-De Zayn mondta, hogy tegyem bele - védekezett Niall.
-Mert Harry mondta - mondta Zayn.
-Nekem Louis parancsolta - mondta Harry és mindenki Louisra meredt.
-Nekem Liam mondta, hogy fürdessem meg - próbált védekezni Louis.
-A fürdőkádra gondoltam, hogy ott fürdesd meg te idióta - ütötte  homlokon Liam Louist.
-Én is arra gondoltam, de azok az idióták értették félre azt hiszem - fogta meg Louis a homlokát.-Különben is élvezte a lányom ahogy hallottam nem sírt.
-De akkor is a piszkos edények között volt Louis értsd már meg kicsit gondolkozz már Ő nem egy játék baba, hanem egy igazi gyerek - szóltam közbe már én is.
-A bakik előfordulnak - morogta halkan Louis.
-Ennyiszer? Túl sok bakid volt már és ezzel Emmának teszel kárt nem vagy még felelősség teljes az apaságra - mondtam halkan a végét remélve, hogy nem hallják meg, de meghallották.
-Te se voltál elsőre tökéletes anya szerintem - mondta Louis és mielőtt beleszólhattam volna folytatta.-Most tudtam meg, hogy apa vagyok és elvárod, hogy mindent jól csináljak? Különben is Emma 1 éves nem tudhatom mit kell csinálni vele én nem ismerem Őt újszülött kora óta és próbálok jó apa lenni, de nem megy könnyen. Kérlek értsd meg!
-Megértelek, mert teljesen igazad van, de te is érts meg hisz eddig csak anya,apa és legjobb barátnőm segített nekem és ez új nekem, hogy Emma megismert téged vagyis az apját meg a "keresztapjait" így próbálok jó anya módjára viselkedni, hogy Emma engem is szeressen, mert amióta megismert Emma csak veled van ami egy anyának rosszul esik - mondtam ki magamból mindent ami eddig bántott.
-Hülye vagy azért van velem Emma, mert meg akarom ismerni, de sose fog elfelejteni téged aki hordozta 9 hónapig a hasába és aki vele volt ez a kislány jobban  szeret téged, mint bárki mást - mosolygott Louis rám.
Amikor Louis mosolyog akkor nekem is mindig mosolyognom kell, mert nem tudom a Louis fajta mosoly az eléggé fertőző.
-Elviszem megfürdetem - szólalt meg Louis ismét. -Fürdőkádba!
-Fiúk felügyelnétek? - fordultam a többiek felé.
A fiúk csak rámosolyogtak és a kezüket a homlokukhoz rakták tisztelgésként ezzel jelezve, hogy számíthatok rájuk. Louis átvette tőlem meztelen kislányunkat és el is indult a fürdő felé nyomába a fiúkkal akik mindvégig követék.
Visszafordultam a konyha felé és azon gondolkoztam mivel is kezdjem, mert az a szabály a legtisztább résszel kell kezdeni, de itt nincs legtisztább rész. Itt minden csupa rumli és kosz. Nem gondolkoztak még egy takarítónőn? Vagy most az én lennék? Na azt nem ez csak átmeneti én nem takarítok helyettük majd Ők megtanulnak rendet tenni maguk után, ha ehhez segítség kell, de megtanítom nekik.
Fejembe kiszámoltam, hogy mivel kezdjek és a mosogatásra esett választásom szóval egyből a mosogató elé álltam ahol majd nem el is estem egy gumikacsába ami nem tudom mit keress a konyhába. Egyik lábammal arrébb löktem a gumikacsát és neki is kezdtem a mosogatásnak.A mosogatást követte a tányérok tisztára törlése és helyére tétele aztán következett a tűzhely takarítása ami a legmacerásabb volt szerintem a tűzhely sose volt tiszta. Utána következett a mikró kitakarítása, a pult letörlése és a legutolsó volt a felmosás.
Amire mindennel kész lettem rá se lehetett ismerni a konyhára olyan más lett. A tűzhely úgy nézett ki, mintha új lenne ahogy a mikró is. Sose végeztem ennél jobb nagy takarítás még most büszke lenne rám az anyám! Igazándiból a nagy takarítás közben jöttem rá, hogy egyetlen tiszta pohár se volt és pedig adtak nekem egy pohár narancslét akkor vajon milyen pohárból ihattam? Van egy sejtésem, hogy abból a pohárból isznak, amelyik a kezük közé kerül és hát ez gusztustalan. Vajon melyik fiú nyál cseréjéből ihattam? Hacsak nem Ők nem is pohárból isznak ezt is el tudom képzelni róluk, de Liamről nem. Talán Ő elmosta a poharam és nem keveredett egyikkel se a DNS mintám na jó ebbe bele se merek gondolni. Brzz...
Amikor feleszméltem azt vettem észre, hogy az ajtóba állt Liam és csak ámult-bámult.
-Ilyen rend se volt még itt - dőlt az ajtó karfájának.
-Hát meg tettem minden tőlem telhetőt és ez lett - mosolyogtam rá. Valójában Liam volt az a fiú aki elsőre is kedves volt velem és emiatt vele jobb kapcsolatot ápoltam, mint bárki mással. Érdekes régen Harryre támaszkodhattam most meg Harry megöl a tekintetével néha.
Változnak az idők és én is nagyon sokat változtam azóta szerintem.
-Erre mit mondjak? Köszönjük, hogy segítesz nekünk - mosolygott és mielőtt beleszólhattam volna Ő folytatta. -De hidd el holnapra ugyanolyan kupi lesz!
Erre már felnevettem ahogy Liam is valójába erre számítottam, hogy nem lesz ilyen szép rend.
-Sejtettem - mondtam.
-Liam! Segíts! - hallottuk meg Niall kiabálását olyan, mintha fuldokolna. Mi csinálhatnak ezek? -És mond meg Hannahnak csinálja az élelmem, mert éhen veszek!
A másik fele kiabálásra számítottam hisz megígértem neki és lemertem volna fogadni, hogy kiabálás közbe fogta a hasát, mint egy terhes. Tényleg Niall nem terhes? Én terhesen sokat ettem csak Niallnek nem gömbölyödik a hasa Ő örök csont sovány szóval bármennyit ehet a szöszi.
-Hallotta és megyek! - kiabálta vissza Liam, de mielőtt kilépett volna visszanézett rám. -Hajrá.
És ismét egyedül maradtam a konyhájukba és fogalmam sincs mit is főzzek a has póknak és a többieknek. Recept könyvet hiába is keresnék szerintem egy kan lak tanyán nincs ilyesmi szóval a puskázás kilőve. Így maradt a régi terv ami nem más, mint megnézni milyen alapanyagokból is élek ez az egyetlen megoldás, de azt elárulom boltba biztos nem megyek le kajáért.
Minden olyan helyet megnéztem ahol alapanyagnak kell lennie és találtam is olyat ami pont tökéletes ahhoz amit főzök. Az étel egyszerű mégis a legfinomabb vagyis hát én eléggé jót tudok csinálni és az a étel nem más, mint a spagetti. Egyszerűen imádom és olyan könnyű elkészíteni sőt hamar kész van, hogy ennél jobb alapanyagokat nem is találhattam amiből eszembe jutott, hogy én nekem a spagetti a specialitásom. Szóval neki is álltam elkészíteni...
A konyhába áradt a spagetti illata és, ha nem lettek volna rajtam kívül még öten plusz egy gyerek akkor neki is állok elpusztítani az egészet így csak az ebédlő asztalra megterítettem mindenkinek amíg Ők türelmetlenül várták az elemózsiát. Rosszabbak, mint Emma pedig nála nem hittem volna, hogy találok rosszabbat, de sikerült. Mindenki megkapta a tálját és egyből el is kezdték falni viszont szegény kislányom csak nézte Őket a gyereküléséből amit egy székre tettünk, hogy Ő is velünk legyen. Emmának is csináltam egy kis répa pürét, de amikor repülőzve próbáltam megetetni Ő megtagadta tőlem.
Viszont egy kérdés aggasztott.
-Fiúk valaki majd haza vinne evés után? - kérdeztem és hirtelen mindegyik fiú megmerevedett. Ugye tudták, hogy haza megyünk?
-Haza mész? - csüggedt le Niall teli szája.
-És haza viszed Emmát is? - szomorodott el Zayn.
-Kifog reggelit csinálni? - szólalt meg ismét Niall.
-Fiúk visszajövők még ne aggódjatok csak nekem és Emmának otthon a helye, de mindennap átjövők - mosolyodtam rájuk.
-És csinálsz még ilyen isteni dolgokat? - bökött az ételre Niall.
-Természetesen - mosolyodtam rá.
-Köszönjük, hogy kitakarítottál helyettük - szólalt meg Liam is már.
-Máskor is megteszem, de legközelebb csak akkor, ha fizetek - nevetem el magam.
Mindegyikük elnevette magát kivéve Louis és Harry. A fiúk folytatták a táplálkozást addig én összeszedtem Emma holmiját - azt a keveset - amit találtam.
Amire végeztek az evéssel addigra én és Emma mára elkészültünk, és csak álltunk az ajtóba várva, hogy valaki haza vigyen minket.
-Ne menj - borult rám Niall én meg szorosan megöleltem a szöszit.
Zayn lehámozta rólam Niallt utána Ő is szorosan magához ölelt aztán Őt követte Liam és ennyi. Louis csak állt ott tehetetlenül egyedül kislányát emelte fel akit szorosan megölelgetett és amikor elengedte még búcsúzás képen egy puszit nyomott a kislány feje tetejére és átadta nekem. Most ez azt hiszi, hogy többé nem találkoznak? Ez nem örökké szól valaki világosítsa már fel Louist!
-Hello - intette Harry egy gúnyos mosollyal. Hova lett az a srác akit régen mindig velem volt?
-Sziasztok akkor holnap - mosolyogtam rájuk és kinyitottam az ajtót.
Azzal a lendülettel amivel az ajtót nyitottam ki is léptem a házból és a nyomomba Zayn volt. Szóval akkor Zayn visz minket haza na az jó. Zayn betette Emmát a gyereküléssel hátra, de bekötni már nem tudta így én kötöttem be kislányom aki egész végig az ajtóba álló fiúkat nézte. Mi van Ő is azt hiszi ez örökké szól? Utoljára mondom ez nem örökké szól!
Beültem az anyós ülésre Zayn mellé és még intettem egyet a fiúknak mielőtt Zayn elhajt vele. Több se kellet Zaynnek már el is hajtott tőlük én meg lediktáltam neki a címünket. Az út csendesen telt nagyon furán csendes és tudtam, ha nem szólalok meg akkor felrobbanok.
-Miért hiszi azt mindenki, hogy ez örökké szól?
-Micsoda? - kérdezte Zayn vissza.
-Louis úgy búcsúzott el Emmától, mintha most látta volna utoljára és Niall meg hozta a formáját, de mondjuk ti is elég furcsán ölelgetettek, mintha többé nem látnánk egymást sőt még Emma is úgy nézte a fiúkat, mintha többé nem látná Őket. Miért? - tört ki belőlem hirtelen minden.
-Louisnak van egy megérzése - sóhajtott én meg vártam folytassa, mert nem értettem. -Azt hiszi, hogy most azzal, hogy haza mentek többé megint nem látja Emmát, de ez hülyeség, mert te magad mondtad visszajöttök, de Ő nem hisz nekünk csak azt hajtogatja, hogy többé nem láthatja a lányát, mert szar apa. És hát nekünk is bogarat ültette a fülünkbe pedig már mi is eléggé megkedveltünk kivéve Harry. Szóval kérlek holnap tényleg gyertek, ha kell hívj és jövők érted csak gyertek!
Ez most meglepett nem hiszem el, hogy Louis ezt gondolja rólam, hogy nem adok neki lehetőséget, hogy lássa a lányát jó mondjuk van oka az hinni hisz 1 évig nem szóltam neki és lemaradt pár dologra, de elmondtam neki így nincs szívem Emmát elválasztani az apjától. Még, ha akarnám se tudnám, mert nekem Emma a legfontosabb és Ő teljesen oda van az apjáért pedig még csak 1 éves, de ragaszkodik hozzá, mint Tunyacsáp a herkentyűburger recepthez. Ez milyen jó hasonlat volt már!
-Ha már a témánál vagyunk akkor különben is miért utál Harry? - tereltem a témát.
-Előbb ígérd meg, hogy holnap felhívsz, hogy jöjjek érted! - parancsolta rám Zayn.
-Ezt megígértem nekik is már és neked is megígérem - mosolyogtam rá.
-Helyes - mosolygott Zayn. -Szóval Harry fogalma sincs miért utál, mert senkinek nem mondja el mi már kérdeztük tőle, de csak kiviharzott és ott hagyott minket. Liam szerint félti Louist nem bízik benned amit tettél a múltba vagyis nem tettél semmit, de amikor szakítottak Louisba egy világ tört össze és senki nem tudta talpra állítani talán ezt akarja elkerülni Harry. Bár ki tudja.
-Na jó ebből csak azt fogtam fel, hogy Louisba egy világ tört össze a szakításunk után és senki nem tudta talpra állítani - mosolyogtam rá. Bár azt nem kell tudnia én velem mi történt szakítás után...
-Gondoltam - kuncogott Zayn.-Tipikus női gondolkozás.
-Ha nem vezetnél tuti megütnélek, de tekintettel a lányomra aki hátul ül miatta nem bántalak, hogy ne okozz balesetet - kuncogtam én is és hátrapillantottam Emmára.
-Anya tigris - mosolygott.
Csak rá mosolyogtam és ismét beállt az a rettentően zavaró csend. Vissza gondoltam arra az időszakra amikor Louissal szakítottunk és hirtelen eleredtek a könnyeim bár ne gondoltam volna vissza. Az ablak felé fordultam, hogy Zayn ne vegye észre, hogy sírok. Szerintem észrevette, mert a combomra dobott egy papír zsepit, de nem szólt semmit. Felvettem a papír zsepit és elsőnek gondosan megtöröltem vele a szemem aztán kifújtam vele az orrom. Tétováztam, hogy megkérdezzem-e tőle, hogy hulla a kuka a kocsiba - mert van kis kuka a kocsiba - csak féltem megszólalni így zsebre vágtam a zsebkendőm.
Most már csak azt vártam, hogy hazaérek már nem bírtam Zayn szemébe nézni síros szemmel. Szóval inkább vártam amíg meg nem érkezünk és meg nem áll a ház előtt.
Megérkeztünk. Kipattantam a kocsiból és egyből kivettem az ülésből Emmát meg a táskát amibe a cuccai voltak.
-Akkor holnap hívj - szólt utána Zayn.
-Okés - mondtam, de hátra se fordultam csak futottam be nem akartam neki magyarázkodni miért sírtam bár tuti elmondja mindenkinek, hogy sírtam szóval holnapra mindenki aggódó tekintettel fog rám nézni, hogy mi volt a bajom.
Benyitottam az ajtón, és anyával meg apával találtam magam szembe. Apa csak elvette tőlem Emmát és a táskát aztán fel is ment a lépcsőn. Anya ott állt előttem karba tett kézzel és engem nézett főképp a kisírt szemeim zavarhatták amit próbáltam letörölni a kocsiba, de azt hiszem nem jött össze.
-Bántott? - kérdezte. Tudtam kire érti és egyáltalán nem tetszett, hogy már azt hiszi egyből, ha sírok, hogy Ő bántott.
-Nem - mondtam határozottan és beljebb mentem.
-Akkor elmondod nekem miért van kisírt szemed?
-Csak a gondolataim olyan helyen jártak ahol nem kellett volna nekik - motyogtam.
Anyu sóhajtott, mert elsőre megértette mire is gondoltam és megértően biccentett.
-Jól vagy? - lépett hozzám közelebb.
-Most már valamennyire jobban, hogy eltereltem a gondolataim - mosolyogtam rá és magamhoz öleltem édesanyám.
Olyan jó volt test melege ahogy simogatta a hátam, hogy azt hittem újabb könny forrásba kezdek, de visszafojtottam. Nem bírtam és nem akartam újra sírni inkább elakarom felejteni az a időszakot.
Anyu elengedett és még mindig szembeállt velem, de mosolygott.
-És milyen volt? Emma élvezte? A fiúk kedvesek voltak? Louis foglalkozott Emmával?
-Igen anya jó volt és mindegyik fiú nagyon kedves volt kivéve Harry, de megértem miért volt olyan amilyen azt hiszem. Emmának fülig ért a szája nagyon boldog volt és sokat nevetgélt, és Louis is sokat volt vele egészen hozzá nőtt a lánya, de vétet bakikat - mosolyogtam rá és újra eszembe jutott az egész nap kivéve az amikor megérkeztem és megláttam Eleanort a lányommal.
-Te is

vétettél hibákat az elején neki is nézd el.
-Próbálom elnézni csak féltem Emmát, hogy baja lesz.
-Sose lesz baja, ha az apjával van ezt tanuld meg kicsim - mosolygott rám.-Apád is régen sorra követte el a hibákat, de semmi bajod nem lett tőle sőt megedződtél tőle és szerintem a tegnapi esetnél nem lehetett rosszabb amit ma csinált. Megtanulja majd Louis is idővel csak neki több idő kell.
-Hát így összességbe a tegnapi esetthez véve nem voltak vészesek a hibák - kuncogtam.
-Na látod megtanulja - mondta anya.
Anyával még sokat beszélgettem csak már a nappaliba ülve, mert állva kényelmetlen. Apát megbíztam vele, hogy tegye le aludni Emmát így utána Ő is leült mellénk hallgatva a mai nap történteket. Meglepődtek Louison és a fiúkon főleg Harryn hisz Ők is tudták, hogy Harryvel régen jóba voltam most meg úgy néz rám, mintha ellensége lennék ami nekem nem tetszik, de kikérdezett engem, hogy nekem mi tetszik. Viszont a többi dolognak anyáék is örültek meg én is, hogy a fiúk nem utálnak és a legfontosabb Louis szereti a lányát na meg persze az is jó, hogy nem utál, mert nem utál, ha utálna akkor engem kidobott volna addig amíg Emma nála van, de nem tette meg. Ez azért jó dolog és a másik jó dolog, hogy Harryn kívül mindegyik fiú kedvel és törődnek velem és a lányommal pedig egyiket se kértem tőlük.
Elmeséltem anyáméknak azt is, hogy Louis azt feltételezte amikor hazajöttünk, hogy többé nem láthatja Emmát erre csak Ők is mosolyogtak, de egyetértettek Louis aggódásával. Talán én is ilyen lettem volna a helyébe, de ha azt mondták volna nekem, hogy ez nem örökké szól akkor elhittem volna. Vagy nem?

 ~Louis Tomlinson szemszöge~

Végig néztem ahogy hagyom elmenni a lányomat és az a érzés keringett bennem, hogy most megint nem láthatom. Olyan jó volt, hogy este mellettem szuszogott és én vigyázhattam álmára aztán mellettem kelt fel igaz megsüketített, de ezt neki megbocsájtom, mert Ő a lányom. Még kimondani is fura főleg tőlem hisz sose gondoltam volna, hogy apa leszek ilyen korán hisz szeretem volna a gyereket, de nem ilyen korán, de  örülök, hogy van nekem Emma. Nem bántam meg, hogy azon az estén amikor Hannahval  anno együtt voltam Ő megfogant csak azt bánom, hogy nem lehettem a lányommal születése óta hisz annyi mindenről lemaradtam. Ha elmondta volna Hannah időbe akkor mindent feladtam volna Emmáért, de nem mondta el csak akkor amikor már szüksége volt rám vagyis a lányomnak volt rám szüksége. Az apjára volt szüksége!
És most megint elment és ki tudja mikor jön vissza, ha Hannah idáig nem szólt Emmáról ki tudja, hogy visszajön-e. Lehet azt mondta visszajön, de biztos nem vágta volna hozzánk, hogy 'soha nem jön vissza felejtsük el Őt és Emmát is', mert az gonoszság lenne így inkább azt mondta visszajön, de nem tudok hinni neki. Félek, hogy soha többé nem látom viszont a kislányom.
-Lou jól vagy? - hessegette előttem a kezeit Liam.
Észre se vettem, hogy már a nappalin ülők elmerengve gondolataimba.
-Jól vagyok vagyis nem - temetettem az arcom a kezem.
-Ez nem örökké szól - mondta Liam. -Visszajönnek.
-Liam ebbe nem vagyok biztos és elhinni se tudom.
-Pedig hidd el holnap újra látod a lányod.
-Hiszem, ha látom - morogtam.
-Hannah nem hazudik amit mondott azt betartja és én is megígérem neked, hogy ez az egész nem örökké szól - tette a kezét a vállamra Liam.
Most ezt fogja ismételgetni Liam, hogy "ez az egész nem örökké szól"? Mert ez nagyon idegesítő és nem tudok hinni ebbe az örökké szóba. Nem hiszek az örökké szóba, mert semmi se tart örökké hisz a banda is egyszer feloszlik mégis azt mondja mindenki, hogy a One Direction örökké egybe marad hát ebbe nagyot tévednek, de mindegy. Ez a örökké szó csak egy kegyes hazugság!
Az újabb elmélyülésemet az ajtó nyitódása és csapódása zavarta meg. Zayn megjött.
-Haver ez nem örökké szól - rohant be Zayn a nappaliba. -Visszajönnek!
 Jó már elegem van ebből a mondatból.
-Niall! Harry! Ti még ma nem akarjátok nekem ezt mondani? - kiabáltam el magam. -Mert elegem van, hogy mindenki ezt mondja!
-Ez igaz hisz Ő mondta, hogy visszajön. Higgy már neki! - oktatott ki Zayn.
-Hiszem, ha látom - morogtam.
-Úgyis nekünk lesz igazunk - morogta Liam.
-Meglátjuk - mondtam és felálltam.
A szobám felé igyekeztem, de még meghallottam amit nekem kiabálnak ami szintén a sokat említett mondat volt, hogy 'Ez nem örökké szól', de addig nem tudtam elhinni amíg magam nem látom holnap megint a lányom. Miért nem fogja fel senki, hogy addig nem hiszem el amíg látom? Mert mondani bármit lehet ami nem mindig teljesül.
Amint beértem a szobámba az ágyon hanyatt vettem magam és akkor pillantottam meg azt a takarót amivel este betakartam. Még az Ő édes baba illatát őrizte. Hiányzik az a kis csöppség aki miatt reggel megvakultam és csak remélni tudom, hogy viszont láthatom még a sok hibáim után. Mert Ő az én kislányom is. És most már büszkén kijelenthettem, hogy igen Louis Tomlinson büszke apuka!

Chapter 7. - Pisis kanapén

Sziasztok bogyók!<3
És igen itt is betudtam hétvégén fejezni az új részt. *ugrálás* :)
Ugye tudjátok az előző '"rész" az nem rész volt, hanem múlt volt, de ez most rész, de még milyen rész. Én miközben olvastam át már sírtam a röhögéstől. Mikre rá nem vesztek ti engem tuti miattatok írok vicces dolgokat a részekbe ti sunyik. :P
Amúgy és épp ma változtattam meg a részhez való képet, mert nem ez lett volna, de ezt megtaláltam és beleszerettem na meg illet a részhez is. Szerintem ez cukibb, mint amit elsőnek akartam.
Sajnálom a késést is meg így mindent, de tudjátok, hogy van ez.:/
Nem húzom tovább a szót...
Jó olvasást! :)

Eva H.xxx

~Louis Tomlinson szemszöge~

Tegnap este nagyon szépen megkértem Hannaht, hogy hadd töltse velem a lányom az éjszakát vagyis hadd aludjon nálam. Persze nem akart belemenni a bezárós dolog után, de aztán Liam segítségével belement így megbeszéltük, hogy reggel jön Emmáért mivel Ő meg Alexandra nem szeretek volna nálunk aludni meg is tudom Őket érteni valamilyen szempontból, hogy nem akarnak nálunk aludni.
Szóval a koncert után elköszöntünk a lányoktól persze Hannah érzékeny búcsút vett kislányától szerintem az első távol töltött éjszakájuk. Emlékszem amikor én töltöttem egy éjszakát távol anyától belehaltam. És amikor látok egy anyukát aki a gyermekétől búcsúzik mindig könnybe lábad a szemem hisz olyan megható dolog. de szerintem nem csak nekem könnyezett be a szemem, hanem a fiúknak is Niall már szinte bőgött, Harry a hajába temette az arcát, Zayn inkább elfordult és háttal lehetett hallani ahogyan szipog szerintem Zayn a legérzékenyebb aztán Liam meg csak a szemét törölgette közben meg mosolygott Ő mindenbe a szépet és a jót látja.
Amint elköszöntünk és Ők el hajtottak utána mi is bepattantunk a kocsiba persze betettem Emmát a gyerek ülésbe amit a másik kocsiból tettünk át. Amíg odaértünk a hotelbe Emma el is aludt így óvatosan felvettem az alvó kislányt az ölembe és úgy vittem fel a szobámig. Az első olyan lány akit ölbe viszek az ágyba ezt fel kell írnom.
Letettem Emmát óvatosan az ágyra persze a felesleges meleg ruházatot levettem róla és egy szál pólóba aludt egy nagyon meleg takaróba bugyolálva. Nagyobb párnákkal biztosítottam az ágy szélét, hogy nehogy leessen róla aztán én is elmentem lezuhanyozni. Most nem igazán foglalkoztam a zuhanyzással így pár perc múlva már egy alsó nadrágba és egy pizsama felsőbe mentem vissza szobába ahol csak a kislány szuszogást lehetett hallani. Befeküdtem én is mellé az ágyba és magamhoz öleltem, mert biztonságba akartam tudni az első gyermekem az én egyetlen kis hercegnőmet aki az én húsom és vérem.
Perceken belül ahogy figyeltem a lányom, hogy mennyire hasonlóság van köztünk engem is elnyomott az álom. Viszont meg kell, hogy mondjam, hogy eléggé alacsonyra tettem a lécet, ha egy 1 évessel vagyok egy ágyba aki a lányom.


-Emma ébreszd fel apucit - hallottam meg egy ismerős hangot aki biztosan Harry vagy Niall lehet.
-Emma csináld már éhen veszek - szólt rá egy másik hang aki már ezer biztos, hogy Niall így az előző Harry volt.
-A kislány nem hülye, mint ti - szólalt meg a harmadik hang vagyis Zayn, mert az Ő hangját ezer közül feltudnám ismerni.
-Furcsa így látni Tommo-t ilyen apásan - szólt közben Liam és lemerem fogadni most mosolyog ahogy ismerem. Mondjuk tényleg fura, hogy 22 éves létemre van egy gyerekem vajon a rajongók mit fognak szólni?
A fiúk elhallgattak, mintha kimentek volna a szobából, de olyan hirtelen lett csönd, hogy nem tudtam elhinni, hogy kimentek és nem piszkálnak tovább Ők nem ilyenek. Viszont fel se akartam kelni, hogy mi folyik körülöttem, de nagyon izgatott a dolog.
Épp tornáztam magam fel amikor megszólalt egy síró hang ami elég közel volt a fülemhez szinte mellettem volt. Kipattantak a szemeim és egyből a hang forrás felé fordult ami az én drágalátos kislányomból jött.  Magamhoz vettem gyermekem, de még az se segített hisz még Emma akkor is kiabálóan sírt.
-Mi a fene van? - rontott be Niall és utána szépen sorba a többiek is beestek.
-Nem hallod sír - morogtam, mint egy hisztis kisfiú.
-Add ide - jött oda hozzám Liam és azon nyomba átvette Emmát, de amint átvette úgy dobta vissza hozzám. -Fúj!
-Mi van? - kérdeztem értetlenül.
-Vannak kis tesóid azt nem veszed észre, hogy beszart a lányod? - kerekedett ki Liam szeme.
-Mindig menekültem amikor becsináltak - fintorogtam és arrébb toltam magamtól a gyermeket.
-Tedd tisztába, mert terjedni fog a bűz! - szólt rám Harry és mindenki egyetértően bólogatott.
-És elmondanátok hogyan? - háborodtam fel. -Segítsetek hisz barátok vagyunk szinte testvérek.
-Akkor csapat munka - motyogta Zayn.
-Hajrá szaros pelus - mosolygott Niall.
-Én megyek és veszek pelust - futottam ki a szobából a tegnapi ruhámat felkapva.
A többiek egyből utánam iramodtak, hogy ez így nem érvényes, mert azt se tudják addig mit csináljanak a gyerekekkel, de én amint felvettem a ruhám megrántottam a vállam és kifutottam a házból.
A fejemre húztam a kapucnim, hogy ne ismerjenek fel és elindultam a legközelebbi boltba. Gyorsan szedtem a lábam, mert azért nem akartam, hogy Niall megegye ki tudja lehet nem reggelizett még és éhes aztán megeszi a szarba hempergő lányomat. Az vicces lenne mondjuk, hogy Niall szart eszik. 
Beértem a boltba és egyből a baba részleghez mentem, de ledöbbentem amikor millió fajta pelenka tekintet rám. És most melyik?
Épp akkor pillantottam meg egy eladót.
-Elnézést segítene? - szólítottam meg.
-Mit szeretne uram? - kérdezte mosolyogva.
-Pelenkát egy gyereknek - mondtam teljesen normálisan.
-Azok ott vannak - mutatott a pelenkák felé és fordult vissza  a feladatához.
-Arra rájöttem, de melyik a legjobb? - kérdeztem újra.
-Hány hónapos a kicsi? - fordult vissza felém.
Az szégyen, ha az apuka nem tudja a gyerekéről, hogy hány hónapos? Egy éve az hány hónap? Vagy mikor is született Emma? Á ez nehéz matek...
-Egy éves - vágtam rá.
-Oh akkor ez a tökéletes - nyomta a kezem az egyik csomag pelenkát. -Bébi étel is kell?
Bébi étel? Minek? Csinálok neki egy sonkás szendvicset azt majd elcsámcsogja annál finomabb étel nincs vagy maximum a McDonaldsba kap egy gyerek menüt.
Bólintottam és a kosaramba rakott vagy 10 fajta bébi ételt.
-Köszönöm a segítséget - mosolyogtam rá.
-Szívesen ez a dolgom - mondta és folytatta az eddig munkáját.
A tele rakott kosárral elindultam a pénztár felé ahol beálltam a sorba és pont szerencsém volt, mert én következtem. Amikor a pénztáros egyesével húzta le a termékeket egyszer-egyszer rám pillantott és furán nézett rám szerintem rájött ki vagyok és nem érti a dolgokat. Remélem azt hiszi, hogy Luxnak vásárolók be, mert még nem akarom tudatni a rajongókkal, hogy van egy lányom aki az exemtől van. A pénztáros mindent alaposan beletett egy zacskóba és felém nyújtotta én azonnal elvettem és a pénztárcába kezdtem el keresgéli a pénz összeget. Amint odaadtam a pénzt intettem neki, hogy visszajárót tartsa meg így ki felé igyekeztem az üzletből. Haza felé már lassabban sétáltam, de sokkal rosszabb volt, mint amikor futok. Ha futok mindig később érek haza és, ha lassan sétálok akkor mindig előbb érek haza. Miért van ez?
Beléptem a házba ami kész csata tér volt és csak gyerek sírást lehetett hallani. Viszont a nappaliba és a konyhába megtaláltam a fiúkat. Niall a hűtőbe próbálta elrejtőzni a zaj elől, Zayn a kanapén feküdte, de a fejét nem lehetett látni a párnától. Harry a klasszikusnál maradt és a kezével fogta be a fülét, és próbált teljesen másra koncentrálni süketként. Liam meg, mint a legérettebb próbálta elhallgattatni a kislányt.
-Megjöttem! - kiáltottam el magam és mindenki felém szegezte a pillantását.
-Tessék - jött oda először hozzám Liam és a kezembe nyomta Emmát.
-Tiéd most Tommo a te lányod - morogta Zayn.
-Olyan, mint te - mondta Niall teli szájjal. Már megint mit zabál?
-Sajnos - bólogatott Harry.
-Jól van na valakinek be kellet vásárolnia most inkább segítsetek pelenkát cserélni - mondtam, és Emmát lefektettem a kanapéra én meg elé ültem. -Szóval, hogy kell?
-Húzd fel a pólót, hogy a pelus látszódjon csak - ült le mellém Liam így én tettem amit mondott.
-És most? - kérdeztem és néztem a pelenkára.
-Vedd le róla - javasolta Zayn.
Elkezdtem levenni róla, de sikertelenül a fiúk csak nevetek a próbálkozásomon.
-Tommo komolyan nem tudsz egy gyerekről levenni egy pelenkát? - nevetett Harry.
-Bocsi, de lányokról le tudom venni egy másodperc alatt a melltartót, de még pelenkával nem volt dolgom - mondtam durcásan.
-Add ide - lökött el Harry és elkezdte levenni róla a pelenkát.
Harry sikeresebbül jártam, mert kiderült, hogy a pelenka két oldalán kellet levenni róla így előtárult a reggelink. Amint megnyílt a pelenka Emma abbahagyta a bőgést és Harry távolodott el, de most mi szerettünk volna sírni. 
-Ezt, hogy fenébe hozta össze? - fogta be az orrát Zayn.
-Lehetetlen, hogy egy ilyen kislány ekkorát csináljon - mondta Niall az orrát fogva.
-Mit adott neki az anyja? - morogtam.
-Lényegtelen srácok most Tommo apuci jön - veregette meg a vállam Liam.
-És ti mind szívesen segítettek nekem, mert a ti kereszt lányotok - mosolyogtam rájuk cinkosul.
Hát igen sikeresen rávettem Őket, hogy segítsenek, de csak segítőként így mindent nekem kellet csinálnom. Minden teljesen jól alakult csak a pelenkákkal volt probléma ja meg persze a hintő porral amit szerintem Niall túlzásba vitt, mert a fél nappali fehér lett mielőtt rosszra gondolnátok a hintő portól.  Ezenkívül más gondunk nem volt, mert már szépen és ügyesen adtuk rá a pelenkát.
-Na látjátok fiúk így kell ezt csinálni - mondtam, és felemeltem a lányomat akiről a pelenka lecsúszott és akkor elkezdett pisilni.
-Ezt te takarítod fel - mondta Zayn.
-Kicsit nagy a pelenka - köhécselt Niall mi egyből rámeredtünk, hogy ezt mi is észrevettük.
Liam elvette a gyereket tőlem és egy pelenkával meg a krémmel elment a fürdőbe és amikor visszajött Emma már felöltözve tapsikolt Liam ölébe.
A nap további részébe Zayn és Niall csinálta az ebédet vagyis szerintem ebből rendelünk majd, de nem akartuk ezt nekik megmondani, hogy rosszul főznek így hagytuk Őket szerencsétlenkedni. Harry a tévét nézte miközben Liam engem felügyelt, hogy takarítom e a pisi foltot a kanapéról eközben a kislányom engem nézett és biztos vagyok benne, hogy magába nevet rajtam.
Amikor végeztem a kanapéval akkor rendeltünk valami kaját, mert a két szakács elégette a kaját ami nem tudom mi akart lenni viszont Emma ételét Liam éppen csinált, de a kislányom már eléggé türelmetlen volt, mert nyöszörgött.
Ekkor kopogtak.
Az ajtóhoz futottam és egyből kitártam az ajtót, de az ajtóba egy nem várt személy várt.
-Eleanor? - kerekedett ki a szemem nem hittem a szememnek, hogy itt van azt hittem nem akar látni.
-Bemehetek? - kérdezte azzal az édes mosolyával.
-Persze gyere csak be - invitáltam beljebb és Ő egyből belépett.
Becsuktam az ajtót és felé fordultam.
-Itt van Emma is a kislányom - mondtam a szemébe.
-És az a kurva is? - támadott le egyből.
-Nem nincs itt Hannah vagyis a lányom anyja - forgattam meg a szemem.
-Akkor okés - mosolygott és az arcomra egy puszit nyomott aztán el is tűnt.
Ez furcsa volt vagyis lehet, hogy csak nekem bár, ha jóban bele gondolok nem volt fura, mert El csak Hannaht nem akarja a közelembe látni, de Emmával nincs baja szerintem hisz imádja a gyerekeket.
Amikor visszamentem a konyhába akkor csak annyit láttam, hogy El leült Emma elé és eteti mindig is tudtam, hogy jó anya lesz Eleanorból, de így az én lányommal elképzelni aki nem is a közös gyerekünk még is cuki.
A fiúkhoz mentek akik a pultnál társalogtak és a két lányt nézték.
-Mizu? - kérdeztem egyből.
-Tommo ez nem tetszik nekem - csóválta a fejét Liam.
-Micsoda? - kérdeztem értetlenül így oldalra billentettem a fejem.
-Eleanor viselkedése - morogta Liam.
-Mert? - kérdeztem újra, mert még mindig nem értettem mi bajuk van a fiúknak.
-Mert teljesen kiakadt Emmán amikor megtudta és most játssza a jó mostoha anyát és, ha ezt látná Hannah szerintem egyből haza vinné Emmát - mondta ki kerek-perec Zayn.
-Csak Hannah miatt akadt ki Emmán, de most Hannah nincs itt így nem lesz baj - mondtam.
-Szerintem akkor is fura - mondta Zayn és mindenki bólogatott kivéve Harry.
-Harry te mit mondasz? - fordultam a göndör srác felé.
-Szerintem teljesen igazad van Lou én ismerem Elt hisz én hoztalak titeket össze szóval teljesen igazad van szerintem csak fél, hogy elveszít téged, de amíg Hannah és El távol van minden oké van - mondta Harry. Végre valaki aki megért!
-Jó mindegy lehet, hogy csak mi vagyunk paranoiásak - mondta a szöszi.
Megrántottam a vállam és elkezdtem nézni a két lányt aki mindennél fontosabb nekem.  Amíg én a két gyönyörű lányt szemléltem addig a fiúk eloszlottak ott hagyva engem egyedül, de cseppet sem érdekelt. Nem értem most mi bajuk lett Eleanorral semmi rosszat nem csinált és még is gyanakodnak rá. Annyira nem értem Őket, hogy most hirtelen mi bajuk!
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki őrült módjára csönget. 
Eleanor felnézett csak legyintettem neki, hogy kinyitom, mert a fiúk épp a tévé előtt döglöttek, mint mindig. Kivéve Niall a konyhába matatott és Liam meg épp takarítani próbált. Szóval rám várt az a kicseszett ajtó. Elsétáltam az ajtóig, de amikor kinyitottam egy mérges anya tigrissel volt dolgom. Basszus most ebből, hogy mászok ki?
-Hol van Emma? - tette fel az első kérdést a kis szőke lány aki most legszívesebben megölne, de így is megöl a szemeivel. Jaj nekem!
Most mondjam azt, hogy épp az ellenségével van a lánya? Ez lenne az igazság, de ha ezt mondom akkor most látom utoljára a lányom.
-Hol van a lányom? - lépett beljebb, de én még mindig előtte álltam így egyre kellemetlenebb volt, hogy a mellkasomhoz simul a volt barátnőm.
-A barátnőmmel eszik - motyogtam alig hallhatóan.
-Eleanor itt van? - mondta dühösen, és engem félre lökve indult a konyhába.
Ilyenkor legszívesebben nyugodtan besétálnék a konyhába és nézném a csaj bunyót, de most épp a gyerekem anyjáról és a barátnőmről van szó így befutottam a konyhába és épp időbe fogtam be Hannah száját, mert nem hiszem, hogy épp köszönni akart. Viszont elég gyors lehetett, mert Emma már a kezébe van.
Eleanor hirtelen felpattant, és mielőtt megszólalhatott volna Liam az Ő száját is betapasztotta.  Köszönöm Liam ezért jövők neked majd eggyel!
-El megkérhetlek, hogy most hang nélkül menj el, mert nem szeretnék vitát egy gyerek előtt - kértem a barátnőmet miközben az ex barátnőm harapdálta  a kezem. Izgalmas az életem azt hiszem!
Liam elengedte El száját és szó nélkül elhagyta a barlangunkat. Egy női fene vad kipipálva már csak maradt egy dühös  anyuka.
Elengedtem Hannah száját Ő egyből felém fordult és, ha nem lett volna a kezébe a kislány nekem is támadt volna.
-Miért volt Emma közelébe az a boszorkány? - kérdezte mérgesen.
-Mert a barátnőm és szereti a gyerekeket - mondtam magabiztosan.
-Nem akarom, hogy a lányunkat bemérgezze ez a nő személy - morogta és egy puszit nyomott Emma fejére.
-Akkor is a barátnőm és nem mérgezi be csak segít nekem, ha itt van - simítottam meg a vállát, de Ő egyből elhúzta.
-A fiúk is segítenek! - csattant fel.
-Na abból inkább nem kérek - mosolyodok el a ma reggeli pelenkázáson.
-Tudni akarom én, hogy min mosolyogsz? - kérdezte értetlenül.
-Nem igazán, de majd egyszer elmondom - mosolyogtam rá.
-Okés, de visszatérve a boszorkányodra - kezdte el újra és mielőtt közbe vághattam volna folytatta is. -Nem szeretném, ha Emma sűrűn találkozna vele azt elfogadom, hogy együtt vagytok, de nem szeretnék anya pótlót amikor nem vagyok itt.
-Jaj ne butáskodsz Emmának csak te vagy az anyukája nincs pótlék - mondtam.
-Akkor se szeretném Emma közelébe látni.
-De a barátnőm és, ha itt van Emma amikor Ő is itt van akkor ez van.
-Akkor Liam vigyázz a kicsire te meg el lehetsz a barátnőcskéddel - mutatott Hannah Liamre aki értetlenül nézett.
-Nem lesz baja Emmának! - csattantam fel.
-Ki tudja azt - forgatta meg a szemeit Hannah.
-Eleanor nem rossz ember - mondtam feldúltan.
-Erre nem mondok semmit - morogta Hannah és megigazította a kezébe ficánkoló kislányt.
Sóhajtottam egyet ezzel lezárva a témát és átvettem Emmát az anyjától. Nem értem miért gondolja azt mindenki, hogy Eleanor rosszat akar Emmának és Hannahnak. Eleanor nem bántaná egyiket se csak féltékeny és fél, hogy elveszít, de nem öli meg se a lányom, se a lányom anyját annyira nem őrült El. Sőt semennyire nem őrült csak féltékeny. Végre valaki értse már meg ezt az egészet, hogy El nem őrült csak féltékeny!
Indultam meg a nappaliba amikor láttam, hogy Hannah ott hagytam és csak ott áll, mint egy fa.
-Maradhatsz, ha szeretnél - fordultam vissza.
-Köszi - mondta, de láttam rajta, hogy kellemetlenül érzi magát más otthonába mivel régen is ilyen volt. Emlékszem amikor elsőnek mutattam be a szüleimnek ugyanilyen volt.
Leültem a kanapé végébe még véletlenül se arra a pontra amit reggel megjelölt a lányom és amit állítólag kimostam, de csak színleltem, hogy kimostam és amikor kérdezte tőlem Liam miért maradt ott a folt azt mondtam, mert még vizes. Szerencsére Liam annyira nem figyelt rám, hogy sikálom e a kanapét csak egyszer-egyszer pillantott rám én meg akkor eljátszottam, hogy sikálom. Édes a bosszú.
Harry ült bele a pisibe, de nem nagyon izgatta azt hitte vizes, de majd, ha megszagolja a kedvenc nadrágját pisi szagú lesz. Azért Harold barátomat sajnálom, de hát Ő lett az áldozat minek ül bele mindenbe emlékszem egyszer Niall kajába ült bele, de nem törődött vele miközben Niall teljesen kiakadt.
-Hé Hannah elmeséljük Tommo első pelenka cseréjét? - kérdezte nevetve Niall.
-Nem kell tudni - szóltam rá.
-De tudnom kell - nevetett Hannah.
-Na akkor elmeséljük - mondta Liam mosolyogva.
-Ez úgy volt, hogy..... - kezdett bele Zayn a mesélésbe.
Amire elmesélte a reggeli pelenka cserét addigra mindegyikből szakadt a nevetés még belőlem is, de én próbáltam nyugodt maradni miközben mindenki a földön fogta a hasát. Persze azt kihagyták a fiúk, hogy Ők is benne voltak a pelenka cserébe a sunyi dögök.
Miközben ezek a földön fetrengtek magam felé fordítottam a kislányom.
-Ugye te szeretsz és nem nevetsz ki? - kérdeztem tőle mosolyogva.
Erre csak Emma megsimította apró kezével az arcom és mosolygott aztán fejét visszafordította a földön fetrengőkhöz. Azt hiszem a lányomra számíthattok.

Múltbéli visszaemlékezés 1.0

Sziasztok drágáim!

Új rész? Álmotokba talán. Hihi.

Ez egy ilyen kis visszatekintés a múltba lesz. És ezeket a múltak sokat fognak számítani a jelenbe is csak hát nem pontosan úgy ahogy elképzelitek. Kicsit a jelent csavargatni fogom. Amúgy a múltba amikor Louis és Hannah egy pár volt akkor hol volt Eleanor? :D Viszont a múltba még kicsi Emma sincs.:c Pedig nekem egyértelműen Emma a kedvenc szereplőm eddig.

U.i.: Fogalmam sincs pontosan melyik nap az amikor a fiúk énekelték Simonnak a Torn c. dalt így csak most rácsaptam a pocakomra és kiszámoltam mikor lenne NEKEM  jó ezért sincs semmilyen valóság alapja. Ja és persze se tudtam pontosan mikor is jöttek össze szóval az is ilyen tipp volt.

Jó olvasást babák!:)<3

Eva H xxx

~2010. június 18.~

Ma vagyunk 8 hónapja együtt Louissal és valami különlegeset akartam kitalálni neki igaz mi nem nagyon foglalkozunk a hónapunkkal minket csak az érdekel, hogy örökké együtt legyünk és az, hogy meg legyen az 1 év, hogy utána majd neki iramodhatunk a 2 évnek. Viszont most, hogy belegondolok, hogy valami különlegeset adjak a barátomnak az nem olyan egyszerű hisz az élete már jóra fordult akkor amikor jelentkezett az X-factorba ahova én könyörögtem neki, hogy menjen el. Igaz nem jutott be szólóként, de bandaként meg igen. Elsőnek megijedtem, hogy a banda társai bunkó parasztok lesztek, de csalódnom kellet, mert nagyon jó fejek Ők is szólóba kezdték. Szóval fogalmam sincs mi lesz a különleges ajándék neki. Ennyit érsz Hannah gáz vagy.

Hirtelen a telefon csengésemre lettem figyelmes amit egyből magamhoz kaptam és akkor láttam kis is hív. A szívem elkezdett erősebben kalapálni és egy mosoly ült ki az arcomon. Természetesen egyből felvettem.

-Ki ez a fess fiatal ember a telefonom képernyőjén? - szóltam bele mosolyogva amit Ő nem láthatott.

-Nem tudom, de biztos szép fiú lehet - szólt vissza az én barna hajú és kék szemű hercegem. -Viszont az én telefonom képernyőjén is van egy szőke csinos lány nem tudod ki az?

-Biztos az egyik csajod - nevettem.

-Mindegy viccet félre értve most szurkolj nekem vagyis nekünk - váltott komolyra Louis.

-Miért? - kérdeztem értetlenül. Valamit elfelejtettem?

-Butuska ma énekel először a banda - hallottam Louis hangját aki biztosan mosolygott.

-Uh tényleg basszus el is felejtettem - vertem a fejemen az előttem lévő párnába. -És mi van a sünis lábaddal?

-Amint haza mentem kérek rá gyógypuszit - mondta Louis.

-Én máshova adnék gyógypuszit - kacagtam. 

-Perverz egy csajom van - kuncogott Louis.

-A szádra értettem te idióta - nevettem még jobban.

-Most már nem magyarázod ki magad késő - mondta Louis és biztos voltam benne, hogy most kinyújtotta a nyelvét. -Hercegnőm most mennem kell mi jövünk. Szurkolj!

-Egy kalappal ügyesek lesztek puszi hercegem - mondtam, és letettem.

Háta dőltem az ágyamon és lehunytam a szemem közben elképzeltem ahogy énekelnek és Simon kimondja nekik, hogy igen amitől majd az én hercegem újra elkezdi törölgetni a szemét. Annyira érzékeny szegénykém. És annyira hiányzik nekem bár csak most is mellette lehetnék.

Aztán eszembe jutott egy zseniális meglepetés ötlet Louisnak.
Egyből fel is keltem és elkezdtem készülődni, mint egy őrült és csak egy dologra tudtam gondolni az nem más volt, mint Louis arca amikor meglát.

*Pár perccel később, de volt az egy óra is*
Talpig felöltözve, kisminkelve és göndör hajjal álltam a szobámba a nagy tükör előtt, hogy jobban megnézem magam és kijavítsam a hibát magamon. Igaz a sminkem alig látszott, de nem szeretem, ha nagyon feltűnő az már nagyon mű lenne, de én igazi vagyok.
Egyetlen hibát se találtam így lefutottam a lépcsőn az ajtó melletti kabátos és cipős szekrényhez. Ott felhúztam a fekete bakancsom ami tökéletesen ment az öltözékemhez és felvettem egy vékony kabátot. Lehet hülyének néztek, hogy nyáron minek veszek fel bakancsot, de erre csak egy választ adok: mert kibaszottul jól áll.
-Sziasztok elmentem - kiabáltam anyunak és apunak, és léptem volna ki, ha apu nem állít meg.
-Hova-hova? - jött oda hozzám apa.
-Louissal ma vagyunk 8 hónaposak és megakarom lepni - mosolyogtam.
-Akkor nyomás, mert kedvelem azt a fiút - lökött meg mosolyogva apa.
Még egyszer köszöntem nekik és kiléptem az ajtón. Életem első olyan barátom Louis akit apa is kedvelt szóval Ő eléggé különleges srác.
Beültem a taxiba amit már anno hívtam és ami már a ház előtt állt.
Lediktáltam neki a címet, hogy hova is szállítson és, mint a gyorsasági versenyeken mennek az autók na mi is olyan gyorsan mentünk a megadott helyre. Kifizettem a taxis bácsikát és ki is pattantam a kocsiból. 
Hirtelen egy gyönyörű ház volt előttem nem nekem való ház mivel én nem igen tartozok az ilyen luxus dolgokhoz. Mindegy is Simon Cowell igen, de attól a legjobb ember a világon.
Az ajtóhoz mentem azt nagyon halkan kinyitottam és el settenkedtem a hátsó kertig ahol Simon volt és egy nő akit nem tudom ki, de biztos Simonnak segít. És akkor láttam meg a fiúkat ahogy együtt énekelnek. Louis olyan boldog volt fülig ért a mosoly a száján és csak énekelt a barátaival akik már a munkatársai. Valami elképzelhetetlen hangjuk van a fiúknak.
A szám vége lett és közeledtek vissza házba én meg csak ott álltam tehetetlenül, hogy hova is kéne elbújnom, de már túl közel voltak így maradt a váratlan meglepetés.
Az üveg ajtó kinyílt Louis szemei hirtelen kiestek és felém jött, hogy felkapjon. Szorosan magához ölelt és a levegőbe meg is pörgetett. Ennyire örül, hogy itt vagyok?
Amikor elhúzódtunk és a lábamon álltam végre akkor csak a szemeink beszéltek.
-Mit keresel itt? - suttogta olyan halkan, hogy én is a szájáról olvastam le és a homlokát a homlokomra döntötte.
-Gondoltam meglepem azt a fiút akivel kereken 8 hónapja együtt vagyok - mosolyogtam, de még nem fejeztem be. -Tudom csak az éveket ünnepeljük, de szörnyen hiányoztál.
-Te is nekem örülök, hogy itt vagy - mosolygott és a száját a számra tapasztotta.
A csókunk levegő hiány miatt megszakadt és persze a fiúk miatt is akik mögöttünk álltak. Elhúzódtunk és Louis összekulcsolta a kezünket.
-Srácok Ő itt Hannah Walker életem szerelme - mutatott be Louis a fiúknak. -Hannah Ők meg itt név szerint Liam Payne, Harry Styles, Niall Horan és Zayn Malik.
-Szia Hannah már vártuk, hogy megismerjünk - mondta a göndör hajú srác Harry.
-Sziasztok én is örülök, hogy végre megismerhetlek titeket - mosolyogtam rájuk.
Mindegyikkel fiút egyesével üdvözöltem. Bírom Louis barátait akik tök jó fejek sőt az a göndörnek a szeme se áll jól, ha perverz dologról van szó. Zaynre viszont emlékszem Ő volt az a srác aki az X-faktor táborába eltűnt, mert nem tudott táncolni. A szöszire is emlékszem, mert ki nem emlékezne egy ír fiúra egyből megfogott amikor láttam a válogatón.  Liam meg egyszerűen egy legenda már 2008-ba is láttam az X-faktorba és jót tett neki, hogy nem jutott be és most visszament sokkal jobban kivirult. Sőt jól tettem, hogy Louist addig-addig kérleltem, hogy menjen az X-faktorba amíg el nem ment és össze nem ismerkedett a barátaival akikkel egy bandát alkot akikkel egy irányba haladnak. Micsoda véletlen, hogy egy irányba haladnak és One Direction a banda neve.
A gondolkozásom a fiúk zavarták meg.
-Hannah kukkants le Louis lábára - nevetett Niall.
-Tudok róla már - nevettem el magam. -De amúgy, hogy csináltad hercegem?
-Egy gonosz süni megtámadott - mondta szomorúan Louis és a fejét a vállamra tette én meg magamhoz öleltem.
-Egy szegény nőstény süni megtámadta Louist - helyesbített Liam.
-Louist megtámadta egy lány - mosolygott Zayn.
-Srácok mi van akkor, ha a süni Louis lábával akarta csinálni? - kérdezte kuncogva Harry.
A fiúk még jobban nevettek és már én se bírtam ki nevetés nélkül így belőlem is kitört a nevetés. Ezekkel a fiúkkal nem lehet unatkozni.
-Amúgy Liam honnan veszed, hogy lány volt? - szólalt fel Louis is már.
-Szerintem az volt - vonta meg a vállát Liam.
-Szerintem meg túl sok vizet nyeltél barátom - veregette meg a vállát Louis.
-Csak bánt a dolog, hogy egy nőstény süni a lábaddal akarta  - kuncogott Niall.
-Haha legalább a lábam már nem szűz - nyújtotta ki a nyelvét Louis.
-Te magad se vagy szűz - ütötte vállba Harry Louist és hirtelen Harry rám meg Louisra nézett huncut mosollyal. -Vagyis szerintem.
Hirtelen teljesen elpirultam és nem tudtam semmit sem mondani, de Louis se mindketten zavarba jöttünk eléggé.
-Harry miért kell mindenkit paradicsommal változtatnod? - kérdezte mosolyogva Liam.
-Ez a dolgom - vonta meg a vállát perverz kapitány.
Úgy gondoltuk, hogy elmegyünk kicsit sétálni le a partra közben sokat beszélgettünk és hülyéskedtünk. Louis úgy feloldódott, hogy nem lehetett lelőni sehogy sem. Vagyis inkább a két pörgő majom Louis és Niall volt akik a társaság hangulatát feldobták leginkább azzal, hogy kergették egymást. Így én Liammal, Harryvel és Zaynel beszélgettem  aztán Harry is kiszállt a beszélgetésből, mert Louis és Niall megviccelték így már csak Liammel és Zaynel beszélgettem akik a bandába a legérettebbek szerintem.
Amikor már ment le a nap a fiúk vissza vonultak így kettesbe maradtunk Louissal. Leültünk a földre és csak néztük a naplementét. Louis átkarolt én meg a fejem a mellkasára hajtottam. 
-Tudod mennyire szeretném, hogy te is itt maradj - suttogta a fülembe.
-Nekem is hiányzol nagyon - néztem fel rá Ő csak megcsókolt.
Ez a csók annyira más volt, mint a többi talán azért, mert naplemente volt előttünk vagy talán hiány miatt, de akkor is más volt.
-Remélem megkapjátok azt a igent amivel tovább juttok - mosolyogtam rá. -Mert elképzelhetetlenül jó banda vagytok.
-És, ha bejutunk egyből rohanok hozzád megköszönni, hogy ennyit piszkáltál vele - mosolygott.
-Most is megköszönhetnéd hisz, ha nem mentél volna el most nem ismernéd Őket - mondtam mosolyogva.
-De én nem most akarom majd meglepetésként -  nézett rám huncutul.
-Utálom a meglepetéseket Louis William Tomlinson - kuncogtam.
-Tudom Hannah Walker - nevetett.
Amikor a nap már teljesen eltűnt felálltunk és elindultam, de hirtelen Louis megfogta a karom és magához húzott.
-Szeretlek - lehelte az ajkaimra.
-Én is - mosolyogtam bele a csókunkba.

Chapter 6. - Egyedül van a gyerek

Hello November!:)

Gondolkoztam, hogy mivel őszi szünet utolsó napja és utána újra hajtás a suliba ezért most hozom nektek a részt aztán a kövi résszel meg békén hagyni, mert most kaptattok egy ideig osszátok be. Első az iskola. 

(De azért próbálok sietni ahogy az időm engedi!)

Jó olvasást babák.:)<3

Eva H.xxx

~Hannah Walker szemszöge~

Nem hiszem el, hogy Louis ennyire idióta és beteszi az öltözőbe a gyereket aztán kizárja magát és most szegény kislányom egyedül van egy szobába. Legalább gondolkodhatott volna előbb  Louis, de nem neki csak a hülyeségen jár az esze és így a közös gyerekünket most magára hagytuk. Ha nem lennének ott a többiek akkor most tuti megölném, de mivel túl nagy a tömeg így nem jó dolog most megölni majd, ha nem lesznek sokan akkor végzek Louis  William Tomlinsonnal egy életre most előbb azon gondolkodjunk, hogy hogyan is jutunk be az öltözőbe anélkül, hogy betörnénk az ajtót és a frászt hoznánk Emmára. Bár már szerintem eléggé a frászt kapta az apja miatt.
Tudtam, hogy nem jó ötlet Louisnak elmondani, hogy apa, mert még nem érett eléggé az apaságra szerintem még javába most éli a gyerekkorát, de az biztos, hogy még nincs kész az apaságra, mert egy normális apa sose zárja be a lányát egyedül egy kis helyiségbe. Louis túlzottan éretlen az apaságra!
-Látom kitörni készülsz Hannah, de előbb jöjjünk rá mi a fenét csinált ez a két hülye - tett Liam a kezét a vállamra én egyből ránéztem, de a mondani való másik részét az ajtó előtt ücsörgő jó madára nézve mondta.
-Okés mi a franc történt? - tettem fel félig kiabálva a kérdést.
-Louis hibája - védekezett egyből Harry én csak kérdően néztem rá, és egyből hadarni kezdet. -Louis letette Emmát, de már az ajtó nyitva volt a kislány az ajtóba állt mi meg kicsit hátrébb mentünk úgy pontba ahol állt az ajtó és elkezdtünk mondani Emmának, hogy ide jöjjön már lökdösődtünk is amikor Louis meglökte az ajtót és Emma meg befelé sétált aztán az ajtó becsapódott és a kulcs a másik oldalon van. Rángattunk az ajtót, de beragadt sokszor csinál ilyet.
Melyiket öljem meg? Bár baleset volt, de akkor is, hogy lehetnek ennyire felelőtlenek, hogy versengenek kihez menjen jó mi is ezt tettük Lexyvel akkor amikor Emma megtette az első lépést, de nálunk nem ragadt be sehova Emma.
Louisra néztem aki sajnálkozó tekintette vett fel szóval nagyon bánja.
-Okés ez véletlen volt - sóhajtott Zayn.
-Véletlen ide-oda Emma most bent van egyedül egy kis helyiségbe azért, mert a két idióta totál felelőtlen volt - morogam, és aztán olyat mondtam ki amit nem akartam. -Nem kellet volna idejönnöm elmondani a dolgokat!
Hirtelen a számhoz csaptam és a srácok közt beállt az a ridegség és meglepődöttség, de nekem nem hagyott nyugodni a szám és megkellet szólalnom.
-Nem úgy gondoltam - mondtam sajnálkozóan.
-Értem, hogy gondoltad - állt fel Louis és erőteljesen belebokszolt az ajtóba nem zavarta, hogy a lánya talán megijedhetett.
-Nem, nem értetted - indultam felé. -Jó, hogy Emma megismerte az apját, mert sokkal boldogabb, de Louis te nem vagy egy ilyen apa figura.
-És attól ne ismerjem a lányom? - kérdezte.
-De  persze ismerd, de kicsit gondolkodj is milyen egy jó apa - tettem a kezem a vállára.
-Nem akarok jó apa lenni én olyan apa akarok lenni Emmának aki vicces és komolytalan, hogy amikor velem van akkor egy nagy mosoly üljön ki az arcára - mondta Louis. -Jó igen fontos az is, hogy éretten kell viselkedni meg a többi hülyeség, de az nem én vagyok és olyan sose leszek.
-Csak az a baj, hogy ha éretlenül bánsz egy gyerekkel és felelőtlen vagy akkor ennél rosszabb dolgok is történhetnek vele - oktattam ki.
-Legalább megtanulja, hogy az élet tele van akadályokkal jó, ha tudja már ilyen kicsin, mert annál erősebb lesz - mondta Louis.
-Jó nem veszekszem veled én nekem van egy saját nevelési módszerem és neked is van ennyi - mondtam ki végül inkább a végszót, mert számtalan érvet mondhattam volna még, de Emma fontosabb. -Inkább gondolkozzunk, hogy jussunk be.
-De láthatom azért? - tette fel Louis az utolsó kérdést amire én bólintottam és Ő nagyot ugrott. -Igen!
-Okés minden boldogságos, de a gyereketek még bent van egyedül - hangsúlyozta Zayn ki a 'egyedül' szócskát.
-Igaz - morogtam. -Hogy hozzuk ki?
-Miért nem kiabálunk be a gyereknek, hogy nyissa ki az ajtót nekünk?  - kérdezte Niall.
-Niall 1 éves ezt, hogy gondoltad? Azt se tudja mi az a ajtó - tette Harry Niall vállára a kezét.
-Akkor nem igazán úri hölgy gyerek, ha azt se tudja mondjuk Louis lánya mit várok tőle - nyújtotta ki Niall a nyelvét.
-Okés már rossz ötlet volt most jöjjön egy jó is - köhécselt bele a beszélgetésbe Lexy.
A szó szoros értelmében mindenki el kezdte erősen törni a fejét, hogy hogyan is juthatnánk be azon az átokvert ajtón. Niall rossz ötlete után szépen sorba jöttek a rosszabb ötletek, mint például az, hogy kopogjunk be hát, ha akkor kinyitja na ez most Louis ötlete volt. Személyesen a kedvenc ötletem az volt amit Niall ajánlott, hogy Emma megfogja enni a hűtőből az összes kajáját és elkezdte ütögetni az ajtót hát, ha kinyitja. Na igen velük meg van áldva a sorsom.
Őszintén senkinek egyetlen jó ötlete nem támadt még. Agyhalott banda az fix.
-Mi van az ablakkal? - kérdezte Harry és mindenki kérdően nézett rá. -Ott simán bemászhatnánk.
-Ha nincs zárva - mondtam.
-És, ha nincs magason mármint olyan magason ahol ti nem tudtok fel mászni - mondta Lexy.
-Ugyan már Ők még a fára se tudnak felmászni - nevetett Lou.
-Ti aztán segítőkészek vagytok - morogta Harry.
-Fel tudok mászni a fára - duzzogott Louis.
-Senkit nem érdekel - mondtam Louis arcába.
Ismét elkezdődött a nagy csend és mindenki elkezdte újra törni a fejét. Bár nem mindenki gondolkozott, mert Louis csak ült az ajtó előtt és Niall lábát piszkálta. Érdekes.
Persze nem tudtam a szemem levenni a két jó madárról ahogy Niall próbálja levakarni a lábáról Louist aki erősen küzd kezével, hogy piszkálhassa a szöszi barátját. Szóval csak mosolyogtam a két idiótán és már szinte hangosan felnevettem ezen az egészen persze mindenki egyből rám nézett, hogy mi van. Én csak Louisra és Niallra böktem akik harcoltak. Lexy elkezdett mosolyogni, Lou és a maradék három fiú meg csak a szemüket forgatták Ők ezt mindennap átélik, de  nekem új.
Addig-addig piszkálta Louis Niall lábát amire már Niall nem bírta így tarkón csapta és Louisból egy lányos üvöltés hallatszott ki erre viszont már mindenki elkezdett nevetni.  Louisnak több se kellet és megharapta Niall lábát akiből szintén egy sikítás jött ki, és mi jobban nevettünk már alig álltam a lábamon a nevetéstől. Ezek kész idióták!
Hirtelen csak egy kiáltásra lettünk figyelmesek aztán az ajtó kicsapódott ami állítólag zárva volt.
-Paul? Mit kerestél bent? - lepődött meg Liam.
-Amíg ti bulit csaptattok én leakartam tusolni, de amikor vagyis most kiléptem a fürdőből egy kúszó 1 éves gyereket találtam - morgolódott Paul egy száll törölközőbe.
-Szóval te a mi fürdőnket használod? - kérdezte Zayn.
-Erről nem tudtok - mondta Paul mosolyogva.
-Persze Paul - nevetett Harry.
-Van fürdőnk? - lepődött meg Louis. -Látnom kell!
És Louis egyből be is futott.
-Szóval kié a kölyök, mert Lux nem lehet - mondta Paul. -És a kölyöknek ugyanolyan kék szeme van, mint Louisnak meg ugyanolyan huncut mosolya szóval?
-Az én gyerekem - léptem elő aki csak kérdően nézett rám. -Louis első barátnője vagyok Hannah Walker és az a kislány az én lányom.
-És Louis az apja - javított ki Paul amire csak mindenki bólintott. -Tudtam, hogy Louisnak lesz előbb gyereke na Zayn köhögd ki a pénzt.
-Oh banyek tényleg vesztettem - morogta Zayn és bement a pénztárcájáért amiből vett ki pénzt és Paul felé nyújtott. -Veled sose fogadok többé semmin.
-Pedig én szeretek fogadni - ünnepelt Paul. -Na visszamegyek átöltözni a fürdőbe, ha Louis benn van kirugdosóm.
Amikor épp ment volna be akkor Louis jött ki Emmával a karjába. Paul megállította, hogy bólintson neki valamiért aztán tovább ment.  Valójában tök  jó fej.
-Hannah hoztam valakit - mosolygott Louis.
-Add ide te - mondtam és vettem át a lányom. -Szia hercegnőm.
Emma kis buksijára egy puszit nyomtam és magam elé emeltem aztán jó szorosan magamhoz öleltem a kislány apró kis testét.
-Apád igazi szerencsétlen - suttogtam a kis fülébe, de szerintem mindenki meghallotta, mert csak kuncogtak rajta ahogy Emma is csak mosolygott. -De tényleg.
A kislány csak mosolygott és valamilyen szinten örült, hogy végre kijutott a szobából hála Paulnak aki éppen a fürdőszobában zuhanyzott. Egy valami még mindig nem hagy nyugodni, hogy vajon Emma mit csinálhatott bent egyedül? Hisz csak 1 éves talán csak ült és mosolygott mekkora idióta apja is van mondjuk szerintem Emma tuti érettebb Louisnál szóval egy kis egy éves lánynak is több esze van, mint Louis William Tomlinsonak meg persze Harold Edward Stylesnak. Talán, ha a két jó madár össze teszi a buksiját akkor kijön valami belőle, de az se biztos.
Hirtelen azon kaptam magam, hogy Liam kivette a kezemből Emmát és befelé ment.
-Hé - iramodtam utánuk.
-Most mi babázunk szóval ja - mosolygott rám Liam.
-Csak annyi a kikötésem, hogy a fürdőszobába ne zárja be Louis - nevetettem el magam.
-Megpróbálom a tőlem telhetőt - kacsintott Louis.
-Vagy a semmit - mosolygott Zayn miközben odament Emmához.
Mindenki elvolt foglalva a kislánnyal, de most már én és Lexy is beszálltunk a buliba megtaláltuk mi is már a helyünket. Szerintem a kislányom el lesz kényeztetve csak nem, hogy a fürdőszobába kössön ki szegénykém.  Mik várnak még erre a kislányra...